Amazonokkal senki se packázzon- Ezüst Utazó kalandja

[Haldirien]

Rosali kalandja:

[Az Ezüst Utazó]

-Csak a fejüket, hogy meg ne sántuljanak!- Kiabálom. Úgy tűnik ezek süketek mindegy hogy suttogok vagy ordítok. Nem tudom hogy van kedvem ebben a helyzetben viccelődni. De már oly mindegy, a fejlevágástól úgy terülnek el mint a széna a kaszálástól. Aztán látom, hogy valaki úgy vág magának széles utat köztük mintha mindig is ezt csinálta volna. Nem nagyon nézem ki az, túl sötét van ahhoz hogy lássam. Szabaddá válik az út hozzá. Próbálok rá is és a többi amazonra is figyelni jól vannak e bár ez nem egyszerű feladat. Odarohanva hozzá megkérdezem a nevét, és akkor látom hogy ez a félork vagy miféle harcos aki figyelmeztet minket jobb ha szépen visszafordulunk. Bár hallgattunk volna rá!Baromság lenne tőle megkérdezni mit keres itt, hisz látom. Kaszabolja az élőholtakat teljes erőbedobással. Fogalmam sincs mit kérdezhetnék tőle, inkább folytatom amit elkezdtem. Talán túléljük.

[Haldirien]

A fickó máris melletted terem, akkorát lendít hogy félő hogy deréknál kettészel. Igazából a vakszerencse mentett meg mert mire hozzád ért volna a kard, a lovag már mögötted volt, így a mögötted állókra sújtott le.
Mindenhonnan hörgéseket hallasz, ami elfojt mindennemű más hangot.
Egyik oldalad megtisztult de a többi oldalról... Támadják a lovagot és az emelvényen küzdő harcost.
Hátrafordulsz hogy a szemed rajta tarthasd a lovagon és akkor meglátod Cassiopét, aki a földön fekszik, kezeit a jobboldali derekára tartja. Azután észreveszel nedvességet az arcán. Könnyezik? Majd az elszineződött kezeit veszed észre. Bordós és vörös, akárcsak a hajad.
Az állandó hörgés elfojtott minden hangot, még az ilyen szintű sikolyt is... Boszorkányság ez. A lovag már a lépcsőn áll és rohan fel a tetejére.
Érdekes.
Azután az élőholtak megmerevednek majd magukhoz képest vágtatva indulnak el a csarnok másik vége felé. Szervezetten. Nem tudod miért, de olyan szervezett mennek, mintha emrelinek lennének.
Amint az élőholtak eltűnnek, észreveszed hogy más is került a földre közülettek.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

-Létszámellenőrzés!-Kiálltok fel önkéntelenül. Mikor eltűnnek az élőholtak és ez a félork vagy mi. Legkevésbé sem érdekelnek hová mentek ezek a zaurakok csak pillanatnyilag hány halottunk hány sérültünk van. És milyen mértékűek.
-Lányok ez a félork senkit nem kímélt nézzelek bennetek, ki mennyire sérült. El kell tűnnünk innen de azonnal!

[Haldirien]

Körülnézel, és észreveszed hogy  Cassiopén kívül a Fekete Rózsa egyik lánya sérült meg.
Cassiopéjét közelről látod, súlyos sebek.
Ám éles hangok zavarnak meg a seb méregetésében.
Az emelvényről egy ismeretlen hangját hallod.
-  Nem ölöd meg! Szükségem van rá hogy mit tud az általuk használt méreg ellenszeréről!
- Ez a feladatom- A lovag mél, hangját véled felismerni. Acél csengését hallod. - Akkor te is meghalsz.
Újabb acélcsörömpölés.
Megkéne nézned mi megy ott fennt. - szólal meg a papnő, felpillantva rád Cassiope mellől.

[Az Ezüst Utazó]

-Nem!Cassiopét és a másik sebesült amazont vigyétek biztonságos helyre lehetőleg a felszínre.-Szólalok meg határozottan. És rámutatok két lányra. A nagy kavarodásban elfelejtettem a nevüket, de nem is fontos.
-Mi öten pedig megyünk az ellenszerért, a félorknál lehet valahogy majd szót értünk vele. Na indulás mire vártok még!

[Haldirien]

A társad mozdulnak, ketten felkaoják a két sérültet és igyekeznek minél messzebb jutni innen.
Ti öten felszaladtok az emelvény tetejére, ahol két férfi, egy hóbőrű elf és a hatalmas lovag áll egymással szemben, közöttük ott a lány, és a fehérruhás alak,  amelyk a varázslást irányította most elaléltan fekszik, körülöttük vörös ruhás tetemek.
- Beteljesítem feladatom. - mondja érzelemtelen hangon a lovag és lesújt az ájult állapotban heverő elfre de a másik elf kardjaival elcsapja a kardot.
- Először meg kell tudnom az ellenszerét annak a mágiának, amivel a húgom mérgezték!
Összenéztek ti, emrelinek.
"Mit akarnak ezek?
Végülis a Vörös Hold harcosa indul meg és a térdelő asszony mellé lép és felsegíti.
A nő halk köszönömöt mond, majd a két veszekszőre néz. Félő hogy egymásnak esnek. Majd a lovag enged.
- Egy kérdés. Egy válasz. Utána meghal. És ha olyan a válasz ti is meghalhattok.
A férfi letérdel és arconcsapja kétszer az elalélt mágust.
A varázsló felpillant, döbbenet csekély jelenléte se található a szemében s vonásaiban.
- Fenarlim! Hol az ellenméreg Nuala számára!? Hol az ellenméreg azellen a sötét bűbáj ellen!? - kiáltja felé a hóbőrű elf.
- Kinek hiszed magad, higy parancsolgass? - kérdezi büszkén és gőgösen a mágus.
- Válaszolj! - töri be az orrát az elf.
A varázsló felnyikkan, de nyugodtan válaszol.
- Csak azért mert az Uratok akarja. Van egy ember aki ismeri a titkot. Lord Erefhrel. Erigow.
Mondja sötéten mosolyogva.
A lovag kezével hátratolja az elfet.
- A Kilenc Lovag nevében, e világ és istenei ellen elkövetett vétkeid büntetéséül...
- Bah, én Fenarlim a Mágia Ura vagyok. Kardod megölhet de a mi kardjaink a ti isteneitekkel fognak végezni.
- Halálra ítéllek.
A pengét a férfi a hátára tette, majd a kezét a varázsló homlokára helyezte. Eközben a lovag és a mágus között  egy kapu elevenedik meg_ egyre szélesebb, majd elnyeli a varázslót és a lovagot
Mindenki feszülten figyelt.
- Akkor most mit csinálunk? - kérdezte az egyikük, aki a Fehér Nap jellegzetes szineibe öltözött.

[Az Ezüst Utazó]

Rosali:

-Kövessük őket  hallótávolságon belül. Az ellenméreg kell de halottan nem tudjuk megszerezni.-Beszélek a többi amazonhoz.
"Szegény lány neki már mindegy, lehet elf vagy bármi itt halt meg az orrom előtt."
-Dobálóznak itt a titulusokkal, közben meg halnak az emrelinek, és ki tudja még kik.-Morgom csak magamnak.
-Három kardtávolságot tartsatok, úgy még jól halljuk őket, és folyamatosan keressünk fedezékeket oszlopokat lépcsőket amit találunk. Már tudjuk hogy sötét mágiával van dolgunk. Kerüljük a nyílt terepet. Nem tudjuk hová megyünk, itt még nem jártunk. Lassan óvatosan, ha kell lépésről lépésre vagy centiről centire. Indulás!-Adom ki a parancsot. Indulunk a az eltűntek után.
 

[Haldirien]

Mindenki elindul Rosali után,  próbálva olyan nesztelenül haladni ahogy csak lehet.
A Vörös Hold törzstag felsegíti és vállával támasztva kíséri az asszonyt. Az asszony köszönetet mond, majd megkérdezi.
- Hol vagyunk?
Ahogy tovább surrantok nem halottok hangokat, csak egy fehérbőrű elfet láttok meg előtettek.
Két, ívelt kard van nála, tieitekhez hasonlóan alvadt vér borítja. Azonban míg a tiétek már sötétvörös, az övé piros és halványvörös... "Friss vér, nem élőholtat gyilkolt."
Elgondolkozva néz titeket, a fegyvereiteket, a vért rajta.
Elteszi a fegyverét.
- Nem vagyunk ellemségek.

[Az Ezüst Utazó]

-Valahol nagyon mélyen a föld alatt. Magunk sem tudjuk pontosan hogy hol!-Válaszolok a nőnek. Tényleg nem tudom meddig jutottunk a föld alá.
Az elfet meglátva egy pillanatig habozok eltegyem e a fegyverem, de amint az elteszi és elmondja nem vagyunk ellenségek én is elrakom.
-Rosali vagyok amazon, a Kék liliom törzsből. Lányok kötszert elő gyorsan, járjon a kezetek!-Alapból nem segítenék egy elfen ráadásul egy férfin de ez most más. Előveszem a hátizsákom emlékeim szerint van benne jó erős bor, és víz is.
-Vizet vagy bort?-Kérdem tőle.
-Ez a nő magához tartozik? Attól tartok megmérgezték fekete mágiával mint a két társunkat ha nem kap azonnal ellenszert meghal vagy rosszabb olyanná válik mint az azok az élőholtak.-Kérdezem az elfet. Majd ha kicsit magához tér megkérdezem amit még nem tudok de egyenlőre kapjon kicsit erőre.
Segítek a kötözésben de fél szemem folyton a környéket lesi.
-Fedezéket kell keresnünk, nem hagyjuk itt magát.-Szétnézek valami oszlopot vagy hasonlót keresni ami mögött mind elférünk. Majd ott megbeszéljük hogyan tovább de gyorsan. Csak az elf nőt sajnálom nem sok lehet neki hátra bár ha jól tudom vagy amiket hallottam róluk elég szívósak de akkor is.

[Haldirien]

A nő furcsálkodva pillant rád, majd egy pillanatig félelmet látsz a szemében, majd elvillan az is.
- Köszönöm a segítségét.
Azután az elf következik.
A segítségre csak megrázza a fejét.
- Kedves maguktól, de nincs szükségem ellátásra, attól tartok annak a hölgynek sokkal inkább. - Mutat az asszonyra.
Egy kis víz igen kellemesen esne, köszönöm.
A kérdésre, hogy ismeri e az asszonyt nemlegesen válaszol.
- Nem láttam sose, én az ellenszerért jöttem, mert a húgomat megfertőzte egy ismeretlen átok. Gyanítom hogy az a fekete köpönyeges alak.... De hamarosan ondulnom kell Erigowba... Elvileg ott a gyógyír, vagy aki ott van tud róla valamit.
Ez a nő nem úgy néz ki, mint akit ugyanazzal az átokkal bűvöltek volna meg. Lehet egy másik átokról van szó... Bár én-szerintem sokkal földhözragadtabb átok érte... Talán nem is mágia...
Amikor  a nőt kezded kötözni, feltűnik hogy nincsen olyan hosszú füle mint a férfinak.
Inkább emberi füle van, alig hoszabb mint  a tiéd. Sőt nem is hoszabb.

[Az Ezüst Utazó]

Odanyújtom a vizet az elfnek.
-Azért  lássátok csak el az elf urat. Sebesülten nehezen jut bárhová. Elmondaná mi a neve? Mégsem szólíthatom elf úrnak.-Válaszolom az elfnek miközben bármennyire is tiltakozik a papnők bekötik a sebeit. Kicsit jobban megnézve a velünk lévő nőt már nem is csodálkozom miért nem ismeri.
-Nem elf az asszony de nem is amazon, nem közülünk való. Nem látok rajta egyik törzsre jellemző tetoválást sem. Ha Eringowba megy akkor még egy darabig élvezni fogja a társaságunkat mivel két társnőnket fekete mágia sújtja egyenlőre visszaküldtem őket a törzsbe de nem tudjuk meddig élnek még.-szögezem le.
-A nőt visszük magunkkal mást nem tudunk csinálni, nem hagyhatjuk itt remélem az ő átkára közben gyógyírt találunk.

[Haldirien]

- Elf úr? - mosolyog, közben láthatóvá téve a véres foltokat a fogain.  - Nauda.  Köszönöm, túlélem csak csúnyák a sebek.
A nő végre megszólal.
- Nem. Nekem Shadonba kell mennem. Az uram... - majd elnémul, az egyik amazon megvizsgálja, majd felnéz.
- Nem halt meg, csak nagyon kimerült..
- Ezek szerint az önök célja is Erigow? - kérdezi a szemét felvonva a Naudaként bemutatkozott elf férfi.
Utólag is, ahhoz képest hogy férfi, el kell ismerned hogy jól küzdött, bár nem láttad, csak hallottad a küzdelmének hangjait.

[Az Ezüst Utazó]

Én meg azt hittem ez a nő nagy harcos, máris nem olyan szemmel nézek rá mint eddig. És még ura is van, fuj! Leteszek mellé egy napra való hideg élelmet vizet, pár pillanatig vizsgálgatom de végül is úgy döntök az egyik tőröm nélkül még megvagyok. A kezébe nyomom.
-Asszonyom ezzel megvédheti magát, arra pedig kijuthat csak fel a lépcsőn.-Mutatok arra amerről mi jöttünk. Aztán az elfhez fordulok. Igyekszem vele aránylag kedves de nem túl kedves lenni. Nem kell a morgás a többi amazontól. Bár Igere se tudja hogy kell beszélni ezekkel.
-Igen Eringowba megyünk együtt magával! Akár indulhatnánk is most azonnal!-Na ez elég normálisnak hangzott. Hátra nézek a többi amazonra  a legcsúnyább nézésemmel megvonom a vállam, csak semmi beszólás ez van.

[Haldirien]

A nő megrázta a fejét.
- Nem szükséges ideadnia a fegyverét. Nagyobb szüksége lesz rá. Még egyszer köszönöm...
Majd elindul a mutatott irányba.
Az elf bólint. - Akkor jobb ha indulunk, és végigrohan arrafelé amerről jött
 - Ha együtt akarnak jönni velem kövessenek. Erre felé van kijárat.
Hosszú folyosókon, és meredek lépcsőkön vezet át titeket, majd egy félórányi kitartó menet után megpillantottok egyvaskos fémajtót akijárat a szabadba

Hangokat hallottok mögületek.
- Állj, kik vagytok