Megússzuk komolyabb baj nélkül, ami önmagában teljesítmény, főleg, hogy különböző vérmérsékletű egyénekből áll kicsiny csapatunk. A rémmaszkos szelem még odavág egy sértést, miszerint fakardra se vagyunk méltók, és valahol áldom, amiért annyi világot láttam, mert egy otthona határait soha át nem lépő földimnek ennél jobbal aligha lehetne a becsületébe gázolni. Valójában egyszerűek vagyunk, mint a faék, és aki tudja, milyen elvek mentén élünk, könnyűszerrel irányíthat bennünket - vagy kijátszhat minket magunk ellen. Még engem is, nincsenek illúzióim magamról. Sok dologban torzultam - a másképp gondolkodás és a hagyományokba vetett kétely mi más lenne, mint torzulás? - mégsem állítanám, hogy védetté váltam volna bármitől is.

Ezeken csak addig rágódom, amíg Kiina röviden ki nem tér az örökké zajló csata vélt okáról, és el nem érjük a beharangozott csontokat.
Elképesztő látvány, és kíváncsiságom az óvatosságom felé kerekedik. Körbejárom a roppant halmot, érdekel, mit is létok éppen:
- Mi ez és mikor élt? - kérdezem attól, aki esetleg tudja vagy sejti a választ.
Csöndes szemlélődéssel figyelem a vándor oltár felállítását és a kezdődő szertartást. Nem váltam hittelenné, hiszen nap mint nap látom a láthatatlan erők működését, és ez az, ami miatt viszonyulásom a hatalmasokhoz átalakult. Valami nehezen megfogalmazható hiányt hordozok, melyről nem is tudom, kivel volna érdemes beszélnem, és főleg mikor. Ez a fajta belső barangolás leginkább hosszas tűnődésekben és el-elrévedő tekintetben érhető rajtam tetten.

A vacsora jól esik, főleg a tea. Kiina nagyon röviden kitér, milyen út vár még ránk, és meg is kérdezem tőle, hogy merre vezet minket.Aztán ahogy a hajammal babrálok, lassan kezdek rájönni, hogy kezd hosszabb lenni annál, mint amit lassan törvényesen viselhetek. Utoljára a szeretőm tette rendbe, és az sem most történt.
- Mielőtt bármilyen hajóra szállunk, ezzel valamit kezdenem kell - emelem meg egy tincsemet és Hajnal felé pillantok, őbelőle kinézem, hogy ért hajvágáshoz olyan mód, hogy ne kopaszon végezzem. - Vagy rögvest hozzá kell mennem egy nadír férfihoz feleségül, akkor talán elnézik - villantok félmosolyt Kiinára. Nyilván nincs a zsebében alkalmas jelölt. Még pap is lenne, aki összeadhatna minket, haha.

Üdv!

Persze.  Nem azért hirdettem, mert Connal kidobtalak titeket, hanem míg nem javul a helyzeted addig deZemlen lovaggal belekezdünk a játékba. Próba nekem is és hogy menni fog-e a játék. Nem szeretek túlságosan előre tervezni, mert 99%-ából semmi nem valósítható / lesz meg. (kalandírás) Ha pedig valakinek tetszik, és szeretne játszani akkor egy újabb történetszál még jobban felpezsdítheti a játékot. 

Eddig arra vártam h írj, h kezdhetünk.  (Connak meg: megígértem h "hamarosan" de sem időm, sem erőm nem volt a kezdéshez)

Miután a társai nem reagálnak, közelebb húzódik Levente monitorjához. A területet már korábban az Uazban megvizsgálta, habár ez némi új információt is tartalmaz. Legalább a részleteket is látja, ám ennek ellenére Bakony nem sok örömét leli benne. Sajnálattal állapítja meg hogy a drónok nem találtak új bejáratot vagy esetleg néhány lepuffantható ellenfelet. Pedig rossz előérzetét szívesen csillapítaná egy adrenalin-lökettel, mely azonnal megváltoztatna mindent.

-Akkor előre!? Gyerünk az aszfalt mellett.- közli miközben társai jóváhagyására várva, óvatosan ellép fedezéke mellől.

dr. Hills válasza azt az érzést kelti, hogy nincs szerencsénk. Ha a pszichológusuk azon a véleményen van, hogy a rémálmoknak nincs közös pontja, az nem sok jóval kecsegtet. Talán azért nincs közös pont, mert a rémálmok egy tünet lenne? S nem elég, hogy eredménytelen volt az eddigi kutatásuk - de még az idő is vészesen fogy. Az egyetlen pozitívum az, hogy az általuk már bejárt tévutakkal szűkítik a megannyi lehetőséget, és nagyobb eséllyel találjuk meg a megoldást.
/Angol/ Végső soron a sikertelenség is előrébb visz minket a siker felé vezető úton! - jegyzem meg optimistán.

<< délután +3. szint technikai modul (Nick Hall főhadiszállása és Angelo de Fato kaszárnyája)>>

Angelo látványa a technikai modulban kissé megnyugtatólag hat rám. Itt a legkisebb az esélye annak, hogy valami baleset érjen. Érdeklődve nézem végig az asztalon heverő arzenált, de semmihez nem próbálok meg hozzányúlni.
/Angol/ Jól néznek ki, de remélem nem lesz rájuk szükség! - jegyzem meg, aztán inkább a rám osztott feladattal próbálok megbirkózni. Ami nem igazán megy - csak egy érzés motoszkál bennem, hogy valami nyomnak illene itt lennie! Lehet, hogy túlságosan rágörcsöltem a feladatra, mert semmit nem találtam, hiába olvastam el többször is bizonyos részeket. Úgy érzem magam, mint a diák, aki vizsgán olvasva a kérdéseket tudja, hogy vannak helyes válaszok, de fogalma sincs, hogy micsoda.

Kissé morózusan nyújtózkodom, aztán lekapcsolva mindent, én is távozom, majd a technikai modult lezárva elindulok az étkező felé. A reggeli lelkesedésem most kicsit megkopott, és nem vágyom másra, mint egy jó vacsorára, és az ágyra egy forró fürdő után.