Igen. Nyomjuk. Elnézést, kicsit elhavazódtam.

Nem kell elnézést kérni...a munka,család,hobbi stb jön-megy...Csak érdeklődtünk mi a menü

Nem állhat annyira rosszul, az itteni nők tekintetében ezt vélem felfedezni.  Az a  fekete szín zöld szem és fehér bőr kombináció, de ez nem én vagyok és utálom. Az ügyvédem viszont sajnálom, nincs konkrét típusom mert akkor még Blackért vágyakoztam mikor találkoztam vele. Bejönne nekem magas, sportos, okos de tuti vagy házas vagy meleg.  Nem ártott volna egy kört tenni a kis aranylelkű fodrászfiúkához.  Nem kreditjeitekkel lett volna gond  nekem nincs türelmem hozzájuk. Senkihez se a mai napra azért nem mentem. Eközben feltűnt, hogy már a lakás nyitó kártájával vacakolok oda se nézve, na megvan. -Megjöttem, nahát!-Elismerő ez a "nahát". Benézve a konyhába, és felfedezve a csokoládét. A kávét!!!! Meg amiket még felismerek. A többit Lucy majd elintézi.
-Megszabadultam attól a kék rémtől. Vettem még ezt azt, de most nem fontos.  -Emelem fel diadalittasan a zacskót amikben az új ruhák vannak. Elnézést kérek majd bemegyek a nappaliba kikapcsolom a tévét lehülyézve őket.
-Egy jó darabig a fürdőszobában leszek, ha szeretne valamit ott keressen.-Ez a nő folyton meglep, vagy csak tudja azt belém ivódott szagot le kell mosni magamról. Ha más nem is érzi de én igen. Fürdőhabot, levendulásat, kellőképpen ellazít ahhoz, hogy  ne agyaljak semmin az ég egy adta világon. Hatodjára már nem is igyekezem lemosni magamról kencét  ha ötödjére se sikerült. Egyenlőre maradok fekete hajú. Hajszárítót nem találtam, vagy kopasz, vagy erősen őszülhetett, vagy nem érdekelte az ilyen flancolás. Majd beszerzek egy olcsó céges kék vackot. A konyhában kötök ki újra. Igyekszem mosolyogni és sikerül is mikor közli miféle gyümölcs salátát készített.
-Köszönöm viszlát holnap! -Amint lelép megeszem amit készített nem olyan jó mint Balck mesterművei, de a börtönkosztnál képest szinte eszményi, nézőpont kérdése az egész. Úgy eszem mintha egy hete  koplalt. Meg kell szabadulni ettől a rémes salátától,  előbb iszok egy nagy bögre kávét tejjel cukorral és úgy döntök beáldozom az egyik zacskómat, egy lenti kukába dobom ki. Holnap majd elmondom Lucynak mennyire nem vagyok barátságban az ottani gyümölcsökkel. Elmostam mindent, be akartam menni a az előző doktor dolgozószobájába de átteszem holnapra. Csak egy bögre kávét ittam és tejjel fárasztó napok vannak a hátam mögött, a bögrét otthagyom holnap is elég lesz. Miért nem tudok én  sokáig aludni? Rossz be idegződés, kávéra van szükségem perpillanat. Teljes a némaság a mikró hangja ahogy a tegnapit melegítem és kávéfőzőé, ahogy a frisset készítem. Meglepi ami miatt aggódni kellene csak a tévében van. Kilenckor mond valamit a polgármester ennyi céltalanul nyomkodom a gombokat a csatornákon, hátha nem mindenütt ezt adják. A sport és a zene érdekel leginkább nem ezek a hülyék. Fúrja az oldalam mivel van felszerelve az előző doki dolgozója. Kinyomom a tévét, és arra veszem az irányt, vagyis előtte még egy adag kávé mint éltető erő. Egyszer ma már voltam itt és délelőtt is. Vannak könyvek! Ha mázlim van nem csak orvosi szaklapok, lennie kell itthoni telefonjának illetve munkahelyinek. Nem tudom mennyire volt képben a tudományos fejlődéssel tabletet laptopot holokivetítőt keresek ha találok vagy egyéb ilyen kütyüt, ha nincs marad az eredeti régimódi telefon, mivel nem tudom a számom és amúgy se tudom kit hívhatnék fel ráhagyom az egészet. A furadokit esetleg, megnézem találok e telefonkönyvet. A dolgozóban,  nem hívom fel mert mert kilenc óra, a tévé felett van egy nagy lapos óra, a hálószobában még érthető de, hogy minden helyiségben? Még a WC-ben is?  Szó szerint az elődöm kattant! Nézem "A nagy hírt".

Megcsináltam a karaktert jun 19 én biztos van benne hiba itt ott, majd javítom közben.  Innen várunk?

Enethiel

Annak részleteit, hogy hogyan is készítenék listát talán ráérek később is kitalálni - hessegetem félre időlegesen a problémát - elvégre most nem ezért vagyok itt. Igaz, van egy olyan sanda gyanúm, hogy a doktornővel sajnos nem minden pontban azonosak a céljaink az ittlétemet illetően. A szentírás megemlítésére csak legyintek.
/Görög/ Azért azt fenntartással kell kezelni, mivel a földi szerkesztésbe nem igazán szólhattunk bele. Ráadásul a pr-unk sem volt épp a helyzet magaslatán az elmúlt pár száz évben. Segíteni pedig azért segítek, mert szerintem általában egy próbát megér.
A párhuzamos valóságokra mintegy hümmentek. Jobb is, hogy témát váltott, mert válaszolni valóban nem most fogok. Inkább arról beszélek, amiről határozottabb véleményem van
/Görög/ Van egy elképzelésem, hogy milyen vagyok, vagy szeretnék lenni - és ahhoz igazítva cselekszem. Szerintem valamiféle rendszerre, vázra mindenkinek felfűzhető a legtöbb cselekedete. Igaz, ezek a vázak egyénenként különbözőek, de úgy vélem, hogy szüksége van rá. Nevezhetjük őket szabályoknak, elvárásoknak, ideáknak - de nekem biztosnak tűnik, hogy mindenkinek van ilyenje, és általában azoknak engedelmeskedik. De ez nem jelent igazi korlátot, ha ezen szabályok betartása jó érzéssel tölt el. Szerintem a valódi szabadság az, hogy bármikor megteheted azt, amit akarsz - de ez persze nem jelenti azt automatikusan, hogy meg is teszed. Hmm... lehet, hogy belekavarodtam? - vonom meg a vállamat, mert ez könnyedén előfordulhat.

Főleg hogy a gondolataim ismét Amynta körül forognak - és ezek a gondolatok most sokkal jobban érdekelnek, mint az emberek mozgatórugói. Az üléspozíció megváltoztatása talán segít kissé enyhíteni a kényelmetlenségeken, bár aki igazán tudna enyhíteni a dolgokon, továbbra is zavartalanul beszél holmi késésről.
/Görög/ Ami késik, nem múlik... - vigasztalom magam mindkét okból - Neked nincs meleged? - érdeklődök, és a légkondi nyílása felé pillantok, hogy be van-e kapcsolva?

Haloványan elmosolyodok, amikor azt javasolja, hogy kérjem meg Amyntát, hogy öltözzön be. A kérdéskör legkönnyebb pontját emelte ki, és adott rá olyan tanácsot, amelyet akár burkolt kikosarazásnak is érthetnék - de nem fogok. Elviekben a többi kérdésnél is működhetne a megbeszélés - mint megoldás. Csakhogy...
/Görög/ Nem tűnik egyszerűnek úgy megbeszélni vele valamit, hogy tudom - biztos igent mond bármire. Mindig azon tűnődök, hogy mi számít tisztességes kérésnek, és mi számít már kihasználásnak vagy épp főnökösödésnek. Meghozhatom-e helyette a döntést? Valóban ezt akarja, vagy csak a kedvemben akar járni? Visszautasíthatom-e az ajánlatait, mert úgy vélem, hogy tekintettel vagyok rá - még ha emiatt kételyek fogalmazódnak is meg benne a hasznosságát illetően - bárhogyan is próbálom magyarázni? Vagy fogadjam el, hogy akkor a legboldogabb, ha úgy érzi, hogy minden téren elégedett vagyok vele?  Mert nem szívesen verném bilincsbe az elhivatottságát, törném le a lelkesedését és hitét csak azért, hogy elmondhassam - nagyrészt úgy viselkedik velem szemben, mint bárki más - tűnődök el, de igazán érdemi választ nem várok - Jelenleg úgy vélem, hogy a legjobb amit tehetek az az, hogy ha lehet, nem kérek semmit - de ha muszáj - akkor is csak olyasmit, amiről nem feladat vagy kötelesség, esetleg rendőrségi ügy jut az eszembe.

Láthatólag nem ébred benne túl nagy kíváncsiság a részletek irányába. De azért megválaszolom a kérdését, hogy mi lehet a jó abban, ha mesélnék neki az elképzeléseimről
/Görög/ Ha elmesélem - akkor megvan rá az esély, hogy valósággá válik. Míg ha megtartom magamnak - úgy biztos nem lesz belőle semmi - világítok rá egy fontos apróságra. Elvégre ki tudja, hogy mihez kap kedvet?
/Görög/ Vagy esetleg a gyakorlati megvalósítást preferálod? - évődök, de nem várok érdemi választ. Iasonnal kapcsolatban széttárom a kezem
/Görög/ Csak próbálom kitölteni a hézagokat. Tudom, hogy Iason jelenleg melyik kerületben jár iskolába, és ez az iroda ahhoz képest elég messze van. Viszont Kirké névről ismeri Iasont. Elvileg lehetnek iskolatársak - de azt hiszem, hogy jobb iskolába is tudnád járatni Kirkét. Emellett talán Iasonnak is kellett segítség, hogy feldolgozza a szülei elvesztését. Ez az elmélet elég csinos volt ahhoz, hogy próbára tegyem - magyarázom, hogy miért feltételeztem, hogy esetleg Iason is a páciense volt, de most egy időre elengedem a témát.
A doktornő pillantása alapján akár arra is gondolhatnék, hogy épp kerítőt játszik - de ezt azért nem tartom valószínűnek, még ha jól is hangzik. Bár ki tudja? Elvégre szinte közvetlen szomszédok - így akár ismerhetik is egymást...

Picit meglepődök, amikor nem Amynta szól bele a telefonba, de a bemutatkozás feledteti.
/Görög/ Részemről a szerencse! Amyntát keresem - válaszolom, és közben próbálok arcot társítani a hanghoz, hiszen elég gyakran megfordulok a pékségben - feltehetőleg ismernem kéne. Örömmel hallom, hogy mennyire jó hangulata van - és úgy hallom, hogy nincs ezzel egyedül.
/Görög/ Jó hallani, hogy milyen huncut kollégád van! - kommentálom végül a hallottakat, amint Amyntához kerül a telefon. Biztos vagyok benne, hogy teljesen hétköznapi dolog váltotta ki a sikkantást, de telefonon keresztül bizony könnyen megszalad az ember pajzán fantáziája... Apró sóhajjal eresztem el a képet, aztán a kérdésekre szépen válaszolok is neki sorban.
/Görög/ Nem hinném, hogy a doktornő az első  alkalom után csak úgy visszaengedne. Nem szokás. Szerintem még lesz pár találkozó mielőtt meghozza a döntését - válaszolom neki.
/Görög/ Ha tippelnem kell, négy-öt óra múlva szerintem otthon leszünk. De bátran használd a kulcsot, ha előttünk érsz oda - hiszen ezért kaptad! - hívom fel burkoltan a figyelmét, hogy Iasonnal fogok betoppanni.
/Görög/ Rendben! Akkor még meginterjúvolom majd Iasont is. Ha megvétózza, akkor majd azért szólok, hogy és hogyan változott a terv.
A kérdésre, hogy kedves-e Kirké
/Görög/ Igen. S emellett szerintem igencsak felnőttes tud lenni - akárcsak Iason. Vagy egymás idegeire mennek, vagy nagyon jól megértik majd egymást - vélem.
/Görög/ A doktornő? Türelmes, higgadt, kedves és csinos. Bár ez szubjektív, de a jelenlegi meglátásom szerint a kelleténél jobban munka-orientált - tűnődök el, hogyan is jellemezhetném. Amynta kérése teljesen érthető - így mintegy magamnak bólintok
/Görög/ Természetesen! Ha gondolod leírhatod, de elküldöm smsben is. A doktornő neve Dr. Psykhe Vardalos, a száma pedig... - és a doktornőre pillantva lediktálom a doktornő számát, vagy azt, amit megad. Végül megkérdezem még Amyntát
/Görög/ Ha már Iasonnal beljebb jöttünk a városba - van valamire szükséged, amit errefelé lehet esetleg beszerezni? - kérdezem meg tőle/ajánlom fel neki, hogy megveszem. Aztán ha nem akar más egyebet megbeszélni
/Görög/Akkor később majd találkozunk! Addig is további jó időtöltést és munkát nektek! De most le kell tennem Kedves, mert a doktornő addig nem tudja folytatni! - zárom a beszélgetést, aztán a telefont lerakva a doktornőre nézek
/Görög/ Iasont csak abban az esetben hagyom itt - ha szívesen megvár itt, és nem durcáskodik, vagy ragaszkodik ahhoz, hogy velem jöjjön - világosítom fel a telefonálás eredményéről. Aztán úgy döntök, hogy visszaadom neki az irányítást.
/Görög/ Hol is tartottunk? - kérdezem, hogy megszabhassa a folytatás menetét.

QQcs

Részemről mehetünk tovább.
Mindenben segédkezik, de nem beszél!
Halacska árnyékaként közlekedik.

Azon a kérdésen már rég túl vagyunk azóta két mesélőit is írtam 06.07. és 06.22. napjain