Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Délelőtt, dél felé
Nem maradt időd, hogy eldöntsd előbb beavatod vagy később mondod el, mert minden teljesen egyértelművé vált. Természetesen a szándék az megvolt, lassan és óvatosan akartál haladni, de ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma reakció sem! A nagy kérdés, hogy kinek mit jelent… vagy ki mit hitt és most már miben fog hinni, oly hullámokban csap át rajtad, hogy nincs az az emlék amiből meríthetnél. Nagyon halovány utalások akadnak olyan tantárgyakból, amiket Jayr nem tanulmányozott eléggé és szabadulásod óta sem foglalkoztál vele.
Egy pillanatra mintha felvillanna Morana szomorú arca…
Nincs időd tanakodni, az Abyss vonzása kérlelhetetlenül húzna vissza és bár egy pillanatra végigméred a döbbent-meglepett és áhítattal teli társaságot, de aztán sietve menekülsz a vihar elől – melyen át kellett verekedned magad mire ideértél – és visszatérsz Jayr testébe. S a pillanat amikor sikerül újra teljesen uralnod minden gondolatod és a testet, még utolér egy apróság: mi lett volna, ha nem tudsz visszatérni? Ez egy olyan kérdés, ami ezek után lehet, hogy talán nem baj ha válaszra lel. Természetesen sok minden más tudás mellett, aminek birtokába jutni legalább ennyire égető lenne.
Sorban villannak fel a családtagok, az Eisenberg nagyszülők, akikről semmit sem tudsz, a Constantinides család apraja-nagyja, leginkább talán azok a kis apróságok, amik őszintén elhitték, hogy te Enethiel vagy! Akik elfogadtak és szerettek, hittek abban, hogy jót fogsz tenni! Sybil aggódása, Cassia szeretete és törődése vagy épp Thyra vágya és haragja, szenvedélye, ahogy Petros végtelen barátsága még akkor is, ha épp pici zökkenő van. Ott a szívvel-lélekkel segítő Alexandros, aki láthatóan Cassia felé mutat vonzalmat…
S itt van Iason és Amynta akiken segítettél, akiket megmenthetsz és persze Zoé! Drága Zoé, aki nem tudta ki Jayr, így talán téged ismert meg, azt, aki részben Jayr, de Enethiel is! S persze ott van a másik igen jó barátod: Cyrus, aki megtanítana mindenre amit elfelejtettél és Kirké, az a vidám lány vagy az anyja, az vonzó és megértően együtt-érző doktornő! S ezek mind-mind a halandók, akiknek hatással voltál és vagy az életére, olyanok, akiknek új esélyt adtál vagy adhatsz, miközben ott vannak a Bukottak is!
Thana, illetve Morana, a Halaku nő, aki ért a holtak lelkéhez és testéhez, s persze itt van Leo, aki bizony nemesebb, mint elsőre gondoltad és szerény is, hiszen nem kért semmit, hogy segítsen! No és Dr. Dalia, vagyis Zaira, a növények úrnője, aki gyengéd volt hozzád, megértő és segítőkész! Aztán ott a rejtélyes valaki, aki Psykhe mögött áll és ki tudja?! Talán maga a Láthatatlan Istennő is bizony ott vár-van valahol, mint potenciális szövetséges!
Ezek után mennyire lenne helyes döntés elhagyni Jayr-t, esetleg az Abyss-t választani – ahol tudod, hogy újra rád parancsolhatnak, és ki tudja ezúttal mi lenne a sorsod…
De valahol történt valami jó is. A három hölgy és egy úriember nem égett ki, nem vesztették el a hitüket, sőt! A feléd áramló energia, erő ami elönt, több, mint amivel érkeztél és amit azóta szereztél, hogy itt vagy. Segít tisztábban látni, megvilágítani a helyes utat és melegséggel tölthet el. Egy pillanatra – tudod, hogy így volt – a legsötétebb önmagadat láttad, de aztán ezt elmosta mindaz, amivel az emberek – ha nem is tudatosan – de megajándékoztak. Töredéke annak ami egykor volt, de mégis oly édes és annyira vágyott, hogy talán ezért nem engedtél a sötétségnek…
S miután az emberekre gondoltál, rá kell döbbenj mennyi minden nincs lezárva, hogy mekkora űrt hagynál magad után. Nem beszélve arról, hogy vajon ezután mit mondanának vagy tennének mindazok akik most itt vannak! Egy tudomány felé fordult férfi talán még feldolgozná és eltemetné, de a többiek – ahogy rájuk pillantasz – nem valószínű. Megtehetnéd, hogy mégis elmenekülsz, nem ártasz ami lényeddel ellentétes tett lenne, nem vennél el senkitől sem egyetlen esélyt sem és mégis, talán nem ez a legjobb választás.
Látod, hogy Théa nem igazán akarja abbahagyni, de nehéz úgy szavakat mormolni, hogy állandóan akadályoznak benne. Tökéletesen megérted miért érez úgy, ahogy. Tudod, milyen amikor azt hiszed (tudod), hogy elárultak. A bizalom egy hatalmas, ha nem a legnagyobb érték és úgy tűnik, hogy minél nagyobb, annál erősebb is! Tisztában vagy vele, hogy Zoé kiüthetné, hogy használhatna valamilyen nem-halálos eszközt, ahogy ki tudja még mire lenne képes, de mielőtt bármit is tehetne a kérésedre a legváratlanabb helyről érkezik reakció.
Aki eddig a lábadnál térdelt és teljesen behódolt, most szavaidra azonnal támadásba lendül és egyszerűen elsodorja Théát, olyan erőről téve tanúbizonyságot, amit valószínűleg senki nem nézett volna ki belőle. Sem Zoé, de még Cyrus sem lehetett erre felkészülve, így Amnyta teljes lendülettel sodorta azt ami rád nézve fenyegetést jelent. Nagyot is koppan valaki feje és igazából innentől már nincs mit tenni, mert tényleg megszűnt a veszély! Az, hogy egy megkésett ne bántsátok is érkezett, már elkerülte a figyelmét.
Így az Archeológus elveszítve a külvilágot fekszik a földön, imádkozni most biztos nem fog, a Rendőrnő nem kicsit zavarban téblábol és feldolgozza épp, ami történt, ahogy a Patológus is igen nagyokat pislog. Az Anya az, aki téged figyel szinte már fanatikus hittel, talán dicséretre várva (?) hogy megtettem amit kértél ő hatalmas Angyal! Ott áll Théa felett és látod kész akár ölni is ha azt kéred-parancsolod! A két halandó kapcsol, ha lassan is, így Círus azonnal odaugrik, hogy megpróbáljon immáron másodszor és persze jobb orvos lenni mint korábban, Zoé-ban pedig a törvény kel életre:
Lefogja Amyntát, aki bár nem tesz semmit, de tudod bármire képes, hogy a kedvedre tegyen.
Miközben kicsit őrlődsz még a korábbi érzéseid és gondolatait miatt, nem biztos, hogy van időd, hogy alaposan megfontold, hogy ami jár neked, ami a jussod, az el kell e töltsön szégyennel, kell e érezned a bűntudatot, ami most ott motoszkál benned, vagy annak a belső hangnak van igaza ami azt mondja, ne gondolkodj ezen, igenis is jár és te elvetted, ahogy azt kell! Ilyen tettre késznek, hatalmasnak még nem érezted magad mióta kiparancsoltak, szinte már-már mámorító érzés! Végül miképp döntöttél, a helyzet az ami hosszú másodpercek óta nem változott.
Az emberek döbbent bizonytalansággal próbálnak visszatalálni önmagukhoz, kivéve a fekvő Théát, aki öntudathoz szeretne, de még nem képes rá. Cyrus kezdeti ijedelme eltűnik, bár szisszen amikor megérinti a koppant koponyarészt, ahogy Zoé már jól begyakorolt mozdulattal bilincsbe verte Amnytát, aki bár nem ellenkezett, egy intés tőled, annyi elég lett volna, hogy szembeszálljon a rendőrnővel. Ez a helyzet, a kialakult kórkép, ami oly hirtelen érkezett és most próbál elvonulni, a kérdés az, hogy miképp tovább?
