A főzőtudományom elég gyakorlatias, de ezt majd megtudják akkor, amikor kell. A fűszerekre könnyen mondom a választ:
/abrín/- Só, boróka, kömény és kapor. Kettőből szeszt is isznak.

Furákat állít Kiina, már ami Arcantis uralmát illeti. Lanra sandítok, ő mindig többnek - testet öltött szellemnek, öntörvényű jelenésnek, titokzatos teremtésnek - látta a nador lányt, mint aminek én. Vajon töpreng a hovatartozásán még, vagy elengedte ezt a kérdést, esetleg meghozta a döntését? Alkalomadtám megkérdezem tőle.

Edzetlenségem eredménye az izomláz. Először meglepődöm rajta, aztán felnevetek. Hát ezt is megéltem, most kell formába jönnöm, később más késő lesz. Egy várandós nőtől még elnézik, ha kopik a készültsége, de tőlem senki nem fogja.

Mondjon Kiina bármit, nehezen fogadom el, külön kell válnunk. Gondterhelten veszem át az útmutatóul szént követ, számítok rá, hogy Lan támogatásával zöld ágra vergődünk.
A kő vezet is, idilli vadonban és baljós tisztáson egyaránt. Aztán a kő jelez, hangosan kifújom a levegőt.
/abrín/- Valamit mutat - közlöm Lannal halkan.
Döntéshelyzetbe kerülünk, azaz kerülök, mert mind engem bámulnak. Ezen meglepődöm, de helyette kérdezek:
/abrín/- Lan, érzel bármi, ami az ellen szólna, folytassuk az utunkat ebbe az irányba?
Végül Hajnal is bekapcsolódik, és erről eszembe jut, aki törvényen kívül nevelkedett vagy él, annak másképp élesednek ki az érzékei, és nem kel ahhoz szellemnézőnek lennie, hogy ,megérezze a veszélyt.
A másik ösvény választása ígéretesnek tűnik, elememben haladok, még ha néha hajolni és kerülni is kell a termetünk miatt. Fél füllel Kaelt hallgatom, ahogy a jelzés hátterét igyekszik kibogozni Lannal.
A folyónál felélénkülök, látványra otthoni folyónak tűnik, közelebbről azért kiderül, nem olyan tiszta. Belemártom a kezem, fogrepesztően hideg, és erős sodrású.
Eltöprengek.
/abrín/- Tudtok úszni? - teszem fel a magától értetődő kérdést. Mert én ugyan tudok, az viszont álló vizű tóban rendjén is van, ide könnyen elégséges lehet.