Elanthesia felfedezésének egyszáz-ötvenharmadik évében hatalmas morajlásra ébered a sziget. Délről gomolygó párafelhő homályosította el a felkelő napot. Madarak ezrei menekültek északnak eszeveszett lármát csapva. Egy az élővilágot kedvelő varázsló, ki értette a madarak nyelvét, kiértette pánikolásukból a következőt: "Menekülj! Jön a föld! Jönnek a szörnyek!"
A varázsló haladéktalanul értesítette a feljebbvalóit, akik értekeztek a Elanthesia vezetőjével, és úgy döntöttek kivizsgálják az ügyet. Mágiájukat bevetve a távolba tekintettek és szörnyülködve látták, hogy egy fél kilométer széles földhíd emelkedik ki a tengerből lépcsőzetesen, és tart egyenesen a szigetük felé. Ami rosszabb, hogy valamiféle sereg masírozott a már kialakult részen, egyenesen feléjük. Futárokat küldtek minden városba, hogy verbuváljanak össze annyi harcedzett férfit, amennyit tudnak és küldjék őket délre.
Mire a sereg összegyűlt a sziget "alján" a földhíd elérte célját és egyesült a déli parttal, a sereg pedig kiözönlött róla és felsorakozott Elanthesia lakóival szemben, akikben meghűlt a vér, mivel a hadat egytől-egyig orkok alkották. A szörnyek kevesebben voltak ugyan, mint az emberek, de jóval nagyobbak és vadabbak voltak, mint ők, így mikor a bestiák se szó, se beszéd támadásba lendültek, rengeteg ember életébe került, hogy legyőzzék őket.
A csatát követő megrázkódtatást kiheverve megkezdődött egy helyőrség kiépítése, hogy ez a borzalom ne következhessen be még egyszer. A helyőrség neve Blackwall lett.
Részlet a Blackwallba kirendelt varázsló, Maximilliam Tracker naplójából.