Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Fénytelen Citadella / Re:Fénytelen Citadella - megbeszélő
« Utolsó üzenet: írta Nasirius Dátum 2019. Április 22. 22:05:22 »
Asszem mindenre reagáltam, mindenkinek (szóljatok, ha nem!). Quator, majd egy támadó dobás kellene Tőled is.
2
Fénytelen Citadella / Re:Fénytelen Citadella - kockadobó
« Utolsó üzenet: írta Nasirius Dátum 2019. Április 22. 22:03:38 »
Rejtett dobás, melynek eredménye: 11
3
Fénytelen Citadella / Re:Fénytelen Citadella - a kaland
« Utolsó üzenet: írta Nasirius Dátum 2019. Április 22. 22:00:46 »
Fentiek:

Uatu és Kara beszélgetésbe elegyednek, és Kara pár szavából Uatu kezdi kapiskálni a helyzetet. A bemutatkozást követően a druida a hölgylovag felé fordul, aki eddig meredten lefelé bámult, és mintha észre sem vette volna az új jövevényt. Amint azonban a barnaruhás férfi feléfordul, a lovag is ránéz. - Elnézésed kérem, jóuram. A nevem Elora. Mi nem az elveszett csapat vagyunk, hanem azok, akik azok megmentésére jöttünk. De társaink úgy tűnik bajban vannak, mintha csetepaté zaját hallanám lentről.

Uatu mindeközben tapasztalatait bevetve gyors szemmozdulatokkal átfürkészi a környéket. Ebből annyi derül ki számára, hogy Kara igazat mondhatott, valóban goblin tábor nyomai vannak a helyen. Más egyéb nem derül ki.

Lentiek:

Glim mégegyszer megpróbálkozik a patkányokkal szótérteni, de úgy tűnik mindhiába. A patkányok a gnómra és a törpére rontanak. A gnóm úgy tűnik gyorsabb volt, mert hiába a patkány támad, meg tudja azt előzni, és könnyű buzogánya nagyot csattan az állat koponyáján, amelytől az azon nyomban el is terül. A törpe már kevésbé szerencsés, mert az állat megelőzi, és fogával felé kap, ám a lény pofája nagyot koppan a törpe pajzsán.
4
Fénytelen Citadella / Re:Fénytelen Citadella - kockadobó
« Utolsó üzenet: írta Nasirius Dátum 2019. Április 22. 21:58:46 »
Rejtett dobás, melynek eredménye: 10
5
Fénytelen Citadella / Re:Fénytelen Citadella - kockadobó
« Utolsó üzenet: írta Nasirius Dátum 2019. Április 22. 21:42:53 »
Rejtett dobás, melynek eredménye: 10

Rejtett dobás, melynek eredménye: 11
6
Alkonyi Hajnal / Re:Timeus 'Solarion' Helio
« Utolsó üzenet: írta Con Angilo Guerdo Dátum 2019. Április 22. 18:57:04 »
Timoteus 'Solarion' Helio

Az idő. Az idő relatív dolog, de hamar rá lehet jönni, hogy rabságban sokkal lassabbnak érezhető, ahogy telik. Ki tudja mennyi idő telt el mióta bezárva lett bukott valóm. Teremtő különös játéka az idő, mely lelassult homokórának érezhető s minden egyes homokszem éveket jelent. S most felgyorsultak az események. Jön egy hang s minden megváltozott. Oda minden gyötrelem, sötétség és gondolat. Csak a most van. Nem tudni mi történt, tán józanésszel fel sem fogható. Volt egy hang és most itt van. Érzékek újjá születnek, a szemről leesik a fátyol, a hang ereje áttöri a süketség falát és hang vissza nyeri eredeti rendeltetési szerepét. A némaság megszűnik, az idő felgyorsul, mintha valamivel versenyt futna. Most már érzékelhető a tér és az idő, de ezek a dolgok annyira újak, mint az újszülött gyermeknek a világ mindensége. Egy valami cseng ismerősen még pedig egy szó. De a szónak ereje van, ereje, amely áttört minden akadályt földön s égen át eljut viselőjéhez s felébreszti hosszú-hosszú álmából. A név birtokosa leveri láncait a súlyos évezredes béklyókat, mely örök rabigát képezett az idők végezetéig. Megtört valami a csend zajjá, a sötét fénnyé változik és az alak új testet ölt… Az új test, mely rám várt megmagyarázhatatlanul vonzott, mint mágnest a fém. Ahogy a vákuum húz szívó erejével s minden egyes pillanattal egyre erősebben. Majd, mint toronyóra kongatása s a harsona hangja szakító erővel súlyt le a szó mely egy nevet jelent és utána durranásként a sötétség elérkezik ismét…

A rémület egy pillanatra úrrá lesz felettem, mikor magamhoz térek, de ez a röpke másodpercek oly messzire tűnnek serényen, hogy nem is emlékszem rá. Alakot öltöttem, testem lett tudatosul bennem, miközben apró hideg cseppek, mint a borotva úgy vágja testemet. Bőröm libabőrös, érzem az időjárás számomra nem hat pozitívan, ruhám nehéz és csurom egy merő víz, mely az előző érzést tetézi. Ez nem más, mint a hideg és a szél ötvözete. Körbenézve romos egy helyen állok, mely ősi kultúra hagyatéka lehetett valaha. Dolgaimat össze szedem, és megpróbálok valami szél védett helyre behúzódni. Közben fedezem fel az újabbnál újabb dolgokat, hiszen eddigi anyagtalan létem súlyos „teherré” váltott át, mely formáció ismeretlen számomra és minden új momentum idegen impulzusként ér, melyet igyekszem megfejteni és megérteni, majd használni. Új a tenger sós illata, amit a hideg szél az arcomba vág, lépteimnek súlya, érzek hideget, levegővel megtelt tüdőm mozgása vérrel telt szívem lüktetése és így tovább.

Miután dolgaimat összeszedve befészkeltem magam szélvédett helyre átgondolom a történeteket, de mivel az idő nem enyhül kénytelen vagyok a tettek mezejére lépni. az új irány Athén és az otthonom lenne normális esetben, de nem ilyenkor. Későre jár és az idő sem enged. A sátram felé nem hagy nyugodni a történtek. Sajnos csak ilyen szegényes körülmény adatott meg nekem, mivel a múzeum sosem vagyonáról volt híres, s mindenhol meghúzza a nadrágszíjat, ahol csak tudja… Sátramhoz érve átöltözöm melegebb ruhába és nem vagyok rest, hogy papírra vigyem a mai napomat szokásomhoz híven. Ekkor bevillan egy érzés, hogy valami történt, valami érzés, mintha azt sugallná, hogy valaki vagy valami volt itt. Lehet, hogy itt van? Lehet, hogy rám vár s engem akar? Ennek tudatában a sátramban maradva megpróbálok éberen pihenni, míg reggel nem lesz, vagy elül a vihar…

7
Szavazás / Re:III. RPGenerations Találkozó
« Utolsó üzenet: írta Dierol Dátum 2019. Április 22. 18:07:47 »
Rendben - akkor ha neki jó lesz majd az időpont, szeretettel várjuk :)
8
Take the Lead - Ólomlábakon / Re:Take the Lead
« Utolsó üzenet: írta Dierol Dátum 2019. Április 22. 18:06:39 »
Roxana

Ha úgy gondoltad, hogy a vacsora után az ügyvéd is hozni fogja az itteni pocsék színvonalat - most csalódnod kell. De ezt most inkább pozitív csalódásnak lehet nevezni. Nem tűnik tejfölösszájú kezdőnek - s ha kis szerencséd van, akkor nem most hagyta maga mögött a kifutó fényeit, hogy botcsinálta ügyvédként praktizáljon.
/Angol/ Köszönöm, inkább állok! - válaszolja Simmons. Aztán a kezében tartott tabletre néz
/Angol/ A személyazonosságát igazoló biometrikus adatokat feltehetőleg holnapra elküldi az Ariel - tájékoztat - Abban az esetben a jó hír az, hogy nem gyanúsítják a továbbiakban azzal a fegyveres rablással. A vallomása további részleteivel és Elizabeth Reeddel kapcsolatban kérték az Orangeville-i halottkémet - Doktor Strausst, hogy küldje el a boncolási jegyzőkönyvet.
Strauss említése nem biztos, hogy felhőtlen örömmel tölt el, mert emlékeid szerint nem épp a jól dokumentált ügyeivel, hanem a pipivadászatával mutatkozott be nálad a vén kujon.
/Angol/ Miután az is megérkezik, akkor már tisztázta is magát a nevetséges gyanú alól, hogy maga ölte meg Elizabeth Reedet a hajóorvosi állásért, és elvette az azonosítóját - mondja elégedetten.
/Angol/ De az egy nehéz kérdés, hogy miért Reed azonosítója volt magánál. Mert így azt a képet erősíti, hogy takargatni valója van a hatóságok elől, és így próbált meg kicsúszni a kezükből. Ráadásul ez a rövid, sötét hajszín is elég szerencsétlen választás volt ebből a szempontból - teszi még hozzá, hogy azért vannak nehezen megmagyarázható dolgok
/Angol/ De biztos vagyok benne, hogy van rá logikus és hihető magyarázat, amit alá is tudunk tényekkel támasztani - biztat téged őszintén, hogy kétsége sincs az ártatlanságodat illetően!
/Angol/ Amint pedig ezt a felét letudtuk, marad a hajó szállítmányának kérdése. No meg egy kis rutinmunka - annak a bizonyos Joe kapitánynak a természetes halálát kell alátámasztani, illetve a Fagyosszentekkel kapcsolatos tévedés eloszlatása - mosolyog rád - elvégre ez nem lehet annyira nehéz!
/Angol/ Hogy a másik két rab mit vallott, vagy mit nem, azt nem tudom - csak azt, hogy a nyomozók össze fogják vetni a vallomásokat. Van kérdése? - érdeklődik.
/Angol/ Pihenjen, és ne izguljon! Ha Roger nem tudja alátámasztani a vádjait, és maga meg Mr. Black ugyanazt vallja, akkor nem lesz gond! - javasolja, és ha nincs kérdésed vagy kérésed, akkor távozik azzal az ígérettel, hogy holnap újra jön - amint megérkeznek a dokumentumok.
9
Take the Lead - Ólomlábakon / Re:Take the Lead
« Utolsó üzenet: írta Dierol Dátum 2019. Április 22. 18:02:06 »
Rina

A kis fejtörőd feltehetőleg jó ideig lefoglalja majd West teljes agykapacitását - lévén, hogy őt sem az eszéért tartják. Node így legalább többet gondol rád - ami minimum elvárható bármelyik hímtől!
A rajongód teljesen fellelkesül a kocsiban melletted, hogy olyasmit mondott, amivel egyetértesz! Igaz, kicsit csalódottnak tűnik, hogy nem kaphat meg mindent amit akar - de ennek ellenére bizakodó a későbbiekkel kapcsolatban.
Talán mert már akkor sejtette, hogy mi fog következni? A kiadós ebéd után a desszertet sikerült úgy tálalnia, hogy nem csak a bőrnek tett jót, hanem még fogyasztott is a csokoládé!
Rövid ejtőzés után magára hagyod a dermedt csokiszószba ragadt rajongódat, hogy egy frissítő fürdő után más módon is levezesd a feszültséget. Csakhogy nincs lehetőséged sokáig magad maradni, mert a bábú alapos és kíméletlen püfölése és rugdosása közben Bao-Bei is felbukkan frissen a zuhany alól - az egyik pólódban és gyakorló melegítődben. Kis ideig figyeli a gyakorlásodat, s a bábú töretlenül egykedvű arckifejezését.

/Angol/ Ez így elég unalmasnak tűnik! - hívja fel a figyelmedet, hogy a bábú mindössze elhajolni próbál a rúgások és ütések elől - de nagy kárt nem okozol benne.
/Angol/ Inkább gyakorolj velem! Életszagúbb a dolog, és ha én is tanulhatok belőle, akkor nem bánok néhány kék-zöld foltot! - javasolja, de azért biztos ami biztos alapon felvesz egy párnázott fejvédőt.
Ha nem utasítod vissza, akkor ismét bebizonyosodik, hogy bár nem igazán képzett - a kapott pofonok és ütések - és az, hogy rendre alul marad - nem veszik el a kedvét a folytatástól. Noha próbálja alkalmazni a már tanultakat - nincs sok esélye. Ellenben a bábuval ő valóban fület simogatóan sziszeg, nyöszörög, káromkodik ha eltalálod, de nem adja fel! Így ha akarod valóban megverheted kedvedre, és még csak nem is panaszkodik! Valódi kis harcos alkat! Ellenben az viszont kiderül - nem élet, hanem erősen csokoládé illata van a zuhany ellenére.

A gyakorlás és gyors fürdő végeztével viszont hamar belátod a hajóról lesétálva: egy munkás sincs itt, akit siettetni lehetne. Valahol a városban lehetnek, csak az a nagy kérdés, hogy hol...

Yeo-jin is lesétál a sarkadban a rámpán, mint egy kiskutya, vagy egy érdeklődő, és végül az oldaladhoz dörgölődző cica.

/Angol/ Várunk valakit? - kérdezi, és oldalról hozzád bújva átkarol. Aztán felnéz rád
/Angol/ West eléggé be volt rád indulva - kuncog - Mi a terv mára? - tudakolja elégedetten a folytatást.
10
Alkonyi Hajnal / Re:Jayr "Enethiel" Eisenberg
« Utolsó üzenet: írta Dierol Dátum 2019. Április 22. 16:47:32 »
Enethiel

Mivel föntről nem lehetett látni, így leszaladva az utcára könnyebbülhetek meg, hogy senkinek semmi baja! Azaz körülnézve kiderül, hogy ez nem teljesen igaz - mert egy szerencsétlen sorsú macsek lehetett az, akire rá dudáltak majd talán hajtottak. Átérezvén a helyzetét, felszisszenek. Ha ez reggel történik, csak állatorvoshoz próbáltam volna meg vinni. De most már messze több lehetőségem van! Gyengéden felkapom a sérült csöppséget, és visszaszaladok vele a lakásba. A zárt ajtó mögött a konyhaasztalra fektetve a sérültet felállítom a diagnózist.
/Görög/ Elég szarul van! - közlöm a látható tényt, majd a lopott hit egy részét feláldozva meggyógyítom a cicát. Úgy vélem neki is járhat egy újabb esély - no meg Leó fele is egyfajta titkolt gesztus a részemről. A művelet úgy tűnik, hogy sikernek beillő eredménnyel zárul, mert a cicus jól hallhatóan megköszöni. Megkönnyebbülten nézek a kezem alatt doromboló cicára, mivel így bebizonyosodott, hogy az erőm nem csak embereken működik!

Amynta segítő szándékára elmosolyodom, ahogy a hatalmas jelzőre is.
/Görög/ Azt megnézném! - válaszolom vidáman a mosdatásra, mert bilincsben igencsak kalandosnak tűnik a feladat - S ha nem szereti a vizet? - teszem fel a kérdést, noha valóban ráférne egy kiadós bundaápolás a cicusra. Aztán egy picit értetlen pillantást vetek Amyntára, ahogy próbálok kapcsolatot találni az életmentés és fürdetés között - De a fürdetés egy kicsit még várhat! - odázom el egy kicsit még a döntést a válasza után.
/Görög/ Azért a cicák eléggé önálló lények - lehet, hogy ő is tart gazdát, de azt otthon hagyta! S talán várják is otthon - hívom fel a figyelmét arra a lehetőségre, hogy akár még tartozhat is valakihez, miközben a nyakában esetleges biléta után kutakodok - Bár nem úgy néz ki, mint akinek alattvalói vannak! - ismerem el, hogy nem tűnik kis-kedvencnek.
/Görög/ Így ha itt ragadna önszántából - akkor szívesen átruházom rátok a cicafelügyeletet! - egyezek bele a dologba. Aztán pillanatnyi tűnődés után
/Görög/ Mondd csak - feltűnt, hogy a hatalmas jelző egy picit kétértelmű? - hívom fel kedves hangon a figyelmét arra, hogy amit mond nem feltétlenül hallatszik annyira ártatlannak. De amíg őt nem zavarja, addig én is meg tudok birkózni a helyzettel.
Abban biztos vagyok, hogy nem fogok unatkozni - s csak remélni tudom, hogy Amynta sem fogja megbánni, hogy találkozott velem. Akinek talán nem is lehetek eléggé hálás - és szerencsésnek érezhetem magam azért, mert jelenleg úgy tűnik - mégiscsak jó helyen vagyok!

 
Amynta tekintete sok mindent elárul - de látszólag még kételkedik önmaga fontosságában. Ezt egy bátorító mosollyal próbálom meg elűzni. De végül csak enged az unszolásnak, és megoszt velem pár alapvető fontosságú információt - amik segítenek jobban megérteni és megismerni őt. Nincs egyszerű helyzetben, és nem is vagyok képes kézrátétellel hipp-hopp helyrehozni a dolgait. Most persze mondhatnám azt, hogy mától minden megváltozik és jobb lesz - de ez felelőtlen ígéret volna tőlem is. Ahogy látom, a legtöbb amit elsőre tehetek majd érte az az, hogy próbálok neki jobban fizető és anyukabarát munkahelyet találni. De mivel ez nem garantálja az automatikus sikert, így inkább nem keltek ez ügyben hiú reményt.
/Görög/ Örülök, hogy elmondtad ezt nekem! - válaszolom, amikor befejezte - Biztos vagyok benne, hogy megteszel mindent amit lehet - és hogy amikor majd egyszer elmondod Iasonnak az igazat - akkor is ugyanúgy fog téged szeretni, mint eddig!
Ami pedig a látogatást illeti
/Görög/ Köszönöm! Úgy gondolom, hogy fogok is élni a lehetőséggel! - válaszolom

A bensőséges ebéd alatt volt lehetőségem Amynta odaadó és hálás viselkedését minden egyes falatnál újra és újra megtapasztalni és megcsodálni. S közben felismerni a tényt - Cyrus immár labdába sem rúghat nála. Maga a dolog annyira nyilvánvaló és természetes, hogy ebből a szempontból még meg sem vizsgáltam a dolgot. Pedig az eredeti szándékom ma reggelig nem ez volt - de az események sodrásával én sem tudtam dacolni. Így elmondhatjuk, hogy Cyrust ma dupla csapás érte - amit remélem a későbbiek folyamán valahogy majd tudok azért kompenzálni.
De épp úgy felelősséggel tartozok immár Amynta hogy és jólétéért is - sőt, jelenleg még jobban is mint Cyrus esetében! Éppen ezért próbálok alkalmazkodni a helyzethez és a viselkedéséhez. Azaz hogy a lehető legjobban érezze magát Amynta - s ha lehet én is. Az ebédem egy darabját elkülönítem a cica részére - ha már vendégségbe helyezte magát nálam - és a végén egy kistányéron, meg egy másik tányérka vízzel őt is megkínálom.


Zoé hangpostájára mindössze ennyi üzenetet hagyok
/Görög/ Szia! Jayr vagyok, és elfelejtettük a bilincset! - zárom rövidre az üzenetet. Persze megpróbálhatnám másképp is elérni - de azt a helyébe én durva tolakodásnak venném, így nem is próbálkozom meg vele. Amynta kérdő tekintetére megvonom a vállam
/Görög/ Nem vette fel. Mondjuk megértem - teszem hozzá. Petros esetében nem vártam, hogy más fogja felvenni a telefont, így egy pillanatnyi meglepett szünet után
/Görög/ Már megtette... - válaszolom a kérdésre, hogy hívhat-e Jayrnak. Már most eldöntöttem, hogy nem szimpatikus a túloldali nő. Így nem is nagyon nyújtom a beszélgetést, mert amikor megkérdi a játék kedvéért a véleményemet, tömören közlöm
/Görög/ Köszönöm, megoldom. Nem is tartom fel tovább! - válaszolom, és bontom a vonalat. Petrossal akartam beszélni és nem vele. Legalább annyira kellemetlennek hatott, mint pár napja az edzőteremben Fiona vagy kicsoda. Számomra az is ugyanilyen szociális ogre volt, akinek a társaságában csak feszeng az ember. Jobb az ilyet elkerülni...

A telefonálás után pár másodpercig elgondolkozva nézem a készüléket a kezemben, hogy most mi is legyen. A rendőrségre nem mehetünk kulcsért, mert akkor Zoé kerül bajba. Petros pedig nagyon úgy tűnik, hogy nem ér rá a problémáimmal foglalkozni. Nálam itthon nincs kulcsom hozzá - de vajon bent van-e az öltöző szekrényben? Lenne, ha nem kellett volna leadni. Töprengve nézek Amyntára
/Görög/ Úgy tűnik, hogy a bilincsed még marad egy darabig - mert Zoé nem veszi fel, Petros jelenleg elfoglalt, nekem meg nincs kulcsom hozzá! - vázolom a jelenlegi helyzetet.
/Görög/ De talán tudsz javítani egy picit a helyzeten... Szeretném látni, hogy mennyire vagy hajlékony! Ülj le, és próbáld meg egyenként áthúzni a lábaidat a bilincs előtt! - javaslom neki. Hátha sikerül, és akkor már egy fokkal nagyobb szabadságot élvezhet - ha a kezei elől  vannak megbilincselve. Magát a műveletet érdeklődve figyelem, s ahogy sikeresen teljesítette a kérésemet, meg is dicsérem
/Görög/ Nagyon ügyes vagy! - árulom el neki, hogy elégedett vagyok az eredménnyel
/Görög/ De most nincs más hátra, mint hogy megvárjuk Zoét. Hacsak te nem dugdosol otthon bilincskulcsot valami rejtélyes oknál fogva. S talán most már megpróbálhatod megfürdetni a cicát, de előtte még szeretném ha kipróbálnánk valamit! - hívom fel a figyelmét, hogy újabb feladat vár rá.
/Görög/ Hunyd le a szemed és merülj el, mártózz meg azokban az érzésekben, amik velem kapcsolatosak, hozzám kötnek! - kérem tőle, s pár másodperc után így folytatom
/Görög/ S most idézd fel magad előtt a valódi alakomat, és mondd ki halkan a nevem! - zárom az instrukciókat. Kíváncsi vagyok, hogy ha a rosszcsont ikrek esetében spontán működik ez a kapcsolatépítés, hogy akkor most szintén sikerül-e? Mert úgy gondolnám, hogy igen - és talán Amyntának könnyebb dolga van.
Oldalak: [1] 2 3 ... 10