Írta: Haldirien - 2021. Augusztus 20. 00:47:07
Most, 6 évvel később, a falu nagy napot ünnepel. A település végre visszanyerte a korábbi orcáját és most, az első aratásünnepség sokakat vonzott az egyszerű kis faluba. Úgy beszélik, hogy Niiro Lakhon egyik becses ékszerét felajánlotta az aratás-torna bajnokának. A legutóbbi tornát tizenegy évvel ezelőtt, a zászlóháború kiterjedése előtt tartották meg utoljára. A torna során a jelentkezőknek több próbatételen és feladaton kell átverekedniük magukat, megmérettetve többek között mind erőben, ügyességben és rafináltságban, hogy aztán a legjobb elnyerhesse az öt korona értékű nyereményt, amit idén az úr egy különleges felajánlással, egy díszes nyaklánccal tett még csábítóbbá.
Elinuin főterén, a Névtelen Katonához címzett fogadó melletti piactér teljesen megváltozott. Több tucat kereskedő érkezett a szomszédos városokból, kelméktől kezdve az egzotikus élelmeken keresztül a kovácsoltvas szerszámokig szinte mindent megtalál az ember a kufároknál. A Hét Szél Kolostor növendékei az esti bemutatóra készülnek, a falutól távol, egy kis erdei tisztáson gyakorolják a mozdulatsorokat és legalább félszáz, ha nem több ember jelentkezett a versenyre. A nevek alapján nem csupán a környező falvak és városok, hanem a határokon túl élő embereknek a fantáziáját is megmozgatta az aratástorna, ugyanis többek között egy-két toroni, valamint közel három dwoon név is feljegyzésre került a résztvevők között.
A kis falu főtere egy erigowi utcára emlékezteti a messzeföldeket bejárt utazókat, amilyen sűrűn vannak az emberek az aprónak tűnő házak között.
A Névtelen Katonához címzett fogadó az, ahol Bogaras Borisz jó szívvel és hideg árpasörrel várja a betérőket. Az asztalok zsúfolásig vannak, sokan kártyáznak, fogadásokat kötnek a torna nyertesére, vagy éppen csak büszkélkednek a háborús tetteikkel vagy a különféle kalandjaikkal. Mivel Bogaras úr is kellőképpen rafinált, így a falu több pontján a piacon fellelhető egy-egy kisebb paraván, ahol a fogadós egy-egy rokona várja a piacon ténfergőket egy-két hordó hideg sörrel. Az egyre inkább melegedő délelőttön meglehetősen megnyerő lett a tömeg számára az erigowból érkező kufár és az egyik sörfelszolgáló stand, ahol valami furcsa módon kellemes, hűvös idő van, mintha egy láthatatlan fal árnyékolná le a napot, hogy a stand körül állóknak kellemes tavaszias érzetük legyen.
Spoiler: megjelenítés
]Írta: Dierol - 2021. Augusztus 25. 10:17:45
Érdeklődve sétál be a faluba, mely legutóbbi látogatása óta bizony sokat szépült. Akkor még nem volt szokatlan látvány a magába roskad házakból az ég felé meredő üszkös gerendázat. Ha picit megerőlteti magát, még mindig könnyedén felidézi a csípős füstszagot, ami belengte a hasonló sorsú falvakat. Kicsit grimaszol egyet, amikor arra gondol, hogy már most úgy viselkedik, mint valami szentimentális öreg. Jókedvűen néz végig a tömött falun, és még az sem veszi el a kedvét, hogy felsejlik benne - lehet, hogy már csak egy csűrben fog tudni szállást szerezni magának. Hátizsákján igazít egy picit, aztán határozott léptekkel elindul a falu központja felé. Úgy tervezi, hogy először próbál szállást szerezni, majd aztán a kellemetlenül nehéz málha nélkül elvegyülhessen a forgatagban, és végigjárja-tapogassa a kereskedők áruit, hogy végül egy asztal mellett próbára tegye a szerencséjét is, némi ital társaságában. A kellemesen meleg időben ez meglehetősen tetszetős és vonzó tervnek tűnik, melyet szándékában is áll megvalósítani. A falu feltehetőleg egyetlen fogadójánál próbál elsőre szerencsét - de lélekben már annak is örülni fog, ha egyáltalán ételt, és útbaigazítást kap, hogy hol találhat pár napra szállást magának. Főleg miután megpillantja a zsúfolt asztalokat. Tűnődve néz körbe, és tekintetével a fogadóst keresi. Vajmi keveset ért az üzlethez, de a helyében félretenne pár derékaljat a későn érkező módosabbaknak, akikről jó pénzt lehet legombolni. Így aztán feléledő reménnyel lép oda ahhoz, akiben a fogadóst sejti. Türelmesen kivárja ha épp más vendéggel foglalkozik - majd rövid, udvarias meghajlással köszönti.
Írta: Rigor Mortis - 2021. Augusztus 25. 13:39:15
Egy jó darab idő eltelt már,amióta Tiadlan földjére tette a lábát.Már lassan kezdi megszokni az erv nyelvet,ami eléggé eltér
anyanyelvétől az aszisztól. Érezhetően akcentussal beszéli a nyelvet,de a háború óta elég sokan járják az országot,kóbor
katonák...akik nem tudnak mit kezdeni magukkal csatározás nélkül,így senki nem lepődik meg már rajta.
Azt is lassan ugyan,de megszokja hogy saját maga dönt arról mit fog tenni a következő napon,vagy éppen merre veszi az irányt.
Néha még vannak rémálmai,ilyenkor amikor felriad egykori mesterének gonosz ábrázatát látja maga felett,amint fürkésző tekintettel
hajol felé...vajon milyen fájdalmas hatásai vannak az új méregnek...De ezeket gyorsan elhessegeti,szerencsére már a húsa is lemállott
a vén bolondnak a csontjairól a Quiron-tenger fenekén.
Megtanult táborozni is,lassan-komótosan járja Tiadlan tájait...ha talál estére valami szállást ott megpihen,ha nem akkor a szabadban
éjszakázik.Régen ilyesmiben sem volt része,legtöbbször a sötét és bűzös kazamatát sem hagyhatta el.
Az első időszakba voltak kellemetlenségek főleg furcsa szeme és hófehér haja miatt,gyakran nézték valamilyen toroni szerzetnek.
Nem egyszer vasvellával "kérték" fel hogy ne tisztelje meg a településüket jelenlétével.A legutolsó ilyen alakommal kicsit megelégelte,
azóta is gonosz mosoly tűnik fel a szája sarkában amikor visszagondol a falusiak módfelett nyüzsgő napjára...amikor kevés volt mindannyiukra
az árnyékszék és a környéken fellelhető lapulevél....Később még azt is hallotta hogy jó egy hétre lezárták a faluba vezető utakat,mert a környező
települések rettegtek hogy valami fertőző nyavalya ütötte fel a fejtét. Hm,lehet nem kellett volna egy egész ibrik utifűmag kivonatot a kútjukba
önteni,elég lett volna egy gyűszűnyivel...de így már utólag mindegy,remélhetőleg ebből megtanulták hogy hogy bánjanak az utazókkal.
Mióta festi a haját és az iszákos Larnaktól megvett ruhában utazik már nem érik hasonló atrocitások. Elég sokat itatta a vén flótást hogy ne
száradjon ki a torka,miközben a háborúról és az erigowi szabadcsapatokról meséljen. Ezeket a történeteket jól megjegyezte hogy saját tapasztalatként
adhassa tovább a kitalált történetében ha nagyon muszáj. Néha hozzásegítette ingyen szálláshoz és étekhez.
Utazás közben herbáliákat is gyűjtöget hogy készleteit feltöltse,de pénzre lenne szüksége hogy komolyabb hatóanyagokhoz is hozzájusson,valamint
komolyabb eszközökre. Gyerekkorában is járta az erdőt a faluja mellett,de akkor fogalma sem volt róla mennyi gyógyító és mérgező növény létezik.
A minap az erdei úton egy félnótás,magányos útonálló szemelte ki magának.Szerencsére elég szószátyár volt és túl nagyra tartotta magát...talán a
környék királyának...miközben arról áradozott hogy az erdő útjain járók és a környező falvak lakói rettegik erejét, Ut rontást mondott rá...minek
következtében rángógörcsöt kapott és eldőlt mint egy zsák búza. A bolondnak nem ez volt a szerencsenapja,saját tőrével metszette el a torkát,
mielőtt még magához térhetett volna.Rablóból préda lett,Ut elvette a fegyvereit és a kevéske pénzét,majd begurította a bokrok közzé.A holmik közt
egy gyűrött hirdetményt is talált ami felhívta a figyelmet,hogy valami verseny lesz az egyik közeli faluban és értékes díj is lesz a jutalom.
Úgy döntött megnézi magának ezt a falut,biztos lesz vígadalom és bár nem sok esélyt lát arra hogy részt vegyen a vetélkedésbe...hiszen az ilyen
helyeken rönkdobás,hordógurítás és más badarságok szoktak lenni. Odafele menet egy kereszteződésnél találkozott egy vándorkereskedővel aki szintén arra tartott,sikeresen el is adta neki a haramia holmiját és a társaságában érkezett meg a faluba is.
Itt valóban nagy nyüzsgés fogadja,már helyi viszonylatban...Ifin az igazán nyüzsgő hely....a népek vidámak,bőbeszédűek...így azt is megtudja hogy
a falunak a teljes megújulását ünneplik és erre szervezték a versenyt is.Néhány rézpénzért vett pár perecet és miközben elrágcsálja az árusokat,majd aztán
a falut veszi szemügyre.Hallotta hogy valami fogadó féleség is van itt,ezért azt is felkeresi,hátha akad szállás.
A fogadó természetesen szintén zsúfolt,ahogy várható is volt...igyekszik megkeresni a fogadóst és megérdeklődni tőle,vajon van e szállás...de mindeközben
igyekszik távol maradni a nagyobb csoportosulásoktól.Csuklyáját is mélyen az arcába húzza hogy minél kevesebben lássak a szemeit,nem szereti ha
megbámulják.
Várakozás közben vándorbotjára támaszkodik,eléggé kifárasztotta a napi út...bár egészsége nagyon jó,így attól felesleges félnie hogy ha elkapja a zápor
megfázik,ám a teste gyenge...ezért jócskán megviseli a gyaloglás.De így jár aki nem tud lovagolni és kocsira,kordéra nem telik neki...
Vállát kezdi húzni az erigowi számszeríj súlya,nem éppen neki való fegyver...de más eszközhöz nem ért,csak az íjjakhoz-számszeríjjakhoz...egy kisebb
alkalmatosság pedig szintén sok pénzbe kerül...
Megpillantja végre a fogadóst,aki előtt egy katona féleség hajol meg épp udvariaskodóan.Kicsit elhúzza a szája szélét,...ez biztos hosszú társalgás lesz...
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. Augusztus 28. 08:22:06
Hiába na! Boris bácsi azon nyomban a mosogató mellé állított, rokon nem rokon dolgozni kell a szállásért. A helyi nyelv elsajátítása könnyűnek bizonyult, de hűvösebb éghajlat elviselése. Erről nem beszélt apám, szinte mindig kabátban vagyok . Ünnepség lesz, van. Erről is beszélt apám, módszeresen felvilágosított de nem pontosan így. Egyszer volt nagyon régen lesz e még? Nem tudta ő se. Tömegesen jöttek a népek az Arató ünnepségre! Igen csábító vagy erőfitogtató lehet az a felajánlott nyaklánc. Tele a kocsma, és isznak is rendesen Boris bácsi előre küldött felvenni a rendelést és kivinni a seritalt, most az egyszer nem bánom, hogy apám gyűlöletes nővére, megtanított ilyen alapdolgokra, mint tálca vivés tömött helyen. Most köszönöm meg neki, gondolatban pedig anno nyafogtam miafészkesfenéért kell? Zordul kiabált velem mint mindig. Nem tudhatod mikor lesz rá szükség, és ne káromkodj!
Nem jelentkezem a tornára viszont el fogom lopni ez már biztos, már csak pár kérdés marad hogyan? hol? Kivel? A kivel na igen az még hát na..
Meglátok egy katona forma férfit, aki igencsak elveszettnek tűnik.
Kicsit meglököm a vállát aztán elé állok, hogy rám figyeljen.
-Igazán nagyon sajnálom de Boris úrnak nincs mindenkire kiterjedt figyelme! Felicia vagyok, kerítek magának egy asztalt és felveszem a rendelését. Vagy fordítva.Jó lesz így? -Körbenézek a kocsmában, egy "kedves vendég" pont az asztal alá itta magát tökéletesen. Folyton a fenekemre csapkodott. Kirángattam nagyjából.
-Hely van. Mit inna a kedves vendég?-Állok elővéve a legkedvesebb mosolyom.
Írta: Filio Mortale - 2021. Augusztus 28. 19:10:06
Nyugodtan léptet be a faluba könnyű harci paripámon miközben magam mögött vezetőszáron vezetem a felmálházott utazó lovamat Niiro Larkhon úr kúriájától kicsit megkönnyebbülve távoztam, hogy letudta a családi kötelességét és átadta atyja által küldött ajándékokat a környező földek urának. Atyja által küldött ajándékok igazán káprázatosak voltak a maguk egyszerű hasznosságában egy utazóládányi hamísítatlan tisztított tengeri só négy vászonzsákban, valamint két kis hordónyi déli óbor állítólag Predoc tartományból, valamint fűszerek a dzsadok által uralt sivatagos vidékről és a legfenségesebb teafalevelek az elzárkózott Niare-ból ezekkel az ajándékokkal Larkhon nagyúr sokáig emelheti udvartartásának fényét a nála vendégeskedők szemében. Az ajándékokon túl még átadta az uraságnak atyja által reá bízott csont tekercstartót miben személyes üzenete lapul az uraság számár, bár a számára ismeretlen üzenet kicsit aggasztja, hiszen a család nem nézi jó szemmel egy másodszülött félvér elsőszülötté való emelkedését *** sóhaj *** bár ne haltál volna meg testvérbáttyám még ha csak a féltestvérem is voltál akkor a niarei „tiszta” vér mellett „kardoskodó” öreg családtagok nem tekintenének rám ferde szemmel, ám így minden alkalmat megragadnak a tekintetben, hogy testvéröcsém, ki szintén a féltestvérem ám a testvérem, kerüljön előtérbe és őt illessék meg az elsőszülötti jogok. *** sóhaj Kyel a tanúm szívesen lemondanék jelenlegi elsőszülötti státuszomról öcsém javár ***. Jelenlegi helyzetben marad a diplomácia selyemébe csavart ármánykodás a család berkein belül, hogy ne egy félvér vigye tovább a családi vérvonalat az elsőszülöttség címén. *** fújtatás, de legalább egyenlőre bérgyilkost nem küldtek a nyakamra, vagy csak nem tudok róla ***
Nagy megnyugvással, hagytam magam mögött Niiro Larkhon úr kúriáját miután átadtam atyám üzenetét és ajándékait valamint tájékoztattam az úraságot, hogy az ünnepség alatt még a településen fogok tartózkodni és amennyiben bármiben a szolgálataira lehetek úgy örömmel állok rendelkezésére és megtiszteltetésnek veszem a szolgálatát, már ha igényt tart a szolgálataimra. A településen betérek a Névtelen Katonához címzett fogadóhoz. A fogadó udvarán, magamhoz intem az egyik istállófiúnak kinéző sihedert.
- Konnicshiwa ifjú! Mond az ünnepségre tekintettel található-e még szabad szállás a Névtelen katonában?
Amennyiben az ifjú igenlő választ ad a szabad szállás tekintetében, úgy a kezébe nyomom a kantárszárat és egy ezüstöt a fáradozásaiért. (Ha nincs szabad szállás tovább állok és keresek más szálláshelyet a településen)
- Lásd el a lovakat és nyergeld le őket, majd a rajtuk lévő málhát hozd el a szállásomra a fogadóban bent leszek.
A beszélgetést követően belépek a fogadóba és megkeresem a fogadóst szállásom ügyében egyben felmérem a fogadóban tartózkodó vendégsereget is. (Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi)
*** A karakter önmagának félhangosan motyogja az orra alá lovaglás közben.
Írta: Haldirien - 2021. Augusztus 29. 00:14:50
Az út mentén kivégzett banditánál talált pergamenen szereplő falu felé vezető úton egy alaacsony növésű, ám sűrű ősz szakállal díszelgő vándorkereskedővel osztja meg az útját az ifjú boszorkánymester, a beszélgetés közben kiderül, hogy a neve Granna Draemund, és a messzi tarini hegységekből érkezett gyalogszerrel, és Erigowot, valamint Tiadlant járja a portékáival. Amikor Ut Saeva felajánlja eladásra az útonálló felszerelését, a törp alaposan megvizsgálja, majd egy lépést tesz hátrébb, és cinkos mosollyal válaszol.
“Jó uram, nem tudom, mivel piszkította így össze ezeket, de attól tartok, csak egy ezüst érmét ajánlhatok fel ezekért. Roppant koszosak, foltosak. Legközelebb próbálja me a portékákat tisztán tartani.” – mondja a boszorkánymester felé, majd kaccsint felé egyet.
Saito, Ut Saeva, Felicia
Az ifjú kardmestert emlékek sorozata rohanja meg, ahogy a falu utcáit járja. Eszébe jutnak az üszkös maradványok, amelyek oly sokszor jelezték az ellenséges seregek nyomát, a szenessé égett gerendák szaga csapja meg az orrát, akárcsak a háború fantomjai, akik oly gyakran kísértik még a túlélőket. Szerencsére Elinuin falva akár egy tűzmadár, a hamvaiból újjászületett. Az emberek vidáman beszélgetnek az aratásról, az újjáépítésről, a lányokról, valamint arról, hogy miért akarja elajándékozni a nagyúr az amulettjét. Kis kérdezősködés után a járókelők barátságosan útba igazítanak a Névtelen katonához címzett fogadóhoz. Először a cégér tűnik fel, ami egy térdelő alakot ábrázol. Közelebb érve látható, hogy egy kopasz gyermek térdel egy kopjafa előtt és egy ívelt pengét tart a kezeiben, ahhoz hasonlót, ami Saito oldalán lóg.
Amikor a kardmester belép a fogadóba, egyből feltűnik neki, hogy sokan a nap melege elől a fogadóban találtak menedéket, ahol hűs frissítőt, főleg bort és sert kaphattak, amit aztán jóízűen iszogattak, egy két asztalnál kocka, valamint kártya is előkerült, és játszottak az asztalnál üllő emberek. A többségük tiadlani, de egy pár dwoon és törp is feltűnik a kardmesternek, valamint a fogadó sarkában lévő asztalnál két ezüsthajú szerzetet, egy férfit és egy nőt, valamint egy barnahajú férfit, a páncélzatuk és az arcvonásaik felébresztik Saito-ban a háború fantomjait. Kyr származékok, és a páncélzatuk alapján toroniak. A hármas kedélyesen, bár halkan társalog, és a barna hajú, valamint a nő gyakran tekint körbe a fogadón, mielőtt visszafordulnának a kyr férfihoz.
A fogadóst egyszerűen megtalálja a kardmester, ugyanis a hórihorgas, szakállas férfi épp egy féltucat korsó sert oszt szét az asztalokon. Ahogy közelebb lép Saito, egy finom lökést érez a vállán, egy fiatal hajadon szólította meg, és felajánlja a segítségét, amíg Boris úr nem ér rá. A szavakra a fogadós is a társaság felé fordul, és viszonozza az udvarias meghajlást.
„Uram, Felicia szívesen segít Önnek bármi gondjában, asztallal, szállással vagy élelemmel. Ha szüksége lesz rám, vagy az asztaloknál, vagy a pultnál megtalál."
Mindeközben egy újabb jövevény érkezett a fogadóba, a köpenyét alaposan belepte az út pora, így szépen lassan a barna hajához hasonló színűvé vált az öltözete. A fogadóba belépő boszorkánymester azonnal felismeri a vándorkereskedő Granna Draemundot az egyik asztalnál, valamint a fogadós mellett egy hajadont és egy a helyi harcosokra jellemző kardot viselő alakot lát két asztal között társalogni.
Kabata Noboru
Niiro Larkhon lakóháza egy egyszerű, újonnan épített kúria, mindenbizonnyal ezt az épületet is megviselte a háború. Larkhon urat rendkívül lenyűgözte Kabata atyjának az ajándékai, és ő maga is parancsot adott egy szolgálónak, hogy készítsen össze egy méltó ajándékot a Noboru család számára.
„Köszönöm szépen az ajándékokat, Kabata Noboru” – biccent a kardművész felé a nemes, majd szíve felé teszi a kezét. – „Örömmel tölt el, hogy a Dorcha egyik pengeművésze megtiszteli a hajlékomat a jelenlétével. Amennyiben a napot Elinuinban töltené, kérem csatlakozzon majd hozzám és Drien Aakathys úrhoz és Evelio Mallwar úrhoz.”
Az feltűnik a kardművész számára, hogy a nevek hangzásukból fakadóan nem tiadlani uraságokat takarhatnak. Közben nyílik az ajtó, és a korábban elküldött szolga lép be egy kisebb ládával a kezében, valamint egy tiszt. Tisztelettudóan megvárják, amíg befejezitek a társalgást, majd a tiszt meghajol először az úr, majd Kabata Noboru felé, majd odalép az Niiro Larkhonhoz.
„Nagyuram, az északi erdőségben egy nagyobb csapatot vettünk észre. Egy tucat sátorból áll a táboruk. A felderítőnk nem tudta megállapítani, hogy a némber követői, vagy csupán banditák vertek tanyát az erdőségünkben.”
Niiro Larkhon a szakállát simogatja a bal kezével, miközben a jobbal megragadja az oldalán lógó mesterkardot. A kardművész Kabato Noborura pillant, majd vissza a tisztre.
„Lovagoljon ki harmadmagával, amennyiben banditák, számolják fel őket, ha más okból vannak ott, alaposan faggassa ki őket, mit keresnek ott.” – majd a vendége felé fordul, ahogy a tiszt ismét meghajol, majd sietős lépésekkel elhagyja a termet, az úr tekintete visszasiklik a kardművész felé.
„Elnézését kérem, uram, csupán számos olyan veszélyes és furcsa alak üti fel a fejét felénk, hogy állandóan ébernek kell maradnunk. A ládát kérem vigye vissza az atyjának, az ajándékom a Noboru család számára, hálám jeléül. Hadd kísérjem ki Önt, és akkor kérem, majd csatlakozzon hozzám a nap folyamán, amennyiben a faluban marad.”
A szolga odalép Kabata-hoz, és főhajtás kíséretében átnyújtja felé a ládát. A láda kicsi, azonban érezhetően van súlya. A hangokból ítélve lehet valamilyen ércek találhatóak a ládán belül.
A faluba beérkezve Kabata Noboru hamar megtalálja az útbaigazításoknak köszönhetően a fogadót, amelynek a tövében egy kisebb istállót vél felfedezni, ahol egy fiatal kölyök áll vállvetve a kapunál. Amikor közelebb ér a kardművész, a kölyök ellöki magát a faltól, megigazítja a ruháját, majd érdeklődve pillant fel a lovasra.
„Konnicshiwa uram. Amikor legutóbb mondták nekem, akkor még volt egy pár ágy. Amennyiben siet, szerintem még fog találni helyet magának.” – mondja mosolyogva, majd elkerekedett szemmel nézi az ezüstöt, amelyet a kezébe raksz, és gyorsan elrakja a cipőjébe, mielőtt megfogná a ló kantárszárát.
„Természetesen uram, intézem a lovát, ne aggódjon amiatt!” – válaszolja derűsen, majd jókedvűen fütyörészve kíséri be a lovat az istállóba.
A fogadóba belépve Kabata Noboru is látja, hogy számos ember van a fogadóban, a sarokban egyből feltűnnek neki a toroniak, a többi asztalnál üllő egy két törp vagy dwoon, de a jelentős többség az mind tiadlani ember. Pár lépésre tőle áll egy világosbarna hajú ember, aki úgy tűnik, a két asztal között álló társaságot fürkészi, egy szakállas férfit, akinek a kezében lévő tálca miatt sejti Kabata, hogy ő lehet a fogadós, ő egy mesterkardot hordozó férfival és egy egyszerű ruhás hajadonnal beszélget éppen.
Írta: Kirvano Kien - 2021. Augusztus 30. 00:52:52
Egy magas férfi belöki az ajtót és a fejét lehajtva belép. Az első asztalról lesepri a tálakat és a korsókat, majd ráfektet egy
sebesült katonát. A szétugró társaság által üresen hagyott székre pedig zihálva rogy le. Most érzi Innon csak hogy milyen fáradt is. A sérült satnya kötése már rég átvérzett, és gyorsan terjedő tócsa kezd terjengeni az asztalon. Az emberek elnémulva figyelik mi is történik, de lassan végre megmozdulnak páran.
Gondolom ismét fogoly leszek… - Nyugtáza Innon magában.
Egy korsó véletlen érintetlen maradt az asztalon. A peremén levő habról ráeszmél, hogy az bizony sör. Nem is tudja hogy mikor ivott ilyet utoljára. Magához húzza és hangos kortyokkal tünteti el az egészet. Mikor kész van, úgy ahogy illik, egy hosszú böfögéssel köszöni meg. Feláll és engedi, hogy aki akarja, vizsgálja meg a sebet, mert ő megtette a magáét. Ekkor üti meg az orrát az ételek illata. Körbenéz, és minden asztalnál van valami finomság. Szíve szerint menne és kiszolgálná magát, de eszébe jut, hogy itt ezt nem szabad. Inkább az egyik sarokban egy asztalról szerzett benedvesített törlőkendővel próbálja letisztogatni a katona vérét a kezeiről, ügyet sem vetve az ünneplőkre. Fegyver csak a katonáktól zsákmányolt tőr van nála, és sejtve, hogy mi történik most majd vele, nem nyúl felé. Viszont el se dobja...
Írta: Dierol - 2021. Augusztus 30. 19:37:41
A fogadó feltehetőleg toroni vendégei nem számítanak épp szívet melengető látványnak, de nem is annyira szokatlan. Toronba látogató kereskedők nem egyszer bízzák az életüket a határ túloldalán született harcosokra. Pár pillantás után feltűnik neki, hogy a társaságból a kyr származékok feltehetőleg egyszerű kereskedő által már nem megvásárolható rétegből kerültek ki. De a díj sem épp akkora, amiért megérné lealacsonyodnia két nemesen születettnek? érte. Kivéve, ha az a talált medál elég értékes. Márpedig, ha a toroni elit keze is a dologban van, az nem sok jót jelent - vonja le a kellemetlen következtetést, és csak reméli, hogy nem a versenyre jöttek, hanem teljesen más okból tartózkodnak a faluban.
Talán épp ezért tűnik el a mosoly a szája szegletéből rövid időre, és nem azért, mert neveletlen dolognak tartja a bizalmaskodó kontaktust. Már épp válaszolná a fehérnépnek, hogy a felsoroltak közül egyik sem érdekli, mikor Boris pár mondattal megelőzi. Igazából ezzel talán jobban járt, mert így esetleg pár kérdéssel kevesebbet kell majd megválaszolnia.
-Köszönöm! - válaszolja, hogy aztán a Feliciának nevezett jobbkezéhez intézze a szavait
-Elsőre szobát vagy derékaljat szeretnék. Asztalt találok magam is, ételre, italra, fürdőre pedig később vágyom - vázolja az óhajait, és várja, hogy mi teljesülhet belőle. Csakhogy aztán a bejárat környékén felbolydul a hely, így érdeklődve nézi a jelenetet, és a toronymagas ifjút,aki egy sebesültet terít az asztalra. Veszélyben nem érzi magát, inkább kíváncsian figyel, de kezéből a tokjában pihenő kardot azért nem eresztené. Valahol érti amit lát, mert itt jó eséllyel találni olyat, aki sebtiben gyógyítót keríthet a sérülthöz.
-A magasnak fizetem a fürdőjét, és egy kiadós étkezést! - fordul Felicia felé, miután felmérte a lehetséges anyagi lehetőségeit a váratlan látogatónak - A sérült idehozásáért ez a minimum - jelenti ki. No meg feltehetőleg a szappan sem fog megártani neki.
Írta: Rigor Mortis - 2021. Augusztus 30. 20:09:42
A hajlongó katona mellé pördül valami helyi fruska és felajánlja hogy kiszolgálja,mert bizony a fogadósnak tengernyi dolga
akad,ne is várja hogy foglalkozik vele.Erre rákontráz a (vélhetőleg) fogadós miszerint majd a lányka tényleg intézi a dolgokat,
ezzel is jelezve hogy tényleg dolga van a többi vendéggel.
Ut éppen megszólítaná a leányt,hátha egyúttal neki is tud valamit intézni,ám ekkora a bejárat felől némi hangzavar támad...
..odanézve egy tagbaszakadt fickót lát az asztaloknál ülők fölé magasodni,épp a válláról borít az egyik asztalra valamilyen sebesült
katonát. A közelben tartózkodók félre rebbenek,nem tudván mire számítsanak a következőekben...Ut úgy dönt ő maga is követi a példájukat,mert
bár odébb áll,de a fegyverek vagy épp a mágia mindig utat talál magának. Ezért alig észrevehetően húzódik kicsit oldalra,közben körbenézve
észreveszi a kyr származékokat,azonmód az ellenkező irányba húzódik,így pont az előbb udvariaskodó katona mögé kerül. Elég képzetnek és
magabiztosnak tűnik hogy megfelelően lépjen ha történne valami.
Meglepetésére a nagydarab fickónak intéz egy gyors rendelést a kis hölgynél. Igazán nemes lélek...sajnos az ilyenek rövid életet élnek.
Kezd hosszúra nyúlni az ácsorgás,ezért a korábban már észrevett törp kereskedőt keresi a tekintetével,valamelyik asztalnál
ücsörgött....ha nem történik különösebb felfordulás tervei szerint mellé fog letelepedni egy rövid pihenőre. Egyenlőre azonban még kivár.
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. Szeptember 01. 06:55:40
-Vegye úgy el van intézve! Később visszatérek! -Inkább attól félek nekem kell közölni a jó hírt, hegy magas idegennel és nagy jókedvében kiszorítja belőlem a szuszt. A vándornak öltözött kicsit se vándor kinézetű indulnék sehogy se találom végre megvan. Egyensúly, egyensúly mielőtt érezném hogy vörösödne szemem. Már késő.
-Éppen magát kerestem, feltartottak.-Szinte belefutok. Legalább jól megnéznem közelről, nem tűnik Kobrának, van az arcán valami de az még gyíknak se mondható. Megnyugodtam, érzem barnul vissza a szemem.
- Jó! ott egy üres asztal! Illetve felvenném a rendelését. Étel ital szállás. Egyéb például fürdő. Felicia vagyok. Ha óhajt valamit, Szólítson a nevemen! -Várakozóan nézek az úrra, és fogalmam sincs hol van ilyenkor Boris, persze akkor nincs itt mikor a legnagyobb szükségem lenne rá. De rögtön bedobott a mély vízbe előre szólt, bármi előfordulhat verekedés, késelés, tehát bármi. Erre a bármire nem számítottam.
Írta: Filio Mortale - 2021. Szeptember 02. 16:31:59
A fogadóban ami inkább egy kocsma, hatalmas a tumultus a határhoz közel igencsak érződik a külhoni befolyás, de hát a végek sosem a kifinomultságukról voltak híresek és úgy tűnik, hogy a fogadós is északi erv vér. A tömeget fokozza még a kialakult, helyzet is amikor egy félvad férfi aki egy sebesült katonát dob az általa barbár módon megtisztított asztalra. A kocsmába egy pillanatra megáll a levegő egészen addig amíg az egyik vendég fürdőt és étkezést nem ajánl a torzonborz idegennek. A pincérnő azonnal intézkedni kezd és valószínűleg a hangulat is enyhülni fog ezért a pillanatnyi hullámvölgyben megpróbálom elcsípni a fogadóst
- Konnicshiwa Borisz san! Fürdőre és szállásra lenne szükségem az ünnepség ideje alatt. Van szabad szállása vagy szobája, most érkeztem Niiro Larkhon uraságtól. – a asztalon fekvő sebesült katona felé fordulok a tekintetemmel - Borisz san ha javasolhatom megfontolt döntés lenne sebgyógyításban jártas személyt hívni a sebesült katonához.
(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi)
Írta: Haldirien - 2021. Szeptember 04. 21:58:47
A barbár megjelenésére nagy csönd támad, a letakarított asztalnál üllők arrébb ugranak, míg a helyi katonák felugranak a helyükről, láthatóan egy pár pillanatig tanakodnak, hogy akkor a jövevényre fegyvert rántsanak-e vagy sem, végül a csendet először Saito töri meg, aki felajánlja az újonnan betévedt alaknak, hogy a sérült őr elhozásáért állja a férfi fürrdőjét és vacsoráját. A fiatal boszorkánymester megpróbál visszahúzódni, de a taverna felszolgálólánya, Felicia pont őt szemelti ki a következő "áldozatának", hogy megjelenjen a jövevény előtt, és kikérdezze, miket óhajt. [[Javíts ki, ha jól értettem, Ut Saeva-hoz megy Felicia]]
A nagy ember mellett álló, szintén mesterkardot hordó Kabata Norobu tanácsot ad a meglepődött fogadósnak, aki aztán bólint egyet, és Felicia felé pillant.
"Felicia! Szaladj gyorsan a Sirin Oneesanhoz, a gyógyítóhoz, szólj neki, hogy van egy vérző sérültünk." - miközben beszél, odalép a lány mellé, és azután a többi jövevény felé pillant. - "Ha asztalt akarnak, egy asztal van ahová leülhetnek, szobám az még van, jó uram. Fürdővel együtt öt réz lesz. Ha jól hallottam, Önnek is beígért a lányka egy szállást, két érme lesz majd, ha a kölök visszatér a gyógyítóval, megmutatja a fekvőhelyeiket. Maguk meg ne ácsorogjanak itt, mint valami töketlen banda" - fordul a zsoldosok és lovagok felé. - "ha az a behemót úrfi már bántani akarta volna magukat, már rég megtette volna." - mondja egy röhögés kíséretében, mire a katonák biccentenek a barbár felé, és visszaülnek az asztalhoz.
Felicia
Tudod jól, hogy merre kell menned, az elmúlt hetekben már kellett egyszer kétszer átmenni a helyi füvesasszonyhoz, Sirin Onesaanhoz, aki a gyermekeivel szokott a közeli hegyoldalban és rengetegben növényeket gyűjteni. Bár nem láttad, hogy orvosol, már sokszor mesélte neked Borisz a történetet, hogyan varrta össze a kezét a nő, miután felvágta egy húsbárddal. A főtértől két házzal odébb, egy kisebb faházban lakik az özvegy a kis gyermekeivel. A férje a háborúban közel húsz évesen pusztult el, így a lassan huszonkettőt ütő édesanya egyedül maradt a két csemetével.
Írta: Rigor Mortis - 2021. Szeptember 05. 10:41:51
Ut éppen csak befejezi a helyezkedést,várva hogy mi lesz a kialakult helyzet amikor szinte belefut
a fruska.Egész közelről bámulja az arcát,ami kissé zavarba hozza a boszorkánymesetert,mert érzi hogy
az arcán végigfutó sebhelyet fürkészi.Majd gyorsan hadarni kezdi mondandóját:
"-Éppen magát kerestem, feltartottak....- Jó! ott egy üres asztal! Illetve felvenném a rendelését. Étel ital szállás. Egyéb például fürdő. Felicia vagyok. Ha óhajt valamit, Szólítson a nevemen!"
Első pillanatban köpni,nyelni sem tud a meglepetéstől a fiatal aszisz...de mivel közben a fogadós átveszi
az irányítást az ivóban,van ideje visszanyerni lélekjelenlétét:
-Uh...hát,Felicia kisasszony....lenne minden amit felsorolt,de mivel épp dolgot adtak önnek menjen csak
intézni,jómagam addig leülök az asztalhoz és megvárom-mutat az üres asztalra,amit korábban a leányzó említett.Mivel nem kezdtek el asztalok vagy kések röpködni a helységben most már eléggé megnyugodott.
A fogadósnak nyílván nem ez az első,se az utolsó hasonló helyzet amit kezelni kellett...így a fogadóban
is lenyugszanak a kedélyek.
Letelepszik az asztalhoz,félháttal a toroni társaságnak,épp hogy ne essenek a látószögébe...életében
eleget látott már abból az ezüst hajból,sőt túl sokat is.
Csuklyáját hátrahajtja,miközben a megfáradt vándorok sóhaja szakad fel belőle,jól esik végre leülni
kicsit. Amíg a leányzó elszalad a gyógyítóért,addig pihenteti a végtagjait és az embereket vizslatja
akik a fogadóban vannak.
Írta: Dierol - 2021. Szeptember 05. 18:38:29
Látván, hogy alakulnak a dolgok Saito nem szándékozik ennél jobban belefolyni az eseményekbe. A felszolgálólány úgy elviharzik, mintha soha nem is lett volna itt, de legalább a fogadós kegyeskedik folytatni a megakadt és feltorlódott teendőket. Amikor hallja az öt rezes árszabást, az alkarvédőjéből előhalászik egy ezüstöt, és a fogadós kezébe nyomja.
- Ha feléltem az összeget, majd szóljon - s ezzel letudottnak tekinti jó időre a szállás, fürdő, ital és étel kérdését. Majd halk sóhajjal veszi le súlyos hátizsákját, és hangos csattanással ejti az asztal melletti padra, de ő maga nem ül le. Mint a már korábban említett derékaljra volna elsőre kíváncsi hogy otthagyhassa a hátizsákját. Így azonban hátizsákra támaszkodva figyeli a népeket, de egy idő múlva kényszerű asztaltársait kezdi el vizslatni. A fáradt vándorhoz is csak azért szól, hogy valami történjen:
- Hosszú út? - kérdezi udvariasan, de igazából nem vár többet egy bólintásnál. Aztán inkább a fogadósnak tanácsot adó férfit veszi szemügyre. Pontosabban a ház jelét nézi meg alaposabban, de az feltehetőleg nem mond neki semmit - így feltételezi, hogy nem a legnagyobb családok közé tartozik a viselője. Majd az asztalon fekvő sérültet figyeli, hiszen jelenleg leginkább ő a fogadó látványossága, de hamar ráunva a dologra inkább a toroniakat fixírozza.
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. Szeptember 06. 06:43:41
Írta: Kirvano Kien - 2021. Szeptember 06. 09:13:15
Kezeiről letörli a vért, és miután a gazda röhögve mondott valamit, amiből egy kukkot se értett, egy asztalhoz vezetik. Egy mennyei sültes tál ékesíti és annyit pedig ért Innon a nyelvükön, hogy egyen. Nem kell kétszer mondani. Köszönetképpen megveregeti a vállát hálásan, majd leül és eszik. Hamarosan hangos csámcsogás egészíti ki a fogadó alapzaját. Visszagondol mikor is evett utoljára hasonlóan, amúgy rendesen. Talán még odahaza…
Furcsálja, hogy nem verték béklyóba, vagy hogy nem rontottak rá. Bár amikor észreveszi, hogy a gazdánál fizet mindenki, rájön, hogy neki nincs is pénze. Megrántja a vállát és eszik inkább tovább. Majd csak lesz valahogy.
Evés közben körbenéz, és most először felméri, milyen emberek is vannak a fogadóban. A vérteseket és a fehér hajúakat hosszú ideig bámulja gyanakvó szemekkel. A különleges kardos fickót inkább érdeklődő tekintet kíséri. Törpéket viszont még sose látott. Kíváncsian vizslatja őket, csapzott, húszsíros szakálla alatt jót mosolyogva.
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2021. Szeptember 06. 15:29:42
A lemenő nap fénye még a mezőkön találta a megtermett ifjút, hiszen bár a legtöbb helyen már ki is csépelték a gabonát, a munkák a földeken nem értek véget. Ráadásul a Temmonak szállást adó gazdának, Kamano-nak van egy vakdűlőre néző kis gyepje, amit téli takarmánynak szánt az állatoknak, a harcművész pedig szívesen segített neki lekaszálni és kocsira rakni. Amikor végignézett a learatott földeken, a lekaszált mezőn, eláradt benne az az érzés, ami miatt igazán kedvelte ezt az életet - az elvégzett munka öröme, a "teremtés" boldogsága. Hiszen a belefektetett munka a növényeken keresztül, az élet végtelen körforgásában a teremtés megszilárdult lényegévé válik. Elégedetten csapott a gazda tenyerébe, és szokásos módon elhárította a fizetséget, amit az felajánlott - elvégre sosem azért csinálta, hogy anyagi haszna legyen, ha nagy ritkán el is fogadott pénzt, inkább olyankor történt, ha felbérelték aratómunkásnak valamelyik nagybirtokosnál.
De most még csörgedezett néhány ezüst a tarsolyában, és különben is - megkedvelte ezt a gazdát.
A falu felé menet gyorsan megfürdött a közeli folyócskában, mert a por vastagon belepte a testét, és a fűszálak mindig összevagdalják az ember bőrét. Felfrissülve tiszta ruhát halászott elő a zsákjából, bambuszkalapját a fejébe csapta, és egy régi ballada részletét dudorászva indult meg a Névtelen Katona felé.
...
A piactérre érve kissé elámul az árusok sokaságán. Persze, a legtöbb helyen csupa számára felesleges dolgot árulnak, amiket nem állt szándékában megvenni, akárhogy is kínálja portékáját az árus, felemelt tenyérrel, mosolyogva hárítja el a kínálást. De már a forgatag, a pezsgő élet is lenyűgöző, kétszer is bejár mindent, mire végül úgy dönt, hogy eleget látott, és megindul a fogadó felé. Az ajtóban utat enged egy fiatal hölgynek, aki a kora őszi est ellenére kabátban, látszólag dolgára sietve elrobogott mellette, majd belép.
Odabent a kintihez hasonló sokaság fogadja, elsőre szinte nem is látja át a bent levő társaságot. Mindenesetre a tarkójára tolja a bambuszkalapot, határozott léptekkel megindul a pult felé.
- Szép estét! - köszön. - Mit kaphatnék vacsorára?
Írta: Filio Mortale - 2021. Szeptember 10. 15:57:15
A forgatag és a túlzsúfoltság továbbra sem enyhül a fogadóban, ami egyre jobban nyomaszt mintha egy hatalmas túlzsúfolt marhakarámban lennénk bár nem vonzódom annyira a természet közelségéhez mint megboldogult anyám, ám a mostani helyzet már nekem is sok, megtanultam értékelni a szellős és tiszta épületeket városrészeket és palotákat, ahová az emberek hagyták és hagyják az üde természetet és annak tisztaságát bekúszni a szellős teraszokat a gondozott kertekre a csobogó patakokat és a sziklakerteket a törpecserjékkel, nos ez a hely minden csak nem az kezdem elunni a dolgokat és rövidre zárnám az ügyletet a fogadóssal megvárom amíg az sebgyógyítóért szalajt, majd a figyelmét újra magam felé irányítom.
- Borisz san! , ha megbocsájt elfoglalnám a szállásomat és fürdőre is szükségem lenne a településen van közfürdő mert úgy érzékelem, hogy a fogadó jelen helyzetében egy kicsit túlterhelt, amennyiben van közfürdő csak elfoglalnám a szálláshelyemet és a fürdővel nem terhelném a fogadót délután Niiro Larkhon urasággal van találkozóm. – a kimonóm ujjában lévő zsebből egy ezüstöt veszek elő és a fogadós kezébe nyomom - Borisz san, a fáradozásokért és a szállásért előreláthatóan az ünnepség végéig szándékozom maradni.
Amíg Borisz san válaszol kérdéseimre és vélhetőleg intézkedik a szállásom ügyében addig állva maradok és kezemet az övembe tűzött kardmarkolaton nyugtatom nem állok félre csak állok szálfaegyenesen, a slan kard hátra meredő tokja és könyökeim megadják a személyes teremet, melyben nem kívánok betolakodókat ebben a nyüzsgő hangyabolyban.
(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi)
Írta: Haldirien - 2021. Szeptember 11. 10:08:50
Az idő errefelé hűvösebb, mint amihez a shadoni leányzó szokott, ezért jólesik neki az a meleg kabát, ami miatt az ajtóban álló úriember meg is nézi, mintha valami igen furcsa dolgot látna. Egy újabb jövevény az amúgy is zsongó fogadóba. Több munka, de talán a nagyobb fizetség talán kárpótolja azért, hogy ennyi furcsa embert kell kiszolgálnia étellel és itallal. Az út során sok helybéli mosolyogva köszön a fiatal hölgyre, köztük a téren sert áruló Olivia is, Borisz egyik lánya. Általában ő szokott segíteni Borisznak az asztalokkal, de most idekint árul frissítőt a forgatagnak.
„Felicia, várj egy kicsit!” – a söptében elkészített kis pult alól előkap egy kövér erszényt, és óvatosan, körültekintően átnyújtja Felicia-ának, és csak akkor folytatja, amennyiben a lány elrakta valami biztos helyre. – „Vissza tudnád vinni apunak, csak a biztonság kedvéért?” - mondja molyosogva. Felicia úgy érzi tapintásra, hogy húsznál több, talán akár ötven, hatvan érme is lehet az erszényben. Viszont mivel a sokaság elég zavaró, inkább a bokrok és fák között próbál szerencsét Felicia.
Továbbhaladva a fiatal shadoni eléri a füvesasszony házát, és udvariasan bekopog. A negyvenes évei elején járó nő nyit ajtót, és kedvesen betessékeli a lányt.
„Fáradj csak be, drágám, miben segíthetek?”
Amikor elmondja Felicia, hogy Borisz már megint elvágta a kezét a nő szélesen elmosolyodik.
„Az a tökkelütött sosem tanul meg vigyázni magára? Hah, megyek azonnal.” – összepakolja a különböző füveit, gyógyanyagait, kötegeket, gézeket, mindenféle dolgot amit a gyógyászathoz használni lehet.
Kabata Norobu, Ut Saeva, Saito, Innon, Temmo
A fogadóban szép lassan elfordulnak a tekintetek a fogadósról, a nagydarab úriemberről és az ő környezetében állókról, és visszatérnek az asztaltársak felé.
Saito szavaira és ezüstjére meghajtja a fejét a fogadós, és nem késlekedik a válasszal.
„Köszönöm, uram, egy pillanat, és intézem a szállását.”
A fiatal aszisz is helyet foglal, és a csuklyáját hátrahajtva pihen egy pár pillanatig, mikor egy helyi harcos lép hozzá, a helyiek által mesterkardnak nevezett fegyverrel a kezében. Szerencsére nem balhét akar, csupán udvariasan érdeklődik az útja felől.
Innon közben egy tál sültet kap és jókedvvel fogyasztja a melegételt, kicsit furcsálva a helyzetet, hogy miért jutalmazzák meg a tetteiért, de egyelőre úgy érzi, hogy senki sem akarja meglincselni.
Mindeközben egy újabb utazó érkezik be a fogadó ajtaján, egy huszas éveit taposó úriember, akinek a testfelépítése rendszeres erőnléti testmozgásról tanúskodik. Ránézésre a slanek elterjedt viseletét hordozza magán, mind Saito, mind Kabata Norobu joggal gondolhatja, hogy az imént megérkezett vendég a harcművészek iskoláiban tanulhatott.
A harcművésznek is feltűnik a két mesterkardot viselő egyén a fogadóban, a közel három asztalt elfoglaló őr vagy zsoldos csapat, a törpöknek az asztala, valamint szemet szúr neki is a sarokban, kedélyesen társalgó három ezüsthajú kyr, akiknek a viselete toroni divatot követ. Továbbá egy asztalon egy elalélt férfi hever, és nem messze tőle egy Temmohoz hasonlóan megtermett úriember ül és valami sülthúst ropogtat éppen. Viszont a hasonlóságok a méretben ki is merülhettek, mert ránézésre teljesen más munkához van hozzászokva a két ember.
A fogadós éppen visszatért a pultjához, amikor odalép hozzá Temmo és Norobu is, először az újonnan érkezett felé bólint Borisz, és mosolyogva válaszol.
„Ha megfelel magának uram egy tányér sült, akkor abból még éppen van egy kevés. Ah, itt is van.” – vesz elő egy nagyobb bronztálat, amiről óvatosan lepöcköl egy késsel egy-egy sült csirkecombot és szárnyat, majd Temmo felé nyújtja a tányért.
Mindeközben Innon, Ut Saeva és Saito is alaposabban végigfürkészi a fogadót. Mindhármójuknak feltűnik, hogy a zsoldosok főleg a tagbaszakadt fickóról beszélnek, valamint a pulthoz lépő jövevényről, és azt találgatják, vajon melyik óriás tudná összecsomagolni a másikat, ha birkózásra kerülne a sor, és ezt alaposan alá is támasztják érvekkel. Sokan az „újfiú” gyorsaságát firtatják, mások azzal érvelnek, hogy több kell puszta gyorsaságnál és erőnél ahhoz, hogy le tudjon bírkózni egy olyan vadembert, mint a „régebbi újfiú”. Láthatólag ezzel elvannak.
A törpök egy ideig pusmognak, majd a kis hölgy rácsap vidáman az asztalra, feláll és öles lépésekkel a sérülthöz lép, végigméri, majd a pultoshoz lép, és áthajol Temmo és Kabata között a pult felé.
„Még két sört kérnék, a legnagyobból.” – mondja mosolyogva, közben elismerően bólint mindkét harcművész választott fegyvere felé. – „Szép cuccok. De miért jobb két bot egy láncon mint egy bot. Ahogy én nézem, csak fenntartod az esélyét, hogy pofán vágd magadat. ehm Uram?” – láthatóan nem tudja pontosan, hogy errefelé miféleképp udvarias megszólítani az embereket.
Egy fiatal vöröshajú lányka eszik valamiféle kekszet a sarokban, és Innonhoz hasonlóan ő is árgus szemekkel figyeli a fogadó vendégeit.
A toroniak közül az ezüsthajú férfi már ismét belemerült a beszélgetésbe, mintha misem történt volna, azonban a nő és a barnahajú Saitohoz és Innonhoz hasonlóan vizslatja végig a jövevényeket.
Kabata Norobu szavaira kissé zavarba jön a fogadós.
„Közfürdő? Hát olyan itt nincs, csak a folyó, de szívesen intézek magának fürdővizet. Lien, drágám! – szólal fel Borisz, és a kezével az egyik sarok felé mutat, ahol eddig az egyik asztalnál egy fiatal, vöröshajú lányka éppen valami kekszféléket dézsmált és figyelte a fogadóban lévőket, a fogadós szavaira kissé kihúzza magát, és leugrik a székről. -„Megtudnád mutatni a szabad ágyakat ennek az úrnak és ott a másik úrnak, akinél kard van?” – a lányka bólint egyet, és odalép óvatosan Saito-hoz.
„Ha követsz, megmutatom az ágyadat.” – látszik rajta, hogy elsősorban nem a kardmester arcát, hanem sokkal inkább a kardját fürkészi. Aztán egy kis ugráló lépésekkel Kabata előtt terem. „Kövess, és megmutatom az ágyadat.” – ezzel vissza se nézve elindul az egyik ajtó felé, és egy falétrán elkezd felmászni, majd amikor felért, lenézve szólal meg ismét. - „Ti egyébként… ilyen kardbűvészek vagytok? Azt hallottam varázsoltok a kardotokkal.”
Végül nyílik ismét az ajtó, és megjelenik Felicia a gyógyító asszonnyal, aki az asztalon fekvőt megpillantva egy „Jajj istenek!” – felsóhajtással lép oda, és elkezdi tanulmányozni a sebet.
Írta: Dierol - 2021. Szeptember 12. 16:57:51
A fogadós válaszára Saito úgy érzi, hogy visszazökkent a kiszolgálás a szokott mederbe, és ez kezdődő bosszúságát el is űzi. A frissen belépő utazót is megnézi magának Saito, és elkönyveli magában, hogy az összes többi induló esélytelen volna, ha ez a jövevény meg akarná mérettetni magát a versenyen.
A zsoldosok beszélgetése nem igazán érdekli - elvégre tudja, hogy a vacsoravendége csak a nyers erejében bízhat - de az könnyedén kevésnek bizonyulhat olyan ellenfél ellen, aki a teljes életét a harcnak szentelte. A törpe nőre vidáman rápillant, miután az elég faragatlanul belegázolt a két férfiú lelkivilágába. Picit talán rá is csodálkozik, hiszen messze kellemesebb látvány, mint a többi törpe, akikkel eddig találkozott. Lehet hogy nem tudott róla, de a ronda törpe férfiakat és nőket szokták száműzni, a jóképűeket pedig otthon marasztalják? Ki tudja?
Saito jót derül magában a nemes kérdésén, de kissé csalódott is, amikor leszűri - a fogadónak nincs saját meleg vizű forrása. Amint Lien elé toppan, hogy megmutatja az ágyat, újfent vállára veszi a hátizsákját, és csak kicsit vonja fel a szemöldökét, amikor a nemesnek is ugyanúgy ajánlja fel az alvóhelyet. Reménykedik benne, hogy nem ugyanazt a derékaljat fogják megkapni. A létránál udvariasan előre engedi a nemest, de a lány kérdésre válaszol
- Nem, én a király egyik katonája vagyok. Kardmester. Bár ez jó acél - billenti meg a kezében tartott kardhüvelyt - de feltehetőleg nyomába sem érhet annak - int a nemes fegyvere felé - S ki kell, hogy ábrándítsalak ifjú hölgy! Nyugodtan kijelenthetem, hogy ezek a kardok csak egyfajta trükkre alkalmasak - nevezetesen az élő embereket tüntetik el - zárja a magyarázatot. Aztán mikor kijelölik az alvóhelyét, két rezet a lány kezébe nyom
-A fáradozásaidért! - A kinti forgatagban bizonyára el tudja majd költeni valami apróságra. Saito lepakolja a hátizsákját, majd immár teher nélkül visszatér a földszintre, hogy az ivón keresztül távozzon, azért hogy elvegyülve a kinti nyüzsgésben végigjárja a falu látnivalóit, kofáit, kereskedőit, megnézze az eladó árukat. Igazából csak lődörögne, esetleg enne egy sült almát, és közben jól érzi magát. Persze miután kinézelődte magát, végül keresne magának egy olyan asztaltársaságot, ahol rezes tétben kártyáznak, no és persze csatlakozhat a játékhoz. Összesen tíz réz nyerése vagy vesztése után viszont ismét a fogadó felé tervezi venni az irányt, hogy immár az ivó asztala mellett költse el a betevőjét. Legalábbis ezt tervezi.
Írta: Filio Mortale - 2021. Szeptember 12. 20:53:01
A fogadós válaszait biccentéssel veszem tudomásul, majd a időközben mellénk sodródott karmesterrel csendben követem Lient a leányt, nem kommentálom a kardmester felvilágosítását, hiszen pontosan igaza van amikor a meztelen pengék előkerülnek és nem gyakorlásról van szó akkor az észérvek már belevesztek a káoszba, kicsit meghökkenek amikor egy létrán kell felmásznunk az állítólagos fekhelyeink felé, hiába no civilizálatlan határvidék valójában a fogadó padlásán leszünk elszállásolva, de még ez is jobb mint a szabad ég alatt éjszakázni. A kardmester udvarias gesztusát apró főhajtással veszem tudomásul és követem a leányt felfelé a létrán aztán amikor fent Lien megmutatja a fekhelyemet, csak azt követően érdeklődöm az ígért fürdőm felől.
- Lien kun , ha megbocsájt megtudhatnám mennyi időt fog igénybe venni a fürdő elkészítése? – a válaszát egy apró főhajtással nyugtázom, majd azt követően a pakolászó kardmester felé fordulok - Ne vegye tolakodásnak Kabata Norobu vagyok a Norobu házból és ha nem vagyok túl indiszkrét esetleg megtudhatnám, hogy mi szél fújta errefelé a Király kardját békeidőben, talán a környéken született és most hazafelé siet, vagy csak az ünnepségre érkezett?
Miután a kardmesterrel befejezem a beszélgetést, visszatérek a fiúhoz az istállóba és magamhoz veszem az utazó ládámat, nyeregtáskámat és kulacsaimat az íjjal és tegezzel egyetembe majd felviszem a fekhelyemhez és elhelyezem a lábamnál a kulacsokat elrakom a utazó ládába a tegezt és az íjat felajzatlanul a fekhelyemre fektetem és letakarok a prémes pokrócómmal, majd ezt követően magamhoz veszem a fürdéshez szükséges eszközöket és elmegyek, hogy lemossam magamról az út porát a fürdőzést követően frissen szalmakalappal a fejemen és kardokkal az övemben kisétálok az ünnepség forgatagába, mielőtt találkoznék Niiro Larkhon urasággal a vásárban keresek valami sülteket áruló kofát és egy kevés rizzsel elfogyasztom akár állva is az étket, majd friss gyümölcs után nézek azzal koronázom meg a valószínűleg kevésbé zsíros étket mint amilyen a fogadó konyhája a látottak szerint, majd miután éhemet és szomjómat oltottam megkeresem a ünneplők között Niiro Larkhon uraságot és Drien Aakathys valamint Evelio Mallwar urakat, bár utóbbi két személyt nem ismerem, valószínűleg Niiro Larkhon urasággal lesznek együtt.
(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi)
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2021. Szeptember 13. 10:22:29
A pultnál mellé lép egy férfi, akiben felismeri a tiadlani nemest, de nem óhajt tolakodó lenni, ezért csak egy apró biccentést ereszt meg felé. Aztán egy fiatal törpe nő lép közéjük, és sört rendel. Még sosem látott törpöket, csak szóbeszédeket hallott a távoli törpe-birodalomról, amelyet a hegyek ősi csontjainak mélyére vájtak. Hallotta már, hogy a felszínre ritkán jönnek, az emberekkel mogorvák és szótlanok, de remek harcosok.
Ez a törpe nem bizonyul hallgatagnak, sokkal inkább nagyszájúnak, és a hatalmas termetű harcművész jót derül a szavain.
Talán meg kellene sértődnie, és elégtételt követelnie, talán a becsületére kellene hivatkoznia, ahogy mások szokták - de Temmo-t nem ilyen fából faragták. Elvégre minden valószínűség szerint hasonló helyzetben ő is tudatlanul megszólítana valami törp-uraságot, vagy akaratlanul megsértene valakit. Így aztán csak még mindig mosolyogva válaszol.
- Rég volt már, hogy utoljára "pofán vágtam" magam. Gyakorlás és csukló kérdése az egész.
Megpaskolja baljával az övbe tűzött fegyvert.
- Hasznos szerszám. De minden fegyver csak annyit tud, amennyit az azt forgató kéz.
Átveszi Borisztól a tálat.
- Köszönöm. - hajol meg egy kissé a fogadós felé, arcán nyugodt mosollyal. Ritkán eszik húsfélét, de nem óhajt bonyodalmakat okozni.
Miután az asztalhoz ült, veszi csak alaposabban szemügyre, hogy az első ránézésre is változatos társaság tényleg mennyire sokszínű. A korábban már látott nemesen és a törpéken kívül hóhajú férfiak, páncélos lovagok, egy csapat halkan összesúgó katona - mintha fél füllel úgy hallaná, hogy róla folyik a társalgás -, valamint egy hatalmas termetű vadember színesíti a fogadó társaságát, illetve a nemes mellett most felbukkant egy kardmester is. Úgy látszik békeidőben egy aratási ünnep sokféle népeket vonz.
Hirtelen felpattan - eddig azt hitte, az asztalon fekvő férfi az alkohol mámorának "köszönheti" helyzetét, de most tudatosul csak a harcművészben, hogy a férfiú sérülést szenvedett. Odalép, és alaposan szemügyre veszi állapotát, próbálja megállapítani, hogy milyen jellegű a sebesülés.
Aztán kisvártatva felbukkan egy nő a könyökénél, aki szintén a sebet kezdi vizslatni. Szemmel láthatóan szakértője az efféléknek, így Temmo - bár teret enged neki - úgy fordul, hogy láthassa a mozdulatait, hátha tanulhat valamit. Egyúttal természetesen, ha segítséget kér a nő, akkor is rendelkezésre áll.
Írta: Rigor Mortis - 2021. Szeptember 13. 17:16:58
A lányka elszalad a gyógyítóért,így azonnal torlódni kezdenek a megrendelések,az előtte érkezők is a
szobájukra várnak eközben,egyikük odatelepszik az asztalhoz még várakozik,nézelődés közben meg is szólítja
a fiatal asziszt "- Hosszú út?"...majd láthatólag a fogadó többi vendégére terelődik a
figyelme és vélhetőleg nem vár választ. Hogy ne zavarja a nézelődésben az idegent,így nem is válaszol csak
magában gondolja:
[-Micsoda remek megfigyelő...]-ezzel ő se fordít több figyelmet az idegenre.
Nézelődéssel eltelik az idő,közben van aki a sebesültet kezdi nézegetni,rá nem sokkal visszatér a lányka egy
idősebb nővel,aki ajvékolni kezd amikor meglátja az asztalon heverő katonát...nyilván a gyógyító lehet...
Most hogy visszatért a személyzet egyik tagja rögtön fel is ajánlja a két utazónak hogy megmutatja a fekvőhelyüket.
Ut türelmesen megvárja hogy visszatérjen a leányzó,akkor megszólítja:
-Kedves Felicia...most hogy elkvártélyozta a két utazót,maradt még szállásuk? Amennyiben igen,jómagam is megszállnék
önöknél,valamint egy vacsorát és egy fürdőt is kérnék...
Amennyiben ki tudja szolgálni megnyugszik,mert nem kell máshol szállást keresnie és végre pihenhet...
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. Szeptember 14. 07:43:09
Nem is tudom mi lett volna velem a gyógyító asszonyt nem találom otthon. Oliviától átvettem a zacskót, majd visszafelé leadom az apjának. De első kérésre jött is, ez a kis séta inkább futás kimozdulás jót tett, a benti sokadalom helyett csak lenne ilyen hűvös. Most még ez is jól esik. Gyorsan vissza és tértünk, nem tudom a vajákosasszony mitől ijedt. Vagy mire fel az Jajj Istenem! Kiborító látvány lehet a vendégseregből főleg egy valaki, én is alig szoktam meg. Engem nem zavar, van csinálja ha úgy tetszik. A fura tetovált alakhoz beszélek.
-Jöjjön velem! Remélem nem fél a magasságtól!-Oda vezetem ahová a kis Lien a többi vendéget.
-Íme! Kicsi de tiszta és van benne ablak ha nem is nagy! A fürdőt meg majd megoldjuk.-Nem tudom, hogy de megoldom. Lient a létra alján kapom el vagyis találom természetesen sütit majszol.
-Lien drágám! Kik a fenti vendégek? Ugye mind kértek fürdőt? -Tudom, hogy igent mond mert már lent is halottam csak biztos akartam lenni a dolgomban. Kivárom amíg két süti közt elmond nekem mindent, nem én fogom róla leszoktatni nem én vagyok az apja.
-Itt van Olivia bevétele, azt üzeni adjam át!-Ezzel a témával indítottam Borisnál, hátha jobb kedve lesz. A kabát persze már lekerült rég rólam de a ruhámon van zseb.
-Van valami, halovány elképzelésed hogyan fogjunk meleg fürdőt varázsolni, a kinti folyóból? Mert nekem nincs. Megyek vissza a vendégekhez!-Olyan gyorsan lépek le mint ahogy a viharfelhő lecsap egy forró nyári nap után, ha nem gyorsabban. Még akár a nagyon magas és széles ember közelébe is képes vagyok közel menni. Áááá nem! inkább kérdezősködöm kinek van szüksége valamire.
Írta: Dierol - 2021. Szeptember 15. 18:06:26
Saito Adachi vagyok - hajol meg kissé a kardmester a nemes felé - és nem téved. Rokonaim birtoka Tilligeltől egy nem túl távoli faluban van. Valóban hosszabb utazás után tértem volna vissza oda, de emiatt az ünnepség miatt úgy éreztem, hogy kitérőt kell tennem. S ha nem csalódom, akkor igencsak különös dolgokat láthatunk majd! - mosolyodik el, igaz nem túl vidáman - Különben is, különben mit keresne itt holmi toroni nemes és a kompániája? - teszi hozzá gondolatban.
Írta: Kirvano Kien - 2021. Szeptember 16. 22:51:15
A sültes tál végére érve a csámcsogás megszűnik. Az utolsó combbal a kezében feláll és elindul arra, amerre szerinte a fogadós lehet. Mivel a beszélgetésekből alig pár szót ért csak, így csak a megfigyelésében bízik. Megáll az idősebb, szakállas fickó előtt, a tisztára rágott combcsontot kihúzza a szájából, lenyeli a falatot, leszopogatja az ujjáról az ízletes sültzsírt és közelebb hajol a férfihez.
- Köszönöm. Az ételt. – Mondja rettenetes akcentussal közös nyelven. Ezután szünet.
Reméli, hogy a fickó érti, na meg persze, hogy tényleg a fogadós az, folytatja.
- Nincs pénz. Baj? – Kérdi, bár úgy gondolja az ételt jutalomként kapta.
Ekkor egy asszony toppan be, aki a sérültet kezdi vizslatni. Jó ómen. A tömeg miatt nem sokat lát abból, mit csinál a katonával, ezért visszafordul a fogadós felé.
- Innon. – Bök a mellkasára, majd várja a fogadós nevét.
Írta: Haldirien - 2021. Szeptember 19. 12:43:02
A törp a válaszra elmosolyodik, majd bóloat párat.
"Persze, ha már gyakorlott vagy benne akkor lehet neked nem okoz gondot, viszont az ellenfeledet megzavarhatja a védekezésben az a lánc, és ha pajzsot használ vagy hárít a lánc miatt átüthet rajta." - közben Borisz kiöntötte a két kupába a sört, és a lány átveszi azokat csillogó szemekkel. - "Sok sikert, uraim." - mondja komoly arckifejezéssel, majd sarkon fordulva visszatér az asztalához a két kupával, és az egyiket a törp kereskedő felé nyújtja, akivel Ut Saeva találkozott az utazása során.
Kabata Norobu, Saito, Ut Saeva, Felicia
A szálláshelyek lehet a nemesi körülményekhez szokott emberek várakozását nem éri el, azonban egy háború után visszaépített fogadóhoz képest egészen modorosnak mondható. Ha a körülmények nem is beszélnek a gazdagságról, legalább a fekhelyek - habár nem tűnnek kényelmesnek - a várakozásokat átszárnyalva mégiscsak igen kényelmesek.
A kislány az elbeszélést nagy szemekkel figyeli, majd széles mosollyal folytatja. "A király katonája, biztos onnan ered az 'Adj király katonát' játék." - megmutatja a fekhelyeket, két egymás melletti, egymástól közel három láb távolságban lévő fekhelyekre mutat. Az érmékre elcsodálkozva pillant, és alaposan megvizsgálja az érmén szereplő alakokat, főleg a király arcképét.
A vizsgálódásból a feltett kérdés zökkenti ki.
"Hát nem tudom, Borisz bácsi hogyan tervezi, de nincs messze a folyó. Szerintem hamar elkészül."
Ezt követően még érdeklődve figyeli a beszélgetést a kardművész és a király katonája között, amikor Felicia is felmászik az emeletre, nyomában a megfáradt utazóval. Amint felértek, a létrán, Lien hamarosan vissza is tér az asztalához a süteményhez. Miután Felicia megmutatta Ut Saeva fekvőhelyét, az utolsó fekvőhelyet az emeleten, a nemesúr mellett, ő maga is lemegy, és a létrától nem messze meg is találja a lánykát, aki épp visszaült az asztalhoz. Felicia kérdésére egy pár másodperc késéssel felel.
“Az egyik a Király kardja, a másik pedig egy nemesúr lehet, valamilyen Norobu házból.” – a második kérdésre megvonja a vállát. – “Nem tudom, gondolom, lehet érdemes erről Boriszt megkérdezni, nekem csak azt mondta, mutassam meg, hol aludjanak.”
Felicia, Innon
Ezt követően Boriszhoz lép Felicia, aki mosolyogva veszi át az erszényt, és a fürdőkkel kapcsolatban pedig a fogadós megvonja a vállát.
“Ilyen meleg napon déltájt kétlem, hogy bárki is meleg fürdőre vágyna a vidéken, Felicia” – ha a fenti vendégekről is kérdezi, hogy kértek e fürdőt, igenlően bólint.
“Mindketten kértek, a nemesúrnak sürgős, a másiknak csak később. Van egy ötletem, hogy tudunk elég vizet hozni.”
Közben az utolsó combbal a kezében a fogadóshoz lép a nagydarab férfi, és megköszöni az ételt.
“Nincs mit, barátom!” – mondja Borisz – “A kardos fiúnak köszönd".– mutat felfelé, amerre elment Saito és Kabata Norobu – “Kell neked egy pár kupa sör?” – épp kitöltött egy kupa sert, és a vadember felé nyújtja. – “Tudnál hozni vizet a folyóból?” – mutat fel két dézsát, és egy botot. – “Adok érte sört.”
Temmo
Mindeközben Temmo Nogara az idős gyógyítónak segít ellátni a férfi sérülését. Ránézésre úgy néz ki mintha valami nagyon erősen ráharapott volna a lábára.
(Egy intelligencia dobás több információt is felfedhet, (ha van jártassága a gyógyítás művészetében azoknak a bónuszaival)
Kabata Norobu
A fürdőt követően a nemes úr és a kardmester is elhagyja a fogadót A nemesúr Niiro Larkhon uraságot keresi a tekintetével, akit egy kisebb félreeső helyen meg is pillantja, a piactértől nem messze, egy ház mellett társalog egy díszes páncélt és zöld köpönyeget viselő férfi.
Ha közelebb lép hozzájuk Kabata Norobu, akkor Niiro Lakrhon üdvözli őt, majd a páncélos felé mutat.
“Ő itt Evelio Mallwar úr, az egyik szomszédos dwoon nemes fia a Dwyll Únióból, Savalier Mallwar fiúgyermeke.” - majd Niiro Larkhon a tiad nemesúr felé mutat. – Ő pedig Kabata Norobu, a Norobu ház tagja.”
“Örvendek a szerencsének, Kabata Norobu.” – biccent nemes felé a dwoon.
“Aakathys úr jelezte, hogy hamarosan ő is csatlakozik hozzánk, addig kérlek, kövessetek engem az elöljáró házába, az idős Sato úr felajánlotta a vendégszeretét számunkra.”
Írta: Rigor Mortis - 2021. Szeptember 19. 14:30:57
A kérdésre a leányzó elvezeti a létráig,ahol felmenve a padláson kialakított kvártély található.
Odafent újfent látja a két harcost,miközben Felicia megmutatja a derékalját,a helységben az utolsó üreset,
biccent feléjük,hiszen hálótársak lesznek.
Elégedett sóhaj kíséretében teszi a derékalj mellé hátizsákját,majd fekteti arra számszeríját és vándorbotját.
Az utazástól elkoszolódott köpenyét végül leveszi és ráteríti a holmi kupacra,majd az erszényébe túr. Kikeresi az utolsó
aszisz érméjét,a többit már átváltotta helyi érmékre,fölösleges megtartania,még mielőtt Felícia lemászna a létrán a markába
nyomja az ezüstöt:
-[erv] köszönöm az eddigi fáradozásokat kedves Felícia,megtennéd nekem hogy szólsz ha elkészül az étel,vagy a fürdő?Addig
lepihennék egy kicsit idefent.
Ezután visszamegy a fekhelyhez és egy fáradt nyögés kíséretében leül,majd eldől.Oldalra fordulva lehunyja a szemét és próbál
egy rövid ideig bóbiskolni,legalább is addig amíg a lányka nem szól neki.
A külső szemlélők számára,főleg az életerős harcosoknak,inkább tűnik a fiatal aszisz egy megfáradt öregembernek ekkor,mint egy
szikár termetű,életerős fiatalembernek.
Írta: Filio Mortale - 2021. Szeptember 21. 15:44:49
A kardmester válaszát enyhe főbólintással fogadja
- Részemről a szerencse és megtiszteltetés Saito Adachi san, remélem a elmúlt háború ellenére a családja jó egészségnek örvend és nem kell senkit sem gyászolnia. Remélhetőleg az ünnepség is tartogat élményeket és meglepetéseket számunkra. – egy pillanatra elgondolkodva simogatom az államat - Niiro Larkhon uraság meginvitált, hogy a délután folyamán tegyem tiszteletemet nála az ünnepségen, ha esetleg gondolja, és nem feszélyezi a helyi hatalmasságok jelenléte nyugodtan csatlakozhat és így megismerheti a környező földek urát ami ártani sohasem árt.
A frissítő fürdőt követően túl vagyok a vásár által nyújtott ételen és friss gyümölcsön amikor megpillantom a vásártól nem messze Niiro Larkhon uraságot egy másik páncélos férfi társaságában akiről kiderül, hogy Evelio Mallwar úr egy külhoni nemes Larkhon uraság megejti a bemutatásunkat a Dwyll Unióból származó nemes üdvözlését egy kurta főhajtással fogadom - Részemről a szerencse és megtiszteltetés Evelio Mallwar san. – miközben az elöljáró háza felé sétálunk finoman érdeklődök Niiro Larkhon uraságnál az északi erdőkben táborozók kapcsán - Remélem a kiküldött felderítők megnyugtató hírekkel térnek vissza az északi erdőségekben táborozók kapcsán nagyuram és ha nem tévedek tiszteletreméltó tisztje arra a tényre célozgatott a maga tömör módján, hogy az északi erdőségben táborozó csapat esetlegesen lehet a Névtelen Katonához címzett fogadóban látott vélhetőleg toroni gyökerekkel rendelkező hölgy kísérete? Ámbátor ha nem tévedek és a szemem nem csalt meg a hölgynek van egy kisebb kísérete már most is két férfiú személyében.- a mondatot lezáratlanul hagyom kettőnk között, ha Niiro Larkhon uraság úgy kívánja úgyis kiegészíti, közben azért fél szemmel bambuszkalapom árnyékából Evelio Mallwar úrra pillantok vajon belőle milyen reakciókat váltott ki a mondandóm ő vajon mennyire gyűlöli a háborút követően a toroniakat vagy a vélhetőleg toroniakat.
(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)
Írta: Dierol - 2021. Szeptember 22. 19:18:10
A fekvőhelyeken végignézve az egyik ágy végébe helyezi a hátizsákját és köpenyét, ezzel mintegy foglaltnak jelölve. Nem érdekli, hogy milyen a berendezés, amíg nem süvít át a szél a tetőgerendák közt, nem esik be az eső, és nem ugrálnak rá hordában a bolhák.
- Egész takaros - summázta, hogy a fürdő hallatán csak eltárolja későbbre az információt. A kislány teóriájára csak bólint - elvégre igaza is lehet, és mivel nem szakártője a kérdésnek, így nem érzi feladatának, hogy beleszóljon.
- Köszönöm a kérdést, közeli rokont nem vesztettünk - válaszolja a nemesnek, aztán amikor hallja a meghívást, tagadóan ingatja a fejét.
- Nagyra értékelem a gesztust, de Niiro Larkhon úr bizonyára többre értékeli, ha nem kell minden hívatlan senkivel megismerkednie - válaszolja vidáman. Jobb programot is el tud annál képzelni, mint hogy végigunatkozzon egy kimért társalgást. Például egy jó kártyapartit. Abban pedig biztos, hogy ilyen karddal az oldalán fegyveres kíséretre nincs szüksége a nemesnek. Így inkább távozik a fogadóból, hogy megvalósítsa az elképzelését, és eltöltsön egy kellemes délutánt
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. Szeptember 23. 07:46:14
-Persze elintézem!-Na mindegy kaptam egy ezüstöt! Átadtam kérést Borisnak, hogy a harmadik fenti úr mármint a vándor is meg szeretne fürdeni bár előbb pihenni szeretne. De előtte Liennek elmondtam, hogy ezt a pénzt magára kell költenie, valami szépet vagy édességet kint a vásárban. Ilyen villám gyorsan még nem láttam távozni ezt a gyereket. Most még annyit és azt ehet amit csak akar úgyis lefutja. Mosolygok utána.
Boris a kellemes meleget és az ilyenkor senki se akar meleg vizet emlegeti amitől nekem majdnem vörösödik a szemem! Nekem kell, igenis kell jó forró mert el akarok olvadni benne, mint forró kés a vajban. Bámulatos Boris üzleti érzéke. Sörért vizet a folyóból meg se kottyan ennek a nagy embernek. Legfőbb ideje kicsit kiszellőztetni a fejem.
-Boris tudnál egy kicsit nélkülözni? Megmutatom az utat a folyóhoz újdonsült barátodnak! -Tisztában van vele ismerek minden kerülőutat bár a csak egy köpésre van a folyó ahogy a testvéreim mondanák de bármikor belefuthatunk árusokba, ünneplőkbe. Rájuk hozhatja a sikoltozást! Biztos vagyok benne érti mire gondolok. Mivel már veszem a kabátom nem érdekel a véleménye a káosz énem felülemelkedett.
-Innon így hívnak igaz? Gyere mutatom az utat!-Azért tartom tőle a harminc centit mert a fene se tudja.
Írta: Kirvano Kien - 2021. Szeptember 24. 11:29:58
A fogadós készséges és barátságos válaszára egy mosolygós bólintás a válasz. A kardos említésére összeszűkült szemmel keresni kezdi az említett fickót. Mivel jó egy fejjel magasabb az átlagnál, a fejeket könnyedén meglátja, de azt a kardot már kicsit nehezebb észrevenni. Bár felfelé menet, ha szerencséje van, meglátja.
A kínált italt széles vigyorral veszi el, majd lelkesen vedelni kezd. A habos nedű a bozontos szakálláról a mellkasán csorog végig. Mikor kiürült a korsó, alkarjával törli meg a száját és végül barátian megveregeti a fogadós vállát.
- Köszönöm! Én hozok. –
Ekkor az egyik felszolgálólány toppan melléjük, de a beszélgetésüket nem érti. Az itteni nyelvet nem ismeri még. A nevére viszont felfigyel és annyit megért, hogy majd ő mutatja az utat. Megnézi a nőt alaposan, ha elkallódnának egymástól, legalább felismerje valamiről. Még a nevét se tudja. Amikor hallja a nevét, csak bólint.
- Te neved? –
Kérdezi szörnyű akcentusos közös nyelven. Ha válaszol, ha nem, ő felkapja teknőket és a botot, majd követi a lányt.
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2021. Szeptember 26. 09:41:51
Mosolyog a törp szavain, bár nem egészen világos számára, hogy miért lepődött meg ennyire. Elvégre Tiadlanban, bár nem általános, de sokan használnak hasonló fegyvert - pajzsot forgató emberrel viszont még nem kellett megküzdenie fiatal életében. Hallotta ugyan, hogy az Északi Hercegségek egyikének-másikának lakói szeretnek merev vaspáncélokba bújni és baljukban pajzsot fognak. Sőt, azt is hallotta, hogy Tiadlan földjén is élnek ilyenek, akik más országok leszármazottai, és az ottani kultúrából megőriztek egyet s mást. Még sosem látott ilyen harcost. Valószínűleg más körökben mozognak, mint ő. "Lovag", úgy mondják.
- Így van. - válaszol azért a törpnek.
Figyelmét teljesen leköti a seb vizsgálata. Még sosem látoott hasonlót - mintha valami fenevad harapása lenne, de vajon milyen állat élhet erre a hegyekben, ami ilyesmire képes?. Ezen tűnődik, miközben a gyógyító asszony mozdulatait figyeli.
Végül hangot is ad a dolognak.
- Vajon mi okozta ezt a sebet? - kérdezi a javasasszonyt.
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. Szeptember 29. 07:44:53
-Én nevem Lici! Erre megyünk!-A hátsó kijárat felé veszem az irányt. Nem hiányzik, hogy végigcsörtessünk a kocsmán meg az ünneplőkön. A folyó is célirányosan a hátsó kijárat felé van, ha akar beszélgeti a maga módján beszélünk ha nem hát nem.
Mire ezt kigondoltam oda is értünk.
-Megjöttünk!
Írta: Haldirien - 2021. Szeptember 29. 11:13:16
A törp lány elismerően bólintott Temmo szavaira, majd a korsókkal a kezében visszaült az asztalához.
Az idős nő mosolyogva veszi az erő teljében lévő harcművész segítségét a sérült ember körül. Először is megszabadítja egy apró késsel a sebet lefedő ruhától, óvatosan körülmetszi a seb helyét. Először kéri a Temmot, hogy fogja meg az ember lábát, hogy elkerüljék, hogy rontsanak a helyzetet, ha
„Oh jajj, mi történt itt?” – kérdezi halkan a nő, ránézésre inkább csak magának mondta, majd elővesz egy talán még kisebb kést, és óvatosan levágja az üszkösödő alvadt vért a sebről, majd egy egyszerű fadobozkát emel ki a puttonyából, és a benne lévő gyantaszerű kenőcsöt óvatosan a sebre és a környékére keni.
„Úgy látom a sebet nézve, mintha valami megharapta volna, nagyon erősen. De itt a környéken nem kellene ilyen állatoknak lenniük, talán a hegyekben..”
Kabata Norobu
Evelio Mallwar úr komoran pillantott Niiro Larkhon úrra, miközben Kabata Norobu a feltételezéseinek adott hangot.
Az utcán sétálva Niiro Larkhon arcán egy kedves mosoly jelent meg
„Akár az is lehet, de erősen kétlem, hogy toroniak lennének. Megnyugtató hírekkel tért-e vissza, hát szerencsére nem katonákkal volt dolgunk, amikor kilovagoltak a lovasaim hamar szétszéledtek, nem is próbáltak ellenállni, kettőt sikerült megmarkolni, őket éppen kikérdezik, hogy mégis mit művelnek az erdőben bejelentetlenül ennyien. Az egyik közeli bányászfaluból származott a két férfi, valószínűleg ide leköltöltöztek, hogy ne kelljen dolgozniuk. Viszont a számukat látva lehet a bányafalvaink igencsak elnéptelenedtek.” – mondja kissé komoran a végén a tiad úr. – „Mindenesetre, megérkeztünk.” – mondja már ismét kedélyesen, és ahogy az elöljáró kinyitja a vendégeknek az ajtót, mélyen meghajtja a fejét.
„Niiro Larkhon san, örülök, hogy meglátogatja a falunkat, kedves vendégek, kérem érezzék magukat a legnagyobb kényelemben, ha bármiben segíthetek, csak szóljanak. Sato vagyok, a falu bolond vezetője.”
A szobában már meg van terítve hat fő részére, és leültetik a hármótokat, egy egy kényelmes párnán ülve a késő vendégre várva Sato úr meleg teával fogad titeket, amit a kedves felesége hoz ki diszes porcelánedényben.
Közel egy tíz perccel később kopognak az ajtón, és amikor Sato úr ajtót nyit, hebeg habog valamit, és meghajtja a fejét, majd félreáll, az arcán a bánat, az elfojtott indulat és a meglepődöttség látszódik. A toroni hármas áll az ajtóban, és a kyr férfi mosolyogva lép be a szobába.
„Larkhon úr, elnézését kérem, hogy megvárattam. Mint ahogy biztosan már tudja, sajnos Vinaryn Aakathys herceg úr, valamint Lydia Aakathys kisasszony is rendkívül... elfoglalt, így engem küldtek, hogy a helyükben beszéljek Önnel, ők pedig a testőreim.”
A tiad nemes feláll a párnáról, majd a tisztelet jeleként meghajtja a fejét, amit a kyr kissé lassan, a társaság többi részén végigpillantva viszonoz.
„Örülök, hogy megérkezett, kérem, foglaljon helyet. Hadd mutassam be a többi urat, ő itt Evelio Mallwar úr, Savalier Mallwar nemesúrnak a fia, a jobbomon üllő nemesúr pedig Kabata a Norobu házból. A vendéglátónk pedig Sato úr, aki éppen egy csésze teát szeretett volna hozni Önnek, mindenbizonnyal.” – pillant az elöljáró felé, majd vissza a kyrre. – „Úgy vélem, nem lesz szüksége a testőrökre, itt a vendégség szentsége alatt semmi sem történhet Önnel.”
„Legmélyebb tisztelettel vissza kell utasítanom, Niiro Larkhon úr, ahogy látom, Önnek is van egy kardforgatója a jobbján, akkor én is legalább az egyik őrömet megtartom. Kirec, figyelj az ajtónál” – bök az ember felé, majd a kyr nőre pillant. – „Nari, kérlek csatlakozz hozzám.”
Az ember férfi még meghajlással kisétál, a kyr pedig biccent egyet, és a tekintete végigmegy a társaságon.
Írta: Filio Mortale - 2021. Október 04. 16:13:19
A falu vezetőjénél Sato főnöknél nagyon előzékeny fogadtatásban részesülünk Niiro Larkhon urasággal együtt a tea minden tekintetben megfelelő amit Sato főnök felesége szolgál fel személyesen nekünk, teázás közben méltatom vendéglátónk ízlését a tea kapcsán, valamint köszönetet mondok a szívélyes vendéglátásért és megdicsérem a porcelán teáskészletet. A várakozás nem egészen azt az eredményt hozza amire Sato főnök és Niiro Larkhon uraság számít mert Drien Aakathys uraság nem jelenik meg sőt mint kiderül Niiro Larkhon uraság valójában Vinaryn Aakathys herceg úrat és Lydia Aakathys kisasszonyt várták akik mint az a érkező kyr származék szavaiból kiderül, a viselkedéséből pedig az derül ki, hogy roppant járatlan a tiadlani szokások terén és a társadalmi státuszokról sem vesz tudomást vagy csak egyszerűen nem akar tudomást venni, egyenlőre még nem kívánom besorolni sem a botor sem a pökhendi kategóriába, hiszen miért is tenném, amikor személyem is, ha szigorúan nézzük csak egy fattyú aki egy véletlennek köszönhetően került első szülötti pozícióba, bár elég érdekesnek tartom, hogy bemutatásunkat követően a toroni vagy személyemet vagy Evelio Mallwar úrat nézi Niiro Larkhon uraság kardforgatójának, pedig egyikünk sem az, ami Niiro Larkhon uraság bemutatásából egyértelműen kiderült.
Mindenesetre Niiro Larkhon uraság előtt állok fel és nála mélyebben hajolok meg üdvözlés képpen az érkezők felé állva várom meg amíg a kardok kapcsán megállapodás születik, majd utolsóként foglalok, helyet, egyenlőre nem tudom és nem is akarom hová tenni a dolgot egyetlen kis provokatív tesztet teszek azzal, hogy mindkét kezemet kimonóm nadrágrészének vágatába csúsztatom, kíváncsi vagyok, hogy a toroniak felismerik-e ezt a fajta testbeszédet amivel azt sugallom, hogy magabiztosságom végtelen, mivel ülve a nadrág hasítékától akadályozva is hamarabb rántok náluk kardot, mintha a kezemet a combomon pihentetném. A kis teszt alatt a szóvivő toronit vizslatom vajon visel valami hatalmi jelképet vagy jelzést, gyűrű, pecsét, sigullum ami feljogosíthatja Vinaryn Aakathys herceg helyett történő tárgyalásra esetleg címerpajzs, nyakék vagy valami, bár nagy udvariatlanságra vall az egész eljárás amit Niiro Larkhon urasággal szemben tanúsítanak. A vizslatás és teszt végén, ha felismerik a testem által küldött jelentést ha nem, kiveszem a kezem a kimonó hasítékából és előveszem a „harci” legyezőmet bal kezemmel finoman legyezek az illendőség keretein belül míg jobb kezemmel a teázás művészetét végzem, egyenlőre nem kívánok beleszólni a dolgok alakulásába csak figyelem az eseményeket és Niiro Larkhon uraság segítségére leszek, ha elfajulnának vagy eldurvulnának a dolgok.
(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)
Írta: Kirvano Kien - 2021. Október 05. 09:06:59
Egy másik kijárat felé vezet a nő, Innon pedig a teknőkkel és a bottal manőverezve követi. A fehérnép neve Lici, ha jól hallotta, majd ahogy kiérnek a fogadóból, hagyja hogy vezesse. A falut nem igazán ismeri, de az azt körbevevő vidéket már jobban. Ismeri a falu folyóját, csak neki eddig túl közel volt ehhez a faluhoz. A pici Licivel menet közben pedig beszélgetni próbál. Kíváncsi, hogy a sebesült katonával történtekre rákérdez-e.
- Te itt születtél? Ő az apád? – Kérdi vezetőjétől, hátha kiderül, hogy a fogadós az apja-e.
- Én születni nagy tenger másik oldalán. – Mutat kezével dél felé.
- De fekete páncélosok, fekete lobogóval elhozni harcosok és én ide. –
Köp egy jó sörszagút az emlékükre. Mikor odaérnek a vízhez, egy fánál könnyít magán. Rég ivott sört, el is felejtette, milyen könnyen megy át az emberen…
Ezután megtölti a teknőket, majd elindul kis vezetőjével visszafele.
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. Október 07. 07:23:27
-Nem! az én hazám Shadonban van az apámmal meg a két bátyámmal együtt. Nagyon sok vízen túl van dél felé. Boris nagybácsi vagyis rokon. -Na jó nem biztos, hogy pont dél felé de valamit mondani akartam. Jó, boris felesége a rokonom vér szerint, de egy kis füllentés belefér.
Komoly kirohanása a legutóbbi zászlós háborúra utal amiről mindent tudok mert az apám a fejünkbe vert mindent, most köszönet érte. Elfordulok és egy kavicsot rugdosok amíg azt a fát sajnálom mit tett vele.
-Igen, ismerem a néped történetét! Tudom hogy nem vigasztal de a Toronikat, mert ők voltak a fekete sereg, mindenki utálja. Nem te vagy az egyetlen. Ezt már előre megmondom ha végeztünk a behordással, kihozlak és lesikállak mert úgy nézel ki mint akit végignyalt egy véres tehén!Ne is próbálj tiltakozni! Nem néztél tükörbe!
Írta: Kirvano Kien - 2021. Október 09. 22:11:51
Lici meghallgatja és a válaszát Innon figyelmesen hallgatja. Egyszerűen beszél, gyatra nyelvismerettel is megérti, majd végül bólint. Viszont a második felére párszor értetlenül pislog. Toron említésére ismét köp egy nagyot, majd korg nyelven motyog valami cifrát, ami biztos, hogy nem dicséret. Amikor a mosdás kerül szóba, és a véres tehén, kihúzza magát.
- Tehén? Én? Háh! – Kacag fel.
- Vicces Pici Lici! –
Végignézi magát, majd az ellentmondást nem tűrő hangra oldalra billent fejjel néz a nőre. A patakhoz megy, a víz nyugodt tükrében megnézi magát ismét. Nem érti itt a víznél miért nem jó mosdani, biztos ez amolyan különös falusi módi. Amúgy meg igaza van Licinek, az erdei magány alaposan rajta hagyta a nyomát. Belecsapja a fejét a patak vizébe és az alatt megmossa az arcát, haját, szakállát. Hosszú egy perc múlva egyenesedik föl. Nagyot nyel a finom levegőből és hátrasimítja a haját. Arca kipirult, már ami a szakálltól látszik, de a mosdás tényleg ráfért. Lerázza a kezéről a vizet, ahogy közelebb lép a vezetőjéhez vigyorogva.
- Jobb? – Kérdi bárgyú mosollyal, majd felveszi a rudat a két teknővel.
- Gyere Pici Lici! Boris rokon vár sörrel, te meg sikálsz! – Indul meg sietős létekkel mosolyogva.
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. Október 12. 07:33:39
-Jobb! De ott azt! Na majd letörlöm! Nem érem el! Miért is nőttél te ekkorára?- Elnevetem magam! Valahol az álla tájékán ahol nem volt szőr, volt egy apró kis alvadt vérfolt azt akartam nyálas ujjal leszedni mit is képzeltem. De legalább jó a kedvünk, nem számít hogy szerinte én sikálok, mert néha tényleg szoktam ez részben igaz. Figyelnem kell, ki ne lötyögjön a víz, de elég ügyes. Kinyitom neki a hátsó ajtót, hogy azzal se legyen semmi gondja.
-Tedd itt le,majd megkérdezem Borist hozzunk e még!?-Egyelőre ennyi kaland nekem elég is lenne, na jó előbb vagy utóbb inkább előbb.
Írta: Haldirien - 2021. Október 24. 11:01:13
A fiatal szerzetes segít az idős asszonynak ellátni a sebhelyet, neki is feltűnik, hogy valami nagyon csúnyán elintézte a lábát. Nem tudja Temmo pontosan, hogy mitől sérülhetett meg így a szerencsétlen, de bizonyos, hogy nagyon komoly sebről van szó.
Szerencsére sikerül ellátni a sebet az idős nő vezetésével. A nagydarab izomember és a mellette szinte eltörpülő fiatal nő egy pár vékával és egy hosszú, masszív bottal elhagyják a fogadót.
"Várjunk csak... " - mondja a nő, és közelebbről megvizsgálja a sebet. - "Először is meg kellene próbálnunk a lábát rögzíteni. Segíts nekem meghúzni ezt a szíjat." - elővesz a zsákjából egy pár köteg tekercset, és az egyik kötet ráköti a sérült lábára.
Végül a kisebb nagyobb gondokat megoldva végül is úgy tűnik, hogy sikerült megtenni a lehető legtöbbet, a férfi nincsen még magánál, elalélten fekszik az asztalon ahová Innon lefektette.
"Köszönöm, drága fiam a segítséget. Ha minden jó, akkor sikerült megmenteni ezt a szegény lelket. Ha nincs hol aludnod az éjjel, kérlek, csatlakozz hozzánk majd." - mondja a nő egy kedves mosollyal. - "Sült halat készítek."
Felicia, Innon
Borisz egy mosoly kíséretében adta át a vékákat és egy fabotot Innonnak. Felicia szavaira igenlően bólint egyet.
"Persze, köszönöm Felicia!" - a tekintetével végig kíséri a távozókat, majd az egyik közeli asztal felé fordul.
Innon és Felicia beszélgetnek az úton és a vízben egy gyors fürdőt vesz a barbár. Mivel a folyó a falu határában van, így eléggé üres a falunak ez a része, a többség mindenbizonnyal a piactéren vagy a fogadóban tölti az idejét.
Amikor visszatérnek, Borisz mosolyogva int Innon felé és egy félreeső szobába vezeti a barbárt.
"Köszönöm! Pompás, két kupát, mit szólsz? Ne mondhassa senki hogy szűken mérem a barátaimnak!" - szólal meg Borisz, mikor a fürdővíz a helyére került.
"Felicia, esetleg tudsz önteni két korsó sört Innon barátunknak? Persze a másodikat csak ha végzett! Nehogy kárba menjen." - szólal fel Borisz, majd bezárja maga mögött az ajtót.
Közel egy tíz perc múlva kilép az ajtón, és a létrán felmászva szól a fürdőre váró uraknak és megmutatja nekik a folyóból hozott fürdővízzel teli dézsát.
Kabata Norobu, Saito, Ut Saeva
Közel egy húsz, talán egy fél óra telhet el, mire a fogadós felmászik a létrán.
"Jóuram, a Norobu házból, kérem, jöjjön, a fürdője elkészült." - majd Saito felé pillant. - "Az ön fürdője is elkészült uram." - mondja mosolyogva, majd levezeti a két fegyverforgatót abba a szobába, ahová korábban vitték a vizet.
"Ha bármit még hozzak Önöknek, ne legyenek restek nekem, vagy annak a leánynak szólni." - szólal fel Borisz, ahogy a kardmestert és a kardművészt a dézsákkal egy szobában hagyja.
A két nemesúr számára meglepő lehet, hogy a dézsában a víz kellemes meleg hőmérsékletű, így megfelelően alkalmas az út hosszú porának a lemosására. Miután végeztek, szól Feliciának Borisz, hogy szóljon a harmadik vendégnek is, aki kért fürdőt, hogy van lehetősége fürödni.
Saito
Miután Saito megfürdött, elvegyül a forgatagban és nézelődik a kofáknál a falu főterén. Két rézért cserébe sikerül egy sült almához jutnia, amit egy keletről érkezett tiad férfi árult, mindenféle hagyományos tiadlani ételekkel együtt.
A piac a faluhoz képest igencsak méretes, egy pár furcsa dolog is feltűnik Saito-nak, ami valószínűleg a vetélkedővel kapcsolatos, amiről hallott a városba menet. Fiatalok és felnőttek egyaránt megmérettetik magukat egy rögtönzött íjász céltáblánál, ami egy a mezőről behozott szalmabábu lehet.
A faluban nincsenek olyan különös látványosságok, ahogy sétál a faluban, a házak között benézve egy pár embert lát az erdőségből előjönni, hagyományos tiad ruhát viselnek, nők és férfiak egyaránt. Egy pár tőlük a vásári forgatagba tűnik el, mások pedig a házaikhoz mennek. Nem is találta volna annyira érdekesnek, hogyha egy pillanatra az erdő fái közül, ahonnan jöttek az emberek, nem látott volna meg a bokrok között egy fekete porcelánmaszkot és egy lila virágot, ami pillanatokkal később a bokrok között eltűnt.
Kabata Norobu
A tea szerencsére rendkívül finom hegyi virágokból készített üdítő, így nem is esik a nemes számára dícsérő szavakat találni a teára.
Az utolsó vendég megérkezte egy kissé felborzolja a kedélyeket, főleg a vendéglátó részéről, másrészről pedig amiért egy fő helyett ketten maradnak az asztalnál, de végül az elöljáró felesége egy újabb terítéket hoz, és önt a kyr vendégeknek is a teából. A nemesúr végigméri a nemest, majd megakad a tekintete a nemesi ház jelén, amit Kabata Norobu visel magán.
"Norobu úr. Sokat hallottam a családjáról." - mondja kedvesen a kyr férfi, a nő úgy tűnik, hogy észrevette a testtartás okát, és hol a tiad nemes úrfira, hol pedig a dwoonra pillant.
Egy kedélyes beszélgetés kezdődik, a kyr megdícséri Niiro Larkhon földjeit és az örömét fejezi ki, hogy a háború után ilyen hamar lábra tudott állni a határmenti nemes. Niiro Larkhon megköszöni a kedves szavakat, és mondja, hogy reméli, a határ túlsó oldalán is hasonló a helyzet. Azután a dwoon kerül a párbeszéd központjába. Úgy tűnik, hogy bármi is legyen a nemesek célja a kis ünnepségen, egyelőre inkább csak kedélyesen beszélgetnek és kicsit jobban megismerik egymást.
Ami feltűnik a fiatal nemesnek, hogy Niiro Larkhonnak is feltűnt a testtartás, valamint a Narinak nevezett nő reakciói, viszont nem szakítja félbe az éppen beszélő kyr férfit.
"Köszönjük a teát." - szólal fel a beszélgetés végeztével a kyr nemes, és az üres csészét lehelyezi a kis asztalra. - "Régen nem ittam ilyen jót." - mondja egy mosoly kíséretében.
Közben a háziasszony feláll az asztaltól, és egy kis ebéddel tér vissza, jól átsült vadhús egy kis keleten termelt rizzsel.
Az ebéd után, miközben a beszélgetőpartnerek elindulnak a kijárat felé, Niiro Larkhon úr egy halvány mosollyal megérinti Kabata Norobu vállát, és a fülébe súgja.
"Csak óvatosan, Norobu uram, nem szeretnénk, ha a vendégeink fenyegetve éreznék magukat az otthonomban." - megveregeti ismét a vállát, majd fennhangon folytatja. - "Hamarosan megrendezésre kerül az idei verseny, azután a vacsorán kérem jöjjenek majd a főtéren felállított asztalokhoz!"
Írta: Filio Mortale - 2021. Október 24. 15:15:16
A falu vezetőjénél Sato a tea minden elvárásomat felülmúlja ami árnyékot vet a szívélyes vendéglátásunkra az a kyrek bárdolatlansága, egyértelműen kiderül számomra, hogy tisztában vannak az ország szokásaival mégis tudatlanságnak beállítva bárdolatlan módon keresztülgázolnak az összes illemszabályon. A kyr férfi "Norobu úr. Sokat hallottam a családjáról." megjegyzésére kiemeli a kezét a nadrág hasítékából és két elegáns legyezőcsapás közepette válaszól.
- Valóban jóuram? Akkor valószínűleg csak véletlenül gondolt a közelmúltban Niiro Larkhon uraság kardjának, gondolom én.
Ebédet követően meghajlás keretében válaszolok Niiro Larkhon uraság kimondott gondolataira.
- Amennyiben viselkedésem fenyegetően, hatott az uraság vendégeire akkor most elnézését és bocsánatát kérem nem állt szándékomban fenyegetően viselkedni, főképp most, hogy a háború parazsa még ki sem hunyt. Ám uram szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy bár tisztelt vendégei úgy tesznek mintha nem lennének tisztában az elemi tiszteletadás és udvariasság itteni elvárásaival ennek ellenére tökéletesen tisztában vannak a helyi szokásokkal ám ennek ellenére vendégbarátság sáncai mögé húzódva átgázolnak az összes illemszabályon barbár módon, csak remélni tudom, hogy Vinaryn Aakathys herceg nem annyira bárdolatlan mint küldötte.
Niiro Larkhon urasággal folytatott beszélgetést követően az épület előtt Evelio Mallwar úr mellé sodródok és beszélgetésbe elegyedek vele amennyiben nincs terhére a társaságom.
- Evelio Mallwar úr engedje meg, hogy csatlakozzam önhöz amennyiben nem vagyok a terhére. Igazán szép időnk van, ne vegye tolakodásnak, de megkérdezhetem, hogy milyen ügy vagy ügyek szólították el szülőhazájából a háború után ide a toroni határ mellé?
(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)
Írta: Dierol - 2021. Október 24. 18:14:20
Saito várakozás közben előkészít egy rend tiszta ruhát, és leoldja a derekáról az apró szemű láncból készült vaskígyót is, majd az egész kupac tetejére helyezi szappanostul, beretvástul. Aztán az ablakhoz sétál, és kinézve rajta felméri, hogy mennyire komplikált kívülről felmászni ide, vagy leereszkedni a tetőről. Továbbá, hogy van-e olyan magaslat a környéken, ahonnan jól sakkban lehet tartani az ablakot egy nyílpuskával. Ez az ismeret viharos távozásnál még jól jöhet, de egy nem kívánt látogatás esélyeiről is ad némi információt. A nézelődést a fogadós szakítja félbe. Felkapja az előkészített pakkját, és követi a fogadóst. Szerencséjére meleg fürdő várja.
Tiszta ruhában, felfrissülve vág neki a falu megismerésének. Ráérősen lődörög, és kis időt eltölt a szalmabábura lövöldözőket figyelve az almát majszolva. Megvan a maga haszna ennek a tudásnak, de ő mindig is többre becsülte a fegyveres összecsapásokat - mint a távolból, esetenként lesből leadott lövéseket.
Aztán továbbindulva megnézi magának a falut is - jelentős különbséget nem is fedez fel a környező falvakhoz képest. De aztán megakad a szeme valami különösön - talán a lila virág villanása miatt. Egy pillanatra meglepetten megtorpan. Bár felmerül benne, hogy érdemes volna közelebbről megvizsgálnia az adott bokrot, ezt hamar elveti. Feltehetőleg úgysem találna semmit, a nyomolvasói képessége pedig kimerül a sárba száradt szekérnyomok követésében. Ha pedig mégis rábukkanna, legfeljebb kiderülne, hogy valamelyik falusit vagy a versenyre érkezettet látta. Az almacsutkát egy könnyed mozdulattal bedobja az egyik porta baromfijai közé, aztán úgy dönt, eleget nézelődött, és a forgalmasabb részen keres magának egy olyan asztaltársaságot, ahol rezes tétben kártyáznak, no és persze csatlakozhat a játékhoz. Összesen tíz réz nyerése vagy vesztése után viszont ismét a fogadó felé veszi az irányt, hogy immár az ivó asztala mellett költse el a betevőjét, és rákérdezzen Borisnál, hogy tud-e valamit a falu szélén felbukkant holmi fekete maszkos falusiról vagy idegenről. Viszont éjszakánként biztos ami biztos, az ablak alatt több vassulymot is elhelyez - persze miután a szobatársaknak felhívta rájuk a figyelmet.
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. Október 27. 13:06:20
-Én nem mondom el, hogy hármat adtam adtam ha te se.-Rákacsintok.
-Innon mit csinálsz az erdőben amikor nem vagy itt?-Remélem felfogta mit akartam megtudni.
Írta: Kirvano Kien - 2021. Október 27. 23:01:10
Borisz egy külön szobába vezet és ígéretéhez hűen sörrel kínál. Csillogó szemekkel emeli Innon magasra a kupát.
- Boriszra és Licire! – Azzal szinte elsőre lehúzza a tartalmát.
- Utoljára talán a farkasfiakkal ittam sert, a nagy csatában a keleti hegyeknél. Még élt Apám és ő nyerte egy kígyószíves lovagtól, ha jól emlékszem…
Mereng el kicsit az üres kupa felett, majd ahogy megkapja a következőt, széles vigyor jelenik meg az arcán. Mikor Borisz távozik, fel se tűnik, hogy bezárta az ajtót maga mögött. A kis Lici pedig még egy harmadikat is tölt.
- Vadászok. – Mosolya kissé elapad, mikor válaszol. – Mikor csatáztunk ellenetek, elfogtak. Azóta nincs kardom sem. – Csuklóin lévő hegeket mutatja Licinek és folytatja.
- Hadifogolyként faluról falura hordtak minket építeni és segíteni. Én viszont jobb vadász vagyok, mint építő. Mikor elszöktem, az erdő rejtett el a katonák elől. Nem akartam bántani én őket, pár kisebb csapda elriasztotta a kíváncsiakat. Eddig megvoltam, de a csapdám miatt majdnem meghalt az a szerencsétlen. Az istenek és apám szelleme előtt nem hagyhattam meghalni így. – Kezével valami népi babonás jelet mutat. – Nem jó halál… -
- Vadászok és menekülök. – Zárja le röviden, majd legurítja a harmadik kupa sört is.
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2021. November 03. 14:46:20
Úgy látszik, a gyógyító asszonyság hasonlóan tanácstalanul áll a sebesülés fölött, mint az ifjú harcművész.
- Hát... - simít végig tar koponyáján - ... nem vagyok nagy tudója az állatoknak, de elég nagy jószág lehet, ha ilyen sebet tud csinálni. A falubeliek majd' csak tudnák, ha ilyesmi járná a hegyeket.
Morfondírozás közben segít a szíjakkal rögzíteni a sebesült lábát, alaposan megfigyelve a gyógyító mozdulatait - miképpen helyezi el a szíjakat, hogy az ereket ne szorítsa el, de tartsa a lábat, és hasonlók kötik le a figyelmét, a nagydarab fickó távozása szinte csak a tudatának a peremét éri el, akárcsak a fogadó vendégeinek egyéb mozgása.
A javasasszony bizakodóan úgy látja, hogy stabilizálták a sebesültet.
Az ifjú harcművész, tenyereit összetéve a mellkasa előtt, meghajol az asszonyság felé.
- Én tartozom köszönettel, amiért tanulhattam.
A meghívásra elmosolyodik, és udvariasan felel.
- Köszönöm a meghívást! Úgy terveztem, hogy megnézem magamnak az ünnepséget, az elmúlt hetekben úgyis a legtöbb időt a földeken töltöttem, de a betakarításnak majdnem vége, és még nem láttam hasonló ünnepélyt. De lehet, hogy később felbukkannék - nem tudom, meg tudok-e itt aludni. Ha nem, örömmel csatlakozom!
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. November 06. 07:43:14
-Mire vadászok amúgy? Farkas ,medve?-El kell mondanom annak a gyógyító asszonynak, hogy nem állat harapta meg hanem vasba lépett. Még ha oly kicsi is vagy medvére való, akkor is lábát vesztheti.
-Hozok ételt!-Be vagyunk zárva. Boris azt gondolta három sörtől dühöngeni kezd, vagy nem tudom. Először az egyik hajcsatalommal ügyeskedem kinyitni a zárat, ha nem megy szólok Innonak, hogy tépje fel az ajtót. Siker! Jó tanárom volt az apám! Azonnal a gyógyító asszonyhoz megyek Átverekedve magam a vendégeken.
-Nem állat kapta el, hanem belelépet egy vascsapdába amit vadászok raktak ki.-Mondom egy szuszra. Hogy, ki meg mikor az nem fontos amúgy se árulnám el Innont. És futok is tovább
Tálcára teszek annyi ételt amennyit elbírok és egy pakli kártyát, nagy ívben kerülöm Borist de ezért még számolunk!Visszamegyek a különszobába!
-Itt is vagyok.-Remélem nem lógott meg a nagy ember.
-Mond? Tudsz Kártyázni?
Írta: Kirvano Kien - 2021. November 08. 10:22:24
Az étel említésére elmosolyodik és összedörzsöli a tenyerét. Annak ellenére, hogy nem rég evett, ismét megkordul a gyomra. Figyeli az ajtóhoz lépő nőt, ahogy a zárral ügyködik, majd mire kettőt pislant, az már ki is nyitotta.
- Farkast nem, falkában járnak, egyedül veszélyes. Medvét egyszer már sikerült. – Simít végig a prémköpenyén. – Inkább kisebbeket. A hús úgyis megromlik… -
Mondja gyorsan, mert a nő máris egyedül hagyta. Mikor Lici elmegy, feláll és körbejárja a szobát. Kikukkant az ajtón is, érdeklődve les ki a vendégektől hangos terembe. Megfogdos amit tud, kinyit szekrényt és fiókot. Végül visszaül a helyére és az üres söröskorsóját markolássza. Nem kell sokáig, hiszen Lici gyorsan visszatér egy telipakolt tálcával.
- Had segíccsek! –
Pattan fel, hogy levegye a terhet a nő kezéből. Naivan udvariasságnak gondolhatná bárki a gesztust, de amikor Innon a megszerzett tálcára úgy néz, mint a bajvívók szívük hölgyére, rájöhetnek, hogy tévedtek. Nem vár kínálásra, nekilát rögtön. A kártyákra pedig csak csodálkozva pislog és a fejét rázza.
- Miaz és hogy köll? – Kérdi teli szájjal.
Írta: Rigor Mortis - 2021. November 08. 18:35:09
Nem tudja mennyit szunyókálhatot,de egyszer csak valaki a fogadó személyzete közül szól hogy elkészült a fürdő. Amint körül néz a háló helyen a két szintén újonnan érkezett figura nincs fent.Ők már biztosan túl vannak a fürdésen és mulatnak valamerre.Követi a szolgálót,majd átadja magát a gőzölgő víznek.Átmelegíti kihűlt csontjait,majd miután végez megkérdezi Borist,miféle verseny lesz a faluba...."-Célbalövő verseny"...érkezik a válasz.
Elgondolkozik egy darab ideig...valamiféle jutalom biztos lesz,ha esetleg csak a helyi és környékbeli bugrisok vesznek rajta részt,talán lesz némi esélye kevéske íjásztudományával. Ezért úgy dönt megnézi magának ezt a versenyt.
Felmegy az alvóhelyéhez a számszeríjáért,majd nekiindul a falunak,menet közben kérdezősködik a helyiektől hol lehet nevezni,vagy kinél?
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. November 20. 05:42:07
-Ha lehajolnál kapnál érte egy puszit.-Majd elmagyarázom mit játszanak kint. Ha elsőre másodika nem érti, akkor se adom fel. Mert akkor a KÖR nevűt játsszuk. Mi otthon Bilinek hívtuk de ez mellékes. Csak annyit kérek még, hogy a nagy tányér ételt tegye máshová Mert körbe kell le tenni. Mondjam vagy mutassam? Előbb mondom.
Írta: Kirvano Kien - 2021. December 01. 10:31:31
A köszönetre csak orrhangon dünnyög halkan, mivel már a szája és kezei tele van kajával még mielőtt leült volna. A puszi hallatán elvigyorodik. A kezéből lerakja a sültet, majd a zsíros kezét egyszerűen beletörli a nadrágjába. Ezután Pici Lici hóna alá nyúlva megemeli, felrakja az egyik székre és bár a nőnek így is lábujjhegyre kell állnia, de így saját maga is meg tudja puszilni a magas férfit.
Innon ezután ismét a kaja felé fordítja a figyelmét. A magyarázás nem sokat ér, amíg van a tálon az étel. Viszont a tányér arrébb tételére sértetten néz Licire, majd a paklira.
- Nana! – Esik ki pár húscafat a szájából, ahogy védi a tányérját.
Sértetten, résnyire szűkült szemekkel néz a nőre, de nem bírja sokáig. Elneveti magát és ölbe kapja a méretes tányért, Licit pedig közelebb húzza magához, így a kaja mellett a nő is eltereli a kártyákról a figyelmét, amíg eszik. Mire az étel eltűnik és az ujjairól is leszopogatta a zsírt, Lici nem sok sikert ért el a magyarázással.
Írta: Az Ezüst Utazó - 2021. December 06. 06:31:18
Ennyit a kártyáról, ami nem megy nem erőltetjük. Nagy emberbe sok étel fér, de hogy ennyi? Nem fogom megkérdezni mit eszik az erdőben, mert valami kacifántos vagy érthetetlen választ kapnék. Kifelé fülelek. A fejemre csapok. Mi ez a hirtelen beállt majdnem csend!
-A Célbalövő verseny!Mennem kell dolgozni, Menj és nézd meg, vagy ne, ahogy gondolod.-És már veszem is a kabátom, hogy munkába álljak valamelyik kinti stanon messze kerülve Borist.
Írta: Haldirien - 2021. December 08. 03:15:30
A kyr férfiú Kabata Norobu szavaira elmosolyodik, majd egy biccentéssel válaszol.
"Mifelénk a vendégek is kardot ragadnak, ha a vendéglátójukat megtámadja valaki, elnézést a feltételezésért, hogy Önöknél is hasonló a helyzet." - a mellette álló kyr testőrnő elmosolyodik, és kisétálnak az épületből.
Niiro Larkhon még egy rövid időre félrevonja Kabata Norobu urat, aki kifejti a toroni küldöttek felőli aggályait. A fiatal nemesúrfi szavaira az idős nemes megértően bólint.
"Éles a szeme, Norobu uram, magam is így gondolom, hogy a modoruk közelebb áll egy pásztoréhoz mint egy nemesúrhoz, a herceg úr apja egy jó ember volt és nagyra értékelte népünk kultúráját is, amikor itt járt. Sajnos az idő eljárt az öreg felett, a karjait elhagyta az ereje és az ágyából sem tud kiszállni." - mondja egy keserű mosollyal Niiro Larkhon úr. - "Remélem, a herceg úr fele olyan jó ember és tisztelettudó, és avval már teljesen megelégszem."
A falu elöljárója tisztelettudóan meghajol a távozásotokra, és sok szerencsét kíván mind Larkhon, mind pedig Norobu úr házára és megköszönik, hogy jelenlétükkel megszentelték a házukat.
A házból kilépve a toroni nemes még egy két udvarias szót vált a dwoon lovaggal és Niiro Larkhon úrral, majd Kabata Norobutól is elköszönnek egy időre, és a piac felé veszik az irányt.
Niiro Larkhon úr ezután az elöljáró felé fordul és a falu helyzetéről, az emberek élete és munkája felől érdeklődik, végül arról, hogy tapasztalt-e valami furcsát, de miután nemleges választ kap egy főhajtás kíséretében elindul a fogadó felé.
Mindeközben Kabata Norobu a dwoon mellé szegődik aki mosolyogva bólint a nemesúrfi felé.
"Természetesen, jóuram, szívesen venném a társaságát." - végignéz a piactéren és a különböző játékokhoz felsorakozott embereken, majd Norobu úr felé pillant. - "Nagyon szép ez a falu, mindezt annak a tudatában, hogy egyike volt az első falvaknak, amelyeket elértek a toroni légiók."
A délután folyamán Kabata Norobu kedélyesen beszélgetett Evelio Mallwar úrral, aki elárulja, hogy a közelben lakó nemes, Savalier Mallwar negyedik gyermeke, aki jobb híján a kardnak szentelte az életét. Az apja Niiro Larkhon úr jó barátja, mint közeli nemes, sok apró cseprő ügyben segítették a másikat, és Savalier úr egy kéréssel fordult a Larkhon úrhoz. Kell egy kis udvariaskodás, de végül elárulja, hogy az egyik közös szomszéduk magának titulálta a közös erdőt és a mellette fekvő tavat, amelyek Mallwar úr jobbágyai számára is fontosak. Viszont ez a balkézről eső szomszéd bőségesebb területtel megáldott ember, így bár nem derekasabbat, de létszámban nagyobb fegyvereseket tud maga mellett. Savalier Mallwar egy korábbi szívességért cserébe kéri Larkhon urat, hogy segítsen meggyőzni ezt a balkézről származó nemesurat, hogy az elorzott földet adja vissza. Lehetőleg a tiad és a dwoon nemes erőfölénye elégséges lesz ahhoz, hogy a peresügyet fegyverhasználat nélkül oldják meg, mert a másik uraság sem ma született bárány, de szerencsére amennyire a földje bőséges, annyira nehezen csinál barátokat a környéken.
"Ha megtudhatom, Ön, Norobu uram, mi járatban van a mi nagyszerű vendéglátónk udvarában?" - mondja egy kedves mosollyal a lovag.
= Saito =
Saito, miután látta az erdőből hazatérő falusiakat és a lila virág villanását az egyik bokron, a falu főtere felé veszi az irányt, és a zsibogó embercsoportokon átvágva végül megtalálja, amit keresett. Úgy tűnik, a szerencsejátékozó emberek elsősorban a piacra hozott sörasztal körüli asztalokat szemelték ki maguknak, hogy a kártyának, kockának és a sörnek szenteljék a délutánjukat. Szívesen fogadnak minden új asztaltársat, így Saito akár kockázni, akár kártyázni is leülhet. A kártyát láthatóan már mámorosabb emberek játszák, már két két üres pohár is sorakozik előttük, valamint egy üveg rövidital, míg a kockások úgy tűnik mértékletesebben fogyasztanak, ott csak egy uraság öntött már fel a garatra, de az asztalra helyezett pénzét elnézve hamarosan új fogalatosság után nézhet majd.
A játék alatt sok érdekesség üti meg a fülét, a kártyások asztala úgy tűnik, hogy a környéken elszaporodott lopásokról, vadorzókról beszélnek, és az egyikük szerint egy nagy medve méretű alak állhat a dolgok mögött, mert egyszer mintha látott volna valami ilyet az erdőben ólálkodni, de a többiek szerint valószínűleg csapatosan mozoghatnak, mert az egyik este amikor rőzséért ment az erdő széle felé, tábortüzeket látott az erdő mélyén, talán hármat is.
A többiek erre a közelben sétáló toroniak felé sandítanak, és amíg az egyik kiköp az irányukba, a másikuk mondja, hogy biztosan a sápadtak jönnek vissza, hogy bosszút álljanak.
A kártyások meglehetősen derűsebb témákról beszélgetnek, ők a közeli bányákban dolgoznak, és arról beszélgetnek, hogy az újonnan feltárt tárna rész mennyivel megkönnyíti az bányászatot, mert könnyen mozgathatóak a kövek, és egy tucat ezüstkövet találtak a sziklában.
A játékot követően visszatér Saito a fogadóba, Borisz éppen beszél a kislánnyal, aki megmutatta Saito számára a fekhelyét, majd az heves bólintással, nagy irammal elszalad melletted, egy röpke pillanatra megáll, mosolyogva integet, majd tovább szalad, ki a fogadóból.
Borisz kimér egy pohár sört a kardmesternek, majd magának is kimér egyet, és az állát vakargatva vonja meg a vállát.
"Nem tudok semmilyen maszkosról, azt kell, hogy mondjam, nagyuram. Én már jó ideje élek a faluban, de még maszkossal nem találkoztam, nem is hiszem, hogy bárkinek lenne hasonló. Bár főleg itt a fogadóban szoktam lenni, hogy a szerencsétlen, bejáró lelkeknek legyen hol lehajtaniuk a fejüket, akik erre tévednek"
Írta: Kirvano Kien - 2021. December 08. 23:00:12
Ahogy Lici hirtelen elrohan, Innon csak pislog értetlenül. Egyedül az üres szobában viszont még az étel se esik olyan jól. A fa tálon már csak egy kevés hús várja az elkerülhetetlen véget, de Innont nem olyan fából faragták, hogy ilyen könnyedén feladja. Feláll, megsimogatja a szép, teli pocakját, és kezében a tállal, amin még a tisztára szopogatott csontokat is feltornyozta, elindul kifelé Lici után. Persze a lánynak már nyoma sincs és a fogadóban is megcsappant a vendégek száma. Biccent Borisznak, aki egy kardos férfinak mér sört. Kintről viszont érdekes zajok hallatszódnak, úgyhogy maga mögött hagyja a fogadót . Odakint csodálkozva figyeli a tömeget. Nem látott még hasonlót, mindenhova odatolakodik, kíváncsian nézelődik, de mivel nem érti az itteni beszédet, hamar tovább is áll. Itt kint az étel is pénzbe kerül, a bódéknál a portékák szintén. Mikor a tál is kiürült, a csontokat a falu kóbor ebei kapják és ő pedig elindul a célbalövő versenyt megkeresni. Talán dárdával megpróbálkozik, ha ki mernek állni ellene.
Írta: Filio Mortale - 2021. December 15. 12:43:03
A kyr férfi megjegyzése kapcsán két elegáns legyezőcsapás közepette válaszol.
- Valóban jóuram? Már meg ne sértődjék jóuram, de eléggé bárdolatlan* szokásnak tűnik hívatlanul és kéretlenül beavatkozni két főúr kibontakozó magánharcába, amennyiben a vendéglátó főúr mégis igényelné a vendége segítségét a magánharcban az felkérés keretében zajlana, hogy képviselje a kisegítendő főurat a magánharcot eldöntő párbajban mint annak bajnoka.
*Norobu valójában barbár szokásnak tekinti, de inkább csak finomabban fogalmaz és a bárdolatlan kifejezést használja*
Ebédet követően meghajlás keretében viszonozza a falú elöljárójának jókívánságait és hasonló jókat kíván a házának és annak népeinek.
Evelio Mallwar úr elbeszélése közben szórakozottan játszadozik a kezében tartott összecsukott legyezővel majd az uraság kérdésénél gyorsan kinyitja és villámgyorsan össze is zárja a lamellákat mielőtt megválaszolná a feltett kérdést
- Evelio Mallwar úr fogalmazzunk úgy, hogy egészségesebbnek tartom a vidéki életet a királyi udvar intrikáinál ezért atyám kívánsága alapján meglátogattam szívélyes barátját Niiro Larkhon uraságot és elhoztam neki atyám jókívánságait, valamint az azokat kifejező ajándékokat. Testvérbátyám tragikus halálának következtében a család elsőszülöttjévé váltam ami fogalmazzunk úgy nem nyerte el minden családtag osztatlan örömét, mivel atyám második külhoni feleségétől származom míg megboldogult bátyám atyám első mondhatni tradicionális nemesi házasságából származott, ezért megpróbálok távol maradni az királyi udvartól és az azt övező ármányoktól és fohászkodok Kyelhez a bírához, hogy atyám harmadik házasságából egészséges és életerős öcsém foganjon kinek a javára lemondhatok első szülötti jogaimról, mivel atyám mostani házasságát a család minden ága egyformán támogatja. No de Evelio Mallwar úr térjünk vissza az ön családjának problémájára, ha jól értem a tiszteletre méltó szomszéd magához vonta a közös erdőt és tavat no meg gondolom a tavat övező legelőket is, de hiszen az osztatlan közös földnek minősül mint minden erdő legelő nádas. A földesurat a járadékok rendszere és az urasági földek megművelése illeti meg amibe a osztatlan közös földek nem tartoznak bele azokat önkényesen nem vonhatja el, hiszen azok közös tulajdonok mindenki szabadon használhatja őket. Lehet, hogy a fegyveres konfliktus helyett inkább beszélni kellene ezzel a balkezi tisztelt szomszéddal és megértetni vele, hogy az osztatlan közös földeket** nem használhatja kizárólagosan a sajátjaként, mert az ilyen jogszerűtlen birtok részéről (possessio iniusta) melyet ráadásul rosszhiszeműen és erőszakkal birtokol (possessio malae fidei) azaz a vi possessio vitiosa esete áll fenn minek a király bírái és törvényszolgái nem nagyon örülnek és gondolom a problémás tisztelt szomszéd sem örülne egy királyi revíziónak a tekintetben, hogy az király tulajdonát próbálja meg elbirtokolni, merthogy az osztatlan közös földek a király tulajdonai amit végtelen kegyelmében az alattvalói használatába utalt.
**A karakter Udvari etikett - intrika ( 2 ) / Diplomácia - Politika ( 2 ) / Párbaj ( 2 ) / Történelem ( 1 ) jártas
(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)
Írta: Dierol - 2021. December 19. 17:06:12
Saito, miután látta az erdőből hazatérő falusiakat és a lila virág villanását az egyik bokron, a falu főtere felé veszi az irányt, és a zsibogó embercsoportokon átvágva végül megtalálja, amit keresett.
A falu piacára visszatérve nem kérdés, hogy hova is ül le először. Kártyán van egy kis esélye, hogy taktikázva inkább rá mutasson a szerencse ujja - de ne a középsővel... Ellenben a kockára már nem igazán van ráhatása, így azt nem is szereti annyira. Ezért aztán először a kártyások közé keveredik, és némi sörrel együtt a helyi pletykákat is magába szívja. Az erdőben pihenő banda vagy szabadcsapat hírére azért neki is megvan a maga verziója
- Az ivóban parádézó hóhajú lehet, hogy beszari ahhoz, hogy csak pár emberrel utazzon. Ki tudja, hogy nem-e holmi hozzá tartozó büdös orkok szarják össze a virágos tisztásainkat rá várva? - teszi fel a költői kérdést. Egyfelől bármi ilyesmit könnyedén kinéz a toroniakból, másrészt meg nem árt, ha a helyiek kissé többször néznek a hátuk mögé az elkövetkezendő napokban.
A kockázóknál már inkább a kíváncsiság hajtja, amikor rákérdez
- Mégis miért jó egy olyan tárna, amiből már valamikor valakik kibányászták a telér javát? - értetlenkedik kissé - A használt tárna olyan mint a lukas kulacs - alig maradt benne valami - véli, és várja, hogy felvilágosítsák - Ha meg gazdag lelőhely, akkor mégis miért hagyták annyiban? - teszi fel a következő kérdést, hiszen az emberek kapzsik, és egy fellelt telért nem hagynak csak úgy kiaknázatlanul.
A fogadóba visszatérve futólag rámosolyog a mellette elviharzó kislányra, aztán folytatja az útját Borisz felé. Aki csak annyit árul el, hogy a látott maszkos nem a környékről való. Pontosabban a maszk nem az, de a viselője attól még lehet helyi. Az utolsó mondatra elmosolyodik.
- Úgy beszél, mintha a felperzselt faluban még mindig csak ez az egy épület állna ellen úgy ahogy az elemek haragjának - válaszolja, aztán a belekortyol a pohárba
- De ha már ilyesmiről beszélünk... a falu biztonságát védi pár alak az erdőben megbújva? Esetleg a déli vendégekét? Áh, mindegy! - legyint Sato - Leginkább az érdekelne, hogy ha a rendezvény alatt rendbontás történik, akkor Niiro Larkhon úr emberei kezelni tudják ezt a tömeget, vagy szükségük lenne további kardra? - érdeklődik. Azt fel sem tételezi, hogy a nemes úr nem gondoskodott plusz fegyverforgatókról a rend megőrzése érdekében.
Írta: Haldirien - 2022. Május 23. 03:06:51
A közös ismerkedést követően mind a barbár, mind pedig a fiatal italoslány elhatározták, hogy mindketten meglátogatják a célbalövő versenyt.
A falu a céllövő versenyét az egyik ugaron hagyott szántóföldjén szervezték meg, habár a versenyen a nemesúr őrei által felajánlott íjakkal lőttek, van lehetőség a saját eszköz használatára is.
Az íjászversenyen közel egy tucat ember indult, köztük egy két gyerek akik egy két közelebbi célpontra lövöldöztek, a többség a falu lakosai voltak, köztük a fogadós egyik „leánya”, Felicia, egy két bányász a hegyvidékekről, egy kicsit beteges külsejű, csuklyás alak és egy igazán megtermett medvére hasonlító ember. Továbbá a nézőközönségben még kitűnőek voltak a toroni követség tagjai, valamint pedig az egyik törp a fogadóból, akik élvezettel nézik a versenyt, és az egyes nagyon megmosolyogtató elfuserált lövés után halkan megbeszélik a dolgokat, vagy a törp esetében megkuncogták a résztvevőket.
Lien, a fogadóban megismert kislánynak nem sikerül kilőnie a nyílvesszőjét, amaz megpattan az íján és egy pár lábbal odébb a földre zuhan, és kicsit csalódottan figyeli a többi versenyzőt, de amikor Felicia lő, árgus szemekkel figyeli, és láthatóan izgul a lány sikeréért. Lemásolva Felicia mozdulatait, a második és harmadik lövése roppant jól sikerült, az egyik a bála közvetlen közepébe mélyesztette a nyílvesszőt.
Az egyik megtermett bányász egészen ügyesen lőtt, az egyik távolabbi bálába tűzi a nyílvesszejét. Mindegyik lövése eltalálta a bálákat, azonban a pontosságán még kellett valamit finomítania.
A molnár fia inkább elkullogott, miután a kislányhoz hasonlóan neki sem talál be az első két lövése, nem sokára a helyi szabó is követi, akik inkább abbahagyják a versenyen való részvétet. Úgy tűnik Felicia, a csuklyás és a medve mellett csupán a kislány, két bányász és egy földműves férfi maradnak az utolsó lövésekig.
((Öt lövésre van lehetőség, egy egyszerűbb célszámot kell megdobni a sikeres találatokhoz, tetszőleges fegyverrel is lehet.))
Temmo Nogara
A piacon sokféle áru található, egy két idegen földről érkező kereskedő is tábort vert, hogy különlegesebb tárgyakat, elsősorban ételt, eszközöket és egykét egyszerűbb faragott ékszert áruló árus portékái mellett sétál el a harcművész. Az íjászverseny mellett is elsétál, ahol láthatja, hogy a falusiak mellett egy két idegen, köztük a fogadóban látott megtermett alak és egy csuklyás alak, aki egy számszeríjat emel a célokra.
Nem messze egy kisebb csoportot vél felfedezni Temmo Nogara, akik az egyik ház udvarán kezdtek el jókedvűen birkózni az emberek.
A tömegben sétálva megtudja a harcművész, hogy Larkon úr lovasai az erdőket járták, valamilyen banditafélékre vadászva, akik az erdőségben vethették meg magukat. További beszélgetés foszlány épp egy csodaszép nőt dicsér, amiről két középidős földművelő napszámosnak tűnő ember beszélget. Aztán megüti a fülét, hogy egy másik harcművész iskola tervez bemutatót, akik a levegő és az ég tanításait követik és az ő mentalitását szeretnék elsajátítani. Az idős falusi szerint a falutól délre fekvő kis erdőségben gyakorolnak tegnap reggel óta, mert meglepetés lesz a megjelenésük a falunak.
A vásárban sétálva egy pillanatra egy furcsa szerzetre lett figyelmes. Egy fekete maszkot viselő nő alakjára, akinek a hajában egy mély lila virág van fűzve. Egy pillanatra a tekintetük összeért.
Saito
A kártyatársaid rendkívül örülnek a társalkodásnak és az azonos véleményhez pedig még inkább, arra feltevésre, hogy az erdőben táborozók a toroni csatlósai lennének, a legtöbb kártyás ingerülten felhördül, míg az egyik csupán mélyen Saito szemébe pillant, majd utána a kártyáira vetül a tekintete.
„Azt hiszik magukról, hogy ők a világ urai, bárhová bemehetnek, engedély és kérelem nélkül!” – morogja az egyik, amire megvonja a vállát a másik.
„De lehetne rosszabb is. Niiro Larhon úr ha nem észleli meg időben bajt lehet a falusiak most toroniul. És valószínűleg megöltek volna minket.”
Az egyik kártyás erre csak prüszköl egyet, majd továbbra is a lapjaiba mélyed.
A tárnát jókedvűen magyarázzák el, hogy egykor volt ott egy régi bánya, ám többen is megbetegedtek azok közül, akik a tárnában dolgoztak, de őket szerencsére nem bántota a betegség, legalább is eddig minden jó, így lehet valami más miatt kellett végül elmenniük és csupán ürügyként hivatkoztak arra, hogy nemesúrnak könnyebben érthető módon üzenjék meg, hogy elhagyják az adott tárnát az emberek. Volt több olyan tárna is, ahol az emberek megbetegedtek egy pár nappal ezelőtt.
A kártyázás közben feltűnik Saitonak, hogy
A fogadóban Borisz egy apró likőrt tölt a kardművésznek, majd egy bólintás kíséretében megszólal.
„A nemesúr ha minden igaz lovasokat küldött az erdejébe valamilyn tábortüzek miatt, amely egy bandita tábor lehetett, így biztosan örülne annak, ha a király kardját úgy hiszem szívesen fogadná Larkon úr, de ő pontosan nem tudja a részleteket, de Larkon úr a falu elöljárójának az épületébe vette be magát, hogy eltöltsenek egy pár vendéggel egy két szép percet és elfogyasszák a szívélyesen elkészített ételt.
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2022. Május 26. 11:40:01
Az ifjú harcművész jókedvűen sétálgat a falucska utcáin, főleg a piacon, ahol még néhány, korábban sosem látott termékre is felfigyel. Persze az élelmes kereskedők megpróbálnák kihasználni az ifjú kíváncsiságát, és élénk szavakkal ecsetelik portékájuk kiválóságát, a hatalmas teremetű ifjú azonban mosolyogva hárítja el a kínálást. A legtöbb tárgynak semmi hasznát sem venné, ha mégoly szépek is, meg aztán egyiket-másikat meg sem tudná venni.
Végül az egyik árusnál beszerez néhány újféle teát, főleg egy különleges, niarei keverék kelti fel a figyelmét, amelyet eddig egyszer ivott életében.
Majdnem elcsábul egy új teáscsupor felé is, de szívének oly kedves a mesterétől örökölt darab, hogy végül eltekint a vásárlástól, és továbbáll - mivel épp az íjászverseny tart, és elég nagy az éljenzés a nézők részéről, így arrafelé veszi az irányt.
Meglepetésére a versenyzők között felismer néhány, a fogadóban látott arcot. Nézi egy pár percig a vetélkedést, de - a résztvevők tudásának elismerése mellett - az íjászat sosem kötötte le igazán a figyelmét. A birkózás sokkal inkább, így inkább úgy dönt, megnézi magának azt a vetélkedőt. Közben persze elraktározza a hallottakat a levegő harcművészeiről is. Ha meglepetésnek szánják a bemutatójukat, udvariatlanság volna idő előtt odamenni hozzájuk, de talán holnap lesz alkalom egy barátságos párviadalra velük...
Ugyanígy tesz a Larkhon uraság lovasaival kapcsolatos hírre is. Eddig még nem hallott ezekről a titokzatos banditákról. Talán illendő volna a segítségét felajánlani az uraságnak? Nyilván nem szenved hiányt poroszlókban és fegyveresekben, meg aztán érdekes volna odaállítani, hogy "hallottam a piacon egy pletykát, miszerint..."
Jót derül a harcművész, ahogy elképzeli magát ebben a helyzetben, gondolatait
Ahogy a maszkot viselő nővel egymásra pillantanak, szinte véletlenül, a harcművészt visszarántja a valóság. Az arcából semmit nem látni a fekete maszk miatt, de annyira kilóg a tömegből, hogy így is megragadja az ifjú figyelmét. Még észreveszi a hajába tűzött virágot, de egy pillanat múltán a női alak fel is szívódik a tömegben, mintha sosem lett volna ott.
Temmo elgondolkodva sétál vissza a birkózókhoz, és mivel az egyik "szervező" - egy nagyhangú fickó, két hete csépelték együtt a búzáját - kiszúrja a tömegben, kénytelen részt venni benne. Igyekszik igazodni a szabályokhoz, és emlékeztetni magát, hogy nem harcművészek az ellenfelei, próbálja visszafogni magát és nem ad bele mindent, de azért jól szórakozik, és remélhetőleg "ellenfelei" is. Mosolyogva köszöni meg a küzdelmeket, és porosan, de mosolyogva indul vissza a fogadó irányába, amikor már az est kezd leszállni a falu felett.
//Levontam egy ezüstöt és 15 rezet a teáért, önhatalmúlag :)//
Írta: Haldirien - 2022. Június 04. 10:52:02
“Először is, kérem, vegye a legmélyebb részvétemet az ön testvérbátyja halála miatt, a háborúban történt? Ön rendkívül művelt, Norobu uram, lenyűgöző, valóban, ahogyan állítja, azok a földek a király birtokát gyarapítják. Vagyis… ami árnyalja a helyzetet, hogy az egyház lovagrendjének a nagymestere vezeti országunkat, a királyság intézménye már jó ideje hanyagolva van, mióta az első nagymester visszautasította a koronát. Ez részből egy megkönnyebbülés a nemeseknek, másrészről, pedig, főleg az ilyen peres ügyeket tekintve, kevésbé kényelmes. Úgy hiszem az ilyen esetekben a vallási törvényeknek értelmében járna el a nagymester, amelyet az én jó uram inkább elkerülne. Azonban úgy hiszem, megéri ezeket az érveket felemlegetni a szomszédunknak, hálás köszönetem fogadja, Norobu uram, meglepő, hogy ilyen tudással is inkább kerülné a politikát, bár más kérdés, hogy az embernek meg van az esze hozzá, de nincs meg a gyomra hozzá.” – biccent a tiadlani nemesúr felé.
Mindeközben ahogy sétálnak, feltűnik Kabata Norobunak, hogy többen is a fogadóból részt vesznek a célbalövő versenyen, valamint fél füllel elkap valamit az egyik kártyasztalnál, ahol éppen tárnákban történő megbetegedésekről beszélnek markos legények a Király Kardjának.
Ahogy beszélgetnek, Kabata Norobu egy pillanatra egy fekete maszkos nőt pillant meg, lila virággal a fején, ahogy az egyik távolabbi háznak dőlve figyeli a tömeget, majd eltűnik a ház mögött. Ebben a pillanatban rossz érzés fogja el, és hátra pillantva látja, ahogy egy markos legény egy pár hordóval a hóna alatt áll oda a vásárban kiállított standhoz, ahol egy csinos lányka méri a sert és a bort az embereknek, Lien, a fogadóban látott kis rőthajú lányka egy tál egzotikus, talán déli gyümölccsel siet a fogadó felé, egy markáns külhoni kereskedő Kabata Norobu felé pillant, majd a sörmérő hölgy felé fordul, és leszámol neki egy sörre valót rézből, egy fiatal férfi pedig épp leköp egyet a mellete elhaladó kyr pár mögé, és tovább farikcsál egy fadarabot a vadászkésével. Nem messze egy dalnoknő épp tradicionális tiad zenéket játszik, a szemét végighordozza a vásár tömegén, egy pillanatra találkozik a tekintete neki és Norobunak, akit az az érzés fogott el, mintha a lelkébe pillantottak volna, majd továbbhalad a nő tekintete, és tovább játsza a kissé lassú, de elegáns zenét, amivel kíséri a vásár forgatagát. Valamint egy megtermett alakot, akinek kétrészes bot van az övére fűzve, azonban nem viseli magán egyik szerzetes iskola jelképét sem.
Írta: Rigor Mortis - 2022. Június 04. 11:08:09
Seave,meg néhányan a fogadóból a célba lövő versenyhez veszik az irányt.A résztvevők főleg ilyen-olyan íjjakkal versenyeznek,
de szerencsére "bármi" megengedett ezért a számszeríj ellen sem szól senki.A versenyzők java helyi parasztok látszólag és
egyéb gyenge képességű/képzésű figura...csak néhányan elég ügyesek ahhoz hogy riválisai lehessenek a fiatal boszorkánymesternek.
Bár ő maga sem túl képzett,viszont a nyílpuska némi előnyt adhat.
Mivel nem az élete a tét,de jól jönne az esetleges jutalom ezért kellően próbál koncentrálni a lövésekre.Valódi ellenfélnek alig két
versenyzőt tekinthet,de ők láthatóan nem egyszerű helyiek...legalább is a célbalövő tudásuk alapján.
Amikor sorra kerül kilövi egymás után az öt lövedéket,két kimagasló találatot ér el,egy közepeset és kettő gyengécskét...megcsóválja a fejét,
ezzel bizony lehet hogy nem sikerül első helyre kerülnie.Szerencsére ha emberre kéne lőnie,akkor nem egy nyílt mezőn állna,a célponttól egy
kőhajításnyira és teljesen fedezék nélkül...na és még nagyobb szerencséjére a céltáblák nem lőnek vissza.
A lövések után félreáll és figyeli a maradék versenyzőket,hogy vajon milyen eredményeket érnek el...Néha köhög egyet-kettőt,ez az
egyszerű versenyzés is eléggé kifárasztotta.Annyi biztos,ha igazából harcosnak kéne lennie,nem csak álcázná magát...már rég halott lenne.
Írta: Haldirien - 2022. Június 04. 11:16:28
Ahogy körbejár az ifjú harcművész a vásári forgatagban, számos különleges apróságra lesz figyelmes. A legtöbb árus apró fából faragott játékokat, haszontárgyakat, tányérokat árul, vagy épp bőrcserzéssel foglalkozik és kulacsokat, öveket, fegyver és eszköz tokokat gyárt, egy árus az északi tartományokból hozott csodálatosan megfestett színes porcelánokat, viszont egy idősbb apróember, egy törp, akit a harcművész még korábban a fogadóban látott inni, épp pakolja ki a saját kis szerzeményeit, amik közt igen fura, különleges dolgokat vél felfedezni a harcművész. Apró szerkentyűk, amelyek nagy eséllyel a törpök hazájában készültek. Némelyik még mozog is, egy kettő még egyszerűbb, hozzáértő fülekhez azért fals hangot ad ki. Egy kis sárkány is van, aminek a szájából fehér füst tör elő és halk duruzsolást hallatt belülről, egy kis zenedobozka, ami, a többitől eltérően, egész szép dallamot ad ki magából, ami talán még tiszta hangú is.
Az egyik asszony, aki ruhákat árul, nagyon kellemes, meleg köpenyeket árul, szép hímzéssel, egy másik asszony pedig finom illatú gyertyákat és illatszereket árul.
A vásári forgatagban több apróság is feltűnik továbbá Temmonak, a kártyaasztaloknál épp egy pár megtermett legény beszél egyfajta megbetegedésről, és mondják, hogy ők szerencsére nem betegedtek le, de többen is megbetegedtek az elmúlt napokban. Nem messze tőle egy nehézpáncélos férfi és egy szép míves kimonót viselő tiad, az oldalán lógó kardját tekintve a tiadlani Dorcha egyik kardművésze lehet, ahogy hátrafordul, az egy nemesi ház jelképét véli Temmo felismerni. A kyr nemesúr és a testőrei mögött az egyik férfi köp egyet, és a szemét forgatva farag tovább a késével, egy vörös hajú leány, aki nemrégiben még az íjászatnál próbált szerencsét, épp gyors léptékkel sétál a kezében egy tál egzotikus gyümölccsel, egy külhoni kereskedő épp a sörmérő lánykához fordul egy bort kérve, akihez épp hozzák az utánpótlást két hordó személyében.
Felicia, Innon, Ut Saeva
Ut Saeva végigméri az előtte lövőket, majd int a szervező felé, hogy a saját fegyverével tenne próbát, majd lő egyet. Az első lövése célt téveszt, és belecsapódik a célpont melletti szénabálába, de ezt követően egy mély lélegzetvételt véve a további lövései pontosan eltalálják a céltáblát, kettő egyenesen középre csapódott. Az ifjú lánykának is sikerül egy alkalommal egészen a közepébe lőnie, bár ennek sokkal nagyobb köze lehetett a szerencsének, mintsem a célzó tudásának. Ám mielőtt az utolsó nyílvesszőt ellőné, egy idős bácsi lép mellé, akiben Felicia felismeri Amano-t, a helyi szűcsöt aki egy tálat nyújt a fiatal lányhoz és suttog neki valamit. A tálban különleges, talán déli gyümölcsök vannak. A lány gyorsan ellövi az utolsó nyílvesszejét, ami valahol a szomszéd kertjében ér földet, és gyorsan elsiet a tállal a kezében. A szűcs ezt követően biccent a verseny résztvevői felé.
"Sok sikert Felicia drága, meg szerencsét, mutasd meg ennek a külhoni úrnak hogy lőnek mifelénk!" - mondja mosolyogva, majd megvárja, amíg Felicia lő, aztán jelzi neki, hogy felkeresi Boriszt, és a fogadó felé veszi az irányt.
Írta: Dierol - 2022. Június 04. 18:24:41
- Egy toronitól kár ilyesmit elvárni - véli Saito a kártyalapjait igazgatva - Elvégre olyanok, mint holmi neveletlen kutya, amelyik nem szobatiszta. A mi felelősségünk, hogy rájuk kényszerítsük a civilizált világ szabályait - bukik elő belőle némi előítélet. Arra egyetértően bólogat, amikor kiderül, hogy a helyi nemesúr nem csak hogy időben észlelte a veszélyt, de cselekedett is.
- Jó is az, ha vész esetén lehet számítani az úrra! - válaszolja. Közben kíváncsian néz a prüszkölő játékos társára, hátha kibújik a szög a zsákból. Saito a tárnával kapcsolatban csak hümment
- Ehhez én nem értek, hogy miféle dolog betegítheti meg, vagy árthat az ott dolgozóknak. Arra viszont felettébb kíváncsi vagyok, hogy mik voltak a tünetek, és hogy mivel lehet azt kezelni? Elvégre az ilyen tudás ki tudja, hogy mikor jön jól!
Megüti a fülét kártyázás közben, hogy a terület nemes ura a falu elöljárójának házában kvártélyozta be magát. Ezt azért megjegyzi magának, de azon éppenséggel elcsodálkozik, amikor azt hallja, hogy Borisz szerint nem csak a kardművészt - aki a Dorcha fennhatósága alá tartozik, hanem már az egyszerű királyi kardokat is szívesen látná - amilyen ő is. De aztán megleli a magyarázatot - sokkal jobb úgy felszámolni egy bandita tábort, hogy a király és a Dorcha emberei hullatják vérüket, mint ha a saját emberei életét kellene veszélyeztetnie a nemes úrnak. Pillanatig eltűnődik, hogy mit is kezdjen ezzel, de aztán úgy dönt, hogy majd ha mást nem, "véletlenül" összefut majd a falu elöljárójával vagy háza népével, és megemlíti hogy szükség esetén a falu rendelkezésére áll.
Írta: Haldirien - 2022. Június 05. 16:11:34
A toroni megjegyzésre elmosolyodnak, bólogatnak, majd az egyik előrehajol
“Azt hallottam, hogy a toroniaknál az asszonyoknak annyi tartása sincsen, hogy eltakarják magukat, és szinte felpucéron sétálnak az utcákon, egy barátom hallotta az egyik kereskedőtől.” – közben megkínálják Saito-t egy üveg borból ami itt a környéken termett.
“Larkhon úr jóember… A legtöbb nemes a vagyonával együtt elszaladt volna, otthagyva a kisembereket a toroni farkasoknak, de ő tudja, ha nincs kisember, akkor ő is kisember lesz, hiszen egymaga nem tudja megművelni a földeket és bányászni az érceket. Ezt tisztelem az öregben.” – mondja egy másik amire közös hümmögéssel felelnek.
“Azt hallottam, hogy más urat is szolgálnak néhányan az erdőben.” – szólal meg egy frissen borotvált, talán a tizenéves végei felé járó bányász, mire a többiek felé fordulnak.
“Csend, Kentaro, a vándor barátunkat nem érdeklik a mendemondák.”
“Amúgy is, rossz ómen erről beszélni.” – szólal meg az aki a bort adta Saito-nak.
Írta: Filio Mortale - 2022. Június 20. 10:42:34
Séta és beszélgetés nincs is annál megnyugtatóbb ám amikor Evelio Mallwar úr arra tesz említést, hogy ő biza szívesen elkerülné a vallási törvények alapján történő rendezést egy kicsit meghökkenek, vajon miért is, de mivel az uraság nem túl közlékeny a téma kapcsán ezért inkább hagyom nyugodni a témát.
- Köszönöm Evelio Mallwar úr, ám a múlt az elmúlt a holtak nyugodjanak békében az élők pedig tanuljanak meg továbblépni és élni az életüket. – jegyzem meg az uraság részvét nyilvánítása kapcsán - Evelio Mallwar úraság fogalmazzunk úgy, hogy talán túl sokszor láttam, hogy jóravaló embereket, hogyan emészt el a politika és az azt övező intrika, valamint, hogy az udvar büszke nemeseit, hogyan alacsonyítja le a politikai játszmákat övező intrikák… Igen lehet, hogy igaza van a tudást megszereztem, ám a gyomrom nincs meg a politikai játszadozáshoz a tisztességes küzdelmeket sokkal többre tartom, mint a legagyafúrtabb ármányos cselszövést és tervet.
Miközben beszélgetünk körülöttünk kavarog a sokszínű vására vetélkedések, beszélgetések és néha megvető pillantások röpködnek mindenfelé aztán észreveszem a fekete maszkos nőt, lila virággal a fején és múló pillanatra balsejtelem fog el ami a nő tovaillanásával el is oszlik, alkalomadtán majd foglalkozni kell ezzel a talánnyal is ezt követően Saitó beszélgetéséből is beszüremlenek mozaikok, ám egyenlőre nem törődöm vele, majd este megkérdezem a Király Kardját, hogy van-e valami ami miatt aggódnunk kéne. A vásár hullámait követve megérkezünk a lassú elegáns zenét játszó dalnoknőhöz, ahol lecövekelek és élvezem a zenéje által nyújtott örömöket és annak harmóniáját majd a mellettem lévő uraságnak szegezem a kérdést – Mondja Evelio Mallwar úr ténylegesen mit gondol a toroniak jelenlétéről és főképpen arról, hogy Vinaryn Aakathys herceg úr, valamint Lydia Aakathys kisasszony sem tette eddig tiszteletét Niiro Larkhon uraságnál.
**A karakter Udvari etikett - intrika ( 2 ) / Diplomácia - Politika ( 2 ) / Párbaj ( 2 ) / Történelem ( 1 ) jártas.
(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)
Írta: Dierol - 2022. Július 02. 17:20:37
Saito amikor a toroni asszonyokra terelődik a szó, megvonja vállát.
- Ezt is el tudom képzelni - de egyet a toroni férfiakról bizton tudok. Vagy sokkal ostobábbak, vagy sokkal bátrabbak, mint én. Mert hogy én nem mernék egy ágyba bújni egy toroni nővel, mert attól rettegnék, hogy mikor mérgez meg, vagy vágja át a torkomat. Inkább küzdök pár büdös orkkal, ha már lehet választani. Azokkal legalább pontosan lehet tudni, hogy agyon akarnak verni.
Közben óvatosan belekóstol a helyi borba, s erőst reméli, hogy nem három emberes bor lesz. Picit felvonja a szemöldökét, amikor hallja, hogy vélekednek Larkhon úrról. Ha jól értette, épp azt ecsetelték, hogy nem azért védte meg a helyieket, mert kedveli őket vagy mert felelősséget érez feléjük, hanem azért, mert a saját érdekei és a zsebe ezt diktálta. De legalább a helyieknek sincsenek illúzióik. Így ő is csak diplomatikus hümmögéssel járul hozzá a helyi nemesúr véleményezéséhez. Ellenben, amikor a bányász kifecseg valamit, amit a többiek le akarnak söpörni - nos, az felkelti a kíváncsiságát.
-Oh, a mendemondák és hihetetlen történetek üde színfoltjai a társalgásoknak! - szól közbe Saito, s megkérdi a bányászt
- Azt mondod, hogy van más nemesúr is ezen a területen? Mert nem feltételezem, hogy a Hét Szél kolostor növendékeire gondolsz - cseveg, és tölt egy kupával, amit a bányás felé tol az asztalon, hogy ne száraz gigával kelljen pletykálnia.
Írta: Haldirien - 2022. Július 06. 15:00:27
A lovag biccent a Norobu úrfi szavaira, majd megszólal.
"Inkább vívnék meg egy démonnal párbajban, mintsem az udvarok trágyaszagú hazugságait hallgassam és terjesszem. Szerencsére a családom kis udvarában erre nincs kivetnivaló, de sokat hallottam a nagyobb nemesurakról, és az ő környékükről, hogy inkább a helyi lovagrendnek szenteljem az életemet, mindsem az uraskodásnak. Bár néha még ott is előfordul ez a trágya." - rázza meg a fejét.
Az előadóművész egy, a keleti hegyvidékekben népszerű dalt kezd el játszani, a lovagon látszik, hogy nem lepte meg a nyílt kérdés, és a hangját lehalkítva válaszol.
"A sejtésem, hogy amíg Larkhon úr és az öreg toroni viszonya barátságos volt, egyelőre a háború eléggé megkavarta a dolgokat, és jóval... Távolságtartóak lettek. Ha nem is ellenségesek. Én nem mennék el hozzájuk, az biztos, mert a végén még megölnek, bosszút kiáltva. Nem tartom jó jelnek, de úgy hiszem, hogy egy jó ideig még nincs szüksége a környéknek félni a toroni pikákat."
Saito
Saito viccén jót nevetnek, és egyetertően bólogatnak a bányászok, majd az egyikük megemlíti:
"Annak is meg van a kalandja."
Amire a többiek még derültebben iszogatnak, majd leterítik a lapjaikat, és sikeresen megnyerte Saito az adott kört.
Kentaro, a bányász összenéz a többiekkel, majd odahajol Saito felé.
"Az a mondás a falunkban, hogy az erdőkben él egy asszony, és sokan őt követik, mintsem Larkhont. A mi falunkból is elmennek egy páran éjjelente. Aztán csak hajnalba érkeznek vissza. Először azt hittük, csak kufircolni mentek, de nem a falvak..." - ebben a pillanatban az egyik járókelő, aki épp két sört vitt magával, megbotlik és egy tekintélyes méretű sörfoltot ejt a bányász ruháján.
"Elnézést, uram!" - szólal fel a férfi, majd lerakja a két sört a másik asztalhoz, és leül a kockázókhoz.
"Nézzen az orra elé, uram!" - válaszol a bányász, megigazítva a ruháját. - "Szóval igen, az erdő felé mentek. Néhány este még máglyákról is beszéltek a pásztorok."
Írta: Filio Mortale - 2022. Július 11. 14:05:26
Séta és beszélgetés lassan hömpölyög mint egy lusta és terebélyes folyó, közben megtudom, hogy Evelio Mallwar uraságnak sincsen túlságosan ínyére az udvari intrikálás és cselszövés amit nemes egyszerűséggel állati ürülékhez hasonlít és nevez, amit rövid hümmentéssel veszek tudomásul.
- Nos igen, ám azt leszögezhetjük, hogy a valódi trágya bár a megnevezése eléggé pejoratív vagy lealacsonyító igencsak hasznos a földek és az eljövendő gazdag termés tekintetében az udvari testvérével szemben. – jegyzem meg melankolikusan miközben beszélgetőtársam áttér Niiro Larkhon uraság helyzetére - Igazán fájó ilyen híreket hallani és sajnálatos, hogy egy jóravaló és talpraesett embernek egy politikai lápon kell egyensúlyoznia azért, mert a birtokszomszédjával a közelvárássokkal szemben jó viszonyt ápol. Vallom, hogy többször kéne felülemelkednünk az általánosításokon és nem belesodródnunk a társadalmi elvárásokba főképpen akkor amikor ezek indokolatlan előítéleteket és gyűlöletet keltenek. Az egyéneket önállóan tetteik alapján kellene megítélni és nem a születésük, vagy társadalmi hovatartozásuk alapján. – boncolgatom a kényes témát.
Amennyiben úgy látom, hogy Evelio Mallwar uraságot untatja a társaságom, vagy a beszélgetés és esetlegesen szabadulna már úgy elegánsan biztosítok számára menekülési útvonalat, hogy megfelelő módon menthesse ki magát és az elvárásoknak megfelelő módon távozhasson.
Amennyiben beszélgetőpartnerem kimenti magát és távozik úgy teljes figyelmem a lassú elegáns zenét játszó dalnoknő felé irányul és a dallam végén megszólítom – Konnai sa deinin ana harmatos hajnalnak csodálatos hangú hölgye, esetlegesen nem venné tolakodásnak, ha megkérném, hogy játssza el nekem az őszi vándorok balladáját? „Lépteimmel, az úton száraz levelek, zizzenése jár” – idézem a vers kezdő sorait mosolyogva.
**A karakter Udvari etikett - intrika ( 2 ) / Diplomácia - Politika ( 2 ) / Párbaj ( 2 ) / Történelem ( 1 ) jártas.
(Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi és bambuszkalap a napsütés ellen)
Írta: Rigor Mortis - 2022. Július 11. 16:04:55
A verseny eddigi állása érdekesen alakul,a versenyzők nagy része bugrisokból áll,akik boldogok ha a céltábla közelébe sikerül
találni.Az ifjú leányka elég jól kezdi,rögtön egy telitalálattal,még nem felbukkan egy apó aki sutyorog neki valamit,erre a kislány
sietősen kilövi a nyilait,az utolsót majdhogy nem vaktában.Aztán kikapja az apó kezéből a tálat és eltűnik vele a forgatagban.
Már csak a fogadóból,a szemrevaló teremtés van hátra...Amikor a vonalhoz lép Ut odaszól neki:
-/Közös/ Sok sikert kisasszony!
Ut csuklyája alól figyeli fakó borostyán szemeivel,ahogy egymás után
útjára engedi a vesszőket.Nem tűnik rossz íjjásznak,de majd csak a bíró összesítése után derül ki
hogy Ut képes lesz e megnyerni ezt a falusi céllövöldét,a csekély céllövő tudományával.
Írta: Az Ezüst Utazó - 2022. Július 22. 08:12:25
-(Közös nyelv) Ezzel a halk járással felléphetne bármelyik erioni mulatóban. Á csak vicceltem! Köszönöm viszont ez nem szerencse kérdése. Ezt a kis rapírt nem erre távra találták ki, de azért jó móka lesz!-A lövések elég jók lettek kivéve mikor vele beszélt Alamo de nincs mint tenni dolgoznom is kell nincs mese, futva mentem vissza vagy a fogadóba vagy a az egyik sörpulthoz, amelyik közelebb van.
Írta: Dierol - 2022. Augusztus 07. 15:56:06
Saito érdeklődve húzza fel a szemöldökét.
-Ugyan, mégis mi módon tudná jobban érvényesíteni a falusiak érdekeit egy erdei asszony, mint Larkhon úr? - kérdezi kissé értetlenkedve - hátha Kentaro kihasználja a helyzetet, hogy szakérthet valamiben. Az éjszakai találkozón nem annyira akad fenn, mert feltehetőleg Larkhon úr nem venné jó néven, hogy a falvakban csökken a befolyása. Azaz félig-meddig titok, vagy legalábbis nyíltan nem illik népszerűsíteni a dolgot. S az éjszakai találkozók alkalmával meggyújtott nagyobb tábortüzek is érthetőek - mert népesebb csoport estén is jól eshet a meleg, amit a hegyvidék hűvös klímáját hivatott elűzni.
Aztán nem nagyon faggatja tovább a bányászt, mert a túlzó tolakodással akár el is riaszthatja a későbbi pletykák elregélésétől. Inkább tovább játszik kártyán a pár rezes tétekkel.
Írta: Haldirien - 2022. Szeptember 13. 02:09:04
A húrok pendülnek, és a nyílvesszők süvítenek.
Felicia a külhoni Ut Saevához hasonlóan négy sikeres találatot szerez, sajnos ezek közül azonban egyik sem találta el a legkisebb kört a bálán bár az első lövés egy ujjnyival vétette el csupán.
Ahogy az utolsó lövés is célba ér, a felügyelő mosollyal a száján szólal fel.
"Számtalan csodás céllövőt láthattunk! Habár Baeln az találta el a legtöbbször a célpontot, a belső kör kettőnek számít így mivel a külhoni kétszer is eltalálta a bála közepét! Így ő a nyertese a céllövő versenynek!" - a kezébe vesz egy szőlő kaccsal felfont nyílvesszőt és átadja Ut Saevának. - "Nyertesként a ma esti fogadáson a nemes urunk, Larkhon úr asztalánál kap helyet! Kérem tapsoljuk meg az urat!"
Felicia az utolsó lövés után felváltja a vásári serpultnál szolgáló segédet, aki elmegy megnézni a kézművesek portékáit, és egy apró agyagmedalliont vásárol, amely szép díszes karcokal borított. Azt követően segít Feliciának, közben beszélgetve vele a vásári emberekről.
Írta: Rigor Mortis - 2022. Szeptember 16. 14:17:55
Az utolsó lövés után nem sokkal a bíra ki is hirdeti az eredményt...ami szerint nyert.Méghozzá azt hogy a
nemesek asztalánál ehet az esti lakománál. Na sebaj,még ha nincs is pénzbeli nyeremény,legalább jó
étket fogyaszthat...ez is valami,jelen körülmények között.
Enyhén meghajol a taps alatt,nem túl lelkesek ugyan...a helyiek nyilván a fogadó alkalmazottjának drukkoltak,
erre egy külhoni nyert...
Miután vége az eredmény kihirdetésének még megkérdezi mikor is kezdődik a lakoma,hogy legalább időben odaérjen
és ne sértse meg a helyi urat késéssel...Ha ezt megtudja,a köztes időben a vásárban csámborog és nézelődik,hogy
elüsse az időt.