3
« Utolsó üzenet: írta Haldirien Dátum 2022. Május 23. 03:06:51 »
Felicia, Innon, Ut Saeva (és Temmo Nogara)
A közös ismerkedést követően mind a barbár, mind pedig a fiatal italoslány elhatározták, hogy mindketten meglátogatják a célbalövő versenyt.
A falu a céllövő versenyét az egyik ugaron hagyott szántóföldjén szervezték meg, habár a versenyen a nemesúr őrei által felajánlott íjakkal lőttek, van lehetőség a saját eszköz használatára is.
Az íjászversenyen közel egy tucat ember indult, köztük egy két gyerek akik egy két közelebbi célpontra lövöldöztek, a többség a falu lakosai voltak, köztük a fogadós egyik „leánya”, Felicia, egy két bányász a hegyvidékekről, egy kicsit beteges külsejű, csuklyás alak és egy igazán megtermett medvére hasonlító ember. Továbbá a nézőközönségben még kitűnőek voltak a toroni követség tagjai, valamint pedig az egyik törp a fogadóból, akik élvezettel nézik a versenyt, és az egyes nagyon megmosolyogtató elfuserált lövés után halkan megbeszélik a dolgokat, vagy a törp esetében megkuncogták a résztvevőket.
Lien, a fogadóban megismert kislánynak nem sikerül kilőnie a nyílvesszőjét, amaz megpattan az íján és egy pár lábbal odébb a földre zuhan, és kicsit csalódottan figyeli a többi versenyzőt, de amikor Felicia lő, árgus szemekkel figyeli, és láthatóan izgul a lány sikeréért. Lemásolva Felicia mozdulatait, a második és harmadik lövése roppant jól sikerült, az egyik a bála közvetlen közepébe mélyesztette a nyílvesszőt.
Az egyik megtermett bányász egészen ügyesen lőtt, az egyik távolabbi bálába tűzi a nyílvesszejét. Mindegyik lövése eltalálta a bálákat, azonban a pontosságán még kellett valamit finomítania.
A molnár fia inkább elkullogott, miután a kislányhoz hasonlóan neki sem talál be az első két lövése, nem sokára a helyi szabó is követi, akik inkább abbahagyják a versenyen való részvétet. Úgy tűnik Felicia, a csuklyás és a medve mellett csupán a kislány, két bányász és egy földműves férfi maradnak az utolsó lövésekig.
((Öt lövésre van lehetőség, egy egyszerűbb célszámot kell megdobni a sikeres találatokhoz, tetszőleges fegyverrel is lehet.))
Temmo Nogara
A piacon sokféle áru található, egy két idegen földről érkező kereskedő is tábort vert, hogy különlegesebb tárgyakat, elsősorban ételt, eszközöket és egykét egyszerűbb faragott ékszert áruló árus portékái mellett sétál el a harcművész. Az íjászverseny mellett is elsétál, ahol láthatja, hogy a falusiak mellett egy két idegen, köztük a fogadóban látott megtermett alak és egy csuklyás alak, aki egy számszeríjat emel a célokra.
Nem messze egy kisebb csoportot vél felfedezni Temmo Nogara, akik az egyik ház udvarán kezdtek el jókedvűen birkózni az emberek.
A tömegben sétálva megtudja a harcművész, hogy Larkon úr lovasai az erdőket járták, valamilyen banditafélékre vadászva, akik az erdőségben vethették meg magukat. További beszélgetés foszlány épp egy csodaszép nőt dicsér, amiről két középidős földművelő napszámosnak tűnő ember beszélget. Aztán megüti a fülét, hogy egy másik harcművész iskola tervez bemutatót, akik a levegő és az ég tanításait követik és az ő mentalitását szeretnék elsajátítani. Az idős falusi szerint a falutól délre fekvő kis erdőségben gyakorolnak tegnap reggel óta, mert meglepetés lesz a megjelenésük a falunak.
A vásárban sétálva egy pillanatra egy furcsa szerzetre lett figyelmes. Egy fekete maszkot viselő nő alakjára, akinek a hajában egy mély lila virág van fűzve. Egy pillanatra a tekintetük összeért.
Saito
A kártyatársaid rendkívül örülnek a társalkodásnak és az azonos véleményhez pedig még inkább, arra feltevésre, hogy az erdőben táborozók a toroni csatlósai lennének, a legtöbb kártyás ingerülten felhördül, míg az egyik csupán mélyen Saito szemébe pillant, majd utána a kártyáira vetül a tekintete.
„Azt hiszik magukról, hogy ők a világ urai, bárhová bemehetnek, engedély és kérelem nélkül!” – morogja az egyik, amire megvonja a vállát a másik.
„De lehetne rosszabb is. Niiro Larhon úr ha nem észleli meg időben bajt lehet a falusiak most toroniul. És valószínűleg megöltek volna minket.”
Az egyik kártyás erre csak prüszköl egyet, majd továbbra is a lapjaiba mélyed.
A tárnát jókedvűen magyarázzák el, hogy egykor volt ott egy régi bánya, ám többen is megbetegedtek azok közül, akik a tárnában dolgoztak, de őket szerencsére nem bántota a betegség, legalább is eddig minden jó, így lehet valami más miatt kellett végül elmenniük és csupán ürügyként hivatkoztak arra, hogy nemesúrnak könnyebben érthető módon üzenjék meg, hogy elhagyják az adott tárnát az emberek. Volt több olyan tárna is, ahol az emberek megbetegedtek egy pár nappal ezelőtt.
A kártyázás közben feltűnik Saitonak, hogy
A fogadóban Borisz egy apró likőrt tölt a kardművésznek, majd egy bólintás kíséretében megszólal.
„A nemesúr ha minden igaz lovasokat küldött az erdejébe valamilyn tábortüzek miatt, amely egy bandita tábor lehetett, így biztosan örülne annak, ha a király kardját úgy hiszem szívesen fogadná Larkon úr, de ő pontosan nem tudja a részleteket, de Larkon úr a falu elöljárójának az épületébe vette be magát, hogy eltöltsenek egy pár vendéggel egy két szép percet és elfogyasszák a szívélyesen elkészített ételt.
Legutóbbi hozzászólások
Most rajtam a sor, hogy átböngésszem, ha időm engedi, meg is teszem majd.
