RPGenerations

Archívum => Új Törvénykönyv => Félbeszakadt mesék => Uwel Lábnyoma => A témát indította: wolftern - 2020. Január 02. 22:36:58

Cím: Egy Mechanikus Komponens
Írta: wolftern - 2020. Január 02. 22:36:58
(https://images-wixmp-ed30a86b8c4ca887773594c2.wixmp.com/f/9a35ea81-5c4d-4507-aa33-17b4846b4c02/d75lez7-9ed3feda-fe64-4672-a9b9-836dd7b0b297.jpg/v1/fill/w_1024,h_661,q_75,strp/alchemy_by_nachomolina_d75lez7-fullview.jpg?token=eyJ0eXAiOiJKV1QiLCJhbGciOiJIUzI1NiJ9.eyJzdWIiOiJ1cm46YXBwOjdlMGQxODg5ODIyNjQzNzNhNWYwZDQxNWVhMGQyNmUwIiwiaXNzIjoidXJuOmFwcDo3ZTBkMTg4OTgyMjY0MzczYTVmMGQ0MTVlYTBkMjZlMCIsIm9iaiI6W1t7ImhlaWdodCI6Ijw9NjYxIiwicGF0aCI6IlwvZlwvOWEzNWVhODEtNWM0ZC00NTA3LWFhMzMtMTdiNDg0NmI0YzAyXC9kNzVsZXo3LTllZDNmZWRhLWZlNjQtNDY3Mi1hOWI5LTgzNmRkN2IwYjI5Ny5qcGciLCJ3aWR0aCI6Ijw9MTAyNCJ9XV0sImF1ZCI6WyJ1cm46c2VydmljZTppbWFnZS5vcGVyYXRpb25zIl19.pGsyGqEGmBSAfoDB0bkbPT1yxOgh6wjXDhtauZOBXUA)

Játékos: Atlar DiNael


Tadzeh, a Quiron-tenger déli partján fekvő kikötöváros. A dzsadok vérrel és aranyakkal megváltott oázisa. A csodaműves választása nem volt véletlen, hiszen az asziszi góc, e falak között rejtezik. Érkezésedkor magad sem gondoltad volna, hogy még a Tengercsend Ünnepély is elmúlik, mire az összekötőd meghozza a hőn áhított hírt. Enor-t, a csontos arcú gorvikit mindig megbízható forrásként tartottad számon. Azonban olykor-olykor akadtak nem várt kellemetlenségek is, melyekről a legtöbb esetben vagy nem tudott, vagy pedig szándékosan magában tartotta; mert az ártott volna az üzletének.
A találkozóra végül egy teaházban került sor, ahol példanélküli módon még a megbízóval is kapcsolatba kerültél; sőt ismered is őt, Kahre üzem kerületének moderátorát, Pock Fitchbattert az ófajhoz tartozó férfit, aki annak idején a mechanikus csodavárosból kiutasított. Rövidesen szándékaira is fény derült, miszerint az előd Luisio Putton ellopta a gnóm kutatásait, mostanra pedig közel járhat a formula kifejlesztéséhez, ami őt és a várost illeti. Ezenkívül a technokrata azt is elmondja, hogy a segítségért cserébe Kahre, hajlandó lenne visszafogadni Atlart. A feladvány egyszerű, valahol Oerissa településén kell megtalálni az eltévedt bárányt.
Cím: Re:Egy Mechanikus Komponens
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2020. Január 13. 11:12:17
Atlar

Nem, soha nem tudta igazán megszokni Tadzeh városát. Amikor az a sunyi gorviki - bár az egyik legmegbízhatóbb forrás és közvetítő volt a déli partokon, amit megmagyaráz állítólagos talavrai származása - végre előadta a mondanivalóját, Atlar egy darabig gondolkodott. Más, sokkal kedvére valóbb városokba is csábíthatta volna Enor, de ez a fajta kellemetlenség együtt járt a vele való együttműködésnek. Igaz, a tele erszény is, ezért Atlar erőt vett magán, és bár a kelleténél több időt kellett eltöltenie a városban, végül csak megindult az események sodrása.
Majdnem visszafordult, amikor a gnómot meglátta. Egy pillanatra feltörtek az emlékek, és dühében görcsbe rándult a gyomra is - ám győzött a büszkeség, és erőt vett magán. A moderátor - állítólag még mindig ezt a pozíciót tölti be - nem láthatja meg rajta, hogy bármilyen hatással volna rá a város, amihez egykoron oly sok köze volt.
Csak egy biccentéssel üdvözölte a másik kettőt, ahogy leült az asztalhoz, és rezzenéstelen arccal, kissé nemtörődöm ajakbiggyesztéssel hallgatta végig  Pock ajánlatát - pedig valójában egymást kergették a gondolatok a fejében.
<Hát persze, te kurafi, a város visszafogad!... És mit keresnék ott, az ájtatos majmok között, ostoba feles?! Hogy újra visszatérjek abba, hogy segéd legyek valaki mellett, aki ahhoz is kevés, hogy a csizmámat kitakarítsa?! Gondolod, olyan hülye vagyok, én, hogy ha kivágnak az ajtón, visszamásszak az ablakon?!>
Kifelé azonban csak elmosolyodik, még arra is van türelme, hogy eljátssza, hogy mohón felcsillan a szeme az ajánlat hallatára. Valami azonban tényleg felkelti az érdeklődését.
<Szegény kis Pock, csúnya gondosz Luisio ellopta a kutatásaidat? ... És a várost illeti? Hát persze mindig minden a várost illeti...>
Figyelmesen hallgatja a gnóm mondanivalóját, megjegyzi a tárgy leírását, és azt a pár apróságot, amit a másiknak sikerült a tolvajról megtudnia. Úgy tesz, mintha gondolkodnia kéne az ajánlaton.


- Valóban kutathatnék újra Kahréban? - kérdezi elgondolkodva, némi vágyódást erőltetve a hangjára és az arckifejezésére. Hadd higgye a kis kurafi, hogy csábító ajánlatot tett. - Vállalom. - bólint végül, a gnóm és a gorviki felé is.

<A kutatásaid meg majd jók lesznek nekem!...> teszi hozzá, de persze csak gondolatban, arcán továbbra is a rég száműzött, de Kahréba mindig visszavágyó eltévedt bárány kifejezésével.


...

Már másnap reggel útnak indul, mert kíváncsivá tette, hogy vajon mik lehetnek azok a kutatások, amiket a gnóm ilyen módon próbál visszaszerezni. Ráadásul egy fajtársától...
Az egyszerű vándorszínész álcáját ölti magára, és egy kereskedő kocsiján utazik Oerissába, miután némi meggyőzés és egy kis anyagi hozzájárulás fejében helyet kapott az egyik szekéren a poggyász között. Napnyugtakor érkeznek meg, így szállást foglal egy egyszerű fogadóban, emeleti szobát, lehetőleg a hátsó sarokban, ablakost. Aztán lassú felfedező körútra indul a városban, keres valami, a szállásánál szimpatikusabb vendéglátó helyet, ahol korgó gyomrát megtöltheti. Közben pedig minden apró kis pletykára, foszlányra odafigyel.
Cím: Re:Egy Mechanikus Komponens
Írta: wolftern - 2020. Január 22. 21:38:15
(https://cdnb.artstation.com/p/assets/images/images/022/168/085/large/titas-zenevicius-render-2.jpg?1574357044)
Játékos:  Atlar DiNael


Mikor a tárgyalás lezáródik, és Atlar épp távozni készülne, hirtelen a gorviki terem mellette. Hogy mi készteti tanácsának megosztásra, azt már csak kosfejes istene tudhatja. Mindenesetre közli, hogy Oerissa a civilizált világ vége, s mielőtt belefognál a 13 napig tartó utazásba, Kraston-nál szerezz be egy varázstekercset. Ez a fickó volt az, aki az alvilági Hangya Várban körbe vezetett, amíg Enor "távol volt" 

Végül Antoh Harmadik tercében, a Tengercsend havának tizenhetedik napján megérkezel Oerissa-ba. Utazásod nem volt zökkenőmentes, ugyanis az elmúlt hetekben a Quiron déli partvidékét hatalmas viharok tűzdelték. Ha pedig mindez nem lett volna elég, Sel Duriem környékén kidőlt, óriási sárgafenyők hátráltatták a népek haladását. A települést, a két ekhós szekér északról éri el. Az ormótlan kapun árnyak vidám játéka cikázik, mikor a nap a horizonton alábukik. Midőn a város mezsgyéjétől egyre távolabb kerülnek, a batáron kucorgó aranyművesben zsigeri izgatottság éledezik. Csaknem közel a Macskák órájához, Quanar a kalmár egy fogadó előtt állítja meg karavánját. Az épület ajtaja felett lógó cégéren magányos pálmafa áll, alatta párnák, s mintha a távolban az Ibara végtelen dűnéit perzselné a napkorong. Útközben a köpcös hajtóval nem beszélgettetek sokat, azonban a végcélodról igyekeztél mind többet kideríteni. Kevés sikerrel. Volt valami a férfi válaszaiban, ami nyugtalanított, de most hogy végre itt vagy erős az intuíciód a miértekre. Amikor az ezermester mindkét lába érinti a macskakövekkel kirakott utcát, a szekerek azon-nyomban neki lendülnek. Útravalóul a félgyártmány kereskedő -a kereszteződést elérve visszakiált még, szavai hosszan visszhangzanak- hozzáteszi hogy: madár se jár ezen a vidéken. Ha pedig körül nézel, valóban egy kihalt települést figyelhetsz meg, a halványan pislogó köztéri lámpásokon kívül egyetlen lelket sem látni. Pillanatokon belül elnémul a visszhang, majd a távolodó batárok monoton morgásának kerékhangja is...



Spoiler: OFF • megjelenítés

1. három különböző varázstekercs közül választhatsz, többnyire afféle mankó(k)ra gondoltam. Holnap ezeket is közzé teszem -Ha persze érdekel.  ;D

2. Nem akarnám lemesélni/lejátszani a "kiveszünk egy szobát, majd elmegyünk nézelődni a városban" részt. Közvetlenül kell a dolgoknak utána járni, pletykából nem fogsz most előrébb jutni... A válaszod kezdheted onnan h reggel van felébredsz és a piacon illetve a szentélyeknél hallgatóztál, -vagy ahol gondolod  :plotting:- de semmi nyomot nem találsz. (Köv. reagban írom mit hallhattál)

3. A reagod alapján -helyismeret nélkül- nagyjából egy nap alatt a térképen megjelölt helyeket járhatod be.

szentélyek: Antoh, Ellana, Tharr vallása dívik a településen
favágók céhe: a helyi faművesek (favágók, ácsok, asztalosok) tömörülése. A helyi családok klánjai. Ebből 1 középmódú ács és 1 asztalos van aki vagyonosabb... a többi a helyi favágó, akik a városi többséget képviselik a tanácsban.
bíró háza: a várost irányító személy titulusa, a tanács helye illetve a tisztségviselő ideiglenes lakhelye
kovács: egy öreg patkolókovács, aki a zászlóháborúban fegyvereket is készített. Nem szép a munkája, de a műhelyben a kirakatott képviselő fegyverek élesek és nem is az első összecsapás után fognak eltörni (normál minőséget készít)
Semmar fogadója: A város egyetlen fogadója, illetve http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?topic=596.0 (http://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?topic=596.0)

4. A kereskedőtől megtudott dolgok (pletyka): Lakik a környéken egy fiatal lány, aki állítólag minden férfit elcsábít szépségével. Volt vagy van egy barátja, aki neki is mesélte a dolgot, s azóta sem találkozott vele, de a családja -szülei- néhanapján még összefut vele
Cím: Re:Egy Mechanikus Komponens
Írta: Cyrgaan KheaLorn - 2020. Február 04. 13:20:50
Atlar

Gondolataiba mélyedve hagyja ott a tanácskozást, így kissé meglepetésként éri a gorviki felbukkanása az oldalán. Nem mindig tud kiigazodni a ranagolitán, és olykor meglepően igaznak találja a mondást, miszerint a Kosfejes isten fattyainak viselt dolgai még az átlagos embereknél is érthetetlenebbek. Vajon mennyit fizet neki a gnóm, ha Atlar sikerrel jár? Mennyitől esik el, ha homokszem kerül a fogaskerekek közé, hogy egy valódi varázstekercsért küldi? Ráadásul Kraston, az a kurafi, vajon honnan szerzett be varázstekercseket, elvégre azok nem nőnek minden bokorban.
Egy pár pillanatig fontolgatja a dolgot, végül ajkát lebiggyesztve rábólint. Bár mindig jobban bízott a saját képességeiben, mint akár a mágiában, lehet, hogy még valamikor jól jön egy efféle tekercs. Ha másért nem, hogy túladjon rajta drágábban, mint ahogy ő maga vette.
Így, mielőtt csatlakozna Quanar karavánjához a megbeszéltek szerint, előbb meglátogatja Krastont, és végül hosszas megfontolás után a láthatatlanság tekercsét választja. Természetesen esze ágában sincs az eladó orrára kötni motivációit, vagy szándékait, így végig semleges témák mentén tartja a beszélgetést.
Végül csak sikerül elindulnia, a már előre is különös megbízás nyomában.

...

Aztán amikor megérkeznek, a furcsaságok száma csak növekszik. Egyrészt, nem élete utazása áll a háta mögött, hiszen nem volt zökkenőmentes az út, és a fák elhordásában is segédkeznie kellett, amikhez hasonló fizikai munkát - eredménytelen és fárasztó - magától is annyira utál, hogy nem is kellett erőltetni a puhány ficsúr színjátékát. De amikor a különös, teraszos épület előtt leszáll a batárról és búcsút int kényszerből szerzett ismerőseinek, akkor fokozódnak csak igazán a balsejtelmek.
<Mi ez a szellemváros? ... > néz körül.
A szekerek vasalt kerekeinek már a visszhangja is elhalt, ő még mindig az utcán ácsorog, a lámpák halovány fényében. Hallgatózik, megfigyel. Végül - jobb híján - belép a fogadó épületébe, hátha legalább ott talál néhány embert, akik magyarázattal szolgálhatnak erre a különös helyre. Mindenesetre a szobafoglalás és egy sebtében elköltött - remélhetőleg elköltött, ebben a kihaltságban sosem lehet tudni - vacsora után még tesz egy kisebb kört a fogadó körül, a lehető legtöbb apró részletet megfigyelve.

...

Reggel a nap első sugaraival ébred, és munkához lát. Ruházatát úgy választja ki, hogy elsőre semmiképpen se nézzen ki "idegennek" a városban - egyszerű paraszti ingje, foltos zekéje, lyukas nadrágja, maszatos képe alapján elsőre bárki mesterlegénynek nézhetné, járását, mozgását is aképp alakítja. Ha lát valakit, úgy tesz, mintha a dolga után sietne valamerre, dolga azonban a piactérre viszi, majd, mivel ott semmit sem hall, lát, a szentélyek felé, míg végül a város legnagyobb részét bejárja - nem kis bosszúságára, eredmény nélkül. Semmilyen kifejezés, becenév, bármi egyéb nem utal arra, hogy a helyiek akár látták volna a kahrei szökevényt.
<Az istenek tényleg a legnagyobb csalók - száműzött kahreivel üldöztetnek egy másikat...>

Nehezen hihető, hogy egy gnóm, akit udvari orkok kísérnek, ne keltsen feltűnést egy ennyire isten háta mögötti településen. Ha valóban itt van, egyelőre fel nem fogható, miképp érte el ezt a hallgatást - talán csendben érkezett, az éj leple alatt, hogy senki sem tud róla? A másik lehetőség - és sajnos ezt is számba kell venni -, hogy egyáltalán nincs is itt, vagy mert történt valami vele, vagy, mert a megbízó értesülései voltak pontatlanok, Atlar mindkét eshetőségre épp elég példát látott már. Mindenesetre dolgavégezetlenül tér vissza Semmar Fogadójába - mint az reggel kiderült, így hívják a helyet -, hogy a továbbiakról döntsön.
Cím: Re:Egy Mechanikus Komponens
Írta: wolftern - 2020. Március 22. 11:49:51
(https://cdnb.artstation.com/p/assets/images/images/017/112/139/large/gregory-shevtsov-highresscreenshot00026.jpg?15546955626)

Játékos: Atlar DiNael


A varázstekercsek ugyan különlegesnek számítanak Satralis világában, azonban az alvilágban megjelenésük nem szokatlan. Ynev népei számosak. Vannak akik a crantai mágia megszállottai, mások a hatalom érdekében -mivel maguk nem bírnak a mágia alapjaival- folyamodnak ezen eszközhöz. Ahogy a híres mondás is tartja: "Megnyisd az erszényt, s meglesz amit kivánsz!" A kockázat nagy, ám a nyereség is legalább-hanem ugyanakkora. Az aranyműves az évek folyamán jól kiismerte a szférák alatti világ mozgató rendszerét. A Hangyavár, a déli part egyik legnagyobb tolvajközpontja, amely legalább két kerületet foglal magába. Kraston és Enor kis halak ebben az óceánban, azonban elég veszélyesek ahhoz hogy tartani kelljen tőlük. Természetesen a felhajtónak meg volt az oka, hogy az "árushoz" küldte Atlart. Ő az aki mindkét felet ismeri, viszont fordítva csak egyikük lehet tudatában az indítékaival. A tekercsárussal egy hosszúra nyúló alkudozás során, a kikötőben ütötted nyélbe az üzletet. Aranydénárok híján igencsak meggyűlt a problémád az eladóval, mire végre sikerült egyezségre jutni. Tucatnyi ajzószert és mérget kellett kikeverned, ráadásul ha! vagy amikor visszatérsz a városba, még tíz arany tartozásod marad Kraston felé. Sem az aszisz, sem a gorviki nem erőltette a vásárlást, ellenben az út hosszú és valószínű hogy Lusio sem védtelen. Ennek tudatában nyerhetsz, némi igazolást.

A bejáratot megközelítve élénk lárma, és a nyüzsgés zaja szűrődik az utcára. Midőn az önjelölt polihisztor átlép a küszöbön, néhány másodpercig, hirtelen néma csend száll a fogadóra. A kyr származék, a legtöbb arcról a meglepődés és a kíváncsiság jeleit olvassa, azonban akadnak olyanok is, akik megvető vagy közönyös képet vágnak. Az ezüsthajú Atlar célirányosan a söntést, és a mögötte álló dzsadot választja. Miközben elhalad néhány falusi mellett, a ricsaj ismét kezd éledezni. A fogadós nyájasan üdvözli vendégét, majd annak kívánságai szerint kiszolgálja azt. Semmar szemmel láthatóan nem olyan szófosó, mint a többi dzsad, ha nem kérdezik ő bizony nem tolakodik egy idegen aurájába. Csakhogy az erszényét is szereti teletudni.
(mínusz 2 ezüst/éj és 15 réz/kaja -ebben választás szerint 2 kupa sör vagy 1 kancsó bor van)
Időközben a Krimó népe -ugyan nem mindenki- csoportba rendeződik és a toroni orgiák mintájára, de attól eltérően egy játékba kezd. Valaha talán ez is a szomszéd kultúrából fejlődött ki, az obaszok nemcsak a vallást, hanem néhány szokásjogot is átvettek Tharr szolgáitól. Az ittas és bódult állapotban lévő emberek, köztük nők és férfiak a nyers erejüket használják egymás ellen, hogy az egyik csoport a másik fölé kerekedjen. Megkülönböztetésként néhányan félmeztelenre, míg a bátrabbak majdnem meztelenre vetkőznek. A hangulat néhány perc alatt felforrósodik, s hirtelen olyan érzésed támad hogy a háromfejű őrülete szállta meg a vendégházat, noha köztudott hogy Abasziszban Tharr hívei igen csekély népszerűségnek örvendenek.

Semmar teraszát végig járva, semmi különöset nem figyelsz meg, ahogy másnap sem találsz szokatlan dolgot a városban. Az emberek a hétköznapjaik szerint tesznek-vesznek, s napközben követőkre sem figyelsz fel. Ha előrébb szeretnél jutni, bizony kérdezősködnöd kell...
Mikor déltájban viszatérsz a fogadóba, a csaposon kívül mást nem találsz odabent...