Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap
Péntek – Este


Iason gyermeki lelke valószínűleg sokkal rugalmasabb, mint Cyrus felnőtt és mint kiderült tudományon alapuló világszemlélete. Az ikrek esetében legalább annyira félelmetes lehet, hogy milyen könnyen fogadták a változást, mint amennyire örömteli. Mintha nem teljesen értették volna meg, hogy Jayr bácsi nincs többé. Ellenben a hellén kultúra a legendák és történetek tekintetében igen gazdag, így talán egyedül Cyrus esete lehetne érdekes, ha nem lenne annyi kiábrándult felnőtt…

Mindenesetre Callidora és Isidora találkozása Iasonnal igen sok érdekességgel-izgalommal kecsegtet.

Miközben a test ápolása, gyógyítása játszi könnyedséggel ment egykor, ma már ez is jelent(het) kihívást, addig a lélek, nos, az sosem volt Asharu feladat. Ez a Lammasu, az Ötödik Ház területe, de ők is inkább az érzelmek terén emelkednek ki. Amennyiben mentális síkra terelődne a dolog, úgy a Neberu, a Negyedik Ház kerülhet előtérbe, de ők nem pszichológusok vagy efféle, hanem mintákat látnak át, az időt uralják… uralták. Szóval elég ingoványos a terep, nem beszélve, hogy nem is nagyon tudod, hogy hol találhatnál bármelyiket is.

Cyrus /Görög/ Jól vagyok… – hessenti el, de persze nincs jól, de ki lenne ezek után?
Thana /Görög/ Szemmel tartom! – ígéri, hogy figyel Cyrus-ra és a köszönetedre csak egy rá jellemző szelíd mosoly a válasz

Utazás. Tervek. Ötletek…
Aggodalmak. Félelmek. Sötétség.
Vágyak. Felelősség. Őrlődés.

Otthon. Nincs hosszadalmas fejtegetés és gondolat, helyette az érzés, hogy valóban hazaértél. Mintha egy egészséges kapcsolat és család része lennél, a pillanat, ami minden ember álma-vágya. Egy anyát látsz, aki ugyan nem maga hozta világra e fiút, de mégis úgy szereti, vigyázza őt, mint egy Asharu tenné, kinek feladata volt az Élet Őrzése… meg most a bambulás. Igen, lehetne formásabb, de odaadóbb aligha.

Telefon. Terelés… működik! Jó hírek… annak kell lennie. Válaszolsz is rá bár utólag lehet eltűnődsz azon kellett e bele az, hogy esetleg nem érsz rá. De végül valószínűleg arra jutsz, hogy igen, mert így a legtisztább, de ugye azért a Gyötrelem nem alszik. Korábban már gondoltad azt, hogy te a legjobbat tetted a legtisztább szándékkal és mégis…

Inkább a konyha. Végül némi tanakodás után lehet arra jutsz, hogy teljes legyen a teríték, másnem a gesztus értéke miatt – meg ugye nem nagy feladat még egy teríték – és egy könnyed vacsorát készítesz így estére. Mire előkerül, te is elkészülsz – de ha vártál, akkor sem tart sokáig elkészíteni – a finom falatokat. Sőt, ha így tettél a közös vacsorakészítés igen kellemes hangulatban telhet el – főleg, hogy Amynta elsuttogja, hogy Iason kérte, hogy szóljatok ha szabad jönnie vacsorázni…

Amynta /Görög/ Hosszú nap volt, de örömteli! – úgy véled, hogy mióta része vagy az életének, minden nap ilyen lesz – Oh, az Iskola. Igen, nos azt félretettem, hogy tudjak rólatok gondoskodni! – előrébb helyezett téged, mint a tanulmányait – de nem adtam fel! – mondja mosolyogva – Szakma egyik legjobb intézménye! Ösztöndíjjal tanul… ok ott. – mondja szelíden, miközben nyújt egy falatot – Ha felnövök, tengerbiológus leszek! Mélytengeri életformákról alig tudunk valamit! Mai napig sodor a partra a tenger olyasmit amivel előtte sosem találkoztunk! – lelkendezik, aztán beszámol a következő szabadnapról ami akkor van ha kikéri, de ugye kell a pénz, így nem sűrűn tett ilyet.

Sokkal többet azonban nem tudsz most meg, mert a sok kérdés sok időt is követel, ahhoz meg már késő van, főleg ha szeretnél a magad traumáiról, izé, napodról beszélni.

Amynta /Görög/ Tényleg megpróbáltad? – pislog meglepetten és bár nem ítélkezik, de valahogy azt érzed, mintha a sors ismételné önmagát mert még ha tudja is, hogy nem csak az övé leszel, tudni egy dolog, az emberi szív meg egy egészen másik. De talán még ő maga sincs tisztában azzal, hogy így érzi, mindenesetre a mondandód végén arcodra teszi a kezét és együttérzően néz rád és lehelet csókot lehel a szádra.

Végül figyelmesen hallgat, mindenre is kíváncsi és nem próbál közbe szólni vagy keresztkérdezni, hanem látod megemésztené mindazt amit megosztottál vele. A végén arra leszel figyelmes, hogy Iason is ott ül Amynta mellett és ugyanolyan arckifejezéssel néz maga elé, mígnem annyit mondd:

Iason /Görög/ Láttunk külföldi ikreket! – mondja el, majd hozzáteszi – Nagyon kedvesek voltak! – mosolyog, mire kérdő tekintet a jussod, de aztán Iason folytatja – Hozok a cicának enni! – gondoskodik a kis jószágról. A mini Leo.

A vacsora után – amit a fiú megköszön – elvonulnak, hogy Iason tisztálkodjon, majd Amyntaval beszélgetnek egy ideig – talán fél órát – mielőtt kijönne hozzád azzal a mosollyal, hogy most már csak kettesben vagytok. Így a fürdés, ami ha igazán kényeztetni szeretnél, akkor kád vízben történik, ha izgalmasabbra vágysz a zuhany érzete köröz az elmédben… elhozza mindazon örömöket amikre eddig vágytál. Mivel nehezen tudod irányítani, hogy ne akarjon állandóan adni, így bizony fel kell olvasnod a jogait és bilincsbe kell verni…

Igencsak hosszú és kimerítő éjszaka ez számára, de nem úgy neked, aki szemtelenül jobban bírod, így a végén az sem kizárt, hogy ő már alszik amikor te még azon tűnődsz, hogy miképp is mutathatna meg teljes odaadását számodra, de ez már csak egy másik nap lesz.

11. nap

Természetesen te ébredsz előbb.

[Dierol]

Enethiel

Abban biztos vagyok, hogy Iason és az ikrek találkozása sok kérdést fel fog vetni - főként Iason részéről. Ám most nem próbálok meg előre tervezi, mert gyerekek esetén csak a bizonytalan a biztos. Fontos, de magától feltehetően jól alakuló  kérdésnek tartom - így ezt a találkozást csak kissé kíváncsian, mint aggódva várom.

Cyrus kijelentése nem túl meggyőző - de más értelmes alternatíva híján kénytelen vagyok a szokott módon lereagálni. Azaz ha egy pasas azt mondja, hogy minden rendben van, akkor azt a kérdést nem feszegeti tovább.
/Görög/ Legyen igazad! - hagyom rá a témát.

Thanának pedig egy hálás mosoly jár azért, hogy odafigyel Cyrusra.

Amyntáékhoz érkezve egyre erősödik a gondolat - és a vágy - hogy ezt azért meg tudnám szokni. Még a teljes függetlenség feláldozásának árán is... Amynta pedig az élet számtalan területén próbál meg maximálisan helytállni. Ezt illik és kell is támogatni, hogy ne egyedül kelljen mindennel megbirkóznia.
Ahogy nekem sem a konyhában - a dolgok ismerős és könnyebbik végével kezdek - a terítéssel. Bár Iason már nem sokkal korábban evett, de a társaság élménye akkor is az asztalhoz csábíthatja. Így aztán megkapja ő is a terítéket. Utána a vacsora előkészítésével vagyok elfoglalva - a lényegi részt viszont már Amyntával együtt készítjük el.

A tanulmányával kapcsolatos információk nos... nem kevés büszkeséggel töltenek el. Így egy elismerő pillantás a jutalma, amikor kiderül, hogy ösztöndíjra is érdemes. Megkóstolom amit kínál, és tünőve forgatom a falatot a számban. A mélytengeri titkok eléggé távol állnak tőlem, és hirtelen nem is tudnék senkit megemlíteni, aki közülünk ismerné őket. De ugye ilyen a szelektív memória...
/Görög/ Van olyan, amiben nem vagy jó? - kérdezem vidáman, miután lenyeltem a falatot - Az ösztöndíj mutatja, hogy komolyan veszed a tanulást - és ezért a közösség is támogat, számít rád! De az az érzésem, hogy nekem is jobban oda kell tennem magam - karolom át hátulról - ha azt akarom, hogy nyugodtan tudjál a tanulásra koncentrálni! Kis szerencsével idővel talán találkozunk és összebarátkozunk olyan Lammasuval, aki hajlandó egy keveset mesélni neked a tengerek mélyén lapuló titkokról! - kecsegtetem

Később Amynta kérdésre komoran bólintok
/Görög/ Meg, de nem is vagyok rá büszke - ám az igazsághoz hozzá tartozik - válaszolom. Az viszont igazán jól esik, hogy nem próbál meg morális kérdéseket feszegetni, igencsak hálás vagyok neki érte. Talán ezért érzem úgy, hogy a másik fontos dologról is említést tegyek neki
/Görög/ Iasonnal kapcsolatban van egy dolog, amit még nem tudom, hogy kellene intézni... - kezdek bele - pár napon belül találkozni fogtok a családtagjaimmal, akiknek elmondtam ugyan, hogy ki vagyok - de nem igazán hittek nekem. Ezt a kérdést nem is kell felhozni náluk a családi béke miatt. Viszont nővérem lányai könnyedén tudomásul vették a dolgot - és szerintem nem fognak titkot csinálni belőle Iason előtt. Szóval várható majd néhány nehéz kérdés - de hazudni nem szándékozok, ahogy bizonyítani sem - figyelmeztetem, hogy nem várt komplikációk lehetnek majd az első családi összejövetel során.

Az örömmel tölt el, hogy a holnapi közös programunknak nincs munkahelyi akadálya Amynta esetében, így sokkal lelkesebben vázolom egy közös délelőtti strandolás, fagyizás és lödörgés terveit nekik - de természetesen az ő javastalaikhoz igazodom. Iason is megemlíti az élményeit, mire Amynta kérdő tekintetére bólintok
/Görög/ Igen, és csinosak is voltak. Iason kommunikált velük az olvasmányáról. Ha így folytatja, pár év múlva könnyedén elcsavarja majd bármely lány fejét! - magyarázom Amyntának - Ugyanezen a buszon találkoztam az egyik kolléganővel, akinek állítólag megvan a telefonszáma - de még a nevére sem emlékszem - teszem hozzá. Azt nem ecsetelem, hogy milyen kellemetlen szituáció az, amikor kiderül, hogy a másikat teljesen elfelejti az ember - és ez ki is derül.

A vacsora után amíg Amynta és Iason távol van, összeszedem a mosatlant, és elmosogatok és elpakolok, majd még a cicaalomra is ránézek, hogy kell-e cserélni. A fürdéshez inkább a teli kád illik - hiszen bár nem kevés pajzán esemény és helyzet tarkítja - de  végső soron Amynta rituális megfüdetésének tűnik. S bár Amynta a főszereplő, de gondoskodó énemnek is igen sokat jelent. Mivel ennél alkalmasabb helyzet úgy sem lesz, két játszadozás közt felteszek neki egy kérdést
/Görög/ Volna kedved velem meglátogatni és szeretkezni Athén szépségeinél? - kérdem tőle, miközben a hajkondicionáló krémet masszírozom a fején. Még csak választ sem várok - mindent ugyanúgy folytatok, mintha fel sem tettem volna a kérdést.
Végül éjjel magamhoz húzva alszom el, már a holnapi napot tervezgetve, és azt, hogy az odaadását hogyan jutalmazzam.

Reggel úgy tűnik, hogy én ébredtem elsőnek - ami egyértelműen feljogosít arra, hogy ez alkalommal is azt csináljak, amit akarok! Így Amyntát franciásan ébresztem, aztán a tegnapi ruháimat összeszedve magammal elégedetten elvonulok zuhanyozni, Amyntát pedig hagyom még ejtőzni. Ezek után pedig a konyhába tartok, hogy mire a többiek előkerülnek, friss teával, reggelivel - de legalábbis terített asztal fogadja őket.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap
Péntek – Késő este


A gyerekek egy teljesen külön világ. Ők még nyitottak olyasmire ami egykor természetes volt, a mindennapok szerves része. De úgy tűnik, hogy ez is egyfajta büntetés, hogy felnőve elveszítik, elveszik tőlük ezt a világszemléletet és egy sokkal fakóbb illetve hitetlenebb valóságban léteznek, szenvednek és harcolnak tovább. Itt a gondolatok könnyen válhatnak sötétebbé, haragosabbá és gyötrelmesebbé…

Hazaérve semmiben nem kell csalódnod. Sőt, a te elhatározásod és célod-céljaid is csak megerősödnek és megerősítést nyernek, hogy mi is a feladatod, mit is kell tenned! S ebben egy ember mutat neked példát, valaki, akinek talán nem is ez volt a sorsa vagy lehetne más élete is, nem beszélve arról, hogy milyen fiatal még, de mégis mennyi lehetőség rejlik benne!

A vacsora kellemesen telt, mindenki pocakja finom falatokkal van kényeztetve, miközben kis szünetet hoznak a szavak mely a beszélgetésben hangzanak el. Számtalan témát érintetek és ennek csak felszínét kapargatjátok, de azért akadnak fontos részletek is!

Amynta /Görög/ Nem tudom, sok mindent nem próbáltam! – próbálja terelni a dicséretet, de azért pirul, kedvesek neki a szavaid, sokat jelentenek – Biztos, hogy te mindenben kiemelkedően teljesítenél! – vélekedik őszintén, tőle szokásos módon kicsit magasabbra helyez, mint bármilyen embert – Remélem, hogy tényleg találkozunk egy ilyen testvéreddel! – ez felcsigázta az érdeklődését, kíváncsiságát! míg az ölelés nem kap intimebb töltést addig nem is ellenkezik – Talán valaki ismer valakit a testvéreid közül – említi meg és a testvér alatt egyértelműen az Elohimokra gondol

A doktornővel történtek érezhetően feszült pillanatokat okoztak, de ahogy olykor a heves vihar érkezik úgy tovább is állt: sietve múlt el.

Amynta /Görög/ Nem féltem őt – miért is tenné, hiszen olyan jól neveli – biztos vagyok benne, hogy megtalálja majd a közös hangot az ikrekkel – bármilyen téma is merüljön fel. – Ami pedig az időseket illeti, úgy vélem, hogy nekik nem a hinni nehéz, hogy esetleg az vagy akinek mondod magad, hanem az, hogy akkor mi lett az ő unokájukkal. A Halál nagyon véglegesnek tetszik nekünk (embereknek) és könnyebb kifogást találni miért nem lehetsz az, akinek mondod magad mint szembenézni a ténnyel, hogy Jayr már sosem lesz velük többé.

Miután kiderült, hogy holnapra ki kellene kérnie egy szabad napot, láthatóan picit gondban van, de egy rövid telefon után mosolyogva bólint, hogy akkor a holnapi napra kikérte magát, de most szigorúan csak ez az egy nap! Így is látod, hogy van egy pici lelkiismeretfurdalása, talán azért, mert a munkatársaira gondol épp és a nagy forgalomra!

Amynta /Görög/ Ne is mondj ilyeneket! Tisztelje a nőket! – így neveli és talán más is van emögött
Iason /Görög/ Nem csavarom el a fejüket, az nagyon fáj! De udvarolni fogok! – mondja komolyan
Amynta /Görög/ Rendőr vagy, biztos ki tudod nyomozni ki ő és onnan már nagyon egyszerű lesz a telefonszámának beazonosítása. – úgy véli ez nem lesz kihívás neked

A vacsora végeztével vállalod a házimunkát ami szintén családias hangulatban tarthat, de az biztos, hogy könnyítés illetve segítség ez a ház asszonyának, akinek nem csak ennyit, de többet – kényeztetést – ajándékozol. Végig te irányítasz és tudod, hogy nem tudsz olyat kérni amit ne adna meg - ez most is megerősítést nyer – így a gondoskodás legalább annyira viszonzott (ha hagyod), mint amennyit magad is adni akarsz.

Amynta /Görög/ Igen. – suttogja vörösödve hezitálás nélkül

Végül összebújva alszotok és olyan mély álomba kerül, hogy talán nem is lép be az álmok birodalmába, de ha igen, biztos, hogy édes élményeket él át, mert nem kell sokat tenned azért, hogy érezd mennyire kész átadni magát neked… igazából a kérdés inkább az, hogy meg tudod e állni, hogy az ébresztés csak abból álljon amit elterveztél…

Végezetül tisztán ülsz a megterített asztalnál várva az ébredőket, akik lassan szállingózni kezdenek, előbb egy éhes, de kipihent Iason, aztán egy kócos Amynta kerül elő kipirult arccal és lágy-szerelmes mosollyal, mindketten jó reggelt kívánva!

[Dierol]

Enethiel

A gyerekek hitéről hamarosan a szokott vizekre tévedek töprengés közben - mely a veszteségekről s a hit hiányáról szól. Mostanában  volt alkalmam már többször is nekifutni ennek a kérdésnek, és mindannyiszor hasonló konklúzióval zártam: Amynta és a hite ritka kincs - amit amennyire csak tudok - erősítenem kell. Ahogy a többi leendő hívem hitét is - hiszen ezzel olyasmit adhatok vissza nekik, ami már-már kiveszőfélben van. Ezért nem szabad csak Amyntával megelégednem - akit a (majdani) híveknek az ideális hívő élő példájaként mutathatnék be.

A dicséret úgy tűnik, hogy célt ért - de még érezhetően dolgoznom kell azon, hogy el tudja úgy fogadni, hogy ne akarjon rálicitálni.
/Görög/ Nem kell szabadkozni - megdolgoztál az eredményeidért és sikereidért - ezért az azokat méltató dicséreteimre nyugodtan lehetsz büszke! - válaszolom, majd elvigyorodok a kiemelkedő jelzőn
/Görög/ Én inkább rendhagyónak  jellemezném a tevékenységemet, de meglátod - a teljesítéssel nincs gond! - válaszolom neki.
/Görög/ Azért a rég látott testvéreimmel csak óvatosan lehet felvenni a kapcsolatot - mert nem mindegyikük kedveli az embereket, vagy engem - hívom fel a figyelmét arra, hogy nem mindegyikünket érdemes  megismerni - de idővel biztos sikerülni fog.

/Görög/ Nem a közös hang miatt aggódom, hanem amiatt, hogyan fog reagálni az igazságra - válaszolom Iason kérdésére, aztán a Halál témakörére
/Görög/ Feltehetőleg jól látod a helyzetet - válaszolom - De elárulom, hogy azért a Halálnak sem könnyű. Nem vagyok pszichológus, de szerintem fél jobban megismerkedni s megkedvelni az embereket - mert végül neki kell eljönnie értük - vélem, s valóban kissé elszomorít, hogy Morana emiatt mennyire egyedül érezheti magát. De talán Cyrus változtathat ezen!

Amikor Amynta szabadnapot kér, rájövök, hogy legközelebb több napra előre egyeztetni kellene vele - pontosabban neki a pékséggel - mert senki nem szereti, ha az utolsó pillanatban derül ki, hogy másnap mégsem dolgozik. Miután befejezte a telefonálást
/Görög/ Pár nappal a szabadnapod előtt majd súgd meg, hogy mikor kapod meg a következő szabadnapodat - kérem tőle, hogy tudjak majd hozzá igazodni.

Iason nevelésével kapcsolatban határozott elképzelései vannak - amit természetesen nekem is figyelembe kell venni. Pláne, hogy ezzel feltehetőleg a saját elvárásainak is hangot ad. A meglátáshoz nincs is mit hozzátenni - így aztán bólintok a szavaira, hogy aztán Iason válaszára vidáman elmosolyodjak a többesszámot hallva.
/Görög/ Azért azzal is csak óvatosan! Mert ha túlzásba viszed, és mindenkinek egyszerre udvarolsz - a végén többen is téged akarnak, ami veszekedéshez vezet - hívom fel a figyelmét egy nem kívánt lehetőségre.

Amynta észrevételére hümmentek
/Görög/ Ha végignézem a telefonom címjegyzékét, és kijegyzetelem azokat a neveket, akikre nem ugrik be semmi, jelentősen szűkülhet a kör. No és majd összevethetem a rendőrségi tornaterem jelenlétijével is - találgatok.

A válaszát hallva elégedetten pillantok rá. Majdhogynem tökéletes! - azzal, hogy gondolkodás nélkül a kedvemben akar járni - jutalmat érdemel. Amiből egy keveset a hajápolás közbeni kényeztetés formájában szinte azonnal meg is kap - de a fürdetés végéig nem engedek neki.

A reggel jól indul  - és mivel sokáig el tudnám húzni, ráadásul minden perccel egyre vonzóbb ez a lehetőség - ezért próbálok  meg gátat szabni az eseményeknek azzal, hogy időben lelépek  -  mielőtt túl  késő lenne. Búcsúzóul azért bekapcsolva hagyom ott a kis játékszerünket Amyntával.
 
A reggeliző asztalnál jó reggelt kívánva Iasonnak, majd Amyntának reggelivel kínálom őket, aztán reggeli közben vázolnám az elképzeléseimet
/Görög/ Úgy gondoltam, hogy először beugrunk hozzám, hogy a növényemre vessek egy pillantást, és hogy átöltözzek. Utána mondjuk átmehetnék a szomszéd kerületbe, Palaio Faliroba, hogy körülnézzünk a Tengerészeti Múzeumban, ha még nem voltatok. Talán még azt is láthatjuk, hogy Odüsszeusz milyen hajóval utazhatott - pillantok Iasonra, hiszen épp most olvassa az eposzt. Titkon abban reménykedem, hogy a nemrég elkészült Olympiast is megnézhetjük.
/Görög/ Utána pedig egy könnyed ebéd után az egyik közeli nyugodtabb strandra is kimehetnénk fürödni Paralia Kavouri - de délutánra vissza kell érnünk egy személyes megbeszélésre. Ami bár szerintem legfeljebb tíz percet vesz igénybe, de igencsak fontos. Utána még egy fagyi, majd visszajöhetünk, hogy kipihenjük a napot. Mi a véleményetek? - teszem fel nekik a kérdést.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap
Péntek – Késő este


Démon vagy, aki követőket gyűjt és alkukat köt. Példaértékű jelenés a Vatikán számára, hogy mi ellen is harcolnak. S amennyire tudni lehet, egyre többen szabadulnak ki. Az ideális főpapnő, aki elvakultan követi démon urát, hogy szolgálja és kedvére tegyen a szabadság látszólagos illúziójával, mintha dönthetne másképp és esetleges lázadásának eredménye, nem a lelkébe kerülne. Leendő kultuszod főpapnője! A kölyök hitét is elvehetnéd, hiszen jár neked! Megvéded és tanítod, ahogy egykor tetted megannyi emberrel! Akkor a Hit nem alku tárgya volt, hanem ott volt mindenütt! Ahogyan az a Yoda nevű kis fickó mondta tanítványának: körülvett! Most… csak csurran-cseppen időként és akár ki is fogyhat! 

Amyntha /Görög/ Vannak ellenségeid? – látszik meglepődött – Mindent megteszek, hogy le tudd győzni őket! – ígéri-fogadkozik, majd bólint és megosztja mit is gondol: Az igazságot kevesen akarják tudni.

Ekkor egy hang szólal meg a múltból, oly erővel átitatott, hogy tudod, csak valaki olyasvalakihez tartozhat, mint Michael vagy Rafael…

„ Az igazság elveszik a hazugságok erdejében”

A kimondott átok a Lammasu, a Nyughatatlan Mélységek házára…

Amyntha /Görög/ Nem tudom, hogy a Halál Angyala milyen lehet, de a kereszténység előtt erős volt az emberek hite a túlvilágban és uralkodójában. Egyes legendák szerint a szerelem is rátalált a Holtak Urára.

Sok bizalmad abban, hogy Morana megtalálja az útját, de…

Amyntha /Görög/ Nem szoktam szabadnapot kérni. – jegyzi meg – Minden héten van két szabadnap, de ez nem mindig esik hétvégére. A többiekkel szoktunk cserélni, ha valakinek szüksége lenne rá. – de valahogy az az érzésed, hogy általában a kis híved az, aki mindent elvállal. – Olykor Iason is segít – mondja szelíd mosollyal-hanggal – ügyes segítség! – örömteli az arca – De azért azt szeretném ha elvégezne egy… vagy több egyetemet.
Iason /Görög/ Igen! Legalább kettőt! Szeretnék képregényeket rajzolni! S ha az jól sikerül, akkor rajzfilmet készíteni belőle! – gyerekkori vágyak, de végül is: vannak ilyen felnőttek is! – Tényleg? Veszekednek miattad? – kérdezi, s úgy tűnik hallott a Théa, Amynta és Zoé esetről
Amyntha /Görög/ Tényleg? – kérdezi a fiúval egyszerre, mert láthatóan ő nem is gondolt erre, de mivel mondtad neki, hogy több női hívet szeretnél.

A nyomozásról tett megjegyzésre csak bólint, tudta, hogy megoldod, ahogyan a fürdőköpenye övét is…

11. nap

A látvány, ami az asztalhoz telepedik, igen csak próbára teszi az önuralmadat (dobhatsz, ha szeretnél), de ha ellenállsz, akkor a reggeli jó hangulatban telik és rögtön lesz három tele pocak. Az érkezést követő takarítás és rendrakás alatt felveted, hogy mit is szeretnél tenni, amire nem érkezik ellenvélemény, így nem sokkal később már csomagokkal tele indulhattok neki, hiszen kell törülköző, napfényvédő, fürdőruha és… sok minden.

Iason /Görög/ Még nem voltam a Múzeumban! – örömködik, ez láthatóan kiváló ötlet volt (Amynta meg vörösödik, de ez inkább szégyen, mint más) – Most nagyon érdekes kiállítás van! – lelkendezik, majd hirtelen komolyabbá válik és látod, hogy észrevette az „anyja” arcát. – Már Níta is el szeretett volna vinni! – mondja azonnal és nem érzed hazudna.
Amnyta /Görög/ (Motyogás). – majd miután mindent elmondtál – Tökéletes terv! – és látod Iason is bólogat, majd leesik a feje

Elindultok és nagyjából a tervezett időben értek haza-hozzád, ahol öntözést követően már csak át kell öltözni, hogy haladhassatok is tovább. Akármit is terveztél felvenni azért azt látod, hogy egy mosás esedékes lesz, illetve mikor elkészülsz azt látod, hogy Amynta álldogál a szoba közepén, valószínűleg emlékekbe merülve, míg a leendő művész palánta épp gyakorol az asztalnál.

Éppen azelőtt, hogy kiadnád az irányt, egy nem oly régi ismerős hangját hallod…

Cesariel /Görög/ Enethiel! Jó reggelt! Azért kerestem, hogy egyeztessek a találkozónkkal kapcsolatban. Egy óra múlva tudom fogadni amennyiben Önnek is megfelel, ellenkező esetben a jövőhéten tudok időt szakítani a kérdéseire. – vázolja fel, hogy az élet bizony mindenki számára tartogat meglepetéseket…

[Dierol]

Enethiel

Amynta sok szempontból ígéretes - de az kétségtelen, hogy még sokat kell tanulnia a bukottakról ahhoz, hogy főpapnőként is teljes értékű legyen. Ám azt is be kell látnom, hogy nem a szorgalma, vagy elhivatottsága hiányzik - hanem az az ismeretanyag, amit nekem kéne megosztanom vele - de csak egy részére emlékszem. Így marad majd az a megoldás, hogy a rendelkezésemre álló ismeretekkel vértezem fel  - és a többire akkor kerül sor, amikor nekem is újra eszembe jut. Iason? Nos, az ő hitét szándékosan nem óhajtom elvenni - bár tartok tőle, hogy előbb-utóbb kényszerpályára kerülünk ebben a kérdésben valami véletlen folytán...
Amynta kérdésére elmosolyodom
/Görög/ Ha saját magamat nem számolom, akkor azt mondhatom, hogy egyre sem emlékszem. De a szinte biztos, hogy volt vagy van - világítok rá, hogy nem csak az létezik, amiről tudok, majd gyengéden átölelve futó puszit lehelek a homlokára
/Görög/ Bőven elég, ha hiszel bennem - a konfrontáció az én dolgom! - hívom fel a figyelmét arra, hogy nem az ő feladata kiállni egy másik bukottal szemben. Ellenben a meglátására visszakérdezek
/Görög/ S mi a helyzet veled? Esetenként egy kegyes hazugságot, elhallgatást vagy az igazságot akarod hallani tőlem? - érdeklődök, mert eddig egy kivétellel bizony igyekeztem mindig igazat mondani neki - és mint tudjuk, az néha fáj.
Az, hogy Morana rátaláljon a szerelemre - jelenleg elég hihetetlennek tűnik.
/Görög/ Legyen igazad! - kívánom, és így már nem is tűnik annyira elrugaszkodottnak. Pár hete az is hihetetlennek tűnt, hogy elhagyjuk az Abbyst...

A szabadnapok kérdésére bólintok.
/Görög/ Ebben természetesen igazodok hozzád! - válaszolom, aztán Iasonra terelődik a szó. Nem kell hozzá sokat számolgatni, hogy rájöjjek - Amint Amynta befejezi az egyetemet, pár évre rá már Iason tanulmányai miatt fájhat a fejem. Úgy tűnik, hogy idejében el kell kezdeni felkészülni, ha azt akarom, hogy ne akkor legyenek anyagi gondjaink. Az ambíciót mintha Amyntától örökölte volna. Elmosolyodva kérdezem
/Görög/ Szépművészeti majd animáció szak? - találgatok, hogy melyik is fedheti le leginkább az elképzelését. Elvégre ha ügyesen rajzol, még akár valóra is válhat!

Iason úgy tűnik, hogy a neki szánt figyelmeztetést rám asszociálta. Egy rövid kérdő tekintet Amynta felé, hogy mi mindent elmesél Iasonnak, de aztán úgy döntök, hogy megérdemel egy rövid választ.
/Görög/ Théának inkább velem volt baja. Talán nemsokára ismét szóba áll velem! - remélem, aztán Amynta felé fordulva
/Görög/ Remélem egyszeri eset volt - értem ezt az erőszakba hajló "vitára".

11. nap

Bár úgy érzem, hogy Amynta lehetne  reggelim, ebédem és vacsorám - de az azzal járna, hogy nem megyünk sehova. Márpedig ragaszkodok a családi programhoz - így összeszedve az akarakterőmet megemberelem magam. Nem egyszerű így sem a dolgom, és az sem segít, hogy Amynta hajának kifésülésére is erős késztetést érzek. A reggeli utáni terv hamarosan kezd mozgásba lendülni
/Görög/ Rendben van, akkor kelleni fog fürdőruha, három törülköző, egy nagyobb pléd, meg esetleg egy frizbi, és még sok más! Ha megvan a csomag, akkor azt én viszem! Ám amíg Nita megfésülködik, és addig én körülnézek! - határozom el magam, és rövid felfedező útra indulok, hogy megtaláljam a tetőre vezető utat és ajtót. Ha a ház teteje lapos, és bejárható, akkor körülnézek, hogy mi is található odafent - van-e lámpa, kamera, és hogy mennyire látni rá a többi épületről, és hogy az ide vezető ajtó zárható, vagy kitámasztható-e? A szemle után visszatérek Amyntáékhoz, és segítek pakolni valami nagyobb szövetszatyorba vagy táskába. Továbbá megemlítem, hogy Iason és Amynta is hozhatna át hozzám egy váltás ruhát.

Iason öröme rám is átragad - úgy tűnik, hogy néha én is tudok jól dönteni! Amynta pedig pirul - amit Iason is észrevett.
/Görög/ Athén tele van megnézésre érdemes helyekkel, és Níta elég sokat dolgozik - így nem meglepő, hogy még nem láttál mindent! - tompítom a zavarát amennyire tudom. Azért pedig, hogy egyetért a menetrenddel - egy hálás mosoly a jutalma.
Hazaérve elvonulok a fürdőszobába átöltözni, majd rövid töprengés után elcsomagolok én is egy váltás ruhát, hogy Amyntáéknál nekem is legyen egy kis tartalékom. Aztán előkerülve leelenőrzöm a növénykémet, hogy van-e valamire szüksége. Közben érdeklődő pillantást vetek Amyntára, és azt találgatom, hogy mire gondolhat. Bizonyára az első pillanatokra - kivéve ha épp az ágyon pihenteti a szemét. Futó mosolyt küldök felé, amikor meghallom Ceasariel hangját. A mosolyom picit megfagy, és már fordulok is, és belépek a gardróba, majd becsukva az ajtót megszólalok
/Görög/ Jó reggelt! - majd egy-két másodperc szünetet tartva átgondolom, és  utána megkérdezem.
/Görög/ Hol találkozzunk? - érdeklődök, majd amikor elárulja
/Görög/ Picit meglepett, de rendben - máris indulunk! - válaszolom, majd búcsúzás után előkerülök a gardróbból, és vázolom a helyzetet

/Görög/ A rossz hír, hogy változott a sorrend! Egy óra múlva lesz az az ominózus találkozó. Elmegyünk oda, és szerintem legfeljebb fél órát vesz igénybe a beszélgetés. Utána pedig folytatjuk a napot, ahogy terveztük - de cserébe délután már nem kell senkire sem várni! - próbálom meglátni a jót ebben a helyzetben, és remélem, hogy indulhatunk! Ha valamiféle vendéglátó helyre megyünk, akkor Iasonnak és Amyntának rendelek egy-egy fagylaltkelyhet (vagy amit kérnek), hogy amíg várunk addig is jól érezzék magukat.

Spoiler: megjelenítés

-1 akaraterő felhasználva reggeli közben

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – Reggel


Utazás közben még a tegnap délután bukkan fel, melyben Amynta tanulmányain tűnődtél. Nem, nem az egyetemi, de talán egyetemes, csak éppen a Bukottakkal kapcsolatos. Ez azért nem könnyű tananyag, mert a nagy részére te sem emlékszel, ellenben ködbe burkolódzik és így igen nehéz ezen ismeretek átadása nem csak neki, de valójában a további, majdani híveknek is. Így az, hogy a főpapnő tökéletesen elláthassa feladatát igen sok információra lesz szükséged, ami (valamilyen csodálatos módon) eszedbe jut vagy épp rá tudsz kérdezni másoknál. Addig azonban…

Még füledben csengenek a bíztató szavak, hogy talán most még nem emlékszel, de idővel és persze valamilyen módon, ha teszel érte, de vissza fognak térni vagy a birtokodba fognak jutni a kért-kellő információk és testvérek emléke-neve.

S bár bólintott beleegyezően arra, hogy a konfrontáció kinek a feladata, de nem mernél rá mérget venni, hogy adott esetben ne akarna megvédeni – főleg, ha nem vagy jelen! Ilyen szempontból biztos, hogy elég harcias tudna lenni – igaz, egyenlőre te csak az intimitásban tapasztaltál efféle vadságot, de nem kell megerőltetned magad, hogy az élet más területén is magad elé idézz egy ádáz Amynta-t.

Iason… ő későbbi aggodalom, most úgy véled, hogy azt tetted (illetve esetében nem) amit kellett, ahogyan a jövőben is így teszel majd az adott körülményeknek megfelelően. Ebben és bármilyen más kérdésben legyen az akár az igazság, amit Amynta szomjaz vagy egy apa-figura, amire esetleg a fiúnak szüksége lehet. Az biztos, hogy itt vagytok egymásnak és te nekik, amitől az egész kerek és jól működik! Egy olyan bizalmi háromszög, ahol nincs helye semmilyen Gyötrelemnek, csak melegséggel eltöltő ragyogó fénynek!

Öltözködsz már amikor az anyagiakra terelődnek a gondolatok, hogy mennyi mindent kellene megoldanod olyan kevés fizetésből, ami igazából egy embernek – neked – is kevés. Annyi Jayr emlékeiből is elégséges, hogy tudd, a művészeti pálya ritkán kecsegtet azonnali anyagi helyzet javulással…

Végül egy dolog nem hagy még nyugodni, hogy vajon mit is beszél meg ez a két halandó egymással és mit nem, de az eddigiek alapján úgy kell véljed, hogy mindent. Valószínűleg nem mindig teljes terjedelmében, de valószínűleg minden fontost érintve, mint például a kapcsolata veled, annak mélysége és iránya, valamint úgy gondolod, hogy ez oda-vissza kitárgyalásra kerül. Ezt az „anya” tekintetéből vélte kiolvasni.

Az utóbbi időben szerinted egyre jobban megérted az érzéseket és testbeszédet…

Elindulsz – reményeid szerint egy lapos tető felé – amiben nem is kell csalatkoznod, hogy körülnézz odafent, hogy egészen pontosan mik a lehetőségek. Ott pedig látod, hogy kamera nem található (legalábbis te nem látsz), a többi tetőre egész jól átlátni (neked könnyű átreppeni) illetve idefent a közös tér hatása érvényesül úgy, mint grillező, ruhaszárító és más arra utaló jel, hogy ez nem valakié, hanem a házé: ajtóval együtt, amit lehet zárni ugyan, de egy komolyabb rúgás valószínűleg tönkre tenné a zárat.

A kisfiú szavaiból tudod, hogy nagyon sok minden vár még rátok, megannyi kaland amit együtt élhettek át, akár egy igazi család.

„A család nem a közös vértől lesz igazi, hanem a közösen átéltekből és tapasztaltakból fonódik és lesz eltéphetetlen kötelék.”

Ébredve kicsit a merengésből – amiben senki nem zavart meg – rádöbbensz, hogy bizonyos helyzetek emlékeket ébresztenek, hogy van kiváltó tényező, de az is bizonyos, hogy azokat keresni nem kevés idő és energia.

Ez utóbbiból inkább a növénykédnek adsz – ami kétségkívül jobban szeretne Zairával lenni, ha tudná, hogy van ilyen választása – de azért kitartóan életteli így is – hogy kapott elég vizet és vitalitást.

S ekkor érkezett a hang…

Cesariel /Görög/ Kérem legyen harminc percen belül a Trokantero-nál. – és tudod, hogy ha most elindultok, akkor időben oda fogsz érni.

Amynta /Görög/ Ez fontos! – megértő, nem is kérdés számára.
Iason /Görög/ Kérdezd meg, hogy szeretne e szuperhős lenni a képregényben! – kis tűnődés után neked súgja – Esetleg főgonosz! – rád bízza melyiknek neveznéd a hölgyet.

Érkezel időben, hogy lásd… alig hiszel a szemednek, de Dr. Vardalost látod! Kicsi a világ! Éppen átsétál a zebrán és bár az érkező villamos kitakarta, de esküdni mernél rá, hogy Kirkét is láttad. Mire a villamos elhaladna és megpróbálnád alaposabban szemügyre venni őket, már érkezik egy jármű ami pont melletted áll meg és nyílik az ajtaja, hogy téged invitáljon.

Cesariel /Görög/ Üdvölzöm Jayr Eisenberg úr, kérem szálljon be!

[Dierol]

Enethiel

...Addig azonban marad az a lehetőség, hogy segítem - hogy a többi feladatának is minél  inkább meg tudjon felelni. Az anyának, a tanulónak, s persze a szeretőnek. A reményem abban van, hogy a szükséges emlékekre csak szert teszek időben - főképp, hogy ennek lehetőségét többen is említették.
A bólintására elégedetten pillantok rá, hogy milyen kis engedelmes! Noha némi kétely azért felmerül ezen kérésemmel kapcsolatban - hiszen tud ő igencsak tüzes is lenni, amikor nem pont az eszére hallgat. Erről nem csak én, hanem talán Théa is tudna mesélni. Az elvakultsága az egyik, amit annyira szeretek benne, és  simogatja az egómat - de mivel félek, hogy egyszer pont emiatt lesz baja - felügyelem kell ezt az oldalát.

Az, hogy a pályaválasztása miatt anyagilag esetleg nem lesz túl sikeres Iason, nem tűnik komoly katasztrófának, ha ezért cserébe szereti a munkáját, vagy a hobbiját - de azért boldogan el tud belőle éldegélni. Elvégre újságot árulni sem épp a karrierek csúcsa, de Carl és  Selma ennek ellenére boldogan érték meg nyugdíjas éveiket. Igaz, Amynta feltehetőleg könnyebb életet szeretne Iasonnak, amihez a pénz igencsak jól tud jönni - már csak anyagi szempontból is...

Amynta tekintete elég beszédesnek tűnik - vagy csak én kezdem jobban megismerni. Ám az vitathatatlan, hogy ezek alapján Iasontól számíthatok majd nehéz kérdésekre, és olyankor nem biztos, hogy azt kellene mondanom, hogy kérdezze meg Amyntát. Igaz, eddig sem tettem.

Elégedett vagyok a tetővel, aminek ma éjjel nagy szerepet szánok - kivéve ha valakinek éjnek évadján éppen grillezni támad gusztusa. Képzeletben felírok két nyári takarót, és egy palack ásványvizet, mint szükséges kellékeket.

Iasnon lelkesedése nem csak hogy jól esik, de kissé meg is ijeszt. Hogyan fogok tudni megfelelni a rám osztott szerepnek? Gondolom ezzel a kérdéssel Amyntának is meg kellett küzdenie, és lám, milyen jól csinálja!
Amynta röpke nosztalgiázása ráébreszt arra, hogy nekem is ismerős helyek és helyzetek kellenének az emlékekhez. Helyekből nem sok maradhatott - az eljövendő emlékeimet a múlt romjai őriznék? Helyzetekből viszont több kínálkozik - ám azok meg eléggé véletlenszerűen bukkanhatnak fel... A növénykéről Zaira jut eszembe, és a minap együtt eltöltött idő. Nem mondanám hétköznapinak - s talán épp ez volt a baj? Mert bár különleges találkozás volt, róla semmilyen emlék nem kúszott elő.

A Cesariel által megadott idő és hely elsőre megnyugtatóan közel van az első célállomásunkhoz. Pontosabban furcsán közelinek tűnik. Ennek ellenére megígérem, hogy ott találkozunk.

Iason kérdésére picit rácsodálkozok.
/Görög/ Miből gondolod, hogy képregénybe illik? Még nem is találkoztunk vele, és nem sokat tudok róla. De az jó kérdés lenne, hogy melyik oldal illik hozzá! - értek vele egyet.

Ahogy megpillantom a doktornőt, meglepetten nézek Iasonra, hogy ő is látja-e?
/Görög/ Iason, ran... khm... találkozót beszéltél meg Kirkével? - kérdezek rá az első logikus magyarázatra, direkt kerülve a randi szót, mert sejtem, hogy onnantól kezdve zavarában a saját nevét is letagadná.
/Görög/ Mintha őt és az anyukáját láttam volna az előbb - magyarázom Amyntának, de túl sokat nem nézelődhetünk, mert egy autó áll meg mellettünk. Amivel a meglepetések  sora csak növekszik - de ez most kissé kényelmetlenül ért. Azt hittem, hogy valami nyugis kávézó vagy más hasonló helyszínen lesz a találkozó.
/Görög/ Jó napot! - köszönök Cesarielnek, aztán Iasonék fele fordulok
/Görög/ Várjatok meg a környéken! Menjetek addig cukrászdába, fagyizóba, vagy más  jó helyre addig! Igyekszem vissza! - sóhajtok, és némileg zavarban átadom Amyntának az eddig hurcolt pakkot, majd beszállok az autóba. Bent futólag felmérem a belteret, de leginkább a "házigazdámat" veszem szemügyre. Inkább kíváncsi vagyok, mint ideges - elvégre Zaira ajánlólevele az egyik legjobb, amivel Cesariel rendelkezhet! Közben a tenyeremet oda sem nézve lazán a mellettem lévő szabad ülésre helyezem, hogy van-e rajta melegebb folt. Mert ha van, akkor lehet, hogy nem olyan rég még ketten ücsörögtek a helyemen? Bár az is lehet, hogy a doktornő nem is ismeri Cesarielt... Mindenesetre inkább hagyom ezt a témát, és helyette
/Görög/ Köszönöm, hogy időt szakított rám! - azt nem mondom mellé, hogy a drága idejéből, mert ez amúgy is látszik. Ahogy azt sem hánytorgatom fel, hogy a nevem alapján lekáderezett, mert a helyében én is ezt tettem volna. Rossz hírű bukottal nem biztos, hogy szívesen ücsörögnék egy autóban. Ha pedig a doktornő véleményét kérte ki, akkor bizonyára nem egyértelműen fekete vagy fehér az értékelésem...
/Görög/ Van úticélunk is? - érdeklődöm, hogy most megyünk valahova, vagy csak egy nagyobb karikát teszünk a privát beszélgetés alatt. Ha csak cél nélkül autózunk, és nem tér rá a témára, hanem várja, hogy előrukkoljak vele, akkor nem is váratom
/Görög/ Nem óhajtom rabolni feleslegesen az idejét, hiszen mint kiderült, sok dolga van  - így rá is térnék a látogatásom céljára - kezdek bele, mert ő volt az, aki hetente egyszer ér rá...
/Görög/ Azt szeretném megtudni, hogy ha a lehetőségekhez képest fair paktumot akarok kötni - hogy bukottként mit ajánlhatunk fel az embereknek, amit korrekten teljesíteni is tudunk? S most tekintsünk el a maffia hagyományos területeitől, mint például a pénz, védelem, vagy szex. A másik amire keresem a választ, hogy ha egy követőm kiérdemli, akkor később hogyan és mikor tudok módosítani a javára a már megkötött paktumon, hogy megjutalmazzam? -  pillantok rá, és várom, hogy megkezdődjön valamiféle társalgás vagy alkudozás a válaszokért.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – kora délelőtt


A vak fanatizmus olyasmi, amiről tanulmányok szólnak, amiket egy bizonyos orvos ismerősöddel biztos, hogy részleteiben is meg tudsz beszélni, ne adja ég… adott esetben Amyntát el is tudod oda vinni! Egészen biztos vagy abban, hogy a Doktornő ebben az esetben sem fordítana neked hátat.

De a doktornő neked is sokféleképpen tudna segíteni, persze némelyikben nem baj, ha ő is akarja, de nagyobbrészt biztos vagy benne, hogy önként tesz meg mindent azért, hogy a legtöbbet hozza ki belőled. Nos, nem úgy, de attól eltekintve minden módon… vajon csak neked van szükséged erre?

Ellenben Amynta sok területen áll helyt és teszi mindezt minden segítség nélkül, úgy inspirálhat, hogy még el is szégyelled magad. Az biztos, hogy a munka mellett gyermeknevelés, a kevéske anyagi beosztása, hogy közben boldoggá tegye a fiút, akinek nem az édesanyja – még ha a kapcsolatuk azzá is vált, mintha az lenne – közben azért megteszi amit tud, hogy tanuljon! S most új területen kell maximálisat nyújtania: mert te felfedezted, hogy ez – ami az emberek sajátja – bizony igen csak élvezetes dolog.

Megint megkísért Camael neve, az Éteri Szépségé, aki mintha pontosan ilyesmi(k)re ihlette volna az embereket?

Inkább a fiúra koncentrálsz – hiszen nekik és talán neked is: az itt és most számít – és örömmel tölthet el, hogy Iason már most tudja mi szeretne lenni és tesz is érte: gyakorol! Talán megint egy útmutatás a hatalmas Asharu-nak, hogy neki is mit kéne tennie (?). Sőt, úgy tűnik Amynta támogatja ebben a fiút, hiszen mindene megvan a rajzoláshoz amire csak szüksége lehet! Kevés, szinte alig játék, helyette ceruzák, tollak és más eszközöket láttál: egy asztalt és lámpát ami komolyabbnak tűnt!

Úgy tűnik, hogy a főpapnődet neked kell kényeztetni, mert ő nem sokat ad magára, de többet a családjának: Iasonnak. S mint hogy ketten vannak, nem csoda, ha mindent megosztanak egymással: vágyakat, álmokat és gondolatokat. Sejted azért, hogy Amynta valószínűleg azért van, amitől kíméli a fiút, de a kölcsönös aggódás és odafigyelés olyan kapocs közöttük, ami eltéphetetlennek tetszik pontosan ennek okán. Ez a második alkalom, hogy ugyanide jutsz, így ebben már elég bizonyos vagy.

Innen hogyan jutottál a tetőre való felkészüléshez? Azt csak te tudhatod, de ott állva már mindent lerendeztél fejben és visszatérve azon tűnődsz, hogy mi minden idézhetne elő emléket… Zaira minden formájában kellemes emlék, még akkor is, ha ezek csak a közelmúltra koncentrálódnak. Ott vannak a többiek is akikkel találkoztál… és akikkel még nem! Mint például Cesariel!

Iason /Görög/ Nem úgy töltjük a napot, mint ahogy tervezted! Biztos a főnököd vagy valaki, aki megmondhatja mikor és hol találkozhatsz vele! – következtet, nem is annyira ügyetlenül – Tanárbácsik és nénik ilyenek, de még nekik is ott az igazgatóbácsi! – közli, hogy tudja mindig van feljebb – De azt nem tudom, hogy rossz vagy jó, ezt neked kell majd látni! – ezért volt a kérdése. A tiedre pedig – Nem, hiszen nem tudnánk találkozni! – nem ígér olyat, amit nem tud megtartani – Miért? Szerinted meg kellene hívnom a partra? – kicsit zavarodott, hiszen családi délutánról volt szó. Ellenben már egyikőtök sem látja Kirkét vagy Psykhe-t, csak az épp elétek parkoló autót.

Amynta bólint és elengedi a kezed, míg Iason azért próbál belesni, de végül az anyukája elhúzza és távoznak a csomagokkal, amiket zavarodban a kezébe nyomtál. Még látod, hogy azért Iason elvesz egyet, amit láthatóan elbír, de aztán bezárod az ajtót, az autó pedig elindul. Odabent ketten ülnek, de csak egy valakire vetül annyi fény, hogy ki tudd venni az arcvonásait:

Vörös riadó. Szinte kiállt rád, hogy tűzfészekbe nyúltál, hogy ez a nő olyan, mint a lámpás a lepkének és mindezt úgy, hogy a lepkék végül mindig megégnek. Érzed a kisugárzását, szinte tapintod az auráját és közben olyan mennyei kiválóság érinti meg az Esszenciádat… de egyben látod az embert is. Az egész látvány, ahogy ott ül, úgy érzed, mintha az angol királynő ülne melletted és most, hogy a telefon nem torzít még erőteljesebbnek érzed a vezetők sajátos határozottságát a hangjában. Nem is kérdéses, hogy Zaira miért tartja oly sokra a Namarut.

Cesariel /Görög/ Üdvözlöm Enethiel! – egyelőre még nem mutatja a harmadik jelenlevőt, mintha csak egy kelletlen testőr lenne vagy valaki, akit meg kell tűrnie – Cesariel vagyok, Namaru a Bel kórusából – ha eddig Nuskunak hitted, most korrigálnod kellett – Megtenné, hogy megismétli mit is szeretne egészen pontosan? – odakint forgalmasabb utakat látsz magatok mögött hagyva, de a kanyarokból ítélve talán egy nagyobb kör lesz – Van. – de nem fejti ki jobban, aztán a kérdésedre: Ez igen komoly téma és úgy látom átgondolta amennyire tudta. Mit ajánl fel ezen információk ellenértékeként?

[Dierol]

Enethiel

Jelenleg Amynta viselkedése szerintem nem okoz gondot a környezetének - és amíg ez így is marad, nincs szándékomban csak azért orvoshoz vinnem, mert esetleg nekem egy-két dolog esetleg kényelmetlenséget okoz. A kérdés akkor lehet aktuális, ha magának, Amyntának sem komfortos a dolog, és változtatna valamin. Mindenesetre a doktornő elhivatottsága és segítőkészsége nem kérdés - ami már önmagában nyújt egyfajta biztonságérzetet ezen a téren.

Ahogy Amynta más téren próbál stabil háteret nyújtani nem csak Iasonnak, hanem nekem is. Amire mint kiderült felettébb nagy szükségem van - az intimitásról nem is beszélve. Amiről talán Camael tudna leginkább mesélni - csak azt nem tudom, hogy készen állok-e felvenni vele a kapcsolatot?
Iason példája a gyakorlásról eszembe juttatja Leó hívatlan látogatását, amikor én is hasonló kitartással próbálgattam a képességeimet. Még most is kellemetlen érzéseket elevenít fel ez az emlék - és azóta sem jöttem rá, hogy tudnám csökkenteni gyakorlás közben a hasonló, kellemetlen mellékhatások felkukkantási esélyét... Igaz, talán Zaira bensőséges nyelvleckéi hozhatnak némi áttörést. Szerencsére Iason esetében kellemetlen atrocitásoktól nem kell tartani - ő nyugodtan gyakorolhat kedvére.

Iasonról Amynta gondoskodik erőn felül - és ebben támogatnom kell őt - és amennyire lehet, örömet szerezni neki a mindennapokban. Ezen célhoz kapcsolódik a tetőn tett látogatás is, melynek reményeim szerint estére látom hasznát.

Iason válaszára bólintok
/Görög/ Én kérek szívességet - így nekem illik alkalmazkodni hozzá - árulom el, hogy miért borul meg a mai nap sorrendje - S ha elszalasztom a lehetőséget, akkor csak egy hét múlva tud vagy hajlandó találkozni velem. Márpedig egy hét alatt sok minden történhet! - teszem még hozzá, de szerintem ezt neki nem kell magyarázni, hiszen egy gyereknek sokkal hosszabbnak tűnik egy hét, mint a felnőtteknek.
/Görög/ Én sem tudom, hogy jó-e vagy rossz - de mivel egy barát ajánlotta, így nem lehet olyan szörnyű - reménykedem.
/Görög/ Kivéve ha indulás előtt felhívtad volna telefonon, és egyeztettek - vázolok egy lehetőséget, amivel úgy tűnik, hogy nem számolt. A kérdésére hümmentek, mert valóban nem egyszerű kérdés. Elvégre valóban családi programról volt szó. Ám ha el szerette volna hívni, az egy másik kérdés.
/Görög/ Családi programról volt szó. De ha el akarod hívni, az ellen sem tiltakoznék, mert a lényeg, hogy jól érezd magad! - válaszolom neki diplomatikusan. Vagy legalábbis azt gondolom, hogy sikerült diplomatikusan válaszolnom.

A kocsiba ülve még látom, hogy Iason ismét hozza a segítőkész formáját mielőtt becsukódna az ajtó. Bent ketten fogadnak, így az árnyékban maradt felé is egy
/Görög/ Örülök a találkozásnak! - al köszönök, mielőtt újra Cesarielnek szentelném a figyelmemet. Pláne, hogy Ceasariel jelenléte szinte kitölti a kocsit. Az első benyomások hatására megpróbálok kissé jobban belesüppedni az ülésbe - mint aki nincs is itt, de aztán emlékeztetem magam, hogy Én kezdeményeztem a találkozót, Én jöttem ide, Én akarok tőle valamit - így talán ennek megfelelően kellene hozzáállnom a szituációhoz. Ráadásul Zaira javasolta. Hiába, régen volt hasonló társaságban részem. Így aztán összeszedve kihúzom magam, és úgy hallgatom a bemutatkozását, és próbálok kissé elvonatkoztatni a látottaktól, hiszen az erősen félrevezető. Elvégre a belső tartalom - a Namaru az, aki leginkább számít, nem pedig a megjelenésből kellene következtetéseket levonnom. Ennek ellenére csak felötlik az a kósza gondolat, hogy egy szenvedélyes éjszakán milyen lehet, ha lefoszlik róla ez a távolságtartás - már ha egy Namaru esetében ilyesmi lehetséges. Zavartan hessentem el a gondolatot, és inkább feljebb emelem a tekintetemet, és próbálok meg a szemeibe nézni. Úgy tűnik, mintha elsőre nem hinne a füleinek, mert ismétlésre kér. Bár hallhatóan nem tartja nagyra a szellemi képességeimet - de nem tartom sértőnek - betudom a házának. A kérdésre, hogy mit ajánlanék a válaszokért cserébe, a korábban már kitalált válaszd adom
/Görög/ Minden válaszért három alkalommal rendelkezhet gyógyítói képességeimmel. Ha pedig valóban számomra hasznos választ kapok - akkor válaszonként négy alkalommal állok rendelkezésére ezen képességeimmel. Tudom, hogy személy szerint nem sok hasznát látja, de a követőinek néha szüksége lehet baleset-biztosításra - Ezzel próbálom bebiztosítani, hogy ha lehetséges, valóban hasznos válaszokat kapjak.
/Görög/ A paktumkötés alapját ismerem, de rengeteg lehetőségével és kiskapujával nem vagyok tisztában. Ezeket szeretném tisztázni, de legfőképp amire választ keresek, hogy ha a lehetőségekhez képest fair paktumot akarok kötni - hogy bukottként mit ajánlhatunk fel az embereknek, amit számukra nem hétköznapi, de mi korrekten teljesíteni is tudunk? A másik amire keresem a választ, hogy ha egy követőm kiérdemli, akkor később hogyan és mikor tudok módosítani a javára a már megkötött paktumon, hogy megjutalmazzam? - ismétlem meg a két kérdést.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – kora délelőtt


Az autóban ülve még egy pillanatra visszaköszön Iason tekintete, aki láthatóan megértette, hogy miért te alkalmazkodtál és úgy véled, hogy ezt a tudást magáévá is tette. Viszont talán meglepve látod, hogy az egy hét türelmi idő számára egyáltalán nem kérdésed, mintha ennél csak többet várt volna… bármire.  Végül még az a halvány mosoly villan mielőtt kifakul az egész kép, hogy „nem lehet olyan szörnyű”.

Hallod ahogy Cesariel megszólít, de még egy utolsó gondolatfoszlány a „családod”é, miszerint Kirké nem tagja a családnak így Iason nem hívta és nem hívja, ha csak nem lesz olyan alkalom, ami nem csak a családról szól. S itt kapcsolódik be a Namaru is, de ekkor még nem is sejtetted, hogy mennyire.

Cesariel /Görög/ Nem harapok. – mosolyog, de nem kinevet, egyszerű tényként kezeli a helyzetet – Nagyot. – teszi hozzá, de igazából csak tréfán szánta a megjegyzést. Tréfának… ugye? – Ez egy igen nagylelkű ajánlat, ugyanakkor kissé össze is zavar. Hiszen a képességeivel önzetlenül kéne segítenie, nem pedig kufárkodni vele. Ön hogy látja ezt? – érdeklődik, majd válaszodtól függetlenül – Érthető, ha abból próbál előnyt kovácsolni amihez ért, azonban az információ komplexitása miatt ezt a felajánlást nem tudom elfogadni. – mondja szemrebbenés nélkül, sőt – Ugyanakkor hasonlóan jelentős információkat bármikor szívesen fogadok. – veti fel.

[Dierol]

Enethiel

Úgy tűnik, hogy Iason egyvalamit biztos sokat gyakorolhatott, mégpedig a várakozást a jó dolgokra. Mert ilyen szempontból bizonyára nem volt elkényeztetve - mármint hogy mindig mindent azonnal megkapott volna. Bizonyára Amyntát valahol zavarja a korlátozott anyagi lehetőség, hiszen sokat túlórázik, hogy lehetőségeihez képest ezen változtasson.
Hogy Iason hogy dönt Kirké esetében - azt igazából neki kell tudnia - ezt a döntést neki kellett meghoznia.

Cesariel megjegyzését nem tudom még hova tenni - így kissé bizonytalanul válaszolok, mert megsérteni sem akarom
/Görög/ Jelenleg elhiszem - de később lehet, hogy felül kell vizsgálom ezt a kijelentést... - értem ez alatt, hogy később még megbánhatom, hogy vele üzleteltem - és akkor  még fájdalmas is lehet ez a "harapás". Azt meg kell hagyni, hogy jó kérdéseket feszeget, ám...
/Görög/ A kérdés jogos. Nem pártfogolt emberek esetében teljesen igaz is az állítása. Az Elohimok közt is vannak olyanok, akikel vagyok olyan viszonyban, hogy esetükben eszembe nem jutna ilyesmi. Csakhogy mivel Ön sem tűnik épp teljesen önzetlen szamaritánusnak velem szemben - így ebben a közegben már kénytelen vagyok én is "kufárkodni" a képességeimmel - főleg, hogy nekem is szűkösek az erőforrásaim - válaszolom, de egyáltalán nem szégyenlem magam emiatt. Viszont a kért információkkal kapcsolatban kissé meglepődök, és elsőre nem is tudom hova tenni, hogy milyen információkra gondolt. Milyen információval is bírhatnék? Talán rendőrségi? Azt biztos, hogy nem adnék ki ilyesmit. Vagy... nézek rá töprengve - és jön egy halovány sejtés.
/Görög/ El kell, hogy keserítsem - ha én lennék az ismeretek tárháza, akkor nem én jöttem volna válaszokért. Erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy bármi olyan ismerettel rendelkeznék, ami bármi újjal szolgálna - válaszolom, és mivel nem tartom ostobának, ezért ráeszmélek, hogy ezzel valószínűleg tisztában van.
/Görög/ Óh... de ezt Ön is tudja - viszont akkor mire is gondolt? - kérdezek vissza rosszat sejtve. Amint tisztázza, hogy más Bukottakról szeretne információt, úgy nézek rá, mint aki épp könnyebben orrba csapott. Meglepetten és kissé sértődötten - hogy minek néz engem - megrázom a fejem. Minta azt kérné, hogy áruljam el Moranát, Zairát vagy Leót - aki - bár nehéz beismerni, de szintén nagyon sokat segített.
/Görög/ Hiába származna előnyöm belőle, de van ami nekem nem képezheti alku tárgyát - még ha az érintett nem is tudja meg -  válaszolom büszkén - A kisebbik baj, hogy jelentős mértékben rombolná a belém vetett bizalmat, ha bárkiről az engedélye nélkül információkat osztanék meg. A nagyobbik az, hogy a magammal szemben támasztott elvárásokkal is ütközik... Egyszóval számomra ez nem elfogadható! Vagy álljon elő számomra emészthetőbb ajánlattal, vagy azt hiszem most nem fogunk tudni megegyezni! - vonom meg leheletnyit a vállam, mintha volna b tervem - de ha mást nem, legalább kicsit jobban megismerhettük egymást - próbálom meglátni a pozitívumot.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – kora délelőtt


Az, hogy Amynta-t zavarja e az anyagi korlátozottság olyan dolog, amit talán érdemes tőle megkérdezni. De az biztos, hogy megteszi amit lehet, hogy mindent megadjon Iasonnak. Akár úgy is, hogy önmagának kevesebb jut. Iasonnak, aki egyelőre nem hívta Kirkét, de láthatóan elültetted a bogarat a fülében.

Bizonytalanságod ugyan felbukkan és eluralkodik, de amikor megpillantod a mosolyt azokon a vörös telt ajkakon, lehet, hogy hitetlenkedés is keveredik bele. Úgy érzed, hogy pillanatnyi flörtölés lehetett vagy… valamit nagyon benéztél. Mindenesetre tudod, hogy milyen az amikor Amynta harap és az ellen sosem lenne kifogásod! Ellenben ha a bajtársiasságról szeretett volna így említést tenni vagy esetleg annyit jelezni, hogy bár Namaru, de azért nem tekint egy senkinek téged… jó döntés az óvatosság! Nem is tér ki rá jobban, mintha pontosan tudná mit okozott a szavaival, amit inkább egy Lammasu-tól vártál volna vagy… mástól. Aztán a kérdéssel alaposan megszorongat, de szerencsére van rá válaszod, amire úgy reagál:

Cesariel /Görög/ Illik különbséget tenni ember és ember között? Szabad e egy gyógyítónak csak azért nem kezelni a betegséget vagy bármilyen egészséget érintő problémát, mert ott mellette egy Bukott? – kérdez rá, picit meglepték a szavaid, de közben mintha szórakoztatná is, de ezt egyáltalán nem mered tényként kezelni, mert messze jobban uralja a testbeszédét mint bárki akivel eddig találkoztál. A mosolya viszont a szamaritánusra nem ad helyet kételynek, de megvárja befejezd, illedelmes egy nő az biztos! Úrhölgy, ahogy illik – Ezen a Földön semmi sincs ingyen. Ön nem ember és nincs veszélyben az egészsége. – zárja ezt rövidre és inkább a válaszodra koncentrál – Ennél picit több kell, hogy elkeseredjek – mosolyog rád és azon kapod magad, hogy hiszel neki. Biztos vagy benne, hogy számtalan nehézséggel kell szembenéznie is megteszi amit lehet és nem enged a keserűségnek. Türelmesen megvárja amíg megérted mit is szeretne, kifürkészhetetlen arccal pillant rád és ez nem változik a konklúziódnál sem. – Megható a hűsége és a bátorsága. – nem tudod megmondani őszinte vagy cinikus – Mielőtt azonban végleg döntene ebben az ügyben gondolja végig a következőket: Az információkat mindenképp megkapom (szerzem). Szeretne e ezeknek részese lenni? Ha kellő mértékben informál, természetesen a mostani és majdani kérdésekre is választ kaphat. Részese lehet valaminek ami tudni akarja mi zajlik a teremtésben. Mindenkire más hatással volt a Börtön és talán nem baj ha tudjuk kit mennyire viselt meg. Nem igaz? – költői kérdés, érzed

[Dierol]

Enethiel

Mivel nem ismerem eléggé Cesarielt, így nem is tudom pontosan megmondani, hogy ez az előbbi apó kitérő a beszélgetésben mi is volt. Bár lehet, hogy futó flörtölés - de jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy megsértem azzal, hogy olyasmit látok a szavak mögé, ami esetleg ott sincs. Ennek ellenére azért úgy érzem, hogy Iason minapi képregény-hősének a neve nagyszerűen illene hozzá - a Skarlát Boszorkány. Mindössze az a kérdés, hogy véletlen, hogy szerintem illik hozzá a név? Cesariel kérdésére tagadólag picit ingatom a fejem
/Görög/ Nem illik. A kérdésben szereplő Bukott követőjét feltehetőleg meggyógyítom. Viszont mivel amíg bírom, én teljes erőbedobással gyógyítok. Ahogy a kis fickó az egyik fimből mondta, Tedd vagy ne tedd. De ne próbáld! Viszont szerintem az ilyenkor felhasznált Hitet egy olyan Bukottnak, aki szigorúan véve üzleti kapcsolatban áll velem  - azért illik valahogy kompenzálnia - zárom a kérdést.

Kétségtelen, hogy egy szimpla elutasítás nem töri  meg Caseriel elszántságát - ahogy azt mondja is. Ennek ellenére próbálkozik még egy picit.
/Görög/ Örülök, hogy nem rajtam múlnak ezen információk - nyugtázom halvány mosollyal azt, hogy akkor máshonnan szerzi be őket - Az ajánlata csábító, de mint már említettem, a többieket érintő dolgokról nem adok ki információkat. Így meg nem sok hasznomat venné. De azt elismerem, hogy első hallásra a kutatás célja fontos - de az adatgyűjtési módszerek nem biztos, hogy passzolnak hozzám. Úgyhogy nemet kell mondanom. Az persze nem kizárt, hogy a jövőben - ha információra van szükségem, köthetünk alkalmi üzletet - zárom a gondolataimat.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 31. – 11. nap
Péntek – kora délelőtt


Amennyiben Cesariel mégis flörtölt az vajon Jayr-nak vagy Enethiel-nek szólt e. Volt e több egykor vagy ez egy itt és most pillanat csupán? Vajon a Namaru mit és mennyit tud? Esetleg… és végtelen játék lehet ez a bizonytalansággal, de te inkább elengeded az egészet, mert egy rossz döntés komoly következményekkel is járhat…

A „véletlenszerűségről” a Neberu Ház jut eszedbe, akik az Idő Szférájának Elohimjai…

Cesariel /Görög/ Érthető álláspont. – osztja meg veled mit gondol a szavaidról, aztán az ajánlatra válaszul adott elutasításodra nem érkezik további érvelés, hanem – Ez esetben, a kért információk súlyárra való tekintettel és mert akkor egyértelműen üzleti szintű kapcsolatot alakítunk ki – ez nem zavarja, legalábbis nem érzed úgy – egyetlen megoldást látok. Elintézem, hogy ki tudjon lépni a rendőrség kötelékéből és csatlakozzon hozzánk, mint teljes értékű védelmező. – áll meg egy pillanatra, hogyan viszonyulsz a gondolathoz