Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap
Péntek – Estefelé
A legnagyobb harcot önmagunkkal vívjuk. Számtalan ember felismerte ezt, de hogy ki volt az első, aki hangot adott neki… vagy talán egy Lázadó Elohim volt? Esetleg egy ember, akit egy Bukott ihletett? Megannyi gondolat kavarog a fejedben, köztük a változásé is, amely újra felidézi benned a korábbi szavakat, amiket valaki, egy Bukott mondott neked a múltban. Úgy véled így volt. S igazságával nem tudsz vitatkozni…
De ahogyan egykor úgy most sem vagy egyedül, így ezt a harcot a legjobban úgy tudod megvívni, ha engedsz nekik, ha hagyod, hogy segítsenek. Akárki is volt az aki ezt mondta, megjárta a saját poklát és tapasztalatból beszélt, de tudod, hogy nem mindig volt olyan, mint amikor ezeket a szavakat mondta. Egyre élesebben rajzolódnak ki a kirakós képdarabkái, de még nem tudod megnevezni nem hogy a nevet, a Házat sem.
Miközben utaztok azon tűnődsz, hogy Zaira… vajon rá miért nem emlékszel és miért van az, hogy ő ellenben igen és ahogy a viselkedése sejtetni engedi, ráadásul elég közel álltatok egymáshoz. Ez már csak azért sem elképzelhetetlen, hiszen te vagy élet, annak őrzője, ő pedig a vadoné. De az, hogy ő ilyen, hogy több vagy épp másra emlékszik, újabb elméletekhez segít több témában is, mindjárt rögtön az elegendő napfény és megfelelő táplálkozás körében, ahogy meghallod mennyire nincs összehangban az emberi testével ezen a téren. Ez azért lehet meglepő, hiszen Rabisu! de az is igaz, hogy a növények elég távol állnak az emberektől, de minden életnek szüksége van energiára…
Dalia/Zaira /Görög/ Ha Dalia-t elrejtem, akkor nincs éhségérzet, de ha túl sokáig teszek így, akkor az megszedi a vámját. – árulja el, talán megint egy apró információ
Végül a búcsú után…
Cesariel a holnap problémája…
Thyra őszintén szereti Jayr-t, azonban úgy tűnik, hogy Enethiel döntése oly légörvénybe rántotta, ami szinte mindent lerombolt. S ezen a lehangoló érzésen az sem segít, hogy úgy tűnik a telepátia nem kétirányú (vagy valami hiányzik). S mérgelődve bár, de mikor végig gondolod, rádöbbensz, hogy a hasonlatod igencsak találó, sőt, ha abból indulsz el, hogy minden Elohimnak a Mennyein túl van egy Igaz neve is… akkor lehet Amynta is rendelkezik ilyennel!
Kirké /Görög/ A következő alkalommal lesz külső kontrol is – szinte hallani véled, hogy „ahogy most is volt” – Rád bízta, de ha nagyon bizonytalan lennél, mindenképp több napra visszamenőleg! – de szerinte ez logikus, ahogyan bár meghallgatja mikor akarod megírni, nem vált ki belőle látható érzelmet vagy csal ki szót – A legjobb változás az irányított. – mondja, majd búcsú után
Egy ivókúttal később, kezére tekint, melyben ott nyugszik az általad felajánlott összeg. Hitetlenkedve néz rá, majd bizonytalanul rád, aztán vissza és mikor egy szellő belekap, úgy zárja össze a kis kezét, hogy egyetlen bankjegy se legyen képes megszökni. Valahogy ez a mozdulat felidéz benned valamit, láttál ilyet és kötni próbálod, de nem… nem megy. Valahol, valaki egyszer tett egy ilyen gyors és határozott mozdulatot, amit súlyos tettek követtek, olyanok amik sok fájdalomhoz és szenvedéshez vezettek…
Iason /Görög/ Adjam neki a pénzt? – néz fel kissé értetlenül – de akkor most Kirkének vagy anyának adjam? – nem érti – Én mindennap gondolok rá! – közli, láthatóan zavarja, hogy te azt hiszed, hogy csak néha – Ó! Akkor jó! – miután te is mondtad minden nap gondoljon rá.
S miközben te elveszel a további gondolatokban, lassan megérkeztek. Igaz eközben végig tudtad gondolni a lakás kiadás kérdését, amire mindössze egy elégedett érzés árnyéka kúszik fel, hogy elsősorban magaddal törődsz, a saját igényeiddel és csak utána máséval. S akkor még több apróságot nem is elemeztél teljesen… mindenesetre két ember élete teljesebb, de rád nézve felelőségteljesebb.
Iason /Görög/ Nekem is hiányzik! – közli veled és látod a fiú arcán, hogy tényleg így van – Biztos így van! Sokat tanul! – mondja büszkén, majd a kórháznál megilletődve áll Thana előtt, félve int, majd Cyrusnál picit kevésbé feszélyezve – Szia Doktor bácsi! – de a hely láthatóan legalább annyira rémisztő neki, mint amennyire érdekes, így végig veled marad, közel hozzád.
Thana /Görög/ Szia Iason! Szólíts nyugodtan Thana-nak! – engedi meg, majd bár tart kartávolságot, de a maga szomorú-szelíd mosolyával (!) átnyújt egy papírpénzt – Ha megkérlek, hozol nekem egy kávét? Tejjel és cukorral kérem! A visszajáróból pedig vegyél magadnak nyugodtan valamit! – mire Iason előbb nagy szemekkel néz, majd előbb rád amolyan engedélyért, aztán óvatosan elveszi a pénzt és el is siet!
Cyrus láthatóan megviselt. Gyűrött arca és minden bizonnyal fáradtságból fakadóan ráncok ülnek rajta, ahogy a másnapos borosta is jelen van. Mikor felbukkantál összerezzent, de nem ugrott fel és kiabálni sem kezdett vagy épp válaszokat követelni. Néz téged, mint egy jelenést, követ a tekintete, majd mikor odalépsz egy keresztet vet ösztönösen. Végül Thana-ra pillant, aki az egészet oly módon szemléli, hogy bármikor közbe tudjon avatkozni, ha szükséges. Végül biccentéssel üdvözöl és elfogadja az italt, de csak leteszi, nem bontja ki. Ekkor áll fel Thana és motyog valamit, hogy megnézi Iason megtalálta e az automatát (elég rosszul hazudik, de valószínűleg ez most senkit sem érdekel).
Cyrus /Görög/ Khm. Hrrr… khm… – fut neki, torokköszörülések után rekedtesen – Nem mindennap borítják fel az ember világképét. – egyik zsebéből egy cigarettát húz elő – Nem tudom mit tudnál mondani, ami segítene. – fogalma sincs merre tovább – Igazából minden egyértelmű. – csak nem könnyű megemészteni.
Lehet itt döntesz úgy magadra hagyod, de ha nem akkor rágyújtva folytatja, de ha itt és most nincs tovább, akkor ő maga távozik és Thana érkezik aki csak bólint a szavaidra.
Thana /Görög/ Nem haragszom. Ez… elkerülhetetlen volt. – őszinte szavak, ritkák ebben a világban – Úgy gondolod nem bánja, ha felfeded őt? – érdeklődik, ő lehet nem mesélt volna erről – Paktum? Ha az amire gondolok, akkor bár köszönöm, hogy mindezt elmondtad nekem, de mint a Lelkek Kísérője biztos, hogy nem verem láncba őket. – mondja határozottan, talán még semmiben nem volt ennyire eltökélt – Régen nem kellett… – nagyon szomorú emiatt, hogy ez így változott – Csak erősíti a démonbélyeget rajtunk. – vélekedik – Nem tudom mi történt a barátoddal pontosan, de teljesen elveszettnek tűnik – és nem fizikai értelemben gondolja – Amennyiben hozzám fordul, nem fogom elutasítani – ígéri, de feltételekkel – Kérlek engem senkinek ne említs! – nem akarja, hogy tudják itt van, de más kéréssel nem fordul hozzád
