Amazonokkal senki se packázzon- Ezüst Utazó kalandja

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

-Ez nem volt tiszta küzdelem nem vagyok büszke magamra te se legyél. Hátulról támadtam,
 gyilkoltam soha nem mosom le magamról! Mi nem így küzdünk inkább meghalunk!-Nagyon nem tetszik Nauda biztatása még a mosolya sem. Tudom jót akart de ez most nem ment. Senki nem volt ott csak én meg a toroni. Azért igyekeztem végighallgatni. Csak ráztam a fejem. Nem akartam hogy nézzen és fogjon, volt így elég bajom. Teljesen felborult a belső békém.
-Háború, és háború mintha nem lenne így is elég bajunk! Nem vagyok jó kardforgató szerencsém volt! Csak véletlen jó helyre szúrtam még csak nem is volt halálos de ezt már mondtam. Lord Erethel győzte le, nem pedig én. -Igyekeztem hárítani amennyire csak lehetett, Nauda nem volt ott nem látta hogy legalább kétszer ha nem többször a földre lökött az a toroni. Meghalhattam volna, de erről már beszéltem nem szeretném újra szóba hozni.
Talán a fürdéstől megnyugszom de az sem segített. Inkább jobban felkavart, mint hittem. Elmondjam ne mondjam? A múltbéli Amazon nők történetein járt a fejem egyik rosszabb mint a másik. Ki tudja mi igaz mi nem. De ha elmegy a testvéréhez lehet meghal vagy én halok meg tehát most vagy soha. A legfontosabb az őszinteség volt.
Lehunytam a szemem és utoljára elképzeltem az arcát mikor még mosolygott, mivel így szerettem volna elképzelni magamban. Ne tudtam mit fogok mondani neki de olyan gyorsan jöttek a számra a szavak hogy észre se vettem, persze hadartam mert ideges voltam, és olyan gyorsan tűntem el onnan amilyen gyorsan csak tudtam.
Csak a szemem sarkából néztem vissza, de már lelépett. Majd feldolgozza, szerintem úgyis csak legyintett egyet butuska lány és ennyi! Abba viszont nem gondoltam bele, hogy még muszáj lesz beszélni vele vagy legalább is találkozni ha a lovainkat akarjuk, Nem játszatom a csendkirályt. Miután visszatértem a sátramba és jól  és jól leszidtam magam mert hülyeséget csináltam, vagy mégsem már nem lehet visszacsinálni? Felvetem  a kék öltözetem lehet rámondani hogy ünneplős, vagy harcba menő, de csak kivételes alkalmi viselet, az ingen kívül minden mélykék.  Bevártam a többieket kiadtam a parancsot hogy hazamegyünk és vegyünk lovakat. Bár vannak lovaink de túl közel a városhoz ezért jobb a faluból venni biztos ami biztos alapon.

-Juni ez nem a mi harcunk fogd már fel! Elmegyünk! Nem ismétlem magam de ha meg akarod öletni magad eredj senki nem tart vissza! Véletlen volt az a szúrás és hátulról nem volt tiszta küzdelem! a éppen érdekel azért vagyunk itt mert nem tudunk bánni a térkapuval és véletlen itt kötöttünk ki. Ide se akartunk jönni. Ezért inkább lovagolunk az még jól megy!  -Kiálltok Junira.
Elegem van Juniból, nem normális! A faluba kellene mennem lovakért de a folyó felé veszem az irányt, még van fél órányi lerendező ügyem Naudával. Nagyjából ott találom ahol én voltam. Jó nagy zajt csapok minden követ megrúgok, kiélve az összes dühömet és már messziről dudorászok.
-Elnézést a zavarásért!-Első az illem.
-Nem akartalak meghallgatni mert féltem,  ilyen válaszokkal jöttél volna, "legyünk barátok, vagy csak kedvellek". Ezt nehezen viselném tehát ha így van elég ha bólogatsz hogy így van és már itt se vagyok.-Le sem ülök csak egy vékony fa oldalához dőlök készen az indulásra. Félig Juni jár a fejemben, mit kezdjek vele. Mivel a tábort nézem Nauda pedig okos ezt néha nagyon utálom benne, ha meg is szólal akkor sem reagálok azonnal.
-Mi a francot csináljak ezzel a bolond Junival? Hagynom kellene hogy visszamenjen? Azt nem szabad! De úgyis visszamegy, nem hallgat rám!-Morgok magamban. Témánál vagyok megint. Ott hagyom a tündét mielőtt még teljesen szétázna.
A sátorba nem megyek be csak beszólok, hogy megyek a faluba lovakat venni aki akar jöjjön.
Nincs messze, de az első lókupec rám akar sózni valami vén gebét. Irány a következő ott már találok nekünk valókat, nem csak szántáshoz használt lovakat, hanem igazi gyönyörű paripákat is. Az arany meg nagy úr, a legszebbeket kapom és bevezetem őket a táborba.
-Vállaszatok, kinek melyik kell! Aztán indulunk! Ha találunk térkaput akkor azon keresztül ha nem akkor lóháton elmegyünk még a törpék országába Dúonért mert ottmaradt.


 
 

[Haldirien]

Nauda a heves és ingerült válaszodra ledermed pár másodpercre, majd lehajtja a fejét és szótlanul mered a szellőtől lágyan hajladozó fűre.
- Értem. - szólalt meg válasz gyanánt, hangjában megbánást vélsz felfedezni, de emellett beletörődést is. Nem visszakozott. A beálló csendet a további mondanivalód töri meg a háborúról.
- Ne nézz bolondnak, kérlek. Láttam, amit láttam. És amit láttam, az nem egy képzetlen kardforgató párbaja volt egy toroni lovaggal. Ha NEM lettél volna képzett és jó kardforgató, az első perc végére kivérezve feküdtél volna a földön. - nem ingerült, de szavainak éle van akár a szablyának. - Ha neked, Rosali, az a halálos seb, ami azonnal véget vet a másik életének, akkor igazad van. Nem volt halálos seb. Akadt volna még pár perce, ha nem kap sürgősen gyógyítót. Tapasztalataimban megbízom, és úgy hiszem, több tapasztalatom van ezekben, mint neked.
A hideg víz sem segített lenyugodni, annak ellenére, hogy az amazontársaid, sőt, a rangban feletted állók szavait hallottad elmédben. Egyikkel sem értesz egyet most már, hogy külvilágot láttál. Nézeteid lehet veszélybe sodorhatnak odahaza. Jut eszedbe, és mintha édesanyád, a klánfőnök orcáját látnád magad előtt.
A fürdés után megvallottad érzéseidet a férfinak majd elsiettél a méltóságoddal, mielőtt még csorba esett volna rajta, magára hagyva a tündét. Amikor visszapillantasz már csak a mozgó árnyékát látod Naudának.
A sátorhoz tartó utadon a cselekedeteiden gondolkodsz, lehet hogy nem kellett volna ennyi mindent most elmondani a tündének? Lehet várnod kellett volna vele? Fogtok még találkozni?
Ezek a kérdések és a rájuk adott különféle válaszlehetőségek vívódnak benned, miközben a sátorban felveszed a díszes, a klánodat jelképező ruhádat. Az a vörös hajú harcos, aki minden jel szerint Juni rabszolgája, egy bizalmas mosollyal kísért fejbiccentéssel üdvözölt még a sátor bejáratánál, majd tovább élezte a pengét, amit ha minden igaz Juni adott neki. Lehet majd érdemes volna kikérdezni róla, mert lehet a Vörös Hold klántag is vétett anyái törvényei ellen.
A sátorban egyre keményedik a hangulat, heves szóváltás történik. A szavaidra vállat von.
- Nekem tisztességesnek tűnt. Harcoltatok. Elnézett a másik irányba. Meghalt. Tanulhatnak majd belőle a gyermekek, hogy sose hagyják, hogy bármi is elvonja a figyelmüket. Ha gondolod, térjünk haza, megtépázottan, kudarc zászlaját tartva ki magunk elé. Engem nem érdekel. A lovaglással kapcsolatos gondolataiddal meglepő módon egyetértek. - mosolyog rád, amiről nem tudod eldönteni, hogy most tényleges, gúnyos, vagy gyilkos mosoly volt, Juni arcmimikáján nem tudsz jól kiigazodni, bár a mosoly valódinak tűnik.

//Visszatérés://
Kilépsz a sátorból, és Nimeát keresed, amikor nem látod, a nevén szólítva folytatod a kutatást utána. Szerencsére nem ment messzire, hamar meg is találod az egyik facsonkon ülve. Maga elé nézve. Nem látsz a könnyeket az arcán, de látod, hogy valami nincs rendben vele. Odalépsz hozzá és megjegyzed, hogy tudod, hogy jól van Fehla, és Dúonnal együtt maradtak Tarinban, a törpék birodalmában.
- Kedves tőled, hogy ezt mondod. - szólalt meg egy nagy lélegzetvétel után a leány. - Jobban tetszene, ha igazad volna. Szívesen elfogadnám szavaidat, mert jobban érezném magamat. De te is tudod, amit én. Nem vagy őszinte velem. Otthagytuk... otthagytam őt egy tünde pappal és számtalan halottal. Még ha meg is menekült attól a csapástól, akkor is legalább száz olyan féreg maradt rájuk, amíg elmenekülhetnének. Sose fogom viszontlátni. - egy apró nedvességcsepp jelenik meg a jobb szeme sarkában, amit egy dacos mozdulattal tüntet el. - Mindenben segítek, amíg bosszút állunk rajtuk.

Ezek után a folyó felé indulsz, de bármerre nézel, csupán a csörgedező patakot és a magas fa-hadat látod magad körül, amerre a szem ellát. Ha nevén hívod, csak a víz bugyogása, az ágak csörgése és a fák némasága válaszol. Úgy tűnik, ő sem maradt itt.

A sikertelen társalgás után reméled a faluban fellelni a tündét, de az ottaniak még csak nem is látták, ezt mondták neked, ha esetleg Naudáról kérdezed őket.
Ellenben annál többen akarják eladni a lovaikat. A többségnél úgy gondoltad pár perccel ezelőtt hajtotta be a lovat, amint hallotta hogy a harcosok lovakat keresnek, remélve, hogy pénzt kereshetnek ezekkel, és nem fogják a katonák felnyársalni őket. Szerencsére az összes amazon jött veled, a vöröshajú férfival és Hastanírral együtt, kivéve Naudát, akit senki látott, amióta elment veled beszélgetni.

[Az Ezüst Utazó]

Sehogy nem boldogultam Naudával. Viszont egy megjegyzése megütötte a fülem.
-Azt mondtad láttad mi történ köztem és a toroni között. Megkérdezném miért nem jöttél oda ?Mert az elején eléggé vesztésre álltam.-De egy nemet intek a karommal.
-Hagyjuk felejtsük e vége van, egy időre, nem nézlek bolondnak.-Keresnék valami ülőhelyet de nem találok. Van pillanatnyi gondolkodásnyi időm. Már nem akarok vitázni Naudával, úgyis igaza van mint mindig. Még van egy kis időm vele mielőtt megfürödnék lehűteném magam aztán visszamentem volna a lányokhoz.
-Lehet,  hogy kiváló harcos vagyok, de van még mit gyakorolnom. Amit most tudok az még nem elég. Ezt a vidék tökéletes lenne, ha nem kellene innen elmennünk. Sok a nyílt terep és az az erdős vidék sem rossz egy imitált támadásra.-Szomorúan nézek arra.
A fürdés vége tudom, rossz lesz de inkább most mint miután már meghaltam,meghaltunk elmondtam neki azt is ha emlékeim nem csalnak és nem, hiába adatott neki mint tündének az örök élet ebbe most belehalhat, vagy nem fogta még fel?
Ott kellett volna maradnom de már késő bánat, az amazonokkal van dolgom. Ahogy sejtettem van némi  káosz, és  ellentmondás.
A vörös hajúra nézve van egy olyan gondolatom, közte és Juni közt bizalmas kapcsolat van. Rákérdezhetnék, nem fogok. Nem fog mondani semmit, viszont ez csak nekem jó Juni legalább nem lesz annyira kőkemény mint eddig. Amiről nem tudok (csak titokban)az nem fáj.
A Derivel való beszélgetés, inkább vita, részéről, nehezebb eset. Meghallgatom.
-Igazad is van meg nem nem is. Nem vagyunk a legjobb formában, de gondolj bele abba mi várhat ránk otthon. Lehet, hogy nem találunk egy élő embert se, Fel kell készülnünk a legrosszabbra.-Nimeát megkeresve látom nincs túl jó állapotban.
Olyan erősen szorítom mindkét karját hogy valószínűleg felszisszen.
-Nimea nem vagyok jós nem tudom mit találunk ott. De ha csekély esély lesz kihozni onnan két társunkat megpróbáljuk. De!-Itt most egy lélegzetvételnyi szünetet tartok.
-De,  sikerül e? Erősíts meg magad, de most tényleg,lehet hogy meg kell őket ölni mert már élőholtak! Igen bosszút fogunk állni.-Letörlöm a maradék könnycseppeket. Nimeával még baj lesz...érzem.
A lókereskedőkhöz  tartva az összes lány Hastanir meg "A Hékás" is velem tartott. Csodálkoztam rajta mert azt hittem nem jönnek.
A helybéliek az utolsó fogatlan gebét is szeretnék ránk tukmálni, csak Nauda nincs itt. Hiába nyújtogatom a nyakam és kiabálom a nevét. Ami az előbb történt és jobb ha kettőnk között marad én is szó nélkül távoztam volna. Lehet, hogy volt saját lova? Nem jártam a sátra körül nem tudhatom. Végül találunk egy elég jó kupecot, a szokásos módon nézem a lovait. Fogak épek e, mikor volt utoljára patkolva, a lábait. Kicsit sem érdekel hogy az eladó úgy kóborol körülöttem dicsérve az árut,majd elszédülök.
Nyerő vagyok, neki gyorsan el kellene adnia a jószágait mielőtt ideérnek a Toroniak és rajtunk kívül nincs itt senki.
-30 arany az összes lovadért, ha mind ilyen szép. Innen meg már csak lejjebb megyek,
 Gyorsan gondolkozz van öt perced mert nyakadon a toroni sereg.-Öt perc alatt mégis felvitte 35 aranyra. Ekkor már előkapom a kardom, legyen elég!
Lóval nyereggel lószerszámmal már sokkal gyorsabban megyünk vissza a táborba. Ha bárki kérdezné hol lehet Nauda majd azt mondom visszament a húgához. Akkorát nem fogok hazudni hiszen ez volt az eredeti terve is.
-Bontsatok tábort, csak azt hozzátok ami leginkább szükséges.-Kétszer körbejárom az enyémet, jó lenne elvinni a lepedőt sebet kötözni de az is súly.
A lovamat Fecskének hívják, nem csodálkoztam rajta ennél furcsább lóneveket is hallottam már. Kilépve a sátor elé megnézem a többi lányt, hogy áll.
-Szóljatok ha készen vagytok mert indulunk.


 

[Haldirien]

A tündével való beszélgetés nem hozta el a várt eredményeket, a szavaira gyorsan reagálva vágsz vissza, számon kérve a beszédpartnered.
- Megpróbáltam, de nem sikerült. De tökéletesen igazad van, felejtsük el. - bólint, majd az ég felé réved a tekintete, és onnan vándorol vissza az arcodra. Elfordul egy fél fordulatot, miközben a gyakorlás szükségességét fejted ki neki. Feléd hajtja a tekintetét, egy apró biccentést vélsz észrevenni.
- Ha ismét találkozunk, akkor gyakorolhatunk vívni, a legjobb kardokat is edzéssel készítik. Addig javaslom keress magadnak valakit az amazonok közül, vagy akár Hastanírt, bár ő a céllövészetet jobban kedveli. De az a Juni nevű lány és a barátja jó ellenfélnek tűnik.

A fürdés után elmondod még Naudának az örök életével kapcsolatos kétségeidet. Az örök élet említésekkor egy bizonytalan arckifejezést pillantasz meg, ami hamarosan egy belenyugvó követ.
- Az emlékezeted nem csal, nem vagyunk sérthetetlenek. Több tündét láttam meghalni mint embert. Persze az életem tünde határokon belül töltöttem.
Hamarosan a téma átterelődik, és végül otthagyod Naudát az erdőben.

Visszatérve körbenézel a táborotokban. Juni szolgálójára pillantva felébred benned a gyanú, hogy kettejük közt bensőségesebb a kapcsolat. Nem fogsz kierőszakoskodni semmit, de örülsz egy kicsit, ugyanis Vörös Hold harcosának ez egyfajta gyenge pontot jelenthet, ugyanis nem olyan kemény azóta, hogy hozzátok csapódott a fiú.

A szavaidra Deri már szólalna meg, majd nyel egyet, és bólint.
- Igazad van, a népünk mellett a helyünk. - majd hátralép pár lépést, és a felszereléséhez megy, összepakol.

Spoiler: megjelenítés

(Deri- harag -1;)

Amikor végre sikerül megtalálni az eltűnt lányt, próbálod vigasztalni, azonban a lány úgy tűnik, hogy fel tudta mérni a helyzetet annyira, hogy hiú ábrándokkal ne lehessen megvenni, ekkor úgy döntesz, hogy a túl oldalról közelíted meg a történteteket, és a hiú remény helyett inkább biztosítod a támogatásodról, és a bosszúvágy magjait veted el benne. Vesz egy mély levegőt, majd az arca elkomorodik.
- Értem. Megpróbálom megerősíteni magamat. Köszönöm... - mondja egy halvány mosoly kíséretében, majd feláll a farönkről, és követ vissza a táborba.

Spoiler: megjelenítés

(Nimea Jóindulat +1;)

A Nauda által említett faluban könnyűszerrel találtok csiszárokat, akiknek feltett szándéka, hogy az ő lovukat vegyétek meg.
Akár farkasfalka a csorda körül, követnek titeket, egymást túllicitálva akarják eladni a hátasaikat. Mint hozzáértő, mindegyik lovat felméred, végül a hajszát megelégelve az egyik kereskedő tanácsára egybehajtják a lovakat, hogy egyszerre tudjátok megnézni őket, és megvásárolni azokat.
Így már mindenkinek egyszerűbb a szituáció, sikerül is kiválasztanod.
Végül megteszed az első árat, harminc aranyban értékelve az összes lovat. Nem tisztavérű tenyésztett lovak, a patkójuk is már lassan felmondja a szolgálatot.
- Biztos vagy abban, hogy megérnek annyi aranyat, Rosali? Szerintem magasan kezdtünk. - szólalt meg Juni.
A lovászok képviselője erélyesen harmincöt aranyban fejezi ki a hátasok összegét.
- A toroniak messze vannak. Még ha meg is mernék támadni a Szövetséget, először át kéne kelniük egy országon, amely erődjeivel több háborúban is feltartóztatta a császári hadakat. Ide nem jönnek toroniak. Én csak tudom. Az öcsém az ellenük vívott háborúban esett el - legyint a kupec.
- Meg az én bátyjám sem tért vissza. - vágott rá igenlően egy másik csiszár.
- Tizenegy remek állat, - mutatott a képviselő körbe a hátasokon - nekünk meg meg kell élnünk nélkülük is valamiből. Harmincöt arannyal el tudnánk tartani családainkat annyi ideig, amig új állatokat tudunk venni.
- Ne higyj neki. - súgta a füledbe Hastanír, - ezen a környéken három aranyból két igáslovat is vehetnek.

A végére a kardoddal próbálod meggyőzni a csiszárt, aki társaival együtt hátraugrottak, amíg azok elfutottak, a férfi megbotolva a földre esett, és a feje elé tartva a kezét kiáltott fel.
- Vigyék az állatokat! Csak ne öljenek meg minket! - kiált miközben feltápászkodik majd ő is elrohan a fegyveresek elől.
Erre nem igazán számított egyikőtök sem, azonban lényegesebben olcsóbban jutottatok hozzá a lovakhoz.

A visszaút sokkal gyorsabban telt, mint az odaút, lovakkal és szerszámokkal könnyedén eljutottatok a táborba. Sőt még lovakat is szereztetek a többi társatoknak, amennyiben még életben vannak.
Harcosok módjára könnyűszerrel összekapjátok a felszereléseteket. Csomagolás közben Deri lép mögéd, nyomában a vörös hajú fiúval.
- Nem tudod, mi lett Naudával? - kérdezte meg tőled a Fehér nap klánjának a tagja.
Majd a válaszodra a lány kelletlen arckifejezéssel bólint, majd a vörös hajú megjegyzi halkan, magának.
- Kár, összemértem volna vele a pengémet egyszer.

Miután összecsomagoltok, mindannyian felkészültetek az útra, felpattansz Fecskére, és hátrafordulva az öt társadat pillantod meg.
Deri, a Fehér Nap klánból, kihúzva magát tartja egyenesen a lándzsáját, mellette Hastanír, a tünde férfi, akinek az íja a fő fegyvere, melyet gondosan a vállára akasztott, mögöttük lovagol Nimea, a kezeit a két tőrére helyezve, maga elé meredve, míg Juni és a szolgálója a hátvéd szerepét töltik be kettő kardjaikkal.
Egyként válaszolnak igennel, majd Hastanír hangja szólal fel.
- Akkor végül merre menjünk? - kérdezi az elf, majd előremutat - Vissza a földjeitekre? - érdeklődik.
Ha továbbra is hátrapillantasz, akkor láthatod, hogy Nimeát kivéve mindenki a tekintetedbe néz, és várja, hogy végül is mi legyen az útirány.
//(ezután jön majd az úti leírás meg ezek)

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Nem akarok több "adok-kapok" vitát Naudával. Bármit mond én bólogatok. Veszem a nagy levegőket legfeljebb a dühös nézésből és az összeszorított szájból esetleg egy kierőszakolt válaszból sejtheti valami bajom van, mármint a hangsúlyból.
Már arra se emlékszem mit próbált meg, biztos a kotyvalék amit a javasasszony öntött belém napokig valami mellékhatása hogy ezt azt elfelejtek. Lehet hogy később az eszembe jut, de inkább ne vagy mégis. Amit a válaszából és előtte  még jól megnéztem magamnak ki tudja látom e még valaha, szerinte igen, de történhet bármi.
-Nem hinném lenne ilyesmire időnk majd. Azért köszönöm a felvilágosítást.
A fürdés után mondtam neki mindent szépet csúnyát katasztrófára számítottam az is lett. Még az utolsó percekben mielőtt sarkon fordultam volna a kék szemét bámultam milyen szép. Kár hogy egy tünde...
Visszatérve a táborba a "kékben vagyok" már sikeresen kidühöngtem magam üvöltözéssel.  Szinte minden lány itt van Juni és "A Hékás" között van valami csak az nem látja aki nem akarja Ha szóvá teszem eltöri a nyakam Ez viszont jó, Juni nem lesz olyan idegbajos. sőt  kedvesebb nem is, inkább nem tudom majd kiderül milyen lesz. A szerelem mindenkit meghülyít...sajnos. Az öreg papnőm aki írni olvasni matematikára mindenre de leginkább az élet dolgaira tanított sokszor mondta: Egy férfival mindenképp töressem össze a szívem, attól még jobban megerősödik megkeményedik. Azt hittem beszél a levegőbe de nem!
Deri felé csak bólintok, jó szedelőzködjön.
Hátra van még a lóvásárlás, Nimea, és indulunk. nem ebben a sorrendben. Elég gyorsan sikerült megvigasztalni szegény lányt. Fiatal még, tapasztalatlan.
A lovam lehetne jobb is főleg a patkója de remélem út közben találunk kovácsokat.
Túl magas a 20 arany amit ajánlottam.
-Nem egyáltalán nem szerintem is nagyon sok, csak nem ismerem az itteni árakat. Alkudj helyettem. Hastanír. Én csak az utat ismerem ahová tartunk majd.
A fogaik jók, csak ne pofázna folyamatosan a csiszár. Hastanírnak igaza van hazudnak mint a vízfolyás. Előrántom a kardom mire végre elhallgat.
-Nem vagyok toroni csak ló kell! Érted? Nesze 10 ezüst csak kussolj! Meg a lovakért!-Megvárom míg elvezetik őket. Utoljára maradok nehogy visszatérjen a többi csiszár.
A pakolás sokkal gyorsabb, nem egy harci ló de célnak megfelel.
-Deri ha jól tudom a húgához ment aki nagyon beteg szintén az élőholtak támadása miatt,lehet, hogy már halott szegény. Azt mondta már út közben utolér.-Eredetileg ez volt az útiterve és nem hazudtam.
-Hékás azt a toroni pengét tartogasd az élőholtakra lesz belőlük bőven ha odaérünk.-Gyorsan a lovam körül körül kezdek el babrálni mintha hú de kellene, vagy lecsapom a vörös idiótát ezért a beszólásért.
Felszállunk és indulunk  Nauda által megadott irányba.
Ebből még baj lesz de jön a kérdés hová megyünk.
-Először a törpék birodalmába mert ott van egy amazon társnőnk és egy tünde is. De ha felmerül bármilyen életveszély vagy ott kell hagyni bárkit közülünk már tűnünk is el!


 

[Haldirien]

Úgy érzed, hogy Juni és a rabszolgája között szenvedélyes kapcsolat alakult ki. Ez egyrészről úgy érzed, hogy szerencsés, ugyanis nem lesz olyannyira idegbajos a lány, másrészről azonban lehet a megszokottnál is szeszélyesebb lesz. Még arra is esélyt látsz, hogy ezen keresztül meg fog erősödni kettőtök kapcsolata. Amikor az öreg papnőre gondolsz, akkor az is az eszedbe jut, hogy ezért a gondolatáért sokan megvetették a klánban. Ugyanis a törzseteknél nem volt olyan, hogy akárkinek is összetörték volna a szívét. Aki meg akart szerezni valakit, az legtöbbször megtehette, kivéve ha valaki kisajátította azt a szolgálót. De jobban belegondolva igaznak érzed az állítását. Nem csak a fegyvert, hanem a lelket és a szívet is meg kell acélozni.
Deri további szó nélkül pakolta össze a holmiját, majd miután Nimeával sikerült beszélned, elindultatok, hogy lovakat szerezzetek a hosszú útra. Nem tökéletesek, de a patkolásukat leszámítva elfogadhatóaknak tűnnek. Sajnos a lovászok másképp vélekednek és a legelvetemültebb dícséretekkel illetik igásállataikat.
A társaid próbálnak lebeszélni arról a magas árról, amit ajánlottál a lovakért, nehogy még jobban elszálljanak a csiszárok, és már venné át a helyzetet Hastanír, amikor már harmincöt aranynál tartanak, és megelégelve a dolgot kardot rántasz. A reakció meglepő volt, ugyanis az emberek egymáson taposva rohantak el előletek.
Elvezetik a társaid a lovakat, majd lehelyezel a férfi mellé tíz ezüstöt.  A férfi nem válaszol és nem is mozdul a pénz irányába, inkább hátrébb tolja magát, hogy biztonságos távolságba kerüljön tőled, majd feláll és elfut ő is.
Nem olyan harci mének, mint amilyeneket a nagyvárosban láttatok, de nem is gebék, de tíz ezüst még öt gebét is megért volna.
A kérdésre, hogy hol van Nauda, válaszolsz, mire Deri rádpillant.
- Úgy érted, Nauda, nem?
Ezután lemondóan szólal meg a vörös tincses fiú, megjegyezve hogy szivesen harcolt volna Naudával. A válaszod nem marad el, és inkább az élőholtakra irányítod a fiú fantáziát, mintsem a tündével való viaskodásra.
- Milyen toroni penge? - néz körbe a fiú, feltartva a fegyvereit, amelyek a tiétek pontos mása. Amazon kard van nála. Nem szokás rabszolgák kezébe fegyvert adni, főleg nem emrelinkardot.
- Rosali, jól vagy? - kérdezte meg Nimea mögülled. - Mintha kissé meg lennél zavarodva. Biztos ne várjunk még indulás előtt?

Nem kerülheted el azt a gyakori kérdést, hogy merre is van az úticél. Amikor a törpék birodalmát megemlíted, hátranézve láthatod Nimea arcán a felcsillanó örömöt

Spoiler: megjelenítés

(Jóindulat:+1)

- Reméljük nem lesz arra szükség. - válaszolta Deri. - Hátha már javult a helyzet.

Az út hosszadalmas, azonban lóháton könnyebb pihenő nélkül nagy távokat megtenni. Szántóföldeken, erdőkön és döngölt utakon át vezet az utatok. Szépen lassan a hegyek közelednek felétek, ahogy északnak és nyugatnak haladva megközelítitek a Tarint magába foglaló hegységet, amely mélyében a törpök az országukat alapították meg évszázadokkal, ezredekkel korábban.
Egy erdőségen keresztül vezetett az ösvény, amely felkapaszkodott később a hegyekbe. Melletted hirtelen megáll Hastanír. Majd rádpillant és felkiált.
- Vigyázzatok! - ezzel már megkésett, mert fél tucat bandita szaladt ki az útra elétek, és másik fél-fél tucat jött elő jobbról és balról. Emberek, tündék és törpök voltak a tagjaik, egyesek míves pengékkel, mások ormótlan bárdokkal voltak felszerelve. Középen magabiztosan állt egy ember férfi, fekete körszakálla rejtette el szájának nagy részét, kezében egy hosszú, vékony rapírt tartott, és a lovatok nyaka felé állt a fegyvere. (olyan két, három méterre megállt tőled.)
Fegyverforgató kezével kitolta a vékony pengét, míg a másik kezét elrejtette maga mögött.
- Megálljatok! Látjuk sietős az utatok, így biztosan nem bánnátok, ha megkönnyebbítenénk az utatok fennálló részét azzal, hogy megkönnyebbítjük a táskáitokat.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

A csiszárokkal nem volt egyszerű, ezeknek Igere összes pénze se volt elég. De a felvillanó kardom észhez térítette őket, még egy rézgaras se kell az utolsó csiszárnak se, csak el akar tűnni. Az elé vetett 10 ezüstöt se veszi fel. Hátrál és hátrál. Nekem mindegy, ez  pénz tökéletes lesz patkolásra mert nagyon rájuk fér elnézve az állapotukat.
Ott van még Juni meg a vörös Hékás esete. Juni vagy sokkal nyugodtabb lesz vagy éppen ellenkezőleg, síkideg, út közben ki fog derülni. Vagy nem tudom, hátul nincs szemem nem tudom őket folyton vizslatni.
Lezártnak tekinteném a Naudát de valaki mindig felhozta, Deri volt a változatosság kedvéért.
-Deri nekem Nauda azt monda később csatlakozik most a húgához ment. Átnézem nem hagytunk e semmit itt.-Hastanírnak adom a Toroni fegyvert ismerkedjen vele.
Abba a kis erdőbe megyek ahol utoljára láttam azt a hü... na jó nem. Szóval Naudát, de előtte szétnézek nem lát vagy hall e valaki, és ha nem, jól megrugdosok egy szegény fát, vagy kettőt kiabálok velük némi káromkodással vegyítve mintha tehetnének a bánatomról. Kicsit jobban vagyok és egyik fa sem sem dőlt ki.
Ideje indulni! A lovam A Fecske nevű, remélem ki fogja bírni a hosszú utat. Igásló ahogy néztem azok meg nagyon sokat bírnak.
-Hastanírt kérdezd a toroni pengéről Hékás, egyenlőre nála van. -Remélem soha nem kell használni. Magamnak is hazudok mit számít még egy hazugság ennyi után. Gyűlölöm  magam érte.
Nimea kérdése jól vagyok e kicsit váratlanul ért. Lehet szegény fák csillapították dühömet de az arcomra teljesen más lehet írva.
-Jól vagyok! Indulunk!-Tarin még kapuval is nagyon messze van. Nem, hogy lóháton.
Ki tudja meddig tart az út. Sajnos olyan falut nem találtunk ahol kovács is van, reménykedem bírni fogják a patkók. Megyünk és megyünk és megyünk ...!Néha szeretnék elaludni a lovamon de szegény ló nincs ilyenre kiképezve, meg példát kell mutatni a többi lánynak. Na végre! Tarin Erdeje,  a hegye...Már benn vagyunk az ösvényen mikor mindkét oldalról 6 meg még 6 mennyien bandita mennyien vannak ezek? Mindenféle szerzet, Hastanír későn szól hogy, vigyázzak.
 Egy kicsit se vigyázok. Olyan közel megyek a pengéjéhez hogy súrolja a torkomat, de még tudok beszélni.
-Az utunk nem sietős, ide jöttünk Tarinba, élőholtakat ölni, ti nem vagytok azok. Na de ha már meg kell halni...!-A hangom olyan mély, magam is csodálkozom rajta,anyámnak volt ilyen, ha rettentően dühös volt rám. Közelítek és közelítek, érzem most már mindennek vége, nem fog fájni, és jó lesz...


 

[Haldirien]

Az elhajított arany ismét a birtokodba kerül, jó lesz az még az út során, így hat lovat szereztetek. A falusiaknak nyomát sem láttátok, így senki sem akadékoskodott az ár miatt.
A társalgás hamarosan a hiányzó tündére terelődik, amire rövidre fogva válaszolsz, egyik másik tekintetben kétkedés magját pillantod meg hátrapillantva. Végül, talán a témába való elmélyülést elkerülendően, a fegyvert amit a toroni holtteste mellől vettél fel, átadod Hastanírnak, hogy nézze meg közelebbről. Halkan beszélgetnek Nimeáék, de semmi komolyabb témáról, azokból ítélve amiket elcsíp a füled. Az elf úr a kérésedre éles szemekkel vizsgálja meg a pengét.
- Éles, nehéz kétkezes fegyver, nem tűnik bájoltnak, bár nem vagyok szakértője ezeknek a dolgoknak. A díszitése azonban már egyedibbnek tűnik. Akárkié is volt, gazdag lehetett. A vértezete távolról is látszott, hogy  hivalkodó volt. Mindenesetre egy szép kard, habár súlyos, szerintem tartsd magadnál, akár még tanulhatsz is vele küzdeni. - adja a tanácsot. - Biztos vagy benne, - lovagol közelebb hozzád, és már jóval halkabban folytatja. - Hogy jó ötlet visszamenni oda? Néha a bizonytalan remény jobb, mint a kegyetlen igazság. - fordul hátra Nimeára pillantva. - Bár bólintott, hogy elfogadná és beletörődne, félek hogy abban az esetben, ha nem találjuk meg társainkat, akkor az nagyon meg fogja őt viselni.
Fáradtnak érzed magadat, és még a mellkasod is szúr egy kicsit a harc óta, ezért legszívesebben lepihennél a lovadon, azonban emlékezteted magadat, hogy most te vagy a vezető, és neked kell példát mutatnod a többieknek, így az akaraterődet latba vetve sikerül megfékezned a fáradtságot.
Az út során körbenézve megcsodálod a fák seregletét, az aljnövényzet, bokrok és egyéb gazok hatalmas méretűre nőttek meg. Éppen az jut eszedbe, hogy milyen könnyen lehetne elbújni bennük, amikor előugranak belőlük az emberek.
Társaid sem restek és azonnal fegyvert ragadnak, és már készen is állnak a harcra. - leszállva a lovadról (ha jól értettem) - a férfi felé lépsz, addig amig a torkod el nem éri az éles fegyver hegyét. Érzed a torkod bőrén a hegy karcolását, azonban szó nélkül tűröd, és helyette a férfihez beszélsz.
A férfi végighallgatja a beszédedet, majd felhorkant, és a kezét leengedi maga elé, azonban a hegye még mindig felfelé áll, ha esetleg valami ostobaságot terveznél, azonban már messze van tőled.

Spoiler: megjelenítés

//a kard úgy áll, ahogyan ezen a képen a kopasz úriember tartja.

- Akár az acél. Tetszik! - elemeli a pengéjét. - Bort? - oldja le a tömlőjét a másik kezével az oldaláról. - Igyatok még a törpök ízetlen utánzatai előtt még egy kevés minőségi bort.
A társai közül egy pár széles mosollyal rakja el a fegyverét, mások pedig idegesen néznek a vezérükre, de kelletlen engedelmeskednek.
- Ha sietős az utatok, akkor nem is tartunk fel titeket tovább. El az útról, lusta csürhe! - rivall rá a társaira. - Úgy mozogtok mintha anyáitok csigákkal háltak volna! - azzal egy bűvészi meghajlás után. - A Sóhajtó Erdő Kurafiai nevében is elnézésüket kéri Gerard Salamanco. - eltűnik az erdőben az emberei után.
- Szép munka, Rosali. - válaszolta Hastanír, miközben visszahelyezte a nyílvesszőjét a tegezébe. - Kicsit fura találkozás volt.
- Azt hittem megküzdünk velük. - mondta közbe Juni közömbösen, így most nem tudod eldönteni, hogy ezt sajnálattal vagy megkönnyebbüléssel mondja. Talán mindkettővel.
- Rosali, még sose láttalak ennyire meggyőzőnek. Olyan fenyegetően léptél elé, hogy elfeledhette, hogy most ki is támadott meg kit. - mondta kikerekedett szemekkel Nimea.
A vörös hajú fiú csak egy széles és kedves mosoly kíséretében biccent feléd, miközben egyik kezét a mellkasára helyezi.
Továbbindultatok az úton a váratlan találkozó után, és végre eltűntetek mellőletek a síkságok és a dombok, és a tölgy és bükk fák helyét is a fenyvesek vették át, ahogyan kaptattatok fel a hegyoldalon.
A hegybe vájt úton inkább lassabban haladtatok Hastanír tanácsára, mert egy két lovas fért el egymás mellett, és egy törött bokájú ló órákra meghosszabbította volna az utatok idejét.
Végre elértétek estére a kőkapukat, melyek a törpök nagyvárosát védte a hegy egyéb népeitől.
Közeledtetekre megmozdultak a kapuszárnyak és halkan kinyíltak, és belül egy megpillantottátok a várost, amelyről mindeddig azt hittétek hogy az élőholtak elpusztították. A messzeségben fekete füstöket láttál meg, nem tudtad, hogy ez a törpök elmés szerkezetének vagy valami másnak köszönhető, vagy valami másnak.
- Jó napot kívánik, ífjak! - szólt le a falról egy félembernyi, hosszú szakállas teremtés, csupa acélban. - Ípp időben értetek ide! A város újra csendes!
A csendes szót talán nem használtad volna, ugyanis igen hangos szerkezetek dürömböltek a mélyben, vagy bömböltek az üllők, ahogy rácsaptak a fémre a mesterek.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

Na végre elhagytuk a falut és nem Nauda a téma, amit egy kis sóhajjal nyugtáztam. Nem hittem el hogy csak róla lehet beszélni! De végre Hastanírhoz vándorolt a toroni penge. Legalább akad más amiről beszélhet. Bólogatok arra amiket mond.
-Hastanír egyenlőre azt kellene megtanulnom hogyan tartam meg, mert lehúzza mindkét karom, legyen  nálad most még de félő soha nem leszek olyan jó erőben, hogy használni tudjam. Ez férfi embernek való.-Biztatásképp megveregetem a vállát.
Majd hallom a suttogását.
-Abban sem vagyok biztos, hogy vissza kellene e mennünk az amazonok földjére de megtesszük mert ez a dolgunk. Úgy gondoltam csak a határig megyünk és ha úgy tűnik nincs élet visszafordulunk. Így jó lesz?Nem akarok még több társnőmet elveszíteni. -Remélem ez a válasz megfelel neki. Hosszú volt az út fárasztó néha azt sem tudtam hol vagyunk. Aludni ezeken a lovakon nem lehet nincsenek kiképezve rá. Sehol egy falu, kovács meg pláne. Ahol eltalált a toroni a fegyverrel azóta is fáj, de nem tudtam megnézni. Csak később vettem észre, fürdés közben megtehettem volna de akkor viszont nem szúrt. Nimeát minden megviseli és sír fogalmam sincs hogy lehet közénk való de ezt a gondolatot megtartottam magamnak.
 Már majdnem ott vagyunk. Az egyetlen jó abban ha nem a térkaput használja az ember hogy láthatja a csodaszép tájat. A rossz pedig, hogy ki tudja miféle alakokkal találkozhat.Mint most mi.
Bevetettem anyám ősöreg trükkjét, ha ki akarta deríteni ki törte el a vázát vagy bármit amit szeretett. "a szembenézést hangmélyítést és "nem félek a haláltól megölhetsz" ez most még jobban is megy mint bármikor a kedvem rosszabb mint bármikor fáradt vagyok,gyorsan végignézve a férfin.
Majd elteszem a fegyverem nehogy azt gondolja támadni akarok.
Meghajol, bemutatkozik és borral akar kínálni.
-A nevem Rosali amazon a Kék Liliom Klánból. Tarinba tartunk. Köszönöm most nem, talán visszafelé. Remélem akkor nem támadtok meg. -mindenki igyekszik hozzászólni ahhoz amit az előbb csináltam, ezt a "rejtett tulajdonságomat" megtartom magamnak és csak mosolygok. Később talán elmondom nekik.
A kaptatón inkább leszállok a lóról a fentről hatalmas ütemes zaj hallatszik. Még hallom a saját hangom de már szerintem nem sokáig. A köszöntésre felfelé integetek, pedig már feküdni vagy ülni szeretnék.
-Csendes a város milyen lehet amikor hangos?





 

[Haldirien]

Kifejezed aggodalmaidat a kard forgatása ellen, amit utána az elf férfi egy bólintással nyugtáz.
- Értem, de ez csak technika és gyakorlás kérdése. - válasza közben a láthatárt fürkészi éles szemeivel, majd feléd pillant. - Nem hiszem, hogy bárminemű gondot okozna neked. A néped, kicsit hozzánk hasonlatosan, a könnyedebb vívótechnikákat ismeri, legalábbis amikor harcoltatok, ezt fedeztem fel a mozgáskultúrátokban. Amire ez a kard épít, az teljesen más. Máshogyan kell hozzáállni. Én nem vagyok biztos abban, hogy kellőképp információt ismerek, hogy jó forgatójává válj, de az alapokat, amiket olvastam és hallottam ezekről a technikákról, átadhatom neked. Ne úgy képzeld el, mint azokat a kardokat, amelyekkel mi vívunk. Nem olyan rugalmasan mozogsz, mint azzal a karddal - mutat a saját fegyveredre. - ahelyett, hogy egyenes állsz, meg elugrasz az ellenfél csapásai elől, alapvetően a térdeid kicsit rogyasztva kell állnod, hogy kevésbé legyél kibillenthetőbb. Ezen túl ezekkel a fegyverekkel nem csak kézből, csuklóból vívsz, hanem a teljes testedet kell mozgásba lendítened, hogy elég erőt tudj szerezni a csapáshoz. Láttam már nálad sokkal gyengébbeket is megtartani ezt a fegyvert.

Ezután már sokkal halkabban folytatjátok a beszélgetést, lassan bólint a szavaidra, majd feléd fordul.
- Elhiszem... borzalmas dolgok történtek. A terved azonban teljességgel helyénvaló tervnek tűnik. - biccent feléd. - Én is szeretném remélni, hogy Dúon és Fehla jól vannak, de másnem bosszút állunk értük. Amikor meg hazafelé utaztok, elkísérlek titeket a határig, aztán elválnak az útjaink.  Rátok várni fognak a klánjaitok, ránk pedig az utazás. - majd fejét fordítva hátraszól.
- Tartsátok nyitva a szemeiteket, veszélyek lehetnek előttünk, a városoktól messze szoktak törvényenkívüliek lecsapni utazókra. - majd éber tekintettel néz körbe.

Ahogy utólag, pár nap múlva kiderült, jogosan mondta az elf, ugyanis számos haramia vett titeket körbe, élükön egy úrias jellemű emberrel. Miután provokáló fellépéssel a kardjába állsz, elbizonytalanodik, majd elrakja a pengéjét, és egy borra még meg is invitál, amit tisztelettudóan elutasít.
A férfi biccent, majd már a távozáshoz készülődve válaszol.
- Reméljük nem. - majd a csapatával együtt eltávoznak. - Biztonságos utat! - teszi hozzá egy kacagás közben.

Hosszú út végére eléritek azt a várost, ahol voltatok, a magas falról egy alacsony törpe kiált le nektek, bár nagyon fáradt vagy, de szerzel elég erőt, hogy válaszolj neki.
A törp nagy nevetésben tör ki, majd a hasára csapva válaszol. - Akkor kedves hölgy, a halottak morgásától még a gépeket se hallottuk! Mostmár azonban ott vannak ahol a helyük!
Ebben a pillanatban sétáltok át a kapun, és megpillantjátok az ismerős teret, ahol napokkal korábban még az életetekért futottatok a teleportálok felé.
A város nagyméretű, a nagy sietség miatt nem is tudtátok megnézni a város nagyságát.
Bár az épületek hidegnek és természettől távol állónak tűnik neked. Fél szemeddel láthatod akár, hogy megrázza Hastanírt a hideg, amikor körbenéz.
Hatalmas kőoszlopok tartották a mennyezetet, vagy csupán díszként hatoltak a száz láb magasra, és finom motívumokkal voltak díszítve. Az utcákon száz, meg száz ilyen szakállas félember élte az életét, elszórva egy két embert, ilyen a toronira hasonlító, szürkehajú, magas emberféléket láttál, Hastaníron kívül pedig egyetlenegy tünde keresztezte a tekinteted, aki pedig az egyik kohónál állt és követte a törp mesterek mozdulatait.
- Nem láttak errefelé egy tündét és egy ember nőt? - kérdezte meg Hastanír az egyik őrt, aki megvonta a vállát.
- Sok az ember nő errefelé, arról az elfről tudok csak. - mutat a kovácsoló felé.
- Értem, - válaszol egy grimasz közben Hastanír, majd visszafordul felétek, egy szomorú grimasszal.
- És ha megnézzük őket ott, ahol hagytuk? - kérdezi meg Nimea akaratosan.
- Ha már ilyen messze utaztunk, ne a kapuból forduljunk vissza, én azt mondom. - folytatta Juni.