Jayr "Enethiel" Eisenberg

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Azért a szokatlan dolgokkal csak óvatosan! Némelyik váratlan eredményeket hozhat! - intem némi óvatosságra. A kérdésére, hogy nálam mi változott rövid tűnődés után érkezik csak a válasz
/Görög/ Konzultáltam. S meggyőztek arról, hogy esetedben rosszul döntöttem - amiért nem avattalak a bizalmamba - árulom el a dolgot. Hogy ezt úgy értelmezi, hogy én is szoktam hibázni, esetleg valami nagyobb titkos társaságot sejt a dolog mögött, azt már a fantáziájára bízom.
/Görög/ Erre befizetnék... - válaszolom, mert szerintem amíg nincs kézzel fogható bizonyíték, addig nem hisznek az emberek semmiben.

/Görög/ Pont megteszi - értek egyet Kirkével a nevemet illetőleg. A megállapításra, hogy nem hiszem el amit mondott, megvonom a vállam
/Görög/ Nem a te hibád - válaszolom. Bár, hogy ő mikor találkozott sokat látott veteránokkal, kényelmetlen kérdéseket vet fel gyereknevelés frontján.
/Görög/ Te is túl sokat látott és komoly vagy a korodhoz képest - válaszolom neki. Kicsit olyan, mintha túl hamar felnőne. Kár érte...
/Görög/ Az első találkozásunk nem sült el túl jól - ismerem be. A liftben sem szólok semmit, igazából azon tűnődöm, hogy az ikreknek mennyivel nagyobb szerencséjük van, hogy ők még nem felejtettek el gyerekek maradni. Abban viszont szinte biztos vagyok, hogy nem tesz jót Kirkének, hogy ilyen sok időt tölt el ebben az épületben. De ugye én nem értek ehhez, csak látom amit látok.
Felérve belépek Kirkével az emeletre, majd én is megállok Kirké mellett. Nem mondhatni, hogy felhőtlen öröm tölt el, hogy ismét láthatom - inkább kényelmetlenül érzem magam. S főképp azért, mert immár inkább magamra vagyok mérges, és nem rá - és amit jó adag bizalmatlanság is fűszerez.
/Görög/ Köszönöm - nézek le Kirkére, aztán a doktornő fele fordulok - Helló Doki! - szólítom meg - Szeretnélek három percre feltartani ha lehet! Négyszemközt... - nézek le ismét a lányra. Amint ez a feltétel teljesül, belekezdek

/Görög/ Örülök, hogy van pár perced rám! A múltkori találkozó elég hirtelen ért véget miután kiderült, hogy bohócot csináltam magamból - de elhiheted, hogy jobban jártál azzal, hogy nem maradtam tovább - mondom szomorkásan.
/Görög/ Eltartott egy darabig belátni azt, hogy a tévedésemért ne rád legyek dühös, ne téged hibáztassalak - hanem magamban kell keresni a hibát. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a múltkori felelőtlenségem révén messze többet tudsz rólam, mint bárki más a közvetlen ismerőseim és családtagjaim közül - és talán még hinnél is nekem velük ellenében - sóhajtok fel, mert ez igencsak keserű emlékeket idéz.
/Görög/ Csakhogy én nem tudok szabadulni attól a kérdéstől, hogy számodra az orvosi titoktartás vagy a patrónusod érdeke fontosabb-e? Ezért beadtam egy kérelmet, hogy másik orvost jelöljenek ki számomra, mert nem hiszem, hogy a bizalmatlanságom okán a jövőben eredményesen tudnánk együtt dolgozni - tudatom vele.
/Görög/ Hogy tisztázzuk - nem érdekel, hogy ki a patrónusod, mi a neve, sőt találkozni pláne nem szeretnék vele! Tömören - a díszes hócipellőm tele van a többi Elohimmal. De ettől függetlenül eleve nem is biztos, hogy emlékeznék rá még ha ismertem is - és az eltelt idő miatt meg is változhatott. Ráadásul nem vele van dolgom, mert ez az ügy rád és rám tartozik! Szóval nyugodtan tartsd továbbra is a spejzban!
/Görög/ De kanyarodjunk vissza a bizalmatlanság kérdéskörére! Hogy látod? - fürkészem a tekintetét kíváncsian - Ha újra nekifutunk akkor képes leszel ismét elnyerni a bizalmamat, hogy ismét olyan bensőséges dolgokról beszéljek veled, amiről mással eddig nem igazán volt alkalmam? - tudakolom, hogy akar-e élni egy újabb eséllyel, vagy ez túl nagy falatnak tűnik számára? - Vagy inkább engedélyezed a kérelmemet? - teszem fel neki a kérdést.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Théa /Görög/ Az az életben a szép, hogy bármi megtörténhet! – kuncog, de érzed mögötte a kimondatlan szavakat – Jó ha vannak olyan barátaid, akik segítenek! – ennek örül, így értette – Tévedni pedig emberi dolog! – vigasztal jó kedélyűen, majd az utolsó szavakra – Akadnak azért kivételek! – mondja szelíden, majd tényleg megszakad a beszélgetés

A telefonbeszélgetés után:

Kirké /Görög/ Ugyan, ne szerénykedj! – mosolyog rád, majd a vállvonás után – Jól teszed, ha nem hiszel el mindent! Csalóka a világ. – közli mindent tudóan – Nem vagyok már annyira fiatal! – közli kissé büszkén (?) majd azért bólint – Érdekel, hogyan működnek az emberek! Sok sérülés nem testi, nem olyan könnyen gyógyítható, valamint sok emlék oldható fel különféle… de ez nem érdekes, hiszen te is azért jöttél, hogy anyu segítsen! – szorítja meg a kezed bátorítóan – Egyszer valaki azt mondta, hogy “a mester többször bukik, mint ahányszor a kezdő próbálkozik.” – bölcselkedik, majd bólint – Akkor majd a második fog! – teljesen biztos benne, de legközelebb már csak odafent szól – Igazán nincs mit! Örülök, hogy találkoztunk Jayr! – búcsúzik és visszalép a liftbe, ami elindul lefelé

A Doktornő szobájában:

Psykhe /Görög/ Ugyan, mindig van időm azokra akiknek szüksége van rá! – nyugtat meg, és kínál kávéval, teával és vízzel – Elég emberi reakció volt, figyelembe véve, hogy csak örökölt viselkedésminta. – jegyzi meg szelíden, majd – Elhiszem. – nyugtázza a szavaidat és nem kérdez rá, de a pillantása elárulja, a tekintete, hogy ha akarod, ő itt van, meghallgat – Köszönöm! – örül, hogy nem őt hibáztatod – Valóban többet tudnék? – kérdez rá, picit kételkedő, majd magabiztosan: Én hiszek neked… Jayr. – tudja, hogy nem ez az igazi neved – Számodra mi a fontosabb, a tudás vagy a létezésed? – kérdez vissza, de ez csak „egyszerű” kérdés, nem fenyegetés – Oh. – jegyzi meg, amikor megbízhatatlannak bélyegzed és leváltanád, majd csendesen figyel, amikor tisztázol. Végül: Kellemetlen tapasztalatok igaz? Érthető, hogy nehezen nyitsz. – együtt érez veled – Nem tudom mire emlékszel, de ha szeretnél beszélgetni, én mindig itt leszek! Segíthetek, hogy ne kelljen tovább cipelned mindezt, ne emésszen és okozzon rémálmokat. Ha jól sejtem, nem alszol a legjobban. – vélekedik – Úgy látom, hogy nem igazán tudod egyetlen emberrel sem megbeszélni mindazt ami megváltozott az elmúlt év… hosszú idő alatt. Mivel már megtiszteltél azzal, hogy felfedted magad, szerintem van egy erős alap amire építhetünk. – érvel

[Dierol]

Enethiel

Kirké azon kijelentésére, hogy már nem annyira fiatal
/Görög/ Utólag az ember mindig úgy érzi, hogy rövid volt a gyerekkora. Élvezd ki inkább, és ne siettesd a felnőtté válást - tanácsolom neki. Határozottan kezd az a véleményem lenni, hogy a doktornő valamit nagyon elrontott Kirké esetében. Így csak egy
/Görög/ Ühm - a válasz a bölcselkedésére. Elvégre ha ez neki jó, nem kéne beleszólnom vagy ítélkeznem. Pláne nem az első pár perc alapján.

A Doktornő szobájában:

A kínálást finoman visszautasítom. Nem azért jöttem, hogy teázgassak, hanem azért, hogy tisztázzak pár dolgot. S a végén még hamarabb megpuhítana, mint hogy elmondjam miért is jöttem!
 /Görög/ Hívhatod akármilyen viselkedés mintának, de elég intenzív érzés volt. Legutóbb éppenséggel úgy tűnt, hogy minden összeesküdött ellenem. S erre találkoztam veled, de én voltam a hülye, hogy azt hallottam bele a beszélgetésünkbe amit hallani akartam - sétálok az ablakhoz, és kibámulok rajta.
/Görög/ Azt hittem, hogy találtam valakit akiben bízhatok. Úgy éreztem, szükségem van rád - akartalak téged. Aztán szembe jött a valóság, és a csalódás - teszem még hozzá, és megfordulok. A kérdésére, hogy valóban többet tud-e, még mindig egy határozott
/Görög/ Igen! - a válasz. Bár legtöbbjüknek elárultam az igazságot, de az bizonyítás híján maradt, és nem fogadták túl jól. Úgyhogy mosolyszünet van egy darabig. De bármennyire is fáj, úgy tűnik, hogy ezzel nagyobb biztonságban vannak, mint mellettem. A kérdésére nem válaszolok ami a prioritásaimat feszegeti - számomra a túlélés fontosabb volt eddig, de úgy vélem, hogy ez a kérdés inkább saját magának szólhatott. A kellemetlen tapasztalatokra csak egy vállvonás a válasz. Elvégre nem emlékszem hasonló konkrét esetre - de ezt nem kell tudnia. Ellenben a szeretnék szót azért nem tudom csendben lenyelni.
/Görög/ Nem azért vagyok itt, mert szeretnék! - hívom fel a figyelmét - S nem az éjszakáimmal van baj, hanem a körülöttem zajló eseményekkel! - jegyzem meg, hogy megint rosszul tippelt. Jelenleg a "mindennapok" sokkal stresszesebbek - és azért tűnök nyúzottabbnak, mert aludni sem volt időm.
/Görög/ Az az erős alap, amire hivatkozol, az az előtt volt az, mielőtt kiderült, hogy tévedtem veled kapcsolatban! - Hívom fel rá a figyelmét erre a nem elhanyagolható "apróságra". De tény, hogy adhat neki némi kiindulási pontot ahhoz, hogy is kezdjen neki a feladatnak. Kíváncsian várom, hogy mivel akar előrukkolni, mert jelenleg azon sem csodálkoznék, ha új időpontot tűzne ki, amire fel tud készülni.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Kirké /Görög/ A gyerekkor nincs életkorhoz kötve! – közlik veled – A felnőttkor az álmok halála! – említi meg – Amíg képes vagy álmodni, örökre gyermek maradsz! – mosolyog, majd még hozzáteszi – Wendy nem tévedhet! – mondja vidáman, majd kíváncsi tekintet az „Ühm”-re, s a búcsúszavak – Ez nem volt valami felnőttes. – közlik veled, majd látod még ahogy rád kacsint, mielőtt teljesen bezárulna a lift ajtaja

Ezután a Doktornőnél, aki töltött… azért neked és magának egy csésze teát – ami kellemes illatokkal érkezik hozzád, emléket idéz fel, egy nyugodtabb időből – majd miután leültél, maga is helyet foglal.

Psykhe /Görög/ Nehéz időszakon mész át. Egy olyan világban kell helytállnod, ami már teljesen megváltozott. Nem csak földrajzilag, de szemléletében és reményeiben is. Minden nap, kihívás lesz és amennyire tudom, összeesküvés is van benne elég. Az emberiség irányt tévesztett, vagy ha jó irányba is tart, rossz eszközökkel teszi. Szükségünk van a segítségetekre, még akkor is, ha ezt mi nem látjuk (be).

Mikor elsétálsz, picit kivár, majd folytatja:

Psykhe /Görög/ Ne hibáztasd magad, nem tudhattad! Ezzel a tapasztalattal is csak több lettél, így a jövőben már könnyebben veszed az efféle akadályokat, ha esetleg újra találkoznál velük. – az „akartalak téged” és a „szükségem van rád”nál, látod, hogy elpirult. Kissé zavarba is jött, de: Ha előbb találkoztunk volna – mondja halkabban, de aztán elengedi a témát, s helyette – Nem könnyű, és nem hiszem, hogy könnyebb lesz. De ha mégis, lesz más, ami újabb nehézségekbe ütközik. Ez az élet. Most megtapasztalhatod egy ember érzékein át, milyen volt nekünk… a kezdetektől.

A heves tiltakozásodra:

Psykhe /Görög/ Keveseké a luxus, hogy ott legyen ahol épp szeretnének. – sóhajt egy aprót, majd bólint, az eseményekkel kapcsolatos észrevételedre – Örülök, ha nincsenek rémálmaid. – mondja őszintén – De legyél óvatos, a test bármilyen szívós is, emberi: energiára és pihenésre van szüksége. – említi meg, aztán – Nem ismersz, ahogyan én sem téged, kicsit korainak érzem az ítéletedet. De ezen könnyű változtatni, csak az kell, hogy beszélgessünk! Én szeretném! – emeli ki, s szinte várod, hogy hozzátegye: másokat hibáztatni saját rossz döntésért ostobaság, de semmi ilyesmi nem történik – Idő. Ez minden, amire szükségünk van, s amiből soha nincs elég. Te, aki időtlenségben létezel, talán nem teljesen érted milyen néhány évtized, hogy mennyire fontos minden nap, de szerencsére, azt hiszem mondhatom így, már senki sem emlékszik arra, hogy milyen volt, mielőtt megátkoztak volna.

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Én is azt mondom, hogy nem jó felnőttnek lenni! Úgyhogy ne siettesd pszichoanalízissel, mert a végén a képregények is elveszik a varázsukat! - tartok ki a véleményem mellett. Arra pedig, hogy nem volt túl felnőttes megvonom a vállam
/Görög/ De diplomatikus volt - válaszolom
 
A teával nem foglalkozok, tartom magam az elhatározásomhoz
/Görög/ Van amit nem  lehet eleget ismételni, igaz? - kérdezem tőle, mert ugyanezt legutóbb is elmondta, csak más szavakkal - De sajnos nem csak ti szorultok segítségre - Lélekben kissé vállat is vonok, mert jelen állás szerint mindössze már csak egy feladat vár rám - Amyntán segíteni. Aztán meglátjuk, hogy mire marad még erőm. Látván hogy elpirult, gondolatban megveregetem a vállamat. Ezek szerint zavarba lehet hozni ha elég őszinte vagyok. De a mi lett volna témánál  egy két másodpercig hagyom a tekintetemet el-elkalandozni, hogy a nőies formák látványával jutalmazzam magam. Az egészség szexi, és a doktornő is az. A tekintetem végigsiklik a combján, hogy egy kis időre megpihenjen az ölénél. Majd új lendületet véve végigsimogatva a kebleit, végül megtorpanok az ajkainál,  amiket bizony most  csak beszédre használ nem pedig  arra, hogy halk kéjes sóhajok röppenjenek fel. Nem esik nehezemre elképzelni azt sem, ahogy az iroda rejtett szekrényeiből előkerülnek a felnőtt játékszerek, hogy azokkal és a doktornő hathatós közreműködésével... zavartan az ablakra pillantok, és inkább én is hagyom ejteni a kérdést, mert túlságosan is messzire vezetne.
Amikor viszont arról beszél, hogy nem valószínű, hogy könnyebb lesz, eltöprengek, hogy  akkor mit is keresek én itt? De hamar beugrik - egy próbát talán megér. A tanácsra, hogy ne terheljem túl a testemet lopva lepillantok a kezemre. Valahol igaza lehet. Ezt a sérülést még be tudtam gyógyítani, de a következőkkel már nem leszek ilyen szerencsés. Főleg, hogy nem találtam meg a módját, hogy legyen rendszeres utánpótlása a Hitnek. Talán ezért nem is érzem annyira biztatónak a helyzetemet - mert a saját hitem maradéka is lassan eltűnik...

/Görög/ Mégis miről szeretnél beszélgetni? - kérdezek vissza - Ha a régmúlt időkről, akkor rossz partnert választottál - utalok arra, hogy én sem emlékszem szinte semmire.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Kirké /Görög/ Mert nem tudod, hogy kell? – érdeklődnek, aztán csak pici vállvonás, hiszen elmondta amit szeretett volna, végül még hallani véled – Nem, nem volt diplomatikus! – mosolya töretlen volt, elbúcsúzott

A tea kitartóan gőzölög, valami intenzív aromája van, amitől Jayr emlékei tolulhatnak fel ha teret adsz nekik, de a nem rég az Arborétumban töltött percek is felidéződhetnek. A kissé támadó hangvételű szavaidra nem érkezik válasz, úgy tűnik, hogy így vették ki a szelet vitorládból, sőt, a helyzet valahogy idősebb családtag szavait idézi: „Ismétlés a tudás anyja”. Te is tudod, hogy a gyakorlás, legyen az fizikai vagy mentális, sokat segített Jayrnak, hogy többször is elkerüljön olyasmit, ami végül a vesztét okozta.

Psykhe /Görög/ Nem?

Ez hallhatóan kíváncsivá tette, de aztán talán észre sem veszed, annyira nőként tekintesz rá, hogy azt sem fogtad volna fel, ha kérdez. Viszont minden porcikáját alaposan megszemléled és bizony felébred a vágy, el tudnál veszni a karjai és ki tudja még mi között, miközben olyan hangokat idézel meg, amitől kellően szűkké válik a nadrágod. Ehhez jön még a mezítelen Thyra képe aki épp igen forró örömökkel akart megörvendeztetni és ami azt illeti már másfél hete, körülbelül másfél hete nem voltál… most lehet megizzaszt a saját képzelőerőd.

Mikor belepillantasz azokba az intelligensen csillogó szemekbe, mely a kitűnő egészség színeiben ragyog, nem kizárt elveszel. Lehetőség az ellenállásra minden szívdobbanással egyre kevesebb, s ami azt illeti, miért tagadnád meg magadtól azt, amit megérdemelsz! Érzed, hogy valami belső erő hajtana előre, hogy állj fel, lépj oda és tegyél valami egészségeset! Nem kevés feszültség lenne levezetve és talán tisztábban látnád azt, hogy mit is kell tenned és mi az ami még várat magára.

[Dierol]

Enethiel

Hogy Kirké szerint nem voltam elég diplomatikus, inkább nem mondok semmit. Elvégre ha valóban kimondom, hogy mit gondolok azzal lehet hogy megsértem, pedig nem áll szándékomban.
A tea bár kelleti magát, mégis inkább lemondok róla. S most nem is hagyom magam a korábbi teázások emlékeivel eltéríteni magam a célomtól, és feloldani benne az elhatározásomat. Psykhe úgy tűnik, hogy inkább csendben kerüli a konfliktust - mert újabb válasz már nem érkezik, hogy megvédje az álláspontját. S ezzel el is vész a lehetőség, hogy ezt a kérdést jobban körbejárjuk.
De az már úgy tűnik, hogy felkeltette az érdeklődését - miszerint nem csak az emberek szorulnak segítségre. Hiába, a ráutaltság oda-vissza alapon megvan - egyik fél sem képes sokáig magára hagyatkozva segíteni a másiknak, ha nem viszonozzák az erőfeszítéseit. Ezt eltartott egy darabig felismernem - és még most sem szívesen beszélek róla. Ezért egy
/Görög/ Úgy emlékszem azt mondtam -al erősítem meg az előbbi kijelentést, de ennél jobban nem tárgyalom ki. Főleg, hogy eléggé elkalandozok a témától, s azon veszem észre magam, hogy eléggé felajzva szemezek vele. Kissé észbe kapva zavartan az ablak fele pillantok, és kihasználva a motivációt, felállok a fotelből, és nagy levegőt véve az ablakhoz sétálok megint. S inkább a várost szemlélve emlékeztetem magam, hogy ennyire nem lehetek az ösztönök rabja! Elvégre annyi minden szól ellene - az orvos-beteg kapcsolat, a patrónusa, esetleg a párja, s ami még fontosabb - Thyra - akitől kértem pár napot, s az még bizony nem tellt le. Ezért inkább a város forgalmát nézem, hogy össze tudjam szedni magam, s inkább a kellemetlenebb dolgokat próbálom meg felidézni - azt, amikor Jayrt baleset érte.

Ha nem megy, akkor egy gyors és kissé talán suta
/Görög/ Majd később folytatjuk, ha nem probléma - de most jobb ha befejezzük! - el távozok az irodából.

Ha viszont sikerül legyűrni a vágyat, akkor továbbra is a várost szemlélve megszólalok
/Görög/ Beszélgessünk inkább arról, ami miatt kötelező itt lennem. Hogy Jayrt lelőtte egy gyerek! - javaslom a témaváltást. Ez talán elég lesz ahhoz, hogy kissé visszazökkenjenek a dolgok.

Spoiler: megjelenítés

ellenállni a doktornéni bájainak 8-as célszámra akaraterő dobás Dobás 7d10: ( 9+9+5+6+5+8+8 ): Össz = 50

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


A pillanat elmúlik és lehetőség eltűnik. A forróság marad csak a nadrágodban, a tested izzik a vágytól, miközben valami benned egyre inkább azt suttogja, hogy el kéne venned azt, amitől olyan hülyén érzed magad. Ha elveszed, akkor majd elmúlik! Csak kapd el és döntsd rá az asztalra, aztán mindenkinek jó lesz! Neked biztosan! Végül azonban, ha esetleg ellenállnál az egyre égetőbb és erősebb késztetésnek, akkor a szavaira lehetsz figyelmes, melyek halkan szólnak, együtt-érzően, selymesen és barátságosan:

Psykhe /Görög/ Bármikről szívesen beszélgetek. Sok minden nem találja a helyét benned, számtalan dolog gyűlt fel az elmúlt napokban vagy még hosszabb ideje. Ha esetleg megfogadsz egy tanácsot, keress fel egy masszással és-vagy akupunktúrával foglalkozó helyet. A világot az energiák áramlásai működtetik, ha eldugul vagy rossz felé halad, annak következményei vannak. – mutat rá szelíden – A régidők, azok elmúltak. Esetleg megpróbálhatod felidézni, akad rá pár módszer, még akár hipnózissal is megpróbálkozhatunk, de attól tartok a jelen és jövő épp elég kihívást ad, semmint a múltban kéne élni.

Mikor felkeltél és félrevonultál, kibambultál az ablakon, egy ideig élvezed a magányt, aztán rájössz, hogy a gondolataid, az érzéseid és minden más veled maradt, a fizikai eltávolodás nem oldott meg semmit. Aztán hallasz valamit, de mire megfordulnál, már két dolgot érzel. Az egyik valami finoman titokzatos illat, más mint Zaira kertjében, a másik pedig a tea átható aromája. Ezúttal csendes, nem válaszol a nyilvánvalóan provokatív megerősítésedre, helyette inkább

Psykhe /Görög/ Nem futhatsz el a probléma elől. Nem old meg semmit, cserébe még inkább zaklatni fog. – említi meg finoman, aztán – Jayr meghalt. Nincs mit beszélni róla. Természetesen az értékelésben még is az Ő neve fog szerepelni, de ami azt illeti, inkább az érdekel rád milyen hatással volt ez és a közelmúlt illetve hogyan érzed azt, hogy most egy ember testében vagy, valakiében, aki eltávozott?

Úgy tűnik tényleg érdekli minden, a testtartása, hangja… nem értesz nagyon hozzá, de valahogy mégis azt érzed, hogy őszinte és igazad mond. Vagy annyira jól hazudik, hogy teljesen megtévesztett. Bármi is legyen, ott áll melletted-mögötted és látod a kezét, melyben a tea lebegett be eléd vágyakozva utánad, hogy végre ne kéresd magad és szádhoz emeld, megérintsd… megidd!

[Dierol]

Enethiel

Egy ideig valóban eljátszom a gondolattal, hogy engedek az ösztönöknek, de valahogy mégsem tűnik helyénvalónak. De ez nem teszi sokkal könnyebbé a döntést, a kivitelezést - mármint az önuralom gyakorlását. Pedig most aztán van mit gyakorolni - mert nagyon úgy fest, hogy a doktornő mellett hol ezért hol azért, de folyamatosan türtőztetnem kell magam. S ha nem sikerül, akkor... nos utólag bánhatom a dolgot. De nem ma - pontosabban nem úgy.
A tanácsára, hogy menjek el egy masszásra csak legyintek. Azt sem tudom, hogy mikor fogok legközelebb fizetést kapni - egyszerűen nem engedhetem meg magamnak. Még ha happy end is a vége a történetnek...
/Görög/ A régi időkre sem vagyok mostanában kíváncsi. Így is túl sok minden bukkan fel onnan mint szeretném...
Az ablakhoz lépve pár szívdobbanásnyi ideig jól érzem magam, aztán rájövök, hogy itt is utolérem magamat - és a pillanatnyi elégedettség tovaszáll. De helyette a doktornő érkezik, s úgy tűnik, hogy nem is sejti, hogy miért az ablakon túli világot nézem helyette. A szavaira kissé ingatom a fejem
/Görög/ Ne haragudj, de azért jöttem az ablakhoz, hogy kissé messzebb kerüljek tőled. Mert ilyen közel hozzád ebben a testben elég sok önuralmat kíván továbbra is az elvárható orvos-beteg kapcsolat keretein belül maradnom - hívom fel a figyelmét. Aztán inkább a mondandójára reagálok
/Görög/ Jayr nem szimplán halt meg. Hagytam meghalni, pedig megmenthettem volna. Sőt, én túrtam ki a helyéről amikor már legyengült, bele a viharba. Ha igazam van, akkor nem szimplán meghalt, hanem megsemmisült a lelke - fordulok felé - S mindezt azért, mert nem akartam visszatérni a börtönünkbe. Már a legelején sikerült felrúgnom az egyik alapelvet. S mivel folytattam? Feleslegesen agyonvertem puszta kézzel egy gyilkost az utcán. Aztán pár napja majdnem megöltem az egyik kollégámat. Szóval zsúfolt hetem volt - összegzem a dolgokat.  Közben kíváncsian figyelem, hogy mit lehet leolvasni az arcáról. Mert hogy nem elismerést, az szinte biztos.
/Görög/ De vissza az eredeti kérdésre - az, hogy elloptam az életét Jayrnak elég rosszul esik. Azt reméltem, hogy nem hiába halt meg, és hogy többet nyertek velem az emberek. S hogy csökkenteni tudom a család veszteségét, amit okoztam. Mivel a dolog hamar kibukott volna a hozzá közel állóknál, így inkább elmondtam nekik, hogy Jayr meghalt. Tartoztam az igazsággal. De utólag visszatekintve pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, és ezt nem is bántam meg - sóhajtok fel
/Görög/ De ettől függetlenül szerintem rosszul esett nekik, és nem hitték el. Rossz viccnek, kifogásnak, mentális labilitásnak tartják. A barátokkal, barátnővel összevesztem. Aki meg mégis komolyan vette - az pedig véletlenül rám szabadította egy szenteltvizes papot. Elég fájdalmas volt az a találkozás, de a miértet legalább értem...
/Görög/ Arról most ne is beszéljünk, hogy múltkor egy bolhás dög az ablakomon keresztül letarolt a saját lakásomban. Tegnap ugyancsak otthon megint leütöttek. Közben az egyik ismerősöm - meg még néhányan olyan betegséget kaptak el, ami több száz éve nem tizedelte meg a lakosságot. Én meg itt állok az egész közepén és teljességgel mindegy, hogy mihez kezdek, mert minden úgy ahogy van el van cseszve! Jó, a Bolhással talán konszolidálódik a helyzet... Tömören - tehetetlennek érzem magam, ami eleinte nagyon frusztrált. Most már kezdem megszokni, és egyre kevésbé akarom megváltani a világot. Belátom, hogy nem megy - vonom meg a vállam. De a teát továbbra sem veszem el.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Nem erőltetik a masszás kérdését, helyette hallod, hogy eltávolodnak, de közben valahogy a kezedbe került a bögre tea. Mikor visszafordulsz és közlöd, hogy nem tesz jót a mentális nyugalmadnak a közelsége, egy pillanatra végigmér. Nem úgy mint beteget, de… átnyújt egy cetlit. Aztán jobban megnézve, ez egy beutaló, mit ad ég, ingyenes ellátás tíz alkalomra. Úgy tűnik, ha mást nem is, de ennyit mindenképp szeretett volna tenni érted. Azonban mikor eléggé lehangolóan nyilatkozol a régi időkről, az ágyhoz invitálna, megütögetve picit annak támláját.

Pyskhe /Görög/ Akkor nem veszíthetsz semmit, ha teszünk egy próbát. – végül is, valóban nem

Aztán szemtől-szemben megvallasz mindent. S ahogy kiszakad belőled a sok mardosó gondolat, egy picit mintha megkönnyebbülnél. Nem sok, annyi se, de mégis, mintha valahogy könnyebb lenne most, hogy megosztottad valakivel. S végül csak a bizalom győzött, mégpedig úgy, hogy egy embernek, igaz nem akármilyen embernek nyíltál meg! Sorolod mindazt amit tettél, amit veled tettek, amit tehettél volna és amit nem tettél, megvallod az összes bűnödet és félelmedet, ahogyan talán pici reményt is.

Pyskhe /Görög/ Ez… ez a múlt. Döntéseket hoztál, és azoknak meglett a maga következménye. – kezd bele óvatosan, láthatóan van mit végiggondolnia, de végül – Elsőnek azt kell tenned, hogy elfogadod azt, ez megtörtént és már semmit sem tehetsz. A következő az, hogy mérlegeled a történteket és tanulsz belőle majd megbocsátod magadnak a gyarlóságot, amit Jayr hagyott rád. Amíg nem oldod fel magadban ezeket a konfliktusokat, addig egy helyben fogsz topogni. – vélekedik – Ezek tényleg nehéz dolgok, komoly döntések és nem a legjobbak, de már megtörténtek. Azonban míg Jayrnál értem a miérteket és szerintem te is, addig nem tudom, hogy ki ez a Bolhás és miért bántott téged. A kollégád… jobban van úgy tudom. Túl van a nehezén, fel fog épülni.

Egy pici szünet, kortyolni kell a teájából.

Pyskhe /Görög/ Hazudnék, ha azt mondanám minden élet egyformán értékes. Ez a kijelentés már évszázadok, ha nem ezredek óta nem állja meg a helyét, mindössze egy üres frázis, amit bármikor el lehet mormogni, mintha attól tényleg így lenne. – legyint – A gyilkosság rossz dolog, de ki tudja miért történt? Az biztos, hogy van aki azt mondaná: mindegy mi ez az ok, a gyilkosság az gyilkosság, s vannak akik felmenték bizonyos körülmények között. Ilyenek az emberek, ezek vagyunk mi. S most már picit te is. Végigjárhatnád az utat, hogy ki volt ő, miért tette, de ebben benne van a feloldozás és az újabb bűn eshetősége is. Olykor jobb nem tudni, tartják.

Újabb korty, kortyok. Most a csésze fele elfogy.

Pyskhe /Görög/ Szerintem nincs veszve semmi.  Ha megtalálod azt ami erőt ad, akkor a Teremtést is ki lehet fordítani önmagából. – sóhajt, amikor a család kerül szóba – Amiről az emberek nem akarnak tudomást venni, arra hihetetlen kreatív módon képesek kifogást találni. S a fiúk, családtagjuk elvesztése, lássuk be, egy igen komoly dolog, nem csoda, hogy nem hittek neked azon kivételtől eltekintve. S gondolom, ha papot hívott, akkor valami olyasmit mondhattál amitől a démoni megszállás gondolata is felmerülhetett. Te hogy látod ezt?

Elfogy a tea.

Pyskhe /Görög/ S miért bántottak az otthonodban? Sok rossz dolog történt, de az egyensúly mindenhol jelen van. Milyen jó dolgok történtek veled? – kérdez rá, majd amikor beszámolsz a járványról – Igen ezt el tudom képzelni, nem mindenki szabadul emberbarát nézetekkel. Akad egy-két dolog, amit szerintem ki kéne próbálnod. – vár még mindig az ágynál – A megszokás egy ősi és kegyetlen ellenfél, könnyedén ránt magával a szürkeségbe, ami statikussá tesz mindent, változatlanná és mint ilyen embertelenné. Nincs baj a világmegváltó törekvésekkel, mindössze némi tervezést igényel. – mosolyog rád, amitől szebbnek tűnik

[Dierol]

Enethiel

A kezembe adott teára kissé tanácstalanul ránézek. Hiszen nem kértem! De legalább jó meleg, így jól esik kézben tartani. A szemrevételezésnek nem tulajdonítok nagy jelentőséget - inkább a cetli az, ami most leginkább érdeklődésre adhat okot. Ami mint kiderül - egy beutaló. Ketté hajtom, aztán zsebre teszem.
/Görög/ Köszönöm! Ezek szerint még kimehetek az emberek közé - vonom le a következtetést, hogy nem tűnik annyira súlyosnak az esetem. Mikor az ágyhoz invitál még az ablaknál maradok
/Görög/ De semmi hipnózis! - kötök ki egy feltételt, aztán inkább a nyakába zúdítom a problémáim egy részét. Lehet hogy nem fair, hogy csak a negatívumokat sorolom, de egyrészt ő kérdezősködött, másrészt pedig jól esett valakinek elmondani!
/Görög/ Az adott helyzetben a rendelkezésemre álló ismeretek alapján feltehetőleg újra ugyanúgy döntenék - kivéve a kollégámmal kapcsolatban. Azt a látogatást kihagytam volna, ha az eszemre hallgatok - szóval a döntéseim helyességében nem kételkedek. A döntések következményeit nehéz elfogadnom. Ugyebár a pokolba vezető út kövei...
A Bolhást érintő kérdésre közbeszólok
/Görög/ Neki is rossz tapasztalatai lehetnek a visszatérőkkel kapcsolatban. Ezért gondolom előbb üt, aztán kérdez - válaszolom, hogy én hogy látom a dolgot annak ellenére, hogy még nem kérdeztem rá konkrétan a dologra.
/Görög/ Igen, a kollégám szerencsére túlélte, de ez nem rajtam múlt. A többi kollégám mentette meg - válaszolom neki. Arra pedig, hogy egy-egy élet értékesebb, mint a többi picit felszisszenek

/Görög/ Ez kényes kérdéseket vet fel. Az én ittlétem, vagy Jayr élete ér-e többet? Ha értékesebb vagyok, akkor a jó cél érdekében mennyi áldozat, ami még belefér az elfogadható kategóriába? Elvehetem azt, amire szükségem van, vagy amit akarok? Ha húsz ember élete árán megmentek nyolcvanat az még jó? Vagy megtörhetem lelkileg, vagy végezhetek azzal, aki megpróbálja akaratom ellenére felfedni a kilétemet? - kérdezem tőle, s nem várok választ, mert nincs jó válasz.
/Görög/ Remélem soha nem kell ilyen kérdésekre válaszolnom. S azzal is tisztában vagyok, hogy minden eset egyedi elbírálást igényel, s az egyetlen amit tudok tenni, hogy a legkisebb kárt próbálom meg okozni. De még így is nehéz megbékélni a "járulékos veszteséggel".

A meglátására, hogy csak meg kell találnom ami erőt ad picit elhúzom a szám
/Görög/ Csak idő kérdése, ugye? Kár, hogy ketyeg az óra... - válaszolom, hogy kissé szokatlan hogy az idő szorításában vagyok.
/Görög/ Nem azt vártam, hogy higgyenek, hanem hogy hagyják rám. De ez sem ment minden esetben. A pap miatt meg nem haragszom - valahol valóban logikus lépés egy hívő embertől az egyházhoz fordulni. S igazad van - érthetően akartam magyarázni - aminek eredményeképp olyan hasonlatokat vettem elő, ami erre a következtetésre mutatott. Ami nem baj, mert nem tévedtek nagyot, csak a dolog jelentéstartalma elég negatív. De ezt betudom a rossz reklámnak - utalok a bibliára. A kérdés, hogy miért is verték be a képem szerencsére elég egyszerű
/Görög/ A barátom eléggé feldúlt lett, mert a testvérét nagyon megviselte Jayr halálhíre. Nem engedtem a lány követelésének, hogy azonnal bizonyítsam be hogy nem csak egy rossz viccről van szó. Helyette kértem, hogy adjon hat nap haladékot és gondolja át, hogy valóban azt akarja-e. Nos, azóta nem láttam - csak a bátyját, aki így tudatta velem a véleményét. Ez fájt eddig a legjobban, mert nagyon fontos számomra. De mivel többször bebizonyosodott, hogy még otthon sem tudom magamat vagy mást megvédeni - így nagyobb biztonságban van, ha csak távolról vigyázok rá, s esélye  van normális életet élni. Persze lehet, hogy hat nap múlva visszajön és kiköveteli a bizonyítékot - de félek, hogy azzal csak veszélybe sodrom és idővel talán meg is bánja...
A kérdésre, hogy milyen jó dolgok is történtek velem futó mosoly jelenik meg az arcomon.
/Görög/ A jó dolgokat sokkal könnyebb elfogadni - válaszolom, és rövid tűnődés után folytatom
/Görög/ Tegnap például két vidám aprósággal bejártuk az arborétumot, később pedig sikerült úgy-ahogy kiegyezni a Bolhással - árulom el, hogy valóban történnek jó dolgok is.  Ellépve az ablaktól az asztalig sétálok, és leteszem a bögrémet, majd leülök mellette az ágyra.
/Görög/ Mint például? - kérdezem - Mit javasolsz, mit kellene kipróbálnom, hogy szakítsak a megszokottal? - tudakolom érdeklődve felé fordulva.

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Miközben a nem kértem ott melenget és kitartóan illatozik, rádöbbensz, hogy nem csak a testednek esik jól a melegség. A figyelem, az odafigyelés, az, hogy segíteni szeretnének neked, hogy támogatnának valahol a Dagan ego-nak is jól eső érzés. S bár olyan vagy, mint egy sündisznó, úgy tűnik, hogy jól kezelik a dolgot, az összes piszkálódás-szurkálódás a semmibe veszik. Mikor tiltakoznál a hipnózis ellen, nem erőltetik, de nem is érzed úgy, hogy véglegesen letettek a dologról. Miután minden kiszakadt belőled, elmosolyodik, picit olyan, hogy „Tessék, nem is volt olyan nehéz!”.

Pyskhe /Görög/ Talán segít, ha nem csak bűntudatból látogatod meg, beszélsz vele. – veti fel, majd a Bolhás kérdésre – Ki ez a Bolhás? – érdeklődik, mert ebből az információból érezhetően nem tud kellő tanáccsal szolgálni – A világ veszélyes hely. Különösen, mivel a történelmet a győztesek írják és a Visszatérőket évezredek óta bélyeg égeti. A Hit erő, de ezt nem csak építésre lehet használni. – sóhajt, megérinti a gyűrűsujját, majd újra elmosolyodik, s mint ilyen hasonlít ez a mosoly Kirké-ére – S bár magam nem vagyok áldott, vagy birtokolnék különös ajándékot, de érzem, tudom, hogy több van odakint, mint csak néhány Visszatérő.

Egészen addig csendben van, amíg a kényes témáról beszélsz, majd:

Pyskhe /Görög/ Ezekre a kérdésekre neked kell megtalálni a választ. Nem másoknak kell megmondani, mert akkor már nem te, hanem ez a valaki más leszel, hiszen az ő érveit, gondolataid és érzéseit képviseled. S valóban, ahogy mondtad, minden helyet, minden ember egyedi és emiatt sajátos megközelítést kíván. Nincs egy nagy általános mindenre jó gondolat. Minden részletre kiterjedően nem hiszem létezik. Esetleg a Teremtő terveiben. – kuncog, majd bocsánatkérően pillant rád. Természetesen hisz, de láthatóan nem vakon – Ellenben kétlem, hogy ezen reményed hosszú életű lesz.

Végül a következő téma:

Pyskhe /Görög/ S szerinted valóban elhitte? Lehetséges, hogy nem csak baráti szálak fűzték Jayr-hoz. Itt említeném meg, hogy rengeteg ki nem mondott, vagy meg nem mutatott érzés kering mindenfelé. – mutat rá, majd – A testvéri kötelék nagyon erős tud lenni. Különösen az ikrek között! – de ő ezt általánosságban érti – Nem tudom, hogy fog dönteni, nem ismerem őt, de készülj fel a legrosszabbra. – végül az otthon témában – Rendőr vagy, biztos kaptál kiképzést! Lehet, hogy azt kéne egy erős alapnak használnod és fegyvertelen illetve lőfegyveres harcban is elég jártas leszel, hogy elkerüld a hasonló helyzeteket! – veti fel, de úgy, hogy szerinte te is gondoltál már ilyesmire

Végül leülsz az ágyra.

Pyskhe /Görög/ Kezdetnek feküdj le. – javasolja, mutat végig az ágyon

Amint engedelmeskedsz, akkor mögéd lép és lepillant rád, te pedig felnézhetsz rá. Finoman megérinti a homlokodat, majd a tekinteted fürkészi, míg el nem kapja és azt veszed észre, hogy csillogó tekintete lassan rabul ejt. Szótlanul néz, tekintetek és talán picit több is kapcsolódik itt és most, mint orvos-beteg, ember és Bukott, valahogy… olyan érzés, mint egykor volt. Az a feltétlen Hit, ami ott volt körülötted, a levegőben és nem úgy kellett keresni és kuncsorogni utána, hanem… természetes volt! De nem ez az érzés, most ami dominál, hanem a bizalom, érzed, hogy elfogadtak, hogy beengedtek egy belsőbb térbe, ami talán neked is segít ellazulni. S mikor eléred, egy kép villan fel…

S talán meglepettségedre el is tűnik.
Csak egy név maradt vissza,

வாழ்க்கை மூச்சு

[Dierol]

Enethiel

Szokatlan és jóleső dolog, hogy valaki segíteni akar - és nem kételkedéssel, szomorúsággal vagy értetlenkedéssel vegyesen közelítenek hozzám, mint a közvetlen ismerőseim. De ez talán annak is köszönhető, hogy a doktornőnek sokkal könnyebb elfogadnia, hogy mi történt Jayrral. Úgy tűnik, hogy akik a legközelebb állnak hozzám, azok fogják ezt a legnehezebben feldolgozni. Igaz, a doktornőnek már nem kell bizonyítanom semmit...
Az ötletére, hogy csak úgy is meglátogathatnám, bólintok. Most már talán ébren is fogom találni, nem úgy mint legutóbb. De a Bolhás kérdését nyitva hagyom, pontosabban lezárom
/Görög/ Egy Rabisu, de ennél több szót kár elvesztegetni rá - az viszont nem marad észrevétlen, hogy megérinti a gyűrűsujját. Vajon most is viseli a gyűrűt, mint legutóbb? Lehet, hogy egy régebbi kapcsolat mementója, amit a Hit és a Bukottak felbukkanása tett tönkre?
/Görög/ Sajnálom! - mondom neki, és valóban átérzem, hogy milyen nehéz is lehet elveszíteni valakit - Személyes tapasztalat? - teszem fel a kérdést, de igazából nem hiszem, hogy válaszol. Túlságosan is érzékeny pont lehet. De talán az együttérzés neki is jól esik.
Azzal a megállapítással pedig nem tudok vitatkozni, hogy rengetegen szökhettek meg a börtönünkből. Hogy ez jó vagy rossz - azt nem tudom megítélni, de abban én is majdnem biztos vagyok, hogy ez egy új korszak kezdete lehet. A Teremtő terveit említve elhúzom a számat. Ha a konfliktusok, a Bukottak büntetése, az emberek magára hagyása előre eltervezett volt - akkor nem vagyok túlzottan beájulva ettől a nagy tervtől... - de ezen talán nincs is mit csodálni, elvégre nem vagyok pártatlan ebben a kérdésben.
/Görög/ A meglátásom szerint vagy minden előre el volt tervezve - és akkor van egy rosszindulatú, zsarnok, kicsinyes Teremtő aki mint egy gyerek babázik és tépkedi le játékai fejét. Vagy pedig ahogy azt eredetileg is feltételeztük, Ő sem tévedhetetlen és mindenható - és szimplán kicsúszott a kezéből az irányítás - de akkor sem a megtestesült jóság mintaképe - de cserébe haragtartó és bosszúálló típus - fejtem ki a nézetemet kissé bővebben. Hogy aztán a családi problémákra terelődjön a szó.
/Görög/ Biztos, hogy nem csak baráti szálak voltak - erősítem meg a gyanúját - és épp ettől olyan katasztrofális a dolog. S a baj az, hogy ha szerintem helyesen dönt - és távol marad, az mindkettőnknek fáj. Ha pedig mégis ad egy esélyt a bizonyításra és marad, az szintén fájdalmas felismeréseket hoz - és én nem tudom megvédeni a többi Bukottól.
A véleménye, hogy rendőri kiképzéssel meg tudnám védeni magam vagy másokat keserűen elmosolyodom
/Görög/ Ha a barátomra célzol, ő is pont ugyanazt a képzést kapta. De egyrészt nem helyes összeverekednem vele - egyrészt mert a barátom, másrészt mert az csak olaj a tűzre és utána mindketten sokkal komolyabban leamortizálódunk. Harmadrészt meg azért, mert ha nagyon feldühít feltehetőleg nem éli túl. Ha pedig a Rabisura gondolsz - egy nem emberi alakban támadó, harcra termett Bukottal semmiféle képzés nem veszi fel a versenyt. Ott az a szokás, hogy a megtámadott alul marad, és meghal! - magyarázom, hogy nekem Elohim mércével mérve nem a harc az erősségem.

A javaslata, miszerint feküdjek végig az ágyon elsőre nem tűnik korszakalkotó változásnak. Így miután hanyatt dőlök, mindössze kíváncsian várom utána hogy mivel is akar előrukkolni. Azon tűnődve, hogy ez mire lesz jó - mélyedek el a tekintetében - és rá kell hogy jöjjek, egész kellemes a dolog. A beugró emlékképre rácsodálkozok, de mielőtt nagyon belekapaszkodhatnék már el is tűnik.
/Görög/ Ez mi akar lenni? - tudakolom a doktornőtől, de nem felelősségre vonásként, hanem szelíd érdeklődésként. Ugyanis nem tudom, hogy a beugrott kép tőlem vagy tőle származik, ahogy azt sem, hogy mi az a szó, ami az eszembe jutott. Egy újabb töredék - egy újabb szó - aminek nem látom az értelmét, és így azt sem tudom, hogy fontos-e. De az biztos, hogy a hely már nem létezik, létezhet - így legfeljebb csak nosztalgikus emlékként járulhat hozzá a mostani problémáim megoldásához. Ám a nevet meg sem próbálom kimondani - mert azt nem tudom, hogy kiről/miről és mit árulna el, de azt már tudom, hogy a neveknek olyan hatalma van, amivel jobb vigyázni!

[Thyriel]

Görögország, Athén
1999. július 29. – 9. nap
Csütörtök – Reggeli órák


Úgy tűnik, hogy a Doktornő képviseli mindazt, amit eleddig kerestél. Egyetlen hibája, hogy már valaki felfedte előtte az igazságot oly ügyességgel, hogy meg is hódította a szívét: a Hitét. De az biztos, hogy teljességgel más, mint bárki, akit eleddig megismertél vagy örököltél. Elképzelhető, hogy azért kezeli ezt jobban, mert ő már tudja az igazságot, egy részét legalábbis. Tud, dolgokat, amiket bizonyára az a valaki mondott el neki, aki előbb szabadult meg a Sötétségből, mint te. Az is igaz, hogy foglalkozásából adódóan bizonyára sok érdekességgel találkozott már, talán csak a Bukottak voltak kivételek?

Egy kívülálló valahogy mindig tisztában lát, mint azok, akik érintettek.

Psykhe /Görög/ Biztosan ez minden? Elég mély benyomást tett rád és említetted, hogy talán kialakulhat valami kölcsönös tisztelet. Természetesen megértem, hogy az otthonodat ért inzultus miatt morcos vagy, de a város elég sok veszélyt rejt, többet, mint valószínűleg eddig láttál. S ahogy korábban említettük, a Biblia nem igazán áll ki mellettetek. – mondja halk szelídséggel, majd a kérdés okán a kezére pillant – Kétlem, hogy bárki tudja a választ a Teremtő terveire, talán még maga a Fényhozó sem. – de nem cáfolja vagy erősíti meg egyik elméletet sem – Igen, valami ilyesmi. – de nem fejti ki csak a fájdalmat látod pillanatra átsuhanni, igazi emberi reakcióként, hogy pillanat múlva megint a profi pszichológus pillantson le rád – Nincs jó megoldás. Ami lehetne, annak nagyon kevés a valószínűsége. – bólint, majd a múltaddal kapcsolatban – Igen, ez így van. De te több és kevesebb is vagy, mint egy ember. Használnod kéne azt, amivel csak te rendelkezel. Mindenképp beszélned kéne vele és az sem kizárt, hogy elmondani, esetleg megmutatni a teljes igazságot, hiszen a (legjobb) barátod! – ő ezt javasolja, de érzed, a döntés a tied. Végül pedig: Nem tudtok meghalni. Nem is éltek. – mosolyodik el és látod rajta, ebben a pillanatban megpillantod, hogy egyszerre irigyel és sajnál valamiért

Aztán elfekszel és a tekintetébe fúrva a tiedet meglátod az emberi lelket. Nem, nem szó szerint, de talán nem véletlenül mondják, hogy a szem a lélek tükre, mert úgy tűnik, hogy igen sok minden csillog ezekben az intelligens és sokat látott szemekben. Mikor valahogy sikerül hátrahagynod mindent, elengedni a sok bajt és örömet, mindent ami foglalkoztatja az Esszenciádat, mikor végre le tudod dobni magadról az szabadulásodtól eltelt napok terhét, a múlt megmutatja magát, igaz, csak egészen rövid ideig. Nem számítottál rá, nem vártál ilyesmit vagy csak az emberi érzések, esetleg a doktornő miatt, de hamar elveszik az a csodálatosan fenséges látvány, ami most már újra a tied. Leírhatatlanul szépség volt, tele élettel és játékosan incselkedő széllel, mindennel, amire egy Asharu Erősség csak büszkélkedhet.

Psykhe /Görög/ Egy mód arra, hogy lecsillapítsuk az elme végtelenségében hullámzó káoszt. – mondja nyugtató-szelíden

[Dierol]

Enethiel

/Görög/ Ha nem vagyok otthon és betörnek - akkor vagyok morcos az otthonomat ért inzultus miatt. Ha az ablakon keresztül letarolnak és rám vetik magukat azt az érzést kezdi ki, hogy meg tudom magam védeni, és hogy van olyan hely - egy otthon - ahol biztonságban vagyok - pontosítok.
/Görög/ De mint a példa mutatja nincs ilyen hely! - vonom le megint a konklúziót. A megállapításra, hogy senki nem ismeri a Teremtő pontos tervét nem válaszolok, mert ezzel ezt a témát le is zártuk. A kérdésemre adott válasz is több mint amire számítottam, de mikor látom rajta hogy valóban fájdalmas emlékeket idéz, diszkréten hagyom hogy másra terelődjön a szó. Ami pedig engem nem tölt el kellemes érzésekkel. A javaslatára, hogy mondjak el mindent Thyrának felsóhajtok.
/Görög/ Meg akarom védeni - de nem vagyok rá képes, és mellettem nagyobb veszélyben van. Azaz bármennyire is fáj - úgy tudom megvédeni, hogy nincs a közelemben. Pont ezért nem fogok utána menni. De ha úgy dönt hogy mégis visszajön - akkor bármennyire is rossz ötletnek tartom, de meg fogom változtatni az életét.
Amikor közli velem, hogy nem is élek visszakérdezek
/Görög/ Szóval jobban hasonlítok egy Ikea bútorra, mint a többi páciensre? - tudakolom.
Ahogy leteszem mindazt, ami zavar, nyomaszt, örömet okoz vagy más módon foglalkoztat - a beálló nyugalomban új dologra leszek figyelmes. A bevillanó emlékkép után viszont újra magamra kapkodva a hétköznapok problémát picit elszomorító a dolog, hogy mennyi minden elveszett!
/Görög/ És az mire lesz jó? - tudakolom tovább erősen tartva a pillanattól, amikor elmúlik ez a bizalom és Hit elegyéből gyúrt érzés, amely már olyan régóta hiányzott.