Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaraván pihenőhelyén, a déli pihenő után

Nitta, a goblin fogoly mostanra megnyugodott, sikeresen visszanyerte önuralmát. Úgy tűnik van annyira értelmes, hogy levonta a következtetést, egyenlőre nincs veszélyben az élete amíg együtt működik. Figyelmesen hallgatja végig Gromk újabb kérdés sorozatát, majd egy komolyabb lélegzet vétel után bele is kezd a válaszokba.
-Uruk? Horta so minda uruk.- kutat láthatóan az emlékei között -Devva, drumm..el rothas...- vigyorodik el, mintha csak egy viccet sütött volna el. Majd újra elkomolyodva folytatja -Gokka vopas filta,- mondja most szinte áhitattal a hangjában -idr dorga firtlas, do bata rotha....- megborzong jól láthatóan -Gokka bat pvra tre robbasd gricha- Aztán a vállát vonogatva, már amennyire a megkötözött karjai engedik, még hozzá teszi -Uruk vopas do sepeg.- minden csapat tagra vet egy pillantást majd folytatja -Gobba rith do tullus, tarra nama vosd!- A távozó Teucras felé néz most, bár inkább a kezében tartott erszény az amit nézhet. Megrázza a fejét. - Am nama do ritsa tullus gotra!- Láthatólag nagyon kényelmetlenül érezheti magát, próbálja megmozgatni a végtagjait, hogy több vér kerüljön az ujjaiba, de vélhetőleg nem ez az első alkalom, hogy ilyen helyzetbe került. Panasz ez ügyben nem érkezik tőle. Tétován folytatja mintha bizonytalan lenne abban amit mond. -Tre robbasd gricha do batta tullus...- Ez után úgy tűnik már nincs mit mondania, elhallgat és várja a fejleményeket.

Erea

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaraván pihenőhelyén, a déli pihenő után

...
Az amazon és a volt famor közti, a nő részéről dohogássá finomult eset után Erea a lovához lépett, hogy a nyeregkápáról leakassza a kötelet és nem sokkal később Nitta lábait megkötözze.
A pap ekkorra feltápászkodik, de a nő visszaérkezésére mintha nem lenne teljesen magánál és látszólag az összeesés határán csimpaszkodik a mostanra fénylő napkorongos botjába.
Erea felvonja a szemöldökét, majd a többiekre néz, hogy vajon más szerint is furcsa-e ez az egész. Az összepréselt ajkakkal felnéző atya ezt a kétkedő és furcsálló tekintetet láthatja csak az amazonon, de amikor a nő hallja a pap motyogását, miszerint "jól van" akkor Erea tovább indul és Szirán mellé érve Nitta lábának megkötözéséhez lát.
Amikor azzal végzett, akkor viszont a pap felé elnéz:
- Ha nem akarod elmondani, hogy mi van akkor ne tedd. De ha minket is érint, akkor azt ajánlom, hogy oszd meg amiről hallgatsz, mert nem vagyok jó kedvemben! - morran a pap felé.   
...

Damos "Villámkéz" Rodwal


Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaraván pihenőhelyén, a déli pihenő után

Damos, egy jó darabig mit sem törődött a goblin nőstény "kihallgatásával". Éppen elégszer volt alanya az efféle kérdezgetésnek ő maga is, pontosan tudja mit érezhet most a fogoly. Meglepetésre azonban a goblin nemhogy nem volt ijedt, szinte érezhető pökhendiséggel jártatta a kenyérlesőjét. A boszorkánymester vigyorgott is magában, figyelve a többiek próbálkozását. Ahogy pedig sorstestvére is viselkedett, bár gyanította az ork, hogy ez a viselkedés inkább szólt Ereának és az ő hatalmas büszkeségének, azért még Damost magát is meglepte. Aztán egy pillanat alatt minden megváltozott. Erea, nyílván megunva az eredménytelen fecsegést, mert az egész jelenet inkább tűnt annak mint valódi fogoly kikérdezésnek, a goblin nő mögé lépve levágta annak nyakából a totemet. Damos ekkor elismerően bólintott, és bár hangot nem adott hozzá, azért gondolatban helyeselt.
-Ez a nő, szavamra tökösebb mint egy némely fickó itt a társaságban...- húzódik újra vigyorba a vajákos képe. -Más kérdés, hogy ezzel nem okoz e nagyobb bajt...-
Damos gondolataira hamarabb érkezik válasz mint azt bárki várhatta volna. A goblin nőcske viselkedése hirtelen megváltozott, immár a természetes jellemző uralkodott el rajta. Vad pánik öntötte el, és minden gondolatát a menekülés töltötte ki. Neki ugrott az adronitának, és a meglepett papot hanyatt lökve futásnak eredt. Damos nem is tagadhatná, tetszett neki a jelenet. Ahogy Nitta rávetette magát Teucrasra, gondolatban még drukkolt is neki egy kicsit.
-Ez az kislány, kapd el!-
Persze ez a kitörési kísérlet hamvába halt, Szirán rövid úton elkapta a foglyot, és immár az újra megkötözve fekszik a gladiátor szorítása alatt. Teucras végre zavartan feltápászkodik, a foglyot pedig újra kérdezgeti Erea, és Szirán, Csótány tolmácsolásában.
-Persze ezek ketten megint egymást piszkálják...-hagyja el most egy sóhaj Damos ajkait. -Szavamra, mintha már is házasok lennének....rossz házasok...- Közben Nitta azért mond érdekességeket. Damos fülét is megüti a Gokka nevű lény leírása, valamint az ork bajnokok említése.
-Szárnyakkal és szarvakkal? Valamiféle démon lehet? Vagy esetleg valami féllény?-morfondírozik visszaemlékezve tanulmányaira. Az vén kuruzsló aki egykor a mesterének titulálta magát, sok efféle lényről beszélt, még egynéhány idéző formulát is megtanított Damosnak. Persze még messze nincs ereje ilyesféle praktikákra, de a módszert ismerve...-A rongyos banya, akár valamiféle idéző is lehet...sőt talán leginkább az...és az a totem...- figyelme most az Erea erszényében nyugvó holmi felé vetül, de azt immár Teucras kezében látja, aki valamiféle révületből éppen csak ébredve, azt se szó se beszéd magával viszi, és elbújik egy fa mögé....-Mi a fenét csinál ez?- húzza össze bozontos szemöldökét a vajákos.
Gondolataiból Szirán érkezte zökkenti ki csak, amikor az átnyújtja neki a preparálásra szánt pengéjét. Damos szó nélkül veszi át a kardot, majd megfontolt, lassú mozdulatokkal el kezdi a munkát rajta.
-Figyeljetek-szólal meg végül -Az a lény, a Gokka nevű, emlékeztet engem valamire...még az az átokfajzat említette aki engem tanított.- áll meg most a keze a kard pengéje felett-Valamikor, nagyon régen amikor még a régi háborúk zajlottak, akkor az az Orvella nevű céda istenség megteremtette az orkokat, ezt tudjátok ti is. Ez nem új történet. De azt kevesen tuggyák, hogy van belőlük egy különleges fajta is. Az átkos vidékből származók. Na az én hatalmas tudású mesterem- köp egyet oldalra-emlegette ezeket a lényeket olykor. Aztat mondta rólluk, hogy nagyon erősek, meg szívósak, meg blablabla uncsi uncsi...szóval nem figyeltem végig, de hogy nem egyszerű orkféleségek az biztos. Úgy rémlik, mintha savat köpnének meg ilyesféle dolgok. Szóval, ha szembe kerültök vele, akkor nagyon vigyázzatok!- Folytatja a penge kenését, majd újra megáll-A banya szerintem valamiféle idéző lehet, és szerintem valami sötét lelket zárt az ork testébe, vagy démont, vagy valamit...és ezért beszéli az istenek nyelvét.De őszintén szólva ebben nem vagyok biztos, és remélem is, hogy tévedek.- fejezi be végül a kard előkészítését. -Használd okosan testvér!- adja át végül a fegyvert.

Teucras vil Dein-Laur

Az Égi Fény 3692. évének tavaszán, Alborne második havának 14. napján

Magrastól délre, a Dwyll Unió és Toron mezsgyéjének közelében

Az utánpótlást szállító szekérkaraván pihenőhelyén, a déli pihenő után

Az utolsó gondolata Teucrasnak, hogy Damosnak biztos van valami nyugtató szere, amikor a valóság kavarogni kezd előtte. Megkapaszkodik valami vagy valakiben, de ha a kezei nem találnak szilard kapaszkodót, akkor térdre rogy inkább. Botját ez alkalommal most muszáj támaszkodásra használnia, holott az aranyszín fényt kezd árasztani. Ezután testétől, a többiektől elszakad. Máshol jár szent révületében. Az egész nem tart sokáig a kívülállóknak. A bot arany ragyogása nem tart egy percig se, ami után az atya összepréselt ajkakkal pillant fel. A felé irányuló pillantásokra csak legyint és annyit motyog csak hogy már jól van.

Ahogy végre Nitta beszélni kezd, közelebb lép Gromkhoz, hogy hallja a fordítást. Töprengve kezd gondolkodni a hallottakon. Négy ork meg Gokka a vezér. Tizenkét mágikusan felbátorított goblin a legrosszabb esetben, ha van még ezekből a totemekből. A wargok hiánya az egyetlen pozitívum, hiszen még ott van a Gokkát támogató mágiahasználó. Gondolataiból Szirán billentette ki. Végighallgatta őt, de közben Teucras már a lehetséges lépéseken töri a fejét.

- Azt sem zárhatjuk ki, - néz fel a gladiátorra. - hogy nem Gokka figyel a totemen keresztül. - 

Ezután az Erea kezében lengedező zsákra pillant. Gondolkoznia kell. Pillantásra Erea már nyomja is a kezébe a szütyőt félreérthetetlen pillantással.
 

Kell egy kis idő. 

 
Sétálva indul arrébb a társaságtól egy alkalmas helyet keresve. Nem megy messze, csak addig, amíg a beszélgetés csak értelmetlen hangként jutnak el hozzá. Egy fa, vagy bokor mögé ül le egy kőre és kezeit imára kulcsolja a földre dobott zsák fölött. A küldött látomást hálásan köszöni meg Urának. Csakis ezután próbálkozik meg azzal amit kitalált.

Mesélő: Dierol
Helyszín: 1619 G St, San Diego
időpont: 1998, június 166, kedd 09:15-12:37
Esemény: meló & zaci
Játékos: Raymond (Rei) Ikeda

---

/Angol/ - Megvagy. - közli a kupakkal, amint az végre enged a feszegetésnek.
Aztán meredten szemléli a padon kiterített szivacslapon a bambuszrúdba rejtett dolgokat. A pénzt köszönettel elteszi, még ha egy százassal többről is van szó, mint amennyit a nő mondott. Aztán újra és újra elolvassa papírlapot, minden egyes olvasás után hitetlenkedve mered a - mint az kiderül - ezüst hajdíszre. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen értékű tárgyat sodort az útjába az élet. Egy Muromacsi-korból származó hajdísz! Szent egek, hiszen tulajdonképpen fel sem tudja becsülni, mekkora érték is ez valójában! Hiszen ez legalább... ööö... mikor is volt a Muromacsi kor? Mindenesetre sok száz éves. Óvatosan felveszi és megforgatja, aztán az egészet - a százasok kivételével - visszacsomagolja úgy, ahogy találta, majd a szekrényébe rakja.
Épp időben, a műhely rádiója megszólal, valami amerikai énekes slágerét szórva szét a műhelyben - Leo tehát elkezdett újra dolgozni.

Elgondolkodva ballag ki az öltözőből, szinte észre sem veszi az öltönyös fickó és Ayasha párbeszédét, csak akkor eszmél fel, amikor a lány vigyorogva közli, hogy milyen ritkaság érkezett a műhelybe. Arcán szétterül valami visszafogott, reményteljes várakozásféle, ami furcsa grimaszként rá is fagy az ábrázatára, ahogy első tapintásra felismeri a President kulcsát. Nem esik nehezére összekötni a pontokat - az általa összetört autóról lesz szó. Összeszedi magát, amennyire csak lehet, és igyekszik jó pofát vágni az egészhez.

/Angol/ - Kösz, Ayasha! Végre valami, amit otthon gyártottak!...

Körbejárja az autót, elégedetten hümmög.

/Angol/ - Szerencsére nem törte nagyon össze... Minek ül kormány mögé, aki nem tud vezetni? - néz Ayashára vigyorogva. Ahogy újra a törés felé fordul, újfent megállapítja, hogy ahhoz képest, hogy elkerülhetetlen volt a koccanás egész olcsón sikerült megúszni. Beáll a szerelőhelyre, aztán a lányra nevet.
/Angol/ - Aztán bevasalom ám az ígéretet!

A délután eseménytelenül telik. Rutinmeló, olajcserék, ilyenek.
<Egy tizenvalahanyadik századi hajdísz!...>
Hol is van ezen a rosseb Fordon a szűrő?
<Eve kibújna a bőréből, ha tudná...>
Hú, most végül milyen olajat is töltött? Aranyszínű vagy fekete kanna volt a kezében?
<Vajon elmondjam neki? Mi a fészkes fenét kezdjek ezzel a hajtűvel? Adjam oda a múzeumnak? Titkoljam el? Keressem meg a nőt?>
Azanyád, nem odacsípi az ember ujját?
<Hát biztos mondanék neki minden szépet, ha egyszer a szemem elé kerül... Ilyen szarba keverni...>

Majd csak véget ér ez a délután. Hazafelé keresni akar valami csecsebecsét a Eveenek - ha jól emlékszik, volt egy az egyik árusnál, helyi indián motívumokkal díszített tollas fülbevaló. Az éppen jó lesz, nehéz szívvel hagyták ott a múltkor is, amikor a vásárban látták. Mit is mondott a fickó, melyik utcában van a boltja? Aztán gyújtanak egy rakétát, az majd kisimítja a kedélyét.