-
(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/Symbols/Defilers.png)
Athén – Pireasi kikötő, Görögország
Körülbelül egy héttel a (Dja-ahk), a Hatodik Nagy Maelstorm után
egy viharos reggel, úgy nyolc óra körül (https://www.youtube.com/watch?v=CSqe8FgnzjM)
(http://nakedvillainy.com/images/acropolis_storm.jpg)
Az elmúlt néhány nap oly távolinak tűnik: mint azok a fenyegetően fekete felhők a horizonton amelyek rohanva közeledtek, oly ködösek, melyekben még a villámok fénye is csak halovány derengés és oly szédítő, mint az örvény, amelynek kavargó tölcsére világokon át, a Semmibe húz.
Az ébredés: a testedre csavarodott ágynemű, akár a polip fojtogatón-szorító csápjai tapadnak nedvesen a testedhez, a levegő nedvességtől és sós illattól terhesen furakodik az orrodba, melyet elnyom a rémálmoktól gyötört test szaga. Hangos robaj vert fel, olyasféle, ami időnként újra és újra kínzón gyötör, affélék, amik rendszertelenül és rövid ideig uralkodnak az amúgy ütemes doboláson.
Kezdetben minden olyan homályos, mintha a valóság és az álom határán lebegnél bizonytalanul képtelenül arra, hogy felismerd mi az ami megtörtént és mi az ami csak a képzelet szüleménye. Lassan, mint a partot ostromló hullámok, de az igazság végül felfedi magát. Előbb megrajzolja a körvonalakat, majd a teljes alakokat, de éppoly sejtelmesen, mint ahogy a viharos éj sötétjében rejtezőt a pillanatnyi villámlás fénye.
Körülpillantva szinte azonnal találkozik a tekinteted önmagaddal és azzal ami fojtogatóan rejti szépségedet: a csillagtalan éjek színét idéző zilált hajat mely kócosan tapad hozzád, eltekintve azon részektől amik mintha vihar okozta statikusság áldozataivá váltak volna. Tekinteted, melyek a trópusi tengerek ragyogó színét idézi, és a pirult, napsugarak simogatta arc, mely elkínzottsága ellenére is oly szépséges, hogy művészeket ihlethet akik vászonra, kőbe vagy szavakba öntve adják a világ tudtára pillanat szépségét.
A következő percben egy markáns, férfiasan vonzó arcot fed fel kavargó emlékek közül, olyat ami könnyen tereli el a gondolatokat abba bizonyos bűnös irányba, afféle, ami a kalózhercegek történetét idézi, oly harcosokét, akikről ama bizonyos legendák szólnak. Ismered ezt az arcot, barátság fűz a tulajdonosához, plátói, de szoros! olyasféle, ami…
a gondolatokból ütemes zaj, más, mint a természet neszei: kopogás szakít ki, hogy aztán megint csak a vihar csendje uralkodjon.
-
*Borzasztó ébredés. Szörnyű rémálmok. A vihar, a kavargó örvény, és az érzés, ahogy a mélybe húz.. Atya ég…. Hogy lehet ilyet álmodni?*
A tükörből visszanéző elgyötört, csapzott Én is ezt kérdezi. Csak nehezen apránként tudatosul bennem, hogy az ágyamban vagyok az ágyneműmbe gabalyodva, leizzadva, de biztonságban.
*Őrült álmok. De ez a fura hang.. Biztos még mindig álmodom.*
Megint megborzongok az érzéstől, ahogy süllyedek a mélységbe, hogy milyen könnyedén adnám át magam ennek az érzésnek.
Vihar van odakint eszmélek rá, ahogy feldereng előttem egy kép, egy emlék foszlány és meglátom az arcot, amit talán ismerek?
*Nem, biztos hogy ismerek. Igen, ismerem. Kolléga, és barát. De mit keres itt? Hogy került ide? Még mindig álmodom.*
Minden zavarodottság és kérdés kiül az arcomra, a rémálomból maradt kétségbeeséssel és félelemmel együtt.
*Mi ez a fura hang? asszem kopognak.*
Próbálok felülni, de annyira ködös még a világ, hogy el is felejtettem a takarót, ami visszahúz az ágyba. Csendben átkozódva gubancolom ki magam belőle, miközben a hajamat is próbálom kiseperni az arcomból. A kis trikóm is elég kihívóan áll rajtam, ahogy felgyűrődött rajtam a kis sor felett.
- Mi az? Ki az? – kérdezem halkan rekedtesen, elgyötört hangon.
*Vagy csak rosszul hallottam és még mindig az álmok zavarnak össze?*
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – kora reggel
Azok az átkozott selymesen simuló polipkarok amik nem akarnak elengedni! Úgy ölelnek körül, mint kapálódzó fuldoklót a jeges hullámok, oly makacsul tapadnak, mintha meg akarnának fosztani a szabadság illúziójától is! Hosszasan hadakozol míg győztesként szabadulsz, de makacsul kitartó erőfeszítéseid végül elhozzák a várt pillanatot: kiszabadulsz.
Igaz, e győzelem megszedte a vámját, amit a hatalmas tükör mintha kárörvendően mutatna meg mintegy tudatva veled azt, hogy legközelebb talán vereséget szenvedsz! Elfogadva a kihívást, hogy tudasd ki az Úrnő és ki… nem, szenvedélyes szállsz harcba, hogy heves mozdulatokkal tegyél rendet ott, ahol eddig a kaotikusság uralkodott.
Ezen utolsó gondolat ellen mintha a Lelked mélyéről Lázadnál, hogy ez a fajta kócos zuhatag és gyűrött ’pizsama’ ami tapadva simul hozzád, csak kiemeli a nyers szépségedet és a viharos természetedről is árulkodik. Ellenben tudat-alatt mintha attól tartanál, hogy valaki, akárki, bárki is látja mit rejt, mily elemi vadságot takar a Teremtés eme gyöngye.
Végül, egyfajta megegyezésként hellyel-közzel azért megszelídíted a megjelenésed szimbolizáló vad hullámokat: mint a rakoncátlan tincseket vagy helyenként nem is oly sokat sejtető, mint inkább árulkodó viseletedet. Ezután fordulsz az ajtó felé, hogy kezdetben halknak is alig nevezhető, még a hullámok okozta hangokat sem legyőzve tegyél fel kérdéseket.
Az alig, inkább csak rekedtesen elgyötört hangot egy égzengés űzi a feledés magányába, mely szinte teljesen bizonyosan túlkiabált téged, mely tényről a várakozás látszólagos hiábavalósága kíván meggyőzni. Lehetséges, hogy csak a képzelet játéka, hogy nincs ott senki és a hang amit hallani véltél, csak egy álom visszhangjai.
Ekkor kicsit határozottabban, de megismétlődik a korábbi ütem: kop-kop-kop! kizárva a lehetőségét annak, hogy mindez nem valóság, elárulva, hogy valóban van odakint valaki, aki illendően ugyan, de kitartóan szeretne csatlakozni hozzád vagy… amit ha ki szeretnél deríteni, akkor neked is (kitartóan) hasonló módon kell cselekedned.
-
Most hogy végre kilátok a hajam alól, és sikerült felülnöm, kihívóan nézem a tükörképem.
*Én vagyok itt az Úrnő… az lesz amit én akarok…. Milyen hangos ez a vihar. Milyen haragos. Elnyomja a hangom és nincs erőm hangosabban felelni. *
Újra hallom a hangot. Határozott hang, határozottan tényleg kopogás, ez már nem álom. Lassan kimászom az ágy szélére és megpróbálok felkelni. Az imbolygó hajón ez elég nehéz, de sok-sok évnyi hajón élés segít, hogy elérjem a célom. Lassan de biztosan eljutok az ajtóig. Nekidőlve az ajtófélfának kicsit megpihenek. Újra beletúrok csapzott hajamba, hogy a rakoncátlan tincseim hátul maradjanak. Lenézek magamra és ellenőrzöm mennyire tűnök fogadó képesnek.
* Azok a csápok…. ahogy ölelve húznak lefelé….*
Megremeg a kezem, ahogy a kilincsét nyúlok a gondolattól. Megrázom a fejem, hogy kitisztuljanak a gondolataim, amitől újra az arcomba hullik pár tincs.
* Fenébe…Már nem érdekel. Akkor így is jó lesz…*
Lenyomom a kilincset és kinyitom az ajtót úgy 30 centire, hogy kinézhessek.
- Igen? – alig több a hangom az előbbinél. Megköszörülöm a torkom hátha segít . – Igen? – nem sokkal jobb. még mindig
nyúzott, erőtlen és elgyötört, ahogy az arcom, tekintetem is. Lassan nézek felfelé és mérem végig azt aki az ajtómon kopogtat ilyen határozottan.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – kora reggel
Nincs olyan természeti erő mely dacolhatna veled, még önnön kócos hajzuhatagod sem! Egyszer és még, folyamatosan kihívást intéz ellened, de te újra és újra rendre utasítod! Végül úgy döntesz, hogy méltóságodon aluli a további hadakozás így kihúzod magad és ráparancsolsz a remegő kezedre, majd az ajtó feltárul:
Magas! Emeled a buksid, hogy felnézz rá, hogy lásd az arcát! Így persze elidőzhetsz kicsit az izmos mellkason, melynek egy része a fehér, rövid-ujjú és nem igazán begombolt inggel keretezett. Az arc, amely álmaidban (vagy az emlékeidben?) kísértett, most valóságossá válik: a markáns és határozott vonások által, melyek kirajzolják ama bizonyos ’kalózherceget’.
A tekintete rabul ejtő, amitől a nőnemű egyedek könnyedén elgyengülnek. Oly tiszta, mint a szemerkélő eső színtelen kristálycseppjei és a színe: drágakövekét idézi, oly belső tűz izzik benne, mint az élet fénye, oly bénító akár a kintről beszűrődő vakító villanásé. Az ajkai pedig, azok a…
Kalózherceg /Görög/ Καλημέρα! Οι εφιάλτες που ... και πάλι, έτσι δεν είναι
Köszönt téged kiragadva a gondolatokból, kérdez együtt-érzően, törődve és aggódóan, oly bársonyos hangon, hogy pirulva, de meglehet zavartan kapod el a tekinteted, pillantasz lefelé: a reggelidre? Egy tálcán bizony ezen étkezésnek megfelelő falatok illatoznak, friss gyümölcslé várja, hogy elfogyaszd.
Kalózherceg /Görög/ Σιγά-σιγά μια εβδομάδα για να κοιμηθεί τόσο άσχημα. Από το ατύχημα.
és ezért úgy döntött, hogy enyhítené a lelki kínt, néhány finom falattal, mint a francia konyhára oly jellegzetes ízek amiket nem ő, valaki más készített! Tudod, hogy így van: s lassan a tudat mélyéről, a sötétségből a felszínre, fény derül az emlékre: Zacharie. Egy kintről hallatszódó hangos dörej, mint az egyetértés hangos bólintása erősíti meg, az újra felfedezett pillanat igazságát.
Kalózherceg /Görög/ Ίσως ένα ζεστό ντους πριν από το πρωινό...
veti fel szelíden, aztán türelmesen vár halovány mosollyal...
-
Ahogy lassan mérem végig az előttem állót és időzöm el a hasán, mellkasán, egészen távolinak kezd tűnni az előbbi rémálom. Lassan az vállán, majd nyakán felfelé vándorló tekintetem az ajkaiig jut. Amik lassan mozogni kezdenek.
* Istenem ez a test… azok az ajkak, és szemek...*
Lányos zavaromban kapom el a tekintete és kezdem felfogni, hogy hozzám beszél. Az anyanyelvemen, ahogy mindig is szokta.
Ahogy tekintetem megakad a tálcán, finoman megkordul a pocakom jelezvén sokat kivett az éjszakai hánykolódás.
* Milyen kedves és figyelmes, mint mindig. De milyen baleset? Mi van velem? Ennyire zavart nem szoktam lenni.*
Lassan kinyitom jobban az ajtót, hogy bejöhessen, miközben félreállok az útból.
/Görög/ - Baleset… ? – Talán egy halovány kérdőhangsúly is volt benne, vagy csak a zavarodottság még mindig - Rémálmok… Igen rosszat álmodtam… - Zavart összevissza beszéd ez még, mintha nem lennék itt teljesen. – Köszönöm a reggelit… Fürdő… Igen igazad lehet – nézek lassan a fürdőkabinom felé.
* Forró zuhany. Igen. Az talán elmossa ennek a borzasztó álomnak az emlékeit. *
Ezzel a gondolattal indulok meg a zuhany felé. Belépek és az ajtót csak behúzva, nem becsukva hagyom magam után.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – kora reggel
Könnyű belefeledkezni a szépségbe, legyen az egy ragyogó végtelen vízfelület aranyló híddal a hajnal fényeiben fürödve, a felszín alatt táncoló medúzaraj amit a könnyed áramlatok sodornak vagy egy tomboló vihar tépte tenger, hatalmas hullámokkal melyek erejét egy módon lehet mérni: tisztelettel...
és persze egy férfi mellkasa is adhat hasonló érzést, ahogyan tette már korábban, ott volt, hogy oly párnaként működjön melyből monoton dörömbölés szólt altatódalként, amit talán áztatott már könnyek árja vagy egyszerűen csak a közelsége adott megnyugvást, társaságot miközben unottan peregtek az idő homokszemei.
Nem tudod felidézni mióta oltalmaz téged, de az biztos, hogy a kapocs köztetek még nem fejlődött annyit, mint tehetné nem feltétlenül intimitással fűszerezetten. A kezdet kifejezetten bíztató és kitartó munkával nincs lehetetlen, de mint oly sok minden, ez is afféle korlátok közé szorulhat, mint az emberek esetében oly sok minden.
Kalózherceg /Görög/ Μια επίμονη καιρός – vált témát, hogy ezzel is száműzze a rossz álmokat – δεδομένου ότι... – egy pillanatra elhallgat, majd – σχεδόν αμετάβλητη για σχεδόν μια εβδομάδα.
Egy pillanatra úgy érzed, hogy szeretett volna még valamit mondani, de végül csak mosolyogva figyeli, ahogy elpillantasz, merengsz majd indulsz a zubogó felfrissülés felé. Ugyan hallod, ahogy belép utánad, de most még két félisteni férfipéldány sem tudna visszatartani attól, hogy megszabadulj az éj nyomaitól, mely talán nem csak testiekben, de lelkileg is elhozza a kívánt megtisztulást.
Belépsz, majd tetszés szerint, kellő kaotikussággal elveszítve a ’pizsamádat’ hosszú, már-már véget nem érő sóhajjal adod át magad a tusolás élményének. Az aláhulló zápor átmelengeti nem csak a tested, de valóban, az folyamatosan zubogó melegség elűzi rémálmok hátrahagyta nyűgösséget is… vagy csak a tudat, hogy ki tesz-vesz most a kabinodban?
Az idő elveszti jelentését ahogyan a folytonos vízpermet előbb lassan, majd teljes bizonyossággal az igazi otthon érzetével tölt el, a tudattal, hogy a te elemed kétségtelenül az élet forrásának eleme: Poseidon, a tengerek urának birodalma. E kalandozó gondolat egy pillanatra valamilyen mélyre temetett apró csermelyek csobogására emlékeztető hangon suttogott szavakat idéz, de azok hamar elcsendesülnek.
Idővel, tisztán és illatosan lépsz ki a gőzfürdőből miközben nem egy fátyolos csáp nyúlik még utánad, de ezek a korábbi fojtogató érzéstől eltérően inkább egy régen számtalanszor eltáncolt, huncut játékosságot sugallnak. A kabinban most érezhetően, az áruló test bizonygatta hűvösség fogad, de a levegő ’édes’en tiszta és erőt adó.
A reggeli a bevetett ágyon talált helyet magának, míg a ’pincér’ úgy tűnik távozott, megadva neked a kellő intim szférát, ami elengedhetetlenül szükséges a tisztálkodás után.
-
A szinte forró zuhany teljesen kikapcsol. Pár pillanattal később a gondolataim is elcsitulnak és nem létezik más csak a kinti vihar tiszteletet parancsoló hangjai, a zuhany csobogása és a meleg víz érintése. Egy sóhajjal lépek ki a zuhany alól, hiszen véget ér ez az érzése, vissza a valóságba. Törülközőbe csavarom magam és úgy lépek ki a fürdő kabinból és halvány csalódottsággal nyugtázom, hogy Dimitrios már nincs a szobában. Viszont bevetette az ágyat és oda készítette a reggelit. Úgy ahogy vagyok, vizesen óvatosan a tálca mellé ülök falatozni kezdek.
* Milyen baleset? Miért említette? Nem emlékszem ilyenre, csak erre a rémálomra most. Nincs semmi bajom, sem sérülés, sem semmi. De fura volt kicsit Dimitrios. Fel se tűnt eddig, hogy egy hete vihar van. Csak van és kész. De nagyon kitartó és dühös vihar ez. És milyen finom reggelit kaptam.*
De akármilyen hívogató is a reggeli nem bírok sokat enni. A rémálom gondolatára megint görcsbe rándul a gyomrom. Bár az álom emlékeit szinte teljesen elmosta a zuhany, de a rossz nyomasztó érzés még ott motoszkál halványa a tudatom mélyén. Reggeli után felöltözöm. Trikó, sort és a kis papucsom. Nem megyek odakintre addig mindegy. Hajamat megfésülöm egy kicsit, majd hagyom vizesen kiengedve száradni. Lassan a tálcát a megmaradt ételt magammal hozva elindulok a konyha felé. Csendesen bekopogva az ajtaján lépek be, egy kézzel a tálcát egyensúlyozva
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – kora reggel
A puhán-finom textilt kezdetben csak magadhoz szorítod, álldogálsz, merengsz miközben beszívod a finom illatát, hogy aztán végül a szépséged méltatlan módon mint szilárd köd, rejtse a férfi, bárki tekintete elől. A törülköző hűséges barát, aki tetszőlegesen formálható: csomózható és feszíthető, de akár egyetlen mozdulattal elveszíthető, olyasvalaki, aki ott van ha kell és felszárítja a könnyeket.
Együtt ültök le, hozzád hasonlóan ő sem kíván igazán semmit, de azért néhány morzsa így is jut neki. Kitart melletted egészen addig, míg végül elveszíted, hagyod, hogy a barátaival lógjon. Ilyen egy igazi kapcsolat! Nem irigykedik, mert lecserélted egy másik ’pizsamá’ra, hanem türelmesen várja, míg újra együtt lehettek!
A reggeli durcásan tekint rád, nem foglalkoztál vele eleget és még azt a keveset is csak muszájból, így fogta magát és kihűlt teljesen. A gyümölcslé barátságosabb, ő ugyanolyan friss (még) mint amikor először megpillantott téged, egészséges és ízletes, ahogy az tőle elvárható. Ellenben mindkettő útra kel veled:
a Hosszú, kecses lány vezette ösvényen, aki megannyi útra vitt már el téged, most fakó, hangulatos világítással kedveskedik neked egészen a konyháig, de tudod és láttad is, van ahol inkább a mélységek sötétjével lépett titokzatos szövetségre, hogy odacsalogassa a kíváncsi tekinteteket! nem téged, mert te ellenállsz a kísértésnek és:
bekopogsz a konyhába. Ezt tálcáról üveges szemmel és porcelánmaszk arccal nézik, hiszen az Amaryllis és rajta, benne: szóval úgy teljes egészében a tied. Ugyanakkor abban is biztos lehetsz, hogy nem árulják el tettedet senkinek, még akkor sem, ha csak ott hagyod őket a mosogatógép tetején vagy az egyik asztalon: egyszóval akárhol.
-
Lassan benyitok és belépek a konyhába a tálcával egyensúlyozva. Csendben körbenézek és elindulok a mosogatógép felé. Gyakorlott mozdulatokkal teszem a tetejére a tálcát és teszem be a hűtőbe a megmaradt ételt letakarva, vagy dobozba. Ahogy azt kell. Szomorúan konstatálom, hogy nem ettem túl sokat, de mikor arra gondolok enni kéne még, akkor a pocakom mordul fel ellenkezve. Az edényeket a tálcával a mosogató gépen magukra hagyom őket és visszamegyek a folyosóra.
*Hol lehetnek a többiek? Mennyi lehet az idő? Ebben a kinti szürkeségben nehéz megmondani. Talán a társalgóban, vagy a hídon, ahol lehet időjárási adatokat kérnek le. Meddig tombol még a vihar?*
Ahogy haladok a társalgó felé újra és újra megcsodálom ennek a hűséges hajónak a szépségét.
* Mennyire a szívemhez nőtt. De hisz ez nem meglepő, itt élek benne hosszú évek óta, és megannyi úton jártunk már együtt*
Ahogy lassan haladok előre, jobb kezem óvatosan húzom végig a falon, ajtón, bármin, ami mellett elhaladok, hogy érezze ez a csodálatos hajó a szeretetem és hűségem.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – kora reggel
Akárhol, valahol: de határozottan halk hangokat hallani, beszélgetés foszlányait talán, melyek mintha mély tónusból ítélve férfié, férfiaké… elindulsz a társalgó felé, de amikor ezek a tompa mormogások lassan kifakulnának, ráébredsz, hogy nem a megfelelő áramlatokra bíztad magad, így visszafordulsz, hogy várhatóan egy kevésbé hideggel sodortasd magad célodig: a többiekhez.
Amaryllis. Egy hölgy, aki büszkén szeli a habokat! valaki, aki mindig hálás volt a sok törődését és figyelemért, amit… nos Zach adott neki. Érintésétől vidáman ficánkolt akár egy játékos delfin vagy épp oly fürge volt, mint egy barrakuda! Mindig finom falatokkal etették, vagy épp addig tisztogatták, míg a napsugarak is megcsúsztak rajta!
A lelke… nos, az veled pendül összhangban. A férfiak tisztelik és szeretik, de mint minden nőt, Őt is csak egy másik érthette meg igazán. A nehézségek ellenére azonban kialakult egyfajta harmónia, mely összhangzat minden pillanatban ott pendül némán közte és azok között, akik hosszú ideje vele utaznak.
Ahogy közeledsz a mély mormogások forrásához egyre tisztábban hallod, hogy valóban halk beszélgetést hallottál és az a bizonyos tónus Zach félreismerhetetlenül férfias hangja volt, melyet átjár a hazájára oly jellemző enyhe akcentus: vonzó vonásainak egyike. Úgy tűnik van vele valaki, mint a válaszból kiderül: Dimtiros az.
Zach /Angol/ … úgy gondolom, hogy egy szakácsművész előnyös lenne.
Dimitrios /Angol/ Igen, egyetértek.
Zach /Angol/ Ne értsd félre, nagyon ízletes gyros-t készítesz, de azért olykor…
Dimitrios /Angol/ Ennél mást is, mint hagymaleves.
Úgy tűnik a téma végére érkeztél, legalábbis az utolsó megjegyzést némi csend követi. Ugyanakkor a vidám hangulat talán mosolyt csal ajkaidra, míg a rövid szünet meg lehetőséget…
-
Ahogy az én Amaryllisem megsúgta úgy változtatok irány a hangok irányába.
*Jó kislány. Köszönöm. *
Továbbra is mosolyogva a kezemet a hajó falához érintve sétálok feléjük. Már hallom is őket.
*Csak ők lehetnek, más nincs ilyenkor a hajón. Ebben az időben nem nyitunk ki… vagy mit is csinálunk olyankor *
Széles mosoly terül arcomra saját tudatlanságomon. Ahogy elérem a bejáratot abbamarad a beszélgetés.
*Szeretem Zach akcentusát. Milyen mázlis vagyok ezzel a két pasival…*
Belépek a helységbe és mosolyogni próbálok. Még mindig nem az igazi, de ahogy távolodik azoknak a szörnyű álmoknak az emléke úgy lesz egyre őszintébb a mosolyom.
/angol/ Jó reggelt mindenkinek. – még mindig elnyűttebb a hangom és rekedtesebb, mint szeretném. – Köszönöm a reggelit Zach, és köszönöm, hogy behoztad Dimitrios. – megállok mellettük hátul keresztbefont karokkal.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – kora reggel
A bizonytalanságból a meggyőződésbe: csatlakozva hozzájuk, mindkét férfi tekintete téged fürkészik, mintha olyasmit is látnának, amit lehet te még a tükörben sem tudtál felfedezni. Aztán a pillanat tovatűnik, Zach űzi el:
Zach /Francia/ Bonjour, mon capitaine!
Ha vártad is, hogy szóvá teszik azt amit érzel, ez nem történik meg. Az ok kellemesen egyszerű, ahogy minden férfi valószínűleg hasonlóan tisztelegne két ilyen domború szépség előtt. A mozdulat, hogy hátul összefűzd a karjaid, épp elég figyelemeltereléssel szolgált, hogy Dimitrios mormogjon valamit, mire Zach bólint és majd egyszerre feljebb emelik a tekintetüket.
Dimitrios /Angol/ Éppen arról beszélgettünk, hogy alkalmazhatnánk egy ínyenc szakácsot, aki ízletesebb ételekkel maradandóbb élményt adna a vendégeinknek.
Mely felvetésre Zach egyetértően bólint és visszatér eredeti elfoglaltságához: leltározás, ellenőrzés és adott esetben beszerzési lista bővítése. Ez utóbbi hozzád közel eső széken fekszik, gyors pillantásra kezdetnek friss élelmiszerek – köztük zöldség és gyümölcs – kerültek fel rá és a sort fagyasztott finomságok zárják.
Dimitrios /Angol/ Kérlek, fontold meg!
Ez minden amit most láthatóan meg akartak osztani veled, most türelmesen várják a választ bármi is legyen az.
-
A kérdésen kicsit elmerengve ül le a székre miközben a beszerzési listát a kezébe veszi.
/Angol/ Egy szakács? Még egy embert a hajóra? Elvileg nem a főztünk miatt jönnek ide a vendégek, de megfontolom a kérdést ígérem.
* Nem lenne rossz egy „ínyenc szakács” ahogy fogalmazott, de még egy embert befogadni az otthonomba, bocsánat, otthonunkba. Nem is tudom. Eddig sem volt gond az étellel szerintem. *
Újra végigfutja a listát.
/Angol/ - Óvatosan a romlandóval, ki tudja, meddig tombol ez a vihar, és mikor lesz fizető vendégünk. Addig is most átnézem a búvár felszerelést, hátha kelleni fog. A raktárban megtaláltok.
Egy halkat sóhajtva feláll a székről és visszateszi a listát rá. Majd egy mosolyt villantva a férfiakra elindul a búvár felszerelést rejtő helyiség felé.
Kezével megint a falat érintve sétál oda. Odabent bekapcsolja a CD lejátszót viszonylag hangosra állítva, hogy a zenére és a rutinra koncentráljon, ne az álmokra. Szépen sorban egyesével ellenőrzi a palackokat ahogy azt kell. Megjelöli, ha tölteni kell vagy kicseréli ami esetleg nem működik rendesen.
* Kitisztulhatna az idő…. Egy hete ilyen? Fel sem tűnt. Jó lenne kimenni futni, vagy úszni végre. Biztos a bezártság okozta a rémálmot.*
Majd végre győz a rutin és a zene. Hangosan kezdi énekelni Sash!-től az Ecuador című számot, de a lelkesedés nem segít azon a tényen, hogy nem sok hangja van. Ahogy pakolászgat két palack között még táncolni is elkezd, na az már sokkal jobban megy neki. A rossz gondolatok végre tova tűntek mintha nem is lettek volna. Fülig érő mosollyal, énekelve és táncolva végzi a dolgát.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Reggel
Mindketten szótlanul hallgatnak, megvárják amíg hangot adsz a véleményednek és ígéretednek és csak utána érvelnének a felvetésük mellett. Igazából úgy tűnik, hogy Dimitrios a szóvívó kettejük közt, a francia gyarmatokról származó Zach nem oly bőbeszédű: nos, ebben a témában biztosa így van.
Dimitrios /Angol/ Nem amiatt, de ez is a szolgáltatás része és a kettőnk által összeállított ételek nem közelítik meg azon elvárásokat, amikre adott esetben a vendégeink számítanak. S még az is mellette szól, hogy több időnk jutna az Amaryllis-re illetve adott esetben a vendégek szórakoztatására.
A görög szenvedély most inkább szelíd érvelés, nem erőltetik rád, mindössze finoman próbálnak rámutatni, hogy valójában szerintük ez mindenki érdeke:
Dimitrios /Angol/ Nem szükségszerű, hogy férfi legyen.
hangzik még el, egészül ki a korábbi érvelés, bár ennél a pontnál Zach némi köhögéssel reagál, lehet csak a torka száradt ki, de az is lehet, hogy a konyhában, a mesterszakács szerepét szerinte csak egy férfi tölthetné be
Dimitrios /Angol/ Hasonló okok miatt hosszútávon mindenképp érdemes elgondolkozni még egy fő személyzet felvételén is, hogy versenyképesek maradjunk a piacon főleg az után, hogy Leviatán elcsábította az egyik leghűségesebb vendégünket.
de ezek után nem tartanak vissza, várnak téged a búvár-felszerelések és mindaz a szórakozás amit nyújtani tudnak. Nincs sok dolgod, igazából láthatóan már átestek ilyesmin korábban, az naplóban szereplő aláírás szerint Zach már végzett vele a napokban, így körülbelül a választott dal és ez a feladat is hamar véget ért.
Idelent nem hallod a tomboló vihart vagy a hullámok csobogását ahogy a hajótestnek simulnak sietve, nem látod a villámok cikázó-vakító pillanatnyi ragyogását vagy világítótorony időközönként fénycsóváját sem… idelent mesterséges és folyamatos fény nyugalma remeg. A pár percnyi táncoló-tipegéstől igazából meg sem izzadó ’mon capitaine’-re úgy tűnik a legnagyobb kihívás vár: hogyan kerülje a makacs örvényt:
az unalmat.
-
Mivel úgy fest ezzel sem üthetem el a nap nagy részét Zach jóvoltából, így új elfoglaltság után kell néznem. Helyére rakok mindent és kinyomom a CD-t. Visszasétálok a kabinomba, és elnyúlok az ágyon hason. Pár perc múlva a tv távirányítójáért nyújtózkodom, majd bekapcsolom végre. Kapcsolgatni kezdem a csatornákat, hátha találok valami izgit.
*Már megint semmi használható. Egy hete ezt csinálom. A hajón található DVD-k nagyrészét is végignéztem már.*
Fél órával később újabb sóhajjal kísérve kikapcsolom a tv-t és felülök az ágyban a kis ablakomon kinézve.
*Inkább csináljunk valamit. Ki kell mennem innen valahova. Szeretem nagyon ezt a hajót, de kint olyan hangos és haragos a vihar…. Látnom kell….*
Ezzel felpattanok az ágyról és a kijárat felé veszem az irányt. Az esőkabát és gumicsizmám ott vár a fedélzeti ajtó mellett a helyén. Sietve felveszem őket, majd kilépek a fedélzetre.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Reggel
Azt mondják a pénz nem boldogít.
Igazuk van.
A pénz nem boldogít.
Az csak egy rakat nyomtatott fecni.
Mire jó?
Dísznek, gyűjteménybe vagy gyújtósnak.
Akkor mi boldogít?
Amit veszel rajta!
CD, DVD…
egy Luxusjacht...
két férfi szolgálata, vagy
egy Életvitel.
Ez példázza a hatalmas franciaágyad, a selyemágynemű és az, hogy különösebben nem tudod mit kezdjél magaddal.
A TV…
az csak részmegoldás: éppen reklámok hada zsibbasztja a hétköznapi embereket, de egy talán érdekesnek tűnhet: JSF (http://www.youtube.com/watch?v=uuiFlxMGPdo)
Ezután teleshop következik, teljesen szükségtelen termékeket kínálnak látszólag megfelelő ár-érték arányban, de…
A vihar hangulata is megváltozott: nem vetted észre (gondolataidba merültél, merengtél talán) de lassan csendesült, már nem dörren haragosan az ég, nem vakuznak állandóan elvakítva és a heves széllökések okozta hullámok sem ringatják már oly nagyon az Amaryllis-t. Felérve azt tapasztalod, hogy a zivatar időközben szemerkéléssé szelídült és a távoli horizont aranylón ragyog hirdetve a közelgő forró sugarak perzselő érintését. Az apró cseppek amik lassan apadnak előbb pettyeket, majd apró pici patakokat rajzolnak az esőkabátodra, csizmádra, ahogy ott állsz a hajó farában és bambulod a kikötőt, mely már éledezik: egyre több ember (leginkább tengerész) merészkedik ki, hogy megkezdje napi rutinját.
-
Kicsit csalódottan figyelem a tisztuló horizontot. Lassan végignézek a kikötőn, miközben leveszem az esőkabátot.
*Hát erről lemaradtam, de akkor lehet, hogy lesz vendég. Lényeg hogy így több mindent lehet csinálni majd a szabadban .*
Kicsit még élvezem a szemerkélő esőt, ahogy a hajó orrába sétálok, lassan el ne csússzak a vizes fedélzeten. Közben felmérem, hogy okozott e sérülést, vagy bármilyen hibát a hajóban a vihar. Magamban meg-meg dicsérve a Kislányt, hogy ilyen hősiesen viselte a dolgot. Le-le nézek a hajótest mellé is nem e került valami olyan hordalék a vízbe, ami később sérülést okozhat. Rá villantom kedves mosolyomat a szomszéd hajó tulajokra, ha errefelé néznek. Majd lassan visszaérek a hajó farába.
* Szupi, akkor most el lehet kezdeni a napot igazán*
Nyújtózkodom egy nagyot a végtelen tengert nézve és nem igazán zavar, hogy mennyire áztam el ez idő alatt.
*Ha teljesen eláll az eső, akkor lassan ki is lehet nyitni. Pár óra és a víz is elcsendesül és megnyugszik.*
Ezzel visszasétálok a hajóba. leveszem a csizmát és elindulok megkeresni a fiúkat a jó hírrel hogy remélhetőleg nyithatunk lassan.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Reggel, kora délelőtt
A Vihar mintha érezné a csalódottságodat és ennek megfelelően idomulni akarna hozzád, de a kezdeti hevesség hamar alábbhagy, hiába a néhány perc erős zápor, egy utolsó elhaló dörrenés, a távoli villámlás fakuló fényei, végül a Vihar lassan elvonul. Picit olyan érzést hagy maga után, mintha megunta volna. Nem tudta már mit kezdjen magával és inkább máshol keresett elfoglaltságot.
Ahogy a hajófarból az orrba majd visszasétálsz úgy tisztul az ég, sőt, a sérülések után kutató pillantásodat már huncut napsugarak nehezítik, melyek játékosan csúszkálnak a habfehér színezeten. Nem is találsz semmit, legalábbis első látásra nem fedi fel magát egyetlen sérülés sem, de úgy véled, hogy Amaryllis-ed elsuttogná neked, ha szépsége valamiért fakulóban lenne. A kikötő vize… mint minden nagyobb kikötőé. Valahol szomorú. Talán ezért hagyod el újra és újra, engedsz a kéklő végtelennek és azon színeknek, amik csak az emberi érintéstől távol találhatóak meg!
A reggel lassan tovatűnik, átadja helyét a délelőttnek, verőfényesnek és élettelinek. Percről-percre többen merészkednek elő, egyre nagyobb lesz a kikötőkre és a közeli kerületekre oly jellemző zaj, amiben elvegyül a sirályok ’éneke’ melyek oly jellegzetesek: amik valahol a remény szimbólumai a Mélység felett elveszetteknek.
A fiúk közül, ezúttal Zach-et találod meg, aki a Nappaliban üldögél az egyik nagy és kényelmes kanapén egy magazint olvasgatva, olyasfélét, amit kifejezetten a hajós népségeknek készítettek.
-
Mosolyogva libbenek be a nappaliba fülig érő szájjal. A napsütés és az hogy kimozdulhatok a szabadba, minden rossz érzésem elűzte. Könnyed léptekkel haladok a kanapé felé és lehuppanok Zach mellé.
/Angol/ Mit jót olvasol? – Nézek kérdőn rá, hátha felnéz az újságból – És mi a terved mára? Van esetleg valaki ma előjegyezve? – rohanom le a kérdéseimmel - Mert ha nem, akkor arra gondoltam, hogy kimehetnénk a két Jet Ski-vel kicsit csavarogni odakint. Na?
Nézek nagy mosolygós, kérlelő „nagy cica” szemekkel.
* Remélem igent mond. Olyan szép az idő. Nagyon remélem nem most délelőtt van utasunk, mert jó lenne kicsit kimozdulni. De ha már utas is jön... Csak kimenni a nagy kékségbe, a semmi közepére.*
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Kora délelőtt
A kanapé családtagként fogad, kényeztet téged – puhán ölére fogad, hogy aztán felkínálja karfáját is önzetlen szeretete jeleként melyben kisebb plüsspárnák segítik hű alattvalókként. A magazin most önzően nem mutatja meg mit tartalmaz, mivel szórakoztatja-foglalja le Zach-et, de az olvasó galád mozdulattal kicselezi e szándékot és felemelve megmutatja a borítót amin egy gyönyörű, a tiedhez hasonló luxusyacht szeli a habokat: egy nevet, amit a szalagcím is hirdet: Leviathan.
Ezután vet egy pillantást még arra amit épp tanulmányozott, hogy aztán akár egy bocsánatkérő mozdulatként bezárja azt és félre, a kanapé melletti olvasóasztalra helyezze
Zach /Angol/ A következő hetekre nincs előjegyzésünk.
A hangja picit érdes, mint aki hosszabb ideje nem beszélt, de tagadhatatlan kérdő tekintete árulkodhat arról, hogy nem teljesen érti mi is történik most, végül némi (talán kínos) csend után:
Zach /Angol/ Dimitros-t várom. Fel kell töltenünk bizonyos készleteket, amik az elmúlt hétben leapadtak.
Ebből következően nincs ideje ’csavarogni’, még akkor sem, ha úgy véled alapvetően vonzónak találta az ötletet, hogy engedjetek a nyílt víz csábításának. Ugyanakkor egyértelműnek tűnik, hogy Zach a két férfi közül a zárkózottabb (ki tudja, talán ez is vonzerejének része)
-
Kicsit csalódottan veszem tudomásul az „elutasítást”, ez arcomra is kiül picit. Játékosan lebigyesztem az ajkaim, majd újra mosolyra húzódik.
* Kis kötelesség tudó. Ezért is vannak a hajómon. De hogy lehet, hogy nincs senki? Mivel tud többet a Leviatan nálunk?*
/Angol/ Persze. Megértem, sőt…. De hogy hogy nincs előjegyzésünk egy sem?
Újra vetek egy pillantást az újságra majd Zach-re.
/Angol/ A cikkből kiderül, mivel tud többet, mint mi? A szakácson kívül? Ha vissza jöttetek beszéljünk róla, hogy szerintetek hol a gond, és mit kéne változtatni. Én addig kiszellőztetem a fejem odakint.
Kicsit gondterheltebb mosollyal nézek rá.
* Majd kint a vízen jönnek az ötletek, ahogy szelem a hullámokat. Remélem…De ki kell mennem a vízra… csak úgy egyedül nekivágni… csak 1-2 órácskát…. Ennyit megengedhetek magamnak.*
Míg meg nem jön Dimitrios lustulok a fotelben és hol Zach-et hol az újságot nézem elgondolkodva, de mosolyogva.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Délelőtt
Úgy tűnik, hogy Zach nem az a fajta férfi, aki könnyedén visszakozik vagy más módon behódol: a csalódottságodat is türelemmel fogadja, ahogyan a hirtelen hangulatingadozást vagy a tényt, hogy elveszel a gondolataid között: elbambulsz. A kérdésedre, melyet költőinek vélhet, nem válaszol, amiből úgy véled, hogy tisztában kéne lenned a válasszal.
Zach /Angol/ Nincs benne érdemi információ.
Van valami a férfi hangjában, ami eltér a megszokottól, de nem tudnád megmondani mi az. A válaszod helyet a következő pillanatban érkezik Dimitros, akin végigpillantva úgy tűnik zuhanyozhatott, mert itt-ott még cseppek csillognak, főleg a rövid fekete haja árulkodik erről.
Dimitrios /Angol/ Jól hallottam? Nem tartasz velünk?
érdeklődik előbb, majd az újságra tévedő tekintetét végül a ’mon capitaine’-re irányítja. Zach felkel ültéből, úgy tűnik a férfiak készen is állnak, hogy elinduljanak. Amennyiben nem döntesz másképp a délelőtt hamar eltelik, érkezik az ebédidő, miközben te odakint önfeledten szeled a habokat. Az egy-két órácskából könnyen lehet több, de akárhogyan is legyen, végül visszatérsz: úgy tűnik elsőnek.
-
Visszaérve a hajóhoz szépen mindent elteszek, és a JetSki-t is rögzítem a helyén. Mindent szépen rendben hagyok magam után. Ahogy megyek a kabinom felé lassan tudatosul, hogy még nem értek vissza a fiúk a vásárlásból. Veszek egy gyors fürdőt, újra felveszem a sortot és a kis toppot, majd elsétálok ahhoz a kis kabinhoz ahol a hivatalos papírokat tároljuk. Magamhoz veszem a kiadás és bevételes mappát, amivel visszasétálok a nappaliba. Lehuppanok az előző fotelbe magam mellé rakva a mappát. Pár pillanatig nézem az a fránya magazint.
* Kell két ember. de legalább egy. Értem… Nem rágják a számba a fiúk.*
Lapozgatom a magazint, utána a dossziét, amit magammal hoztam.
* Végül is miért ne? Ennél csak jobb lehet, hogy nincs senki.*
Elhatározva magam keresek egy jegyzetfüzetet meg egy tollat és hirdetési szövegeket kezdek fogalmazni. Többet áthúzok, vagy össze firkálok, minden esetre elücsörgök felette egy ideig.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Délelőtt
A mozdulatok rutinszerűek, évek gyakorlatának hála hamar végzel mindennel annak rendje és módja szerint. A tengerkék jetski végül a helyén pihen: letisztítottad és feltöltötted, hogy amikor kell, már készen álljon a következő kalandra! Elhagyod most őt, a kabinod társaságára vágysz, tisztálkodásra ami korábban, úgy most is kellemes érzéssel tölt el. Felöltözöl, nos, felveszed az apró ruhadarabokat amik kihangsúlyozzák a szépségedet, kiemelik a nőiességedet, majd felkeresed a dolgozószobát, ahol a könyvelésbe kívánsz beletekinteni.
Immáron a kannapén ülve – melletted a keresett mappákkal – szemezel Zach által olvasott – és hátrahagyott – magazinnal, melynek címlapja annyira bosszantó, hogy inkább kézbe veszed és ellapozod. A legtöbb cikk összehasonlító, meglévő technológiákat vet össze a frissen piacra kerültekkel, de akad közöttük a hajózással másképp kapcsolatos is. Ezek most annyira nem érdekelnek, annál inkább a középen szinte magától kinyíló lapok, melyeken egy fenséges és gyönyörű jacht képe rajzolódik ki: a Leviathan-é
A korábbi cikkek azért sem voltak képesek felkelteni az érdeklődésedet – tűnt fel mit is látsz éppen – mert a közeljövőben szükségesnek tűnő teendőid tervezése kötöttek le, mint az esetleges új munkaerő(k) felvétele. Végül a magazin visszakerül korábbi helyére, hogy végre a mappák is felfedhessék tartalmukat. Miközben kinyitod őket, a lehetőség is kezd egyre vonzóbbá válni, hogy megfogadd a korábbi tanácsot, és tényleg bővüljön a legénység.
A mappák végül bambán veszik tudomásul, hogy már nem elég érdekesek. A jegyzetfüzet és toll együttműködő, őszintén szeretnék, hogy elérhesd a célod: megírd a hirdetés vázlatát. Néhány gyűrt fecnivel, egy sor macskakaparással és néhány tépett cafattal később sem találod elfogadhatónak, de lehet még akkor is ezen dolgozol, amikor odakintről hangokat hallasz.
-
Egyre több papír fecni hever köröttem, Valahogy nem tudom, hogy fogalmazzam meg.
* Milyen munkakörbe? Elég egy szakács elsőre? Vagy legyünk bátrak és legyen mindjárt kettő? Egy embert is nehéz lesz itt megszoknom, nem hogy kettőt egyből. De ha a versenyhelyzet ezt kívnánja, mi meg nem akarjuk lehúzni a redőnyt, akkor ez van.*
Pörgetem a tollat az ujjaim között, ami néha kiesik és a papírokon landol. Lassan feltűnik, hogy kintről hangokat hallok. a hangok irányába lesek a papírokról.
* Vajon a fiúk jöttek vissza a bevásárlásból? Vagy esetleg vendégek, akik véletlen ránk találtak? Az utóbbi is nagyon jó lenne.*
Felállok a firkálmányaimtól és kisétálok megnézni kik jöttek. Mosolyogva keresem a forrást, miközben a móló felé fordulok.
* Biztos kell nekik segítség behordani, amit vettek. *
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Délelőtt, dél
A döntések, és azok következményei. Örök kettős, melyből az utóbbira ritkán gondolnak azok, akik meghozzák az elsőt. Te most kivételt képzel azzal, hogy mérlegelsz, de sajnos nehezen jutsz el a megoldáshoz. A feladatbeli koncentrációhoz egy tollat hívsz segítségül, aki hősiesen próbál az ujjaid között maradni… sikertelenül. Ilyenkor nagyon megüti magát, de sosem panaszkodik. Nem is hagy cserben mindezen fizikai erők hatására sem, kifogástalanul működik hősiesen küzdve azért, hogy a megfelelő sorok végre papírra kerüljenek.
Odakintről érkező zajok hangosabbak, mint a toll újbóli ejtőernyő nélküli ugrásának hangja, de ezúttal puhára esik, te pedig elpillantasz a zajok forrása felé. Találgatsz, tippelgetsz és reménykedsz, de mintha csak sejtenék, hogy őt vagy őket próbálod megpillantani, nem akaródzik nekik bejönni. Kénytelen vagy felkelni és elindulni, kideríteni, hogy ki vagy kik okozzák e hangzatos érkezést. Mosolyogva lépsz ki, ragyogsz, mint a legfényesebb csillag az égen. Sugarai végigcirógatnak rajtad, oly érzést hagyva magad után, amit úgy érzel, hogy hosszú idő után most érzel először.
A srácok szerint mindössze egy hete volt vihar, de te úgy érzed ennél sokkal régebben pillanthattál rá. Egy hete… miért nem emlékszel rá? vagy a balesetre amit korábban Dimitrios említett? Megannyi kérdés még ezen is túl, mik válaszra várnak, de eleddig nem találkoztak velük. Kilépsz a fedélzetre, ahol megpillantod Zach-et, amint egy láda friss különféle gyümölcsöt cipel minden bizonnyal a konyha felé igyekezve. Dimitriost egyenlőre még nem látod, de valószínűleg más, hasonlóan friss élelmiszerrel birkózhat valahol.
-
Egy pár másodpercig kiélvezve a nap meleg érintését bőrömön megtorpanok, majd félreállok Zach útjából.
/Angol/ Dimitrios merre? Megyek neki segíteni. Sok mindent hoztatok?
Követem Zach útját a tekintettemmel, újra megcsodálom ezt a testet hátulról, majd hirtelen feleszmélve mit csinálok, majd a választ meg sem várva indulok le a hajóról, hogy megkeressem mit kell felhordani még.
* Ezt többet nem kéne csinálnod kislány. Semmi jóra nem vezet, eddig sem tetted akkor most sem.*
Szidom le magam nagyon gyorsan.
* Milyen fura hogy egy az egy hét vihar milyen soknak tűnik. De ez a baleset…. nem emlékszem semmire. Beüthettem a fejem. Meganyi
kérdés, amire nincs válaszom. Reggel óta itt kavarognak a fejembe. Most talán lesz rá lehetőségem, hogy feltegyem nekik. *
Leérve a mólóra indulok arrafelé ahova ilyenkor az árut szoktuk hordani. Közben újra felnézek a nap felé csukott szemmel megtorpanva.
* Milyen meleg. Napozhatnék egy kicsit ha mindennel megvagyunk. Asszem ez nem rossz terv délutánra. *
Továbbra is fülig érő ragyogó mosollyal keresem Dimitriost.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Délelőtt, dél
Zach könnyedén cipeli a ládát, de azért látod, hogy nem bánja félreálltál amikor épp odaérne hozzád. Biccentésre is van ereje azon felül, hogy válaszol a kérdésedre, bár a kérdést a ’miket hoztatok’-ról láthatóan annyira nem értékeli. Nem először látod rajta ezt az értetlen arckifejezést, de eleddig még nem adott hangot érzéseinek.
Zach /Angol/ Belefutott Aphrodithe-be, nehezen szabadul.
Ezután továbblépdel, láthatóan azért nem álldogálna sokáig egy helyben terhével. Rövid időn belül belép és bár még mormog valamit az anyanyelvén de akárcsak őt, a szavait is elnyeli a hajó mélye. Mogorvasága ellenére emlékeid szerint kiváló munkaerő és jól szót ért Dimitriossal, akivel így hatékonyan tudnak összedolgozni.
Dolgozni… látszik rajta, hogy nem veti meg a munkát. Igaz, hogy farmert visel és matrózinget, de láttad már úszónadrágban is, így a képzeleted könnyen elragad, a vágy és az emlék, hogy milyen régen is töltöttél el egy gyertyafényes estét valakivel ami aztán sokkal sejtelmesebben folytatódott.
Könnyedén lépsz a betonra, hogy megtorpanj és élvezd a napsugarak csiklandozását, terveket készíts a ’majdani elfoglaltságok’ címén. ezt követően elpillantasz a móló eleje felé, ahol a keresett férfi egy feltűnően nőies alakkal megáldott idegennel társalog, miközben egy nagyobb bevásárlókocsi parkol mögötte.
Ha elindulsz Dimitros felé, azt veheted észre, hogy annyira elmélyülten társalognak, hogy nem tudatosul bennük az érkezésed! A téma, mint meghallod a művészet, közülük is a hangszereken történő előadás kapott éppen szerepet. Tudod, hogy Zach és Dimitrios ezt is adott alkalommal együtt gyakorolja, vagy épp szórakoztatja a vendégeket, de nincs rá sok idejük, így az ilyen irányú tehetségük nem nagyon tudott kibontakozni.
Ismeretlen /Angol/ … úgy szeretném meghallgatni! Kérlek!
Hangzik el a rövid, de szívhez szóló kérés olyan hangon ami megpendít benned valamit, amiről tudod, hogy ismerős, ennek ellenére sehogy nem tudod magad elé idézni azt. A fiatal ében párduc – akit van időd végigmérni – egy ragadozó kecsességével és eleganciájával álldogál, de a tekintete sokkal inkább játékos, mint domináns. Viselete az ó-időket idézően: hófehér vállakat szabadon hagyó, ám anyagában eltérő – talán selyem – ruha, mellyel a kikötő szellő játszik, incselkedik annak ellenére, hogy a hívására nem érkezik válasz.
A hófehér ruha kivágása nem túl mély, de cserében mindent feltár a kecses jobb vállról és bal lábról – melyek homokszín szandálba vannak bújtatva – ami bizony vonzza a férfipillantásokat, mint esetünkben az Első Tisztedét. A ruha könnyed eleganciát képvisel, melyben kellő aránnyal vegyül az ízléses erotika. Egy, a lábbelihez illő vékony övszerűség kapaszkodik a szinte lányosan fiatal nő derekába, akiről nem tudnád megmondani mikor pirul el, de úgy érzed Dimitrios pillantása mely az arcát fürkészi, elérte azt.
Dimitrios /Angol/ Szívesen! Esetleg vacsora után, ha neked is megfelel. – válaszol kedvesen
Amikor rájuk köszönsz, az ében lány ösztönösen hátralép egyet, míg Dimitrios feléd fordul és:
Dimitrios /Angol/ Nerine, kérlek ismerd meg Anima-t! Anima, ő itt Nerine. – mutat be egymásnak titeket az első-tiszted
A lány először csak félénken int pici mosollyal, mely képes lenne a jeget is megolvasztani. Hol a férfire, hol rád pillant, aztán megkésve, de elkerekedik a szeme és félénk, remegő hangon, mely a szépséget oltalmazó Lovagok után kiált:
Anima /Angol/ Nerine… Katsouranis? Az Amaryllis Kapitánya? – pillog picit, majd motyog valami bocsánatkéréshez hasonlót és elsiet.
Dimitrios /Görög/ Ez… – láthatóan nem érti, fogalma sincs mi is történt az előbb, de cserébe kérdőn néz rád
-
Ahogy lassan oda sétálok a móló elejébe van időm megnézni magamnak az idegen lányt aki feltartja Dimitriost.
*Nagyon is csinos. Megértem, hogy miért maradt el a pakolással. Na szép, munkaidőben ismerkedni mi ? Az árut meg majd én felhordom? Na szép …*
Kuncogok magamban egy picit, majd változatlan széles mosollyal érek oda és várom meg míg észreveszik a jelenlétem. Nem zavarok bele az elmélyült beszélgetésbe beszélgetésbe, csak miután elhangzik a kérés, amire nem lehet nemet mondani és a vacsora meghívás(?), utána köszönök rájuk halkan.
* Milyen régen is volt, mikor engem hívott el valaki…*
Megvárom, míg bemutat és kezet nyújtok a lány felé mikor elhangzik a nevem. Egy pillanatra zavartság suhan át az arcomon Anima reakciójától ahogy felismer és elszalad. Döbbenten lesek utána, majd Dimitriosra. Majd újra a lány után és újra Dimitriosra
/Görög/ Mit meséltél rólam neki? Vagy valami van rajtam? Vagy ilyen rossz hírem van?
Lesem Dimitrios arcát, majd újra megjelenik az ismert mosoly az arcomon. Közben a bevásárló kocsi felé lépek, hogy bevigyük.
/Görög/ Csinos lány volt , hol ismerted meg? – faggatózóm játékosan – Mindent tudni szeretnék – bököm oldalba finoman könyökkel ahogy mellé lépek.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Dél körül
Ahogy csak egy vihar képes, oly hirtelen lobbanhat fel benned a harag, hogy Dimtiros miért nem dolgozik! hogy miért egy ilyen gyönyörű fiatal szűzzel flörtöl, ahelyett, hogy veled törődne. Ráadásul te vagy a kapitány, miért neked kéne dolgoznod? Azért fizeted őket, hogy ha kell megszakadjanak! Megteheted, hogy lehordod, hogy kérdőre vonod de még azt is, hogy megtilts neki bármit! Te vagy a Kapitány!
A vihar, lehet rombol, de az is lehet csak előszele volt valami nagyobbnak és tovaszáll mielőtt bármi történne. Talán az egész csak a vihar szeme, de könnyen tűnhet minden nyugodtnak és kellemesnek, ami előtte bosszantott téged. Nem kizárt, hogy valóban csak ennyi történt vagy az is lehet, hogy az első állítás volt igaz: főleg amikor a vacsorameghívás gondolata üti fel a fejét.
Az, hogy te milyen régen nem vettél részt ilyen eseményen, hogy nem téged hívtak és mennyire nem figyeltek rád miközben ott álltál mellettük, a tény, hogy van akit Dimitrios előrébb sorolt nálad! hogy merészelte? Ráadásul hogy képzeli ez a kis csitri, hogy nem tisztel meg azzal, hogy kezet fog, csak motyog valamit és elrohan? Érthetetlen!
Dimitrios /Görög/ Nem kerültél szóba.
Közli halkan és tekintete az arcodat fürkészi, mely talán még komorabb lett ezen kijelentésre, ha te magad nem is vetted észre. Úgy érzed, mintha valami féktelen és ősi, valami pusztítóan sötét és kegyetlen dolog kelne életre benned, ami nem kegyelmez. Aztán… napsugarak. Lágy szellő és kósza bárányfelhők érzete, ahogy mindez elvonul, ahogy a mosoly felragyog arcodon és érdeklődni kezdesz.
Dimitrios /Görög/ Itt találkoztunk a parton. Látta, hogy cipekedünk és megkérdezte segíthet e.
Úgy tűnik a lány tökéletes. Bár kétled, hogy nehezebbet tudna emelni, a társasága könnyen elterelheti a férfi figyelmet arról, hogy milyen nehéz munkát is végez éppen. Ki tudja? Talán pont ez volt a célja. Amit te is megtehettél volna, ha nem egyedül lovagolsz a hullámokon, hanem elkíséred a fiúkat bevásárolni.
Dimitrios /Görög/ Meglátta a gitárhúrokat és…
Némi vállvonás (és az általad bemutatott könyöklés, ami elhalt a kemény izmokon) után ezt úgy értelmezed, hogy a többi már történelem. Eközben a kocsi mögé érsz és megpróbálod megtolni. Hmpf. Még egyszer nekiveselkedsz, így már elindul, de azért Dimitrios valljuk be nagy segítség, amikor úgy tesz mint aki csak azért segít, hogy gördülékenyebb legyen, nem azért, mert leizzadnál mire a hajóig eltolnád a ládákat, melyeken valóban feltűnik az említett húrokat rejtő kisebb doboz.
-
Valahonnan nagyon mélyről tör elő a harag bennem. Soha nem éreztem magam még ennyire dühösnek. Legalábbis nem emlékszem.
*Az a kis csitri... Hogy merészeli? Szívem szerint darabokra tépném. Hogy merészeli Dimitrios semmibe venni a jelenlétem? Mégis mi van ebben a csajban, ami bennem nincs? Vacsora mi? Hát az ÉN hajómon tuti nen! Még engem sem hívtak soha semmire meg, pedig itt laknak a hajómon velem. Eddig jó kapitányuk voltam és jó fej, de ha ez nem elég akkor megkapják a másik énem!*
Még a „könyöklés” előtt észreveszem, hogy a kezem ökölbe szorult akaratlanul és a mosolyom eltűnt, arcom egyre komorabb. A napsütés melege térít észhez és segít leküzdenem nehezen a hirtelen támadt dühöm. Újra a legragyogóbb mosolyom veszem fel és könyöklöm oldalba Dimitriost. Ahogy újra és újra nekifeszülök a kocsinak ki is adom a maradékát is a megmaradt haragnak, ahogy összpontosítom minden erőm benne. Egészen a móló közepéig bírom, majd átengedem a lehetőséget a mellettem álló férfinak.
/Görög/ Csak úgy odament hozzád, hogy segíthet e? – kuncogok fel – Ahham … Te meg egyből vacsorára hívod? – kacsintok rá játékosan mosolyogva. – De akkor honnan ismer? És miért szaladt el?
* Jeszus, most esik le, hogy az előbb még a csaj fejét akartam letépni a pimaszsága miatt. Mi ütött belém? És komolyan féltékeny lettem rá? Soha nem éreztem még ilyet.*
Kísérem a hajóig mosolyogva a kocsit majd a könnyebb dobozokat segítek behordani, majd bent elpakolni a helyére a dolgokat. Végig változatlanul mosolyogva. A munka vége felé figyelem az utolsó darabok helyére kerülését a pultot támasztva. Halkan megköszörülöm a torkom.
/Angol/ Kérdeznék valamit tőletek. És ne nézzetek lököttnek, de bevallom kissé össze zavarodtam. Dimitrios reggel valami balesetet említett, ami egy hete volt. De megvallom nem emlékszem rá. Megkérnélek titeket, hogy mondjátok el, amit tudtok.
Nézem rájuk komolyabb arccal. Mosolyom eltűnt, ahogy próbálom előkotorni emlékeimet az esetről. Szeretnék végre válaszokat kapni.
-
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – Délután
A harag sötét felhői éles árnyékot vetnek, olyanokat, amik kirajzolják a közepén eddig megbúvó árnyalakot, kinek kifejezéstelen fekete szemei vakítóan, melegség és együttérzés nélkül ragyognak oly tekintettel ruházva fel őt, melyek az óceánok fénytelen-kegyetlen mélységét idézik. Súlytalannak tetszik ahogyan ott lebeg a koromfekete felhők között manta-rájához hasonlatos szárnyain, miközben időnként kékesfekete villámok cikáznak körülötte sejtetve nőiesnek ható alakját. Fel-felbukkanó apró villámocskák szaladgálnak a testén is, mintha a körülötte lévő energiából töltődött volna fel. Viharos szelek bele-beletépnek a szárnyaiba, de képtelenek kibillenteni választott helyzetéből, mely úgy tűnhet, mintha hellyel-közzel a vihar közepe lenne. A bejutó hevesen örvénylő szelek amik körülölelik, olyanoknak tűnnek, amik dermesztőek és csontig hatolnak. A villanások kékesszürke, cápákéra emlékeztető rücskös és durva bőrt fednek fel, affélét, ami képes ledörzsölni egy ember húsát. A mosoly – mely felfedi a többsoros éles-hegyes fogsort – olyan akár egy ragadozóé, ami uralkodik a környezetén. Kezét emeli – melyeken éles karmok sorakoznak – hogy mosolyát rejtse talán, de ehelyett úgy véled mintha rád mutatna… és a következő pillanatban egy vakító villanással a látomás véget ér.
Érthetetlen, hogy mi történt, de a pillanat egy huncut napsugár érintésére tovatűnt, te pedig visszahúzod a kezed mellyel oldalba könyökölted Dimitriost, aki erre csak rád mosolyog. Úgy tűnik nem vette észre, hogy mily erővel szorítottad ökölbe az ujjaidat ahogyan azt sem teszi szóvá, hogy első körben a kiskocsi győzedelmeskedett. Természetesen nem engedi, hogy egyedül harcolj az alaposan megpakolt kiskocsival, így a második nekifutásnál majdnem elesel a váratlan segítség miatt. Érzed, hogy az első tiszted nélkül valószínűleg néhány métert ha megtettél volna, de az sem kizárt, hogy még addig sem tudtad volna egyedül eltolni a vásároltakat.
Dimitrios /Görög/ Igen. Egy fiatal ázsiai lánnyal sétáltak kettesben, aki még azelőtt elsétált, hogy Anima csatlakozott volna Zach-hez, aki pont olyan kedves volt, mint mindig…
Felnevet, kicsit ingatja a fejét, majd a kérdésedre értetlenül pillant rád. Olyannyira meglephette, hogy majdnem nekimentél a kocsinak. A megtorpanó Dimitrios segítségének hiánya pont elegendő lett volna, de a férfi reflexeinek köszönhetően elkerülted a fájdalmas találkozást. Így most a karjába simulhatsz, ahelyett, hogy kínos helyzetbe kerültél volna és érezheted egy igazi tengerész erőnlétének kemény bizonyítékát. Eltelik talán egy perc mire kibököd a kérdésed második felét, ami azonnal feloldja a pillanatot és illőnek nevezett távolságot képez közöttetek… megint.
Dimitiros /Görög/ Nem tudom, hogy honnan ismer téged vagy miért sietett el.
Tisztázza, hogy ez számára is rejtély, ami csak megerősíti a korábbi megérzésedet, mely szerint az első tiszt még nálad is értetlenebb a kialakult helyzetet illetően. Az elkövetkezendő percek már a pakolásé amelyből a visszatérő Zach is kiveszi a részét, úgy tűnik végzett a rá eső kocsival amíg a többiek, ahogyan ő fogalmazott: Aphrodithe-nek hódoltak. Nem tett megjegyzést vagy említette meg, hogy neki miért kell többet dolgoznia, úgy tűnik, hogy nem zavarja, hogy neki kellett többet tennie még akkor sem, amikor te már csak a folyosón álldogálva várod, hogy az utolsó rekeszek is a helyükre kerüljenek.
Ez után felsétálsz, hogy a pultnál várd őket, de eltelik pár perc mire előbb Dimitrios, majd kicsivel később Zach is előkerül. A késés oka egyértelműnek tűnik, mivel Zach nyakában ott egy sötétkék törülköző. Kissé rakoncátlanul pihen a vállán, valószínűleg egy férfiasan laza dobást követően került oda. A csapat tehát hivatalosan is egy helyiségben tartózkodik, mely lehetővé teszi számodra, hogy kérdéssel fordulj feléjük. Ezt követően látod, hogy mindkettejük elég tanácstalanul néz a másikra, majd Zach az aki aprót biccent, hogy Dimitrios adjon neked választ:
Dimitiros /Angol/ A vihar odakint ért el bennünket és miközben azon dolgoztuk, hogy lezárjuk a hajót, az egyik hatalmas hullám lesodort téged a fedélzetről. Nem találtunk meg egykönnyen és…
Zach /Angol/ Úgy tűnt megfulladtál, de…
Dimitiros /Angol/ … ezt el tudtuk kerülni.
fogalmazzák meg finoman, hogy tulajdonképpen ki tudja mennyi ideig, de elképzelhető, hogy halott voltál az ő orvosi ismereteik szerint. Ugyanakkor mindketten fellélegeztek – ahogyan most is hosszan engedik ki a levegőt – nem kicsit nyugodtak meg, amikor visszatértél az élők közé, melynek ára úgy tűnik a közelmúltban történt események emlékei lettek. Szavaikat követően csend áll be, melyet úgy tűnik egyikük sem kíván megtörni, mintha időt akarnánk adni arra, hogy feldolgozd a hallottakat és magad döntsd mikor állsz készen arra, hogy a megtorpant pillanat átadja helyét egy mosolygósabbnak és élet-telibbnek.
-
Két doboz pakolása közben rémlik fel az a rémes látomás, amit a mólón láttam, amikor oly hirtelen a semmiből dühös lettem arra a lányra és Dimitrios tiszteletlenségére.
* Mi volt az az izé? Olyan, mint egy démoni angyal szárnyakkal, de cápa vonásokkal. Cápa? Az a tekintet… olyan sötét, hideg és gonosz, és ahogy rám mutatott azzal a szörnyű mosollyal… Miért rám? De hisz ez csak egy szörnyű kép volt, ahogy az agyam megviccelt engem, a kialvatlanságtól és amiért hagytam magam dühbe gurulni. Ugyan már kislány… ezután a szörnyű ébredés után már miért csodálkozol ilyenen? *
Ahogy kilépek a hajófedélzet egy újabb dobozért a nap meleg érintése szinte el is felejteti velem ezt a képet és mosolyogva csinálom a dolgom tovább.
Kicsivel később egy üres pohárral játszadozva merengek a mólón történteken, és Dimitrios „ölelésén”.
*Már megint hol jár az eszed te lány? De az a test…. A teste közelsége…. *
Merengésemből pont az ő lépteinek közeledése zökkent ki, majd figyelem, ahogy belép a helyiségbe egy más után a két jelenleg legfontosabb férfi az életemben.
* És Zack a másik álom pasi. Így megbocsátom nekik, hogy késlekedtek. *
A kérésem elhangzása után kissé megijeszt az hogy késlekedve válaszolnak. A válaszuk meg egész egyszerűen ledöbbent, vagy inkább megrémít. Az első bárszékre le kell ülnöm és a poharat letenni a kezemből mielőtt elejtem.
* Hogy mi? Halott voltam? És még csak nem is emlékszem az egészre? Miért is emlékeznék, hiszen halott voltam…. De miért nem vagyok kórházban gépeken?*
/Angol/ És mennyi ideig voltam…. ? Hogy találtatok meg? És hogy hogy nem a korházban vagyok?
Átnyúlok a pulton és az első erősebb alkohol tartalmú üvegből töltök magamnak, majd le is húzom azonnal. Mivel nem szoktam inni, így fintorogni kezdek majd köhögni. És ezzel a lendülettel töltök magamnak még egyet, és lehúzom, amit újabb köhögés kísér. Majd ismét a fiúkra nézek.
/Angol/ Megmentettétek az életemet…. Nem tudom mit…. Köszönöm…
* Az én két pasim… Megmentettek… örökre az adósuk vagyok…. *
Könnyek szöknek a szemembe, amit ki nem állhatok így az alkoholtól kissé megerősödve húzom ki magam és törlöm le azokat azonnal.
* Nem láthatnak sírni. Láttak már összetörve, de sírni még nem… Hiszen a kapitányuk vagyok…. Baromság, megmentették az életem… mit számít pár könnycsepp… *
Vívódóm magamban, ahogy nézem a két hősöm.
-
Görögország, Athén
1999. július 20.
Kedd – Késő este
A végtelen homokszemei peregnek. Van idő átrágni magad mindazon ami történt, hogy vajon miért és kire milyen hatással volt. A gondolatok végül egy oly fordulatot vesznek, melyet inkább hívunk intimnek, mint barátinak. Ugyanakkor a kérdés az, hogy mindezek hova vezethetnek, mivé válik és mit okoz majd.
Egészen addig leköthet, míg a kérdésedre a válasz el nem hangzik. Úgy véled, hogy most csak egy ital segíthet. Vagy kettő. Vagy… a férfiak nem teszik szóvá, ahogyan azt sem, hogy esetleg hosszabb időre van szükséged mire szóban is tudsz reagálni az elhangzottakra. A korábbi komor témát egy teljesen másik veszi át, mintha a Tornádó helyébe egy Áradás lépne.
D. /Angol/ Nem tudjuk pontosan. Zach – pillant a másikra – a kormánnyal küzdött, én pedig az ellenőrzéseket végeztem a hajóorrban mikor úgy láttam, mintha elsodortak volna téged a hullámok. Újabbak és újabbak következtek és nem volt időm a biztosítókötélre. Az ég leszakadt, de oly módon, ahogy soha nem láttam még! Alig láttam a saját kezemet. Valahogyan sikerült rögzíteni a helyzetemet…
Az alkohol, mint megoldás, lehet nem a legjobb választás volt, ezt némi köhögés és eddig ismeretlen ízek vegyesen kívánják megerősíteni-cáfolni, míg nem tudod, hogy ez jó vagy sem, újabb pohárral kísérled meg eldönteni. Ez idő alatt a korábban megkezdett mondatot a két férfi nem siet befejezni, helyette:
D. /Angol/ Nem vagyok biztos benne, hogy…
Z. /Angol/ Szívesen.
Úgy tűnik nem tudják kezelni a háládat, nem is érzik úgy, hogy megérdemlik, így inkább szeretnék minél előbb maguk mögött tudni ezt a kényelmetlen pillanatot. A könnyeidre, ha felpillantanál, mint ők is úgy reagálnak, ahogy a legtöbb férfi: fogalmuk sincs mit tegyenek. Ott toporognak, sőt mintha Zach is elérzékenyült volna.
A srácok lassan el is párolognának, nem zavarva téged abban, hogy magad módján dolgozd fel a hallottakat. Úgy tűnik – ha nem teszel másképp – a vacsora a konyhában fog várni, melyet még élvezhetsz a naplementében, de az éj kíméletlenül közelít és végül utolér. A lehetőségek nem csökkentek, a hangulatod és döntésed fogja befolyásolni, hogyan telik majd el a nap hátralevő része.
-
Csendesen ücsörgök kicsit a pultnál, míg távoznak és újra egyedül maradok mint mindig az életben. A poharat forgatva, bökdösve merengek egy darabig.
* Majdnem meghaltam. Majdnem a szüleim után mentem. Vajon Oda kerülnék? Vajon ők Oda kerültek? Vajon az az Oda az hol van? De miért gondolkozom ezen, ha egyszer megmenekültem? Túléltem a lehetetlent. Megmentettek valahogy… De miért láttam azt rajtuk, hogy valamit titkolnak? Valamit nem mondtak el. Jó lenne, ha emlékeznék, de lehet jobb ez így. De ma már nem kérdezősködöm. Húúúú… kezdek éhes lenni. Enni kéne valamit.*
Beletúrok a hajamba, ne lógjon a szemembe és elindulok a konyha fele vacsit keresni. Korgó pocimat fogva lépek be a konyhába. Bent körbenézve megtalálom a fiúk által készített vacsorám. Ott bent le is ülök az egyik pulthoz és szépen megeszem.
* Isteni, mint mindig. Hát aki tud az tud és Zack tud.*
Csendesen fogyasztom el az utolsó falatig a vacsorám. Elteszem a tányért és az evőeszközöket a mosogatóba, majd elindulok a fedélzetre a naplemente végét megnézni. Kint felülök a legfelső szinten egy nyugágyba, ahonnan megnézhetem a természet egyik csodáját. Ahogy nézem lassan álmosság kúszik végig rajtam. A csillagokat nézem és a csillagképeket keresem amiket ismernem kell.
Arra riadok egy órával később, hogy fázom a kis toppomban és a sortocskámban. Lassan kecmergek fel a „fekhelyemből” amiben elgémberedtem. Nyújtózom egyet cicásan és lassan levánszorgok a háló kabinomba, ahol csak eldobálom a ruháimat a fürdőbe menet. Felveszem a háló ruhám, fogat mosok, majd a tükörben nézegetem magam, hogy találok e bármi nyomot, ami a balesetre utalhatna.
* Hogy úszhattam ezt meg csak ennyivel? Egy kis amnéziával? A tévében mindig rosszabbul járnak. Sőt minden oktatáson azt tanítják, hogy ez lehetetlen.*
Megrázom a fejem és kiveszem a hajgumit, amit a fogmosáshoz tettem be. Beletúrok a hajamba és kihúzom magam.
* Elég legyen! Túlélted és kész!*
Ezzel a gondolattal mászok be az ágyba a takaróm alá és próbálok álomba merülni.
-
Magad maradsz, egyedül, a gondolataid kísértenek csak és a beszűrődő hullámok dala, melyek talán picit enyhítenek a keserűségeden, ha már az alkohol nem vihet magával téged a kívánt megoldáshoz: a pillanatnyi felejtéshez. Az önsajnálat örvénye kezd el kavarogni, hogy majd magával rántson és ki tudja mi tegyen veled, de végül úgy véled, ha valamilyen hiedelem felé fordulsz, de legalábbis egy felsőbb erő irányításra bízod magad, akkor talán nem ér ennyi baj. Ki tudja, talán tényleg ezt kéne tenned…
Végül az éhség Nagyúr parancsának minden bizonnyal engedelmeskedsz és a konyhában hagyod, hogy lesújtson rád minden… erejével, te pedig elgyengülve veted magad a finom falatokra. Rövid idő alatt elfogyasztasz mindent, dicsérgetve a szakácsot, de a tudat alatt ott bolyong az a halk, alig hallható suttogás: te ennél jobbat érdemelsz! nem kell többet tenned érte, mint azt, hogy elveszed ami téged illet és addig használod amíg kedved tartja!
Dolgod végeztével a fedélzeten keresel menedéket, de ott sem igazán leled meg a keresett békét, pedig a lenyugvó nap varázslatos hidat fest a táncoló hullámokra, a színek a világosból sötétebbe, az élénkből árnyaltabba váltanak, míg teljesen be nem sötétedik. Ahogy a fények halványulnak, úgy érzed magad egyre elveszettebbnek és tör rád a magány érzete olyan erővel, mint eddig sohasem. Idővel fázni is kezdesz – ezért ha erőtlenül is – de felkelsz és elindulsz, hogy a mai napot múlt időbe helyezd.
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/00 Athen - Harbor of Pireas, Greece.jpg)
Az, hogy a csillagok sem hoztak megnyugvást, hogy a nyugágy sem tűnt elég kényelmesnek, de még a nyújtózással is csak annyit értél el, hogy egy hideg szellő betáncolt a topod alá és végigcsiklandozott rajtad… a forró fürdő hozhat némi enyhülést, a rutin amivel tisztálkodsz és esetleg több, de az biztos, hogy végül a reggelt tükröző csalóka képek mostanra sem változtak. Nem találsz az ikertestvéreden semmit, ami segíthetne megválaszolni az eddig felmerült kérdéseket.
Miután a kutatásod eredménytelensége sem vitt téged közelebb a megfejtéshez, inkább félre is teszed az efféle gondolatokat és bebújsz a takaró alá, hogy átadd magad az alvásnak nevezett öntudatlanságnak. Idővel azonban úgy tűnik, hogy a nap eseményei nem múltak el nyomtalanul, nehezen alszol el és egész éjjel forgolódsz két rémálom között, melyből nyúzottabban ébredsz, mint tetted korábban.
2. nap
Úgy tudod, hogy vannak zombik akik élet-telibbek, mint az a fiatal nő, aki egyszerre ült fel veled és néz rád félholt tekintettel. Ült volna fel, mert a rátapadt ágynemű visszahúzta szoros ölelésébe, és csak izzadó harc után sikerül kikecmeregni ölelő csápjai közül. Végül, ahogy tegnap, úgy ma is tied a diadal és belekezdhetsz a reggeli rutinba, hogy megpróbálj embert varázsolni abból, ami másodikra is legalább olyan ijesztő volt, mint elsőre.
A reggeli rituálé közben érkezik egy Dimitros, aki ellentétben veled igen vidámnak tűnik, szinte már megbocsáthatatlanul jó kedélyű mosollyal kezd el kávét készíteni. Zach valamivel később – talán az illatok csábításának engedve – érkezik, hogy reggelit kezdjen készíteni. Mindketten köszöntettek téged, de láthatóan gondolatban valahol egészen máshol járhatnak, legalábbis az Első Tiszted mindenképp. Zach a rutinszerű mogorvaságával már-már egy biztos pontnak tűnik a mindennapokban, de hogy melyik férfi mit rejt, azt nem tudod egy pillantással felfedni.
Azok a suttogó hangok nem hallgattak el. A reggeli készítés neszei sem képesek elnyomni őket, melyek lázadoznak a hellén férfi kicsattanó jókedve miatt, amik belemarnának az egyhangúságba amit Zach jelképez, de leginkább önmagadba, mert annyi lehetőség áll előtted, de nem teszel semmit. Ezeket az idegen-ismerős hangokat a rádióból – amit valamelyik férfi kapcsolt be – érkező zene nyomja el végül, melyben épp a sport hírek vége és az azt követő reklám hangzik el...
-
Egy újabb borzalmas reggel és most az előzőre is emlékszem. Próbálok felülni, de annyit forgolódtam éjjel, hogy bele gabalyodtam a takaróba és a lepedőbe. Beletelik pár percbe mik lehámozom magamról őket és az ágy végébe hajítom megmutatván nekik hogy akkor is én vagyok a főnök. Kivánszorgom a fürdőbe és szinte megriadok a látványtól. Nagyon sóhajtva állok inkább a zuhany alá és tusolok le meg mosok hajat. Majd a más jól ismert törülközőmbe rejtem a testem, amíg kifésülöm a hajam és fogat mosok. Kint tiszta fehérneműt majd sortot és topot veszek. Újra a tükörbe nézek, hogy felcsatoljam a még vizes hajam. Egy pillanatra megállok, hogy nyugtázzam, már haladok az élettel telibb zombi felé. Egy kávé majd segít.
A kávé gondolatával indulok meg a konyha felé mezítláb a kis rituálémat sem felejtve, hogy újra köszönetet mondjak az én egyetlen drágaságomnak. Utánam egy pillanattal érkezik Dimitrios és kávé-t kezd csinálni. Felülök a pultra ahol nem vagyok útban és figyelem mit csinál.
* Hogy lehet ilyen jó kedvű kora reggel? mi történt? Ez nem fer… napok óta nem bírok aludni…*
Mosolyom változatlanul bájos, mint mindig, bár a borzalmas éjszaka nyomait nem sikerült nyomtalanul eltüntetni, akárhogy is igyekeztem a fürdőben. Kislányosan lóbálom a lábam.
/Görög/ Reggelt! Hogy aludtál? Mi ez a kicsattanó jó kedv?
Közben Zack is megjön és reggelit kezd készíteni. Ő… olyan, mint mindig.
/Angol/ Neked is jó reggelt!
Mosolygok rá is a pultról.
* Segíteni kellene nekik, de ezek a fura gondolatok, vagy hangok… kis fura hangok, amit itt sutyorognak, hogy csak vegyem el…. de hisz sosem voltam ilyen. Nem értem magam. Hirtelen dühroham, és most ezek a fura gondolatok… *
Gondolataimból a rádió hangjai zökkentenek ki szerencsére. Újra mosolyogni kezdek és zene ütemére dobolni az ujjaimmal.
/Angol/ És kinek mi a terve mára?
Kérdezem játékosan és a kávé-t fixírozva a tekintetemmel. Közben kiszedem a hajgumit és leengedem a hajam, hogy gyorsabban száradjon. Beletúrok és kicsit felrázom a fezemmel.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggeli órák
Dimitros jókedvűen ténykedik, a napi rutinnal – mint a kávéfőzés – gyorsan végez és kiadagolja őket, majd megfelelően ízesíti azokat ahogy a tulajdonosa kívánja-szereti. A tiedre kerül némi hab és fahéj is ha nincs kifogásod ellene, míg az érkező Zach tányérokat szed elő, evőeszközöket és megterít ahogy azt illik, majd nekiáll az italok készítésének, mint frissen facsart narancslé és limonádé készítése, mely utóbbit a hűtőbe teszi, valószínűleg későbbre.
Dimitrios /Angol/ Köszönöm kérdésed, keveset, de azt kitűnően!
a kérdésed második felére nem érkezik válasz, időközben lehet magad is rádöbbensz, hogy bár barátok vagytok, vannak kérdések, melyek kiesnek ebből a kategóriából. Mindenesetre a férfi, aki mindig jó-kedélyű és tettre kész, nem marad adósod a válasszal, ami inkább kérdés egy oly tulajdonsággal, ami elgondolkodtathat. Eközben Zach biccent feléd, nála ez a ’Jó reggelt!’, mely tökéletesen illik mogorva természetéhez.
Dimitrios /Angol/ Miért, talán szomorkodnom kéne?
az a halk suttogás azt feleli igen. Igen azt kéne! ha neked nincs jó kedved, másnak se legyen! Eközben Zach friss pékárút, croissant és más helyi finom falatokat szeletel fel vagy csak készít oda az asztalra, hogy aztán minden készen álljon a közös reggelire. Úgy tűnik, hogy a lábadozásod a tekintetükben végéhez ért, és a visszaállhat a régi rutin: a közös étkezés, mely alatt sok mindent meg lehet vitatni, mielőtt mindenki elindulna a maga útján.
Dimitrios /Angol/ A szokásos.
Nem részletezik, és te is úgy érzed, hogy megint a határt feszegeted. Valószínűleg nem osztják meg veled életük minden másodpercét, kell nekik, szükségük van némi magányra vagy… egyszóval: szabadságra. Nem tették és nem is teszik szóvá azt, hogy milyen kíváncsi vagy, de megint azzal a félig kérdő tekintettel találkozol, amivel már korábban is összefutottál amikor valami olyasmi hangzott el, amit valahogy nem találtak hozzád illőnek.
A mozdulat, ahogy kiszabadítod a tincseidet egy pillanatra leköti a két férfi figyelmét, ellenben amikor te felnézel csak annyit látsz, hogy azzal foglalkoznak amivel eddig is, még is meg vagy győződve arról, hogy magadra vontad a figyelmüket egy pillanatra. A terítés és tálalás közepe-vége felé Dimitrios is csatlakozott a műveletekhez, így a két férfi pillanatok alatt elkészült, hogy végül mindenki leülhessen és elfogyaszthassa az állítólag legfontosabb étkezést: a reggelit.
-
Leülök a helyemre, ahova mindig, hogy együtt reggelizhessünk. Újra laza copfba fogom a hajam, majd a kiskanállal leeszem a habot és a fahájjal a kávéról. Elkezdek egy croassant felvágni és megkenni vajjal.
/Angol/ Jó étvágyat! – mosolygok rájuk.
Reggelizés közben próbálom azokat a fránya kis hangokat elzárni, elhallgattatni. Erősen igyekszem hogy mosolyomon semmi ne látszom ebből.
/Angol/ Nos Elgondolkoztam az új alkalmazott kérdésén. Arra gondoltam ma fel is adom a hirdetést. Ha jól vettem ki a szavaitokból, akkor egy szakács, és egy szobalány kéne?
Nézek rájuk mosolyogva, hogy komolyan gondolom és tényleg érdekel a véleményük, hiszem együtt tudjuk csak az Amaryllist felvirágoztatni újra.
/Angol/ Ha már a városban vagyok, elintézek pár hivatalos dolgot. Esetleg lenne e kedvetek elkísérni? Illetve arra gondoltam, hogy este kiülhetnénk a fedélzetre valami itóka mellett beszélgetni. Ahogy régen. Hátha beugrik valami az elmúlt egy hétből. Vagy csak jókat nevetünk, mint anno.
Kedvesen mosolyogok rájuk, ahogy az emlékek újra eszembe jutnak az át nevetgélt, zenélt estékről. Szépen megreggelizem. Nem eszem sokat, megint, de a kávé hamar elfogy.
* Ez a kávé isteni. Remélem segít felébredni és elfeledtetni ezt a szörnyű éjszakát. Jó lenne aludni egy jót nyugodtan, és akkor talán ezek a fura, sötét és szörnyű gondolatok is eltűnnének a fejemből.*
Ahogy befejezem az étkezést megtörlöm a szájam a szalvétába és figyelem ahogy ők is befejezik. Majd ha végeztek leszedem a tányérokat, beteszem a mosogató gépbe, majd a bögréket és az evőeszközöket. Utána az étkező bejáratában megállok és feléjük nézek.
/Angol/ Egészségetekre. Ha elkísérnétek akkor egy fél óra múlva indulhatunk is.
Egy újabb elbűvölő mosoly, majd elindulok a kabinom felé. Odabent kinyitom a szekrényem és kicsit elnézelődöm a ruháimon mit is
vegyek ma fel.
* Ezek a vad gondolatok. Nem vagyok ilyen önző…. nem voltam ilyen önző soha. De hogy mer ő vidám lenni mikor én nem tudtam aludni szinte semmit és még akkor is rémálmaim vannak. De miért ne lehetne jó kedve? Mi a fene ütött belém? Megőrültem? *
Kiveszek egy zöldes kék nyakban megkötős, mell alatt behúzott hosszú nyári ruhát és kiakasztom a szekrény ajtajára. Gyorsan ledobálom a sortot és a topot. Fehérneműt cserélek a ruhához majd felveszem a földig érő könnyű anyagú rucit és belenézek a tükörbe. Megigazítom magamon, hogy tökéletesen álljon rajtam miközben minden irányból ellenőrzöm. Visszasétálok, bezárom a szekrényt, majd egy másik kisebből előveszek egy magas sarkú a ruhához tökéletesen illő magas sarkú szandált és belebújok. Még egy tökéletesen színben és stílusában passzoló táska, amit egyenlőre csak az ágyra dobok. A fürdőben felteszek egy kis szempilla spirált, a hajamat megfésülve kiengedve hagyom. Bedobálok pár női cuccot a táskába, meg irattartó, meg pénztárca és mindent, ami még kell a hivatalos dolgokhoz. Újra megnézem magam a tükörbe, hogy tökéletes legyen a kép.
* Szóval akkor feladom a hirdetést a helyi újságban, majd a kikötői díjat kell befizetni. Egy gyógyszertár is kellene. Mi van még?*
Előkotrom a noteszem amibe mindent fel szoktam írni és megnézem van e valami elmaradásom, vagy határidős tenni valami vagy
akármi. Utána elteszem azt is a táskámba újra tükörbe nézek, hajamba túrva sóhajtok egy nagyon, felveszem a mindenki által ismert mosolyom és kilépek a kabinomból. Felsétálok a fedélzetre és rápillantok a telefonom órájára letelt e már a fél óra.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Reggeli órák
Mindkét férfi viszonozza az illő szavakat és mindaddig nem osztják meg gondolataikat, amíg le nem nyelték a legkisebb falat is. Az étkezés elején Dimitros elbambult kicsit, végignézte, ahogyan felfogtad a hajzuhatagot mielőtt újra a korábban megkezdett harapást befejezte volna. Nem úgy tűnik, mint akik tudják mi zajlik le benned, ennek megfelelően nem is törődnek vele. Kérdés, ha tisztában lennék vele, tudnánk e bármit is tenni? A következő pillanat már egy egészen más, mégis kellően fontos témáé, mely kérdésedre megint Dimitrios az aki válaszol.
Dimitrios /Angol/ Valaki, aki kellően jártas a megannyi nemzet gasztronómiájában amivel képes a különböző igényeket kifogástalanul kiszolgálni. Ami a második lehetőséget illeti, nos, ha van aki kifejezetten a vendégekkel törődik, akkor több időnk van az Amaryllsre és több programot is tudunk szervezni…
Zach csak rábólint az elhangzottakra, úgy tűnik nem kíván hozzátenni többet, mint ami már szóba került, ellenben azokkal tökéletesen egyetért. A hivatalos dolgokhoz sem fűz megjegyzést, ez a kapitány dolga, láthatóan ő nem kíván bürokráciával és más hasonlóval foglalkozni, de még a közelébe menni sem hajlandó. Úgy tűnik, hogy ha kell egyedül elvégez bármilyen munkát a hajó körül, de a papírtologatást még távolról sem akarja látni.
Dimitrios /Angol/ Elkísérlek szívesen, de az estét nem tudom megígérni.
Zach /Angol/ Egy kis bor nincs ellenemre.
Menti ki barátját a néger férfi, aki egyben jelezte, hogy örömmel csatlakozik az esti programhoz, de a városit végleg félretette. Ezután mindenki befejezi az étkezést, te leszeded az asztalt és megtömöd a mosogatógépet, ami azonban még nem lakott jól, így korainak tartod, hogy rávedd arra tegye a dolgát. Végül elindulsz a kabinodba, a srácok a maguk dolgára, de tudod, hogy fél óra múlva legalább az egyikük veled fog tartani. Ha szeretnéd is, hogy Zach is veled tartson, őt már ismered annyira, hogy tudd, nem fogja meggondolni magát.
A kabinodban álldogálsz a szekrényed előtt, melyben megannyi az alkalomra megfelelő ruhaköltemény várja, hogy végre kiválaszd és felvedd, némelyek lengén csábítanak, mások ledéren susognak de akad olyan is, amely morcos némaságával tűnik ki a többi közül. Egy zöldeskék-kékeszöld darabra esik a választásod, amely büszkén feszít rajtad a többiekre rá se hederítve, hogy merész vonalaival hangsúlyozza az úrnője megjelenését.
A művelet tehát lezárult és elégedetten szemlélheted magatokat a tükörben, mely mintha huncutul kacsintana! vagy csak a leskelődő fény tréfált meg, de bárhogy is legyen! ennél tökéletesebb aligha lehet! Néhány harci dísz – ahogy Zach hívja a sminket – felkerül, hogy megcáfolja a korábbi elméletet és valóban, igazán szépségessé varázsoljon, a férfiak nagy-nagy örömére. Talán egy pici táska is előkerül, amibe belekerülhetnek papírok és más fontosnak vélt vagy valóban oda sorolható apróságok, hogy aztán a város felé vehessétek az irányt.
A párod csak Dimitrios – aki hűen vallja, hogy ami szép az előtt hódolni kell – nem csak elismerően mért végig, de megesküdnél rá, hogy kívánatosnak tart! ahogyan később kiderül még néhány egyedi szépséget szintén. Tipikus férfi, aki nem kezdeményez beszélgetést édes semmiségekről, ellenben nincs ellenére a társalgás ha az nem üres fecsegés. Hallhatóan azzal nem tud mit kezdeni. Előzékeny, lovagias, még ha az illemtudása nem is tökéletes, de ott van ahol kell és teszi amit egy nő csak elvárhat egy ilyen alkalommal lovagiasság terén.
Főleg a kikötői díj macerája, de az újsághirdetés feladása is időigényesebb, sőt, még a gyógyszertárban is hosszasabban kell várakozni, míg megkapod amit szeretnél. Akárki találta fel a sorban állást, nagyon tréfás kedvében lehetett. No nem annyira mint Dimitrios, aki láthatóan a hirdetésben segítő középkorú de még az idősebb gyógyszertáras hölggyel is könnyedén megtalálja a hangot és jóízűen nevetgélnek témától függetlenül. Idő ugyan, de végül mindent magad mögött tudhatsz, a küldetések teljes sikerének ízével tervezheted tovább a közben hamarost délutánba forduló napot.
-
Próbálok nem csak semmiségekről beszélgetni. De ez a sorban állás feszülté tesz. Remélem, nem látja rajtam. De a kialvatlanság és ez az örökös várakozás.
* Miért nem lehet valamit gyorsan elintézni? Csak áll az ember és vár. Kiborító. Bezzeg Dimitrios… Ő bezzeg még ezt is tudja élvezni. Mégis mit eszik azokon a vén szatyrokon? Én is itt vagyok. Jeszus te csaj… csak nem féltékeny vagy? Csak udvarias. Nyugi már… Aludnod kéne végre. Csak kapnám már meg a nyugtatót vagy altatót.*
Vívódom magammal, és azzal hogy ne látszódjon semmi ebből kifele.
*Csak mosolyogj, ahogy szoktál.*
Miután a gyógyszertárat is magunk mögött hagytuk elégedetten nyugtázom, hogy túl vagyunk a kötelezőkön. Gyorsan elsuvasztom, amit vettem, hátha nem veszi észre, annyira lekötött. Pár méterrel arrább megállok és felnézek Dimitriosra. Csak lassan nézek fel, hogy újra végigmérhessem magamnak a férfit, míg észre nem veszi, mert akkor zavartan kapom el a tekintetem. Megköszörülöm a torkom majd felnézek rá.
/Görög/ Egy ebéd valahol? Kicsit megszusszanni és inni valami hideget. Tudsz egy jó helyet a környéken vagy a hajó felé menet?
Mosolygok rá azzal a jól ismert elbűvölő mosolyommal, amit jól ismer már.
/Görög/ Utána meg nem tudom. Van valami ötlet? Elvileg minden hivatalos elintézve egy időre. Majd be is kell írnom a naplóba, meg lefűzni a csekket a helyére. Szólj rám a hajón el ne felejtsem . – kacsintok rá játékosan - De ennyi.
Karolok bele játékos mosollyal, hogy akkor mehetünk is valamerre, attól függően mit válaszol.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
A gyógyszerek majd segítenek! így gondolod, ha beveszel pár altatót akkor attól helyre áll majd az egyensúly és eloszlik az a vihar ami benned tombol-rombol. Többek között erre, de másra is pazarolsz az idődből – hiszen elég sokat kell várakozni, ezért megteheted eközben – így talán még hasznosan is telik el a délelőtt. Felbukkan a gondolataidban az, hogy Dimitrios mit gondolhat, de akármit is vél vagy tud ténylegesen arról, hogy milyen nyomorultul – nézel ki – érzed magad, azt soha nem tette szóvá.
A gondolatait csupa komor képet festenek eléd, mint amikor állandóan borult az ég, és bár nem zuhog, mindez csak idő kérdése csupán. A hangulatod is megzuhan, nem tesz jót a sorban állás, hogy a férfi aki elkísért nem kizáróan veled foglakozik, hogy ő nem unatkozik és nincs problémája az alvással… amire már a táskádban a megoldás! Úgy hiszed, hogy nem látta mit tettél, de lehet egyszerűen csak nem érdekli vagy úgy véli ez a dolog is megér egy próbát. Akárhogyan is, de nem teszi szóvá, inkább vett egy csomagnyi védelmet.
Amikor felméred a férfit, zavartan el is kaphatod a tekinteted, mert épp téged nézett, esetleg csodált, ahogy így felidézed a pillanatot mielőtt hirtelen más irányt kerestél a tekintetednek. A torkodból érkező zajokra csak egy apró mosoly villan, de mire ténylegesen ránézel addigra csak a kíváncsi pillantás marad. A tekintete magával ragadó, része lehet a férfias sármjának, mindenesetre nem könnyű szabadulni a vidámságtól ami ott csillan benne, mint a tenger hullámain táncoló napsugarak.
Dimitrios /Görög/ Nem hangzik rosszul! Akad is egy kis hangulatos étterem a közelben! De megtehetjük azt is, hogy rendelünk valamit és elvisszük magunkkal így Zach-nak sem kell egyedül étkeznie.
Veti fel a lehetőségeket, melyből érezni ő a másodikra szavaz, ugyanakkor a tekintete mást sugall. Úgy véled nem lenne ellenére egy ebéd csak kettesben valami elzárt és meghitt helyen, de lehet csak te szeretnéd belemagyarázni a pillanatba. Végül a döntés a tied, bármelyiket választod, biztos vagy benne, hogy a férfi nem fogja felróni neked, hogy miért azt és miért nem a másikat… a kéréseidre eközben bólint, majd jelezni fogja, hogy mit ne felejts el. Ezután belekarolsz, ő pedig biccent, ahogy egy úr tenné és vár rátok a város!
-
Nehéz elszakadni a tekintetétől, a benne csillogó vidámságtól. Akaratlanul is elveszem benne egy pillanatra és újra zavarba jövök. Elkapom a tekintetem miközben a hajamba túrva nagyot sóhajtok. Ahogy felhőtlenül mosolyogva belekarolok, az utcát kezdem inkább figyelni.
/Görög/ Mind a kettő jól hangzik, de….
*Jobban hangzik az édes kettesben… Csak mi ketten, romantikusan. *
Fejezem be magamban a mondatot. Újra felnézek rá és az arcát fürkészem.
* Vajon melyiket akarná? Vajon melyik lenne a helyes döntés? Vajon akar tőlem valamit? De ha igen miért nem lép? Vagy lépjek én kockáztatva, hogy elvesztem egy jó alkalmazottam? De akkor minek vette azt? Biztos van valakije… Azért ennyire boldog. Hiszen az estét sem tudta megígérni. És már megint féltékeny vagy? Az ég szerelmére te lány! Elég legyen. És ha van valakije? Bárkit megkaphatsz, akit csak akarsz!*
Újra előre nézek, miközben megfeszül az állkapcsom a hibátlan mosolyom mögött. Kihúzom magam mellette.
/Görög/ Mutasd meg azt a kis helyet és meglátjuk, mire oda érünk, mennyien vannak.
Vetem fel a lehetőséget, arra, hogy ha akar lépjen, vagy sem. Belekarolva követem bárhová is visz.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Délelőtt, dél
Csendesen sétáltok, szótlanul egymásba karolva, akár egy pár, aki csupán a város szépségében gyönyörködik. Zavarodban, mely kislányos módon talán még pirulásra is késztetett az embereket figyeled, akik jönnek-mennek és sietnek dolguk után. Most, hogy kanyarogtok a város kicsi és szűk utcáin egyre több helybelit látsz, látod rajtuk a hétköznapok nyomát, a szürkeség komor felhőit, ahogy a rutin örvénye lassan elnyeli őket.
A legtöbbjük elveszett a modern társadalom elvárásaiban és a mindennapok lassan felemésztik őket. Nem tudod, hogy mikor lettél ilyen, de úgy érzed, hogy sokkal inkább megérted az emberi érzéseket, olvasol bennük mint eddig bármikor. Kevesekben látod azonban a makacsságot, a bátorságot ahhoz, hogy merjék élni az életüket, kiálljanak magukért és az álmaikért, megharcoljanak mindazért, amit vagy akit el akarnak érni. Egy példát ismersz, ő pedig itt sétál veled…
Dimitrios /Görög/ Rendben! Tetszeni fog!
Nem kérdez rá a ’de’ –re, mindig van egy de. Mindketten tisztában vagytok azzal, hogy melyik döntés mivel jár, nem is teszi szóvá senki, helyette folytatjátok az utatokat. Lehetséges, hogy még nem jártál erre, akkor talán még inkább magával ragadó a környék és fenséges a látvány, ahogy alápillantasz és végigtekintesz a városon, a kikötőn. Az étterem a helyi építészet jellegzetességeit viseli magán, kellően csendes és meghitt, szinte már romantikus jelzővel illethető.
A bejáratnál egy helyi idősebb férfi fogad őszinte és kedves mosollyal, úgy tűnik ő azon kevesek egyike akikből még nem halt ki az élni akarás, akik nem csak várják, de a szépség elébe is mennek. Köszöntés után egy asztalhoz kísér, mely egy erkélyen áll ugyan, de van egy fehér ponyva ami gondoskodik arról, hogy távol tartsa a forró napsugarakat. A tulajdonos, vagy ez az idősebb férfi étlapot kínál fel, majd elsiet, hogy egy ideig magatokra hagyjon benneteket. Ezután a férfi fellapozza azt, de belepillantás nélkül javasol:
Dimitrios /Görög/ Kitűnő a Σουβλάκι, ajánlom figyelmedbe!
-
Csak hagyom, hogy irányítson a kis utcákon keresztül. Ő tudja, merre kell menni én csak sétálok mellette és figyelem mosolyogva a helybelieket.
*Elkeseredettek, megtörtek, kiégtek. Szomorú látványt nyújtanak. Nagyon is. Szerencsésnek vagyok mondható, hogy elértem a célom és azt tehetek, amit akarok. De miért nem küzdenek? Miért érik be ennyivel? Vajon még látják ennek a csodálatos városnak a szépségét? És vajon Ő mer lépni? Ma hagyom, hogy ő lépjen elsőnek, ha akar valamit. *
Merengésemből szavai zökkentenek ki amire felmosolygok rá, jelezvén most ő a főnök. Majd újra a kis utcákat nézem és gyönyörködöm a látványban.
* Ezért szeretem Görögországot az első hazám.*
A kis étterem teljesen lenyűgöz és levesz a lábamról. Illedelmesen visszaköszönöm az idős úrnak és követem a teraszra. Majd leülök, táskát a székem alá rejtem, ne legyen útban, de ne is legyen könnyen eltávolítható a tudtom nélkül.
* Nagyon szép hely… Romantikus… Mondhatni tökéletes randi hely. Vajon lép? Vagy csak eszünk egyet? Nem merek reménykedni.
Hagyom magam sodródni az árral. Ő a főnök. *
Megköszönöm az étlapot, de még ki sem nyitottam, de már ajánlott is valami finomat.
* Pont az egyik kedvenc görög ételem választotta ki. Vajon tudatos volt vagy csak véletlen. Honnan ismerheti a helyet?*
/Görög/ Jól hangzik. Bízom az ízlésedben, nekem megfelel. – mosolygok rá továbbra is. - Nagyon szép kis hangulatos hely. Hogy találtál rá?
Nézek közbe ismét, majd őt kezdem fürkészni a tekintettemmel. Közben a szalvétát az ölembe terítem, ahogy a filmekben láttam, ha van erre megfelelő. Majd kezemet az asztalon pihentetve figyelem, ahogy az étlapot szemléli.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Dél körül
Dimitrios /Görög/ Különlegesen finomra készítik, de természetesen az elkészítés módja hétpecsétes titok!
viszonozza a mosolyt, majd felcsapja az étlapot, úgy tűnik valami mást is szeretne még, de azért nem lenne férfi, ha nem töltené el némi büszkeséggel, hogy jól választott. Úgy tűnik a hely, az étel és a társaság is kedvére van, mert az arca nagyon derűsnek hat, különleges nyugodt, békés és mentes bárminemű gond okozta ránctól. Ha esetleg van is valami a felszín alatt – és általában bizony rejtőzik ott valami – azt nem látni, de úgy véled ezúttal valóban nincs is mit. Ebben a pillanatban ez teljesen bizonyos.
Dimitrios /Görög/ Mielőtt az Amaryllisen kezdtem dolgozni, fedeztem fel, de akkor még nem engedhettem meg magamnak. Aztán ez megváltozott és minden alkalmat megragadtam, hogy kiélvezzem a látványt – itt rád pillant egy picit – és az ízeket. – mosolyodik el
mielőtt válaszolhatnál, az idősebb házigazda egy helyi finomsággal kényeztet, egy-egy pohárkával hozott a pici, de annál ékesebb, igencsak éltesnek tűnő ezüst-tálcán, melyről leemelve elétek teszi azt. Dimitros-al összevillanó tekintetüket csak egy bólintás kíséri, majd az mosolygós vendéglátótok el is siet maga mögött hagyva a délutáni hangulatot, melyet a ragyogó napsütés és a tiszta égbolt, egy jóképű és határozott férfi tesz teljessé számodra.
Dimitrios /Görög/ Helyi különlegességeket készít az öreg oly módon, mint senki más a városban! Talán azért ilyen kitűnőek az ételek és az italok, mert ő még hisz az ó-idők uraiban! és áldozatai bizony nem tűnnek hiábavalónak.
Osztja meg e lényegtelen, de úgy tűnik számára fontos információt, mely arra utalhat, hogy esetleg Dimitriosnak is közelebb áll a szívéhez a hellén hitvilág, mint a modern kereszténység. Lehet csak egy kedves történet, vagy mindössze érdekesség gyanánt hangzott el, de az tény, hogy a tengerészek között (régen biztos, hogy) sokan fordulnak valami magasabb erő útmutatása és védelme felé. Úgy rémlik, hogy nem jártál még a férfi szobájában mióta beköltözött – tisztelted a magányát – így azt sem tudod felidézni valóban akad e ott bármi ami e hitre utalhat.
-
Kinyitom én is az étlapot, de csak figyelem elterelésnek. Szinte teljesen elveszem a mosolyában. A nyugodtságban, amit most sugároz szinte magából. Babrálok az étlappal majd a hajamat hátra dobom a vállam felett, hogy ne zavarjon. Teljes odafigyeléssel figyelek rá, miközben beszél. Szinte zavarba hoz, hogy ahogy felnéz rám egy pillanatra. Halványan el is pirulhatok. Az öreg menti meg a helyzete, Követel a mozdulatait, ahogy leteszi a pohárkákat majd, ahogy távozik. Óvatosan felemelem a poharat és megszimatolom mi is lehet a pohárba, majd leteszem.
/Görög/ Jó az illata.
* Vajon felismerem az illatáról? Mi lehet ez? De jónak tűnik. Tényleg sokat járhat ide, ha a tulaj, vagy a felszolgáló így tudja mit hozzon.*
/Görög/ Örülök, hogy ide hoztál és megmutatod nekem ezt a kis helyet. Megvan a maga szépsége a görög istenek világának. Odaát sokat tanultunk róla, de azért már ezen a földön járni és olyanokkal beszélni akik még talán ebben hisznek. Ő a tulaj?
Rebbentem az öreg felé a tekintetem mosolyogva, hogy ne kelljen mutogatni és Őt figyelem.
* Nagyon régen nem foglalkoztam azzal miben is hiszek. Asszem egyszer le kéne ülni végig gondolni. Egy isten hitre nevelt az iskola, de ez a több isten hit sem hangzik rosszul… Olyan misztikus … Na de most ez hagyd kislány.. most Rá figyelj. De jó lenne megérinteni a kezét… az ajkait… Na jó.. Kicsit túl gondoltad a dolgot.*
Kezem az asztalra fektetem és az étlap sarkát babrálom, hogy lekössem őket kislányos zavaromban.
* De régen is voltam kettesben egy férfival, ilyen meghitt hangulatban. Kijöttem a gyakorlatból asszam. Zavarban érzem magam. *
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Dél körül
Nem tudod mit kaptál, de az illata kellemes, enyhe mentát fedezel fel benne, talán más hasonló növények aromáját is, amit – miután megkóstoltad – ízként is felismerhetsz. Érezhető benne az, hogy bizonyos kor alatt nem szolgálnak fel ilyesmit, hiszen a törvény konkrétan szól az ilyen frissítőkről és forgalmazásukról. A kérdés szerinted, hogy mennyit fordulhat meg itt Dimitrios, ha ez az idős úr – akárki is legyen – szavak nélkül is tudta mit kell hoznia. Ugyanakkor az sem lehetetlen, hogy ez a ház specialitása és egyszerűen csak egy gesztus…
Dimitrios /Görög/ Igen, Gregorios a tulajdonos. A semmiből építette fel két kezével és azóta gondoskodik róla.
Amikor elpillantasz, hogy megkeresd a korábban említett férfit, nem találod, de valószínűleg idővel újra felbukkan majd, ha más nem az ételekkel amiket rendeltetek. Elkalandozol, amikor a hit kérdése felmerül benned most először oly hosszú idő után, de nem szentelsz neki túl sok időt, hiszen ilyen dolgok nem érhetnek fel azon ábrándjaiddal amiket Dimitrios jelenléte keltett életre. A férfié aki az Amaryllis legénységének tagja immáron évek óta, aki nem több, mint egy barát, akivel nap mint nap közösen dolgozol…
Dimitrios /Görög/ Kíváncsian várom, hogy kik fognak jelentkezni a hirdetésre. Úgy vélem, hogy egy-két új szemlélet nem csak az üzletnek fog jót tenni!
-
Óvatosan ízlelgetem az frissítőt miközben a helyet mérem fel, hogy eltereljem a gondolataim Dimitriosról. Tekintetem óvatosan végigfuttatom a falakon, hogy milyen dekorációk vannak, majd a kilátáson, hogy meddig vagy mire lehet rálátni.
/Görög/ Nagyon szép munka, és örülök, hogy még meg van a hely. Valamit nagyon jól csinálhat
A hírtelen témaváltása teljesen visszaránt a realitás földjére. Egy pillanatra a mosolyom sem annyira őszinte, de gyorsan uralom az arckifejezésem.
* Hiszen hogy is képzelhettem ebbe az egész ebédbe többet, mint egy baráti/munkatársi ebéd. Ennyire nem lehetsz naív… Jól hangzik… jól hangzana, ha most bepróbálkozna, de ha az elmúl jó pár évben nem tette, akkor most miért tenné? De azért nem rossz eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha ma nálam töltené az éjszakát. *
/Görög/ Arra én is. Remélem, azért majd számíthatok a véleményetekre a jelöltekkel kapcsolatban. És természetesen a próbanap is meglesz, ha van olyan, aki érdemes rá. De magasan van a mérce, magasra tettétek. És nem csak a külső fog dönteni. - itt rámosolygok. – Viszont ezt kifejthetnéd bővebben. Minek tenne még jót szerinted?
Nézek rá kíváncsian és mosolyogva. Közben becsukom az étlapot és félreteszem. Pocakom halk morgásával adja tudtomra, hogy kellően éhes már.
* Kezdek farkas éhes lenni. Remélem az öreg hamar visszatér, hogy leadhassuk a rendelést. Talán utána még nézek valami édességet is. Nem rossz ötlet kényeztetni magam még. Abból is választhatna valami helyi finomságot. *
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Dél körül, kora délután
A hely hangulatos, magával ragadó légköre könnyen elvarázsolja az embert. A kilátás gyönyörű, rálátni a városra és a tengerre, mely csillogó hullámokkal kápráztatja a bámészkodót. A helyiség régi, ó-időket idéző, két oszlop között pici márványon egy szobor áll, de hirtelenjében nem tudod megállapítani kit ábrázol. Szőlővel befuttatott falak és mennyezet egyszerre terhes vörös és zöld terméstől, mely csak arra vár leszakítsd. Ahol nem e gyümölcs tekereg, ott rózsák színei tarkítják a falat. Az asztal, a székek, de még a terítő is kétkezi, mesteri munka, ahogyan az étkészlet is minden bizonnyal így készült egykor.
A gondolatok, melyeket elcsábított a pillanat, most a valóság durva pofonjától rendeződnek: úgy tűnik valóban csak egy baráti étkezés ez, semmi több. De mitől is lett volna az? és ezek után arra vágyódni, hogy hol töltse az éjszakát? még ennél is meddőbb elképzelés, főleg úgy, hogy nem tesznek érte semmit. Ugyanakkor mit kéne tenni, amikor a férfi megosztotta azt, estére tervei vannak? S mikor akartál többet ettől a barátságtól, mint ami egészen az elmúlt napokig nem szólt többről? Milyen változások történhettek még, mióta visszatértél a hullámsírból? Ezen gondolatok között (esetleg elűzve) szólalsz meg…
Dimitrios /Görög/ Ha kívánod egyikünk jelen lehet, de mindannyian lehet csak feszélyeznénk a jelöltet. Nem nagyon értek az ilyesmihez, de a kis lépések elve ezúttal talán segítségünkre lehet. Azért nem baj, ha szemrevaló – kuncog, majd rövid tűnődés – nem tudom, csak úgy érzem, hogy szükség van a változásra – pici vállvonás, mely mozdulat végére érkezik az étel is!
Ahogy minden, ez is tökéletesnek tűnik. Az illata, ahogyan ott áll a tányéron elrendezve és csak arra vár, hogy ajkaid közé kerülve tápláljon, egyszerűen: valóra vált álom. A tulajdonos – Gregorios – mosolyogva távozna is, hiszen pontosan tudja, hogy mindent megtett azért, hogy vendégei a lehető legtöbbet és jobbat kapják: nem kell csalódniuk! Dimitrios tölt egy pohár bort neked – amit eredetileg lehet Gregorios szeretett volna – majd koccintásra emeli poharát, hogy aztán egy kisfiúsan bájos, mégis rossz-fiúsan charme-os mosolyt követően néhány korttyal nedvesítse meg torkát az étkezés előtt.
-
Poharamat emelem a koccintásra majd én is kortyolok egy picit belőle.
* Ne vedd észre a mosolyát.. elég volt… *
Szidom le magam, ahogy egy pillanatra megint elgyengülni látszom.
*Hiszen egy erős önálló nő vagyok, *
Figyelmemet a borra és az ételre fordítom. Óvatosan tűzöm fel az első falatot a villámra hogy megízlelhessem, hogy az íze is olyan fenséges-e mint ahogy kinéz. Szépen óvatosan eszem le ne egyem magam véletlenül. Kár lenne a ruháért, nameg nevetségessé sem szeretném magam tenni előtte. Pár falattal később válaszolok.
/Görög/ Nagyon szeretném, ha valaki még jelen lenne. Ha jól emlékszem holnap kerül ki a hirdetés. Az megfelel, ha holnap utánra már szervezek is interjút? Már ha persze lesz érdeklődő. Természetesen Zeck-kel is egyeztetünk éppen ki ér rá. Változás… Nem annyira szeretem, főleg hogy most kicsit úgy érzem sok is van…. Lesz belőle – javítom elszólásom azonnal. És egy bűbájos mosollyal próbálom feledtetni azonnal. – Valahogy fel kell venni azzal a modern bárkával a versenyt újra. Nem hiszem, hogy a medence a fedélzeten teszi…
* Elegem van a Leviatanból. Jobb vagyok náluk, és a hajóm is jobb annál a modern szörnynél Nem értem mit esznek azon… *
Közben lassan elfogyasztom az étket és mosollyal jutalmazom, ha esetleg utántölti közben a poharam.
/Görög/ Vigyünk Zack-nek is egy adagot? És esetleg desszertre is van ötleted?
Leteszem a tányéromon a villát és a kést, ahogy kell jelezni, hogy befejeztem és megtörlöm a számat.
/Görög/ Ez isteni. Lehet fel kéne venni hozzánk szakácsnak, aki ezt készítette? – kacsintok rá.
* Hú ennyi finomság után jön egy kocogás majd később délután, az nem fog ártani, hátha elfáradok annyira , hogy végre rendesen tudjak aludni. De előtte egy kis napozás persze. Kell a D-vitamin a jókedvhez és a szép szín a bőrnek. *
/Görög/ Viszont most pár perc türelmedet kérném, ki kell mennem a mosdóba… Izé.. Tudod bepóderezni az orrom… - kuncogok fel halkan, majd elindulok megkeresni a kis ajtót amint a kis női figura, vagy valami hasonló díszeleg, Ezzel időt adva neki hogy desszert, vagy lassan indulás mellett dönt-e. Odabent dolgom végeztével egy fél percet elidőzöm a tükör előtt megbizonyosodva arról, hogy rendben van a sminkem és a ruhám is jól áll. Majd a saját tükörképem szemébe nézve próbálok erőt adni magamnak, hogy minden rendben és végleg előzni azokat a nem helyén való gondolatokat. Nem maradok el pár percnél tovább. Ha rendelt desszertet jó ízűen elfogyasztom, majd kikérem a számlát és fizetek.
/Görög/ Remélem vissza kísérsz a hajóhoz.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora délután, délután
A koccintás csengése akár egy dal kezdete, tisztán és szépen szól, méltó az elkövetkezendő percek evőeszközeinek melódiájához. A dalt egyedül a benned tomboló vihar kakofóniája zavarja össze, melyet azóta nem tudtál teljesen elcsendesíteni mióta felébredtél a tegnapot megelőző reggelen. Azóta is ott kavarog benned, mintha várná a pillanatot amikor eléggé megerősödik ahhoz, hogy kitörjön onnan és pusztítást hozzon mindenre ami körülvesz.
Az étel egy alkotás. Egy igazi művész testet és lelket borzongató csodája, mely lehet még halk sóhajt is kicsal. Omló falatok, ízek kavalkádja és ezt tetézi az ital aromája. A letűnt korok értékei bizony napjainkra sem veszítettek semmit abból, amiért oly sokan szerették őket. Eme fenséges falatok a megfelelő helyre kerülnek és elrepítenek egy olyan helyre ahova még Zach vagy Dimitrios főztje sosem volt képes. Talán ez hamarosan meg fog változni.
Dimitiros /Görög/ Rendben. Egyeztetek Zach-el és valamelyikünk mindenféleképp ott lesz! – nyugtat meg, mintha érezni a belső feszültségedet – de nem lepődnék meg, ha már holnap felkeresnének minket. – teszi hozzá tűnődve, majd még egy dolog mielőtt újabb falatot emelne – a változás örök… állandó.
Egy emlék villan, régről, talán csak az elméd csal meg, de mintha egy Kristálykatedrális tornyában állnál és feletted gyülekező viharfelhőkben gyönyörködnél. Minden olyan ködös, de a hátad mögül egy hang – olyan, mint a gyengéd szerető simogató érintése, mézédes, akár annak csókja, oly tiszta és annyira borzongató, több, mint a legcsodásabb hangszer – mintha azt mondaná halkan: „A változás örök. Állandó és elkerülhetetlen…” mire vagy miért mondta? Jó kérdések! de az emlék amilyen hirtelen bukkant fel úgy is tűnik el, mintha sosem lett volna.
Dimitrios /Görög/ Talán látogasd meg! – nevet halkan, nyilvánvaló tréfa jeleként, majd tovább falatozik
A desszertre nem érkezik ötlet, úgy véled az Első Tiszt vagy vigyáz arra a férfias alakjára vagy elég volt neki azon ízek óceánja amiben az ízlelőbimbói eddig fürödhettek. Talán a csalódás környékez amikor némi merengés után a férfi hangot ad annak, hogy elvitelre kérhetnétek valami édeset, de annak kiválasztását a te ízlésedre bízná. Ezzel mint egy azt sugallja, hogy bízik benned és abban, hogy amit választasz, az mindenkinek tökéletesen megfelel majd.
Dimitrios /Görög/ Gregorios nem válna meg az Ízek Templomától! – nevet, majd bólint, mikor türelmét kéred
Az illemhely is régies, de akadnak benne modern elemek melyek a különleges vendégek igényeinek is megfelelnek. A tükörben egy kissé zavarodott nő igazgatja a hajzuhatagot, csillogó tekintetét viharos érzései fakítják, de szépsége még így is lehengerlő. Így érkezel vissza – közben már elkészített édesség is ott vár téged három kis dobozban – hogy aztán a őszinte örömmel honorált étkezést követően együtt távozzatok a kikötő irányába.
A séta hosszas, csendes de annál varázslatosabb talán. Azonban mint minden jó dolog, ez is előbb ér véget, mint szeretnéd és végül a drága Amaryllis-ed előtt álldogálva arra eszmélsz, hogy Dimitrios gyengéden érintette meg a vállad – mely ponton még most is bizsereg a bőröd – és távozott. Az alkonyati fények hosszú árnyakat rajzolnak, kissé – talán csak ösztönösen, de – megborzongsz a látványuktól mielőtt megtennéd első lépésed a választott irányba… a közelgő éjszakába.
-
Ott állok az én Amarillys előtt és csodálom még egy fél percig az esti fényekben, majd elindulok a kabinomba átöltözni. Remélem Dimitrios átadja az étket Zack-nek. Egy kényelmes térdnadrágot veszek, egy toppal és futócipőt. Persze minden ruhadarab másodlagos célja tökéletes testem kihangsúlyozása. A tükör előtt felkötöm a hajam lófarokba szorosan, hogy ne zavarjon, majd felmegyek a fedélzetre és pár bemelegítő nyújtó gyakorlatot végzek.
*Túl sok gondolat kering a fejemben. Ismeretlen emlékképek tűnnek fel majd tűnnek el.*
Miután eléggé átmozgattam magam elindulok a kényelmes tempóban a szokásos kocogásomra, amit most jut eszembe egy hete elhanyagoltam. Végig a parton egyik irányba majd vissza és el a másikba.
* Olyan fura érzéseim vannak. Idegen gondolataim. Idegen emlékeim? Majd a kocogás segít. Mintha nem önmagam lennék. Évek óta ismerem Dimitrioszt. Sosem tekintettem úgy rá. Akkor most ez hirtelen honnan? És ez a mardosó düh, ami valahogy mindig itt lapul és csak az alkalomra vár, mint tegnap a mólón. És a rémálmok….az álmatlanság… lehet el kéne mennem orvoshoz. A… baleset… előtt nem ilyen voltam. Biztos valami post traumás izé, amit a filmekben is mindig emlegetnek.*
Kerülgetem az embereket és futok, de… lassan visszalassítok a normál tempóba. Fel sem tűnt hogy elkezdtem gyorsabban futni, mint ahogy megszoktam.
* Erre is figyelni kell. Kiszellőztetni jöttél az agyad, nem kifutni a lelkedet is. Csak a megszokott tempóban! *
Egy ideig próbálok csak a lábaim egymás elé rakására a megfelelő tempóban, majd a tengerre és a látványra figyelni., persze csak úgy hogy ne essek nagyot. Lassan egy kis körrel visszafelé indulok a kikötő felé. Az izmaim kezdenek jelezni, az egy heti kihagyás miatt, de pont ilyenkor nem szabad megállni.
Miután visszaértem a hajóhoz, még nyújtok utána egy kicsit és lazítok. Majd visszasétálok a kabinomba és egy jó meleg zuhanyt veszek.
Miután megszárítottam a hajamat, kiengedve hagyom. Felveszek egy tréningnadrágot egy zöld toppal és elindulok a konyhába. Magamhoz veszek három üvegsört a hűtőből, majd elindulok fel. Útközben egy plédet is a vállamra terítek. Fent leülök az egyik fotelbe, amiben tegnap elszunyókáltam, Leteszem az üvegeket az asztalra és várom a fiúkat, hogy eljönnek e, miközben a csillagokat tanulmányozom.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Délután, kora este
Átöltöztél, ezúttal a veled szemben álló ikertestvéred nem tűnik fenyegetőnek, sokkal inkább a zavarodott, értetlen és elveszett pillogások uralják a tekintetét. Egyenként is zavaróak lehetnek, de együttesen kellően elbizonytalaníthatnak: két napja kezdődött és nem igazán akar véget érni. Tettél lépéseket – a tükör felé is – de ezek csak kezdeti téblábolások voltak, akár egy apró napfénypászma mely megpróbál átfurakodni a fekete fellegek között – alig észrevehető, mégis talán reményteljességet sugallva, kiutat a szürkeségből.
A testeddel elégedett vagy, a szépségeddel mindenképp, melyet most hangsúlyozol is, mintha ezzel akarnád elfedni mindazt a zavart, ami alatta örvénylik. Mindenesetre a lófarok kiemeli a nyakad finom ívét, a többi ruhadarab pedig a többi vonalat hangsúlyozza: a vonzó nőiességedet. Nyújtózás, hajlás és más mozdulatok melyeket te könnyed lazításnak, az eljövendő sietős léptek előtti felkészülésnek neveznél, egy férfi számára biztos, hogy keringési rendszerének vagy az illetőnek látványos összeomlásával fenyegetne.
Alig adakozol annak ami veled történik, talán ezért olyan makacsul kitartó minden. Lehetséges, hogy többet kéne törődnöd azzal ami veled történt, talán kevesebb rémálom gyötörne, nem lenne ennyire keserédes az ébredés. Nem kizárt, hogy nem nehezedre rád az unalom és ami ennél is nagyobb terhet ró: az üzleti élet láthatatlan súlya, ha merészebb, vadabb valami elemibbet tennél, olyat, ami illene ahhoz a viharhoz ami majd egy hétig tombolt. Eshetősége annak, hogy több legyél mint vagy – változz, ahogy az emlék is súgta – talán csak karnyújtásnyira, illetve esetedben alig pár hajónyira van: Leviathanként ringatózva.
A férfiak terén is, az egészséges érzések, a testiség iránti vágy, talán olyasmi amit nem elnyomni, hanem kiengedni kéne. Lehet, hogy kalandosan, váratlanul lépve, nem pedig messze tornyosuló felhőként, már ideje korán felfedni a szándékot. Spontánul, minden tervezés nélkül, ahogy a természet adná. Ha megkívánod, elveszed! A tied lehet, ha minden ellenállást félresepersz és magadévá teszed azt, amit megkívántál. A természetben az erős uralkodik, a viharos ég, a tajtékos tenger! mindenki tiszteli és féli őt, áldoznak neki! hogy megbékítsék.
A harag rossz tanácsadó azt mondják. De az efféle érzelem rengeteg feszültséggel jár, ami könnyedén okozhat a nem megfelelő helyen fájdalmat, ha nem vezetik el. Akár a felhők között, a viharok idején! a villámlás ereje, szépsége és fénye olyasmi, amire mindenkinek szüksége van! kiengedni mindazt ami felgyülemlett még azelőtt, hogy a pusztítás teljesen megsemmisítene mindent az adott: a te környezetedben. Végül az utolsó gondolatok már a mólón érnek, otthonod mellett, ahol picit zihálva, kellemesen elfáradva szuszogsz levegő után alaposan leizzadva.
Szerencsére nem felejtetted el, hogy az elvonuló vihar után mily kellemes – mennyit jelent, hogy nem csak a lélek, de a test is megpihenhet – a napsugarak fényében fürödve… vagy éppen forró vízsugarak alatt. A tisztálkodás után – ezúttal másképp hangsúlyozva a szépségedet – igyekszel a férfiakat megkeresni, akik közül rá hosszú percek után Zach-re találsz, a hátsó fedélzeten. Egy asztalnál üldögél, ahol egy bontatlan boros üveg is árválkodik - mely szélén még ott csillog a lecsapódott nedvesség – úgy tűnik csak a pillanatra, a megfelelős alkalomra várva. A három üveg, melyet te bitoroltál el, úgy tűnik több, mint amennyire szükség lehet, de talán még korai csak úgy kijelenteni ezt.
Kétségtelen, hogy a csillagok magányos tanulmányozását egy másik alkalomra kell halasztanod. Az ében-bőrű férfi szótlanul fogad, csak finoman kitolja lábbal a széket amolyan – dobd le magad módon – hogy aztán kérdő tekintetével találkozz. Az iszogatáshoz nincs szükség szavakra, de ha szeretnél valamiről beszélni, akármit elmondani: akkor ő itt van és meghallgat. Az italt is ki lehet bontani, akármikor, bármikor csak szeretnétek, de azt tudod, hogy a francia matróz a bort jobban kedveli mint a sört, valószínű, hogy rád marad a három üveg – vagy amennyit elfogyasztasz belőlük.
-
Ahogy rátalálok Zack-re és meglátom a bort, halványan elszégyellem magam a sör miatt. Hiszen tudom, hogy ő bort részesíti előnyben. Csak leteszem az asztal távolabbi oldalára a 3 üveget és fáradtan lehuppanok a kitolt székre. Tekintetem először a borosüvegre, majd Zack-re vándorol. Kérdő tekintetétől egy picit zavarba jövök.
/Angol/ Bevallom, nem tudom miért a sört fogtam meg a hűtőből. Egy ilyen szép estéhet és jó társasághoz tényleg a bor illik. Elnézést, kicsit kimerültnek érzem magam az elmúlt napokban. Kérlek …
Tekintetem újra az üvegre siklik, jelezvén nyissa ki. Közben a kikötő szépségét nézem, mint előző este. Próbálom azt a sok kusza zavaros gondolatot elgyömöszölni az agyam hátsó részébe és csak a jelenre figyelni, és nem tudomást venni a vállamban fellépő halvány fájdalomról, ami a bennem lévő elnyomott feszültségtől kezd lassan növekedni.
/Angol/ És milyen napod volt? – próbálok valami könnyed beszélgetést kezdeni, mert a csönd nem segít a saját gondolataim elől elmenekülni. – Megkaptad a kis ebéd csomagot Dimitriostól?
Mosolygok rá reményteljesen, remélve neki is annyira ízlett, mint nekünk. Figyelem, ahogy kinyitja a bort közben és tölt nekünk. Csak zavaromban fecsegek ennyi. Kerülöm a témát, ami nyomaszt. De nem nyafogni jöttem ide este iszogatni, hanem élvezni a társaságot és a finom bort.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Kora este, este
Zach hosszasan néz téged mielőtt felkelne, hogy egy ilyen alkalomhoz illő rituálén keresztül bontsa ki a – hűtött – bort, ízleltesse meg veled és töltsön végül, ha elégedett lennél a valóban testesen édeskés vörösborral, mely minden bizonnyal kifogástalan minőséget képvisel. E művelet közben sem ad hangot annak, hogy megbántottad volna vagy zavarná, hogy te sört hoztál. Így utólag belegondolva lehetségesnek vélheted azt, hogy nem zavarta volna, ha ketten kétfélét kortyolgattok. Most azonban ott áll előtted a félig töltött pohár, amolyan, ha kérsz, akkor még van egy majd teli üveggel és a koccintást követően mindenki a maga módján fogyaszthat ebből a kiváló italból.
A kikötő éjszakai élete egy másik arculat, hiszen a nappali hőséget a kellemesen hűs váltotta fel. A csillagok fényesen ragyognának, ha a városi fények nem próbálnák eltompítani őket, de az emberek közül csak kevesen néznek felfelé, a legtöbben pont ellentétesen vagy csak maguk elé bámulnak. Az élet ebben a percben is lüktet mindenfelé – mint a válladból induló fájdalom – éjszakai műszakba indulók, szórakozni vágyók és persze a külhoniak, akik felfedezik az Athéni éjt. Mindez kevés, szavakkal próbálod elűzni a gondolatokat, melyek makacsul ragaszkodnak a jelenlétükhöz, de mielőtt feltennéd a kérdést, egy furcsa párosra leszel figyelmes.
Egy fiatal lány és egy középkorú férfi párosa halad a mólón a város felé. A férfi valamit szólhat, mert a lány megtorpan és arra fordul, de úgy tűnik bármit is akartak tőle, nem lehet túl érdekes vagy csak rövid volt, mert hamarost továbbsietnek. A férfi hirtelen elkezdi tapogatni a zsebeit, mintha elfelejtett, esetleg elvesztett volna valamit, de aztán rövid időn belül megnyugszik, úgy tűnik minden rendben van. A férfi úgy tűnik picit bizonytalan a mozgását illetően, talán a kelleténél többet ivott, láttál már ilyet máskor is. A lányka egy ideig mellette sétált, most két szédülés között ott hagyja a férfit, hogy felszaladjon egy padra és megálljon rajta, körülnézzen, álldogáljon, majd nóziját dörgölje.
E furcsa kettős közeledik, biztos, hogy a hajóhoz közel fognak elsétálni, ha egyszer végre ideérnek. A férfi többször is megáll, a lány pedig végül leugrik a padról és hol a férfi mögött álldogál lemaradva, hol előre sietve pillog és nézelődik, míg utol nem érik. Így haladnak el az Amaryllis mellett egyetlen további szót sem váltva egymás mellett, de azt az érzést keltve, mintha legalább az egyiküket érdekelte volna a yacht. Végül azonban nem tértek be hozzátok, hanem a város felé zsugorodott az alakjuk, míg teljesen el nem tűnt sosem tudva meg, hogy miért is volt olyan ismerős az fiatal lány, aki a férfit kísérte…
Zach /Angol/ Igen, köszönöm.
Érkezik a válasz, mely lehet több szóból állt, de te csak ennyit csíptél el belőle. Ugyanakkor azt is tudod, hogy a francia férfi kellően szótlan típus, adott esetben is csak félszavakkal kommunikál, de neki nem is ez az erőssége, nem ezért alkalmaztad egykor. Belegondolva azonban biztos, hogy ezúttal mást is mondott, a hogyléte felőli kérdés bizonyára megelőzte a második kérdésedre adott választ. Ezután sem társalog, úgy véled, hogy tisztában lehet azzal, hogy erőltetnek hat vagy csak úgy véli fáradt vagy és hagyja, hogy a magad módján pihengess: társaságban. Kell e több, mint egy ringatódzó otthon egy kellemes férfi társaságával, hogy elűzze a magány érzetét?
-
Egy ideig figyelem, ahogy Zack a bort tölti. A mozdulatait, ahogy tölt, majd ahogy koccintásra emeli poharát. Koccintok vele majd belekortyolok a finom italba. Valóban jobb választás egy ilyen szép estéhez. Majd lassan Zackről elterelődik a figyelmem egy fura párosra. Talán egy apa a lányával, akik kijöttek sétálni a partra. De ahogy jobban megfigyelem őket, feltűnik a férfi nincs jó bőrben.
* Na szép. Kihozza a lányát a partra és már részegen viszi haza? Szép kis családapa. Ez aztán példakép. Bár lehet beteg, vagy rosszul van? De a lányon nem látszik, hogy aggódna a kísérője miatt, sőt, egyenesen nem is figyel rá igazán. Ezek szerint ez megszokott, mindennapos dolog lehet. Hát nem irigylem a nejét. De miért teszik ezt az emberek? Örülnének inkább hogy ott vannak egymásnak, egészségben. Bár láthatnák a szüleim és a nagyszüleim meddig jutottam, hogy büszkék lehessenek rám... hiányoznak....*
Kortyolok bele a poharamba, hogy elejét vegyem ezeknek a gondolatoknak.
*De honnan olyan ismerős a lány? Talán már láttam őket itt a parton, végülis itt vagyunk már egy ideje, így nem kizárt. *
Figyelem, ahogy elhaladnak a hajó közelében, majd ahogy távolodnak és eltűnnek.
* Szinte örülök, hogy nem kell egy részeg férfival jópofizni a hajómon. Bár valószínűleg Zack intézné el rövidtávon a dolgot. *
Zack hangjára riadok fel merengésemből. Hirtelen zavaromat leplezvén újra belekortyolok a boromban.
* Bakker… eddig beszélt hozzám, helyesbítek, biztos mondott valami tömöret az „Igen, köszönöm” előtt. A fenébe... Jajj de figyelmetlen
vagy!!!*
/Angol/ Jeszus, ne haragudj… nem figyeltem mit mondtál… bocsánat…Megismételnéd?
Bevetem a nagy bocsánatkérő „bociszemeket”, hátha nem haragszik meg nagyon.
/Angol/ Fenébe… - korholom magam újra figyelmetlenségem miatt csendesen.
Kezemben a poharat babrálva figyelem a férfit egy darabig és hogy mennyire bántottam meg, azt, akinek az életem köszönhetem. De a vállamban lévő fájdalom újra magára vonja a figyelmem. Kicsit előredőlve a székemben leteszem a poharam és újra megpróbálom megnyújtani az a területet. Karomat magam előtt keresztbe, majd a fejemet hajtogatva mindenfelé, hátha sikerül az a csomót kimozogni. De mind hiába. lassan kifújom a levegőt, amit most veszek észre, hogy eddig bent tartottam. Felhúzom a vállaimra a plédet, töltök még egy kis bort a poharamba és visszadőlök a székbe keresve egy kényelmesebb helyzetet.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Este
Talán… elképzelhető, hogy elgondolkodsz azon, milyen lenne, ha lenne egy lányod… esetleg egy fiad vagy… valaki aki a véred – hiszen elvesztetted a családot – és egy gyermek talán újat adhatna! Aztán a furcsa páros eltűnik a város forgatagában, te pedig Zachre irányítod a figyelmed, hogy rádöbbenj, ezt az estét is magányodban kell eltöltened.
Ugyanakkor véleményed szerint helyesen ítéled meg azt, hogy nem sok minden hangozhatott el a néger férfi részéről a „Oui, je vous remercie” avagy „merci” előtt, hiszen a férfi mindig lényegre-törően beszél és azt is csak komoran. Kevéske francia tudásod – legalábbis ilyen téren – körülbelül egy-két szóval ad többet, talán egyszer érdemes lenne elsajátítani a „Szerelem nyelvét”.
Másfelől azonban a bocsánatkérő tekinteted is megtörik a társad komolyságán, viszont nem látsz benne haragot sem. Ez a fajta viselkedése éles ellentétben áll azzal, amikor leül, hogy megcirógassa a fehér-fekete billentyűket, végtelenül gyönyörű sóhajokat csalva ki ezáltal. Olyan lehet ez, mintha két személyisége lenne…
Zach a legszűkszavúbb tengeri medve akihez csak szerencséd volt. Ahhoz képest, hogy talán a harmincas éveiben járhat, úgy zsörtölődik akár egy igazi vén medve, és legalább olyan szórakoztató is. Ugyanakkor megbízható és hűséges, mely két jellemvonás egyre értékesebb, ahogy kevesebb és kevesebb ember vallja őket magáénak.
A francia gyarmatokról származó férfi amilyen pokróc, majd annyival több, ha leülhet és belefeledkezhet a billentyűk keltette dallamok világába. Egyszer, amikor valamiért bőbeszédűbb volt – de az oka most hirtelen nem rémlik fel – megemlítette, hogy a tenger hullámainak csobogása, a tengeri szél sós cseppjeinek árja a végtelen kékség és mindaz, amit a mélység rejt, mindig megihleti…
Ugyanakkor e percben már csak az andalító hangok vannak rá hatással, melyről egy apró ásítás árulkodik. Nem sokkal később egy második követi, de ekkor már mormog valamit orra alá, hogy aztán tőle megszokott segítőkészséggel, de röviden és tömören fogalmazva közölje veled:
Zach /Angol/ Eltakarítok. Jó éjt!
Amennyiben nem teszel vagy mondasz semmit, lélegzetvételnyit késve eleget is tenne kijelentésének, hogy aztán… valószínűleg azt már nem várod meg, hanem te is a holnap elébe sietnél. A kabinodban a megszokott kép fogad, semmi sem akadályozza meg, hogy esti rituáléd után a selymek között találj menedéket.
Egészen addig, míg a fürdőből nem téblábolsz az ágyadig. A vetett ágyneműn – a párnádon egészen pontosan – egy hófehér különleges boríték áll odatámasztva. A borítékon rövid kutakodás után nem látsz semmit ami bármiről is árulkodhatna, így még tippelni is igen nehéz, hogy ki tehette oda és miért, nem beszélve a többi esetlegesen felmerülő kérdésről…
-
Csendesen figyelem, ahogy ásít egyet, majd hozzá híven közölje, hogy részéről végre az esti programnak, viszont elpakol helyettem. Kiiszom a poharam tartalmát és ezzel el is hessegetve egy gyermek, vagy egy bordog család gondolatát.
*Hiszen ahhoz egy megbízható társat kéne találnom, aki utazik velem a hajón, ahogy a szeszélyes tengerek, óceánok csábítanak. Maradásom meg nincs sehol, nem bírnék megállapodni sehol, így elég nehéz lesz találni bárkit is.*
Majd a pokrócomba burkolózva felállok. Adok Zack-nek futólag egy arcra puszit, majd elindulok a kabinomba.
/Angol/ Köszönöm az italt. – mosolygok rá visszafordulva röviden – Jó éjt!
Ezzel elindulok befelé.
* Nem is tudom, miért adtam neki puszit, de csak úgy jött spontán. Talán a hálám az életemért, vagy azért hogy ennyi ideje mellettem van. A hála, hogy hűséges és megbízható, hogy kiült ide velem iszogatni. Remélem nem sértettem meg vagy ilyenek. Puszit csak olyan alkalmakkor adunk mikor valami okunk van rá, mint szülinap, ünnepek, de szerintem az elmúlt hetek eseményei is okok rá. Hosszú nap volt, sok gondolat. El fáradtam. De félek lefeküdni, megint jönnek a rémálmok, az álmatlanság. Még jó hogy vettem altatót, de ha az sem segít, elmegyek holnap orvoshoz. Jeszus, hiszen majdnem meghaltam és ez így biztos nem normális. De nem így lett a két férfinek köszönhetően a hajón. Még mindig nem értem mi is történt pontosan. Visszagondolva, olyanok voltak mintha nem mondtak volna el mindent. Majd holnap megpróbálok valahogy rákérdezni mi is történt, de ha ezen agyalok, most akkor nem fogok aludni az tuti. Muszáj koncentrálni, muszáj, hogy erősnek látszódjak, még ha beül kezdek kikészülni ettől a gondolattól. Hiszen két alkalmazottért is felelek, meg a hajóért, azaz az otthonomért.*
Ahogy fáradok így csapongnak a gondolataim össze vissza, de valahogy mindig erre a témára lyukadok ki. Ezzel belépek a kabinomba majd onnan a fürdőbe lépve hozzákezdjek a kis esti rituáléimhoz lefekvés előtt.
*Holnap csinálhatnék új szórólaptervet a hajónak, amit el is küldhetnék egy helyi nyomdának. Sőt, új vendégcsalogató táblákat a mólóra, hogy ránk találjanak. Úgy fest, ami más országokban bejön és bevonzza a turistákat, az itt nem elég.*
Ezzel a gondolattal lépek ki a fürdőből és sétálok az ágyamhoz egy pohár vízzel az altatónak. Ekkor veszem észre a kis levelet a párnámon. Megdöbbenve teszem le a poharat és először közbe majd ki nézek gyorsan a folyosóra, hogy nem e látom ki tette ide, hiszen mikor bejöttem a szobába nem láttam… asszem… Vissza sétálok és elveszem a borítékot, majd tüzetesen megnézem kívülről, van e bármi nyom rajta ami mondhat bármint arról aki ide tette.
*Ez meg hogy került ide? És mikor? És ki tette ide? Ha betörő lett volna, akkor elvitt volna nem? És ha valami fenyegetés? Valaki járt a hajón a tudtunk nélkül? Basszus, ez még sosem fordult elő… Még a végén mi is fizethetünk olyan hegyomlás biztonsági embert, mint a Leviatan? Na, azt már nem! *
Körbenézek a szobában, hogy mindent a helyén látok e, főleg a táskám, amit emlékeim szerint csak ledobtam valahova kocogás előtt. Újra kinézek a folyosóra, hátha hallok, vagy látok valakit, majd visszalépve a kabinba lassan kinyitom a borítékot és belenézek. Szívem majd kiugrik a helyéről félelmemben mit találhatok benne.
-
Görögország, Athén
1999. július 22. – 2. nap
Csütörtök – Este, kora éj
Eltűnődsz azon, hogy az elvesztett családot egy méltó társsal oldaladon tudnád leginkább elképzelni, ugyanakkor ott motoszkál egy sötét gondolat, hogy minek neked ahhoz bárki, hogy egy életet hozz a világra és felneveld azt? Mindent meg tudnál neki adni, miért lenne szükséged bárki másra?
A puszi kiváltotta hatás legalább annyira izgalmas, mint a végtelen kék tenger napsütötte szélcsend idején, mely lassan de biztosan unalmassá váló órákat egy-egy kóbor felhővel töri meg: mint egy felvont szemöldök. A mosolyra valami vicsorszerűség – nevezhetjük hasonló gesztusnak – a válasz, majd a távolodó léptek zaja.
Magad is a kabinod békéjére vágysz, így utad rövid időn belül oda vezet, ahol megkezdenéd a szokott rutint, a begyakorolt mozdulatok sorát melyek megtisztítanak és felkészítenek arra, hogy belépj az álmok kapuján. Néhány kósza gondolat még makacsul ragaszkodik hozzád, de a forró sugarak után már alig, leginkább egyáltalán nem marad hely számukra.
Félálmosan emeled a paplant egy kába mozdulattal, hogy utolérjen egy megkésett felismerés: a boríték. Ettől picit felébredsz, de érzed, hogy a selymek akár egy örvény, készülnek elnyelni. Sietve pillantasz körül, de csak az ikertestvéred lapos pislogásával találkozol, ahogy a folyosón is csak gyengén hunyorgó fényre találsz.
Visszalépdelsz, leülsz – mert a vonzás oly erős – és kezedbe veszed a tenger tajtékjának színében pompázó papírdarabot, hogy felhajtsd a szélénél és belepillants. Megteszed, hiszen nem találtál rajta semmit ami árulkodó lett volna, ami elmondaná, hogy honnan érkezett és mit rejt a világ elől, csak annyit enged sejtetni amit magad is látsz.
Magába zártan először nem látsz semmit, sőt, azt hiheted, hogy valaki éppen megtréfált – talán Dimitrios vagy… egy újabb körül és kipillantás után – de végül felfedezed, hogy nem erről van szó, csak az, amit magába foglal, az pontosan akkora, amekkora a boríték maga. Finoman csalogatod elő, hogy aztán két ujjal felnyisd a félbehajtott lapot…
Ekkor feltárul előtted mindaz amire továbbra is értetlenül – talán picit hevesebb szívdobogással – tekintesz, mert nem ismered fel a betűket… vagy mik ezek. Inkább tűnnek szimbólumoknak, de annyi nyelv létezik, talán ez egy olyan amivel eddig még nem találkoztál. Szomorú, hogy ez a gondolat hamar elillan, mert tudod, hogy már láttad őket korábban! csak… nem tudod felidézni, hogy hol és… mikor.
-
Finoman, lassan húzom elő a papírt a borítékból, hogy véletlen se sérüljön meg. Mit egy gyerek úgy izgulok és félek egyben, mi lehet benne. Hiszen az ágyamban hagyott, egészen pontosan a párnámon hagyott levél olyan bensőséges. Talán valami romantikus is lehet, de ezt a gondolatot, reményt gyorsan el is hessegetem. Vagy inkább túlzott fenyegetés, ahogy itt hagyták „az intim szférámban”, de mivel sehol senki, így ezt is elhessegetem. Túl fáradt vagyok ilyenen aggódni már. Lassan óvatosan szétnyitom a levelet és kezdeném olvasni, de döbbenten nézem a betűket… nem, nem is, inkább jeleket a lapon. Elkezdem forgatni a lapot, fejjel lefelé is, hátha valahogy olvashatóvá válik. Fény felé tartva, meg hátulról átvilágítva, hátha valami trükkös levél.
* Na ez szép… Az még oké, hogy nem romantikus meghívás az este további részére, de még csak nem is értelmes. Bár nagyon szép jelek, de ezt nem értem. Vagy még is? Mintha… Mint ha már láttam volna, de hiszen ez lehetetlen…*
A kíváncsiságon újra úrrá lesz a fáradtság, ami hatalmas ásítással tudatja jelenlétét megint. Még egy kicsit nézegetem a papírt, majd lassan bebújok a takaró alá és elnyújtózom alatta.
* Holnap utána kéne járni, mi lehet ez az írás. Talán a helyi nagy könyvtárban tudnak segíteni ez ügyben. Vagy esetleg valami fordító iroda. Vagy a helyi egyetemen hátha van nyelvész professzor. *
Egy újabb ásítás miközben lassan kiesik a levél a kezemből az ágy másik felére, ahol régóta nem aludt már senki.
* Holnap a szórólaposok után akkor elmegyek megnézni a könyvtárat, utána meg az egyetemre is bekérdezhetek. *
Lassan oldalamra fordulva nyom el az álom.
-
A művelet kényes, de teljes sikerrel zárul. A benne talált papír immáron a kezedben, legalábbis az ujjaid között tartod. Félelmeid idejekorán talán megalapozottak voltak, de most olyan butának tűnhet: hiszen ez csak egy darab fehér papír. Ugyanakkor ez az üzenet – bármi is legyen – oly sok érzelmet szabadít fel, mint az elmúlt pár napban semmi: még a két szeretett férfi sem.
Akármi is legyen ez, egy titkos hódoló – esetleg Zach vagy Dimitrios – vagy valaki, aki ily módon akarja tudatni veled hogy kedvel… esetleg pont az ellenkezője, például a Leviathanról érkezett, hogy fel kéne hagynod az értelmetlen versengéssel, hiszen szerinte nincs esélyed… akármi is legyen, tény, hogy itt van és ez elég sok mindent elárul.
A lapon található jelek, szimbólumok, betűk? idegen-ismerősök. Sosem láttad őket, de mégis tudod, hogy ez így nem teljesen igaz. A két gondolat egymással táncol, de a megoldás elkerül téged. Ez ellen oly módon készülsz tenni, hogy különböző módokon vizsgálgatod magát az üzenetet tartalmazó lapot:
teljesen eredménytelenül. A végeredmény olybá tűnik, hogy nem más, mint egy tényleg hétköznapi fehér lap, amely mindössze ezt a pár sor furcsa – igaz, valóban gyönyörű – szimbólumot hordozza magán. Egy ideig még állsz felette, de aztán félreteszed és bebújsz a takaró alá, hogy majd a holnaptól várj megoldást…
3. nap
A reggel, mint az előzőek, éppoly frissek és energikusak… kimerültebbnek érzed magad mint amikor lefeküdtél és az altató dacára olyan rémálmokkal küzdöttél, melyekre még emlékezni sem akarsz. Úgy tűnik a kérés meghallgattatott, mert nem tudnál felidézni egyetlen pillanatot sem, de az ízt, amit maga után hagyott valószínűleg csak egy alapos tisztálkodás képes eltüntetni.
Ugyanaz a rád csavarodott ágynemű, ugyanaz a kísértett arc tekint rád vissza a tükörből, egyedül talán a beszűrődő napsugarak mások, enyhítőek, melyek lassan kúsznak fel az ágyad szélén, hogy idővel akár téged is beragyogjanak. Ott ülsz ziláltan, kócos hajjal melynek egy része tapad a másik pedig akár a tajtékos tenger…
polipcsápok most is tartanak és pislogni is alig tudsz annyira nem ébredtél még fel teljesen… az illatokig, amik kopogás után kezdenek morgó hangokat kicsikarni belőled. Az reggeli vágyán túl – a tegnap tervezet – a mai nappal megvalósítandó dolgok uralkodnak el rajtad, melyek között egy könyvtár és még néhány más lehetőség szerepel. A részletek: azok amik még váratnak magukra…
-
Egy újabb borzalmas reggel, egy újabb borzalmas ébredés… Próbálom megint letekerni magamról valahogy a takaró és a lepedőt, majd kicsit eligazgatni magamon a ruhát. Az ágy szélén ülve nézem a szörnyű látványt a tükörben, ami elvileg én volnék. Valahogy a hajammal kiszedem az arcomból, hogy legalább lássak.
* Bár ezekkel a résnyire nyílt szemekkel nehéz lesz… Mintha semmit nem aludtam volna. Ki fogok készülni… Kopogtak? Mintha kopogtak volna...*
Ránézek az altatóra az éjjeli szekrényen és csalódottan dőlök hanyatt az ágyon miközben valami olyasmit morgok vagy nyöszörgök…
/Görög/ Gyere be…. – végig sem gondolva hogy görögül beszélve. Talán fel sem tűnik.
Csukott szemmel fekszem és próbálok még csak megpróbálni sem visszagondolni a ma esti rémálmokra.
* Úr isten, ez már nem normális… És ezek a vackok semmi nem segítettek… Asszem el kéne menni egy orvoshoz… *
Lassan nézek fel ki zavar ilyen korán…
* Korán? Mennyi az idő? *
Felülök és meglátom a levelet. Újra a kezembe veszem és kinyitom, hátha tegnap csak rosszul láttam és még is olvasható az a levélke. Hiszen addigra már hatott az altató. De sajnos nem…
* Hogy lehet, hogy mégis ismerősek ezek a szimbólumok? Talán akkor viszont irány a könyvtár, azután talán az egyetem. Vagy talán inkább egy orvos, ha már képzelgek is... Talán Dimitrios tud segíteni… *
/Görög/ Reggelt… mennyi az idő? Esetleg tudsz erről valamit? – továbbra sem tűnik fel, akárki is lépett be hozzám.
Elgyötört hangon, elgyötört arccal. Szörnyen nézhetek ki… Leteszem a levelet az ágyra, hogy megnézhesse, akárki is ébresztett. A választ meg sem várva lassan felkelek és elindulok a fürdőbe, hogy alaposan letusoljak, hátha elmossa az álmok nyomát és élettel teliben nézek majd ki utána. Majd valami kényelmesbe öltözve jövök ki a fürdőből, hogy megkeressem a reggelim és az esetleges választ is megkapjam a levélre.
* De neveletlen voltam, hogy nem vártam meg hogy válaszoljon… De talán jobb is hogy nem látott tovább abban az állapotban.*
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora reggel
A harcod polipként tapadó takaróddal hosszú és kimerítő – izzasztó – de mint mindig, ezúttal is te győzedelmeskedsz. Kicsi sietősebben veszed a levegőt, de az elszántságod nem ismert akadályt. A ruhára is ráparancsolsz, mely meghunyászkodva engedelmeskedik akaratodnak, hogy aztán olyan – aránylag olyan – formát öltsön, mint amit te elképzeltél.
Az ikertestvéred pimasz mosolya – nem, nem mosolyog, csak egy pillanatra úgy tűnt – tehát a tükörből bambuló tekintet elégé megviselt, olyan, ami egy forró fürdőért, esetleg teáért vagy kávéért kiált. A gubanctenger és csomó-hajzuhatag nem igazán hajlandó együttműködni veled, ellenben úgy nézel ki, mint aki egész éjjel…
Félvakon pislogva próbálod megemészteni, hogy a kinti zajokat a kopogással próbáld összeegyeztetni, míg végül úgy döntesz, hogy valóban így történt, tényleg valaki illően jelezte, hogy csatlakozna hozzád. Akármit is próbáltál mondani, azt biz elsőre nem sikerül. Leginkább egy macskacápa nyöszörgésére hasonlít – ami tudvalevően nincs – így ha nem szólítod meg az ajtónállót, akkor szegény még várni fog egy ideig.
Úgy a második, de lehet a harmadik próbálkozás után sikerül úgy helyezkedni, hogy lásd az órát amint kora reggeli időpont talán fáradt nyöszörgést csaljon ki és a gondolatot: „csak még öt percet…”. Végül lehet, hogy el is telik ez az idő mire felülsz, hogy megint a levéllel törődj, aki hálásan simul az ujjaid közé, a törődés okán… de amit tartalmaz, hiába mutatja meg újra, nem igazán tudod, hogy mi lehet az…
A következő szavaid már áthatolnak a hullámok dalán, melyek az Amaryllisnek simulva dúdolják reggeli ébresztőjüket és az ajtó nyílik, hogy Dimitrios lépjen be: a piszoknak van képe frissen borotváltan és enyhe, de érzéki illattól még vonzóbban belépni, sőt, rád mosolyogni! A galád még azt is megtette, hogy nem hozott reggelit, de cserébe van nála valami más: a gitártokja.
Dimitrios /Görög/ Jó reggelt! Itt az idő, hogy ébredezz Hercegnő, mert érkeznek az első inasok, hogy munkába állhassanak!
Rövid, halk nevetését követően elsiet az ágyad mellett és elhúzva a függönyt napfényt enged be – nem feltétlenül örülsz neki – majd kinyitja az ablakot, hogy némi friss levegőt – és a kikötő reggeli zajait – engedjen be. Ezután az ágyadig sétál mely előtt megállva lepillant rád és egy ideig az az érzésed van, hogy a látvány bizony hatással van rá… de aztán mégis úgy tűnik, mint aki hű Lovagod marad
Dimitrios /Görög/ Zach a konyhában készíti a reggelit – úgy tűnik ma ő a soros – engedelmeddel egy-két óra hosszára bemegyek a városba. Esetleg hozzak valamit? – érdeklődik, szívesen teszi, ha szükséged lenne valamire
A levelet leteszed, de nem nyúlnak érte, ellenben érzed a tekintetét ahogy elkísér a fürdőbe. Akárhogyan is, te gyönyörű vagy, ő pedig csak egy férfi, bármilyen jó barátok is vagytok, a szépséget mindig megcsodálja. Mire visszaérsz, már nincs itt, csak az illat maradt hátra, de te valamivel éberebb és frissebb vagy mint voltál. Már csak a hajaddal kéne kezdened valamit, de az biztos, hogy ennyi gubancot kibogozni…
Egy idő után – ha eddig nem – megérted azt is, hogy a az elmúlt másfél hét kényelme véget ért. Zach nem lép be a szentélyedbe, számára a kabinod szent és sérthetetlen. Így a reggelidet a konyhában találod, sőt, talán még a férfit is – annak ellenére, hogy a fürdő esetleg elhúzódhatott…
-
Érzem a tekintetét magamon, ahogy figyel. Még így reggel ilyen fejjel és nyúzottan is szép vagyok. Ez azért megnyugtató. Cserébe már a fürdőben bosszankodom, míg vetkőzöm, hogy hogy lehet az hogy ő mindig ilyen kipihent és vidám…
* Bár sejtem hogy van valami köze ahhoz, hogy nem jött este iszogatni és ahhoz amit vett. A fenébe, hogy neki összejön én meg még aludni sem bírok egy jót… *
Ezzek ellen a gondolat ellen inkább beállok a zuhany alá. Frissebben, éberebben lépek ki a zuhanyból és csak egy törülközőben lépek ki a kabinomba, ami üres és a levél is ott van ahova letettem. Látom, a reggeli sem jön már ágyba, pedig milyen jó is volt az. Gyorsan felkapok valami kényelmeset (egy póló és sort) és a hajkefémmel a kezemben megállok a tükör előtt. Nagy szomorúságomra ez fájdalmas és hosszantartó művelet, de az eredmény megéri. Kiengedve hagyom, de azért egy hajgumit a csuklómra húzok.
* Vajon mikor jön az első jelentkező? És ha én nem leszek itt, mert a könyvtárban vagy az egyetemen vagyok? Vajon Dimitrios még itt van? Legalább a szórólapokat elintézhetné… vagy nem is tudom… Annyi dolgom lenne. De Zach tuti nem csinálná végig az interjúztatást egyedül.*
Ezen csendben felkuncogok, ahogy a csöndes „vén tengeri medve” elkezd csacsogni a jelentkezőkkel.
A levelet a kezembe fogva indulok a konyha felé egy forró kávé és finom reggeli reményében. Út közben Dimitrios-t lesem, hátha itt van még…
* És persze talán valaki tud magyarázatot a levélre, ami nem tudom, hogy került az ágyamba, és főleg azt nem hogy mi van benne. Talán valamelyiknek van valami ötlete, hogy hol érdemes utána nézni.*
A konyhába lépve felmérem ki van jelen… és már frissebb hangon köszönök.
/Angol/ Jó reggel Zach. avagy ezt már tudom - mosolyodom el - /Francia/ Jó reggelt, Zach! - vágok fel nem létező francia nyelvtudásommal.
Körbenézve a kávém keresem, ha még nem volna, akkor elkészítem magamnak. A levelet addig leteszem a pultra jól láthatóan.
/Angol/ Szerinted ez mi lehet és hogy került tegnap este a párnámra? - nézek rá aggódva kicsit.
-
S megint ott hullámzanak azok a sötét és veszélyes hullámok, melyek azt sugallják: tépd meg! hasíts végig rajta, mint a villám az égen és rázd meg mint a viharos szél a fákat! Ne merjen ily korán ennyire életteli és energikus lenni! Ilyenkor még a viharos szelek is csak erejüket gyűjtik… mindezen sötét gondolatokon még a tudat sem segít, nem enyhíti őket az, hogy még ilyen tépetten is gyönyörűnek tart, mintha úgy vélnéd, hogy ez csak annyira természetes, mint a légzés maga!
Mikor épp enyhülni érzed azon érzelmeket amiért mérhetetlen haragot táplálsz irányában egy sötét gondolat bukkan fel, hogy talán azért ilyen mert neki megadatott az, amit te már ki tudja mióta nem kaptál meg! Lehetséges, hogy oly szendén aludt valaki – talán pont a csokoládé-bőrű szépség – mellett, akár egy jóllakott kisfiú! Ez pedig, legalább annyira sértő, mint amennyire irigylésre méltó. Olyasmi, ami ellen tenned kell, amit nem hagyhatsz ennyiben és…
A fürdő segít. Elűzi ezeket a komor gondolatokat, de érzed, hogy napról napra nehezebben birkózol meg velük, lehetséges, hogy egy alkalommal alul maradsz velük szemben és olyat teszel, amit… talán jobb lenne nem megtenni, lehetséges, hogy később igen csak megbánnád. Ugyanakkor az elmúlt napok kellemetlenségei és mindaz ami megpróbálta egyensúlyozni… őszintén szólva, nincsenek igazán egyensúlyban.
A törülköző régi barát, olyan akivel intim pillanatokat osztasz meg, akinek hagyod, hogy végigsimítson, dörgöljön rajtad aki mindig láthat úgy, ahogy csak igen kevesek. Olykor magadon hordod őt, kebledre veszed, máskor a karodon pihen, lógva figyeli onnan a szobádat, máskor az ágyon landol és selymek közé vetve pihen, mint egy úriember… nő? Olyan, aki hiányolja a reggeli finom illatát, a ropogós péksütemény látványát, mely arany-barnán hívogatott és… de most úgy tűnik neked kell megkeresned őt… lehet, hogy ezentúl mindig?
Felöltözöl. Újabb barátokat hívsz magadhoz, akik óvón ölelik körül a tested, úgy simítanak rajtad végig, hogy érzékiségüket csak alig néhányan képesek felülmúlni. Rafináltak, kiemelik a test szépségét, rejtik annak hibáit – mely utóbbiból nem sokat találni – és elkísérnek mindenhova, mígnem úgy döntesz, hogy megválsz tőlük. De addig! addig veled vannak. Olykor ugyan elcsábulnak a szellőnek, vagy egy hirtelen mozdulatnak, de leginkább hűségesen ölelnek körül.
Néhány aú, pár szisszenés és egy adag talán matrózokat is megszégyenítő szó után se sikerül a kellő hajzuhatagot megpillantani, továbbra is makacsul sziklákkal tarkított esése megtört és oly örvényekkel tarkított amely azzal fenyeget, hogy elnyeli még a fésűt is. Hosszas harc után némileg kimerülve, de győztesen kerülsz ki az élet egy újabb, igen nagy kihívásából, mely egyben talán figyelmeztetés is, hogy mivel és mennyit kell törődni…
Csuklódísszel indulsz a konyha felé, amely léptek között oly gondolatok hangja kel életre, mint a jelentkezőkkel kapcsolatosak, az, hogy több dolgod lenne egyszerre és hogyan ütemezd, elég e, ha valamelyik férfi itt marad vagy… mit tegyél. Útközben nem találkozol az Első Tiszttel, de abban biztos vagy, hogy Zach nem az a férfi, aki szívélyes mosollyal fogadna akárkit és még hellyel vagy teasüteménnyel kínálná az illetőt. Sokkal inkább érzed azt, hogy puszta tekintetével képes lenne távol tartani minden picit is félénk jelentkezőt…
A reggeli valóban ott vár téged, mint egy illatozó csokis és más töltelékű croissan, egy bögre még forrón gőzölgő kávé és még megannyi ízletes frissen sült vagy készült falat és korty.
Zach /Francia/ Bonjour, mon capitaine! – biccent azzal a rá jellemző módon, majd a borítékra pillant, de nem nyúl érte: Ez egy fehér, felbontott szabvány boríték. Feltételezem valaki odatette… – némi iróniát vélsz felfedezni szavaiban, de az is lehet, hogy csak a férfi érzelemmentes hangja miatt gondoltad így.
-
Zach reakciója a levélre kicsit megdöbbent. Összevonom a szemöldököm és úgy nézek rá. A levelet kézbe véve kibontom és kiveszem belőle finoman a levelet és az asztalra teszem kibontva felé fordítva.
* Vagy csak félre értettem a hanglejtését? De hisz most mondtam, hogy nem tudom, hogy került oda. *
/Angol/ Igen ezekig én is eljutottam. De a párnámon várt a kis boríték, és tudtommal te velem iszogattál, Dimitrios meg nem volt a hajón. Így elég aggályos már csak az a gondolat is, hogy hogyan is került oda.
*Természetesen a szemüvegem a kabinban maradt. Mindig elfelejtem, aztán nem látom rendesen, amit el kéne olvasni… Fenébe…. *
/Angol/ Egy pillanat – és ezzel elszaladok vissza a kabinba ott hagyva őt a levéllel had tanulmányozgassa rajta az írást, vagy mit.
Feltúrom a táskám a szemüvegért, ami természetesen a legalján figyel a kis tokjában. Már megvan egy éve de nem nagyon hordom. Ha nagyon kell elolvasom amit kell, de persze csak hiúsági kérdés.
* Nem igazán szeretem ezt az izét. Persze drága meg divatos darab, de úgy érzem, elvesz a szépségemből, és csak macerás kacat. Látok én nélküle is…. Hazudom magamnak oly sokadszorra*
Visszafelé sétálva a kezeimmel simogatom az én szépséges hű társam falait, amíg a konyhába érek és magamban újra megköszönöm neki, hogy társam már oly sok éve. Visszaérve a konyhába felveszem és visszaülök a helyemre, belekortyolok a kávémba majd Zach-et figyelem mi a reakció.
Lassan falatozom a reggelit, de ezek a finom falatok megint megakadnak a torkomon egy kis idő után és elmegy az étvágyam, mikor felrémlenek azok a szörnyű erőszakos gondolatok reggelről.
* Hihetetlen … nem ismerek magamra azóta… a Baleset óta. Dühös és erőszakos gondolatok a legkisebb sértettségre is. Bár az hogy Dimitrios azzal a lánnyal volt éjjel az nem is olyan kis sértés. Különben is ki ő? És mivel tud többet nálam? Semmivel! Akkor mit lát benne? Még mindig nem tértem napirendi pontra a reakciója felet… Talán „véletlen” össze kéne vele futnom a mólón és számon kérnem! Nem sérthet így meg engem! Na de csillapodj kislány… Eljön az ideje annak is hogy megtéphesd és megkapja méltó büntetését. De most sokkal fontosabb dolgaid vannak. És még nem tudod, hogy old meg őket egyedül. KONCENTRÁLJ! Egy darabig tudod várni a jelentkezőket, hátha Dimitrios is visszaér és segít kicsit az egyetemi prof kérdésében. Legalább ezt el kéne még ma intézni. *
Alig ettem valamit. Egy korty kávéval próbálom elterelni a gondolataim és Zach-re koncentrálni. Felnézek rá a szemüveg felett, mit csinál.
/Angol/ Mi lehet ez az írás… vagy mi? És hogy került oda, és mit jelent? Mert ha valamelyikkőtök tréfája volt, akkor jó vicc volt, csak kicsit megijedtem. Illetve, ha már kettesben vagyunk. Szeretném, ha elmesélnéd mi is történt Azon a bizonyos Estén…. Mert még mindig nem tudtam felfogni asszem…. Mármint a Balesetet.
-
Zach úgy vélte, hogy egy ilyen dolog csak egy valakire tartozik, és az nem ő. Azonban mivel kitartóan, hovatovább makacsul ragaszkodsz ahhoz, hogy megmutasd neki a szóban forgó levelet, végül kelletlen(?) vet rá egy pillantást megszakítva a reggeli rituáléját, mely minden alkalommal ugyanazon elemeket tartalmazza, amit már mindenki megszokhatott tőle…
/Angol/ Soha ezelőtt nem láttam ilyesmit.
Tisztázza, hogy nem tudja milyen írás vagy mi is ez – s mivel Dimitrios is ugyanúgy kezelte ezt, ahogyan nem sokkal korábban Zacharie – azon félelmetesnek tetsző lehetőséggel nézel szembe, hogy valaki a tudtodon kívül belépett a kabinodba és az ágyadnál járt: talán épp az idő alatt, míg te benne aludtál.
/Angol/ Nem szoktuk zárni a szobákat, de… – a borítékra pillant – lehet ezentúl nem ártana!
A szavak végét már lehet nem is vagy alig hallottad, úgy elsiettél. Hamar megjárod a végtelenül ismerős utat és mire visszaérsz, a férfi már az asztalnál ül és épp frissen facsart gyümölcslét tölt neked és magának, de megtörik a mozdulat. Észrevettek. A szemüveg rajtad éppoly vonzó darab, mint a tengerkék tekinteted, mely már nem egy trófeát szegeztek… szereztek neked.
/Angol/ Többet kéne hordanod.
Úgy tűnik, hogy Zach is épp így véli, lehetséges lenne, hogy éppen bókolt? Vagy csak azért mondta, mert tudja, hogy nem látsz túl jól nélküle? Bonyolult egy lélek, de annál hűségesebb. Lett volna már lehetősége több alkalommal is, hogy kedvező ajánlatokat fogadjon el, de ő minden alkalommal határozottan utasította el őket.
A kávéd picit kihűlt – már nem forró, csak meleg – de még így is jól esik, ahogy az a pár falat is kellő helyre kerül, igaz nem sokáig tudják csillapítani az étvágyadat, melyre egy mély morgás a válasz, de könnyen figyelmen kívül lehet hagyni. Sokkal inkább fontosak azok az érzések és gondolatok, amik oly sötétek és erőszakosak…
A gondolataid alaposan elragadnak, mint egy igen erős áramlat és épp elszakadt minden tartókötél. Igen veszélyes vizekre sodródtál, olyanokra, amik tajtékot vetnek és sötéten örvénylenek amikor épp nem emelkednek oly magasra, hogy a puszta tömegük látványa is megfoszt a következő lélegzetvételtől.
Amikor azon tűnődsz, hogy mit is kéne tenned, hogy ki bántott meg és miképp, hogy mások mit kéne tegyenek veled és neked, hogy te mit érdemelsz és ezért mit is kell tenned, hogy milyen édes lesz majd a bosszú… Zach épp akkor fordul feléd amikor a hullámok elcsitulnak és a tenger viharos arca kisimul. Ahogyan rejtélyessé válik őrizve a mélységet, mindazt ami a felszín alatt bújik meg.
/Angol/ Megint elmerengtél.
Jegyzi meg őszintén, felhívja a figyelmedet arra, hogy az utóbbi napokban többször is tettél ilyet. Úgy tűnik ez korábban nem volt rád jellemző. Ellenben nem bántóak a szavai, csak megállapított valamit, amit te valószínűleg nem is vettél észre. Az üres bögréd is arról árulkodik, hogy a barna ital is elfogyott egy ideje.
/Angol/ Nem tudom mi lehet – pillantott a boríték felé – A többi kérdésedre sem tudok válaszolni – úgy tűnik nem ők tréfáltak meg, legalábbis nem Zach – A viharban pedig… nem láttam semmit – hiszen Dimitrios említette: az Első Tiszt a Kormánynál volt, még ha az utóbbi személy kissé bizonytalan is állításában
-
*Most bókolt nekem? Nem szokott… most zavarba hozott... Mint valami tinit.*
Babrálom meg a szemüvegem szárát, majd a hajamat simítom a fülem mögé, hogy elrejtsem hirtelen jött kislányos zavarom, mivel nem számítottam erre. Odébb tolom a bögrém az asztalon, mivel kiürült, közben Zach-et nézem. Lassan kezembe veszem a levelet és újra megnézem. Természetes fényben hátha látszik rajta valami új, amit eddig nem vettem észre.
/Angol/ Elég higgadtan fogadod azt a tényt, hogy illetéktelen személy mászkált a hajón, ráadás a szobámban. De legyen úgy. zárjuk ezek után az összes szobát. Sosem hittem volna, hogy az otthonomban erre fogok szorulni. Sosem kellett….
Leteszem a levelet a pultra. Végignézek az ételen, de egy falatot nem tudnék lenyelni. Kissé odább tolom a tányéromat is egy fintorral az arcomon.
/Angol/ Ne haragudj… nem az étellel van a baj…. csak nem bírok enni az utóbbi időben.
Felállok, hogy a mosogatóba tegyem a bögrém, meg a tányért. Majd a pultnak dőlve rá nézek.
/Angol/ Segítesz a jelentkezőket meghallgatni? Több szem többet lát alapon. Mit is keresünk? Szakácsot …? – gondolkodom el, hogy eszembe jusson a tegnapi beszélgetés.
*Elfelejtettem…. Remélem Dimitrios is vissza ér addig. Neki is megmutatnám a levelet. Esetleg elkísérhet az egyetemre. Addig is velem van és nem mással.*
Ránézek az órára a konyhában, hogy mennyi az idő és mennyi idő van az első jelentkezőig , már ha egyáltalán jön valaki.
/Angol/ Kiteszem addig a megállító táblát, hogy idetaláljanak.
Ezzel elindulok, hogy megfogjam a két táblát. Miután megtaláltam őket, kiviszem és kiteszem az elsőt a hajóhoz közelebb. Majd kisétálva a móló elejére, ahol már a turisták is többen vannak, ott leteszem a másodikat is. Elindulok vissza a hajóhoz. A stégen megállva nyújtózom egyet a napfényben fürödve, megpróbálva minden negatív gondolatot lerázni magamról.
-
Kislányos zavarodban nem látod, hogy Zach mit is tesz éppen, de amikor – talán enyhe pírból – bátrabban felpillantasz már megint kissé nyersen és határozottan közlöd vele a véleményed arról, hogy miképp viselkedik és ez ami azt illeti, mennyire nincs ínyedre! Elég viharos a pillanat, de ahogy érkezett, úgy múlik tova és bűnbánó tekintettel, majd szavakkal illeted a legénységed jelen lévő tagját. Nem teszi szóvá, de talán már benned is felmerült a kérdés: vajon meddig tűrik még el a szeszélyes személyiségedet, mely az utóbbi időben, mintha sokkal változatosabb lenne, mint előtte bármikor…
A szemüveg szára még bírja a kiképzést, de a boríték nem árul el többet függetlenül a ráeső fény mennyiségétől. Még mindig visszahangzik az a pár utolsó szó, szinte ott függ a levegőben: „Sosem kellett…” Ettől az egyetlen kifejezéstől olyan érzésed van, hogy ez tényleg így volt! Sosem. Soha! Egészen egy pillanatig. Akkor… kénytelen voltál. Talán jobban fájt, mint bármi amit addig tapasztaltál, de nem tehettél semmit. A változás, az ami mindenhol jelen van – míg esetleg a statikusság be nem börtönzi – téged is utolért. Tudod, hogy van akit jobban, de téged is…
A boríték immáron az asztalon, az étel kissé odébb, mint korábban és persze azok a szavak. Ez még nem minden, te is és a bizonyos bögre is máshova került, másképp áll a dolgokhoz, mint nem is oly rég tette. Támaszkodva figyelsz a férfire, aki ellentétben veled – talán bosszantó mód – éppen jóízűen falatozik. Ennyiből olybá tűnik, hogy nem kavarta fel nagyon az a korábbi lázadó viselkedés, a szemrehányás vagy épp számonkérés. Úgy tűnik, hogy már megszokta vagy épp teljesen másra gondol. Ez utóbbi nagyon dühítő lehet, ha még rád sem figyel…!
/Francia/ Oui. Je vais vous aider.
Bármit is mondott, most feladta a leckét. Picit úgy érzed, amolyan revans a korábbi viselkedésedért, de azért a bólintás valamennyire egyértelműnek tűnik. Miközben próbálod megfejteni a gesztust és a szavak értelmét, az is felbukkan, hogy bizony szakácsot kerestek, de a srácok egy második segítséget is örömmel fogadnának. Dimitrosnak volt képe azt is felvetni, hogy nem ragaszkodik a férfiakhoz! Mintha te nem lennél elég nőies! Megint felüti a fejét a birtoklási vágy, a tudat, hogy ami a tied az ne legyen másé…!
/Francia/ Ç'est bien.
Mintha jóváhagyták volna a felvetésedet. Úgy tűnhet, hogy épp csak mint egy szolgának aki teszi a dolgát épp csak rábólintottak arra, hogy tegye amit tenni kell. Mintha számítana. Persze az is lehet, hogy nem így történt és csak te gondolod túl az egészet feszült helyzetedben, de ha mégsem…?! Akárhogyan is legyen, egy dolog biztos. A férfi láthatóan be akarja fejezni az étkezést és nem kapkodik az ügyben. Az óra viszont arról árulkodik, hogy Dimitrios nem sokára visszaérhet, ha valóban csak egy-két órára ment el.
A mólón végigsétálva nem történik semmi, eltekintve a reggeli zajok és korai napsugarak érintésétől. Valahogy… nagoyn jó érzés! Mint ha teljesen újként hatna. Nem csak a nap csiklandozása a bőrödön, de a sós illatú szél, a sirályok rikácsolása vagy a hullámok hangjai, minden olyan mintha még sosem láttad volna így azelőtt. Ez persze képtelenség, de mégsem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy eddig még sosem láttad a Világot hasonlóan. Az egészet talán egy kíváncsi tekintet tetézheti, mely tisztes távolságról figyeli ahogy felállítod a táblákat.
Talán már láttad ezelőtt, rémlik a lényéből sugárzó játékosság, kíváncsiság és ártatlanság. Messze kitűnik ezzel a reggeli forgalomból, főleg, hogy láthatóan téged figyel. No meg a táblát, a másodikat amit épp letettél. Ettől függetlenül kedvedre nyújtózhatsz és élvezheted a napfényt, de ha visszatéved a tekinteted már nem látod a kis ártatlan szöszit, aki minden bizonnyal képes lenne elcsavarni bárminemű hím fejét, ha már érettebb lenne (vagy talán már az?). Egy-egy pillanatra, mintha felvillanni látnád őt, távolodik tőled, de mintha a kikötőben csavarogna.
-
Ahogy kifele sétálok a táblával, minden olyan furcsán újnak hat. A hangok, a fények, a nap melege. Pedig ez is csak egy újabb forró nap a forró Görögországban. Minden reggel így indul. Ezekkel a zajokkal, és az esetek túlnyomó részében a nap már szinte égető sugaraiban fürdőzve.
*Valami extra stressz oldási módszert kell találnom. Olyan furának érzem magam…*
Ahogy kiteszem a második táblát egy fura érzés fog el... Figyelnek. Ahogy körbepillantok látok egy fiatal (?) szőke kis(?)lányt, ahogy engem figyel a reggeli forgatag között. Egy pillanatig figyelem mit tesz, majd nyújtózom egyet, hogy a feszültséget kiszívja a nap a csontjaimból. De mire vissza pillantanék rá, már a forgatagban távolodik tőlem. Egy ideig próbálom követni, hogy merre megy a szöszi.
*Engem figyelt, vagy csak úgy tűnt? De ha figyelt is miért? Mintha láttam volna már egyszer. Talán…. Nem ez az a kislány pár estével ez előttről, aki a részeg apjával sétálgatott a hajóm mellett? Ezek szerint nap közben sem figyelnek rá jobban…*
Ahogy ezen gondolkozom a mólón nyújtózva, hagyom, hogy elveszítsem szem elől.
Lassan sétálok vissza a hajómhoz. Alaposan körbejárom, megnézem, hogy az én kis drágám jól van-e. Persze közben a konkurencia nagy és veszedelmes kinézetű hajójára is átpillantok lopva, vajon ott van e forgalom.
*Túl szögletes, markáns, modern, pöffeszkedő…. Szinte már magától megy. Sehol egy árboc és vitorla… Ennek a vezetéséhez szinte már semmilyen tudás nem kell. Egy úszó luxus szálloda. Jó az enyém is annak számít, de valahogy még is más… Közelebb áll a hajózáshoz mint az…*
Inkább visszamegyek a hajómra és ott is körbemegyek a szokásos ellenőrző utacskámon és egyben tiszteletemről és szeretetemről biztosítva a hajóm.
*Remélem Deimitriosz vissza ér mire ezzel végzek. Lehet fel kéne mosni a fedélzetet, vagy legalább fellocsolni kicsit.*
-
A reggelt elsodorta a délelőtt és bizony már dél is elmúlik, mire mindennek végzel. Könnyen lehet, hogy a korábbi megszokott rutin miatt némi morcos pocak korhol téged, hogy vele bezzeg nem foglalkozol. Az is lehet, hogy annyira elmélyültél abban amit épp tettél, hogy ez fel sem tűnt, ami persze idővel majd eddigieknél is hangosabb zaklatást vált majd ki.
A kis szösziről szőtt gondolatok már a múlté, ahogy a részegesnek tetsző apjának emlékképe is, de egy dolog biztos, hogy láthatóan nem igazán foglalkoznak vele. A kérdés talán csak az lehet, hogy miért pont téged nézett? Vagy nem is téged…? Te még hosszan próbáltad követni tekinteteddel, de ez időnként elég lehetetlennek tűnt.
Nem úgy a hatalmas és robusztus vetélytársra esett pillantás, mely legalább annyi dacot és becsmérlést válthatott ki, mint esetlegesen irigységet és talán még, igen, talán még haragot is. Az egész látvány egy nyugvó bestia, egy pihenő ragadozó képét sugallja, olyan, ami nem része a tengernek, hanem uralja azt. Talán ez lehetett az, amiért némi ellenszenv vagy ennél több bukkanhatott fel.
Körbeértél már és most épp némi nedvességet juttatsz a fedélzetre, amikor egy fiatal, egész jóképű srác áll meg a táblánál, hogy alaposabban szemügyre vegye azt. Láthatóan végigolvas rajta mindent, majd elmosolyodva – ami igen jól áll neki – megindul a hajó felé határozott és sietősebbnek tűnő léptekkel.
Viselete a régi idők matróz-öltözékét idézi, hosszú, élére vasalt fehér nadrág, kék és fehér csíkos ujjatlan póló és valami kékes nyakkendő-szerűség. Cipője is elég elegánsnak hat, mintha nem is igazi tengerész, hanem egy annak öltözött színész közeledne, akinek a haja az egyetlen dolog ami némileg kilóghat a sorból. Kicsit olyan, mintha úgy állna, ahogy éppen a szél fúj.
Ezzel a hirtelen lendülettel ér melléd alig percen belül…
-
Ahogy a rutin elragadta a figyelmem, a nap egészen magasra sietett. Ez a pocakomban támadt éhség is megerősítette, de nincs erre most időm, így próbálok nem tudomást venni róla, legalább addig, míg be nem fejezem, amit csinálok. A gondolataim szárnyalni próbálnak a rutinszerű mozdulatok mellet, ugyan igyekszem a koncentrációmat, a fegyelmemet erősítni, de néha-néha elvesztem a kontrolt.
* A lány merre fele is ment? Honnan jöhetett és miért figyelt engem? De ha akar valamit miért nem jött oda és szólított meg? Vagy nincs jobb szórakozása, mint mások dühítése? Bár az apjából kiindulva, valószínűleg rendkívül unatkozhat és a modorát is megmagyarázza. *
Újra a hajómra, az én egyetlen kincsemre, próbálok összpontosítani, hiszen ápolni, szeretni kell, hogy ő meghálálja nekünk azzal, hogy biztonságban kihajózhatunk vele és vissza is jövünk.
*Az a másik hajó… nem is tudok róla szinte semmit. Mármint mindenki olvasta a cikket a magazinban. Hű meg ha… Szép és luxus, de hol adja át a hajózás élményét? Nem akar behódolni tengernek... Na de azt már nem! Tisztelni kell a tengert, figyelni rá, minden szeszéjére, mert pillanatok alatt megmutatja az igazi erejét, hogy ki a főnök odakint. De ez a hajó… Csoda hogy még egyben. De miket is gondolok.. megint ez a mérhetetlen harag, ami nem tudom, honnan jön és miből táplálkozik. *
Megfeszülnek az ujjaim a felmosón, amit épp félreteszek. Próbálok úrrá lenni az érzelemimen, de az elmúlt pár nap nem könnyíti meg.
* Na meg úgy mellesleg, hol van Dimitriosz? Úgy volt, hogy mostanra már itt lesz. Vagy csak egészen egyszerűen észre sem vettem, hogy visszaért? *
Ahogy újra fellocsolom a fedélzetet, felfigyelek egy fiatalnak látszó srácra, aki épp a táblát alaposan átolvassa mosolyogva.
*Egész jóképű és a „éppen felkeltem” haja is sokat dob rajta… Vajon turista vagy az állás interjúra jött? Vajon a mosolya elismerés, vagy gúny? Mindjárt kiderül. A ruházata alapján akármi lehet, de inkább csak divatnak tűnik, mint tengerész viseletnek.*
Gyorsan félreteszem, ami a kezemben van, egy gyors és hanyag mozdulattal megigazítom a hajam. Mosolyogva figyelni kezdem, hogy hova is jön.
/Görög/ Szép napot. Segíthetek? – szólítom meg amint a hajóhoz ér, a legudvariasabb hangnemben.
-
Alaposan megköveted gondolatban mind a kis szöszit, mind a Leviathan-t. Előbbit pusztán a viselkedése okán míg az utóbbi talán már a létezésével is dühös gondolatokat szült. Mi tagadás, hogy valóban nem a lágyság az első szó amivel illethető, de cserébe valószínűleg a ragadozó lesz az, ami az emberek elképzelései közt felüti a fejét. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy míg a kislány ilyen fiatalon egyedül tekereg, addig ez a monstrum olyan igényeket szolgál ki…
E korra jellemzőt.
A fedélzet olyan tisztára lett suvickolva, annyira csillogóra lett törölve, hogy félő néhol a fedélzet helyett már a hullámokat látni. Ugyanakkor tény, hogy ilyen tiszta és ragyogó is régen volt már a szíved legbecsesebb kincse. Az Amaryllis csodálatos hajó, össze nem hasonlítható azzal amit annyira megvetsz, ami oly modern, hogy szinte már nem is része az óceánoknak, mint inkább egy törekvő uralkodó vonalait birtokolja.
A fiatal férfi.
Sietősen érkezett, mikor megszólítod egyenesen rád pillant és némileg túl energikus mozdulatnak tetsző mód integet miközben jókedvűen mosolyog. Nem, ez már nem mosoly, ez vigyor, mint aki olyasmire pillantott, ami igencsak kedvére van, legyen az… nos, bármi vagy esetünkben bárki. Megvan a véleményed az öltözetéről, de amennyire így hirtelen fel tudod idézni, a ruha bizony autentikus. Akár csak a srác járása, mely inkább más közegben érzi biztonságban magát, mint a szárazföld.
/Olasz/ Ciao signorina! Che cosa un bel la giornata di oggi! – pergő olasz nyelv, ennyit felismertél belőle – /Angol/ Jó napot Hölgyem! – némi (vonzó) akcentus felfedezhető – a Kapitányt keresem!
Szólított meg, mint aki előbb flörtölt és csak utána jött rá, nem a megfelelő nyelven. Olybá tűnhet kissé megszaladt a nyelve, a figyelme pedig legalább annyira a mozdulat felé, mellyel a hajzuhatagban próbáltál rendet tenni, mint amennyire tekintetével irántad érzett vonzalmát szeretné kifejezésre juttatni. Nyugodtan kéne állnia, de néhány másodpercenként közelebb araszol a móló széléhez, lassan elérve azt.
-
Ahogy a hajóm felé közeledő srácot figyelem, a gyomrom már kevésbé finoman jelzi, hogy nem is nagyon reggeliztem és az idő is elszaladt azóta. Egyik kezem finoman a pocakomra helyezem, hogy elcsitítsam a lassan mardosó kellemetlen érzést. Egy halk gondolatban meg is ígérve, hogy eszem majd egy falatot amint tudok.
Rakoncátlan tincseimen vajmi keveset segített, hogy beletúrtam. A lágy szellő újra az arcomba fúj pár tincset. Egy gyors mozdulattal a csuklómon hagyott kis hajgumival össze is fogom inkább. Megelégedésemre láthatóan az a mosoly nem gúny volt, hanem annak jele, hogy tetszik neki a látvány.
* Helyes, ezt már szeretem. Még jó hogy tetszik neki. Meg teszek érte mindent, hogy ez ne is változzon, hogy mindig ez legyen a reakció. Bár ez az integetés, olyan gyerekesre sikerült. Fiatalabb lehet, mint elsőre tippeltem. Az meg csak fokozza kisfiús báját, hogy zavarában rossz nyelven szólalt meg. És az olasz akcentusa… hajjaj, túl fiatal hozzám, nyugi! *
Magamban mosolyogva ezen figyelem még mindig mosollyal mit is keres. Van valami a járásán, valami ami arra utalhat a szakavatottabb szemeknek, hogy volt már dolga hajóval.
/Angol/ Szép napot! A kapitányt? Azt hiszem megtaláltad. – nem kevés büszkeséggel a hangomban, de nem hivalkodón, folytatom. – Én volnék az Amarillys Kapitánya. Miben segíthetek? Gyere fel.
Mutatok a kis pallóra, amin a turisták is kényelmesen a fedélzetre léphetnek. Alap esetben nem lenne szükséges nekünk ez a kis palló, de mivel a turisták előszeretettel szeretnek esni-kelni, így jobb a biztonság mindenkinek. Pár lépéssel közelebb lépek és a kezemet nyújtom miután a fedélzetre lépet.
/Angol/ Üdvözöllek az Amaryllis fedélzeten. A nevem Nerine Katsouranis. – töretlen kedvességgel, udvariassággal, a hajó nevét nagy szeretettel kiejtve.
*Akár turista, akár az interjúra jött, nem szalaszthatom el. Most minden negatív érzésem el kell temetnem, minden felszín alatt feszülő számomra új haragot.*
Miközben várom bemutatkozását és válaszát a kézfogás után, már ha viszonozza, mutatom az utat a fedélzet árnyékosabb részére a hajóm nagy „nappali”, most inkább „fogadó” termébe, ahova az utasok először beléphetnek. Kint igen csak magasan jár a nap, így itt kellemesen hűvösebb az idő.
*Remélem Zack felfigyelt a beszélgetésre és hamarosan megjelenik ő is. Megígérte, hogy segít.*
-
Annak biztos tudatában, hogy a matróz örömmel látná a mezítelen való… igazságot a kapitányról, igazán jó kedvre deríthet! Ami azt illeti, nem is tudod mikor nézett meg téged egy idegen férfi igazán. Kellemes változatosság a mindennapok rutinjában, ahol a két fő legénység tekintete tenné ugyanezt azzal a nüansznyi különbséggel, hogy őket már ismered.
Ami azt illeti a mardosó ürességet is. Mintha hosszú-hosszú időn át lebegtél volna a semmiben és… ah, biztos csak az éhség! De annyira kínoz, oly őrjítő már lassan, hogy a hangok talán még kellemetlen helyzetbe is hozhatnak. De hogyan, amikor nem voltak? Nem volt ott semmi: csak a sötét és őrjítő harag…
Lehetséges, hogy megrázod a fejed vagy más módon szabadulnál a kínzó érzéstől, ami bár enyhülni látszik, de el nem múlik, mint egy tudatva, hogy ennyivel nem lehet őt elintézni. Nem úgy a fiatal férfit, aki puszta megjelenésed és kisugárzásod foglya lett azonnal és most sietve indul feléd.
Hamarost ott álltok szemtőll-szemben, idegen szavakon túl pedig ott a tekintetek néma kommunikációja, melyben mintha felfedezni vélnéd nem csak a szépségre fogékonyság, de talán valami annál és elemibb érzés izzását. A pergő lágy nyelvben is mintha ennek nyomát vélted volna felfedezni, ami picit kifakulni látszik, mikor nem az anya, az első tanult nyelven szólalt meg.
/Angol/ Milyen szerencsés vagyok! – fejezi ki azonnal az örömét – Hogy ilyen szépséges virágot láthatok!
Nem vagy benne biztos, hogy most rád vagy hajóra értette e bókot, de míg ezen tűnődhetsz, addig a férfi felsiet a mutatott úton és a következő pillanatban már előtted áll, úgy karnyújtásnyi távolságnál valamivel messzebb. A palló-problémát oly könnyedén kezelte, mintha nem is létezett volna, ellenben a felé nyújtott kezet elfogadja és lágyan csókot hint reá.
Igazából… lehet, hogy nem is nagyon érintette meg vagy talán csak egy picit. A forró lehelet a kézfejeden meglehetősen csalóka, de szabadon dönthetsz arról, hogy minek szeretnéd érezni azt, ami éppen csak most történt meg. Miután bemutatkozol – ekkora már ugye elengedte e a kézfejed – a fiatal férfi maga is hasonlóan tesz.
/Olasz/ Ricky. Viento.
A letörölhetetlen jókedv ott honol arcán és száján, amiről azok a kedves szavak nem is oly rég leperegtek, most pedig szótlanul követnek a kevésbé napfényes nappaliba. Oda, ahol korábban az újsággal hadakoztál, egy toll adta életét a gondolataidért és persze oly sok időt töltöttél el magányosan vagy a legénység valamely, esetleg mindkettő társaságában.
Azonban hiába várod a hozzád hű férfiakat.
Úgy tűnik, egyedül kell elkezdened.
Nem érkezik senki más.
-
Ahogy a déli napsütés elől a hűvösebb nappaliba sétálunk, kezemet megint a hasamra szorítom, hogy csitítsam az érzést, ami jelzi, hogy nem eszem rendesen.
*Az ürességet….hogy nagyon hosszú ideje csak a sötétség és harag vett körül… na várjunk csak. Miért ürességet érzek… mik ezek a gondolatok… Csak éhes vagyok… ennyi…. A kialvatlanság nem tesz jó…. A rémálmok, amikre nem igazán emlékszem, összezavarnak. Inkább gondolkozz a bókon, amit kaptál és a szokatlan kézcsókon, amit a kezedre lehelt. Már nem is emlékszem mikor bókolt nekem idegen. Kézcsókot meg még sosem kaptam. Lehet hogy finoman belepirultam… Jajj remélem nem vette észre. *
Ahogy beérünk hellyel kínálom az egyik fotelben, míg én az egyik fiókból egy papírt és tollat veszek elő. Remélve míg molyolok ezekkel a kis pír is eltűnik az arcomról, amit enyhe zavarom okozott. Majd a folyosóhoz sétálva hátra kiáltok Zack-nek, hátha meghalja. Majd visszafordulok Ricky felé.
/Angol/ Nos Ricky, miben segíthetek ezen a forró napon? Netán egy utat szeretnél megbeszélni, vagy esetleg a meghírdetett állásokra jelentkeznél?
Ezzel én is leülök a szemben lévő fotelbe, keresztbe teszem a lában és egy vaskosabb újságot a papírom alá teszek, hogy könnyebb legyen írni. Fel is írom a nevét még mielőtt elfelejtem.
* Akár interjú, akár ügyfél jegyzetelni nem árt. Na de így nem fogom látni amit írok... vagy egy papír nem lesz elég *
Na persze a szemüvegem nem tudom, hogy hol hagytam el… Lehet a konyhában még reggeli közben?
/Angol/ Jajj de udvariatlan vagyok. Megkínálhatlak valami hideg itallal?
Ezzel a fotel szélére kicsúszva leteszem a jegyzetelős pakkom és fel is pattanok a folyosó felé fordulva, hogy a konyhába siessek egy pohár hideg valamiért.
* Kislány… egy helyes mosoly, egy udvarias készcsók, egy bók (amihez már igen hozzá szokhattál volna) és már el is felejtetted az udvariasságot? És jó ürügy, hogy megkeresd a szemüveged is. *
-
Úgy véled, hogy a kínzó üresség csak az éhség lehet! S mint ilyen mintha magad is elhinnéd, nyugodni látszik, de el nem múlik teljesen, bármennyi is akarod-kívánnád. Sajnos a délelőttöt azonban nem lehet ilyesmivel megtéveszteni, kezd délre fordulni és ennek megfelelően a hőmérséklet is még inkább emelkedik melegből a forróba. Olyasmibe, ami könnyedén elönthet, ahogy a fiatal férfi elismerő és talán picit vágyakozó tekintetétől érezheted magad
/Angol/ Feltett szándékom di vincere il lavoro! A megfelelő matróz, a szükség idején!
Szakadatlan vidám és energikus mosolyog és most mintha pici akcentust is felfedeznél amitől csak még vonzóbbnak tűnik fiatalos megjelenése ellenére – vagy éppen azért. Az ilyen apróságok sokkalta inkább segítenek elűzni a korábbi érzéseket, mint a magány és üresség, a harag és sötétség szülte korai depressziót – meg ki tudja mi mást még – ami talán a kialvatlanságból ered. Igen, egy jó alvás is segítene és ami itt, előtted ülve mosolyog ragyogó tekintettel, könnyedén segíthetne akár ezen is.
/Angol/ Grazie. Egy…
Ha észre is vette a pirulást, nem tette szóvá és nem láttad rajta annak jelét, hogy így lenne, ellenben mire befejezte volna mit kér, te már három kajüttel odébb siettél az említett üdítőért és persze egyúttal akkor már a szemüvegedért. A korábban megharcolt toll és kikészített jegyzettömb is ott vár ahol hagytad őket azon friss jelentkező társaságában aki – mint látod – kíváncsi tekintettel méri fel a helyiséget ültéből. Úgy tűnik tetszik neki amit lát. Főleg akkor, amikor te is belépsz – ismét – a kabinba.
/Angol/ A signore nem jelzett, hogy hallotta volna a kiáltást.
Értesít arról, hogy amíg távol voltál, Zach nem bukkant fel vagy adta más jelét annak, hogy hamarosan csatlakozna hozzád-hozzátok. A mosoly Ricky arcán töretlen, éppoly könnyed, mint a léptei amellyel nem is oly rég csatlakozott hozzád fellépve ama Amaryllis-re vezető pallón, melyen te is visszatértél a hirdetőtábla kitétele után. Alig telt el, hm, mennyi is? Talán úgy két-három óra azóta és máris akadt valaki, egy ilyen vidám férfiú, akit érdekel az általad kínált lehetőség! No meg a hűsítő akármi is legyen az.
/Angol/ Kérem, Donna Capitano, mondja el, mit kér az új matrózától? – térdel előtted és fogja meg finoman a kezed, kezei között
-
A konyhába érve, kiveszek két narancsos üdítőt a hűtőből. Egy tálcára helyezem őket, két pohárral. Két kis szalvétát is odakészítek, hogy a lecsapódó párát felfogják az asztallap elől.
* Adni kell a kinézetre így, hogy csak egy interjús, na meg szegény Amaryllis-em asztala sem szereti, ha eláztatom. Ja igen a szemüvegem? Hová is tehettem. Talán az étkező asztalon hagytam a Levéllel?*
Miközben keresgélek, egy szelet felvágottat csenek a hűtőből, hogy csitítsam háborgó gyomrom.
*Látom Zach rendet tett a konyhában a reggeli után. Mire is mennék nélkülük?*
Felveszem a szemüvegem a már üres asztalról a Levél mellől, amin finoman végigfuttatom az ujjaim, de ott hagyom.
* Vajon mi lehet az a fura „írás”, ezzel is foglalkoznom kell.*
Szemüveggel a fejemen a tálcához sietek inkább, mielőtt elterelem a gondolataim, hogy bevigyem a vendégemnek, ahogy ígértem.
* Mennyi idős lehet? Bókolni nagyon tud. Jól esik a figyelem. Valahogy mintha az üresség egy kicsit enyhülne, mióta itt van… jajj dehogy, az csak a felvágott, amit elcsentél Zach felvágottas táljáról. Majd biztos zsörtölődik miatta ha észre veszi. De ez egy állás interjú… szedd össze magad!*
A nappaliba érve leteszem az asztalra a tálcát, de nem bírom nem látni azt a mosolyt, ahogy ott ül és közli hogy Zach nem válaszolt, mióta a konyhába indultam. Kiteszem a szalvétát, Rá a poharat és töltök neki egy keveset, az üveget vissza helyezem a tálcára.
Ahogy felegyenesedek, hirtelen ott térdel előttem a kezemet fogva, azzal a mosollyal és kérdez valamit. Na most jól láthatóan elpirulva fagyok le egy hosszú, nagyon hosszú másodpercre. A szavakat keresve szabadítom ki nagyon finoman és udvariasan a kezem kezei közül és a torkomat megköszörülve sietek a fotelomhoz az asztal másik oldalán. Hogy időt nyerjek összeszedni a gondolataim, töltök magamnak is egy keveset és bele is kortyolok.
* Őőő… izé… ez mi volt? Erre mit kéne reagálni? Kislány, hisz te egy dögös csaj vagy, miért lepődsz még meg, ha a férfiak furán viselkednek a jelenlétedben? Az a tekintet, az a mosoly, és a cuki akcentus… A munkára jelentkezett, viselkedj Kapitányként! De az a mosoly, ahogy rád néz… olyan régen… *
Jegyzet füzetem magamhoz véve, mint egy védőfalat használva fordulok felé, remélve a pirulások enyhült már.
/Görög/ Szedd össze magad! – mint egy mellékesen hallkan megjegyezve magamnak halkan, hogy megtaláljam a hangom. Mintha zavaromban nem jó nyelven szólaltam volna meg.
/Angol/ Nos… Ricky. Tehát a hirdetés miatt jöttél. Először is mesélj kicsit az eddigi munkáidról. Hol szolgáltál, és milyen feladataid voltak? Hány éves vagy, hol laksz?
Lányos zavarom leküzdésére a szemüvegem babrálom, majd a hajamba túrok. Úgy teszek mintha mi sem történt volna és jegyzetelni készülnék.
-
A konyhai hadművelet teljes sikerrel zárult, minden úgy történt, ahogy tervezted és kivitelezted. Tökéletes, hibátlan feladatsor volt, olyan, amit még a vendéglátás is méltó etalonként kezelhetett volna. Ha nem egy egyszerű üdítő kiválasztása, esztétikus tálalása és kiszolgálása lett volna a feladat, ami körülbelül elsős anyag. Ettől függetlenül elégedett lehetsz magaddal, hiszen minden az elvárásaidnak megfelelően alakult, sőt, ha amennyiben véglegesítetted a matrózt, igen hamar találtál egyet a kettőből, amire szükséged van.
A szemüveged keresése a konyhában nem hoz eredményt, de a szelet felvágottal sem vagy sokkal beljebb, bár a falatnyi étel az „ettem valamit” illúzióját megadja. Nehogy az legyen, hogy evés közben jön meg az étvágy! A rendben hamar rádöbbensz, hogy itt már nincs mit (t)enni, így visszasietsz a vendégedhez, akit magára hagyni vajon mennyire volt bölcs, de legalábbis illő? A szemüveged is cserbenhagyott volna? Nélküle elég rosszul látsz, de épp amikor kimennél, észreveszed, hogy rádobtad az egyik konyharuhát…
A levél… az írásjelek…
Visszaérve inkább teljes figyelmed a férfié, aki oly fiatalosan hat, mintha még személyit kérnének tőle a vendéglátók és kereskedők, de ugyanakkor a viselkedése inkább egy sokat látott és tapasztalt emberé. Míg az utóbbi időben a legénységed mintha hanyagolt volna, úgy tűnik, hogy Ricky mindenben kedvedre tesz, sőt, mintha enyhítené azt a furcsa ürességből fakadó maró kínt ami napok óta benned örvénylik. Persze lehet tagadni, talán magad is elhiszed, de igazából a lelked simogató ez a figyelem.
Zachary meg ki tudja mi miatt nincs itt és így lehet, hogy mérges sem lesz, hiszen megígérték…
A fiatal férfi elfogadja az italt, bár ki tudja, lehet valami töményebbnek jobban örült volna, akár egy igazi matróz! Mindenesetre belekortyol, majd elismerően bólint, hogy finom, tehát ízlik neki! Aztán a következő percek olyan eseményekkel teltek, hogy azt sem tudod, hogy merre hol keresd a Sarkcsillagot. Aztán a legegyszerűbb módszerrel oldod a pillanat intimitását: meneküléssel. Ez mindig bevált a múltban és úgy tűnik most is. A poharat is pajzsként használod, az sem kizárt, hogy remegő kezekkel…
Egy újabb pajzs, ezúttal papírból segít valamennyire, de a pillanat hatása nem múlik el, tovább kísérthet az érintése, a mosolya a szavai mellyel bizony könnyedén elérte, hogy elbizonytalanodj, elpirulj és zavartan keresd a helyed.
/Angol/ Igenis, Donna Capitano! – hallatszik, úgy tűnik hangosabbra sikerült a halkan vagy csak a srác füle túl jó, de láthatóan magára vette a szavakat – Bocsássa meg kérem, ha túl közvetlen voltam! – hajt fejet, amiből úgy pillant fel, mint egy bűnbánó kutyakölyök
Egy újabb pillanat ami… elmúlik. A kérdéseidre a válasz lendületesen érkezik, szabad életfelfogást sugall, de a tekintetében nem tudod nem észrevenni azt a fajta vonzalmat amit a jelenléted, sőt, talán a kihívónak vett mozdulataid sugallnak. A hajad igazgatása, a szemüveged szexis rágcsálása, a zavart és kislányosan ártatlan mozdulatok, mind-mind olyan jelzések, amire a férfinadrág úgy tűnik szűknek bizonyulhat.
/Angol/ Igen, a hirdetés miatt. - pici torokköszörülés, épp előredőltél és ez már kicsit soknak bizonyult, a dekoltázs kissé elragadta a forróvérű olasz matrózt – Számtalan hajón dolgoztam, gyermekkorom óta a tengerek szerelmese vagyok és minden időmet vele töltöttem – izgatottságában mintha a legtöbb emberrel ellentétben tisztábban beszélné az angolt – A kis evezőstől, a luxus utasszállítókig mindenhol megfordultam, de ahogy a szél is szeszélyes akár a tenger, úgy én sem maradtam túl sokáig egy helyen. Kerestem a helyemet és úgy érzem, hogy itt találom meg! – nem kizárt, hogy csak intened kéne és máris egy igen szenvedélyes órát (vagy amennyit szeretnél) tudhatnál magadénak – Azon a hajón élek, amelyiken éppen szolgálok! A feladataim? Ami egy matrózé vagy amire a kapitány ezenfelül megkér – szerelne le egy olyan mosollyal, hogy még azt is elfelejted a mennyi idősre nem válaszolt…
-
*Régen éreztem magam ennyire zavarban egy fiú… izé… férfi (?) jelenlétében. Nagyon jól esik a figyelme, a mosolya. Rég nem kaptam ennyi figyelmet… Lehet jobban kéne figyelnem, hogy mit teszek, mert nem biztos, hogy jó ötlet bíztatni.*
Hirtelen ráeszmélek, hogy ami nekem ártatlan zavaromban csinálok, mint a szemüvegem vagy a hajam babrálása, a poharam asztalra való vissza helyezése kicsit előre dőlve, az lehet hogy nem annyira ártatlan Ricky szemszögéből nézve.
*Legalábbis innen így fest… tetszik ez a reakció.*
Próbálok arra is figyelni amit mond és jegyzetelgetek. De eddig nem sok mindent tudtam leírni: Ricky Viento, metróz, sok féle hajón, sok munkahely, szeszélyes…. Ezek eddig nem mondanak sokat, max annyit hogy fiatal és nem tudja mit akar.
*Nem lett tisztább az angolja amióta zavarba hoztam? Lehet ez az olasz dolog csak felvett? Vicces lenne. Na meg a halk megjegyzést magamnak mondtam Görögül és válaszolt rá. Kíváncsi leszek mi lesz ebből. *
Halványan elmosolyodok.
/Angol/ Értem. Akkor nem riadsz vissza egy ekkora hajótól. Milyen nyelveket beszélsz? Mit tudsz erről a hajóról mondani nekem? Csak mert ez egy klasszikus hajó, nem egy luxus yahct mint egy picivel lejjebb az a monstrum. Az én Amaryllis-nek lelke van. Az életkorod nem árultad még el.
*Ha ennyire ismeri a hajókat, tudnia kellene valamit mondani az én vitorlásomról. Talán, ha kicsit terelem a témát neki sem lesz annyira szűk a naci. Bár… lehet inkább valami izgisebbet kéne ez ügyben csinálni… az a tekintet, az a mosoly… Miért is ne lehetne? Hisz nincs itt senki. Nagy lány vagyok… Olyan fura érzés, hogy csillapodni érzem az ürességet belül, amin az elmúlt 3 napban semmi nem segített. *
Hátradőlök a fotelben és keresztbe teszem a lábam, úgy firkálgatok tovább a papírra mintha tudnék mit írni.
-
A pillanatnyi bizonytalanságot az döntheti el, hogy törvény szerint férfi. A megjelenése kissé fiús-férfias, ez okozhatta a dilemmát, de az biztos, hogy valamilyen – pillanatnyilag elég heves – kisugárzásának hatása alá kerülhettél. A figyelme, az osztatlan és kizárólagos figyelme lehet az, amivel ennyire elért téged és ami miatt te is hasonlóan reagáltál. Ahogyan tetszik neki amit lát, ahogyan a tekintete bókol, dicsér és hízeleg önként is kiváltott belőled olyasmit, amivel lehetővé tetted neki, hogy ezt minél inkább megtehesse.
A papírra vetett pillantás elárulja, hogy nem vagy a helyzet ura. Kissé össze vissza firkálás és jelentkező matróz nevének állandó bekarikázása árulkodhat arról, hogy esetleg tudat alatt már döntöttél, még ha tudatosan bizonytalansággal is harcolnál. Lehet, hogy az élettől még nem tudja mit szeretne, de úgy véled, hogy tőled bizonyosan tisztában van ezzel. Sok apróság tűnik fel egy tiszta pillanatban, de hogy még inkább uralkodhass magadon – ami elég nehéz lehet heves természeted mellett – kérdezel.
R /Angol/ Nem, egyáltalán nem! – nem riadt meg a lehetőség-től-ed – Kiválóan beszélek olaszul, angolul és értek picit görögül, franciául és hollandul is megy néhány szó! – szerénykedik, de lehet tényleg csak pár kifejezést ismer – Sok helyen voltam, sok minden rám ragadt – mosolyog vidáman, majd – Monstrum? – ezt nem teljesen érti, de a lélek dologra bólint, majd az értetlenség megint vidámsággá válik – Nem tudom! Az orvosok úgy a húszas éveim közepére tippelnek – mulatságosnak tartja, hogy nem tudja – a tengeren születtem!
Úgy tűnik, hogy sok mindent tud, de valójában alig pár dologról beszéltetek, így megpróbálod ezt a hiányosságot pótolni, mikor a gondolataid és érzéseid közötti harc eléggé hevessé, hovatovább vitathatóvá válik. Felbukkan a gondolat, hogy örömet okozhatnál magadnak – ami egy ideje már elkerült – és persze a srácnak, aki biztos nem lenne ellenére, egy boldogórának – vagy többnek. Kitörni kész vihar vagy, ami bármikor elveheti amit akar, ami végigsöpörhet rajta és csak aztán csillapodhat, hogy megkapta amit akart…
Susog egy hang, hogy megteheted, hogy nem kell ezen annyit gondolkodni, hogy az nem neked való, a vihar sem teszi és sosem bán meg semmit, így neked sem kéne! Hátradőlsz, keresztezed a lábad, ami villanó tekintet vonz magára, majd miközben tovább karikázol vagy firkálsz – végig magadon érzed a vágyódó tekintet, még ha az amennyire lehet igyekszik illő lenni. Csend ereszkedik rátok, egyedül a toll hangja a papíron töri meg a lélegzetvételek neszének ütemét…
-
A mappán karikázgatva, mint egy pajzsot tartva magam előtt őrlődök a gondolataimba. Finoman kicsit megérintem ajkaimmal a ceruza végét míg gondolataimba merülök.
*De miért is olyan nagy kérdés ez? Hiszen sosem volt ez probléma. Hiszen maximum elküldöm vagy nem veszem fel alkalmazottnak. Hiszen csak egy férfi, aki láthatóan kíván. Aki láthatóan nehezen áll ellen nekem, mint az eddigiek, akiket kihasználtam eddig is. *
Zavarom lassan múlik és egyre határozottabban tudom mit akarok. Bár egy kicsit még húzzuk az időt, próbáljuk beszéltetni. Kissé rekedtes a hangom az elején. Halkan meg is köszörülöm, hogy könnyebben rátaláljak a hangomra gondolataimból kiszakadva.
/Angol/ Hogy érted, hogy a tengeren születtél? Az orvosok tippelik? Hát senki nem nézett a naptárra azon a napon? – csodálkozom kicsit el ezen. – Igen, Monstrum. A Leviathan az a nagy modern erőszakosnak tűnő hajó. – enyhe megvetés a hangomban mikor kimondom a nevét a másik hajónak.
Lassan előrehajolva teszem le a mappát a kezemből ezzel is lebontva egy védelmi vonalat. Majd visszadőlök a fotelbe. Lassan ujjaimmal hátra fésülve a rakoncátlan tincseket és mintegy véletlen a nyakamon végigsimítva fejezem be a mozdulatot.
*Kíváncsi vagyok, hogy kezdeményez-e vagy nekem kell a kezembe venni az irányítást. Hiszen ő a férfi, neki kell meghódítani és asszem elég jelet adtam neki a dologra.*
-
A veled szemben ülő fiatal férfi teljes figyelmét élvezed. Valószínűleg minden mozdulatod figyeli, de legalábbis bizonyos testrészeknek talán a kelleténél több figyelmet szentel. Rögtön itt megemlíthetjük a hosszú combokat vagy haladhatnánk felfelé… és persze ott van az a vágytól fátyolos hangod is, ami minden bizonnyal csak tovább fokozza ezt a pillanatban tomboló szenvedélyektől fűtött momentumot.
/Angol/ Igen, a tengeren – mosolyognak, betudják a kérdést annak, hogy biztos meglepődtél – Nem tudom, nem vagyok orvos, de valamilyen csontvizsgálattal próbálták behatárolni a koromat, meg más tesztekkel, de igazából nem számít, mennyi idős vagyok – nevet, láthatóan egyáltalán nem zavarja ez – Lehet, hogy megtették, de nekem nem mondták meg és egészen kiskorom óta magam vagyok! – végül a másik kérdéskörre csak annyit mondd immáron sokkal halkabban – Ne aggódjon emiatt Donna Capitano, az Amaryllis kecsességének szépséges árnyékába sem ér – néz rád a végén forró vágyakozással
Ahogy kelletted magad és kínzod szegény fiút, úgy érzed te is egyre inkább, hogy mit és mennyire akarsz. Úgy véled azonban, hogy neki kell kezdeményeznie, hiszen az így normális, a társadalom szerint ez az aminek lennie kell. Igaz, hogy a belső hang arra bíztatott, hogy magad vedd el amit akarsz, de ezt félresöpörve inkább még csalogatsz és csábítasz, akár egy szirén, amely alig várja, hogy karmai közé kapja a gyanútlan áldozatát.
/Angol/ Tisztelettel Donna Capitano – állnak fel és lépnek közelebb, majd halkabban folytatva annyit suttognak, hogy – esetleg körbevezethetne a hajón, hogy megmutassa ennek a gyönyörű virágnak minden selymes szirmát és karcsú bibéjét…
-
Ahogy hallgatom a szomorú gyerekkoráról egy hang azt kiabálja idebent hogy vegyem el amit akarok. Hiszen megtehetem, megérdemlem…Mappám letétele után finoman végig húzom ujjaim a combomon és érzem hogy a tekintetével követi a mozdulatot. Ahogy feláll és hív hogy mutassam meg a hajót én is alaposan végig mérem újra.
*Akarom, megérdemlem… kell… Már nem érdekel csak ami előttem van*
Lassan felállok és hátra simítom pár engedetlen hajtincsem.
/Angol/ Elég nagy hajó…. Nos ez a nappali vagy társalgó, ki hogy hívja. Errefelé van a konyha, a vendégszobák és a legénységi szállások többek között.
Lassan megindulok a szállások felé. Finoman lassan lépkedve és csábosan ringatva a csípőm közben. A fontosabb helységeket megmutatom, ha akar be is nézhet, kivéve a fiúk szobáit. Azok zárva vannak a múltkori megbeszélés óta. HA még bírja a gépházat is megmutatom, meg a hidat ahonnan ezt a szépséget irányítom. Természetesen a szűkebb helyeken valahogy mindig egymáshoz érünk mint egy véletlenül. A körút végén az én kabinom ajtajában végzünk.
/Angol/ És ez itt a kapitány lakrésze….
Végig futtatom rajta a tekintetem, finoman az ajkamba harapok, majd nem bírom tovább. Finoman a falnak döntöm és hosszan forrón megcsókolom ahogy lassan hozzásimulok.
*Hiszen a hang is erre biztat már mióta. Akkor elveszem…*
-
A hang, az a valami ami a legmélyebbről szól, ami előbb kért, most már szinte követeli, hogy vedd el ami téged megillet nem igazán foglalkozik azzal, hogy kinek milyen szomorú a múltja, az a valami csak azzal törődik, hogy te megkapd ami jár neked. Ehhez a magad módján teszel hozzá mozdulatokkal és pillantásokkal, melyek teljesen egyértelműen árulják el a szándékot, hogy mit is tennél a legszívesebben most. Igazából nehéz a vágy fátylán át bármi mást észrevenni amit eddig ne tettél volna, így csak a fiatalos férfias megjelenése és latinos vonzereje ami szembetűnő. Automatikusan kezded el bemutatni a hajót, néhány régi emlék siet a segítségedre, de alapvetően ez már senkit nem érdekel. Te mész elől, de végig érzed magadon a tekintetét, ahogy odatapad a ringó testrészhez, ahogy lejjebb és olykor feljebb vándorol. Úgy érzed, mintha időnként végigsimogatna rajtad, gyengéd és meleg érzés, de ha valahogy hátra is pillantanál, látod, hogy legalább egy lépéssel le van maradva. A szűkebb helyek olyasmik amik már csak olaj a tűzre, így a kabinig már nem juttok el. az egyik folyosószakasz, legyen a gépház vagy épp maga a híd, az egyiknél már túl sok és amikor a sokadik statikus kisülés, apró kis „megráztál” történik az egyiken a fenti kettő közül a falnak vagy ajtónak tol finoman és forró olaszos szenvedéllyel hódol az intimitás oltárán: csókkal kezdi, érintésekkel színesíti. Nem maradsz adósa semmiben, sőt, valami ősi és mélyről jövő elemi szenvedély ragad el mindkettőtöket. Amikor a heves zápor és a orkán erejű szél találkozik: szélviharként. Az, hogy a ruhák hogyan élik túl, hogy kin milyen nyomok maradnak és persze milyen hangok töltik be a teret, mind-mind csak tőletek függ, de valószínűleg mindenből jut mindenhova…
A kérdés csak az, hogy egy elég e, vagy folytatása következik? Itt vagy máshol…
-
A gépházig jutottunk. Már ez is több mint hittem. Pihegve dőlök az ajtónak és közben tekintetemmel a ruháim keresem. Majd őt figyelem hogyan tovább.
*Ezt ismételni kéne… hűhaa… Tud valamit. Még nem volt ennyire vad, ősi… *
Figyelem ő mit szeretne. Nyújtózóm egyet egy nagyot sóhajtva. Lassan visszahúzom a sortom és a felsőm keresem.
/Angol/ Nincs messze a kabinom… - harapok az ajkamba finoman míg elindulok a felsőmért.
-
A heves együttlét megszedte a vámját. Akad rajtad néhány vöröslő folt és nem kizárt másmilyen is, legalább nyaktájékon, míg az ajkad feldagadt és picit feszülnek az izmaid, amik elszoktak ilyesfajta mozgástól-terheléstől. Még visszhangjai hullámoznak a testedben a nem rég történteknek, így nehéz higgadtan gondolkodni – ha akarnál egyáltalán – viszont a puszta felidézéstől könnyen megremeghetsz újra, és újra és…
A ruháid… azok nem nagyon bírták az efféle gyűrődést, de Rickyé sem. Gombok szerteszét, Olyan helyen találni lyukat ahol előtte biztos nem volt és persze amikor megfordul akkor felfedezed, hogy a körmeiddel mit műveltél. Lesz egy pár nap amíg meggyógyul, de láthatóan nem zavarja az efféle jelölés. Az egyik bokádra tekeredett fehér-neműd akar elgáncsolni, míg a matróz épp csodálkozva szemléli az egyik lábán maradt cipőjét…
A nyújtózás és hangok magukkal csalják a tekintetét, melyben a korábbi tomboló vihar most valami szelídebbet sugároz és amint sikerül szerinted sétaképes állapotba kerülnöd, felhívod a figyelmét arra, hogy ez csak a kezdet volt. Valahogy ő is begyűjti a ruháját és miegyebet, majd utánad sietve újabb órára-órákra vonja el a figyelmed minden másról amivel foglalkoznod kellene. Ami azt illeti most valahogy más, gyengéd, játékos és szelíd, de mint ilyen mindent meghódítani amit csak engednek neki…
Végül lehet pihegni kábán és (többször is) beteljesülve…
-
Egy darabig piheg a férfi karjaiban, néha nagyokat szusszanva, meg-meg remegve finoman boldog elégedett mosollyal az arcán. Egy idő után hanyatt fordul és nyújtózik egy nagyot. Lassan felkel az ágyról, elsétál a fürdőbe és lezuhanyozik. Törülközőben jelenik meg újra pár perc múlva és a szekrényében keresgél ruhát után. Majd lassan az ágy felé fordul és figyeli mit tesz a férfi.
* Na most mi legyen vele. Jó volt, ígéretes, de ezek után…? Végül is, ha a hajóhoz is legalább ennyire ért akkor lehet jó matróz. Később is elküldhetem, ha kellemetlen a szitu. Na meg kéznél lenne ha ismétlésre vágynék. Zach és Dimitrios úgy sem közeledik felé, és valljuk be ez kell egy egészséges lelki állapothoz.*
Visszafordulok a szekrényhez és a tükörben a „harci sérüléseket” mérem fel hogy milyen felsőt vegyek ami legalább részben takar. Egy sort és egy necc magasabb nyakú hosszú ujjú felső egy trikóval talán elég. Nem zavartatva magam dobom le a törülközőt és öltözőm fel, ellenőrizve hogy ott takar-e ahol kell. Utána vissza fordulok felé. Az eldobált ruhákkal még nem foglalkozom.
/Angol/ Nos a hajót megmutattam. Ez egy egyszeri dolog volt…. talán, de egyenlőre biztos. Ha gondolod, tiéd az állás, de természetesen külön kabinban leszel. Én vagyok a kapitány és a tiszteletet elvárom mind ezek ellenére. – mutat a szétdobált ruhákra. Semleges, de határozott hangon beszélek. Felveszem a törülközőm onnan ahol hagytam és beviszem a fürdőbe.
-
A pihegés, a kellemes zsibbadás adta lebegés és mindazon dolgok, amik ilyenkor eluralják a testet és az elmét – egyesek szerint a lelket – most olyanok, mint egy lassú árapály jelenség, ahol épp mindenhol a kellemes víz az úr és csak lassan adja vissza a teret a partnak, hogy az ott rejlő kincsek ismét napvilágra kerülhessenek. A fiatal férfi lehunyt szemmel szuszog, de nem azért mert kimerültnek tűnne, sokkal inkább az átélt élmények ragadhatták magukkal őt is.
Mikor felkelsz az ágyból és elindulsz végig érzed a tekintetét a testeden, olyan mint egy simogató szellő ami újra és újra végigszalad a bársonyos bőrödön, ami képtelen elszakadni és addig kapaszkodik, míg egy utolsó lehelet is akad. Nem sokáig kell egyedül tisztálkodnod és lehet nem is egyszer, hogy tényleg megszabadulj a csodálatos együttlét nyomától. Igaz, csak egy részétől tudsz, mert a legtöbbje legalább annyira fog látszani rajtad, mint a partnereden…
A férfi gondoskodott arról is, hogy tisztára-szárazra töröljön és alaposan bekenjen – esetleg fordítva is megtörténjen – de az sem kizárt, hogy megint elragad mindenkit a szenvedély és a beszélgetés, a felvételről való döntés tovább várat magára. Nem úgy azon gondolatok, hogy az eddigi legénység mennyire tartotta tiszteletben az intimitásodat s mint ilyen, úgy rémlik, hogy Zach teljesen, míg Dimitrios bizony olykor finoman ostromolt, de valamiért sosem léptétek át azt a bizonyos határt.
A szerelésed is elég szívdöglesztő ahhoz, hogy suttogott bókokkal halmozzanak el azon a tüzes nyelven, hogy érintéssel és akár másképp is kifejezzék a tetszésüket. Vannak sérülések amiket nem tudsz elrejteni, csak ha nyakig beöltözöl, de az már felérne egy őszinte vallomással, így rád van bízva miket vettél fel – egyik ellen sem volt kifogás. A férfiú is felvette a ruháit, amin most veszek észre nem egy szakadást, melyeket láthatóan karmok ejtettek.
R /Angol/ Természetesen Donna Capitano! – mindennel egyetért, majd várja a parancsaidat
-
A fürdőben kissé meglepődve veszem észre mennyire lelkes még mindig. Ez a fajta kitartás eléggé imponál. Sőt… Hosszabb fürdés lett mint vártam. De frissen jó illatú testápolósan lépünk ki. A mosolyt le se lehetne vakarni az arcomról. Rég éreztem magam ennyire elégedettnek és nyugodtnak. Az üresség enyhült. Nyugodtabb vagyok. Kellemesen kába is mert azért valljuk be eléggé el is fáradtam.
A sort és az áttölt magasnyakú, hosszúujjú felső trikóval takar még a legtöbbet. De egyébként is, miért kellene eltakarnom a nyomokat, ha egyszer fantasztikusan érzem magam? És kifejezetten jól esnek a bókok amiket öltözés közben kapok. Sajnos a szétszaggatott inge helyett nem tudok mást adni, de max nem veszi fel. Fura kicsit hogy Dimitrios-szal nem léptük ezt meg sosem, pedig azért elég sokat gondoltam arra mit is tudhatnak ezen a téren. Elég régóta kerülget, de nem léptük meg. Erre jön Rick és… nos…
/Angol/ Javaslom, ha gondolod, menj el cuccaidért és ha visszaértél megmutatom a kabinod.
Indulok lassan kifele a kabinomból, vissza a társalkodóba a kijárat fele. Közben hajamba túrva próbálom kicsit rendezni a frizurám is. Bár ez így is úgy is össze vissza áll.
/Angol/ Már ha még mindig akarod az állást?
A nappaliban a poharam keresem amit az asztalon hagytam az alátéten, hátha van még benne egy korty üdítő mert eléggé kiszáradtam.
-
Amikor úgy döntesz, hogy nem rejted el mennyire élvezted az elmúlt órákat, valahol belül oly mértékű elégedettség tölt el, amit napok óta nem éreztél. Igenis jogod van hozzá és lássa csak mindenki, hogy mennyire jól telt a délutánod! Minderre még külön hab lehet a tény, hogy a fiatal férfi félmeztelenül követ – bármerre is indulj. A nyomokat ő nem tudja, de valószínűleg nem is akarja elrejteni, pedig akad nem egy, nem kettő belőle. Mintha még némi vér is serkent volna a hátán, vállán ahol a körmeiddel kapaszkodtál-martál.
A fáradtság is kezd utat találni, talán ásítasz vagy épp laposan pislogsz, de végül a poci is megkövetelné a magáét. Mármint valami rendes és ehető dolgot, olyat, ami kellő energiával tölthetne fel. Az pedig, hogy Dimitrios-al végül miért nem történt semmi már csak egy alig hallható kérdés, hiszen Ricky olyasmit tett, amit már hetek óta senki sem. Ezzel – vagy enélkül is (?) – elnyerte az állást és most már egy új matróznak parancsolhatsz!
Ricky /Angol/ Nincs miért visszamenni, ellenben szívesen megnézném most, a kabinomat – és ki tudja…
Az állást már elfogadta, a szavai is egyértelműek voltak ez ügyben, így az elveszett poharat meglelve a kissé felmelegedett üdítőmaradékot magadévá teszed, hogy rádöbbenj ennél neked sokkal több kell! Odakint már alkonyi fényekben úszik a város, az idő ellenben alig akar enyhülni, így a túl sok ruha – ha úgy döntesz rejtegetsz – amúgy is igen előnytelen lett volna. Legalábbis részben, mert bár nagyon vonzó lettél volna bennük, de nem kizárt, hogy egy újabb zuhanyra lett volna szükség.
-
Miután megittam a maradék meleg üdítőm rájövök hogy ez édeskevés volt és még éhes is vagyok. Ricky felé fordulok mikor mondja, hogy nincs miért visszamennie.
/Angol/ Csak van valami ruhád, irataid, személyes holmid. Kismacskád, vagy bármi….
* Ki ez a srác? Nincs semmilye? Csak van legalább egy barátja, csak házinénije… csak lakott eddig valahol.*
/Angol/ De ez esetben akkor gyere.
Elindulok a neki szánt kabin fele. Mikor oda érünk kinyitom neki az ajtót és kint félre állok az ajtóból.
/Angol/ Ez lesz a szállásod. Kulcs belül van. Reggel óta abban maradtunk hogy zárjuk a kabinokat, mert valaki bejutott a kabinomba és otthagyott valamit. Sosem kellett ez még. Azt hittem a kikötő személyzete erre jobban figyel, de jobb a biztonság. Természetesen biztos helyen van tartalék kulcs, de ne hagyd el a sajátod. Remélem a legénység többi tagját is megismered, bár mostanában valahogy nem futok velük össze. Érezd magad otthon. Étel ital a konyhában. A feladatok többségét majd Dimitrios Papadopoulos és Zacharie 'Zach' Quin fogja adni. Holnap reggel már kezdhetsz is. A papirokat is akkor kéne elintézni. Ha gondolod a nap hátralévő része szabadon a tiéd. Esetleg javaslom némi jobb állapotú ruha beszerzését. – csendesen kuncogok. - Én most megyek enni mert farkas éhes vagyok.
Ezzel elindulok a konyhába meglesni mit lehet falni. És persze remélem valahol legbelül hogy végre a legénységem többi tagját is megtalálom végre.
* Ma megengedhetem magamnak hogy kihagyom a kocogást. Majd holnap reggel pótlom. Jól érzem magam… Merre lehetnek a fiúk? Lassan
már hiányoznak. Jó lenne bemutatni az új matrózunkat. *
Amint a konyhában vagyok először is kiveszek egy kisebb félliteres üdítőt és a felét le is húzom egyből. Majd miután már nem vagyok szomjas körbe nézek a konyhában ki van itt és/vagy mit lehet enni. Hosszú idő után most először tényleg kívánom is az ételt, falni bírnék.
-
Ricky /Angol/ Nem, semmim sincs. Könnyebb az utazás és nem köt semmi – az igazi szabadság – beérem a koszttal és kvártéllyal – mosolyog vidáman, majd követ és belépve körülnéz – Igazán otthonos! – dicséri, de valamiért úgy érzed, hogy nem itt fogja tölteni a magányos óráit – Zárni fogom! – ígéri, majd bólint, biztos megismeri majd a többieket is – Papírokat? – nem érti láthatóan, majd újfent bólint – Köszönöm Donna Capitano! – végül a ruhakérdés – Ha akad valahol tű és cérna, akkor nem lesz gond! – mondja jókedvűen, aztán a felvetésedre – Készítsek esetleg néhány szendvicset? – nem zavarja a dolog, szívesen teszi. A konyha felé menet és ott sem találsz senkit, de cserébe minden lehetőség nyitva áll előtted, azt eszel és iszol amit csak találsz vagy kérsz – ha elfogadtad a segítséget
-
Konyhába menet beugrom a sufnisba és kihozok egy kis varrós dobozt majd a kezébe nyomom.
/Angol/ De ez nem megoldás hosszú távra. Itt szoktak gazdag turisták is megfordulni, elvárják hogy nem szaggatott ingbe dolgozz. Nincs kötelező munkaruha. Így jobb lesz, ha ezt megoldod hamarosan. Tiszta és ápolt személyzetet várok itt el. – határozott a hangom.
A konyhában miután megittam az üdítőm felét lesem a hűtőt egy darabig majd Rickyre nézek.
/Angol/ A konyha Zach felségterülete. Nem igazán szereti, ha valaki itt kontárkodik. De most nincs itt. Szóval….
Ezzel kiveszem a felvágottas tálat, valami paprikát, sajtot és margarint. Becsukom a hűtőt, keresek valami kenyér félét szendvicsnek és a pultra teszem őket. Leülök a székre és mutatom Rickynek hogy övé a terep.
*Lepjen meg. Jól érzem magam, kielégülten, felszabadultan.*
/Angol/ Tudod papírok. Rendben hogy itt dolgozom, de azért néha jönnek ellenőrök akik kérik hogy igazoljuk magunkat és hogy mit is keresünk itt. Legalább valami szerződés féle kell hogy legyen, hogy itt dolgozol azért hogy legyen hol aludnod. Nem szoktunk nemzetközi vizekre nagyon kihajózni mostanában, de nem árt az óvatosság.
Papírokról jut eszembe a levél, amit itt hagytam. Elveszem a pult másik oldaláról és szemüveg nélkül nézegetem és forgatgatom a kezemben, amíg a szendvicsek készülnek.
* Itt ez a levél ami nem tudom hogy került az ágyamra. Azt se tudom mi ez… És most itt van Ricky akinek semmilye és én csak így beengedem a hajómra. Lehet hiba? De hiszen hosszú idő után elöször végre nyugodtan és teljesnek érzem magam. Végre megkapom a figyelmet amit megérdemlek. Amit mostanában nem kapok meg azoktól akik itt élnek velem hosszú évek óta és akik megmentették az életem. És most ők sehol. Na NEM… Most nem hagyom magam felhúzni! Kislány most élvezd ki a helyzetet és a figyelmet és azt a finom meg-meg remegést amit még mindig érzel a történtek után. *
A levelet forgatva az ujjaim között a fiút figyelem, ahogy félmeztelenül a konyhámban tesz vesz egy halvány elégedett mosollyal.
-
Az ugrálás elég nehézkes. A többórás lepedő-akrobatika és a fürdőszobai kalandok vagy épp a köztes helyek megszedik vámjukat. Előbb a testet elöntő zsibbadás majd az izomláz az ami megnehezít mindent. S aztán erre jön rá a kiszáradás okozta égető érzés valamint a tény, hogy amikor leülnél, érzed, hogy az is érzékeny lesz még egy ideig. Talán annyi vigasztalhat, hogy nem vagy vele egyedül és láthatóan Ricky is eléggé le van harcolva. Kicsit olyan a páros, mintha vihar utáni csendélet, tele romokkal és ás maradványokkal.
Egy varrós-dobozzal beljebb vagy és rekedtes hangon előadod, hogy miért fontos a viselet, amit úgy tűnik ezúttal megértettek és elfogadtak, így csak bólintanak beleegyezésképp. Úgy lesz, ahogy parancsoltad! Elégtétellel tölt el, hogy engedelmeskednek, hogy úgy történt minden ahogy akartad (?) és persze az, hogy elvetted amit akartál. A világ most kellemes és nyugodt helynek tűnik, szép és ragyogó, még ha fájdalmas is. De legalább az üdítő jótékony hatással van rád…
Ricky /Angol/ Igenis, Donna Capitano! – fogadják a parancsot, az irányítást de egy mosoly elárulja értik a célzást is
A hűtőben találsz ebédet, szépen el van csomagolva kis műanyag tárolókba. Zach ma is finomat készített, mint mindig, igaz hogy nem ínyenc szakács, de megéri az „árát”. Mindamellett természetesen azt veszel ki amit csak akarsz, de legyen közte egy kis víz szegény szomjazó matróznak is, aki ennek hangot is adott. Amennyiben nem ebédet, hanem Ricky szendvicsét választod, úgy valóban egy igen pöpec darabot kapsz majd, pontosan úgy ahogyan megígérték.
Ricky /Angol/ Ezek kiváló alapanyagok! – hárítja el az esetleges dicséretet, de tekintete inkább téged fal még mindig – Sajnos akkor sincsenek papírjaim, de cserébe tökéletesen el tudok tűnni, ha szükséges. – mosolyog, jeget is megolvasztaná – lehet azt mondani, hogy úgy horgásztál ki a tengerből – von picit vállat, ez a része annyira nem érdekli – de ha ragaszkodsz a papírhoz abba úgy se nagyon tudsz hiteles adatokat írni. – szóval neki igazából mindegy – Azt hittem, aki tengerre született az sokkal kalandvágyóbb ennél – incselkedik – ez a szenvedély egy lázadóhoz illik, nem a törvény éber őréhez – téved el a tekintete szemmagasságból
Végül csend ereszkedik kettőtökre, amikor a levelet kezded el tanulmányozni és Ricky a szendvicse(ke)t- készíti. Ricky betoppant az életedbe és felforgatta azt. Nincs több bizonytalanság vagy kérdés, hogy miért nem történt valami. Megtörtént. Elsöprő volt és most így belegondolva lesz mit elpakolni a szobádban és a fürdőben azok után ami történt. S persze ott van a két férfi is, akik nem vakok, a félmeztelen matróz és a leharcolt kapitány esete eléggé egyértelmű.
Lehet haragudni a többiekre, sőt, talán elégedettséggel tölt el, de azért van egy apró hang ami azt mondja, hogy ők már évek óta itt vannak, Ricky meg alig pár órája. Igaz, hogy ez alatt többet tett bizonyos módon mint bármelyik férfi az elmúlt két-három hétben, de ez lenne a lényeg? Mindenesetre tény, hogy nincsenek sehol és ez bosszanthat, de ez könnyedén írhatja felül a kába-elégedettség ami olykor rád tör két fájdalmas mozdulat között. Régen volt már…
A szendvicsek elkészültek és előtted pihennek, várják, hogy legyőzd őket! Jár mellé még némi üdítő is, a másik fele annak amit korábban elkezdtél. Ricky is kortyolgat, egy csepp pont emiatt tud az állán át a mellkasán lejjebb elveszni…
S ekkor érkeznek a megszokott (és egy idegen) hangok odakintről.
Egyértelműen közelednek, vidámak és önfeledtek.
Aztán belépnek…
-
Elégedetten veszem tudomásul hogy a parancsom vagy inkább az utasításom megértették. Remélem be is tartják.
Természetesen Ricky is kap egy üveg vizet, nem hagyom szomjazni, de aztán hagyom a konyhában ügyködni. A szendvics most pont jó lesz, és legalább meglátom mit tud.
/Angol/ Sajnos nem a tengeren születtem. Lázadó is tudok lenni, de azért sajna néhány szabályt illik betartani, ha az ember nem akar rosszat magának. De akkor majd kitalálunk valamit. – Leheletnyit kihúzza magát mikor elveszti a szemkontaktust, hogy jobban lássa Ricky amit kell.
* Nem tudom ki ez a férfi, de sikerült kizökkentenie az elmúlt egy hét feszültségéből. Most béke van és elégedettség. Na meg izomláz és fáradtság és zsibbadás. Na de nem is emlékszem mikor voltam pasival és főleg ennyiszer. Asszem korán alvás lesz. Nem is értem miért nem használtam ki hogy két férfival élek egy hajón, de persze ha két napja nem látok őket szinte akkor mindegy is. Nem tudom mit tegyek vele, de ha másban is legalább fele ennyire jó akkor nagy baj talán nem lesz. Már csak az a kérdés hogy a többiek mit szólnak majd hozzá.*
Leteszem a levélkét amit eddig babráltam és az elém kerülő szendvicset nézem meg.
/Angol/ Ez nagyon jól néz ki… - elakad a szavam ahogy az a kis csepp elindul lefelé és követek a tekintettemmel.
Ekkor hallom meg hangokat. A konyha ajtó felé téved a tekintetem.
*Na ez egy izgalmas találkozás lesz… itt a két viharvert szerető akik épp Zach felségterületén csináltak rendetlenséget és elég egyértelműen leharcoltan eszegetnek. Na de miért is érdekelne a dolog? Hiszen ezt megérdemeltem már. És Elvettem. Ha ő tőlük nem ment akkor mástól. Azért remélem nem haragszanak meg… Hiszen ők a családom. Velük élet évek óta, megmentették az életem…*
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután
A jövő reményei. Akad belőle néhány, mindjárt rögtön az, hogy Ricky mit tart be és mennyire, hogy az elkövetkezendőkben más területeken mennyire teljesít jól és persze… elég férfias, mégis pimaszul fiatalos, hogy a kellemes emlékekkel karöltve az a csepp minden más gondolatot kiöljön és még a szendvicsbe beleharapni is elfelejts. Igaz, hogy korábban szóvá tetted, hogy valóban olyan vagy amilyennek leírt, de talán nem annyira lázadó, mint ő hiszi-feltételezi.
A domborításod is elérte a kívánt hatást, látod, ahogyan teljesen megbabonázod, úgy tűnik kedveli a gömbölyű dolgokat. Ezt érzed is, elég kényelmetlen most üldögélni, de persze mozogni se egy leányálom, de valószínűleg minden perce megérte. Ez a matróz aztán a kapitánya kedvére tett az bizonyos, teljesítette minden parancsát legyen az kiadott vagy elképzelt, így az elmúlt hetek frusztráló érzései most eltávoztak és mindent a nyugalom és elégedettség érzete leng körül.
A többiek mit szólnának, az jó kérdés, de ez mindjárt ki is derül! Előbb Zach lép be, akinek tekintete eléggé elfelhősödik a látottakra, de ezen túl elég szenvtelen, aztán Dimitrios, aki előbb kissé meglepett aztán somolygós… majd egy fiatal kávébarna-bőrű vonzó nő, aki Ricky figyelmét is elvonja egy pillanatra amikor rátok köszön egy halk „Hello!”-t. Ami azt illeti egy percnyi döbbent és meglepett csend a trió részéről még érthető is lenne, de hamarabb szűnik meg a kellemetlen csend.
Ricky /Angol/ Üdvözletem szép hölgy! – lehel csókot a meglepett fiatal nő kezére – Viento matróz szolgálatára! Kérem szólítson Rickynek, az Urak pedig? – nyújt kezet előbb az idősebbnek tippeltnek, aki szerinte Dimitrios
Nő /Angol/ Kalisha Imari – mutatkozik be, enyhe pírral az arcán, majd a két kísérőjére pillog
Dimitrios /Angol/ Dimitrios Papadopoulos Első Tiszt, üdvözöllek Matróz! A Másod Tiszt pedig Zach Quin! Kalisha pedig, ha a Kapitányasszony is az áldását adja, az új hajóséf!
Miután a férfiak kezet ráztak, minden tekintet feléd fordul…
-
Nagyon enyhén, remélem nem észrevehetően elpirulok a fiúk reakciójától. Még is csak ismernek évek óta, de ennyire „leharcolva” még asszem nem láttak. Zach-et nem igazán hatotta meg a dolog, de Dimitrios kis somolygós. Kislányos zavaromon igyekszem gyorsan úrrá lenni és új jövevényt figyelem. Végig nézek rajta és kifejezetten tetszik a csinos sexy látvány.
*Csinos… lehet hogy csak a sok hormonok beszélnek belőlem, de mindig is ki akartam próbálni lánnyal… Na jó… asszem ennek nincs itt a helye és ideje. Nem tudom hogy mi esne jobban, ha a fiúk faggatnának majd vagy csak ennyiben hagynák a dolgot. Vajon hol szedték össze ezt a szépséget? *
Végig mérem az első tisztem és a másod tisztem is mire leesik hogy mindenki engem néz. Leteszem a szendvicsem amibe elfelejtettem beleharapni amiatt a szemtelen kis csepp miatt Ricky testén. Megköszörülöm a torkom, felállok és kezet nyújtok.
/Angol/ Nerine Katsouranis. Üdv a hajómon. – mosolygok rá kedvesen. Határozott kézfogás. – Hogy találtál ránk? – kérdezem miközben hellyel kínálom és a fiúkat fürkészem, hogy mesélhetnek ők is. – Szerintem ha Zach és Dimitrios alkalmasnak talál hajóséfnek akkor én áldásomat adom rá. – válaszolok Dimitrios felvetésére. – Üdvözlet a legénység tagjai között. Mesélj kicsit magadról. – kérem kedvesen.
Közben vissza ülök a helyemre és lehet kicsit udvariatlan, de elkezdek falatozni a szendvicsből, mert lehet ők is hallják a gyomrom hangos követelőzését lassan.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután
Emlékeid szerint valóban nem láttak még ennyire megviseltnek. A pír lehet feltűnt nekik, talán nem, de valószínűbbnek tűnik az igen még akkor is, ha Zach szenvetelen. Sajnos Dimitrios nem az, de nem is szóval csak pillantással méltat, olyan, mintha örülne neked és annak ami veled történt. Mintha… mindenestre az új lány sem kérdez rá vagy teszi szóvá esetlegesen utalna, hanem meglepetésedre talán, de Zachet figyeli, természetesen eltekintve amikor bemutatják vagy hozzá szól valaki, mert ilyen esetekben az adott illetőé minden figyelme.
A pillanat tovareppen, bár mintha egy pici zavart és némi forróságot még itt hagyott volna, de az is lehet, hogy valóban csak a hormonok beszélnek belőled. Ezek pedig galád mód azt suttogják, hogy miért állnál meg Rickynél, ha egyszer itt van Kalisha, aki a maga egzotikus módján legalább annyira vonzó, mint az olasz matróz szeles-szenvedélyes. Nem kizárt, hogy ezt-azt még picit túl is gondolsz, de amikor kezd forrósodni az arcod, inkább cselekszel:
Kalisha /Angol/ Megtisztelő, hogy itt lehetek! – határozott, de igen udvarias – Volt kint egy tábla, ami szerint Szakácsot keresnek és mivel nekem a héten lejár a szerződésem és nem hosszabbították meg, így úgy döntöttem, hogy nincs vesztenivalóm, megnézem magamnak ezt a szerencsére pont megfelelő időben felbukkant lehetőséget – vall meg mindent, majd miután mindenki bólogat, még Zach is – Úgy tűnik, hogy az Amarillys legénysége gyarapodott és szert tett egy új séfre! – mosolyodik el, ilyenkor valahogy még vonzóbbnak hathat – Mire vagy kíváncsi? – érdeklődik
Ezen a ponton döntenek úgy a férfiak, hogy elpárolognak és kettesben maradsz az ifjú hajószakácsnével, aki veled szemben foglal helyet és kíváncsian várja a pontosabb kérdéseket
-
*Csinos lány, nagyon is. Ne gondolod tovább kislány… most nagyon ne! De mintha Zachet figyelné, amikor csak lehet. Nocsak-nocsak. Vajon Zach észre vette már? Vajon mit szól hozzá? Jajj de kár, hogy Zach arcáról olyan mérhetetlenül nehéz bármit is leolvasni. *
Halványan elmosolyodom a megfigyelésen, amit egy újabb gyors falattal próbálok elfedni. Közben Kalisha-t hallgatom. Mikor leül velem szembe a fiúk távoznak legnagyobb csalódottságomra. Sajnos így nem leshetem tovább Rickyt ing nélkül.
*De nem is baj. vegye csak kezelésbe a legénységem két legértékesebb tagja. Lássuk tényleg olyan matróz-e mint állította. Izgalmas volt ez a pár óra, de ha matróznak nem megfelelő, akkor arra a posztra mást kell keresni, Rickynek meg valami testhezállóbb munkát kell találni.*
Magamban kajánul elmosolyodom ezen, míg figyelem Kalishát míg leül.
/Angol/ Jókor jó helyen. – mosolygom rá kedvesen – Remélem a fiúk mondták hogy sokszor kihajózunk akár több napra is. Remélem ez nem okoz gondot és nem vagy tengeri beteg. – mosolygom el viccelődve a dolgot, hiszen biztos gondolt erre már. – Mesélj hol nem hosszabbították meg a szerződésed? Merrefelé laksz? Mesélj magadról, hobby, családi állapot… ilyenek. Te is kérdezhetsz ha gondolod.
Mosolygok kedvesen, próbálok nem főnökként beszélgetni, hiszen most csak ismerkedünk. Had oldódjon a hangulat. Hisz itt egy nagy család leszünk ha mindenki jól végzi a dolgát.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután
A gondolataid csak a tieid, senki nem tudja mire gondolhatsz. Kivéve talán Dimitrios-t. De azért általában az elmédben őrzött vágyképek és más ötletek vagy épp tervek a legtöbbször valóban rejtettek mások elől. Zach, és valószínűleg Kalisha sem tud arról, hogy izgalmasnak találod egy csinos nő intim módon történő megismerését. Csak Dimitrios mosolyog sokat tudóan…
A fiúk nélkül valóban kevesebb a szemet gyönyörködtető látvány, de azért az sem csúnya ami-aki itt maradt. Akárhogyan is, az biztos, hogy elég hosszan fejtik ki a választ korábbi kérdésedre, mely ennek ellenére még nem töltött el elégedettség érzetével, helyette még több kérdést adott amiknek legalább egy részét biztos, hogy fel is akarod tenni.
Azon kapod magad, hogy nagyon szélesen mosolyogsz és Kalisha ártatlan arccal figyel téged, de a tekintete, az mintha árulkodóan villanna, hogy igen csak vidám perceket okoztál neki. Úgy véled, hogy a férfiak jól választottak, jó ízlésre vall, hogy találtak – vagy ahogy hinni lehet, rátok talált – egy ilyen ügyes és képzett munkaerő. Mindenesetre a válaszok ezúttal nem váratnak és talán nem is lepnek meg.
Kalisha /Angol/ Igen, alaposan kifaggattak és érdeklődtem az elmúlt órában. – mondja szelíd, de határozott hangon – Minden kérdésükre elmondásuk szerint a lehető legjobb választ adtam és magam is elégedett voltam azzal, ami engem érdekelt. – aztán a többi kérdés – Egy helyi étterem, ahol bár marasztalni akartak, de mikor megtudták, hogy nem szeretnék sokáig egy helyen lenni – és ez kiderül az önéletrajzomból is – akkor elfogadták azt és nem akartak meggyőzni az ellenkezőjéről. Keresem a helyemet és ezt csak úgy tudom megtenni, ha mindent kipróbálok amit csak lehet! Mintha egy kikötő után sosem vágynál vissza a tengerre, hogy új földek felé hajózz – mosolyodik el a hasonlatra, majd az, hogy neki legyenek kérdései – Hm, ha valóban áldásodat adod Kapitány, akkor már csak az a kérdésem, hogy melyik a kabinom
De azért a beszélgetés alatt átcsúsztatta az önéletrajzát – melyet ha elolvasol, akkor felfedezed, hogy akad köztük neves étterem is nem egy, ahol elismerően szólnak a fiatal nőről, mint például a francia tulajdonú la Clair étterem, amelynek Michelin csillagos főszakácsa maga írta meg és alá Kalishának az ajánlást.
Persze az is lehet, hogy mindez semmit nem mondd és csak később, magazinból vagy más módon értesülsz róla, de az sem kizárt, hogy egy-két vendég említette már, hogy hol és mikor ettek igazán finomat. Ugyanis akadt olyan turista, aki megalomániáján túl nem sok mindent tudott hozzátenni a hajón töltött időhöz.
-
Igyekszem nem feltűnően felmérni ki is ül előttem. A hajától addig amíg a pult engedi. Persze a szendvics majszolása sokat segít abban, hogy ez ne legyen feltűnő. Persze érdeklődve tartom a szemkontaktust mikor épp válaszol. Dimitrios sokat tudó tekintetét meg asszem meg kell vele beszélni. Kalisha tekintete is huncut. Vajon mi jár a fejében ?
Magam elé húzom az önéletrajzát és rápillantok. Jó helyek. A turisták szeretnek dicsekedni hogy milyen flancos helyeken szeretnek enni és milyen rongyrázóan. Így a legtöbbről már hallottam. Persze az ilyen túristákon mi is nagyobbat tudunk szakítani. És ha egy ilyen képzett shef-ünk lesz akkor még nagyobbat tudunk majd.
/Angol/ Hát ha a fiúk ilyen alaposak voltak akkor nekem nem nagyon maradt más dolgom. ..
Megtörlöm a számat a szendvics végén és felállok a pulttól.
/Angol/ Körbe is vezettek?
Érdeklődöm miközben megigazítom a ruhám és megindulok a konyhából kifelé. Az ajtón kívül előre engedem miután megmutattam merre induljon. Hátulról is felmérhessem a látványt, kit is vettünk fel. Igen csak szemrevaló.
/Angol/ Megmutatom hol lesz a kabinod. Sajnos történt egy kis incidens tegnap este és azóta javaslom hogy inkább zárjuk a kabinok ajtaját. Remélem ez csak egyszeri dolog volt. Sosem kellett semmit zárni. De most kicsit elbizonytalanodtam. – megrázom a fejem és újra tündöklő mosolyomat mutatom- Na szóval bátra rendezkedj be. Az Amaryllis otthonom, így üdvözöllek az otthonomban. Én már nem is tudom mióta élek ezen a hajón.
Simogatom meg szeretett teljesen a hajó falait, ahogy haladunk. Mikor odaérünk egy szabad kabinhoz ami a legénységnek van fentartva megállítom finoman a karjához érve, majd kinyitom az ajtót neki.
/Angol/ Itt is vagyunk. Ő lenne az. Természetesen ha van hol laknod nem kell itt élned, de ha kihajózunk akkor jobb ha van itt minden ami kell. – mosolygok kedvesen.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután
Az előtted ülő idegen fiatal nő csinos. Vonzó, ha valaki szereti a félvéreket és mindazt amit képviselnek. Szép, ha a szépséget a külsőségek alapján mérjük, mint a finoman metszett vonások vagy akár a ragyogóan életteli tekintet. Karizmatikus, ha valaki fogékony a belső szépség szemnek láthatatlan kisugárzásra, mely valami sokkal ősibb érzékre hat, mint a látás.
A szendvics már fele ennyire sem izgalmas, pedig az a férfi készítette aki korábban megannyi örömmel ajándékozott meg, hogy most is fáj ülni, akár csak a mozgások többsége. S nem is rossz a szendvics, ahhoz képest, hogy elég alapvető hozzávalókból készült. S mind e mögé bújva mindössze ennyit látsz és érzel anélkül, hogy szerinted észrevennék, hogy mit is teszel éppen.
Ennél több, azonban makacsul nem akarja felfedni magát sem a szemkontaktusból, sem a huncut tekintetből vagy épp bármi másból. Ideérthető az önéletrajz is, hiszen az a múltról, nem a jelen gondolatokról ad tanúbizonyságot ami ellenben igen gazdag és sokrétű. Akadnak olyan nevek amikről nem hallottál és a nyelvezetük is inkább idegen országra utal, de ezek sem talponállóknak tűnnek…
Kalisha /Angol/ Igen. Egyedül a kapitányi kabint nem mutatták meg – válaszolja kifürkészhetetlen tekintettel
Amikor előre engeded kissé bizonytalan, hiszen neked kéne vezetned őt, nem fordítva, de végül úgy dönt, hogy végül is miért ne! Még látod, ahogy a válla felett hátrapillant, mely momentum könnyen okozhatná nem egy férfi végzetét, aztán elindul előre. Mi tagadás a járása picit bizonytalan tetszik, ha egyáltalán erre figyelsz, de az biztos, hogy a hátának íve és kerek popsija…
Kalisha /Angol/ Értem. Ez esetben én is így fogok tenni! – ígéri, majd bólint – Zach felajánlotta, hogy segít a csomagokkal, amennyiben elnyerem az állást – osztja meg. Az érintést nem bánja, de nem is bátorít semmire. Végül – Ez tökéletesen megfelel. Nem szeretnék utazni, sok időt elvenne más, sokkal hasznosabb teendőktől. Akkor, ha nem bánod… – belépne, majd pillanatra megáll te is be akarsz e jönni
Ha nem, akkor zárja az ajtót. Akár előtted is…
-
Feltűnik a bizonytalan járása is a kerek popsija mellett, de ezt majd megszokja a hajón élve. Nem egyszerű dolog ez, de tanulható.
*Szóval Zach felajánlotta. Értem… de ezt ki is nézem belőle, főleg ha tetszik is neki ez a szép nő. Van ízlése. Bár azért valahol jól esne nekem is ha néha próbálkozna nálam is.*
/Angol/ A kabinom majd egyszer megmutatom ha érdekel. – mosolygok minden hátsószándék nélkül. Csak mint nő a nőnek, mikor odaérünk az övéhez és nem bátorít semmilyen módon. – A kabinod kulcsa az ajtóban belül van. Este 7 felé szokott vacsi lenni ha mindenki itt van. Természetesen nem várom el, hogy máris te főzz, de ezt a fiúkkal tudod megbeszélni. – mosolygok kedvesen. - Ja igen még egy kérdés. Görögül beszélsz? – kérdezem csak úgy még eszembe jutott módon. – Most hagylak, ha kell segítség bármiben szólj.
A válasza után még mielőtt becsukná az ajtót elindulok a nappali felé. Vagy inkább hallgatózom hátha hallom merre vannak a fiúk. Próbálom megkeresni őket, kint a fedélzeten is körbenézek. Séta közben a hajó falát simogatom. Ez ilyen reflex, nem kapaszkodás, csupán csak érezni akarom a hajóm és éreztetni akarom vele a szeretetem, hiszen megannyi éve vigyáz rám/ránk.
Út közben betérek az étkezőbe gyorsan magamhoz véve a levélkét. A szemüvegem a nappaliban az asztalon ahol hagytam. Hajamba tűzöm keresgélés közben, a levélkét meg csak forgatgatom az ujjaim között.
*Dimitrios nem látta még. Hátha neki van róla valami ötlete mi lehet ez, vagy hogy hol lehetne itt Athénban megnézetni. *
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután
Kalisha /Angol/ Persze, szívese megnézem! – mondja, őszintének tűnik – Rendben, értem! – mosolyog szelíden, majd – Nem okoz gondot, ha a vacsorát már én készítem – nyugtat meg, hogy tényleg nem gond – Ami őket illeti, szerintem nem lesz baj! Ha már ők intézik a bevásárlást, a legkevesebb, hogy gondoskodom róluk, rólatok – vidám tekintet, majd a nyelvi kérdésre – Tanulom! – kuncog – De még sok hibát vétek – teszi hozzá, aztán kiegészíti – Számtalan nyelven beszélem a konyha nyelvet, de ugye a gasztronómia nyelve a francia – aztán csak bólint, de mégsem lép be, mint eredetileg tervezte, hanem elindul veled ellentétes irányba, a fedélzet felé.
A fiúkat a Nappaliban találod meg, éppen nagyon beszélgetnek, de amikor belépsz minden tekintet rád irányul. Előbb találtad meg őket, mint a levelet tervezted felvenni, így most üres kézzel állsz előttük. Igazából Zach-et leszámítva mindenki csillogó tekintettel figyeli, hogy milyen varázslatos jelenség is vagy. Ami azt illeti Ricky szenvedélyes pillantásai és Dimitrios mindent tudó tekintete is téged fürkészik, míg Zach inkább csak int, aztán menne a dolgára, ha nem tartod fel. A többiek azonban érdeklődve várják, hogy miért jöttél, mit szeretnél és ehhez melyikükre és mennyire van szükséged. Amíg ez a rövid jelenet lezajlik, van időd neked is figyelni és gondolkodni.
-
/Görög/ Szívesen segítek benne, ha kell. A hibák nem annyira számítanak, mint inkább az hogy megértsd őket, ha kell. – Mosolygok, és figyelem mit értett meg belőle, ha kell elismétlem angolul is. kioktatás vagy számonkérés nélkül természetesen.
/Angol/ Szóval bevásárolnak… Helyes, akkor este meg is tudhatom hogy mit is tudsz a konyhában. Helyes . – mosolygok, majd hagyom távozni.
Hamarabb felmentem a lépcsőkön, mint akartam így a levél ott maradt a konyhában. Na sebaj… eléggé fáradt vagyok, hogy már ne úgy fogjon az agyam mint akarom most. Viszont az hogy minden figyelmet magamra vonom, ahogy belépek a nappaliba az már igen csak kedvemre van. Alaposan kiélvezem egy másodpercig a dolgot. Megfigyelem ki fogy néz rám.
* Na ezt szeretem… Nagyon is. Ricky szenvedélye még mindig nem lankadt, ez bámulatos. Dimitrios-szal meg beszélnem kellene. Vajon ez a „mindent tudok” tekintet… zavarba hoz, pedig azt nem könnyű. Zach már menne is na de hova? Kicsit…. kicsit elszaladt a nap és nem is tudom mik a tervek még. Pedig sok volt nekem is. Lehet az új szórólap tervek és a vendégcsalogató táblák tervezése későbbre tolódik, vagy holnapra. Valahogy a mai Rickyvel töltött órák óta azok az őrjítő gondolatok is csitultak. Sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magam most. Lehet ma már aludni is fogok tudni, bár talál egy pár altató nem fog ártani. Ha nem akkor holnap mindenképpen irány a doki. Nem úgy mint ma. De terveztem a levél megvizsgáltatását is. Azok a fura betűk, vagy jelek. Vajon ki és miért hagyta ott, és ez valami figyelmeztetés?*
Inkább a hajamba túrok hogy a még mindig rakoncátlan tincseimet hátra utasítsam, hogy legyen időm kitisztítani a gondolataimat és a férfiakra figyelni akik teljes figyelmét élvezhetném inkább.
/Angol/ Sziasztok… - köszönök mint akit meglepett hogy hirtelen mindenkit megtalált, bár ez igaz is így belegondolva. – Kinek mi a terve még mára? Dimitrios, majd beszélni szeretnék veled valamiről. – Nézek rá, hogy majd ha itt befejeztük, akkor számítok a társaságára. – Kalisha valami bevásárlást emlegetett, és hogy ő csinálja a vacsit. Lelkes. - elismerően.
Közben kezembe veszem a szemüvegem és babrálni kezdem, míg leülök az egyik fotelbe, már ha a többiek is ülnek, ha nem akkor én is állva maradok csak nekidőlök a háttámlának.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután, kora este
Kalisha csak pislog rád amikor görögül beszéltél, lehet, hogy még csak az alapoknál tart, mint az „én, te, ő…” szóval próbálja ugyan megfejteni, de végül csak elmosolyodik és megvárja az angol magyarázatot.
Kalisha /Angol/ Igen, értem. Alkalmanként találok rá időt és ha neked is megfelel, lehet, hogy élek majd az ajánlattal – aztán a témaváltásra – Azt mondták, hogy ez a bevett szokás. Igaz, most kicsit feladom nekik a leckét, ha valóban hazai ízekre vágynának a turisták, bár lehet nekik inkább épp valami helyi finomságra lenne szükségük. Igaz, vannak akik nem szeretnének mást, csak a jól megszokott ízeket – aztán szelíden rád mosolyog – Ha van valami kívánságod, kérlek ne habozz, legyen az elő vagy főétel, esetleg desszert, csak nevezd meg!
Az érkezésed a nappaliba tökéletesen… fura. A fájdalom, az égető érzés és izomláz megtörte némileg a kecsességet, most inkább egy harci sebesült sántikálására emlékeztető járásod ami megkövetelte a figyelmet. Nem egy könnyen fog elmúlni, ennek bizony még holnap is nyoma lesz. Mivel minden úgy alakult ahogy szeretted volna, így sokat nem is szentelsz Zach mehetnékjének, sokkal inkább Ricky vágyakozó tekintete és persze Dimitiros sokat tudó mosolya ami foglalkoztat. Érzed ahogy vér szökik az arcodba, de hamar sikerül úrrá lenni az érzéseiden.
A legfontosabb talán a hirtelen káoszban az érzés, hogy a lelki-békéd helyreállt és a gondolataid végre képesek szabadon kószálni arra, amerre csak épp kedvük támad. Egy altatóval gondoskodnál a tényleges álmokról vagy épp azok hiányáról remélhetőleg, de még azelőtt szeretnél valamit. Olyasmit, amihez szükséged van Dimitriosra és ezt szóvá is teszed neki. Míg te elkalandoztál, Zach eltűnt, a másik két férfi pedig téged figyel, de szemed sarkából mintha valami férfias összetartó pillantást láttál volna… talán.
Dimitiros /Görög/ Zach segít Kalishának a konyhában, én pedig befogom Viento matrózt, hogy elpakoljunk és aztán átnézzük a hajó kötélzetét.
Az említett csak bólint, de mikor hallja, hogy pár percre szükségetek van, elpárolog a raktér irányába, míg az Első Tiszted figyelme így csak a tied, ami persze fordítva is igaz.
Dimitrios /Görög/ Szerintem arra gondolt, hogy általánosságban mi intézzük a bevásárlást – mosolyog, kicsit talán túl pimaszul is – A vacsorát egyfajta Önéletrajzi bemutatónak gondolja, ahol meg tudja mutatni, hogy az a darab papír igazából mennyire nem tudja leírni, hogy milyen jól is főz! Már leadtam a rendelésemet! – nevet fel halkan, majd elveszi a szemüveget és leteszi, hogy kihívóan nézzen, kell e még a pótcselekvés
Álldogálhatsz háttámlának dőlve, de most épp csak ketten vagytok
-
/Angol/ Nagyon szívesen segítek a nyelvtanulásban. Nem olyan nehéz a beszéd, az olvasás már trükkösebb. – Mosolygok együtt érzően, de semmiképpen sem lesajnálóan vagy rosszindulatúan. Csupa segítőkészség. – Szeretem a görög konyhát, és sok másikat is. Szinte bármit megeszem kivéve a polipot, tintahalat, és a belsőségeket. – játékosan megborzong egy kis cuki fintorral az arcán. – Így nem tudok most mit kívánni. Amit a többiek esznek az nekem is jó lesz valószínűleg. Az elmúlt évek tapasztalata hogy nem igazán lehet megmondani hogy a turisták mit is kívánnak enni. Volt aki hiányolta az adott helyi ízeket, hiszen azért jött abba az országba, mások meg azt hogy miért nincs olyan kaja amit ők megszoktak. Vacsora közben ezt is megbeszélhetjük ha van jó ötleted erre.
Szinte észre sem veszem mikor Zach távozik, de tőle nem is vártam nagy bejelentést erről. Majd egy pillanatig figyelem ahogy Ricky elpárolog. Miután kettesben maradtunk lehuppanok végre engedve az izomláznak.
/Görög/ Vizsga vacsora… értem. Jó ötlet. Bár mondtam neki, hogy ma még nem várom ezt el tőle, de ha szeretné, igen csak kíváncsivá tett az a sok puccos étterem név az önéletrajzán. Én nem kértem semmit, jó lesz amit ti esztek. És végre jól esik görögül beszélni. És mi ez a mindent tudó mosoly ?? – viccelődve picit zavarban.
Mikor kiveszi a szemüveget a kezemből játékosan durcásan nézek rá. Majd elmosolyodom.
/Görög/ Jó, hogy vagy nekem. – ez csak úgy kiszalad, finoman bele is pirulok. Majd éles témaváltással próbálom terelni a dolgokat. – Amiért beszélni akartam veled, az egy tegnap esti dolog. Mikor lefeküdni készültem találtam egy borítékot az ágyamban a párnámon. Valami jelek vannak rajta, vagy írás, de nem ismerem fel. Eléggé aggaszt az is hogy az ágyamon volt. Valaki bejutott és odatette. Nem tudom hogy aggódjak e vagy sem. Gondoltam segítesz kitalálni mi lehet ez, vagy tudsz egy … mit tudom én könyvárat vagy professzort itt Athénban aki tudna segíteni. A levél jelenleg a lenti étkezőben van.
Kicsit feszültebbnek kezd tűnni azon gondolattól, hogy valaki volt a kabinjában az engedélye nélkül, olyan aki nem a személyzet tagja.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután, kora este
A nyelvtanulás kérdése, akárcsak maga a „nem tudom mit szeretnék, de abból kérek” már mögötted maradt, hiszen Kalisha megnyugtatott, hogy mindent ért és természetesen majd megfelel az általad nyújtott kihívásnak. Úgy tűnt megjegyezte mit nem eszel meg, de azért nem tudtad nem észrevenni, hogy mennyire elcsodálkozott ezen, azonban nem teszi szóvá, csak bólintott.
Ilyen dolog történik veled és Zach-el is, aki korábban távozott, hogy tegye a dolgát vagy megszokásból elkezdjen foglalkozni a vacsorával, bárhogyan is legyen, már csak ketten maradnak, végül valamilyen oknál fogva Ricky is elpárolog és csak Dimitrios maradt, aki mosolyogva figyeli a küszködésedet melyek a korábbi torna okán zaklatnak most.
Dimitrios /Görög/ Szerette volna, mi pedig nem kértük az ellenkezőjére – mosolyog és leül melletted a kanapé karfájára, ahonnan pimaszul néz le rád, nem feltétlenül mindig a szemeidet kutatva – Olvastuk és nem értettük, hogy mit keres itt, de nekünk is ugyanazt mondta, hogy mindent szeretne kipróbálni mielőtt eldönti, hogy merre horgonyoz le. – a kérdésre a mosolyáról nem tudsz választ kicsalni a kislányos zavarral, de eléred, hogy finoman megcirógassa az arcod – Nem történt semmi rossz! – mondja halkan és miután egy tincset is félresepert, felkelt, hogy letegye az elkobzott szemüveget – Jó, hogy itt lehetek neked – mondja őszintén, majd a pirulás okán visszalépnek és megfogják a kezed, felhúznak, ha hagyod – Tudod, hogy Zach is a maga módján így érzi-gondolja.
Végül a témaváltásnál elengednek, de addig egy pillanatra élvezhetted a fanyar férfi illatot, ami sokkal erőteljesebb, mint Rickyé és persze a test is, mely olyan érzést kelt, mint egy védett öböl mikor mindenhol máshol vihar tombol.
Dimitrios /Görög/ Nem tudok semmilyen borítékról, de Zach említette már korábban. Ha gondolod, elkísérlek és megnézzük együtt – ajánlja fel és akár indulhattok is, ha te is úgy akarod – Segítek természetesen, amiben csak tudok! – ígéri, de így láthatatlanban nem mondd többet
-
Természetesen észreveszem olykor a szemkontaktus hiányát. De nem zavar, sőt kifejezetten hízelgő. Elég régóta kerülgetjük egymást.
/Görög/ Hát akármeddig is marad, remélem jól járunk vele addig. Remélem megszokja a hajón való járást, mert igen bizonytalannak tűnt. – mosolygok játékos rosszindulattal.
Míg megcirógatja az arcom becsukom a szemem és csak élvezem a finom érintést ami már nagyon hiányzott tőle. Mikor a tincset simítja félre finoman nekitolom a pofim a kezének. Hagyom magam felhúzni és lassan végig is futtatom a tekintetem a testén, míg újra a szemébe nézhetek. Nem engedem el a kezét amivel felhúzott, sőt egy kicsit szorosabban fogom, nem akarom elengedni.
*Nagyon jól esik a törődés, az amit mond és ahogy… az elmúlt napok viharos gondolatai után egy kis béke és szeretet. Nem tudom hol lennék nélküle/ nélkülük. Jó emberek, szeretnek és én viszont őket. A családom. Megmentettek és ezért örökre hálás leszek neki.*
De kislányos zavaromban témát váltok és a pillanat elszáll és sajnos elengednek.
*Én hülye. Biztos mindig így szúrom el. Sosem tudtam rendesen megbízni, megnyílni senkinek. Csak a nagymamámnak annó. *
/Görög/ Tudom… És nem tudom, hogy hálálhatnám meg nektek ezt a sok évet és azt hogy elviseltek. – Újra megfogom a kezét és közelebb lépve adok egy puszit az arcára. Lehelet finoman hozzá simulva közben. Mélyen beszívva az illatát. – Köszönöm… - Nézek kicsit a szemébe majd lassan a szemüvegemért nyúlok, de a kezét nem eleresztve.
Megköszörülöm a torkom. Kezdek újra zavarba jönni, ez már sok a megnyílásból. Feszegetem a saját határaim. De ezt hozza ki belőlem. Valaki aki képes ezt elérni nálam az nagy kincs. Újra felegyenesedve kicsit hátrébb lépve visszatérek a levélke kérdésre.
/Görög/ Megmutatom. Hátha neked van valami ötleted. Zach mennyit említett?
Ezzel lassan elindulnék az étkező felé kezemben a szemüveggel, a másikban meg Dimitrios kezével, ha még el nem engedte. Nem szorítom, ha el akarja engedni akkor elengedem.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután, kora este
Dimitrios /Görög/ Mindenki így kezdi – mosolyog, majd még annyit tenne hozzá, hogy – Egy évre ír alá szerződést, de ezt már veled teszi majd, amikor elkészítitek és mindketten elégedettek lesztek vele.
A pillanat amikor kiélvezed a gyengédséget, a törődést és odafigyelést addig tart, amíg újra meg nem szólalsz, meg nem töröd a visszavonulással. Kicsit érdes a keze, látszik, hogy nem fél a kétkezi munkától. Erős, de mégis lágyan érint és fogja meg a kezed vagy később a derekad. Várhatnád, hogy táncba hív vagy épp valami sokkal intimebb történik, de igazából a mozdulatok már magukban fájtak és lehet szisszenést is kicsalt belőled.
Dimitrios /Görög/ Nem is kell tudnod, ez így természetes – zárná le, hogy nincs szükségük a háládra, csak maradj meg olyannak amilyen voltál – ami a levelet illeti, Zach-re vonatkozó kérdésedet – Mindent elmondott amit tudott.
A szemüveged kissé odébb van, azt innen nem éred, kivéve, ha tornázol, de az most nem igazán ajánlott, hacsak nem vágysz mindenféle és helyen érezhető fájdalomra. Ha jelzed, hogy szükséged van rá, akkor talán megkapod, de addig marad a simulás és egy puszi emléke amit te adtál. Nem rosszalkodtak, nem siklott félre, de érzed, hogy a közelségednek vannak hatásai a férfitestre nézve. Egyre határozottabb, amit nem szégyellnek, de nem is lépnek át bizonyos határokon.
Aztán ellépsz.
Lehet, hogy azonnal érzed a közelség hiányát, de az sem kizárt, hogy fellélegzel, mert eddig visszatartottad a levegőt vagy ki tudja? Megkönnyebbülsz, hogy nem olyan intenzív a forróság ami benned is felébredhetett. Sőt, mivel a levél felé indultok, így téged követnek és érzed a tekintetet, ahogy újra és újra megcsodál és tudod, hogy tetszik neki ami lát. Így, hogy elléptél, megszerezted a szemüveget is, de már nem fogják a kezed.
Ha újra kerested, akkor természetesen elfogadta és most kéz a kézben mehettek, de az sem kizárt, hogy kicsit közelebb egymáshoz juttok el a levélhez…
-
/Görög/ Rendben. 1 év. Ha a vacsi finom lesz és ti is így látjátok még, akkor holnap elkészítettem a szerződést. - mondom, még valamelyest a témára figyelve, miközben az ajkai ívét és mozgását nézem.
Igen, az izomláz ez alattomos dolog, de a mindennapi futás is megszokta szedni a vámját, így nem új a finoman égető fájdalom. Most érzem csak igazán, hogy kéne valami edzés néha más izomcsoportokra is. Talán kereshetnék valami kondi termet néha kicsit tornázni. Bár az ilyen jellegű tornázás jobban az ínyemre lenne. Vagy segíthetne nyújtani is most.
Dimitrios érintése és közelsége el is tereli a figyelmem a fájdalomról.
*Az érintése az arcomon, majd a keze a derekamon, ahogy finoman ölel és érzem hogy hatással vagyok rá. Ez jó, jól esik. Hízelgő. Szememmel a mellkasát majd a nyakát és újra az ajkait nézem majd a szemeit. A kezemben van az irányítás… *
De mire ezt átgondolom és a tekintete találkozna az enyémmel ellépek. Menekülök… És levegőt veszek…
*Visszatartottam? Észrevette? De miért is menekülök? Miért kellene menekülnöm bármi elől is? Hiszen ő Dimitrios. Ismerem, érzem mit érez ő is. Tisztességes volt eddig is, most is. Nem él vissza a helyzettel, kezemben a döntés. És végre itt van. Az a test, az ölelés. A forróság ami elönt a közelségében.*
Miközben elindulok a levél felé a szemüvegemmel immár a szem előtt a helyén, kicsit élvezem a figyelmét, nagyon finoman kicsit jobban ringatom a csípőm. Majd hátranyújtom a kezem a kezé ért, hogy közelebb jöjjön, esetleg átölelhessen, finoman bújhassak az odafelé úton. Finoman kezemet a kezére téve.
/Görög/ Ez jó… - súgom halkan mikor átölel. Próbálok nem menekülni, és talán ezzel ő is bátrabb lesz.
Az étkezőbe érve a levél mellett állunk meg, nem engedem el a kezét a derekamon. A másik kezemmel nyúlok a levél felé, hogy odahúzzam elé.
/Görög/ Ezt találtam egy kis borítékban az ágyamban a párnámon. Elég fáradt voltam hogy nem ijedtem meg annyira mint ahogy utólag belegondolva kellett volna. Szerinted mi lehet ez? Ki tette oda? Mikor elmentem futni még nem volt ott. Mikor visszajöttem és kijöttem a zuhanyból akkor láttam meg.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Délután, kora este
Dimitrios /Görög/ Nem lesz semmi gond! Nagy szerencsénk van azzal, hogy pont most és itt fordult meg, hogy meglátta a hirdetésünket! Szerintem kiváló döntés az, ha nem utasítjuk el! Szükségünk lesz rá a konkurencia ellen – láthatod mozogni a száját, ki tudja milyen képzelet ragad el
Edzeni szoktál valóban, de hanyagoltad. Most megszedi a vámját. Talán nem új az érzés, de biztos, hogy komoly figyelmeztetés, hogy ha hosszú ideig nem törődsz magaddal, akkor annak következményei lesznek. A konditerem mindenképp jó ötlet, láttál is egy igen csalogatót a belvárosban, ami elég közel van és nem is kell átszállni, akár kerékpárral is mehetnél. Persze bizonyos testgyakorlatok talán párt igényelnének és lehet nem is kell hozzá más, csak személyi edző…
A férfi, az Első Tiszt szelíd és tisztelettudó minden érintéssel és öleléssel. Megtartja a távolságot, mégis biztonságot sugall és baráti közvetlenséget. Nem tette, nem lépett eddig, talán mert… ki tudja miért. Lehet, hogy őt magát kéne megkérdezni erről vagy esetleg végiggondolni magadban a dolgot. Azért nem fél megérinteni és persze férfi, te pedig vonzó nő, tehát láthatóan hízelegnek neked. Igazából bármit megtehetsz, amit csak akarsz, de ebben minden benne van még az is, ami ezután jönne…
Nem tudod megmondani észrevette e, de azt igen, hogy milyen forró a tekinteted. S nem tesz semmit ahogy eddig sem. Sosem jutottatok tovább ennyinél és nem kizárt, talán pont ez a varázsa. Esetleg az ital hatása alatt történt volna valami vagy a vihar előtt? Erre nem emlékszel, de nem is érzed, hogy távolságtartóbb lenne, mint bármikor máskor. Sőt… de a szemüveg, az szexis, mondta már neked, most is megcsodálja rajtad, hogy aztán másképp is tudtára ad milyen kívánatos is vagy. Mikor megfogod a kezét – hátranyúlsz érte – nem vagy biztos abban, hogy elsőre ahhoz értél…
Dimitiros /Görög/ Minden rendbe fog jönni, Kapitány! – mondja az ölelésben és mint minden jó, ez is véget ér
A levél ott van ahol hagytad, de legalább részben ki kell bontakozni érte. Ezután már hozzájuthatsz, de fél-kézzel megint nem egyszerű kivenni a tartalmát, így talán könnyebb megoldást, a kétkezűséget választod. Addig is megtartanak a derekadnál, amíg tornázol és előveszel, mutogatsz és elbeszélsz.
Dimitiros /Görög/ Igen, ennyit említett Zach is, de ahogy nézem magam sem tudok többet, mint amit már ő is megosztott veled a maga nyers modorában, pont ahogy szokta. De… szerencsédre ismerek egy professzort, aki talán tud segíteni. Igaz nem itt lakik, de nincs messze hajóval… úgy a legegyszerűbb szerintem. De ahogy elnéztem, bármi is ez, ráérünk vele foglalkozni. S amikor a legkevésbé várnád, majd értelmet nyer…
-
/Görög/ Jókor jó helyen volt ahogy mi is. Még mindig nem értem, hogy miért tetszik az embereknek jobban az a monstrum mint az Amaryllis.– csóválom meg a fejem értetlenül. - De talán így…
A képzeletem valahol egészen máshol jár az ajkai láttán. De nem emlékszem, hogy valaha akár bepiálva is, de tovább jutottunk volna.
*Pedig kíváncsi vagyok hogy az ágyban is ugyan ilyen tisztelettudó, de szenvedélyes mint az életben. De lehet ez a vágyakozás a lényeg, lehet ez a varázsa a mi kapcsolatunknak. Lehet nem is tenne jót ha tovább lépnénk.*
Azt tudom, mert mondta már korábban hogy jól áll a szemüveg, így nem is hagyom eme látvány nélkül. Tudom hogy nem csak az ő kedvéért kéne hordanom, csak valahogy sosincs ott ahol épp kellene, aztán meg ott vaksiskodom.
A gondolat hogy a kocogás nem lesz elég, egyre jobban kezd megfogalmazódni bennem. Mintha láttam volna egy igen csak tetszetőst a belvárosban. Fel is tudom idézni merrefele kellene menni és mivel. Vagy bérelhetnék egy biciklit is arra a pár órára. Mintha láttam volna azt is a kikötő közelében. Ha holnap nem lesz semmi extra lehet elruccanok felmérni a helyet és az árakat.
Ahogy hátranyúlok a kezéért az étkezőbe menet mintha… vagy mégsem? Egy pillanatra megállok a mozdulattal. Aztán mikor biztosan a kezét fogom akkor bújok oda. Élvezem ahogy megtart az ölelésben míg a levelet bontogatom két kézzel. Simulok hozzá, a biztonságba. Hirtelen minden maradék aggodalmam elszáll. Itt van végre segít ebben is és megvéd. Semmi baj nem lesz. Nem véletlen van mellettem ennyi ideje. Hiszen az életemet is neki köszönhetem. Érzem, hogy minden porcikájával rám figyel.
/Görög/ Igen, Zach már csak ilyen. Ha nem ismerném, pont úgy jött volna le mintha nem is érdekelné a dolog. Se a levél,se a tudat hogy valaki a hajómon mászkál észrevétlenül.
A levelet forgatgatom a kezemben oda vissza.
*Vajon fejjel lefelé nézzük? Melyik a teteje? Hogy is volt a borítékban mikor először kihúztam belőle? Talán úgy is kellene nézni*
Úgy fogom hogy el is veheti jobban megnézni.
/Görög/ Merrefele? Hajóval. Végre kihajózunk? – mintha nem pár napja lett volna a baleset az utolsó horgony felvonáskor – Magunk menjünk vagy várjunk egy csoportot hozzá? – a kihajózás gondolatára mint egy kisgyerek kezd lelkesedni. De veszek egy mély levegőt ezzel melleimet jól kiemelve, hogy lenyugodjak, de nem igazán sikerül. – Igazad van. Ez a levél nem megy sehová. Ráérünk megtervezni a dolgot nyugodtan és ha lehet akkor haszonnal zárni az utunkat. Akár hirdethetnénk is egy utat oda és vissza búvárkodással meg ilyenekkel egybekötve. - felé fordulok az ölelésben a levelet az asztalra téve (ha nem vette el megnézni) és a nyaka köré fonom a kezem és a szemébe nézek hálásan. – Tudtam, hogy te tudsz segíteni. – majd a hirtelen jött lelkesedéstől és egy elmúlt jó pár percben elfojtott vágytól vezérelve nyomok egy puszit az ajkaira. De azzal a lendülettel esik le mit tettem, elengedem a nyakát zavaromban és hátrálnék egyet ha nem lenne ott az asztal, ami nem enged távolabb, nem enged menekülni. – Izé… sajnálom…
*Jeszus te lány mit tettél???? Pont most gondoltad át ezeket… De az utazás ígérete, az hogy itt van, a teste, a közelsége…. Most mi lesz? *
Zavart tekintettel nézem a nyakát, mert a szemébe nem merek most nézni. Hajamba túrok majd kezeim kezdem tördelni.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora este
Dimitiros /Görög/ Hiszel a szerencsében? Vagy a karmában? Bármi effélében? – kérdezi, de ettől függetlenül úgy tűnik, hogy most nem szeretne egy Leviathan beszélgetést
Sokkal célszerűbb neked is eltereli a gondolataidat, hiszen a férfi arckifejezése akár egy néma riadójelzés úgy hasított beléd, így inkább beveted a tekintetet, melyről tudod, hogy képes vágyat lobbantani akár egy kőszoborban is. Eredménye az, hogy a korábbi eltévedt szó a feledés homályába vész és ahogyan az izzó gondolataid is lassan parázslani látszanak, hogy tudod, nem történt és lehet nem is fog semmi kettőtök között.
A távoli homályosság most érdektelen, hiszen együtt sétáltok, de ettől függetlenül tudod, hogy egyik gyengéje ha épp szemüveget viselsz – hiszen dicsérte már meg többször is. Talán mintha egyszer megvallotta volna gyenge pillanatában, hogy már csak egy ing(e) kéne és teljes lenne a kép, de nem vagy biztos benne, hogy ez emlék vagy vágy suttogása lenne. S hogy tereld a dolgot inkább testedzésre próbálsz koncentrálni, de ott sem találtál maradandó vigaszt, igaz, annyit sikerült megfontolni, hogy talán később elmenj egy terembe.
Nem tudod mit érezhettél, de az biztos, hogy mire felfogtad, addigra bizonyosan a kéz az, aminek ujjai közé fonhatod a tiédet. Közelebb lépve élvezed a közelségét, a kezét és ölelését, hagyod, hogy oltalmazzon míg te bontogatsz. Hátulról ölel, de mintha tartana egy pici távolságot, nem teljesen simulnátok össze. A forró lehelet így is elkerülhetetlen, így a bontogatás lehet, hogy kissé macerás, de végül biztos, hogy te győzöl és végül elő tudod venni a papírost.
Dimitrios /Görög/ Lehetséges, hogy annyira tényleg nem érdekli a dolog. Számtalan dolog lehetséges, többek között az, hogy azt hiszi én próbálkozom valamivel vagy valamelyik vendég hagyta itt és most találtad meg… – de ő maga sem tudja mi lehet, csak találgat – De mivel megegyeztünk, hogy hármunk közül senki, így marad az itt maradt vagy valaki tényleg feljött valamikor…
Nem tudod, hogy mi lehet ez a levél, de minél többet nézed és forgatod, annál ismerősebbnek tűnik minden jel, olyasmi mintha egy rég elfeledett történet lenne, amit egyszer hallottál, de az már oly rég volt, hogy nem tudod felidézni. Akárhogyan is, de Dimitiros nem veszi el a levelet, hagyja, hogy te tedd el és ígéretéhez híven, ha az idő eljön, elviszi majd egy Professzorhoz, akit valahonnan ismer. Aztán kérdezel, ő pedig halkan a következőket mondja:
Dimitrios /Görög/ Te vagy a kapitány, arra és akkor megyünk amikor és ahova akarod. Ez a te döntésed, ahogyan te kezeled a rendeléseket és pénzügyeket is – ő azt teszi, amit te kérsz tőle
Mikor megfordulsz, előbb kis akadályba ütközöl, majd mikor megérti mire készülsz, lazít az ölelésen és így már szemtől-szemben álltok, egymás tekintetét kutatva – és egy levéllel meg borítékkal kevesebben – fonhatod a karjaidat, melyre picit kérdőn villant és mintha valami mást is látnál, de nem vagy benne biztos, hogy jól teszed e. A szavaidat követő puszi előbb csak érintés, majd mikor menekülnél visszatartanak.
Dimitrios /Görög/ Kiharcoltad… – suttogják és egy olyan lábremegtetően lágy csókkal búcsúznak, hogy lehet ez kísér majd álomba és ezzel ébredsz… napokon át.
A férfi rejtélyes arccal minden további szó vagy tett nélkül távozik, hogy magadra hagyjon a saját levedben főni, miközben lehet, hogy te teljesen lebénulva épp azon töröd a fejed, hogy mit tettél, hogyan tehetnéd jóvá, esetleg kell e vagy… ezernyi méhkasként döngicsélő elmélet, amit ki tudja milyen tettek követnek. Így minden amit feleszmélés után tennél, magányodban és érzelmeidtől túlfűtve teheted, egészen addig amíg nem találsz valami módot arra, hogy lehűtsd őket.
-
A Leviatan beszélgetést nem most kell megejteni. Minden jel erre utal, a tekintetében az a villanás. Így gyorsan le is zárom magamban is a dolgot. Az edzéssel terelném a gondolataim, de az ölelése nem sokat segít ebbe az irányba terelődni.
/Görög/ Turista nem volt a hajó fedélzetén egy ideje és reggel mikor felkeltem, rendbe raktam az ágyam nem volt ott. Így csak az maradt hogy valaki feljött a hajómra míg nem voltam itt és nem figyeltünk. Remélem nem vitt el semmit.
* Miért tűnik ez a valami egyre ismerősebbnek? Mintha láttam volna már valahol. De hol? Hogy? *
De Dimitrios ígérete hogy elviszi a levelet valami profhoz, a közelsége ki is zökkent a gondolatmenetből. Biztosít róla hogy az lesz amit én akarok, hiszen én vagyok a kapitány. Lassan de enged megfordulni, a kérdő tekintete fel se tűnik a gyermeki lelkesedésemben az iránt, hogy kihajózunk. És a hirtelen jött szájra puszi is…. Menekülnék is utána hiszen átléptem egy határt.
/Görög/ izé… sajná… - de Dimitrios meglep. Valamit suttog arról hogy kiharcoltam. Ha nem tartana éppen szorosan a derekamnál fogva akkor valószínűleg itt helyben összeesnék, hiszen elengedtem a nyakát mikor hátrálni próbáltam. Mint a kocsonya úgy remeg bele a lábam.
Majd ahogy jött a csók, úgy enged el és minden további nélkül sétál ki az ebédlőből. Ahogy elenged meg kell kapaszkodnom az asztalba. mert még mindig csukott szemmel nyúlnék utána a hirtelen támadt űr miatt (mint egy filmes jelenet). Ahogy vissza nyerem egyensúlyom nekidőlök az asztalnak, remegő lábaimon próbálok úrrá lenni, ahogy az ajkamon égő csókján agyalok.
*Istenem… de… most mi lesz? Kiharcoltam? Mi volt ez? A saját részem se értem miért, na de most ezt? Itt hagyott, csak így…. ezek után… Most ez jó vagy rossz? Hogy fogok ezek után a szemébe nézni? Vagy ez valami kezdete? Vagy csak bosszú azért mert akaratlanul (?) is felhúztam? *
Lassan összeszedem magam. Elindulok a kabinomba. Asszem le kell hűtsem magam egy zuhannyal. Ujjaim akaratlanul is az ajkaimon égő csók helyét érintik. A levelet magammal vittem és a dolgozó asztalomra teszem, majd egy gyors zuhany. Majd a szobám magányában a gondolataim elterelésére próbálok kicsit az izomlázra rányújtani. Egy két gyakorlat, amit néha fájdalmas, de halk nyögés kísér. Majd vacsora idő felé közeledve kicsit melegebbe öltözve, hiszen ilyenkor már gyorsan hűl a levegő a nappali forrósághoz képest, elindulok. Ránézek a hídra, gyors ellenőrzés a rendszerekre futólag, közben fülelek kit hallhatok és merről.
* Mintha félnék találkozni bárkivel. Ez a hídon lézengés teljesen felesleges, de jó időhúzás. Remélem lassan van vacsora mert éhen halok. Az az egy szendvics csak gyors segély volt nem több.*
Hallgatózás után irány a nappali, majd ha ott nincs senki akkor kicsit ki a fedélzetre a friss levegőre kiszellőztetni a fejem.
* Megkapom amit akarok… Rickyt gond nélkül… de nem tudom Dimitrios… asszem átléptem egy határt amit nem kellett volna. Vagy nem tudom. Hiszen a puszi után ott is hagyhatott volna, vagy csak nevethettünk volna egyet az egészen… de az a csók… az több volt… Na ezt akartad elfelejtetni a zuhannyal kislány!*
Ha itt sincs senki akkor pár percig az eget bámulom, hogy a látvány terelje a gondolataim. Majd mikor csak az van a fejemben elindulok megkeresni a többieket. Ha érzem a vacsi illatát akkor oda megyek természetesen.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora este, este
Látod Dimitrioson, hogy ha te még szeretnéd is esetleg megbeszélni a riválisod jelentette veszélyeket, ez most nem a megfelelő alkalom, így valószínűleg a levélről kezdesz el beszélni, amiről mindent elmondasz, ami csak eszedbe jut. Minden pillanatban, amikor csak úgy felmerül a dolog – és nem erőlteted – egyre inkább úgy érzed, hogy tudnod kéne mi ez, de egyszerűen mégsem tudod felidézni, hogy honnan. Olyan ez mikor egy szót keresel ami ott van a nyelved hegyén…
Valami más is volt ott, illetve valaki, hiszen az Első Tiszted megadta neked amit szerinte kértél, így most ennek ízével és emlékével álldogálhatsz magányosan. Talán jobb is ez így, de ezt csak te tudhatod igazán. Vagy ki tudja, talán még te sem vagy vele tisztában. Segítségre, támaszra van szükséged, amit a szeretett Amarillysed meg is ad, így nem kell mással foglalkoznod, csak azzal, ami nem is oly rég történt.
Végül a kabinodban helyezed biztonságba a levelet, miután azonnal a libabőrös fürdőzést választod. Ez azon túl, hogy fizikailag elkezdesz kicsit fázni, nem sokat ér, hacsak Dimitrios hiánya nem okoz lelkit is. Ugyanakkor a benned égő tűz nem alszik ki, még akkor sem, amikor az izomlázra dolgozol, mert akkor vagy Rickyvel töltött idő vagy a másik férfival történő képzelgés dolgozik-dolgozhat rá a vérkeringésedre.
Fürdés után megmozgattad a tagjaid, de ez nem sokat segített, lehet nem is izzasztott meg egyáltalán – az eltévedt gondolatok okán – és a végén csak ültél, álltál vagy mit tettél épp. Ha mégis sikerült valamennyire megmozgatnod a testedet, akkor akadt ott sziszegés és jajgatás, minden ami az izomlázra emlékeztet és arra, hogy miképp szerezted a mindenhol jelenlevőt. Elkísér a hídra is, ahol minden műszer „zöld” azaz megfelelően, sőt, optimálisan működik.
Hangokat a konyhából hallasz, felismered, hogy egy férfi és egy női az, ha tippelned kéne akkor Kalisha és talán… Zach? A többieket most nem hallod. Végül úgy döntesz, hogy a fedélzeten a helyed, ahol magányodban lehetsz és tovább emésztheted a történteket, mely szerint Ricky tüzes szerető és bármikor a kedvedre tenne, míg az Első Tiszt… nem tudod hova tenni és azt sem, hogy mit akar ő, mi a következmény és egyáltalán van e azoknak amik történtek.
Időközben besötétedett és feljöttek volna a csillagok, ha a mesterséges fények nem takarnák ki őket, de azért ha nagyon erősen keresel, megtalálod a legfényesebbeket. Kettő is akad belőle, hisz hosszabban fürkésztél így ráleltél a kettősre, ahogy az kötelek ellenőrzését gyakorolják és csomózásról meg más efféléről beszélnek. Mivel egyre közelebb érnek, így tisztábban és tisztábban hallasz minden egyes szót
Dimitrios /Angol/ … akkor kénytelen leszek megetetni a cápákat – mondja szelíd határozottsággal
Ricky /Angol/ Nem áll szándékomban felfedezni a legsötétebb mélységet – picit mintha védekezően hatna, de leginkább őszintének
-
A fürdés nem segített. A torna se sokat. Illetve semmit. Hol a levélen jár az agyam, hol Rickyvel töltött órákón, hol azon az örületes csókon, amiről nem tudom eldönteni hogy mi is volt. Szinte észre se veszem, hogy igazából a torna egy-egy mozdulata közben csak merengve ülök a padlón. Hol a levélre lesek, hogy meg-meg remegek az emlékektől, vagy épp a csók helyét érintem az ujjaim hegyével, mintha megismételhetném vele.
*Olyan dühítő ez a levél sztori. Mind az, hogy nem tudom hogy került ide, mind az hogy olyan érzésem van mintha ismerném. Mintha tudnom kéne, de hogyan is ismerhetném ha még az írás (?) jeleket se ismerem fel rajta? Azt a roppant bosszantó érzés hogy ott van amit keresek a nyelvem hegyén, de az istennek nem jut eszembe. Ricky tökéletes időtöltés volt, bár most eléggé fájdalmasan tudatja ezt velem a testem. Tényleg tornáznom kéne. De vajon akarnám-e valaha hogy ez több legyen, vagy csak használjuk ki ha épp kedvünk szottyan a helyzetet? Valahogy belőle se nézném ki hogy komolyabban is gondolná. Miért is akarnám én komolyan? Eddig is elvoltam egyedül, függetlenül. Ezután is megoldanám. Mindenem itt van a hajómon ami kellhet. Zach és Dimitrios itt vannak és vigyáznak rám. Most már lett egy szakács is meg egy matróz. Dimitrios… nem tudom én mit érzek, hogy mi lehetne belőle, vagy inkább mi nem kéne hogy legyen belőle. És ő vajon mit akar? Elrontanánk csak mindent, vagy végre utat engedhetnénk valaminek amit régóta halogatunk? Egyáltalán van minek utat engedni, vagy ez csak a pillanat heve volt és egy kis „ugratás” a részéről, annak örömére hogy végre mosolyogni lát? Elég hülye „ugratás” lenne!*
Inkább abba hagyom a tornának se mondható ücsörgést. Azért az a pár gyakorlat amit megcsináltam elég fájdalmas volt, de talán annyit segített, hogy holnap sokkal jobb legyem mint nélküle.
Öltözés után elindulok. A felesleges időhúzás alatt a hídon legalább annyit megtudtam hogy az én Amarillysem jól van és minden rendszer aminek most kell mennie az optimálisan megy.
Pár percig ücsörgök a kapitányi szépnek dőlve, a kijelzőket figyelve és fülelve ki merre van. Ha jól hallom Zack és Kalisha a konyhában van. Akkor készülhet a vacsora. Nem zavarom őket. Inkább a fedélzetre megyek és a csillagokat kezdem nézni az egyik napozóágyra ülve.
Sajnos a magányos lődörgés nem segít a gondolataim elterelésében. A csók jár a fejemben. De nem szeretném túl gondolni. Nem szoktam az az érzelgős típus lenni. De valami megváltozott a baleset óta. De lehet csak a halál közeli élmény és a kimerültség teszi. Éjjel majd az altatók és a Ricky álltal okozott fáradtság talán végre segít.
Majd a hangok irányába fordulok. Dimitrios és Ricky közeledik. Kihúzom magam, megigazítom a ruhám és a hajamat kisöpröm a szememből. A legelbővölőbb mosolyommal várom hogy oda érjenek hozzám.
*Vajon hogy reagálnak majd? Vajon Dimitrios mit lép ezek után?*
Amikor közelembe érnek megpróbálok bekapcsolódni a beszélgetésbe.
/Angol/ Kivel kell megetetni a cápákat? – hivatalosnak tűnő hangon, de ártatlan tekintettel és huncut mosollyal. – Be fog válni az új matróz Első Tiszt?
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Este
A szenvedélyességedhez nem férhet semmi kétség! Bármit is teszel, azt teljes odaadással és olyan energiával, amit csak kevesek birtokolhatnak! Ilyen vagy amikor edzel, amikor táncolsz és amikor a testiség oldalán áldozol. Mindenben, ami örömet okoz és talán azokban is, amik kevésbé, de legalábbis elég kihívással kecsegtetnek. Tudod, hogy a vihar idején érzed magad a legjobban, amikor tombol a természet, mintha te magad tennéd és ez annyira örömteli, hogy nem kizárt megkönnyezted.
Most azonban dühösnek is ilyen vagy. Mérges és tettre kész… lennél, ha tudnád mit kell tenni. Azonban hiába minden érzés, ami azt súgja te ezt az írást ismered, sehogy nem akarja felfedni magát előtted. Azt sem tudod, hogy honnan ismerős, de aztán azt végkép nem, hogy miképp került hozzád és aki odatette, mit tudhat rólad! S ami azt illeti a hajódról, a legénységedről és az időbeosztásról, meg úgy egyáltalán a mindennapjaidról… talán titkaidról…
A kapitány te vagy és minden amit tettél pontosan az, amit akartál. Ott a hatalom a kezedben, hiszen bármi kell, csak érte kell nyúlnod és el kell venned. Eddig amikor így tettél, sosem panaszkodtál később, lehet, hogy ez az út van megszabva neked. Elvetted amit akartál és most bár mindened fáj, kétségtelenül az elmúlt hetek legszenvedélyesebb óráit töltötted el egy ismeretlen, de annál lelkesebb férfi társaságában. Megbántad volna?
A kétségek kísérnek, de valami ott benned azt súgja, hogy csak addig azok, míg hagyod, hogy azok legyenek. Nem is tornázol tovább – ha volt is belőle bármi, mit korábban terveztél – és helyette inkább tehetetlenül téblábolsz, hogy rájöjj mit is akarsz igazán. Nem jutsz sokra, de a férfiak elé igen, akik épp feléd közelednek mikor már egy ideje kint vagy a fedélzeten. Hosszú csillagbambulás után sem jutott közelebb a megoldáshoz csak azokhoz, akik amúgy is odaértek volna hozzád.
A konyhai túra után ami épp csak hallgatólagos volt, most már elkerülhetetlen, hogy másokkal is találkozz és adott esetben beszélgess, ami elég vonzónak tűnik, hogy beleszólj a párbeszédükbe mosolyogva, de valahogy mégis komolynak tűnően. A válasz is efféle, de mivel Ricky annyira nem ismer és úgy tűnik nem látta, így számára ez hivatalos, míg Dimitrios is mintha elértette volna a dolgot és emiatt ő sem üti fel a tréfás hangulatot.
Dimitrios /Angol/ Azokkal akik nem tisztelik a tengert – veti fel nyugodtan
Ricky /Angol/ Si, nekik! – válaszolja
-
*Úgy fest nem vették a lapot hogy csak viccelődöm. Lehet nem látszik az arcomon a huncut mosoly? *
/Angol/ Akkor azok akiknek nem tetszik a tenger ne is jöjjenek a partjára, mert ezek szerint nem járnak jól – kuncogok fel hangosan.
Megtartom az egy lépés távolságot tőlük, ha egyikük se közeledik. Próbálom kifürkészni a tekintetük, az arcuk, a testbeszédüket, hogy hogy is állunk most.
*Az ismeretlen akivel pár boldog órát köszönhetek, és az első tisztem aki meglepett azzal a csókkal, ami még mindig az ajkaimon ég. És vajon egymással hogy állnak? Dimitrios mit gondolhat a dologról és Rickyről a csók után? Mintha kissé kezdenék zavarba jönni attól hogy ők itt vannak előttem. De miért is kellene hogy zavarba jöjjek? Dimitrios is megmondta, én vagyok a kapitány, az lesz amit akarok. Ennyi. *
Hajamba túrok majd összefonom a karjaimat magam előtt. Talán mert a nappali forrósághoz képest hűvös lett, vagy mert így …
* Miért is zárkózom be? Ez annak a testbeszéde. Nincs is hideg. Történt ami történt. Megérdemeltem. Bár a csók az kínzás így félbehagyva megmagyarázatlanul és kérdések között hagyva. De nem zárkózom be!*
Így inkább újra kihúzom magam és a karjaim magam mögött kulcsolom össze. Nem mellékesen így épp az egyik fájó izmot is nyújtom finoman.
/Angol/ Nos a kötélzet rendben? Új matrózunk felismerte a csomókat? – kíváncsiskodom, hogy leplezzem, hogy próbálom felmérni őket, és azt hogy most mi lesz. És persze a zavarom leplezni. – Szép esténk van. Tiszta az ép, sok a csillag. Vacsi után feljöhetnénk a fedélzetre együtt kicsit beszélgetni, vagy csak a csillagokat nézni mind. Persze semmi nem kötelező. Csak kicsit ismerkedni. Esetleg megbeszélni hogy mikor hajózunk ki. – vetem fel mint valami futó ötletet, hiszen korán van még, az idő is kezd elviselhetőre hűlni, és az ég is tiszta.
Hátha a tervezgetés majd eltereli a gondolataim. Talán ha a levélen se gondolkozom, akkor rájövök honnan lehet annyira ismerős. Mint mikor keresek valamit és azt találom meg amit egy hete kerestem más miatt.
/Görög/ Hogy állhat a vacsora? – mint egy véletlen görögül, bár kifejezetten Ricky tesztelésére.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Késő este
Veled mosolyognak, de úgy véled valami egészen másról lehet szó, mert nem igazán kívánják tovább forszíroznia a dolgot, inkább kíváncsian néznek rád, hogy mit szeretnél. Ez minden amit le tudsz olvasni Dimitrios arcáról, míg Ricky azért picit nyitottabb, ő láthatóan még mindig a szépséged – és persze az átéltek – hatása alatt van. Köztük nem tűnik feszültnek a hangulat, inkább csak mintha helyre tettek volna ezt-azt, hogy tudja mindenki merre-hány méter. Ellenben te könnyedén elszaladhatsz a fantázia ösvényein, hogy ha a két férfi egyszerre lenne jelen…
A mozdulataidat mindenki látja, mindenki értelmezi valahogyan, de senki nem szól. A csend kezd kínos lenni, mikor látható fájdalmak vonásai rajzolódnak ki – legalább – az arcodon. A kérdésedre, kíváncsiságodra Dimitrios felel, aki úgy pillant rád, mint aki pontosan tudja mit érzel és mit próbálsz elrejteni belőle, míg az Itáliai szépfiú csak csendben pillog, hogy majd ha úgy adódik, ő is elmondhassa azt, ami szívét nyomja vagy csak amit épp meg akar osztani:
Dimitrios /Angol/ Igen, felismerte. Sőt, úgy vélem elég sokat tud a csomókról, így ezen a téren biztos nem lesz gond! Amíg te elláttad a kapitányi teendőidet, mi előkészítettük a fedélzetet az első közös vacsorához – megterítettek – már csak Kalisha és Zach akire várunk, de azt mondták, hogy egyes ételeknek még szüksége van pár percre – osztja meg, egyúttal válaszolt a kérdésedre is
Ezt követően Dimitrios felajánlja a karját, hogy együtt menjetek az asztalhoz, ahol Ricky-el kettesben maradsz, mert az Első Tiszted kérte, hogy maradjatok, míg ő utánanéz, hogy elkészült e az étel és ha igen, akkor segít felhozni azt és az italokat is. Távozása után valóban az történik amit szerettél volna, kettesben maradtál egy férfivel a csillagok alatt olyan romantikusan, de legalábbis meghitten megterített asztal mellett, amin még gyertyák is várják, hogy a lángok fellobbanhassanak rajtuk.
-
A csend kínossá kezdett válni míg én a pasikat figyelem és próbálom felmérni őket. Közben próbálok kényelmesebb nem zárkózott pózt felvenni, de persze ez is fájdalmas és az arcomra is kiülhetett mert hirtelen jött.
*Nem sokat tudok Dimitrios-ról leolvasni, vagy inkább semmit. A témát sem akarják folytatni, pedig vicces elképzelni, hogy behajítja a problémás egyént pár cápának ez a kedves adonisz, aki úgy tud ölelni, hogy hirtelen a világ minden bajáról eltudok feledkezni. Ellenben Ricky tekintete sok mindent elárul. Még mindig a hatásom alatt van. Hízelgő ez a reakció, sőt. Kifejezetten önbizalom növelő. Ahogy az a gondolat is hogy mind a két férfinak tetszem, és vajon mi lenne ha 3-an lennénk egyszerre egy helyen és mind a ketten nekem okoznának örömöt mindenféle módon… Belül az emlékek megbizsergetnek amit Ricky okozott és a fantáziám is kezdene beindulni, de a fájdalom felülírja a dolgokat. Újabb intő jel hogy a tervem a konditeremmel igenis komolyan kell venni. Ha jól látom Dimitrios helyre tette a matrózunkat a ranglétrán talán, vagy valami hasonló mert csendes lett Ricky. Helyes!*
/Angol/ Örülök hogy az alapok megvannak. – mosolygok
Ellenben a fedélzeti vacsora ötletén meglepődöm picit. Nem is rejtem el a jóleső meglepettséget. Talán legbelül meg is hatódom, hogy gondoltak erre előttem és megszervezték a dolgot.
/Angol/ Remekül hangzik. – elfogadom Dimitrios felajánlott karját és belekarolok a jobbján. Hagyom hogy odavezessen a szépen megterített asztalhoz. – Köszönöm – miután az asztalhoz vezetett. – Ez nagyon szép lett. Kell segítség? – kérdezem, de mivel azt kérte itt várjunk így helyet foglalok.
A terítést, majd a város nézem. Utána Ricky-t. Akár romantikus is lehetne így kettesben a fedélzeten a csillagok alatt egy férfival aki láthatóan vágyik a társaságomra. Nagyon csendes… Mintha mondani szeretne valamit, de nem meri, vagy nem akarja mások előtt. Kedvesen nézem miközben kényelmesen hátradőlök a széken.
/Angol/ Hogy tetszik a hajó most így jobban megnézve? szép terítés. – dicsérem meg neki is mert, ha jól vettem ki Dimitrios szavaiból Neki is része volt benne.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora éjjel
Talán azért nem nevetnek rajta, mert halálosan komolyan gondolták és mint ilyen egyáltalán nem mulatságos. De az is lehet, hogy előtte komoly témákról volt szó és még nem találtak vissza a humorérzékükhöz. Nem kizárt más eshetőség sem, de bármi is legyen, most mosoly nélkül hagy. Ellenben ha tovább képzelnéd, akkor az Adonisz inkább Kalózkirályként jelenik meg előtted, semmint kedves férfiként és mint ilyen kardheggyel lökné be áldozatát a tengerbe… a cápák közé.
S aztán amikor kissé nyíltabb fantáziával indulsz neki egy hármas szám által rejtett boldogság felé…
A fájdalom hozott vissza a földre és a tudat, hogy Dimitrios az Első Tiszt és Ricky Matróz. Röviden. Nem kell ezzel foglalkoznod, a férfiak ezt is helyre tették, ahogy oly sok mindent mást is, leginkább talán egymást, de mindezt láthatóan kulturált keretek között. Eközben rádöbbensz, hogy nem vicces a gondolat, hogy edzőterembe kell menned, ha ennyi mozgás ennyire megviselt. Igaz, hogy a nevzetes mondás szerint kutyaharapást szőrivel…
A vacsora-meglepetés szerinted Dimitrios ötlete lehetett, de nem kizárt valaki másé volt, mégis, úgy érzed, hogy az Első Tiszt volt az, aki ennyire figyelmes volt az új legénységgel és veled, természetesen. A múltkori ebédnél is lovagias és előzékeny volt, pont úgy mint emlékeid szerint bármikor, ha egy hölgy is jelen van. Miután kifejezted tetszésedet, mindkettő végre rád mosolyog és összevillanó tekintetük is árulkodó. Végül a két férfi közre fog – bár Dimitros ajánlotta fel a karját, nem zavarja, hogy Rickybe is belekarolsz.
Nem sokáig, mert szűk helyen kell menni – ahol te vagy középen – de végül felértek a máskor nem egészen ilyen alkalomra használt részre, ahol most egy szépen megterített hófehér damasztabroszon megterített patinás étkészlet pihen, egyedül az ételek hiányoznak csak a megfelelő tálalóalátétekről. Segítség nem kell, de a dicséretet bezsebelték, ahogyan azt is, ha megint megtetted miközben Dimitrios alád tette a széket amikor leültél.
A város olyan mint minden este, de most valahogy jobban átéreznéd a hangulatát mint azelőtt. Úgy véled, hogy most nyitottabb vagy a lüktetésére és mindarra amit suttogni akar, még ha nem is érted mi lenne az. Ősi város ez, évezredek mesélnének, ha valaki értené is az odafigyelés mellett, hogy mit is szeretne elmondani. Hiába a modern kor vívmányainak erdeje és a város alkotásainak kőbe faragott statikussága, te érzed a változást, ami minden percben végbe megy…
Kettesben vagytok, de a széked nem alkalmas még egy vendég fogadására, csak az eget vagy egymást nézhetitek, mert ülve más nem igazán megy. A fiatal latinos férfi elmerült a szépségedben és nem is nagyon akar elszakadni, nem nehéz kitalálni mire gondolhat, de amikor a távolból hangok közelednek, ha nagy nehezen is, de elszakítja a tekintetét. Mielőtt azonban bárki ideérne, még van idő a kérdésre, a dicséretre és ami talán a legfontosabb, a válaszra is:
Ricky /Angol/ Gyönyörű, Donna Capitano – mondja halkan és nem biztos, hogy a hajóra vagy csak rá értette, míg a dicséretet elhessegeti
Aztán érkezik a trió, mindenki itt van és valamilyen ételekkel teli fazekakat és serpenyőket hoznak amiket végül a megfelelő helyekre tesznek, hogy mindenki elérje vagy könnyedén lehessen odanyújtani az arra áhítozónak. Az első alól rögtön friss még forró pirítós kerül ki, amit a másikból egy fura aranyszínű rúd felbukkanása követ, igaz legalább egy tucat nagyon vékony szelet az aranyló héj nélkül már levágásra került. Felismered, az e Bottarga (ikrából készült étel), amit a híres Zafiris Trikalinos készít a legjobban…
Már volt hozzá szerencséd, így izgatottan várhatod, hogy ez milyenre sikerült, de itt még nincs vége, hiszen a harmadik tagja a legénységnek, Zach, egy üveg kiváló pezsgőt szorongat, amit talán még franciahonban palackoztak! Mindenki ügyesen bont és tálal – ez utóbbi Dimitrios – kezdve a Kapitánnyal, Kalishával és aztán a két férfi tányérjával, míg végül magának is kitesz egy adagot. Látod, hogy ez a mennyiség nem lesz elegendő, hogy mindenki jól lakjon, de ahogy korábban beszéltétek, talán nem is kell!
Mindenki /Görög-Angol-Francia-Olasz/ Jó étvágyat!
-
Mind a két férfi felajánlja a karját és mosolyogva el is fogadom. Ez a felállás egyre kívánatosabb, de elhessegetem az újra feltörni készülő gondoltatokat. Az asztal és a gondolat a közös vacsoráról nagyon tetszik. Nem győzöm megköszönni a kíséretet, azt hogy gondoltak erre és az udvarias gesztust Dimitriostól hogy alám tette a széket.
A város látványa magával ragadó mint mindig. Elmerengve nézem a fényeit Ricky válla felett elnézve, miközben érzem az égető tekintetét magamon.
*Olyan mint egy élő lélegző lény. Lüktet, fejlődik, változik és haldoklik egyes helyeken. Nem szeretek a város azon részein sétálni ahol a pusztulás az úr. Lehangol. De egyben az új élet reménye is itt van. Vajon ha mesélni tudnának azok a régi falak, a szobrok… vajon miket mesélnének?*
Ricky bókja zökkent vissza a jelenbe. Vajon a hajómra értette ahogy kérdeztem, vagy rám és hízelegni szeretne, bókolni. Bájos mosollyal jutalmazom érte, ha szenvedjen kicsit még. De mielőtt rájöhetnék a válaszra megjelennek a többiek. Tálakkal és egy üveg itallal.
/Angol/ Köszönöm. Sok szeretet van benne és sok munka.
Ahogy az asztalhoz érnek a tálakkal segítek nekik letenni azokat. Megvárom míg mindenki helyet foglal és hagyom had vegyék le a fedőket. Remekül néz ki amit hoztak. Görög finomság. Itt készítik a legjobban. Egy görög férfi… Nem is emlékszem mikor ettem már ilyet utoljára. Különleges étel egy különleges alkalomra. Nagyon várom már milyen… És egy üveg jó pezsgő dukál hozzá? Izgatottan várom hogy megkóstolhassam.
*Le a kalappal. Eddig kitett magáért az új séfünk. Ezt nem hittem volna.*
Egy köszönőmmel felérő mosollyal fogadom, hogy a tálalásban enyém az első adag.
*De nem lesz ez kevés vacsorára úgy 5-nek? De ez most nem is fontos, ha finom és olyan amilyenre emlékszem akkor nem a mennyiség a fontos belőle hanem a minőség és a lehetőség, hogy ehetjük. Hogy ilyen különlegességgel lepett meg minket Kalisha*
/Görög/ Jó étvágyat!
Lassan jól megízlelve kezdek falatozni és figyelem a többieket. Remélem folytatódik a jó kedv és a beszélgetés amit elkezdtek a konyhában. Hirtelen nekem semmi ide illő beszédtéma nem jut eszembe csak a dicséretek hada, ha tényleg olyan finom mint emlékszem hogy lennie kell.
/Angol/ Ez nagyon finom Kalisha. Hogy jött az ötlet?
Kíváncsiskodom, ahogy kis falatokban lassan majszolom hogy kiélvezzem az ízeket.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora éjjel
Amikor a városra pillantasz, bármilyen ősinek is tűnjön, valahogy annyira esetlennek érzed olyan kezdetlegesnek, hogy bár minden apró szépségét megragadtad, mégis a teljesség hiányzik belőle. Megfertőzte a modern kor és elvesztette a művészeti jellegét átadva magát a szürke hétköznapok egyszerűségének: a tömegeket kiszolgáló betonnak és aszfaltnak. A légzése is akadozó, a keringése helyenként az összeesés szélén a fejlődése pedig legjobb esetben is kétesélyes.
Aztán az érzés, ahogy jött, el is múlik és megmaradnak a szép, a szebb emlékek. Ez az otthonod, bár nem itt születtél, de itt ismerted meg a legénységedet is, akikkel azóta sokat örömködtetek és szomorkodtatok közösen. Úgy véled, hogy ez a történet megérne legalább egy novellát, a város néhány kötetet, de valami mélyen benned azt mondja, hogy a te történeted örök. Ahogyan mindig is lesznek viharok, ahogy a felhők úsznak az égen, csodás lények a mélyben, úgy te is kortalan vagy.
A szobrok azok valóban lenyűgöznek, a festmények és más emberi alkotások, de egy ideje valahogy jobban vonzanak az ilyesmik mint korábban. A zene és tánc megvolt, de a többi alkotás felé sokkal lassabban és nehezebben nyíltál meg, mint egy ideje. Aztán ez az érzés is elmúlik és a bókkal pirulhatsz – ha efféle lennél. A magányos társaságod – gondolataiddal rekesztetted ki – most már egy egész kis csapatra való, s mint ilyen éhes, jókedvű és persze udvarias.
Mikor felébrednél éber-álmodból, egy kéz finoman visszanyom, neked itt most nincs dolgod csak várd a finom falatokat! Aztán, a tálalás után mindenki „kanalazhat” ahogy csak éhsége diktálja, de mintha nagyon senki sem sietne. Amikor beleharapsz, rádöbbensz, hogy ezt is nem szabad elsietni. Ez valami mennyei és felséges, még soha életedben nem ettél ilyen finomat! Kit érdekel mennyi embernek elég, ilyet neked enned kell! Senki nem panaszkodik amikor másodszor szedsz, de Kalisha láthatóan pirul a számtalan bókra amit begyűjtött.
Kalisha /Angol/ Ehhez voltak a legszebb alapanyagok – kuncog, de ki tudja
Zach /Angol/ Ha csak egy fakérgünk lett volna, abból is fenségeset készít! – osztja meg a véleményét, tőle szokatlanul
Dimitrios /Angol/ Igen, de azért nem csak ezt készítettétek!
Kalisha /Angol/ Hihi, az Első Tiszt gyanakodott a nevetés miatt és belesett – kuncog
Zach /Angol/ Jah – úgy tűnhet nem volt elragadtatva a dologtól
Ricky /Angol/ Talán érezte a jó illatokat! – oldaná a korábbit
Dimitrios /Angol/ Ez így volt! – pillant Kalishára, aki pirul
-
*Milyen furcsa gondolat, hogy az ember mennyire változik az évek alatt. Hogy ami régen egyáltalán nem érdekelte, vagy foglakoztatta, azokra most mennyire másképpen néz. Hogy most mit látok a városra nézve, és régen mennyi mindent nem láttam. Mintha vak lettem volna. Régen simán elsétáltam egy-egy szép épület előtt, vagy egy-egy szobor előtt. Most meg megállok és megnézem. Elgondolkozom, vajon mi mindent mesélhetne. Ahogy nézem most a várost miket látok. Nem csak a szép fényeket, amit a turisták, hanem történeteket, életet, pusztulást. Valahogy olyan mintha mindig is része lettem volna. *
Valaki keze zökkent ki a gondolataimból a bók után, hogy most nem kell segítenem semmiben,. csak legyek türelemmel.
*Ami mostanában nem volt nagy erényem, de nagyon fogok rajta dolgozni. Megérdemlik, hiszen megmentették az életem. *
/Angol/ Csak úgy jött az ötlet a piacon, mert épp ezt találtad szép alapanyagnak? Legyenek még ilyen isteni gondolataid – bókolok tovább, ahogy veszek egy kis repetát.
Figyelem a jó hangulatú beszélgetést az asztalnál. Mindenki mosolyog, boldognak tűnnek. Még Zach is beszél tőle szokatlan módon. Felszabadultak…
/Angol/ Hát ezek után nagyon kíváncsian várom mi lesz a folytatás. – mosolygok két jó ízű falat között.
Nem sietek, nem habzsolok. Hagyok a többieknek is. Nem leszek önző.
*Boldogok vagyunk, elégedettnek érzem magam. Mind testileg mind lelkileg kiegyensúlyozottnak. Az elmúlt napokban ezt nagyon nem mondhattam el magamról. És minden hisztim és nyűgösségem ellenére mégis itt vannak még mellettem és nem engedik hogy segítsek és ilyen isteni finomságokkal szolgálnak ki. Hát kinek van a legjobb legénysége, ha nem nekem? Nagyon remélem hogy a két új tag is beilleszkedik. *
/Angol/ Dimitrios a kis kíváncsi - kuncogok és mosolygom rá kedvesen.
Közben újra a csókja égeti az ajkam. Egy újabb gyors falattal próbálom ezt elhessegetni, hiszen most mindenkire figyelnem kell, nem ragadhatok le most csak e téma mellett.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora éjjel
A változás folyamatos. Tudod és érted ennek a fogalomnak az egész koncepcióját. Tudod, hogy nem csak az emberek, de a körülmények és annyi minden más is folyamatosan változik. Vannak dolgok, amit szinte észrevehetetlenül és mások pedig oly hirtelen vagy akkora intenzitással, hogy nem is lehet követni! De te tudod. Azt is, hogy még az emberek azt hiszik ez a város ősi és szép, addig ki tudja mi mindent rejt a mély, hiszen ismered a nyílt vizeket, nem mindig voltak ilyenek és nem is maradnak örökké hasonlóak.
Tudod, hogy odalent számtalan kincs van és nem mind olyan ami pénzzé tehető. Nos, talán egy élelmes ember lehet a nagy részét azzá tudná tenni, de szerencsére a technika még nem tart ott, hogy az igazi értékeket kifoszthassák. Azonban a múló évekkel ez változhat. Ahogyan az is, hogy a tenger iránti tisztelet kihalófélben van és a legtöbben gépszörnyekkel szennyezik azt, amit percről-percre jobban otthonodnak érzel mióta csak megszülettél. Különösen a vihar óta…
Szennyezik elsüllyed tartályhajók, kigyulladt olajfúrótornyok (persze nem csak azok) és vadásszák a szépségét, kifosztják gazdagságából minden pillanatban. Megerőszakolják és ez valahol igen dühítő lehet. A tengeri ételek nem véletlenül egészségesek és kell víz az élethez, a tiszta formája! Egyensúly volt, ami felborult akárcsak az életed az elmúlt két hétben, de ez semmi ahhoz képest, ami még előtted állhat, ha elég kalandvágyó vagy! Szenvedélyesség, ami kell ezekben a szürke és statikussá váló világban!
A szépséget meg kell tisztelni azzal, hogy megszemléled, hogy hallod vagy tapintod, esetleg érzed-érted teljesen mindegy, hogy az egy egyszerű vagy valami hihetetlenül komplex dolog. A világ nem csak Athén kikötője, de nem is csak Hellén föld. A világ hatalmas és tele van mindennel ami csak megrezegteti a szépség iránti fogékonyságát bárkinek. S mindez honnan indult el? Honnan ez a fura érzés és miért pont most? Talán ahhoz a finomsághoz van köze ami ráadásul gyönyörűen volt tálalva!
Kalisha /Angol/ Akad egy-kettő – süti le a szemét, de vidám mosoly honol ajkain
Zach /Angol/ Minden napra! – osztja meg komolyabban, mire Dimitrios felkuncog
Ricky /Angol/ Ez egy íz-orgazmus – pillant rád, amit Dimitrios nevetése kísér
Kalisha /Angol/ Jó, hogy egy ilyen vidám társaságra találtam – mondja ő is hasonló hangulatban
Dimitrios /Angol/ A humorérzék fontos, több más érdekes érzék mellett – kuncog, majd csak mosolyog
Zach /Angol/ Például tudd, hogy mikor hozd a következő adagot! – morcol, de nem annyira, mint máskor
Dimitrios /Angol/ Nem ezért tartjuk a Matrózokat? – ugratja Rickyt, aki
Ricky /Angol/ Azonnal hozom! – de nem egyedül mozdul, természetesen Dimitrios is segít neki
Mikor már csak Kalisha, Zach és te maradtál:
Zach /Angol/ Néha túl kíváncsi – mormog
Kalisha mosolya lágyít a férfi komorságán és inkább tölt mindenkinek még azoknak is akik nincsenek itt, sőt, kiszedi neked az utolsó adagot, melyet mindenki más finoman elutasított. Nem sokat ettél meg belőle, amikor érkezik a következő,a főétel. Ebből sincs sok, inkább mintha körülbelül megtippelték volna mennyi kellhet, nem kizárt, hogy valami desszert féle is lesz! Mindenesetre a használt edények, tányérok és evőeszközök egy kiskocsira kerülnek, míg a friss ételek az asztalra.
A következő fogás: Bifteki
Ez az étel marhahúsból készült és mediterrán fűszerezéssel ízesített. Úgy látod, hogy sajttal is megtöltötték a húspogácsákat, amit aztán friss salátával, zöldségekkel és facsarnivaló citrommal tálaltak. Ami azt illeti már a puszta illatától újra gondoltad a kezd megtelni a hasad témát, melyet az utolsó falatokra kezdtél érezni. Természetesen mindenki megvárta, míg az összes falat elfogyott az előző fogásból, majd aztán a korábbi szerint kerül kiosztásra. A legénységednek annyira ízlik, hogy mindenki csendben falatozik (vagy lapátol).
-
* Hogy juthatott idáig az emberiség… Hogy változhatott meg ennyire az ember hozzáállása a világhoz? Hogy megannyi bölcsesség és kultúra mellett önző módon milyen mértéktelenül pusztítják maguk körül a világot. Azt ami életet ad neki, ételt, italt, lakhelyet. De ezt az eszmefuttatást megpróbálom nem most lefolytatni a szennyezésről, a kihalt fajokról és minden ilyen sötét változásról. A tenger az én otthonom… és fáj ezt látni, de most a vacsorára kell összpontosítani, hiszen ezt részben miattam hozták össze. Lesz még ezen időm agyalni a kabinom magányában lefekvés előtt is. *
Nem engedek teret a sötét gondolatoknak most. Megannyi gondolat jön fel hirtelen a tudatom mélyéről. Talán azért mert végre nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok és képes vagyok tisztábban látni és érezni, megfigyelni dolgokat. Hallgatom a jóízű beszélgetést, és az ugratásokat. Természetesen Zach morcolása nem maradhat el. Nem is ő lenne ha még most se tudná ezt abbahagyni.
/Angol/ Ugyan már… ezért kedveljük … nem ? – próbálok Zach arcára mosolyt csalni és csak neki küldött mindent megolvasztó mosollyal.
Mosolygok és igyekszem nem húzni az időt az előétel maradékának elfogyasztásával, amit oly nagylelkűen nekem adtak. Udvariasan mindent mindig megköszönök. Legyen az a maradék odaadása vagy egy újabb pohár nedű kitöltése. Természetesen Ricky megjegyzése és pillantása sem kerülte el a figyelmem és csak egy szende mosollyal jutalmazom érte. Lehet hogy egyesek itt levágták a dolgot a konyhában, de nem kell ennek plusz hangot is adni. Mikor kitálalják a második fogást, hirtelen nem is érzem magam jóllakottnak az előétellel. Sőt. Igazábó,l ha jól végég gondolom napok óta nem ettem rendesen. Összefolyik a nyál a számban csak az illatától.
/Angol/ Nem tudom hova magasztaljalak még. Az illata isteni. – megvárom, hogy mindenki elkezdjen enni és mikor megkóstoltam – hmmmm és az íze…. – hagyom hogy az arcomon elterülő elégedettség fejezze be a mondatot.
Ízlik a társaságnak ahogy hallom, mert nem igazán beszél senki ellenben mindenki eszik. Így teszem én is. És próbálom szuggerálni a gyomrom hogy desszert is várható még úgy lakjon jól.
*Vajon most hozzam fel a témát hogy ki akarok hajózni ahogy az az Első tisztem javasolta? Miért is ne? Hiszen úgy érzem a csapat összeállt. *
/Angol/ Szeretném kikérni a véleményetek. – Hozakodok elő két falat között – Lenne egy kis elintézni valóm. Dimitriosz segítene nekem egy magánügyben és ehhez ki fogunk hajózni. Ez szeretném mihamarabb megtenni. Egyrészt mert fontos nekem a dolog, másrészt mert már régen voltunk kint és hiányzik a tenger. De ezt szeretném összekötni haszonnal. Mivel ilyen jól összejött a csapat, várnám a javaslatokat hogyan lehetne mihamarabb összehozni egy kis turista csapatott akik hajókáznának egyet. – mosolyogok.
Nem akarom elrontani semmivel a hangulatot, de kíváncsi vagyok az új tagok véleményére is. Hiszen úgy fest a táblák az utóbbi napokban nem hoztak forgalmat.
/Angol/ Szeretném ha ezen mindenki elgondolkozna este és holnap együtt reggelinél felállítanánk a haditervet amit együtt csapatként meg is oldunk.
*Remélem nem vettek el a jó kedvet, és a kihajózás gondolata legalább annyira lázba hozta őket, mint engem. Hiányzik a tenger, most érzem csak igazán. A baleset óta először, de egyre jobban. *
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora éjjel
A mosoly sem oldja fel teljesen Zach morcosságát annak minden ragyogása ellenére, de ez nem okozhat akkora csalódást, hiszen a Tengeri Medve nem igazán arról ismert, hogy a tréfák és hangos nevetések embere lenne. Ellenben megbízható és becsületes, ami ritka kincs a mai világban, amiről úgy érzed, hogy lassan teljesen kifakul és az lesz a különc aki még ismeri majd ezeket a fogalmakat és képes alkalmazni is őket.
Egyszer ettél már korábban legalább ennyire finomat, akkor, amikor Dimitrios elvitt téged arra a kis csendes romantikus és eldugott helyre, ahonnan szinte egész Athént beláttad. Ellenben előtte és utána napokig nem láttál hasonlót, bár Zach egyáltalán nem főz rosszul! Úgy tűnik a fiatal férfire, a matrózra mély benyomást tettél és mint minden fiatal férfi, aki meg tudott hódítani egy gyönyörű nőt nem nagyon tudja titokban tartani. Szerencsére a többiek – Dimitrios kivételével – nem vették észre vagy nem akartak így tenni.
Kalisha /Angol/ Ahova csak jól esik! – kuncog és egy pillanatra mintha úgy pillanatra rád… de lehet csak benned zengnek a korábbi vad percek visszhangjai – Köszönöm! – fogadja szelíden a dicséretet, amit a tied után több is követett
Aztán a csendes étkezés alatt egy két arc kész tanulmány, ahogy a finom ételek sorra tűnnek el, hogy mennyire ízlik és élvezik az ételt, melyben leginkább Ricky tűnhet ki. Végül lassan elfogy mindenhol és ekkor dobod fel a témát, amit érdeklődő tekintetek követnek, mindenki kíváncsian hallgat, legyen az régi vagy új tagja az Amarillys legénységének. A felvetésre mindenhonnan bólogatás érkezik és senki sem kérdezősködik mi dolgod van, hanem:
Kalisha /Angol/ Igazából… reggeli után még van kis dolgom, de aztán indulhatunk!
Ricky /Angol/ Indulhatunk, Donna Capitano! – őt csak te tudnád lekötni eléggé, hogy késsetek az indulással
Zach & Dimitrios /Angol/ Az Amarillys indulásra kész – mondják egyszerre
Igazából, ha jól értetted – és miért ne tetted volna – kora délelőtt akár el is hagyhatjátok a kikötőt. A kérdés csupán az, hogy turisták nélkül is megtennéd e vagy mindenképp szeretnél utasokat. Ez utóbbi esetben talán a desszert alatt lehet még ötletelni és reggel már a mozgásba lendíteni az esetlegesen megbeszélteket! Természetesen a korábbi elképzelésed is tökéletesen működhet, ha úgy döntenél, hogy elég a reggelinél vagy később tervezni és kivitelezni…
-
Zach morcossága csak kicsit enyhül minden igyekezetem ellenére, bár ezen nem lepődöm meg.
* Majd a vacsi végén kap egy puszit a pofijára mint pár napja és akkor még zavarba is hozom. Nem tudom hol lennék nélküle. Sosem volt kétséges a becsülete és a megbízhatósága. Többször is bizonyította már. Remélem a két új tag is képes bizonyítani majd. Hirtelen jött bizalmam feléjük. Hiszen, ha őszintén végig gondolom, elég ingatag lábakon áll ez a pár órás bizalmamba fogadás. De kapnak esély bizonyítani. Hiszen itt vannak az otthonomban. Ez máris egy nagy lépés hosszú idő után.*
Az étel annyira finom, hogy erőt kell magamon venni, hogy ne habzsoljam be. Főleg ha nem akarok rosszul lenni, hiszen az elmúlt napokban nem ettem rendesen.
*Az a kis családias, romantikus éttermet jutatja eszembe, ahova Dimitrios vitt el. Csodálatos kilátás és isteni étel. Ha ezek után minden nap ezt élhetem át a saját hajómon a saját szakácsommal, akkor egy szavam se lehet már semmire. Szeretem Zach főztjét, de ez… ez valami „isteni eledel” lehet. *
Nem hagyom, hogy Ricky lelkesedése zavarba hozzon. Sőt. Próbálok vele nem szemkontaktust teremteni hogy ne adjam alá a lovat. Kicsit figyelek a mozdulataimra, hogy ne legyenek kihívóak, már amennyire megy, mert teljesen ellazultam, és nyugodtnak érzem magam. De azért hízelgő, hogy a történtek után még mindig ennyire lelkes.
*Olyan cuki…. rég láttam ilyet férfi tekintetben. De asszem jó lenne, ha kicsit csillapodna, mert jó lenne ha tudna másra is figyelni, na meg nem kell a többiek rosszallása esetleg. Dimitrios tudom, hogy megtartja magának azt amit észrevett, bár a csók kissé össze zavart…. Gondolat terelés kislány…. Se csók, se sex… most vacsora van és a csapat építés! *
/Angol/ Örülök hogy mindenki lelkes. Reggeli után még nekem is lenne egy kis elintézni valóm. Szerintem addig be lehet szerezni ami még kellhet és a hajót is fel lehet készíteni az indulásra. Bár igen tudom… az mindig kész a kihajózásra köszönhetően nektek – nézek Zachre majd Dimitriosra köszönettel – Ötletek az utas szerzésre? Kint vannak a hírdetések meg a plakátok, ennek ellenére nem volt jó pár napja érdeklődő.
Nem akarom elrontani semmivel a hangulatot. Remélem, vannak ötletek. Ha nem sikerül a vendég szerzés, akkor megyünk nélkülük. Belefér.
Reggel elmegyek meglesem az az edző termet és lehet ki is próbálom, hisz most napokig nem lesz rá lehetőség. Hátha lesek pár gyakorlatot, amit egyedül is tudok csinálni, míg úton vagyunk.
/Angol/ Dimitrios megtervezed az útvonalat, ha szépen megkérlek? – mosolygok rá, hiszen nem árulta el, hogy hova is kéne mennünk, ahol azt a professzort ismeri.
-
Görögország, Athén
1999. július 23. – 3. nap
Péntek – Kora éjjel
Való igaz, hogy keveset tudsz a matrózról és a hajószakácsról, de mint minden ez is olyan, hogy tenned kell azért, hogy ez változzon. Igaz, hogy idővel sok minden kiderülne, de más módon is birtokodba kerülhet egy-egy kívánt információ. Ilyen például az, hogy Ricky szenvedélyes természetű, míg Zach morcosságának enyhülése, mintha Kalisha hatása lenne. De lehet csak annyi, hogy végre nem ő kellett, hogy elkészítse az ételt? Mindenesetre most már veletek fognak élni nap-nap után mint ilyen, talán ők is vigyázzák majd szeretett leányodat: Amarillys-t
Az ételekből nem maradt morzsa se, mindegy épp melyik fogás került sorra, mindenki úgy ette, mintha legalább egy hete nem ettek volna egy falatot sem. Igaz, hogy ez a mondás nem felel meg az igazságnak, de kifejezi azt, amit emberek hisznek. Falatról-falatra haladva tűnik el az étel és végül már csak az a kérdés, hogy kié legyen az utolsó, mert legalább hárman egyszerre nyúlnak érte. Itt az udvariaskodás pillanata, hogy ki mondana le róla a másik kedvéért, de amíg mindenki ezen harcol, addig Dimitrios előredől, villára szúrja és szépen megeszi, a döbbent és felnevető társaság elől.
Ricky-t sikerült összezavarnod, talán mert túl fiatal még vagy egészen más oka van, de látod a kérdő tekintetét amit Dimitrios felé vet, aki csak megvonja a vállát, hogy ő bizony nem érti a nőket, de valami még történhetett amit nem vettél észre, mert Ricky aprót biccent és feladja, hogy lelkes legyen. Ehelyett felkel és elindul, hogy segítsen Kalishának a harmadik, egyben utolsó étellel, ami egyértelműen a desszert lesz! A kettős, aki elindulna annyi változáson esik át, hogy Zach maga indul segíteni és vállnál nyomja vissza a fiatal férfit, hogy eméssze csak amit eddig megevett.
Végül visszatér a kettős – addig mindenki kajakómázott, hacsak nem kezdeményeztél – és kiosztják pici, de szép tányéron azt a finomságot, amit talán még senki sem evett itt, pedig elég jellegzetes helyi étel: a Kataifi. Egy aranyszínű, ropogós, mégis szaftos desszert. Első harapás után érzed, hogy mandulával van töltve amit őrölt szegfűszeggel és fahéjjal kevertek össze illetve érzed, hogy friss vajas tésztába töltöttek. Ez a vaj, az íz, gyerekkorodból rémlik fel, ez a “galaktos” vaj íze, ami tehéntejből készült és ki tudja mióta nem ettél még hasonlót sem. Úgy tűnik, hogy Kalisha mindenkit a rabszolgájává tett igen rövid idő alatt!
Dimitros /Angol/ Nem feltétlenül szükséges utasokat vinnünk. Nem baj, ha picit összeszokottabb lesz a csapat és nem dobunk azonnal mély-vízbe mindenkit. Ez az idő tökéletes lesz arra, hogy összecsiszolódjunk és megtaláljuk a helyünket, hiszen ha minden jól megy, akkor igen sokáig együtt leszünk – aztán bólint megtervezi az útvonalat
A többieken a kaja-kóma egyértelmű jelei láthatóak, senki nem siet azzal, hogy bármit is tegyen, csak nyugodtan üldögélnek ki lehunyt szemmel, ki csak az eget bambulva. Úgy tűnik, hogy nem maradt éhes poci! Egy-egy kéz innivalóért nyúl, de azok is lassú mozdulatok, mígnem végül Ricky az, aki Zach társaságában elkezdi leszedni az asztalt egy jó húsz perces pihegés után. Kalisha is segítene, de őt a két férfi elhessenti míg Dimitrios karját nyújtja a szakácsnőnek, hogy elkísérje… valamerre. Te pedig eldöntheted, hogy mit szeretnél, kikhez csatlakozol vagy épp mit teszel ily késő éjjelen.
-
Zach-re úgy fest nagy hatással van Kalisha. A mosolyomra, észrevettem ám, nem enyhült eléggé a morci, de úgy fest Kalisha jelenléte enyhíti.
*Mondjuk megértem. Van ízlése…*
Csendesen mosolyogva figyelem, ahogy mindenki úgy eszik mintha eddig éhezett volna.
* Na jó, én is úgy festhetek kívülről. Lesz mit lekocogni holnap, de ez valami isteni. *
Udvariasan nem nyúlok az utolsó falatért, hiszen az előételből én kaptam a végét. De Dimitrios pimasz húzásán igazán jóízűt nevetek, ahogy a többiek is. Hihetetlen tempóban tűn el ez a remek étel.
Rickit asszem sikerült kicsit összezavarnom. Szegény, de most Annak nincs helye a vacsinál. Az megtörtént és ennyi. Ha jól emlékszem nem kezdtünk el járni vagy ilyenek, so itt és most fogja csak vissza magát szépen. De mik azok a sandítások Dimitrios felé? Miről beszélgettek ezek, amikor a fedélzeten összefutottak? Ellendben Ricky megtalálja a munkát, mert inkább elmenne Kalishának segíteni. Helyes. Ezt szeretem. Bár Zach megakadályozza a menekülésben. Sebaj.
Én kényelmesen hátradőlök a székemben és iszom egy kortyot, amíg megérkezik a desszert. Emésztgetek, hogy legyen hely. Nem kell sokat várni, meg is érkezik, amit meglepve nézek, mert talán gyerekkoromban ettem utoljára. Minden esetre a vajas tészta nagymamám gyerekkoromban készített sütijére emlékeztet. Ha jól sejtem, akkor az elégedett hümmögésemet mindenki hallotta az asztalnál míg csukott szemmel lassan ízlelgetve lenyelem az első falatot. Zavartan nézek fel, mennyire figyeltek fel rám és annak fényében mosolyodom el kicsit , mert nem figyeltek fel rám, vagy pirulok el kissé,mert mindenki engem néz. Majd falatozom tovább.
Dimitrios felvetését végig gondolom két falat alatt.
* Ésszerű felvetés… Jogos. Nem vagyunk most épp semmire rászorulva. És ki tudja, lehet ott lesz majd turista, vagy ha vissza jövünk majd akkor. *
/Angol/ Ésszerű felvetés. Rendben. Akkor holnap 12 után, ahogy mindenki visszaért indulhatunk is. És köszönöm, hogy megtervezetd az utat.
Majd én is kajakóma áldozatául esem és a csillagokat nézve iszogatom lassan a kellemes kis boromat. Majd mikor a két férfi elkezdi leszedni az asztalt és Dimitrios a szakács felé nyújtja a karját, hirtelen ráeszmélek, hogy fel kéne kelni és dönteni merre tovább.
*Elég késő van. Lehet most én leszek az „ünneprontó” és a „társaság robbantó, de asszem ideje nyugovóra térni. Az elmúlt napok nem alvása és rémálmai, a mai eseményekkel igen csak… most kezdem érezni mennyire elfáradtam.*
/Angol/ Nagyon szépen köszönöm a vacsorát. Isteni volt. A terítés és a kiszolgálás elsőrangú. – köszönöm meg mindenkinek a dolgot. – Én lassan nyugovóra térek, mert igen hosszú nap volt. Kalisha, Ricky üdv még egyszer a fedélzeten, és érezzétek magatokat otthon. Remélem a kabinok megfelelnek.
Ezzel Adok egy-egy puszit Dimitriosnak és Zachnek (ha hagya, de ha nem akkor is csak mert zavarba hozom), majd Kalishának is és Rickynek is az arcára már ha hagyják. Utána elindulok a kabinom felé.
/Görög/ Jó éjt mindenkinek.
Leérve a kabinba elmegyek lezuhanyozom és kényelmes kis hálóingembe bújva (ami most épp egy kinyúlt nekem nagy póló és egy kényelmes bugyi) leülök az ágyam szélére. Kezembe veszem a levélkét és pár percig csak nézegetem. Nem agyalok, nem erőltetem, hátha valami beugrik , mint a filmekben a főhősöknek. Utána beveszek egy altatót, ki tudja lehet ma hatni is fog, és lekapcsolva a lámpám le is fekszem a puha takaróim alá begubózva aludni.
-
Igen, úgy tűnik, hogy nem csak neked tűnt fel Kalisha szépsége, de az sem kizárt, hogy Zach csak annak örül, hogy végre nem neki kell főznie-sütnie és ennek okán mindent elkövet, hogy az Egzotikus lányt maradásra bírja? Akárhogyan is legyen, az biztos, hogy kevésbé tűnik morcnak, igaz, hogy általában komoly férfi, így ez annyira még nem nagy változás. Ő, Dimitriossal ellentétben biztos, hogy soha nem közeledne hozzád vagy tenne olyat amit a társa korábban, tiszteli a hierarchiát. Talán pont ezért szereted, mert ennyire más mint az Első Tiszt és nem csak azért mert a maga módján még jóképű is!
Az ételek mind elfogytak, egy morzsa, még annyi sem maradt a három fogásból. Volt tányér, ami olyan tiszta lett a végén, mintha nem is használták volna. Dimitrios jóízűen tűntette el az utolsó falatot, talán picit teátrálisan is, hogy mindenki tudja mit is hagyott ki azzal, hogy nem volt elég határozott, míg végül nem tudnád megmondani, hogy látta e bárki is milyen élvezettel ettél, mert úgy véled, hogy mindenki a saját édességének elfogyasztásával volt elfoglalva… talán. Mindenesetre a kérdésed-kérésed meghallgattatott és választ is kaptál, melyet akár még el is fogadhatsz.
Mindenki /Angol/ Igenis, (Donna) Kapitány!
A Szakács és Dimitiros távoznak, elnyeli őket a Szirén, míg az Zach és a Matróz asztalleszedéssel foglalkoznak. Míg a kabinod felé tartasz, a füledben visszhangzik a szabadkozó válasz, miszerint örömmel látták, hogy minden falat ilyen tisztelettel és jó étvággyal lett elfogyasztva, több nem is kellett, a többiek pedig csak mosolyogtak - vállat vonogattak, hogy ez a fajta közös étkezés már csak természetesen ekképpen történhetett meg. Kalisha mosolya és Rikcy kicsit bizonytalan tekintete azért hálás volt, de a puszi csak Dimitrios és Kalisha arcán landolt, mert Zach egy adag mosatlannal a kezében képes volt távolságot tartani, majd elsietni.
Ricky, aki utolsónak maradt veled a pusziból valahogy többet szeretne, de a korábbi lehűtés után némileg bizonytalanul áll veled szemben amikor puszilni szeretnél. Látod rajta, hogy legalább egy hosszú forró csók jár a fejében… kezdetnek. DE ha nem kap többet, akkor szuszogva indul útjára, bár még látod, hogy az a nadrág bizony most igen szűk lehet! Végül a kabinodban már a zuhany alatt gondolhatod át a mai napot, bújhatsz a szexi hálóingedbe, ami örömmel ölel körül, hogy aztán a fehérneműd is hozzád simuljon, bár messze nem olyan érzés, mint Ricky közelsége lenne… vagy másé.
A levélke most sem árul el többet és csak ugyanazon érzések kóvályognak, mint korábban. Hiába minden, ez sem erőltetve sem másképp nem akarja elárulni a titkát. Mikor ott a szó a nyelved hegyén, de az Istennek nem akar eszedbe jutni! Végül feladod és beveszel egy altatót, hogy aztán begubózz és megpróbálj elaludni. Ez, bármelyik korábbi naphoz képest hamarabb sikerül és elnyom az álom, ami igencsak kalandosra sikerül. Ezúttal nem kifejezetten rémálmok, bár ki tudja, hogy ez neked nem az esetleg, hiszen a tudatalattid mindennel tisztában és éppen emiatt…
A tenger alatt lebegsz úgy ahogy megszülettél és míg a víz alatti szépségek bájaiban gyönyörködsz addig ha lassan is, de magával sodor egy gyenge áramlat. Látod a megannyi életet amint ide-oda cikáznak vagy lustán úsznak, lebegnek esetleg épp két mozdulat között csak kihasználják a lendületüket. A nap sugarai még leszűrődnek és oly fényjátékkal örvendeztetnek, amit hosszasan lehetne bámulni. Érzed, hogy a színes és különböző halak, óriásteknős vagy medúzák, a fenséges ráják és hatalmas cápák között otthon vagy. Ekkor takarja valami ki a fényt egy pillanatra és érkezik valaki, hogy erős kezek ölelésébe vonjon, hogy forró csókkal jutalmazzon! S mikor elmerülnél benne érzed egy másik, illetve kettő kéz érintését a derekadon meg valami mást… s majdan forrni kezd a víz, megannyi buborék születik!
4. nap
Alaposan leizzadva, talán remegve ébredsz aminek hosszú visszhangjai még percekig utórengésekkel jutalmazhatnak, ha ennyire átélted volna mindazt ami csak te álmaid mélyén léteznek. Elég vadnak és nyersnek, picit talán még erőszakosnak is tetszett, de az biztos, hogy sokáig kísérthet, ha nem lesz semmi ami erősebb nyomot hagyna benned az elkövetkezendő pár napban. Egyedül ébredtél, a takaród megint rád tekeredett, de most inkább egy szerető karjaira, mint egy mélységi lény csápjaira emlékeztet. A reggeli fürdés azonban most sem maradhat el, ugyanakkor az ébredezésedet senki sem zavarja meg, mint tette volt korábban…
-
Este az ágy szélén ülve a levélkét nézve nem jutok előrébb a témában. Roppant mód idegesítő érzés lenne, ha most épp nem lennék teljesen elégedett és kiegyensúlyozott a mai nap után.
* Jó nap volt. A csapat is összeállt szerintem. Kalisha remek szakács, be is bizonyította. Ricky meg… lelkes mint egy kiskutya, remélem matrózként is ilyen lesz. Kicsit sajnáltam vacsi után, hogy így bántam vele, de asszem kicsit helyre kell majd tenni. Lehet nem lett volna gond még egy kis repeta lefekvés előtt, de mindennek meg van a helye. Ahogy neki is. Na sebaj*
Ezzel beveszem az altatót, bebújok a takaró alá és meglepő módon gyorsan el is alszom.
4.nap
Reggeli remegős, leizzadt ébredést egy halk nyögés/sóhaj kíséri, ahogy ráeszmélek, hogy csak álom volt. A takaró rám tekeredve, hajam kócosan izzadtan szerteszét a párnámon, ahogy a lepedőt markolva lihegve próbálok magamhoz térni és úrrá lenni a finom remegésen, a lábaimat összeszorítva enyhíteni az érzést.
* Szent ég…. ez meg mi volt? Vad, szenvedélyes… ez a tegnap miatt, vagy egy újabb zavaros emlék? Nem is annyira zavaros, mint szenvedélyes… Uram ég!…. Kell egy hideg zuhany, még a végén újra berángatom ide Rickyt hogy ezen enyhítsek….*
Lassan mélyeket lélegezve kihámozom magam a takaróból és elindulok fürdeni. Leizzadt pizsamám a szennyesben landol majd engedve a vágyaknak a zuhany alatt hagyom elkalandozni a kezeim.
Kicsit hosszabb fürdés után, ellazultabban a fürdőből kilépve nézegetem a ruhás szekrényem.
*Egy falat reggeli után a terv a következő. Elmegyek, megkeresem azt a kis konditermet. Akár egy órácskát el is tölthetek ott, hogy megnézzem megfelel-e nekem. Van-e olyan edző aki rám ér pár naponta. Akkor valami kényelmes kell. Utána vissza és indulhatunk is.*
Egy nem túl rövid, de kellően alakot kiemelő sort, egy sport melltartó, egy trikóval és egy szandál. Majd a futós cuccom jó lesz edzeni is. Kis sporttáskába rejtem a sportcipőmmel, egy törcsivel és tusfürdővel együtt. Ja meg még egy kis törcsi ha keményebb lenne az edzés, mint gondolnám. Hajamat lazán felfogva vállamra kapom a kistáskám és a sporttáskát. Kint a nappaliban ledobva ezeket elindulok az étkező felé. Hallgatózom ki merre lehet. Feltett szándékom enni egy kicsit és inni egy kávét. Sajna a zuhany alatti huncutság nem írta felül az álmok emlékét, de talán nem látszik rajtam semmi.
Konyha felé haladva, a hajóm falait simogatva esik le, hogy ma senki nem ébresztett.
*Nem hoztak nekem ágyba reggelit. Bár ezt tegnap sem tették már meg. Viszont nincs is épp sötét erőszakos gondolatom semmi fura és félelmetes álom után. Ellenben más vad gondolataim még akadnak. Inkább ilyeneket álmodnék, mint az eddigieket. Lehet az altató segített? Vagy Ricky? Remélem van reggeli és friss kávé… Jut is eszembe, tegnap este Zach megúszta a puszit, ha lehet ma pótlom.*
Ragyogva, mosolyogva lépek a konyhába remélve találok ott valakit, de legalább reggelit.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Nikolaos.jpg)
Görögország, Athén
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Reggel, kora délelőtt
A reggel sietve szalad és a huncut napsugarak is elpirulnak amikor meglepnek téged, míg végül tisztán és frissen, energikusan lépsz ki a fürdőből, hogy valami izgalmas darab után kutass. De ahogy az lenni szokott, nincs egy rongyod amit felvegyél, mert a bőség zavara bizony kemény perceket okoz. Végül ki tudja mit is választottál, de abban indulhatsz reggelizni, ami mint kiderül már régóta várhat rád, mert bizony elaludtál! A reggeli elmúlt, bár még nincs annyira késő, a többiek már ki tudja és mit csinálnak, míg neked ott a teríték és minden finomság letakarva.
Tehát a short, a trikó ami a férfiak szomorúságára nem kellően átlátszó lett az öltözeted és egy kis sporttáskának engeded, hogy beléd karoljon, azzal indulsz neki az Edzőteremnek. Korábban már láttad a plakátját és úgy döntöttél, hogy ez lesz a legjobb neked. Mivel most ez a leghatározottabb elképzelésed, nem is találkozol senkivel azon rövid idő alatt, amíg reggelizel és elindulsz, hogy aztán belépve azzal szembesülj, hogy akad pár csinos lány és bizony jóképű-vonzó férfi is. Ha akaratlanul is összehasonlítanád őket, akkor Dimitiros lenne az etalon vagy talán Kalisha, de ők leginkább hellén vérvonalak örökségét viselik, azt, ami annyira jellemző erre az országra.
Téblábolást nem engedik, de a Recepciónál álló férfi szívesen kisegít
/Görög/ Üdvözöllek szép hölgy, Nikolaos (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/03 Nikolaos.jpg) vagyok, mit tehetek érted? – mély hangja van, vibráló, férfias. Illemtudónak tűnik, ugyanakkor érzed, hogy vad is tud lenni – Természetesen találunk valakit aki ritkább alkalmakkor irányítja a felkészülést, férfi vagy nő legyen az illető? – közben eléd helyez némi papírt ami a regisztrációhoz kell, pár személyes adat és persze az üres hely az edző nevének.
-
Halvány csalódottságot érzek, mikor nem találok már senkit a konyhába. Már ettek nélkülem, és nem ébresztettek fel miatta.
*Elaludtam… nem is értem. Bár ez az álom megérte… *
Mosolyogva leülök és végre étvágyam is van. Eszem egy keveset, de jól lakjak. Edzés előtt nem szabad sokat mert gond lehet. Az edényeket a mosogatóba teszem, a maradékot letakarva a hűtőbe. Majd indulok is. Kistáskáim a vállamon és mosolyogva érek az edzőterembe. Érdekes hogy senkit nem láttam még ma a hajóról, de hisz kihajózunk pár napra, így nem meglepő hogy mindenkinek van valami elfoglaltsága.
Az edzőterembe mosolyogva mérem fel a terepet mind felszereltség, mind a felhozatal terén. Nagyon elmászkálni nem lehet, mert a pultnál egy igazi Adonis szólít meg Nikolaos névvel.
* Azta kislány…. akár az éjjeli álmomból is kiléphetett volna… Na jó, ezt most napoljuk, több odafigyelést, ne kalandozz el. Edzeni jöttél nem fantáziálni!*
/Görög/ Jó reggelt!- mosolygok kedvesen erre a hosszú hajú tökéletes pasira - Nerine vagyok, és köszönöm.
Elvezem a papírokat , majd előhalászom az igazolványaimat, mert úgy is kelleni fognak. Ja és a szemüvegem is felveszem, mert nem látom nélküle a kérdéseket. Szépen sorba elkezdem kitölteni, míg agyalok a kérdésen, hogy fiú vagy lány edzőt szeretnék-e…
* Remek kérdés… sose volt edzőm. Vajon melyik a jobb? Bár Nikolaos bármikor edzhetne… Na több odafigyelést kislány! Ez nem szép dolog. Elég szét szórt vagy mostanában. Csapongó. Majd jól kimozgod itt … Akarom mondani. Kiedzed a dolgot. Tessék koncentrálni!*
Míg ezt végiggondolom a papírt figyelem és a toll vagy ceruza végét az ajkaimhoz érintgetem, majd határozottam elkezdem kitölteni.
/Görög/ Bevallom még nem jártam edzőhöz. Nagyjából minden reggel vagy este kocogok nem keveset, így nem tudom mi lenne a jobb. – nézek fel rá a szemüvegen át, hogy tényleg nem tudnék dönteni.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Nikolaos.jpg)
Görögország, Athén
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora délelőtt
A férfi, aki épp előtted áll, ténylegesen hasonlít az alfahím idealizált képére. Talán róla formázták, de lehet, hogy egyszerűen csak tett érte, hogy ilyen legyen. Mindenesetre vele összegyűrni a lepedőt vagy épp valamit az öltözőben… akárhol, egy olyan élményt adhat amit mástól nem kaphatsz meg. A kérdés, hogy el tudnád e csábítani, mert bár látja a szépet, ő most egy edzeni akaró nőt lát és nem Nerine-t, a forróvérű szenvedélyes szirént.
Nikolaos /Görög/ Igazán szép név, Nerine – ismétli meg, ízlelgeti, láthatóan tetszik neki – Nem láttalak még errefelé – tart szóval érdeklődve, amíg te az igazolványok után kutatsz – Többet kéne hordanod – jegyzi meg, amikor a szemüveg is felkerül és látod rajta, hogy a szemüveges lányok lehetnek a gyengéi. A következő pillanatban eléd tolnak egy kis szőlőcukros tálat és mosolyogva figyelik, hogy fogalmad sincs mit akarsz – Mindig van első alkalom, ez most legyen grátisz, ha megtetszik akkor szeretettel várunk vissza!
Amint elkészültél a papírokkal, átfutja majd elteszi őket egy mappába – ami több másik közé kerül – majd előrejön.
Nikolaos /Görög/ S melyik csodálatos testrészeddel nem vagy elégedett? A kocogással ugyanis igen sokat tettél magadért, de ha ki akarod egészíteni akkor némi úszás még segíthet. Igazi alakformáláshoz azonban aerobic-ot ajánlok vagy kis súlyokkal intenzív edzést, amiben több elem vegyül, hogy több helyen is szemmel látható eredménye legyen a kemény munkádnak!
-
*Tetszik, ahogy kimondja a nevem, mintha ízlelgetné. Igazán meghallgatnám többször is más körülmények között.*
Elhessegetve a megint elcsigázott gondolataim, inkább a kérdésére válaszolok a legszebb mosolyommal.
/Görög/ Láttam a hirdetéseteket, meg párszor elsétáltam errefelé. Egy ideje játszom a gondolattal, hogy betérek kipróbálni milyen teremben edzeni. – kutakodok közben és veszem fel a szemüveget.
A bókra enyhén elpirulva felnézek a szemüvegem felett rá mosolyogva. Tisztában vagyok vele, hogy ez minden férfinél betalál, nála meg szinte biztos vagyok, hisz úgy fest a szemüveg a gyengéje.
/Görög/ Köszönöm szépen. Igyekszem megszokni, de nehéz. Bár az ilyen bókok segítenek.
Kitöltöm a papírokat, közben egy kis szőlőcukrot is elfogadok és lassan majszolni kezdem. Az adatlapot kitöltve elé tolom finoman, amit elvesz, átfut, majd elteszi egy mappába.
*Rajta van a telefonszámom is, ha esetleg… na de miket is gondolok, felteszem ez is a munkája része. Ez nem nekem szól. Gondolom, minden szép és kevésbé szép lány/nő megkapja ezeket a bókokat, csak hogy visszatérjenek. Önbizalmat növel, hogy legyen motíváció a fárasztó edzéshez. De azért érdekes lenne kipróbálni mire képes „egyéni foglalkozáson”…*
Nagyon kedvesen felajánlja, hogy az első alkalom grátisz…
/Görög/ Igazán rendes tőled… Nagyon szépen köszönöm.
*Kicsit meglepőd…Lehet az arcomon is meglátszik a meglepettség, hisz ritka az ilyen nagylelkűség manapság a világban. Bár üzleti szempontból lehet nagyon is megéri. Plusz ilyen Adoniszokat alkalmazni. És újra bókol… Ezek szerint nem csak a szemüveg tetszik neki, hanem minden más is. Na ezt már szeretem…. *
/Görög/ Lassan zavarba hozol ennyi bókkal. Köszönöm – mosolygok most már pirulva - Úszni szoktam, egészen pontosan búvárkodni. Sajnos mostanában nem rendszeresen. A többit sosem próbáltam. Elsősorban állóképességet növelnék, és kis erőnlétet kéne javítani. Nem szeretnék csupa izom lenni, de ez kis feszesítés itt ott nem árthat.
*Lehet tök hülyeségeket beszélek… Tényleg nem értek hozzá… na Most leszek igazán zavarban. Az esetek zömében nagyon is tudom, mit akarok, de ez… ehhez nem értek… Fura érzés… *
Nézek rá még mindig szemüvegben kicsit zavartan, hogy most fog körberöhögni, mert butus vagyok.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Nikolaos.jpg)
Görögország, Athén
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora délelőtt
Nikolaos /Görög/ A szabadban történő edzés is legalább ennyire hasznos és megfelelő, de sokaknak nincs rá lehetősége, így ezt a lehetőséget választják, míg mi megteszünk mindent ami módunkban áll, hogy az igényeket maximális módon kielégítsük.
Tekintetek találkozik, úgy tűnik, hogy megragadtad a figyelmét, de abban picit bizonytalan vagy, hogy hasonló gondolatok járnak e fejében, mint a tiedben. Igazi férfi, míg Ricky még úton van, hogy elérkezzen ide. Igaz, hogy szenvedélyessége és hevessége szinte már kárpótolta a tapasztalatlanságát, de ahogy az előtted állóra pillantasz, lehet, hogy a gondolatok mellett már a hormonok is dolgoznak!
Nikolaos /Görög/ Idő kérdése, ha eleget viseled szinte hiányozni fog, ha nincs rajtad. S kár lenne ha kelleténél jobban erőltetnéd a ezeket a gyönyörű szemeket, mert egyre erősebb segítségre lesz majd szükség – int picit óvva
Igen, a papírokon minden rajta van, így akár a hajón is meglátogathat, ha úgy alakul, de ez lehet örökre vágyálom marad. Ugyanakkor eléggé férfi ahhoz, hogy megtisztelje a szépséget, de kellően úriember, hogy ne adja számodra esetleg kellemetlen módon a tudtodra, hogy mennyire is tart vonzónak.
Nikolaos /Görög/ Nem állt szándékomban zavarba hozni téged, mindössze az igazat mondtam – majd témában visszatér a korábbihoz – A búvárkodás nagyon jó és érdekes dolog, de egy igazi edzés a hullámokkal küzdve a leghatékonyabb – mosolyodik el, talán felidézett egy korábbi emléket – Mögötted, jobbra találod az öltözőt, ha elkészültél itt megtalálsz és mielőtt elkezdenénk az igazi edzést, meghúzzuk az alapvonalat, hogy tudjuk honnan indulunk.
Nem nevetnek ki, de még csak nem is oktatnak ki, csak bólintanak és érzed a tekintetet ahogy végigsimogat rajtad miközben belépsz egy igen modern és jól felszerelt öltözőbe. Akad itt minden, ami előtte vagy utána szükséges lehet, mint például tiszta törülközőtől kezdve a hajszárítón át a masszás-kádakig, ami csak eszedbe jut. S ha jól láttad, még szauna is akadt, de az biztos, hogy láttál edzéshez hasznos és használható táplálék-kiegészítőket illetve egy-két plakátot, ahol Nikolaos és egy nagyon csinos Szöszi vidáman mosolyogva invitálnak testmozgásra…
-
/Görög/ Szerencsésnek mondhatom magam emiatt. És igazán jó hogy valakik gondolnak ezen a téren másokra. Igazán szép és igényes hely. Akkor tiéd ez a hely, ha jól veszem ki a szavaidból?
Dicsérem meg neki a helyet. A tekintete, ahogy elkapta az enyém… szinte beleborzongok, ahogy a hormonjaim az álom után és a tegnapi után elkezdenek dolgozni. Zavartan el is kapom, hiszen elbizonytalanodtam a helyzettől.
*Hiszen ha csak a munkáját végzi, akkor biztos nincs hátsó szándéka. Rickyvel összehasonlítani nem is érdemes. Van pár év tapasztalati eltérés köztük.*
/Görög/ Igen… a szemészem is mondta, hogy kezdjem megszokni. Kezdetben olvasáshoz és szépen lassan minden máshoz is. De ennyire nincs benne még a megszokások között. Inkább megpróbálom elolvasni amit nem látok. – kicsit zavaromban kezdek sokat beszélni, pedig nem szoktam zavarba jönni egy pasitól.
*Elmondása szerint sem akart zavarba hozni, magam se értem, de csak kedvesen mosolygok rá. Jól esik, hogy figyelmes.*
/Görög/ Búvárkodtál már? - kérdezek rá a mosoly tárgyára, hogy a búvárkodás vagy a hullámokkal szembeni úszás kapta - A part közelében ritkán úszom, nagy hullámokban meg nem is szoktam. A kinti nyugodtam tiszta víz jobban vonz, a lent megbújó látvánnyal.
Az öltöző felé fordulok majd az útmutatása után el is indulok arrafelé. A szavam is eláll az öltöző felszereltségétől. Modern, igényes, tiszta. Gyorsan választok egy szekrényt és át is öltözöm a futós cuccomba ami igen csak alak kiemelő. Sötétkék színű világosabb kék csíkos térd alatt véget érő feszülős naci és egy hozzá illő top, egy ugyan csak kék sportcipővel. Kék mint a tenger. Szemüvegem magamon hagyom, ha már tetszik neki és a hajamat felgumizom, ne nagyon lógjon az arcomba.
Öltözés után bezárom a szekrényt és gyorsan körbenézek, hogy mik vannak erre még. Látom van szép zuhanyzó, valami kád féleség, meg szauna? Azta, az meg minek ide? Miután körbeértem kisietek és megkeresem Nikolaost.
/Görög/ Jelentem készen állok az alapvonal húzáshoz, bármit is jelentsen. – lelkesen, vidáman, mosolyogva kezemben egy fél literes víz és egy tengerkék pici törülközővel.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Nikolaos.jpg)
Görögország, Athén
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora délelőtt
Nikolaos /Görög/ Igyekeztünk mindenkinek lehetővé tenni, hogy megvalósítsa a testéről alkotott elképzeléseit. – és látod, hogy a hely akadálymentesített, illetve ahol másképp nem sikerült, ott a lépcső mellett másképp is fel lehet jutni – Nem, nem az enyém, de annak érzem! – mosolyodik el, de nem adja ki a tulajdonos nevét, ellenben az olvasásra – Ez elég ha egyszer lesz fontos és nincs veled az a szép segítség. – biccent a táskád felé vagy épp hol tartod a szemüvegedet, majd a kérdésre – Nem, nem voltam még. – nem magyarázza meg, nem is kér, hogy vidd el – A medencében is csak tempózni szoktam – árulja el, amitől könnyen megszaladhat a fantáziád, ahogy az új ruhád – miután átöltöztél – picit többet követelt a figyelméből, de végül egy eltévedt másodperc után képes végig a szemedbe nézni – Bemelegítés a legfontosabb, így most elvégzünk néhány gyakorlatot és fokozatosan terhelünk! Az edzés azonban nem minden, az étkezésedre is oda kell figyelni, ha fogyni vagy erősíteni esetleg szálkásítani szeretnél – közben tudod, hogy megcsodált így is, ló-farkincával – Külön kezdő szekció kialakítása drága dolog lett volna, így meg kell osztanod a csodálatos jelenlétedet a nálad tapasztaltabbakkal – mutat körbe és látod, hogy épp még két lány érkezik, hogy ők is megkezdjék rutinjaikat.
Ami ez után jön, nos az maga a pokol a végére. Tudod, mert már jártál ott és mitagadás, hogy van még izomlázad és az sem segít. Nem csoda, ha eközben fokozatosan, de folyamatosan terhelnek és mindaddig amíg azt nem mondod „Állj!” addig nem is marad abba. Igaz, azt követően sem, mert az a lényeg, hogy lássák hol tartasz most, míg végül egy jó óra vagy talán örökkévalóság után a törülköződet markolászhatod, hiszen a levezetés is megtörtént, megpihenhetsz.
Nikolaos /Görög/ A kitartásod egész jó, látszik a futás és úszás mennyit segített, de az izomzatoddal nem sokat törődtél úgy… pár éve már. A többi meghatározásához több időre, alkalomra lenne szükség, így ha eldöntötted szeretnél itt edzeni akkor megnézem, hogy mikor tudlak fogadni – úgy tűnik, hogy mivel nem döntöttél, így segít, önmagát ajánlja személyi edzőnek – Kivéve, ha szeretnéd, hogy valamelyik lány átvegye a helyemet – ajánlja fel, hallhatóan nincs semmi kőbe vésve.
A kérdés most már csak az, hogy mit tervezel az edzés után…
-
Szimpatikus, ahogy jót akar nekem. Annyira igyekszik hogy ne nézzen meg jobban mint kellene. Becsülöm benne ezt az önuralmat. Az edzőruhám és az új frizura kicsit hosszabban vonja el a tekintetét, de utána egyszer se téved el a tekintete.
Hallgatom, ahogy az étkezést is kiemeli az edzés mellett, és hogy milyen szépen fogalmazta meg azt, hogy lesz rajtam kívül más is a terembe.
*Nos… ezzel amúgy is vannak problémáim. Ha tudná, hogy az elmúlt egy hétben volt, hogy nem is ettem szinte semmit, tegnap meg mit össze faltunk….*
/Görög/ Nos az étkezéssel mostanában vannak problémáim, de remélem ezen hamar túl lendülök. – figyelem a két lányt, ahogy már rutinosan jönnek mennek. – Ezzel nincs semmi baj. Felteszem ők is elkezdték valamikor és nem fognak kinevetni. – kuncogok fel.
* Sejtettem, hogy nem lesz könnyű az egész… de ez…. azta… próbáltam mosolyogni, de a végén már nem ment… Ez a pokol… mennyire nincsenek izmaim, ellenben izomlázam tegnapról igen. Persze ezt nem kötöttem az orrára. *
A kis törülközőmet szorongatva szinte kifulladva pihegek egy padon míg magyaráz….Cukin magát ajánlja, és hogy nézzünk időpontot.
/Görög/ Sajnos azt hittem…. a kocogás is… elég lehet. – küzdök még kicsit a hosszabb mondatokkal levegő hiányában - Mindenképpen szeretnék jönni…, de ma kihajózunk pár napra… így nem tudom mikor jövünk vissza. Mennyire előre lehet időpontot foglalni hozzád? Mondjuk egy hét múlva?
Mosolygok rá elfáradtan, hogy megfelel, ha ő marad az edzőm.
Ha már van időpont vagy megbeszéltük, hogy jelentkezem, ha vissza értünk, akkor elmegyek és gyorsan letusolva, hajat mosva, frissen lépek ki az öltözőből. Elindulok kifelé és ha látom Nikolaoszt akkor újra megköszönöm az edzést és elköszönök gyorsan, ne tartsam fel.
A teremből kilépve fáradtan, de mosolyogva felveszem a napszemüvegem és elindulok vissza a hajómhoz. Ha lehet akkor nem gyalogosan teszem.
Visszaérve a hajóra, kíváncsian keresem ki merre van, miközben azon drukkolok, hogy olyan helyen legyenek ahol le lehet végre ülni.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/03%20Nikolaos.jpg)
Görögország, Athén
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora délelőtt, délelőtt
Amennyire láttad, itt mindenkinek kerek feneke és hosszú combja van, így valami egyedinek kell lennie, hogy az illendőségen túl bambuljanak. No meg ha mindennap a tengerparton állsz reggelente és ott szürcsölöd a koktélt, akkor idővel az is hétköznapivá válik elvesztve azt amiért korábban oly sokra tartottad. Talán így van vele ő is, hogy igen, szép vagy és idővel még vonzóbbá válhatsz, de azért van úgy tűnik, hogy itt azért adnak az illemre.
Nikolaos /Görög/ Ezen változtatnod kell, ha komolyan gondoltad az edzést. A szervezetednek sem jó, ha össze-vissza és mindenfélét eszel. A mértékletesség fontos, napi ötször kéne legalább étkezned és sok vizet fogyasztanod. Persze lehet picit olykor-olykor csalni, de azért azt is csak kellő figyelemmel – osztja meg veled, majd a másik téma – Nem, nem fognak. Itt teljesen odafigyelünk a másikra, mindenkinek lehet rossz génje, alkata vagy csak sok dolga ami nem engedte neki, hogy testmozgást végezzen
Tehát akármilyen duci is lennél, örömmel fogadnának és mindent megtennének azért, hogy leadj pár kilót, de csak úgy, hogy az mindenkinek egészséges legyen. Igaz, hogy előbb kérdezte milyen nemű instruktort szeretnél, de mikor hezitáltál úgy döntött, hogy azt ajánlja aki valószínűleg elérhető és ez most ő volt. Aztán a kocogás témakörnél csak egy tagadó fejrázás nem több, hiszen elmondta mit miért és hogyan kellene. A döntés, a végső elhatározás a tied, de hogy elérd a célod az ösvényt már ismered.
Nikolaos /Görög/ Igen, egy hét múlva van üres időpont, de ha valamiért úgy alakul és időben jelzed akár másik edző akár másik időpont is lehetséges – próbálnak rugalmasak lenni
Végül alaposan megküzdöttél és kellően elfáradtál, hogy jól essen a zuhany amiből kilépve találkozol egy másik szépséggel, aki csak felmar valamit – kacsintva rád – amit épp kitakart, majd fürgén elsietett, hogy aztán elbúcsúzva mindenkitől (vagy csak Nikolaos-tól) elindulj a szeretett Amarillys-ed felé. Még finoman megigazították a szemüveged és érezted, hogy ajtózárásig követtek tekintettel, de most már egészen más gondolatok járhatnak a buksidban, miközben meglátod a hajót és az orrban tevékenykedő matrózódat.
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Athén
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Dél, kora délután
Ő az első akit megláttál, de ha tovább is sietsz, akkor végül a konyhában leled Kalisha-t és Zach-et, Dimitrios pedig a hídon tevékenykedik, mindenki mosolyogva üdvözölt! A konyhában tudod, hogy nem jó sokadiknak lenni, a fedélzeten annyira nem tudnál leülni, de a híd, az tökéletes, hogy megpihenj és akár kábán pislogva bambuld az Első Tisztet, aki lassan életre kelti a hajót, hogy az megkezdje útját Korfu felé, ahol talán segítséget leltek az egyik rejtélyre…
-
Az edzés előtt még akkor beírattam Nikolaos-hoz magam mához egy hétre ugyan ekkora. Hiszen semmi nem indokolja jelenleg, hogy ne érnék vissza. Azért a biztonság kedvéért elkérek egy telefonszámot, amin ide tudok szólni időben, ha esetleg valamiért mégsem érnék vissza, hogy ne várjon rám feleslegesen. Fel is írtam minden (időpont, dátum, név, telefonszám, és eltettem a táskámba biztos helyre, hogy majd feljegyezhessem a határidőnaplómba.
*Természetesen megkaptam a jól megérdemelt finom figyelmeztetést az étkezési szokásaimat illetően. Teljesen igaza van. De ez régen se ment annyira, most meg…. az elmúlt egy hétben éppen elég fura dolog történt velem… igazából bennem, nemhogy az étkezésemre tudtam volna figyelni. De teljesen igaza van. *
Megküzdöttem a határaimmal, amik valljuk be nem éppen távoliak. Azt hittem jobban fog menni, de ez is bizonyítja nem volt buta gondolat ide jönni. És persze Nikolaos látványa is megérte a dolgot, még ha úgy fest akkkor is ilyen figyelmet kaptam volna ha duci lennék. De ez azért jó dolog. Nekik biztos több bátorítás és ösztönzés kellhet.
Az öltözőben mikor épp kilépek a zuhanyzóból egy száll törülközőben, egy igen szép lányt veszek észre. Alaposan megnézem, de persze nem bámulva, Épp felvesz valamit és rámkacsint majd elsiet. Egy pillanatig döbbenten nézek utána, majd inkább felöltözök.
*Rámkacsint? Tényleg jól láttam? Ez most mit jelenthet? Tetszem neki? Vagy csak egy kis bíztatás hogy itt vagyok? Nem szoktak rám kacsintgatni. *
Kint még körbelesek hátha látom valamerre a lányt.
Nikolaos míg elköszönök tőle megigazítja a szemüvegem, amitől hirtelen elpirulok. Egyáltalán nem számítottam rá, főleg mert alig szoktam hordani, arra meg főleg nem hogy pont Ő igazítja meg. Persze gyorsan a legbájosabb mosolyommal jutalmazom érte, hogy leplezzem a hirtelen jött zavar és inkább elsietek mielőtt tovább gondolnám a dolgot mint kéne.
*Bár csak…itt és most, Ő és én… jeszusom. Kislány NEM! Se a hely se az idő… ! Dolgod van. Elfáradtál, és ő csak udvarias volt, felteszem, ahogy mindenkivel. Nem! Ő nem az álmodból lépett ki.*
Kint az ajtóban mély levegő, hogy kitisztuljon a fejem, és irány a hajó. Fáradtan, de jó értelemben.
A hajóra érve látom, hogy a matrózom serényen csinálja a dolgát. Egy mosollyal köszönök neki oda. Inkább nem tartom fel. Nem akarnám most összezavarni, csinálja csak a dolgát. Odalent a konyhába csak beköszönök a Zach-nek és Kalisha-nak. Ha jól látom jobb ha nem zavarok. Míg végül a hídon kötök ki Dimitrios mellett. Nagy puszit nyomok az arcára, persze a finom hozzá simulás nem maradhat el, bevillantva a tegnapi csókot. Majd ledobom a kabinom ajtajában a cuccom és leülök a kapitányi székembe.
/Görög/ Hogy áll a készülődés? Az én Drágám jól viselkedik?
Most hogy leültem kezdem érezni mennyire elfáradtam. Egészen belesüppedek a székbe és csak figyelem ahogy az Első Tisztem beindítja a rendszereket és a motort.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Athén
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora délután, délután
Az öltözőn túl nem nagyon láttad azt a vidám és igencsak felkavaró lánykát akivel korábban az öltözőben futottál össze. Ugyan mintha az egyik távolabbi részen lenne valaki, aki alkatában hasonlít, de ahhoz, hogy ez bizonyosságot nyerjen, ahhoz arra felé kellene venned az irányt.
Ugyanilyen dolog ez a szemüveg téma, amit hirtelen kislányos zavarodban nem is tudsz hova tenni, de mire feldogozod addigra már úton vagy hazafelé. Otthon, ami a tenger hullámain ring és ami visszavár minden alkalommal akárhányszor csak elhagyod őt időtől függetlenül. Vajon akkor is megvárna, ha nagyon-nagyon sokáig lennél távol?
A Matrózod nem vett észre, ha fel is pillantott inkább a napsütés vonzotta, mint a kikötőben mászkáló emberek. Sőt, ahogy jobban megnézed – ha egyáltalán teszel ilyet – akkor látod, hogy nem is a napsütés, hanem a szél, ami olykor az arcát simogatja, ami igazán kellemes érzés lehet számára.
A konyha után – ahol nem vettek észre, mert eléggé belemerültek valamilyen étel készítésébe és a zene is lehet ludas volt az ügyben – már a hídon ülsz ahol fess és élénk tekintetű Első Tiszted életre keltette – szirmait bontogatta – a napok óta pihenő tengeri virágodat, amely első érintésekre is azonnal reagált.
A puszi egy mosolyt, a bújás csak egy gyengéd érintést váltott ki és aztán érzed, ahogy drága Amarillys-ed lassan kitolat és aztán fordul, hogy irányba állva meginduljon úti célja felé. Az precíz műveletek némi időt igénybe vettek, de aztán a már a dél felé tartó napsütés teljes erejével ragyogja be a fedélzetet, az egész hajót.
Amint elhagyjátok a kikötőt és eléritek a nyíltabb vizeket, a navigációs számítógép átveszi az irányítást – miután Dimitrios tett arról, hogy így legyen. Látod, hogy a jelen körülmények között is csak estére, éjjelre értek oda, így elég sok szabadidőd van addig. Nem rohan a hajó és van dolog elég, de bőven marad majd bármire, ami eszedbe jut.
Dimitrios /Görög/ Fáradtnak tűnsz, pihenned kéne – jegyzi meg halkan.
-
A kikötőben már messziről látom azt a szépséget amit az otthonomnak nevezek. Ahogy haladok felé újra és újra megcsodálom a szikrázó déli napsütésben.
*Az én gyönyörű Amarilysem… az én Otthonom. Bárhol bármikor, elvisz bárhova, és megvár… Az egyik stabil biztos pont az életemben amióta megvettem. Milyen szerencsés vagyok, hogy van kikkel megosztanom, akik hűek hozzám és elviselnek évek óta, vagy ha kell megmentik az életem. Remélem a két új tag is eléri ezt a bizalmi szintet és családtagként lehet rájuk tekinteni.*
Figyelem, ahogy Ricky ügyesen csinálja a dolgát. Nem is haragszom meg, hogy nem vett észre. Élvezi a napot és a szelet.
*Jut is eszembe szél… ha ilyen jó szél lesz az úton akkor nem kell a motor, hiszen ez a csoda vitorlás hajó. Vagyunk is elegen a kötelekhez ha kellene. *
A konyhába nem veszik észre hogy bekukkantottam. Valamit nagyon főznek hangos zene mellett. Jó a hangulat, ezt már szeretem.
A hídon Dimitrios csak mosolyog a puszin, nem is vártam mást. A tegnapit se tudtam még hova tenni…
A székben ülve figyelem, ahogy precízen manőverezve kivezeti a hajót a kikötőből. Legalább annyira ismeri és óvja ezt a hajót mint én. Aztán a nyílt vízen bekapcsolja a navigációs rendszert ami szinte magától elvezetheti odáig a hajót. Kicsit túl kényelmes dolog ez a modern technika, de néha jól jön hosszabb utaknál. Vetek még egy pillantást a műszerekre hogy minden rendben van-e. Hiszen volt mostanában egy nagyobb vihar amit át kellett vészelnie.
/Görög/ El is fáradtam. Edzeni voltam és nem kímélt az edző az első órán sem. Valami „alap vonalat” akart felvenni – macskakörmöket mutatva az levegőbe - És hát addig adta a feladatokat míg azt nem mondtam hogy „Állj!”
Felkuncogok, hiszen kiderült számomra mennyire is vagyok „gyenge”.
/Görög/ De ez most kellemes fáradtság. Mit kell még elvégezni amit esetleg kihagytál? Volt esetleg valami gond, gondolok itt a vihar okozta kellemetlenség ami most derült ki? Esetleg vitorlát is bonthatunk, ha van jó szél hozzá, had bontakozzon ki teljes szépségében.
Kíváncsiskodom. Próbálok társalogni.
*Később egy kis napozás jó lesz. Hátha Kalisha is csatlakozik majd. De persze a kötélzet és a navigáció is igényel felügyeletet vagy itt vagy a fenti kormánynál.* Ellenben egy-két mosást is be kellene tenni, ami valahogy az elmúlt napokban elmaradt. Lassan „nincs egy rongyom se amit felvehetnék” .*
Ha nem maradt semmi feladat vagy nem beszédes Dimitrios, akkor felmegyek a fedélzetre és megnézem fent mit kell megcsinálni Ricky-nek kell e segítség. Lassan úgy is ebéd, addig meg van mit csinálni egy ekkora hajón, vannak „kötelezettségek”.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora délután, délután
Nem biztos, hogy vagytok elegen a vitorlákhoz, de nem tudod bizonyossággal felidézni, az a rész picit ködös, ami az efféle módon történő hajózást illeti. Lehetséges, hogy van rá mód, de így hirtelen csak némi bizonytalanságot hagytak hátra az efféle gondolatok, míg Dimitriossal kapcsolatosak már egy egészen más lapra tartoznak. Ami azt illeti valóban az a tapasztalatod, hogy a férfi sokkal inkább otthonának tekinti a hajót, mint Zach és talán még nálad is, bár lehet, hogy ezt még magadnak sem vallanád be.
Dimitrios /Görög/ Csak akkor? – érdeklődik miután úgy tűnt befejezted, de aztán – Nincs, nem kell tenned semmit – picit mintha megbántottad volna ezzel a kérdéssel, de nem vagy benne biztos – Igen, bonthatnánk, de lassan ebéd – jegyzi meg, hogy az talán még ráér picit
-
/Görög/ Tulajdon képen igen, csak akkor. Hajcsár volt – nevetek fel. – Én meg gyenge – kacsintok rá.
*Megbántottam volna a kérdéssel? De hisz semmi baj nincs azzal ha valami még nincs meg. Tudom hogy mindent megtesz és jól csinál a hajómmal. De ezen miért kell megbántódni? *
Odabújok hozzá egy nagy öleléssel, hátha ezzel kiengesztelhetem.
/Görög/ Tudtam ám, hogy minden megvan már, csak kérdeztem. – nézek fel rá nagy boci szemekkel az ölelés közben – Na, ugyan már. – puszit is adok a pofijára mosolyogva - Inkább a vihar okozta gondok miatt kérdeztem.
Valahogy nem jutnak eszembe dolgok a vitorlázással kapcsolatban. Lassan elengedem Dimitriost ha nem tesz semmit, és elgondolkozom. Próbálom felidézni a még gyerekként tanult dolgokat. Próbálom az elmúlt sok-sok év emlékével a vitorlázást felidézni, de nem megy.
* De hogy hogy nem emlékszem? Hisz ennek alapvetőnek kellene lennie. Olyannak mint a biciklizés. *
Mond valamit az ebédről és hogy talán majd később.
/Görög/ Jó... Jó...
*Miért homályosak az emlékeim erről? Nem rétem… Az elmúlt napokban ezt mintha túl sokszor mondogatnám magamnak… Fura álmok, gondolatok, homályos emlékek. Lehet tényleg bevertem a fejem a balesettben és orvoshoz kéne mennem? *
/Görög/ Nem értek valamit. Olyan fura… Lehet el kéne mennem orvoshoz… Napok óta olyan furán érzem magam… - elgondolkozva és aggódalommal a hangomban, az eddigi jókedvnek nyoma se maradt. – Fura hogy homályosak és bizonytalanok az emlékeim arról, hogy kell vitorlázni az Én Amaryllisemmel. –felnézek Dimitrios-ra. – Lehet agyrázkódásom van, vagy valami más a baleset óta?
* Remélem nem hoztam hirtelen rossz döntést azzal hogy most mondtam el ez Dimitrios-nak. De napok óta próbálom ezeket a dolgokat, gondolatokat ezzel-azzal elnyomni. De most kellően lefáradtam ahhoz, hogy nem tudjam. *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora délután, délután
Dimitrios /Görög/ Ez esetben két dolgot tehetsz! Az első, hogy elfogadod, hogy ilyen vagy a második, hogy változol – pillant rád előbb mintha némi kihívással, aztán szavaidat követően mintha pici nehezteléssel, ami nem igazán oldódik az öleléssel – Akkor minek? – nem érti és emiatt eléggé bosszúsnak tűnik, annyira, hogy a puszi sem segít – Mindent elintéztünk, hiszen volt rá több, mint egy hetünk – érkezik a válasz és amikor csak „Jó-jó” érkezik az ebédre, akkor aztán végkép elájulva, egyedül akkor kezd el aggódni, amikor az emlékezetvesztésről esik szó – Igen, mindenképp el kéne! – ebben nem is tűr ellentmondást és mintha némi bűntudatféleség ütötte volna fel a fejét nála – De most már csak Kerkyra vagy ha visszaértünk Athénba! – hiszen kihajóztatok már és lassan eléritek a nyílt, nemzetközi vizeket.
-
/Görög/ Ezért is egyeztettem időpontot egy hét múlva ugyan ekkor. Persze nem köt semmi, ha nem érünk vissza akkor tolható az időpont. So a kihívás elfogadva. – kihívással a szemében.
Ölelgetem bocsátat kérőn és kap még egy puszit.
/Görög/ Tudom… én hanyagoltam el a kötelességeim. Nem bántásból kérdeztem… Naaaa… Bocsiii …
Nézem az aggodalmat és az ellentmondást nem tűrő tekintetét. És mintha bűntudata lenne? De miért?
*De szeretem ezt az embert… De miért van bűntudata? Mi járhat a fejében? *
/Görög/ Kerkyra.. ha van ott megfelelő létesítmény, az is jó… Zavart vagyok napok óta, alig alszom, rémálmaim vannak és néha olyan sötét… ijesztő… gondolataim. Néha nem ismerek magamra…
Csak jöttek a szavak maguktól, végre valakinek elmondhatom amit az elmúlt napokban magamban is próbáltam elnyomni. Felnézek rá aggódó tekintettel
/Görög/ Kérlek a többieknek ezt ne mond. Nem akarom se azt hogy aggódjanak feleslegesen, se egyéb problémákat. Míg nem tudunk pontosabbat. Ne haragudj, hogy kibukott belőlem…
Megpróbálom magam összeszedni. Felállok a székből és hátra simitva a hajam veszek egy mély levegőt mintha nem lenne semmik baj.
/Görög/ És mi lesz az ebéd? – karolok bele és nézek rá fel. Az aggodalmat próbálom kíváncsiságra és mosolyra cserélni. Többé-kevésbé mintha lassan sikerülne.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora délután, délután
Kicsit mintha feszélyezné, hogy ennyire sokat puszilgatod és ölelgeted – legalábbis abból, hogy nem viszonozza, erre következtethetsz és bizony nincs az a megszokott szívdobogtató mosolya sem az arcán.
Dimitrios /Görög/ Ezt se mondta senki. De az orvos tényleg nagyon jó ötlet, ugyanakkor szerintem nem fizikai problémával állunk szemben – utal arra finoman, hogy dilidokit kéne neked keresni, majd picit megrázza a fejét tagadóan – Kétlem, hogy Kerkyra felszerelt lenne, de majd megnézzük akad e ott ilyesmi – ha nincs ellenvetésed, majd a rémálmoknál sóhajt és gyengéden megcirógatja az arcod, mintha azzal száműzhetné őket – Mindenképp beszélned kéne egy orvossal! – és tudod, hogy a dilidokira gondol
Mikor azt mondod, hogy nem ismersz magadra, akkor megint mintha elfogná a bizonytalanság érzete, látod a tekintetében, hogy ő sem tudja mi lehet, de azt is, hogy valami belső tusát vív amivel lehet, hogy ő maga sincs tisztában. Akármi is okozza nála ezt, bizony árnyékot vet a mosolygós napokra. De egy dolog bizonyos, hogy mióta megtörtént ami, sokkal fogékonyabb vagy mások érzéseire!
Dimitros /Görög/ Megígérem! – nem mondja senkinek
Amikor felállsz és megpróbálod magad összeszedni, akkor érkezik az ölelés, amit eddig hiányoltál. Tudod, hogy ebben annyi minden benne van, hogy talán még te sem tudnád összeszámolni, de az biztos, hogy az erős karok ölelésében olyan biztonságban érzed magad, mint Amarillys-t egy kikötőben. Fonódnak az erős férfikarok és érzed a fanyar illatot, ami belekúszik az orrodba és picit megcsavarja, de közben oly férfias, hogy ki tudja merre tereli el a gondolataidat.
Dimitros /Görög/ Nem tudom, majd meglátjuk. Mivel ketten készítik, így biztos, hogy csak is valami nagyon finom és bőséges – jegyzi meg halkan, hiszen a forró lehelete a fülcimpádat súrolja
-
Nem sikerült ezzel kiengesztelnem. Na szép, még meg is bántottam.
*Nem tudom mi van velem… szegény… Tényleg nem vagyok önmagam. *
Nem ölelgetem feleslegesen. Kínos szitut se akarok. Majd megbékél. Mint mindig.
/Görög/ Dilidokihoz kellene mennem? Nem sima dokihoz? De mi történt velem aznap a viharban? Nem vagyok őrült… – majd az arccirógatásra finoman a kezének nyomom az arcom. – Nem vagyok őrült… - ismétlem hallkabban - Csak rossz hetem van… biztos bevertem a fejem, akkor sima doki kell… - bizonygatom, de nem tudom kinek és miért, hiszen az ha leülök egy dokival és ezt elmondom az nem jelenti hogy őrült vagyok, csak azt hogy nehezen dolgozok fel egy halál közeli (?) élményt. De hisz ez normális a maga módján…
Figyelem, ahogy reagál arra amit mondok. Mintha bizonytalanság futna rajta át…
*Szegény. Lehet nem kellett volna elmondanom… Napok óta nem beszéltem erről senkinek, és most pont az ő nyakába zúdítom. De ki másnak mondhattam volna el? Látom rajta hogy vívódik magában, de min? És miért? *
/Görög/ Köszönöm.
Ahogy felállok, átkarol, szorosan megölel és a vállára hajtom a fejem. Több ez baráti ölelésnél. Benne van minden… Aggodalom, féltés, bizonytalanság, szeretet és még ki tudja mi minden. Ez hiányzott ma. Remélem az előbbit is megbocsátja. Finoman hozzá simulok kiélvezve a pillanatnyi biztonságot, a „nincs semmi gond, itt vagyok” érzést.
*Erős karok és ez a férfias illat. Biztonság. Régen nyíltam meg bárkinek is ennyire. Vagy még senkinek. És aggódik … én is… De mit tud ez a férfi, hogy eléri ezt nálam?*
Ahogy az ebédet említi és hogy mivel ketten csinálják, így csak finom lehet, érzem a forró leheletét a fülemen és finoman, alig érezhetően megborzongok a tegnap emlékek és a kínzó csók után.
/Görög/ Akkor tényleg csak finom lehet.
Nem nagyon akaródzik elengedni, de azt se akarom, hogy kínos legyen. Amint érzem, hogy enyhül az ölelése nem tartóztatom, de amíg lehet most kiélvezem minden pillanatát és érzését.
*De persze semmi jónak nem lennék elrontója. Hisz csak ketten vagyunk és… Na jó kislány… csapongsz! Egyszer kibuksz arra hogy nem vagy önmagad, majd megkívánod újra az első tiszted? Elég legyen!... De ez a test… *
Finoman megköszörülöm a torkom és minden akaraterőm összeszedve finoman elengedem. Zavartan mosolyogva kisimítom az ingjét, vagy ami van rajta. A legbájosabb mosolyommal, mint ha nem történt volna semmi nézek fel rá.
/Görög/ Megnézzük, kell e teríteni segíteni? - még mindig a felsőjén babrálva mert muszáj valahogy éreznem hogy itt van.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora délután, délután
Dimitrios /Görög/ Ha tudnám, hogy mi történt, nem kérném, hogy keress fel egy szakembert – jegyzi meg halkan, majd hozzáteszi – nem kell annak lenned, hogy segíthessen – sóhajt rezignáltan, végül – Lehetséges, hogy csak az a baj, de őszintén szólva, kétlem.
Telik az idő és a gondolataidba mélyülve próbálod megfejteni, hogy amit tettél az jó vagy rossz volt e, de egy bizonyos, visszavonni már nem lehet. Ugyanakkor van jó oldala is a dolgoknak, mert úgy érzed sokkal fogékonyabb lettél mindarra, amit nem mondanak ki. Nem beszélve arról, hogy milyen érzés Adonisz, illetve Dimitrios karjaiban lenni. De vajon nem látsz bele többet, mint amiről szól? Bárhogy is legyen, mint minden jó dolog, egyszer ez is véget ér.
Elengeditek egymást, elhúzódtok talán, de az most teljesen bizonyos, hogy a csapongó gondolataiddal teljesen egyedül vagy. Persze ha ilyesmire vetemednél, tudod, hogy ki az, aki biztos, hogy örömmel venné a közeledésedet, de hogy ő megfelel e, azt már neked kell tudnod. Végül ott álltok egymással szemben és a kérdés is elhangzott, amire rövid időn belül egy beleegyező válasz – bólintás – érkezik, hogy aztán el is indulhassatok.
Hamar megterítetek – korábbi ruha babrálásra talán már senki sem emlékszik – és érkeznie kéne az ebédnek is, de nem így történik, sőt, még jó pár percig közeledni sem halljátok a két szakácsot, így Dimitrios elindul, hogy utánanézzen a dolgoknak, míg te kettesben maradsz a Matrózzal, aki téged néz legalább akkora vággyal, mint amennyi tisztelettel. Nem mozdul, de tudod, hogy elég lenne csak nyújtanod a kezed vagy intened…
-
/Görög/Nem fogsz rám más szemmel nézni, ha dilidokihoz fogok járni? – kérdezem némi aggodalommal a hangomban. – Nem akarom nagyon firtatni azt az estét. De még mindig hihetetlen számomra hogy leestem és hogy megmentettetek.
Kiélvezem, amíg tart az ölelés. A biztonság érzés. Igyekszem nem hagyni a gondolataim elcsavarogni.
*Hiszen sem a hely se az idő nem alkalmas. Megnyíltam neki és nem csinálhatom vissza. Közelebb engedtem magamhoz lelkileg, mint hosszú ideje bárkit. Tudom, hogy ismernek, de nem vagyok az az ömlengő típus. Talán pont ezért vannak még itt? Ki tudja.*
Mélyen beszívom az illatát és elraktározom az ölelés érzését, mert ki tudja mikor lesz megint ilyen. Lassan elengedem és hátrébb lépek kicsit. Figyelem kicsit még ahogy a gondolataim helyre teszem, majd a beleegyező bólintás után belekarolva elindulunk az étkezőbe. Szépen megterítünk, majd leülünk és várunk.
/Görög/ Vajon hol vannak? Mi megtettük a részünk – mosolygok játékosan.
Figyelem ahogy Dimitrios a konyha felé indul majd Ricky-re nézek. Tekintete teli vággyal és tisztelettel.
*Ez hízelgő és kicsit fényezi az egóm. Még mindig ilyen hatással vagyok a férfiakra. Bár ezzel gonosz dolog visszaélni, de mindig is így volt, ha kellett valaki megszereztem. Olyan helyes, lelkes. Elég lenne egy mozdulat és itt helyben megkaphatnám. Persze az most nem menne, mert lassan mozdulni se bírom az izomláztól. Mindenem sajog. Kínozzuk kicsit…*
Míg az asztalnál ülünk és figyeljük egymást, pár apró mozdulattal megnyújtom a karjaim és a vállaim. Csak kelően finoman domborítva és homorítva, ha kell. A csuklómról leszedett hajgumival lazán kissé kócosan (amennyire a rakoncátlan fürtjeim hagyják magukat) felfogom a hajam.
/Görög/ Milyen volt az első este a hajón? Hogy tetszik? Megtaláltál mindent, ami kellett? Remélem a varrást sem felejtetted el – mosolygok rá két mozdulat között. – Láttam, hogy a fedélzeten ügyesen feltaláltad magad. – dicsérem meg kicsit, de annyira ne bízza el magát. – Vajon merre lehetnek a többiek? – nézek az ajtó felé majd Rickyre, hogy mit válaszol.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután
Dimitiros /Görög/ Miért tenném? – ugyan próbálja megérteni miért viselkedsz így, de látod, hogy nem tudja hova tenni, majd a felvetésedre elbambul picit, végül mikor azt hiszed már nem válaszol – Számomra is az – hihetetlen az egész úgy tűnik mindenkinek
Talán e szavak még ott lebegnek, mikor már Ricky-vel kettesben maradtok az ebédlőben és kétségtelenül te vagy a figyelmének középpontjában. Egy részed szinte követeli, hogy élvezd ki, hogy hagyd szenvedni, hogy vágyakozzon és még akkor sem kapja meg amit akar, de leginkább azt, hogy tedd meg akármit is akarsz. Amikor ráteszel egy lapáttal a vágyaira, látod, hogy a vágytól elhomályosuló tekintette egyre inkább azt tükrözi amit te is érzel: vedd el, ha ennyire kínálják.
Játszol a tűzzel, de ezúttal úgy tűnik, hogy nem fog megégetni, bár egy két lángnyelv igencsak fel-megcsapott. Olyan lehettél, mint azok a kígyóbűvölők, akik képesek megigézni a leghalálosabb kígyót is, mert bizony követték minden mozdulatodat és egészen addig míg szóval meg nem törted, nem is engedtek el a pillantás szorításából. Aztán rádöbbensz az értetlen tekintet láttán, hogy olyan nyelven szólítottad meg, amin nem ért, így nem tudta megfejteni miről beszélsz…
-
Élvezem, ahogy játszom a tűzzel és figyeli minden rezdülésem. Mintha nem is pislogna, csak hogy le ne maradjon valamiről. De lassan leesik hogy azért nem válaszol mert nem érti amit kérdeztem. Ezt a cuki értetlen tekintete és arckifejezése is alátámasztja. Ez a „görögül beszéltem” olyan reflexből jött. Felkuncogok és bocsánatkérőn felemelem a kezeim.
/Angol/ Kérlek ne haragudj. Megszokás. Ha gondolod majd adok görög nyelvleckéket – bocsánatkérő tekintet – Azt kérdeztem hogy : Milyen volt az első este a hajón? Hogy tetszik? Megtaláltál mindent, ami kellett? Remélem a varrást sem felejtetted el – mosolygok rá két mozdulat között. – Láttam, hogy a fedélzeten ügyesen feltaláltad magad. – dicsérem meg kicsit, de annyira ne bízza el magát. – Vajon merre lehetnek a többiek? – nézek az ajtó felé majd Rickyre, hogy mit válaszol.
De nem azt mondta valamennyit tud görögül? Ez lehet hogy valójában csak a köszönésre korlátozódik. Na majd itt megtanul. Kelleni fog. Az ajtó felé lesek és fülelek, hogy jöhetnének már. Halkan megkordul a pocim is nyomatékosítva a gondolataim. Finoman a pocimra helyezem a bal kezem hátha elcsitul kicsit.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután
Ricky /Angol/ Semmi baj Donna Capitano! – hessentik el azonnal a bocsánatkérést, majd bólintanak – Igen, az nagyon jó lenne! – lelkesednek a nyelvlecke okán, majd a kifejtendőre: Nagyon jó itt! – néz végig téged és nem kérdés mi adta meg az alaphangulatát – S többet is találtam, mint reméltem! – mosolyodik el, ami igencsak megnyerővé teszi – Oh igen, a varrás. Nem találtam meg az összes gombot. – néz kihívóan, majd észreveszed, hogy nem is ugyanaz az ing van rajta mint korábban, hanem egy másik – A konyhában. – erősíti meg a mozdulatot, mellyel arrafelé fürkésznél
Sajnos a falatok nem akarnak érkezni, de még Dimitrios sem, úgy tűnik, hogy itt és most a felbátorodott Matrózzal kell beérned! A pocid ugyan jelzi, hogy mi a gond, de ezen a kézrátétel nem segít. Régen se tette, most sem történt másképp. Bár most, hogy így elméláztál, felrémlik, hogy régen a kézrátétel sok minden máson segített! Aztán az érzés, a gondolat vagy mi lehetett ez, el is tűnik éppoly gyorsan ahogyan jött. Csak a hajó táncát érzed, amely keringőzik a tenger finom hullámaival. Csodaszép idő van, egészen addig a percig, amíg fel nem támad a szél, hogy vadabb, pergőbb táncra hívjon…
-
/Görög/ Minden nap egy kicsit gyakorolhatunk. – majd angolul is megismétlem mosolyogva.
Nézem a mosolyát és a szemeiben a lelkesedést. Kicsit visszaveszek a mozdulataimból, hogy ne legyek olyan kihívó. Bármikor betoppanhatnak a többiek.
* Vajon a nyelvlecke alatt ugyan arra gondoltunk? Kis huncut. És megint bókol. Ezt szeretem…*
/Angol/ Mondanám, hogy sajnálom a gombos témát… , de nem. – mosolygok továbbra is. – Látom lett másik ing. Jól áll.
Éhes vagyok, és nem csitítja a kezem sem a követelőzést. Nézek az ajtó felé.
* Honnan jött ez a fura gondolat a kézrátételről? Mi lehet ez? Még hogy egy kézrátétel mindent megoldott… persze.. ez olyan amit a tv-ben is egyből elkapcsolok…*
Mélázva lesek az ajtó felé és élvezem a hajóm ringatózását, mikor egyszer csak megérzem a mozgásán, hogy feltámadt a szél és egyre nagyobbak a hullámok.
/Angol/ Erre rá kell nézni. Remélem nem vihar lesz.
Azonnal felkelek és megyek fel a hídra a kormányhoz. Ha vihar jön azzal a robotpilóta nem birkózik meg. Egyből a műszereket/kijelzőket nézem és hogy mi van kint. Ha kell finoman kormányzok.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután
A bármikor betoppanás egy jó ideje elmarad és valószínűleg a kihívó viselkedésed is már rég túl van azon a ponton, hogy csak úgy vissza lehessen vonni. Ha mégis megpróbálnád, a „minden nap gyakorlunk egy kicsit” után láthatóan már szinte semmit sem ér. Úgy véled, hogy a nyelvlecke kérdéskör legalább annyira lehet valóban az aminek gondoltad, mint amennyire nem, de biztos, hogy nem segített a korábbi békésebb pillanat visszaállításában. Aztán az ingek és gombok világához tett megjegyzésed lett a veszted, mert a mondanivalód felénél Ricky felkelt és hagyta, hogy közelebbről is megszemléld a legújabb – kölcsön – szerzeményét, míg a szavak végére, már álladnál húzna fel finoman, hogy hevesen-szenvedélyesen vegye el amivel eddig incselkedtél.
Ha nem állsz ellen olyan érzés az ajkainak érintése, a csók íze, mintha két forrongó vihar találkozna és örvénylően kavarogna körülöttetek…
Aztán rádöbbensz, hogy ez csak nagyobb részt lehet a szenvedély őrült hevessége, mert ösztönösen érzed, hogy a reményed a viharról, illetve annak hiányáról az esélytelenek nyugalmával próbált túlélni a „bárcsak” és a „de jó lenne” birodalmában. Szinte látod magad előtt, ahogy egyre hevesebb lesz és ki tudja mily energiák lapulnak majd a közepén, mire ideér. Ide fog, és ez már csak idő kérdése. A hídra siettek – siettél, de ott szembesülhetsz azzal nem vagy egyedül – és bár még nincs szükség beavatkozásra, később bizonyos, hogy ez változni fog. Ahogy a műszerekre pillantasz valahogy elfog egy érzés, amit úgy hívnak:
Deja vu
-
Úgy érzem hogy már kivívtam magamnak a sorsom, hiába veszek vissza a viselkedésemből. Lassan odalép hozzám, hogy közelebbről is megszemlélhessem az ingjét. Hiába beszélek még, mert finoman az államnál felhúz és én hagyom hogy megcsókoljon. Először csak finoman végigsimítok az ingen keresztül a mellkasán majd átkarolom a nyakát, míg hozzá simulok.
*Érdekes hasonlat ötlik fel a gondolataim ködös részén. Ez a szenvedély, mintha két vihar találkozna. Milyen fura, de tetszetős hasonlat. Ahogy bennünk tomboló szenvedély találkozik…*
Két csók közötti levegővételnél vigyelek fel az erősödő hullámokra:
/Angol/ Érezted? Ezt meg kell néznem… - bontakozom ki az öleléséből és indulok is a hídra felé.
Egy pillanat alatt kijózanít az a tudat, hogy az én Amaryllis-em viharba kerülhet én meg nem vagyok a hídon. Fel is szaladok és látom már van itt valaki. Ki is?
Átfutva a műszereket, és a radarképet valami fura érzés fog el. Deja vu…
*Bár ez nem meglepő hiszen azért pár vihart átvészeltük az én kicsikémmel. De ez most olyan határozott, nem holmi „ilyen már volt” érzés. De mikor is volt ilyen? *
/Görög/ Mi a helyzet? Elkerülhetjük? – lesem a radarképet hogy merre lehetne még kerülni, hogy legalább nem kapjon minket telibe a vihar.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután
A korábbi ellenállásod úgy foszlik semmivé, mint légbuborék a felszínen. Lehetséges, hogy eddig is csak az illúziója volt meg az irányításnak és valójában túl szenvedélyes vagy ahhoz, hogy ellenállj a csábításnak? Mintha a férfi egy szirén lenne és a hevesség dallamával lerombolná minden ellenállásodat. Az igazság az lehet, hogy talán nem is akartál ellenállni, csak érdekelt, hogy meddig tart távolságot? A szélnek nem lehet parancsolni! Vagy…?
Nem tudod megmagyarázni, de menned kell! Sietve indulsz a hídra, tudod, hogy nagy a baj! Nem fogtok elérni egyetlen egy öblöt sem addig míg a vihar utol nem ér és már visszafordulni sincs idő! Még ég a csók az ajkaidon, kísért a folytatás ígérete, de most ennél sokkal fontosabb dolgokkal kell foglalkoznod. Rosszul láttad, senki sem volt itt, megcsalt a vágy, hogy a Tisztek közül valaki itt legyen, de ehelyett csak Ricky kísért el, igaz, ő nem tudja mit kéne tenni, így inkább az ablakon túli közeledő sötétségre függeszti a tekintetét. Nem kell soka azonban, hogy ne egyedül legyen:
Mindenki lélekszakadva érkezik és ugyanúgy nézik a közelgő veszélyt, mint ti.
Dimitrios /Görög/ Nem tudjuk lehagyni.
Zach /Angol/ Nincs értelme visszafordulni.
Kalisha /Angol/ Zach kérte ellenőrizzem, hogy a szekrények és minden más be van e zárva.
Ricky /Olasz/ Santo Dio!
Aztán már csak a múló percek maradnak, hogy vajon sikerül e időben mindent megtenni, ami segít túlélni a vihart. Ugyanakkor ez az egész valahogy furcsán vonz téged. Minél erősebb a vihar, annál élénkebb vagy, annál inkább ott akarsz lenni, hogy meglovagold a hullámokat, hogy belekiálts a viharos szélbe, hogy korbácsold a vizet akár csak a kezeddel és persze mindenekelőtt, urald a vihart! Mikor oldalra pillantasz, hasonló érzéseket látsz Ricky-n is, de ami a többieket illeti – Kalisha kivételével – mintha picit félve néznének rád.
Kalisha /Angol/ Indulok!
Töri meg a csendet és rohan is el, nem sokkal lemaradva követik a fiúk, míg Ricky a fedélzet felé indul és te egyedül maradsz…
-
*Később el kell gondolkoznom azon, hogy nem tudtam vagy nem akartam ellenállni Rickynek. Pillanatok alatt engedtem el minden ellenállást és hagytam hogy megcsókoljon. De hisz miért is ne hagyhatnám, ha egyszer erre vágyom és jó is?*
De jön az érzés és mindent elengedve sietek fel a hídra.
Fent a hídon mikor feltettem a kérdéseim jövök rá, hogy még nincs itt senki rajtunk kívül. Ricky meg nem tudja/tudhatja még ezekre a választ, hiszen csak matróz. Reméltem, hogy már van itt valaki, hogy más is megérezte a és drágám mozgásán a baj közeledtét.
A térképet majd a radar térképet tanulmányozva megállapítom, hogy nem érünk el védett öblöt vagy vissza a kikötőbe.
A legénységre nézek mikor betoppannak majd újra vissza a térképre, hogy merre próbálhatnánk időt nyerni vagy legalább a vihar szélén maradni. Mindenki mond valami hasznosat.
/Angol/ Igen Kalisha, kérlek ellenőrizz mindent hogy be illetve el legyen zárva mindenhol. Ricky segít. Minden fedélzeti nyílást is ellenőrizz, kérlek Ricky. Nem kell plusz felesleges víz idebentre. – a többieknek nem kell mondanom semmit, tudják a dolgukat.
*Furán vonz a vihar. Olyan … felpörget. Bele kéne menni, belehajózni a közepébe…. *
Ekkor nézek végig a többieken.
*Ricky vajon miért néz ki úgy mint aki ugyan azt érzi mint én? Ellenben a Dimitrios és Zach félve néznek rám. De miért? *
Ha van is vigyor vagy mosoly az arcomon, gyorsan eltüntetem.
*Nem helyén való. Felelős vagyok a hajómért és értük. Nem mehetek bele a viharba, pusztán csak azért mert épp adrenalinra vágyik a szervezetem. Milyen badarság ez. De milyen jó is lenne tudni uralni az egészet. Irányítani, hogy biztonságban elhajózhassunk mellette.*
/Görög/ Mi a baj? Akarom kérdezni, mi ez a tekintet? Nem el az első viharunk… - intézem a kérdést a két fura tekintete gazdájához míg Kalisha elszalad.
Majd egyedül maradva próbálok a radartérkép és a térképeim alapján a vihar szélén maradni úgy hogy ne menjünk zátonynak vagy bárminek ami nem egészséges. Egyedül maradva végre engedhetek a mosolynak ami a vihar puszta látványa is előhoz és a vágy hogy uralhassam. De ennek ellenére nem megyek bele a viharba hiszen 4 másik ember élete van a kezemben és az én drága Amarilysem épsége. Azért remélem Dimitriosz visszajön majd a navigálásban segíteni. A többiek meg remélem mindent le- és elzárnak.
Erősen fogom a kormányt, hidraulika ide vagy oda. Ez nem egy Leviatan, itt még nincs annyi elekrtonikai rásegítés. Igyekszem elkerülni, hogy nagyobb hullámok oldalba kapjanak, hiszen fel boríthatnának, ami úgy szintén nem jó. Egy szabadabb pillanatban még a rádió is eszembe jut, hogy bejelentkezzem az adott parti őrségnek, hogy viharba kerültünk, hogy tudják merre keressenek minket, ha kellene. Megadom nekik a koordinátákat, és addig ismétlem míg nem jelez valaki vissza hogy hall minket. Bármennyire is csábít a vihar, itt most ellen kell állnom a legénység miatt. Persze azért az öröm kiülhet az arcomra amíg egyedül vagyok…
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután
Ricky /Angol/ Erős vihar érkezik, úgy… mindjárt
S a széllökések is megerősödnek alig a szavak elhangzása után és látod, hogy a fiatal férfi egyszerre tűnik aggódónak és izgatottnak. Kicsit olyasmit, mintha tükörbe pillantanál. Kicsit torzítva, de lényegében önmagadat láthatod a benne, aki ráadásul csak erősítette az olasz temperamentumról kialakult hitet, legalábbis ami a testiséget illeti. A többiek érkezése ránt ki ebből a gondolatmenetből és végül a két újonc veselkedik neki a az egyik feladatnak és az öreg tengeri medvék pedig a vitorláknak, de már most igen nehéz dolguk van…
A kérdésedre most nem jut idő, az ellenetek dolgozik. Mindenki tudja, így nem bántad, hogy ezúttal elszaladtak anélkül, hogy alaposan átbeszéltétek volna a dolgot. Nem mintha nagyon akartak volna bármit is mondani, de most neked is azzal kell foglalkoznod ami itt és most van: a térképekkel és műszerekkel. Ez utóbbiak éppen azt mutatják, hogy a vihar széle már elért, és gyorsabb, mint az Amarillys.
Az eső is elkezd szakadni, de talán, mintha a vitorlákat sikerült volna bevonni, még azelőtt, hogy egyre nagyobb hullámok dobálnák hajót és egyre erősebben kopognának az esőcseppek a fedélzeten közel lehetetlenné téve a munkát. A rádió serceg, zörög és másképp is tudtodra adja, hogy használaton kívül helyezte magát és bizony a többi műszer is elég bizonytalan, úgy tűnik a vihar tele van feszültséggel és ki tudja még mivel ami igen veszélyes emberre s gépre egyaránt.
Ezt megerősítendő érkezik Kalisha és utána Ricky, majd Dimitrios. Ugyanakkor Zach-et nem látod sehol, és perc múlva sem érkezik vagy jelentkezik be…
-
Ricky hangosan is megállapítja, amit én magamban és Dimitrios ismét hangosan mikor a hídra érnek. Ennek a viharnak a fele se tréfa…
*De milyen szép és csodálatos… Bár uralhatnám, bár irányíthatnám pusztán egy mozdulattal vagy gondolattal. Bár csak… Rickynek vajon mi járhat a fejébe? Vajon őt miért hozza ennyire lázba a vihar? Ha ennek vége, asszem kereshet újabb inget, mert ezt is letépem róla…*
Egy nagyobb hullám zökkent a valóságba
Nem beszélgetünk, mindenki teszi a dolgát. Van mit ilyenkor. A hajó mozgásán érzem hogy lassan és nehezen, de mintha a vitorlákat is be tudták volna vonni. Helyes. Mindig hullámmal szembe, sose kapjon oldalba… Valahogy a vihar szélén kellene maradni, ez ennél sokkal rosszabb lehet beljebb.
/Görög/ Francba, alig látok már valamit az esőtől… - beszélek magamban, hiszen egyedül vagyok. – Drágám, bírd ki… Kérlek… - ezt már a hajómnak, ahogy finoman közben megsimogatom a kormányt.
Ahogy a műszerek, villogni, ki-ki hagyni kezd, a rádió meg serceg, rájövök hogy ez a vihar még lehet rosszabb is…
/Görög/ Fenébe !
Mindenképpen próbálom az elfele irányt tartani amennyire lehet. Végre segítség érkezik.
/Görög/ Ricky kérlek…Tiéd a rádió… - kapcsolok lassan.
/Angol/ Ricky kérlek… Tiéd a rádió ha lent minden be van zárva. Hiába serceg te csak nyomd azt a gombot be és Ismételgesd bele :
„PANPAN! PANPAN! Itt az Amarillys nevű vitorlás hívójele (itt olvasd ezt be a hívójelünket betűzve ), az aktuális koordinátáinkat amit itt találsz, a sebességünket és az irányunkat amit itt és itt találsz.,– mutatok rá a műszerekre hogy mit hol talál. – viharba kerültünk, biztonságos kikötőt keresünk , de nem biztos hogy eléjük.” Utána engedd el a gombot és várj 3 percet jön e válasz, ha nem ismételd el újra. Valaki meg segítsen a navigálásba, nehogy zátonyra fussunk…
Nem feltételezem, hogy Kalisha nem tudna segíteni ebben, de még is, hiszen hajón még nem szolgált és ki tudja mennyire van megijedve. Ricky viszont már igen, de azért inkább mindent megmutatok neki. Kalishát meg leültetem egy fotelbe hogy kapaszkodjon. Még nincs vészhelyzet ezért nem a Mayday kifejezést használom, csak tudatni akarom a parti őrséggel hogy lehet baj lesz… A segélyhívás forma szövege is ki van nyomtatva és oda van téve a rádió mellé ha odáig fajulna a dolog. De ne kelljen.
Mindenki itt van végre ahogy hallom Dimitriost is belépni, vagy még sem? Jobban körbenézek és Zack-et nem látom.
/Angol/ Zack hol van? – nézek Dimitriosra aggódva, bár nincs időm nagyon nézelődni, ha nem akarok egy hullámot benézni… - Nem együtt voltatok?
*Az egész helyzet kezd abszurd lenni. A vihar felpörget és fura módon imádom a látványát és az egész felizgat, de az hogy a hajóm és a legénységem is veszélybe került az meg egyre jobban aggaszt. Zack eltűnése meg egyenesen megijeszt. *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután
Ha elmerülnél Ricky arcának tanulmányozásába, akkor látod, hogy ő leginkább a széllökéseknél izgatott, míg neked a villámok a legvonzóbbak ebből a viharból. Mindkettőből van elég, így olyanok vagytok, mint két gyerek aki épp a kedvenc dolgával játszhat nem sokára. S te ezt még kiegészíted gondolatban azzal, hogy mi mással is tennél még így…
A Hídon egy perce sem voltál egyedül, de Ricky-t nem zavarja a motyogásod, talán mert úgy sem érti, mindenesetre neked is kell egy másodperc mire utolér a tudat, hogy megint egy másik nyelven… de végül korrigálsz és parancsot osztasz, amit tisztelgés után sietne is végrehajtani, de pont érkezik mindenki más.
Kalisha-ra pillantva látod, hogy jól döntöttél. Nem tudod biztosra mondani, hogy mennyire van megrémülve, de látszik rajta, hogy új az élmény és mint ilyen picit talán ijesztő is. Leültetted és most ott kapaszkodik a karfába, de segítene is, csak nem tudja hogyan. Aztán az aggodalma megugrik, amikor senki sem tudja, hova lett a Másodtiszt, míg téged elfog valami megmagyarázhatatlan kellemetlen érzés…
Dimitrios /Görög/ Nem, elváltunk a végén, azt mondta még megnéz valamit. Használt biztosító kötelet és mellény is van rajta! – szóval ő annyira nem aggódik, semmint téged néz kíváncsi-óvatosan
Kettős érzése legalább annyira hasonlít a tiedre, mint Ricky-re aki otthagyja a rádiót és kiront a viharba, hogy valószínűleg megtalálja a Másodtisztet. Kérdés, hogy vajon egyedül elég lesz e ehhez a feladathoz, hiszen ki tudja mi történt, ami miatt Zach nem tudott visszatérni. Akad néhány fura kép, ami felvillan előtted mint véres eshetőség, sőt egy-kettőben talán már a hullámok közt látod…
-
*Ricky arcáról sok mindent le lehet olvasni. Ugyan úgy nézi a vihart mint én. De ő mintha a széllökéseknél érezné azt az izgalmat amit én. Vajon mi járhat a fejében? Remélem mihamarabb kiérünk a viharból és leteperhetem….*
Nem teszik szóvá hogy nem értik amit mondok, de hamar javítom magam és egy tisztelgés után már a rádiónál is van, mikor megérkeznek a többiek. Kalisha leültetése jó ötlet volt. Csak maradjon is ott. Ellenbem Zach hiánya és Dimitrios válasza semmilyen szinten sem nyugtat meg.
/Görög/ Merre ment? - a félelem hogy bajban lehet egyre erősebb. De a hajómat sem akarom itt hagyni. Dimitriosz ahelyett hogy aggódna inkább engem fürkész kíváncsian…
Ricky hirtelen ott hagyja a rádiót és elindul a keresésére. Bennem van a késztetés, hogy én is vele menjek, de a kormányt se merném elengedni. Kétségek közt őrlődve nézem Dimitriost, majd a hullámokat hogy fel ne boruljunk.
* Menjek? Ne menjek? Hagyjam itt a kormányt, vagy ne? De hisz az egész hajóért felelős vagyok, de Zach ért is. Tartozom neki ezzel!*
Majd győz a félelem attól, hogy Zach bajban van. Felveszem a vízhatlan kabátom és a mellényt, majd elindulok Ricky után, Dimitrios is el tudja vezetni a hajót.
Rickyt keresve keresem Zach-et. Természetesen a saját biztonságom is fontos, így a biztosító kötelet se felejtem el.
*Nem hiszem lenne újra akkora szerencsém hogy meg tudnának most is menteni. Tartozom Zach-nek ezzel, meg kell találnom! *
/Angol/ Zach… hol vagy??? ZACK!!! – kiabálom bele a szélbe és a hullámok okozta hangzavarba. – ZACH!!! – és nézek körbe hogy merre mehetett miután a vitorlákat behúzta.
Erősen kapaszkodva haladok a hajó fedélzetén előre fele hátulról és közben Ricky-t is keresem. Az esőtől szinte alig látok, de semmiképp nem adom fel!
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután, kora este
Hangulatkeltő (https://www.youtube.com/watch?v=AsD5u6k6dKI)
Dimitrios magabiztosnak tűnik, de valójában látod rajta, hogy nem az. Nem tudnád elmondani, hogy a hír hallatán, hogy Zach még nem ért vissza miért nem sietett azonnal barátja segítségére, de tudod, érzed, hogy itt történt valami, akármi is volt az, most hezitálásra készteti a máskor oly bátor férfit. De nincs időd most erre, nincs, mert úgy érzed, hogy minden másodperccel nagyobb és nagyobb veszélyben van az az ember, aki korábban megmentett téged.
S mindeközben valahol a lelked mélyén úgy érzed, hogy még sosem éltél ennyire, hogy nem csak a viharos idő az ami vonzz, de valami elemi vágy is kavarog benned és tudod, hogyan fogod majd kezelni, de azt is, hogy ennek nem most van itt az ideje.
Dimitiros /Görög/ Utoljára a hátsó vitorlarúdnál láttam – jegyzi meg, és megint érzed a vibrálást a hangjában amit nem tudsz értelmezni
Eközben minden villámcsapás olyan, mint ütemet adna amire táncolhatnál, minden a hajónak csapódó hullám felkérne és az egyre hevesebben zuhogó eső pedig csak azért tenne így, hogy a kedvedben járjon, hogy mosolyt fakasszon, sőt nevetést, felhőtlen boldogságot.
Végül az Első Tiszt odalép a kormányhoz, mintha tudná mit akarsz tenni és úgy érezné, hogy ez így helyes. De lehet egyszerűen csak hagyni szeretné, hogy viszonozd azt amit Zach tett érted? Nem tudnád megmondani, de azt igen, hogy átvette a kormányt és te is kirohansz a megfelelő öltözetben – kivéve, hogy a kabáton túl semmi sem az rajtad – és rácsattintod a kábelt a hajó oldalán végigfutó speciális rúdra, aminek segítségével végigfuthatsz a folyosón anélkül, hogy a viharos tenger lemosna a fedélzetről.
Ami azt illeti kell is, mert rögtön elázol. Aztán el is akarnak sodorni, de a kötél erősebb és te kitartóbb vagy. S mindeközbn valami megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába, mintha be lennél zárva és ki akarnál törni. Szinte fuldokolsz, de valójában könnyedén kapsz levegőt! Olyan, mintha tudnád, hogy kómában vagy, de nem tehetsz semmit. Még nem…
Kirontva sietsz hát a tat felé és két dolgot látsz meg mikor közelebb érsz. Az első, hogy Zach épp veszettül kapaszkodik, de egy akkora hullám közeledik felé, hogy kétséges meg tudja e tartani magát, a másik, hogy nem látod még Ricky-t, de ez nem is meglepő, hiszen ő a másik oldalról közelít. Felméred azt is, hogy nem fogsz időben odaérni, hogy az a hullám bizony korábban lecsap a férfire, aki makacsul kapaszkodik és ugyan téged nem vett észre, de felé tartó borzalmat igen.
-
*Nincs most időm agyalni, cselekedni kell. Minden után végig kell gondolni a hezitálás okát, rá kell kérdezni, mi lehet az oka annak hogy itt áll velem szemben remegő hanggal és furán nézve, ahelyett hogy már szaladna is kifelé…*
Hagyom hogy átvegye a kormányt. Tennem kell valamit, ha ő nem. Ricky bátorsága és a vihar nekem is bátorságot ad cselekedni. Meg kell tennem. Megindulok a hátsó vitorlarúd irányába. Ha itt nem találok az esőkabáton kívül mást akkor út közben kapok magamra egy mentőmellényt, amit ilyenkor kell.
Mikor már kint vagyok, megengedem magamnak kifele sétálva hogy mosolyogva kiélvezzem a pillanatot amit a vihar nyújt. E villámok és a hullámok ritmusát és ezt a megmagyarázhatatlan érzést ami magával ragad és felvillanyoz. Amitől felpörgök és magabiztosságot ad.
* Hogy érezhetem ezt…. Boldognak érzem magam a viharban, pedig életveszélyben vagyunk és Zach eltűnt… Ez abszurd, de mosolyognom kell … Ki kell menne, meg kell éreznem az esőt, a szelet és látnom kell a villámokat. *
Kint be kötöm magam. Ugyan minden izmom lázad ellene és végre pihenésért kiállt, de a vihar és Zach ért való aggódásom ezt elnyomja. Erősnek és tettre késznek érzem magam.
Kapaszkodok, ahogy tudok, miközben fura mód élvezem az eső érintését az arcomon. Nem sokat látom, de annál hangosabban próbálok kiabálni.
/Angol/ ZAch… – elfúló hangon, mert hirtelen úgy érzem hogy fogságban vagyok és fuldoklom. Ami lehetetlen hiszen a fedélzeten vagyok és kapok levegőt. – ZACH!! – próbálom újra tudatosítva magamban hogy van levegőm elég…
*Olyan mint egy álomban, vagy talán a kómások élhetik így meg… De fókuszálj kislány! *
És hirtelen meglátom. Zach-et ahogy kapaszkodik minden erejét bevetve, aztán a hullámot ami közelít felé. Megindulok felé ahogy tudok.
*Úr Isten! Nem érek oda… *
Egy másodpercre sem adok utat a kétségbeesésnek, hiszen erre nincs idő, majd utána. Ahogy tudok „szaladok” felé és remélem Ricky közelebb van. Ha tudok felkapok egy mentő övet is ha lesodorná a hullám a hajóról akkor utána dobhassam.
* Nem fogok oda érni, tennem kell valamit, ha ő megtette értem akkor ennyivel tartozom… Meg kell mentenem! *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután, kora este
Mentőmellény akadt, kabát épp nem volt nálad – talán a kabinodban – és már elázva sietsz is a hátsó traktus felé. Ami azt illeti nem sokat látsz, de abból is keveset. Mire észreveszed, hogy milyen nagy is a baj, már tudod, hogy itt élő ember nem képes odaérni. Ember nem… a hullám igen. Érzed, hogy valami ősi, elemi erő ébredezik benned, ami eddig szunnyadt és most ahogy a vihar, ő is kitör, de már nem tudja megállítani az elszabadult erőt.
Látod, ahogy átcsap a hullám, ahogy oly erővel, elemi intenzitással érkezik, hogy amikor nem látod Zachet, már biztosan tudod, hogy a természet elragadta. A következő pillanatban valamilyen idegen-ismerős érzés kerít hatalmába, olyan, amit már éreztél korábban, amiről tudod, hogy természetesen, mégis idegenként hat most. A hullám egy része téged is elér, de a nagyja a hátsó részt érte. S úgy tűnik, hogy idővel érkezni fog a következő. Ez a vihar lehetséges, hogy nem természetes?
Végül odaérsz, ahonnan Zach-et elsodorta a vihar, de abban a pillanatban tudod, hogy már nincs a hajón, ahogy a következő dolog amit megpillantasz, azt, amit a villámok fénye rajzol ki, talán arra volt szükséged, hogy végre szabad legyél, bármilyen képletesen-őrülten is hangzik a dolog! Mit láttál ott és akkor, milyen sziluett rajzolódott ki előtted és mire is késztetett? Egy emberszerű alakot, hatalmas szárnyakkal! Veled pedig olyasmi történt aminek uszonyatos vége lett.
A kapaszkodó kezeidre vetülő pillantásod már nem emberi kezet látnak: úszóhártyás az, melyen hosszú fekete körmök vannak már-mára inkább karmok, ahogy azt is tudod, hogy magasabbról pillantasz le, ha nem is sokkal, de azért mégis! A bőröd csillog akár az opál, hosszú sötét hajad az óceánok mélyének zöldjében játszik. Apró kék fénypamacsok táncolnak és kavarognak körülötted, miközben ujjaidon olykor apró elektromos ív születik és végigfutva a karodon, a válladat érintve…
Ez vagy te.
Nerine nincs többé.
Te egy Elohim vagy!
A neved pedig: ININA!
Hatalmas égzengés erősíti meg e minden kétséget kizáró tényt. A következő pillanatban pedig egy vakító villám cikázik végig az égen, hogy utat keressen és egyenesen téged találjon el! Lehet, hogy ösztönösen megijedsz, megrémülsz, de aztán rádöbbensz, hogy ez Nerine visszhangja! Te egy Adad vagy, Viharok Elohimja, magad vagy az, akit csak úgy ismertek egykor, mint a Viharúrnőt!
Őt, akinek két név is felfedi magát, tudod, hogy azok, de kik viselik azt már nem. E kettőt pedig úgy nevezik, hogy Aldinah és Naamah. S mindeme felfedezés mellé még látod, hogy az a rejtélyes Halászsas kecsességével lebegő idegen alak alábukik és egy másik testtel – Zach-el – karjaiban emelkedik, hogy végül pár erőteljes szárnycsapás után eltűnjenek a hajó túloldalán…
-
Bőrig ázva tudatosul bennem a fájdalmas felismerés, hogy nem tehetek semmit Zack ért, hiszen nem érek oda. Ekkor valami nagyon fura érzés tölt el. valami ősi, elemi erő ébredezne bennem, és készül kitörni. Hagyom felszínre jönni, kitörni… Bármit csak Zach-et megmenthessem.
* Mi ez a fura érzés? Mi akarhat előtörni… De bármi is ez, ha segít megmenteni Zach-et akkor legyen. Biztos az adrenalin az, ebben a feszült helyzetben. *
De ez is kevés és Zach eltűnik a hullám alatt és én is kaptam belőle jócskán akkora volt. Érzem valahogy megmagyarázhatatlanul belül, hogy jönni fog a következő hullám is.
* Igazából akár szimplán csak a logika is sugallhatja a testemnek az adrenalintól felpörögve, hiszen a hullámok nem ismeretlenek egy ekkora viharban. De mégis van itt valami fura érzés mélyen hátul a gondolataimban, ami megrémít és nem tudom értelmezni: „mintha a vihar nem természetes lenne” De ez lehetetlen! Ilyen nincs. *
Az események gyors pörgése nem hagy gondolkozni, sodródom az eseményekkel. Mire odaérek a korláthoz Zach sehol… Ekkor pillantok meg valami fura emberszerű, szárnyas alakot egy villám fényében, majd az én kezemet a korláton amibe kapaszkodom. Értetlen, ijedt és csodálkozó tekintettel emelem közelebb az arcomhoz, hogy jobban lássam az esőn és a sötéten át. Lassan forgatva figyelem, mintha nem épp egy viharban lennék és nem épp Zach megmentésére indultam volna.
* Mi a fene… Ez meg mi? Mi történt velem? Az adrenalin nem okoz ilyet és tudtommal hallucinációt sem, így az a fura szárnyas alak sem valami árnyék a villám fényében.*
Nézem döbbenten és ijedten azt a fura kezet majd felfelé a karomon.. Majd lassan, de jön a felismerés, hogy ez ÉN vagyok… ÉN vagyok Inina, Elohim vagyok és végre kint vagyok, Szabad vagyok!
* Szabad… de honnan? És ez mit is jelent? Nem ember? Elohim? De ez a szó olyan természetes, de mit jelent? *
Ijedten lépek egyet hátra mikor hirtelen belém csak egy villám. Ugrani nem mertem így mozdulatlanná dermedek a félelmtől, hogy most itt helyben meghaltam.
*Itt a vég! De semmi. Valahogy olyan fura ez az érzés, hogy nem Én ijedtem meg, hanem Nerine? De én vagyok Nerine… vagy is nem… Én Inina vagyok, a Viharúrnő…Jézusom… Belém csapott egy villám és még élek…*
Dermedten nézek magam elé, hátha még sem és jönnek a nagyszüleim a fényben és hívnak magukhoz, de semmi…A Viharúrno egy újabb fura kifejezés jut eszembe amit nem tudok hova tenni. Zavartan nézek körbe a viharba. Félek, de még se. Nem tudom mi történt, de mégis érzem, hogy ez természetes.
* Még két fura név jut az eszembe a sajátomon kívül, de az nem hogy kiké, Aldinah és Naamah. Vajon ők kik lehetnek és most honnan jött ez elő? *
Ekkor figyelek fel újra arra fura szárnyas alakra, aki hirtelen fejest ugrik a vízbe és Zach-el a karjaiban bukkan fel újra és pár szárnycsapással eltűnik a hajó másik oldalán. Azonnal elindulok arrafele, de olyan fura járni, mintha magasabb is lennék, nameg a viharban a hajó mozgása és sok hullám sem segít. A fejem tele fura és zavaros gondolatokkal, de Zach megmentése mindennél erősebb, és ez vesz rá a mozgásra hogy haladjak.
* Zach… Koncentrálj kislány…. tudom hogy ez az egész most ijesztő és zavaros… Nem értesz semmit… Abba bele se merek még gondolni, hogy mi az az Elohim vagy mi és hogy akkor nem… nem… vagyok ember? … *
Lelassulnak a lépéseim, ahogy mellbe vág a felismerés miközben a tekintetem újra a kezemre siklik.
*Zach! És valami szárnyas alakkal van… és tényleg megmentette vagy épp ellenkezőleg és ő csinálta a vihart hogy levadászhasson minket?*
Ez a gondolat újabb erőt ad, hogy a saját lelki drámámon tova lendülve a legénységem egyik tagját megmentsem, hiszen ez a gondolat indította be ezt az egészet, akkor használjuk is ki akármi legyen…
/Görög/ Zach!!!! – kiáltom bele a viharba ahogy elszántan megyek tovább körbe a hajón megmenteni.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora este
Hangulatkeltő (https://www.youtube.com/watch?v=y-5yQSAGQKY)
Abban a pillanatban ahogy elengeded a korlátot engeded meg a gravitációnak, hogy tegye a dolgát. Eleddig ellenálltál, de most előbb nekirepülsz a korlátnak, majd a következő hullám átmos rajta. Az egésznek olyan de javu hangulata van… és végül felbukkansz a felszínre, hogy a hullámok veszélyesen neki akarjanak csapni a hajó oldalának! Látod… nem látsz semmit! A vihar egyenesen az arcodat simogatja, amitől nem hogy félnél, hanem egyenesen élvezed, szinte magadhoz akarod ölelni! Egy újabb, nagyobb hullám készül rád lecsapni, ahogyan a villámok is újra és újra környezetben találnak megváltást.
Mintha magadhoz vonzanád őket.
Nem sok időd van gondolkodni, mert amennyire ki tudod venni, a szeretett Amarillysed, illetve Neriné – aki már nincs többé – veszélyben van! Ahogy erősödik a vihar, úgy van egyre nagyobb fenyegetésnek kitéve. A villám – ami korábban eltalált – most újra téged keres, de úgy tűnik, hogy a vízben nem képes megtalálni. Minden otthonos érzés ami a tengeren elönt, olyan, mintha végre hazaértél volna egy hosszú, nagyon hosszú távollét után. Elemedben érzed magad kétszeresen is!
A tenger az otthonod! A mélység…
Így volt ez mindaddig, míg be nem zártak, amíg ki nem szabadultál. Az otthonod közeg újabb neved sodor feléd, Tamiel-ét, akiről tudod, kórusod tagja. Igen, te egy Lammasu vagy, az Adad kórusából! Lázadó Elohim,, aki… aztán a többit heves zápor függönye zárja el előled, tudod, hogy most egy ideig nem fogod elérni őket. Keveset se látsz, de még azt is alig és mégis ahogy mindennél jobban próbálsz odaérni és segíteni Zachnek és Szárnyas Idegennek, magad is ösztönösen emelkedsz a levegőbe.
Fekete, manta-rája szerű szárnyak bomlanak.
S mintha mindezen ösztönösség nem lenne elég, valahol mélyről felbukkan az emlék – ahogy a veszély lecsapni készül a szeretett hajóra és legénységére – mire is vagy képes igazán. Azonban csalódnod kell, tudod, hogy az egykor birtokolt hatalom nagyrészt elveszett! A csalódottság azonban nem tud elég erős lenni, bár érzed a sötét sugallatokat, végül az Akaratodat rákényszeríted a Teremtésre és a Vihar csendesülni látszik! Egykor csettintés volt, annyit sem kellett tenned, de most nem volt könnyű megtenned és nem is tudtad megszüntetni.
Enyhült, de nem tűnt el.
Ekkor tudsz a fedélzeten landolni és látni, hogy nincs kint senki. Akárki is volt az a Szárnyas Alak, eltűnt a viharral együtt és Zach, őt sem látod, de ő az első, akit megtalálsz, amikor belépsz az első ajtón. Ott hever a földön, akadnak sebei – köztük van olyan, ami ijesztőnek látszik – és eszméletlennek tetszik, de a mellkasa emelkedése és süllyedése alapján úgy véled él. Most, hogy a vihar enyhült, valószínűleg keresni fognak titeket! Hallod is, hogy valaki közeledik, de a léptei alapján nem tudod kicsoda.
-
Ahogy ámulva emelem fel a kezem, hogy megnézzem, hirtelen a korlátnak csapódok ahol egy rövid sikoly szakad ki belőlem, mire válaszul a következő hullám lemos a fedélzetről. Hirtelen a vízben találom magam, és elfog egy megmagyarázhatatlan dejavu érzés.Aahogy jött úgy megy is és már a felszínen próbálom a hajót keresni, hogy mihamarabb visszajussak, vagy legalábbis ne tudjon egy újabb hullám neki csapni. A sűrű eső nem sokat enged látni, de az érzés ahogy az arcomat simogatja egy fél pillanatra magával ragad és rá kell jöjjek hogy ez az egész szituáció nem félelmetes, hanem otthonos. Akármilyen furán is hangzik, olyan mintha otthon lennék. A víz, az eső és a villámok, a mélység köröttem. Lassan mozgatom a kezem a vízben és élvezem ezt az otthonos érzést, amikor hirtelen két érzés is belém hasít. Az egyik hogy ezt 1x elvették tőlem mikor bezártak hosszú időre, a másik egy újabb név/ nevek. A tudat hogy nem Nerien vagyok hanem valami egészen más.
Ekkor látom meg az Amarillyst távolodni és hasít belém újra a tudat felülírva minden döbbenetet, fura ismerős érzést és gondolatot, hogy az én szeretett hajóm illetve Nerine hajója és legénysége veszélyben van.
*De miért is ne lehetne az én szeretett hajóm is és legénységem is? Zavarosak az érzések… Én vagy Inina vagy Nerine… vagy… Inina Nerine testében? *
Meg kell védenem, mentenem őket!
Távolodni látszik a hajó és a megmentésük mindennél erősebb érzése erőt ad. Hirtelen úgy érzem kiemelkedem a vízből és magasabbról nézek le rá. Nincs időm hitetlenkedésre mert egyszerre öntenek el az emlékek újra arról hogy, régen egy csettintéssel behódolt nekem akármilyen vihar. De most gyengének érzem magam. Az elvesztésüktől való félelem önt el még több erővel hogy megpróbáljam azért a dolgot és némán felüvöltve koncentrálva próbálom akaratommal elcsendesíteni a vihar.
Mikor sikerül kicsit döbbenten, de kimerülten szállok le a hajóra. Esetlenül érkezem, kicsit megbotolva.
* Leszállok?? Repültem??? *
Gyorsan felmérem hogy senki nem látok a fedélzeten, se Zach-et se a szárnyast. Ahogy belépek az ajtón a társalkodóba meglátom Zachet a padlón eszméletlenül. Gyosan odalépek hozzá, hogy lássam él-e még.
*Hál isten lélegzik, de megsérült. *
Ahogy odanyúlok aggódva hogy megérintem meglátom a kezeim, amik nem az enyémek… illetve az enyémek, Inináé. Léptek zaja zavar meg, elkapom a kezem.
*Lehet nem kéne így látniuk, ezt hogy magyarázhatnám meg? *
Szélsebesen lépek újra ki a fedélzetre olyan helyre ahol épp nem látnak meg ha kinéznek. Zach úgy is leköti majd a figyelmüket, amíg valahogy vissza változom?
Kint a hajó falának dőlve kapaszkodva nézem az egyik kezem. Millió gondolat cikázik a fejemben.
*Mi vagyok? Egy Lammasu vagyok, az Adad kórusából, de ez nem mond sokat. A Viharúrnő? Inina? Nem Nerinne? Szabad vagyok?*
Próbálom a szárnyam megérinteni esetleg ha épp van ott valami tükröződő felület abban nézem magam, ha nincs akkor csak tapogatok.
* Nevek a múltból… Gondolatomra csitult a vihar… Repültem… Valaki megmentette Zachet és nem én voltam, mert épp … épp… nem tudom mi történik velem… És aki talán tudhatná eltűnt. De így nem láthatnak meg a többiek… *
Feljebb mászom a felsőbb szintre hogy le tudjak ülni, mert a hirtelen jött zavaros emlékek és érzések súlyát nem bírja a lábam.
* Mi vagyok ha nem ember? Nerinnel mi lett? És hogy hogy emlékszem majdnem mindenre amire ő és csak foszlányokra Inináról? Ki az a Tamiel? És a másik két név? Aldinah, Naamah?*
Fent ülök az esőben és remélem eltűnik a szárnyam és a kinézetem úgy ahogy jött, míg a gondolatok cikáznak a fejemben, hiszen keresni fognak és így nem láthatnak meg.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Délután, kora este
Kilépsz a fedélzetre, ki az enyhébb viharos időbe, ahol már nem kell attól tartanod, hogy lesodor egy hullám, de azért messze még a nyugodt tenger látványa. Most, hogy a veszély nagy része elmúlt, mikor megint a kezedre nézel már nem a saját, de Inina kezét látod, egy emberét, nem pedig azt az úszóhártyásat, amit korábban. Nincs már szárnyad és érezhető, hogy alacsonyabb – illetve eredeti (?) magasságú lettél. Amikor leülsz akármit is viselsz, ha nem vízálló, akkor biztos elázik még a fehér-neműd is (ha épp van rajtad), hogy aztán megpróbáld feldolgozni mi is történt… több-kevesebb sikerrel.
Egy dolog biztos, a sok bizonytalanságban. Az, hogy Nerine meghalt. Abban az egy héttel ezelőtti viharban, akkor, amikor a legénységed látott valamit, de nem tudta mit. Az a nem tudták mi, az te voltál: Inina. De az emberi elme képes áthidalni azt, amiről azt hitte lehetetlen azzal a maga módján birkózott meg. A többi kérdésre még nem találtál választ, ki tudja fogsz e, de most Nerine valóban dominánsabb, mint Inina. S innen merre tovább? Ez csak rajtad múlik!
Senki nem érkezik még percekig, valószínűleg mindenki Zach miatt aggódik, de ki tudja mennyi idő múlva erős karok ölelnek át és emelnek fel, hogy bevigyenek. Időközben vagy csak a végén, de meleg víz alatt biztos magadhoz térsz annyira, hogy lásd amint Dimitrios tiszta ruhát tesz ki neked az ágyra, olyan színű fehérneművel, amilyen Inina bőrének árnyalatára emlékeztet…
-
Mire fel érek már újra emberi alakom van (vagy hogy mondják ezt). Újra emberi kezet látok és a szárnyam se találom. Fent leülök. Nem zavar hogy ázom mert eddig is vizes voltam, hiszen beleestem a vízbe. Csak ülök fent csendesen és próbálom felfogni mi is történt. Újra és újra ugyan azok a gondolatok.
* A múltkori viharban Nerine meghalt. Ezek szerint nem a fiúk mentették meg, hanem Én? Megmentettem vagy megszálltam? Azért néztek rám olyan furán néha. Már értem. De ezt hogy tudnám velük megbeszélni? És a deja vu érzés is innen jöhetett. Mi az a Lammasu? Parazita? Szellem? Entitás? És honnan szabadulhattam ki hogy egy kedves lány halála kellett hozzá hogy itt lehessek Szabadon? *
Az esőben nézem a kezeim. Reszketek már a vizes ruhákban, az ajkaim is vacogva remegnek. Hiába van nyár, csurom vizes vagyok még mindig egy viharban, csak már sokkal csendesebb.
* Kik lehetnek akiknek a nevei eszembe jutottak? És hova lett aki megmentette Zach-et? Ő is olyan mint én? Nem vagyok egyedül? Mit mondjak Dimitrios-nak? *
Fel se fogom, észre sem veszem hogy valaki közben feljött a fedélzetre és erős karjaival le- és bevisz a kabinomban. A meleg vizes zuhany alatt kezdek feleszmélni a gondolataimból és kábán körbenézve tudatosul bennem hogy a saját fürdőszobámban vagyok. Elzárva a vizet magamra tekerem a finom puha törülközőmet, ami most olyan védelmezőn, megnyugtatóan ölel át. Így lépek ki a szobámba és figyelem ahogy Dimitrios épp ruhákat készít ki nekem. Még fehérneműt is aminek a színválasztása hirtelen furának tetszik kicsit.
/Görög/ Köszönöm… - alig hallhatóan. Fáradtak érzem magam és zavartnak, de hálásnak a törődésért.
Lassan mellé lépek és megölelem, vagy inkább bevackolnám magam kicsit az ölelésébe.
* Sokat jelent nekem a közelsége, vagy csak Nerine-nek? De ez nekem is jelenthet sokat… *
/Görög/ Zach? Amaryllis? Ti jól vagytok? – érezhető aggodalommal a hangomban, annak ellenére hogy látom ő rendben van és láttam Zach is lélegzik. Az Én Amaryllisem meg túlélt már pár rázós vihart.
* Az Én Amaryllisem? Nerine hajója nem az enyém. Vagy élhetem Nerine életét? Van hozzá jogom? Lehetek én Nerine is? *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Kora este, este
Ázottan üldögélsz, hiszen a vihar nagy részében te, Inina voltál és nem Nerine, akinek lénye már nincs itt. Tudod, hogy a lelke eltávozott valahova, hogy hova azt nem, de ez nem is a te feladatod volt. Számtalan gondolat mi eddig csak a peremen próbált felbukkanni, most erőteljesen zúdult át és bár azon túl, hogy ki vagy és töredékére annak, hogy mire voltál egykor képes, nem emlékszel sokra, de már nem kétséges többé, hogy nem vagy ember. Itt vagy otthon: a tengereken, óceánokon és a mélységekben, a legvadabb viharok idején! Soha nem érezted még magad ennyire elevennek és élőnek, mint nem is oly rég.
Azonban valahol az Esszenciád mélyén tudod, hogy neked nincs lelked, hogy ez az elevenség legalább annyira idegen, mint sejted kitől örökölted. S az is igaz, hogy az Igazi éned csak most került újra felszínre, bizonytalannak tetszik, hogy miképp tehetné meg újra. Most, hogy megint Nerine vagy, illetve ő az, akit a többiek látnak, nyugodtabb vagy, hiszen nem kell szembesülniük azzal – amit lehet már tudat alatt tudnak – Nerine meghalt. Akármi is történt, te most már az Amarillys kapitányának testében vagy.
Egy másik börtön a korábbi után.
Valahol egy olyan helyen voltál, aminek puszta gondolata mélységes félelemmel tölt el, oly sötétség, ami még a legnagyobb mélységeket sem képes jellemzi és annyira kínzó, hogy most is lúdbőrözöl a puszta gondolatától. Vagy az esőtől, ami rád hullott egészen addig, mígnem gondolataidból visszaránt a forrón kellemes valóság és miután elzártad azt, meg is szárítkozhatsz. Sőt, mint kiderült az Első Tiszt nem távozott, épp az utolsó mozdulatokat végzi a törődésed küldetésében, hogy aztán a köszönöm után egy biccentést, néma-félét kapjál
Mikor bújnál az ölelésbe előbb kicsit esetlen a dolog, de aztán valahogy megnyugtató a fonódó karok és izmos mellkas, a szív ütemének hangja, a lénye, ami mintha óvón ölelne körül, akár egy védelmező aura. Nerine talán szerette ezt a férfit, lehet, hogy igaz barátok voltak? Biztos, hogy erős kötelék van köztük, de hogy mennyire volt mély, azt nem tudod biztosan. Motyogsz valamit a mellkasba, amiből ki tudja mennyi jutott ki, de pici szorítást érzel, mintha azt súgná, hogy minden rendben.
S te, Inina pedig feltetted a legnagyobb kérdést magadnak, amire csak te tudsz válaszolni:
Lehetsz-e Nerine?
-
Egyszerre jön minden kérdés és gondolat. Szinte túlterheli az agyam. A zuhany segít lecsitítani kicsit az egész katyvaszt.
*A dühös sötét gondolatok is emiatt lehettek? Talán annak a sötét félelmetes börtönnek a vissza hangjai ahonnan kiszabadultam, vagy Inina személyiségének a töredékei? Kicsit olyan tudathasadásos érzés. Nerine testében, Nerine gondolataival és érzéseivel ráébredni, hogy Inina vagyok, egy nem emberi lény.*
Kiélvezve minden békésebb pillanatot Dimitrios ölelésében próbálom csitítani a gondolataim és kicsit terelni azok hirtelen felszínre kerülését. Mélyen belélegezve az illatát és érezni a szíve ritmusát a mellkasán visszaránt a valóságba, az itt-be.
* Bár tisztábbak lennének legalább az egyikünk emlékei, gondolatai. Vajon mi volt közöttük? Csak annyi ami nekem rémlik? Szoros barátság vagy kicsit több? Vagy valami viszonzatlan? Az a csók… *
Megérintem finoman az ujjammal az ajkaim majd a mellkasát. Veszek egy mély lassú levegőt és bármennyire is jó ez az ölelés lassan elengedem. Ezt még meg kell ismételnünk.
* Vajon mit tudnak? Vajon mit láttak akkor a viharban? Vajon láttak Inina-ként? Vajon élhetem Nerine életét? Lehetek Nerine a külvilágnak? Vajon lehetek Nerine nekik? Hogy fogom ezt velük megbeszélni? *
Fürkészem a tekintetét egy pillanatig, majd a ruháimra nézek.
/Görög/ Köszönöm… Felöltözöm gyorsan. – majd visszanézek rá. – Mit történt a balesetemkor? Mit láttatok? – kérdezek rá egyenesen.
Bár nem tudom, milyen válasznak örülnék igazán. Hogy semmit, hogy látta Ininát,
* Lehet nem a legjobbkor hozom fel a dolgot. Ezen a viharon se vagyunk túl és ráadás én se tudom a válaszokat, amiket én tettem fel magamnak. De így lehet hogy a pszichológust megspórolhatom. *
A választ meg se várva lépek a ruháimé felé.
/Görög/ Ezt lehet nem most kellett volna megkérdeznem. Ne haragudj. Olyan zavarosak a gondolataim. Deja vu érzésem volt odakint. Hirtelen lefagytam miatta. Aztán minden olyan gyorsan történt.
Simítok végig a tiszta száraz ruhán. Az izomláz is most kezdi megkövetelni magának a figyelmet amit eddig az adrenalin nyomott el. Hirtelen olyan nehéznek érzem a végtagjaim. Az eddigi elevenség amit éreztem, amit valószínűleg Nerine érzett a vihar miatt, vagy én… ezt nem tudom, kezd teljesen eltűnni és fáradtság, kimerültség és zavartság jön a helyére.
* Ki kéne menni a többiekhez megnézni jól vannak-e. De ha jönnek a kérdések mit mondjak nekik? Mi is történt? De ha meg most eltűnök, az milyen kapitánynak mutatná meg Nerinet? *
Nyúlok a ruhákért, nem szeretnék egyedül maradni, de Dimitriost se hoznám zavarba, hogy hirtelen ledobom a törcsit. Így gyorsan belépek a fürdőszobába és beleugrom a kikészített ruhadarabokba. Kilépve a fürdőből egy mély levegő után készen állok kilépni a kabinomból, Dimitrios megnyugtató társaságából, szembenézni a történtekkel.
*Bár az hogy mit mondok, az nem tudom. De az aggodalmam a többiekért nyert.*
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Este
Számtalan kérdés várja, hogy választ találjon, de még ezek is olyannyira frissek, hogy talán még az értelmezésük is hosszabb időt fog igénybe venni. A béke nehezen akar rád találni, talán nem is teljesen sikerül neki, de legalább akad egy pont, ami elég biztosnak tűnik ahhoz, hogy elindulhass ezzel az áramlattal. Aztán ez is zaklatóan hathat rád, hiszen volt az a bizonyos… de végül megint egy másik gondolatot viszel teljesen végig arról, hogy mi kéne, hogy legyél nekik és magadnak. Mikor felpillantasz, csak később pillantanak le, de abban nem találsz egyértelmű választ, csak némi kétséget és bizonytalanságot. Akad ott más is, de most ezek a legerősebb érzések amiket le tudsz olvasni az arcáról.
Dimitrios /Görög/ Nem tudom Zach mit látott, magam részéről a kormánynál álltam. – jegyzi meg szelíden, egyszer ezt már elmondta
A kérdés már kiutat talált, nincs mit tenni, de a bocsánatkérés talán ért valamit. Mivel itt mindenki zavart valamiért, más nem a vihar okán, így az egész társaság eléggé szétszórt, hogy bármilyen értelmes gondolat teljes mértékben végére érjen. Ugyanígy a öltözködésedet sem zavarja meg senki, esetleg a fájdalom ami a testmozgással jár, valami ami valójában Neriné és te sosem érezted az előtt. Aztán mire kilépsz a fürdőből – férfi elismerő tekintete közepette, amit talán észre sem veszel – tovább szövöd a zavart gondolatokat, hogy végül úgy dönts talán ideje tenni valamit.
-
A kérdéseket félre kell tennem egy időre. Míg felöltözöm emésztem kicsit Dimitrios válaszát.
*Mindig ezt válaszolja. De nem tudom eldönteni, hogy tényleg nem látott többet vagy csak nem akarja tudni. De ez most mellékes. Hiszen itt még mindenkinek Nerine vagyok, így míg el nem döntöm mi legyen az is maradok. Remélem jó döntést tudok hozni majd és megbocsátják addig is, hogy nem mondom el nekik amit még én magam se értek és tudok. *
Egy kicsit lassabban megy az öltözés. Minden mozdulat fájdalmas. Mintha régen nem éreztem volna ilyet, ez egy csak Nerine által ismert érzés.
Kilépek a fürdőből és Dimitrios mellé lépve belekarolok. Veszek egy mély levegőt.
/Görög/ Keressünk meg mindenkit. Jól esne ha látnám hogy mindenki jól van. – Mosolygok fel rá, de a szememben aggodalom és zavartság van.
* Látnom kell hogy mindenki jól van, hogy Zach lélegzik és felébred. *
Elindulok a nappali felé keresve a többieket. De előtte megállok a hídon és ránézek a műszerekre és hogy hogy is állunk a viharhoz
képest.
* A viharhoz amit én csitítottam le… Én? De most ebbe a gondolatmenetbe nem megyünk bele, mert a többiek fontosabbak. Ha minden rendben a hídon haladok tovább míg rá nem találok valakire. Remélem egy helyen vannak. Bár nem tudom mennyi idő telhetett el azóta hogy ott hagytam Zach-et a nappaliban. Remélem jól van, lélegzett… *
Ha nem a nappaliban akkor lemegyek és az étkezőben végül a kabinjában keresem Zachet, ha nem futok bele másba.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Este
Nem tudod eldönteni, hogy valóban csak ennyit látott vagy tagadja még maga előtt is azt, aminek részese lehetett. Igen kitartóan ragaszkodik ugyanazon állásponthoz, így hajlasz rá esetleg, hogy valóban így történt. Ha nem, akkor az úgy is fog derülni… idővel.
Nehézkesen, de elkészülsz, hogy aztán egy embernél keress menedéket, aki… belekarolsz. Kéréssel fordulsz hozzá, amire bólintás érkezik és azonnal – amennyiben neked is megfelel – elindultok arra, ahol legutóbb tartózkodtak: a hídra. Egy pillanatra talán azt hitted, hogy amikor a tekintetek találkoztak talán több is lesz, de ez a pillanat nem hozott magával effélét.
Útközben érzed, hogy a hajó már sokkal kevésbé hánykolódik az éltető elemen haladva, amiről tudod, hogy neked köszönhető, így a hídon tett ellenőrzés is csak ebben erősít meg. Nem érte a hajót komolyabb kár – a műszerek szerint legalábbis – míg azt is felfedezted, hogy itt bizony nincs senki, ahogy a nappali is üresen tátongott!
Hosszú úton rángatod magaddal Dimitiros-t, de végül Zach saját kabinjában fekszik a két másik legénységi tag társaságában, akik láthatóan mind jól vannak. A Másod Tiszted kimerülten alszik, úgy véled az átéltek alapján ez teljesen érthető, bár az is igaz, hogy nem vagy orvos.
Amennyiben kérdésre szólalnál fel, úgy Dimitrios terel ki és míg ő váltja a Matrózt, addig Kalisha bizony aggódó tekintettel figyeli a beteg minden lélegzetvételét. Végül behúzzák az ajtót, illetve Ricky tesz így, majd picit félrevon enyhén csípőre tett kézzel irányítva, hogy aztán halkan:
Ricky /Angol/ Jól vagy Donna Capitano?
-
Kint felnézek az első tisztemre és a kérésemet egy bólintással nyugtázta. Azonnal indulna is ahogy belekaroltam. Volt valami abban a pillanatban, ahogy felnéztem rá. Valami, ami hirtelen azt az érzést sugalta bennem, hogy lesz valami több is… De a pillanat elillant és már megyünk is a hídra.
A hajó ringása is azzal bíztat, hogy a vihar csendesült, de ebben a műszerek gyors áttekintése is biztosít. A műszerek szerint a hajó is egyben van. Bár ezt majd személyesen is le kell ellenőrizni amint kitisztul az ég vagy amint bejutottunk egy kikötőbe. Feltételezem, hogy Dimitrios nem kísérgetne ilyen „nyugodtan” ha lenne valami a hajóval.
A híd és a nappali üres. Zach-et a kabinjában találjuk a többiek felügyelete alatt. Úgy tűnik az ajtóban állva hogy alszik. Remélem nincs nagyobb baja. Közelebb lépnék, hogy megérinthessem a karját és tényleg kérdésre nyílik a szám aggódó tekintettel, de Dimitrios kiterel az ajtón, nem hagyva hogy megzavarjam a pihenését. Kifelé menet Kalisha aggódó tekintetét azért még elkaptam. Csendesen a vállára teszem a kezem, olyan "nem lesz semmi baj" módon.
* Alig ismerik egymást egy napja, de már megvan a kötődés, vagy Kalisha ilyen aggódós típus? Bár én is ülnék itt mellette, ha hagyták volna.*
Végül a Ricky a csípőmnél fogva terel még odébb majd félrevon.
/Angol/ Jól… nem jól… nem tudom… - zavartan pislogok körbe. – Merre voltál? Nem láttalak, csak Zach-et ahogy leesik…
Próbálok halk lenni, de inkább megfogom a kezét és még távolabb vonom.
* Merre lehetett Ricky, hiszen hamarabb indult ki a fedélzetre, hamarabb kellett volna odaérnie, de nem láttam sehol. Ellenben honnan jött az a fekete szárnyas alak a tenger közepén, akinek a másodtisztem életét köszönhetem? *
Kicsit odébb megállok és zavartan nézek újra fel rá. A kezét nem engedtem el… elfelejtettem, annyi gondolat kavarog a fejemben.
* Lehet hogy ő lenne az a fekete szárnyas alak? Kalisha és Dimitriost kizárhatom, hiszen a hídon maradtak, Zach a vízben volt. Csak én és Ricky maradtunk. Én valami egészen más lettem/voltam/vagyok… magam se tudom már. De mi van ha van egy potya utasunk valahol…? És ha ő volt az? Kérdezzek rá? És ő látott engem? És ő mi volt?*
/Angol/ Nem tudom mi történt. Minden olyan gyorsan történt. Láttam valamit, de nem vagyok benne biztos hogy mit. Lehet csak a kimerültség vagy a villámok viccelték meg a szemem a nagy esőben….
Nézek fel rá zavartan és aggódva. Úgy fogom a kezét mintha az életemért kapaszkodnék. Minden olyan gondolat, amit a zuhany elnyomott most újra a felszínre jutásért küzd.
*Kimerültnek, zavartnak érzem magam, de annyi kérdésem lenne, de kinek tehetném fel?*
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Este
Miután megnyugtattad magad, hogy a hajónak nincs komoly baja, már könnyebb léptekkel indulsz a többiek keresésére. Végül, amikor már kint állsz Rickyvel és elhangzott a kérdés, tűnődhetsz azon, hogy Kalisha milyen természetű, hogy úgy általánosságban mit érzel vagy ki lehetett a szárnyas alak, aki valószínűleg megmentette Zach életét. Talán mindezek miatt lehetsz picit szétszórt mikor próbálod szavakba önteni a gondolataidat.
Ricky /Angol/ Természetesen indultam segíteni! – ilyesmire emlékszel is – de elestem és ide-oda pattogtam, mire sikerült megkapaszkodni – ha megnézed, valóban akad egy-két lila folt, ami később még néhány színt biztos láttatni enged – S mire kiértem, Zach már elég közel jutott az ajtóhoz, így be tudtam hozni! – ennek örül, megkönnyebbült
S amikor újra kissé kuszán próbálsz hangot adni a gondolataidnak, illetve szorongatod és kapaszkodsz a Matrózodba elég erősen, úgy gondolhatja, hogy a legjobb módja annak megnyugtasson egy ölelés, ami lágy csókkal egészülhet ki. Nem nagyon akar elszakadni belőle, de idővel – ha nem te szakítod meg – akkor a kabinod felé terelnek, ahol lefektetnének és betakarnának.
Nem mozdulnak az ágy mellől, de ha szeretnél ezen változtatni…
-
Figyelem, ahogy Ricky elmeséli, hogy elesett és már az ajtóban látta Zachet, ahonnan már ő segítette be a nappaliba. A friss zúzódásai is ezt támasztják alá. Olyan hihetően megkönnyebbülten mondja ezt, hogy el is hiszem neki.
* De akkor ki volt a fekete szárnyas? Azt hittem Ricky… De ha nem ő az akkor ki? Lenne egy potyautasunk? Akkor meg kell találnunk. De senki nem vette volna még észre? Vagy egy hajó a közelben, amit nem láttam a radaron amit addig folyamatosan lestem? A szárazföld messze van, ahhoz hogy bármi is ide repüljön csak úgy majd el azonnal a viharban. Vagy eleve rossz irányba kerestem és Dimitrios vagy Kalisha lenne? De ők a hídon maradtak. És a vihar, amit úgy éreztem valahol belül hogy nem teljesen természetes eredetű? A potyautas csinálta volna, hogy csak úgy pusztán jóindulatból megmentse a másodtisztem? Vagy valaki egy másik hajóról, amit nem láttunk? Annak se sok értelme lenne. Vagy valaki fogta a még nem vészjelzést? *
Ricky amikor zavartan próbálom szavakba önteni a gondolataim inkább megölel és megcsókol lágyan. Ami jól esne, ha az agyam nem zakatolna minden fáradtság ellenére. Elszakadok a csókból és a szemébe nézek.
/Angol/ Meg kell néznem a radart… lehet, hogy van egy potyautasunk… Láttam valamit… valakit.. Zach leesett a hajóról és valami… valaki megmentette, de nem tudom ki…
* Ki lehetett a fekete? És miért nem keresett meg itt eddig? Lehet nem látott? Vagy egy potyautas… Vagy Ricky csak nem tudja, hogy én voltam a másik és mégis ő volt a fekete? Hogy jöjjek rá mit/kit is láttam? *
Próbálna a kabinom felé terelni, ami ellen nincs erőm ellenállni, de azért a hídon újra ellenőrzöm a radart nincs-e másik hajó a közelben, ahonnan esetleg jöhetett Zach megmentője. Minden maradék erő tartalákom feléltem ezzel. A több napi kialvatlanság és a mai edzés, az izomláz, és a viharban történtek kimerítettek. Ricky lassan az ágyba terelget, lefektet és betakargat. Nem megy az ágy mellől én meg nem engedem el a kezét… Sőt… megpróbálok odabújni, bevackolni a mellkasához ha engedi, de semmivel sem több.
Zakatolnak a gondolatok, a vihar, Inina, a szárnyas, Zach….
/Görög/ Valaki… valami… megmentette… de… Zach… Nerine… Ini… - motyog még valamit…
De végül győz a kimerültség és hamar elnyom az álom.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 24 – 4. nap
Szombat – Késő este
Számtalan kérdés, de egyikre sincs válasz, illetve mindre akad egy határozott talán. Bármi lehetséges, de épp te ne tudnád ezt? Nem is oly régen derült ki, hogy te nem vagy ember, akkor miért ne lehetne erre is valami más, eleddig fel sem merült magyarázat? Ki tudja, hogy mi az igazság, de bármi is legyen, a közmondás szerint az idő végül mindenre megoldást ad. Az eleddig biztosra vélt tudásod a többiek tartózkodási helyéről megkérdőjelezhető, hiszen elméletileg úgy volt, de nem voltál ott, nem láttad. S elméletben a jelzés is kiment, szóval… egyenlőre egy hatalmas kérdőjel az egész, rejtély, amit idővel kideríthetsz.
Ricky /Angol/ Pihenned kell. Eléggé zaklatottnak tűnsz. – említi meg, majd terelt ugye, neked pedig erő híján a hídra már nem volt lehetőséget eljutni – Csak pihenj! Majd én vigyázok rád! – mondja halkan
Aztán mikor helyezkednél, feltart addig, míg melléd fekszik míg végül kedvedre hozzábújhatsz, helyezkedhetsz, hogy hamar félálomba merülj. Még motyogsz picit, de ha volt is válasz, már nem jutott el hozzád, csak a simogatás és suttogást, mely után elég nyugtalan álmok kergetik egymást. Nem marad meg belőle semmi, ha csak az nem, hogy ezúttal erős karok ölelnek és nem a takaró, sőt, nem csak ölelnek, lefognak.
5. nap
Érzed, hogy le vagy izzadva és bár kint még sötét van, de felriadtál-ébredtél és úgy tűnik, hogy váratlanul kezdtél bele, mert az éjjeli-lámpa fényénél látod, szegény Rick arca a szeme körül a bőre gyanúsan kezd színeződni és majd duzzadni is.
-
Megint ezek az álmok. Nem hagynak pihenni. Hirtelen riadok fel belőle. Elsőre meglepő, hogy nem a takarómba vagyok belegabalyodva, hanem erős férfikarokba. Felkapcsolva a kis lámpám veszem észre, hogy megüthettem szegény Ricky-t.
/Görög/ Jeszus… nagyon sajnálom…
Nagyon finoman megérintem a szeme körül, ahol eltalálhattam szegényt. Ekkor kapcsolok, nem biztos hogy a megfelelő nyelven szólaltam meg éjnek éjjelén.
/Angol/ Sajnálom… Hozzak rá jeget?
Nézem mennyire lehet vészes a dolog. Röviden megcsókolom, magam se tudom milyen hirtelen ötlettől vezérelve. Talán bocsánat kérés akart lenni?
/Angol/ Sajnálom… lassan egy hete nem tudok aludni. Nem tudtam, hogy veszélyes is vagyok ilyenkor.
Visszadőlök az ágyban oldalt fekve és a mellkasán pihentetve a karom cirógatom. Fáradt vagyok, kialvatlan. És minden erőmmel küzdök a tegnapi kérdések áradata ellen. Ha jeget kér azonnal szaladok is érte, de amúgy álmosan laposan pillogok fel rá, ahogy újra a karjaiba vackolom magam az arcát simogatva ott ahol megüthettem nagyon óvatosan.
/Angol/ Zavaros rémálmok nyomasztanak, vagy épp az ellenkezője miatt ébredek zaklatottan. Nem tudom mi van velem.
*Lehet nem kéne mindent elmondani neki. Dimitriosnak már megtettem. Szegény… nem akartam bántani. Itt maradt mellettem, ahogy ígérte, erre így hálálom meg… *
/Angol/ Bocsánat… - adok egy puszit a mellkasára ahol épp elérem.
Majd még egyet és lassan felfelé haladva a nyakára majd az ajkaira, ahogy lassan fölé hajolok. Újra megcsókolom, de már hosszabban, már ha hagyja, és vigyázva a kék zöld foltjaira amiket a fedélzeten szerzett a viharban, lassan az ölébe ülök és úgy csókolom tovább.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Kora reggeltől
Az erős férfikarok korábban öleltek és más névre hallgattak, de azért Rickynek sem kell panaszkodnia, bár ő inkább szálkásabb-vékonyabb alkat, mint amit esetleg reméltél. Arról nem beszélve, hogy ahhoz, az éjjeli lámpát felkapcsold, előbb a karokból kell szabadulni, de ezt követően valóban felfedezheted, hogy mit is tettél. Nem rezzen össze amikor megérinted, el sem húzódik, míg te ki tudod tapintani a dudort, aminek azért majd kell egy-két nap mire teljesen eltűnik. Ezt követően egy rövid csókkal kérnél bocsánatot, amit úgy véled, hogy örömmel fogadtak bár kissé talán óvatosan.
Aztán visszadőlsz, most már nagyobb hellyel, de kevesebb testmeleg érzetével, hogy oldaladon elhelyezkedve pillants fel. Talán ezért tudsz nehezen gondolkozni, mert napok óta nem tudsz rendesen aludni, kivéve azután, hogy… talán emiatt, fészkeled vissza magad miután biztossá vált, hogy nem kér jeget – kemény férfi! – úgy helyezkedve, hogy tudd az arcát simogatni. Szavakkal szólsz hozzá, ő pedig figyel, hallgat és nem ítélkezik. Nem akar okosat mondani, nem is mondd semmit, csak tettekkel nyugtat. Cirógatja a felkarod, ami lehet fel sem tűnik, de lassan libabőrös lesz, jól eső érzés.
Aztán mocorogni kezdesz és csókot lehelsz a mellkasára, hogy megismételd, hogy egyre feljebb haladva végül ajkak forrjanak össze. Először csak óvatosan, de hamar bátrabban, hogy a nyelvek csatája egyre szenvedélyesebb legyen mindkettőtök számára. Megint elragad a korábbi szenvedély, valami ősi és eleven érzéssel, mintha te magad lennél az és mikor az ölébe csúszol, a maradék ellenállás is elolvad. Az elkövetkezendő percek, lehet órákká válnak, ahogy vágyaid eluralva téged oly módon követelik a kielégülést, melyet talán így még sosem tapasztaltál.
Ez az érzés uralkodik benned, meg Ricky, aki bizony szintén elveszett ebben az egészben, hogy az egészre, a valamikor menetközben kivágódó ablakon besiető szél hűtsön esélytelenül. Az, hogy az ölben mocorgás után mit akartál az csak rajtad múlt, de az biztos, hogy Ricky semmi ellen nem tiltakozott és szeretett téged ahogy csak lehetett… hevesen, szenvedéllyel és hosszasan. Nem kizárt a poci kezd korogni, mikor két leharcolt ember – illetve egy Elohim emberi testben és egy ember pihegve kómázik összebújva…
-
Egymásba gabalyodva pihegünk egymás mellett. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de a pocakom már elég határozottan jelzi, hogy tegnap sem ettem eleget. Egy elégedett halk sóhajtásból nyögés lesz akkorát nyújtózom. Ahogy lassan felkelek mellőle finoman végigsimítok, cirógatok rajta (karján, oldalán). Lassan kisétálok a fürdőbe és letusolok, majd egy törülközőben kisétálok a szobába ruhát válogatni. Ha Ricky még pihenni szeretne, akkor nem piszkálom miatta. Én most kielégültnek érzem magam. Energikusnak, felszabadultnak, épp nem kínoz a megannyi zakatoló gondolat. Kellemes bágyadtságot érzek.
Mosolyogva simítok végig a ruhatáramon, majd csak úgy ledobom a törülközőm az ágy sarkára. Felveszek egy kis tangát meg egy hozzá illő melltartót. Ruhát még nem választottam. Mászkálok fel alá kicsit a két szoba között. Közben kicsit úgy teszek, mint aki megfésülködik, pedig ez nem egyszerű művelet, meg egy kis testápoló is kerül ide-oda.
Ahogy a dolgozó asztalom mellett elsétálok megakad a szemem a kis levélkén. Finoman megérintem, megnézem újra, de ha semmi újat nem látok a történtek után rajta akkor vissza is teszem a helyére.
Rickyre nézek. Szegény, kék-zöld –lila foltos.
/Angol/ Bocsánat… - mutatok a szememre, hogy az övén éktelenkedő kékségre gondolok. – Egy hete rémálmaim vannak, de eddig senki nem aludt itt hogy veszélyt jelentsek rá.
Gondolok egyet és felveszek egy kis trikót és egy sortot. Lehet lassan mosni is kéne. De ráér az.
/Angol/ Megnézném Zack-et. – kis aggodalommal a hangomban- Meg, hogy merre sodródtunk a tegnapi viharban. Semmi mást nem láttál tegnap este? – kérdezem kicsit zavartan.
* Nem akarom megint azt a gondolat „cunamit” ami tegnap is átcsapott a fejem felett. Valahogy kezelnem kell. Első a hajó és a legénység, aztán a többi. Hátha látott még valaki valamit. *
Miután felöltöztem elindulok. Kint a hídon megnézem a műszereket. Radar, időjárás, koordináták… Ha nincs senki akkor megyek tovább és kint körbejárom a hajóm megnézni, hogy a hajótesten minden rendben van-e, amennyire látható. Árbocok, vitorlák, egy gyors ellenőrzés. Rutinból megy. Meg poci korogva. Újra jelzi, még követelőzőbben, hogy éhes.
*Rutinból megy Nerine emlékeiből. Sokkal több van meg Nerine emlékeiből, mint Inináéból. Remélem azok is lassan felszínre jönnek. És ez milyen fura kifacsart gondolatmenet volt. Tegnap még Nerine voltam, ma meg már Inina?*
Pillanatra megállok és a kezeimre nézek.
*NErine kezeire. Egy ember kezeire akinek elvettem a testét? Én öltem meg, vagy ezzel mentettem meg? Vagy már nem tudtam, csak kihasználtam a lehetőséget? És azt a többiek vajon hogy fogják fogadni? Vagy jobb ha nem tudják? *
Finoman megrázom a fejem, leengedem a kezeim és haladok tovább az ellenőrzéssel.
Természetesen utána megkeresem Zach kabinját, ha addig nem láttam volna. Ha bárkivel találkozom köszönök. De a hajó épsége az első, mert akkor tudhatom a legénységem is biztonságban. Természetesen tudom, hogy Dimitrios ezt a kört már megtette, és ha nagy baj lenne már szólt volna, de azért ez kell nekem is.
Már hangosan korog és morog reggeliért. Remélem van még reggeli. Zach előtt akkor irány a konyha. Remélem hogy a többiek ott vannak és Zach is, mert jól van.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – egészen ebédidőig
Órákkal később – már délelőttben járva – úgy döntesz elég a lustálkodásból. Valójában még tudnád élvezni ezt az egészet, de a pocid nem hagy nyugodni. nem kicsit domborítasz, hogy alaposan kinyújtózz – némi nőisen igaztó hanggal kísérd a dolgot, hogy aztán arra figyelj-eszmélj, hogy minden rezdülésedet élénken csillogó tekintettel figyelik. Amikor cirógatsz, akkor sem mozdul, de a tekintetében továbbra is ott örvénylik az irántad érzett vonzalma, általad ébresztett szenvedély.
A fürdő örömmel szabadít meg a korábbi tevékenység bizonyos nyomaitól, mikor kilépve azt látod, hogy Ricky továbbra is az ágyban fekszik, mint a macska, ami benyalta a kanárit, de amint megpillant, látod rajta, hogy képes lenne folytatni ott, ahol nem rég abbahagytátok. Ugyanakkor, ha nem teszel semmit, csak vágyakozva nézi minden mozdulatodat. Alapvetően gyönyörködik benned, hogy még senki más nem tette, már-már szerelmesen, de ez valószínűleg azért túlzás.
A levélke semmit sem fed, nem úgy Ricky szeme, azonban a monokli talán még vonzóbbá is teszi számodra, a férfi, aki harcolt és úgy tűnik talpon maradt! A szavaidnál előbb csak felül, de a végére már felkelt és odalépett hozzád, hogy megérintse az arcod, finoman tenyerébe fogja azt és úgy szóljon, hogy a pillantásotok találkozott:
Ricky /Angol/ Semmi baj, Donna Capitano. – az az akcentus… – bármikor vállalom, ha ettől nyugodtabban alszol – a beszélgetés egyre intimebb hangulatban zajlik és ha hozzásimulsz, érzed az ébredező vágyát, ami talán az aggodalmadra nem válik teljessé – Elkísérjelek? – kérdezi, majd az érdeklődésedre – Nem igazán, pokoli egy vihar volt! – fürkészi az arcod, ki tudja mit kereshet rajta
Aztán elenged és te távozol, mire egyedül maradsz a gondolataiddal. Ebből az ellenőrzés szakít ki kicsit, mely felfedi, hogy minimális károk keletkeztek, de azért akadnak, így ha megérkeztek pár órát biztos bele kell fektetni a kisebb javításokba. Az egész ellenőrző út alatt korog a gyomrod, főleg amikor a konyha felé mész, mert onnan bizony már érzed a közelgő ebédre készülő ételek illatát. Az is lehet, hogy minden mást felülír az éhség és belopakodsz, hogy falatot csenj.
A hídra is eljutottál végül – akár konyhán át, akár anélkül – és látod, hogy Dimitrios ott van a kormánynál, igaz, épp nem avatkozik közbe, a navigáció teszi a dolgát. Nem vett észre téged, kifelé bambul ahol már áttörték a fénypászmák az egyre jobban felszakadozó felhőket, jobb és szebb időt ígérve. Ha szó nélkül távoznál, akkor ezt megteheted, s így a korábbi gondolataid sűrűjében találva magad nézegetheted a kezedet-kezeidet.
Miközben azon tűnődsz mi történt, egy válaszra mindenképp rálelsz, még pedig arra, hogy már csak Inina van, Nerine-ből csupán emlékek maradtak vissza, akár egy halk visszhang, vagy egy távoli csillag fénye, ami már rég meghalt, de még idő, amíg a földről pillantva is kialudni látszik. Ködös emlékeid és leginkább ösztönösséged alapján úgy véled, hogy vonzott ez a test, együtt rezonált veled és egyszerűen elfoglaltad, amikor Nerine elhagyta… amikor… meghalt.
A többi kérdésre neked kell megtalálni a választ, neked kell döntened és a következmények is a tieid lesznek. Végül Zach kabinjánál állsz, ahol most nincs senki és úgy tűnik a férfi is pihen-alszik. Úgy tűnik, hogy a körülményekhez képest végül minden jól végződött, főleg az, hogy mire ebédlőbe érsz, már ott vár téged a frissen forró étel és te megérted, hogy bizony már dél is elmúlt…
Mindenki itt van Zach kivételével, csak rád vártak.
-
Ahogy mászkálok fel-alá fehérneműben, majd a választott sortocskában és topban figyelem fél szemmel Ricky-t. Hagyom lustálkodni, hiszen „megdolgozott” érte.
*A fiatal matrózom nagyon teper. Nagy hatással lehetek rá. Ahogy végig követett a szemeivel. Vajon ez Nerinenek, vagy Ininának tudható be.*
A gondolatmenetből Ricky szakít ki. Miután kérdeztem, közelebb lép és finoman az államnál megérintve halkan kezd válaszolni. Az elmúlt órák eseményei után finoman megremegek ahogy még közelebb lép, hogy szinte összeérjünk. A teste közelsége késztet, hogy finoman hozzá simuljak, de csak egy pillanatra, hogy kicsit kínozzam.
/Angol/ Nem szükséges ekkora veszélyt vállalnod miattam. Nem szeretném, ha a monoklin kívül más sérülést is szereznél miattam.
Finoman megérintem az arcár majd ellépek tőle és az ajtó felé indulok.
/Angol/ Nem szükséges. Pihenj csak még egy kicsit.
Ezzel elindulok az ellenőrző körútra a fedélzetre. Fejben készül a lista a kisebb sérülésekről, amik nem vészesek, de meg kell csinálni, ha kikötőbe érünk. Csendesen magamban megdicsérem a hajómat, hogy ilyen ügyesen átvészelte a vihart. Bár azért az a gondolat lassan befészkeli magát az agyamba, hogy mi lett volna Ha, Én (?) nem tudom lecsitítani a vihart és még benne hánykolódunk egy darabig, és Zach-et sem menti meg az az idegen alak.
Pocakom hangos követelőzése miatt még kerülöm a lenti szintet és a hídra megyek, ahol Dimitrios felügyeli a robotpilótát.
/Görög/ Szia… hogy vagy? Merre haladunk? Nagyon elsodródtunk? – nézek rá a navigációra.
Nem akarok elslisszolni mellette. Sőt… Odalépek hozzá és megölelem röviden odabújok, köszönet képen a tegnap estiért.
Majd miután megbeszéltünk mindent elindulok a lenti szintre is körbenézni. Zach kabinja felé ahol nagy lélekjelenlét kell, hogy ne lopózzak be a konyhába egy falat ételért, majd a gépházba is benézek a hajó másik végén, hogy ott is minden rendben van-e.
Magányomban és a viszonylagos csendben van időm újra elgondolkozni dolgokon. Egy percre megállva a kezeimet nézegetem.
* Ahogy elnézem a testet/testem a tükörben, elégedett lehetek a választásommal. Elvettem ezt a testet mikor Nerine meghalt. A baleset amit emlegetnek, vajon mit láthattak akkor a többiek? De vajon volt ehhez jogom? Vajon megmenekülhetett volna? Igyekszem megőrizni Nerine emlékeit is. De nagyon remélem hogy a sajátjaim is visszatérnek, mert elég zavaró és félelmetes, hogy nem vagyok tudatában milyen képességeim is lehetnek, és azt hogy tudnám kordában tartani. Lásd mikor a viharban valami egészen másnak néztem ki. Na meg az se lenne rossz hogy kik azok akinek a nevei hirtelen az eszembe jutottak. Kik is voltak? Aldinah, Naamah, Tamiel… asszem. Igen, ezek a nevek voltak. Vajon élnek még, vagy csak régi emlékek maradványai? Milyen fura nevek ezek. *
/Görög/ Naamah, milyen fura hangzása van. Vajon milyen nyelven vannak?
A gépház csendes magányában visszahangzik a hangom, mire inkább be is fogom. És csendesen felkuncogok.
*Ez ne legyen egy újabb fura szokásom, a magamban beszélés!*
Mikor a gépház és a motorok ellenőrzésével is végeztem, nameg a magamban beszéléssel, elindulok visszafele. Isteni illatok csapják meg újra az orrom, de most már nem tudok ellenállni és kénytelen vagyok belépni az étkezőbe, ahogy már mindenki ott van és csak rám vártak az ebéddel. Zach kivételével aki pihen a kabinjában.
/Angol/ Sziasztok… rám vártatok? – mosolygom kedvesen és gyorsan le is ülök a helyemre, hogy ne kelljen tovább várniuk miattam. – Isteni az illata nézek mosolyogva Kalishára.
Ha mindenkinek osztottak enni akkor gyorsan neki is állok enni.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – egészen ebédidőig
Amennyire meg tudod állapítani, úgy véled, hogy Ricky téged, illetve Nerine-t látja és akarja ily hevesen. Azt nem tudnád megmondani, hogy ez csak puszta szenvedélytől fűtött testi vágy vagy annál több, esetleg bontakozóban valami, de az biztos, hogy minden perc tökéletes vele. Az is igaz, hogy sok viszonyítási alapod nincs, de ha arra gondolsz, hogy Dimitrios puszta csókja elég volt arra, hogy… s ki tudja milyen férfiak lehetnek még odakint, akikkel nem is találkoztál!
A kínzás kettős dolog, mert nem csak adsz, de kapsz is belőle.
Ricky /Angol/ Ez kötelességem a kapitányom felé! – határozott, ami akár vonzó is lehet számodra – Ez pedig olyasmi – gondol a monoklira – ami olykor nem nagy ár, ha cserében rendesen tudsz pihenni!
Ellépsz, kimész a kabinból, de nem követnek, hagyják egyedül járd be az utat, melyre indultál. Odakint, a fedélzeten sétálsz körbe először, hiszen ez kapta a vihar nagyját, itt lehetnek problémák, mint ahogy találsz is egy-két kevésbé komoly, de majd javításra várót. Idekint már a vihar lassan teljesen elcsendesedett, ez a kissé szomorkásabb idő is kedvedre lehet, úgy érzed néha ez a legideálisabb, még akkor is, ha a vihar maga sokkal inkább a te elemed.
Néhány műszer – miután a hídra értél – megerősíti a korábbi észrevételeket, de újabbakat nem fed fel, így megállapítható, hogy aránylag szerencsésen vészeltétek át az elmúlt órákat. Az, hogy mi lett volna akkor, amennyiben nem tudod lecsendesíteni a vihart, nos az a gondolat ember(ek) elvesztést is jelenthette volna, illetve sokkal több kárt a szeretett Yachtodban. Eddig jutsz, aztán köszönsz Dimitirosnak, aki épp rutin ellenőrizte, ahogy nézed az útirányt és ki tudja még mi mindent.
Dimitrios /Görög/ Kapitány! – fordul feléd és mosolyog rád – Remekül köszönöm! – így, hogy nem lett komolyabb baj – Jelentem, minden rendben van! – közli őszinte, halk hangon
Ami teljesen elhalkul amikor odalépsz és megöleled, sőt, befészkeled magad kicsit. Nem löknek el, mi több, átölelnek, de aztán el is engednek amikor távoznál, hogy aztán éhséggel küzdve, igencsak megindult nyáltermeléssel és korgó pocakkal állj ellen a finom illatú kísértésnek. Ami azt illeti, nehezen gondolkozol, talán ezért tévedtél el egy-egy kanyarnál, mert a több napja nem ettél rendesen, de közben nagyokat hancúroztál most megszedte a vámját.
Talán nem vagy ember, de úgy tűnik örököltél nem egy dolgot, ami igencsak emberivé tud tenni. Nerine átka lenne e, mert elfoglaltad a testét? Nem tudod. De az biztos, hogy lehetett volna rosszabb, akár sokkal rosszabb is. Jogod… egy felől hallod a hangot, amit korábban is az Esszenciád mélyéről, hogy természetesen volt jogod, van egy másik gondolatod, miszerint nem volt helyes, de ha nem ez, akkor vajon miképp?
Mikor kiejted a nevet, azt valami más, valami sokkal ősibb és természetesebb nyelven teszed, de ennél több szó nem jut eszedbe. Valami megmoccant a Tudatod mélyén, de épp csak egy picit. Talán legközelebb már több fog, de most az is lehet, hogy kuncogásod megszakad, amikor válasz érkezik a névre, egy olyan hangon, ami szintén ismerősen cseng, de nem mint eddig szinte minden, ez is csak szerű és nem bizonyos.
Hang /Angol/ Hallak téged. – érkezik kísértetiesen, s ha körülnézel, nem látsz bizony senkit – Ki vagy és mit akarsz tőlem?!
-
Figyelem Ricky-t míg mászkálok fe- alá a két szoba között.
* Vajon mi járhat a buksijában? Vajon csak testi vágy csupán, vagy esetleg valami több? És mit szólna, ha megtudná, hogy Nerine nem is Nerine már többet. És a többiek vajon mit szólnának? És ha ő így látja/kívánja Nerinet akkor vajon milyen jobbnál jobb pasik lehetnek még odakint? Az a csók Dimitriosszal… Érdekes, hogy az megvan haloványan, hogy nem volt kapcsolata Nerinek, de az nincs, hogy amik voltak azok milyenek voltak. Jön minden rutinból, de vajon az övéből, vagy az enyémből, amire még annyira sem emlékszem? Mond pár cukit a kötelességről és a monoklikról, amiket bevállal, ha ettől tudok aludni. Bár nem hiszem, hogy a monoklik segítenének az alvásomban. *
Az ellenőrző körúton minden javításra szoruló dolgot megjegyzek. A kinti borongós, szomorkás idő épp nagyon is tetszik. Nyugodt… csendes. Nem úgy mint a gondolataim.
* A mi lett volna, ha… Ezen lehet jobb is nem gondolkozni tovább. Nem így lett. Zach is jobban lesz és a hajónak sem lett komolyabb baja. De vajon az valami képesség, vagy erő volt, vagy csak pusztán véletlen? Tényleg én csitítottam el? Mondjuk eléggé úgy éreztem… Vajon én is tudok repülni? És ki a fene volt a másik? Hogy köszönjem meg így neki Zach megmentését?*
A hídon a műszerek is azt támasztják alá, amit fent a fedélzeten láttam, tapasztaltam és Dimitrios nyugodtsága is. Nem is firtatom a dolgokat, hiszen biztosan tudom, hogy ezeket már ő is felmérte és tisztában van mindennel. Jól esik a viszont ölelése, de nem tartóztat így mehetek tovább. Kap még egy búcsú puszit majd irány lentebb.
Az éhség nagy úr. Lassabban forognak a gondolataim. Mintha el is tévesztenék néha egy-egy kanyart a gépház fele menet.
* Fura érzés. Nerint hogy küzdött meg vele? Ahogy emlékszem, nem sokat evett a baleset előtt sem. Nem hinném, hogy ez lenne a bosszúja azért, mert elfoglaltam a testét. Én mintha még sosem éreztem volna ilyet azelőtt. De most még van dolgom!*
Gépházban a magányomban próbálgatom a hangom és a kis hangok is fejemben a jelenlétükre felhívni a figyelmem.
* Jogom volt hozzá és a nem volt. De őszintén, erre ki tudhatja a választ? És ha nem ő akkor ki? Egy nagydarab hájas pasi? Legalább a szerettei úgy tudják, hogy él… még úgy tudják. De mivel teszek jobbat? Ha ebben a hitben hagyom őket, vagy ha színt vallok? De mihez is kezdek ebben a világban egyedül, úgy hogy egyikünk emlékei sincsenek meg teljesen?*
Ahogy kimondom a nevet fura érzés kerít hatalmába. Mintha ez a név valami fura ismerős nyelven lenne, itt van a nyelvem hegyén… De megint ez a csalódottság, hogy nem emlékszem rá. Épp felkuncognék azon hogy magamban beszélek mikor valaki válaszol.
*Egy oly ismerős hang, de honnan a fenéből? Megint ez a fura emlékszem is meg nem is… És a hang honnan jön?*
Hirtelen körbefordulok a gépházban, de sehol senki…
/Angol/ Ki az? És hol vagy? Nem látlak, gyere elő! Nerine vagyok a kapitány! Gyere elő potyautas!
*Ki az? Hol bujkál? Még is lenne egy potyautasunk?*
Lassan elkezdek körbejárni a gépházban amennyire lehet.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő
Rengeteg a kérdés és alig akad válasz. Legalábbis így, hogy csak magadban elmélkedsz rajta. Lehet, hogy ez is egy út, idővel felfed valamicskét a válaszok közül, de az lehet, hogy csak körbe-körbe kergeted a farkincádat és sosem jutsz előbbre, ha csak némán kérdezel. Mindenesetre nem unatkozol az biztos, van gondolat bőven amin el lehet tűnődni, de a végén lehet már csak a fejed fáj, mert eredmény nem sok lesz.
Egy puszival később, már más kérdések foglalkoztatnak, de mi tagadás ezek se sokkal jobbak, választ ezek sem akarnak adni. Mindenesetre egy dolog biztos, még pedig az, hogy Nerine valahogy elboldogult, szóval ha egy ember képes rá, akkor te Inina, Lammasu az Adad kórusból tuti, hogy meg tudod csinálni! Még egy-két rafinált kérdés marad a végére válasz nélkül, de a magányos beszélgetésedre érkezett válasz alaposan kizökkent
Hang /Angol/ Éppen most mondtad ki a nevem, ne játszd a hülyét! – nem egy boldog hang – Te ki vagy? – kérdez vissza, szerinte jogosan, ezt érzed a hangszínéből – S persze, hogy nem vagy Nerine meg kapitány, mert ilyen ostobaságok nem léteznek a Mélységben! – közli, hogy a színjátékodra egyáltalán nem vevő
Hiába minden, úgy tűnik nincs itt vagy ha igen jól elbújt, és végül te is ráébredsz arra, hogy bizony nem a füleddel hallod őt, hanem valami sokkal természetesebb mód számodra, a fejedben!
-
A sok… rengeteg kérdésből a Hang rángat vissza. Keresem a forrását, de sehol nem találom a gépházban.
Ahogy válaszol meg, egyenesen félelmetes és dühítő egyben. Mégis csak az én hajómon vagyunk… vagy ő nincs itt?
/Angol/ Nem szokásom a hülyét játszani. Nem akartalak zavarni…Tegnap esti viharban eszembe jutott ez a név, a neved… De ha nem vagy itt, akkor hol vagy? – érezhető értetlenség a hangomban, kicsit összezavart.
Leülök az egyik kiszögellésre, ami elbír és nem lesz baja tőle.
*Nem tudom mennyire bölcs dolog elárulni egy idegen névnek hogy nem emlékszem semmire. De félek hogy ha nem kérdezek akkor sosem tudom meg ki vagyok igazán.*
/Angol/ Nerine vagyok, legalábbis tegnap esti ezt hittem. Ezt hogy csinálod? Mármint hogy a fejemben beszélsz? És hogy érted , hogy „ilyen ostobaságok nem léteznek a Mélységben!” ?
*Barát vagy ellenség? Nem emlékszem érzésekre sem a nevekkel kapcsolatban, kimondtam az elsőt ami eszembe jutott, de mi van ha nem barát volt? A hangja nem épp kedves. Vagy csak megzavartam valamiben. És ha most hibát követtem el? Vajon így le tud követni hol vagyok? Narine név nem olyan ritka errefelé hogy egyből tudja ki vagyok… Remélem. Vajon elmondhatom a Nevem? Nagyon tudni akarja…. *
Várom a válaszát. Próbáltam őszinte és zavart hangot megütni, ami ugye nem nehéz mert pont így érzem magam. Bár magam se értem miért, hiszen a saját hajómon vagyok és messze mindenkitől.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő
Naamah /Angol/ Még is megzavartál! – közli kissé ridegen – a Teremtőre! Ennyire tudatlan lennél? – ebben akad némi döbbenet is – Minden Elohim képes telepatikus kapcsolatra, amikor kimondja valaki nevét! – érzed, kioktatnak, mint egy gyereket, talán annak is néznek – Természetesen ott, ahol lennem kell! A Mélységben! – amolyan dá, hol máshol?
Ülve sem lettél okosabb, kivéve talán azoktól, amiket elmondtak neked. Semmi más, hiába a többi kérdés. Jó kérdések, kiválóak a maguk nemében csak épp választ nem adnak. Ami azt illeti, nem kizárt, hogy ezek után csak még több lett belőlük, ahelyett, hogy (végre el)fogynának.
-
*Most sérteget és kioktat? Miért is teszi? Ki is ő? Fogalmam sincs… Tényleg gyermek lennék? *
/Angol/ Tudatlan? Ne sértegess kérlek! – próbálom elvenni az élét a mondatomnak. – Telepatikusság? Érdekes… Akkor is tudunk beszélgetni így, ha nem mondom ki hangosan a szavakat? Azért remélem a gondolataim nem hallod…? - elgondolkozva.
*Vajon mit mondhatok el neki? Vajon barát vagy ellenség?*
/Angol/ Tehát a tenger mélyén vagy? Melyik tenger? De hisz ha ott vagy akkor valami tengeralattjáró vagy ilyesmi kellene, akkor ott is kell legyen kapitány… Nem értelek.
Ülve sem lettem okosabb, de kényelmesebb. Így is maradok.
*Bár elég fura magamban beszélgetni a gépházban, remélem senki nem hallja meg. És vajon meg egy hangos beszéd nélkül is? Vajon hallja a gondolataimat is?*
/Angol/ Nem vagyok tudatlan, de… - itt inkább elharapom a mondatom. – De nem tudom te kivagy és hogy bízhatom-e benned… - gyanakvóan.
*Hiszen nem tudok róla semmit, csak egy nevet… És vajon az álmomban szereplő férfi ki lehetett? Vajon a másik két név is ilyen „kedves” lesz? *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő
Naamah /Angol/ Még ezt sem tudtad! S ha úgy akarom, akkor kedvemre sértegetlek… gyermek! – kezd mérgesebb lenni, mint eddig volt – Árad belőled a tudatlanság! A helyedben polipot tömnék a számba, mielőtt több hülyeséget beszélek! Természetesen nem hallja senki a gondolataidat, bár ezek után mindenkinek jobb, hogy így van. – közli kissé mélyebb, gonosz(nak szánt) hangszínnel – Miért érdekel hol vagyok? – vált a lekezelő, kíváncsi-gyanakodóvá – Ez is csak azt bizonyítja, hogy ostoba vagy! Egy Elohimnak nem kell tengeralattjáró, csak annak kell lennie aki! – dörgöli az arcodba, a másik kérdésedet nem is méltatja válaszra – Ne bízz senkiben! – enged fel és kacag, nevet, jókedvét kissé mérgezi a bizalmatlanság – S minek szólítottál, ha semmit sem tudsz?
-
/Angol/ Nem vagyok gyermek! Nem tehetek róla, hogy…
Veszek két mély levegőt, hogy lenyugodjak. Kezeim ökölbe szorulnak, hogy ne kiabáljak egy hanggal a fejemben.
/Angol/ Nézd, nem kell a lekezelés, és a kioktatás! Mikor válaszoltál, reménykedni kezdtem, hogy valaki felel a millió kérdésre, ami a fejemben van. De látom rosszul tettem…
Kicsit elkeseredve.
*Az első a fajtámból, akivel beszélni… „beszélni” tudtam és sérteget és lekezel. Mind ilyen? Remélem nem. Én nem vagyok, csak vannak normálisak is. Bár bizalmatlanságot hallottam ki a végén a szavaiból. *
/Angol/ Hogy miért? Azt se tudtam, hogy ez lesz mikor kimondtam a neved. Ez a név az első ami eszembe jutott. De rosszul tettem a dolgot. Sajnálom.
* Nem hiszem, hogy ő lenne az aki segítene… Mostmár nem is tudom akarok-e bízni benne. De ha mi még is jóban voltunk, csak ő is bizalmatlan? Mondjuk még semmit nem mondtam magamról. Így nem tudhatja ki vagyok...*
/Angol/ Inina vagyok…
* Innen nincs visszaút… Remélem nem hibáztam nagyon azzal, hogy elmondtam a nevem. *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő
A kirohanásodra nem érkezik válasz, érzed, hogy maga a csend egyfajta vélemény arról, amit mondtál és nem igazán ért egyet azzal amit te próbáltál hangsúlyozni. Úgy tűnik, hogy Naamah pontosan tudja, hol és hogyan érintse meg a „Lelki-világodat” amitől az viharossá válik. Nem is veszed észre, csak próbálod irányítani, ami csak többé-kevésbé sikerül.
Naamah /Angol/ Remény…
Ha már hallottál igazi megvetést, akkor most rádöbbensz, hogy ez valami több, valami más, olyasmi, amitől ez a szó majdhogynem értelmét veszti.
Naamah /Angol/ Nem látsz semmit. – közlik veled nyugodtan, s tudod, hogy mosolyognak – Neked egy mentorra van szükséged, melyet meg is kaphatsz… – hagyják a levegőben a dolgot, aztán a neved hallatán – Hm. Inina.
S mikor kimondja a neved, valami halovány kép kezd vibrálni arról, hogy ő hol is lehet. Sötétség veszi körül, de valami gyenge fény, valami, ami az őt körülvevő fénytelenségben vakítónak hat, de mégis szinte elveszik benne. Nagyon kellemetlen érzés, de valójában ilyen a mélység. Nem tudod kivenni a részleteket,
Naamah /Angol/ Erős az akcentusod. – közlik, de mintha most elgondolkodtak volna, így, hogy tudják ki vagy – Merre vagy most?
-
*Nem is ismer, de megtalálta az egyik gyenge pontom? Miért sérteget ismeretlenül is? *
Két mély levegővel próbálom lenyugtatni magam.
* És még ki is nevet… *
/Angol/ Miért sértegetsz? Mit tettem ellened? Ha nem tetszik, hogy megszólítottalak, akkor biztos meg is lehet szakítani a dolgot… Te biztos jobban tudod ezt!
*Nem megy az önnyugtatás dolog… *
Újabb két mély levegő, majd újabb kettő.
* Az első a fajtámból, de lehet nem tőle kéne várni a segítséget?*
/Angol/ Mentor, tanár, segítség… nem mindegy hogy nevezzük? Reméltem, hogy kapok… de már nem vagyok biztos, hogy pont tőled kellene.
* Fura érzés mikor kimondja a nevem… És mi ez a fura kép, ami feldereng előttem… az a fény a sötétségben… ez az amit ő lát? Vagy amit láttatni akar? Vajon látja, hogy hol vagyok? Remélem nem…*
/Angol/ Ismerős ez a név? Akcentus? Tengeren vagyok…
*Nem mondok többet, egyre kevésbé szimpatikus… *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő
Naamah /Angol/ Hm, lehet, hogy… mennyi idős a tested? Tizenkettő? – érdeklődik kíváncsian, majd csend
Feltűnhet, úgy tűnik, hogy a hang nem válaszol már többet. Kérdezgeted tovább hosszabb-rövidebb ideig, végül teljesen biztos vagy benne, hogy reagált valamire, amit mondtál vagy épp nem. Sőt, hallható, hogy tudta, miképp szakítsa meg ezt a… kapcsolatot?
-
*Na remek… sérteget és ő sértődik meg… Legközelebb ha eszembe is jut egy név, akkor nem a legelsőt mondom ki egy gépházban egymagam… Még hogy mentor, és még hogy 12… maradjon is ott ahol van!*
Felállok és két mély levegővel megpróbálom lerázni magamról az ideget amit belém ültetett a stílusával. Megrázom a kezem és megropogtatom a nyakam. Mosoly és elindulok az étkező fele. Kezem a pocakon mert már nagyon hangosan követeli a figyelmet.
* Lehet inkább nem szeretnék másokkal találkozni. Ha mind ilyen, akkor jó nekem egyedül is. Majd csak bevillannak emlékek amiket lassan összetehetek. Nerine emlékei segítenek ebben a világban elnavigálni, Inina emlékei meg lehet jobb ha nincsenek is ha ilyen nagyképű seggfejek vannak csak benne…*
Az étkező ajtóban még egyszer lerázom a kezem, hátra simítok egy rakoncátlan tincset, majd belépek. Isteni illatok csapják meg újra az orrom, de most már nem tudok ellenállni és kénytelen vagyok belépni az étkezőbe, ahol már mindenki ott van és csak rám vártak az ebéddel. Zach pihen a kabinjában, ahogy vártam.
/Angol/ Sziasztok… rám vártatok? – mosolygom kedvesen a nyílvánvaló kérdés után. Gyorsan le is ülök a helyemre, hogy ne kelljen tovább várniuk miattam. – Isteni az illata - nézek mosolyogva Kalishára.
Ha mindenkinek osztottak enni akkor gyorsan neki is állok enni. Próbálok nem gondolni az elmúlt beszélgetésre, és arra a bunkó alakra, akinek csak a nevét tudom és a modorát ismertem meg.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő… után kicsivel
Puffogsz egy sort, majd mérgelődés után még bosszankodsz is, hogy biztos kiadd a mérged, végül elindulsz oda ahova eredetileg is gondoltad. Útközben még kísérthet a nő hangjában csengő incselkedően piszkálódó zönge, a nevetésének hangja és kioktató stílusa, de talán volt ott valami más is, esetleg akaratlanul elmondott ezt-azt, amit eleddig nem tudtál: például, hogy nem tudsz semmit! Szinte hallod, ahogy ezt újra és újra hozzávágja és egyik alkalommal sem tűnik jobbnak, mint az előző.
Talán még akkor is ott suttog a tudatod mélyén, amikor az étkezőbe érsz. Hiába a ropogtatás amire Dimitrios mindig bosszankodva néz, vagy a korgó pocak, amit olykor Zach csendesít el valami otthoni íz-világgal, valójában semmit nem tudtál meg arról, aki a Mélységben van. Megszületik néhány gondolat arról mit is kéne csinálni ezekkel az esetleges találkozókkal, de úgy tűnik, hogy ellene sem mellette nem szól senki, neked kell eldönteni, hogy mit teszel ilyesmivel a jövőben. Az, hogy az emlékek milyen gyorsan jönnek, az pedig még ennél is bizonytalanabb…
Rendezetten lépsz be, de sajnos már elkezdték az evést. Valószínűleg vártak egy ideig, de mikor így eltűntél és nem találtak, akkor úgy vélték, hogy félretesznek egy adagot. Ott van ahol ülni szoktál, le van takarva – minden bizonnyal, hogy melegen tartsa. Úgy tűnik, hogy a rövidnek hitt beszélgetés több időt rabolt el, mint szeretted volna. Zach a gyógyulás áramlatain lebeg, ő most érhető, hogy miért nincs itt, de ahogy korábban láttad, valószínűleg nem marad étel nélkül, lesz aki gondoskodik róla. Valaki biztos.
Egy összetett „Jó étvágyat kapitány!” érkezik, majd csendesen telik az étkezés. Úgy tűnik, hogy mindenkinek van valami amin rágódhat és az nem csak az étel. Ellenben nem is zavar senkit, hogy nincs nagy zsivaj vagy keresztbe-kasul beszélgetés, hanem élvezhetik az ízeket, amiből akad rendesen. úgy tűnik Kalisha valóban egy főnyeremény, ahogyan Ricky is hozott magával valamit, amit már napok, ha nem hetek óta nem éreztél. Inkább az utóbbi, de ebbe belegondolni is rossz, így lehet nem is teszed. Idővel látod, hogy lassan mindenki az ebéd vége-felé tart…
-
Az étel isteni, és étkezés csendes. Nem habzsolva, próbálom élvezni az ízeket, pedig már nagyon éhes vagyok.
* Túl csendes nekem, de nincs kedvem megtörni a csendet. Jó lenne valakivel ezt megbeszélni, de hogy is vezethetném ezt itt fel? „Figyú… so van ez a dolog ami történt a viharban és azóta beszéltem telepatikusan valami bunkó alakkal…” Még a végén a diliházban kötök ki mikor kikötünk… Pedig jó lenne ezt végre megbeszélni, mert felrobbanok… Nem tudom mi van velem, tanácstalan vagyok, és mikor valakit találok aki segíthetne az egy arrogáns barom… *
Veszek egy mély levegőt és befejezem az ételem. A többiek már befejezték, én később kezdtem. Nem haragszom rájuk, hogy nem vártak meg, hiszen én tűntem el.
*Mit is kéne csinálni étkezés után? Minden rendben, ami javításra szorul azt majd a kikötőben és nem annyira vészes, hogy aggódnom kéne. *
Miután befejeztem a tányéromat a mosogatóba helyezem és elkezdem leszedni az asztalt, ha mindenki befejezte. Tervem az, hogy elmosogatok, ezzel is megköszönni a finom ételt és a sok munkát amit belefektettek. Azért közben felteszek egy kérdést, hátha valaki volt bent nála, hiszen én nem jutottal el odáig már.
/Angol/ Zach hogy van? – finom őszinte aggodalommal. – Ha kikötünk azért kísérjük el egy orvoshoz. – ajánlom fel.
Közben elkezdem bekapcsolni a mosogató gépet. Ha elindítottam, akkor felmegyek a hídra és kicsit a hajómmal kezdek foglalkozni. Ha kell, leváltom Dimitriost.
* Vajon valamelyik másik névvel is működne ezt a telepatikus izé? Vajon az is egy arrogáns idióta lenne? Ki lehetett az a fekete alak éjjel? A hajón van vagy a közelben egy másikon? vagy képes volt a partról a viharban iderepülni? És vajon erre hogy fogok mind választ kapni? Akármin is kezdek agyalni csak a kérdések sokasodnak és sehol egy nyomorult válasz… Túl sok ez így…. nem ér… hogy oldjam ezt így meg egyedül? Kiben merjek annyira megbízni, hogy ezt megoszthatom vele úgy, hogy nem rémül meg vagy utál meg, vagy zárat elmeintézetbe? Dimitrios-t és Zach-et elég régóta ismerem, de vajon, hogy fogadnák, ha bevallanám, hogy már nem a szeretett kapitányuk vagyok? Bár én részben annak érzem magam és lehet, szeretnék is az maradni. Bár érzem, hogy többet láttak, mint amit elmondanak. Illetve Zach valahogy mindig kerüli a témát. Vajon, most mit látott? És Mire emlékezhet? Csak egyre több a kérdés, de sehol egy válasz… *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő… után kicsivel
Dimitrios /Angol/ Pihen. Alszik, azt hiszem. Később Kalisha visz neki ebből a finomságból, hogy másképp is visszanyerje az erejét. Aztán ha úgy érzi, akkor majd elszórakoztat minket valamilyen hitetlen tengeri történettel! – mosolyodik el halványan, kissé talán biztatóan is hat mindenkire – Természetesen, Ricky már jelezte segítségünkre lesz ebben, addig én intézem a kikötői díjat és a javításokat! – felosztották a munkát.
Kalisha – amennyiben nem szeretnél semmit – úgy távozik Ricky társaságában, így hagyva titeket kettesben. Dimitros segített a piszkos tányérokkal és edényekkel, majd rád figyel, mikor te a gondolataidba merülve azt tervezed, hogy mi legyen a következő lépés. Elkezdtél volna foglalkozni a hajóval, de annyira elvittek a gondolatok, hogy arra eszmélsz nem csináltál semmit, csak a mosogatógép kezdett el zúgni picit hangosabban, ahogy a teszi a dolgát.
S egy Dimitrios áll melletted…
-
Dimitrios mint mindig, most is elintézett mindent előre. Le vagyok lassulva… Bíztató kijelentésére elmosolyodom.
/Angol/ Legyen így – mosolyogva, bizakodva.
Elkezdünk kettesben pakolni, de nagyon elmerenghettem, mert észre sem vettem, hogy a gép megtelt és elindították. Megdörzsölöm a szemeim, próbálok visszatérni a ezernyi kérdésből a jelenbe kerüljek. Körbenézve Dimitrios áll mellettem. Kettesben maradtunk. Nagy szemekkel nézek fel rá.
*Úgy elmondanék neki mindent. Mindent, amit érzek, ami nyomja a lelkem, azt a rengeteg kérdést. *
Lassan odalépek és csak megölelem.
*Nem merem elmondani… Félek, hogy nem fogadná jól a kapitánya elvesztését és azt, hogy valahogy mégis az vagyok. De ha nem mondhatom el senkinek akkor megfulladok … *
Egy mosollyal nézek fel rá miután mélyen beszívtam megnyugtató illatát.
* El kellene engedni, el kellene mondani mindent. Itt vagyunk kettesben, minden adott… csak én nem. Félek… *
Lassan elengedem, majd körbenézek van-e még valami pakolni való.
/Görög/ Ne haragudj… a baleset óta nem vagyok önmagam. Zakatol az agyam… Annyi mindent mondanék, de nem tudok.
Kezemet tördelve állok előtte még mindig a konyhában kettesben, küzdve önmagammal. Felhozva érveket mellette és ellene. A tekintetét fürkészve, hogy reagál az elejtette vallomásra, amit valszeg nem úgy ért, ahogy én értette.
* Hogy kezdjek bele? El kell mondanom, nem hazudhatok neki/nekik sokáig, annál rosszabb lesz a beismerés. De mi van, ha elutasít, ha megutál és egyedül maradok még jobban. Vagy ha bántani akarnának, vagy bármi… Félek… *
Újra és újra szóra nyitom a számat, hogy belekezdjek a vallomásba, de mindannyiszor a félelemtől elszorul a torkom. A harmadik próbálkozás után inkább feladom. Rám egyáltalán nem jellemző módon, de nem tudom ezt a helyzetet kezelni. Riadt kismadárként inkább menekülőre fogom és az eredeti tervemhez tartom magam, irány fel a hídra. Fent veszek két mélyebb levegőt, hogy koncentrálni tudjak és a műszereket végigfutva a térképet és a navigációt megnézve megsaccolom meggyi idő van még hátra míg kikötünk.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő után
Minden a megfelelő mederben zajlik, nincs szükség már külső beavatkozásra. Amit lehetett megtettetek, vagy hamarosan valaki megnézni, átvizsgálja vagy épp ellenőrzi. Kettesben maradtok és mikor nagy szemekkel nézel rá, egy tőle megszokott vidám mosoly a válasz, mely csak akkor tűnik el előled, amikor ölelésbe menekülsz. Az Esszenciád mélyén pontosan olyan vihar kavarog, amit nem rég odakint enyhítettél sikeresen, talán épp az ideje, hogy ez ne csak ott, de benned is megtörténjen. Ugyanakkor valami a mélységben, a sötétségben ami benned van, folyamatosan suttogja azt, hogy a félelem nem természetes dolog, hogy tépd szét, semmisítsd meg, akár úgy, hogy magát a félelem forrását szeded ízekre: Dimitriost!
Minden múló perccel egyre nagyobb súllyal nehezedik rád a titkod, az, ami történt és hogy mi is vagy valójában, s érzed, ha tovább kell őrizned, elevenen fal fel valami ősi és belső késztetés: rombolj, pusztíts és dúlj fel mindent amit csak érsz! Akkor majd megszűnik minden amit most érzel, nem lesz semmi, ami arra emlékeztetne, ami most félelemre sarkall! Csak legyél az aki vagy és engedd szabadjára a benned lakozó erőt! Hagyd, hogy újraformálja a világodat és így már nem lesz mitől félned. Tedd meg! Most! Cselekedj!
Illatokat érzel, miközben magaddal és magadban hadakozol, olyasmit amit Nerine érzett megannyi alkalommal! S bár picit téged is megnyugtat, de egyben emlékeztet is, te nem Nerine vagy! Te nem ölelted sokszor ezt a férfit, nem sírtál a vállain, nem bújtál a karjai közé: te fellázadtál és büntetésed a fogság volt, melyből csak Nerine halála mentett meg! A mosolyod sem az a magabiztos és megszokott, hiába minden erőfeszítés és ezt érzed te is. Elengeded őt, és elhúzódsz, nem látod miképp tekint rád, de néhány szó azért kiszakadt belőled.
/Görög/ Tudom. – mély baritonja átrezeg a testen, végigsimít a lelken – De nincs miért aggódnod – nyugtat(na) meg. A pillantása együtt-érző, de látod benne a bizalmat is – Nincs olyan, hogy lehetetlen… - s eszedbe jut, ilyenkor azt szoktátok mondani: „csak tehetetlen”.
Ugyanakkor a félelem erősen mar beléd, kínoz és mérgezi a szíved, nem hagy nyugodalmat és bizony érzed ahogy az erőd is apadni kezd. Minden rettegéssel teli szívverés egyre gyengévé tesz, egyre inkább vonzónak tűnik a megoldás: töröljük el a félelmet és akkor már nem kell nyugtalanságban hánykolódnod. Aztán valami elszakad, eltörik vagy csak nem a megfelelő pillanatban bukkan fel és te menekülnél. Kivéve, hogy nem tudsz, mert erős karok fonódnak köréd és ölelnek egy izmos-férfias testhez. Nem tudsz menekülni! Talán pánikolsz? Vagy harcolsz a szabadulásért? A benned erősödő sötétség bizony tettekre kényszerítene, kérdés az Akaratod még elég erős e ahhoz, hogy ellenállj!
/Görög/ A legnagyobb viharok utána legtisztább a napsütés! – suttogja, forró lehelete cirógat, talán valóban úgy érzed – és nem csak képzelődsz – hogy biztonságban vagy – Még a Titánok is kiszabadultak egyszer végtelennek tetsző fogságukból! – puszil a hajadba, érzed az illatát is magába szívva.
-
A félelemre megint az erőszakos sötét gondolatok kezdenek kavarogni a gondolataim peremén. az ölelésébe menekülök előlük, de nem segít. Csak arra emlékeztet, hogy nem az ő Nerine-je vagyok…
Menekülnék, de nem enged csak még szorosabban ölel magához. Érzem az illatát, a hangját, ahogy átvibrál rajtam.
* Miért nem hagy… csak ölel… de nem tudom hogy mit látott a viharban a balesetemnél… Nerinet öleli és nem engem Ininnát.*
Lassan könnyek gyűlnek a szememben a sok feszültségtől és attól hogy nem engedek a rombolásnak és a sötét gondolatoknak.
* Olyan bíztatóakat mond… Mint ha tudná, csak arra vár, hogy végre kinyögjem… de hisz honnan tudhatná? Aztán persze ki tudja… de ez hülyeség…. *
Szipogok halkan hozzá bújva és próbálom minden bátorságomat összeszedni, hogy kibökjem neki a dolgot akárhogy is lesz utána….
/Görög/ Annyi minden szeretnék elmondani… - a mellkasának beszélve, szorosan átölelve – De félek, hogy …. hogy nem értenéd meg, hiszen még én sem értem… hogy megutálsz…
Megpróbálok kibontakozni a karjaiból, akármilyen biztonságos és megnyugtató… Odébb lépek pár lépést és megdörgölöm a halántékom. Ezzel talán enyhíthetem a nyomást ami a belső viaskodás magammal okoz.
/Görög/ Ígérd meg, hogy ha elmondok valamit, akkor nem bántasz, és hogy végig gondolod, az én helyzetem is. Én nem akartam ezt, ez nekem is új… És fontos… fontosak lettetek nekem…
Könnyes szemekkel nézek rá pár lépés távolságból. Érzem, ahogy remegek belül… Viaskodom magamban a félelemmel és azokkal a sötét gondolatokkal, amik itt bent tombolnak.
*Az elhatározás megszületett lesz ami lesz… De ezt nem bírom tovább. Bár tudom, hogy nem fogok tudni válaszolni a felmerülő kérdésekre, de ő áll itt hozzám talán a legközelebb… Ricky-t leszámítva, de vele egészen más a kapcsolatom. Zach a másik, de ő most pihen és jobb is ha nem zaklatom fel ilyesmivel. *
Keresem a szavakat, hogy is vezessem fel a dolgot, de semmi épkézláb nem jut az eszembe… Inkább kibököm egyenesen.
/Görög/ Nem Nerine vagyok hanem Inina … Nagyon sajnálom, de Nerine… elment abban a balesetben. Én egy sötét mély szörnyű helyről szabadultam ki és valahogy az ő testébe kerültem. – kezeimet tördelve nézek rá és hagyom, hogy könnyeim végig folyanak az arcomon.
Itt inkább most abba is hagyom, hogy megemészthesse, és arcát fürkészve nézek rá… Rettegek a reakciótól, de most már nem tudom visszaszívni a dolgot…
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő után
Dimitrios /Görög/ Akkor mondd el! – mondja lágyan, miközben halk szavakat bizalom itatja át – Ha örökké azon aggódsz, hogy esetlegesen mi történhet, soha nem fogsz tenni semmit. – vélekedik, bár azt nem cáfolja, hogy megutálna, igaz, nem is erősítette meg
Kibontakozásod ezúttal engedik, mintha csak éreznék, hogy most nem elszökni akarsz, csak térre van szükséged a megfelelő folytatáshoz. Végül ígéretet követelsz, bár nem sokat adsz, így a kétkedő tekintete talán nem is oly meglepő. Mindig őszinte, de legalábbis arra törekvő férfi most nem mondja azonnal azt, hogy persze vagy nem teszem. Valóban, érezhetően időt ad magának, hogy jól döntsön. Tudod, hogy tényleg komolyan vesz, hogy miattad is fontolgatja mit is mondjon, végül:
Dimitrios /Görög/ Megígérem, hogy gondolkodni fogok, akármiről is legyen szó!
Hosszan vívódsz, de végül összeszeded a bátorságodat és az akaratot, félresöpröd a sötétséget és kiengeded az igazságot, ezúttal szavak formájában. Nincs pusztító tett, csak a szavak okozhatnak fájdalmat, de ez ebben az esetben nem kizárt, hogy eleve elkerülhetetlen. A monológot teljes figyelemmel követik, tényleg kíváncsiak arra mit is szeretnél mondani, ami ennyire megvisel. Végül ajkaidról lepereg az utolsó szó is, melyet rövid töprengés követ, hogy aztán:
Dimitrios /Görög/ Nem ismerjük Ininát. De úgy tűnik, hogy Inina ismer minket, így talán adott, hogy ezen változtassunk. – nyitott tehát arra, hogy nem vagy őrült, de nem igazán tudja, hogyan kezelje ezt a vallomást – Esetleg először üljünk le csak mi ketten és… – aztán kiderül, hogyan tovább
-
Kezemet tördelve figyelem a reakcióját… alig látok már a könnyeimen át.
* Vége… elmondtam… de most mit fog szólni? Diliházba zárat? vagy kivág a hajóról? Vagy megtámad? Vagy… Csak mondjon már valamit… Az most jó vagy nem, hogy nem támadott rám egyből, vagy szaladt el azonnal?*
Rettegő, de kíváncsi tekintettel várom, hogy végre mondjon valamit. Kezeimet szorosan magam előtt összefonom és a pultnak dőlök. Aztán végre szóra nyitja a száját és …
* Remélem nem őrültnek néz… bár néha magamat is skizofrénnek érzem, de tudom, hogy nem az vagyok. *
/Görög/ Köszönöm…
Visszaülök a helyemre az étkező asztalnál és várom hogy ő is leüljön. A kezeim az asztalra fektetve az ujjaimat kezdem ropogtatni. Majd hirtelen kapcsolok, hogy ezt nem szereti ezért mindig rám szól érte és abba hagyom.
/Görög/ Nekem is zavaros még az egész, millió kérdésem van, de senki nem tud segíteni… Sajnos a saját emlékeim nagyon ködösek és távoliak. Nerine emlékei viszont élénkek és nagyon sok minden megmaradt. Fura kettős érzés. Amire eddig sikerült vissza emlékeznem, hogy Inina a valódi nevem, egy Lammasu vagyok, az Adad kórusából. Egy Lázadó Elohim, jelentsen ez bármit is... Nagyon-nagyon régen úgy ismertek egykor, mint a Viharúrnő. De ennyi. Pár név jutott még eszembe. A rémálmok amik éjjelente kínoznak… nos azok is emlékdarabkák lehetnek arról a helyről ahol évezredeket raboskodtam.
* Ez így talán sok elsőre… nem tudom. Hogyan mondhatnám el neki, ha én magam sem tudom mi van. Mindent elrontok… Őrültnek fog nézni, és a parton már a muszájkabátosok fognak várni.*
Szemembe újra könnyek gyűlnek.
/Görög/ Hogyan magyarázhatnám el ezt neked, ha én magam sem értem a dolgot. Tudom, hogy hangozhat. De nem tudom másképp elmondani a dolgot… Sajnálom. Sajnálom Nerinet… tudom, érzem mennyire szeretett benneteket és ugyan ezt érzem miatta én is irántatok. – az asztalon a fejemet a karjaira fektetem és úgy beszélek az asztalnak szinte. – Jeszus… Ez hogy hangozhatott…
*Össze vissza beszélek… de nem bírom rendezetten elmondani, mert a tudásomban több a luk mint egy ementáliban *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő után
Dimitiros, mint a legtöbb férfi kicsit anyátlannak tűnik a könnyeidet látva, főleg mikor ily soknak engedtél megszületni, így a maga módján próbálna nyugtatni, gátat szabni a további áradatnak. Azonban azt is látod az arcán, hogy te mondtál valamit, ő meg próbálja értelmezni mit is akartál. A bizalom még ott van a szemében, ahogy a törődés és barátság fényei is visszatükröződnek… vagy csak magadat látnád? Végül válaszolt… megköszönöd, bár elég sután hathat, mégis úgy tűnik, hogy elmozdultál a holtpontról.
Dimitrios /Görög/ Igen, néhány név? Milyenek? – kérdezi, érdeklődik, látod őszinte, de az aggodalma is az – Semmi baj, ne aggódj! Minden rendben lesz! – nyugtatna meg, bár jelen helyzetben egy picit mintha bizonytalanabbul hangozna mint máskor
-
Fejem még mindig a keresztbe font karjaimon pihen. Próbálom magam összeszedni... Pár mély levegő, hátha a sírás elmúlik... Abba kell hagyni, nem méltó hozzám, vagy ki tudja, de nem szaladt eddig el sikítva és nem támadott rám sem.
* Eddig talán egész jól vette, nem tudom. Próbálja ő is felfogni. De most őrültnek néz és azért aggódik, vagy azért mert nem érti a dolgot, vagy akármi. Jesszus... meg kéne neki mutatni magam talán teljes valómban... de mi van, ha akkor támad rám, mert csak addig bírja a dolgot? *
Lassan felnézek rá az asztal másik oldaláról és megtörlöm a szemeim majd az arcom. Sokat nem segít, de talán elejét veszem egy újabb sírásnak.
/Görög/ Nevek a múltból. Régies hangzásúak. Nem tudok kik ők, de valahogy az egyikkel tudtam telepatikusan beszélni, de valami arrogáns alak. Csak nevek, de az hogy kik vagy mik voltak és honnan ismerem őket sajnos nem jutottak még eszembe.
*Nem tudom hol kezdjem. Az én balesetemmel, vagy Zach-vel*
/Görög/ Ezért is próbáltam kérdezgetni mit láttatok a balesetem éjszakáján. Próbáltam összetenni a dolgokat a fejemben. De most a viharban ugrott be nagyon sok minden, ahogy Zach megmentésére siettem. Ott a korlátnál kapaszkodva villantak be dolgok. De még mindig csak apróságok. Illetve… hogy is mondjam, valahogy tudtam uralni a vihart, el tudtam valahogy csendesíteni.
*Az alakváltásom vajon teljesen lesokkolná? Vagy akkor értene meg mindent? Vagy teljesen kikészíteném? *
/Görög/ És valahogy akaratlanul is alakot váltottam. Az árnyékom egy emberszerű alakot volt, hatalmas szárnyakkal. A kezeim úszóhártyásak, hosszú fekete körmökkel, magasabb is lettem, a bőröm opálként csillogott és hosszú fekete hajam lett.
*Na most vagy teljesen összezavartam, vagy végképp kiborítottam, vagy az első adandó alkalommal hívja rám a parti őrséget a mentőkkel.*
/Görög/ Ne haragudj… ez biztos nagyon sok így elsőre… Bocsánat… Én sem értem… az egészet, csak próbálok sodródni a dolgokkal, de kikészít, hogy bármi történik, csak 1000 kérdés jön fel.
El is hallgatok, bőven adtam neki feldolgozni valót. Meg se szólalok, meg se merek mozdulni. Várok… a kezem új hagyom, mint1 véletlen az asztalon, hogy megfoghassa, ha akarja. Jól esne, de én most nem merek felé nyúlni… szinte levegőt venni sem.
*Elmondtam kb mindent… ami fontos lehet… kivéve a másik szárnyas alakot… De azt majd, ha ezt megértette, vagy legalábbis elfogadta. *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő után
Igen nehezen találsz vissza, sőt, nem is sikerül teljesen meglelni a korábbi egyensúlyt. A hullámok összecsaptak és nem akarnak engedni, visszanyomnak újra és újra a felszín alá. Akárcsak a takaród, mely korábban csápos szörnyként tartott fogságban igencsak rád hozva a frászt. Most ennél rosszabbnak tetszik amit érzel és tapasztalsz, igencsak ijesztően hat minden! Ugyanakkor van valami benned, valahol mélyen, ami erős, ami hatalmas és azt suttogja, hogy amit most érzel az nem te vagy. Az nem Inina, hanem csak egy ostoba és halott ember érzelmi visszhangjai.
Mikor újra Dimitriosra nézel, látod rajta, hogy nehezen kezeli a helyzetet – ami nem szokása. Most egy olyan dologgal néz szembe, amivel eddig sosem, ezt valahol érzed az Esszenciád mélyén, de hogy meddig képes ellenállni annak ami téged most megtört, az még válaszra vár. Míg hezitálsz, hogy mit kéne és mit nem addig leültetek és eléd tolt egy pohár vizet, amelyre lepillantva láthatod önmagad, illetve Nerine arcát, kissé megviselten. S bár még mindig szépségesek a vonásai, az érzelmi vihar kezd nyomot hagyni rajta.
Megtörölted az arcod s szemed aztán válaszolsz, de te magad is tudod, hogy ezek nem igazi válaszok. Látod is rajta, hogy nem tudja hova tenni ezt a „nesze semmi fogd meg jól”-t, de nem is kérdezi meg ismét. Megértés szikrája ragyog a tekintetében, de lángra lobbanni nem képes. Fogalmas sincs mit akarsz és amit mondasz, láthatóan annak sincs több értelme számára. Nem nevez őrültnek vagy rohan az orvosért – főleg mert nincs is a hajón – hanem felkel és amíg te a „hol kezdjem”en töröd a fejed, addig ő tölt mindenkinek egy erősebbet, mint a tiszta ivóvíz.
Iszik is.
Dimitrios /Görög/ Vihart, olyat, amit eddig még nem. S kölyökkorom óta járom a tengereket! – szóval tényleg pokoli idő lehetett – S amikor eltűntél, akkor úgy éreztem, hogy a vihar a legkisebb gondom – egy pillanatra mindenképp így lehetett – de aztán visszajutottál, a hullámok átcsaptak a fedélzeten és ott voltál, remegve-kapaszkodva. – hallgat el, hiszen amiket mondasz azok képtelenségek, nem is igazán tudja hova tenni – Nos… hát, lehet, hogy… nem kéne ezt a többieknek mondanod. – nem tudni, hogyan fogadná a legénység, mikor ő maga is bár nem néz eszelősnek, de nem is érti – Szóval… nem Nerine vagy? – kérdezi, mert az említett ember ilyesmire biztos nem képes – Akkor ki is? – kérdezi újra, lehet nem utoljára.
Megissza az erőset és tölt még, de a kezedet nem fogja meg. Helyette a poharat, amibe harmadszor is tölt, majd végül felnéz, de nem tudja, hogy mit is akar, hogyan is szeretné elmondani, amit magam sem tud megmagyarázni. Néz téged, és szinte érzed, hogy megpróbál a felszín alá látni, ahogy a jéghegynek is csak a csúcsa látszik, ahogy a tenger is csak a hullámok alatt hatalmas igazán. Ugyanakkor csak egy ember, bárhogy is próbálkozik nem képes arra, amire egy Lammasu. Ugyanakkor sokkal többre lenne képes, ha… nem tudod mikor, de úgy érzed sokkal többre.
Dimitrios /Görög/ Lemegyünk a professzorhoz, aztán… meglátjuk, hogyan tovább.
Távozni készül.
Az üveggel.
-
Nehezen uralkodok az érzelmeimen és a síráson. Ez fura kettős érzést kelt bennem. Az egyik, hogy teljesen természetes, hogy sírok, hiszen ez egy nehéz és stresszes beszélgetés, és a sok feszültség egyszerűen kitört és utat talált. A másik, hogy ez nem én vagyok, ez nem Inina, hanem Nerine érzelmei és hozzám nem méltó.
Kapok egy pohár vizet. Belekortyolok miután megtöröltem az arcom, de nem sokat segít. Látom Dimitrios zavartságát, hogy ez sok neki. Inkább valami erősebbet hoz, tölt magának és nekem is. Én nem iszom bele, most jobb a tiszta fej, de ő lehúz hármat is. Figyelmesen megvárom, míg megkeresi a szavakat.
* Asszem kiakasztottam Nerine halálával és az egésszel. De nem tudom, mi járhat a buksijában. Vajon tudok gondolatokat is olvasni? *
Mesél a pokoli viharról amiben Nerine eltűnt majd visszakerült a hajóra. Lehet ez a vihar is ilyenné fajult volna, de én megállítottam?
/Görög/ Ne haragudj, kérlek. Nem akartalak így lesokkolni. Inina vagyok. Napok óta fogalmazom magamban, hogy mondhatnám el, de sehogy nem hangzott jól. Nem hiszem, hogy a Professzor bármit tud erre mondani, de a levélről úgy érzem, hogy egy ősi nyelven íródott, de nem tudom elolvasni. Segítene, ha megmutatnám magam, a valódi énem?
*Kezébe adom a lehetőséget, én nem döntök helyette, neki kell éreznie, mikor lesz rám kíváncsi. *
Távozni készül… Én is felállok. Érzem, hogy a könnyek újra gyűlni kezdenek, de nem merem feltartóztatni, hacsak nem akar látni a valódi valómban, de ha menni készül nem állok az útjába.
/Görög/ Kérlek…- magam se tudom mit mondhatnék még – adj egy esélyt…. Kérdezz bármit, ha tudok válaszolok.
Hagyom távozni, meg kell emésztenie a dolgokat. El sem tudom képzelni, mit érezhet most belül…
* Rettenetes látni, hogy összetörtem… Itt van neki Nerine félig, de még sem… szeretnék a Nerine-je maradni, de így már ez nem lehetséges. Egy dolog biztos lett, nem ő a fekete szárnyas alak… *
Miután távozott visszaülök a helyemre és engedek a sírásnak. Pár perc múlva mikor már abba tudom hagyni, megmosom az arcom a mosogatónál és elindulok fel a fedélzetre. Felmegyek legfelülre és leülök az egyik fotelbe és csak a tengert nézem, miközben próbálok semmire sem gondolni, csak a tengerre és a hullámokra. Talán ezt hívják meditálásnak, vagy nem tudom, de meg kell nyugodnom, mert ez a sírás nem vezet sehova. Dimitrios kezében a döntés, a válasz joga. Többet nem tehetek. Úgy érzem, a szívem szakad meg attól, hogy ezt elmondtam neki, de hazudni sem bírtam neki tovább.
*Elég! NE gondolj semmire, csak a hullámok, csak a tenger és a messzeség…*
Nem tudom, mennyi idő telhet el így.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Ebédidő után
A vihar kitörni készül és a középpontjában Inina áll. Uralkodni próbál azon, amin nem lehet, s amikor mégis elnyomja, akkor a vihar előtti csend telepszik rá, úgy, hogy a könnyei elfogytak. Szipogás sincs, csak a tény, hogy te nem Nerine vagy. Soha nem is lehetsz, s ez minden múló perccel egyre inkább tudatosul benned. Nem vagy ember sem, ezért nem is igazán tudod felfogni mindazt ami most épp benned és körülötted zajlik, ugyanakkor mégis. De ez nem te vagy, hanem egy emberi lenyomat, emlékek és tapasztalat, olyan, amit te sosem éltél át.
Inina vagy, a Viharok Úrnője, nem holmi síró-picsogó kislány! A feszültség belőled fakad, villámokként csap le ellenségeidre, nem vagy te áldozat, főleg nem a saját erődé! A víz jólesik, bár ez édes, neked pedig azelőtt nem kellett ilyenekkel foglalkoznod. Enni vagy inni, aludni? Soha nem volt ilyen, csak ezzel a gyarló emberi testtel jött mindez, Nerine-el. Vele, aki sok mindent hagyott rád örökül, köztük ezt a férfit, aki most eléggé bambán néz rád, próbálja megemészteni mindazt, amit mondtál, s te nem kímélted, mondtad, ami csak eszedbe jutott.
Dimitiros /Görög/ Hm. – ennyire futja
S nem, nem tudsz gondolatot olvasni, de nem kizárt, hogy olyan vihart akadályoztál meg, ami könnyen igazi veszéllyé válhatott volna. Megtehetted, ahogyan azt is, hogy magad idézed meg azokat az erőket, amik képesek lettek volna olyan viharrá válni, ami darabokra szaggat mindent, ami épp benne volt. Mit akartál és mi lett, az most külön áramlatokon jár, de a többi szóáradatra sem érkezik több válasz mint korábban. Legyen az a levél, a professzor vagy esetleg a valódi éned említése.
Dimitiros /Görög/ Hm? – mi az egyáltalán, hogy Igaz Alak
Végül úgy tűnik elérte s nem kizárt, talán picit meg is haladta őt mindaz, amit egy az egyben rázúdítottál. Láthatóan csak rajtad áll, hogy megmutatod ki is vagy igazán, vagy pedig továbbra is elbújsz Nerine álarca mögött. Megmutatod e azt, amiről, ha nagyon őszintén nézzük, napok óta hazudsz vagy pedig tovább rejtőzöl a mélységben. Láthatóan ez a férfi még azt sem érti pontosan, hogy mi vagy, ha nem az az ember, akit ő a kapitányának hív(ott). Ha elengeded, távozik, ha marasztalod és cselekszel akkor sikerrel jársz.
Nincsenek kérdések, nincs semmi csak annyi, hogy akkor most mi van? Lehet fel sem fogta, hogy hozzászóltál, biztattad valamire, amiről nem tudja meg kéne vagy nem kéne tennie. Persze odaléphetnél, engedhetnél a viharnak és jól megrázhatnád, hogy döntsön, hogy nyögjön ki végre valamit, de csak te tudhatod, hogy így teszel e, avagy ez az egész helyzet egyelőre megoldatlan marad. Itt és most, nincs senki, senki más a legénységből vagy a fajtádból-népedből, sem hangok a fejedben, csak te és a döntés amit meg kell hoznod…
-
Menni készül és csak hümmögni tud. Belül próbálom uralni a bennem tomboló vihart, de Nem sokat segít a tudat még, hogy nem lehet a Nerine-je. De hisz én több vagyok, de fáj őt így látni. A kérdésre, hogy megmutassam-e magam is csak egy hümmentés érkezik.
*Szerintem fel se fogja, mit mondok. Hiába adtam a kezébe a döntést, nem tudja értelmezni a dolgot. Sokkoljam le teljesen, vagy most ezt várjam meg leülepedni, és ha úgy érzi, akkor kérdezzen? Nem kellene tovább bujkálni előtte, ha már így színt vallottam, de félek, hogy ha most megmutatom magam az túl sok lesz neki. *
Nézem egy kicsit, ahogy látom, hogy kattog az agya a sok „fecsegésemre”.
*Túl sok mindent mondtam, de az alapot se fogta fel. Lehet ott van még elakadva hogy Nerine meghalt… nyakon öntöttem egy vödör jeges vízzel és lesokkoltam… Adjam meg az utolsó lökést a dolognak? Megutáljon teljesen? De ez miért is érdekel valójában? Hiszen én nem Nerine vagyok, az érzések csak miatta kavarognak itt a fejemben, az éhség és minden mást is csak ennek a testnek köszönhetem. *
Döntök helyette és nem bujkálok tovább.
*Inina vagyok, a Viharok Úrnője! Nem bujkálok előtte többet!*
/Görög/ Kérlek, ne ijedj meg. Sosem tudnálak bántani. Ugyan azt érzem feléd/felétek, mint Nerine és tudom, hogy neki mindennél fontosabbak vagytok. Ez a lépés részemről is nagy lépés, hiszen ezzel teljesen megnyílok előtted.
Lassan kihúzom magam és engedem, hogy a valódi alakomban láthasson az a férfi, akivel most tudattam, hogy a kapitánya halott. Remélem, megérti így a dolgok egy részét, és talán könnyebben emészti meg azt, hogy nem akarok tovább hazudni. Semmi fenyegetőt nem teszek, lassan mozgok és kérdő, kérlelően próbálok ránézni.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Kora délután
Nem valószínű, hogy Dimitrios – aki bár nyitott a Legendákra – el tudja fogadni egy embertársa halálát. A legrosszabb talán mind-közül az lehet, hogy hazudtál ennyi időn át. Nem fedted fel magad és hamis reménnyel kecsegtettél, hogy Nerine mégis túlélte, hogy leküzdötte azt a vihart, mely majdnem… ami elvette az életét. S mint ilyen, a férfinek fontos volt ez a nő, hiszen a tengeren csak egymásra számíthattak! S ez a bizalom, barátsággá fejlődött, talán több is lett volna, ha a Kapitányt nem ragadja el a vihar, az, amit te magad képviselsz.
Nem kizárt, hogy a megérzésed helyes, hogy elakadt a halálnál. Ha hallotta is amit mondtál, könnyedén lehet, hogy nem azzal van a gond, hogy felfogta e, hanem, hogy elhiheti e. Illetve talán még az is felbukkan a gondolatai között, hogy talán csak valami nagyon félresikerült tréfával próbálod ráhozni a frászt. Ami ebben az esetben teljesen sikerült! Aztán a lehetőség arra, hogy csak valami ostoba viccről van szó, hogy csak félreértés az egész, a remény, hogy Nerine még él, egy hatalmas és kíméletlen pofon képében igencsak fájdalmasan mutatja a valóságot, kinek neve:
Inina
Térdre-hulló férfi szemeit ekkor önti el a könny és érzed, ahogy a Lelkét megtépi a Valóság. Inina. Te. Érzed, ahogy kíméletlenül és kegyetlenül feltéped a múlt fátylát és szembesül azzal, hogy létezel. Léteztek és a világ egykor más volt. Nem tudod pontosan mit érezhet, de a felismerés ott lángol a tekintetében, ahogy a döbbenet és a fájdalom is. Legyőzötten tekint rád, a Viharok Úrnőjére, ki bár biztatta nem ijedjen meg, ez olyan, mint amikor lógva a magasból arra kérnek, hogy ne nézz le…
S míg te a bizalmad hangsúlyozod és megpróbálsz minden apróságot bevetni, hogy enyhítsd mindezt, rá kell döbbenj, hogy lehetetlen. S arra is, hogy ezt bizony a legénység többi része, ha megtudja… vagy amikor? Nem távozik most már senki, nem indulnak el, hanem térdelve-könnyezve néznek fel rád és látod, hogy nyeldekelnek, a szavakért küzdenek. Nehezen jönnek, s tudod, hogy egy olyan férfitől, aki ezelőtt soha nem hódolt be semminek és senkinek, most ki van szolgáltatva annak az eleven természeti erőnek, amit úgy hívnak:
Inina.
Ott állsz – ezúttal – teljes magasságodban talán akaratlanul is, de büszkén kihúzva magad. A bőröd úgy csillog akár az opál, hosszú sötét hajad pedig az óceánok mélyének zöldjében játszik. Ajkaid mikor megrándulnak, érzed, hogy fogaid bár cápáéra emlékeztetnek, még emberinek látszik. Apró, kék fénypamacsok táncolnak és kavarognak körülötted, miközben a testeden olykor apró elektromos ívek születnek és futnak végig a vállaidon, a karjaidat érintve… az úszóhártyás kezekig, melyen hosszú fekete körmök vannak, sőt sokkal inkább nevezhetőek karmoknak, mint bármi másnak. Sugárzik belőled a nyers erő és visszafojtott energia
A viharok vad szépsége.
-
*Bűntudat, de miért is? Mert nem mondtam el neki azt, amiről én sem tudtam? Alig egy fél napja sem jöttem rá, hogy mi is vagyok és még ez is homályos, így ezt a bűntudat dolgot gyorsan el kell engedni. Bár nekem is fáj hogy így látom, hiszen nagyon szeretem Nerine miatt ezt a férfit. *
Nem merek felé nyúlni, megölelni, pedig olyan jól esne. Helyette inkább átváltozom, lesz ami lesz. Teljesen lesokkoltam. Zokogva hullik térdre, én meg csak nézem.
*Nem tudom, mit mondjak, vagy tegyek. Itt állok felette és nézem, ahogy küzd a szavakért, de nem találja őket. *
Lassan letérdelek elé, és tenyérrel felfelé a kezemet nyújtom neki, hogy lássa , nem akarom bántani.
* Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy könnyíthetnék a helyzeten. Én nem emlékszem arra, hogy ezt régen, hogy kezeltem. De asszem régen minden teljesen másképpen volt. Lehet vissza kellene lassan alakulni, vagy jobb ha még így maradok, hogy kérdezhessen? Nem tudom… *
Csendesen előtte térdelve várom, míg megtalálja a hangját. Nem tudom, mit kezdjek a szituval, így várok, hátha összeszedi magát.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Kora délután
Számtalan érzés az újdonság erejével hat, most, hogy tudod nem ember vagy. Ugyanakkor annyira erős benned a lenyomat, hogy szinte sajátodként érzed, így ha nem gondolsz bele, nem is tűnt volna fel, nem a saját, de más áramlatok sodornak. Elsodródtál, de most a megfelelő irányban tett erőfeszítés most elérték a kívánt mélységeket. Sőt, annyira lemerészkedtél, hogy a fénytelenségben a te ragyogásod teljesen elvakította a férfit, akit megörököltél.
Hisz sötét pillanat ez. A halál és annak biztos tudatáé, miközben feltépik az ember lelkének mélyén rejtőző emlékeket, valósággá változtatva mindazt, amit eddig csak történetnek hittek. Nem könnyű szembenézni azzal, hogy a tenger legendái mennyire lehetnek igazak, hogy egy ilyen ragadta el a szeretett kapitányt és hogy mi is várhat az egyszerű emberekre ezután. Mikor felé nyúlsz, ösztönösen húzódnak el, félve talán, de biztos, hogy tartva attól, amit a karmos-úszóhártyás kezek okozhatnak-adhatnak.
Azt veszed észre, hogy ha akarod ha nem, egy idő elveszted az Igaz Alakodat, visszakényszerülsz Nerine testébe, míg a távolból közeledő léptek és halk beszélgetés hangjainak foszlányai jutnak el hozzád, melyek pillanatról pillanatra hangosabbak és tisztán kivehetőbbek, ha most még nem is érted. Az egyik minden bizonnyal Kalisháé lesz, míg a másik, túl halk, hogy biztos legyél benne, de talán Ricky…
-
Ez már nekem is kezd sok lenni. Ott térdelek előtte,ahogy lassan visszaváltozom és a kezem amit felé nyújtok is lassan Nerine keze lesz. Arcomon aggodalom, ahogy férfire nézek.
*Ezek az érzések, amik még tegnap természetesek, voltak, most meg olyan idegennek hatnak, ha belegondolok. De nem akarok, hiszen Nerine jó ember volt és, ha az ő életét szeretném itt élni részben, akkor nem hagyhatom elhalványulni. Szükségem lesz/ van rá, hogy értsem ezt a világot. *
Nézem a férfit, ahogy küzd az érzésekkel és a felismeréssel. Egy fél pillanatig még előtte térdelek és már az emberi kezemet mutatom felé. Nagyon halkan szólítom meg, mikor meghallom a lépteket.
- Dimitrios, kérlek, bíz bennem. Nem ezt akartam. Hagyok nekem időt. De erről kérlek… nagyon szépen kérlek, senkinek ne beszélj.
Lassan felállok a síró férfi mellől és kilesek a konyha ajtaján. Kilesek, majd kilépek a folyosóra és bezárom magam mögött az ajtaját.
* Nem tudom mi a jobb. Elterelni innen a többieket, vagy hagyni, hogy rátaláljanak. Nem tudom. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e… az egésszel kapcsolatban. *
Elbizonytalanodva indulok meg a hang irányába. Cél feljutni a fedélzetre a fenti fotelekhez, ahogy elsőre is terveztem. Ki kell szellőztetnem a fejem. De ha Megszólítanak, akkor beszélgetek velük, addig is Dimitrios-nak időt adva, hogy össze szedhesse magát.
* Összetörtem Dimitriost most… És nem tudom visszavonni vagy jóvá tenni. Nem tudom, mit gondol magában és nem tudom mi lesz ezután. Félek…. Jó velük lenni, családban érzem magam és félek, hogy ez a kellemes érzés amit Nerine-től örököltem elveszik. *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Kora délután
A legegyszerűbb kérdés ami befurakodik a gondolataid közé, hogy élheted e Nerine életét vagy ennél nagyobb hazugság kevesebb létezik? Hiszen nem ő vagy és ezt most már Dimitrios is tudja és az sem kizárt, hogy Zach is tisztában van vele… tudat alatt. S mi lesz a többiekkel? Ricky aki érezhetően vonzódik hozzád, Kalisha aki bár újonc, de olyan lelkes, hogy szinte azonnal belopta magát mindenki szívébe.
Végül szavak peregnek le az ajkaidról, egy kérés is, majd kisietsz és beteszed magad mögött az ajtót. Nem látod ezután mi történik odabent, de nagyon elképzelni sem tudod, hiszen ilyesmi még nem történt veled. S míg a bizonytalanság marja a lényed, addig Ricky és Kalisha érkezik, mely beszélgetést most már ki is tudod venni, hallod őket:
Ricky /Angol/ … talán az segít, valóban! – bíztatóan
Kalisha /Angol/ Egy finom leves mindig ezt teszi! – határozott
Ricky /Angol/ Segítek elkészíteni! Megpucolom a zöldségeket! – ajánlkozik
Kalisha /Angol/ Nos, hmm… jó! Adjunk neki egy próbát! – mosolyoghat talán
Ricky /Angol/ Nem voltál valami meggyőző! – nevet fel
Kalisha /Angol/ Ne haragudj! – bocsánatkérő hangon
Aztán hamar odaérnek – te épp csak elindultál – de ha nagyon sietsz akkor csak két csodálkozó tekintet kaphatsz.
Ricky /Angol/ Donna Capitano? – kérdeznek rá szelíden, de ha szeretnél elsiethesz
Kalisha is megtorpan, de aztán rátok pillant és inkább úgy dönt tovább siet... tudtán kívül Dimitrios felé.
-
*Nem tehetek többet az ügy érdekében. Innentől Dimitrios kezében az életem… szó szerint. Rémisztő gondolta. *
Magam mögött becsukva az ajtót indulok a hangok felé. Főzni készül Khalisha és talán Zach gyógyulásáért. Ricky segíteni szeretne… Milyen kedves tőle.
Melléjük érve a legelbűvölőbb mosolyomat villantom fel, és bízom benne, hogy már nem látszik hogy sírtam. Hallom, ahogy Ricky megszólít, de képtelen vagyok kipréselni magamból a mosolyon kívül bármit is, így haladok tovább. Még azzal a gondolattal is, hogy most megtalálják Dimiotriost…
* Nem is tudom mi lenne a jobb. Lehet jobban járnék ha mindenki megtudná, hogy mi vagyok és ha akarnak kiszállhatnak a hajóról ha visszaértünk a kikötőből… Vagy megvárni Dimitrios hogy emészti meg a dolgot és ezen reakcióból megpróbálni felmérni mi lesz a többiek reakciója.*
Útba ejtem a hidat egy gyors ellenőrzésre és ott megyek fel a fotelekhez, ha minden rendben. Fent leülök és csak a tenger hangját figyelem csukott szemmel. Próbálom kiüríteni a fejem és kicsit semmire nem gondolni.
* Az emberi létezés tényleg ennyire nehéz és zavaros? Most de jó lenne kocogni. Úgy emlékszem Nerine-nek ez mindig segített gondolkozni. Vagy úszni egyet.. úgy hív a tenger, de halad a hajó és még nagyon hullámzik. A többiek biztos nem díjaznák ezen ötletemet. Nem tudom hogyan tovább. Most mindenképpen meg kell várnom Dimitrios reakcióját. Remélem még ma megkeres. Én nem merek már utána menni. *
Ücsörgök fent kicsit csendben.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Délután-este
Miközben azon tűnődsz, hogy kezében az életed, rádöbbensz, hogy ez egy emberi kifejezés, te pedig nem élsz. Igazából a test amit elfoglaltál valóban él, de te mint Adad az emberi kifejezésekkel élve, „csak” létezel. Ez a gondolat egy pillanat alatt bukkan fel és tűnik el, de talán éppen ezért lehet rémisztő, esetleg bizonyítéka a vágynak, hogy mennyire szeretnél élni! Annyi mindent örököltél Nerine-től, hogy talán nem is érdekes, miképp nevezik, te mindenképp „életnek” hívod, így is gondolsz rá! S mint ilyet, nem akarod elveszíteni!
Ricky a maga módján sokat segített és bár most is úgy tekint rád, mint a kapitányára, valakire aki nincs jól, de az őszinte érdeklődés mélyén ott bujkál a vágy, mert számára elsősorban egy nő, gyönyörű nő vagy. Kalisha ugyanakkor egyértelműen aggódik amit szelíd mosollyal rejtene, de a te éles tekinteted elől nem tudja eltakarni. Tudod, hogy egy szó elég lenne és mindketten veled foglalkoznának, sőt, Ricky minden bizonnyal egészen másképp mint Kalisha, bár ez utóbbit ki tudja?
Aztán tovasietsz és míg a saját gondolataid emésztenek, addig egy csábítóan-negédes-halk hang suttogva hívja fel a figyelmed arra, hogy a félelem nem természetes számodra. Tőled kell féljenek és nem fordítva, hogy ugyanígy megtörhetnéd az összeset, mindet szolgáddá tehetnéd és erősebb lennél mint most! Oly erő birtokába juthatnál, hogy nem kéne félned semmitől és senkitől! Visszaszerezhetnéd a régi dicsőségedet és hatalmadat, képes lennél mindenre és még többre!
Olyan lennél mint maga a természet, gyönyörű és halálos! Viharos szélben lebeghetnél miközben az emberek behódolnának hatalmad előtt, viharos eső mosná az arcod amin diadal mosolya ülne, intésedre forgószelek támadnának amik bármit képesek lennének elpusztítani, ha úgy akarnád. Villámok csapnának bárhova, ahova csak akarod, engedelmeskedve az akaratodnak! S ehhez nem kell többet tenned, mint kinyilatkozol a többiek előtt és megmutatod nekik ki a Viharok Úrnője!
A fotelben üldögélsz, senki nem zavar, senki nem érkezik, úgy tűnik bármi is történt Dimitriossal, nem került napvilágra vagy a többiek nem hittek neki, esetleg… ki tudja? Az az egy bizonyos, hogy míg az idő folyója nem áll meg, senki nem képez benne fodrot vagy örvényt, nyugodtan telik és ha nem teszel mást, könnyen fordulhat a világosság sötétségbe, mely érkeztével a korábbi, a hatalomról és erőről, múltról és jövőbeli lehetőségről szóló gondolataid is visszatérnek…
-
A felhőket és a tengert nézve ücsörgök fent a fotelben és megannyi gondolat kínoz. Van pár félelmetes is így belegondolva.
*Fura ez az emberi élet… olyan bonyolultnak tűnik… Túl sok érzelem. De érzem őket és ez meglepően fura és jó érzés, bár a félelem és a fájdalom kevésbé. Fura az a tudat, hogy ezeket nem kéne éreznem, hiszen itt vannak, de hogy ez valahogy nem természetes. *
Lassan felkelek és a korláthoz sétálok. Lefele nézve a tengert figyelem a korláton támaszkodva. A hajó sebességét figyelem.
* Jó lenne úszni egyet. Vajon ha beleugrok vissza tudok jönni rá? Meg kéne állítani a hajót hozzá, ha jól nézem, hiszen a kikötőbe tartunk. *
Kicsit csukott szemmel élvezem a szelet majd újra vizet és a messzeséget nézem.
* Lehet, hogy nagyban kellett volna gondolkozni és egyszerre mindenkinek felfednem magam? Van jogom erre? miért ne lehetne jogom? Vajon ezek a fura gondolatok, arról, hogy mikre lehetnék képes akkor, azok emlékek vagy csak vágyak? Elég félelmetes erők ezek. Tényleg tudtam ezeket régen? Vajon most mire lehetek lépes? Mert ezek szerint átalakulni át tudok, ha akarom, de vajon a szelet tudnám uralni? És ami az álmomban volt, hogy a víz alatt vagyok azzal a férfival és nem kell feljönnünk a felszínre? És vajon ő ki lehet? Miért ilyen zavaros minden? Mi lehet Dimitriosszal?*
Kicsit a lépcső felé pillantok majd vissza.
* Még nem jöttek fel… De még nincs kedvem lemenni. És ez a telepatikus izé a másik két névvel is működhet? Azok ilyen beképzelt parasztok? Lehet meg kéne próbálni, végülis mi veszíteni valóm lehet? Nem tudom hogy működik ez a dolog csak azt ha kimondom a nevét, akkor lehet ez a telepatikus dolog. De miért is ne? Mi is volt a másiik név?*
/Görög/ - Tamiel…?
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Délután-este
A hídon tett kitérőd sem segített semmit, hiszen minden rendben van, a legénység végzi a munkáját, nem hagytak ki semmit és nem hibáztak. Így nem maradt más, mint a fotel és a gondolatok, az érzések és a sötét suttogás, melyet bár próbálsz figyelmen kívül hagyni, azért ez nem olyan egyszerű. Ahogyan az emberi élet sem az, mert míg te talán egy hete vagy kettő, hogy átérzed, addig emberi generációk, száz meg száz és több év telt el, mindennapi nehézségekkel küzdve.
Mindenféle mondvacsinált, alapvetően semmit sem segítő figyelemeltereléssel próbálkozol, de a problémák nem tűnnek el, a félelem nem sokat fakul és a bizonytalanság nem válik semmivé. Mindegy, hogy milyen gyors a hajó, nem hagyja le ezeket, nem számít, hogy Nerine miket szeretett vagy mennyit sétálsz. Ha valahogy mégis felülkerekednél ezeken, akkor is ott maradnak makacsul a gondolatok, nem hagynak magadra és nem is tűnik úgy, hogy ez egyhamar megváltozna.
Egyetlen egy dolog nem tölt el félelemmel, az pedig a tény, hogy te Vihar Elohim vagy, ez a lényed, az Esszenciád része, így számodra, nem hogy ijesztő, de egyenesen vágyódhatsz rá! Nem a szellők és apró hullámok úrnője vagy, hanem a vad viharoké, a villámoké! Valahol mélyen benned mintha ott szunnyadna és csak arra várna, hogy kitörhessen. Az pedig, hogy mennyire tudnád uralni? Azt csak te tudod kideríteni. Ahogy Kalisha említette korábban: a puding próbája a pudingpróba!
Végül mindezektől elmenekülve kiejted a nevet és vársz… hosszú percek után úgy tűnik mindhiába.
-
Várok és várok még mindig a korlátnál állva, de nem jön válasz a kimondott névre…
* Lehet nem így kell? Vagy rosszul emlékszem a névre? De lent a gépházban is csak ennyi volt. Nem értem. Esetleg nem él/ létezik? Vagy tudja a fene.*
Nyújtózom egy nagyot és a szellőt élvezem az arcomon.
* Semmivel nem tudom elterelni ezeket a hülye gondolatokat… Miért jó hogy most itt aggódom, meg félek… Fene vigye el…*
/Görög/ -Tamiel…? – mondom ki újra, hátha többször kell… Hátha…
* Még mindig nem jött fel senki rám nézni… Nem tudom, hogy kaphatnék választ erre a millió kérdésre és félelemre idebent, de asszem sehogy. És ha az erőmet próbálnám meg? Túl gyorsan haladunk, hogy csak úgy beugorjak a vízbe, és most ha lemegyek megállítom a hajót, csak felesleges kérdésekre kezdhetnék válaszolgatni. Nem tudnám megmagyarázni hogy az esti fürcsi fontosabb volt mint Zach orvoshoz juttatása. Így a Viharok úrnőjeként mást kéne kipróbálni. Addig is másra figyelnék. *
A kezeimet nézem, forgatom őket majd az eget.
*Vajon a vihart ki okozta? mert nem tűnt természetesnek? Ilyen vihart még nem éltem. És az a fekete alak honnan jött? Na de kezdjük valami kisebbel? Mondjuk egy kis szél, persze nem a menetszél, hanem rá merőleges? vagy ez nem így megy? Most elég rágondolni?*
Koncentrálni kezdek egy kis szélre. Még a kezem is kinyújtom abba az irányba amerre fújjon.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Délután-este
Semmi sem történik. A percek ugyan múlnak, de válasz csak nem akar érkezni. Először arra gondolsz, hogy valamit elrontottál, aztán meg arra, hogy akkor elsőre miért működött? Ebből logikusan az következik, hogy talán nem jól emlékszel a névre, amit viszont az cáfol, hogy akkor a másik miért is volt helyes? De ha itt a probléma meg mindegy jól csinálod e vagy sem, mert a téves számról nem válaszol senki. Végül az is felbukkan a gondolataid között, hogy talán rab még, esetleg már nem létezik vagy lehet ő sem emlékszik és azt se tudja válaszolnia kéne. Még jó hogy alig pár lehetőség van…
A szél nem hoz választ, nem ad megértést, de legalább jól esik. Mint az eső.
Az újabb megszólításra sem érkezik válasz, sem azonnal sem később, de ha viszont ez e a kapcsolat olyasmi, mintha fejben telefonálnál, akkor vajon az ismeretlen számot mennyien vennék fel? Interferencia lenne talán vagy te a figyelmed túl szétszórt, hogy megfelelően létesíts kapcsolatot? Netán teljesen más, olyasmi amire eddig nem is gondoltál? Egy helyről biztos jöhetne válasz, ő pedig nem más mint: Naamah. Lehet, hogy kellemetlen a kapcsolat, de látszólag többet tud, mint te. Amennyiben ezzel az ismert lehetőséggel nem élnél, úgy valóban nincs senki és semmi, ami megfelelő választ tudna adni.
Mikor megfeszíted az akaratod és megparancsolod a szélnek, amiből amúgy igen sok van jelen és elég bátran fúj, hogy irányt váltson, akkor az addig arcodat simogató szél úgy tűnik engedelmeskedik. Vagy, szimplán épp akkor váltott irányt, hiszem a szél szeret véletlenszerű irányba és erővel közlekedni. De talán te voltál és nem magától tett ilyet. Talán…
-
Újra várok kicsit a névkimondás után, hátha, de másodszorra sem hatásos.
* Fenébe… Mi lehet a rossz? Persze az a beképzelt hang, biztos csak kinevetne segítség helyett. Még jó, hogy van egy harmadik név is amit kipróbálhatok majd. *
Megpróbálkozom a szél irányításával és mikor úgy érzem sikerült, büszkén elmosolyodom és halkan tapsolni kezdek, mint egy gyere, bár hogy minek azt nem tudom.
* Siker… Igen… Akkor ez így megy kicsiben… végre valami… De mi van, ha épp csak akkor váltott a szél irányt mikor én úgy csináltam? … Most komolyan magamat bizonytalanítom el? Se a telepatikus beszélgetés, se a szél ne működnek a Viharok úrnőjének? Az lenne a nagy poén. Lehet a vihart sem én csendesítettem le, hanem az a fekete szárnyas? És tényleg ő hol is van azóta? *
Körbenézek magam körül, majd a horizonton is végigfuttatom a tekintetem. Végül a kezeimet nézem újra.
*Vajon miért érzem magam „erősebbnek” azóta, hogy Dimitrios látott? *
Leengedem a kezeimet és a távolt nézem.
* Mi is volt a harmadik név? Hogy is volt? Aldinah, ha jól emlékszem? Vagy próbálkozzam az elsővel? Nem értem. Miért nem emlékszem mindenre? Nincs kedvem visszamenni még a többiek közé. Bíztam benne, hogy Dimitrios utánam jön és kérdez, de asszem több időre lesz szüksége feldolgozni a hallottakat. Nagyon sajnálom. De! Szóval… A harmadik név.*
/Görög/ - Aldinah. Inina vagyok, hallasz?
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Kora este
Úgy tűnik, hogy Tamiel nem válaszol, ki tudja miért? Sok oka lehet, talán a legegyszerűbbre nem is gondolsz. Másfelől felbukkan a korábbi Bukott neve, akivel sikerült kapcsolatot teremteni, de őt kizárod és inkább egy harmadik névvel próbálkozol. Itt már másképp próbálod, de ki tudja miért, ő sem válaszol, így kénytelen vagy beérni azzal, aki van, vagy elengedni ezt… esetleg, talán máskor megpróbálni! Másképpen.
Mindeközben a szél vagy csalafinta-játékosan elhitetné veled, hogy te tettél valamit, vagy tényleg az egykor volt Hatalmad parancsának engedelmeskedett. Nehéz eldönteni, de valahogy olyan érzésed van, hogy nem csak játszanak veled – ahogy egykor tették – hanem valóban azt tették, amit te akartál.
Aztán jön a többi érzés és gondolat, már-már teljesen felemésztenek, de végül valahogy felülemelkedsz az örvényen és nem nyel el teljesen. Eközben ki tudja merre csapongnak a gondolataid, lehet idegességedben és frusztráltságodban valami olyasmire gondolsz, ami illet szenvedélyes természetedhez, ami abban a pillanatban a leginkább önmagaddá tett: Ricky-vel töltött viharos együttlétekre…
Persze lehet, hogy nem így van, hanem annyira elmerülsz mégis a problémák tengerében, hogy eszedbe sem jut, sokkal jobban foglalkoztatnak alapvető dolgok, mint a nevek, az a szárnyas valami a vihar idején, a vihar maga és persze a levél vagy épp Dimitrios állapota, nem beszélve Zach-ről. S mintha mindez még nem lenne elég, vajon mit gondolnának vagy már gondolnak a többiek, ha, esetleg már kiderült nem is az vagy, akinek látszol…
Az est pedig egyre közelebb ér, az ég alján már derengenek az első fényesebb csillagok…
-
Állok ott a hajó legfelső szintjén a korlát mellett és a naplementét nézem. Kezeim magam előtt összefonva, elmerengve nézem azt a „pontot” ahol az ég a tengerrel összeér.
* Nem tudom semmit… Ez roppant zavaró. Nem válaszol senki, de persze lehet én csinálom rosszul. A szél is lehet csak játszim velem, miközben én itt fent várok… bujkálok? Dehogy bujkálok. Teret adok Dimitriosnak, hogy megeméssze a dolgokat. Na meg poén kipróbálni mit tudok. De lassan ideje lesz visszamenni és szembenézni a tettem következményeivel. Majd holnap újra kipróbálom a telepatikus telefont. *
Ezen elmosolyodom és lassan elindulok a hídra Nerine alakjában. Ehhez le kell menni egy emeletet és át kell menni a közösségi téren. Mindenre és mindenkire felkészülni… próbálok. Kényelmesen lassan lépdelek és közben mindig a hajóhoz érek és finoman simogatom ahogy haladok.
*Lesz, ami lesz. Értem miért szerette Nerine ezt a hajót. Csodálatosan szép, fenséges, elegáns. *
Cél a híd. Remélem valakibe belebotlok és az nem támad rám valamivel. Ha nem, akkor mielőtt elfoglalnám a helyem a hídon beszaladok a levélkéért a kabinomba és azzal a kezemben térek vissza. Átfutom a műszereket és kicsit leülök a kapitányi székembe. Onnan nézem a tengert. Nem sokat voltam a hídon mióta elindultunk. Ránézek az órára a falon, hogy vajon vacsi idő van-e, bár éhes még nem vagyok. A levelet nézegetve, forgatva ücsörgök egy picit itt.
* Milyen írás lehet ez? És ha ennyi minden beugrott Inináról, akkor ezt miért nem tudom elolvasni? És ki hagyta itt? Kétszer is volt a közelemben olyan lány, mint én, de egyszer sem mutatta meg magát teljesen. Egy ide csempészett levél és a viharban egy fekete alak, aki megmentette a legénységem egyik tagját. De miért játszik velem? Mit vár tőlem? *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Égei-tenger
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Este
Semmi sem zavarja meg merengésedet. Leszámítva mindazt a káoszt, amit egy ideje magaddal cipelsz mindenhova. Ami elől nincs menekvés, mindegy, hogy a naplementét nézed vagy a folyosón sétálsz, esetleg a hídra mész. Ezt a hihetetlen eseménysorozatot és annak minden rész vagy végkifejletét viszed magaddal, hogy bizony nem akar sehol sem lemaradni. Ehhez most még hozzájött az Igazság is, aminek talán ideje volt, de mint a mellékelt példa mutatja, nem könnyű dolog szembenézni mindazzal, ami lerombolja az ember illúzióit.
A nevek sem akarták elsőre megválaszolni magukat, ahogy az emberedet is magára hagytad. Ez vajon helyes döntés volt e vagy a Kinyilatkoztatás fényében, arra való reagálása nem sugallja e azt, hogy talán a hullámok közé menekül? S mi van szegény Zach-el? Legalább neki tudod, hogy orvosi ellátásra van szüksége, de vajon az elég lesz e neki? S persze ott vannak még a régi problémák is, amik nem akarják, hogy elfelejtsd őket! Igazából azok eltörpülni látszanak, de ki ne tudná jobban nálad, hogy egy apró felhőfoszlány lehet a vihar hírnöke.
Tervek is azért felbukkannak, de azokhoz meg idő kell. Ki találta ki vajon? Idő. Milyen ostoba dolognak tűnik. Nem végtelen az? Mindenesetre a hajód nem okoz csalódást, ahogy a híd sem. Igazából időben érkeztél, nem sokára megérkeztek és ehhez szükség van egy Kapitányra. A megfelelő frekvencián értesíted a kikötői hatóságokat arról, hogy érkezel és ők pedig megadják, hogy hol köthetsz ki és mindez mennyibe fog kerülni. Nem egy nagy érvágás, mindenhol ennyi és jól ismered már a tarifát.
Nem zavar meg senki. Az egész műveletet már a megszokott rutinnal végzed, de mikor már a finom manőverek vannak hátra, látod, hogy az új matrózod már a köteleknél van, ahogy valószínűleg ugyanígy tesz valaki a hajó popsijánál is. Legalábbis eddig így volt. Időd nem sok volt levelet vagy bármit nézegetni, főleg nem üldögélni, de most, hogy a hajó végre megpihent, már bármelyiket választhatod, kedved szerint dönthetsz köztük. A levél, az a titokzatos és furcsa levél, csak nem akarja felfedni mi is ő, nem hogy más rejtélyt felfedni.
Ahogy az a rejtélyes alak sem, bárki legyen is.
Maradtak a kérdések, továbbra is válasz nélkül.
De legalább megérkeztetek Corfu szigetére.
Talán majd itt…
-
A hajó leköti a figyelmem. Sajnos itt nem tudok stéghez állni, mert sekély a part mentén a víz, de bentebb le tudunk horgonyozni. Innen a kis csónakunkkal tudunk majd partra szállni, ami a hajó hátsó rakterében van a Jet-ski is található.
Miközben a lehorgonyzási pont felé kormányzom a hajót, beszólok a kikötői hatóságoknak, hogy orvosi segítségre lesz szükségünk, mert egyik emberünk a viharban a vízbe esett, de nem tudunk kikötni a stégnél. Így remélem, hogy érte jönnek a kis orvosi hajójukkal, hogy minnél kevesebbet mozgassuk hozzáértés nélkül. Ricky-t látom, hogy a köteleknél van már, és remélem valaki a hajó hátuljában is van már, mert sajna ez egy embernek nagyon sok, de mivel ezt nem látom, így amint leállítottam a motort már megyek is hátra a horgonyhoz és a kötelekhez. Persze közben tekintettel keresem az orvos hajóját, és ha kell segítek nekik az Amarillishez kötni a kis hajójukat. Ha ők még nincsenek itt akkor a hajó rakterét nyitom és készítem elő a saját csónakunkat.
Még körbenézni sincs időm, megcsodálni Corfut, de lesz erre is időm majd később. Első a hajó és a legénység, utána jöhetnek a gondok, a gondolatok és a tájban gyönyörködés.
* Remélem Zack végre megkapja az orvosi segítséget és kiderül, hogy semmi baja. Dimitrios meg … meg… megtudja emészteni az hallottakat és megbocsát nekem és segít.*
Teszem amit kell, segítek ahogy tudok. Utána elmélkedhetek az új lehetőségeken itt a Corfun. Itt van a tudós, akihez a levelet hoztuk?
Dimitrios tudja, de .. de asszem jobb, ha megvárom míg ő keres meg. Remélem megteszi.
Nézek körbe, hogy mi is a helyzet és ahol tudok segítek és csinálom amit kell. Sok a lehetőség, és most a rutin jó gondolat terelő.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Este
A lehorgonyzás gond nélkül megtörtént, itt már nyugodtabb az idő. Nem veszélyezteti már egyetlen vihar sem a partraszállást, igaz azért még akadnak hullámok amik nem is teszik annyira egyszerűvé. De ezért találták fel a motoros csónakot, hogy ne izomból kelljen az ilyesmit megoldani! Mire a tathoz érsz, már ott van mindenki. Dimitrios és Ricky épp besegítik Zachary-t, aki eléggé kómásan lóg a karjaik között. Kalisha pedig aggódva próbál nem útban lenni, de segíteni ahol tud.
A kikötői hatóság már értesítette az helyi Ambulanciát, így várni fognak majd, de most előbb ki kell jutni. Jelenleg a rendszer túlterhelt, így többet nem tudnak tenni, de ahogy elnézed a legénységet, lehet jobb is így. A biztonságos belső térbe cipelik a néger férfit, majd csak ezután bocsátják vízre a hajót, hogy végül Dimitrios beizzítsa a motort, ami némi levegőszennyezés után azonnal engedelmeskedik. Senki nem pillant rád, mindenki teszi a dolgát, kivéve, amikor indulnának.
Ami a címet illeti, az Első Tiszted tudja, hogy hova kell menni. Ahogyan az este, éjszaka is tudja, hogy ideje beköszönteni. Az utazás a partra rövid és csendes, aggodalommal teli. Az egyik legnagyobb kikötőt céloztátok meg Kerkyra városkájában, azt, ahol már látni, hogy férfiak és egy nő várakozik, no meg egy mentőautó. Ricky egy zászlóval integet, mely négyzet alakú. Három szín ugyanezt a formát követi, kívülről befelé: Kék, fehér és piros. Kérdés nélkül indulnak feléd, miközben az egyik parton álló férfi integet nektek egy másik téglalap alakúval. Ez kék, fehér, piros, fehér és kék egyenlő szélességű csíkokkal bír.
Végül megérkeztek és itt már segítenek is kiemelni a beteget, hogy azonnal hordágyra egyék. A doktor kéri, hogy valaki kísérje el őket, miközben újra elmondja mi történt. S amint ez eldőlt indulnának is hezitálás nélkül. Nem kérdés, hogy ki is ez a személy, a többiek pedig amúgy is a csónakot rögzítik. Nem kérdés, hogy idővel mindenki utolér majd a Kórházban, de most sietni kell és csak egy személy mehet Zach-el. Útközben a középkorú és mégis fiatalos doktornő bemutatkozik: Dr. Amethea Mariolis.
-
Mire kiérek a hídról már mindenki teszi a dolgát. Feltételezem a szükséges papírokat is hozzák, így szó szerint visszaszaladok a saját kis táskámért és a papírjaimért majd gyorsan bezárom a hajót, hiszen úgy fest mind itt hagyjuk azt. Nem örülnék, ha valaki ezt kihasználva kipakolná a hajót, míg mi a korházban aggódunk. Mivel a vihar miatt amúgy is minden egyéb nyílás már zárva van, így csak a fő hátsó bejárati ajtót kell bezárni ami a közösségi térbe nyílik.
Mire végzem a hajó lezárásával Zack és mindenki már a vízen a csónakban és rám várnak. Beszállok én is melléjük és indulhatunk is.
* Tudom, hogy Dimitriosznál is van kulcs, hiszen tudja hogy kelleni fog. Tudja, hogy ha mind elhagyjuk a hajót akkor zárunk, ha nem egy nagyon biztonságos kikötőben vagyunk. Ugyan a vízen hagyjuk a hajót a parttól távolabb, de pont ezért veszélyesebb is, hiszen itt nincsenek őrök és kamerák. *
A csónakban lopva Dimitriost lesem, kezem Zach mellkasán, hogy tudja itt vagyunk és úton a segítség felé. A parton már várnak a mentősök, hiszen előre szóltam a parti őrségnek.
*Sajnos nem volt lehetőségük kijönni elénk csónakkal. Gondolom a vihar nem csak minket ért váratlanul, és akad dolguk elég.*
Partot érve segítenek kiemelni Zachet és a előbb hordágyra fektetik, majd a mentőautóba tolják sietősen. Kéri a mentős, hogy valaki menjen velük. Körbenézek a többiek aggódó tekintetén ki szeretne menni, de egyértelmű, hogy azt szeretnék én mennék. Biccentek feléjük.
*Én vagyok a kapitány, így én felelősségem, így nekem kell vele mennem. *
/Görög/ Vigyázom rá, míg utolértek minket. Ígérem! Az iratait elhozta valaki a kabinjából?–nézek rájuk, majd ha kapok iratokat, ha nem, akkor is elindulok a mentő felé.
*Alap adatokat tudok, és ha nem kaptam iratokat majd akkor utánunk hozzák.*
Beülök a mentőben ahova mutatják és finoman megfogom Zach lábszárát ha azt érem el, hogy érezze nincs egyedül.
/Görög/ Üdvözlöm, én Nerine Katsouranis vagyok, ő pedig Zacharie Quin. – nézek Zachre aggódva. – Sajnos belefutottunk a viharba kint a tengeren és Zachet lesodorta egy hullám, míg a kint ellenőrzést csinálta. Mire kihúztuk eszméletlen volt. Azóta feküdt és melegben volt.
*A lényeg ennyi. A fekete szárnyas alakról jobb ha nem szólok, ha nem akarom, hogy én is kapjak egy hordágyat. Remélem semmi komoly, csak pihenésre van szüksége. Aggódva várom a doki előzetes diagnózisát, és hogy mi lesz a kórházban. A többiek jönnek utánunk, tudom.*
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Dimitrios%20Papadopoulos.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Este
Mikor visszaszaladsz a papírjaidért – amit esetleg páncélszekrényben tartasz – látod, hogy mindenkié itt van, így amelyikre még úgy érzed szükség van, azt kiveheted, magaddal viheted. Ezután ellenőrzöd, hogy minden zárva legyen – és ezek nagy része valóban így is volt, de két helyen neked kellett bezárnod. Mindkettőt te használtad utoljára, de végül ezeken sem lehet csak úgy bejutni többé, most, hogy kulcsodat használva lezártad őket.
Az utazás csendes, a gondolataid kevésbé. Úgy véled, hogy a többiek vissza fognak tudni jutni a hajóra ha akarnak, de mikor rájuk pillantasz, kétled, hogy egyhamar visszaigyekeznének a hajóra. Mindenki aggódik és ez látszik rajtuk, még Ricky is, aki pedig alig ismeri a Másod Tisztet. Nem vitatják el, hogy a te jogod Zach kezét fogni, csak Kalisha elég bátor a másikat kezébe venni, ujjakat fonni, a srácok próbálnak keménynek látszani…
Nem volt könnyű kijutni, talán ezért is inkább a csónakkal foglalkoztak a férfiak, nektek is volt miért kapaszkodni, de itt azért jóval szelídebb a dolog, mint odakint a nyílt vízen. Leginkább a hullámok okoztak pár kelletlen percet, de végül minden és mindenki a helyére került. Te és az orvos ültök hátul, a másik két mentős-férfi elől száll be és villogva, de nem vijjogva elindultok a körülményekhez képest elég gyors tempóban.
Egyfelől kapsz egy csatos irattartót, amin mindenféle adatokat kell megadnod, másfelől a doktornő közben felületes vizsgálatokat végez, mint a pupillareflex vagy épp finoman végigsimít a koponyán. Minden mozdulata profizmusról árulkodik mindazon látvány mellett, hogy mennyire gyorsan végzi a dolgát. Meghallgatja a szívét és persze pulzust ellenőriz… elvégez mindent amit ilyenkor műszerek nélkül csak lehetséges! Végül feléd fordul és bólint, hallotta amiket mondtál, de a beteg volt az első.
Dr. Mariolis /Görög/ Elsőre nem találtam semmi komoly traumára utaló jelet, de azért akad egy komoly pukli és valószínűleg enyhe agyrázkódás is fennáll. A tüdeje rendben van, de lehet nyelt némi vizet aminek nem hallottam nyomát, így lehet csak a gyomorba került. Úgy vélem, hogy néhány nap pihenés és egy-két műszeres vizsgálat a maradék kételyeket is eloszlatja majd, de ez időbe kerül. Mivel nincs közvetlen veszélyben, így ez akár néhány napot is igénybe vehet, talán többet. – jegyzi meg egy sóhajjal
-
A táskámat magamhoz véve jut eszembe, hogy mindenkinek a fontos értékes dolgait, többek között a papírjaikat is a széfben tároljuk. Persze ehhez a többieknek is van kódja. Mindenkié szépen külön kis műanyag vízhatlan tasakban rendezetten figyel ott. illetve egy tartalék kulcs is figyel itt. Magamhoz veszem azt is és mindenki kis iratos pakját. A széf a hídon van, mindenkinek elérhető helyen, ha kellene, de persze egy szekrénynek álcázva.
Mielőtt elindulnék a mentőhöz a többiek kis csomagjait és a tartalék kulcsot Kalisha kezébe adom, hogy ezzel senkinek ne legyen gondja és ha nem hozott volna kulcsot az is van. Na meg persze pénz taxira, hogy gyorsan utolérjenek.
* Mindenki erős és tartja magát. Dimitriost figyelem nagyon óvatosan mikor átadom Kalisha-nak a kis csomagot… Rám néz? Figyel? Utál? Valszeg részeg, de eddig nem láttam a mozdulatain… Csak mondana valamit…*
Szaladok a mentőbe. Amíg mesélek, a doki gyorsan megvizsgálja Zachet majd felém fordulva tájékoztat a gyors vizitről.
* Ez jó hír is meg nem is… Jó mert úgy fest megúszta, de rossz mert így a kivizsgálása is lassabb lesz, hiszen nincs életveszélyben. Pár nap a kórházban és kipiheni magát. Mi meg itt pihenünk addig kicsit. Talán jobb lesz mindenkinek egy kis tér…. Bár itt a kórteremben ez nem nagyon lesz meg…*
/Görög/ Értem… Ez jó hír. Akkor pár nap pihenés és kivizsgálás. De legalább felügyelet alatt lesz jó kezekben. – a mappára nézek- Amit tudok kitöltök gyorsan.
Majd a csiptetős mappán lévő papírt kezdem tanulmányozni. Kicsit túrom a szemüvegem a táskámban mire végre megtalálom és felveszem. Próbálom legjobb tudásom alapján kitölteni, persze Zach papírjai nálam maradtam abból könnyebb. Meg amiket már tudok róla, gyógyszer érzékenység ilyenek. HA valamiben nem vagyok biztos inkább nem írok be semmit. A korházig azt töltögetem vagy Zack lábát simogatom kicsit míg olvasom az újabb kérdést. Ez leköt addig.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Este, késő este
A többieknek is van kódja, csak a törzslegénységre vonatkozik, az újaknak nem lett kiosztva. Igaz, erre nincs is szükség, hiszen te mindent magadhoz vettél, amire szükség lehet. A két új tag valószínűleg saját maga viszi az iratait, az is igaz, hogy Ricky nem adott neked semmi ilyesmit, míg Kalisha ugye olyan önéletrajzot adott, hogy nem is érted mit keres itt. De ez most nem is fontos, sokkal inkább a kulcs amit neki adsz, hogy adott esetben „haza” tudjanak jönni. A pénzre csak pislog, hirtelen nem tudja hova tenni, úgy látod, hogy nem számított ilyesmire, de aztán feltalálja magát és elteszi.
Dimitrios nem figyel, nem tekint rád, de nem is úgy tűnik, mint aki italozott. A mozdulatai inkább berögzült, sokszor ismételt rutinból állnak és arról is árulkodnak, míg tekintete Zach-et fürkészi a végsőkig, ami most a mentőautó ajtajának becsukását jelenti. Az pedig elindul veletek és nem sok idő után eléri a helyi egészségügyi intézményt, ami nem túl nagy, de nem is túl jól felszerelt ahogy nézed, azonban egy ágy mindenképp jár a betegnek. A doktornő rácsippent valamit a hüvelykujjra, aztán a monitorok is életre kelnek, de a felhangzó csippantások üteme eléggé megnyugtató.
Ezt követően vagy megelőzően attól függően, hogy mit választottál, kitölthetted a papírokat, aminek végeztével mindenképp hallod – ha másképp nem, akkor először – a megnyugtató gépi hangot. A levegő itt valamivel hűvösebb, mint kint és amennyire lehet a függönyökkel még némi fényt is kiszorítottak. Ugyan Zach lábát nem tudod simogatni, de a kérdésekre nagyjából kielégítően tudtál válaszolni.
A többiek még ennyi idő után sem értek ide…
-
Hát így a kórházban egyedül Zach mellett nem sokat tudok tenni. A papírokat kitöltöttem és visszaadtam, akinek kellett. próbálok mellette maradni és minden elhangzó infóra figyelni és megjegyezni, hiszen ez lesz az első, amit a többiek majd kérdeznek. Lehangoló a szoba mint minden kórházi szoba. De van függöny… ez nem tudom miért fontos, de odalépek és kinézek a függönyön túlra. A gépek megnyugtató lassú, de stabil csipogását hallgatom közben és várok. Várok a doki információira, és a többiekre. hogy történjen valami. tehetetlen vagyok… megint. Szörnyű érzés. Nézek kifelé.
* Miért is jó nekem hogy tudom mi vagyok, ha nem tudom megmenteni a legénységem egyik tagját. Miért is kerültem én ide? Miért is foglaltam el egy ilyen jó ember testét, hogy aztán csak bajt hozzak a fejükre? Még abban sem vagyok biztos, hogy a vihart én csitítottam le, hisz azt se tudom, hogyan kell. Tessék, egyet megbántottam és órák óta rám se néz, a másik kórháza került. *
Csak merengek kifelé az ablakon míg nem mehetek Zach-hez vagy a többiek nem jönnek meg.
* Ki a fekete alak? És most miért nincs itt és segít? Nem emlékszem, hogy gyógyítani is tudnék, sőt… *
Visszafordulok az ablaktól Zach felé.
* Hogy tudnék segíteni még? Miért nem tért már magához? Mi lesz most velünk? A hajómmal és a családommal akikkel együtt élek?
Dimitrios megbocsát? Utálom a várakozást…. *
Visszafordulok az ablak felé és próbálok valamit figyelemelterelőt keresni a tekintetemmel.
* Olyan mintha órák teltek volna már el és nem történik semmi! *
Persze lehet hogy csak percekről van szó.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Este, késő este
Letudtál mindent, amit le lehetett és most a függönyön túlra pillantva a kórház többi részével szemezhetsz. Sok izgalmas nincs itt, alig vannak – szerencsére – és amúgy is késő van már. Az éjszakai ügyelet talán most kezdődik, mindenesetre a doktornő hazamegy, így csak egy nővér és egy biztonsági őr maradt, akik egy kávéval kezükben a pultnál álldogálnak.
Ennél sokkal többet te sem tehetsz most Zach-ért, így a kérdés az, hogy egész éjjel itt maradsz vagy valamilyen más döntést hozol. S bár a gondolatoktól nem szabadulhatsz, ahogy a tehetetlenség érzésétől sem, úgy tűnik, hogy a válaszok továbbra is makacsan hallgatnak. Talán nem a megfelelő kérdést teszed fel? Vagy már megkaptad a választ, de nem vetted észre? Esetleg nincs is rá válasz?
Akárhogyan is legyen, az biztos, hogy kifelé bambulni az ablakon és elmélkedni, erre van időd bőven. Úgy tűnik, a többiek nem sietik el, hogy ideérjenek, talán nem véletlenül. Az sem kizárt, hogy mindenki a maga módján aggódik vagy birkózik meg a tehetetlenség érzésével. Kivéve talán Dimitrios aki nem maradna távol nyomós ok nélkül legjobb barátjától. Kivéve talán amiatt, hogy…
Az idő pedig csak telik, te pedig lassan egyre kimerültebb leszel…
-
Mikor meguntam az ablakot kicsit mászkálni kezdek a folyosón. Keresek valami üdítő automatát vagy egy pohár vizet, mert amúgy sem iszom, de most kifejezetten nem ittam egy ideje. Ha találok, akkor veszek valami üveges colát vagy szerzek egy pohár vizet. Egy még pár percig leköt majd keresek egy széket, hogy leülhessek Zach ágya mellé. Ránézek a telefonomra kaptam-e SMS-t vagy hívtak-e a többiek azóta.
* Csak kérdés kérdés hátán… megőrülök tőle. Csak emésztem magam velük, de minek? Maradtam volna tudatlan inkább, csak Nerine.*
Leteszem a táskám a szék alá, majd a betegágynak támasztom a kezem és annak a fejem, lassan kifújom a levegőt. Ekkor kezdem magam nagyon kimerültnek érezni.
* Volt ma minden… vihar, megvilágosodás, sex, vita egy hanggal a fejemben, majd sírás és egy barát megbántása, majd aggódás és most ez. Nem is emlékszem mikor aludtam utoljára. Mármint nem 15 percet sex után vagy rémálmokkal tarkítva. *
Elnézek Zach békés arcára.
/Angol/ *w* Kelj fel kérlek… Nem tudom,hogy segíthetek még. Nem tudom, mi vagyok és hogy mire vagyok képes, de gyógyítani nem sajnos. Kérlek…– megfogom a kezét és adok rá egy puszit. Persze óvatosan, hogy semmi orvosi izét ne zavarjak meg.
* Most biztos zavarba jönne és csak pislogva a menekülési utat keresné. *
Ezen elmosolyodom, ami egy nagy ásításba fordul át. A kezét fogva a kezemre fektetem a fejem és az egyenletes csipogásra lassan elszenderedem. Annyira kimerült vagyok hogy ez a kényelmetlen székről az ágy szélére fejhajtás sem zavar.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 25 – 5. nap
Vasárnap – Este, késő este
Ellépve az ablaktól elindulsz, hogy valami innivalót keress. Ennek eredményeképp találsz egy víztartályt, melyhez kisméretű fehér műanyagpohár jár. Tetszőleges mennyiséget vehetsz magadhoz, az egyetlen határt a tartályban lévő víz mennyisége jelentheti, de az most épp, ahogy elnézed nem túl közeli.
A telefonod néma és észrevétlen sem is zaklatott, így Zach ágya mellett ülve tűnődhetsz a kérdéseken, hogy… maradtál volna Nerine? Nem vagy Nerine. Ő meghalt. Te Inina vagy, lázadó Elohim, aki valamiért szembefordult a Teremtő akaratával. Egy Lammasu vagy, az Adad kórus tagja, a Viharok Úrnője. De ennél több… nem akar megmutatkozni.
A kimerültség egyre erősebb, de ez inkább mentális, mint fizikai ugyanakkor kihat arra is. Fáradtan szólsz, de nincs reakció, nem érkezik válasz sem megnyugtató sem vitatkozó. Semmi sem. Egy puszi, ennyit helyezel el, s egy gondolatot, hogy vajon miképp reagálna. E gondolat megmosolyogtat, de aztán a kimerültség úrrá lesz rajtad. Egykor nem így volt, tudod! de most…
6. nap
Felébredsz. Odakint már felkelt a nap, aranyló sugarai szöknek be a reluxán át, hogy kirajzolják a levegőben szálló port. Ezúttal nincs kényelmes ágy, nincs fojtogató ágynemű vagy reggeli, hogy még lustálkodhass. Csak egyenletes csipogás van és a magány, az egyedüllét érzete, mert nincs itt senki…
-
Lassan megpróbálom kimozgatni a nyakamból a fájdalmat. Tényleg elaludtam a székben az ágyra dőlve. lassan körbenézek a szobában és szomorúan veszem tudomásul, hogy még mindig egyedül vagyok Zach ágya mellett. Ránézek a telefonomra hogy hívtak-e vagy valami és egyben az időt is meglesem.
* Miért nincs még itt senki? *
Felkelek és beletúrok a hajamba egy hosszú kellemes nyújtózás keretébe.
*Zach alszik, így nem jöhet zavarba, ha most nyújtózkodom egyet.*
Ezen elmosolyodva nyújtózkodom kicsit jobbra, majd ballra majd pár hajolgatás.Lassan módszeresen nyújtok meg minden elmacskásodott iztmot, Eléggé elgémberedtem így aludva, de legalább a rémálmok elkerültek.
Lassan kinézek a szobából, hátha kint vannak a többiek.
* Kezdek éhes lenni, régen ettem valamit, de merjem itt hagyni egyedül? És ha felébred? Nem szeretném, ha egyedül lenne mikor magához tér, biztos jobban érezné magát ha itt lennék mellette. *
Vacillálok az ajtóban állva hol kifele nézve merre lehet a büfé, majd vissza az alvó beosztottamra. Majd az éhség győz. Magamhoz veszem a táskám és keresek egy nővért vagy valakit és megkérdem merre a büfé és az orvos.
/Görög/ Elnézést kérek, tudna segíteni? Zacharie Quin ismerőse vagyok. Megtudná mondani, hogy mikor jön az orvos megvizsgálni? Illetve, hogy hol tudnék valami ételt szerezni és egy kávét? – mosolyogok kedvesen, de az aggodalmam nem tudom elrejteni.
*És vajon a többiek merre lehetnek? Remélem bejönnek, nem szívesen hagytam egyedül. De attól hogy éhezem nem lesz neki jobb, de a vizitet nem szeretném elszalasztani.*
Választól függően maradok a szobában az orvosra várva, vagy megyek reggeli félét szerezni, egyben körbenézve, hogy a többiek nincsenek-e itt. Ha nincsenek itt, akkor felhívom Dimitriost.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora reggel
Ébredést követően bár úgy tűnik egyedül vagy és nem tudsz szabadulni az érzéstől, hogy egész éjjel magányodban voltál. Ez azért sem igaz, mert itt van veled Zach és már csak azért sem lehet az, mert amikor képes vagy kipislogni a rémálmokat a szemedből – melyekre nem emlékszel, de a sötét és kínzó emléküket itt hagyták – észreveszed a friss és finom reggelit az ágy melletti szekrényen. A terem ugyan csendes és nyugalom van, de az illatok gondoskodnak arról, hogy minden rossz érzés ellenére az éhséged egyre erősebben legyen jelen.
A telefonra nézve látod, hogy senki sem keresett és nem is írt, illetve látod, hogy igen korai az idő, olyan, amikor a legtöbb ember még a párnáját ölelgeti. Az érzések, az aggodalom és félelem erősen van jelen és bár nagyot nyújtózol, valójában nem szabadulsz tőlük. A testre kiható feszültséget próbálod kimozgatni különféle gyakorlatokkal, de az sem kizárt, hogy valami egészen másra lenne szükséged. S mintha pontosan ezen vágyad akarná valaki vagy valami kielégíteni, mikor kipillantasz Ricky-t látod, ahogy jókedvűen beszélget az egyik elég csinos nővérkével.
Visszapillantasz (?) Zachre, hogy vajon mikor ébredhet fel, de ennyi eséllyel tippelnéd meg a lottó nyertes számait is. Azonban valaki, akárki is volt, gondoskodott reggeliről és ezáltal arról, hogy ne kelljen elhagynod a szobát, a Másod Tiszttel maradhass. Épp visszafordulnál, mikor szemed sarkából meglátod Kalishát aki igen fáradt és aggódó tekintete mellett is egzotikusan szép, ami nem kerülte el Rick vagy az ügyeletes doktor figyelmét sem.
Korai még a reggeli vizit, de az orvos jelenléte biztató lehet. Nem az kedves doktornő van aki tegnap este-éjjel itt volt, hanem egy kissé pocakosabb, de kedvesnek tűnő szemüveges férfi az. Idősebb is, de valahogy a tapasztalat és bölcsesség aurája veszi körül, olyan, aki képes életeket menteni, aki tudja és jól is végzi a hivatását… de senki mást nem látni. Senkit, akit esetleg még szeretnél és ha telefonálsz, akkor sem veszi fel az aki korábban mindig szinte azonnal megtette.
Így indul a kora reggel…
-
Ébredés utáni kellemetlen érzés tudatja velem, hogy ezen az éjszakán sem engedtek a rémálmok,de legalább nem emlékszem rájuk. Nem kötöztek le a takaróim és nem vertem be Ricky orrát, mert ébresztget. Lassan mérem fel a környezetem, az egyedül létem, ami amúgy is folyton mardos mostanában, de miért azt nem tudom, hiszen itt van Zach, illetve most épp itt vagyok neki én. Aztán kiszúrom a kis szekrényen a reggelit, ami túl jól néz ki ahhoz, hogy a kórházi koszt legyen.
*Milyen figyelmetlen vagyok, ha csak percekkel később veszem észre a reggelit a szekrényen… De ki hozhatta, ha amúgy nincs itt senki? *
Rá döbbenve mennyire korán van még, kis nyújtással mozgatom át magam. Telefonom cserben hagyott és nem szerzett üzenetet vagy egyebet a többiekről. De mikor kinézek és megpillantom a matrózom, ahogy egy nővérrel beszélget, aki nem épp csúnya…
* Miért is nem itt van épp mellettem? Miért is csapja annak a senkinek a szelet? És én miért is reagálok így erre?? Miért is zavar ez? De miért is ne zavarhatna ez?*
Összeráncolva a homlokom a hirtelen lobbant féltékenység miatt, nézek körbe és megpillantom az új szakácsunkat aggódó arccal és fáradtan ücsörögni egy széken.
* Miért nem jöttek be? Ő hozta a reggelit? És vajon nekem vagy Zachnek hozta? *
Lassan oda lépek hozzá és leguggolok elé.
/Angol/ Nem jössz be mellé? – nézek fel rá, hiszen így alacsonyabb lettem kicsit. – Neked lehet jobban örülne mint nekem mikor felébred. – mosolygok rá kedvesen, hiszen most valszeg ezt hallania jobb mint kisajátítanom magamnak a másod tisztem. – Elférünk bent többen is.
Lassan felállok remélve hogy bemegy Zack mellé. Rickyt figyelem egy pillanatig, hogy csajozik-e még majd Kalishát hogy jön e a szobába.
Kint jobban körbenézve megnyugodva látom, hogy az orvos is a közelben van és majd a vizit ideje is eljön. De Dimitrios sehol. mielőtt vissza mennék a szobába megpróbálom felhívni, de nem veszi fel. Kicsit csalódottan engedem le a kezemet a telefonnal.
* Még korai. Még időre van szüksége… Bár megértene, bár segítene… Mindent elmondtam neki és megbántottam. Eddig az őszinteség volt a kapocs közöttünk és most ez lett a hiba is? Nem értem. Nem ezt érdemlem.*
Lassan a pocakom hangosan megmordulva tudatja velem, hogy van ám a szobában bent reggeli, ami rám vár, így ne éheztessem tovább, holmi pasik miatt. Lassan visszasétálok a szobába és meglesem mi van a szekrénykén hagyva. A telefont leteszem a szekrényre és eszem valami finomat inkább.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora reggel
Miközben azon tűnődsz, hogy nem a kényelmesen hatalmas ágyadban ébredtél, hogy nem épp valami testet és lelket is gyönyörrel megtöltő kába fáradtságból valakivel magad mellett, most valahogy még élesebben rajzolja ki azt, hogy mennyire nem találod a helyed, mily mértékben vagy magányos annak ellenére, hogy legénységed, barátaid és családod van. Lehetséges, hogy nem véletlenül mondta egyszer valaki, akárki is volt, hogy
„Sok ember közt vagy igazán egyedül.”
A reggeli illata ragad ki, de a „kellemes” hangulatot kérdés, hogy el tudja e űzni. Nem tudod mért mardos az éhség, s nem csak a testi, de mintha folyamatosan vágyódnál valami után, ami oly édes és annyira élvezetes, hogy talán többet is ér, mint Ricky minden lelkesedése és kreativitása amivel örömet okozott. Valahogy, valami más lesz ez, olyasmi ami most nincs jelen, de amit elérhetnél, ha úgy döntenél, hogy megkeresed. Akármi is legyen az…
Az illatok befurakodtak, eltereltek, a test megköveteli a magáét. Úgy tűnik, hogy Zach sajnos nem tér magához, az sem kizárt, hogy sokkal nagyobb veszélyben van, mint azt elsőre bármilyen orvos gondolná. Elég, ha csak arra gondolsz, hogy Inina hogyan került ide és azonnal aggódhatsz azon, hogy vajon ki ébred fel ebben a testben…
A feszültséged, hogy elűzd, próbálod átmozgatni magad, ami könnyedén megy és jól is esik. Ezután a telefonodat nézed, de nincs hang vagy szöveges üzenet ami megnyugtatná a lényed, hogy Dimitrios jól van és hamarosan visszatér hozzád. Ekkor döntesz úgy, hogy körülpillantasz és látod, hogy Ricky bizony flörtöl, nem is leplezi nagyon, hiszen a pironkodó nővér mosolya elárulja neked, hogy tetszik neki a férfi, de legalábbis ahogy viselkedik vele…
Kalisha félig alszik, miközben aggódik, sokat kivett belőle az elmúlt jó pár óra. Karikás szemei ellenére is vonzóan csinos, de azon túl, hogy mindenki észrevette, senki nem zavarta meg magányában. Kivéve te, aki odaguggolsz és kedvesen érdeklődve, amire felemeli a fejét, de oly érzéseket látsz, ami talán még téged is megdöbbent. Nagyon rövid idő alatt igencsak megkedvelte a francia férfit, akiért most őszintén és igen mélyen aggódik, de tagadóan rázza a fejét, amikor megkérdezed, hogy csatlakozik e.
Kalisha /Angol/ Szeretnék majd lefürödni. – susogja halkan, de még hallhatóan
Ez akár érthető is lehet, hiszen melyik nő szeretné azt, hogy a férfi, aki tetszik neki így lássa. Eközben Ricky tekintete időnként felétek libben, de azért szóval tartja a nővért, akinek feltűnhetett, hogy már nem osztatlan figyelem az övé. S miközben te telefonálni próbálsz, ami hamar kiderül esélytelen a sikerre, két kart érzel a derekadon, majd egy férfitestet, ahogy hátulról hozzád simul szótlanul. A következő perc eseményei attól függnek, hogy te mit – még mindig reggelizni (?) – szeretnél…
-
Reggeli, kis torna és máris fókuszáltabb vagyok egy leheletnyit. De csak elnyomom a kétségeket és a millió kérdést a fejemben. De kis torna segít.
* Aggódom Zach miatt. Aggódom, hogy csak a sokk , vagy ugyan az történik vele, mint Nerine-nel. És épp elveszítjük őt és más ébred a testében. És vajon ő ki lesz? És mire emlékszik? NEM veszíthetem el Zach-et, de ezt én is csak tehetetlenül figyelhetem mint annó nálam a legénységem. Nem tudom mit tehetek…*
Megrázom a fejem, hogy ezt a gondolatot elvessem, mert abszurd…
*Dehogy abszurd, én vagyok rá az élő bizonyíték… Csak fel kell kelnie és minden rendben is lesz. *
Kint egy picit figyelem, ahogy Ricky csapja a szelet a nővérnek, majd inkább Kalisha –ra figyelek. Lefürdene inkább mint bejönne. Fura ez nekem, mert nem szívesen hagynám itt Zach-et, de ő tudja mi a fontos.
/angol/ Dimitriosnak van kulcsa a hajóhoz, vagy ha jól láttam van itt a szomszédban egy panzió, adok pénzt és vegyetek ki egy szobát tisztálkodni, meg pihenni. Én itt maradok szívesen addig vigyázni rá. De gyere be hozzá egy kicsit, biztos jól esik neki a jelenléte, és te is … talán .. megnyugodnál, ha látnád.
Lassan felállok és várom a választ, hogy bejön-e vagy pénzt hozzak-e, mire valaki átkarol hátulról és hozzám simul. Felismerem az illatát, a légzését és a karjait. Végig simítok az átkaroló karokon és élvezem az ölelést, amit fel sem tűnt mennyire hiányzott.
Klaisha-ra figyelek és várom a válaszát, de akárhogy is dönt engedek a csábításnak és hagyom magam „elrabolni”, bár így a reggeli csúszik kicsit.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Kalisha%20Imari.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora reggel
A Kapitányi kötelezettségek és régi barátság vagy egy friss ismeretség lehet vajon az erősebb? Igazából talán bármi lehetséges, de Kalisha visszavonulna inkább és mint ilyen ez az ő döntése. Úgy tűnik, hogy Ricky viszont maradna. Kalisha csak tagadóan rázza a fejét és fáradtan indulna a kulccsal – a pénzt sem vette el – és nem tartod kizártnak, hogy a hajóra térne vissza a leginkább. Miután távozott érzed a karokat és az illatot, ami ahhoz a férfihez tartozik, aki segített lecsillapítani a testedben tomboló vihart. Most úgy ölel, mintha megvédhetne mindentől és érzed ahogy ajkai a tarkódon lévő selymes bőrt égetik, pecsétet helyez rá.
Meddig tart csak rajtad áll…
-
Figyelem Kalisha-t ahogy fáradtan feláll és nem kéri a pénzt.
/angol/- Rendben. Hívlak, ha bármi változás van. De nyugodtan hívj te is. Vigyázom rá, ígérem. – simítok végig a jobb felkarján támogatólak. – Ja nem tudod Dimitrios hol van? Nem veszi fel a telefont.
Majd figyelem, ahogy távozik. Ricky ölelése elgyengít és nem igazán segít tisztán gondolkozni. Élvezem az ölelést, élvezem, hogy meg szeretne védeni. De ez nem ugyan az amit Dimitrios ölelésében érzek.
* Ez így nem jó… Szétesni látom a családom. Nem jó ez így… Nem tudom mit kéne tennem. Csak sodródom és várok napok óta… De nem tudom mit kéne tennem? Dimitriosnak idő kell, Zach-nek idő kell.*
De ahogy a nyakam kezdi csókolni elgyengülök. Finoman megremegek a karjaiba és halkan felsóhajtok.
/angol/- Ezt nem lenne szabad… - nem túl sok ellenkezéssel a hangjában.
Hagyom magam elcsábítani újra egy szertárba vagy üres vizsgálóba.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora reggel
Úgy tűnik, hogy bármi is az oka annak, hogy Kalisha nem fogadta el a pénzt, nem most fog kiderülni, ellenben kellően fáradtan elbandukol, de csak azután, hogy bólintott a kérésedre, meg úgy általában mindenre, amit felvetettél. Látod rajta, hogy eléggé fáradt és érzelmileg is megviselt, bár az érintésed jól esett neki. Az utolsó kérdésre csak tagadóan rázza a fejét, majd kilép az épületből.
Ricky ölelése… Dimitriosé… itt nem sokat tehetsz a várakozáson túl és ki tudja mi mindent kéne tenni, mennyi minden várhat rád, miközben lehet annyira egyedül érzed magad, mint tán még sosem: Inina, a Viharok Démona. Emberekkel körülvéve, melyekből az egyik épp gyengéd csókot lehelt rád, melyre a galád tested, mely felfedezte a testiség örömét, azonnal reagál. A gond csak annyi, hogy Ricky nem tesz többet.
Ricky /Angol/ Megnyugtatni? – kérdezi halkan, s érzed tényleg ez minden – Itt nem sokat tehetsz. – jegyzi meg, de nem kéri, hogy távozz.
-
Egy pillanatra csalódottság suhan át a gondolatimon, de amint ráeszmélek, hogy mennyire rossz helyen is szerettem volna Ricky-vel lenni el is múlik. Ellazulok az ölelésében és még jobban próbálok belebújni a karjaiba.
/angol/ Nem tudom, mit tegyek, nem tudom,hogy segítsek Zach-en. Nem értem ki vagy mi mentette meg az életét, mert nem én voltam sajnos. Nem tudom, hogy keltsem fel. Aggódom Kalisháért mert látom nagyon megviselte, és Dimitrios nem veszi fel.
Hiába aludtam valamennyi, és ébredtem viszonylag kipihenten, hirtelen megint a nyakamba szakadtak a gondok és ez kimerít. Mintha még sosem lettem volna ilyen kimerült, de mintha már éreztem volna, mint Nerine.
* Tudom a szavakat mi vagyok, de azt hogy ez pontosan mivel is jár nem. Viharok úrnője, aki elvett egy életet és szétrombolja 4 másikét?
Hát ezt jelentené bukottnak lenni? Vagy csak peches napom van és minden jobb lesz, csak türelmesnek kell lenni? De ezt kivel is beszélhetném meg, ha a legközelebbi embert is kiborítottam? És még a levéllel a tanárt sem tudom megkeresni mert Dimitrios nem mondta meg a nevét vagy hogy hol találom.*
Feléd fordul és szorosan átöleli a Ricky nyakát.
/angol suttogva/ Erősnek kell maradnom… muszáj…
Majd mintha ez nem is lett volna, elenged kihúzza magát, kisimít egy tincset az arcából és sugárzó mosollyal néz Rickyre.
/angol/ Ölni tudnék egy jó kávé ért. – mosolyog magabiztosan, ahogy szokott.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Zacharie%20Quin%20(500x333).jpg) (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora reggel
Úgy érzed, hogy bár hatással vagy a fiatal férfire, azért most a hangulata valószínűleg nem éppen ugyanaz, mint a tied. Sőt, a tied is hamarost változik és mikor helyezkedni próbálsz érzed, hogy minden mozdulatoddal közelebb furakodsz, mígnem elég kényelmes már, hogy megnyugodni látszódjanak az érzéseid.
Ricky /Angol/ Talán ne akard azt, amire nem vagy képes. Neked más erényeid és tudásod van, Isten más szerepet szánt neked. Ha úgy vélte volna, hogy gyógyítónak kell lenned, biztos az is lennél! – nyugtat és van valami zönge a hangjában, valami bölcsesség, amitől oly hihetően hangzik – A többieknek meg lehet időre van szükségük, mi tagadás elég ijesztő volt a vihar és az is, hogy a Másod Tisztet baleset érte. Akárminek is köszönhető, hogy megmenekült, a lényeg az, hogy itt van és idővel biztos felépül! - biztat
Nerine, te, nem tudod felidézni a múltat, ilyen állapotban valószínűleg nem is bukkan fel semmi, de ki tudja? Lehet, hogy… bármi lehet. Mint egy vihar, ami pusztít, tisztít és újrateremt! A vihar, ami hatalmas és erős, amit tisztelnek és félnek! De te nem vihar vagy, hanem viharok anyja, úrnője vagy megtestesülése?
Ricky /Angol/ A türelem erény. – suttogja, nyugtatna – Az erő mindenkiben ott van. Vannak akikben egy picit több is. – simít hajat, a fejedet, hogy aztán tarkón pihenjen a keze – Remélem csak viccelsz! – mondja kissé meglepetten, főleg miután oly hamar kibontakoztál, ő pedig lehet még nem siette volna el – De… akkor mi a terv Donna Capitano?
-
Élvezem az ölelést, a bújást, és a pillanatnyi biztonság érzést. Lassan megnyugodni érzem a lelkem és a gondolataim. Mélyen belélegzem az illatát és élvezem teste melegét. Hallgatom amit mond.
*Ez most így jó… hmm… Olyan fiatalnak tűnik, mégis néha olyan …. bölcseket mond. Nem is értem hogyan. Lehet mégis őt keresem? Lehet ő mentette meg Zach-et? Más erények, más tudás. De miért is nem tudok mindent, miért is nem tudom most meggyógyítani. Egy vihar teremtésével nem lesz jobb max csak az én kedvem. Isten?*
/Angol/ - Te hiszel Istenben? – csendesen a mellkasának nyakának lehelve a kérdés.
* Lehet igaza van, idő kell mindenhez, lehet nekik is csak idő kell, ahogy nekem is kellett hogy megszokjam a testet és rájöjjek ki is vagyok, jelentsen az bármit is. Türelem meg ha jól tudom Nerinnek sem volt nagy erénye.*
Érzem hogy ölelt volna még, de muszáj össze szednem magam és muszáj erősnek maradnom a többiekért. Elmosolyodom mikor felszalad a szemöldöke a kijelentésemre.
/Angol/ - Persze , hogy csak viccelek. – simítok végig a mellkasán – Hát keressünk egy kávézót, mert félek a korházi kávé ihatatlan.
Körbenézek látok-e valami itteni dolgozót, majd inkább beszaladok a táskámért.
Bent adok egy puszit Zack homlokára majd végigsimítok a kezén ellenőrizve hogy meleg és lehetőségekhez képest jól van, majd lassan kilépek táskámmal a szobájából. Ricky-re mosolygok és belekarolva elindulok vele kifele. Ha találok valakit, aki itt dolgozik, vagy ha kint az után akkor egy kedvesebbnek kinéző járókelőt, akkor megállítom, hogy mondjon egy helyet a környéken ahol jó kv-t lehet inni.
/Görög/- Elnézést… Jó reggel! Ne haragudjon hogy megállítom, de nem vagyok ismerős a környéken, éjjel érkeztünk. Tudnak nekem a környéken ajánlani egy helyet ahol jó kávét lehet inni?
Majd választól függően kedvesen elköszönök és indulunk meg, vagy az útbaigazításnak megfelelően, vagy csak kicsit tovább és újra próbálkozom.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora reggel
A pillanat mindaz ami eddig elkerült. Meghitt és békés, biztonságos és gondolatoktól mentes… nos, legalább egy rövid ideig. Aztán minden befurakodik, ami a külvilágból csak képes, minden, ami hatással lehet az öt érzékedre és valami más is, ami túlmutat azon. Nem tudod mi ez, csak azt, hogy ott lüktet a háttérben, ott zümmög és dolgozik, nem is figyelsz rá sokáig, mert megszédülsz, ha nem fordítod el a figyelmed erről a különös vibrálásról, amit nem a test, de Inina, te vagy képes érzékelni.
A szavak segítenek, Ricky pedig a maga módján óv és védelmez téged. Valahogy biztonság érzete erősebb a karjaiban, mint eddig bármikor és bár Dimitrios karjai sokkal erősebbek, Rickyé valahogy határozottabb… vagy mi. De talán ez nem is oly fontos, sokkal inkább az, hogy ha nem tudsz gyógyítani, akkor vajon mire lehetsz képes? Egy-két dolgot már tudsz, ösztönösen vagy véletlenül, de kiderült.
Ricky /Angol/ Hiszek a Teremtő Erőben. Abban, hogy létezik egy emberi ésszel szinte felfoghatatlan lény, aki gyermekein keresztül kifejezi az akaratát. – mosolyog rád – S azt, hogy akármilyen terve van, arról nekem fogalmam sincs! – érzed a hangjában a bizonytalanságot, de az eltökéltséget is
Úgy tűnik, hogy ő türelmesen keresi a válaszokat, amelyeket lehet nem is képes megtalálni, de nem adta fel és bármilyen akadályok és nehézségek elé néz, bátran száll szembe a kihívásokkal! Az érintésed jól esik neki, de most nincs a tekintetében vágy, inkább úgy érzed, hogy talán öröm és elégedettség, de nem önelégültség, s mikor felveted a kávét, csak mosolyog:
Ricky /Angol/ Igen, általában az automaták is finomabbak főznek! – nevet fel halkan, s talán amiatt vagy más okból, de Zach teste picit moccan, mielőtt megint pihenni térne
Nincs itt senki rajtatok kívül, kevés a szakember és még kevesebb a jó szakember, így akik épp itt dolgoznak, valószínűleg több személy feladatát látják el. A táskáddal térsz vissza miután mindent, amit szerettél volna elintéztél és végül kifelé menet egy nővért találsz, aki épp papírmunkát végez. Érdeklődésed, ami megszakítja ebben a nem túl izgalmas feladatban (ezt magad is el kell ismerned, hiszen még rád is vár a hajónapló és más bürokratikus butaság), de kedvesen és nyugodtan válaszol, igazít útba.
Nővér /Görög/ … és akkor balra fordulsz, ott pedig már látni fogod…
Tökéletesen magyarázott, ha a végtelen kékségben el tudsz igazodni, akkor néhány utca biztos nem fog ki rajtad! Neki is indulsz másodmagaddal, hogy megleld ezt a helyet, ami állítólag ebben az időpontban is nyitva, illetve annyira finom, hogy a környékről mindenki oda jár!
-
Nyugalom… majd újra nem, de most könnyebb úgy hogy tudom hogyan nyugtassam meg magam, vagy inkább kivel. De mi ez a fura bizsergés, ez a szédítő fura érzés ami itt is van de még sem… Ezzel később foglalkozni kell. Éreztem ezt máskor is? Próbálok vissza emlékezni.
Na de most a kv az első, természetesen miután nagyon szépen megköszöntem a nővérnek és kitartást kívántam neki a papírmunkához egy kis együtt érző mosoly kíséretében.
Természetesen nem probléma megtalálni a kávézót Ricky derekát átölelve. Nem sietek, csak kényelmesen lassan.
/Angol/ Szóval, ha jól értem próbálod megfejteni mire készül, mi a terve? Valahogy sosem foglalkoztatott a kérdés eddig. Egyáltalán van terv? Vagy volt? És merre lehetnek a gyermekei? Az angyalok? Vajon találkoztam már egyel is? Észre venném, ha találkoznék egyel?
Csak úgy csevegés szinten. Eszmefuttatás.
Majd a kávézónál kérek magamnak egy nagy teje kávét és Rickynek amit szeretne és ki is fizetem, majd egy kis romantikus padot keresve leülnék vele meginni kellemesen.
/Angol/ Bevallom az utóbbi két hétben úgy fest fenekestül felfordult az életem, és elég nehezen birkózom meg ennyi változással egyedül, és nem tudom kitől kérhetnék segítséget.
* Hiszen semmit nem tudok és mégis sokmindent, de semminek nincs értelme.Még a képességeimet sem tudom. Tudok többet is vagy csak ennyi? Egyedül vagyok vagy vannak mások is? Az biztos hogy az a fekete szárnyas biztos, de azt sem tudom hol keresssem. Túl sok kérdés*
Kiveszem a táskámból a kis levélkét amit annó az ágyamon találtam és nézegetni kezdem.
/Angol/ Ráadás úgy fest valaki betört a hajóra indulás előtt és a kabinomig jutott és ezt hagyta ott, de nem tudok rájönni milyen nyelven írták ezt. Dimitrios tud a szigeten valami egyetemi profot, elvileg ezért jöttünk ide, de Zach miatt most már ez sem tűnik fontosnak.
Simogatom a kis levél szélét majd nagyot sóhajtva beleiszom a kávéba. Mosolyogva figyelem a környezetet és élvezem a közelségét.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Reggel
Érezted? Nem érezted? Ricky-vel, vagy talán valaki mással? Dimitriossal? Nem tudnád megmondani és nem is vagy biztos abban, hogy ezt érezted e vagy csak valami hasonlót. S ha éreztél is effélét, az nem régen volt, még Nerine és a Börtön előtt? S ha így volt, akkor magadtól vagy ugyanúgy valaki más adta ezt meg? Talán a teremtő maga?
Mosoly kísért utadra, majd egy másik a kávézóhoz ahol egy harmadik fogadott. Kezed a derékon és bár tudod, hogy puszta érintéssel képes voltál a férfit felébreszteni, de itt és most Ricky erősebbnek tűnik, mint holmi vágy és testiség. Tudod, hogy te irányítod a kettőtök kapcsolatát, de azt is, hogy a férfi ha akar ellen tud állni. Egy ideig… óráig. Az efféle gondolatok könnyedén kiemelnek a sok kelletlen és kellemetlen közül, de azt is tudomásul kell venned, hogy Ricky szépérzéke erős és érzékei kiemelkedők, mert mindent is észrevesz ami tetszik neki.
Ricky /Angol/ Azt nem merném kijelenteni, hogy megfejteném, de talán egy csipetnyit megértenék akkor… nem is igazán tudom mi lenne. – nevet fel – De igen, azt hiszem keresem a válaszokat, ahogy teszi azt talán mindenki… vagy nem? – néz rád kérdően, majd bólint – No igen, lehet csak azok keresik akikkel történt valami rossz. – tanakodik, majd vállat von ami gyermekien ártatlannak tetsző – Mindenütt, sehol? – fogalma sincs hol lehetnek – Lehetséges, hogy találkoztál már. Észrevetted? – mosolyog, de nem gúnyosan – Lehet így volt.
A kávézó árnyékos teraszán jeges kávét inni igencsak jóleső. Sokak nem tehetik azt amit te, más a történetük, máshonnan érkeztek és másfelé is tartanak. Ricky flörtölő pillantással jutalmazza a pincérlányt, aki valószínűleg a következő félév kifizetése végett vállalt itt munkát, de a kis pír az arcán megmutatja, hogy érzékeny nő, hogy milyen forróvérű az olasz matróz és azt mennyire jól esik mindkettőnek a pillanat ami hamar tova is tűnik. S neked…?
Ha maradtatok ott isztok, de ha ragaszkodtál valami padhoz akkor már ott árulhatod el, hogy mennyire nem találod a helyed és a válaszokat. Igaz, hogy Ricky korábbi szavai már elárulták, hogy szerinte van kihez fordulni, de szavakkal csupán annyit mondd:
Ricky /Angol/ Adj magadnak időt. S persze nyugodt perceket, amikor ezt az időt ki is tudod használni! – ránéz a borítékra, de nem nyúl érte, nem is kéri el, csak bólint – Akkor ez a professzor biztos segíteni fog! – biztat határozottan – Addig is… élvezzük a pillanatot! – emeli poharát és kortyol, láthatóan tényleg élvez minden másodpercet
-
A kávézó teraszán az árnyékban a jegeskávé meg fele. Kellemes. A pincérnővel a flörtölése zavar, de nem fogom kimutatni. Míg ezt leszemezik én csukott szemmel élvezem a hűs szellőt.
/Angol/ - Nekem kicsit konkrétabb válaszok kellenének. Láttam valamit és történtek dolgok, amiket nem tudok hova tenni, millió kérdésem lenne, de nem tudom kihez fordulhatnék. – belekortyol az italba- A professzor, semmit nem tudok róla csak, hogy elvileg a szigeten lakik.
A kilátást nézem kicsit elgondolkozva.
/Angol/ - Hogy találjak meg egy ismeretlen professzort egy szigeten?
Írok egy SMS-t Dimitrios-nak, reménykedve hogy válaszol, ha már a hívásokra nem reagál.
SMS„/Görög/ Szia! Értem, hogy időre van szükséged. Sajnálom, de a professzor nevét áruld el nekem kérlek.”
Majd visszadobom a telefont a táskámba.
* A fenébe az egésszel. Toporgok egyhelyben. Ricky is csak beszél össze vissza, de az nem segít a konkrét kérdéseimen, ha meditálok. Próbáltam. Semmi. Hogy mondhatnám el ezeket másnak, ha a legfontosabb ember az életemben azóta nem beszél velem. Már megbántam, hogy elmondtam. Bár visszatekerhetném az időt… vajon olyat tudok? *
Keresem a pincér lány tekintetét, hátha tud segíteni, hátha ismeri a szigetet. Ha sikerül elkapni akkor odalépek és csendesen kérdezem meg.
/Görög/ - Szia! Kérdezhetek? Mennyire vagy ismerős a szigeten? Van a szigeten egyetem, vagy nagyobb iskola? Keresek egy nyelvész professzort, akinek sajnos elfelejtettem a nevét, és csak ennyit tudok, hogy itt lakik vagy tanít. Esetleg hogy hol kérdezzem meg? – legbájosabb mosolyomat megvillantva.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Reggel
A lehunyt pillák segítenek… nem, nem igazán. A tudat akkor is megmarad. Sőt, valami elemi félelem és düh önt el, ahogy a sötétségben maradsz egyedül, mintha ott lennél megint… ott lent! Abban a Pokolban. Abban a mindentől megfosztó helyen, a Börtönben. Sietve nyitod ki a szemed és azt látod, hogy hirtelen lehűlt a levegő, de legalábbis hűvösebb mint volt. Jó pár fokkal, miközben felhők gyülekeznek az égen, vihart ígérő szürke-feketeséggel, miközben hirtelen arra eszmélsz, hogy Ricky téged bámul, de úgy, mint aki sosem látott még azelőtt. Igazából úgy, mint aki a lelked mélyéig akar nézni. Annak legsötétebb bugyrába? Mintha téged akarna látni és nem is Nerine-t. Aztán az érzés elmúlik, lehet csak túlreagáltad…
Ricky /Angol/ Mindenki válaszokat keres. – mondja szelíden, de bólint érti amit mondasz – Egy valaki mindig meghallgat, mindig ott van! – pillant felfelé, majd vissza rád – Oh, igen, a professzor! Megkérdeztem a kedves hölgyet, de nem sok ilyen ember él a szigeten, szóval Charles O'Conell Professzor lesz a mi emberünk! – mosolyog rád örömtelien, s tudod, hogy a címét is tudja. – Egészségedre! – emeli poharát
Az üzenet elküldve…
Gondolataidból nem szakítanak ki, de mikor felnézel, megint a kíváncsi tekintettel találkozol, érdeklődéssel, olyasvalamivel ami Nerine-nek szól? Neked? Kettőtöknek? Téged akarnak megismerni. Érzed, hogy ez már nem csak testi vágy, hanem több a férfi részéről. Ugyanakkor az idő és annak manipulálása… Neberu a szó ami eszedbe jut, de ennél több nem, ez is csak úgy felbukkant és eltűnt, akár egy hullócsillag. Eközben a pincérnő közeleg, de már nem kell kérdezned. Igazából most hirtelen nem is kell tenned semmit azon túl, hogy élvezed a pillanatot…
(Ha) Képes vagy rá (?)
-
*Inkább nem csukom most be többet a szemeim, nem jó érzés. Tényleg hidegebb lett? Ezt én csináltam?És mi az a Nebe… Neberu? Vagy inkább kik? Olyanok, mint a Lammasu? Este újra megpróbálom felvenni a kapcsolatot valamelyik névvel a 3-ból… Hogy is voltak? Aldinah, Naamah, Tamiel, de az utolsót inkább hagyjuk… elég unszimpatikus volt. És ha nem az időt próbálnám meg visszaforgatni csak elfeledtetni Dimitrios-szal a beszélgetést? Az vajon menne? Vagy van olyan, aki ebben segíthetne?*
*Ricky nagyon pörög és mintha a gondolataimban olvasna beelőzött a kérdéssel is a pincérlánynál. Na meg ez a fürkésző pillantás. Mi lehet ez? Lát valamit? Van valami a fogam közt?*
Mikor másodszorra is arra leszek figyelmes, hogy engem fürkész, megint. Inkább rá is kérdek.
/Angol/ Miért nézel így? Van valami az arcomon, vagy a fogaim között? – kapok oda a kezemmel, ezzel majdnem felborítva a jegeskávém. – Szerintem induljunk el. Mit szólsz? Zach-hez menjünk vissza vagy keressük meg a professzort? Bár elég lepukkantan nézek ki….
Veszem inkább kézbe a kávém, hogy biztonságban legyen és lassan felállva nézek magamon végig..
/Angol/ Remélem a professzortól esetleg több választ kapok mint Tőle kaphatok. De azért jobban festhetek nem ennyire kényelmesben.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Reggel
Megszólítanád a neveket, de rájössz, hogy Naamah – az egyetlen, aki válaszolt – nem kedves neked, így őt inkább kihagyod és a másik kettőre koncentrálsz, talán ezúttal sikerül megszólítani valakit… nem. Nem válaszolnak legnagyobb sajnálatodra. Miközben tűnődsz és erős a vágy, hogy mit is tegyél Dimitriossal kapcsolatban felrémlik megint egy villanásnyi időre egy régi emlék. Igen, tudtak a Bukottak emlékeket manipulálni, de vegyes érzések öntenek el amikor felbukkan az emlék.
Ricky /Angol/ Ami szép azt meg kell csodálni! Egy nagyon kedves ismerősöm említette ezt. Azt mondta, hogy túl rövid az idő és túl sok mindenre lehet rácsodálkozni, így ne érezzem magam rosszul ha megteszem! – mosolyog, de most mintha szomorúság bújna a mosoly mögött – De ha már így rákérdeztél, akkor el kell árulnom, hogy ráncok kezdenek lenni az arcodon, annyit fintorogsz. Nagyon aggódhatsz valamiért… – de amikor indulásra szólítasz fel, kérdés nélkül áll fel veled egyszerre és útközben válaszol a korábban feltett kérdésre – Ahogy te döntesz Donna Capitano! – hajt enyhén fejet rád bízva a döntést, aztán tiltakozóan rázza a fejét – Elbűvölően festesz! – mondja hezitálás nélkül ami jól is eshet, de hogy te miképp látod magad, azt csak te tudhatod!
-
Riadtan kapom a kezem az arcomhoz a ráncokat keresve. Kicsit talán túl is játszva.
/Angol/ Hogy mi? Ráncok? Ne viccelődj velem…. – leengedem a kezem és finoman a vállaim is megereszkednek - Persze hogy aggódom. De azt nem tudtam hogy közben fintorgok is.
Felállok és lassan kilépkedek a kávézóból, majd várom, hogy Ricky mutassa az utat, hiszen nem csak a professzor nevet tudhatta meg a pincérlánytól.
* Hihetetlen…. Bukottak, megannyi név és kis részlet… egy kirakós elszórt kis darabjai. sosem fogom ezt megérteni. Kénytelen leszek a prof után újra Naamah-hoz fordulni Jaj ne már…. A múltkor is olyan jól sikerült. Miért nem válaszolnak a többiek? Lehet ők még Ott vannak? Vagy esetleg… már nem… élnek? *
Ellenőrzöm a telefonom gyorsan jött-e válasz SMS Dimitriostól.
* Annyira rossz érzés, hogy nem tudom hol van és épp mit gondol róla. Beavattam a jelenlegi legnagyobb titkomba, miután közel engedtem magamhoz, közelebb mint valaha. És valahol fáj, hogy így reagált. Félek.... megbántott, dühít... és tehetetlen vagyok. *
/Angol/ Keressük meg ezt a Charles O'Conell Professzort. Hátha egyel közelebb kerülök egy válaszhoz. Majd utána siessünk vissza Zach-hez. Csak felhív a kórház ha magához tér.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Reggel
Ricky nem tesz több megjegyzést, úgy véli az, hogy megemlítette az pontosan elég a jelen helyzetben és inkább az előttetek álló feladatra összpontosít. Annyira elmerülsz a gondolataidban, hogy már csak akkor tűnik fel, hogy a kéz a kézben sétáltok amikor a telefonodat keresed és veszed elő. Természetesnek hatott és nem idegennek, talán még kellemesnek is!
Mivel a többi Bukottról semmit sem tudsz – csak Naamah-ról aki viszont láthatóan nincs meghatódva a helyzeted okán, kétséges, hogy mennyire is akarod keresni őt, de az is igaz, hogy ha válaszok kellenek, akkor talán nincs út…
Dimitros továbbra sem jelentkezik és most már nem kizárt, elképzelhető, hogy egy ideig nem is fog. Ettől persze nem kevésbé fogsz aggódni érte, de úgy tűnik nem tudsz tenni semmit az ügyben, mint vársz. Egy suttogó hang az Esszenciád mélyén azt suttogja nem is kéne ezzel foglalkoznod, ha már csak az számít te mit érzel, akkor ne is foglalkozz ezzel a férfivel tovább!
Ricky /Angol/ Itt vagyunk. – jegyzi meg halkan és épp csenget is és látod mondana még valamit, de végül nem teszi
Egy férfi érkezik perccel később és még Ricky szemöldöke is felszalad, hiszen a látvány az bizony már sok női/férfi (?) szívet összetörhetett. A legendákban írják le így a hellén harcosokat, a hősöket, akik megannyi lehetetlen feladatot teljesítettek/éltek túl. Még a hangja is olyan, hogy egész nap hallgatni tudná az ember…
(http://www.rpgenerations.com/RPGenerations/Karakterképek/Demon/Arquiel's - Kevin MacLellan.jpg)
Férfi /Görög/ Sziasztok! Miben segíthetek? – érdeklődik miközben végignéz rajtad
-
Egy pillanatra, meglep, mikor észreveszem, hogy a kezemet fogja. De nem teszek ellene semmit.
* őő… egy kicsit…. nem haladunk gyorsan? Mikor látott ebbe többet? Cuki meg minden, de én nem is gondoltam többre „kellemes időtöltésnél” egyenlőre. Azt se tudom én ki vagyok, nem hogy mit akarok. Na meg Dimitrios…. *
Még mindig semmi válasz tőle. Mire felnézek, már meg is érkeztünk. mire észbe kaphatnék Ricky csenget is.
* Aztaaaa…. hűűűű…..*
Én szám is tátva marad a látványtól és végigmérem a férfit.
* Jeszusom, minden professzor ilyen szexi? Többet kellene főiskolákra járnom. …*
Majd észbe kapva összeszedem magamat.
/Görög/ szi… szia. Én… izé,khmmm…. mi egy nyelvész professzort keresünk, aki állítólag a szigeten lakik. És az egyik kávézóban ide irányítottak. - mint ha zavarba jöttem volna. De ilyen nagyon régen lehetett.... de ez a hang...
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.com/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Arquiel's%20-%20Kevin%20MacLellan.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Reggel, kora délelőtt
Kérdés annyi mindössze, hogy azzal miképp nem teszel semmit az ellen, hogy a kezed fogja, vajon mit érsz el? Mi lesz a következménye ennek a döntésnek? Persze az is meglehet, hogy mindössze te látod ezt másképp és az egész gesztusnak valami teljesen más oka van, nem is az a fajta intimitás szeretne lenni, mint ami egy párnál jellemző.
Mindenesetre elértétek a címet és nem csak a füled cseng így már csak várnod kell, hogy a Professzor fogadjon titeket. Első gondolatok között bukkanhat fel az, hogy ha minden Tanár ilyen kiállású lenne, mindenki is jelentkezne a kurzusra!
Míg a gondolataid elkalandoznak és ki tudja hol is járnak pontosan, Ricky is próbálkozik azzal, hogy összeszedje magát és már épp szólásra nyílna a szája, amikor kipréselsz magadból valami köszönés félét és nagy nehezen elmondod, hogy mit is szeretnétek, miért érkeztetek.
Srác /Görög/ A Prof nincs itthon. Két módon találkozhatsz vele: hivatalos úton időpontot kérsz vagy adsz egy telefonszámot és felhívlak. – mosolyog rád – S milyen nyelvről lenne szó? – érdeklődik, talán tud segíteni
-
Valahol elvesztem a srác testének látványában és a hangjában, mert nem tudom mikor engedtem el Ricky kezét.
* Nincs itthon? … sebaj… valszeg nélküle jobban éreznénk magunkat… Ej kislány! *
/Görög/ Izé… sajnálatos, hogy nincs itthon.
* Dehogy sajnálom, csak épp azt, hogy nem egyedül jöttem…. De szemét vagyok…. *
Csak épp rápillantok Ricky-re miközben a táskámban kezdek matatni.
/Görög/ Hol kellene hivatalosan időpontot kérnem hozzá? Csak mert még nem tudjuk, hogy meddig leszünk a szigeten. – közben előkutatom a kis levélkét. – Ó persze a számom… szívesen megadom, ha tudsz nekem egy személyes fogadóórát szervezni vele. – Lassan átnyújtom a kis papírt miközben az izmai rezdülését figyelem. – Ő lenne az.
* És ennyi… egy vadidegennek már a számom is megadnám azonnal és a levelet is megmutatom minden habozás nélkül. Te jó ég… mint valami tini a középiskolában. Épp csak a nyálam nem csorgatom. Szedd már össze magad!*
Megköszörülöm kicsit a torkom és kifésülöm a hajam a szememből. kihúzom magam és próbálok összeszedettebbnek kinézni.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.com/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Arquiel's%20-%20Kevin%20MacLellan.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Reggel, kora délelőtt
Elkalandozva talán ki is marad egy-két szó, amit a névtelen srác hozzád intézett. Nem mostanában volt ilyen, hogy ennyire zavarba hozzanak és persze Démonként vajon ez most milyen érzés, hogy egy ember ilyen hatással van rád? S régen milyen lehetett? Az biztos, hogy most folyamatos mosoly a jussod, mint aki pontosan tisztában van azzal, mit is okoz a jelenléte-kisugárzása. Végül a matatásba menekülés segít valamennyire, de nem kizárt, hogy pír izzik az arcodon.
Srác /Görög/ Levélben. Leginkább. A válasz az ott megadott címre érkezne, de természetesen a telefon mindig működik. – segít ki, hogy aztán eltegye a bal hátsó farmerzsebébe a kis cetlit aztán a levelet is elveszi és megnézi. Látod egyáltalán nem ismerős neki – Ez valóban a Prof-ért kiált!
-
A kis papíron a nevem és a mobilszámom van.
*És igen… mintha melegebb lenne itt mint eddig… nem? Ricky, Dimitrios is lázba tud/tudna hozni, de hmm… ő… ajjajj…. de meleg van…*
Finoman kifésülöm a hajam a nyakamból, melegem lett.
/Görög/ Sajnos nem tudom ki küldte, vagy írta. – próbálok a levélkére koncentrálni. – Sajnos a levélben hivatalos időpontkérés bajos lenne, mert nem sokat időzünk egy kikötőben sokat ilyenkor.
Mosolygok kedvesen, és próbálok nem zavarban lenni.
* Felnőtt nő vagy bakker… viselkedj is úgy, nem úgy mint egy tizenéves tini! Akát Nerine vagy akár Inina… Jézusom… de szeretném csak megérinteni a hasát… *
Egy pillanatra a keze mellett újra végig lesek rajta, majd persze a levelet nézem újra.
/Görög/ Amúgy ne haragudj, de be sem mutatkoztam. In… khm… Nerine Katsouranis vagyok. Ő pedig Ricky. – nyújtok kezet felé széles mosollyal.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.com/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Arquiel's%20-%20Kevin%20MacLellan.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Reggel, kora délelőtt
Jó kis Nokia 3210-es tökéletes társ, hűen szolgál téged. Igazából egészen addig nem tudod, hogy ki is az illető amíg be nem mutatkozol és csak akkor esik le, hogy talán ezzel kellett volna kezdeni. S miközben kezdett meleged lenni és ez már bőven több is mint amit eddig éreztél. Míg korábban is volt férfi, aki hatással volt rád, de mióta ráébredtél mi vagy, mintha minden sokszor intenzívebb lenne.
Kevin /Görög/ Kevin O’Conell – mutatkozik be és a társad felé fordul – Üdv Ricky! – aztán érkezik a kérdés is a levéllel kapcsolatban – Szeretnéd, ha a levél itt maradna és már valami eredménnyel hívjalak vagy elviszed magaddal? – majd a másik témában – Ezek szerint nem maradsz sokáig? – érdeklődik miközben még mindig tartja a szemkontaktust
Ricky /Görög/ Hello!
-
*Huhh de meleg van itt… te jó ég, ez a pasi… bárcsak… itt és most magához vonna és megcsókolna… biztos azt is jól csinálja, meg persze minden mást is mert hisz egy Adonis… atya ég…. tényleg ilyen meleg van?*
Lassan újra hajamba túrva félre fésülöm az ujjaimmal, kicsit utat engedve az eddigi kellemes szellőnek a nyakamhoz…. Mintha kérdezett volna valamit… ?
/Görög/ Ó… az remek lenne. Persze, ha az egyszerűbb akkor itt hagyhatom, és megtudod mutatni a Prof-nak azt nagyon megköszönném.
– engedem el lassan a levelet, így újra távolabb kerülve tőle, a kezétől…
*Áj le! Elég! szedd össze magad…. azok a kezek, az ajkai…. basszus!*
/Görög/ Még nem tudjuk meddig maradunk itt. Sajnos a legénység egyik tagja gyengélkedik, így most kicsit megálltunk itt. Így még nem tudjuk meddig kell maradnunk. – mondom a fél igazságot ezzel kicsit elterelve a gondolataim attól, hogy letépném róla azt a felesleges farmert.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg) (http://www.rpgenerations.com/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Arquiel's%20-%20Kevin%20MacLellan.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora délelőtt
Igen élénk és határozott elképzeléseid vannak arról, hogy mit és hogyan szeretnél ettől a férfitől és mikor a tekintetetek találkozik meg mernél rá esküdni, hogy pontosan tudja mi is jár a fejedben. Igazából tett is egy nem nevén nevezett ajánlatot számodra, a kérdés az, hogy mennyire szeretnéd azt elfogadni. Mozdulattal erősíted meg számára a tested sóvárgását, úgy igazgatod a hajad ahogy utoljára talán Nerine tette bakfis korában mikor tetszett neki egy fiú. Gondolataidból és vágyakozásodból a mély és kellemesen zengő bariton (kellemes hang) simogat végig rajtad a szellő mellett és határozatlanságodra reagálva elveszi tőled a levelet, hiszen így vissza kell jönnöd érte – bár Ricky is tudja mire megy ki a játék, mégis kulturált keretek között maradt.
Kevin /Görög/ Értem. Mielőbbi gyógyulást kívánok a legénység egyik tagjának! – őszinte jókívánság, majd kiegészíti a korábbiakat – Néhány napra biztos szüksége lesz a Professzornak. Igen ősi nyelvnek tűnik, valószínűleg kihalt, régen nem beszélték már… de amint lesz valami eredmény, jelentkezem!
Ha nincs más, elbúcsúzik és Ricky szótlan társaságában álldogálva tervezheted a továbbiakat.
-
Mintha csalódott lennék, hogy nem invitált be… De hisz ez még így nem lejátszott dolog. Nézem ahogy távozik. Majd megköszörülve a torkom Ricky felé fordulok lassan.
/Angol/ Sajnos a prof nincs itthon, de átadja neki a levelet és értesít, ha találtak valamit.
„Fájó szívvel” lassan elindulok elfele az prof házától vissza a kórház fele.
/Angol/ Szerinted felébredt már Zach? – próbálok témát váltani és terelni.
* És most vajon mit gondol erről Ricky? Ha most nem lett volna itt vajon másképp alakultak volna a dolgok? Vajon Kevin csak akkor hív majd fel ha van már eredmény, vagy csak úgy is felhív majd…. jeszusom, remélem…. Ó de szemét vagyok… Ricky itt van mellettem… áá… de hiszen csak kavartunk párszor…. Vajon Dimitrios most mit csinál? Összeszorul a szívem a gondolattól hogy megbántottam, és nem tudom, hogy csináljam vissza… De hiszen nem csináltam semmit, de még is. Tönkretettem az eddigi békés életem…. az az Nerine életét… valahogy ezt ki kell javítanom, még ha én… már… nem is… ő vagyok…. de ez olyan zavaros… Nerine vagyok, de még sem… érzem őt, de valahogy még sem…. Meg fogok így gajdulni…. Remélem a levél segít és a prof tud valami táppontot adni. *
Kicsit elkomorul az arcom és a mosoly eltűnik és a kellemes bizsergés is amit Kevin látványa és hangja keltett, ahogy a kórház felé közelítünk és a gondok újra a nyakamba szakadnak. Újra ránézek a telefonomra, hátha jött üzenet Dimitriostól, vagy… bárkitől.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora délelőtt
Ricky /Angol/ Ha gondolod… visszamegyek egyedül. – ajánlja fel azután, hogy felé fordultál – Talán van még valami, amit elfelejtettél megkérdezni! – mondja és lassan elindulna visszafelé.
Amennyiben engedsz a pillanatnak úgy valóban visszafelé indul, de ha nem akkor válaszol:
Ricky /Angol/ Bármi lehetséges. – de nem tud biztosat mondani, ellenben – Történnek csodák! – mosolyog rád szelíden
Elveszhetsz a gondolatokban, talánokban és rátalálhatsz lelkiismeretfurdalástól kezdve az önigazoló magyarázatig bármire amit csak keresel. Sőt, ez utóbbi, hogy azt teszel amit akarsz, elég erős suttogás az Esszenciád mélyéről. Susogás, hogy akár mindkét férfival is azt tehetsz amit akarsz, még egyszerre is! De aztán Dimitrios… lehet, hogy sokáig nem fogod látni. Persze csodák történhetnek… de azért nem szoktak olyan sűrűn.
Ki és mit tett… te már nem Nerine vagy, és mégis részben ő lettél. De ezt kívülről figyelve, egy halandó tekintetén át, talán más súllyal nehezedik az ő vállára. Az biztos, hogy szerette a kapitányát, tisztelte és most talán csak nem tudja mit kezdjen azzal, hogy itt a tenger démona a kapitánya testében, az ő emlékeivel…
Nincs üzenet, de te bárkit kereshetsz.
Ricky sétál melletted és úgy tesz,
mint aki semmit sem vett észre.
Csak egy pár vagytok az utcán.
-
Ricky felajánlása el sem jut a tudatomig, hogy itt maradhatnék. Addigra már egészen máshol jár az eszem. Majd hív és akkor talán lesz valami, talán elvehetem ami engem illet. De …. már …
Angol/ Csodák…. – suttogom csak utána halkan miközben visszafelé sétálunk.
* Csoda… csodák nincsenek… legalábbis nem hiszem. Mindennek van oka. *
Csalódottan teszem el a telefont.
*Hiányzik Dimitrios, be kell, hogy valljam. De miért is? Ezt én vagy Nerine érezzük? Felelőséggel tartozom én ezekért az emberekért? Igen… persze hogy igen. Válaszokat akarok… ez a semmit tevés, a várakozás… Mindenhol csak a várakozás. Nekem nem kéne várakoznom! De mégis, mi mást tehetnék?
Miért érzek most dühöt hirtelen? Túl sok érzés kavarog bennem, és most Ricky-t is megbántottam. Eddig vidám volt, most meg szinte egy szót sem szól. Én meg nem tudom, mit mondhatnék. Megfulladok a gondolataimtól. *
Szótlanul sétálok a kórházig. Ott nagyon bízva abban, hogy jó híreket kapunk. Valami jó is történjen már!
* Miért nem tud vagy akar senki segíteni? Legalább pár válasszal! *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora délelőtt
Szigorúan nézve te magad is csoda vagy… egy démon a pokolból – már amennyire emlékszel – emberi testbe zárva. S ha már minden valamiért történik… akkor ennek vajon mi lehet az oka? Emlékszel erre: az ok és okozat összefüggésre, hogy a Neberu-k feladata ez és, hogy ti Lammasu-k mennyire megnehezítették ezt számtalan alkalommal.
Dimitrios egy másik kérdés. Örökölted őt. Érzéseiddel pedig valóban szembe kell nézned, hogy mennyire kell neked valamiért ennyit küzdened és belekapaszkodnod amikor koncentrálhatnál csak azokra akik itt vannak és leginkább azokra, akiket már te alkalmaztál. Igaz, itt van Zach kérdése is, hiszen ő is egy múlt-szilánk.
A tétlenség nem jellemző rád úgy érzed, mert egyre inkább nyugtalanná tesz. Ahogyan a vihar sem dühöng sokáig egy helyen vagy tombol ugyanolyan erővel. Talán arra van szükséged, hogy teljesen egyedül legyél, hogy olyan helyen legyél, ami segít, hogy az legyél, aki vagy! Lehet az időjárás változás segítene rajtad?
De kell e egyedül lenned?
Egy valakiről tudod, hogy adhatna válaszokat, a kérdés mindössze annyi, hogy te kérdezel e.
-
Visszasétálok Ricky mellett a kórházig. Ott kicsit megtorpanok, ahogy a gondolataimból próbálok kiszabadulni. Ránézek az órámra mennyi lehet az idő. Majd Ricky-re nézek, talán biztatásért, talán…. nem is tudom.
* Lehet van abban valami hogy egyedül kéne lennem, kicsit, de a hajón sokat voltam egyedül és csak a kavargó gondolataim maradtak, ami hangosan kavarogtak idebent , mint most is az ide úton. Lehet úsznom kéne egyet. Olyan más volt a vízben .. olyan fura volt abban a másik… formában lenni. Lehet az segítene? *
Lassan újra az ajtóra nézek majd elindulok Zack szobája felé. Szívből remélem, hogy már ébren lesz.
* Lehet újra kéne próbálnom beszélni azzal az idegesítő alakkal aki abból a pár névből reagált? Vagy csak engedjem el az egészet és éljem Nerrine életét és aztán lesz ami lesz? Végül is. *
Próbálok akár doki tekintetből, akár ápoló tekintetekből kiolvasni valami jó hírt Zack-ről.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Ebédidő
Ebédidő.
Nem kell az órád sem, a gyomrod jelez, amit Ricky úriemberként nem vesz-vett észre, pedig elég hangosan jelzi, hogy egy ideje nem ettél-ittál semmit. Sőt, a folyadékhiány okozta enyhe fejfájás is mintha zaklatni kezdene! Elvégre te a víz elemi démona vagy, aki egy ideje semmilyen folyadékot nem vett magához…
Ricky mikor tekintetét keresed viszonozza a pillantásodat, de most olyan tekintete, mint a tiszta kék ég: végtelen s mint ilyen semmit nem tudsz kiolvasni belőle. Az biztos, hogy ott van melletted és támogat, ha másnem, puszta közelségével. Nem szól, ha kérdésed van úgy is felteszed majd.
Számtalan gondolat kering az éhség-szomjúság érzete mellett számtalan lehetőség nyílik előtted, de a kérdés az, hogy melyiket választod. A választás… a szabad akarat és mindaz, hogy te döntesz, hogy a következmények is a tieid, de mégis oly édes szabadság ez, hogy semmivel össze nem hasonlítható.
S ott van Ricky is, aki könnyedén el tudná terelni a gondolataidat ha épp viharos szenvedély vonzana inkább. Nem tudod megmondani miért, de ketten egységet alkottok mint viharok villámai és szélörvényei.
Zach még nem ébredt fel – senki sincs most mellette - és Dimitrios nem tért vissza, de az idő lassan, megszokott tempójában hömpölyög tovább és megy el mindenki mellett aki csak vár és nem tesz semmit.
A lehetőségek adottak.
-
Csalódottan veszem tudomásul, hogy Zack alszik és hogy senki nincs bent mellette és még én sem voltam. De még doki vagy ápolót se nagyon láttam. Fáj a fejem…. kiszáradt a szám… kicsit megszédülök, ahogy a szervezetem kicsit erélyesebben adja tudtomra hogy a melegben inni is kell, nem elég egy kv. Szememmel ivóvizet kezdek keresni, ahogy elengedtem a falat, ami támaszom lett hirtelen. Éhes is vagyok . Ránézek Ricky-re.
Angol/ Nem vagy éhes? – próbálok elmosolyodni, és nem kimutatni hirtelen gyengeségem (bár ezzel asszem elkéstem) – Illetve te nem akarsz lepihenni a panzióba Kalisha mellé? Vagy vissza a hajóra? - nézek várakozón merre induljuk el.
Ma mindenképp elmegyek úszni…. valahova be, mélyebbre. Hátha odalent több emlék, vagy akármi jut eszembe. Csak Zach ébredjen már fel.
Odalépek hozzá , megsimogatom az arcát és egy puszit nyomok a homlokára.
Görög/ Ébresztő, vár a fedélzet - súgom a fülébe enyhe mosollyal, majd felegyenesedve újra Ricky-re mosolygok, kicsit erőtlenebbül, mert egyre rosszabb a fejfájás.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/Icosiel (az örvénylő szél), Asharu-Ellil - Ricky Viento.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Ebédidő
Zachtől távozva a tekinteted vizet keres. Ami azt illeti találsz is! Akad „egy” illemhely a Kórházban, de van italautomata és útban a hajó felé látsz egy boltot is. Bármelyik választás hozzájuttat egy kis ivóvízhez, de értelemszerűen a hűtött italokat már nem mindenhol kaphatod meg, ha ilyesmire vágynál. Útközben:
Ricky /Angol/ Tudnék falatozni! – pillant rád hosszasabban, majd látod, hogy mérlegeli a kérdésedet, végül bólint – De… persze! Épp mondani szerettem volna Donna Capitano, hogy talán Kalisha örülne a társaságnak! – így ha nem tartóztatod, elbúcsúzna egy csókkal, olyan olaszosan izgalmassal, hogy aztán egyedül hagyjon.
Azt tudod, hogy a kikötőben nem annyira kellene úszni, így vagy egy távolabbi helyet keresel vagy kicsit beljebb kellene menned, hogy ott élvezd ki a tenger adta lehetőségeket. A kérdés annyi, hogy a felszínen vagy az alatt szeretnél e úszni és hogy ezt milyen formában szeretnéd kivitelezni.
-
Az a csók, hajjj… A testem még így is tudja mi a jó a fájdalom ködén keresztül is. Finoman hozzásimulok a csók közben. Majd hagyom, hogy megkeresse Kalisha-t.
Én ezzel elindulok a kikötő felé. Út közben egy automatából veszek egy hideg mentes vizet. Végre. De csak lassan kezdem kortyolgatni.
*Mi lenne, ha visszamennék a hajóra? Onnan kimegyek a kiscsónakkal, vagy az egyik Jetsky-vel. Olyan helyre ahol már szabadabban úszhatok. Majd hagyok búvárcuccokat a csónakban. *
Ezzel a tervvel indulok vissza a hajómhoz. Vagy megkeresem a strandot, de akkor sok szem előtt tűnnék el hosszabb időre és az még a végén nagyobb figyelmet vonzana, mint szeretném. Talán a hajómon több ötletem lesz, ha látom, hogy áll a hajó és mi van körülötte.
Visszajutok a hajómra, az én szépséges hajómra. Gyorsan felveszek egy fürdőruhát, majd lemegyek a hajó aljába egy Jetsky ért.
Előkészítem, kiengedem a hajó mellé. Kicsit visszamegyek a konyhába, még egy nagy pohár vizet iszom. Majd irány a kis vizi ”motor”. És elindulok.
* Keressünk egy kis öblöt, ahogy úszhatok egyet feltűnés nélkül. *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora délután
A tested bár elárul és látod, hogy Ricky is majdnem megtörik, de végül sietve távozik, mielőtt korábbi elhatározása füstbe menne. Így oly hosszú idő óta először leszel teljesen egyedül, hogy talán már el is felejtetted milyen (érzés) is az. Útközben magadhoz vett palackozott (hideg) ásványvízzel tartod távol a hideget és a kezdődő fejfájást is ezzel próbálod száműzni… több-kevesebb sikerrel. Gondolataidba merülve szinte reppen az idő és hamarost meg is érkezel, ahol hezitálás nélkül szeretnéd teljesíteni a tervezetteket. Kétszer ellenőrzöl mindent mielőtt elhagynád a hajót – amely teljes nyugalomban a korábbi pompájában ragyogva ringatózik – hogy keress egy strandot, ahol egyedül lehetsz.
Az Amarillys lenyűgöző és fenségesen uralja a kikötő külső részeit, de azért látsz hasonló luxusyachtokat himbálózni, mielőtt elhagynád az emberlakta részeket. De egyik sem ér fel az otthonodhoz, mely eleddig sosem hagyott cserben semmilyen formában…
Még távozásod közben is visszapillantottál, de végül semmi más csak a tenger hullámai várnak és bár Nerine számára ez a természetes – egy géppel szelni a habokat – tudod, hogy a „Lelked” mélyén nincs szükséged ilyesmire. Egyenletesen haladsz a part mentén, de rá kell döbbenj, hogy olyan hely amit keresel… egy óra után talán már a nyílt víz vonzóbb lehet, de végül csak leállítod a motort és egy rövid körültekintést követően belesiklasz a vízbe.
A tenger hullámaival ringasz, talán felfekszel, de az is lehet alámerülsz egyszer-kétszer vagy hosszabb időre, de tény, hogy emberként ez már a rutin és mindennapok része, így bár kellemes, a jelen helyzetben lehetséges, hogy messze nem elegendő. Ennek okán azon tűnődsz, hogy mit kéne tenned, hogy Inina lehess, a Lammasu, az Adad, aki vagy, aki ebben a testben raboskodik. Remélted, hogy ösztönösen megtörténik, de sajnos csalódnod kell, ez még hosszú percek után sem valósul meg. Aztán akarattal feszülsz neki a valóságnak, hogy már pedig te ki akarsz törni! S ezek után érzed, hogy a korábbi percek minden erőfeszítést megértek, mert valóban Inina az, aki a felszín alatt úszva felszínre kerül.
(https://www-cdn.eumetsat.int/files/styles/16_9_large/s3/2022-08/sunlight_through_ocean_surface_aspot_AdobeStock.jpg?h=d1cb525d&itok=vMgVREDe)
Otthon. Ez az első érzés, ami körülölel. Hazatértél! Igaz valód azonnal kapcsolatba kerül a mélységgel, ami válaszol rá. Ide tartozol, ez a te közeged! Emlékek reményében érkeztél és tetted amit, de csak kavargó káosz talál rád. Képek villannak egy gyönyörű katedrálisról, egy kör alakú városról a tenger közepén és egyről a mélységben. Számtalan alak bukkan fel, arcok melyek túl homályosak, hogy kivedd őket, kivéve kettőt. Ez a két arc ott lebeg előtted, de nem tudod őket semmihez sem kapcsolni vagy nevet társítani hozzájuk, egyszerűen csak felbukkannak, kirajzolódnak majd visszahúzódnak a kavargó emlékörvénybe.
Felrémlik, hogy korábban már lényével hatással volt a viharra, de most felidézi, hogy ennél sokkal többre is képes volt: viharokat idézett vagy épp törölt el és villámokkal táncolt! Illetve volt itt valami más is, valami… és amikor megtapintod az emléket arra döbbensz rá, hogy magad is vízzé váltál, hogy egyé váltál a tengerrel. S míg egykoron ezt akár hosszan is megtehetted, most rövid idő alatt visszatér az Igaz Alakod is egyre nehezebb megőrizni, ahogyan az emlékek viszont ha lassan is, de teljesen kifakulnak.
Mikor felbukkansz a felszínre – akár Ariel a kis hableány – hátravetett hajjal arra leszel figyelmes, hogy valamennyire elsodródtál onnan ahol beleereszkedtél a vízbe, de sokkal inkább arra, hogy egy kisebb csapat közönséges delfin úszik közelebb és kíváncsian-játékosan úsznak körül…
(https://kep.index.hu/1/0/1753/17536/175363/17536336_1057180_763117cc41ef6f074c47009ac5d53776_wm.jpg)
-
*A víz…. ezt az érzést kerestem. Haza tértem. *
Úszom, fel-le, jobbra ballra, az áramlatokkal. Érzem, hogy Nerine is szeretett úszni, de mintha más érzés lett volna neki kicsit. Minden másodpercet próbálok átélni és megjegyezni, az érzéseket, az arcokat, a még zavarosabb emlékeket. Sodródok az élménnyel a kimerültségig, a felszínig.
*Kik lehettek ők? Mi lehet a neve annak a két csodálatos városnak? Ott éltem? Mi lehetett ez a fura érzés, mintha egyé válnék a vízzel?
Ekkor biztos megpróbáltam megnézni a kezem, testem mit látok. Istenem, még több kérdés.*
Majd a felszínen kissé kimerülten mély levegőt véve, hajamat hátra vetve, egyből a járművem keresem.
*Mi merített ki? Az hogy másik alakot öltöttem? Vagy az a „víz érzés”? És a delfinek miattam jöttek? Barátságosak?*
Az egyik felé nyújtom lassan a kezem mosolyogva, remélem barátságos.
*Rég úsztam delfinnel, de az is idomított volt. Vajon velük is úszhatok? *
Görög/ Sziasztok – a legkedvesebb hangomon, talán már kissé gyermeki, hiszen ez minden kislány álma lehet – Úszhatok veletek kicsit? – kérdem, és valahogy remélem értenek.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Kora délutántól - estig
Hosszú, nagyon hosszú idő telik el… és akkor is csak azért kell megszakítanod az egészet, mert elveszted az Igaz Valódat és így már nem ugyanaz az érzés, mint egy ember testén keresztül, nem beszélve arról az aprócska tényről, hogy oxigén az bizony sajnos így kell! Levegőért sietve kerültél hát a felszínre és míg az alkonyi fények aranyló hidat vetnek a tengerre és látod már az éjszaka fényeit, a delfinek örömmel úsznak körül és fröcskölnek, incselkednek vagy böködnek finoman. Van amelyik dörgölődzik hozzád, másik épp az úszóját vezeti a kezednek és megint egy amelyik függőlegesen tartja magát veled szemben, mintha ember lenne és a párod! De legnagyobb sajnálatodra nem érted őket és minden csoda csak hét másodpercig tart, végül ők is magadra hagynak, elúsznak ahogy közeleg az este. Teljesen elfáradtál és kimerültél, de mégis örömteli lehet ez, boldog és kellemes. Sodródsz, keresed a hazautat de még kísért a közös úszás élménye, mielőtt rájönnél, hogy nem lesz könnyű megtalálni a járművedet.
-
Mosolyogva „játszom” a Delfinekkel. Vissza fröcskölök. Simogatok, úszóba kapaszkodom, vagy épp ölelek, ha úgy engedik. Kissé szomorkásan nézek utánuk mikor végül ott hagynak. Majd legközelebb talán újra látom őket és akkor talán értem is majd őket. Mosolyogva kezdek úszni a kis járművem után. csak lassan kényelmesen, néha háton, néha mellúszással. Legközelebb jobban kell majd figyelnem hogy ne távolodjak el ennyire, vagy időben vissza induljak. Fáradt vagyok, de ez az igazi jóleső kellemes fáradtság, mosolygok, nem sietek.
Miután visszajutottam a hajóhoz, a helyére teszem a kis járműven a hajó gyomrában kialakított helyére. Megköszönöm neki is suttogva, hogy kivitt és visszahozott. Ezek után a szobámba sétálok, miközben az ujjaimmal finoman a falakat simogatom. Átöltözni indulok és felmérni ki van a hajón, mert nyitva volt mikor megérkeztem, pedig úgy emlékszem bezártam a hajót.
Terveim szerint öltözés után irány a kórház. Kimerült vagyok, de Zack ott van egyedül és nem tudom, hogy van. A szobámban megkeresem a telefonom és ellenőrzőm hívtak-e vagy írt-e bárki üzenetet.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Este
A boldog pillanatok elmúltak, ahogy a napsütötte alkonyat is. Igaz, hogy elsőre picit megzavarodtál az élménytől és az emlékektől, de végül megtaláltad a járgányt és a visszautat is. Azonban a kikötőbe már az este kísér, a csillagok fénye és a világítótorony mutatja az irányt hogy hol is keresd a legragyogóbb csillagot.
Az Amarillyst.
Mindent elintézel és már fáradt kába mosollyal sétálva helyeznéd a kulcsot a zárba, mikor látod, hogy nyitva van! Belépve csend és sötétség fogad, de mielőtt a kapcsolóhoz érne az ujjad hegye, apró kék fénypamacsok táncolnak és kavarognak körülötted, miközben ujjaidon olykor apró elektromos ív születik és végigfutva a karodon, a válladat érintve…
Tökéletesen látsz e kevés fénynél és a biztonságérzeted is jobb így, most, hogy nincs az a vaksötét és nem jelent kihívást, hogy a kabinodig siess, ahol tisztálkodhatsz-rendbe szedheted magad és végül felveheted az általad választott öltözetet. S bár nem tudod ki(k) van(nak) itt, de kifelé menet elhaladsz Ricky kabinja előtt, aki épp szintén fürödni készülhet, mert amikor bepillantasz akkor épp az alsógatyája hullik a bokájára…
De ha nem tart a fel a pillanat, akkor elindulhatsz a kórházba, ahol sajnos zárt ajtó fogad és mikor érdeklődsz a portán akkor is csak azt a tájékoztatást kapod, hogy vége a látogatási időnek. Ezután vagy eddigre is ellenőrizheted a telefonod mely nem mutat semmit ami üzenet értékű lenne.
-
A kis kék fényeket figyelem egy pilanatra…. mozgatom kicsit az ujjam alatta, mellette, rajta.
*Na ezt hogy csináltam? Én voltam? Azért ez kellemesebb, mint felkapcsolni a lámpát.*
Így haladok a kabinomba és szedem magam rendbe. Zack-hez indulva megpillantom Ricky-t ahogy hirtelen textil nélkül marad. Egy pillanatra elgondolkozom, hogy maradjak, de be kell mennem a kórházba ellenőrizni a legénységem tagját.
Sajnos a korház zárva. Pedig tegnap nem volt gond, hogy itt maradtam. Próbálnék infót kiszedni a portásból még, de hiába. Szomorúan ülök le a padra a bejárattól nem messze.
*Nem hívott senki, nem írt senki. Zack-ről nincs semmi hír. Dimitriosz eltűnt…. Nincs ez így rendjén. Fáradt vagyok és gyenge. De így most hova menjek? Már megint ez a tehetetlenség érzés. Megannyi emlék, érzés amit nem tudok sehogy sem rendezni, mert csak töredékek. Válaszok sehol. Még a prof sexy rokona se keresett még. *
Körbenézek az utcán lát-e valaki.
*Hogy is voltak a névek? Aldinah, Naamah, Tamiel. Az egyetlen aki válaszolt az Naamah volt. A bunkó nőé. Egyáltalán nő volt? De előbb a másik kettőt próbálnám meg.
- Aldinah… - suttogom magam elé- Aldinah?
Ha semmi válasz, akkor próbálkozom tovább.
- Tamiel? – suttogva továbbra is. Ha ő sem, akkor sajnos már csak egy maradt.
- Naamah?
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Este
Mozdul az ujjad. S ezek a kis fénygömbök pontosan úgy reagálnak, ahogy egy fénygömb tenné! Árnyékot vet és anyagtalan, ugyanakkor lehet, hogy kissé hipnotikus, mert pár percet biztos eljátszol velük (megtapasztalod őket) mire lerázod a hangulatot és tovább mész. Tudod, hogy te voltál és most már azt is, hogy nem tart örökké, mert kabinodig ugyan kitart, de ott elbújnak, kialszanak maguktól.
Ricky sosem tudja meg, hogy pillanatig szinte már szerencséje volt, de aztán el is vonult ez a különleges pillanat és eljutsz egészen a kórház bejáratáig. Ott a portás már nem az aki korábban volt és igen határozott és rövid „vége a látogatási időnek”, mondattal hajtott el. Ha csak nem erőszakoskodtál, akkor bizony nem jutottál be, de ha hallgattál a benned suttogó határozott hangra, akkor lehet, hogy sikerült.
Mikor épp leülnél, akkor csörren a mobilod – így ha akarod tudsz búslakodni is, de fel is veheted – és rápillantva látod, hogy egy ismeretlen szám az. Mindenesetre ha nem vennéd fel, nekifuthatsz a neveknek, de ha mégis úgy döntesz érdekel ki keres ilyen későn vagy épp a görög éjben elég korán, akkor könnyen lehet, hogy egy sem hagyja el az ajkaidat.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 26 – 6. nap
Hétfő – Késő estétől - hajnalig
A padra épp leülve, épp végig gondolva kiket kéne megszólítani vagy sem. mik lehetnek az emlékek és iylenek. Megcsörren a telefonom.
Egy fél pillanatig nézem a kis készüléket. Vajon ki lehet? Dimitrios? De ő nem lehet idegen számról, hacsak nincs valami baja és én vagyok a „családja”. Vagy a szexi pasi aki a professzor rokona? Hmm…. ez egész izgalmasan hangzik. Lassan beillesztem a kis összehajtható telefon két fele közé a körmöm és széthajtom a kis telefon majd a fülemhez emelem.
Görög/ Igen? Tessék! – görögül szólok bele – Nerine Katsouranis vagyok. – próbálok kedvesen de hivatalosabban.
Korábbi gondolataid már a múlté, most az a kérdés, hogy ki az, aki hív? Azonnal kiderült, hogy ki az amint felvetted a telefont.
Kevin /Görög/ Szia! Kevin vagyok! Itt vagyok a parton és arra gondoltam, hogy esetleg van e kedved csatlakozni? – rövid, tömör és határozott. Érzed, hogy örömmel venné a társaságodat!
Görög/ Kevin? - egy pillanatra meglepetten pillantok a telefonra majd vissza teszem a fülemhez. - Micsoda meglepetés. Végülis.... Épp nincs más dolgom. - közben felállok a padról és a part felé veszem az irányt. - A parton merre?
Kevin /Görög/ A kikötőtől nyugatra sétálj úgy 5-10 perc a tempódtól függően. - igazít útba
Amennyiben rögtön arra felé veszed az irányt, úgy valóban a megadott időn belül meglátod fél-Isteni alakját, ahogyan ott vár a lábai körül ki-kifutó apró hullámokban mezítláb. Hosszú haja kibontva, míg trikója most a vállára dobva pihen és az éjszakai eget figyeli. Nemes arcéle kirajzolódik a csillagos/holdas ég alatt, büszke ókori harcosok képét idézve fel. Egy rövidnadrágot visel, mást nem látsz (a környéken sem) rajta-vele. Mikor elég közel érsz:
Kevin /Görög/ Örülök, hogy eljöttél! Van kedved úszni? - érdeklődik miközben végignéz rajtad értő szemmel
Útmutatásának megfelelően sétálok a partig. Nem sietek, csak kényelmesen. Ahogy közeledek alaposan végig mérem, és állapítom meg újra, hogy jó pasi. Mellé érve mosolyogva köszönök.
Görög/ Szép estét. Köszönöm a meghívást. Úszni? - lepődöm meg pillanatra. - Miért ne? bár a délutánt a vízben töltöttem, de úszni bármikor szeretek. - mosolygok kedvesen rá.
Kettős érzet lett rajtad úrrá mikor kéz a kézben besétáltok a partra futó hullámok között, melyek gyengéden folynak körül minden akadályt legyen az lábfej, boka vagy térd és... még pedig az, hogy milyen jó érzés megint otthonodba lépni, illetve, hogy az emberi testnek akadnak korlátai. Még szerencse, hogy a tengerben nem csak emberként lubickoltál, hanem aként is aki voltál illetve eggyé válva azzal ami mindennél többet jelent neked: Nerine-nek.
Erős keze van, de éppen gyengéden húz magával mikor már combok felett, derékon túl is ér a víz, jól esik, hogy nem neked kell ezzel bajlódni. Ugyanakkor valahogy biztonságban is érzed magad, még akkor is, ha pontosan tudod mire megy ki az egész. Valójában te is akarod, hiszen pontosan ezért is jöttél el, igaz, még dönthetsz bárhogy, de alapvetően meglepetés lenne mindenkinek ha hirtelen meggondolnád magad.
Így mikor már beljebb értetek, ahol a parttól annyira nem látni titeket húz magához és elveszi amit szerinte te önként adsz: előbb csókot lop, mely önmagában olyan amit előtte soha nem tapasztaltál, de aztán itt nem áll meg és ha nem tiltakozol - akkor bár örökkévalóságnak tűnhet, valójában percek kérdése volt csupán - de egy pillanatra minden gondod elveszik a feloldozásban amit ez a férfi ad. S ha tudná, hogy mi is vagy igazán...
7. nap
Mindenesetre alig egy óra múlva már a parton fekszetek a csillagokat bámulva és az sem kizárt, hogy elnyom az álom! Az biztos, hogy mikor felébredsz/felriadsz az valami nedves érintésre van ami picit hidegnek tetszik.
-
Engedek a csábításnak. Tisztában vagyok vele mire megy ki a játék, és amióta megláttam az ajtóban, azóta csak ez jár a fejemben. Többféle képen is elképzelve. Így kicsit játékosan az elején még finoman elhúzódva a csók után újra végigmérve az arcát és a tekintetét, de aztán engedek a vágynak.
*Jól esik a parton elpilledni mellette. Otthon, biztonság, és élvezet. Mi kell több? Bár elmondhatnám ki vagyok és... bár tudnám mi vagyok igazán.... *
Felriadva ülök fel, megnézni mi ez a hideg ami hozzám ért, és hol vagyok, és ő hol van.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – Hajnal/Reggel
Tudod.
Megtörtént.
Jobb volt, mint képzelted.
Elmúlt, véget ért.
Most, hogy ébredezel – hála annak a nedvesen hideg érzetnek – realizálod, hogy semmi érdemlegessel nem lettél előrébb, de legalább önzően neked jó volt. Ha nem is önt el szégyenérzet vagy talál rád a lelkiismeret-furdalás, akkor is érdekes lehet a gondolat, hogy milyen könnyen megálltál az első akadálynál.
A reggeli napsugarak szűrődnek át a pilláidon és a hideg amit érzel, az árnyék ami rád vetül nem más, mint egy kutyus, amely játszani jött a tengerpartra. Időközben átaludtad a teljes éjszakát és hajnal is a végét járja, szinte már reggelnek nevezhető. Egy fiatal pár sétál a parton – veszed észre miután sikerült feltornáznod magad valamennyire.
Egyedül vagy – leszámítva a mindenhol is szaglászó kutyust. A pár helyi lehet, jóképű (nem annyira mint Kevin, igaz ő nem is helyi) harmincas férfi és fiatalabb kedvese/felesége az, akik – közelebb érve – aggódva néznek rád, hogy jól vagy e, minden rendben van e… egyelőre nem jönnek közelebb, a kutya mivel igen játékos és barátságos veled nem is hívják el, csak ha látják, hogy az zavarna téged.
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20valaki.png)
-
Lassan eszmélek.
*Elaludhattam mellette a csillagokat nézve… Fura ez a kettős érzés, nem igazán értem miért… Hiszen amióta megpillantottam ezt akartam, akkor miért ez a fura érzés?*
Kinyúlok lassan keresve őt, de hamar leesik, hogy ő sehol, ellenben egy kutya érdeklődik irántam. Lassan ülök fel és kezdem simogatni a kutyát, ahogy körbenézek lassan merre is vagyok. Hűvös van. De jól eső ez a reggeli hűvös.
A kutyust simogatva lassan a parton is körbenézve a gazdikat keresem. Közben az öltözékemen is végig futok és kicsit elrendezgetem magamon. A fiatal párt ezek után veszem észre és kedvesen rájuk mosolygok.
Görög/ Jó reggelt. Az önök kutyusa? – lassan felállok és leporolom magamról a homokot. – Nagyon aranyos. - mosolygok rájuk barátságosan.
*Az aggodalom az arcukon? Izé… ja… mondjuk érthető… *
Görög/ Ja.. Semmi bajom, csak kifeküdtem csillagokat nézni és ezek szerint elaludtam. – zavartan kuncogok fel a bénaságomon. – Asszem fáradtabb voltam mint hittem . – Mosolygok tovább és a tarkóm masszírozom zavartan.
*Azért felébreszthetett volna… na ezt nem néztem ki belőle, hogy védtelenül itt hagy egy nőt a parton… mégsem akkora úriember mint azt hittem… Majd a fejéhez vágom, ha újra látom, de én nem keresem az is tuti. *
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – Hajnal/Reggel
Reggeli magányodban lassan elérnek a gondolatok. Kitisztulnak és szembe nézhetsz velük úgy ahogy vannak. Ha akarod. Mindenesetre túl vagy rajta és most egy négylábú jószág az egyetlen aki társadul szegődött ezen a szép kora reggelen. Ő pedig tudod, hogy nem a tied és nem is csak egy kaland, de legalább vidám és játékos. Az éjszakád kemény volt és egészen más játékkal teli, de itt és most a nyalintás sem olyan és valahogy az egész… csalódottság egy emberi érzés. Nerine is volt néhányszor, így végül felismered, hogy bizony valahol a szíved mélyén többet vártál mint ami lett. De legalább tudod hol lakik!
A hűvösség kezd a múlté lenni – lehet nem csak körülötted – és a kutyus simogatás is inkább terelés, időhúzás, mint tényleges állatszeretet, de ez az ebet egyáltalán nem zavarja. Nem vagy benne biztos, hogy időben sikerült a ruháidat magadra ölteni, de ezt senki nem teszi szóvá, így a vélt-valós méltóságod is megmarad(t).
Férfi /Görög/ Jó reggelt! – köszön vissza és hangja bizony kellemesen cseng – Igen, hozzánk tartozik! – erősíti meg
Nő /Görög/ Jó reggelt! Köszönöm! – fogadja a bókot
A gyenge kifogásodat senki nem vonja kétségbe, de te is tudod, hogy mindenki tudja, hogy… szóval előfordul ilyen az ember lányával.
Férfi /Görög/ Vigyázzon magára hölgyem! Ez a világ már nem olyan mint volt, legyen óvatosabb! – mondja véleményed szerint teljesen őszinte, segítő szándékkal
Nő /Görög/ Visszakísérjük? – kérdezi, de ez inkább illendőségből úgy véled
-
Lassan abbahagyom a kutya simogatását. Látom már inkább mennének. A mű aggódásuk nem kell. Lassan felállok, leporolom magamról a homokot, megigazgatom a ruhám.
Görög/ Nem szükséges, köszönöm. – mosolygom rájuk majd még egy mosoly a kutyusnak. – További szép reggelt.
Mosolyogva elindulok a kikötő felé. A terv, hogy letusolok, felöltözöm és irány a kórház.
Ugyan nem kimondottan vagyok futó ruhában, de egy kis kocogás nem árthat, így egy rövidke nyújtás után kocogva teszem meg a távot a hajóig. Nem mondom ideálisnak a táskával való futást ebben a ruhában, de segít kitisztítani a gondolataimat. és egy kicsit az elaludt izmaimat is kimozgatja.
A hajón irány a kabinom, miközben halkan köszönök a hajómnak és a falait simogatva haladok a cél felé. Fülelve hogy ki van itthon rajtam kívül. Ha senkiben nem botlok, akkor irány a meleg zuhany és a tiszta ruha.
* Érdekes, hogy minden féle rémálom vagy egyéb nélkül végig aludtam az éjszakát. Lehet ez a délutáni fürdőzésem miatt van? Vagy hogy újra a saját alakomban voltam? Mert azt tudom, hogy a kimerítő sex erre nem elég. *
Öltözés után, (ismét sort és egy kis feszes póló kerül a csipke fehérneműre egy kis szandállal), irány a konyha egy falat kaja és egy korty kávé beszerzésére, majd irány a kórház.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – Reggel
A kutya élvezettel veszi a kényeztetést és egyértelműen minden perce tetszik neki, helyezkedik is vagy éppen nyalakodik, sőt, egyszer még szimatol is combodtól fel az arcodig amit meg is nyal! Igen csak játékos és jókedvű, olyan, akit nem érdekel, hogy másoknak esetleg rossz kedve van, ő akkor is vidámságot hoz! Végül amikor befejezed a kényeztetést akkor csalódottan néz és nyüsszent majd bököd, de végül a nő rászól és az eb engedelmeskedik. A nő kevéssé empatikus, de a férfi aggodalma nem tűnik hamisnak.
De elbúcsúzol és magukra hagyva őket visszatérsz a kikötőbe, majd a többiekkel most nem sokat törődve elsietsz a kórházba. A bemelegítés hiánya picit jelentkezik, lehet fájni fog, de idővel már jobban érzed magad – köszönhető ez a zuhanynak és lehet a reggelinek-kávénak is – így utolérnek a hangok is, hogy valami történt a hajón a két legénységi tag között, de annyira máshol jártál gondolatban és sietsz a kórházba, hogy csak valami halvány gyanú marad vissza félútra arról, hogy ők is jól érezték éppen magukat…
Még mielőtt megérkezel a kórházhoz, átszalad rajtad a gondolat, hogy nem voltak rémálmaid. Nem kizárt azonban, hogy egyszerűen csak nem emlékszel vagy Kevin mégis annyira jó volt, hogy legalább egy éjszakára száműzte azokat… szóval a bejutás az épületbe sem okoz gondot így azonnal Zach szobájában találod magad,
Ahol üres az ágy.
Meg is van vetve.
Egy teremtett lélek sincs.
Senki…
-
Utólag a kórházba vezető úton merül fel a kérdés, hogy a hajón kik is érezték magukat olyan jól egymással?
*Ricky máris más után nézett volna? Dimitrios eltűnt, Kalisha nem hiszem, hogy … hiszen Zach kórházban van. Na jó… ez így fura… *
Ráncolom a homlokom, ahogy belépek a kórház ajtaján. Végre nem pattanok le a portásról és felsietek Zach szobájába. Döbbenten, aztán riadtan veszem tudomásul, hogy üres a szoba. Azonnal egy nővért vagy orvost keresek, hogy megtudjam mi történt, mert hirtelen a legrosszabbra tudok csak gondolni.
Görög/ Ne haragudjon, de hova lett a szobájából Zacharie Quin? – tele aggodalommal a hangomban.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – kora délelőtt
Kik érezhették jól egymást? Hivatalosan csak két ember lehetett, amennyiben valaki nem vitt fel valaki mást vagy szökött fel bárki idegen, aki épp úgy gondolta mókás lenne az ilyen. Tehát alapvetően Kalisha és Ricky voltak, de mivel nem nézted így nem vagy benne teljesen biztos.
Valahol a szíved mélyén az, hogy más után nézett nem kéne, hogy zavarjon, elvégre te is ezt tetted és nem fogadtatok hűséget sem, no meg nem hülye, látta, hogy néztél Kevinre. Este nem voltál és hát… persze bármi lehet, de elég biztosnak érzed az ösztöneidet abban, hogy fordított helyzetben te sem gondolnál másra.
Mindenesetre ez talán lényegtelen, hiszen szabad emberek és azt tesznek, amit szeretnének. Te is így tettél, így bár számonkérheted őket, de elég érdekesen adná magát. S mivel nem tehetnek semmit Zachért, akár figyelem-aggodalom elterelés is lehetett, ami épp kéznél volt. De persze, hogy mit gondolsz ténylegesen erről és bármi másról, azt csak te tudod!
Miközben kirohansz, aggódva és kétségek között lassan ér utol a hang: a WC lehúzásé. Mikor odaérsz a pulthoz és rákérdezel a duci, idősebb nővér csak elpillant melletted és int valakinek:
Rhaab Nővér /Görög/ Quin úr! a hölgy Önt keresi!
S mikor megfordulsz, ott áll a másodtiszt, akiről azt hitted… mit is?
-
Lassan jut el a tudatomig a wc hangja és mire felteszem a kérdést addigra tudatosul, hogy az aggódásom miatt reagáltam kicsit túl a dolgot. A legrosszabbra gondoltam hirtelen. Ezzel minden eddigi gondolatom el is tűnt a hajón hallotakról.
A nővér tekintetét követve megfordulok és Zack áll ott.
Gondolkozás nélkül sietek oda hozzá. Előtte megtorpanok egy pillanatra, felmérve septiben, hogy ha megölelem akkor "bántom-e"? De utána gondolkozás nélkül megölelem.
/Angol/ Zack.... - de hirtelem minden más mondat a torkomon akad, mert klisésnek és bénának tűnik. Csak ölelem ott szorosan és érezni hogy lélegzik és jól van.
Nagyon lassan engedem csak el.
/Angol/ Mikor? Mikor ébredtél fel? Hogy vagy? - próbálom az ágya felé terelni.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/01%20Nerine%20'Inina'%20Katsouranis.jpg)
Görögország, Korfu-Kerkyra
1999. július 27 – 7. nap
Kedd – kora délelőtt
Valóban picit sietve, kapkodva cselekedtél, de talán te ilyen vagy. Inina egy hirtelen és szeszélyes lény, akár az időjárás, de legalábbis a viharok. Mindenesetre megfordulsz és látod, hogy minden rendben. Látszólag nincs baj és ez azután sem tűnik változni, hogy odasiettél és megölteted az embert, akit alaposan megviselt a vihar. Vajon te voltál aki ráidézte a bajt? Óhatatlan véletlen, egy tudatalatti parancs a természetnek? Vagy valaki más tett ilyet, de akkor ki és miért? Vagy egyszerűen tényleg csak egy váratlan természeti jelenség volt? Jól megölelgetted mivel az egyetlen dolog ami történt, hogy a hevességed kiszorította belőle a szuszt.
Megsimogatják a fejed, megölelnek. Viszontölelésben találod magad ami megdobogtatja a szíved akár a hangja ami kicsit még rekedtes, de ettől valahogy vonzó. Mindenesetre még mindig úgy tűnik, hogy minden rendben ezen a téren.
Zach /Görög/ Nem olyan rég, nem tudom pontosan. Minden rendben! Menjünk vissza! A többiek már biztos aggódnak. Aztán Dimitrios sem győzi egyedül végtelen ideig! – mosolyog rád és elenged, ideje indulni szerinte
-
Lazítok az ölelésen, mikor viszont ölel. És kicsit ellazulok… végre egy jó hír… végre valami jó… természetesen a kétségek, hogy az én hibám a vihar, és hogy ki mentette ki, mert nem én voltam, azok továbbra is itt ordítanak a fejemben, de most csak az ölelés van és a tudat, hogy jól van. Hogy beszél és jár és ölel…
Felnézek rá mosolyogva.
Angol/ A doki elengedett? Mert akkor indulhatunk is… – végig mérem - Persze csak ha felöltöztél, mert ebben a hálóingben viccesen néznél ki az utcán. – mosolyogok rá gúnyolódva – Bár jól áll :P – öltöm rá a nyelvem. – Öltözz fel, addig intézem a papírjaid. – ölelem meg még egyszer.
Ha öltözni kezd akkor én addig a nővérpulthoz lépek.
Görög/ Kinek és hol kell aláírnia a kilépő papírjait? Persze, csak ha a doki is elengedi. – mosolygok most már kedvesen a nővérere.
-
Nincs ereje teljében, de nem is kell neki. Te viszont egészségesen öleled, így a viharosságból könnyedebbé váló ölelés után lehet beszélgetni. Igaz, előbb egy örömteli mosolyváltás a program, amit bár árnyékol némi bűntudat és válaszok nélküli kérdések, de alapvetően jó hangulatú a találkozás.
Zach /Angol/ Igen, saját felelősségre! – kuncog, de nem akar itt maradni – Amilyen jó idő van, szerintem ez nem rossz viselet! – vigyorog
Amikor végig nézel rajta, kíváncsi tekintettel találkozol és érzed, hogy a túlélők élet iránti vágya, annak megünneplésének tüze ott lobog a lelkében
Zach /Angol/ Jah… jól áll! – nevet fel és megfordulva megindul a szoba felé, hogy átöltözzön – Nem hoztál magaddal tisztát esetleg? – kérdezi, te meg látod, hogy hátul nincs jól összefűzve a köpeny és bizony… aztán eltűnik az ajtó mögött, ha nem tartottad vissza
Nővér /Görög/ Amennyiben nem rokon, nem tud segíteni. – s mindketten tudjátok, hogy nem vagy az, innentől ez már Zach dolga.
De legalább tervezheted a továbbiakat, mint például azt, hogy merre tovább!
-
Ahogy megfordul és kivillan aminek ki kell próbálom nem jobban megnézi és megköszörülöm a törkom.
Angol/ Khmm… nem sajna, végülis, ebben is haza jöhetsz… Tényleg jól áll. – nevetem el magam és próbálok belesni az ajtón amíg be nem csukja.
*Láttam már Zach-en egyszál fürdőnaciban is és akkor is megállapítottam már hogy igen jó pasi? Vagy most a történtek utáni élni vágyás okozza ezt? Ha nem tudnám, hogy Khalisával kezdtek közelebb jutni, akkor… khmm.. *
Ezzel a gondolattal megyek ki a nővérhez, aki a már jól ismert csodás modorával ráz le.
Görög/ Azért az orvossal beszélhetek? Jelenleg én vagyok érte a felelős, így szeretném tudni, hogy mire kell figyelnem. – és már nem a kedves mosolyommal, hanem a hivatalos arcommal és hangnememmel.
*Lehet hosszú éjszakai műszakja volt, de még egy ilyen mufurc nővérrel nem találkoztam.*
Amíg várom, hogy a dokinak szóljon, mert nem adtam neki lehetőséget az ellenkezésre, visszamegyek a szobájába és várom, hogy kijöjjön a fürdőből Zach.
Angol/ Na? Minél maradtál? – kérdezem kiváncsian az ajtó felé.
*Olyan megkönnyebbült érzés fogott el, a bűntudat és a rengeteg kérdés mellett. De mi a fene történt? *
Elhessegetem most ezt és csak Zachre akarok figyelni most és hogy jól van.