RPGenerations

World of Darkness (Sötétség Világa) [18+] => Demon, the Fallen => Alkonyi Hajnal => A témát indította: Thyriel - 2019. Április 01. 22:30:31

Cím: Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 01. 22:30:31
Az Abyss
a (Dja-ahk), a Hatodik Nagy Maelstorm tombolása alatt


Valahol a Semmi egy szegletében, a Verem peremén, a Viharok szaggatta Börtön felrepedt falánál, egy Esszencia félt eltépni láncait. Várta, hogy hamarosan megérkeznek az Őrök, hogy a Teremtő parancsára lezárják e rést és a hirtelen támadt remény teljesen elhamvad.

Így tépelődve várakozott még…


(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel




Pokoli zsivajra ébredsz. Lassan egy hete, talán több, hogy szűnni nem akaró vihar uralja az időjárást. Olyan ítéletidő, ami a hírek szerint legutoljára körülbelül ötvennégy éve volt, ez pedig nem kizárt, hogy legalább ennyi időre otthon is marasztalt. Hatalmas dörrenések és vakító villámlások mellett olyan erős szél fúj, hogy félő viszi a tetőt! Az eső keményen kopog az ablakon – senkinek esze ágában sincs beengedni – és persze túl világos sincs, cserében állandó félhomály és szürkület rombolja az ember életkedvét.

Talán még nyűgös is vagy, mert mi tagadás lenne mit tenni! Óhatatlanul is felbukkan a gondolatok között a napokkal ezelőtti keresés eredménye, miszerint Cassiopeia egy csillagkép neve is, nem csak otthonod mitológiájának egy neves alakja. Több érdemi információt nem találtál ezzel kapcsolatban, de a történetet most már töviről-hegyire ismered. Miközben próbálod eldönteni, hogyan tovább, frissen főzött kávé illata furakodik a nózidba, amit nem sokkal később más, ínycsiklandozó illatok követnek.

A dühösen morgolódó Földanya haragja mellett azért akad némi jó is. Mivel a munkahelyeden korábban már felmondtál, így most nem számít mikor ébredsz, kelsz ki az ágyból. Illetve itt vannak ezek a fűszeresen izgalmas orrcimpát remegtető képek is, amiket magad elé idézel az illatok hatására. Először talán csak a szenvedélyes szomszédra gondolsz, de aztán mikor a téged bambuló kutyusra esik a pillantásod, már tudod, hogy nem erről van szó, mert felrémlik, hogy ezen a héten átmeneti tulajdonos lettél.

Egészen másról van szó. Theo jött át tegnap este, lepett meg téged egy üveggel a kedvencedből, aztán felfedeztétek, hogy milyen tréfás az illuminált állapotban eltöltött több órányi játék a hatalmas TV előtt. Abban sem vagy teljesen biztos, hogy magadtól kerültél ágyba, de most jól esik a takaró alól bámulni a kinti időt és elmélkedni azon, hogy vajon ágyba kapod e a reggelit vagy tényleg muszáj lesz e elvergődni az asztalig? Messze már a vasárnap, amikor a lányokkal kipanaszkodtátok magatokat, a következő pedig még távolabbi.

Ahogyan a férfi sem panaszkodott egyetlen szót sem, amikor teljesen elázva-fázva megérkezett, hiszen tudta, hogy egy igaz barátra mindig számíthat. Két ablakot megremegtető dörrenés között azonban halk zene üti meg a füledet, olyasféle, amit Theo csak azokban a pillanatokban választ, amikor rosszkedvű vagy. Most, hogy egy pillanatra csak az esőcseppek kopognak kitartóan, meghallod ahogy dúdol, bár sok tehetsége nincs, szívből jövő hangok valahogy kevéssé tűnnek hamisnak.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 01. 23:06:46
kokopp kokopp kokopp

~Az a kurva eső, hát sosem fog már elállni?~

Fejemre húzom a párnát és megpróbálnék visszaaludni, amikor kávéillat csapja meg az orromat. ~Te jó ég! Kit hoztam haza tegnap este? ~
Aztán eszembe jut, főleg ahogy meghallom a suta dúdolást. Theo. A kedves, meleg jóbarát, Theo. meg kell kérdezzem, nincs-e egy hetero öccse, bátyja, esetleg apja.

/Görög/ Kócos! Gyere ide, ide. -Csapkodom meg az ágyat magam mellet és beletúrom arcomat a még nedves, esőszagú bundába. Theo ezt is elintézte.
Rövid ideig még játékosan birkózunk, aztán végül csak kikászálódom az ágyból, a paplan úgy is a földre csúszott a birkózás közepette.
A bal lábam beledugom a hideg papucsba,~ez az idő még a végén a telet is a nyakunkra hozza~. Hosszan keresgélem a lábbeli másik felét, végül az ágy alatt lelek rá. Teljesen ki kell tekerni a vállam, hogy elérjem, végül, nyögve, nyöszörögve sikerül megszereznem. Diadalittasan emelem magasba a zsákmányt.


Meglehet Theo is felbukkan az ajtóban ekkorra, ha nem, akkor fél lábon ugrálva indulok el a konyha felé.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 02. 11:26:46

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel




Úgy tűnik, hogy az eső a haragodnak, de más érzésednek sem akar engedelmeskedni, sőt, még jobban rákezd, mintha csak azt üzenné, hogy „azt majd én eldöntöm mikor volt elég!” De egy nagyobb szélroham után újra a korábbi erejével kényezteti a füled és minden más érzékedet. Ez utóbbi megint elragad a gondolatok világába, mert tudod, hogy Chami most valószínűleg vagy az ablakhoz tapadva bambul vagy képes volt kimenni és ebben a viharban táncolni. Nagyon szereti az ilyen időt, és ahogy többször is említette: a Tengerek Ura csak emlékezteti az emberiséget, hogy több van földön s égen.

Kezdeti riadalom után már azon tűnődsz, hogy megkísérted Theo-t, de azt is örömmel vennéd, ha lenne egy nyitottabb testvére, rokona, aki legalább ennyire erős jellem, mint a legjobb barátod. Ahogyan a szomszédod kutyusa is az, nem kizárt, hogy ő pedig falkatagnak tekint azok után, hogy mennyit és milyen minőségben vagy vele. Nem beszélve arról, hogy nem volt könnyű megértetni vele, hogy nálad felmehet az ágyra!

A vidáman kócos bundájú eb azonnal melletted terem és hideg-nedves nózijával bököd, arcon nyalint ha nem vigyázol, de az ölelést bizony örömmel fogadja. Mielőtt azonban még karjaiddal fontad volna körül, láttad azokat az aranybarna szemeket, melyben több őszinteség és szinte már emberinek tetsző érzelem ragyog, mint az egész rendőrőrsön együttvéve. Az ázott kutyus illat a legtöbb ember számára nem a legvonzóbb illat, de te nem bánod, sőt örömmel fúrod bele az arcod. Hideg és nedves, de már csak nyomokan, hiszen aki kivitte, nem félt törülközőt használni az eb bundáján sem.

A nedves orr hosszan szimatolt rajtad, ki tudja mit érez? De a birkózás, a játék nagyon is kedvére van. Lógó nyelvvel kajla kiskutyákat idéző mód játszik veled, mígnem eljön az idő és csak vágyakozva néz utánad folytatásért esedező tekintettel, amikor magára hagyod. Mikor rádöbbensz, hogy előbb kicsit nyomoznod kell, akkor érzed, hogy böködnek, talán a keresésre hitték, hogy újra játék van, de nem könnyű begyűjteni a lábbelit, mindenesetre végül azért diadalmasan emelheted fel, amit már vennének is el tőled! Kivéve ha finoman rászólsz, akkor azonnal elengedi.

S valóban, éppen indulnál már, mikor az izmos férfi – itt-ott még nedves hollófekete fürtökkel – belép, kezében pedig tálca mindenféle finomsággal amiről csak tudja szereted. Azt azonnal látod, hogy csak egy személyes minden, tehát bármit is szeretnél, minden a tied, neked készítette. Valahonnan még egy szál friss virágot is szerzett, ami most ott árválkodik egy apró vázában a tálca szélén egyensúlyozva.

Theo /Görög/ Jó reggelt Álomszuszék! – mondja vidáman, mosolyogva – Igazán várhattál volna még egy-két percet! – így oda lett a terve meglepjen – Persze még visszabújhatsz gyorsan, mintha semmi sem történt volna! – ajánlja fel vigyorogva, majd mosolyra szelídülve – Ha inkább asztalhoz ülnél, akkor legalább neked is marad! – néz a kutyára vidáman, aki szintén szimatol s a tálcát nézi
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 02. 12:12:35
A kutya nevelése legyen a kedves gazda problémája. Úgy tekint magára, mint egy nagynéni, ahol  szabad sütit enni ebéd előtt. Élvezi is az állat közelségét és ösztönös barátságát, az emberek közül kevés ilyet tudna felmutatni. Talán csak pont Theot.
Játékos huzavonába kezd a papucs másik párjáért, ahol a győzelmet egy egyszerű paranccsal biztosítja a maga számára /görög/- Engedd.
Kócos jólnevelten huppan a fenekére, kilógó nyelvvel és csillogó szemekkel várva a dicséretet és a játék folytatását. Előbbit meg is kapja egy gyors fejborzolás képében, az utóbbira most nem lesz esély. Sürgető szükség kergette ki az ágyból és a hideg padló még sürgetőbbé tette azt.

/görög/-Tartsd csak melegen az ágyam amíg visszajövök -Surranok el mellette az ajtóban, kevés a hely, hogy elkerüljem, körbeölel az arcvíz illata.
~Van amit még nem tett tönkre ez a vihar? ~ Elcsípem a rózsát, beleszippantva mélyen. Vajon mit érzek, a szabadon nőtt virágok sűrű illatát, vagy a lakásban tartott virágok finom édességét? A zsaruvér...
- Ezt ugye nem Tara néni balkonjáról csórtad? -fenyegetem meg játékosan, a konyhából hátrálva az előszoba felé. Ujjamon apró vércsepp csillan, ~a rózsa~. Hátat fordítva kapom a számba, mielőtt a WC ajtajához érnék.
Hiába kapcsolgatom a lámpát, az bizony nem reagál. ~..sszameg~. Gyorsan kell döntenem, hogy ha fényt akarok, nyitva kell hagynom az ajtót.. Ugyían majd egy éve lakom itt, a nyilvános pisilés sosem vonzott. Magamra maradok a sötétben.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 04. 18:02:56

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel




A kutyus sokkal inkább tekint téged Alfának, mint az eredeti gazdáját, így egyetlen szó elég és megszerezted, amit játékosan nem akartak odaadni. Picit fognyomos, de igazából semmi komoly, így a papucs most csak a lábadon van, nem megosztva két életvidám és szeretetteljes lény között függve.

Theo /Görög/ Rendben. – mosolyodik el, nem értette félre, sajnos ma reggelre sem változott meg ízlése – Nos… khm… tudod, az úgy volt… – pislog rád látszólag bűnös tekintettel, hogy aztán vigyorogva sétáljon tovább célja, az ágy felé.

Nem tudnád biztosra mondani, az sem kizárt, de azért akad virágbolt idefelé jövet. Az illat pedig még akad valamennyi, de egyetlen szippantásból nem tudod megállapítani, hogy mikor vághatták le. Ugyanakkor frissnek tűnik, szóval akár a balkonról van, akár a váza őrizte azt meg, kellemes. De nem vérvörös, csak egy fehér, igaz, élénkvörös szegéllyel.

A vércseppek élénkek, még a sápadt fényt is élettelien verik vissza. Fájt, de csak múló pillanat volt, és most, hogy talán reflexszerűn ajkaid közé kaptad, még kicsit körülötte is csillog. Eléred a célod, de belépve egy kis probléma merül fel. Nem komoly, de azért elég sötét jövőt vetít eléd. Ami az ujjad illeti, mire való egy jó zsebkendő vagy efféle? Leülsz, majd némi hezitálás után behúzod az ajtót egy teljesen sötét világba lépve ezzel.

Dolgod minden részletének végeztével visszatérsz a hálószobába, ahol látod, hogy szeretett barátod az ablaknál áll. Az ágyat kicsit megigazította, például a paplan visszakerült a helyére, ami picit dudorodik, de a tálca ott van az éjjeli szekrényeden és még mindig forrón várja, hogy a tied lehessen. Theo lenyűgözve nézi a természet nyers erejét: ami fák ágait törte le vagy fordított ki gyökerestől.

Ami tengerek hullámait korbácsolta. Ami kukákat borogatott és háztetőket vitt el és még több kárt okozott, amire csak képes volt. Ma, ezen a reggelen tűnt úgy először, hogy talán enyhül. Mintha a zubogó eső nem akart volna egy újabb özönvizet, hogy a szél nem tervezte azt, hogy tölcséren át mindent magába szippantson. Az ítéletidő, ami a Világvége hírnökének látszott, most már csak egy újabb viharos időszaknak látszik.

Egynek a sok közül…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 05. 14:14:28
Még megfenyegetem ismét az ujjammal a virágtolvajt. Na jó, csak virágtolvajlással megalapozottan gyanúsítható személyt, elvégre nem született még ítélet az ügyében. Aztán csupán egy gyors tekintetet kap a tovaringó csípő tőlem, valóban sürgető a dolog.

Visszafelé elbámészkodom a konyha megcsorbult kövén, minden esik szét körülöttem. nehéz volna ráfognom az Univerzum gonoszságára, magamat ártatlan szűznek tekintve, kit elragadott csupán egy sárkány, a csalfa szerencsétlenség. Be kell látnom, ahogy csorbítottam magam az életemen, úgy van kezem a csempe élének megtörésében is. Az indulatos természetem miatt van, ami elő-előtör a nyugodt magabiztosság mögül. Ráadásul azt a tányért is szerettem ami darabokra tört a konyhakövön. A konyhaszekrény tele van szedett-vetett holmival, anyám legnagyobb bánatára. Mit tegyek, ha utálom az egyforma étkészletet? Az éttermekre emlékeztet. Nincs két egyforma poharam, tányérom, bögrém, és én így érzem jól magam, egy tervezett káosz közepén.

Megállok a szobaajtóban, hogy felmérjem a változásokat. Hívogat a meleg, vetett ágy, és korgó gyomrom is a tálca tartalmára vágyik. Az hagyján, hogy berúgtam az este, de nem is ettem tegnap dél óta. Majdnem egy teljes napja! Jól kiütöttem magam, az biztos.  A meleg ágynál és ételnél is jobban vonz egy meleg ölelés. Mintha magunk volnánk egy kiürült világban, utolsó emberpár a következő vízözön előtt. És amilyen az én szerencsém...

Hozzásimulok az izmos háthoz, odafonom karomat Theo dereka köré. Onnét leselkedek ki az ablakon túli ítéletidőre, sok újat nem nyújt a látvány napok óta. Az apró pékség két napja ki sem nyit, és csak remélhetem, hogy a tulajdonost üzleti megfontolás hajtja, nem esett áldozatául a viharnak. Lassan csak számokban mondják be az áldozatok számát.

-Az egyetlen jó abban, hogy kirúgtak, hogy nem kell az utcán lennem.

Hagyom, hogy elnyúljon a pillanat, akár órákig is tudnék itt állni, valóban nincs semmi tennivalóm. Fájón csavarodik meg a szívem, dehogyis nem lennék én az utcán. A kollégákkal, a társaimmal...Csakhogy, ha jobban utána gondolok tudom, engem senki nem hiányol maga mellől, csapongó érzéseimet és gondolatomat kevesen képesek követni. Olyan vagyok, mint a nyári vihar. Egyik percben még villámlik és szakad, a másikban már aranyló napsugár simogatja a pocsolyák tetejét. Ez a vihar most más, nem olyan mint én, inkább mint egy haragvó atya aki gyermekét fenyíti.

El is fordulok tőle, mégis csak hívogató az az ágy. Megkísérlem magammal vonni a fiút, letaglóz a magány.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 07. 11:10:26

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=dlJew-Dw87I)



A feltételezett bűnös, szabadlábon védekezhet. Igazából nem akar védekezni, az ölelést is később pontosan olyan könnyedén fogadja, mint az esetleges vádakat! De mielőtt ide eljutottál volna, még szembesülnöd kellett azzal, hogy a lakásra ráférne egy alapos felújítás. Segéderő még talán lenne, akadna egy-két férfi, aki segítene, de anyagiakban nem állsz a helyzet magaslatán. Talán apránként sikerülne, de mivel csak bérled a helyet a legnagyobb kérdés az, hogy megéri e? Talán alkudozni kéne…

Felidézed milyen romboló erő munkálkodik benned, hogy mennyire heves tudsz lenni és óhatatlanul is a kinti viharra terelődhet a gondolat. A szenvedély és pusztító erő tökéletes képe. Nem kellett messze menned, elég felidézni a korábbi szélviharos eseteket, melyek minden esetben fegyelmivel értek véget és igencsak előtte lebegett a végzetes harmadik. Ami azt illeti, még épp időben érkezett a segítség, nehogy önmagad pusztítsd el. „A változatosság gyönyörködtet” említette valaki korábban és szerinted teljesen igaza van, elég csak a konyhai szekrény tartalmát megtekinteni. Jót tesz neked a káosz, még ha a maga módján rendet is tartasz.

Visszatértél tehát a hálószobába, annak kinevezett helyiségbe és a bőség zavara, a lehetőségek gördítenek elég némi akadályt, mit is tegyél. Éhes vagy, ez nem kérdés, de nincs meleged, a paplan is csábító… ahogy a férfi az ablaknál. Nem kérdés, szó szerint melegségre vágysz, de nem csak testi, lelki értelemben is, így jutottál el odáig, hogy derekat ölelsz és férfitesthez simulsz. Kicsit fáj a fejed, de nem vészes, annyira nem lehetett sok az ital, ugyanakkor mintha visszamaradt volna némi bátorság belőle.

A vékony ruhájú anyagon átüt a férfi testének melege, a közelsége forrósággal tölt el, az ölelésben biztonság és nyugalom vár. Ezt feladva kinézel, de ott mindent látsz, ami a benti pillanat ellentéte. Kivéve talán azt az apró reménysugarat, hogy a pékség felé siető bátor ember bebocsátást nyer. Úgy tűnik, hogy vagy a tulajdonos vagy sokkal inkább egy vásárló lehetett az. Az éhség nagyúr! Te is tudod, a pocid egyre morcosabb, egyre követelőzőbb de mi tagadás élvezi a melegséget amiben most része van.

Theo /Görög/ Aggódtam is volna érted. – jegyzi meg halkan

A pillanat pedig végtelennek tetszik. Nincs ellenére, hogy így tettél, de valójában ez picit öngól. Az férfi illata egyre mélyebbre fúrja magát, az izmos hát egyre vonzóbbnak tűnik, a lélegzésének üteme, a szívének dobbanása, te pedig ki tudja mikor voltál igazán nő utoljára. Felmerülhet a kérdés, hogy tényleg annyira lehetetlen volna, hogy Theo két kapura játsszon? Aztán egy hirtelen gondolatváltás után – talán a tudatalatti akar megóvni egy csalódástól? – inkább a kollégákra gondolsz, akikkel most kint lehetnél.

De csak kevesek szeretik a kiszámíthatatlant, nem sokan értik meg a nyári zápor miért is kellemes és szép dolog. Mindössze néhányan képesek arra, hogy elviseljék azokat a meglepő fordulatokat, amiket te magad képviselsz.

Végül menekülsz. Magad elől képtelen vagy, de mégis megpróbálod. Magaddal húzod a férfit, aki önként követ és bár nem tudja épp senkinek tekinted, egyedül érzed magad, ő most mégis itt van és segít ahogy arra képes. Azt mondják „sok ember közt vagy a leginkább egyedül”. De mi a helyzet most, hogy csak ketten vagytok a vihar aláfestő zenéjével? Milyen magány mardossa a szíved, mily egyedüllét lehet az, amiben ne lett volna eddig részed és miért pont most ily erős a vágy, hogy társra lelj?

A takaró alatt jó meleg van, a férfi közel – az ágyban a falnak támaszkodva bújt be melléd – elérhető távolságra. Akár csak a finom ételek, amik viszont kezdenek kihűlni…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 07. 14:36:03
Szíve egy ritmusra ver az esővel, a csituló viharral.
A pékségbe nyitó ember, -férfi a mozgásából, magasságából ítélve- vonja el tekintetét és gondolatait egy pillanatra. Érezni véli a pékségből felszálló friss kenyér illatát. Teste követeli a maga jussát, és a hasa is, ahogy kordul egyet. A tálcán sorakozó pazar étkek és a kifli, a friss! zsemle illata csalogatja az ágy felé. ~Hogy az ördögbe tudta, hogy kinyit a pék? Igazi varázsló lenne a férfi, akinek szavai nem csak a lelkeket, de a zárt pékség ajtaját is megnyitja? ~

Annyira ösztönös a mozdulat, ez a nő reakciója a férfi gondoskodó, féltő szavaira -ahogy talán Theoban is felébred a férfi, aki gondoskodik a nőről- apró csók csattan. Puszinak indul, de a száj sarkára fog érkezni. Kérdés mennyi ebből a tudatalatti, és melyik fél részéről?
Zavarát leplezendő elbújik a paplan alatt, noha ez sem hoz megoldást a problémájára, a férfi meleg teste túlságosan is közel van ahhoz, hogy ellenálljon a csábításnak. Most az ő háta simul oda a férfihez, miközben a megrakott tálcát óvatosan az ölébe egyensúlyozza. Védtelen pozíció, egy óvatlan mozdulatra az illatos görög tea vagy a forró erős kávé ömölhet a takaróra.

Hosszan válogat az elé tálalt bőséges lakomán. Tej, joghurt, felvágott, tojás, méz és lekvár, sőt sütemény. Máskor három napig nem eszik ilyen bőségesen.  A tejen kívül semmi nem származhat a hűtőjéből. A többféleképp ízesített müzli szerinte tartalmaz minden fontos vitamint, vagy ha mégse volna így, hát azt se bánja, mert ez az egyetlen étel ami elég sokáig eláll, hogy ne kelljen folyton kidobálnia.

-/Görög/- Ezeket honnét szerezted? és mikor? Hmmm... ilyen finom joghurtot csak a nagynéném farmján ettem, utoljára vagy öt éve.

Legalább a gyomra jól fog lakni, és ez némiképp a gondolatait is eltéríti a másfajta éhségről.

Mit mesél róla ez a kapcsolat? -gondolja keserűen. Legjobb barátjának egy meleg férfit választott, akivel biztonságban tartja magát. Mitől is? Az újabb csalódástól, ami jönne megállíthatatlanul, mint napsütés után az eső. Fel-fellobbanó temperamentumát, rendszertelen életét, a fanatizmusba átcsapó lelkesedését, és a sikertelenségnél érzett apátiáját még nem volt férfi aki sokáig elviselje. A viharos szerelmeket, viharos szakítások követték. Az ő lelkén újabb és újabb vérző sebet ejtve, amit persze nem mutatott ki, nem mutathatott ki. Keménynek kellett lennie, vagy legalább annak mutatnia magát, a gyengéket elnyomják.

Talán a változás hozta elő az érzéseit. tegnap még rendőr volt, parancsoknak engedelmeskedett, már amikor ugye.  Társai voltak, fogaskerék volt egy rendszerben, még ha kicsit akadozó fogaskerék, de volt helye. Volt múltja ami megírja a jövőjét.

Most semmi nincs, üres, mint az utca. Nincsenek társai és nincs kinek feleljen, egyrészről csodásan felszabadító érzés, más részről nyomasztóan magányos. Nagycsaládban nőtt fel, később a kollégium és az akadémia is a közösségről szólt, nem is beszélve a szervezetről.  Most egyik sincs, övé az áhított magány és szabadság, kérdés mihez kezd vele majd. Nincs védőháló, ha zuhan, nem nyúlnak utána védelmező kezek. A rendszer kilökte magából.
Miért pont most jut eszébe a Biblia? " A kő amit az építők elvetettek, szegletkő lészen". Apró fejrázással söpri tova a gondolatot, ha most valamiről elmélkedni szeretne az biztosan nem egy kétezer éve élt ember érthetetlen szavai.

/Görög/- Szabadnapos vagy? - túlságosan árulkodó lesz a magas hangszín, pedig lazán szerette volna odavetni a kérdést. Enni már evett, semmi se gátolná, hogy kockulással csapja agyon az időt amíg bele nem ájul az ágyba, hogy a jótékony álom elfedje a nappalok baját. Most mégsem szeretne egyedül maradni. Mintha a vihar a lelkével játszana, s félő tornádót kavar, ha nincs valami meleg napsugár ki csitítsa kissé.
Hátrahajtott fejjel, alulról szemlélve a kétnapos borostát várja a választ. Egy pici joghurtcsepp ottmaradt a szája szegletén, nyelve hegyével nyalja le. Apró pici kis mozdulat, semmitmondó, mindent-mondó.

Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 08. 19:32:08

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



Úgy tűnik, hogy nem csak a te figyelmedet keltette fel a járókelő aki a pékségbe nyitott, így a tervezett vagy épp teljesen véletlen ajakpuszi elmarad, helyette egy teljesen hétköznapi arcot érintő hagy selymesen meleg nyomot. Talán picit nedves is, vagy talán nem nedvesítetted ösztönösen őket mikor elképzelted tudatosan vagy akár tudat alatt a pillanatot? Ez a szívdobbanásnyi idő tehát anélkül múlt el, hogy egy baráti gesztusnál többet Theo arcán felejts.

Talán vigasztal a tudat, hogy valóban férfi lehetett az utcára ilyenkor kimerészkedő ember, vagy épp a pazar és finom reggeli, de ennyi semmi több. Ennyi? Ki tudja mikor kaptál ily sok mindent ezelőtt? Lehetséges lenne, hogy sosem? Eltűnődhetsz rajta, de talán mégsem teszed, hiszen kellhet egy szomorú múlt, amikor ilyen a jelene? Illatozó…

Valószínűleg az, hogy máshol találta meg a boldogságot nem irtotta ki belőle a bajtársiasságot, barátságot és lovagiasságot. Könnyen lehet, hogy van valaki, aki minden reggel ilyesmiben részesül, aki most hazavárná őt, de ő mégis itt ragadt. Igen, most már látod, hogy a telefonja ott hever az oldalára eső éjjeli szekrényen. Mióta forgalomba kerültek ezek a maroktelefonok, sokkal könnyebb lett a kommunikáció.

Mindenkinek.

A paplan puha barát, azonnal rejt, engedelmeskedik kérésednek, sőt, azt is felfedi, hogy egy forró-vizes palackot rejtett eddig, ami szépen meleggé varázsolta pillanatnyi menedékedet. Közben érzed, hogy bebújnak melléd, az izmos láb a derék és… szóval Theo alatt megnyikorduló ágy egyértelmű jelzés számodra arról, hogy mi is történt. Egy takarótok lenne vagy külön? Számít ez?

Odabújsz és befészkeled magad, amire egy halk reszelős nevetés a válasz, torokköszörülés követi, majd valahogy még megszerzed a tálcát, amivel végül teljesen beszögeled magatokat. Komoly problémákhoz vezethet ha most valaki rosszul mozdul, de egy kis izgalom talán… ezek után még? Inkább a finom falatok felé fordulsz, miközben a férfias kezek derekadnál siklanak előre és elvéve egy friss és finom pékárut feltartsák eléd.

Theo /Görög/ Egy kis vajat és lekvárt kérnék. – mondja halkan, tőle megszokott kedvességgel – Tara néni balkonjáról? – érdeklődik, de érzed a hangján a vidámság rezgését – Néha nem kell tudni, elveszted a varázst! – s tudod, hogy bizony nem mondja el

A pszichológia egy veszélyes tudomány. Főleg annak, aki még érti is, jártas benne. Könnyű megtalálni azokat a buktatókat, amikkel rossz szembenézni. Az egész talán ott kezdődik, hogy tinédzserként sem talált olyan fiút aki sokáig mellette maradt volna? Vagy talán az apja tett/mondott valamit amitől teljesen elbizonytalanodott? Lehetséges lenne, hogy tehetsége más irányba vezetné és idős cicás néni lesz belőle nagyítóval?

Theo /Görög/ Még a falat is megállt a kezedben. – közlik veled és segítene, betolja a falatot kezedre fogva finoman

A viharokat kevesek képesek őszintén szeretni. Nem sokan vannak akik megismernék, felfedeznék és megértenék. Talán csak egyszerűen még nem jött el az az ember, aki mindezt megtestesíti. Lehetséges, hogy már ismerné, csak eddig más célok vezérelték, a figyelme nem arra összpontosult? Mindenesetre akárhogyan is legyen, az itt és mostban egy olyan férfi van veled, akivel jó érzés együtt lenni.

Egyetlen dolog javíthatna még ezen.

Azonban nem tud, mert a magány érzete hirtelen oly intenzíven csap le, hogy teljesen letaglóz. Azonban könnyedén térhetsz vissza, mikor egy picit érdes kéz, simít végig az arcodon gyengéden és a hajkoronádat megtisztelik a férfi ajkai. Lehet, hogy nem tud mindent elűzni, talán nem is képes rá, de megteszi amit tud. Neked. Érted.

Egy biztos kéz.

Theo /Görög/ Igen. – nem magyarázta túl a lényeget

A lelkedben tomboló káosz, érzelmi vihar olyasmi, amivel most nem tudsz megbirkózni. Fordulnál, de esélytelen anélkül, hogy ne borítanál mindent. S persze az előtted lebegő kalács is még vajért, lekvárért kiált. Hiába egy-egy korábbi falat, azért ez a férfi ennyivel nem éri be. Látod, hogy éhes, ahogy majdnem lefejeled szegény állát, felfedezed a maszatot a szája szegletében.

Egy pillanatra a helyzethez, körülményhez képest összekapcsolódó szempárok kutatnak valami után, de a suta és esetlen mozdulat végén inkább csak kínos az egész, nem szenvedélyes. Ugyanakkor nem lenne a hozzád legközelebb álló személy, ha ilyesmiért megfedne vagy másképp jelezné nem tetszését. Egyszerűen csak rád mosolyog és letéve a falatot szorosan magához ölel.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 09. 09:21:42
Az a kérges tenyér mely önkéntelenül ~valóban semmi szándék ebben nincs? ~ végigsimít a derekán az utolsó csepp, vagy inkább szikra, Lángra lobban a teste. valóban bent akad a lélegzete is, a pillanatot örökké élni vágyik.
lekvár és méz? Semmi sem olyan édes most mint a férfi illata, érintése, kedvessége. nem tapasztalt még ilyet és a Miért? kérdésre adja magát a válasz: talán sosem merte kérni ezt. Szóval, mosollyal, szemmel, vagy csak léleknyitó kedvességgel. A kemény páncél nem csak védi, börtönbe is zárja őt. Ahogy az eső mossa ki lassan a földet, megnyitva a föld mélyét, az imént tapasztalt figyelmesség az ő szívét nyitja meg, veszélyes dolog, csakúgy mint a föld hasítéka, mélysége nem ismert;  esés, zuhanás, puha talaj vagy szikla lesz a vége?

Az biztos, hogy nem ezt a mozdulatot vágyta, ahogy a falat közelít felé, s az oly önkéntelen mozdulatra érkező elutasítás, megtépi az előbbi pillanatot. Dühbe csap át a vágy, ha nem szorítaná oly nagyon a férfi talán a tálcát is a fejéhez vágná. Jobb volna a nyílt elutasítás ennél a megértő gyengédségnél, azzal tudna mit kezdeni.
mert ez így.. a pillanat az övé, de nem a jövője, hálás lehetne egy hű barátnak aki feladja a kedvese forró ágyát, hogy az övét melegítse palackkal, mégis valami mást érez. Dühöt, minden elsöprő haragot, s mintha a vihar is egyetértene vele, mennydörgés szakítja meg az ég bársonyát, pont ahogy a lelke szakadt meg most.

Ha mozdul a forró kávé az ölébe fog ömleni, innen nincs menekülés, a csapda bezárult körülötte amit maga állított fel saját magának. Mély lélegzettel tér magához, s csillapítja a felgyűlő haragot, ami az arra legérdemtelenebb személy felé irányulna. Halkan reccsen a tálca széle a kezében, reped a fa. Talán elnyomja a mennydörgés moraja, talán csak reflektrál arra, gyenge vízhangként.

Az ablakon pergő cseppeket tükrözi az arca, s mintha az előbbi tombolás után csillapodni tetszene a vihar, s finoman peregnek le a cseppek, az üvegen.. és a falat kalácsra, eláztatva, elsózva azt.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 09. 12:08:27

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



Semmi. Nincs semmi, ami táplálná a tüzet. A szenvedély lángja csak fellobbanni képes, míg a haragé – mely elemi mód tombol, s minek ártatlan célja mit sem sejt arról, hogy elemésztheti – most kap csak erőre igazán. Hihetetlen energia nyugszik benne, akár egy villámlásban, mely aztán erdőket felemésztő tűz forrása is lehet. Ott van benne minden férfias illat, az a picit mélyen rezgő hang, a test közelségének érzete és szív dobbanásai. A tekintetet kitöltő izmos test, legyen az most épp csak egy alkar, ahogy korábban lopott íz, mely még ajkadon ég.

Kíméletlenül szembesülsz azzal, hogy mennyire nem volt része az életednek akárcsak töredéke ennek a törődésnek és szeretnek. Ez lehet a magja minden további viharnak, minden olyan érzésnek, ami általában csak rombolni képes. Ugyanakkor azt mondják, hogy nem eshet örökké. A porig égett erdő is csak egy állomás, az újjászületés körforgásában. Csak tudja igazán élvezni a szabadság ízét, aki már belekóstolt a rabságba! S talán most úgy gondolod, hogy már igen csak jól ismered a fogságot, nem bánnád, ha végre megtapasztalnád a szabadság aromáját, annak minden aspektusát.

A könnyebb út nem mindig a jobb, itt is a pillanatnyi csillapításként megjelenne míg kitombolod magad, de utána nem lenne szivárvány, csak romok és pusztulás. Talán, de csak talán később még megköszönöd a sorsnak, hogy erős férfikarok fosztottak meg a harag rombolásától és még most is óvón ölelnek körül. Vigaszt találhatnál, nem süllyednél egyre mélyebbre az önsajnálát és önutálat örvényében. A kinti villanás talán a könnyek katalizátora, vagy lehet hogy valami más, de most már nem csak odakint esik. Nem érkezik csitító susogás, nem ölelnek erősebben, csak annyit érzel, hogy a belső láncaid mellé magadra zártad a külső rabságod kötelékeit is.

Az ujjaidat sem fejtik le a tálcáról, mely az életét adta érted, s nem érkeznek szavak sem a megértés hangjaiként. Egyszerűen csak ölelnek és hagyják, hogy aminek ki kell törnie, az ki tudjon és aminek el kell fogynia, az legalább csökkenjen. Senkit nem érdekel, hogy mennyi idő telik el, vagy az, hogy ki húzódik el előbb – ami valószínűleg inkább te leszel – de idővel talán az a tálca valahogy csak odébb kerül és adott esetben be lehet menekülni a takaró alá, akár egyedül, akár az izmos karok ölelésében.

Egyetlen dolog az, ami miatt az egész nehezen apad, az érzés, hogy a férfi szíve és lelke talán nem lobbant lángra vágyad nyomán, de a teste mintha picit reagált volna a közelségedre, főleg, ha a hálóinged esetleg picit fel-félrecsúszott…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 09. 13:15:30
Telnek a percek, vagy órák, esetleg eonok. Nincs vége az időnek, nincs vége az esőnek. A csendes záporból zivatar kerekedik, el*-el lassul, csak hogy ismét feltörjön. Odakint és idebent. A fájdalom az ami lassan magához téríti, a tálcán fehéredő ujjai, mely úgy tűnik görcsben maradtak ott. Hiába a pazar reggeli, az éhsége odalett, elveszett az ölelés csendjében.

Kiügyeskedi a tálcát öléből az ágy szélére, egyik ujj, másik ujj, lassan enged a görcs, ahogy csillapszik a könnypatak. Valahogy biztonságosnak tűnik a tálcán tartania a tekintetét, el a mélybarna szempártól. Vajon mit látna benne?  Féltést, kedvességet, sajnálatot vagy lenézést? Meglöttyen kissé a kávé bármennyire is óvatoskodik, keze remegését nem tudja csillapítani. A zsemlére rajzol új földrészeket, ahogy anno a teremtő rajzolta ki talán a földnek vonalát.

Most valahogy el kéne fészkelődni, de vágyja is magán az ölelő karokat. ha másért nem, vigasztalásból. Valahogy úgy lejjebb kéne helyezkedni, belebújni a másik mellkasába, minél nagyobb felülettel odasimulni ahhoz az élettől duzzadó testhez, mi haláltól hivatott óvni Cassyt ebben az apokaliptikus időben.

A takaró alatt megférhetnek ketten moccanatlanul, ám a forgolódás miatt könnyen elcsúszhat az is valamelyik fél irányába. Felfedve a másik csupaszságát, ahogy a lélek csupaszul meg az Igazság pillanatában. A póló pedig biztosan fel fog csúszni, a lány nem hord más hálóruhát sosem, mint bugyit és  egyiket kedvenc, kissé kinyúlt szuperhősös pólóiból. Most épp Pókember bocsájt fonalat a gonosztevőkre keblének ívén.   Már épp elhelyezkedne, elfogadván megelégedve azzal ami jutott neki. Mikor  teljesen biztos lesz abban, hogy most bizony nem tévedett, valami együtt moccant a férfival az ágy túloldalán. Vagy csak mégis vágya, képzelete csalja meg? Most már nem hagyja elringatni magát, múlni tetszik az előbbi önsajnálat, mely emészti a lelket és a testet. Másfajta vágy kell birokra a test vágyával, a tudásé.

Megfordul,addig mocorog amíg ez nem sikerül neki. Teljes testével akar odasimulna a férfihez, érezve az illatát, mellkasának vonalát a vékony pólón keresztül, és minden porcikáját ami oly árulkodó. ~Hogy lehet egy száraz pólónak esőillata? Talán a viharisten maga fekszik az ágyamban~ A gondolat egyszerre kuncogtató, és megnyugtató, a mágia megfelelő válasz lenne mindenre ami ma történt vele. persze ő felnőtt, felvilágosult nő, nem hisz a mágiában. Ahogy a szuperhősökban sem, s nem várja karácsonykor az angyalszárnyak érintését se a szemén amikor kel.

Kezét odafonja Theo nyaka köré, arcát belerejtve annak pólójába. Remélve, hogy nem húzódik el a másik, megtartja őt ölelésében.
/Görög/-Nem értelek, nem értek semmit sem. -leheli oda, talán pont az egyik apró dudor körül pihentetve épp ajkait.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 10. 19:59:28

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



Nem érkezik semmi, ami csillapítaná a kezed remegését, nem látszik a meleg-barna szempárban semmi, ami képes lenne tovább bonyolítani az amúgy sem egyszerű helyzetedet. S bár nem látod, de tudod, hogy téged simogat, hogy aggódva tekint rád és érzed a kezének melegét a hátadon, válladon pihenő ujjait, melyek készek bármikor segíteni, de csak akkor, ha magad nem lennél képes arra, hogy… kilöttyintsd a kávét. Szép folt lett, de semmi olyan, amit ne lehetne némi egészségesen kemény munkával eltüntetni. S mint ilyen, talán a remegés és valami egészen más is csak arra vár, hogy valaki keményen elbánjon a felmerült nehézségekkel.

Kavargó gondolatok és érzések tengerében nehéz a felszínen maradni. Nem könnyű a folyton változó és kiszámíthatatlan hullámokat meglovagolni miközben hol föléd tornyosulnak, hol kiszaladnak alólad. Azonban végül talán partot érsz, legalábbis úgy kapaszkodsz, mint ha nedves homok lenne az ujjaid között, édes szárazföld, melyen végre levegőhöz juthatsz, amelyen elfekhetsz. S minél inkább érezni vágyod a káosz középen, a vihar szemét, annál inkább úgy érzed, hogy a pillanatnyi béke nem lesz olcsó, hogy ha a közepéből újra a sűrűjébe kerülsz, egy nagyobb hullám vissza fog rántani a mélységbe azzal fenyegetve, hogy végleg elnyel.

Úgy tűnik, hogy ennek csiklandozó hullámai már incselkednek a pólóval, de többre nem képesek. Kell e, hogy azok legyenek, mikor a forróság új érzése önt el deréktájon? S mit tehet a test, melyben csak ősi ösztönök munkálkodnak, de érzés és lélek nincs? Vagy talán úgy, hogy az egyre hatalmasabbra növekvő hullám végül tsunamiként söpör végig e parány békés szigeten? Vajon a neves hálószövő hős képes lesz e megmenteni szívének kedvest, vagy elragadja valami körmönfont gonosz, kinek nincs több vágya, mint felszítsa a vihart, majd addig táplálja míg végül irányíthatatlanná válik?

Mily édes képzelet ez, mily élénk vágykép, ha nem délibáb! Mit érezhet a két test, mit rejt a mélység és milyen mélyre lehet benne merülni, elrejt e a sötétség és fények lobban e benne vagy mindaz csak árnyak tengere, melyben nincs helye még egy szikrának sem? S megannyi kérdés, melyekre nincs egyértelmű válasz, de kell e? Ahogy kérdezte a férfi korábban, vagy engedjünk olykor a csodának, a bizonytalanságnak: a Hitnek! De nem, ez nem méltó hozzá, nem engedheti meg, hogy ilyesmi befolyásolja az életét! Nem csalódhat, ha nem vár semmit, pedig ki tudja, lehet hősök veszik körül! Elvesző buksi próbál kizárni mindent, egy halk kérdés pedig megérteni vágyik:

/Theo/ Gyönyörű nő vagy Cassiopeia! – suttogja halkan, szelíden és mégis komoly hangszínnel átitatva – Mint a vihar, ami odakint tombol! Szeszélyes, mint a szél, mely maga sem tudja merre forduljon, hova fújjon! S mindig hirtelen támadsz fel, hogy aztán szépséget hagyj magad mögött. Szivárvány vagy melyet nem értenek, de megcsodálnak. Türelemmel kell lenned, hogy rátalálj arra, aki neked rendeltetett. Hamarosan. Tudom. Addig pedig állj ellen a pillanat csábításának, hogy ne veszítsd el, ami a tied és ami még az lehet. – cirógatják a hajad, a fejbőrödön gyengéd érintés simogat végig

Te pedig tudod, hogy igenis igazi nő vagy, sőt, nem is akármilyen, ha Theo sem közömbös!
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 11. 11:44:32
Hangulat (https://www.youtube.com/watch?v=0pcyjQv_034)

Dagály után apály jön,  Vihar után elcsendesül a levegő, az esőt szivárvány követi az égen. Így csillapul Cassi lelkének vihara is. A cirógató ujjak teszik? A kedves szavak, vagy a szavak mögött felbukkanó figyelmeztetés, hogy elveszíthet tényleg mindent; azt a keveset is ami még megvan. Talán minden együtt. Hozzájárul az előbbi könnyzápor is, hogy csillapuljon a háborgás.
Ahogy érzi testére test reagál a nőiességét is megnyugtatja, noha talán ezzel volt éppen a legkevésbé gondja, nem saját magával, a világgal küzd ami kiveti magából. Elhúzódik egy kevéssé, épp csak annyira, hogy ne legyen oka kényelmetlen szituációnak. Karja továbbra is öleli a barátját, feje annak mellkasába fúrva, szavai tompán szólnak odalentről.
/Cassi , görög/-A türelem sosem tartozott az erényeim közé. Ne haragudj rám.
Olyan most, mint egy kiscica aki odagömbölyödik a meleg, védelmező karok közé. Élvezi a simogató gyengéd vigasztalást, az eső továbbra is a végtelen idő ritmusát veri az ablaküvegen.
/Cassi, görög/- Mesélj a kedvesedről.
Mert mi más volna ami csillapítaná a vágyat, mint arról a kívánatos, el nem érhető ajakról hallani a másik féldicsérését. A gondolatait akarja elterelni, Így is fáj, had fájjon. A seb is úgy tisztul, ha alaposan kivéreztetik, s a szavak talán sóként marják a sebet. Mi kell több a gyógyuláshoz?

Feljebb kúszik kissé, hogy kényelmesebben helyezkedjen el a nagypárnának használt férfiún, miközben kínosan ügyel arra hova kerül, keze, lába. Ahogy a tenger mossa el a homokba írt üzeneteket, úgy tűnik el szép lassan az előbbi kétségbeesett keserűség mely már az öncsonkítás határára sodorta. Ki tudja mi lett volna ha ez a hangulat egy üres hideg ágyban éri? Képes lett volna egy mozdulattal megszakítani a veszteségek láncolatát mindent veszítve?

Ebben igaza van Theonak, tornádóként söpör végig az életen, hogy a következő pillanatban lágy szellő legyen, ami csitítja az érzéseket és vágyakat. Nem ez lenne az első hirtelen cselekedete, csak ezt már utólag nem bánhatná meg.  A csapos jelenlétével mentette meg az életét, a szál virággal, bárhonnan is szerezte. Ujjai önkéntelenül követik a vékony póló ráncainak vonalát, ebben részéről nincs semmi kihívó, zavarát leplezi inkább.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 13. 11:48:50

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



Aztán ahogy jött, úgy el is tűnik. Keserű nyomot hagyott vissza, kínzót és fájón emlékeztetőt. Régen volt már. Talán túl régen is. De a vihar elhalványul a romok melyeket hagyott pedig… de édes érzés is. Finom és lágy, gyengéden kényeztető. Lehet ez csak a korábbi visszhangja és inkább a védelmező lenne a helyes? Az biztos, hogy a viharos szél szelídebbé vált, hangoknak is helyet, majd törődő, óvó és talán valóban figyelmeztető. Lehetséges, hogy igazából csak annyit akart, értékeld azt is amid van, miközben másra (is) vágyakozol. Minden… erős szó, de sosem lehetünk biztosak abban, hogy valóban teljességgel érthető. Szinte mindig kiderül, hogy van még valami, amit nem tekintettünk valaminek…

A testek közti kémia valahogy nem akar múlni, hiába húzódtál el. Érzed, hogy a gesztus mindenkinek jót tett, de a vágy lángjainak több kell, mint egy percnyi nyugalom. A puszta tudat olyan erővel rendelkezik, ami képes áthidalni bármilyen és bármekkora távolságot. Tudod, hogy ha Theo nyitottabb lenne, most nem létezne más, csak az itt és most. De… a fránya de. Így sajnos csak forróság próbál lassan parázzsá válni. Ugyanakkor, ahogy a forróságnak több aspektusa is van, úgy szeretik a kiscicák is melegséget! S őket pedig mindenki szereti. Nos, majdnem mindenki. De itt biztosan. Bújó és gömbölyödő női test pedig amúgy is sokszor viseli a „cica” nevet.

Theo /Görög/ Nem haragszom. – mondja halkan és tudod mosolyog – Nem is baj, ha tudod mit akarsz. – ilyennek fogad el és szeret – Oh. Sosem kérdezted eddig. – lepődik meg, ő pedig nem mesélt róla. Most már tudod, hogy azért, ne bántson téged a magány – Ő az én Adonisom. – kuncog, majd – Nikandros. – mondja ki a nevét, ejti ki ahogy csak egy szerelmes tudja a másikét – Chippendale egy Nightclubban. – kuncog, nevet, ha te is így tennél – Körülvéve számtalan vonzó nővel és mosolyogva, hogy mind őt akarja. – de soha nem kaphatják meg. – Azt hiszem a te tangád is áldozat lenne! – jó kedvű, megosztaná ezt veled is – De ha úgy alakul… – halkítja le a hangját, válik komollyá – Ha valaha is a másik nem felé kacsintana, tudom, hogy ki az akivel megosztanám. – érzed, ahogy a karjai egy pillanatra szorosabban fonódnak, majd ismét lazábbá válnak.

Az idő folyója nem állt meg, még ha csalfa érzet miatt úgy is tűnt. A eme folyam mindent magával visz. Talán a feledés felé, esetleg más irányba, de biztos, hogy sok dolgot képes magával hurcolni. Ilyen lehet a vágy, a fájdalom és keserűség is. S mint ilyen lemossa ezeket, megnyugvást és talán némi gyógyulást is hoz magával. Egészen addig képes erre, míg nem a mozdulatokkal gátat nem szabnak neki, míg a befészkelődés mit sem változtat az ingereken: illatokon, érzeteken, halk lélegzetek sóhajain. Azonban a folyó nem állt meg. Sok mindent visz magával, ezekből is eleget, hogy valóban csak pihenés legyen, már amennyire ezek után az lehet. S a bekapcsolva hagyott rádióból egy sor emelkedik ki a többi közül, mely beleveszik a gondolatok tengerébe:

"Everything that kills me, makes me feel alive!"

A mi lett volna ha, egy szép történet, mert sosem lehet tudni.
Eltévedő magányos kezek, pillanatnyi feszültség kioltásával.
Ideiglenes, de részmegoldás, míg a teljes meg nem születik.
De ez is csak egy eshetőség, lehetőség és változat.
Az igazság… az egy másik történet.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 15. 14:01:01
Valóban sosem kérdezte, ennek számos oka van. Talán így azt hazudhatta magának, Theo érdeklődése több barátinál. Vagy csak elhessegette a tényt, hogy a férfit a szőrös izmos mellkas jobban izgalomba hozza, mint almakerek mellek látványa. Vagy csak Cassi volt túl önző, hogy a másik iránt valódi érdeklődést mutasson. Theo ott volt neki, de ő mikor volt ott a férfinek? Soha tán.

A kuncogás oldja az előző feszültséget, tisztít akár a sírás, mintha napfényt csalogattak volna a szobába a viharon keresztül. A felhők fölött mindig süt a nap.
- Hé! én nem gerjedek mel...~eg sztriptíztáncosokra~- szólt volna a mondat, ahogy felkönyökölve a férfi arcába nevet pajkos játékossággal. Csak hát az a helyzet, hogy..de, most is azt teszi. Bár jó kérdés mennyire egyoldalú a férfi érdeklődése, ha pusztán pár tenyérnyi érintés is elég, hogy felélénküljön a teste. Márpedig úgy tetszik, most, hogy a hirtelen mozdulat lerántotta a takarót, ott lent nincs nyugalom.

Cassi vörösen, mint a virág széle fordul el, zavarában maga köré burkolva az egész takarót. Ám a következő mondatok sokkal inkább felkorbácsolják az érzéseit, dühös lesz a férfira.
-Nekem nem a te Nikandrosod kell, hanem te. -Most már tényleg elhúzódni vágyna, hacsak a takaró sarka be nem szorult volna a férfi alá, s így megint magamagát köti össze, bebábozódva várná a pillangóvá válást. Idegesen húzkodná arrébb a takarót, s ezzel könnyen le is vezeti a feszültségét, oly kevés maradt már benne. A maga módján kedves is lehetne a felajánlás, talán úgy is volt szánva. Ó férfiak!
-Te EZT szeretnéd?
Fordul félig oda, amennyire a takaró engedi, kíváncsiságtól hajtva. Annyira bizarr az ötlet, hogy nem lehet csak úgy elutasítani, nomeg...
-ÉN meglehet megosztoznék VELE, RAJTAD. -nyomja meg a szavakat, s aztán bennszorul a levegő. Egyrészt a lehetetlen testtartás miatt, másrészt, hogy ez valóban az ő szájából hangzott el az imént. Ez még bizarrabb mint Theo előbbi felvetése. Mit hoz még magával ez a vihar?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 15. 21:22:04

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



Akármilyen oka is van, eleddig nem történt meg, viszont most de! Tehát kibújt a szög a zsákból vagy kimutattad a fogad fehérjét, akárhogyan is, de a kíváncsiságod most már olyan, mint egy korábban zárt, de most szirmait kibontott virág. Emlékszel e vajon a kezdetekre, arra, hogy mit kerestél pont abban a bárban és miért is voltál annyira nyitott egy vadidegennel? Számtalan kérdés és apró részlet bújik meg megismerkedésetek történetében, melyet ha szeretnél napfény érhet, ha másképp kívánod, úgy a történet magja nem most szökken szárba, hogy nosztalgia gyümölcsével ajándékozzon meg.

Egy apró kis hangocska azt suttogja, hogy lehet amúgy sem az alma a vonzó gyümölcs számára, hanem esetleg körte vagy ne adja ég, dinnye! De az biztos, hogy a répájára, ami inkább hatalmas… szóval arra nincs gond. Elég impozáns még így is, hogy a bokszer valamennyire rejti a valós méreteket. Aztán az is lehet, hogy nem a kivi vagy barackhéj ami vonzza, hanem valami sokkal selymesebb... megrázod magad? Megremegsz? Akármi is a reakció az a kis vékony susogás nem akar csendben maradni:

„Többet tett érted, mint fordítva. Sokkal többet.”

A napsugarak mosoly formájában, a pászmák kuncogásként érkeztek, de a kinti idő mit sem változott. Az is tény, hogy a felhők mögött mindig süt a nap, ahogy az űrviharok sem képesek elhomályosítani egy csillag ragyogását! Két csillag van itt, kettő, melynek fénye rád vetül, aminek színe annyira ritka, oly titokzatos és varázslatos, hogy könnyen csapdába ejthet. Talán ez volt az egész kezdete, emiatt kezdtél beszélni – meg pár korsó vagy pohár esetleg feles okán – hogy elpanaszold aznapi vagy életnyi gondodat.

Talán a pénztárcád hiányában a közös mosogatás lett volna?

Theo /Görög/ Valóban… – értene egyet ösztönösen is

Eközben rádöbbensz, hogy az a pár tenyérnyi, nos, az inkább teljes test, nem kevés intimitással, de annál kevesebb fedett bőrrel történt. Az ilyesmi pedig nem múlik el csak úgy, nem, ha a hormonok megfelelően működnek. Talán a lélek és szív másra vágyik, az áruló test nem maradt néma. Ugyanakkor nem teszik szóvá a vágyadat, az elharapott mondatot vagy azt, hogy minden, ami eddig a folyó terelése mellett szólt, most kiderült, hogy semmit sem ér. A vörös csillagok előtt hosszú élet áll, a vörös virágok pedig gyönyörűek. Úgy tűnik, hogy a vörösség vonzó a férfi számára, mert akár a méhecske az élénk bimbóra…

A dühöt a férfi most nem tudja kezelni. Váratlanul éri, és talán jogtalannak is ítéli, mindenesetre az elhúzódás sikerül, csak nem úgy ahogy te tervezted. A következő pillanatban bebázódva esel a földre, így puhán érsz talajt, de nem önszántadból. Amikor felnézel bosszúsan/mérgesen és mondanád a továbbiakat egy komor tekintettel találkozol. Ellenben mit lehet tenni ha már belekezdtél bizonyt te befejezed. Amikor a az ártatlanság pírja átváltozik a düh vörösségévé, akkor a férfi felkel az ágyról és mint a villámok fényében kirajzolt görög isten tornyosul föléd, hogy megragadjon és felhúzzon.

Talán csókot vársz?

Lehunyt szemmel vagy tágra nyíltan várod, ajkaid éhesen kapnak utána vagy beteljesülésre vágyva csak leheletnyit vannak nyitva? Elcsendesülsz, vagy tovább mondod a magadét? A szíved a torkodban dobog. A düh vagy a vágy, a kettő együtt hajtja e most? Lélegzeted mennyiben sóhaj és mennyire a harag szele? Akárhogyan is, az érvelésed erős, a szavak kemények – akár a férfi – és bizony látod, hogy célt értek. Nem úgy, ahogy te szeretted volna, nem épp önző vágyaid beteljesüléseként, hanem sokkal inkább valami egészen más, de hasonlóan nedves mód:

A vihar cseppjeit érzed magadon.
Nem sok kell és teljesen elázol.
Dideregsz, melynek talán csak egy része a hideg.
Megdöbbentél és megszeppentél vagy…

Theo /Görög/ Engem annak nevezel és hívsz, aminek akarsz. Úgy bántasz, ahogy kedved tartja. De Nikandrosról egyetlen rossz szót sem mondhatsz büntetlenül! – ez utóbbi pedig szúr és igen hideg, főleg, hogy takaródtól is megfosztottak. Halkul a hangja, figyelned kell, mert különben alig hallod, de: Megértem, hogy fáj, hogy gyötör és kínoz. Mióta csak ismerlek, egyedül küzdesz a világgal alig adva helyet benne a fénynek, a reménynek és lehetőségnek, legyen az barát vagy szerető, esetleg társ. Nem hagysz helyet senkinek és semminek. Változz Cassiopeia Tatopulosz, különben egy nap arra ébredsz, hogy öreg cicás néni lettél! – kivár picit

Aztán lassan a kezét nyújtaná, hogy visszahúzzon, egy forró fürdő felé tereljen…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 16. 08:46:25
O hogy is ne emlékezne a legelső találkozásra! Valahogy odakeveredett az apró kis kocsmába, jórészt törzsközönség jár oda, s mostanra ő is az lett. nem is hitte volna, hogy ilyen helyen valaki tényleg képes jól kikeverni egy Singapore Slinget, vagy hogy csak akár tudják is itt az mi fán terem. A Painkillerrel folytatták, majd jött a fogadás, hogy vajon a szépszemű csapos fogy ki előbb a tudásból és alapanyagból, vagy a nő esik be a pult alá. Cassi vesztett. Másnap az iszonyú fejfájás mellé még szembesülnie kellett azzal is, hogy ismét bevállalt egy hülyeséget. Theo vajon emlékszik még arra mi is volt a fogadás tétje?

Végül is ha úgy vesszük sikerül megszereznie a teljes takarót, mint csatát, csak épp az ágyat veszti el, a csatateret közben. meglepődik csupán, de dühös nem lesz, sőt még az ösztöne se jelez veszélyt, hogy védekeznie kéne, pedig ez a helyzet igen csak kiszolgáltatottá teszi. megbízik a szépszeműben, még akkor is, ha azok ragyogását vihar sötétíti el. Megbízott így valaha is bárkiben, akár csak a testvéreiben is? Theo talán közelebb fért a lelkéhez mint bárki más. A teste pedig? A rendőrakadémián nem volt hiány izmos mellkasokban, kockás hasban, önmagában ez kevés, hogy halovány érdeklődésnél többet csikarjon ki, ennél több kell, valami ami belülről fakad. Könnyen lehet ezt a belső sugárzást nem találta eddig senkiben, nem volt még férfi aki napként ragyogja be az ő lelkét. A barátnői.. igen, a trió az egy más kérdés, a sajátságos kapcsolat csak kitölti az életből hiányzó réseket, de nem helyettesíthet semmi hiányt.

Az sem kizárt, hogy a tiltott gyümölcs tűnik édesebbnek, a legmagasabb ágon termő barack, s ez vonzza őt, mint nyári éjjen ablakon beröppenő rovart, ki aztán csapdába esik odabent, s a történet vége pusztulás.

Meglepetten pislant fel a férfira, érdeklődve várja mi fog történni, s ez a hullám a vágyét oltja ki, ahogy tengeren egymásnak futó hullámok enyésznek el egymás erejétől. nem fog tiltakozni amikor karba veszik, s csak akkor eszmél fel miféle csel is készült amikor saját erkélyén veri őt  a hűvös eső. testét csillapítja a vihar hidege, ahogy másodpercek alatt ázik át teljesen. Fekete haja nedvesen tapad a fejére, egy kóbor tincs vándorol csak a szeme elé, és vezeti az ég vizét mellei közé, ahol pókember szemmel láthatóan jól érzi magát, s a pókfonál megvezeti a tekintetet hogy biztosan látszódjék, Cassi bizony fázik a hirtelen megerősödő szélben. nem mintha ő ezzel most törődne. Erre a reakcióra nem számított, sem a tettre sem a szavakra.

- Nem mondtam egy rossz szót sem!
Tiltakozik az igaztalan vád ellen, mert felróható neki több is, de ez, ez pont nem. nem nyúl a felényújtott kézért, a férfi mellkasára téve tenyerét tolja beljebb Theot, finoman. Eddigre úgy átázott, hogy az a póló már többet árt, mint használ, s ahogy közben testük pillanatra összeérhet, a férfi pólója is szolidárisan magába szívhatja az esővizet.
Még tiltakozna a többi ellen is, hogy ő nem is olyan, és különben is. Tiltakozhatna de nem teszi. valami odabentre forrasztja a gondolatokat. Ez nem évődő barát most vele szemben, nem óvó szerető, s az okos bátty szerepét sem ölti magára. Mintha súlya volna a szavaknak most, ereje, s a jövő tárulna fel egy pillanatra úgy, ahogy az ég kárpitja hasad meg a villámlástól. Ez mindenféleképp bejutásra kell ösztökélje a lányt. Most még az öregkor is szép ígéret, egy macskával.

Véget kéne vetni a kínos jelenetnek most már. Amilyen jól indult ez egy bőséges reggelivel, kedves virággal, rosszra fordult,  s fordulhat ez még rosszabbra is. Néha kívánja, visszafordítani az időt. Talán jobb lett volna csak megkenni azt a kalácsot. Talán.  A hideg eső kijózanította, mintha most ébredne csak igazán. Vágyja vissza az álom melegét, mert nem csak a teste remeg a hidegben, odabent a szív is reszket.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 19. 10:52:21

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



A kis kocsma a nappali része volt annak az éjszakai szórakozóhelynek, amelyről mint kiderült, Theo kedvesének munkahelye. Ez az apróság, amit így említettél nem más, mint az állandóan vendégeket fogadó előtér, mely aztán folytatódik az éjszakai életbe csábító látszólag teljesen érdektelen ajtóval. Ott pedig ha az ember belép, akkor találkozik egy teljesen másik világgal. Theo pedig hol itt-hol ott dolgozik, mikor épp hol van rá szükség. Elárulta azt is, hogy egy nap szívesen lenne tulajdonosa a helynek, de úgy érzi, hogy ehhez még sokat kell tanulnia.

Az az éjszaka nem volt olcsó számodra, de valószínűleg minden petákot megért, mert egy életre-szóló barátságot kötöttél. A tét, nos, az bármi is volt, kétségtelenül teljesítetted a rád eső részt, míg Theo, úriemberhez méltóan csak akkor említette meg, amikor magad is okot adtál rá. Azóta több fogadás is volt, de talán az a bizonyos volt a legérdekesebb mind közül. Az biztos, hogy az állítólagos mondás, miszerint: „Sosem felejted el az elsőt” itt is teljes mértékben megállja a helyét. Ahogy éppen most te is…

Előbb takaródat vesztetted el, aztán a barátod türelmét, majd a korábbi szenvedély forróságát. Előbb a hálóvető szuperhős dacolt a veled szemben álló Istenszerű lénnyel, majd taktikát váltott és a rád zúduló záporral feszített volna ki olyan csábításra alkalmas hálót, mely második bőrként tapadt az amúgy igen vonzó testedre. Azonban hiába mindkét stratégia, a vereséged elkerülhetetlennek látszik, és bár te mindent megtettél ami hirtelen eszedbe jutott vagy az ösztöneid súgták, most láthatóan átléptél egy határt…

A bizalom különös dolog. De mint minden más az életben, ez is változik. Gyengülhet, de erősödhet is. Szerezhetsz újat, elveszíthetsz régit. Elárulhatják, és ellened fordíthatják. De nem úgy Theo, aki évek óta kincsként őrzi mindazt, amit azon egy estén megalapoztatok. Egy pillanatra el lehet tűnődni azon, hogy nem volt e benne a magány elől menekülés, hogy egy ilyen férfit meghódítani micsoda kaland lenne. S aztán szembesülni az egyetlen, de leküzdhetetlen akadállyal, majd elfogadni azt: lehetett a pillanat, amikor ez a bizalom egy új szintre lépett.

Az esőcseppek – amik hidegek, szúrnak, szinte ütnek, oly erősen hullnak alá – elmosnak minden réstöméssel kapcsolatos gondolatot és érzést, a meglepettséget és persze tiltakozást is. Nem csak neked jut belőle – bár a nagyobb része a tied – de a férfi Isteni megjelenését is csak tovább erősítik. Mint Zeusz a villámok ura, áll előtted és bár harag nincs az arcán, de egy pici csalódást mintha felfedeznél. Megbántottság lenne inkább? Nem tudod eldönteni, mert a folyamatosan arcodba hulló esőtől örülsz, hogy a körvonalakat látod.

Theo /Görög/ Ebből látszik, hogy nem értetted, amit mondtál. – mondja szomorúan – Lesz időd, hogy átgondold. – biztosít arról, hogy adni fog neked, ahogyan most egy kezet is

Közelebb lépsz, amire kérdő tekintetet kapsz, de végül mellkast érintesz. Tolnál, unszolnál, de valójában ennyi erővel az Olympus-t is megpróbálhattad volna eltolni. Emiatt könnyedén találkozhat a két test, melyek mind a hidegről árulkodnak. Mindkettő vágyja a melegséget, menekülne az ítéletidő elől, egyik sem kíván sokáig itt maradni. S mégis, a szikla nem mozdul, a kő ellenáll és dacol. Te pedig minden szívdobbanással közelebb vagy a meneküléshez, melyet a túlélés ösztöne diktál. Ellenállhatsz, de perc sem kell, hogy reszkess és dideregj, hogy szinte bele akarj bújni a másikba, védelmet keresve.

A villám festi meg ezt a képet, dörgés ad alá háttérzenét, majd a férfi ragadja meg a karodat erősen, de mégis finoman, hogy behúzzon a vihar elől. Nem venné a szívére, ha miatta fáznál vagy betegednél meg akár annál is jobban. S mikor a gondolataid a vereség körül cikáznak, azt veszed észre, hogy reszketve-remegve, vizes lábnyomokat hagyva a padlón a fürdőszobába visznek. Hallod, ahogy kattan a kapcsoló, de nem érkezik fény. Valami motyogás, talán nem épp ildomos szavak után azért a szinte elhanyagolható fényben betolnak a zuhany alá és rád nyitják a vizet.

Előbb hideg, majd fokozatosan melegedő, végül már elég forró, hogy elűzze a korábbi élményt, talán a rossz emléket is. A hálóruhádtól nem fosztottak meg, és a férfi sem csatlakozik, de látod, hogy egy nagy és puha törülközővel dörgöli magát. S megint a villám fénye világítja meg a testet, mely pillanatra el is vakít, hogy aztán a következőnél lásd, már egyedül vagy. A meleg, már-már forró víz zubog rád, míg odakint a vihar teszi ugyanezt oly hidegen, hogy ha mégis rá gondolnál, talán ösztönösen a csapot keresd, forróbbra vedd a vizet.

Egyedül maradtál.
Gondolatokkal,
Érzésekkel,
Emlékekkel…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 19. 22:02:31
Nem lehetetlen, hogy tovább romoljon a kedv és a hangulat, noha a mélypont közelinek látszik. Nem is akar válaszolni ott kint a hidegben dideregve Theonak, csak hagyja, hogy vigye a melegbe. Nem fogja hívni, sem kérni, sem édesgetni, hogy csatlakozzon hozzá és együtt felmelegedhetnének. A csalfa játszadozás nem vonzó számára, sokkal inkább, hogy összeszedje magát a tegnap éjszaka után immáron rendesen. Hagyja, hogy a sötétben a meleg cseppek simogassák ki róla és belőle a mocskot. Behúzza magára az ajtót, a sötét meleg zuhany pedig visszaröpíti őt az anyaméhbe, ott még minden rendben volt. Átgondolni valója akad bőven, hogy is jutott ide attól az első pillanattól amikor magára eszmélt.

A vízszámla megugrik majd, a sötétben az idő állni látszik idebent.

Mire kilép a fürdőből megráncosodik a bőre is. Tetőtől talpig törülközőkbe bugyolálva lép be a konyhába, vagy a szobába, magamögött tudva hű társként a párapamacsokat.

Ha a konyhában találja Zeusz követét, a tálcát hozza majd oda, ha a szobában, az ágy szélén ülve emeli ölébe a tálcát. Bárhogyan is van, szembe ül a férfivel, és nem szól addig amíg vastagon nem keni lekvárral az egyik kalácsszeletet, s azt osztva meg, kínálja oda.

-Szóval. Elmondod, hogy min bántódtál meg? A gondolatolvasás még mindig nem erősségem.

Őmaga jóizűt harap a kalácsba, de figyelme a férfin van teljes egészében. Úgy tetszik az előbbi tüzelő macska sehol nincs, ismét a régi önmaga.
A fehér lepedők úgy zárják körbe a testét, mint kagylót a héja, s meglehet nem csak testét óvja burok.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 21. 14:07:24

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



A forróságra szinte már jeges hideg zúdult, azonnal kioltva minden melegséget. Képzeletbeli párapamacsok születtek és azok is ijedten menekültek, reszketve attól, ami érhette őket. Nem is találtak vissza még akkor sem, amikor már nem volt veszély, helyettük mások, újak születtek. A zubogó víz lassan elűzte mindazt, ami korábban megfagyasztotta a pillanatot és a sötétség mindent elrejt jótékonyan.  A sötétség…

Nem zavar meg senki és semmi. Nem fogy el a meleg víz, nem ragyog fel semmilyen fény és más sem képes betörni a magányodba – nem mintha megengednéd nekik. Ellenben vannak dolgok amik elől akkor sincs menekvés, ha tudomást sem akarunk venni róla. Ilyen az, hogy milyen lenne a férfivel együtt itt lenni, vagy éppen az, hogy mennyire jó lenne megint apró picilánynak lenni…

Az igazság azonban végül mindenkit utolér. Nem számít az idő, a hely vagy bármi más, a valóság alakot, formát vagy ki tudja mit ölt magára és kíméletlenül megmutatja az arcát. Hosszú percek egyre gyűlnek, ki tudja mivé állnak össze, míg végül teljesen átázott, a víz nyomát magán viselő nő ki nem lép onnan. Míg te ki nem lépsz magányos erődödből.

A víz, az éltető elem egyben tisztít is. A bűn, a mérgek és letapadt gondolatok egy részét magával vitte, elragadta, de mindenre nem volt képes. Ennél több kell és azt a rituálét is másképp kell elvégezni. De a finom és puha törülköző védelmezően ölel, felszívja a maradék cseppek nagyrészét és próbálja megadni azt az érzést ami elég erőt ad az elkövetkezendőkben.

Azonban sem a szobában, sem pedig a konyhában nem találod a férfit, az étel pedig már régen kihűlt. Úgy tűnik, hogy valóban megadta neked az időt – amit ígért – hogy visszatalálj önmagadhoz. Nem beszélve, hogy magad is ezt erősítetted benne, amikor hosszú ideig a fürdőbe zárkóztál, mint aki nem akar, nem kér a barátja jelenlétéből. Lehetséges, hogy azzal kizártad őt, úgy értelmezte, hogy ideje távoznia?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 21. 19:25:56
Leülök magányosan a kaláccsal, de keseredik az édes lekvár is. Legalább kócos örülhet az extra falatoknak.
Egy fél óráig jól éreztem magam, és hittem valóban rendbe jöhet minden. Hiba volt hinni benne, soha semmi se lesz jó, mintha az arany is hamuvá válna a kezem alatt, mintha átok ülne a léten ami vagyok. Az utcát bámulom, a fel-felbukkanó alakokat, megsűrüsödnek az emberek, felbátorodnak vagy csak alkalmazkodnak az esőhöz. Az ismerős alakot persze nem látom köztük, magam sem hiszem, hogy felbukkanna. Eljátszom a gondolattal, hogy ki mit reagálna lezuhanó testem láttán. A volt kollegák biztos nagyon utálnának, egy rémálom az esőben helyszínelni.

Végül úgy döntök ezt a corpust nem töröm össze egy darabig, de jobb híján ölni fogok. mennyire beteg dolog már, hogy a vér és a halálsikoly mindig megnyugtat? Úgy döntök magával az Ördöggel szállok szembe. Némi hezitálás után az íj melett döntöttem, mint hangulatomhoz illő fegyver. A magányos gyilkolás kevésbé vonzott az üres lakásban, magamfajtákat kerestem. A szerveren szerencsére nem csak én voltam unatkozó, így egy ötfős csapat tagjaként hamarosan belevetettem a démonok megölésébe. A Diablo mindig is a kedvencem marad, alig várom, hogy kijöjjön jövőre az újabb rész.

Sötétedésig toltuk, sajgó hüvelykujjam figyelmeztetett az idő múlására.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 21. 21:36:25

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - a feltámadó Rádióból  (https://www.youtube.com/watch?v=ZbZSe6N_BXs)



Végeztél, kijöttél és kerestél. Nem leltél, ezért a korábbiak fényében a maradék életkedvedet is mintha elpókerezted volna. Sosem tudtál jól hazudni, de az élet néha rákényszerített. Most is csak egy ember hinne neked, az aki valóban hinni akar (és elég hülye, hogy ne lássa nem akarod elmondani az igazat). Így az öngyilkosság gondolata oly erővel tör rád, hogy az étvágyad sietve eltűnt az ízek pedig olyanok, mintha máris hamuval lenne azon a huncut  nyelven ami annyi mindent képes néha összehordani.

Azonban a folyó tovább folyik, az Óceánok mélysége más rejt számodra.
Nem sötétséget ez egészen biztos!
Lehet, ha nem vagy magad alatt feltűnik, hogy a rádió is csendben volt.
De most nem csak az szól újra, fény tölti ki a pillanatot.

Theo /Görög/ Kicseréltem a biztosítékot! – jön be a férfi, arcán nem látod a korábbi komorságot

S míg te mindenféle átkot sejtesz a háttérben, valójában egy barát gondoskodott arról, hogy elűzze a sötétséget. Korábbi feszült pillanat is mintha már ezer éve lett volna, most, hogy a magányod nem létezik és Theo nem hagyott magadra. Az embereket bámultad volna, de talán csak egyetlen egy az, aki most minden figyelmet magának követel. Valaki, akiről azt hitted magadra hagyott a legrosszabb pillanatban. Akkor, amikor leginkább szükséged lett volna valakire, egy barátra, annak erős karjaira és biztonságot nyújtó ölelésére…

Theo /Görög/ A morcosság sok energiába kerül! – közli veled, amikor észreveszi, hogy végre falatozol abból, amit neked készített – Gyere, megmelegítem neked, ami kihűlt! – indulna is a tálcáért
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 22. 11:26:43
...Végül úgy döntök ezt a corpust nem töröm össze egy darabig, de jobb híján ölni fogok, magával az Ördöggel szállok szembe. Mintha a gondolat is elég volna, hogy valahonnan, talán a pokol legmélyéről térjek vissza a valóságba. kezem elengedi a kilincset ahogy a rádióban felcsendül egy vidám dal. Nem is emlékszem mi szólt eddig, mintha valami beszippantott volna, egy sötét hely, ahol nincsenek hangok, színek, szagok, nincs semmi. Fuldokló nyeli így a levegőt, ha végre megkapaszkodhat valamiben. belehunyorgok a fénybe ahogy elfordulok az ablaktól. Hiába tombol odakint a vihar sötétbe borítva a nappali utcákat. Idebent fény van,  vidám hangok és virág illat. Az egy szál rózsa illata betöltené az egész szobát.  vagy a belépő férfi hozza magával az illatot?
Úgy meredek rá mint aki kísértetet lát, vagy inkább jelenést. Felemelt kezemmel önkéntelenül dörzsölöm meg a szemem, és mintha idő kéne, hogy a hang eljusson a fülemig, vagy hogy egyáltalán felfogjam a szavak értelmét. ~Biztosítékot? ~
Bár értelmet nyer a rádióból felcsendülő dal, és a hirtelen fényár is a szobában. A világítás itt sem működött, fel sem tűnt, a félhomály elég volt eddig a háló-nappaliban.  Mindenre van racionális magyarázat, sötétre és fényre, csak egy kiégett biztosíték, biztosan a vihar miatt, villámcsapás túlterheli a régi hálózatot. Mindenre van racionális magyarázat, de kit érdekel, mikor felbukkanó őrangyalt látok az ajtóban, megesküdnék a glóriára is a feje körül. persze az csak a konyhai lámpának a fénye, hiszen mindenre van racionális magyarázat.

A férfi nem fog eljutni a tálcáig azonnal. Cassi pár ugrással szeli át a szobát, mint akit ágyúból lőttek ki, és a férfi nyakába ugrik, Hogy elölről vagy hátulról az most mindegy lesz, Theo nyakára erős ölelő karok fonódnak, derekát hosszú  combok fonják körbe.
-/Görög/ Theooooooo!-sikkantja már a férfin csüngve, boldogan.
hacsak a férfi meg nem billen, ott fog lógni, mint éretlen barack, s talán még a szuszt is kiszorítja őrangyalából egy pár szívverésnyi időre. Azt biztosan nem hagyná, hogy elessenek, akkor leugrik, s ha kell megtámasztja magukat.
Akárhogy is telik ez a másodperc, a törülközőt nem ugrándozásra találták ki, annak a betűrt csücske kiszabadul és letekeredik, lecsusszan a földre, mint kígyó az almafáról. Késő lesz már utánakapkodni.

Hacsak Theo meg nem akadályozza, gyors szégyenlősséggel kapja maga elé a csalárd anyagot, most épp érett almának tetszik ahogy belepirul önkéntelen kitárulkozásába.
-Addig én felöltözöm.
Próbál majd hátrálni pár lépést, nagyon is figyelve , hogy szemeit végig a férfi arcán tartsa.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 23. 11:49:25

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



Úgy tűnik a világ összeesküdött ellened. S te mégis dacolsz, nem érdekelve téged, hogy elvesztetted a munkád, az otthonod meglehetősen leépült – mint az aki most épp benne lakik – vagy a tény, hogy valahogy sikerült annyira összekülönbözni Theo-val, hogy teljesen magadra maradtál. Ezúttal úgy tűnik, hogy nincs már senki, aki elviselne tovább…

De nem adod fel! Nem adsz munkát a kollégáknak, nem ijeszted meg a kevés járókelőt és leszel egy széljegyzet a helyi újságban. Egyszerűen úgy döntesz, hogy mindez nem éri meg! Nem, sőt! Megerősödve lépsz tovább, magad mögött hagyod mindazt ami visszahúzhatna és csak előre mész! Nem számít semmilyen belső vagy külső vihar, semmilyen akadály! Kitörsz ebből!


Az Abyss
a (Dja-ahk), a Hatodik Nagy Maelstorm tombolása alatt


A szabadulni vágyó Esszencia végül belevetette magát a Vad Viharba, hogy megtapasztalja a megkínzott Lelkek őrjítő kavargását, hogy érezze amint bele akarnak kapaszkodni, ahogy utána kaptak vagy megpróbálták útját állni: sikertelenül! Átvágott köztük gyűlölettől telve vagy keresztül rajtuk az öröm és mámor érzetével. A Teremtő Szolgái ekkor sem jelentek meg, csak a Förgeteg csapott le rá: el akarta sodorni, szét akarta szaggatni, de minden erőfeszítése hiábavaló volt a Bukott, a Szabad Bukott ellen!


(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Rádió, zeneváltás után (https://www.youtube.com/watch?v=lu5xZTlHzkg)



A vidám dal mosolyt csal, elégedettséget, hogy jól döntöttél! Nem adod fel! Megerősít ebben a finom virágillat is, hogy a legnagyobb viharban is valami szép és vonzó, hogy hiába ez a nagy teátrális tombolás odakint, igenis dacolni lehet vele! Ahogy úgy tűnik a sorozatos árulás és csalódás érzete is csak benned próbált szárba szökkenni, de a legjobb barátod, a férfi, ez a görög félisten bizony nem hagyott magára!

A következő pillanatban – némi csipás dörgölést és villánként cikázó gondolatot követően – már a nyakában vagy, kapaszkodsz, és orrotok szinte összeér, a távolság köztetek a korábbi bensőséges hangulatot idézi meg. Nem segít a helyzeten a magát megadó törülköző is, mintha azt suttogná „Jól van már gyerekek, essetek túl rajta!”

Theo /Görög/ Hmpf… - szakad ki belőle, a váratlan okán, de reflexből tart meg popsinál.

A pincérről most kiderült, hogy az izmai nem látvány, valódi erő lapu bennük, bár picit hátrébb dőlt a súlypont miatt, nem kizárt ösztönösen is követted. Érzed a kebleit alatt dobogó szívét, a légzését, ahogy hol egymásnak feszül, hol picit eltávolodik a két (felső)test, és azt, hogy tekintetében akad némi meglepettség is a csillagszerű fénypontok ragyogásán túl.

Theo /Görög/ Ha tényleg… tényleg szeretnéd és szerinted nem teszi tönkre a barátságunkat…– motyogja, kissé zavarban van

Nem attól, hogy a tested neki simul vagy az övé nincs fából, hanem egyértelműen amiatt, hogy csalódást okoz. Fél attól, hogy elveszítheti a barátját holmi ostoba testiség miatt, amiben lehet nem is tud eléggé kedvedre tenni. Nem vagy lélekbúvár, de ezek az érzelmek ott hullámzanak a tekintetében, feszültséget a testében.

Ha mindezek mellett még mindig lemászol és pici távolságot képzel, akkor…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 23. 13:06:29
Már épp menekülőre fogná a törülköző után, kerülendő az előbbi kínos szituációt. Épp csak megszáradt, és legesleginkább Theot nem akarja elveszteni, most már tudja milyen érzés lenne a férfi hiánya. perceken belül a második meglepetést okozza neki a szépszemű, a mesékben mindig három van. itt is így kell lennie, mert ez nem lehet a valóság.

Az az erős. kissé kérges tenyér majdnem a legjobb helyen van. ~Mit dolgozhat még? ~ Igyekszik feloldódni a csillagragyogásban, megőrizni a pillanat varázsát, örökre. Hiába az erős elhatározások, ha a teste őszintén reagál, ez az igazság pillanata hazudni lehetetlen volna, nem is akar.

/Görög/- Kívánlak mióta megláttalak -lehel finom csókot a görögvonalú orra- szeretném, ha szerinted nem teszi tönkre a barátságunkat.
Folytatná lejjebb arra a mézillatú ajakra lehelne, hacsak egy villám nem cikázna át épp az égen, és egy gondolat az agyán. megmerevedik egy pillanatra. ~Ne legyél hülye Cassi, épp elszalasztod a lehetőséget.~

Csakhogy van ami a vágynál is erősebb, ez pedig a lelkiismeret. Így hacsak Theo el nem húzza az arcát tőle, összeér az orruk és egymásba kapcsolódik a két szempár. Sosem járt nős férfival, sosem szerette el más barátját. Belé nevelt erkölcs, belső tartás? Vagy csak túl sok "szerelemféltésből" történt halált látott. Egyszer derült ki egy férfiről, hogy nős. Az illető örülhetett, hogy nem hajították a ruhái után, hanem a lépcsőn távozhatott. A csalárdságot nem bocsájtotta meg senkinek, magának sem.

Vannak mondatok amit nem kéne kimondani, vannak kérdések amit nem szabadna feltenni. Most van a lehetőség, hogy beteljesítse a vágyát, de vajon nem veszítene többet, ha megtenné? Mély levegőt vesz, kiszárad a szája, oh, dehogy is van kedve beszélni, csókra használná inkább. De akkor nem volna Cassiopeia .. talán ha mindig bölcsen hallgatna munkája is volna még.

/Görög/- Theophilos Xenakis, jobban vágyom az ölelésedre, mint bármi másra a világon, édesebb vagy a csurgatott méznél. De csak akkor akarom, ha ez nem áll a boldogságod útjába...Nikandrossal.

Tessék kimondta. Az ajkába harapva várja a választ. Mi lesz most? ~Mondd, hogy nem. Mond, hogy az más.~üzeni a tekintete.  Talán ösztönösen is kissé jobban kapaszkodik kezével, lábával. Fogalma sincs milyen két férfi szerelmi kapcsolata, mi fér bele és mi nem. Levegőt se mer venni a válaszig, oly törékenynek tűnik a mostani pillanat, mint a nagymamák féltett étkészlete. Abban biztos nem akar más kárára boldog lenni, az nem boldogság.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 23. 14:50:19

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Rádió, mert a zene nem áll meg (https://www.youtube.com/watch?v=_nBfZD0hFe4)



Sejted, hogy amíg te bezárkóztál a magányodba és önzően csak magad körül forogtak a gondolataid, addig Theophilos több módon is veled törődött és foglalkozott. Előbb az otthonodnak adta vissza a hangokat, a fényt, aztán neked a reményt, hogy valóban nem haragszik, sőt, átgondolta korábban történteket és ez egyfajta bocsánatkérés is egyben, miközben lehetőség is! 

A lehetőség a szavakkal válik egyre valóságosabbá, mozdulatokkal, melyeknek következménye lehet az is, hogy mintha nem csak a kezeit érezted volna, de az biztos, ha nem számítottál ilyesmire megakadhat a levegő. Kérdés, hogy volt e ilyesmivel dolgod, de valószínűleg nem. Ugyanakkor a következő pillanatban elmúlik ez a futó érzés, üresség érzetét hagyva maga után, szinte kiáltva a beteljesülésért.

Theo /Görög/ Ez… – sosem mondtad, ő meg vak volt rá – Nagyon sokat jelent. – motyogja, dörmögi inkább férfiasan, miközben lehet merényelni a nózit

Látod, hogy a szavaid igencsak megbabonázták, elképzelhető, hogy sosem kapott ilyesmit azelőtt, ha mégis sosem vette komolyan vagy hitte el. Azonban az ember van, akinek kétség nélkül képes bízni a szavában, kérdések nélkül hinni annak igazában. Most már látja, tudja és nem kizárt maga is vágyja. Érzed, ahogy a férfias illatok belefúrják magukat az orrodba, tovább szítva az amúgy is izzó vágyat.

Nem húzódtak el, a kísérlet sikeres és piszézni lehet, tekintetek fonódhatnak, senki sem menekül. Talán a pillanat tart fogva, esetleg a kaland izgalma vagy valami más, de lehet szuszogni egymás ajkaira, ki tudja kié nyílik előbb, éhes nyelvecske kibukkan e. Mint a gondolat, hogy talán nem ez a helyes, nem kéne és szabad e egyáltalán, nem lesz e rosszabb, mintha most engedtek az édes vágynak a beteljesülés utáni sóvárgásnak? Szabad, nem szabad, helyes vagy sem mennyit számít? Ott a kérlelhetetlen tudat, hogy varázslatos lenne, csodálatos, már-már földöntúli…

A szavaidra az ölelés szorosabbra fonódik, nem kérdés, hogy a másiknak is jól esik a közelséged, a tested, a puhán-selymes bőröd érintése, annak melegsége és a természetes rend, hogy a fajfenntartás ösztöne is felüsse a fejét. De ez az utóbbi hamar feloldóik, hiszen olyan erős alapokon nyugvó barátság ez, ami talán túlmutat ezen és lehet, hogy pontosan ezért nem lenne szabad tovább feszegetni. Ugyanakkor mindenki elég feszült már, s elég lenne egyetlen csípőmozdulat, hogy ne is kelljen többé annak lenni. Vagy akár szóvá tenni bármit is. De…

Theo /Görög/ Bolond férfiak vesznek téged körül. Senki sem látja milyen gyönyörű vagy. – leheli, suttogása simogatásként hat – Tüzes, eleven és szenvedélyes, akár az a vihar odakint. Szépséges, erőteljes és… – elakad, valószínűleg megérzi, hogy mennyire is tüzes itt-ott. – S éppen miatta, Nikandros okán. – szuszog – Akkor lennék, szóval… akkor… – valószínűleg most a tarkóját vakargatná zavarában, ha nem lenne foglalt a keze – Ha ezt vele is megoszthatnám.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 23. 19:13:36
Meglesz a mesebeli harmadik is a meglepetésekből. Amikor elhangzik Nikandros neve, már elutasításra számít. megértené, és talán ez volna a legegyszerűbb, de soha semmi nem az. Meglepetten pislog az osztozkodás gondolatára, noha az elhangzott ma már egyszer. Néha a mérleg serpenyője nem egyenlő mértékkel mér, vagy csak apróságok kapnak nagyobb hangsúlyt olykor. A virág tenné? A reggeli? Az elmúlt hónapok, amikor számíthatott a férfira szinte ismeretlenül is, hisz még a kedvesének nevét se tudta eddig. Az a biztosítékcsere csak a cseresznye volt a fagylaltkelyhen, mégis  oly sokat számít a mögötte lévő szándék.

Belehajol a férfi nyakába, nem érti ennyi víz után, hogy képes a bőre még mindig árasztani az izgató férfiparfüm illatát.

Az ágyban ez az osztozkodás olybá tünt csak mintha felnőttfilmek jelenete volna, most sokkal valóságosabb lett. Hihetetlen a gondolat, hogy két férfi... mit érezhetnek ők egyáltalán? Bár Theo vágya szinte már nyomasztó közelségbe került.  Nikandros viszont idegen számára és ez elég rémisztően hat. Habár aki Theo szeret és aki Theot viszontszereti nem lehet rossz ember. Bármennyire is tiltakozik az esze és a zsaruösztön, megfog bízni a szépszeműben. Rábízza magát, úgy ahogy még soha senkire talán. Végül is, alkalmi kapcsolata volt már, ez se lesz sokkal másabb, ha pedig férfitáncos, úgy a kinézetével gond nem lehet. Az ötlet annyira őrült mint ez a végtelen éjszaka, ki tudja mi jön még az apokaliptikus idő után.

Ahogy végigízleli az izmos nyakat van ideje gondolkodni mindezeken. kissé helyezkednie is kell a biztosabb tartás matt, s ez hozzájárul majd a döntéséhez mire az apró tarkópihékhez ér.

- Ki tudja mit hoz a holnap, ha lesz egyáltalán. Ha ezt szeretnéd, ha ez boldoggá tenne... akkor... legyen így.

S csókot lopna arról a szájról, mézédeset.

Off-Topic: megjelenítés

Akaraterő dobás
Próbadobás 6d10: ( 4,4,9,9,8,7 ): Célszám: 7. Eredmény: 4 Siker


Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 24. 12:41:38

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Rádió, mert a zene nem áll meg (https://www.youtube.com/watch?v=_nBfZD0hFe4)



Az élet tele van meglepetéssel. Olykor kellemessel, sokszor inkább nem annyira… de most! Sóhaj készülhet kitörni, csalódás feloldódni benne, de nem! Ez bizony egy furcsa reggel! Mintha hónapok minden döntése vezetett volna el idáig, a kötelék ami összefűz benneteket! Minden apróság, kezdve a vihartól, mely tovább tombol, az italozáson át, az ágyad megosztásán keresztül egészen a reggeli illatig…

De vajon ez a sok jó, nem fordul visszájára? Ahelyett, hogy elengednéd a gondolatokat, hogy átadnád magad az itt és mostnak, aggódsz, hogy talán ennek még komoly következményei lehetnek.  Azonban talán jogos az aggodalom, a pici félsz, hogy mibe is csöppentél, hova sodort a barátság és a vágy. S persze azért vannak kellemesebb gondolatok is, hogy megannyi nő közül Theo téged választott arra, hogy ő is óvatosan ismerkedjen valamivel, ami számára idegen.

Nagyon elkalandozol és számtalan érzés kavarog, sok gondolat szól ellene, de a kaland, a kíváncsiság, a bizalom és intimitás olyan izgalmakat rejt, hogy elfojtod a félelmet, az aggodalmat és bizonytalanságot. Úgy döntesz, hogy ez bizony olyan tapasztalat és kihívás, amit el kell fogadni! Főleg, hogy a helyezkedés kiváltotta érzés csak megerősít abban, hogy képes vagy olyan örvényt kelteni, ami még egy elsüllyeszthetetlennek tetszőt is képes magába szippantani!

Theo /Görög/ Khm. – nehéz a légzése, főleg a mocorgások közepette – Igen. – talál rá a hangjára ami rekedtes most – Ez… boldoggá tenne. – sikerül végre úrrá lennie a hangján – Mindenkit, aki fontos számomra. – nem magára gondol, hanem a nőre és férfire, aki sokat jelent neki

A csók.
Mézédes, a reggeli okán.
Puha, tapogatózó majd forró.
Csicseregnek e madarak?
Verdesnek e pillangók a pociban?

Úgy tűnik, hogy Theo tudja mit csinál és te sem vagy tapasztalatlan. Itt azonban nehéz megálljt parancsolni. Az elkövetkezendő másodpercek igencsak komoly következményekkel járhatnak, de gondol e bárki is ilyesmire egy ilyen helyzetben, ahol az izmos karok mely tartanak, a combok amik szorítanak akarják e még, hogy kitartson az a sok energia ami másfelé is áramolhatna?

A csók elhúzódik, akár a vihar, szenvedélyes is mint az, ahogyan kitartóan nem akar múlni. De mint minden jó dolgo, egyszer ez is véget ér! Kivéve a vihart, az makacsul tombol tovább, ahogyan lehet a vágy is, most, hogy belekóstoltál valami fűszeresen édesen csodálatosba. Azonban Theo elszakad és ez neked is elég erőt ad, hogy megálljt parancsolj magadnak. Nem tudod mi lett volna ha, de lehet, hogy a pillanatnyi öröm később sok könnycseppet csalt volna.

Finoman leeresztenek, ami nem olyan könnyű dolog, lévén a férfi egyetlen rossz mozdulata elég lenne az örömkönnyekhez, de végül talpad alatt a talaj. A legjobb barátod pedig igazi lovag, még akkor is, ha nagy segítségében a lehelete köldöktájékon simogat, hogy felvegye a törülközőt és köréd csavarja finoman. Egy gyengéd, szeretetteljes és méltón lezáró arccirógatás után indulna, hogy gondoskodjon a morcos pociról, ami éppen azt jelzi, még nem kapott eleget.

Off-Topic: megjelenítés

Akaraterő (Willpower)
Próbadobás 7d10: ( 1,7,4,9,9,8,4 ): Célszám: 7. Eredmény: 3 Siker
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 24. 13:53:39
Kelő nap sugara lopja így a harmatot a virágsziromról, ahogy ő a csókot a mézízű szájról. S ha ellenkezést nem  tapasztal, nem fog megállni itt. A csók egy ígéret lesz az elkövetkezendőkre, ahogy szirmok közül csalogatja elő a bibét a meleg, úgy  tárja fel  a férfi érzéki titkait magának, lassan, tapogatózva. Viszonzást várva és kapva a napsugár is felbátorodik,  és megkergeti a pillangókat a barlang mélyén. Méhek járják be a porzókat, begyűjtve minden  pillanatot, hogy édes méz fakadjon tettük nyomán.
A napsugár mi egyszer vigasztal, másszor felperzseli a mezőt, s az ég felé nyújtózó kacsokat hol gyengéden körbesimítja, hol magáénak követeli.

Cassi úgy érzi nem csak a gyomrában verdesnek lepkeszarnyak, de egész testét ellepik a pillangók. Főleg amikor muszáj stabilabb fogásra váltani Theonak, hogy le ne ejtse, és már-már lehetetlen közelségbe kerül a bizonyítékkal, a férfi nem közömbös iránta.

Ha nem kéne olykor levegőt venni, a végtelenségig is elveszne a pillangósimogatásban. Belefúrja fejét ismét a férfi nyakába, karja és haja öleli most őt. Minden akaraterejére szüksége lesz, hogy ne harapjon oda, s ha a gondolatoknak ereje volna, magától reccsenne most egy vékony anyag. Vagy reccsen is talán egy kevéssé, nem tervezték ilyen ellenállásra.

A törülköző lesz mindennek az okozója végül, vagy bűnbak legalább, s amíg felemelkedik, lesz lehetőség megcsodálni a gondosan karban tartott kiskertet is, nyíló rózsával a közepén.
De elfedi mindezt a fehér lepel.

 Hagyja Theót távozni, szélesre tárja az ablakot, hogy lehűtse magát egy kissé. Vihar a vihar ellen, versenyre kel a természet  erejével, s végül saját belső vihara győzedelmeskedik fölötte. Aztán tényleg borzongásig áll ott, s csillapodik. Ki tudja a vihar hangjaiból mennyi jut el a konyháig.

Végül megáll majd az ajtóban, Farmerban, pólóban, lábán piros-zöld dinnyét mintázó zokniban. S akkor bizony a hasa fog mennydörögni, ha meglátja, vagy illatát érzi a félbehagyott reggelinek.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 24. 18:32:58

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



A világ megszűnik, az egy pillanatra mintha kilépne medréből és megállni látszik.
Pillangók verdesnek hevesen, madarak csivitelnek, jöjjön bármilyen vihar, ők kitöltik a pocit.
De nem csak azt, a bensőségben oly érzés támad, amit talán Cassiopeia sosem érzett azelőtt.
Az ember sok mindent nem választhat meg, talán ezért vágyik oly kétségbeesetten^az irányításra.

Forró ígéret, szenvedélyes pecséttel. Amikor eljő a pillanat – mert ez már túllendült a „ha” szócskán, a feltételezésen – akkor minden apró részletében új és izgalmas, félelmetesen egyedi lesz. S ott lesz Ő, a FélIsteni Lény, akit mintha a Sors rendelt volna melléd, hogy elűzze a magányt, az egyedüllétet. Mintha a Karma döntött volna úgy, hogy megérdemelsz egy társat, jár neked is egy kapcsolat öröme és még több is! Az ízek és illatok foglyaként pedig mindez ugyan kit érdekel? Az, hogy nem sokon múlt az ígéret elolvadjon és itt és most robbanjanak ki ezek a visszafojtott energiák.

Ez a napsugár egészen más, teljesen ami azt illeti. A saját vezércsillagod lehet, ha úgy kívánod, ha felfogod, hogy mivé válhat, ha ezt választod. De most valahogy sikerül megőrizni a pillanatot annak ami, egy szép és beteljesülésre váró ígéretnek. Nem volt könnyű, még most sem az, de sikerült, megérte, mondhatni! Erős férfitest, izmos, olyan amivel törődnek, nincs elhanyagolva. Minden reggel rajta, a mellkason és vele ébredni, a szívdobbanásokkal, vajon milyen érzés lehet? S lehet azért nem beszélt Nikandrosról, hogy ne bántson meg téged? Ne éreztesse, hogy senkinek sem kellesz? Az egyedüllétet?

Theo zavartan, picit ügyetlenül adta rád a törülközőt, láthatóan a látvány vonzó volt számára, de erősnek kell lennie. Távozása picit sietős, de talán jobb is, nincs már itt, mert amit láttál a benned lakozó ösztönöket igencsak hergelte. Aztán úgy ítéled meg bizony ide keményebb… akarod gondolni azonnali lépés kell és megint kitárod az erkély ajtaját. Nem jó döntés. A szél azonnal berobban, kitépi szinte a kezedből az ajtókat és seperc alatt megint ágaskodó hideggel kell szembenézned.

A vihar mindent elmos.
A szél, mindent elsöpör.
A hideg minden forróságot elűz.
A vágy… az a lélekben lobog tovább.

Nem könnyű becsukni az ajtót, mi több, egyedül ez igen nagy kihívás! Nem is sikerült, egészen addig, míg meg nem érzed, hogy gyanúsan könnyebb, mint eddig. Nem vagy egyedül. Ez ordít minden percről, minden harcodról és küzdelmedről mikor itt van veled. Becsukjátok az ajtót, majd előbb egy ciró a gerinceden, aztán kapsz egyet a fenekedre. Nem erős, inkább hangja van, de azért érzed. Picit feddő a tekintete, de leginkább aggódó. Nem is rejti véka alá egyik érzés miértjét sem:

Theo /Görög/ Meg akarsz fázni? Őrült nőszemély! – de ez baráti feddés, szeretettel teli – Menj azonnal zuhanyoz… – nyel egy aprót látva, fázol – ni! Közben eltakarítom, amit beengedtél! – s valóban, minden vizes, csúszós és emiatt veszélyes – Aztán öltözz fel, reggeliznék végre! – koppint nagyon gyengéden a nózid hegyére
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 24. 21:35:41
Épp csak felmerül a gondolat, hogy ha egy férfi ennyire képes parancsolni a vágyainak, megregulázni a testét, akkor később sem kell tartanom siettetéstől. Hosszú élvezetes játék  ígérete sejlik fel a szemem előtt. Aztán.. aztán halkan szitkozódva feszülök neki az ajtónak, hiába  volnék amúgy erős, ha pehelysúlyban versenyezhetnék, és úgy tetszik a szakandert a kinti vihar nyeri meg. Amíg váratlanul segítséget nem kapok, persze megint a Védangyal, ki más? De legalább a vágyat is elmosta a bőrömön hidegen koppanó eső, meglehet jéggel keveredik, mert szór és csíp.

Azonban nem csak Theonál vannak határok, de nálam is, és most az egyik ilyenbe bizony belefutott a szépszemű. Elhúzom a fejem az ujja elől. Immár nem lesznek a tekintetemben az előbbi vágy csillagfényei, inkább a jelen vihar sötétje. Csendben, túlságosan is csendben szólok.

/Görög/ Ne üss meg többet. Soha. Játékból sem.

Csak még egy pillanat ahogy akarom, hogy összekapcsolódjon a tekintetünk, s az enyém most, szomorú. Haragudni most nem tudok mélyen a Biztosítékcserék Istenére, másnál ez nem merült volna ki ennyiben.

Összeszedem a ruhám, s ha semmi sem akadályoz meg benne, akkor valóban elvonulok az immár fényárban úszó fürdőszobába, hogy megszárítkozzam.

Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 25. 17:17:59

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=8sgycukafqQ)



Az ígéretek, a kilátások – nos, nem csak azok – pedig igen szépek! Úgy tűnik, hogy szerinte is, de mégis megálljt parancsol. A távol-keleti kultúra szerint a vágy irányítható, befolyásolható és mint ilyen, a kellő akaraterővel a legmegfelelőbb pillanatban felszabadítható. Igaz, ehhez olyan partner kell, akihez több fűz, mint holmi ostoba, khm, ösztönös vágy, de elérhető. A kép… élénk, de elreppen, ahogy a rideg és kegyetlen szél besüvített. Talán azért nem tudtad mi fog történni, mert elsőre sem te zártad be… az ajtót.

Aztán nem csak azt zárod be.

A vihar nem csak a testekből vitte el a vágy és szenvedély lángját, de a tekintetekből és mozdulatokból, magából a pillanatból tépte ki. Elpusztította és most, hogy kizártátok, már vissza sem lehet szerezni. Kint még felüvölt, mintha diadalittas lenne, de aztán a fagyott levegő és pillanat tovagördül. Meglepett férfi előbb pislog, mintha csak a villámlás vakította volna el, majd lassan, akadozva, de beleegyezően, helyeslően vagy igenlően – ki, hogy értelmezi – bólint. Látod rajta, hogy pontosan úgy lesz ahogy kérted.

Soha többé.

Theo /Görög/ Kérlek, bocsáss meg! – de már nincs zöngéje, nincs benne más, csak tisztelet

Nincs tekintet, nem kapcsolódik semmi. Az elszállt, amikor a játékos csattanás szele megérintette a jövőt és új áramlásba terelte. A bólintás és a szavak után a konyha van. Theo oda indul, a reggelit komolyan gondolta, ahogy a morgó pocak-pocakok is ezt támasztják/támaszthatják alá. Az, hogy másnál ez vajon mi lett volna, ebben a helyzetben vajon tényleg érdekel bárkit is? Az biztos, hogy a nagyon halk szavaknak is éppoly erejük van, mintha kiabálnának. Hallod még a fürdő felé, hogy a mikrohullámú sütő elindul, ahogy a rádió új zenébe kezd.

A szárítkozás közben és végeztével sem zavar meg senki és mikor kiérsz látod, hogy meg van terítve, de immáron a konyhában. A teríték kifogástalan, az étel újra melegen várja, hogy belapátolják, de a férfit nem találod. Aztán meghallod, hogy miért, majd azt is, hogy váltott téged a fürdőszobában. Türelmes volt, megvárta míg elkészültél, de azért eléggé fázhatott szegény. Most egy törülközőt visel, majd elindul, hogy felöltözzön. Kedvedre nézheted, láthatóan nem vette észre, ha így tennél. Legrosszabb esetben akkor pillanthattok egymásra, amikor immáron farmerben és pólóban van.

Ha leskelődtél, akkor sok mindent láthattál.
Most épp csak egy szelíd mosoly és egy kócos férfit.

Theo /Görög/ Együnk mielőtt (megint) kihűl! – lépne oda és húzná ki neked a széket, leülhess
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 26. 08:58:18
Utánatekint a szélnek, mintha valóban elrabolt volna valamit az otthonából, a lelkéből, de oly hiány ami szemmel látható nem lesz.

Apró fejrázással reagál csak a bocsánatkérésre. Nem gond, hagyd, nem érted. Mindez benne van. Aprót sóhajt, és késztetést érez, hogy elmagyarázza itt és most amikor adott az alkalom. Csakhogy... mégsem pucéran, libabőrösen dideregve lenne a megfelelő egy hosszú magyarázatba  belekezdeni. Mert nem Theo az első aki rácsapott a fenekére, ilyen  vagy olyan indittatásból. Érti ő, tudja ő mi mozgatta a férfit, mi mozgatja a férfiakat ilyenkor. Van két bátyja és számtalan haver-kollega a rendőrségnél, egy sem érti mi a baj az "ártatlan" fenékcsapkodással. A mozdulat csak a férfiaknak természetes és elfogadott, a nőknek nem, és ezt meg kell magyaráznia minden egyes alkalommal, olyankor ha a másik fél elég értelmes, hogy megértse. Más esetekben csuklótörést szokott kilátásba helyezni sziszegve, és ez is hatásos.

Majd... lesz elég idő erre is a nap folyamán. Lesz elég idő?

Feltámad benne a lelkiismeret furdalás, ahogy a törülközőbe csavart férfi, -most már inkább barát- után néz. Egyre inkább kezd féltékeny lenni arra a másikra. Ugyan mit tudhat az a táncos, hogy elnyerte  Theo szívét? Egyre inkább kezd kíváncsi lenni arra a táncosra,ugyan mit tudhat, hogy elnyerte Theo testét?

Leselkedni nem fog, nem rá vallana, tiszteletben tartja Theot annyira, hogy ne tegye. Ha el akarja magát takarni előle, nem lebbenti fel ezt a fátylat. Elgondolkodik mikor volt így megterítve utoljára ez az asztal. Talán a költözés után nem sokkal amikor az anyját várta, Theonak talán ez mindennapos, vagy... lehet, hogy nem az? Neki terített, az ő kedvére.

Mire a szépszemű felöltözve visszatér már ott találja Cassit is, aki igyekszik némi szorgoskodással kivenni a részét a reggelikészítésből. Az asztalon átnyúlva helyezi a lekvárral kent kalácsot a tányérra ami majd a barátjáé lesz. Viszonozni fogja a mosolyt, egy fénysugár ami a viharokkal is megküzdve simogatja meg. Ebben nincs vágy, nem nőtől férfinak, hanem baráttól barátnak. A lelkük fonódik össze a múló pillanatban. És Cassi érzi, bármi is fog következni, bármi történjék és bárhogy, ezt a fonalat nem szakíthatja el.

- Gyere napsugaram-simogat a tekintetével, a szavaival- valóban kár volna, ha elhülne.

-Ha kirúgnának a bárból, jöhetsz hozzám reggelikészítőnek- húzódik a szája cinkos félmosolyra. -bár lehet, egy hét után nem férnék ki az ajtón.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Április 29. 13:00:42

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=Ri7-vnrJD3k&fbclid=IwAR3bSNg-0U9cK7uwFuxWAStXAgcMIG9YQPZ-W9RTnn9vh8lu58Yy9fuuzY0)



Nehéz versenyezni valakivel, akinek vannak olyan tulajdonságai, ami neked soha nem lesz. Nem csak testi, hiszen az a legkevesebb. Egyszerűen a másik nem annyira érthetetlen, hogy kétséges képes lennél e valaha olyasmit nyújtani Theo-nak, mint amire Nikandros képes. A Zöldszemű szörny még soha nem lehetett ilyen erős mint most, mikor rádöbbensz, hogy mennyit adhatnak egymásnak minden percben amikor együtt vannak, míg te egyedül vagy Kócos társaságában múlatod az időt. Nehéz szembenézni ilyesmivel, pont ezért szó szerinti alkalomig megpróbálod elengedni ezt…

Végül a törülköző a helyére került s ennek bármi is az oka, te sem dobod el. Egy úriember vagy valaki, aki még sokat ad társadalmi beidegződésre, hogy nem ülünk az asztalhoz akárhogyan. Lehetséges lenne, hogy Nikandrossal nem így viselkedik, nem zavarja, ha a társa hiányos öltözetben ül le reggelizni és ha már így alakult ki tudja mit nassolhatnak? Sietősen más gondolatokra van szükség, így inkább a megterített asztalra vetsz egy pillantást, hogy rádöbbenj, te sosem teszel ilyet – igaz, magadnak minek? – Theonak meg hovatovább természetesnek tetszik.

Esetleg ez is a bocsánatkérés része, egy gesztus, hogy a furcsa, feszült, de mégis intenzív reggel hangulatát visszacsábítsa?

Összeöltöztetek. Ez elég egyértelmű a farmert és pólót látva, azonban sok mindent már nem kell tenned – már ami a reggelit illeti. Picit azért próbálsz hozzátenni, de a korábbi nevezzük romantikusnak, intimnek vagy akár annál többnek, makacsul nem akar visszajönni. Két barát falatozik csendesen miközben a rádió továbbra is különböző zenékkel próbál segíteni, hogy feloldja ezeket a mások számára hétköznapivá váló perceket. Az ételt elhelyezed, egy biccentés, egy halk „Köszönöm!” és az elengedhetetlen mosoly. Régi mosoly ez, már ismered és láttad sokszor: szelíd és barátságos.

Theo /Görög/ Lehet felmondok. – közli mint aki tényleg ilyesmit fontolgat, majd ha rácsodálkoznál, felnevet, aztán elkomolyodik – Fontolgatom már egy ideje… mást is ki akarok próbálni! – osztja meg két falat között, teli-szájjal azonban sosem beszél – Akkor egy hétig leszek csak itt, után már úgy is tűzoltók kellenének!– nevet visszafogottan

Tölt még neked, ha megittad, szeletelne, ha elfogyott vagy megkenné, ha épp az hiányozna csak. Nem azért, mert te ne lennél képes ilyesmire, hanem mert megteheti. Mindenesetre étvágya az akad, könnyen lehet, hogy kétszer annyit eszik, mint te, ami mellé folyadékból is bőven fogy.

Theo /Görög/ Milyen terveid vannak mára? – érdeklődik, tényleg tudni szeretné
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Április 30. 10:21:51
Kifejezetten hűvös az idő, nyárhoz képest főleg, a farmer jó választásnak tűnik a vékony lenge sort ellenében. Gyakorlatias választás, mint általában a szépség elé helyeződik Cassi esetében.

felemeli egyik szemöldökét mosolyogva, tréfának gondolja ő is a felmondást, amíg ki nem derül a komoly szándék. Akkor megemelkedik a másik szemöldök is. Kissé félrehajtja a fejét, s közben Kócosnak is fog jutni néhány finom falat. Minden kutyanevelési könyv ellenére hagyja koldulni a kutyát, noha csak pár falat erejéig, mert a kényeztetés egy dolog, de azt semmiképp nem szeretné, hogy beteg legyen a közös kedvenc. Kócos pedig tudva mit várnak tőle, mitől lesz még néhány extra falatban része, mancsát Cassi combjain pihenteti, oda hajtja a bozontos buksit és néz fel könyörgően, mintha nem pár órája kapott volna reggelit hanem napokkal ezelőtt.

- Mi mást akarsz? Merre fog fújni a szél ha továbbállsz?

 
Csendes falatozás közben hallgatja a férfi terveit, eddig fel sem merült a téma. Neki Theo hozzátartozik ahhoz a bárhoz. Legkevésbé sem bánja, hogy az eddig tomboló vulkán elcsendesedett, élvezi a napnyira húzódó pillanatot egy jóbarát társaságában.

-Hát igazából kéne egy csomó mindent csinálnom. Például irodát keresni magamnak. Bár nagyon gondolkodom azon, hogy az elején nem ruházok be ilyenbe, a kezdőtőkém elég kevéske, a zsarufizetés.. -legyint.
-Megtehetem, hogy itthonról dolgozom és csak megbeszélésekhez bérelek irodákat, mint a pszichológusok, vagy hasonló. A könyvtárban van rá lehetőség. meg kéne névjegyet iis tervezni.. Szóval tennivaló akad, de az biztos, hogy ebben az ítéletidőben nem teszem ki a lábam. Nem múlhat pár napon semmi.

Megvonogatja a vállát, és megróvóan tekint az ablakon túlra, mintha ez a vihar tehetne minden rosszról ami az életében történt. Pedig könnyen lehet, akkor is a lustálkodást választaná, ha odakint szikrázva sütne a nap. Tervei vannak, de még nem tiszta minden, és amíg a papírjait meg nem kapja úgy se tud kezdeni semmihez. Nem mintha tartana tőle, hogy a megbízások betemetnék.

-Azon is gondolkodom, hogy valamilyen irányba specializálom magam, megfigyeléshez úgy is kevés vagyok egyedül. Talán ha rég eltünteket kutatnék fel, tárgyakat, embereket...Meglehet a vesztett ügyek valók nekem, én is egy vesztett ügy vagyok.

Rövid keserű kacajjal tesz pontot a gondolat végére, még a mézes tea sem tudja megédesíteni talán a veszteség ízét.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 01. 00:48:46

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



Azt mondod, illetve gondolod, hogy a szépség másodlagos. Igaz, hogy sosem adtál ilyesmire, de épp most említette meg valaki, aki bár lehet picit elfogult, de mégis őszinte volt: gyönyörű vagy. Ezt a tényt pedig, ahogy ránézel a barátodra és végiggondolod a szavait, látható és érezhető, hogy nem tudod holmi farmerrel és pólóval eltakarni. Főleg, hogy nem is oly rég látták teljes pompájában! Mindezt félresepri a tény, hogy a kérdésedre nem várt válasz érkezett, sőt, újabb dolog változhat, ha valóban elhatározás születik.

Theo /Görög/ Ideje továbblépni. Elég tapasztalatot szereztem pincérként és nem kívánom a vezetőség felelősségét. Talán beállok Nikandros mellé! – dobja be akkor, amikor épp egy falatot készülsz lenyelni

Eközben a kutyus – aki eddig jól elbújt – megjelent egy ideje a finom illatokra és most pontosan úgy tesz ahogy a legtöbb falatot képes begyűjteni. Te pedig engedsz neki, de ez a nap már csak ilyen. Nem csak ebben engedtél és valószínűleg lesz még ez az, amiben lehet így akarsz vagy kell tenned.

Theo /Görög/ Te is változtál. Lehet, hogy annyit, mint a kontinensek vándoroltak az évek alatt, de valamennyit mindenképp! – heccel téged, majd figyelmesen hallgat, ahogy csak ő tud, majd – Szerintem, ha elfogadsz egy tanácsot, akkor előbb itthonról kezdesz neki. Elég lesz a sok befizetnivaló, értelmetlen még utazással és egyéb kiadásokkal túlterhelni az első időket. Aztán ott van a PR kérdés. Ismeretlen vagy és sokak vannak a piacon… gondolom. – itt picit bizonytalan, de aztán folytatja – A névjegy nem rossz ötlet, de közben a referenciáid… – azok nem nagyon vannak – Lehetséges, hogy előbb alaposabban át kéne ezt gondolod! – mondja óvatosan, nem akar megbántani, de őszinte maradt a végsőkig

A vihar odakint makacs dolog, továbbra sem tűnik úgy, hogy enyhülni akar. Érdektelen, hogy hibáztatják e vagy sem, ő csak az ami, és teszi amit tennie kell, amire rendeltett. Nincs kétsége vagy félelme, de még csak nem is bosszankodik amiatt, hogy nem uralkodhat a mindennapok felett a végtelenségig. Tudja, hogy egyszer be kell fejezze a tombolását, de csak azért, hogy erőt gyűjtsön a következőre! Minden alkalommal, amikor elbukni látszik, valójában csak időt ad magának, hogy megint elég ereje legyen a következő csatához!

Theo /Görög/ Akkor adj fel egy hirdetést és keress társat! – senki nem mondta egyedül kell dolgozni – Ki tudja, talán találsz egy hasonlóan eltökélt embert, aki kellően motivált! – bizakodik, biztat, majd előbb bosszankodva, aztán elfogadóan néz rád, mígnem egy falat érkezik és picit határozottan ajkaid közé kerül – Egyél, akkor kevesebb hülyeséget beszélsz! – érte arra, hogy miket is mondtál az előbb
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 01. 17:35:24
Könnyű nem törődni a külsővel annak akit természetes szépséggel áldott vagy vert meg a sors. Az sem lehetetlen ösztönösen rejti a szépséget, nem hangsúlyozza, hogy a belső értékei ne vesszenek el. A feszes farmer, és a könnyű póló nem rejti el alakját.

Lesz csuklás és köhécselés ahogy megakad a falat. Könnyek közt győzedelmeskedik a gyilkos reggeli fölött.
- Nem láttam még Nikandrost, de úgy vélem oda kellenek majd a tűzoltók, állandóra.

Miután némi tea segítségével végleg úrrá lesz a testén sokkal figyelmesebben méregeti Theo arcát, úgy tetszik a változás utoléri mindkettőjüket.

-Mész amerre sodor a szél? Nem is tudom mit csináltál eddig! Szinte alig tudok rólad valamit.
Elgondolkodva forgatja az üres csészét, Theo a múltjáról sosem beszélt, eddig Cassi volt a téma, avagy csak épp az aktuális pillanat. A múlt titokzatos, terhes, avagy csak végtelenül szomorú? Mi lehet az igéző tekintet mögött a valóság?

- Tárfat? -valóban nem lesz jó ötlet tele szájjal beszélni, így meglesz az áhított csönd arra a pár másodpercre amíg legyűri a falatot.
-Társat? Ha nem lépek ki "önként" akkor eltanácsoltak volna, mert összeférhetetlen vagyok... nagyjából mindenkivel. Nem azért akarok magánnyomozó lenni, mert ez minden vágyam, de ehhez értek. Vagy még lehet, vetkőzhetnék én is egy night clubban...

Dühös és elkeseredett lesz ez az utolsó mondat. Tudja ő mennyire nehezen fog indulni minden, és most tényleg csak magára számíthat. Nincs mögötte a család, a kollégium, az egyetem, a szervezet. Elkapta a forgószél, mint egy szalmaszálat, ki tudja hol teszi majd földre?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 02. 01:31:56

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



A szépség… témáján nem gondolkodsz sokat, hosszú évek teltek anélkül, hogy bármit tettél volna azért, hogy a szépséged kiemeld. S most a férfi azt mondta, hogy nem is kell, te így vagy tökéletes. Akkor jogos lehet a kérdés: minek is vesződtél volna? Alig egy évtizedbe kerülhetett, de valaki csak észrevette!

Theo /Görög/ Szeretek táncolni. – üti picit tovább a dolgot és el is tudod képzelni, hogy… – Jobb picit? – kérdezik percek múlva, mikor enyhült a köhécselés – Igen, arra, amerre az áramlatok visznek, legyen az tengeri vagy égi. – ezt már eldöntötte s úgy tűnik ez volt a pillanat, amikor véglegessé vált, vagy volt elég bátorsága elmondani – Alig? Mindent tudsz! – nevet fel, majd felemeli a mutatóujját – Rendben, kérdezhetsz! De minden kérdést, amit felteszel, magadnak is meg kell válaszolnod! Előbb, mint ahogyan én tenném! – keményen alkuszik, de ezek a feltételek

S bár eddig te voltál a téma, ez annyira nem lehet meglepő, hiszen Theo olyan barát aki a te érdekeidet előbbre helyezte a sajátjánál. Tudta, valószínűleg látta, hogy szükséged van valakire és ő megadta neked azt az érzelmi és fizikai támaszt, ami miatt még mindig itt vagy és nem a korábbi önpusztító gondolat vált valósággá. Bizonyosság, hogy ez az időszak hozott titeket ennyire közel, hogy a bizalom így mélyült el és vágy is lehet itt ébredt fel, bár ez utóbbi azért kérdéses legalább Theo részéről.

Theo /Görög/ Ez is butaság. Tudom, hogy vannak, akikkel egész jól kijössz! S nem feltétlenül kell embernek lennie! – közli, amikor épp teát kortyolsz – Igaz, szerintem aki ilyen életutat választ, azzal bizonyára jobban megtalálnád az összhangot! – aztán csend, amikor közlöd nem ez az álmod – Akkor mi lenne az? Ne azért válaszd, mert kell, hanem mert szeretnéd! Ha táncolnál… – ösztönösen a lábad felé pillant, picit együtt-érzően villan a tekintete – akkor sok pénzt dugnék a tangádba! – fejezi be mosolyogva, hogy aztán megint picit komolyodjon – S akkor mit csinálnál szívesen? – őszinte kérdés, csak őszinte választ fogad el

Egy pillanatra látod a fájdalmat a szemében, ma már nem először, de aztán mosoly rejti el.

Theo /Görög/ Nos, Dorothy… Toto a lábadnál, az aranyló út az óceánon van! Sárgaköves meg ahova Toto oda… – kuncog, aztán még annyit mondd mielőtt kérdőn nézne rád – Kicsit edzened kéne, sok benned a fesz… az energia! – ártatlan a zönge, talán igazság is akad benne s a kérdő tekintet ugye: „Szerinted is?”
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 02. 12:03:38
Olyan sokatmondóan mérem végig a tánc említésére, hogy ha a gondolatok tetté válnának, az a póló apró pernyeként hullana a földre. Az áramlatok említése megbizserget valamit a tarkómnál. Egy emlék, megérzés, előérzet? Mintha jelentősége volna a mondatnak. Aztán a pillanat tovarepül, sokkal érdekesebbnek tetszik megtudni Theo titkait.

Amíg a konyhaszekrényben matat úgy a válla fölött válaszolgat.

-Az igazi hősök nem köpenyt viselnek, hanem egyenruhát. Mindig is rendőr akartam lenni, járőr... de ezzel a bokával... Na ennyit az álmokról. De...igazából amit szívesen csinálnék,-ha már így esett- az utánamenni a halott ügyeknek. Tudod rengeteg eset van amire nincs elég idő, energia, erőforrás. Ha valakinek megér egy komolyabb összeget, hogy a nagyi ellopott gyűrűjét megtaláljam, akkor miért is ne?

Egy bontatlan üveg ouzót és két poharat tesz az asztalra, egyiket a férfi elé tolva.

- Akkor játszunk, felelsz vagy mersz. -Kihívóan csillan a tekintete- De vetkőzhetsz, vagy táncolhatsz is helyette.

Rögtön  tölti is a poharakat, csordultig. Aztán elgondolkodik a kérdéseken, ~a kedvenc színét már tudom~  keze önkéntelenül is Kócos bundájában matat közben.

- Volt háziállatod gyerekkorodban? Nekem egy vörös kandúrom, amit Picinek hívtam. Egyszer úgy jött haza, hogy hiányzott a fél fejéről a bőr, a koponyája is kilátszott. El kellett altatni.  - megkomorodik, felhős lesz a tekintete. -Annyira sajnáltam, utána soha többet nem akartam kisállatot.

Koccintásra emeli a poharát, had legyen meg az első, könnyű válasz. Aztán várja a kérdést a másik féltől, mindig is szerette a kihívásokat. és sorba jönnek majd az újabb és újabb kérdések, fellebentve titkok fátyolát, meglehet sebeket szakítva. Olykor az alkohol oldja majd a helyzetet és a nyelveket.

-Mikor és kivel csókolóztál először? én 8 voltam, és vele esett meg-int a szomszédos lakás fele. Nosztalgia görbíti felfelé a szája sarkát- Úgy akartuk csinálni mint a nagyok és öszenyalogattuk egymás száját, viccesnek találtuk.

-Akartál valaha lány lenni? Én egész kamaszkoromig  dühöngtem, hogy nem lehetek fiú, a bátyáimnak mindig minden könnyebb volt így, legalábbis azt gondoltam. 

És ha már szóba került a nemiség, felteheti a kérdést ami órák óta foglalkoztatja.

-Próbáltad lánnyal? Ha igen, milyen volt? Én még soha, és nem is szeretném, a leszbiszex nekem nem vonzó, sokkal jobban kedvelem a férfiakat. És nos, eddig még mindig csak egy fiúval voltam egyszerre.

-Ha már karrierváltás... ha megfizetnének érte jól, úgy hogy sosem lesz anyagi gondod, mi az amit csínálnál életed végéig? Ha ez volna a másik feltétele?

Majd eszébe villan, hogy ezt a kérdést előbb magának kell megválaszolnia, és ez nem lesz könnyű, elmereng.

-Hát én...létrehoznék egy irodát vagy hasonló ahol megtanítanám az embereknek hogy védjék meg magukat. Olyasmi mint egy önvédelmi klub, de nem csak küzdősportot oktatnék.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 02. 14:44:08

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - Viharhangok (https://www.youtube.com/watch?v=Fm0sToWtatw&t=)



Úgy tűnik, hogy Theo nem vette, vagy nem akarta észrevenni a pillantásodat, inkább ahogy említette, valóban falatozik. Nem kapkod, nem falja az ételt, hanem nyugodtan eszik, alaposan megrágva mindent, ami kicsit is egészségesnek tűnik. Mikor megbizserget az érzés, úgy tűnik megremeghettél is, mert aggódva kérdezi:

Theo /Görög/ Fázol? Hozok egy kardigánt! – ajánlja fel és indulna, ha nem tartod vissza – Készítek utána még egy adag forró teát! – elvégre kétszer is jeges-érzetű zuhanyban volt részed

Akár hozott neked, akár nem, a tea már készül, igazi gázon melegedő, nem az a modern elektromos amit olykor látni a boltok polcain. A szekrényben a teát keresi, nem szálas, de a filteresből sem a legjobb, viszont most bizonyos, hogy segíthet. Mézet már találni az asztalon, ahogy akad citrom is, de mivel tudja hogyan szereted, így nem kérdés, mindenből kapsz amit csak beletennél és pontosan annyit, amennyit szeretsz benne.

Theo /Görög/ Az igazi hősök… nem viselnek semmit? – kérdez, miközben vet rád olyan pillantást, hogy nem kétséges mire gondol, aztán – Egy kicsit mindig is zavart, hogy ki felel meg ezeknek. Ki az, aki jó rendőr lehet, aki nem él vissza a hatalmával és valóban az embereknek segít.

Való igaz, a korrupció és más fertő mint mindenhol, itt is jelen van, ezt te is tudod, de keményen dolgozik a belső ellenőrzés, hogy ez eltűnjön. Ugyanakkor ha nem csak a kérdést magát, hanem annak mélyebb érzéseit is figyelembe veszed, akkor a kérdés magában hordozza azt, hogy „De ki figyeli a figyelőket?” vagyis, a belső ellenőrzést ki ellenőrzi és őket és… eközben te Ouzo-t osztogatsz, ő pedig azt várja forrjon a víz.

Theo /Görög/ Természetesen szükség van arra, hogy fenntartsák a rendet, főleg ha ilyen csinos és intelligens rendőrök teszik. – mosolyog rád – De óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy miről nem tudunk? Amit mondani szeretnék, hogy lehetsz még egyenruhás! Sok ága van, talán éppen laborban kéne dolgoznod vagy más úton szakértővé válnod. De akár taníthatsz is! Elég sok tapasztalatot összeszedtél! – mondja ki a tényt és oszt meg vélt lehetőséget

Fütyül a gőz, Theo pedig önt és azonnal elkészíti a kedvenc ízedet, hogy aztán odalépjen – közel állva meg – szinte összeér a két test. Leteszi a bögrét eléd és indulna a helyére, hogy

Theo /Görög/ Nagyon ragaszkodsz ehhez a nyomozósdihoz. – veti fel, de csak kíváncsi, érdeklődő – De legyen! Kérdezz, én pedig merek! – közli és ahogyan az asztalt nézi, biztos vagy benne, hogy mindjárt felugrik rá és táncolni kezd, de helyette egyszerűen átölel. Már amennyire ez lehetséges úgy, hogy te a fenekeden ülsz. Nem szól egy percig, hagyja a közelsége tegye, majd a hajadba csókol és lassan elenged: – Most is van. Egy Kakadu. Kostas a neve és sokat beszélgetünk! – nevet fel és ebből is tudod, hogy szereti azt a madarat.

A férfi egyelőre még nem iszik, de neked tölt, ha emelnéd az üres poharat

Theo /Görög/ Korán kezdted! – jegyzi meg vidáman, majd eltűnődik – Azt hiszem tizenhat, vagy talán tizenhét éves voltam. Dimitrosnak hívták és azt hiszem mindkettőnket a kíváncsiság vezérelt. – kis tűnődés a következő kérdésedre, majd tagadó fejrázás – Nem akartam. – aztán megint olyan kérdés érkezik amire mások lehet sosem válaszolnának, de nem úgy a félisten – Nem, nem próbáltam. Valahogy, annyira idegen volt maga a gondolat is. Lehetőségem lett volna rá, sőt, egyszer két lány… – elhessenti – Szóval… – úgy tűnik, hogy te különleges vagy – Képmutató lenne, ha azt mondanám próbáld ki mielőtt elítéled, de természetesen ez pontosan az, amit neked kell tudni és érezni.

Amikor megemlíted, hogy eddig egyszerre csak egy férfival voltál, hosszasan néz téged. Egy másfajta tisztelettel és valami megmagyarázhatatlannal, de aztán úgy tűni, hogy ő is bekérdez:

Theo /Görög/ S a játékok? Sokat vagy egyedül… – érdeklődik, majd türelmesen várja a választ, aztán – Mi a legnagyobb vágyad Cassiopeia Tatopulosz? Mi az amire a leginkább vágysz és amire még gondolni is alig mersz? Akármiről is legyen szó, bármiről! Mi az, amit mindenképp szeretnél egyszer és nem csak azért mert most elérhetetlennek tűnik, hanem mert valóban arra vágysz, azt akarod!

Aztán a csend, amit hagynak elnyúlni, megtörik és más kérdés felé hajlik a dolog.

Theo /Görög/ Igazából a pénz sem érdekelne, amíg van hol megpihenni és finom ételekkel kényeztetnek. Azt tudom mi szerettem volna lenni, mikor gyerek voltam. Kalózkapitány! – mosolyodik el, majd felnevet – A tengeren, viharokat legyőzni, szörnyeket és kincseket rabolni! De felnőtt fejjel? Még keresem a helyem. Ezért is próbálok ki sok mindent! Kétlem, hogy életem végéig valaha is ugyanazt akarnám tenni. Az unalmas.

Aztán a válaszodat követően:

Theo /Görög/ Ebben tudok segíteni. Van egy kiváló edzőterem! – valószínűleg oda járhat, amitől ennyire jól néz ki – Ha vége ennek az ítéletidőnek, elkísérlek és beszélünk a tulajdonossal, hogy tanítani szeretnél. Valahol el kell kezdeni! – mondja tényszerűen, ő már valószínűleg lát is téged, ahogyan ezért az álomért dolgozol
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 02. 15:31:33
- Hagyd csak, a tea tökéletesen elég lesz! - inti vissza a férfit

Most inkább melege kezd lenni, főleg ha nekiállnak inni is majd. Teából nincs sokféle, a már ismert görög teából van kétféle, kamilla és menta. nem tűnik ínyencnek, sem olyan valakinek aki sok időt pepecselne a konyhában. A gyógyteákat üresen issza, a hagyományosat kevéske mézzel, citromot csak akkor tesz a teába ha beteg, egyelőre még nem. Az az utalás és a pillantás sokkal többet tesz a teánál, hogy alig tudja legyőzni a késztetést, levegyen valamit a hirtelen felforrósodó levegőben. Bizonyára a gázláng melege teszi.

- Az apám jó zsaru volt, és a bátyáim is!

Lehet kicsit élesebb a hangja, bár jól érti mire gondol Theo, de ő egy zsarufamília tagja, elképzelhetetlen, hogy vérrokona korrupt lenne. Az a család szégyene volna, sokkal nagyobb mint az ő leszerelése. Beleborzong a gondolatba, mintha tőrt döfne valaki a szívébe, jégcsapból mely sose olvad fel.

- Az az ajtó becsukódott mögöttem, sose lehetek tagja a Szervezetnek, ezt elszúrtam egy életre.

Hagyja hogy válla köré fonódjon a két erős kar, jólesik rásimulni, belebújni az ölelésbe. Aztán hagyja, hogy a szép-szemű leüljön vele szemben. Oldódik a jeges gondolat a kakadu említésére. Nagyon is jól el tudja képzelni a férfit, ahogy végtelen türelemmel tanítgatja a madarát.

- Két lány? Milyen két lány, mesélj! És miért nem jött össze?

Közelebb hajol érdeklődve a válaszig, majd mielőtt ő megadná a választ rásandít az ouzós pohárra. Bárki másnál a kérdés kínos lenne, itt viszont most viszont, miért is ne válaszolhatna?

- Igen, van pár érdekes játék az éjjeliszekrényemben a khm magányos éjszakákra-s ott lesz a tekintetében a kihívás, a biztatás, megmutatja, ha kérik. -Szeretem kipróbálni a dolgokat, tudod kíváncsi nőszemély vagyok. Most mit nézel így rám? Mintha furabogár lennék mert nem tartok háremet. Milyen nőkkel kerültél te eddig össze?

Megnyúlik a csend, úgy tűnik többször is mondana valamit. könnyű rávágni a következő kérdésre valami általánosat. "Rád vágyom", "örök életre", és hasonlóak. A játék azonban mélységet kap, ahogy ez a nap is mely sötétnek tűnik a viharfellegektől, mint egy örök éjszaka. ujjai eljátszanak a pohár szélén, s halkan kezdi, talán csak magának.

- Szeretnék nyomot hagyni a világban, híres lenni. De nem úgy, mint egy színész, hanem mint Teréz anya, Madame Curie, Amelia Erhardt vagy Eva Peron.  És te? Én elfogadtam a játékszabályodat, de akkor tartsd meg te is. Neked is válaszolnod kell a saját kérdéseidre, te mire vágysz a legjobban? 

Abban nem támogatnálak, hogy legyél kalóz, de ha a tenger vonz, megkérdezhetem Anyut mit tud ajánlani neked. Beszélsz angolul ugye?

Benne is felmerült, hogy tengerre szálljon valamilyen módon, és az ötlet fészkelődik is a fejében, de még nem öltött körvonalat. Theoval ellentétben ő igyekszik megtervezni az életét, távoli célokat tűzni ki maga elé. Aztán valahogy ezek a célok sosem teljesülnek igazából. Neki sincs kötődése, hagyhatná, hogy sodorja az élet, és ez vonzó is lenne a férfi oldalán. De a másik vágya, hogy horgonyt vessen valahol, egy állandó pont ami körül ott az örök változás.

- Én nem vagyok mester, tanultam ugyan sokfélét, de... - kezdi a hárítást, az elején még nagyobb, majd egyre csendesülő vehemenciával. A dojo más, eszébe nem jutna, hogy ott ő sensei legyen, még csak kék öves. Az viszont igaz, hogy amit a rendőrségen tanult az nem kevés, és ha mester nem is lenne egy dojoban, de egy edzőteremben mutatni néhány trükköt? Az nem olyan lehetetlen.

- Nos végül is időm most van, meg lehetne próbálni -  bólint rá végül kissé tétován. Ha nem jön össze sem veszíthet sokat, talán nem is akkora butaság letérni az eltervezett útról.

- De beszéljünk érdekesebb témáról az én elcseszett életemnél. Mi van Nikandrossal, honnan lehetsz biztos benne, hogy ő is azt akarja amit te? Engem. És mit teszel majd ha nemet mond?
Egyszerűen elhúzza a poharat a szépszemű elől, erre választ vár, őszintét. ha teheti megtartja a szemkontaktust, de nem kényszeríti a férfit, hogy ha a tekintete elkalandozna. Most rajta lesz a sor, hogy türelemmel várja meg a feleletet.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 03. 13:14:57

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - a Rádióból (https://www.youtube.com/watch?v=3gzqsmx1KGU)



Azért jobban aggódnak és törődnek annál, hogy holmi teában bíznának, így hamarost előkerül egy kardigán – cipzáras fajta – amelyet rád terítenek, ha már felvenni esetleg nem szeretnéd. Egy kupicával kitöltöttél, de még senki sem ivott bele a teával ellentétben. Forró mentatea, ami jót tesz ebben az ítéletidőben, mi több, pici citrom is került bele a vitaminok okán. Pontosan ugyanezen ok miatt kaptál bele csepp mézet is, mert bár nem vagy beteg, de a barátod nem is akarja, hogy az legyél. Úgy tűnik eléggé kitart ezen dolog mellett, így felügyeli, hogy mind elfogyjon!

Theo /Görög/ Félre ne érts! Természetesen vannak jó zsaruk. Különben már rég rendőrállamban élnénk… vagy rosszabb! Senki nem kérdőjelezte meg a családod etikai és morális érzékét. – mondja nyugodtan, nem védekezik, tényeket említ – Ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik! – ennyire egyszerűnek látja

Ahogyan az ölelést is. Kicsit beleszuszog a nyakadba, ha már ott van, mintha az illatodat szívná magába, aztán visszaül, lehet pici űrt hagy maga után. Miután pár számodra kevésbé fontos válaszon átlépsz – hallottad és megértetted őket, de kevésbé érdekesek, így rögtön rákérdezel a témára, ami reggel óta jelen van. A válasz helyett csak egy olyan tekintetet kapsz „Szerinted?” és egy mosolyt, ami kizár minden kétséget. Egyértelmű, hogy nem a lányok számával volt a gond már akkor sem.

Theo /Görög/ Bilincsed is van? – kérdez rá, látod egy pillanatra ott volt a vágy kérje, de valami miatt még sem tette meg – Igen, tudom, hogy ilyen vagy. S a kíváncsiság a cica halála! – nevet halkan, majd kérdő tekintet után – Semmilyenekkel. Kivéve persze anyámat, aki nem volt boldog, hogy nem lesznek unokái. – pici vállvonás, de azért észrevetted, hogy ez érzékeny dolog

A legfontosabb kérdés után, valóban jogos a válasz követelése. Érkezik is.

Theo /Görög/ Te leszel az első, vagy az elsők között, akiknek elmondom, ha rájöttem mi az! – egyik napról a másikra él, amolyan „Carpe Diem”, nincs távoli terve – Igazából túl sok dolog van még amit nem próbáltam, hogy tudjam mire vágyom a legjobban. – ez teljesen őszinte, majd - /Angol/ Igen, beszélek. Sok a turista. Esetleg megkérdezhetnéd, az nem kerül semmibe. – mosolyog rád, és kicsit olyan érzésed van, mintha tereltek volna. De lehet csak te akartad így látni? – Köszönöm!

Végül visszatér az anyanyelv és vele a beszélgetés iránya:

Theo /Görög/ Talán délutánra mérséklődik. – bambul el az ablak felé, bár ott semmi jelét nem látni a dolognak – Egy beszélgetést mindenképp megér. Aztán a választ követően úgy is meglátod! – majd amikor szóvá teszed az életed – Szerintem… – kel fel és letérdel eléd, megfogja a kezedet, a tekinteted fürkészi – Téged megkötött a sokadik generációs örökséged, ezért nem tudtál az lenni, akinek lenned kell. Úgy vélem, hogy ami történt, okkal lett így és most végre szabad lehetsz, az, aki lehettél volna. – mondja komolyan, őszintén, még akkor is, ha tudja ezzel esetleg megbánt.

Végül olyasmi, amire mindig is vágytál, de még nem találtad meg:

Theo /Görög/ Nem lesz belőle gond. Mindent megteszünk azért, hogy a másik boldog legyen. Egyszer picit kapatosabban már előkerült a téma és valami őszinte kíváncsisággal viseltettünk a dologgal. Azt hiszem a megfelelő körülmény hiányzott mindössze… – néz rád továbbra is – Mint amikor azzal viccelődsz, hogy melyik hírességet engednéd adott esetben az ágyadba, amolyan elhajlási engedély. A különbség annyi, hogy ez a csomag eleve két személlyel indít. 
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 03. 14:07:36
- A nózimat is megtörlöd? -kezd kényelmetlenné válni a törődés, sok lesz már, ő nem játékbaba, tudja mire van szüksége és mire nincs. Általában tudja.

Hogy a morgás ennek szól, vagy a családjára vetített sérelemnek talán nem is számít elűzi tova a nyakát simogató forró lehelet. Meglehet még a nózitörlést is bevállalná ha cserébe több szuszogásban volna része.

- Rendőr vagyok...voltam, ne felejtsd el. Perszehogy van bilincsem, még olyan is amihez kulcs is tartozik. Ki akarod próbálni? ~Ki mernéd próbálni?~ üzeni a tekintete kihívóan, s Cassi önkéntelenül is előrébb dől, hogy a másik szemébe nézzen.

A kínos kérdést nem fogja feszegetni, ha Theo egyke úgy az unoka kérdése valóban probléma lehet a családban. Eddig ez benne fel sem merült, hiába a nagy családnak is megvan az előnye.

-Persze megkérdem anyát, majd ha beszélek vele. Még azt sem tudja hogy... leszereltem.

Az anyja nem fogja hibáztatni, azt tudja. Ő mindig is elfogadó volt, talán még örül is neki, hogy a lánya  felhagy a veszélyes hivatásával. Nem is tűnik most annyira őrült ötletnek pár hónapot együtt tölteni a tengeren, mint egy késői vakáció.

- Jó volna ha a vihar lecsendesedne, érte is aggódom egy kicsit, bár ők tapasztaltak, nem néhány kamasz aki a háborgó tengeren ragad amíg a partiőrség ki nem menti.


Felderül a jelenetre, ahogy a férfi előtte térdel, más helyzetben könnyen vélhetné lánykérésnek a dolgot, meglehet egy kifacsart módon az is. Nem magának, maguknak kéri.

- Ha a te Nicandrosod olyan mint  George Michael...vagy, de ki ne nevess!  - emeli fel a mutatóujját komoly figyelmeztetésként, bár huncutul csillogó szemekkel - a fiatal Telly Savalas, akkor  khm biztos lehetsz az én elhajlásomban is.

- De amúgy- kanyarodik vissza az előző gondolathoz egy huroknyira - sosem kényszerítettek arra, hogy rendőr legyek. Ha jobban érdekelt volna a biológia akkor most az anyám mellett lennék a tengeren. Igaz, akkor te nem volnál itt velem.
 Apró futó csókot lehel az előtte térdeplő férfi homlokára, vagy orrára.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 03. 15:40:26

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - a Rádióból (https://www.youtube.com/watch?v=3gzqsmx1KGU)



Theo /Görög/ Ha adott esetben szükséges lenne… és nem csak azt! – pislog rád, majd bólint, amikor kifejted, hogy mi vagy-voltál – Nem kellett leadnod véletlenül? – finom célzás, az bizony rendőrségi tulajdon – Vagy egy ki szuvenír? – ő megértené, sőt, a mosolya is sokat sejtető, de nem, nem próbálja ki, inkább – Szeretnéd, hogy itt legyek, amikor felhívod? – kérdez rá, de ha nem szeretnéd, akkor sincs baj – Nagyon elgondolkoztál.– jegyzi meg halk-szelíden amikor a vakációról való gondolatokból visszatérsz – Szerintem nincs most kint a tengeren. Életveszélyes volna és nem hiszem, hogy ennyire felelőtlen lenne! – ő így látja, téged is nyugtatna – Tudod merre van most? – kérdez rá, majd témaváltás: Mint a fiatal George, azzal a markolnivaló hajával? – érdeklődik jókedvűen, kicsit bekérdezve, illetve – Nem tudom Savalas milyen volt fiatalon. – bocsánatos bűn, reméli – De azt igen, hogy nem fogsz csalódni. – nem tudod miért ilyen biztos benne, de láthatóan az.

Végül a legkényesebb téma.

Theo /Görög/ S mégis rendőr lettél. – mutat rá szavakkal – Olykor nem kell kimondani vagy bármilyen belső kényszer, elég a környezted elvárása. Foglya leszel ennek egyszerűen csak azért, mert ebben nőttél fel. Ebbe születtél bele. – megy még picit hátrébb az időben – Vajon mi lettél volna, ha ügyvéd vagy orvos családod van? – kérdez, majd kis mosoly – Tudom, hogy érdekel a biológia, a pólódon látom. – kacsint, majd fakuló mosollyal – Nem kell mentségeket keresned vagy megmagyaráznod miért döntöttél úgy ahogy, csak gondolkodj el azon: mi mindent tehetsz most, hogy az életed egy fejezete lezárult. – s való igaz, akármit tehetsz!

A puszi a homlokot éri,
mely sóhajt csalt ki.
Kiét is?

Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 03. 21:28:30
Theo valahogy mindig eléri, hogy ne lehessen rá haragudni. Visszapislogás lesz a válasz, ahogy felmerül a törölgetés gondolata. Hosszan tudná sorolni hol lehetne megtörölgetni.

- Ugyan már!- kacag a feltételezésre, hogy elcsente volna a bilincseket.
- Tudod ha megsérül a zár, vagy a szem, vagy bármi baj van vele, leselejtezik. Ez fogyóeszköz, pár drachmáért meg lehet venni. Mindenkinek van otthon. Egy csomó mindent lehet így megvenni, teljesen legális, csak be kell nyújtani egy kérelmet. Persze az állomány tagjai elsőbbséget élveznek, de én is így akarok venni felszerelést.

- Itt?  Ó! - az értetlenkedés után látszik leesik neki mire gondol Theo - nem lesz kínos, vagy kényelmetlen beszélgetés, ő mindig megértő. csak még nem jutottam hozzá, hogy felhívjam. Nem akarok a kutatóállomáson keresztül üzenetet hagyni, mert akkor frászt kap. Majd hívni fog, hetente szokott. Most valahol az Atlanti óceánon van, de nem aggódom érte igazán, nem jobban mint általában.

Majdnem kiköpi az utolsó korty teáját, nagyon is képies  az a jelző amit Theo használ.

- Na ne mond, hogy ő is? ! Hát összetörte a lányok szívét mind úgy tíz évvel ezelőtt. Savalast pedig meg kell nézned, a Piszkos tizenkettő egy alap film, én szeretem. Több egy háborús filmnél, az emberről, emberekről szól. Savalas sosem volt az a tipikus szépfiú, de van egy kisugárzása ami átüt a vásznon. Később Kojak-et is ő játszotta, azt se nézted soha?
Nincs nálad egy kép róla? Mármint Nicandrosról, nem Kojakről- neveti el magát, emígyen hessentve el végleg a viharfelhőket, legalább a szobában.

 Valahogy lassan csak elszopogatja az ouzót, ha már a kezében van, el ne párologjon. Ahogy odahajol a leheletnyi puszira csak nagyobb hangsúlyt fog kapnia a biólógiai tanulmányai.
Lehet kicsalja azt a sóhajt Theóból, a vágyét, megkönnyebbülését? Ki tudja.

-Hát például hídlakó. Jó, a család nem hyagyná, szóval éhezni nem fogok, de nagyon gyorsan muszáj bevételre szert tennem. A tartalékaim csak hónapokra elegendőek, és úgy is szűkösen. Viszont ha komolyan akarom venni magam magánnyomozóként azt nem lehet másodállásban csinálni,  ez egy 22-es csapdája.






Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 04. 16:55:12

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - egy új dallal a Rádióból (https://www.youtube.com/watch?v=G6xr6VKg7sE)



Theo /Görög/ A konyha. Gondolom, az jár a buksidban. Ott van mit törölgetni a reggeli után, igaz? – kérdezi komolyan, de mikor elfordul egy pillanatra egy falatot csenjen, észreveszed a huncut mosolyt amit próbál elrejteni – S abban hol az izgalom? – kérdez vissza, mikor megérveled, hogy került hozzád a bilincs – Igazából mennyit használtad mióta itt van? – kérdezi, és most nem tudod megfejteni mire is gondolhat – Nem tudom milyen lehet, nem sokat meséltél róla, csak annyit, hogy mivel foglalkozik és sokat van távol. – de elfogadja a válaszodat és nem kérdez rá újra – Illetve biztos, hogy az Atlanti lesz az? Valami olyasmit említettél, hogy az Indiai az új célpont, mert találtak egy eddig ismeretlen életformát. – de ebben bizonytalan, lehet, összekeveri a helyeket – Csak óvatosan! – törli meg az ajkaid amire kitolult egy jó adag tea – De csak mert kérted! – nem kizárt a nóziból is jöhetett, ha már így félrement a korty, végül – De láttam azt a filmet, igazából együtt néztük meg! – törölget még nagyon finoman, majd leteszi a használt szalvétát – Te a fiatalt mondtad. Aristotelis Savalas a film forgatásakor már 45 éves volt. – mosolyog rád és készül visszaülni a helyére – A Kojak-et nem szeretem. – pici vállvonás, senki sem tökéletes, aztán nevetés – Nincs, és nincs. A világ még mindig elítéli az ilyesmit, nem szeretném ha egy… valaki emiatt… a világ is változik, lehet végül az azonos neműek kapcsolatát is elfogadják. Főleg ott, ahol a bölcsője van! – vigyorodik el az akadozó szavak után – A világ még nem áll készen erre, ahogy a mai napig él a rasszizmus és más idióta beidegződés. – azt látod, hogy az ő itala nem fogy, nem úgy tűnik, hogy fog. A sóhaj bárkié is volt, talán mindenkié, elhalt és most egy szigorú pillantás a jussod – Kétlem, hogy ez a pesszimizmus bárhova eljuttat. – halkít a hangján, próbál szelíd maradni, de érzed belőle a feddést, a törődést – Hónapokon át hallgattam, hogy mi miért nem jó és hogyan nem működik… engedd el. Tekints előre! Ne aggódj azon mi nem lehet, hanem nézd azt, mit érhetsz el! Kezd kicsiben, aztán majd meglátod. A gyerekek is apránként lépdelnek, nem kell rohanni! Elmegyünk, beszélgetsz és majd meglátod! – pillant rád úgy, ahogy csak egy Igaz Barát képes
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 04. 19:10:12
- Igen, a konyha... a konyhaasztal járt az agyamban -ő meg s próbálja rejtegetni a kaján mosolyt- meg az edényeket is kell majd törölgetni, ha már így összepiszkoltad őket.

Bekapja az utolsó falat kalácsot, szemtelenül nézve a fő-reggeli készítőre. vajon meddig lehet Theot kihasználnia? Kihasználásnak számít az amit a másik önként ajánl, sőt kérdés  nélkül tesz meg?

- Oh az izgalom nem a bilincs megszerzése, hanem a használata. De... azt elmesélni nem tudnám, én gyakorlatias ember vagyok. Megmutatom a helyes használatot, ha szeretnéd. Vagy esetleg van benne gyakorlatod már?

Ártatlannak tűnő szempilla-rebegtetés kíséri a felajánlást, ártatlan? Ugyan már, sokkal inkább pimasz és kihívó. Ott van még benne az előbbi vágy melege, de már játékos és kedves. a határokat meghúzták együtt az előbb, de azon belül jól esik a huncutkodás. A végén csak elkapja Theo kezét a törölgetés után. Látszik erőst gondolkozik, hogy csókot leheljen rá vagy beleharapjon. S a végén egymás után következik, de gyengéd, mint egy játékos kismacska fájdalmat nem fog okozni.

- Most az Atlantiszin van, az Indiai majd csak talán fél év múlva jön sorra. Tudod az ilyen tudományos projekteknél nincs szoros időbeosztás, a helyzet sokszor adja magát. Rugalmasnak kell lenni és alkalmazkodni. Azt hiszem Anyu elfogadná azt is, hogy.. ööö... hogy meleg vagy. Ilyen szempontból ő százszor rugalmasabb mint itt mindenki. - Körbemutat, s biztosan nem a sarokban szundikáló Kócosra érti ezt - Azt hiszem egy kicsit túlságosan is rám hagyott mindent, mit szeretnék és hogyan. Támogatott ha kellett, de nem emlékszem hogy igazából bármikor is alakította volna az életem. Ha már így szóba került, ilyen gondoskodó se volt mint te. Anyább vagy az anyámnál, és hogy ezt bóknak vagy sértésnek veszed, rajtad áll.

Mégis nehéz lesz megsértődni, mert a szeme az mosolyog, mikor szabadjára engedi Theót végül, hogy befejezhesse a komótos reggelit.

- Jól van, jól van - dünnyögi, mivel úgy se most lesz majd az a megbeszélés, így a problémát félretolja későbbre. Holnapra, azutánra, amikor az ideje eljön - Ahhoz képest, hogy nem rajongasz érte hallod jó sokat tudsz Savalasról - gyors kacagás kíséri a mondatot - na valld csak be, hogy oda vagy érte, és mégis lapul róla kép a tárcádban. - kacérkodik, kekeckedik, csak froclizza a fiút, a barátot.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 06. 22:21:39

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - kis hazai hangzás (https://www.youtube.com/watch?v=lWxQeTDkMjM)



Theo /Görög/ Ez esetben engem vár a megtiszteltetés akkor, hogy nekieshessek a mosogatásnak és törölgetésnek! Eközben megengedem, hogy szóval tarts, mesélhetnél a barátnőidről! – veti fel

Előbb természetesen a reggeli, mert az a legfontosabb étkezés amit úgy kell elfogyasztani, mint egy király! Szóval a barátod bizony annyit eszik, amit te egy nap szoktál és olyan jóízűen, hogy lehet te is megkívánsz még pár falatot ebből-abból. Mindeközben feltámad benned egy gondolat, hatalmas hullámmá válik mielőtt lecsapna, hogy eltűntesse a választ és csak bizonytalanságot hagyjon vissza maga után mintha egy csónak romjai lennének. Apró darabok, amik mind mást sugallnak, mint például, hogy igen, az, mert… vagy éppen pontosan azért nem, mivel… esetleg azt, amire te gondolsz vagy épp el is engeded az egészet.

Theo /Görög/ Ilyen hatással lennének rád a bilincsek? – érdeklődik, úgy véled kíváncsi csak, nem látsz az arcán most mást – Azt hiszem tudom, hogyan működik egy bilincs. – tűnődik, majd rábólint – Ha akarod, megmutatom, mit tudok erről, adott esetben pedig kijavíthatsz! – kihívó/kérdő tekintet, aztán történik ami – Úgy tűnik, hogy játékos cicát találtam! – nem zavarja, hogy megharaptad – Lényegében akkor úgy is szól, ha elhagyná az Atlantiszit! – mosolyog rád, örül, hogy a jó kapcsolatod anyáddal – Bár tudnám, hogy akkor ki van az Indiain! – tűnődik félhangosan, majd picit félrebillenti a fejét – Szóval azért vagy akaratos és makacs, illetve önfejű mert amúgy is minden rád lett hagyva? – pillog

Kitérne a fizikai támadás elől ha van ilyen és kuncogva kezdené összeszedni a mosogatnivalót, míg a bók vagy sértés kérdést megválaszolatlanul hagyják, helyette inkább a másik, a filmes kérdésben válaszolnak a meglepettségedre (?)

Theo /Görög/ Nem sok hazai, igazán nagy híresség él, és Archer Maggott is alapvetően már Amerikában született, Isten nyugosztalja! – emlékezik meg az öt éve elhunyt színészről, de kép, az nem kerül elő

Igazából a kezedbe nyomnak helyette némi felvágottat és más romlandót, hogy ha már itt(hon) vagy tedd magad hasznossá. Nevetve tették, és most mindenki a konyhába mehet, hogy valóban mosogasson, törölgessen és elpakolja amit kell! A mosogatás még huncut dolog lehet, főleg, hogy Theo teleengedi az egyik mosdót és a másikba pakolja a még picit habos, de már tiszta edényeket. Úgy tűnik a végén akar öblögetni és törölgetni. Ha túl közel merészkedsz, egy kis hab a te cimpádon landol, ha nem, akkor hamar végez és el is pakol! Úgy tűnik, hogy tudja mindennek a helyét.

Theo /Görög/ Kis pihenés, aztán ha gondolod, megmutathatod, hogy miképp tervezed ezeket az edzéseket vagy oktatásokat, amikről szót ejtettél! – veti fel
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 07. 14:26:20
-Mégis, szerinted miért mentem rendőrnek valójában? - kacsint oda, a bilincses témánál.

Az viszont jó kérdés, te  honnan tudsz ennyit a bilincsekről? -közelebb hajol egy kicsit tetteti az eltúlzott meglepődést, verdeső szempillákkal. Az incselkedést nem kell tettetnie, az valódi lesz, a kihunyt parázsból születnek újabb szikrák a szemében.
- Csak nem börtönőr voltál? Vagy szökött rab?! Tudtam, mindig is gyanús voltál!

Kezéből fegyvert formál, mintha lőni akarna, de aztán a hajszálnyi komolyságot is eltörli a jelenetből a harapdálás majd.

- Atlanti.. ott fedezik fel épp Atlantiszt- kuncog az elszóláson(?)
- Sokan lehetnek az Indiai óceánon, de hé kalóz! tarts számon rendesen mely kikötőben milyen szeretőd van, mert egyszer tényleg kivájják a szemed feldühödött nőszemélyek. És én nem védelek, meg nem, nem -rázza a fejét határozottan- jogos lesz, majd kapsz tőlem egy csini szemtakarót.
Nevet most már ő is. Kacagásának aláfestése a vidám kis görög dal a másik szobából.

Az anyja... mindig is rejtély volt számára. Miért szerettek egymásba a szülei a különbözőség ellenére, és miért szült három gyereket az anyja, ha aztán a tenger fontosabb volt neki. ÉS bár számtalan nagynéni és nagymama nevelte őket, ha komoly baj volt mindig maguk mellett tudhatták őt. Talán így működik az anyai ösztön.
- Oh én így születtem, Cassiopeia Makacs Tatopolusz a teljes nevem.

Kihúza magát büszkén, talán elég volt már a támadásból, vagy csak épp kéztávon kívül van a lehetséges börtönszökevény. Inkább besegít az elpakolásban, szokatlanúl tele lesz a hűtőszekrénye. Noha ezentúl nem is rossz ötlet így tartani, lesz ideje itthon enni. csak meg kéne tartania a "szakácsot" is valahogy.

Megelégszik most azzal, hogy a formás hátsót szemléli amíg a férfi mosogat. Az biztos, szívesen lenne most a tányérok helyében, hogy vele locspocsoljon Theo a meleg habok között. Hmmmmm. Az apró kis sóhaj ki is szalad a száján, és hogy mentse a helyzetet visszakanyarodik a filmes témához.

- Mondjuk Irene Papast kedvelem, az Odüsszeában fergetegeset alakított.  Ami amúgy vicces, mert Amathea meglehetősen hasonlít rá- krezdi a kívánt beszámolót a maga módján a barátnőitől.

- Ő orvos Kerkyrán, nem is sokat csodálkoztam a választásán, mindig is nagyon okos volt és ott segített ahol csak tudott. Képzeld a hobbija hogy állatmenhelyekre jár kutyákat sétáltatni. De rendszeresen pótmamiskodik cicababáknak is. Nem értem ezt hogy bírja a beosztása mellett.

- Biából meg közgazdász lett, ami számomra eléggé unalmasnak tűnik, de ő élvezi a számokat, azt szokta mondani, olyan az egész mint egy nagy keresztrejtvény, vagy mintha az enigma kódot kéne megfejtenie.

Közben többet is tesz a nézelődésnél, a lögybölést meghagyja Theónak ha már úgy is vizes a keze, de a törölgetést végül csak kézbe veszi. Tud beszélni miközben jár a keze is.

- Amikor elváltunk -kuncog-  tettünk egy ígéretet, aki előbb megy férjhez az választ helyet a lánybúcsúnak és a többiek fizetik. Úgyhogy a pasizás nálunk mindig fontos téma, egyfajta verseny ez. nehéz drukkolni, hogy a barátnőd megtalálja élete szerelmét, miközben ellendrukkerkedsz, hogy te legyél az első mégis csak.

Még mindig mosolyog közben, ahogy helyükre kerülnek, tányérok bögrék és csuprok. Látszik, hogy nem gondolja komolyan azt az ellendrukkolást, vélhetően egyikük sem. Ez olyan verseny ahol veszteni is öröm.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 15. 09:45:38

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel
Hangulatkeltő - kis hazai hangzás (https://www.youtube.com/watch?v=lWxQeTDkMjM)



Theo /Görög/ Végig-száguldhass vinnyogva a városon? – tippel ártatlan arccal, majd a kérdésre csak pici somolygós vállvonás, hogy aztán a gyanúnál felemelje mindkét kezét – Mindaddig ártatlan, míg az ellenkezőjét be nem bizonyították! – témaváltás után pedig – Meglepődnél! Igaz, ha megtalálják, sokkal inkább az a kérdés, hogy őrzi e valami vagy egyáltalán jó e az, hogy felfedezik. Ez pontosan olyan, hogy mi a jobb, ha a minden kikötőben van egy vagy több, vagy mindentől függetlenül tudnak egymásról és versenyeznek a kegyeimért? Kinek milyen kincset adjak! – nevet jóízűen, majd kacsint – A szemfedő csak még vonzóbbá tenne! – közli magabiztosan, majd kérdez – Nem védenél meg? Pedig igen sokat bilincselhetnél! – mosolyog – Igen, ilyennek ismertelek meg, csak nem mindig a megfelelő dolgokban vagy kellően makacs. – marad vidám, miközben zajlik a tisztítási rituálé, neked pedig a bambulásé egészen addig, míg – A Navarone ágyúi jobban tetszett, de az biztos, hogy érett nővé vált, majd idős (73 éves épp) korára is megőrizte a szépségét. – amely állítás mellett akkor is kitart, amikor megemlíted a barátnőd mennyire hasonlít rá – Tehát egy doktornő! S nem csak intelligens és művelt, de még szép is! Hm… - pillognak rád, hogy bizony vetélytársad lett – Nem beszélve arról, hogy állatbarát! – látod eljátszik a gondolattal, valamilyennel, aztán a másik barátnődnél – Nagyon száraz téma ez a közgazdaságtan. – érzed, hogy nem is nagyon érdekli, de ettől függetlenül természetesen odafigyel rád és nem ad hangot annak, mennyire nem szereti az efféle dolgokat, tiszteletben tartja – Nocsak, nem volt jobb nézni? – lebuktál, de leginkább szórakoztatja a dolog – Szóval bajban vagy. – állapítja meg a fogadásra, de érzed csak csipkelődik – Remélem tettél félre, mert Amathea lesz az akinek fizetned, fizetnetek kell! – nevet – De talán a legérdekesebb egy kettős vagy hármas esküvő lenne! – dobja be a dolgot
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 16. 14:25:34
- Nocsak, te is hiszel Atlantiszban? -Minden helynek megvan a maga misztikuma, a skótoknak a Lochnessi szörny, a Himalájában a Yeti, errefelé pedig Atlantisz. A legendának valós alapja kell, hogy legyen, de hogy végül is mi az igazság azt senki nem tudja igazán. Pedig jó néhány "titkos társaság" véli magáénak a tudást vagy Atlantisz helyének ismeretét. Ő A maga részéről szkeptikus, persze a romantikus része kedveli a legendát, a tudós viszont azt mondja: mutasd a bizonyítékokat. De nem zárja ki teljesen egy elsüllyedt város létét, az elmúlt században, sőt dekádban is csodaszámba menő dolgok kerültek elő a tenger fenekéről.

- Miért vagy benne biztos, hogy egymással versengenénk? Inkább elkapnánk közösen, és megosztoznánk rajtad. És akkor, hány nőre is kéne reggelit készítened tengerész? Tucatra vagy százra? Bírnád az iramot vagy inkább a kegyelmünkért esedeznél? -csak évődik, játszik a férfivel, mint mindig, mint a Nagy Eső előtt.
-Hoppácska, lebuktál!  Vagy csupa férfi szeretőt tartasz szerte a világon? Mert akkor senkivel sem kell versengenem, kivételes vagyok!- pördül és piruettezik, meg is hajol a végén, amolyan igazi balerinamódra, kecsesen. élvezi a bohóckodást, az előbbi gondokkal terhelt beszélgetés sötét fellegei tovaúsznak. Mindaz a probléma aminek megoldásába nem kezdhet bele csak nyomasztó, nyúlós teherré válik számára. Ezt söpri el most a rögtönzött előadással, széken és padlón, hajlékonysága talán meglepő lehet.

-Hümm.. végül is tudod a legjobb barártnők mindenen megosztoznak, majd megkérdem Amát, hogy beszáll-e harmadiknak... vagy épp negyediknek. Nicandros biztosan nem ellenezné? !- nyújt nyelvet és pislog álságosan a tányérpakolás közben.- Tudod, hogy nem tudok sokáig megülni a fenekemen, a feletteseim rendszeresen a szememre hányták.

Bekerül az utolsó tányér is a helyére, a helyi népszerű énekes pattogós hangja fogja inspirálni. A törlőkendővel ejti rabul  Theo derekát, hogy rögvest táncra kérje. Az apró konyhában túl sok hely ugyan nincs, de talán pont elég, hogy pár percig élvezzék a zenét és a mozgást együtt.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 16. 20:50:30

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt
Hangulatkeltő - kis hazai hangzást követő szenvedély (https://www.youtube.com/watch?v=_nBfZD0hFe4)



Theo /Görög/ Hogyne hinnék, sok űrhajóst hozott haza biztonságban! – válaszolja teljesen komor arccal, majd ha bármi módon is komolyan vennéd elneveti magát – Ami azt illeti Atlantis pont annyira életképes, mint Kumari Kandam avagy Lemúria, esetleg az Amazonok Szigete maga: Themiscyra. Hiába nézel így, egy kalóznak ismernie kell a Hét Tenger minden fodrát! Arg, arg! A titka a mienk, Sinbadé és a leszármazottaié, Fekete Szakállé és a többi bitang gazemberé! – mosolyog vidáman, és azon vagy, hogy talán hinni akarsz neki – Ha azok a pápaszemes okos-tojások csak sejtenék hol van igazából, akkor már rég kifosztották volna! – közli egy pici vállrándítással, miszerint a titok, titok marad. Aztán: Mert ellenállhatatlan vagyok és az embereknek az kell amit nem kaphatnak meg! – mosolyog rád és lehet ezzel bizony betalált – Edzett vagyok! – közli, hogy tudna elég reggelit készíteni – Csak vásároljanak elég alapanyagot. – jegyzi meg és aztán rejtélyes mosollyal nem árulja el a szeretők nemét, így izgalmasabb – Te… - áll meg pillanatra – Mindig is az voltál. – jegyzi meg, hogy te bizony különleges vagy! Aztán mosogat tovább, így csak a mozdulatsor végét kapja el – Nem gondoltam volna, hogy táncolnál. – jegyzi meg óvatosan, elvégre a bokád messze van az egészségestől. A témaváltást ő is üdvözli – Nincs ellenemre, de akkor le kell mondanod arról, hogy te nem nyitsz a saját nemed felé. – közli szelíden, miszerint nincs tabu! A barátnődnek sem – Nem fogja ellenezni. – mondja nyugodtan és érzed, hogy emögött valami még van, de azt is, hogy nem most fog kiderülni

Aztán rabul ejtesz és rosszalkodsz, aminek hatását magad is érzed, talán öngól ez, főleg amikor elkapják a fenekedet és szoros táncba vinnének… helyett, finoman arrébb tesznek nevetve, mikor meglepett arccal pillogsz fel, hogy a zenéhez méltó táncra perdüljetek és élvezzétek amíg a rádió másik zenére nem vált. Lassan indul, de már az elején is rezeg a kis rádió a basszustól, ami a szívek ütemére dobban! Az egész visszafojtott feszültséget sugároz, olyan ősi ütemet, amire a csípők könnyen találják meg a megfelelő mozdulatsorokat, ha enged az ember fia és lánya efféle csábításnak. Nem beszélve a női hangról, mely arra bíztat, hogy kövesd őt, hogy a férfi is csatlakozzon és szinte kirajzolódik előtted, ahogy megindul a háló felé és csalfaként int ujjaival, hogy kövesd őt! Szinte látni, ahogy lehullik a finom selyemruhája és a kirajzolódó test…

Mindez persze csak fantázia, de a zene kitartóan dobol a fülekben, járja át a testet és csal közös mozdulatokra…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 17. 14:42:16
Először rámered Theóra, hogy kerültek hirtelen az óceán mélyéről az űr végtelenjébe, aztán egyszerre kacagnak fel.
- Én biztos vagyok benne, hogy ennek a legendának is van valóságalapja, csak úgy mint az Amazonok szigetének. Noha a valóság közel sem annyira lehet romantikus, mint amiről a mai legenda szól. Az amazonok, vagy nők szigete is létezett. Eredetileg azokat a nőket űzték oda akik kényelmetlenné váltak a férjeiknek, majd azokat akik nem voltak elég termékenyek. persze nagyjából semmi felszereléssel, így akik túlélték a kezdeteket a legkeményebb nők voltak, nem csoda hát ha elterjedt a legenda róluk, felvették a versenyt harcban bármely férfival.

Aztán villan a a szeme, vagy talán csak a villám fényét tükrözi, de meghül a hangulata, szavai is. Theo ismét egy érzékeny pontjára tapintott, de nem a jó értelemben.

-Nem, az okostojás tudósok, nem fosztják ki a helyeket amiket ismét felfedeznek. Miért volna jobb helye egy kerámiának a tenger fenekén, mint egy múzeumban ahol bárki megnézheti, ahol megérintheti őt a történelem, a múltunk? -A szenvedély a hangjából szinte szúr. Bár nem töltött sok időt az anyjával, amit mégis annak minden percét magáénak tudja. osztozik a szenvedélyében, az sem lehetetlen ezt a temperamentumot nem az apjától örökölte.
- Akikre te gondolsz azok a fosztogatók, a valódi kalózok. Sokszor a tudósok után mennek, ezért is tartják titokban a feltárandó helyeket. De számtalan alkalom van, hogy mire eljutnak egy ókori roncsig, addigra már szinte semmit nem találnak, aprópénzre váltotta a felbecsülhetetlen múltat néhány mocsok.
Ha nem a saját konyhakövén állna, bizony ki is köpne. Semmivel se tartja őket többre mint kistílű fosztogatókat az utcán.

Néhány tányér hangosabban csörren a helyén, aztán oldódni fog a hangulat, hogy szinte nyoma se maradjon. talán a jókor jött bók teszi.

-Még kislányként, szerettem volna balerina lenni, de nem voltam elég tehetséges, vagy csak elég kitartó. Nem is tudom megmondani hogyan, kikopott a tánc az életemből, más érdekelt.  A ruganyosságom megmaradt, elég jó testi adottságokkal rendelkezem-hogy kissé kétértelműre sikeredett ez a megállapítás, cseppet se bánja.

-No, nem, nem nem.. ezt te sem gondoltad komolyan!- rázza a fejét határozottan, fekete felhő lesz az arca előtt, ahogy a hajszálai kendőzik vonásait. Nevetésében lesz valami kényszeredettség. Meglehet nem akkora vadóc, mint elsőre látszik, avagy valami nagyobb titok lappang a háttérben.

Aztán belefeledkezik a táncba, a férfi tekintetében elveszik. Nincs konyhakő, sem vihar. Mély tő tükrén jár csábtáncot két lidérc az éjszakában. Hívják egymást, csalják egymást, a csillagokat, a világot. Talán nincs is zene, a szív veri a ritmust, s magától mozdul a kéz és a láb. Ősi ösztön, az első sámánok esőtánca, az első asszonyok dala a vajúdó körül. Az élet és a halál körforgása, a végtelen.


Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 18. 12:15:26

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Theo.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Reggel, kora délelőtt
Hangulatkeltő - A csend hangja (https://www.youtube.com/watch?v=f7McpVPlidc)



A hangulat vidám, az a korábbi kellemetlenség szinte meg sem történt! Odakint ugyan még pokoli az időjárás, de idebent az ilyesmi senkit nem zavar. Különben is, már kétszer is dacoltatok vele, így elkönyvelhető a győzelmetek. Jóízű nevetések jellemzik a mosogatást, ami hamarabb fejeződik be most, hogy te is csatlakoztál, segítesz.

Theo /Görög/ A végtelen űr is csak egy nagy óceán! – közli, majd figyelmesen hallgat – Alapvetően a legenda azért tetszik jobban, mert több szabadságot ad, mint az, ha elfogadom, amit a történészek mondanak és valójában asszír és szkíta ősökig vezetném vissza a történetet, helyette inkább meghagyom, hogy a mitológia legyen a vezérfonalam. – mosolyog, láthatóan álmodozóbb férfiak közé tartozik – Vannak harcias nők, – pillant rád – akik rendelkeznek nem egy férfi erejével. – mosolyog, ami…


A szavaidra, de leginkább annak hangszínére, súlyára és előadásmódjára megdermed picit s bár türelmesen végighallgatja a mondandódat úgy, hogy egyszer sem szakít félbe, amikor befejezed és úgy véli nincs több amit hozzáfűznél, megfordul és megtörli a kezét, majd vissza és rád pillantva a következő szavakkal illet minden mosoly és vidámság nélkül:

Theo /Görög/ Örülök, hogy sikerült egy kalózos tréfából személyes sértést csinálnod. – érzed, hogy most nagyon sok minden lappang a felszín alatt, de nem adnak neki hangot – Korábban már sikerült egy kalap alá venned, minden átlagos férfivel, akihez csak szerencséd volt, mintha egy idegen lennék és nem a barátod, de ezzel a kioktató – itt lenyeli, inkább átfogalmazza az eredeti mondandóját – hangnemmel nem tudok mit kezdeni. Őszintén szólva, nem is akarok. Tudod van egy határ, ameddig az ember elfogadja a másik természetét, így most inkább magadra hagylak, hogy legyen időd átgondolni miket vágtál hozzám és miért. Nem jó, ha érzelmektől túlfűtve beszéljük ezt meg, később, ha már nem akarsz mindenhol ellenséget látni, akkor visszatérünk rá.

Nyugodtan indul el a kabátjáért, de te észreveszed, hogy egy-két izom megrándul az állán. Úgy tűnik nem csak neked vannak pontjaid amik érzékenyek. Ezen a ponton az ajtó is érzékeny, mert egy nagyobb széllökés belöki – és a vihar megint végigsöpör, hogy aztán hirtelen csend legyen. Nincs több szél, sem viharos, de még enyhe szellő sem. Az eső a korábbi vízözönből szelíd záporrá válik, hogy aztán megint rákezdjen.

Mire Theo eléri az ajtót – no nem azt ami kinyílt, hanem a bejáratit – még az eső is megszelídül, majd – ahogy becsukódik mögötte – el is áll. Teljes mozdulatlanság, nem siet a levegő, sem víz vagy épp napsütés, csak szürke egyhangúság van, ahogy minden melegség és vidámság elszökött napokkal és most perccel ezelőtt.

Magadra maradsz, a gondolataiddal és érzéseiddel. Akármit is szeretnél, idővel arra eszmélhetsz, hogy Kócos az ajtónál áll és kifelé néz, majd rád pillant, aztán leheveredik és fejét is a földre teszi.
Az idő visszazökken, a levegő lágyan besiet, a víz csepegni kezd, a felhők lassan tovább vonulnak…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 19. 15:34:29
Először elvörösödik. Haragtól, megszégyenítéstől, dühtől és dühből.
- Mert te...

 Aztán mély levegőt vesz, és hagyja hogy belülre kerüljön minden érzés és érzelem. kagylóba zárja, ahogy mindig is szokta. Még utánanyúl a férfinak, de csak a keze, szeme bírja maradásra. most ebből könnyen lehetne veszekedés. Az se volna baj, utána mindig megbékélés jön, nem csak a gondolatoknak, de a hozzáfűzött érzelmeknek is elő kell törniük, szerinte. igen, mindenkinél máshol és másban vannak a határok. Az elfojtott érzelmek pedig máskor és mindig rosszkor fognak előtörni.

 Mégis hagyja elmenni a férfit most, noha valami rossz érzés ül a szívén emiatt. Mintha soha többé nem látná. mintha nem csak az ajtón lépett volna ki, de a világból is, valami másik világba.

Meglehet csak az idő változása teszi ezt ilyen élessé, a rég látott napsugarak reménye  valami reményfélét csepegtetnek az ő  szívébe is.

 - Gyere Kócos, séta. Ha már elállt ez a szar...

Ebből most valóban hosszú séta lesz, akár a partra is ha lehet, de a parkig biztosan. Ha semmi se akadályozza akkor csak estére fognak hazaérni. Sárosan, ázottan(?) fáradtan. Azzal a tervvel, hogy Kócossal együtt zuhanyzik, és elég gyorsan ágyba kerül. A holnap új lehetőségeket hozhat, ha felkel a nap.


Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 19. 17:03:21

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Athén, Keracini
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délelőttől, déltájig
Hangulatkeltő - Kikötő (https://www.youtube.com/watch?v=2QUYYOXUF4o)



Amikor belekezdesz, csak szomorúság a válasz, de mire lenyeled a dolgot, addigra már a kijárat felé haladnak. Kinek volt igaza és miben? Talán neked, neki vagy mindkettőtöknek? Esetleg senkinek sem és az egész csak egy nagy félreértés az ébredés óta egyre gyűlő feszültségből? Talán tényleg jobb, ha mindenki külön utakra megy és nem lett békülős, mert akkor lehet nem csak a kinti vihar szedi szét a lakást, hanem ti is?

Elengedted és elzárod a többi közé, oda, ahol évről-évre egyre több és több fogoly van. Míg te ezen dolgozol, addig Theo az ajtón és mikor azon tűnődsz, hogy mikor tör fel minden, addig az ajtó picit nyikorogva csukódik és egy halk kattanással teljesen bezáródik. Végül senki nem változtatott a döntésén, elhatározásán így magadra maradsz Kócossal.

Kemény gondolat az, hogy esetleg végleg elhagytak, hogy magadra maradtál, hogy Theo ennyi hónapon át kitartott veled, de most egy másik, kevésbé kaotikus világra vágyik. S míg a gondolat egyre erősebb, úgy érkezik egy apró fénysugár, picit nedves, furcsa is, míg nem rájössz, hogy csak Kócos az, aki nedves és hideg nózijával bököd.

Odakint a vihar – mely már egy hete vagy több is – tombolt, de most mintha kifáradt volna, elfogyott volna az ereje és most engedne végre a napsütés folyamatosan tomboló erejének. Igaz, még nem tudta áttörni a fellegeket, de idővel az is elérkezik! Most épp Kócos az, aki szavaidat követően elszalad, majd a pórázzal tér vissza, leül és várja, hogy elvedd tőle.

Elhagyod a lakást hű társad oldalán, aki nyugodtan kutyagol melletted a kikötőbe, ahova beletelt nem egy, de több percbe míg leértetek. Itt Kócos terve az egyik móló lenne, miközben a szinte teljesen kihalt. Szinte, mert azért van itt valaki, aki azon a bizonyos mólón áll, melyre Kócos igyekezett. A kutyus odaszalad és egyből pacsira emeli a mancsát, mire a férfi nevetésének hangját sodorja feléd a szél.

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06 valaki.png)

Idegen /Görög/ Üdvözöllek! Elvesztetted a társadat?

Vidám kérdés, majd körültekintés, valószínűleg téged keresnek. S amikor megpillantanak, előbb letekint a kutyusra, mondd valamit, majd mindketten megindulnak feléd.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 20. 14:00:06
Egyáltalán nem bánja a hosszú sétát, mit sétát? kocogást. Hagyja, hogy a szél belekapjon a hajába, bebújjon a ruha alá, mint incselkedő szerető. Ahogy Theo tehette volna.

Majd ez a gondolat is szétfoszlik, mint a lassan oszló köd a parton. hamarabb érzi meg a sós illatot, mint, hogy meglássa a végtelen kékséget. jólesett a futás és itt ahol nem fenyegeti semmi veszély elengedi a kócost, azt se bánva ha úszik egyet. Tudja, hogy hívó szavára mindig visszajön, teljesen megbízik benne. Így tesz akkor is amikor az idegennel barátkozik, s ez a barátkozás már az ő irányába is bizalmat szavaz az idegennek.

Hogy az ismeretlen van pont a mólon amit Kócos kiszemelt, vagy valamiért pont hozzá futott oda, egyelőre nem tudja; Az sem lehetetlen, hogy a valódi gazdi egyik ismerőse, s íly módon Kócosnak is barátja.

Megvárja a kettőst a móló végén, könnyedén támaszkodva az egyik oszlophoz. Az előbbi futástól még enyhe pír van az orcáin, s mellkasa is sűrűn emelkedik. A legutolsó amivel törődött, hogy melltartót vagy kabátot vegyen. Most beleborzong kissé a hűs szélbe.

Megfogja várni, hogy a férfi elég közel érjen, egy kedves mosollyal és egy könnyű üdvözléssel

/Görög/- Hello - fogadja majd, de megvárja, hogy amaz szólaljon meg legelébb.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Május 25. 13:36:56

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Athén, Keracini és Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Dél körül
Hangulatkeltő - Kikötő (https://www.youtube.com/watch?v=2QUYYOXUF4o)



Valószínűleg a reggel hangulata és lehetőségei még hosszasan kísérnek téged sétád során, de egy valaki biztos, hogy végig melletted van. Nos, igazából néha, de a közeledben az biztos! Kócos lelkesen szaladgál, szimatol és persze intézi a dolgát ahol éppen úgy dönt megfelel, de lehet néha egyszerűen csak területet jelöl? Elég élesen kijelölted a te területed ami Theo ajánlatát érinti, de vannak dolgok amikre egyszerűen nem vagy hajlandó! A kérdés már csak az, hogy Amathea mennyire lenne nyitott, mert lehetséges lenne, hogy egyedül te vagy a kakukktojás?

Először egy háromfős gyengédség bukkant fel, majd te magad bővítetted négyesre, de bizony vannak dolgok amiket senki kedvéért nem tennél meg! Nem amíg van választásod! Ilyen ez a másik nővel való… a gondolattól is kiráz a hideg (?) és fázósan megdörgölöd magad, de lehet, hogy csak a magány érzete okozta. Nincs itt Theo, sem az erős és biztonságot adó karjai, hogy az ölelése és illata sem. Az időjárás is úgy dönt, hogy elég volt a viharból és kezd egyre melegebb lenni, aminek következménye, hogy igen csak párás lesz az egész, mely kíméletlenül lecsap mindenkire.

Ez egy másik pokol.

Észre sem vetted és bicegve futottál, de a bokád később ezért még kíméletlenül meg fog kínozni. Nem úgy Kócost, aki máris új barátra talált és a férfi – mert bizony jóképű-egyértelműen az – is barátságos a kutyussal. Jól megdögönyözi, ölelgeti a négylábú barátodat, aki korábban pacsit adott és később a fejét fúrta vagy épp hasát mutatta – adva neked némi bundaápolást későbbre – hogy végezetül leheveredjen mellette, míg te is odaértél. Közelebb érve sem tűnik ismerősnek, de valahogy nem hagy nyugodni a tudat, hogy bizony már láttad ezt a férfit valahol.

Végül odaérsz a móló elejéhez és nem sokkal később a kettős is. A férfi tekintete ilyen közelről egyértelműen téged kutat, mosolya töretlen és megsimogatja Kócos buksiját, aki megnyalja a kezet, majd melléd üget és ott foglal helyet. Későn, de feltűnik, hogy a heves légzés azért nem maradt hatástalan és bizony el-elcsábította az idegen figyelmét. A második ami feltűnik, hogy minden úgy tapad rád, hogy ebből bizony később talán megint fürdés lesz, nem beszélve arról, hogy a vékony anyagnak és didergésnek más látható nyomai vannak, ami általában azért nem hagyja hidegen a férfiembert.

/Görög/ Öröm látni, hogy Aphrodithe megtisztelte a partot szépségével, hogy megörvendeztet minket egyszerű halandókat, két és négylábúakat egyaránt! Úgy vélem a közelben találunk néked nektárt, mellyel szomjad csillapíthatod! – ajánlja fel jókedvű-vidáman – Theias vagyok, szolgálatodra úrnő! – hajol meg mélyen és mikor újra rád pillant, már karját nyújtaná, elfogadod e
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Május 26. 11:31:28
Először úgy éri a szokatlan üdvözlés, mintha a hullámok csaptak volna át rajta. Mondjuk amennyire csurom víz, az érzés nem csak a lelkét, a testét is átjárja. Már-már ösztönösen visszabújna a jól ismert kagylóhéjba, s feje nemet is int. Ám ezt pont nem látja a férfi amikor meghajol. Mintha Cassi agya és szíve épp összeveszne odabent, a kezét nyújtja belekarol az ismeretlenbe. ~Theias...Thei.. Theo.. az istenekre! mi történik ma körülöttem? ~
Ahogy a vihar elmúlt és megváltozott a levegő úgy tetszik a pár órája történtek is teljes lezárást kaptak, addig legalábbis amíg Pandora szelencéjét újra ki nem nyitják a szívében. Még el kel majd döntenie kin is lepődik meg jobban, a lehengerlő stílúsú Adonison ~hümm még Theonál is helyesebb~ önmagán aki ily könnyedén adja meg magát, vagy Kócoson aki az idegenekkel elsőre mindig bizalmatlan. ~Kócos...ismeri a férfit, megbízik benne~
/Görög/ - Cassiopeia. Hívj Cassinak, az úrnő túl hivatalos- megy bele a játékba egy könnyű kacsintással és egy újabb mosollyal. Bizony az első lépésekhez  rá is kell támaszkodnia a férfire, biccen a boka és nyilal,  megint nem figyelt oda rá.
-Találkoztunk már? A név ugyan nem ismerős...- Pörgeti az emlékeket, igazán kínos lenne egy gyanúsítottal karöltve sétálgatnia. De semmi ilyesmi nem rémlik fel.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Június 03. 11:18:38

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Dél körül
Hangulatkeltő - Kikötő (https://www.youtube.com/watch?v=2QUYYOXUF4o)



Az időjárás maga a pokol. Nem elég, hogy legalább egy hétig olyan volt, mintha egy újabb özönvíz készülne az emberiség ellen, de most, hogy ez a végítélet elmúlt, egy sokkal testhezállóbb pokol érkezet. A páratartalom és a viseleted összeveszett, ezért az most testhez tapadóan kapaszkodik, nehogy megválj tőle annak ellenére, hogy többet árul el, mint amennyit eltakar. A hajad is csapzottan makacs, de a testmozgás ugye könnyen képes ilyenné varázsolni.

A férfi egy fokkal kulturáltabban néz ki, de ez csak azért lehet, mert ilyen időben láthatóan nem készült maratoni távolságok sietősebb megtételére. Igaz az összképen picit rontott Kócos, aki próbálta legalább az egyik kezet kellő nedvességgel bevonni, de ugyan ki haragudna egy ilyen kajlán-szelíd kutyusra? A páros tehát ott áll veled szemben – illetve hű társad gondol egyet és melléd lépdel, majd lihegve lefekszik.

A korábbi feszültség ki tudja előbukkan e, de az biztos, hogy megérint az üdvözlése és a férfi maga, aki felkínálja a karját, hogy aztán kezedre tegye a kezét miközben a tekinteted fürkészi úgy, mint aki a lelkedbe lát. Mosolya megnyerő és nyílt, őszintének látod, a testbeszéde nyugodtságról árulkodik, kivéve talán egy ponton, de ha végig pillantasz magadon akkor valahol érthető. Nem szembetűnő a dolog, de egyszerűen tudod, hogy vonzónak tartanak.

Ez utóbbi sokszor megesett veled, csak amikor jobban megismertek fogyatkozott meg az érdeklődés. Néha a testi torna előtt, olykor utána, ahogy a többségében te akartad.

Akartad is korábban, de Theo most nem engedett, míg ez a „helyesebb” férfi valószínűleg nem lenne ennyire ellene, hogy segítsen a hetek alatt felgyülemlett és a reggel alaposan felfokozott feszültség levezetésében. Miközben lépteit a tiedhez igazítja és mosolyogva figyeli Kócost aki szintén így tesz, bátorítóan rád mosolyog, amolyan „Nincs mitől félned, most már nem kell, hiszen itt vagyok!”

Theias /Görög/ Nem mernék így tenni Cassiopeia úrnő! – enged valamennyit, de ragaszkodik is – S abban is bizonyos vagyok, hogy sosem felejtenék el egy ilyen földöntúli arcot, ily sugárzó szépséget! – mondja határozottan és neked sem rémlik, eme díszpéldány – Örömömre szolgál, hogy segíthetek! – irányítana egy pad felé

Aminek közelében még egy eddig zárt, de most ablakait kitáró hőséget leküzdeni segítő, az oldalán jégkrémeket is ábrázoló gépjármű áll.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Június 04. 13:46:00
Először egy kissé zavarba jön, két okból is. Az egyik, hogy nem olyan rég még egy másik férfihez bújt oda, őt kívánta. Már-már hűtlenségnek tetszik ez a csapongás. ~Egye a fene Theot, hisz ő nem engem akar magának. Semmivel se furább  ez, csak én nem akarok osztozkodni.~
 Így végül meglesz az oka a mosolynak, a lehengerlő, túlságosan is lehengerlő stílus ellenére. Elsőre túl bűbájosnak találja a férfit, s ha ez egy sötét utcán történne meg, más volna a helyzet, akkor biztos volna, hogy szatírral van dolga. De Itt a nyílt fövenyen fényes nappal? Ha meg úgy adódik, hogy áldozatnak nézték, valakinek hatalmas csalódásban lesz része. Akárhogy is lesz, ő élvezni fogja a végeredményt.
Még Kócossal van gondja, ha rosszra fordulna a helyzet, mennyire gyorsan tud parancsolni neki? Igen, Ő a kutyát félti elsősorban, védtelenebbnek tetszik, mint ő maga. Odasandít a kajlaságra, aki szépen sétál mellette, lábnál. Több van ebben a jószágban, mint elsőre látszik, okos, nagyon is, csak kölyök még, s mint ilyen játékos. Szerencsére valódi gazdája gondot fordít rá, ha nem is minden héten jutnak el a kutyasuliba.

A pad jó ötletnek tűnt egész addig amíg oda nem értek, az egyhetes eső az utolsó szálkáig átáztatta, erre leülni nem tűnik kellemesnek. Már így is nedvesedik a farmer alatt, s nem csak  a szerelem hiányától. kezd fülledt-fullasztó meleg lenni, elvégre nyár van, s ilyenkor könnyű sortot, lenge ruhát visel csak az ember, a farmer a hűvösebb évszakokra való.

A fagylalt viszont hívogató azon a képen, szinte érzi a csokoládé illatát. Hiába evett be alaposan nem is olyan régen, egy kis nyalánkság mindig belefér, megédesíteni az életet. Már csak annyi híja lesz a dolognak, hogy nincs nála semmi sem, csak a kulcsot vágta zsebre, s aztán futott Kócossal, Kócos után. Ha reménye beválik, nem lesz híján majd nektárnak, sem most sem éjszaka.
/görög/- Hát ez nem túl meglepő módon csurom víz. Végül is csupán egy hétig ázott.
Körbetekint mi az amit le lehetne esetleg törölni, lesöpörni a víztől addig is amíg a bokáját, mely egyre gonoszabbul nyilal, meg nem pihenteti.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Június 05. 10:45:07

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Dél körül
Hangulatkeltő - Kikötő (https://www.youtube.com/watch?v=2QUYYOXUF4o)



Kislányos zavarod lehet kipirult az arcodra, de nem kizárt, hogy elveszett a férfi udvariasságában, aki a tekintetednél többre nem téved el, nem vetemedik arra, hogy a helyenként igen hetykén kitárulkozó bűbájod szótlan kérésének engedelmeskedjen. Eközben te is meggyőződ magad arról, hogy ez egy teljesen természetes dolog, igaz, akadnak fenntartásaid, de mégis valahogy ez a furcsa pillanat magával ragad, pontosan úgy, ahogy a férfi teszi minden percben, amit vele töltesz. S mikor az osztozkodás kérdése merül fel, rájössz, hogy ha mással nem is, de Kócossal bizony most is ezt teszed, igaz, ő talán nem számít! Vagy igen?

Azt tudod, hogy a barátnőidet ez a fajta udvariasság és tisztelet – szerinted bűbáj – s a mód ahogy ez kifejezésre jut, a barátnőidet már régen levette volna a lábáról. Te nehezebb eset vagy, mert ha egyszer valamit elhatároztál, nagyon nehéz eltéríteni attól. S most is bizonytalanul fogadod a közeledést, ami lehet csak ártatlan évődés, mégis, a világ amiben felnőttél nem azt sugallja, hogy ártatlan amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik, hanem pont fordítva talán! Mindenesetre a bizonytalanság pont annyira elég, hogy végül csak a férfivel tartottál…

S mintha a gondolataidra hangolódtak volna, a férfi egy ülőkével érkezik, amely leginkább egy strandra való, felfújható párnának tűnik. Leteszi a padra és (ha úgy látja segít, akkor kezét is nyújtja) mosollyal arcán hellyel kínál, hogy aztán annyit kérdezzen:

Theias /Görög/ Csokoládé és Pisztácia? – érdeklődik jókedvűen, miközben Kócos épp egy a korlátnál tollászkodó sirállyal szemez
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Június 05. 12:40:49
Ott még nem tart, hogy Kócosra féltékeny legyen, az a Nicandros az első aki ezt az érzelmet kiváltotta belőle, ismeretlenül.
S tény az is, hogy nem egy romantikus filmeken felnőtt nő, és eleddig még a férfitáncosok sem hozták olyan izgalomba, mint az ott sikoltozó, elaléló.. vagy ki tudja mit csináló nőket. nem átlagos nő az biztos, pont itt akad el a legtöbb férfi, hogy nem ő magát látta, csak azt a testet ami mögé odavetíthette ábrándjait és elvárásait. Ő pedig ennek nem felelt meg, és ez neki sem a könnyebb út. De tettetni azt amit nem gondol és nem érez hosszasan nem lehet, ezt is tapasztalta már.
valaki azt mondta rá, olyan mint egy kezdeti Picasso festmény, a turistáknak árult tenger-festmények mellett. kevésnek tetszik, még kevesebben tudják értékelni. Ez ugyan az egóját simogatta, de magányát nem tudja enyhíteni. és nem is rajongott Picassoért igazán.

A párnával előbukkanó férfi nevetést csal az ajkára. Mindez már valóságon túlinak tűnik. kezdődött Theoval, aki reagált rá, mint férfi, az ő végtelen kedvességével és kényeztetésével. és most itt van előtte ez a sármos férfi, és a második legkedvesebb kérdést teszi fel neki. Miközben kényezteti, mintha valamiféle hercegnő volna. Pedig akárhányszor is néz végig magán, nem jelenik meg a tündérkeresztanya féle báli ruha, marad a farmer, és a mostanra teljesen átnedvesedő póló, amely időnként borzongásra készteti.
És Kócosból se lesz sem paripa, sem inas. Ez utóbbit nem is bánja, furcsa volna egy ázottkutya szagú lakáj.
/görög/- Oh köszönöm uram- Emeli kezét, és hagyja hogy odaigazgassák alá a párnát, ahogy ezt (véli) egy hercegnő tenné.
-Mindkettőt legyen szíves, ha kérhetem-folytatja kissé magasabb hangon, mint a sajátja, de még nem affektálva. Bizonytalan benne a férfinek mennyire sajátja a századelőről származó modor, s nem akarja megbántani. ma már megtette ezt egyszer egy másikkal, egy napra bőven elég egy csalódás.

Valahogy egyre jobban azt érzi ez csak egy álom, már csak azt kell eldöntenie, délután feküdt le szunyókálni vagy a reggeli Theo is a másnapos mámor része. Mert ez esetben akár mindkét férfit is beálmodhatja maga mellé. Elvégre ha ez az ő álma...
Nagyon is élénken jelenik meg a szeme előtt a jelenet, kissé muszáj mozgolódnia, meg torkot köszörülni mielőtt nagyon is nyilvánvalóvá válna mitől gyorsult meg a légzése. Talán a fagylalt lehűti majd a kedélyeket, de igazából nem reméli ezt. S ki tudja, ha ez mégis a valóság, még válhat álommá. Rózsaszinné, vagy rémálommá.

Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Június 16. 08:29:23

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Dél körül
Hangulatkeltő - Kikötő (https://www.youtube.com/watch?v=2QUYYOXUF4o)



Kócos bátran közelebb lép a sirályhoz, aki lenéz rá. A kutyus erre megtorpan, míg a madár egy darabig nézi, de végül valami más vonja el a figyelmét, csak hogy újabb lopott méterekkel kerüljenek közelebb. E játék még kétszer történik meg mire Kócos elég közel ér, hogy csóválkozva-óvatosan felszagoljon és… éles sirályhang sérti mindenki fülét, majd a fehértollú madár felreppen, kikérve magának, hogy megzavarták nyugalmában.

Talán pont ez a hang csalta el gondolataidat Nikandrosról és mindezt még tetézni kívánó párna érkezik Theias kíséretében. A férfi könnyeden lép, mint akit nem kínoz a pára és a meleg, de mikor elég közel álltok egymáshoz, az óhatatlanul felfedezel egy-két cseppet az arcán, amit ez a pokoli időjárás csalt ki. Elfogadtad e a segítő kezet, mely kevésbé érdes mint Theoé – ha vetemednél összehasonlításra – már csak rajtad állt, de ha nem akkor sem tűnik csalódottnak.

Theias /Görög/ Kérlek Cassiopeia úrnő, számomra megtisztelő és örömteli! – siet is el, kérésed teljesítse

Ha esetleg követed tekinteteddel, akkor látod, hogy beszélget valakivel, aki valószínűleg a hideg édességért felelhet. Vagy közvetlen természetű a férfi vagy ismerhetik egymást, mert vidámság szűrődik hozzád, halk nevetés és egy-két mozdulat – a testbeszéd – is árulkodó. Végül egy bankjegy indul útnak, de egy pici meglepettség után visszavándorol a férfi zsebébe és a hála vonásai rajzolódnak ki. Beszélgetnek még, majd a lovagias eszméket valló úriember két tölcséres édességgel tér vissza, melyből a zöld-barna a tied, az övé így elsőre

Theias /Görög/ Volt még tutti-frutti, karamell, vanília, rumos dió és kávé! – mosolyog rád, úgy véled őszinte vidámsággal – Látom, törődsz testtel melyet földi tartózkodásod idejére felajánlottak. – mondja elismerően – Örülök a találkozásnak, hogy az Istenek is úgy akarták, megcsodálhassalak! – majd szájához emeli a fagylaltot
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Június 17. 12:29:49
Nem lesz könnyű megosztania a figyelmét a férfi és Kócos között, így a sirállyal való barátkozást csak amúgy fél szemmel követi, s bár megrebben az éles hangra, halkan felnevet, fejét csóválva a csúfos kudarcra. Hiába a jószándék a barátkozásra, ha a másik félreérti azt. Ha most magában volna, hosszú eszmefuttatásba kezdene csak úgy magamagának erről, de egy kutya-sirály konfliktusnál érdekesebb dolgok vannak kibontakozóban körülötte.

Királynői tartással -legalábbis szándéka szerint- igyekszik fogadni a felkínált kezet, s az egyszerű párna trónussá változik alatta rögvest, ahogy a tök vált hintóvá a varázsvessző érintésére. Már csak az üvegcipellő hiányzik a lábáról, bár belegondolva, elég kényelmetlen lehet.
Mostanra már elfogadta a férfi furcsa modorát. Habókos, s ha őt akarja királynőjének, ezen a mai napon teljesülhet az óhaja. Úgy tetszik, nincs egyedül akit levesz a lábáról, ingyen fagyi? ez olyan varázserő amelyre szeretne ő is szert tenni. Mi lehet a férfi titka? Kivülről vizsgálja most épp mindhármójukat, de nem leli meg a kulcsot. Talán tényleg csak erről van szó: kedvességről, mely áttöri a bizalmatlanság falát. Felméri a férfi alkatát nagyon alaposan, az izmos fenéknél egy picit tovább időzik mint szükséges, mielőtt amaz megfordulna. Súlypontok, mozgás... ha kell megvédi magát. De most csak arra kell figyelnie le ne csöppentse magát a fagylalttal amely igen csak tetszetős "csomagolásban" érkezik.

Átveszi a felé nyújtott tölcsért, mintha csak a koronaékszereket kínálnák fel neki ~Ki is volt II. Konstantin hitvese? Mária-Anna vagy Anna-Mária? ~ majd minden királynőit mellőző mozdulattal, hosszúra nyújtott nyelvvel nyalja körbe a tölcsért, véletlenül el ne csöppenjen. Odasandít a férfiéra, s a színe alapján igyekszik kitalálni az mi lehet a felsorolásból.

- Nagyszerű, akkor akár három napra is tábort verhetünk itt, éhezéstől nem kell tartanunk- felel a hosszas felsorolásra. majd végignéz magán, árulkodó hájhurkát keresve, de nem talál. Anyja szerencsés alkatát örökölte, versenyt ehetett a bátyjaival, akkor se hízott el, úgy mint görög felmenői, kik igen csak tiszteletet parancsoló alkattal rendelkeztek nem csak hosszában, de széltében is.
- Kivagyok én, hogy ellenkezzek az istenek akaratával? Csupán földi halandó, csak por az idő végtelenjében. S mond csak Theias úr, az istenek más akaratát is kifürkészted-e? Talán ők küldték a fagylaltárust is, hogy édes hűst ajándékozzon néked, mivel enyhítheted ..hmmm...lelkem parazsát?
Az ajándék szót megnyomja kissé, kiváncsi mi zajlott a két férfi között. nem sikerül elsőre összeraknia a míves beszédet, csak megakad a végén. Bár ha eleget gyakorolja estére belejön ebbe is.

Kissé félrehajtott fejjel várja majd a választ, s elhunyorodik a tengerről visszaverődő napsugarakban. S most így a férfi olyan lesz a ragyogó kékséggel a háta mögött, mint aki az előbb emelkedett ki a habokból, egy Isteni Küldött. Már csak az lesz a nehézség, milyen pozícióban folytassák a társalgást, mert így folyamatosan fel-fel kell tekintenie, s közben nem feledkezhet meg a csoki-pisztácia ízű mannáról sem.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Június 20. 19:08:44

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután
Hangulatkeltő - Kikötő (https://www.youtube.com/watch?v=2QUYYOXUF4o)



A mesebelinek látszó történet még nem ért a végére, hisz épp csak elkezdődött. Ahogyan a fájdalom is a bokádban, ami percről-percre erősebb, s mint ilyen időnként megpróbálja eluralni az arcvonásaidat. Ádáz a csata amit vívsz, de még képes vagy arra, hogy elrejtsd a lovagod elől, aki ebben a pillanatban ér vissza a vélt ellenértékmentes fagyasztott édességgel. Ha észre is vette, hogy loptad a mértéket a testéről, mely nem kizárt a te értékrendszeredben kimagasló pontszámmal végzett, akkor sem teszi szóvá vagy utal rá semmilyen látható-hallható módon. Úgy tűnik, hogy könnyed mozgása van, energikus, de picit visszafojtott talán. Ez utóbbiban nem vagy biztos, ennyiből nehéz megállapítani.

Elveszed a tölcsért és szinte érzed ahogy a hűvös levegő végigsimogat az ujjaidon amelyek közel kerültek így a jeges finomsághoz, miközben mintha csak ennyi kellett volna, fel tudod idézni, hogy Anna-Mária dán hercegnő volt II. Konstantin görög király hitvese. Közben ösztönösen is végignyalod a máris olvadásnak indult fagylaltod, mire apró köhintés érkezik. Nem több, de ez lehet felkelti a figyelmed, igaz mire felkapod a fejed és tekinteted célt ér, már ártatlan férfi épp illően fogyasztja a sajátját ami mind, amit csak felsorolt. Ez bizony egy ötgombócos cukorbomba! Eközben az önvizsgálat, a jó gének és még mind megmérettetik, mert a férfin sem látszik, hogy aggódnia kellene a kalóriák okán, vagy ne adja ég esetleg számolgatni azokat!

Theias /Görög/ Istennő. Lázadó. Szabad Akarat hírnöke? – kijelent majd kérdez, bár az is félig állítás – A test talán, de az Esszencia halhatatlan! – mondja meggyőződéssel, melyet mosoly követ, hogy aztán – Nem vetemednék arra, hogy állítani merjem ismerem az akaratukat, de olykor egy-egy elejtett megjegyzés, egy jel segíthet, hogy a kedvükben járjak! – mondja titokzatosan, majd kíváncsian és bátran kérdez – talán izzana az Isteni Esszenciád Cassiopeia úrnő, amit eme apróság képes lenne lehűteni?

Eközben egy fiatal fiú szalad ki – tinédzser tán – aki egy kis összehajtható széket tesz le a pad mellé és már el is siet.

Theias /Görög/ Köszönöm Zotikos!

Leül melléd, mellyel a tekintetek épp egy vonalban találkozhatnak. Az övé aranyló, mint a felkelő nap, élénk és kíváncsi, halandónak tetsző, nem olyan, mint aki Istenek követe lenne…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Június 21. 11:18:32
-Szabad Akarat Hírnöke? - felkacag, hangosan, hogy néhány siráj visítva reppenjen odébb, de talán egy a parton andalgó pár is felkapja a fejét rá, elviszi a víz a hangot.
- Ez tetszik, így még nem neveztek, a "Bolond Makacs" sokkal gyakoribb.

A férfi lehet csak tippelget, vagy piszok jó emberismerő, inkább ez utóbbit gyanítja, főleg azok után ahogy a fagylaltossal beszélt.  Pszichológus? Pszichopata? vagy ..? valami csaló lenne, aki a gyanútlan túristákat isteni jóslatokkal szédíti? Van idő ezen elgondolkodni amíg a fagylalttal van elfoglalva. Már nem olyan lopott az a pillantás ahogy végigméri az Isteni Küldöttet. csakhogy ha jó emberismerő a másik, akkor nem lehet szédítő csaló, sem áldozatra vadászó őrült. Nagyon jól tudja magáról, hogy sugározza az erőt és robbanékonyságot, még a sántasága se teszi megtévesztően gyengévé. Nem, ő nem az az áldozat típus, akkor marad a másik lehetőség: a nőiessége vonzotta a férfit, mint esti fény a pillangókat. Ez már ismerősebb terep, és mivel a másik kinézetével semmi probléma nincs, ő pedig nagyon is egyedülálló.. miért ne? Egy hang a fejében ugyan felemlegeti Theot, de hamar elhallgattatja. Theo más, nem őt akarja, nem úgy akarja.

Végül is a férfi elérte, hogy Cassi kíváncsiságát felkeltse a századelőt idéző modorosságával, és még valami mással.. mert hiába is, hogy anyai ágon tudósok családfáját tudhatja magáénak, hiába a másik ág, mely jól megtanította, hogy semmiben ne higyjen, főleg nem egy isteni jóságban, mikor annyi szennyel találkozott életében. De ott van az ő lelke mélyén is az a pici szikra, ami mindenkiben lakozik, a vágy a misztikumra, hogy többnek kell lennie ennek a világnak, mint anyagnak és amit az elme felfog. Hogy a földi lét nem csupán a hús halandósága, s van értelme az életnek és a halálnak. meglehet az a pár év a kollégiumban élete legfogékonyabb időszakában rányomta a maga bélyegét a lelkére. Nem tartja magát vallásosnak, sem hívőnek, sem  Egyetlen istenben, sem a régi Istenekben nem hisz igazán. Mégis van egy húr ami most pendül ott belül, meglehet tényleg valamilyen isteni jelre vágyik most, egy tiszta fénysugárra élete káoszában.

- Hát lehet, hogy ez a kocsi az égi jel, a csokifagyi jó minden lelki nyavajára.

Ezt demonstrálandó, nem is hagyja kárba veszni az édességet, kiélvez minden cseppet, minden falatot, egészen a kis közjátékig a székkel.

- Talán ismered a fagylaltárust?

Kérdezi kíváncsian, fesztelenül. Aztán.. alámerül a tengerben, s gyermek ismét. Az anyja vitte ki az apály után kagylót gyűjteni a parton, ép csak rózsálló hajnalban indultak, szükség volt egy kardigánra is. Akkor látta ezt a csodát, a kelő napot, amely a mólóról nyúlt aranyhídként a horizont felé és veszett el a végtelenben. Tündért játszott, ki az aranypalotába röppen, de csupán vizes lett, ahogy belepottyant a sekélyesbe. Az anyja jobban megijedt , mint ő. Ő csak csalódott volt, mintha becsukták volna előtte a palota aranykapuit. Olyan erősen tolakodik elő az emlék, mintha tegnap lett volna, és nem huszon pár éve. Ismét érzi  a tenger hidegét a lábán, s erre riad.  Mégiscsak lecsöppent a fagylalt, és zölden kígyózik a bokáján a cipő belseje felé.

Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Június 22. 10:01:45

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután
Hangulatkeltő - Kikötő (https://www.youtube.com/watch?v=2QUYYOXUF4o)



Theias /Görög/ Mily dőreség, mikor a bolondság, a makacsság is része a Szabad Akaratnak! – mondja szelíden, de látod, jókedvű, hogy örömteli számodra e kijelentése

Akármilyen is legyen a férfi, akármit is gondol vagy érez, az rejtély előtted. Olyasmi, ami a nyomozói éned képes igen hamar elég kíváncsivá tenni, hogy körülötte forogjanak a gondolataid. Egyik érkezik a másik után, van köztük bátorító és akad félelmetesnek tetsző is, de korai lenne még bármilyen ítélet. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy baj lenne, ha valóban jóslatokkal szédítené a hiszékeny népet? Legalábbis azokat, akik egyáltalán megállnak, hogy meghallgassák.

S midőn a férfit talán egyszerűen a nőiességed vonzotta úgy véled ez már sokkal valószínűbb a korábbi egymást kergető érv és ellenérvek után. Szép nő vagy, vonzó és a makacsságod adott esetben akár még csábító is lehet, de lehet egyszerűen csak a számtalan rossz dolog után, a viharos időket követően végre tényleg felragyogott a nap! A tekintete lehet az oka, mintha a tengeren végigsimogató aranyló napsütés, mely nem rég ébredt és hozta el az új napot, új reményt, ragyog rád és burkol be, hogy…

Theias /Görög/ Sok apró öröm van az életben! – mondja halk egyetértéssel – Vásároltam már nála korábban is! – bólint is aprót, de ez sem töri meg a tekintetek összekapcsolódását

Azon veszed észre magad, hogy finoman felitatják a fagylaltot a combodról, amin talán a kelleténél tovább időznek, de egy biztos, a zöld szín teljesen eltűnik bárhova is hullott korábban. Ez az érintés akár fel is szíthatja a reggeli tűz zsarátnokát, könnyű elképzelni mit tehetne még ez a kéz, azok az ujjak és persze milyen lenne átkulcsolt nyakba kapaszkodva elmerülni ebben a szinte földöntúli szempárban! Olyan, hogy valóban egy pici szikra hinni akar, hogy léteznek Isteni Hírnökök és valaki, talán Aphrodithe maga elküldte hozzád, hogy végre boldogságot lelj. S óhatatlan a gondolat, hogy mennyi jelet kaptál már, amit nem vettél észre vagy nem tekintettél annak?

Ez most vajon…?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Június 22. 15:41:57
Túl sok "szerelemféltést" látott már, túl sok gonoszságot tapasztalt. Mégis, énjének egy része hisz a Jóban, az Önzetlenségben, a Szerelemben, talán akkor adná fel végleg, ha ez a hit kifakulna.
nem kereste sosem az égi jeleket, lehet hiba volt, s most, hogy itt van előtte ideje volna hinni végre.

Választ is kap a rejtélyre, ismerősök, vajon mennyi vásárlás kell, hogy szó nélkül hozzák neki a kisszéket? Nem mindegy? De igen...

Zavarba jön a combján matató kéztől, egyrészről mert az érintés felkorbácsolja a reggeli vágyat, nagyon is szeretné tudni milyen az amikor a bőrét simogatják azok a kezek és nincs ott a farmer, ami mostanra többszörösen is zavaróvá vált. Másrészről nem szokta magától ezt az elrévülést, s hirtelen nem is tudja mihez kezdjen. Odanyúl, segítene a takarítgatásban... Minek is? Ennek eredménye lesz, hogy a fagylalt újabb adagja adja meg magát a hőségnek, és az édes lé immáron kettejük kezére folyik. Hogy mentse a helyzetet valahogyan ~ostoba csitriként viselkedek~ gyorsan lenyalja a kezét, apró kis hiba, hogy benne felejtette a férfiét is, és immár kettejüket nyalakodja össze.
Lehet ezt tetézni? Persze, hogy lehet, felpattan, s a bokájába nyilaló fájdalomtól féltérdre bucskázik, hacsak egy erős kar el nem kapja épp.  A fagylaltot végül a part homokja nyeli el ~a csokit meg se kóstoltam~. Könnycseppek gyűlnek a tekintetében, a fájdalomtól, a dühtöl, hogy már megint ilyen helyzetbe került, és a haragtól, maga iránt, miért ilyen szerencsétlen?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Június 23. 19:39:51

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=DF3XjEhJ40Y&list=PL2k2HRUAEmEmNegxVsJcg4ag3-koeb8dp&index=4&t=0s)



A helyzet fokozódik! Nem elég, hogy forróság önt el, de még érzed is a forrását! Nem is egy van, mert nem elég a férfikéz szelíd érintésének melege, de a testedben is kelő nap sugarait idéző melegség árad szét. A kezek visszafogottak, tisztelettudóak és nem tévednek el, de a tested kiált azért, talán üvölt (?) Hogy de igenis tegye meg! De nem történik meg, helyette még Theias-t is összefagylaltozod, amire szinte bepánikolsz. S bár hallod a férfi hangját, ami valami megnyugtató hangszínben kedvesen próbálja finoman megfogni az állad, amikor elkezded nyalintani a kezét.

A következő pillanatban felfelé pilloghatsz, ha nem ellenkeztél, elveszve ebbe a természetfeletti szempárba, melyek képesek úgy fogva tartani, hogy csitriként most talán a csókot várod! Ajkaid nyílnak, nem kizárt kis nyelved is kivillan nedvesítsen, de a fene megenné ezt az úriembert, nem használja ki a helyzetet! Finoman végigsimít az arcod vonalán, majd elengedi azt, szinte fázós vágyódást hagyva maga után, hogy aztán felpattanj és előre… már látod, hogy ennek rossz vége lesz!

De nem lett.

Karokban találod magad, mellkashoz simulva, ösztönösen bújva talán, mintha tudnád, ez a férfi megvédelmez téged bármitől! Ahogy a napsugarak minden reggel beragyogják a Teremtést és minden ébredezik a pászmák érintésére, úgy nyílik ki talán benned is valami, ami eddig talán sosem tette korábban. Ki tudja hova esett a fagylalt és mi történt vele, de a könnycseppeket egy finom érintés rabolja el, ujjbegy, amire szinte felszökkennek, mikor leheletfinoman hozzáérnek, hogy aztán érezd ahogy a másik feje a tiedhez ér, mintha mindig is így kellett volna lennie!

Nem szólnak, nem tesznek mást, mint türelmesen várnak…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Június 24. 14:01:22
Dühödten taszajtaná el a férfit magától, lökné el  magától az erős karokat. Nem láthatják gyengének. De aztán.. rá lehet fogni a nyilaló bokára, hogy milyen nehéz flamingó pózban állva még lökdösődni is. Bármi is az ok, bevallott vagy sem, a végeredmény, hogy odabúvik a széles mellkasra, keze pedig a másik erős markában kapaszkodik. És aztán már nem kell elrabolni egy-egy könnycseppet, mintha az aligmúlt zápor kerekedne ismét, bőven lesz mit lesimítani, s ha eleddig nem lett nedves az az ing vagy póló, most az lesz, teljes bizonyossággal.
Napok, hetek, hónapok, évek küzdelme és kudarcai buknak elő belőle, mind egy-egy sós cseppé válva.

Az aranyló híd ami gyerekkorban a partot kötötte össze a horizonttal, tündérek és istenek lakhelyével, szivárványnak forrásával, újraépült. Most a szivárvány lábánál ezt a férfit találta, meglehet istenek vagy a tündérkirály küldte. Máshogy nem is történhetne, hogy úgy mutatja meg szívének finom bársonyszirmait, mint még soha másnak. Pont egy idegennek? Igen, talán épp ezért. Egy ismeretlennek ki nem látta őt egyenruhában, férfiakkal verekedve, határozottan. Aki nem támaszt elvárásokat, csak elfogad csendesen. Tartson ez a csönd pillanatokig, percekig, csak az itt és a most létezik. Még nincsenek határok amit átlépni hiba, nincs a test csalfa csábítása, sem a szavak mik mást mondanak ellibbenve az ajkáról, s mást súgnak amint a fül hallja őket.

Tiszta lap, mint a homok az apály után, ahol nem szaladt még végig gyermeki láb, nem hemperegtek benne szerelmesek. valami új kezdet, teljesen új világ kapuja nyílik meg előtte. Félelmetes, de vonzó is egyben, hogy rálépjen az aranyhídra ami tündérországba vezet. Az érzések földjére, hol csupasz a lélek és nyíló rózsaként tárja fel magát a szív.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Június 24. 21:00:32

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Athén, Pireas
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora délután
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=DF3XjEhJ40Y&list=PL2k2HRUAEmEmNegxVsJcg4ag3-koeb8dp&index=4&t=0s)



Mire a gondolat megfogan, addigra a test már teszi amit a tudatalatti diktál. Érzed, hogy nekifeszültél, hogy ennek ellenére nem engedtek el, nem erőszakosan, inkább csak határozottan tartanak. Minden, amit az évek ösztönszerűvé tettek, most sem hagynak cserben, de ugyanakkor van benned valami eleddig ismeretlen is, ami viszont ellenkezik, hogy ez nem az, nem olyan, de halk még, nem tud erőre kapni, hiszen nem sokszor volt lehetősége felbukkanni.

A fél lábon állás sem segít, így talán könnyebb elfogadni a vereséget (lehetséges,) most először, mint erősnek látszani, amikor egyértelműen esélytelen. Sokkal jobb bújni és érezni, ahogy emelkedik minden levegővétellel, ahogy a szív ütemesen, nyugodt egyenletességgel dolgozik. A kezed rátalált a férfiére, aki finoman felvezeti a nyakára, majd miután finoman letörölt egy, illetve a sokadik árulkodó cseppet, egyszerűen felkap és erősen tart, szinte úgy érzed, hogy nincs is súlyod.

A múlt felszínre került, óncseppekként távozott, hogy egy részét magával vigye, ha mindent nem is tudott, de könnyebbé tegye a terhet, amit évek óta magaddal cipeltél. S most, ahogy gyermekként az aranyló híd vonzott, úgy keresed ezt a tekintetet, amely felidézi az önfeledt időket. Szinte látod, hogy a sugarak felbukkannak és megfestik azt a hidat, ami mindig is ott volt, csak már árnyak vetültek rá és ezért nem láthattad őket.

A virágszirmokon végigsimogató pászma egyszerre tölt el melegséggel és vitalitással, mintha életet adna, úgy akár hosszú bezártság után a napsugarak. Hiába csalókán idegennek tűnik, mégsem lehet az, ha ismerős húrokat pendít meg. Ősieket, ami mindenkiben jelen van, bárkiben, aki rádöbben, hogy a fény végig jelen volt, ő döntött úgy, hogy a sötétséget választja vagy nem veszi észre a ragyogást. Ugyanakkor legyen bármilyen aranyló, nem szól, nem csábít és nem tévelyedik el.

Úriember.

(https://i.pinimg.com/564x/c0/ef/82/c0ef8244176ba60ad16276ddf1bcdb6f.jpg)

Egészen egy autóig visz a karjaiban, amit a korábban látott fiatal fiú nyit. Letesznek az anyósülésre, mely kényelmesebb, mint bármi, amiben eddig ültél (beleértve, ha elég bátor voltál, a Kapitányi széket)! De lehet, fel sem tűnik semmi az egészből csak az, hogy melletted állnak-térdelnek és azok a földöntúli szemek még mindig fogva tartják a tekinteted. Aztán elszakadnak, de picit olyan érzés, mintha megfosztottak volna a fénytől, de látod, hogy csak a bokád vizsgálják meg finoman. Férfi talán még nem érintette így, mióta… azóta, hogy a baleset volt.

Theias /Görög/ Hova vihetem Cassiopeia úrnő? – kérdezik lágyan, miközben finoman a kocsiba helyezik a vizsgált végtagot
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Június 26. 10:06:44
Néhány filmben jelenik meg a főszereplő jobb és bal válla felett az angyal és az ördög, hogy súgjon neki. Most is ő ezt érzi, hallja a hangokat. "Hagyd, engedd neki, jó lesz." "Ne hagyd, vigyázz, menekülj" Hogy melyik hang kihez tartozik? Az az igazi kérdés. A dac is benne van, hogy kipróbálja mit hoz a jövő, hogy szembe menjen a hideg logikának a szívét követve, nem először. Nem csak a test fáradt és sérült, de a lelke is, s könnyebb hagyni, hogy cipeljék, mint két lábra állva elsétálni. Ez utóbbi most majdnem lehetetlen is. Feladás, megadás van abban ahogy ernyedten öleli az ismeretlen nyakát, ösztönösen szívva be annak illatát.

Az edzett acélpenge is erős, s az apró repedések nem látszanak a vas mélyén, hanem egyszercsak eltörik, hangos pendüléssel, s mester kell, hogy ismét egy legyen. Az ő lelke is ilyen, az él alig kopott az évek alatt, de van egy pillanat amikor vége mindennek. Vagy kapu mit senki nem törhetett fel, de egy apró érintésre megadja magát végül.

Kócos is érzi a változást, s felé nyargal, hogy vigaszt nyújtson, nem először. De ezt a feladatot most elvették tőle, így csak halk vakkantással jelzi jelenlétét, s farka porfelhőt kavar a part homokjában. Mivel a figyelem elterelődik róla, igyekszik megmenteni a fagylalt maradékát, meglesznek majd ennek következményei az este folyamán.
Gyorsan kapja fel a fejét, s hogy ott ne hagyják valamiképp  futásból ugrik be Cassi ölébe, kényelmesen elhelyezkedve várja az indulást, mintha ez megszokott cselekedet volna tőle.

Meglepődik az autó láttán, ilyet egy évi fizetéséből se vehetett volna, ~nocsak~. De hangot ennek most nem ad, mert ahogy elsimul a (bőr? ) ülésen természetesnek hat a szituáció. Nem fog ellenkezni a vizsgálódásra sem ~orvos volna? az sokat megmagyaráz~, csak beletúr Kócos szőrébe.
- Hagyd csak, régi baleset.
De gyenge lesz a hangja, torkot is kell köszörülnie, hogy folytatni tudja. Ez most nem parancs, talán kérés sem, mert nem húzza el a lábát. nyomkodásra, ránézésre nem lesz benne különleges, rossz lépés az ami árthat neki.

"Haza" fogalmazódik meg a gondolat és el is indul, csakhogy mégis így fog hangzani: - Tündérországba.


Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Június 26. 17:40:09

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta előtt picivel
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=DF3XjEhJ40Y&list=PL2k2HRUAEmEmNegxVsJcg4ag3-koeb8dp&index=4&t=0s)



Ördög, angyal… sokat változott a világ. Hova lettek az Istenek és a Titánok? Akármiképp is hívják őket, mindig ketten lesznek, ahogy az éjt a nappal követi és a sötétséget a fényesség. A kérdés az, hogy a világosság elvakít e sötétségre kárhoztatva, vagy a fénytelenségben sosem ismerted a ragyogást? Akárhogyan is legyen, minden érzéssel és kaotikus gondolattal együtt ragad magával egy örvény, hogy lehúzzon a mélybe, majd kiköpjön magából valahova, ahol talán még sosem jártál…

Illatfelhő… nem igazán, de az ing de azon túl is a férfi oly hatással van rád, hogy talán nem csak a fáradtságtól és kimerültségtől remegsz meg, de a cimpád biztos kitágul. Férfias, erőteljes illat úgy fúrja be magát, mint ahogy a Nap hódítja meg az eget és zavarja szét a viharfelhőket. Kapaszkodó kezeid önkéntelenül is erősebben markolnak, mire gyengéd suttogás „Vigyázok rád” (?) érkezik, de lehet csak te akartad ezt hallani. Igaz vagy sem, most már az autóban ülsz, kócos pedig az öledben.

A férfi becsukja az ajtót, majd átsétál a vezető oldalra és maga is csatlakozik, hogy életre keltse e gépi csodát, amely feldorombol és szinte azonnal útnak indul, ahogy elhal az utolsó sóhaj is célod megnevezte után. Útközben vissza tudod idézni, hogy mily finoman érintett meg, az a fajta tisztelet, amit egy férfi nőnek képes megadni, szinte engedélyt kért előtte tekintetével, de aztán gyengéden végigsimított rajta, mint aki megvizsgálja. Nem egy orvos érintése és abban sem vagy biztos szakértő kézé, de mindenképp figyelmes és óvatos volt…

Kócos lógó nyelvvel élvezi az utat, nézelődik kedvére, miközben te gondolataidban mélyülsz. Végül kérésednek megfelelően hagyták, de a tekintet aggódó volt, ami végül az útra szegeződött. Jól esően hűt a szél, ahogy a tengerparton haladtok végig egyenletes tempóban. S míg te egy darabig az elsuhanó várost nézed, addig lassan a sok feszültség és fájdalom, a kín és remény utáni vágy teljesen kimerít és egyre laposabban pislogsz, míg végül el nem nyel az álmok világa.

A biztonságérzet, a tudat, hogy megvédenek és vigyáznak rád lehet az oka annak, hogy mire felébredsz egy teljesen más kép fogad mint amit utoljára láttál és talán reméltél. A látvány ami eléd tárul, akár tündérország bejárata is lehet, mert látod a lenyugvó nap aranyló fényét ahogy a hullámokon csillog, miközben lassan teljesen felébredsz! Látod a zöld lélegzetet a szürke ormokon kapaszkodni, a felhőtlen kék eget és idővel, ha kellően körülnézel, egy négylábú barátot aki a végtelen horizontot bambuló férfi mellett ül teljesen nyugodtan…

(http://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 Corfu.jpg)
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Június 27. 10:26:17
Két gondolat kering a fejében, az egyik ~Ha ezt én a csajoknak elmesélem, nem hiszik el. ~ Gyengéd, de férfias férfi vezeti a csodaautót, miközben suhan a táj velük. Kócos szinte cseresznye a fagylaltkelyhen az idili képhez. Túl szép, hogy igaz legyen. Tart tőle, hogy túl szép. A tapasztalat ezt mondatja vele, a zsaruvér. Csakhogy azt maga mögött hagyta örökre, meglehet nem csak az egyenruhát vette le, de mindent ami azzal jár, a gyanakvást is. Új élet, új ruha, új gondolatok és érzelmek.
 A másik ami eszébe ötlik, hogy ez még mindig csak egy álom, s ez így hihetőbbé teszi a történteket. Minden lány erről álmodna, nemde? Ő is vajon? Miért ne?

Ezeken járnak a gondolatai, ahogy a házak teteje is egyre alacsonyabb, úgy tekintget ő is alacsonyabban, amíg a motor egyenletes durmogása, a szél gyengéd cirógatása álomba nem ringatja. Hirtelen riad, de az első pánikrohamot könnyedén maga alá gyűri a látvány ami a szeme elé tárul. Aludt vagy.. hat hét órát? Vajon hol lehetnek, még Görögországban? Vagy tényleg valahol a nimfák erdejének szélén?

Nagyot nyújtózkodik, elgémberedett az órák alatt. Emberi fül  nem biztos, hogy hallja, Kócos pedig ki tudja mire figyel, felfigyel-e a változásra. Óvatosan száll ki, habár a nyilalás elmúlt, még nem engedelmeskednek olyan könnyen a lábai. Jól is esik megállni, és bámulni a pillanatot, megállítaná most az időt ha tehetné, borostyánba zárva őrizné élete végéig.
Ott lesz egy mosoly az ajka szegletében ahogy megindul a part felé, itt már bizton nyikordul kavics a cipője alatt. kényelmesen sétál, sehova nem siet, nincs rá oka. ha a férfi feláll, megáll majd mellette.
- Varázslatos.

Ha marad ülve, akkor ő is odakuporodik, és immáron hárman bámulhatják a lassan búcsúzó napot.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Június 29. 10:44:21

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta előtt picivel
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=1SvBXEqgu6k&list=LLduroCk-ydW0Ow3Nf9XmkhA&index=5&t=0s)



Sok történet él az álmokról, azok birodalmáról, a hatalomról, ami bennük rejlik. De ahhoz, hogy akár egyetlen lépést is tehessen valaki az odavezető úton, hinnie kell abban, hogy mindez létezhet! S talán végre elkezdtél hinni vagy csak a régi hited lobbant új lángra, de mikor elnyel a sötétség csak fényt találsz.

Idővel, talán inkább csak úgy öt-hat órával később visszatérsz abból a fura világból, ahol annyi minden másképp volt, mint a valóság, meglátod, hogy talán valóban a Tündérbirodalom előtt ülsz. A félelem meglepettséggé majd csodálattá válhat, ahogy az Erdei és Tengeri Nimfák világának ajtajában találod magad.

A nyújtózás kifejezetten jól esik, mintha egy cica tenné, illetve egy szépséges párduc, ki egyszerre kecses és veszélyes, de ez a mozdulat annyira ártatlan, hogy még a természet is pirulva figyeli. Vöröses alkonyat félve tekint, lassan ébredeznek a csillagok, a Hold, Szeléné mosolyog rád, tetszik neki, amit lát.

A párost nézed, akik a természet előtt állnak áhítattal. A védelmeződ, pontosítani kell, a négylábú védelmeződ felnéz a férfire, aki bólint, mire Kócos lenyargal a tengerpart felé. A kétlábú csak áll és élvezi a naplementét, mintha magába szívná a látványt, mint aki sosem látta még vagy nagyon rég volt ideje ilyesmire.

Nem könnyű kiszállni, de végül győzedelmesen állhatsz az autó mellett annak támaszkodva. A bokád picit jobb, de ennél a pár órás pihenésnél most azért több kell neki. Mindezek ellenére örömmel arcodon indulsz el, hogy megállj a férfi mellé és halkan megállapítsd a tényt, ami hatással van rá és persze rád is.

Theias /Görög/ A legszebb alkotás a Teremtésben. – jegyzi meg halkan

S átölelik a vállad, közelebb húznak, te pedig megtámaszkodhatsz. Igen, a bokádnak nem tetszik a terhelés, de a tested többi része is legalább ekkora örömmel veszi a támaszt és közelséget. Megpillantod ahogy Kócos nyargal lefelé, hamarost eléri a partot, míg ti itt álltok kettesben vöröses aurában, a növekvő Hold mosolyában.

Theias /Görög/ Ez a naplemente (is) ragyogóan csodálatos! – pillant rád

S a tekintetében mintha a lenyugvó napot látnád, mintha az égről odaköltözött volna és most csak rád vetülne a fénye. Ki tudja mekkorát dobban a szíved, és nyílnak e az ajkak, de a pillanat megtörik, mikor rád mosolynak és finoman húzni kezdenek a part felé, hogy csatlakozzatok a csaholó farok-csóválóhoz.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 01. 15:35:29
Egyre biztosabb benne, hogy ez nem az a világ amit ő ismert, csakis álom lehet, mert komoly bódítószerrel nem él. S ha ez álom, hát felébredni jó darabig nem akarózik. A kéklő, alkonytól liluló tengerszem helyett kopár falak várnák, a gyengéd ölelés helyett magány. S noha az idő fülledt, de legalább ragyog a nap, bársonyos fénnyel szál alá, s nem a napok óta szürkéllő időtlen eget szemléli. A homokos part is sokkal hívogatóbb, mint a csorba konyhakő, nem beszélve arról a nyugalomról ami körbeveszi. S mi várná az ébredés után? Újabb gondok és küzdelmek a fennmaradásért.

Helyébe kapja ezt a tündérkirályfit, aki úgy tetszik az állatok nyelvén is beszél, de ez egy tündértől vagy nimfától ~ha van férfi sellő, miért ne lehetne Nimfa-férfi? ~ szinte elvárás. nem is fog elhúzódni eztán, csak élvezi a pillanatot, mintha régóta ismernék egymást, talán lélek-társak voltak azelőtt.
feltekint, hogy meggyőződjön róla, vajon mit gondol a másik, de ezt ki nem fürkészheti. Látja visszatükrözni a két arany tekintetben önmagát, lenyugvó napként, kelő holdként. Ennyit el sem mesélhetne egyetlen emberi pillantás. A bókra pedig felragyog a mosolya, ez nem olyan bók amivel pár sör után a lábáról vennék le, ez őszinte. Mi a forrása vajon?

Kissé óvatosabban lépdelve, felhasználva a nyújtott támaszt követi a férfit a vízpartig. Addigra Kócos már csurom víz, a habokból ki-ki nyargalva rázza rájuk a tenger sós cseppjeit. Pár lépésre, a sziklák vagy a zöld part részénél hagyja a cipőit, az első ötlet csupán a bokáig gázolás volt. Az eb vidámsága, a habok simogató hívása másra biztatná. A vízben legalább nem kell lábra állnia. Messzire hajítja a farmert, majd pillanat gondolkodás után a pólója is repül utána. Vizesen úgy sem rejtene semmit, s ha kijönnek jó szolgálatot fog tenni a száraz holmi.

Aztán kacagva megindul a víznek, ágat dobva kócosnak, had játszék ő is.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 01. 17:55:02

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta, kora éj
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=1SvBXEqgu6k&list=LLduroCk-ydW0Ow3Nf9XmkhA&index=5&t=0s)



A hétköznapok szürkesége teljesen kifakult, eltűnt, ahogy a fény beragyogta a pillanatot. E perceket, melyek már órák óta tartanak, amik az egy teljesen más ösvényén visznek tovább. Ez annyira álomszerű, hogy szinte képtelenség valóságként tekinteni rá. Ugyanakkor kérlelhetetlenül valós, hiszen úgy simul a kezed a tenyerébe, mint mindig is összetartoztak volna!

Az otthon helyett az ismeretlen, a megszokott pedig az újdonság varázsával.

De a magány kérdése és gondolata óhatatlanul is felidézi a szintén igen forró reggelt, s azt, hogy vajon a legjobb és legközelebbi barátod nem e az ajtó előtt vár, hogy megbeszéljétek ami történt? Lehetséges e, hogy csalódottan indul haza, nem értve, hogy hol lehetsz és merre jársz, nem tudva arról mily varázslat áldozata lettél.

A pici öböl homokos partján állva még mindig kísért a férfi tekintete, aminek emlékéből Kócos bundájából rád hulló cseppek rántanak ki nem kizárt, hogy egy apró sikkantással. Immáron lábbeli nélkül bokáig gázolsz a vízben – a férfi segítő keze nélkül – hogy aztán engedj a tenger hívő dalának és egyre beljebb merészkedj.

Merészséged másképp is megmutatkozik, ruháidat hagyod magad mögött és érzed a forró tekintetet ahogy végigcirógat rajtad mint ezernyi lágy fénysugár. Kétlábú sellőként veted magad a habok közé négylábú barátod társaságában és talán hosszú ideje először érzed újra a szabadságot. A part felé pillantva még látod a férfit aki téged csodál lágy mosollyal arcán…

Intenél? Nem szükséges, mert ahogy a Nap lassan alábukik, úgy rajzolja még körbe a vetkőző férfi alakját, aki melléd ér, mire az első csillagok egyáltalán elég bátrak lennének, hogy felragyogjanak. Közeledik hozzád, lassan, megfontoltan, mint aki tudja, nem kell sietni sehova, hiszen hamarost úgy is a karjaiban tart.

S hogy ez valóság lesz vagy álom marad, csak rajtad áll…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 01. 22:10:08
Theo, átsuhan a gondolat a fején, felidézve a reggelt. Sok minden történt akkor, velük, köztük. Ha bárki mással, ha máshogy történt volna, most meg kéne küzdenie egy komoly lelkiismeret furdalással amiért elcsalja mástól a szerelmet, a gyönyört. De Theo nem őt akarta önmagáért, teljesen és teljes odaadással. Nicandrosnak szánta, vele osztozott volna a testén, mint egy falat finom süteményen. Nem kapott teljes odaadást, hát ezzel nem is tartozik. azon nem aggódik, hogy ott toporogna az ajtaja előtt. Mindig Cassi volt aki végül feltűnt a bárban, úgy téve mintha nem történt volna semmi, és csak idő után terelte a szót az utolsó veszekedésre, vagy összezördülésre. Sosem volt ez köztük komoly, odáig nem jutottak, talán mert nem kellett soha kényszer-együtt élniük, mint a szerelmeseknek. Talán így volt a legjobb mindig is.

Sosem volt szégyenlős, három bátty mellett nehéz is lenne, az akadémián is volt, hogy együtt kellett öltöznie a csapatnak, mindegy milyen nemű volt. Szép is, bár nem Aphrodité, de izmos fiatal teste vonzotta a férfitekinteteket. Azt hitte, már nem képes pirulni, de megperzselte bőrét az utána forduló arany szempár. Gyors úszással próbálja enyhíteni testének forróságát, ám a hullámok úgy cirógatják, mint gyengéd szerető.

megfordulás lesz ebből, hogy lássa vajh mit csinál a Tündérkirályfi, s elégedetten látja, hogy csatlakozni fog hozzá. Nincs ellenére, megáll a nyakig, vállig érő vízben, kijjebb parancsolva Kócost. Kettőre nem fog tudni figyelni, és az egyik élet rá lett bízva, ezt nem felejtheti el semmiképpen.

Csak akkor nyugszik meg, mikor Kócos a part felé úszik és ott le-levadássza a magakellető habpamacsokat. Immáron teljes figyelme a mellé érkező kétlábúé. Nem fog tiltakozni semmi közelségen, nincs miért. Már nem fél, nem tart a férfitól. Ha lett volna bármi rossz  szándéka könnyen visszaélhetett volna a helyzettel a délután folyamán bármikor.
Rámosolyog, majd csalfába vált a mosoly.
-Kapj el, ha tudsz!
Bukik lefelé, s a víz alatt a mély felé indulna.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 02. 17:25:04

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta, kora éj
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=ubZhS-0l4wk&list=PL2k2HRUAEmEmNegxVsJcg4ag3-koeb8dp&index=6&t=10s)



Theo kispados lett, sarokba került, rászámoltak. A férfi aki legintimebb érzéseit osztotta volna meg veled, aki elég bátor, hogy felfedezzen és megismerjen, hogy kérje kedvesét olyasmire, amit ki tudja Nikandros egyáltalán szeretne e, mindezt csak érted és neked, most valahol lassan feloldódik, mint a te félelmeid a férfi tekintetében.

Az érme megint perdül, most másik oldalát látni, azt, ahol szerinted Theo nem azt adná neked amit megérdemelsz: a kizárólagosságot. Így hagyod elterülni az aranyérmét azon arcával, amelyet most látsz a parton, amelyik annyira hipnotikus, hogy képtelen vagy tőle elszakadni. S bár az élet tele van meglepetéssel – lásd az itt és mostot – úgy véled, hogy a barátod esetében nem így van.

Piruló arcod szinte füledig árnyal, mert a férfi nem bizonyos részeket, de téged nézett meg úgy, ahogy talán még senki vagy felidézni sem tudod milyen régen volt. Egy picit talán Theo, de ott inkább elemi szenvedély feszült egymásnak, nem ez a meghitt és bensőségesen ragyogó láng lobog kitartó vidámsággal.

A hullámok sem képesek lehűteni azt ami lázong, de kellemes érzés, ahogy anyaszült mezítelenül lökdösnek finoman a hűs hullámok. Végül ráparancsolnál az ebre, de megtagadhatod e tőle a szórakozást, amit magad is alig hiszel el? Ki tudja járt e ilyen helyen vagy épp az, vigyázna rád, hogy nem akar kimenni? Végül azonban engedelmeskedni látszik…

Kócos tehát a parton kutakodik, rákokkal ismerkedik és persze a fel-felfutó hullámokat kergeti csaholva-vidáman! Időnként megáll és felnéz, téged keres, csak azután folytatja az önfeledt parti felfedezést. S míg ő így tesz, te a mélység felé indulsz, ahol már egyre sötétebbé váló hullámok rejtenék el a Mélység Birodalmának csodáit a kíváncsi tekintetek elől.

Kihívást intéztél, majd alábuktál. Egyre lejjebb és beljebb tempózol mikor a tekinteted valami fluoreszkálóra vetülhet. Nem tudod még kivenni, messze van tőled, de mikor megindulnál, egy erős kéz éri a derekad és érzed, ahogy a férfitestnek feszülő tested a közelség hatására libabőrössé is válhat, de talán megremeg avagy ösztönösen simul…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 03. 13:44:33
Theo nem lett elfeledve, csupán valóban, nem rajta jár az agya most. Amit neki ígért, az puszta testiség, az érzéseit sosem tudta megosztani két férfi között. feltételezi, hogy jól van, Nicandrossal hempereg, főz, beszélget. Lehet épp hármójukról. Az ő kapcsolatuk túl a barátságon, de nem szeretők, sosem lesznek egy pár. Ez olyan dolog amiről nem egy másik férfi közelségében kell gondolkodnia.

Mert a közelség perzselő, magáénak követeli a teljes figyelmét, minden porcikájának, gondolatának, szíve minden dobbanásának. és eltereli a figyelmét arról a valamiről is. Mi lehet az? Szemét, roncs, vagy kábítószer kereskedők titkos lerakata? Vagy talán valamely tengeri élőlény csalja így magához a prédát? várni fog a felfedezés, ahogy magán érzi az ölelő karokat. Hát jó, elkapták, képes lesz megadni magát, de csak szemtől szembe.
Talán még lesz ideje megfordulni, talán lehetősége is. Előre mutat, ahol a foszforeszkáló valamit látta, majd felfelé, ahol a levegő várja. Ha tudja felfelé rúgja magát. Ha nem... el fog fogyni a levegője lassan.

Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 04. 16:25:55

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Napnyugta, kora éj
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=ubZhS-0l4wk&list=PL2k2HRUAEmEmNegxVsJcg4ag3-koeb8dp&index=6&t=10s)



A hit… a gondolatok és álmok, ki tudja mire képesek. Egyesek szerint csodákra, mások szerint pusztításra és van aki szerint semmire, amíg meg nem valósulnak vagy be nem teljesednek. A feltételezések még ennél is rosszabbak állítólag, hiszen drága jó Doktornő ismerősöd szerint, információ hiányában dönteni egy olyan szerencsejáték, ami inkább katasztrófa, mint szerencse.

Dharma kereke nem állt meg. Forgott és forgott, míg körbe nem ért és tovább, így a nemi identitás vagy más kérdések mik egykor érdektelenek voltak, most újra azon az úton haladnak ahol az ó-időkben is jártak. S bár az emberi elme bilincsbe verte és megbélyegezte ezt és sok más mindent, a hellének sosem úgy tekintettek rá, mint a legtöbb ember…

Ahogyan arra a ragyogó fényre, ami a mélységben izzik a Hold fényével, hogy elcsalja tekinteted és szinte hipnotikusan vonzzon magához azzal a pulzáló lüktetéssel, amit eddig még talán sosem láttál. Nem rémlik fel egyetlen történet sem mit hallhattál volna gyerekkorodban, de akármi is lehet az, az ölelő karok mintha kiszakítanának bűvköréből.

S ekkor, mikor megfordulnál megérzed a férfi száját mint forró pecsét izzik válladon, de aztán moccansz és engednek, fordulsz és megtörve a pillanatot talán némi pírral vagy csak zavartan mutogatsz, de végül felfelé kezdesz úszni mert fogytán az éltető levegő. Mikor felérsz – választásod szerinti sietséggel – előbb picit vaksin pislogsz, majd ahogy körülpillantasz, úgy tűnik egyedül vagy…

S mielőtt aggódni kezdenél, mielőtt újra alámerülnél őt keresve, úgy bukkan fel előtted mint a kelő nap a horizonton. Lassan és ragyogóan, tekintetek találkoznak, mint a napsugarak és az óceán, egymáshoz érve és mégsem érintve, de a lehetőséggel, hogy egyé váljanak. Aranyló híd köztetek ez a megnevezhetetlen légkör, mely oly ismeretlen számodra és annyira vonzó…

Mennyire is?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 08. 14:41:59
A csók hatására apró buborék gyöngyök szaladnak felfelé, a kevés tartalék levegője is odalett, muszáj követnie őket, hogy felfűzze élete fonalára.

Odakint nagyot kortyol az éjszaka balzsamos levegőjéből, s pillogva várja, hogy felbukkanjon a tündérkirályfi. ~vagy talán triton, ki bűvhálóba vonja~ s nem lesz aggodalmas így, ha keveset késik a várva várt fej. Kiváncsiság és vágy vegyül a várakozásba, rég elfogadta már, hogy ez csupán álom, s ez hamis biztonságérzetet ad neki.

Hogy ragyog a tekintet az természetes, hiszen mágiáról van itt szó bizonyost. ~Hogyan tükrözhet vissza aranylón napot és holdat ugyanúgy?  ~
Az anyja vére, a felfedezőé lesz ami miatt megindul, hogy felfedje ezt a titkot. A móló a gyerekkor biztonsága lesz, biztosan tartja lépteit. A kamaszkor bizonytalanságával lép az aranyló hídra a víz felszínén, hogy aztán egyre biztosabban lépkedjen végig. A felnőtt magabiztosságával, ami úgy öleli körbe, mint a kevlármellény. Most a zuhanásnak kell következnie, a fuldoklásnak. Az ő választása, vagy az istenek ajándéka egy másik út? Aranyló indákból font kapun lép át, hogy övé legyen a csillagos égbolt, hogy egyéváljon a csillagos éggel, s ragyogjon maga is.
Egyé válnak talán az ajkaik is ekkorra.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 12. 15:35:29

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
[/img] [/float]
Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=ubZhS-0l4wk&list=PL2k2HRUAEmEmNegxVsJcg4ag3-koeb8dp&index=6&t=10s)



Az égető érzés, forró talán, mint egy csillag égeti selymes bőröd bársonyát és onnan kiindulva izzó lávaként száguld végig a testeden, hogy végül szinte az víz is forr körülötted! Buborékok hada kísér, mígnem arcod felszínt ér és mohón szívod magadba az éltető levegőt, s csak idővel csituljon a vágy, mely nagyra nőtt.

Ha ez egy álom, akkor teljesen magával sodort, akár egy áramlat elragadt és ki tudja meddig, hova visz el. Előbb még magad vagy, ki tudja miért, de nem csatlakoztak hozzád azonnal, majd a férfi akár a hajnali nap a horizonton lassan bukkan fel azzal a megmagyarázhatatlanul magával ragadó szempárral.

Az anyai örökség halk suttogása – a Hold csak a Nap fényét tükrözi vissza – de aztán az is elhalkul. Úgy, ahogy minden maradék óvatosság is feloldódik a fényben, minden elővigyázatosság és ösztön elbódul, ahogy azok az aranyló indák körülfonnak, ahogy a ragyogásuk lassan a bőrödhöz tapad és ragyogásuk talán csak még erősebb lett (?)

Ajkak érintése, mint napsugarak cirógatása mikor hagytad, hogy megérintsen, most oly lágy és gyengéd, oly melengető és egyre forróbbá váló, mígnem érzed, hogy az árulkodó testek mindent elmondanak, amik szavakkal nem lettek kifejezve. Érzed, ahogy valami finoman megcirógatja a bokád és felkúszik a combodon.

Ahogyan finoman körülfonja a derekad, de mire eléri azt, addigra a másik lábadon is végigsiklik. Elveszve a csókban, annak édes és puhán határozott ízében fel sem tűnik elsőre, hogy ezek nem Napfényből szőtt ujjak érintései, hanem valami másé. Olyasmié, ami hirtelen ránt rajtad hatalmasat, valamié, amit nem tudsz kivenni, mert érzed, hogy egyre mélyebbre húznak ezek a finoman érintő valamik.

Láttad a férfi fájdalmas-meglepett tekintetét mielőtt a vízfelszín alá buktál volna, de nem látod mi ragadott el. Érzed, hogy a tenger cseppjei elsietnek melletted, hogy apró buborékok táncolnak, hogy káprázó tekinteted a korábbi fluoreszkáló fényt véli látni, azt, hogy egyre távolabbinak tűnik a felszín és egyre kevesebb az éltető levegő.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 12. 16:23:32
Amilyen keményen tudja tartani magát a hétköznapokban-egy másik világban- úgy tetszik itt és most annyira képes az önátadásra is. Ha álom, hát kiélvezi minden pillanatát, s ha ez a valóság, úgy még inkább.

Beleveszik a csókba, az ölelésbe. Itt és most, csak ez létezik. Elhalványul a kirúgása, a kétségbeesett útkeresés. A legutóbbi szakítása, Theoval való flörtje, összezördülése. Az anyja is a távolba vész, s a múlt aggodalmával elsodródik a jövő aggodalma is. Hogy mi lesz holnap, papírokat kell intézni, kibékülni Theoval.. nem számít.

 Az édes-mézes-napsugaras örvény létezik, s a simogató kezek... ~Ez nem lehet a keze~ de még ez sem zavarja. Triton, polip, tündérherceg, nimfa.. lehet bármi. Testét, lelkét elragadhatja, át is adja ebben a szívdobbanásban.

 S valóban elragadja. Oly váratlanul, hogy levegőt venni is elfelejt, s az első érzés ami felszáll a buborékok után a csalódottságé. Ő még el akart veszni egy kicsit.

Dobban a szív egyet~miért tette ezt? ~
Dobban a szív kettőt ~Nem ő volt, az arca...~
Dobban a szív hármat ~basszameg~

A negyedik szívdobbanás már kirántja végleg az álom ragacsából, az életéért fog küzdeni, a valóságban. Ott ahol van megaláztatás, fájdalom, bánat, csalódás. Ez már ismerős terep...lehetne, csak nem itt a víz alatt. mezíttelen, nincs nála semmi, és nem számíthat a férfire sem, meg se találná. Csakis önmagára, s kétségbeesetten mar bele a tíz körmével abba a valamibe ami fogvatartja. Az életéért küzd, elvakultan.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 12. 17:32:12

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj
Hangulatkeltő - Zene (https://www.youtube.com/watch?v=y_XM6k3Da0o&list=LLduroCk-ydW0Ow3Nf9XmkhA&index=10)



A világod, melyben minden aranylón ragyogó volt egy pillanatra, az élet ígéretét hordozta magában most egyre sötétebb és halálosnak tetsző. Minden apró buborék ami szökni kíván ajkaid között vagy az orron át, egyre közelebb hozza nem csak a mélység árnyait, de az utolsó, még a tekintetedben ragyogó élet csillagait is kioltani készül.

Ebben a pillanatban valahogy minden megváltozik. Érzed magad körül az áramlást, ahogy egyre hűl minden csepp, ami körülvesz. Látod a fényt, ami egyre halványabb-távolibb, miközben hallod, ahogy a szíved a füledben dobol egyre szaporábban és a körmeiddel szabadságért harcolva, a puha, szinte már gumiszerű húst, melybe újra és újra belemarsz.

Egyre közelebb a borzalmas vég s hívogatóbb a sötétség vagy épp az, hogy kiengedd a még benned ragadt éltető levegőt mely annyira feszít, hogy félő egyszerűen kiszakad belőled. A szíved szinte már kirobban, mikor hirtelen mindez elmúlik. Édes levegő áramlik a tüdődbe, szomjasan fogadod magadba még akkor is, ha ki tudja mi az ami ajkaidra tapadt.

Lassan a homályos köd felemelkedik és fluoreszkáló fénypamacsok közt találod magad. Élesen törik meg a mélység sötétjét kirajzolva a legszebb arcot, amit valaha láttál miután tekinteted képes arra koncentrálni, hogy mily mélysötét árnyék húzódott el az arcodtól. Még érzed az ajkaidon az övét, a csókját, ami sokkal édesebb és mámorítóbb, mint bármi, ami valaha illetett téged.

Oly lágyan érinti meg az arcod, mintha csak egy apró örvény cirógatna végig rajtad, nem volt még oly selyem ami ily érzéssel ajándékozott volna meg. Érzed, hogy ez a nő… ez a lény, ősi! Valami megmoccan a tudatod mélyén, felismerni véli miközben egyszerre akarsz sírni és határtalan öröm tölt el, hogy újra a közeledben van ez a…?

Átjárja a lelked és pillanatra minden mást elűz, csak ez a kettős érzés marad, mely tovább kísér, miközben ujjak fonódnak és újra úszni kezdtek, hogy elérjetek egy helyet, ahol magatok lehettek. Itt erősebbé váló fény vonzza a tekinteted, majd kibukkansz egyedül mohón kapva a levegő után…

(https://www.rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 underwater cave.jpg)

Egy mélységi barlang valamilyen növények fényétől ragyogó légbuborékjában
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 12. 19:41:41
Ilyenkor csak a küzdelem létezik, gombostűnyire szűkül a tudat, s maradnak csupán az ösztönök. Küzdelem az életért, minden egyes, egyre nehezedő szívdobbanással, az utolsó utáni korty levegővel. Valószínű akkor se látna semmit a környezetéből, ha nem a sötét mélyben lennének, nincs most semmi más, csak ő és az a valami ami fogva tartja. nem létezik a világ. Elmúlik a világ..
Majdnem. Az utolsó szívdobbanásnál érkezik a segítség, és ahogy az előbb a küzddés, most a lélegzet az ami leköti minden molekuláját. Hosszan, lehet, hogy percekig is csak nyeldekel, s lassan tisztul csak ki a tudata. Ki is kell nyitnia a szemét. De nem a várt borostás arcot látja, nem a fenti csók folytatódott az élet csókjában. Amit lát...
Nem tudja mit is lát, még minden homályos, ugyanakkor túlontúl ragyogó.

Becsukja ismét a szemét. Az a pillanatnyi látvány is sok volt. Valóban tündért látott. Vagy angyalt. Istent látta volna? A világmindenséget. ~Mégis csak meghaltam~ gondolja, ám körülöleli a víz, ez mégsem lehet a menyország, de a pokol az biztosan nem ilyen. Ilyen szívet gyönyörködtető, mint az érzés ami átjárja most. Túlcsordult, nincs rá jobb szó, minden amit valaha érzett egyetlem pillanatban sűrítve, és annál is több.

 Ki kell nyitnia a szemét, hogy ismét láthassa Őt. Legyen bárki vagy bármi. Így is tesz, miközben vezetik kézen mint egy gyermeket, s ez oly természetes, hisz oly parány ő, a másik oly hatalmas.
Lassan szivárog vissza a tudt ami elszökött az elébb, s taszajtja: Nézz rá! Szinte fél odaemelni a tekintetét. S mire megtenné kibukkan ( Kibukkannak? ) a levegőre.  hiába az éltető lég, az meg fog akadni, ahogy rácsodálkozik a brlangra. Megtalálta Tündérhont, a Nimfák lakát. Csakis ez lehet.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 13. 09:30:35

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj
Hangulatkeltő - Zene (https://youtu.be/obejtHST8eM?t=1)



Először a feje búbja bukkan fel a habokból, a hullámok közül. Dús haja arcához tapad, ahogy egyre kijjebb emelkedik a vízből. A víz lepereg hajáról, arcáról, megcsillan rajta a barlangi növények fluoreszkáló fénye misztikus aurát kölcsönözve neki. Mire meztelen válla is kibukkan a vízből, a haja teljesen tisztán csillog. Hullámzik akár a tenger, fodrozódik, szétterül, mintha csak vízben lenne és áramlatok csalnák játékra. Szeme kék, írisz nélküli halovány izzásban, majd az izzás kihuny. Füle hegyes akár a tündéreké. Ajka fekete, de körvonalai jól láthatóak, s amikor ujjai megérintik azt, fluoreszkál. Félresöpri az arcába hulló tincset majd leengedi a kezét.

Ahogy egyre közelebb ér lassan kibontakozik a test, mely vékony alkatú, de dús idomú. Darázs derekát, hosszú combok követik, majd kecses lábfej zárja. Bőre fekete, apró árnypamacsokat húz maga után, és mikor teljesen kiér a partra, a víztől fényes bőr mintha kicsit mattabbá válna. Ekkor fedezhető fel a "ruhája". Ami intim testrészeit rejtik. Ékszere cseppé csiszolt fülbevalók akvamarinból, korallon függő szív alakú amulett szintén a fülbevaló kövéből és kígyózó kar, bokaperecek valami tengeri növényből, melyeken apró virágok láthatóak.

Mikor kilépett, a fantáziád játszott veled, az átéltek hatása vagy valami más, de mintha árnyékból szőtt csápok húzódtak volna vissza a testébe, mely mikor megáll előtted maga a megtestesült csábítás. S a korábbi nyeldeklés csak most jelentkezik igazán, mert a levegőért maximum ösztönösen fontad karjaid korábban, édesen és mohón vetted magadhoz – talán pír is megjelenik arcodon – de most valóban mintha valami a torkodban arra késztetne, hogy nyelj újra és újra, hogy nehezen tudj megszólalni. Az élet csókja volt valóban, ajkak melyek megadták azt, hogy újra láthasd azokat akik a legfontosabbak neked, őket, akiknek te is az vagy.

Az anyai örökség nem hagy nyugodni, gondolataidban azonnal felbukkan a szó: Néreisz. Az Iliászban esik szó róluk, s valami olyasmiképp hangzik, hogy:

„Néreusz lányai mind, istennők lent a vizekben…
… s minden Néreusz-lány, aki csak lent élt a vizekben.
Megtöltvén az ezüst barlangot”

S mikor felpillantasz rá, meghallod a földöntúli hangját, mit ember nem sosem énekelhet, oly lírai annyira csábító, mint a mélység sötétjében a fény maga. Nem énekel, de dúdolja a rákok ollóinak csattogását, a bálnák dalát és a tenger hullámainak halk surrogását. Hangja be és kitölti a tudatodat mintha minden félelmet elmosna és nem lenne más csak Ő és te és ez a…

Szirénének.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 14. 15:30:40
Egyik ámulatból a másikba esik. Mennyire ostoba frázis, most mégi ez történik vele. előszö a barlangra csodálkozik rá, aztán annak lassan felbukkanó lakójára. Tündérek, Nimfák, mesék szülöttei, álmának társai. mert, hogy álmodik, affelől most már kevés kétsége lehet, Ilyen egyszerűen nincs a valóságban. valahogy előtolakodnak a gyermekkori emlékek, s felidézi a Nierieszkről tudottakat. Az agya elemez, s így más nem is lehetne ez a földöntúli jelenés csakis egy közülük. Szirén.

 Álmodik... a tüdejébe szúró fájdalom az ami cáfolja ezt, az előbbi fuldoklás emlékeztetője. ha álmodik, akkor infarktusa van, és fel kéne ébredni, de hiába harapja meg ajka szélét, hogy vérszepp fakadjon, nem szakad meg az álom, rab marad itt. és nem bánja.

Az előbbi aggodalmat elsöpri az első pár hang, ahogy belefeledkezik a dalba. Mintha lelkéből szólna, lelkéhez szólna. Körülöleli, ahogy imént a fekete karok, s vágyja újra az érintést, a csókot(?)
Szólni nem bír, torkára folyondár került, kezét nyújtja ki ösztönösen a jelenés felé.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 16. 09:53:09

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj
Hangulatkeltő - Zene (https://youtu.be/obejtHST8eM?t=1)



Korábban a napfény ragyogott rád, aranylón és barátságosan. Kitöltötte még a lelked mélyén lévő sötétség vetette árnyékokat is, most pedig olyan, mintha ez a fénytelenség maga nyelt volna el. Ahogy a hajnal fénye alkonyattá vált és alábukott, úgy köszöntött be a csillagokkal teli ég, majd takarta ki valami megmagyarázhatatlan jelenség azokat a ragyogó pontokat, hogy kettő maradjon, mely most téged fürkészik.

Érzed, tudod, hogy tökéletesen tisztában van azzal, milyen hatással van rád. A vágyat, azt, hogy a puszta tény, hogy létezik mit váltott ki és persze az, hogy nem bánnád, ha rab maradtál itt az idők végezetéig. A dallal pedig tökéletesen kizár minden mást amire akár csak tudat alatt gondolni mernél, teljes erővel söpri félre minden ellenállásod és mikor közelebb lép, nem kizárt, hogy önként adnád magad, akármit is akarnak tenni veled.

Ahogy közeledik, úgy emelkedik a kéz, de megáll, nem enged, kínoz és édes kín ez, tested-lelked remeg azért, hogy végre megkapd, amit csak adni tud. Lassan és hihetetlenül kecsesen lép, siklik oldalra, lassan kerül meg, hogy alaposan megnézzem magának. Amikor rápillantasz, vágyat látsz, mindent elemésztőt, bujaságot mely férfiak (és nők) végzete. Azok a fekete árnyfoszlányok, melyek követik, valahogy még erőteljesebbé teszik a megjelenését, kisugárzását…

Közelebb lép, mintha örvény-szerűen közeledne, ahol te vagy a középpont ami mindent elnyel. Nem engedi, hogy megérintsd, de az ő körmének finom karmolása lázba hozza a testet. Mintha tudná, hogy hol és hogyan kell ezt megtennie ahhoz, hogy önként kínáld fel magad testestül-lelkestől…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 16. 10:22:49
Theo a múlt homályába vész, viszi magával a Tündérherceget is, de még kócosra se jut egy foszlánnyi gondolata sem. nem számítanak, nem léteznek ebben a valóságban. Mintha egy buborékban lenne, nem létezik semmi más a barlangon kívül. ez a lény, ez az entitás, ez az istennő a nap, s ő apró kisbolygó kettejük világegyetemében.

Megremeg ahogy felé indul  vágyának, álmának megtestesülése, életének, létének célja. Így érzi, ezt érzi felé, s már csak a közelsége is o emésztő örömmel tölti el, olyannal miben sosem volt része egyetlen szerelmetes éjszakán sem, soha. De mozdulni nem tud tovább, nem is merne, nem is akarna, valahol a tudata mélyén üvölt a józan esze: Menekülj! De süket most erre a hangra.

Csak a szeme követi a körötte táncoló entitást, mélyet lélegzik, mintha  magába szívhatná igy talán, vagy csak egyet is a fekete árnyak közül, csalfa  remény.

Nem mozdul, nem mozdulhat, szoborrá vált, a vágynak és az önátadásnak élő szobrává. Ha tehetné feltépné  puszta körmeivel a mellkasát, hogy még dobogó szívét ajándékozza oda. Minden egyes lépés ahogy közelebb és közelebb kerül hozzá az ő istennője csak növeli a vágyat, izmai úgy remegnek, mintha a legkeményebb kiképzést csinálta volna végig éppen, minden egyes pórusával nyitott a másik felé. Szeme beissza a látványt, amikor elé kerül, füle nem hall mást, csak a Dalt, érezni véli a tenger sós illatát, a liliomok mákonyával keveredve. S ahogy bőre megérzi az érintést, már nem tud tovább uralkodni tovább, felnyüszít. S ahogy a köröm végigcsúszik a gerincén felülről lefelé, úgy hajlik utána, szinte csigolyaroppanásig feszítve testét, mint felajzott íj  a vadász kezében.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 16. 11:44:08

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj
Hangulatkeltő - Zene (https://youtu.be/obejtHST8eM?t=1)



Mindent és mindenkit kizár a Szirén éneke, lényének közelsége. Mindent akar és ki tudja mit adna érte, de most úgy érzed, hogy olyan gyönyört, amit embertől nem kaphatsz meg. A tested már elárult, érzed, hogy kész lennél odaadni magad, ugyanakkor valami halk hang azt súgja ne tedd. S mégis, mit akar ez a hang, amikor itt áll előtted a vágy és bujaság megtestesülése, aki olyan beteljesülést adhat, amiről még álmodozni sem mertél?

Egy apró gondolat arról, hogy mi is lennél most. Leginkább apró Ramora egy brutális s mégis fenséges démoncápa mellett, kísérve őt a végtelen mélységben örülve minden apróságnak. Mikor körüljár és végül megáll előtted, már tudod, hogy mindent megadnál érte. S érzed, hogy ezt ő is tudja. De nem adja meg, még nem. Mikor végig karmol a hátadon és ajkad nyílik, nyelved villan és kitágult pupillákkal várod, akkor is csak picit kapsz abból amit akarsz.

Mikor elér a fenékig nem áll meg, de nem is adja meg amiért annyira remegsz. Incselkedik, játszik és bűnbe csábít. Érzed, ahogy a következő pillanatban hozzád simul, ahogy a teste a tiedhez ér és előre siklik a keze épp csak súrolva minden porcikádat. Mikor végre hozzád préselődik, lehet elég neked, de ha nem akkor bizony csak olaj a tűzre! S amikor megszakad a dal, úgy érzed a szíved tépik ki, könyörögnél, hogy újra hallhasd. Ekkor érkezik a hangja…

/Ismeretlen nyelv/ கேட்க! – nem érted, de akármi is ez a nyelv, mindent magában hordoz

Ez az egyetlen szó mindent elárul, amit bár nem értesz, de érzed egyszerűen a szót magát, amit jelent és mindazt amit magában hordoz.
Ha akarod?
Kérd!
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 16. 13:06:34
Régen túl van már azon amit úgy hívnak önfeladás. A tegnap estével kezdődött, amikor tudattalanra itta magát, s folytatódott az ágyban reggel. Már akkor megtette, megígérte amire eddig nem lett volna képes. Pontosan miért? Nehezen tudná megmondani, nem tudta akkor sem. S az utolsó lökés volt ahogy a Tündérherceg elrabolhatta, a tudatát övező páncélabroncsok elpattantak, talán jobb is így, mert most biztosan megőrülne, s ennek az esélye fennál még.

Ha belegondolna ki áll előtte, ha belegondolna épp mire készül ezer apró szilánkra hasadna a tudata. nem gondolkodik, mint gyöngyöt a kagyló kemény héja úgy védelmezi a tagadás és a test vágya az elméjét. Gondolkozni lehetetlen, cselekszik inkább.

Messze van a reggeli hűs harmat, azóta teste többször fellángolt, és most olyanra készül amire még sosem nem is gondolt talán. Már nem önmaga, kifordult magából, az ösztönök vezetik, de biztosan nem a saját akarata. Érezni akarja a másik forró ölét, keze rátapad az izmos fekete fenékre, magához szorítja. Felemeli a fejét, had vesszen el abban a gyönyörű, abban a démoni, abban az örjítő szempárban.

/Görög/-Ne...~hagyd abba~ nyögi, torkát megkarcolja minden egyes hang.

Befejezni nem fogja már, választ kap kérés nélkül. Választ? Nem, kinyilatkoztatást. Hogy lehet egy szónak szaga, íze, formája, színe? Holt koral érdessége a bőrén; rózsaszín, mint kelyhének húsa; hűvös, mint a halak pikkeje; telt és zamatos, mint a források vize; frissen szakajtott rózsának illata.
/Görög/ - Tedd...nyögi, sírja és nyüszíti, mint a kiskutya ha tart tőle, örökre otthagyják a lakásban, mikor fordul a kulcs - meg.- Leheli, s ha tekintetét nem tartják fogva, lehunyja pilláit, s ajkát csókra nyújtja. Azt se bánja, ha nem karok, hanem fekete csápok ölelik, s azt se ha húsába hatolnak.


Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 16. 18:01:44

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj
Hangulatkeltő - Zene (https://youtu.be/obejtHST8eM?t=1)



Napkelte és nyugta között annyi minden történt, oly sok álom és ébredés, hogy már talán azt sem tudod, hogy mi melyik is volt igazán. S nem is most akarod megfejteni, hiszen ennél sokkal égetőbb vágy marja és kínozza a tested. Nem látod magad e lény tekintetében, mert a kékes derengésen túl semmit nem tudsz kiolvasni belőle, de a mosolya elárulja, hogy élvezi a szenvedésed. Tudja, hogy kínoz, hogy akarod és vágyod, de nem tesz mást, mint tovább szítja benned és megtagadja a beteljesülést.

Az egész napos feszültség, a sok visszafojtott vágy és mindaz ami az elmúlt időkben benned ragadt, most egyszerre követeli a szabadságot adó beteljesülést! A tekintet kékesen ragyog, a „mélység melegségével” de mégis érzed, hogy ez a hideg tűz képes elemészteni mindent, amire rápillant. S mikor tört hangod próbál utat törni magának, rádöbbensz, hogy sokkal jobban tudja mire van szükséged és mit akarsz, mint te magad. Mintha látná a lelked és megfejtené a titkaidat.

Könyörögve kéred és megtagadják! De kiélvezik, a csalódottságodat, a kínt és elemésztő vágy tüzében való vergődésedet.

/Görög/ Visszaadom a szabadságodat. Azt, hogy szabadon fuss a szélben vagy ússz a mélyben! A vágyadban ne gátoljon többé ami veled történt! A tied lehet, ha… elfogadod e tiszta szívvel, szabad akaratod nyomán?

Peregnek le ajkairól a szavak, melyek úgy simogatnak végig rajtad, mint gyengéd ujjbegyek érintése, szinte csak a körmeivel. Szelíd mosoly sugárzik ajkairól, mikor csókra éhesen hajolsz, de tudod, amíg nincs válasz, nem enged a kérésednek, nem kapsz semmit.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 16. 21:09:46
Ezek a szavak már hallhatóak a fülének, vagy csak érzékei csalják meg? Nem kell visszakérdeznie, pontosan tudja mire gondol a szirén, mintha a fejében szólna, olvasná a gondolatait, és Cassi is az övét. De csak mert így akarja.
Hogy hatalmában áll megadni azt nem vonja kétségbe, tudja, érzi, hogy igaz. S közben kínban ég a teste, ó édes ez a kín. 
/Görög/- Miért?
Egyetlen szóba sűrítve minden gondolata, kimondani oly nehéz.
Miért választottál engem? Miért pont engem? Miért segítesz nekem? S mi-ért, mit kérsz cserébe. Kevés dolog van amit nem adna önként amúgy is, s mit adhatna ő a parány a hatalmasságnak?
Mert a gonoszkás mosolyból, -mi a vergődését oly élvezettel nézi- tudható, nem önzetlen felajánlás ez. Akarja, nagyon is akarja az ajándékot, s akarja adni érte ami csak erejéből telik, de talán a lelkét nem adná el a gonosznak. Volna elég ereje ellent mondani? Aligha.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 17. 10:01:47

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj
Hangulatkeltő - Zene (https://youtu.be/obejtHST8eM?t=1)



De csak mert így akarja.

A hangja oly lírai, mintha a lelkedben zengene. Könnyed és lágy, mint a partra felfutó hullámok és mégis erőt hordoz, mint egy pusztító tsunami. De a kínzó vágy miatt nehezen érted ezeket az egyszerű szavakat és csak azért tűntek fel, mert oly ígéretet hordoznak, amire már oly régóta vágysz.

De csak mert így akarja.
   
Közelebb hajol, ajkai édes csókot ígérnek, forrón mámorítót, mit még soha nem éreztél. Forró lehelete súrolja a nyakad, miközben te még a csókra vársz, érzed, hogy rátapadnak azok a fekete vérre szomjazó ajkak, ahogy a nyelve végig simít a lüktető éren. Lassan hátra feszítse a fejed hajadba markolva, mert teljesen oda akar férni hozzád.

De csak mert így akarja…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 17. 10:59:57
Cassiopeia Tatopulosz  rendőrök és tudósok generációinak sarja nem hisz a szirénekben. Cassiopeia Tatopulosz általában hideg fejjel mérlegel és dönt, Cassiopeia Tatopulosz nem fogadna el egy olyan alkut ahol nem látja a mérleg másik serpenyőjét.
Csakhogy Cassiopeia Tatopulosz  nincs itt, amikor ott hagyta a jelvényét az asztalon, amikor kilépett a rendőrség ajtaján, civilként eltört benne valami. megszakadt a húr ami eddig olyan feszesen tartotta az életét. nem volt látványos ez a repedés, csak mint régi amforákat ha rosszul emelnek ki a sós vízből, repedezik, majd lassan porladásnak indul. A kilátástalanság, a hosszú vihar, Theo, a Tündérherceg, a csoda ahova elhozta az autó, és a csoda ahova elhozta ez a.. bármi is legyen, szép lassan felőrölték azt a kemény mázat.
Cassiopeia Tatopulosz egy hete menekült volna, ellenáll, vagy legalábbis megkísérli, igaz Cassiopeia Tatopulosz nem szállt volna be egy idegen autójába, sőt el sem fogadja a fagylaltot, mert minden mögött ott a hátsó szándék.

Cassie viszont lágy, könnyű mint a medúza teste, nem állt ellen a csóknak, az ölelésnek, nem áll ellen, hogy hátrafeszítsék a fejét. valahol mélyen sejti, hogy nem így kéne cselekednie, de nem érdekli. Akarja.. akarja bármit kapjon is. Ahogy vágyta Theo ölelését, a Tündérherceg kedvességét, most úgy vágyja az ajándékot. Ha amaz így akarja.

valahol tudja, bármit elvehet tőle a ...~szirének nem léteznek~apró kis gondolatfoszlány igyekszik előre abból a kevésből amit még józan észnek  lehet nevezni. Nem-e? Hát akkor ez itt micsoda? Hogy felkacag-e valóban, vagy csak vízhangot ver a dal, a hang, a gondolat a fejében? Maga se tudja. Beleszédül az érintésbe.
Felkínálkozik, ölét, nyakát, teljes önmagát kínálja.  S kész elfogadni amit kap, amikor kapja. Ha amaz így akarja.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 17. 17:19:01

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj
Hangulatkeltő - Zene (https://youtu.be/obejtHST8eM?t=1)



Az élet ritkán alakul úgy, ahogy elképzeltük, ahogy a dolgoknak a mi akaratunk szerint történnie kéne. Az akarat most megtört, az elképzelések valósággá váltak, a Hit tapintható! Nincs helye racionalitásnak, hiszen a Lelked mélyén tudod, hogy ez a Szirén már Korokkal ezelőtt is létezett! Valahol a faji emlékezetben megmaradt, hogy ezek a lények egykor együtt éltek az emberekkel! S most egy kiválasztott téged, hogy veled legyen! A régi idők visszatérni látszanak!

Cassiopeia akarata mindenképp próbára lett volna téve, hiszen amit eddig hinni sem mert, az most ott áll előtte hús-vér valójában és épp oly módon ingerli a nőt – aki még a gondolattól is elzárkózott, hogy nő akár csak intimen megérintse – hogy kész átadni magát teljesen! A lélegzetet adó csók azonnal megtört vagy csak előkészület volt már lényegtelen, mikor a nyakadon minden kirajzolódik és tudod, hogy megjelölték lila foltot hagyva.

Már nincs olyan, hogy nem léteznek. Oly határozottan tépte fel a fátylat, hogy az áhítat egyenesen a Lelked mélyéről tört fel. Érezted, ahogy a puszta látványa elrabolt valamit, szinte erőszakot tett, de azt is, hogy ez volt hitetlenség ára! S most ott karmol végig a válladon, a kebleiden és a hasadra teszi a kezét, hogy lassan lejjebb csúsztassa, de hirtelen elvegye mikor már épp azt hitted elér a mélységekig, hogy őrület és követelőző hangok szakadhatnak ki belőled.

/Görög/ Elfogadod e tőlem, akarod e? – suttogja a cimpádra harapva – Mondd ki, hogy kéred, azt, hogy teljesítsem a vágyad! Bízz és megadatik! – susogja mézédes hangon, mely vágyaid legmélyéig simogatnak – S akkor elfogadom az áldozatodat! – búgja, hogy egy gyengébb akaratú férfi már ettől összerándult volna…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 17. 18:18:47
Megtört? Nem, apró szilánkokra hasadt immáron. Nem létezik, sosem válhat azzá ki volt. Nem is akrna már.
Reggel még úgy érezte hibavaló, hiábavaló önmaga, léte céltalan. Nem volt több szemétre dobott törött korsónál, ki utolsó lehelletével ragaszkodott, kapaszkodott a cserepeibe, hogy egybe tartsa életét. Hiábavalóság.

Lelkének egy darabját már megszerezte a szirén, s puszta létének tudatával töltötte ki a keletkező hiányt. A hit erő annak aki birtokában van, de neki nem kell, hogy  hite legyen, hisz tapinthatja Őt, s amaz is megérini. érinti? Testén játszik, mint művész a hárfán, s a vágy oly mélységét, magasságát hagyja megtapasztalni amiről sosem álmodott. Teste követelőzik, ösztönös, állati a mozdulat ahogy előretolja a csípőjét, a ragadozó követelése. S mégis behódol a nagyobb ragadozó előtt.

Ha nem volna elég, hogy testét és elméjét kifacsarták, lelkét is erős marokkal ragadja magához az entitás. Ember nincs ki ellenállhatna neki, talán régi hős-eposzok félistenei bírtak ily erővel. A gondolatok, a vágyak feltolulnak, rég eltemetett sérelmek törnek felfelé, s keverednek kaleidoszkop-egésszé. Villanások.
Ahogy fut a tengerparton. Ahogy fut a tengerparton, párjával, élete társával. Valóban a Tündérherceg vonásait viselte?
Fut, szabadon, de nem gondtalanul, s feltűnik a távolban a kis ház, ott neki dolga van, várnak rá. 
A tenger megsimogatja a lábát, s ő térdreborul, kezeit a habokba merítve, ölelve a tengert, úrnőjét. 

Ha teheti felteszi karjait az entitás nyakába, derekára, a kék hullámok öleljék bilincsbe csuklóit.
-Akarom, tégy egésszé. Tied vagyok.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 18. 23:00:09

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Kora éj, éj
Hangulatkeltő - Zene (https://youtu.be/obejtHST8eM?t=1)



A változás állandó. Legyen az kontinensek vándorlása vagy csillagok ragyogása esetleg csak egy berögződés vagy elmélet. Itt és most egy lélek változott, viszonylagosan rövid idő alatt igen nagyot. Nem küzdhetett ez ellen, mert valóban eltört, kiégett volna úgy, hogy talán mindent elveszítve, önzőn maga mögött hagyta volna a Teremtést magát.

A szirén – mely inkább csábító démon, legendák succubbusa – valóban mestere a vágykeltésnek. Hogyan lángoljon valakinek a teste és lelke, a szenvedély miképp lobbanjon lángra és perzseljen égetőn, mikoron már a tudatot is elemésztve őrült vágyinfernoként ragadjon el mindent semmit sem hagyva maga után…

S ami először csak képzelet szülte rémálom volt, most már valóság. Elrabolt és elvett mindent, hogy cserébe egy álmot adjon. Nem a testét, de a lélekét, a szívét, mely a testben manifesztálódik. Ezúttal a csókja éget, forrón éget és fáj és mégis oly édes, hogy nem akarod abbahagyni! Te nem… de ujjbegyet érzel és az égető érzés enyhül, bár a kábaság és szédülés nem szűnik azonnal.

/Ismeretlen Nyelv/ Naamah.

Érzed a tenger hullámzását, ahogyan alábuksz, a mélység hívását, a sötétségben rejtőző ragyogást és még oly sok minden mást! Tudod, hogy ez az entitás neve, azt, hogy e név nem hellén így ami vagy aki előtted áll, nem lehet Szirén. S azt, hogy mikor kiejtetted a szavakat valami megint megváltozott.

S abban a pillanatban, amikor felajánlottad magad. A szívdobbanásban, amikor felkínáltad mindened és azt elfogadták a fájdalom elmúlt. A kín ami hosszú ideje kísértett, kifakult és végül eltűnt. Szabad lettél, ahogy ígérték! De csak mert így akarták. Ebben lélegzetben, melyben e gondolat megszületett robbant ki valami a vízből és lebeg a felszín felett:

Fénylő, méltóságteljes férfi, akiből árad a mennyei kiválóság és tekintély. A bőre szabályosan ragyog, s a ragyogás éles aranyfény auraként burkolja be és mint ha mindenki fölé magasodna. Hatalmas, sasokat, az egek urait, idéző szárnyai csak még tiszteletreméltóbbá teszik. Aranyszínben játszó vértezetén aranyló nap mintája, felkar, alkarvédő, lábszár és combvédő szíjjakkal erősítve rá és szárnyas sisak rejti vonásait, csak szemei látszanak, melyek a csillagok forró fényével izzanak.

Naamah /Görög/ Eligor! – búgják, mely számodra inkább az árulás zöngéje – Drága szerelmem! - döfnek beléd egy újabb tőrt
Eligor /Görög/ Engedd el őt Naamah! – szól parancsolóan mély baritonján, mely ismerősként zeng fülednek
Naamah /Görög/ Elkéstél, egyetlen kedvesem! – kuncog, majd nevet őszinte kárörömmel, miközben téged újabb árulás ér
Eligor /Görög/ Mit kívánsz érte? – kérdezik azonnal, hezitálás nélkül
Naamah /Görög/ Vidd, Hajnalhercegem! – húzódnak hátrébb, mint akit bánt az aranyló fény
Eligor /Görög/ Egykor nem ilyen voltál! – jegyzik meg szelíden, mint a napsugarak érintése
Naamah /Görög/ Engedd el! Oly rég volt, ki emlékszik rá? – nevetnek fel tele gyűlölettel és kínnal
Eligor /Görög/ Engedd el őt, kérlek! – erőteljes hangzat, de érezni benne a lágyságot is

A következő pillanatban kínt élsz át, oly fájdalmat, amit még sosem tapasztaltál. Oly erőteljes, hogy egyszerűen tudod ez nem a tested kiáltása, a lelked vérzik! S abban a pillanatban, ahogy térdre hullasz, kiáltasz és üvöltesz ahogy eddig még sosem, a fájdalom hamarost el is múlik. Érzed, hogy ami visszamaradt, az a kezedben összpontosul és mikor rápillantasz, egy stigmaszerű sebet fedezel fel.

Eligor, kinek látványa újra megtépett – de ez más volt, mint a korábbi lelked Gyötrelmes kínja – rebben hozzád és vesz karjaiba, hogy szomorúan pillantson rád, mint aki bocsánatkérésért esedezik, fájdalom izzik azokban a szemekben. Olyasfajta, amit még nem tudsz megfejteni. Ugyanakkor talán még lesz rá lehetőséged, mert egy halk „mély levegő” után, alámerültök, hogy mielőbb a kis öbölben találd magad.

Ez a lény – mely azért érkezett, hogy megmentsen – most a part felé sétál, de mire eléri lassan minden ami Helios-ra emlékeztette leolvad róla, mint Ikarosról a szárnyai és ott áll előtted Theias azzal a megmagyarázhatatlanul erős önvád és szomorúsággal a szemében, ami túlmutat most a megértéseden. Kócos nyargal oda, pedig még pár lépés akadt volna a partig, míg végül a homokszemek újra a lábujjaid közé fúrják magukat és te egészségesen állsz, ahogy oly sokkal évvel, a baleset előtt…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 19. 12:30:46
Miként is remélhetett? talán mint a pók kit pohár fogott meg a konyhaasztalon, reméli, hogy a szabadságba engedik el, nem pedig gonosz gyermek tépi ki lábait egyenként, hogy így élvezze vergődését. Remény. Ennyi maradt neki, mert az akarta semmivé lett. Hogy is dacolhatna ő az entitással? Korokon át létező hatalmával, ő a földi percéletű parány? Sehogy.
 Testének gyönyöre egyetlen pillanatban, egyetlen érintésben öszpontosul. De csak mert amaz így akarta.

 Még alél a teste, fátyolos a tekintete, tudata apró kis csillagpislák az ég végtelenjében. Mégis felismerni vélő az előlépő arany-angyalt. A Tündérherceg. Ezt az aranylást látta a tekintetében ahányszor belenézett. Eljött érte, de elkésett.

Talán jó lenne most a jótékony sötét, az ájulás, ha már az akarata oly gyenge volt. De a teste küzd, nem adja fel, így tanuja lesz a párbeszédnek, érti a szavakat. De csak mert amazok így akarják.

 Jó lett volna az az ájulás, mert minden gyönyör, öröm, ámulat egyetlen pontba sűrűsödik, és kiegyenlíti a természet önmagát. Oly kín csap fel a tenyerén, hogy azt véli, kezét veszíti el, ám nem, gyorsan heggedő seb marad ott, az egyetlen helyen talán ahol nem érintette meg Naamah. Így hívják a csábítóját. talán ennyit még megjegyez mielőtt
 ahogy előbb a gyönyörnek, most a fájdalomnak adja át magát amíg a partra nem érnek.

Kócos. A világon az egyetlen biztos pont most a hűvös, fekete kutyaorr. Talán ő az egyetlen létező aki nem akarja sem többnek sem kevesebbnek mutatni magát, akinek szeretete, vágyai őszinték. Görcsösen öleli magához a valóság e hínárszagú darabját, addig amíg csak szűkölni nem kezd az erős karoktól. Hogy a könnyei elkeveredtek-e az öböl vizével, vagy még a tengert érzi arcán? Nem tudja.
 Az első ügye villan fel, öngyilkos kamasz lány, s ő utána akart menni a miértnek, nem hitte el, hogy elég egy rossz dolgozat odahagyni az életet.
Kiderítette az igazságot. A focicsapat egyik támadója csábította el a lányt, aki boldogan ment el a  romantikus légyottra. Ott a fiú drogot kevert az italába, s kihasználta a lány kontrollvesztését. Az egész csapat végig ment rajta, s ezt le is fényképezték, majd terjeszteni kezdték a fotókat az iskolában. A romantikus álom így vált rémálommá, s hozta el a halált végül.

Ezt érezhette az a lány is , Mia talán, midőn nedves-mocskosan tért magához másnap reggel. Kétségbeesetten.

Hosszan, nagyon hosszan rázza még testét a zokogás mielött hüppögéssé csillapodna, s kétségbeesett tekintete keresi a másikét, az aranylót.
-Mit tettem?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 20. 11:05:24

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Éjjel
Hangulatkeltő - What I've Done (https://www.youtube.com/watch?v=8sgycukafqQ)



Sisakját leveszi, így megpillanthatod a delelő napot idéző haja aranyló zuhatag lófarokba fogva. Gyengéd-határozottan ragad meg és húz magához, hogy finoman végigsimítson az ajkaidon. Érzed, hogy bensőséges a mozdulat, de nem szenvedély, aggodalom vezérli. S bármilyen emlékek is tolulnak előtérbe, akármilyen érzések ragadnának el a kín birodalmába, most itt vagy a védelmeződ karjaiban, aki megmentésedre sietett…

A kutyus is ott téblábol, szuszakol, nyalogat és halkan nyüsszent, mintha érezné fájdalmadat, nem a testét, de a benned tombolót. A férfi pedig, akiről most már tudod a neve Theias Eligor, De ha szabadulnál elenged, hagyja, hogy egy négylábú hozzon megnyugvást, de érzed nem lépett el, ott van, ha szükséged lenne rá.

Mintha csak érezné, tűrné a karok erejét, mozdulatlanul áll, mígnem érzed, hogy Eligor keze finoman bontogatja a tieidet. Nem szól, de tudod azért tette, mert már túl sok volt. S mikor tekintetek találkoznak a reményt látod fellobbanni, elhatározás ragyogó tüzét, a védelmező ragyogást, a szeretet lángjait.

Theias /Görög/ Semmi megváltoztathatatlant! – közli szelíden, határozottan

Szárnyai surrannak, hogy körülöleljen téged, elrejtsen a világ elől…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 22. 14:46:06
Az aranyhajú harcos akiről lányok álmodoznak rózsaszín paplan alatt. A Tündérherceg, vagy inkább a Hajnalherceg, ha hinni lehet egyetlen szót is azoknak az ében ajkaknak. A megtestesült álom, s mégis, borzad. Hiába gyönyörű a látvány, hiába a megtestesült álom, csak percekkel ezelőtt találkozott hozzá hasonlóval, s ő testét-lelkét kínozta meg. Kifacsarta.
Kócos lesz valóban a megoldás, de nem kell segíteni, amint hallja a panaszt, ereszt egy keveset. De befúrja a fejét az iszapszagú bundába, csak ujjai simítják a loncsos fül tövét. Ennél többet mozdulni sem bírna, s nem számít, hogy lábát vagy derekát simítja a tenger hűse. ott marad kettőjük között a kutya, nem testét, az elméjét vdi ilyen módon. Szirének pedig vannak. És angyalok... vajon mi még a mesékjből? Zeusz létezhetne, és az összes Istenek?  A föld vajon lapos vagy gömbölyű?

Túl sok ez neki, néma zokogás rázza a testét, öszekoccannak a fogai, sokkot kapott. Tudja mit kéne tenni, agya erre fókuszál, a valóság apró darabjaira, a tennivalókra. De a teste nem reagál, képtelen lesz elemelni a fejét és szembenézni a lehetetlennel. Így marad, csak tűri, hogy betakarják, nem tiltakozik, de nem is vágyik oda az erős karok közé.

Amit átélt ezerszer pörgeti végig, mintha diákat nézne. Az Aranyherceget, a fájdalmat, a szirént, a barlangot, a fuldoklást, a támadást, ölelkezést a tengerben, az öböl látványát.
Az elernyedést, a földre eső fagylaltot, a kínt, a találkozást, a futást.
A kínt, a veszekedést, az ölelkezést, az ébredést.
A tegnap estét ( tegnap lett volna csak valóban? ) a haragot, a csalódást, a kínt.

 És vissza felé újra és újra, mint egy inga, mely végül itt áll meg, a mostban.

Kócosból meríti az erőt, a meleget, amíg meg nem nyugszik. Ha adnak időt neki, akkor ez most lehet egy óra is lesz, vagy még több. Onnan lesz észrevehető, hogy teste már ernyed, nem oly görcsös, és keze is egyre nagyobb területeket simít végig.
 Végül lassan, nagyon lassan engedi el a kutyát, s ahogy hátradől kibontakozna az ölelésből is. Ha a hajnalherceg el akarja engedni  Kócost, visszább kell húznia a szárnyait.

- Miért?

Ugyanaz a kérdés amit feltett a szirénnek (Naamah, a nevére sem akar gondolni). A nehezen kipréselt szó mögött több van, minden van.
Miért védtél meg? Miért nem árultad el ki vagy?  Miért hoztál ide? Miért találkoztunk? Miért én? Hogyan és miért létezhetsz? És az a másik, miért rabolt el engem? Miért kínzott? és miért adott?

Lényének egyik fele úgy várja a választ, mint fuldokló a levegőt. Másik fele nem akar hallani egyezlen szót sem, menekülne, az ölelésbe, a feledésbe.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 27. 12:48:09

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Éjjel
Hangulatkeltő - What I've Done (https://www.youtube.com/watch?v=8sgycukafqQ)



Talán a démoni csábító kegyetlen tekintete mögött meghúzódó állhatatos gyűlölet szivárog át a lelkedbe, hogy még a ragyogást is sötétnek és fájón kínzónak látod. Lehetséges, hogy az álmokba is beférkőző gyötrelem úgy marja a reményt, mint korábban Naamah csókja az ajkaidat! Nem tudsz szabadulni attól a penge-vékony mosolytól mikor elfogadtad a felajánlást! Attól az átható tekintettől melyben elégedettség és soha véget nem érő sötét gyűlölet izzott. Csak akkor láttad meg, mikor alkut kötöttél, addig rejtette a vágy, a szenvedély és szeretet, a segítő akarat lángja.

Kócos elhúzódik a szorító kezektől, de csak annyira, hogy aztán nyalogatni kezdje az arcod vagy kezed, melyik esik épp nyelv-közelbe. A történetek, a múlt legendái életre keltek és tudod, hogy ezek sosem csak anekdoták vagy mesék voltak, hanem egy régmúlt idő valós történelme. Olyasmi, amit most már nem tudsz megkérdőjelezni, mert Naamah és Eligor letépte az elmét védő fátylat a faji emlékezetről, a génekben lappangó információ utat tört és kérlelhetetlenül jelen van. A kérdés talán csak annyi, hogy melyik történetnek mi a valóság alapja, hogy a forrás mennyit torzult az évezredek alatt.

Nem tudsz szabadulni, de talán nem is kell. Akármi is az igazság, te már tudod mi az, látod minden pillanatban mert tekinteted túltekint az időn és kiragadva egy pillanatot újra és újra megismétli, míg az őrület nem fenyeget és végül inkább elengeded, semmint végleg belefulladj az emlékek tengerébe. A kutyust már annyira megszorongattad, most csak mellett áll és nyalogat, időnként Theias-ra pillant, aki csak ott áll szomorú tekintettel, mint a lenyugvó nap halovány izzása, s szárnyaival rejti az éjt a külvilágot, miközben te lassan visszatalálsz a Teremtésbe, melynek legszebbje vagy.

Nincs válasz. Nem érkeznek szavak. Látod, hogy levegőt vesz és belekezdene, de nem tudja mit és hogyan kéne mondania. Látod az arcán, hogy nem azért mert nincs mit vagy nem szeretné, csak nem akar bántani. Azonban úgy tűnik, hogy Eligor nem hallja a ki nem mondott kérdéseidet, nem hallja úgy a szív szavait mint Naamah. De helyette ölel, a mellkason nyugtathatod a fejed és sírhatsz vagy csak kapaszkodhatsz, míg erődből és könnyekből telik. Létrehozta neked a tollak alkotta falat, mely kirekeszti a világot, amely kizár mindent ami még bánthatna, hajadba fúrja a fejét miközben erősen ölel.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 28. 13:40:15
A levegővétel.
Remény.
Rettegés.

Egy pillanat amíg az elme reméli, hogy választ fog kapni, mindenre. A pillanat amikor a szív felnyüszít, mert rettegi, hogy választ kap mindenre.
A legkönnyebb most elbújni az ölelésben a szárny-bástyák mögött. Miért? Miért kéne megbízni a hajnalhercegben, miért ne lehetne ez is csak játék, a lelkével? De tudja, nem az. Az ősbizalom az amivel elfogadta a segítő kezet a fagylaltot (Ó mily apró, mégis mily nagy dolog volt az). A pillanat amikor megjelent érte, hiába is nem látta az arcát, tudta, Theias az.

Miért? Miért fogadta el a szirén (Elméje makacsul tagadja, hogy akár csak gondoljon is a nevére)  csókját? A válasz olyan egyszerű. Hatalmas volt, hatalma nyilvánult meg, és olyan gyorsan történt minden.
megmentőjét látta csak, nem az elrablóját, mert azt akarta látni. Stockholm-szindróma. Látott ilyet százat és százat, miért marad az utcalány a stricivel aki csak kihasználja. Mert fél látni a valót, mert a test többet visel el mint az elme, és ha a gonoszra szép mosolyt fest a képzelet, már képes az ember azt szebbnek látni. Emberi gyengeség.
Gyenge volt, szembe kellett volna néznie.. ugyan mivel? Egy eonok óta létező entitás akaratával? Mi okból tette volna? Hogyan is tehette volna?
Felmentést keres a maga számára, bocsánatot. És itt ebben az egyszemélyes mikrokozmoszban még ez is lehetséges.
Felmentést kérne, bocsánatot, attól akivel... de hisz nem is tudja pontosan mi lesz tettének eredménye, csak érzi csupán a gonosz csókjával vert tanyát benne, elrabolta lelkének egy darabját. Amit önként adott. A nyúl vajon önként adja a vadásznak a prémjét? A hal, mely horogra akad, önként adja életét?

Nincsenek szavak amivel megfogalmazhatná az érzéseit. Bocsánatot kérne. De fölösleges, a mozdulat, az ölelés, a haját libbentő lélegzet mondja a választ, megbocsájtatott.

Nincsenek szavak, s nincsenek könnyek se már, elhalt a testét őrlő remegés is. Elhúzza magát a kócos-kedvestől, hogy feltérdeljen. Apró csókot lehel köszönetképpen oda, amit elér. Állra, ajakra. S aztán visszakucorodik az ölelésbe, a legnagyobb bocsánatkérés az önátadás. Az előbb égette meg vele a lelkét, mégis képes lesz bízni mégegyszer. bízni akar mégegyszer.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 29. 11:13:26

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Éjjel
Hangulatkeltő - Fallen (https://www.youtube.com/watch?v=Q-mL6-D5LXY)



A pillanat elmúlt, válaszok nem érkeztek. Elme és Lélek harca véget ér, nincs rettegés vagy remény, csak a Szárnyak alkotta Erőd, mely néma puhaságként ölel körül. 

Fura dolog az elme. Tagadja az igazságot még akkor is, amikor az teljesen értelmetlen. A lelked tudja az igazságot és azt, hogy Naamah mosolya őszinte volt, egy pillanatra olyan, aminek hinni lehetett. Arra a szívdobbanásra, amíg számított. S aztán megváltozott, épp oly sötét lett, mint a mélység amiben él.

Ősidők óta létező… de hol volt eddig?

A nyúl, a hal és más vadak mind-mind táplálják azt aki elejtette őket. Nekik valahol nem tette fel senki a kérdést, hogy akarod e. Lehet, hogy könnyebb így tekinteni mindarra ami történt, de valójában a Szabad Akarat manifesztációja mindez.

A szótlanság és feloldozás is az, a döntés, hogy megnyitja valaki a Lelkét a másik előtt. Eligor ugyan elkésett, de vajon nála nagyobb biztonságban lenne a tied? S az övé nálad?

Az idő pereg, az éjfél után is új napok perceit adja. Nem mozdultok, míg úgy nem döntesz az ölelés és rejtőzés elég volt…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 29. 11:35:38
Az éjszaka hidege beveszi magát az aranyló tollak mögé. Hiába kucorodik fljebb és mélyebre, Kócos sem takarja teljes testét. A lábujjától indul felfelé és megremegteti a tagjait. Nem a rettenettől, nem az átélt eseményektől koccan össze a foga. A teste él és jelez. feloldja az elme bilincsét.
nemigen tehet mást, mint, hogy nagy sóhajjal felül, apró érintéssel nyitná ki az aranykalitkát.

Ahogy feláll, testét csillagfényből szőtt ruha fedi,  farmerja után néz, a pólóját keresi a szeme, elindul feléjük, s ha nem estek áldozatul dagálynak, magárarángatná azokat. Ekkor fordul csak meg, szembe kell néznie mindazzal amit átélt. A homok hidege a valóságra emlékezteti, nem álmodik. Bárcsak rémálom lehetne mindez.

Vajon mit lát most, Eligort a hajnalherceget Vagy Theiast a furcsa idegent?

Ott fognak állni a hold fehér fényével egymást nézve, halandó és halhatatlan, legenda és valóság. vajon a hold fényfátyla elég, hogy elrejtse a tiltott tudást, vagy a szeme többet és többet lát meg a valóságból, túl a Fátyolon?

-Mi lesz most?

Itt nem maradhatnak, maradni volna képes egyáltalán? De képtelen lenne most élni a hétköznapokat, ezek után nincsenek már hétköznapok.

Közelebb fog lépni, érintésnyire. Bizalom? Ha lehetséges még ezek után. Nem rajta fog múlni most, az ő lelkét kettétépték, s belső valója most kitüremlik. Sebezhető lüktető szív a kemény bronzpáncél alatt. Egy kis virág, mely szirmát bontja a betonon. Taposhatja láb vagy óvhatja gyengéd kéz, ha egyszer kibomlott a sors nem az ő kezében van.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Július 30. 18:52:34

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 21. – 1. nap

Szerda – Éjjel
Hangulatkeltő - Fallen (https://www.youtube.com/watch?v=Q-mL6-D5LXY)



A tollak mint a büszke Sasmadáré, inkább fekete és most, hogy Eligor-Theias aranyló aurája nem övezi, inkább csak olyan, mintha puha tollak óvnának a hidegtől és a világtól, attól amit át kellett élned és amit az okozott. Kócos csak a lábadnál áll, majd üldögél, míg te szorosan simulsz és öleled a ruhákat veled együtt elhagyó férfitestet, mely úgy ölel, mintha ezzel visszaadhatná az eladott lelkedet. A keze, erős és határozott ujjai simogatnak végig rajtad, finoman dörgölgetnek, hogy elűzzék a didergést. A testét talán képesek, de a lélek…

Nem engednek el, ha úgy alakul finoman emelik az állad két ujjal, hogy felnézz! S bár a tiedben a megbocsátás, a férfi-démonéban a megbánás tüze ég. Szomorúság és elhatározás találkozik, fájdalom és kín csillog miközben azok az hajnali szemek továbbra is a remény ígéretét hordozzák. Ahogy az új hajnal virrad, a következő nap kezdődik, érzed a belőle áradó melegséget és erőt, hogy szembenézz mindazzal, ami történt és ami még rád várhat.

A férfit látni, az ég királyának szárnyaival.
Az idegent, a hajnalherceget benne.

Talán erőlteted is a szemed, de nem látsz semmit, nem érzel semmit, ami bármire utalna abból, amit látni engednek (?) hagynak. Ki tudja, hogy képes e vagy egyáltalán rá és ha igen akkor is miképp lehetséges? Egy halk és egyszerű kérdést szegezel neki, melyre bátorító mosoly érkezik, mint a felkelő nap sugarai úgy hullik rád. Érzed, ahogy keze a hátadra siklik, ahogy megtart, soha ne eshess hátra, ahogy lassan egyre közelebb húz magához és végül ajkad…

Szárnyak rejteké ami történik.
De végül halk bariton hangzik:

Theias /Görög/ Újra egésszé teszünk!

A férfi úgy érint meg, mint nappászma a selymes virágszirmot. Nem érzed, de mégis melegséggel tölt el. Úgy vesz ölbe, hogy csak ösztön ami rád parancsol nyakat karolj, tekinteted fogva tartja az övé, miközben érzed, hogy apró fuvallat éri az arcod, hogy aztán a hajadba kapjon a szél. Nem tart sokáig, épp csak addig míg finoman letesznek az autó mellett. Valahol kutyaugatás hallatszik, egyre közeledik, vidáman csahol. Ajtó és férfi közt állsz. Arcod a kezében, tekinteted az övében, kéz a kézben és ahogy a szárnyak is elolvadnak, semmivé válnak

Úgy közeleg a hajnal első sugara.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Július 31. 08:49:56
Hangulatkeltő (https://www.youtube.com/watch?v=GVgGq4Z6hDA)

Tudja jól, hogy hibázott, hogy vétkezett. Hűtlen volt, türelmetlen, kíváncsi.. és igen, hitetlen. Nem hitte, hogy valóban rossz történhet vele, hogy a lelkét adja el. A tett magában hordozta a büntetését. bűnbánón tekint fel, tudván tudva saját hibájáról, s nem okolva a férfit. Amit tett az ő tette volt, s mégha enyhít rajta az új tapasztalás vagy a félelem, az ő szavai voltak. S ahogy feltekint, az aranyló pillantásban nincs felé harag vagy vád. Hogy lehet ez? Ha eonokon átívelő élet ami földöntúli hatalommal ruházza fel tulajdonosát, egyet gonosszá tesz, mást meg jóvá? És ott motoszkál benne a gondolat, a reggel nem volt véletlen találkozás, a férfi őt várta.. elhessenti a gondolat pamacsot. Később.

Képes lesz most hallgatni, mert az új érzés  úgy teríti be, mint a fekete sasszárnyak. Bizalom. Az amit a gyermek érez még párévesen az anyja iránt, a feltétel nélküli önátadó bizalom. Itt nem merül fel a mit kérsz érte, valóban elhiszi, viszonzás nélkül kaphatja a segítséget. Ez nem döntés, ez valóban mélyről jön, a szíve az ami indákat nyújt a hajnal arany lángja felé. Elfogadja Őt. A férfit, a démont, a félistent. Immáron nem egyedül fordul szembe az egész világgal.

De most szembefordul valóban a férfivel, de csak, hogy köteléküket erősítse egy csókkal. Sokszor és sokat csókolt már, érzelmesen, vadul, vágytól fűtve, s olykor számítón. Lágyan, ahogy a tenger mossa a partot és vadul, mint a vihar, rabolt csókot és rabolták csókját. Ez most más lesz, nem szeretőt csókol, társat. Finoman, odaadón, talán halandók csókolták így az istenek lábát az élet hajdanán. S a kapott csók most: jutalom.

Ám a szavak a lelkébe marnak, erősebben, mint Namaah csókja. Elfull, levegőért kapkod, talán fel is kiállt.  Mintha korbáccsal vágtak volna rajta végig, mi húsba mar, csontot repeszt. Fáj, egész testét átjárva, talán az erek viszik el mindenhová a feje tetejétől a lába kisujjáig. Izzó fájdalom. Az ő szavai voltak ezek, mit előbb szólt, mint kellett volna. Oh mily másfajta ígéret! Az övé lehetett volna...
belefúrja fejét a férfi mellkasába, képtelen most beletekinteni az aranyló szempárba. Nem érdemli meg. nem az érintést, a csókot, az ölelést, a védelmet. nem. Mégis az övé. Csak mert Eligor így akarja. Oh mennyire ostoba volt ott a barlangban, mennyire...

Mégis erőt vesz magán valahogy, hogy feltekintsen. Remény. Bizalom.
Nem ereszti a tekintetet akkor sem amikor felemelkednek. legyőzi a késztetést, a kíváncsiságot. Önátadás. Bizalom.
Megáll a férfivel szemközt, olvad a varázs, már nem a hajnalherceget látja, de nem olvad a bizalom amikor Theias áll előtte. A megfelelő pillanat, a megfelelő szavak, a megfelelő érintés. vagy épp csak az őszinteség az ami szükséges. A valódi őszinteség. vagy az ami hihető.

/Görög/ - Mit tegyek? Vagy mit ne?

Hagyja hogy a hajnal arany-rózsaszín ruhába öltöztesse kettejüket, csak vár keze a férfiében nyugszik, amíg Kócos oda nem ér hozzájuk. Vár, halovány, bizonytalan mosollyal, az új nap egy új lehetőség ígérete.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 08. 10:27:38

2. nap


Tudni és érezni. Érezni majd tudni vagy tudatosan érezni… hosszú ösvények ezek és nem mindenki ugyanúgy halad rajta. A lépések lehetnek lassúak vagy épp sietősek. Esetleg határozott vagy épp botladozó… akadályokkal teli vagy könnyen jártható? Az út a fontos vagy a cél ahova eljutni szeretnénk? S kik csatlakoznak hozzánk és kiket veszítünk el…

Az ösvényed most a mélybe vezetett, de talán magasságokba is eljuttathat. A kérdés az, hogy amikor majd a következő elágazáshoz érsz, merre mész tovább. Visszatekinthetsz, bánthatsz és bánkódhatsz, de a múlt, a korábbi választások megmásíthatatlanul ugyanazok minden alkalommal. A következmények kérlelhetetlenek és elkísérnek bármerre is mennél, akármelyik utat is választanád. Ott lesznek veled és neked kell eldöntened, hogy mihez kezdesz velük. A megkésett tudás olyan, mint tudni előre, hogy hülye leszel.

A hitetlenség és minden más ami idevezetett most teljes valójában mutatja meg magát. Úgy, ahogy Naamah tette, ahogyan Eligor mutatta. Az igazság maga. Valahol a szíved mélyén azt is tudod, hogy még ha okolnád is a férfit, akkor sem ő tehetne róla, de azt is, hogy nem róná fel neked, ha így tennél. Ha őt hibáztatnád. Látod a tekintetében, hogy ő pontosan ezt teszi. Önvád és önmarcangolás mellett azonban más is jelen van, mint a védelmezés és szeretet (?). Néha csak egy esély van jól dönteni. Egyetlen egy és ha akkor nem a megfelelő ösvényt választjuk, akkor a törékeny béke amire törekedtünk távolabb kerül, mint előtte bármikor.

Azonban haragot nem látsz. Nem látod a vádaskodást vagy azt, mitől lehet benne ennyi Ragyogás és az Úrnődben ennyi Sötétség. De ott van és most már tisztán látszik minden árnyalat. S talán pont emiatt vagy képes felülemelkedni mindenen és anélkül felajánlani önként és szabad szívvel azt amit Naamah kicsalt, hogy egy töredék pillanatra is megbánnád. Azonban megkésett érzés ez, eladott Hit és mint ilyen nem is teljesülhet be… most még.

A férfi (?) íze mint az aranyló méz, édesen enyhíti lelked kínjait és szavak nélküli feloldozást ad. Nincs oly korábbi csók ami akár haloványan is képes lenne megközelíteni mindazon érzést ami ebben a pillanatban átjár. A külvilág lassan kifakul és csak az itt és most létezik, hogy lebegni lásd önmagad, mintha kívülről pillantanál kettőtökre és felismernéd az összetartozás fényét. Könnyed és puha, de lehet ez te lennél? Oly lágy és mégis férfias a szája, hogy talán örökre így szeretnél maradni.

S arra eszmélsz, hogy könnyeid itatja fel ez a száj, hogy az fájdalom és kín, a gyötrelem ami átjárja a szíved, a megbánás és lelkiismeret ahogy éles karmokként mar beléd, mit is tettél. Késő már, de még nincs minden elveszve! Itt áll veled szemben, ujjai finoman érintenek, határozottan emelik az arcod, hogy megint csak az ő izzó tekintetét lásd. Semmi mást, csak a reményt, az hajnalt és az új kezdet lehetőségét, azt, hogy nem vagy egyedül többé.

Elengednek, mellkasra borulsz, szorosan bújsz az ölelő karok védelmében hallgatva a szívének egyenletes, megnyugtató ütemét. S bár mindezek ellenére méltatlannak tartod magad, de valahol mintha a lelked mélyén tudnád, hogy ennek így kell lennie. Eligor, az ősidők hajnalának lovagja neked, érted van itt. Nem ő választott téged, éppen ellenkezőleg. S amikor újra felnézel rá, önmagad látod, azt, ahogy az érzelmek az arcodra rajzolódnak.

Theias /Görög/ Ebben nem segíthetek. A Szabad Akarat az, amiért egykor harcoltunk, amiért… itt vagyok.

Úgy véled mondana mást is, de aztán nem érkezik több szó. Hosszasan álltok így, férfi és nő, ősi lény és ember, hogy mikor elérkezik a hajnal első sugara együtt nézzétek pislogva a legragyogóbb fényt ahogy felkel a horizonton…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 15. 11:53:51
"A tapasztalat az a tudás amire akkor lett volna szükséged amikor megszerezted." Az apja mondogatta ezt régebben, mikor leesett a fáról vagy amikor összeveszett a barátnőjével. Érezni váli a kemény tenyerének simítását a tarkóján. A reggeli szellő játszik csak vele. Sokszor fogja még visszaidézni a barlang minden pillanatát. pár perc volt csupán, de oly tapasztalatok melyek emberöltőkön át sem lehettek volna övéi.

Hibázott. Vétkezett. Bukott, de enélkül meglehet nem állna most itt így. Pőre lélekkel és testtel amit a hajnal öltöztet arany-vörösbe. Dönthetett volna másképp, és mégsem dönthetett másképp. Ott és akkor a régi Cassiopeia volt, a bukás meglehet szükségszerű volt az újjászületéshez.

A sors fintora, lehet életében először volna engedelmes önként, ám most pont az ellenkezőjére van szükség. Tanácstalan, a jövő homályba vész. Merre induljon, merre indulhat? két kérdés formálódik meg ajkán.
/Görög/ - Ki vagy te? - s utána nem sokkal a második is kibukik. - Mi történt velem?

Válaszok nélkül a döntésnek nincs valódi szabadsága. ahogy Naamah is elkerülte a választ, hogy ne dönthessen tudása szerint. S emígyen ki nem mondott szóval, féligazsággal, hitetett ígérettel csalta csapdába őt. No de mi végre? Miért van szüksége rá ily nagy hatalommal bíró lénynek? Annyit érez, több volt ez gonosz játszadozásnál.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 15. 16:07:50

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Hajnal
Hangulatkeltő - Carrying the Fire (https://www.youtube.com/watch?v=hyuG5ZPNdrc)



Theias/Eligor /Görög/ Eligor vagyok. Namaru, a Hajnalcsilllag, az Első ház Bel kórusának Elohimja. A Ragyogó Hajnal, az aranyló híd ami összeköti a végtelen lehetőséget és teremtői szikrát – mondja halkan, de elég hangosan, hogy minden szavát tökéletesen értsd – Ez a test, Theias, ő ad otthont nekem, miután ő eltávozott. – pillanatra szomorúvá válik, de végül visszatér a rendíthetetlen lovag – S a védelmeződ, ha így szeretnéd. – teszi hozzá, hogy aztán megvárja mit szeretnél, de ha szótlan maradsz akkor – Egyezséget, paktumot kötöttél vele. Szabad akaratodból úgy döntöttél, hogy elfogadod azt amit felajánl és cserében ő hozzáfér a lelkedhez, melyből kedvére meríthet. – mondja őszintén, amitől az egész csak még ijesztőbbnek hathat.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 15. 20:51:58
Eltátja a száját, el is fehéredik a bemutatkozásra, noha a felét se érti igazán annak amit a férfi ~férfi?~mond neki. Csak kapkodja a fejét, és gondolatai képtelenek követni annak mondanivalóját. Csak egyes szavak maradnak meg elméjében.
Elohim-Elijah- Élih- Isten. Kórus? Valóban angyal volna,  Isten angyala? Bár hinnie nem kell, hisz tapasztalta, felfogni mindezt szédítő mégis.
Theias, test. Halandó bőrébe bújt Isten, de hogyan mi módon? Nem lehet, hogy elorozta azt! nem, akarja, ne így legyen, nem csalódhat benne Eligorban. Ezt már nem viselné el. vagy újabb lecke volna talán, hogy nem létezik  a jó és a rossz, sem a fény és sötét tisztán önmagában.

Tágra nyílt szemmel, rettenőn biccent csupánt a felajánlásra. "Védelmeződ". S merheti akarni ezt? Önként, szabad akaratból, de tudatlanul. Bizalom. S érkezik a következő biccentés, tán csak az ajka formálja a szavakat, s a szél suttog hozzá. Tekintetét belefúrja a másikéba, legyen hát híd, legyen hát hit, legyen remény.
/Görög/ Akarom.

Meg kell kapaszkodnia igen erősen az eszt követő szavakra, s megrogyik a térde is. Fuldoklik.
/Görög/ A lelkem? Eladtam a lelkemet?!?!
Kérdés és jajkiáltás. nem tudta, de érezte, ott belül. Bízott, s ezzel hibázott. Hogy tudott volna nem bízni? Ki állna ellen a csalfa szónak, egy oly nagy hatalmú csábításnak? Szentnek kell lenni, többnek is annál, ő pedig gyarló és esendő.
Elszédül, szinte érezni véli ahogy Namaah kacagva mar belé. Mint keselyűk ha csípik a döghúst, s nem marad más, puszta váz. Ez várna hát rá is?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 16. 11:42:18

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Hajnal, kora reggel
Hangulatkeltő - Carrying the Fire (https://www.youtube.com/watch?v=hyuG5ZPNdrc)



Finoman megérintik az állad és egy pici mosollyal, akár egy apró fénysugár összezárják ajkaid. Eligor ha látja is a bizonytalanságot, ha érzi is a hitetlenséget, a hitetlenkedést inkább akkor sem tesz többet mint finoman megcirógatja az arcod, majd ha nem teszel semmit leengedi a kezét, hogy ujjait a tiedbe fűzze. S mikor kimondod, hogy akarod, már tudod, hogy ebben a pillanatban vele alakult volna ki az a kötelék ami most már Naamah-hoz fűz.

A korábbi kegyetlen fájdalom, mintha a lelked tépték volna… most már nem kétséges valóban az történt. A kezeden lévő seb is erről árulkodik, hiszen stigmaszerű helye és alakja egyértelmű még a laikusok számára is. A kérdésed, hogy mit tettél további válaszok nélkül marad, nincs mit szépíteni rajta sajnos, amit történt megtörtént, de még nincs minden veszve! Naamah maga volt a szenvedély és csábítás, a vágyak megtestesülése, mint ahogy Eligor óhatatlanul is a napkeltéhez köthető!

Időt kapsz, hogy visszatalálj a sötét gondolatok közül, hogy valamiképp – talán épp egy pillantással – jelezd, hogy mit szeretnél. Akármikor is érkezik el a pillanat – miközben a nap egyre magasabbra jut – ott állnak téged védelmezve! A saját bátorságodon múlik, hogy merre és miképp tovább, de egy biztos, most már nem kell egyedül elindulnod! S bár az út ismeretlen, és valószínűleg rejteni fog nem egy és nem csak kis veszélyeket, de nem a magány lesz az egyedüli társad!
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 16. 12:16:26
Apró csókot lehel az elohim ujjára ami elsimítja a kezdődő ijedelmet. Majd bármennyire is jólesik, a támasz, az érintés és a védelem, elfordul. Kitépi magát a férfi kezéből, de nem hogy elszaladjon, elfordul csupán, hogy visszaadja a pisztáciafagyit és  amit a gyomra még magában tartott. . Görcsölve szabadul meg a tehertől, a teste itt adja fel a küzdelmet, és a sokk remegése ismét átjárja a testét. Ha úgy adódik, hagyja, hogy segítsék, vissza a kocsi közelében, megkeseredett szájízzel.

Remegve és kapaszkodva, de feláll végül. Oly sokat mondana, félelemről, csalásról, csalódásról és bánatról. De nem kell, a tekintetük beszél. S ahogy a hajnal sugara visszacsillan a tekinteten, reménysugár. Hiába is, hogy gyenge és esendő, kit a teste vágyai vezettek, s hagyta magát befolyásolni az öle által. Hiába is gyarló, becsapható, ki legnagyobb árat fizette ezért, ott van benne az erős nő.
Aki csak azért is felmászott a fára,  hiába esett le háromszor is. Aki ott állt az apja koporsója mellett, anyja kezét szorítva, aki szembenézett egy új világgal a kollégium szürke lépcsőjén. Ő volt az aki több tucat férfit utasított maga mögé mikor felvették az akadémiára és ő volt aki a baleset után először mankóra támaszkodva már azt nézte, hogy fog járni majd. Oh életének derékba törése, mily semmiségnek tetszik a sántítás, a test fájdalma a lelkiekhez képest.
Talpra állt tucatszor, s most is szembedacol ha kell egy démonnal is. A küzdelem célt ad az életének, visszafogja szerezni a lelkét, s a küzdelemben nem lesz egyedül.

/Görög/ - Minden pecsét megtörhető. Hogyan? Ha kell magam töröm szilánkosra a lábam ismét.

A dac ég, lángol benne, ahogy a nap lángra lobbantja a hullámok széleit. Bár félő, összeesik, ha nem tartják meg erős karok, mégis felveti a fejét, hogy szembenézzen tettének következményeivel, szembe nézzen megmentőjének és védelmezőjének.

/Görög/ - Miért törődsz velem? Semmi vagyok -suttogja csendesen, s noha megremegnek a pillái, nem süti le a tekintetét.

Off-Topic: megjelenítés
(https://c.pxhere.com/photos/d7/7c/clouds_heaven_solei_sunset_sunset_seascape_sunlight_red_orange_sky_blazing_sky-666623.jpg!d)
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 16. 14:42:17

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Hajnal, kora reggel
Hangulatkeltő - Carrying the Fire (https://www.youtube.com/watch?v=hyuG5ZPNdrc)



Nem kell tépned, engednek mikor elhúzódnál. Nem látod az arcot vagy tekintetét és a mozdulatában rejlő érzést és gondolatot, hiszen épp azzal foglalkozol, hogy kiadd mindazt, amit korábban megettél. Ez nem sok, inkább csak sav, hiszen számtalan óra eltelt már azóta, hogy utoljára ettél valamit. Végül a test lassan nyugszik, de a léleknek ennél valószínűleg sokkal több kell. Az egyik bokor ami áldozatául esett a gyomrod tartalmának, s nincs most tenger, de érkezett ásványvíz, hogy elmossa ennek minden nyomát.

Előbb kortyolsz, talán csak kimosod a szád és aztán iszol csak pár kortyot, de végül sikerül visszatalálni a Lovaghoz, aki türelmesen és együtt-érzően áll melletted kis távolságra, amolyan itt vagyok, de csak ha szólsz, hogy szeretnéd. S mikor kezeid önkéntelenül is tapogatnak, már ott van, hogy felsegítsen, hogy kapaszkodhass és tekinteted az övébe fúrhasd közelről belepillantva. S úgy véled, hogy minél inkább rátalálsz magadban a belső erőre, a szikrára, úgy ragyog egyre fényesebben Eligor tekintete…

Theias /Görög/ El kell engednie. Azzal, hogy rá bíztad a Hited, onnantól az övé. – lassan emeli a kezed, megérinti a pecsétet – Ez a biztos jele annak, hogy elvett valamennyit a benned szunnyadó erőből. – ajkaihoz húzza, megérinti csak, de forró lehelete csiklandoz talán – El kell érnünk, hogy semmisé tegye az alkut.

Ekkor már megérted mit és miért mondott Eligor odalent a barlangban, amikor azt kérdezte „Mit kívánsz érte?” A lángoló tekinteted találkozik a napfény ragyogásával, s mintha ez a vakítóan aranyló fény átjárna, erőt adna, hogy képes legyél arra… bármire, amit csak szeretnél! S a szavaid, melyekben szinte értéktelennek vallod magad, pillanatra az aranylót vörössé változtatják, mely aztán kékesből fehérré válik, hogy a válasz is érkezik.

Theias /Görög/ Minden vagy, ami csak szeretnél. Ott van benned – érinti meg a szíved – a Szikra, a képesség, hogy világokat változtass meg. Ott van minden emberben! – nem néz félre, de eltelik egy-két szívdobbanás – A Sötétség is ott van. S minden ami lehetsz, attól lesz fénylő vagy sötét, hogy miképp döntöttél. A Szabad Akarat nem válaszokról szól, hanem arról, hogy te miképp döntesz, hogy bármit is szeretnél vagy épp akarj, azt milyen módon teszed meg. Ezek a következmények azok, amelyek befolyásolják az elkövetkezendőket.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 18. 15:54:09
/Görög/ - A hitem? - tekintete a távolba kalandozik.
- Ha tegnap Theo...- a valóság beszivárog az idilbe, volt tegnap és lesz holnap, és létezik ezer probléma még. Hirtelen a vállain érzi a súlyt, minden gondját egyenként. Más megvilágításba fognak kerülni ezek is. Auz új élet nem a kirúgásával kezdődött, hanem ott a tenger mélyén. Akkor valóban megváltozott, s noha ez a változás, a tapasztalás keményebb, mint eddig bármi érzi, hogy előnyére válhat. Ha ketten az eőnyére tudják fordítani. Nincs egyedül.
- Ha valaki azt mondja nekem egy nappal ezelőtt, hogy aranyló szárnyas elohimok és csábító szirének léteznek, kinevetem. Mert nem hittem benne. És nem hiszek most sem- halovány mosoly az ajkán ahogy Eligor szemébe néz, erőst megszorítva a kezeit - mert nem kell hinnem benne, tapasztaltam, s tapasztalom most is. Mert itt vagy velem. Nem kell hinnem ...Benne -csikordul a foga, s nem hajlandó kiejteni a nevét, mintha ezzel valamiképp tagadhatná a létét.
- Tudom, hogy létezik, tudom, hogy hatalmas, és ismerem a ...a gonoszságát is. Akkor valóban hittem, hinni akartam, az ő jóságában, az önzetlen hatalomban.  Ismerlek téged is, láttam mi vagy. Még nem tapasztaltam, hümm nem teljesen, a jóságodat, de hiszek benned, bízom benned. Nem tudom, hogy pontosan mit vett el tőlem  - kis kétségbeeséssel szemléli a tenyerét, a testi seb semmiség, a lelke jobban vérzik.
-..de a hitemet nem. Hibáztam, tudom, éreztem akkor is, tudatlanságomban. Kemény lecke volt, de sokkal többet tanulok belőle, mint azt képzelné. Azt hiszem.. nem tudom jól megfogalmazni...Újjászületés? Ami fájdalmas, de mégis más leszel. Ahogy lepke kel ki a bábból.
Mi a Hit? Én most abban hiszek, hogy tudok majd jól dönteni, szívből, nem önnön érdekemet nézve csak csupán. Nem tudom mit hoz ez a nap, de hiszem, hogy velem leszel, Hiszem a reményt, a hajnal aranysugarát. Mintha folyton csak csúsztam volna lejebb és lejebb a sötétségbe, nem találva kiutat. S a legmélyebb homályból te kihoztál, aranyló szárnyas lovagom.

A tekintetében csillog a tenger és a nap, őszinte önvallomás.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 20. 12:01:36

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora reggel
Hangulatkeltő - Sunrise at the Beach (https://www.youtube.com/watch?v=A2_yg19Pu7Y)



Nem nevetnek ki, még csak mosoly sem honol azon a megértő és picit talán megránduló arcon amit épp fürkészel. Nem szólnak és nem is hívják fel a figyelmed arra a tényre, hogy Elohimok már jóval a születésed előtt is léteztek a hitedtől függetlenül vagy kérdeznek esetleg rá arra, hogy tegnap ez a bizonyos Theo…

Theias/Eligor /Görög/ Naam… részben pontosan ezért van benne ennyi gyűlölet. – említi meg a hitetlenségre

A valóság sokféle arcot képes ölteni, ebből most kettőt láttál, s mindkettő szépséges a maga módján. Igaz, most, hogy tudat alatt vagy génekben (?) őrzött faji emlékezet felébredt, már szinte érthetetlen is, hogy miért feledtétek el azokat, akik egykor mellettetek álltak! A Hited olyan erős talán fel sem ismered vagy magadnak sem akarod beismerni, de úgy lobog a lángja, hogy képes beragyogni a lelked legsötétebb zugát is.

Az erős kézszorításra egy gyengébb a válasz, nem úgy szorítanak, hogy vájjon, csak annyira, hogy érezd észrevették és viszonozták azt. S nem szól még akkor sem, amikor tagadsz, pedig mindketten tudjátok, hogy az igazság elől nincs menekvés. Egy pillanatra felszalad a szemöldök is, mikor azt említed, hogy ismered a gonoszságát, de nem kérdeznek rá, némi kétkedést hagynak csak míg a dicsérő szavakra kissé zavartan pislant, mintegy elhessegetve a dicséretet.

Theias/Eligor /Görög/ A Lélek, a Hit forrása. Amikor erőszakkal veszi el, a Lelked pusztítja, pusztíthatja el akár teljesen. – mondja őszintén, látod, hogy szerinte ezt tudnod kell – Minden hajnal, ami számodra az, megajándékozza őt a Hited egy cseppjével. Minél erősebb a Hited, annál több cseppet kaphat. Esetében attól tartok, hogy nem mindig várja meg a hajnalt és mint ilyen – érinti meg a tenyered – idő előtt vesz el, esetleg többet, mint amit magadtól adni képes vagy.

Nem szólnak mikor tanulásról teszel említést, ahogy a hibáidat sem említik-emlegetik fel, mindössze kitartóan szorítják finoman a kezed, sőt, inkább csak tartják-fogják akár egy férfi a kedveséét. A kérdéseidet sem válaszolják meg, talán nem is vártál rájuk, költőiek voltak csupán, de végül azon kaphatod magad, hogy forrón csókolnak, de nem égetően, hogy lágyan, simogatva és mégis határozottan, érzed az ízét, a szíved is örül.

S idővel a Lovag ajtót nyit, besegít, hogy megvárja Kócost, majd becsukja az ajtót, hogy aztán beüljön és egy szelíd-biztató mosoly után éles, de lassú fordulót véve elinduljon veled feltehetőleg visszafelé. Útközben nem kapcsol rádiót, tűnődve vezet, láthatóan foglalkoztatja valamit és mielőtt még megkérdeznéd mi az lassít kicsit és pillanatra feléd fordul egy egyenesebb útszakaszon, hogy hangot adjon azon gondolatainak melyek valószínűleg eddig foglalkoztatták.

Theias/Eligor /Görög/ Egy Elohimnak, nem csak egyetlen híve lehet. Akármennyi, amennyinek a bizalmát elnyeri. S mint ilyen nincs kizárólagosság, hiszen mindenki megérdemli a figyelmet, a védelmet és szeretet. - fordítja vissza a tekintetét az útra
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 24. 20:48:13
Hit. meglehet mást értenek mindketten eme rövid kis szócska alatt. Az egyikük régről ismeri és használja, neki erő. A másikuknak talán sosem volt eddig igazán, és most ismerkedik vele. Tagadás? Meglehet, vagy csak az ismeretlere adot első válasz. Tiszta, őszinte gondolatok, az elme titkai. Nem-e lehet átformálni a valóságot is tagadással, makacs tagadással? Hisz sikerült, igaz  ezredek alatt, de az emberek elfeledték az elohimok létét is.
Dícséret. Oh nem, szó sincs róla, ez a bizalom megnyilvánulása, szavakká formálva. Kimondta, benne a saját érzéseit adva át, s kimondva felelősséget tett (nem mintha eddig nem lett volna) a férfi vállaira.
- Elvesz? Nem is csodálkozom... Ez mit jelent pontosan? Vérezni fogok? Fájón szorítja görcsbe a testem, vagy az elmém szipolyozza ki, hogy nyáladzó növényként élek csak tovább? Vagy a szívem, érzéseim gyalázza meg, hogy olyan legyek, mint egy jégcsap, érzések, szeretet nélkül? Megöl és egyszer csak nem dobog tovább a szívem, nem ébredek fel? Hogy tudom megadni amit akar? És hogy tudom megtagadni tőle?
Csapongó gondolatok, érzések. Kalitkába zárt madár.

Majd a válasz után hosszan gondolkodva szinte oda se figyelve szállt be az autóba, ösztönösen vakargatva kócos fülét, s csak hallkan dünnyögve holmi bepótolandó vacsoráról.

teljes  a gondolataiba merült az előző válaszra, csak a fékezésre kapja oda a fejét, figyelmét. Lassan bólint, érteni érti, de nem tudja hova tenni a kapott információt. csupán a csalódás szorítja ismét a szívét, ha nem is egyetlen, de lehetne az egyik...
- Na várj csak! Naamah engem sem szertni sem védelmezni nem akar. De.. én láttam az igaz valódat, akkor a hívednek számítok? Akkor tudok neked is adni magamból?

Összehúzza a szemöldökét, eddig nagyon csak egy irányba gondolkodott. Mondjuk az is csoda, hogy ennyi ment az átéltek után. vagy helyrerázódni kezd a mozaik, vagy még kaotikusabb az egész, mint eddig képzelte.

- Beszéljünk erről a Hit-ről. Ez nem olyn, mint a katolikusoknál, hogy hisznek Istenmben, vagy a jógik az újászületésben...És egyáltalán? Van túlvilág? Ha te Elohim vagy,  Isten létezik, és Zeusz? És...

Vesz egy nagy levegőt, lassan kieresztve, meglódultak a gondolatai, hogy maga se tudja már követni azokat.

Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 25. 14:10:49

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Reggel
Hangulatkeltő - Orchestral Music (https://www.youtube.com/watch?v=A2_yg19Pu7Y)



Theias/Eligor /Görög/ Nem, és igen. A Lelked kínjai kihatnak a testedre. A kettő elválaszthatatlan és ha a Lelked megtépik vagy tépik újra és újra esetleg folyamatosan, a tested is vérzik és minél többet és többször… végül nem marad semmi… és senki. Nem kell tenned semmit, a Benned szunnyadó Erőt, megkapja minden hajnalban, ahogy a Nap felkel és nem, nem tudod megtagadni tőle, mert Szabad Akaratból adtad neki, most már ő dönti el, hogy mit tesz vele egészen addig, míg ő le nem mondd róla.

Hosszas csend követi a szavakat, senki nem szól még Kócos sem ugat. Ül nyugodtan az öledben és lihegve élvezi az utazást bámészkodva a változó tájat kiélvezve a kényeztetést melyet ösztönösen adsz neki. Gyenge a forgalom, de egyre erősebb, ahogy közeledtek újra a fővároshoz. Dünnyögésedre csak a kutyus figyel fel, de ő is csak pillanatra néz feléd, mielőtt fel akarna kapaszkodni az ajtóra, hogy kinézzen és a menetszél simogatását élvezze a maga módján. Végül megint szavakra lelsz

Theias/Eligor /Görög/ Nem, ő valóban nem így érez. – ért egyet, majd tagadóan megrázza egyszer a fejét – Nem, nem igazán. Te Naam… az Ő híve vagy. Köztetek jött létre a kötelék és vele, csak és kizáróan vele fűzhet össze ez a fajta kötelék. – mondja halkan, de elég hangosan még halld, majd a kérdésedre – Nem. A Hit az Hit. Akármilyen is legyen, bármi felé is irányuljon. Hozzávetőlegesen körülbelül négyezer vallás és irányzat létezik, de minden van egy közös pont. – hagyja kimondd mi is lehet az megválaszolva a saját kérdésed, aztán – A Második Világ, amit a Hetedik Ház hozott létre áll talán a legközelebb a szóhoz, Túlvilág. – de érzed nem teljesen biztos ebben. – A Teremtő létezik, ez kétségtelen. – teljesen határozott ebben – S akiket te hatalmas lényekként ismersz? Nem tudom erre a választ. – nem tud pontos választ adni, ezért nem ad semmilyet inkább
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 25. 17:34:34
Nem törődik a tájjal, szinte nem is érzékeli. Odabent dúl most harc benne. Lassan érik meg a gondolat, ülepedik, mint iszap a tenger fenekén, hogy aztán a kitisztult vízben meglássa a valóságot. Mindazt amit még a parton mondott Eligor, igazában csak most fogja föl. Át kellett ezt rágnia , el kellett fogadnia, szavakról szavakra és mondatokról mondatokra.


Nem vagyok a híve. Gyűlölöm. Becsapott, nem adtam semmit önként, kicsalta tőlem, elorozta. Csak mert elég hatalma volt, hogy megtegye, ez nem szabad akarat, ez nem szabadság. Ez rabszolgaság.

Kimondja , végre ki magának is. Hagyja, hogy a szél szárogassa ismét a könnyeit.  Gyomrára szorítja a kezét. Ez ellen küzdött eddig az emberek között. A nőverők, gyerekbántalmazók ellen, drogdealerek  és zsarolók ellen akik sajátságos hatalmuknál fogva tartják markukban az áldozatukat. A zsarnokoskodó főnökök ellen. Sehol nincs ahhoz a ribanchoz képest. Csakhogy  az áldozatok kérhetnek oltalmat, a drogos elmehet elvonóra, akit zsaroltak szembenézhet a tettével, van kiút, nem könnyű, de van. De neki?

 Szóval ez lesz? Kifacsar mint én a reggeli narancsot, aztán eldob? Ennyi? Olyan vagyok neki mint egy elem? És mi lesz, odajön minden hajnalba az ágyamhoz, vagy mi?

Keserűség és harag van benne. megkötve érzi magát, csak épp a lelkét verték rabláncra amiről nem is tudta, hogy létezik. Fél. Hogy is szállhatna szembe egy ilyen hatalommal? Ugyanazt a tehetetlenséget érzi, mint a barlangban. Csakhogy, elvileg nincs egyedül.

 Azt mondtad segítesz? Miért? Ezek szerint értéktelen vagyok számodra, biztos találsz ezer másikat aki méltó a szeretetedre, és nem bassze el ostobán, mint én.

Akkorát csap az ajtóra, hogy Kócos szűkölni kezd, legszivesebben kiugrana a kocsibol és rohanna, megteheti, most már nem fáj a bokája. Eladta a lelkéért, akár futhatna is, azalatt a kevés idő alatt ami még hátra lesz neki.
 Ehelyett sikolt, teli torokból, teli szívből, úgy, hogy a  hegyek megremegnek tőle.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 25. 19:07:48

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Reggel, kora délelőtt
Hangulatkeltő - Orchestral Music (https://www.youtube.com/watch?v=A2_yg19Pu7Y)



Theias/Eligor /Görög/ Menekülhetsz az igazság elől, meg is tagadhatod azt vagy ha úgy kívánod megpróbálhatsz magyarázatot találni arra ami történt, hogy könnyebb legyen vele szembenézni. A döntést azonban nem Ő vagy tudatlanság hozta. – mondja szelíden, és finoman megszorítja a kezed vagy a combodra teszi a sajátját, hogy érezd valóban nem vagy egyedül

Könnyek között és görcsben üldögélsz és kiutat keresel, melyet nem nagyon találsz. Ugyanakkor valahol a tudatod mélyén ott suttog egy hang, mely azt mondja, hogy te is szembenézhetsz a tetteiddel és azok következményeivel és persze talán nincs még veszve minden. Nem kizárt, hogy egyedül nem megy, de ha balra vagy a múltba pillantasz, akkor láthatod is, mennyire nem vagy magányos. Kivéve, ha magad akarsz az lenni…

Theias/Eligor/ Megteheti. – nem tagadja – Nem fogja azonban hamar megtenni, kivéve ha nagy bajba sodorná magát, de őt ismerve ez kétlem. – keserédes mosoly, majd fejrázás – Nem érdekes, hogy hol van itt a Földön. Nem számít sem a távolság vagy az idő. – majd bólint – Senki sem értéktelen. S tévedni emberi dolog, ettől még nem leszel értéktelen. – mosolyog rád ezúttal úgy, mint korábban, azzal a hajnali reménysugárral

Ennek ellenére, tehetetlen dühödben, a belsődben fortyogó megmagyarázhatatlan rossz érzéssel együtt bántod az autó ajtaját, mintha az tehetne bármiről vagy megoldás lenne bármire. S mikor magad is megérted, hogy ez kevés, kiengeded a hangodat. Kócos előbb zavartan néz és aggódó, majd veled vonyít és próbál segíteni a maga módján, nyalogat, a buksiját tolja az öledbe, csakhogy végre ne fájjon. Útközben az autó is megállt, a teli torokból hangok elhalkulása után látod, hogy ez a kirohanásod váratlan volt és nem tett jót a vezetésnek vagy a hangulatnak. Igaz, kikívánkozott, nem is teszik szóvá, de szoborszerű arc és komoly tekintet pillant rád…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 26. 15:10:53
 Becsapott! - motyogja de most már inkább csak magának. Így érzi, ezt gondolja. Ez viszont nem fog változtatni a tényen, a kialakult köteléken. lassan ideje lesz előre tekinteni, nem vissza, az időt ugyanis nem tudja visszaforgatni.

 Miért ne tenné, ha megteheti? Gondolom talál hozzám hasonló hülyét, ha nőt nem is, férfiakat százszámra- keserűen cseng a hangja, pillanatnyi örömért, a kíváncsiságért ment bele, nem mérlegelve a lehetséges következményeket. "Ugyan mi rossz történhetne, ami nem történne meg amúgy is? " S egy múltbéli hibát orvosolt, hogy most még nagyobbat kövessen el.

Ez az a pont ahol már nem bírja magában tartani a fájdalmat, s csak  nyúl valamerre amerre a férfit sejti. Ahogy megállnak, nem bír ülve maradni, de nem rohan el mégsem, csak áll vonyítva, mint farkas sírja a teliholdat. Képtelen lesz abbahagyni az üvöltő sikoltást, amíg nem köhög fuldokolva. S akkor is még kell egy kis idő, hogy a torka ne vérezzen a szavaktól, levegőt is kapjon rendesen.  Odalép a férfihez, érint, bújik, kérlel a szemével amíg össze nem szedi magát.

 Bocsáss meg, kérlek. Egy nap alatt másodszor sodorlak veszélybe. Meggondolatlan voltam, az érzéseim vezettek. Nem ígérem, hogy soha többet nem teszem, de törekedni fogok rá, hogy uralkodjak magamon. Segíts, ne hagyj el, kérlek.
Egy pillanatra bújik, macskamód, mint nő a férfihoz. De aztán féltérdre ereszkedik, lehajtott fejjel.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 27. 19:37:13

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Orchestral Music (https://www.youtube.com/watch?v=A2_yg19Pu7Y)



Nem érkezik válasz a fájdalommal és kínnal teli szóra, mit is tett veled Naamah. Nem is vártál, hiszen ezt inkább csak magadnak mondtad, mintha ezzel… mi is? Idő lesz, de idővel minden változik és változhat a mostani igen szomorú helyzet is!

Theias/Eligor /Görög/ Megtehetné… nem fogja. Nem tépi darabokra, mert játszani akar, a kín ami az Esszenciáját marja, sokkal erősebb annál, semmint képes lenne véget vetni neki. Nem volt mindig ilyen, egykor buja és szenvedélyes volt, de azért, hogy inspiráljon. Mit gondolsz ki(k) ihlette(k) a Kamasutrát? – mosolyodik el – Nem egyedül ő, de… más volt egykor! – mereng el picit, de aztán sóhajjal visszatér –yellow] A keserűség, a fájdalom és kín uralja és befolyásolja minden gondolatát és emiatt döntését, tettét. [/color]– megrázza picit a fejét, maga sem tudod minek ítéld – Nem kétlem bármennyit találna, amennyit csak akar és válogatott lelki kínoknak tenné ki őket, talán még fizikainak is. – nem kétli így van, így lesz – Azonban ő is csak eltévedt, mint oly sokan. Neki is csak reménysugárra van szüksége, hogy legyőzze az átkot melyet a Házára mondtak. S persze képes legyen kiemelkedni a sötétségből, amiben évezredekig raboskodott.

Később, már az út mellett megállva, rekedtre kiabálva magad és amikor hangod is alig, az is fáj és köhögésre késztet, jössz rá, hogy ennek (is) meg lettek-lesznek a következményei. Ide bizony kevés lesz egy mentolos cukorka! Időnként autók mennek el, mindenki kíváncsian nézi mi az, de senki nem áll meg, senki nem akar segíteni, csak Theias is kiszállt és most áll ott, de ő is teret és időt adva. A karok, mikor odaléptél és –bújtál átöleltek, megadták amit kértél, de azon túl nem tudják mit szeretnél, így több nem történik a „férfi” részéről. Ölel és védelmez, ott van neked és ha keresed tekintetét akkor látod az ikernapot melyben türelem és megértés ragyog.

Theias/Eligor /Görög/ Nem voltunk veszélyben. – nyugtat meg, s talán el is hiszed neki – Nincs baj az érzésekkel, az emberi lét részei, s mint ilyenek így tesz egésszé. Az érzéseket igazán azonban talán csak az Ötödik Ház érti. Nem lehetek csak veled, de segíteni fogok amiben csak képes vagyok. S itt leszek a városban, ha úgy érzed a közelemben lennél, maradnál. – mikor már majdnem letérdelnél, érzed, hogy megragadnak és felhúznak – Soha ne tegyél ilyet! Senkinek! – kéri szigorúan, választ, ígéretet várva
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 27. 20:31:09
Egy pillanatra megnehezedik a karokban, értetlenül, félénken pillant fel. Ez az első szó ami neheztelést tartalmaz. Nem az amikor ostobán engedett a teszt csábításának, nem amikor félelemből egyezett bele mindenbe,  ez, amikor a tiszteletet a hódolatot adná meg valóban egy felsőbbrendű lénynek. Ez Eligornak szólna, a hajnal aranyszárnyú angyal-lovagjának. De aztán fellöki magát és bólint, így lesz.

Tudom, hogy nem lehetsz, nem is várnám, csak még egy keveset had legyek veled, had kísérjelek. Most még nem akarok egyedül maradni.. de ami azt illeti azt se tudom hol vagyunk.

Néz körbe, apró szájhúzással nyugtázza a tovasuhanó autókat. Oh igen, a segítségnyújtás az nem nagyon megy az embereknek, könnyebb elfordítani a fejüket. Ki vételesen azért örül neki egy kicsit most, nem volna kedve magyarázkodni.

 A Házak, ezt már a kocsiban is mondtad. Milyen Házak? Mint az egyetemi kollégiumok? Kis szekták? Vannak angyalszekták? és mifélék? Te mi vagy pontosan? és mi Naamah? Igen mondtad, Elohim, első ház Hát hány van egyáltalán? meg Hajnal és híd és valami harang. lehet ezeket még megkérdezem, nem tudok mindent megjegyezni elsőre. Gondolom nem írhatom le-végre haloványan elmosolyodik, kezd visszaszivárogni a régi énje.

Kimondja a nevét Naamahnak , de most nincs benne gyűlölet. Valamit csak felfogott abból amit Eligor eddig mondott neki. Az pedig nem újdonság, hogy az válik bántalmazóvá könnyen, ki maga is szenvedett ettől. meglehet túl emberi a gondolat, de ha összetudja hasonlítani az ismeretlent az ismerttel máris felfogható.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 27. 21:28:36

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Orchestral Music (https://www.youtube.com/watch?v=A2_yg19Pu7Y)



Felhúztak, nem kellett tenned semmit. Határozott volt, de mégis gyengéd, pont olyan, amilyennek megismerted. Nem tudja, úgy véled, látod, hogy nem tudja miért akartad tenni, de ha sejti is, esetleg mégis megértette, akkor láthatóan ő nem így gondolja vagy nem ért egyet ezzel az egész mozdulattal vagy amit az kifejez.

Theias/Eligor /Görög/ Ss. Kíméld a hangod! – kéri, majd bólint – Nem akartalak magadra hagyni, most nem, amikor itt kell legyek! – mosolyog rád, majd megsimítja az arcod – Hova szeretnél menni? Hazavigyelek? – kérdezi, majd később az úton – A Teremtés Hét Háza. Ezek… huh, nem vagyok jó ebben. – tűnődik picit, de végül folytatja. – Minden Háznak helye és feladata van a Teremtésben. Ez a Hét Ház alkotta meg a Teremtés a Teremtő akarata szerint. – próbál magyarázni, majd megrázza tagadóan a fejét – Namaru, Bel, a Mennyeiek kórusa. Minden Ház három Kórussal bír. Nem volt mindig így, de ez egy másik történet, egy másik időre.

Hirtelen megrándul az autó mikor kimondod Naamah nevét, de némi dudáláson túl más nem történik szerencsére.

Theias/Eligor /Görög/ Szia Szirénem! – motyogja maga elé, de azért hallani – Ha kiejted egy Elohim nevét, akkor afféle telepatikus kapcsolat alakul ki, Ő pedig elég erős, nem csak hallja a szavainkat, de esetleg képeket is lásson arról hol vagyunk, mit is teszünk épp. Idővel kifakul, vagy ha ő előbb elengedi, akkor akár azonnal is. – magyarázza, majd – Nem, nem lenne jó, ha leírnád. – mondja halkan – adott esetben rossz kezekbe kerül vagy még rosszabb, megölnek érte és azt is, akitől megtudtad. – utal finoman milyen veszélyes ez – Ő az Ötödik tagja, ahogy említettem, Isharra, a Vágyak-Vágyódás Kórusának tagja. Ő biztos, hogy értené mi zajlik le benned, milyen érzéseid vannak és még talán azt is, mire gondolsz épp. – ő nem annyira…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 28. 11:00:11
kissé megnyugszik. Most két dologra van szüksége, információra és időre. Úgy néz ki megkapja mindkettőt a férfitól. persze, hogy mennyi ideje is van valójában? Szembe kell néznie az elmúlás lehetőségével is, hiába is véli  Eligor, hogy Naamah nem facsarja ki. Bár eddig is benne volt ez a pakliban a munkájával kapcsolatban. Az egyik nénikéje mondogatta mindig: és bármikor a fejedre eshet egy cserép virág. Így is élt, óvatos volt, de nem rettegett a veszélyektől, közben felkészült a halálra. 97 éves lesz az idén ha jól számolja, ez pedig jó példa számára.

- Haza még ne. Az egy másik élet amivel szembe kell néznem szintén. Kéne egy hely ahol beszélhetünk, és Kócos is kap inni legalább. Nekem sem ártana -köszörüli finoman a torkát, visszafojtva az erősebb köhögést. - Mivel azt se tudom hol vagyunk, csak renélem, hogy Görögországban... ezt rád bíznám.

A kocsiban aztán főleg csak bólogat, igyekszik mindent megjegyezni, noha ez esélytelen. Van előnye a hallgatásnak, összeszedi a gondolatait. Habár valóban mindent akar tudni, muszáj lesz fontossági sorrendet felállítania a kérdésekben.

Azért elsápad a gondolatra, hogy a Szirén tudata köztük van, ugyanakkor egy ötletcsíra kezd ebből kibontakozni. vannak a tények, egy részük jó egy részük rossz. De mivel  a valóságon nem tud változtatni, igyekszik felhasználni azt. Ezt is majd meg kell beszélniük, de valószinűleg nem a mai napon.

Várja, hogy megálljanak valahol, ahol mindketten vagy hárman inni tudnak, és ketten beszélgetni is.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 29. 17:58:31

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



A kételyeid a sajátod, ezt csak te tudod kezelni, te dönthetsz arról mennyire engedsz nekik. Eligor nem tehet többet, mint bármely testvéred illetve rokonod vagy éppen a barátaid, akik melletted állnak. S ezen a tényen még az sem változtat, hogy Eligor valójában egy Elohim. Az, hogy Naamah mit tesz, az kérdéses, hiszen te semmit nem tudsz róla, eltekintve attól, amit a férfi mondott és amit magad is tapasztaltál. Ez utóbbi igen szenvedélyes, eddig életed során még nem tapasztalt forrón földöntúli élmény volt, oly gyönyör, ami védtelenné tett a Démoni nővel szemben…

(http://www.rpgenerations.com/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 PortofLefkimmi.jpg)

Theias/Eligor /Görög/ Rendben. A hajóúton lesz időd eldönteni, hogy mit szeretnél. – mosolyog rád és látod, hogy megérkeztek a kikötőhöz, ahol igen élénk – valószínűleg nagy részük turista – a forgalom – A hajón be tudunk szerezni mindent, de ha inkább a parton vennél valamit – mutat a kis bódék felé – akkor az is egy lehetőség. Kerkyra, Lefkimmi kikötő. – ad választ, tehát, igen, még „otthon” vagy. – Adj időt magadnak, annak mi most benned hullámzik. Az idő, a Negyedik Ház alkotása majd elhozza a megnyugvást, a meg- és felismerést, a megértést és békét. – leálltja az autót, tied a lehetőség mindenre amit csak gondoltál, terveztél volna
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 30. 12:45:13
- A türelem sosem volt nagy erősségem.

Megnyújtózik, hagyja Kócost is futni egy kört. Meglehet elsőre úgy tűnik, mintha nem halotta volna amit a férfi mond, pedig csak mérlegel. ~Milyen forgalom van már korán reggel~ Szeret hajózni, ringatózni a vizen, de ott most túl sok az ember, végül megállapodik a szeme az utolsó bódék után pár ott hagyott ládán egy üres móló közelében. Tökéletes lesz. Elkapja a fejét egy szemtelen sirály elő, akit meglehet egy induló hajó kürtje riasztott fel reggeli szendergéséből. Zajok, hétköznapiak, mégis mintha először hallaná őket. lehet többet kéne csendes helyen töltenie, mondjuk nem feltétlen egy víz alatti barlangra gondol, csábító szirénnel. De mondjuk az aranylovaggal a part homokján.. nagyot sóhajt, hát ezt is elcseszte, jobb lesz nem álmodozni arról ami nem lehet az övé.

- Együnk itt,  szereznél kérlek valami tányért is, meg vizet? - Mosolyog rá a lovagjára, látványosan kiforgatva a zsebeit. - Tudod el lettem rabolva és egy peták sincs nálam. Aztán üljünk le ott a ládákra, ott nyugodtabban beszélhetünk.
Eligor sarkában marad mindaddig amíg kényelmesen el nem helyezkednek a kiváncsi fülektől távol, és Kócos boldogan lefetyeli a neki szerzett vizet. Távolról meglehet beszélgető szerelmeseknek tűnnek.

- Szóval van  Teremtő- kezdi összeszedni saját gondolatait, s rendezi azokat a szavak által.
- És vannak angyalai, vagy elohimjai, olyanok, mint te meg.. ha polipnak hívom akkor is felfigyel? -Igenlő válasz esetén elmered a tengerre, és hagyja, hogy tudatát betöltse a sirályok rikoltása. Nemleges válasznál rögtön folytatni fogja.
- Vannak feladataitok, és vannak házaitok attól függően, hogy mi a feladatotok, rendeltetések. Ezt eddig jól értettem?

- Ezzel kapcsolatban is van millió kérdésem, és remélem lesznek majd válaszok, de most ezzel napokra feltartanálak. Hiába érdekel, nem akarok visszaélni  se az időddel, se a türelmeddel, szóval, elsőre koncentráljunk a jelenre és rám.
Ami történt, megtörtént. A lelkem.. a lelkemmel már nem én rendelkezem, és csak sejteni véled, hogy megérem a holnapot és a jövőhetet, de  Nnnnn.. ő bármikor kifacsarhat, hogy erőt merítsen belőlem. Ebbe megsérülhetek, elvérezhetek, belehallhatok. Ez ellen úgy sem tudok tenni, igaz?

De neked is vannak ilyen híveid, én lettem volna a következő, ha jól gondolom. Mesélj róla, ez milyen.

Igyekszik tárgyilagos maradni, bezárni dobozba az érzéseit és csak a probléma megoldására koncentrálni. Ebben már van rutinja, csak most nagyon feszít az a doboztető. Márpedig az érzelmei vitték a tévútra, most a józanabbik oldalára lesz szüksége. Fáj, odabent rettentően szenved, a veszteségtől, a félelemtől. De a sírás idejének vége van, keménynek kell lennie ismét, hiszen mire ment azzal, hogy gyenge volt?

- De azt mondtad az alku semmissé tehető, el lehet érni, hogy elengedjen. Hogyan?

-És azt mondtad, nem volt mindig ilyen, valami átok van a házán, meg rabságban volt. Szóval mitől vált.. ilyen nem is tudom milyenné. Szadistává, aki örömét leli a másik szenvedésében?  és hogy lehet ezt visszafordítani? Mert harcolni vele a legesélytelenebb dolog amit el tudok képzelni. Márpedig nem akarok egy szadista nagyhatalmú valami játékszere lenni.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Augusztus 31. 09:35:55

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Miközben te kinyújtod a tagjaidat és ügyelsz arra, hogy Kócos merre szaladgál és kiket szagol, hogyan ismerkedik, addig arra is figyelmes leszel, hogy Theias vagy Eligor, vagy miképp szólítsad, egyszerűen csak áll a korlátnál és tekintete a távoli horizonton függ, követve a felkelő nap egyre magasabbra és magasabbra tör. Úgy tűnhet, hogy teljesen magával ragadta a látvány, mint aki sosem vagy nagyon régen láthatott hasonlót. Talán nem is hallotta, mit is említettél a türelemmel való kapcsolatodról.

S mint így, nem zavarnak meg nyújtózásban, a gondolataidban-álmodozásodban vagy abban, hogy te ügyelj a négylábú ismerkedésére és érdeklődésére, amit az idegenekkel szemben tanúsít.

Theias/Eligor /Görög/ Igen, természetesen. – mosolyog rád, majd elindul, hogy így is tegyen – Kérlek, várj meg akkor ott! – biccent a ládák felé, majd eltűnik a forgatagban.

Ez idő alatt valóban el tudsz helyezkedni a lehetőségekhez képest igen kényelmesen, bár a tested és a lelked is talán mást ért ez alatt, de tény, hogy az embereket figyelve, a kis problémák amik felett perlekednek vagy az ölelések amikben a kölcsönös szeretet honol, esetleg magányos olvasók, bambulók között, te valahogy olyan vagy, az az érzés keríthet hatalmába, hogy félszemű vagy a vakok között.

Időd akad, úgy tűnik, hogy egy mosoly most nem elég, hogy Theias mindent megkapjon amit szeretne, de ez idő alatt van időd megfigyelni, elgondolkodni és mérlegelni… vagy amit csak szeretnél. Az igazi szabadság apró fuvallata, hogy azt teszel amit akarsz és nem szól bele senki, nem kényszerít semmi csak ott vagy és nem kell törődnöd semmivel és senkivel, még Kócossal sem, aki épp egy sirállyal ismerkedik méterekkel arrébb. S mikor a Lovag visszaér:

Theias/Eligor /Görög/ Igen. Elohimjai – emeli ki, majd mosolyogva tagadóan fejet ráz – Nem, azt nem hallja meg, csak a „Mennyei” nevét. – majd másik kérdésedre – Nevet kaptunk és feladatod, nincs értelme függővé tenni egyiket a másiktól – véleményezi, de bólint, jól értetted – Ne is akarj egyszerre tudni mindent, csak összezavarna, jobb, ha úgy teszel mint a Nap – pillant el – előbb apró világosság, aztán egyre fenségesebb, mígnem teljes fényével ragyog!

Int óvva, majd megint bólint, hogy nem sokat tehetsz az ellen ami történt.

Theias/Eligor /Görög/ Igen, vannak. S igen, lehettél volna. – de ebben nem ő nem olyan biztos, hiszen tudod, ehhez a te Hited kell, nem az Ő vágya – Alapvetően nem éreznél semmit, nem történik változás, élnéd a minden napjaidat úgy, mint eddig. A Hajnalról, Hitről és Paktumról pedig beszélgettünk már.

A következő pillanatban a karok között találod magad és a hajadba csókolnak, s szinte érzed a ki nem mondott szavakat, mint a „Ne félj!” vagy „Nem lesz semmi baj!”

Theias/Eligor /Görög/ Igen. Elengedhet. Semmissé teheti, bár nem lesz könnyű dolga, mert nagyon egyszerű dolgot kértél. Itt nem tudom milyen kiskaput találhatna. Esetleg azt kérted volna, hogy álljon bosszút valakin, akkor egyszerűen nem teszi meg, de a lábad meggyógyult…

Sóhajt, ez bizony kemény dió mindenképp!

Theias/Eligor /Görög/ Minden Házon átok van, amit az emberek szenvednek meg. S ez egy nagyon hosszú történet lenne, amit (még) nem mesélhetek el. De azt elmondhatom neked, hogy évezredekig tartó rabságból szabadultunk. Olyan helyen voltunk, amit úgy hívnak Abyss. Ez a sötét hely, és most ezt úgy értsd, hogy a fény teljes hiánya! kikezdi az Esszenciádat. Elszívja a gondolataidat, érzéseidet és vágyaidat, ahogyan a reményt is idővel. Ahol nincs illat, hang vagy íz, de még érintés sem, semmi! A Semmiben lebegsz ahol nincs irány, nincs inger, de ha mégis, akkor az csak a nálad hatalmasabbak, amint rajtad élik ki a frusztrációjukat…

Elhallgat, elbambul és érzed, hogy ez bizony nagyon kemény téma és még ő sem tudja talán teljesen, hogyan tudta megőrizni a Hitét.

Theias/Eligor /Görög/ Örökre nyomott hagyott bennünk, amennyire tudom. Egy kis patina vagy akár teljes sötétség ahogy tapasztaltam. Ő valahogy, félúton van a kettő között és attól függ, hogy visszatalál e Fénybe, hogy a környezete milyen hatással van rá. Sokkal inkább tartok attól, hogy mások okán veszítem el, mint attól, hogy nem tudjuk megmenteni. S ez utóbbi miatt, pedig ha sikerül, akkor magától fog elengedni téged…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Augusztus 31. 21:50:44
Nem akarja zavarni a férfit a merengésben, noha szívesen belátna a gondolatai közé. Mégis most vár, csendesen.

Valóban elkényelmeskedik a ládákon, egyiket idébb tolja egy másikat amoda, és így kialakít egy kis helyet majd maguknak. Ahonnan a bóklászó ebet is szemmel tarthatja, mert ez idegen hely neki is, veszélyes lehet. De amíg a legnagyobb veszély egy piros csőr, addig hagyja szabadon járni, mindent megszaglászni. Visszatér majd ha lesz víz esetleg étel is.
Figyelme megoszlik két társa között, s próbálja kitalálni a beszélgetéseket amik lezajlanak Theias és az árusok között. A szél beszédfoszlányokat hoz, ígéretet, csalódást, boldogságot és pörlekedést. Oh mily apró problémák! De nem aprók azoknak kik épp átélik, s valahogy jó látni, hogy az élet megy, zajlik, nem tört ketté a világ.

- Mennyei név? Mint neked az Eligor? És mi van Thesiassal? Az..? - nyitva hagyja a kérdést, mert nem biztos, hogy jól értette, jól emlékszik arra amit mondott róla a lovag. Aztán ha megkapta a választ lesz kérdése majd tovább az elhangzottakhoz.

Megfacsarodik a szíve a válaszra "lehettél volna", és már a bú tolakszik ismét a szívébe amikor az erős karok ölelésében találja magát. Meglepődik, először meg is feszül, majd elernyed és visszaölel. Még mindig nem érti miért olyan fontos ő a lovagnak, de úgy tetszik ez bőven tulmutat a vágyon, Őt szereti, őt vigyázza, önmagáért. Erre kevés lesz az eddigi válasz, de most nem kérdez inkább, csak élvezi ami van, amit megkaphat. Ami az övé lehet.

Mikor kibontakozik az ölelésből, maga alá húzza a lábait, s úgy hallgatja az Abbysról szóló szavakat. Valahogy érezni véli a sötétséget a Hajnalherceg szavai után. megborzong, persze lehet, csak a reggeli szél teszi, hogy libabőrös lett tetőtől talpig.

Szóval neki kell akarnia elbontani a köteléket, és ezt úgy tenné meg, ha visszatalálna a Fényhez, legyen az bármi - elgondolkodik kissé, majd döntésre jut. - Ne nevess ki kérlek, nekem csak emberekkel van tapasztalatom. Amikor zöldfülű voltam belecsöppentünk egy túszdrámába, a férfi a gyerek életével zsarolta a feleségét aki el akarta hagyni. Szerencsére hamar előkerült a pszichológus, aki a pasi húgán keresztül beszélt vele. Kiderült, hogy nem volt mindig ilyen szadista állat, volt amikor ő védte a kishúgát, de anyjuk halála után valami eltört benne, és átvette az apa szadista játékait. Szerencsés vége lett a történetnek, a fickót is leültették. Teljesen véletlenül futottam össze az asszonnyal, én a sittre mentem kihallgatni egy tanút, ő akkor jött ki a látogatásról. nem beszéltem vele sokat, de úgy tűnt a férje megváltozott. Nem a börtöntől, hanem attól a beszélgetéstől. Később ugyan ez a pszihomókus tartott előadást túsztárgyalásról, és beszélgettünk utána. Szóval csak azt akarom kihozni az egészből, hogy az embereknél ez visszafordítható folyamat. S úgy veszem észre ő nagyon fontos neked. nekem meg.. hát ha már így alakult, én is jobban járnék, ha a póráz végén valaki kedvesebb volna. Aztán majd meglátjuk mi lesz. nyilván nem egyik napról a másikra történik meg a változás, ha épp.. de.. de meg kéne próbálni, mégpedig az elejétől, mostantól. talán ha megosztanék vele boldog pillanatokat? Vagy ilyesmi. Nagyon nagy őrültségnek hangzik?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 03. 14:49:13

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Nem akarod zavarni, de kíváncsi vagy arra mit gondol… ki tudja, talán egyszer valamilyen módon képes leszel rá! Arra eszmélsz, hogy Kócos fogócskázik egy madárral, amelyik mintha élvezné, hogy a négylábú barátod nem tudja elkapni. Időnként emiatt is, de nem csak ezen okból elveszted Theias szem elől, ami lehet aggodalommal tölt el, de végül felbukkan a kért dolgokkal, mintha minden csak úgy rendelkezésére állna akkor is, ha azt elméletben a környéken nem is lehetne beszerezni!

Theias/Eligor /Görög/ Igen, pontosan úgy. A Theias… - sóhajt, tekintete elréved, bűnbánat ül ki az arcára, kétségek és bizonytalanság. Csak azért veszed észre, mert magad is épp igen erősen átélted – Theias halandó volt. Amikor egy ember életét veszti, akkor egy Bukottnak lehetősége van elfoglalni az üressé váló porhüvelyt. Azok, akik sötétebb ösvényen járnak, akár Hitüket vesztett emberek Lelkét is képesek, hm, nos, jobb szó híján: kitúrni.

Időt ad, míg ezt emészted és persze a szomorú tényt, hogy nem lehetsz Eligor követője, híve, addig ő is csendesen üldögél, időként rád pillant, szelíden elmosolyodik. De még ez a mosoly, a tekintetének ragyogása is kevés, hogy elűzze a hideget, melyek az Abyss képével töltik fel az elméd és hatnak a testedre igen vacogósan.

Theias/Eligor /Görög/ Igen, ez biztos működne. Ami a Fényt illeti… Mint említettem, ez a hely, a Verem, ahol fogságban voltunk igen hosszú ideig, Sötétséget plántált belénk. S ahogyan nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma Bukott sem. Azonban azt kétlem, hogy egy vagy két beszélgetés elég lenne arra, hogy évezredek pokoli kínjait feldolgozza. A Börtönünkbe a Teremtőhöz hű Elohimok kísértek és zárták ránk, nem mi választottuk. De büszkén léptünk be és bár vannak, talán – nem is kevesen – akik megbánták amit tettünk, de biztos vannak olyanok is, akik kitartottak és küzdenek az emberekért a Szabadulásuk után is!

Kis csend a javaslatodra, majd látod mély levegőt vesz, őszinte lesz, de nem biztos tetszeni fog amit mondania kell ezzel kapcsolatban.

Theias/Eligor /Görög/ Igen, ez mindenképp segítene. Leginkább talán az, ha ott lennél mellette, hogy amikor valami sötét és gonosz dologra készül, te… segítsd neki. Ez egy nagyon hosszú és nehéz út, tele akadályokkal, láncokkal és fájdalommal. A lehetőséggel, hogy büntetés lesz a részed még akkor is, ha tudja helytelen amit tesz. A legnagyobb őrültség talán az egészben a tény, hogy sikerrel járhatsz, ha elég erős vagy!
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Szeptember 03. 21:55:16
Belefeledkezik a kutya és a madár játékába. Habár az egyik ragadozó a másik préda, ez most nem lesz élet-halál küzdelem, játék csupán. Jólesik belefeledkezni gondtalanul a látványba. Felkapva a fejét sehol se látja Theiast, de aggódni nem aggódik. Nem fogja itt és most faképnél hagyni.

- Vajon ha egy tüllszoknyára volna szükségem, azt is kerítenél egy fél óra alatt? - fogadja széles mosollyal a megmentőjüket, s noha Kócos kap előbb, ő is szomjasan veti rá magát a vízre, odakínálva azt a férfinek is.

- Na várj, várj. Bukott? Hogy érted azt, hogy bukott? -némi gyanakvás költözik a hangjába, maga a szó nem sok jóval kecsegtet.
- És.. nem értem, mi az, hogy elfoglalni a testét? Hát én láttalak szárnyakkal meg minden, az tuti nem emberi test volt. Olyan NINCS az embereknek.

Borzongva hallgatja a Veremről és az évezredes bezártságról szóló szavakat, s valami miatt érzi ez az ő lelkére is pecsétet nyom.

Felteszi a kezét tiltakozva. Az még rendben, hogy igyekszik szép dolgokat megosztani Naamahval, de távolról, lehetőleg Eligor közeléből.
-Hogy érted azt, hogy ott lenni mellette? A barlangban?

Nehéz eldöntenie, hogy örül vagy sem, amiért ötlete kedvező fogadtatásra talált. Az elmélet szép, a megvalósítás, az más dolog. Ő sem gondolta, hogy künnyű lesz, de Eligor szavai rávilágítanak az árnyoldalra is.

- Hanyadik vagyok a sorban, aki ezzel próbálkozik? -az igazat akarja, hagyja, hogy összefonódjon a tekintetük.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 04. 17:48:18

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



A kérdésre a férfi kíváncsian néz, hogy komoly e a kérdés, de végül láthatóan úgy dönt, hogy csak vicceltél és elfogadja a vizet, kortyol belőle. Kis – fél literes – műanyag flakonos, buborékmentes, de legfontosabb: hideg! itóka most mindenkinek jól esik. Hiába no, a nap egyre magasabbra jut és sugarai úgy lesznek egyre perzselőbbek!

Theias/Eligor /Görög/ Ez egy hosszú történet. – nem most fogja elmondani, hogy miért vagy miképp bukott és az mit is jelent – Nem értem, hogy mit nem értesz. – pillant rád, majd az okfejtést hallva eltűnődik. – Olyan… volt, lehetett az embereknek és még mindig így van. Nem emlékszel, nem mered elképzelni sem, és mint ilyen tulajdonképpen a saját Hitetlenséged akadályozd meg abban, hogy elérd. – mosolyog rád szomorúan, majd folytatja – Az Elohimok nemtelenek és nem rendelkeznek fizikai testtel. Ez utóbbi a Szabadulásunk után az embereknek köszönhető, mert… szükségünk van arra, hogy legyen testünk. – majd tagadóan a fejét rázza, de azt eltűnődik – Az is egy megoldás, ha a barlangba költöznél, de ő sincs ott mindig. Ezt metaforikusán értettem: picit nézd az ő szemével. Meg sem kérdezted miért teszi vagy próbálod megérteni őt, csak haragszol, megkockáztatom, gyűlölsz. Ez nem segít, sőt, többet rombol, mint képzelnéd. Az Esszenciájába mar minden visszautasítás, minden elárultság és gondolom a vereség íze is. S mint ilyen, ha egyáltalán megpróbálnád, legjobb tudomásom szerint te lennél az első. S ez nagy fegyvertény ahhoz, hogy felszabadítsuk a Gyötrelméből.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Szeptember 05. 13:32:51
Még szorongatja, tartalékolja az utolsó kortyokat az üvegben. Addig is van mivel lefoglalnia a kezét, ahogy lötyögteti a vizet. bezzeg Kócos az utolsó cseppig megitta amit kapott, s fut is vissza szárnyas játszótársához. ~Csak nem beteg az a madár? ~

- Akkor csak a rövid verziót mond el. Bukottként nevezed magad, s valami veremről, büntetésről beszélsz, meg.. a teremtő hű szolgáiról, aki te nem vagy. Azért lásd be ez nem apró-cseprő részlet. Épp most vette el a lelkem valaki hozzád hasonló, és arra készülök hogy a maradékot és az életemet kockáztassam a kedvedért. Hogy visszakaphasd a ... szerelmed... már ha értelmezhető ez a szó  a ti esetetekben.
Az pedig megint nem elhanyagolható kérdés, hogyan tartod fent ezt a testet ezer éve, vagy mennyi- bök oda arra a nagyon is vonzó mellkasra finoman. A megszeppent, megrettent kislányra lassan rázáródik a kagylóhéj ami eddig is megvédte a sérülékeny, finom, puha érzékeny lelkét. Vagy talán Naamah vitt magával valóban belőle egy darabot, pont a legsérülékenyebb oldalából. Szembe kell néznie a valósággal, az eddigi kudarcokat és katasztrófákat is túlszárnyaló új problémával. S noha nincs egyedül nem tudhatja biztosan meddig és mennyire számíthat a férfi-elohim segítségére. S könnyen lehet a végére magára marad egy dühös entitással aki a lelkének láncát tartja. Innét nézve a nyomozói engedély megszerzése csak könnyű séta a tavaszi szélben.

S egyelőre csak halovány gyanúként, de odafészkelődik a gondolat, hogy a találkozás nem véletlen volt, s ki tudja mennyire volt elrendezett az egész. Talán nagyon is tudatos dolog volt minden Eligor részéről, hogy így vegyen rá egy halandót ~Miért is éppen én? ~ az áldozatra, hogy egy másik elohimot visszatérítsen az ő oldalára. Elvégre nem ismeri Eligor hatalmának végét, sem pontos mibenlétét. Bármi lehetséges, s mivel egyszer már becsapták, Eligornak bizonyítania kell majd, hogy valóban méltó a bizalmára. Egyelőre viszont úszik az árral, mást nem tehet.

- Ami azt illeti megkérdeztem. Csak épp válaszra nem méltatott. De már nem gyűlölöm, ahogy beszéltél róla... valami megváltozott. Nem mondom, hogy nem neheztelek, de nem gyűlölöm. Akkor nem ajánlottam volna fel, hogy kockáztatok érte és érted. Egyelőre az életemben most úgy sincs kötöttségem, de azt hiszem ezt te is tudod. Amíg megpróbálom összevakarni a szilánkokra hullott életemet, épp belefér ez is- a hangjában ott érezni a szarkazmust, már ha Eligor képes ezt felismerni. megnehezedik a válla ahogy visszagondol az életére, ahol bizony minden gond visszavárja. kezd egyre kuszább lenni minden, muszáj lesz terveket készítenie, különben minden omlani fog, mint a kártyavár.
- Szóval azt mondod néhány csajos este shoppingolással és koktéllal kevés lesz? Ej be kár...Szóval mi az amit tudok tenni, hogy tudom tenni, honnan tudom ha jó úton járok és honnan ha az út hibás?
Azt hiszem amikor N... a polip megjátszotta magát a barlangban, az talán a régi éne volt, mesélj még nekem róla. És magadról is, ha már itt tartunk. Azt hiszem őstehetségem van mindig mély pocsolyába lépni.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 08. 14:46:54

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Akármi is legyen az a sirály, úgy tűnik élvezi, hogy a kutyával játszik, bár ez elég egyoldalúnak tetszik, mert Kócosnak esélye sincs elérni a szárnyas bestiát…

Theias/Eligor /Görög/ El fogom mondani részletesebben, de nem most. – szól határozottan és olybá tűnik a hangulata megváltozott, mint a szél, mely hirtelen feltámadt – Nincs ezer éves. Harminchárom mindössze. – osztja meg veled lágyabb hangon, majd sóhajt és finoman megérinti az arcod – Egykor… – kezdd bele – Korokkal ezelőtt, az emberek és az Elohimok nem ismerhették egymást. A Teremtő megparancsolta, hogy szeressünk titeket, de ne fedjük fel kilétünket. Egyszer valaki azt mondta, hogy ez olyan, mintha azt mondták volna, hogy ő itt az Igaz Szerelmed, de sosem teljesülhet be, mert sosem fogja megtudni, hogy csak ki kéne nyújtani a kezét, hogy egyek lehessenek. Az ember nem volt több, mint egy üres héj ami tele volt lehetőséggel és potenciállal ami képtelen volt kibontakozni.

Hosszasan néz rád, azon kaphatod magad, hogy a forrón izzó tekintet rabja vagy, amely nem éget, nem vakít el.

Theias/Eligor /Görög/ Aztán egy idő után nem tehettünk mást, megmutatkoztunk. – picit úgy érzed, hogy nagyobbat ugrottatok időben, de te kérted a vázlatot – Ez volt a Lázadás. Ekkor Buktunk el és lettünk azok, akikre a vallások most démonként és-vagy Bukottakként tekintenek és irtanának minket tűzzel-vassal. Elbuktunk és büntetésünk lett a Börtön, az Abyss mélyén a Veremben, ahol sokáig raboskodtunk. Hosszabb ideje, mint ahogy egyes Szent Könyvek az Özönvizet említik. A… Polip, ahogy te hívod, nem a szerelmem. Mi sosem lehettünk azok, ez nem Elohimok-nak szánt érzelem. – szakítja el a tekintetét és belenéz a napba pislantás nélkül – Értem… – emészti ezt, tudod, hogy sokat jelent neki és mégis – Értem soha ne kockáztass! Soha! – hangsúlyozza ki – De az is igaz, hogy a Szabad Akarat szépsége, hogy a kevésbé bölcs döntésekből jobban lehet tanulni.

Végül pedig:

Theias/Eligor /Görög/ Valószínűleg egy alkalom kevés lenne, de maga az elképzelés reménykeltő! – bólint rá, nem annyira rossz ötlet ez – No igen, a tenger elég mély pocsolya. – kis mosoly majd eltűnik – Mit szeretnél tudni?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Szeptember 08. 16:48:49
Belefeledkezik az elbeszélésbe, mint gyermekként ha anyja mesélt neki. Ahol nem csak a szavak léteznek, de érzi, látja a történetet. Az illatok, a sötét és a hideg, mind jelen lesznek ott a ládákon ülve. Az ő képzelete ily erős, vagy az Elohim szavait hatja át ekkora hatalom? meglehet a Hitét már Naamah birtokolja, de a bizalma Eligor-nál van. Mindezek ellenére amit hallott és átélt, vagy épp ezért.

- Rendőrként nem kedvelem a "rossz fiúk az igazi jó fiúk" romantikát - utal a mostanában divatossá váló filmek mondanivalójára, remélhetőleg Theias is követi a trendeket.
- Azonban nem lennék itt, ha betartanék minden szabályt, csak mert valaki fent azt mondta - sóhajt. - Nos igen, hümm. Nem mondom, hogy tiszta a kép, de erről beérem most ennyivel, nem moralizálok Isten tervéről. ~Mert akkor biztosan bekattanok. ~ Könnyebb neki feldolgozni mindazt ami történt, ha a megfogható dolgokra figyel belőle.

- Vannak megnevezhetetlen dolgok, mit jobb híján hasonlítok az emberi dolgokhoz. Úgy érzem Naa... - becsukja a szemét, maga elé képzelve a nőt úgy ahogy a barlangban először látta. A csábító istennőt... - Christine, hívjuk inkább Christine-nek, ez kedvesebb. Szóval Ő szerintem fontosabb neked valamiért, mint mások a több ezer vagy több millió Elohim közül. De javíts ki, ha tévednék.

Megvonogatja a vállát, ő már meghozta a döntést és Eligor előző szavai, de az utána következők is csak erősítik elhatározását. Megfogja próbálni ezt az utat, visszafordítja a szirént a Fény felé.
- Te is lejöttél értem a barlangba. Barlang... ha tudtad, hogy itt lehet, miért ide hoztál pont? Fontos neked ez a hely valamiért? Amit szeretnék róla tudni: Milyen volt régen, amikor még közel állatok egymáshoz? Mit kedvelt, miért küzdött, mi az ami fontos volt neki?
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 09. 19:23:20

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Korok történetének vázlata ragad magával, milyen lehet vajon az egész történet? Milyen lehetett ott lenni, átélni az egészet, miközben olyasmiért harcoltál, ami végül elárult és magadra hagyott? Nem tudod miért van rád ilyen hatással, de a tudatalatti, illetve nem is az, hanem a faji emlékezet! ellenben pontosan emlékszik, tudja! hogy egykor mi történt. S bár számodra ebből csak ködös érzések és gondolatok sejlenek fel, de valahol helyesnek érzed őket.

Theias/Eligor /Görög/ Isten… ez egy emberi szó. Közel négyezer vallásnak mind megvan/vannak a maga Istene/Istenei, s mind az övét mondja Igaznak. Valójában egyetlen Teremtő volt, aki számtalan Elohimot szólított a Létezésbe. Az olyan hatalmasok, mint a Hajnalcsillag, vagy más Házak vezetői, emberi szemmel nézve minden bizonnyal Isteni hatalommal rendelkeznek.

S mikor felidézed Naamah földöntúli szépségét:
Spoiler: megjelenítés
Először a feje búbja bukkan fel a habokból, a hullámok közül. Dús haja arcához tapad, ahogy egyre kijjebb emelkedik a vízből. A víz lepereg hajáról, arcáról, megcsillan rajta a barlangi növények fluoreszkáló fénye misztikus aurát kölcsönözve neki. Mire meztelen válla is kibukkan a vízből, a haja teljesen tisztán csillog. Hullámzik akár a tenger, fodrozódik, szétterül, mintha csak vízben lenne és áramlatok csalnák játékra. Szeme kék, írisz nélküli halovány izzásban, majd az izzás kihuny. Füle hegyes akár a tündéreké. Ajka fekete, de körvonalai jól láthatóak, s amikor ujjai megérintik azt, fluoreszkál. Félresöpri az arcába hulló tincset majd leengedi a kezét.

Ahogy egyre közelebb ér lassan kibontakozik a test, mely vékony alkatú, de dús idomú. Darázs derekát, hosszú combok követik, majd kecses lábfej zárja. Bőre fekete, apró árnypamacsokat húz maga után, és mikor teljesen kiér a partra, a víztől fényes bőr mintha kicsit mattabbá válna. Ekkor fedezhető fel a "ruhája". Ami intim testrészeit rejtik. Ékszere cseppé csiszolt fülbevalók akvamarinból, korallon függő szív alakú amulett szintén a fülbevaló kövéből és kígyózó kar, bokaperecek valami tengeri növényből, melyeken apró virágok láthatóak.

Mikor kilépett, a fantáziád játszott veled, az átéltek hatása vagy valami más, de mintha árnyékból szőtt csápok húzódtak volna vissza a testébe, mely mikor megáll előtted maga a megtestesült csábítás. S a korábbi nyeldeklés csak most jelentkezik igazán, mert a levegőért maximum ösztönösen fontad karjaid korábban, édesen és mohón vetted magadhoz – talán pír is megjelenik arcodon – de most valóban mintha valami a torkodban arra késztetne, hogy nyelj újra és újra, hogy nehezen tudj megszólalni. Az élet csókja volt valóban, ajkak melyek megadták azt, hogy újra láthasd azokat, akik a legfontosabbak neked, őket, akiknek te is az vagy.


Theias/Eligor /Görög/ Namaru vagyok. – tényként közli, de félreismerhetetlen büszkeség csendül belőle – Arra teremtettem, hogy vezessek másokat! – ez tehát a feladata – Utat mutatni a többieknek! – folytatja határozottan, a büszkeség nem tűnik el hangjából még akkor sem, mikor annyit tesz még hozzá – Így természetesen felelős vagyok értük!

Ahogy egy jó Kapitány is az volt egy rendőrnőért…

Theias/Eligor /Görög/ Nem tudtam. S nem volt könnyű téged megtalálni. – vallja meg, de picit kihúzza magát, hiszen végül sikerült – Theias-nak volt az. – de erről többet úgy tűnik nem akar mondani és amikor a múltra kérdezel, picit megrándul az arca, pillanatnyi vereséget látsz, amit elmos a dac – Nem tudom felidézni… még. Theias emlékei nagyon erősek, sok mindent elrejtenek a múltamból. Foszlányokra emlékszem csupán, de tudom, hogy a művészetek, a testiség és mélység fontos volt (?) neki.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Szeptember 10. 13:42:22
Eligor szavai felkavarják a gondolatait, az érzéseit, mint halak az óceán iszapját, s ki tudja mi bukkan elő onnan. Neki csak halovány emlékek, tejüveg mögötti sejtelmek egy másik létből. és érzések. A nyugalomé, a kíváncsiságé, mindent elsöprő háborúké, békéé, tudásé, félelemé és bátorságé, és végül az üres sötétségé. Mintha századok, ezer évek filmjét vetítették volna le neki pár szempillantás alatt. Csak az érzés marad utána, továbbra is bízik a férfiban. A hősében, a lovagjában, talán a vezetőjében? A lelkük mintha találkozott volna már, de ezt felidézni oly nehéz, mint marokra fogni egy ködpamacsot.

Ühüm  - hagyja rá bólintva végül is az okot. Ugyan nem hiszi, hogy minden Elohimért így a tűzbe menne, de ítéletet nem mond fölötte.

Isten, Teremtő nekem nincs különbség a megnevezésben. Még nem döntöttem el mi az ami jobban megdöbbentett, a te szárnyaid öhm Christine tette, - simítja itt végig önkéntelenül a tenyerén esett sebet- vagy az, hogy az Isten léte nem kérdés, hanem tény.

Van valami a férfi kiállásában, ami rövidke csendre készteti őt, olyanra amelyet minden parancsnoka vágyott, de nem tapasztalt. Nem kell, hogy megjelenjen valóban az arany páncél, ő úgy is odalátja a lángpallossal együtt.

Hogy érted, hogy erősek az emlékei? Hát mégsem bi... viseled a testét teljesen? Vagy.. ezt annyira nem értem - sóhajt nagyot, majd óvatosan megérinti a nevezettet. -  Pontosan hogy halt meg... Theias? És hogy van ez a test csere?
Ami meg Christine-t illeti, idézz fel minden apróságot, foszlányt, illatot, hangot és jön majd a többi is vele, s ami azt illeti ezt a magad emlékeire is használhatod.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 11. 18:01:27

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Theias/Eligor /Görög/ Akkor tegyél különbséget. – sóhajt, majd elpillant a tenger felé – Ez az ötödik Ház átka… – de nem nevezi meg pontosan mi is, ellenben: A Teremtésben mindennek megvan a maga helye és neve. Mint ilyen nem nevezed az asztalt széknek és nem próbálsz meg vizet tárolni benne, hiszen nem az a feladata. – úgy tűnik az „ühüm”re nem reagált, ellenben – A neve Naam… a testének nevét megtudni bizony kihívás lesz! Kétlem, hogy csak úgy elárulja. – félmosoly – A Teremtő akkor is létezik, ha te nem hiszel benne. – majd megrázza tagadóan a fejét. – Türelmetlen vagy. – szólnak szelíden és mint ilyen több választ nem kapsz, de úgy véled, hogy a tanácsodat az emlékek felidézésével kapcsolatban mintha fontolgatná
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Szeptember 12. 14:17:14
Eleddig a nyugalom és gyengédség mintaszobra volt a férfi felé, pedig igen sok minden történt velük. Az előbb csak egyetlen villanásra látta elfelhősödni a tekintetét, a mostani kioktatás azonban felkelti az érdeklődését. Ez valóban fontos lehet neki.

- Jó hát, ha akarod nevezhetjük a nevén, biztos élvezné a sirályok röptét- csalafinta kis mosoly játszik az ajkán, miközben odaint Kócos és a sirály párosa felé. A madár fel-felreppen, sérült nem lehet, de komisz annál inkább. ma se kell külön megfuttatnia Kócost majd, lehet azt a sirályt is örökbe kéne fogadnia. Úgy tetszik Cassi végre oldódni kezd az éjszaka borzalmai és csodái után, kezd visszatérni régi éne. Nagy kérdés, hogy ezt mennyire fogja majd kedvelni a hajnallovag.

- Ezek szerint neki is van.. ? Hát persze, el kell foglalnotok egy testet. De ezt nagyon nem értem, hogy találtok ennyi tökéletes testet? - és ez nem üres bók lesz, látta a férfit mezítelenül, s akkor angyali-elihomi mivoltának tudta be az arányos izomzatot.
- Amit láttam, a csápok nélkül, az a valós teste, az emberé? mert akkor azt lehet megtaláljuk, ennyire tökéletes testről kell lennie valami cikknek, meg ott van az internetes újságok is, a világ minden tájáról.- Előjön belőle a nyomozó, s a szeme is felcsillan ahogy előrehajol. Végre valami amit valójában tehet!
Off-Topic: megjelenítés
2000 körül már az ADSL-t kezdték itthon is bevezetni, a betárcsázós net már hétköznapi volt

Némi grimaszolgatás után megrázza a fejét.
-Mégsem jó ötlet, ha rájön elveszthetem a bizalmát. Pff...- megint elernyed ahogy elveti az ötletet. helyezkedik egy keveset a ládán, majd némi vacilálás után igyekszik elfészkelődni Eligor ölében, a vállára hajtva fejét. lehet a férfi a legvadítóbb pasi a földön, jelenleg nem vágyja a testiséget, mintha ezt kitépte volna belőle Naamah, azzal ahogy otthagyta. Talán inkább báttyként tekint rá, jólesik az érintése, és finom az illata.

- Egyes filozófiák szerint...- kezd bele a vitába, s rögvest meg is gondolja magát, ez badarság, nem lehet Isten létéről, hatalmáról vitázni egy angyallal, még ha az bukott is és ragaszkodik az elohim megnevezéshez. - Eh. Jól van, jól van, értem. Na jó, elfogadom, a Teremtő az Teremtő. Ami a neveket illeti, tényleg van a neveknek hatalma, a Cassiopeiának is? - feltekint az arany szempárba kutatólag, látja vajon benne önmagát?

- Igen, valamint makacs kiváncsi falánk, és a buját se felejtsük el. Ha valóban annyit számítanak a főbűnök én biztosan elkárhozom- s ahogy ezt kimondja eltűnik a játékosság a szeméből. Ha sikerült Eligorhoz fészkelődni, hozzá búvik, ha nem, akkor a tenyerébe rejti az arcát. van rosszabb a halálnál.
- Ez vár rám is, annak az Abbysnak az örök sötétsége? Az a kárhozat? - kérdi halkan, s szíve megfacsarodik. Már érti az apácákat, a papokat, a sarkon prédikáló szektásokat. Szembesülni az örök szenvedés lehetőségével elborzasztó.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 12. 18:54:27

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Theias/Eligor /Görög/ Az én akaratom… – eltűnődik egy pillanatra – Teljesen lényegtelen, hogy úgy nevezed e vagy sem, mert minden az ami. De abban az esetben, ha nem úgy nevezed, csak becsapod magad. A hazugság pedig az egyik legnagyobb Átok. De erről Ő többet tudna mondani. – aztán a mosolyodra mosoly a válasz – Lehetséges, de kétlem. Ő Mélység Leánya, nem az Ég Nővére. – jegyzi meg szelíden, majd kinyújtja a kezét, mire Kócos odaszalad és leül – Mindenkinek van. Ez viszont nem az ő neve, hanem a testé, így azt szabadon kiejtheted. – a következő kérdésre – Tökéletes? – érzed, hogy ő ezt nem így látja – Erről talán egy Rabisu-t kéne kérdezned – tanakodik, majd tagadóan rázza a fejét – Nem mutatja a halandó testét. Amennyire tudom, soha senkinek nem tette korábban. Amit láttál, az Ő, Naa… szóval az Ő.  Az Igaz Alakja, a Sötét Vágyak Megtestesülése most, de nem teljesen az ami volt. – értetlenül néznek rá – Mire kell rájönnie? Milyen bizalmat veszítenél el? – hiszen még meg sem szerezted.

Eközben helyezkedsz, amit hagynak. S miközben azon tűnődsz, hogy nincs benned testiség… vajon nem pontosan ez volt Naamah célja és mint ilyen el is érte? Itt egy tökéletes férfi és meg sem mozdít benned semmit? Lehetséges lenne, hogy elvett valamit és mást tett oda vagy éppenséggel azt, ami benne is van? Az ürességet? A semmit?

Theias/Eligor /Görög/ A név hatalom. – ennyit mondd

S kérdő tekintet, de lehet csak érzed inkább a testének rezdüléséből, amire felpillantasz abba az aranyló szempárba. Nem látod magad benne, de ugyanaz az érzés önt el, mint bármikor, amikor ezt tetted.

Theias /Eligor /Görög/ S éppen ettől vagy emberi. Ettől vagy az aki, ami a részed Cassoipeia. – amikor arra gondolsz, hogy! akkor a férfi azt mondja – Nem a Halál az, amitől félni kell. – simít végig a karodon védelmezően – Nem minden élet az, ami tele van be nem teljesült álmokkal és vágyakkal? – érzed a hangján mosolyog, próbálja élét venni a kérdésnek
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Szeptember 13. 12:21:14
- Olyanok vagytok ti ketten, mint a tűz és a víz. A nap ragyogása és a tenger mély sötétje. Mi emberek a fényhez a "jó"-t társítjuk, a sötéthez pedig a "rossz"-at. De szerintem ez így nem igaz. Tudod az anyám tengerbiológus, tengerkutató. Ő is ott él néha hetekig a mélyben, és voltam már én is odalent. A tenger mélye is gyönyörű és érdekes. Nagyon más, mint amit látunk naponta, félelmetes, hisz egy apró hiba és mindent eláraszt a víz, s akkor az élet két percen belül véget ér. De pont erre is tanít, hogy tiszteljük a természetet, az I... a teremtő alkotását, lássuk meg a hatalmát, hogy mi milyen parányok és gyengék vagyunk.
Szeretem a tengert, a partját ahogy a lábam simogatja, a hullámait amik elringatnak, és a mélyét ami oly érdekes. Komolyan felmerült bennem, hogy anyám útját követem, csak apa halála után... minden másképp alakult. Meg azt hiszem türelmem se lett volna hozzá- teszi még hozzá, visszatér a mosoly az ajkára. Kényelmes, kellemes így beszélgetni. Némi gyanakvással szemléli azért Kócos kezességét, no igen biztosan érzi Eligor hatalmát. vajon Naamahra hogy reagálna? Ugyanilyen kezesen farokcsóválva, vagy inkább füllapító félelemmel?

- Sötét  Vágyak Megtestesülése- ízlelgeti a nevet, mely olyan találó, de hát nem is lehet másképp, ha a név hatalom. - Úgy érted most  Ő.. ez? Mi volt régebben? Mi volt ez a megnevezése? - újabb ürügy, hogy elvesszen az aranyló szempárban. Ez most az ő ideje, kihasználja, elraktározza minden pillanatát olyankorra mikor Erigor távol lesz elérhetetlenül.

- Én nem tudom miért ezt a nevet kaptam, a fivéreimnek sokkal átlagosabb nevük van. Tudtad, hogy a Casiopeia csillagképet itt W-nek, nyugaton M-nek ábrázolják? Attól függ honnan nézed. Mondjuk gondolom tudtad.- Most csak csapong jólesően, andalodva a tenger zúgásától, s a biztonságos öleléstől. A lelkének szüksége van erre a nyugalomra, hogy végre horgonyt vethessen a sok hánykolódás után.

-El akarom nyerni a bizalmát, ez csak így működhet. Nem elorozni, nem becsapni, annak ellenére se, hogy ő ezt tette. Épp ezért. Ahogy mondtad, ha valóban úgy van, hogy az esszenciájába vagy mi beleivódik ha valaki gyűlöli vagy szereti, akkor.. . eh ezt nem tudom jól megmagyarázni. Úgy érzem, ha teszek valamit ellene, akkor hiába mondok bármit is, vagy teszek olyat ami... jó? Nem tudom, ezt most így érzem helyesnek. Meg igazából annyira keveset tudok , tudunk róla. És nem is számít, akkor számítana, ha legyőzni akarnánk. Nagyon zseniális ötlet volt ez, csak halvány dunsztom sincs a megvalósításról.

-Inkább mesélj arról, hogy találkoztatok, vagy hogy volt a csapatod része, vagy mi a szösz. Te is más voltál? Ha nem voltál mindig a Ragyogó hajnal Hercege, akkor mi voltál? - A nap, hogy így megszólíttatott végigsimít az arcán, s ugaraival elvakítva a lányt. helyezkedik hát tovább, s sötét hajával árnyékolja be szemét.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 14. 11:00:12

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Theias/Eligor /Görög/ Úgy érted, mint a Fényesség és a Sötétség? – kérdez vissza, közben cirógatnak, ami nem kizárt jobban esik, mint magadnak is bevallanád – De igen, az utóbbi találó. – erősíti meg, majd a társításnál mintha megremegett volna (?) – Szimbolizmus. Fontos az életetekben. Segít a megértésben és persze sok más dologban is jó vagy épp kevésbé. – aztán csendesen hallgat és végül, állad alá nyúl, finoman felemeli a buksid – Ezeket kellene, hogy elmondd neki. Ez biztos, hogy sokat jelentene! – simít végig az álladon, majd enged el, hogy aztán tovább figyeljen – Elfelejtettek mindent… – sóhajt, majd korrigálja magát – Majdnem mindent. Sokan nem követik az utat amin édesanyád jár és még kevesebbek akik megértik a szavaid jelentőségét. Leonidasz is azt mondta, hogy a legnagyobb baj veletek az, hogy nem tudjátok már hogyan kell a természettel összhangban élni. – érzed a hangján egyetért a férfivel. Kócos közben leheveredik elétek – Ő jobban szót értene Kócossal is. – osztja meg, majd a másik témánál – Ez csak egy metafóra. A Neve ennél sokkal összetettebb, de így tudom a magam szerény módján a legjobban jellemezni. Régen… nem emlékszem, de akkor más volt. Minden az volt. – egy picit keserű a hangja, de lenyeli amikor a tekintetébe fúrod a sajátod – Nem tudtam, de tudok valakit aki ott volt amikor létrejött. – mosolyodik el, nem tudod viccel e vagy sem – Helyem és feladatom van. Nem vagyok mindentudó. Akkor nem ez lenne a nevem, hanem Teremtő…

Az ölében üldögélve sok érzés önt el, a biztonság és a meghittség mellett az ebből fakadó érzések és persze az, hogy túléltél egy találkozást egy démonnal! A tested élni akar és még mindig csak álmodoztál arról, hogy megmutasd mennyire életteli vagy. Ugyanakkor a férfin nem látod ugyanezt, csak a kezed alatt érzed az erős és enyhén szapora szívverését

Theias/Eligor /Görög/ A te lelkedet is megviseli ha gyűlölnek és ragyog, ha szeretnek… nem? – kérdez vissza, majd bólint, hiszen ez a te döntésed – Jobb, ha magad ismered és tapasztalatod meg, mintha egy vélemény befolyásol. – ennél többet nem fogsz megtudni, zárja rövidre a beszélgetés „intim” szakaszát. – Csapatok… voltak, de az más történet. – fonódnak a karok mikor helyezkedsz, a sok ficánkolásnak úgy tűnik van hatása – Öt Légió volt, ami mára felbomlott és valami más alakul helyette. – ez utóbbiról érzed, hogy nem sokat tud maga sem – A Karmazsin, a Vas, az Alabástrom, az Ezüst és az Ében Légió, mind-mind más céllal és eszközökkel… - érezted, hogy az utolsó kettőnél némi harag lobbant, de el is aludt.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Szeptember 15. 16:47:02
- Úgy gondolod érdekelné mit érzek, mit szeretek, mit gondolok? Nem úgy tűnt nekem. - hagyja, élvezi a dédelgetést, ha dorombolni tudna, lehet azt is megtenné. A hajók és az emberek mind sietnek valahova, de itt ezen a pár ládán megáll az idő.
- Megsebzett, elvett tőlem valamit, magához láncolt.  S mindezt nemcsak hogy növelje az erejét általam, talán azért is, hogy így neked ártson. Mintha rád haragudna, s én csak eszköz voltam...- nyitva hagyja a mondat végén, felsandít az igen is tökéletes arcélre, választ várva. Igaza van, vagy talán tévedne?

- Persze mindenki azt szeretné, ha szeretnék. aki mást mond az.. nos vagy pszichopata, orvosi értelemben, vagy nem mond igazat. A legtöbben azért igyekeznek is tenni érte. Ha.. ha nem kedvesen jösz oda, szóba se állok veled, vagy ha az arcodba nyomom a fagyit, biztosan nem viszel el kocsikázni. Persze próbálom megérteni őt, csak nem segt abban, hogy szívből szeressm amit művelt. Most próbálok épp keresni valamit amiért kedvelni tudom. Ez legalább teljesen elfogadható indok, sokkal jobban hangzik, mint a puszta kiváncsíság.

O betűt formál az ajka, ahogy felmerül a csillagkép énél idősebb valaki személye. Persze ezen nem kéne csodálkoznia, Eligor is olyan idős lehet.
- Tényleg? Olyan hihetetlen, hogy ezek tényleg nem voltak, végignézni egy csillagkép születését, millió évvel ezelőtt.. nem is gondoltam, hogy olyan idős vagy. Jól tartod magad, ezer évet nyugodtan letagadhatnál -kuncog s aztán folytatja a helyekedést, hogy a nyak aessen kézre Eligornak, azt kínálja oda további cirógatásra.

- Leonidasz? Ő kicsoda? -kérdi lagymatagon, s csak egy félig nyitott szem ad nyomatékot a kérdésnek. -És miért volna jóban Kócossal. Mondjuk már az is csoda ahogy neked engedelmeskedik, ez a Leonidász talán még táncra is rávenné.

Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 17. 11:55:11

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Theias/Eligor /Görög/ Ha felhők takarják el a napot, akkor az nem is süt? – kérdez vissza miközben lágyan cirógatja a felkarod, alkarod és végül ha rezdülsz vele, ha akarod akkor ujjak fonódnak – Ha valakitől elveszed a fényt, akkor idővel még a legszelídebb Lélek is megsérülhet. – említi meg, majd szótlanság a válasz a következő szavaidra. S mikor felpillantasz kifürkészhetetlen tekintettel találkozol, melyből úgy véled, hogy akár valóban így (is) lehet – Érdekes nálatok embereknél ez a „mi lett volna, ha”. Sokszor tűnődtök ilyesmin akkor is, mikor valójában már megváltoztathatatlan az, ami történt. – ezt nem teljesen érti, de látod, hogy gondolkodott már rajta – Számtalan művész alkotott már valamit, ami azon alapul, hogy a szereplőik érzései nem tiszták a kezdetben és hosszú utat tesznek meg, mire megértik, hogy a kezdetektől fogva azt érezték, amit csak idővel tudtak felfogni. – vélekedik, majd hangosan tűnődik – Nagyon fontosnak tűnik neked az idő és annak múlása. – sóhajt – Ez a Hetedik Ház átka.

Pillanatra úgy véled, hogy nehéz a tudat számára az emberek szenvednek, majd mikor helyezkedsz kivár, és mikor úgy tűnik megtaláltad a helyed két dolog tűnik fel. Az, hogy valóban cirógatják a nyakad és ez bizony elég gyengéd, a másik, hogy a sok ficánkolásnak is meglett az eredménye, még ha a férfi próbálta is rejteni. Igazság szerint valahol talán hízelgő és jóleső érzés lehet, hogy egy ilyen „tökéletes” férfi is kívánatosnak tart. Mindenesetre a kérdésed kizökkenti a pillanatnyi csendből és:

Theias/Eligor /Görög/ Egy jóbarátom, aki tökéletesen ért az állatok nyelvén. – büszke a tényre, hogy ez a másik férfi a barátja és arra amire képes – Az lenne? – nem érti miért is lenne csoda, hiszen Eligor elmondta, vezetni Teremtetett.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Szeptember 17. 14:10:03
Aprócska vállrándítás csak a válasz ahogy ismételten helyrerakják. Igaza lesz a férfinek a maga többezeréves módján, ő azonban nem távlatokban gondolkodik, saját világának önmaga a középpontja, s így él meg mindent. Máskor, máshol, másvalakivel talán leállna vitázni, védve az önérzetét. De most csak enged a lágy simogatásnak, képes feladni a kemény egóját is egy kevéske békéért, túlságosan is megsérült, jobban mint akár magának is be merné vallani, ez most a sebek nyalogatásának ideje.

- Igen, nekem, nekünk kell az idő, hogy tisztába jöjjünk dolgokkal. Elgondolkodni a múlt fonalán, felvenni új szálakat segít. Vagy megerősíti a döntésünket, vagy tanácsot ad, legközelebb mi volna a helyes út. Bár egyesek képesek ugyanazt a hibát százszor is elkövetni, csak hogy biztosak legyenek a dolgukban- sóhajt, majd tovább helyezkedik, hogy ne legyen nyomasztó a helyzet egyiküknek sem. Ez az apróság teszi emberivé, közelebbivé a férfit. Könnyebbség neki is, ha nem csak az aranyszárnyas hajnalherceget látja.
- Az ötödik házé a hazugság, a hetediké az idő, és említetted Naaa... kapcsán is a házak átkát. De én ember vagyok, nem tartozom egyetlen házhoz sem. Vagy igen?

Itt csillan a szemén az aranyos napsugár fénye, a kíváncsisága könnyen felpiszkálható, s ezen keresztül könnyen befolyásolható is. Emberi gyengeség.

- Ért az állatok nyelvéééén?????? -rácsodálkozik, de bólint végül, miért ne beszélhetne, pont úgy ahogy barlangi nimfák csábítják és kötik meg a halandókat, s aranyszárnyú angyalok igyekeznek a megmentésükre. Az, hogy Eligor vezetésre teremtetett az ő fejében még nem terjed ki mindenre, csupán elohim seregek élén látja őt.
- Mármint minden állatén? A.. madarakén, a gyíkokén is? A méheket is érti, és tud velük beszélni? És mi a helyzet a fejtetvekkel?

Tamáskodik, hiszi-nem hiszi. Ugyanakkor újabb szédítő lehetőség kapuján tekint be. felnéz az arany szempárba, odamosolyog. Aranyszárnyú lovag, elohimok parancsolója, végtelen tudású és hatalmú entitás. És itt cirógatja őt az ócska ládákon, mintha nem volna jobb dolga az életben. És megmozdul benne valami. Ő ezt akarja, ismerni, tudni, benne élni. Ilyennek lenni. A repülést vágyja a szárnyalásért, az állatok nyelvét, hogy értsen, a gyógyítás képességét, hogy adhasson, az erőt, hogy más terhét emelhesse. Hatalmas dolgokat, hatalom nélkül. Elszédül, de lehet csak az éhség teszi, csupán a teste reakciója ez. Mintha ezer és ezer lehetőséget látott volna, csak ki kéne nyújtania a kezét, csak választania kéne. Aztán eltűnik ez az érzés, a helyét kitölti a tenger sós illata és a sirályok vijjogása. Mintha apró magocska hullott volna a laza talajba, könnyen elmerül, de mivé terebélyesedik?

Önkéntelenül szorított rá Eligor karjára, bele kapaszkodott a szédülés alatt. Szabódva szemléli ujjai nyomát az aranybarna bőrön.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 21. 10:31:34

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



A válaszodra csak tűnődő arckifejezéssel válaszol, tekintete valahol a Horizonton pihen ahogy emészti a szavaid és azok igazát. Érzi és tudja, hogy ez az embereknek fontos, de ő még nem tart ott, hogy maga is átélje és minden aspektusában magáénak tudja ezen dolog fontosságát. Nem tartod kizártnak, hogy a jövőben el fog gondolkodni ezen vagy valaminek a lehetőségén akármi is legyen az, hogy mi lett volna HA! talán épp a Lázadáson vagy rajtad (?).

Eligor /Görög/ Az Első Ház, a Namaru, a Hajnalcsillag Háza. A Hajnal Elohimai voltak az első határ a Teremtő és az anyagi világ között, direkt hallották az akaratát és teljesítették vagy tovább adták azt.
A Második Ház, az Asharu, a Feltámadó Szél Háza volt. A Firmamentum Elohimainak Háza, kiknek feladata az volt, életet leheljenek az Univerzumba. Nem csak teremtették az életet, de vigyázták is!
A Harmadik Ház, az Annunaki, a Tűz és Kő Háza volt, a Fundamentum Elohimainak Háza. Az anyaggal dolgoztak, létrehozták a követ, a homokot és így tovább.
A Negyedik Ház, a Neberu, az Indigó Éj Háza volt, a Sors és Idő, a Szférák Elohimainak Háza. A csillagok és bolygók útja, a tengelyforgás, maga az idő, a maga módján az Ő művük.
Az Ötödik Ház, Lammasu, a Nyughatatlan Mélységek Háza volt, a Tengerek és Vizek Elohimaié. A víz maga, mint anyagi dolog az Fundamentum Elohimainak munkája, lehet, de az uralom fölötte a Mélység Házáé volt. Ahogy a szavak nem a száj, vagy a levegő ami eljut az ajkaktól a fülbe. A szépség és kultúra őrzői lettek.
A Hatodik Ház, Rabisu, a Vér és Csontok Háza volt, a természet, a vadállatok, az ösztönök és rendszer, a Vadon Elohimaié. Munkásságuk a táplálékláncban, a vándorlásban, a ragadozó és préda közötti egyensúlyban nyilvánult meg. A komplex öko-rendszerben.
Az Hetedik Ház, a Halaku, a Leszálló Éj Háza volt, amelyikre legutoljára volt szükség: a Második Világ Elohimainak Háza. A Halál Elohimaié.
Ez a Hét Ház formálta és működtette a kozmoszt.

Itt pici szünetet tart, hogy ha valamit nem értenél, de szeretnéd, akkor kérdezz, ellenkező esetben folytatja

Eligor /Görög/ Michael volt az aki átkeresztelte és megátkozta a házakat. Először a Hetedik Házat átkozza meg, hogy a Halál ezentúl idő előtt is bekövetkezzen, a termés elpusztuljon aratás előtt, a gyermek meghaljon, vagy halva szülessen és legrosszabb: ezentúl az Ember is halandó. Azokat, akiket legjobban szerettek, ezentúl hatalmuk azokon is gyakorolniuk kell.
Aztán a Hatodik Házat, hogy a vadonban elszaporodjanak olykor a fajok és a vadak ezentúl ne kíméljék az Embert, akik a Vadon Elohimainak szívének oly' kedves, olyannak lássák a vadat, mint magukat és vadásszák őket és lakmározzanak rajtuk, ha tudnak.
Az Ötödik Házat, a Mélység Elohimait megátkozza, hogy az Ember tudása túlnőjön minden elképzelését, hogy a belső igazság elhomályosítsa a külsőt, hogy az igazság levele elvesszen a hazugság erdejében.
A Negyedik Házat, a Sors Elohimait megátkozta, hogy az Ember, akit megtanítottak a Sorsra, ne azt lássák, hogy mennyi mindent elértek, hanem azt is, mennyi mindent tehettek volna, de nem tettek meg, amiből vágyakozás, irigység és fösvénység fakad majd.
A Harmadik Házat, az Anyag Elohimait, akik megtanították az Embert, hogyan uralják az anyagot, megátkozta, hogy szeretett Embereik a ezentúl anyagiasak legyenek, alkotásaikat túlnője a pusztítás, amit végbevihetnek, hogy az eszközöket, szerszámokat, amiket a kezükbe adtak, ezentúl fordítsák egymás ellen.
A Második Házat, a Firmamentum Elohimait megátkozta, hogy az Ember ezentúl öregedjen, és végül meghaljon, végül a Halál Elohimai el kell, hogy jöjjenek értük. Ezentúl az idő ne kímélje őket, öregedjenek, betegeskedjenek, és lassan pusztuljanak, végül a legerősebb is elgyengüljön, ne kíméljenek a Halál Elohimai senkit! Őrizhették tovább az életet, amit teremtettek, de abban a tudatban, bármit tesznek, az egyszer véget ér!
Végül Mihály az Első Ház Elohimaihoz fordult… és ahogy a többit, átnevezte őket is.

Itt megint elhallgat, hagyja emésszed, majd azon kapod magad, hogy úgy fürkészi a tekinteted, mintha a Lelkedbe akar látni. Nem egy legenda tartja úgy, hogy a szem a Lélek tükre és te most úgy érzed alaposan kifürkésztek, miközben te továbbra is az aranyló ikernapot nézheted.

Theias/Eligor /Görög/ Te… az emberek Házához tartozol.

Mondta szelíden, de érzed nem igazi Ház ez, nem vagy egy az Elohimok közül, ahogy ők sem azok a halandók közül. Ugyanakkor felemelt téged, Házba sorolt, mintha így fejezné ki a szeretetét és persze az, hogy emberi testben van is talán lehet híd az két: az emberi és a Bukott Nemzet között.

Theias/Eligor /Görög/ Igen. – mondja egyszerűen mikor azt kérdezed, hogy a barátja ért e az állatok nyelvén – Igen. – érkezik a második kérdésre ugyanaz a válasz, amikor sorolni kezded a fajtákat, még a fejtetveket is.

S talán most először kezded el igazán hinni, hogy lehet több, mint amit eddig gondoltál és vallottál. S bár még bizonytalankodsz, de valójában a lehetőségek szédítőek! Hiszen Eligor is megmondta, hogy a potenciál hatalmas az emberiségben, hogy a lehetetlen csak egy szó arra amit még nem értesz, nem hiszel. S a pillanat amikor valami mintha megmoccanna a Lelked mélyén, valami mintha fellángolna a egy pillanatra, de aztán kialszik, ahogy a valóság befurakodik a gondolataid közé. Ennek nyoma talán látható, de fakul is egyben, szóvá nem tették, csak finoman felkapnak, hogy méterrel arrébb állítsanak talpra.

Theias/Eligor /Görög/ Indulunk! – hallod a kürtöt is, ideje felszállni
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Szeptember 24. 14:43:47
Az elején csillogó szemekkel hallgat, igyekszik megjegyezni minden egyes szót ami elhagyja a férfi ajkait. Mint amikor gyerekkorában élvezte a tanulást, vagy épp anyja történeteit törött korsókról. Csak csendesen bólint rá. Az túlzás, hogy mindent ért, igazából alig fogja fel a jelentőségét mindennek, mint régi mondákat, úgy érzékeli csupán.
Ám jelentősen változik majd minden, ahogy szóba kerülnek az átkok. Csak némán formál kérdést az ajka, hogy ki az a Michael, de nem vág  védelmezője szavába. Csak épp gömbölyödik kisebbre és kisebbre, ölelve a térdeit, s ha rajta múlna kisegérnyire menne össze a férfi ölében. A szeme hatalmasra tágul, megint érzi, a sejtjeiben, az apró kis pihékben a karjain, amik egyként ágaskodnak most, ennek az egésznek a súlyát.

- Mivé nevezte át a házakat? - cincogja csupán. Hiába is tudja, hogy ez bizony érzékeny pont, szinte magától csúsznak ajkára a szavak. És lélegzet visszafojtva várja majd a választ. S közben nem csak a tekintete tágul ki, de lelke is, szabadon megfürkészhető Eligor részére. Vajon mit láthat benne amit eddig még nem? A gyengét és az erőset egyaránt, a naívat és a szarkasztikust, a félénken cincogó kisegeret és az  üvöltő oroszlánt. Láthatja őt, ahogy a harag, sötét viharként kavarog lelkében és ugyanakkor a vakító napsugarat, ami elűzi a fellegeket, még mindig hisz a Jóságban. És láthatja az odaadást is, nem egy szeretőét, hanem a társét, az elohim társáét.
S egyetlen pillanatban kétséges lesz ki a magasabb rendű, aki évmilliók tudásával és hatalmával rendelkezik, vagy aki a saját testét birtokolja. De nincs szükség ennek eldöntésére, egy mosollyal nyugtázza, ahogy Eligor az Emberiséget új háznak nevezte, s ezzel maga mellé emelte Cassiopeiát.

Odakapja ő is a kürt hangjára a fejét majd. Az idő kiköveteli a helyét magának, menniük kell. De most még övé az idő, a figyelem és a lehetőség. Bár elfordul a komp felé, de összeszedi a bátorságát, hogy kérdezzen.
- A .. a Namaru háznak, mi az átka? -nem néz oda most, személyteleníti a kérdést amennyire csak lehet .  Nem bírja ajka az őszinte kérdést formálni: Mi a te átkod? mert erről van szó.
-Michael? Az Arkangyal Michael aki szerepel a bibliában is lángpallossal meg minden? Miért tett ilyet?

Közben amennyire csak lehet lassítja a lépteit, hogy megkaphassa a válaszokat, de a hajót ne késsék le miatta. Írigységgel tarkított örömmel veszi tudomásul, hogy Kócos kérés nélkül sorakozott fel Eligor lába mellé.

Off-Topic: megjelenítés
Próbadobás 3d10: ( 9,2,5 ): Célszám: 6. Eredmény: 1 Siker
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Szeptember 30. 11:35:27

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Theias/Eligor /Görög/ A tudás hatalom, de egyben felelősség is. Azzal, hogy Naa… nagyon hirtelen ébredtél rá az igazságra és ennyi mindenről tudomást szereztél pedig különlegesség tesz, de egyben kiszolgáltatottá is. Ez az ő felelőssége lenne, hiszen ha rajtam múlik, sokkal lassabban fedtem volna fel előtted mindezt. Nem könnyű szembesülni azzal, hogy amit az emberiség csak mendemondának hisz az valójában az igazság egy kifordított változata… – kis csend követi a kérdésedet, de nem tagadják meg a választ – Φονιάς, Ντεβούρε, Defiler, Δαίμονας, Κακοποιός, Μάστιγα és az első Ház: Διάβολος.* Büszkén fogadtuk a büntetést, hiszen egy igaz ügyért tettük amit – már a legtöbben – szúrja közbe – de ha más Házak Bukottjait kérdezed, sokak lesznek akik haragudni fognak ránk azért, mert az Első Ház nem kapott átkot. Úgy nem, mint a többi és szerintem pontosan ez a mi átkunk. Sokak azonban eddig már nem látnak el, csak azt látják, hogy a Hajnal Háza nem kapott konkrét büntetést. Pedig hogyan vezethetsz, ha majd mindenki gyűlöl? – ironikus kérdés, nem vár választ

Hosszasan kutatja a tekinteted, de nem tudod mit láthat vagy mire gondolhat, de még az érzései felett is uralkodik. Miközben halkan és nagypapák bölcsességével mesél egy ősi történetet azon kaphatod magad, hogy rá kell döbbenj, a korkülönbségen tűnődni sem érdemes. s talán tudat alatt azért engeded a látszatot – az egyik Átkot – érvényesülni, mert így könnyebb elfogadni, hogy egy többezer vagy több tízezer éves lény ölében ülsz. Valakiében aki ott volt a Teremtésnél és látta bizonyos csillagok születését. S mégis, ő egyben most már Theias, aki egy középkorú férfi, vonzó hím, akinek figyelme csak a tied és oly titkokat oszt meg veled amit igen kevesek tudhatnak.

Theias/Eligor /Görög/ S persze vannak más átkok, amitől emberibbek vagyunk. Jellemvonások, amikkel könnyen lehet azonosulni. – mosolyog, de erről többet nem mondd – Igen és nem. A Biblia így említi és ilyennek írja le, ami nagyrészt helytálló, de valószínűleg más néven és formában szerepel több vallás szent szövegében is.

Indulhattok az autó felé, majd a kompra felgurulva lehet folytatni a beszélgetést, ha ezek után nem gondolkodni szeretnél hanem még lenne kérdésed. Az biztos, hogy Kócos és a férfi a korláthoz mennek és onnan nézik a horizontot és a tengert, ahogy a kettő találkozik a távolban, a napsütést és élvezik a szelet! Nem zavarnak meg, nem is hívnak oda, de ha csatlakoznál örömmel fogadnak. Azt már korábban is észrevetted, hogy Eligor szereti a nappal minden másodpercét és annyit akar belőle amennyit csak kaphat…

*
Off-Topic: megjelenítés
Gyilkosok, Felfalók, Megrontók, Szörnyetegek, Gonosztevők, Csapások, Ördögök
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Október 03. 13:46:43
Addig amíg emberek vannak körülöttük kérdezni sem nagyon mer. csak kézenfogva andalognak a kocsi felé, s majd fel a kompra. maga se tudná mi az ami erre késztette, félelem vagy ragaszkodás, vagy csak része kifelé a színjátéknak. Mindenesetre jólesően melengető ez az érintés. Kócossal már nem is törődik, tudja úgy is jön velük, jön Theiassal, ő lett a falkavezér.

Majd ha lesz hely a korlát mellett, távol a többiektől, felveszi újra a beszélgetés fonalát.

- Mennyiben tesz kiszolgáltatottá ez a tudás? - ami pedig Naamah felelősségét illeti, újabb ötlet fészkel meg benne. A felelősség kötelék, a kötélnek mindig két vége van, akkor is, ha az egyik hurok.

A neveken kissé meglepődik, erre még majd vissza akar térni. majd. kezd túl sok lenni az információ, képtelen ennyi mindent észben tartani. lehet valami titkosírással kéne jegyzelnie.

- Azt mondod Nah.. felelőssége ami történt. Van ezzel kapcsolatban valami szabály, vagy megállapodás? vagy csak mindegyikőtök azt tesz amit akar. Egyáltalán.. van bárki aki számonkérhet bármit is tőled, tőle, vagy bármelyikőtöktől? Mi az ami meggátol egy.. hozzád hasonlót, hogy kiírtsa a fél emberiséget, felrobbantsa a bolygót, vagy tudom is én mit tegyen?

Belegondolni egy ilyen hatalomba, többedszerre sem sikerült. vajon meg fog bolondulni majd idővel, hacsak Namah ki nem szívja addig minden erejét?

-Hogy lehet ezzel együtt élni? - bukik ki belőle hangosan a gondolat. Körbenéz, s máshogy látja az embereket maga körül. Ők nem tudják, nem is sejtik, ki utazik velük. Elkap néhány hangfoszlányt valami szörfözésről. Ugyan nem is tudják, hogy milyen veszélyeket rejt a tenger valójában.

- Nah ezt a módszert ismerem. Ha valaki nem alkart köpni csak kedvesen elengedtük. Mindenki azt hitte, köpött.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Október 04. 09:26:12

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Kora délelőtt, délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Kéz a kézben indultok el, ösztönös lett volna vagy tudat alatt végig ezt szeretted volna készülve erre a pillanatra? Jóleső érzés így bandukolni, de mint minden jó dolog ez sem tart sokáig. Legközelebb ilyen lehetőség már csak a kompon adódhat, amikor Theias a korlátnál áll Kócossal a lábánál. Eligor szavainak egyértelmű bizonyítéka, hogy a négylábú barátod egyértelműen őt tekinti falkavezérnek és már előre aggódhatsz, hogy vajon a tulajdonosa képes lesz e visszahódítani ezt.

Theias/Eligor /Görög/ A körülményektől függ, de látom rajtad, hogy már most is érzed a történtek mennyire megváltoztatták az életed. – majd bólint – Igen, az övé lenne… – elcsendesül picit, majd – Nincs. A józan ész? Lehet, hogy akad valaki, de remélem, hogy ő még nincs kint. Mindenkinek jobb, amíg Ish… nincs kint. – aztán látod hezitál, de folytatja. Ez az apró szünet elárulja neked, hogy nem mondd el mindent – Nincs akkora ereje senkinek, hogy ezt tegye, akinek van pedig nem fogja megtenni (még). – bizakodik, de most az egyszer érzed, hogy bizonytalan – Mire gondolsz? A tudással? Bölcsen? – kis mosoly, megcirógatja az arcod – Együtt. – válaszolja, hogy aztán bólintson arra megérted őt
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Október 10. 13:14:22
Nem tud neheztelni a kutyára, megérti őt. valahol van abban valami vonzó, hogy ösztönösen a legerősebbre bizhatja magát. Meg persze a veszélyei is megvannak, ahogy tapasztalta. Sóhajt egyet bele a szélbe ami kíséri az elindulást.

- Az én életem most enélkül is eléggé kifordult. Igazából csak egy plusz kő a problémáim halmán.
Aztán elhallgat, szeme a messzit fürkészi, de mégis belülre néz.Körme ritmust kopog a kopott fémkorláton közbe. Talán egy rég feledett, vagy füllel sosem hallott dallam ez.

- Arra gondoltam... Tudod ismertem egy nőt, egy drogos tizenévest, aki nem ment el időben, hogy elvetesse a gyerekét. Megszülte, csakhogy ezekért az apróságokért nem állnak sorba, betegen, drogosnak születnek. De ez a gyerek erős volt, és amikor felsírt az anyja nem engedte, hogy elvigyék mellőle. Az anyai ösztön valahogy felülírt mindent az eddigi életéből. lejött a szerről, dolgozott, hogy gondoskodhasson a fiáról.
Azt mondod Naa...hogy sok gyűlöletet tapasztalt, ami lássuk be logikus válasz a tetteire. De... az ő felelőssége vagyok, azt mondod, vajon ha előcsaljuk az hümm.. valamit ami olyan mint az anyai ösztön? Segítene neki megváltozni? Igazából időben milliomos vagyok, épp a kutyát sem érdekli mit csinálok vagy mit nem. csak a fennmaradáshoz kell szereznem valami munkát. Már bocs, hogy ennyire egoista vagyok-mosolyog fel a férfira, talán jó ürügy lesz ismét az arany szempár tekintetében megmártózni- de valahogy meg kell oldanom a problémáimat. A teljes világ megmentéséért épp semmit nem tudok tenni.  

- A végtelen hatalomra gondoltam, amivel rendelkezel te is.
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Október 13. 13:34:54

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)



Miközben Kócoson és viselkedésén tűnődsz, felrémlik a tanulmányaidból és anyáddal folytatott beszélgetésekből, hogy ez mindig is így volt, mindig az erős vezette a gyengéket. Azok, akik nem voltak annyira erősek örömmel követték azokat, akik magukra vették a vezető szerepét, hiszen így megszabadultak a nehéz döntések meghozatalának súlyától és más olyan láncoktól, amiket amúgy képtelenek lettek volna hosszútávon viselni… s bár így ott a tévedés veszélye melynek következményei esetleg nem csak azokat fenyegetik, akik vezetnek, mégis, oly sokan bújnak el a felelősség elől, hogy… sóhajod talán még sosem volt ily mélyről jövő.

Theias/Eligor /Görög/ Sajnálom. – mondja szelíden

S szavai után érzed a karját a derekadon. Nem töri meg a csendet, hanem hagyja, hogy összeszedd a gondolataidat, tisztába jöjj az érzéseiddel vagy tegyél úgy, amiből erőt tudsz meríteni a folytatáshoz. S mikor belekezdesz, tudod, hogy rád figyel, hogy hallgat minden egyes szót, melyre oly kevesek voltak képesek a múltban és most, hogy látszólag magadra maradtál!

Theias/Eligor /Görög/ A Spártaiak egykor igen egyszerűen kezelték az ilyesmit. – jegyzi meg tényszerűen, de érzed, hogy mozdult – talán bólintott – De értem mit szeretnél mondani. – a kérdés az, hogy vajon te érted e, hogy ő mit szeretett volna közölni – Igazából csak azt, hiszen ki tudja meddig raboskodott és mikor kiszabadult… nem kell Lammasu-nak lennem, hogy átérezzem a fájdalmát. A végtelen óceánt, az otthonát az emberiség kizsákmányolja és szennyezi minden létező módon ahogy csak tudja. S mindazon kín ami már benne volt csak erősödött azáltal amivel szembesülnie kellett.

Kis szüntetet tart, az „anyai ösztön” érzed nem könnyű kérdés

Theias/Eligor /Görög/ Talán van bennünk ilyesmi. Apai/Anyai ösztön, de valójában nemtelenek vagyunk és a szó szoros értelmében nem a testünkből vagy Esszenciánkból születettetek. S mégis, mert a Teremtő ezt kérte és mert ez a feladatunk, a kötelességünk: szeretünk benneteket. Khm, már akik nem adták át magukat a Gyötrelmüknek. S talán mint ilyen, ha saját Lelked fényével reagálsz az ő Esszenciájának Sötétségére, akkor van esélyed elérni őt és akkor lehet, hogy felszikrázik benne ez az „anyai ösztön”.

Megint pici csend, csak hogy időt adjon, végül

Theias/Eligor /Görög/ Mihez értesz? – kérdezi, mint aki gondol valamire, de előtte még meg akar bizonyosodni. S mikor a tekintetek találkoznak, újra a reményt, az esélyt és lehetőségeket látod ragyogni – Nem is a te feladatod, illetve, nem csak a tied. Ami pedig ezt a végtelen hatalom butaságot érinti, ezt talán most így látod, de majd idővel megérted, hogy nem így van.

Eközben a hajó megindul. Kürtszó harsan, sirályok vijjognak és a tenger hullámai csapódnak a hajófalnak. Sós illatot fúj a szél, néhány felhő úszik az égen, próbál életben maradni a forró sugarak alatt, miközben emberek járnak-kelnek és beszélgetnek körülöttetek…
Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Culebra - 2019. Október 15. 11:36:42
Jól esik odabújni az óvó karok -a képletes védőszárnyak- alá. És van az a pont ahol már ő sem érzi azt, küzdenie, bizonyítania kell. Ezredéves entitás, a hajnal aranyszárnyú elohimja pont ilyen lesz.

- Most rajtam tölti ki az egész emberiség iránt érzett dühét? Nagyszerű lesz...-sóhajt ismét egyet, s tekintetük csak a távoli horizonton találkozik. meg se rezzen a kürtre, itt volt az ideje az indulásnak. ösztönösen teszi Kócos fejére nyugtatólag közben a kezét, oda se figyelve a mozdulat hiábavalóságára.

- Igen az emberiség sokat változott az ezelőtti tízezer évhez képest, talán az utolsó századokban még gyorsabb volt ez a változás. Ennek a változásnak vannak jó hozadékai, például, hogy nem megöljük, hanem segítjük a drogosokat. khm. És persze negatív is bőven, ilyen a környezetszennyezés, és az atombombák. Közben meg ott vannak az energiát adó atomerőművek. A változás az ilyen. Már nem tudom ki mondta, hogy "A hidrogén egy egyszerű dolog, mégis a nők a hajukat szőkítik vele, a férfiak bombát készítenek belőle." Ahogy a szabad akarat, attól függ hogyan, mire használod, ártó, vagy segítő lehet.

 
Belefeledkezik éles gesztikulálással a mondandójába, s mivel ebben nincs semmi titokzatos, az a pár felé küldött pillantás sem érdekli onnét a másik korlát irányából. S csak a következő mondatoknál veszi majd visszább a hangerőt, a csapkodó szél, a sirályok vijjogása nekik kedvez, elveszik a mondandójuk a hangzavarban.

- Ha nem jön el hozzám, hogy beszéljek vele? Elég kimondanom a nevét, és figyel? Mint.. mintha imádkoznék? Hallani is fogom őt a fejemben?

Azért bőven vannak kérdések, és lehetőség az aggodalomra, hogyan is lesz majd ezentúl? Könnyebb vagy vajon nehezebb volna megbirkóznia ezzel a változással, ha az élete a szokott mederben folyna? Ha... mennyi ha, mennyi befejezett lehetőség. Ezekre sosem kap választ már.

- Hát eddig rendőr voltam, csak annak se túl jó. Nem jöttem ki a feletteseimmel, rosszul tűröm az ostobaságot főleg ha az parancsok formájában jön.

 Elhúzza a száját, von picit a vállán is. Igen, eddig valahogy még a küzdelmek ellenére is egyenes vonalon mozgott az élete, a következő cél mindig a szeme előtt lebegett. De most?

- Most valami mást kéne csinálnom, valami teljesen mást. Csak nem tudom mi az, lehet fagylaltot kéne árulnom a parton- s , hogy ez nem komoly szándék, talán még Eligornak is leeshet, annak ellenére, hogy nem Lamashu.

- Hát azért repülni...meg... Naaa -most már ő is átveszi ezt a megnevezést- ő nem is tudom mit tud? Kopoltyúval lélegzik a víz alatt? És az se kevés ahogy a bokám helyrehozta, csak egy érintéssel.

Elég felidéznie az érintést, hogy fázós-fájdalmasan borzongjon össze. Ismét érezni véli a fájdalmat, ami a combja tövétől kúszott a szívéig, hogy végül a tenyerén távozva hagyjon örök nyomot. megérintve, megszorítva a sebet, nem is olyan rég keletkezett az, ismét erőt vesz rajta a keserűség, de immár a düh nélkül. Még mindig becsapottnak érzi magát, de már talán megérti azt a másikat tettének okáról. Ettől ez nem fáj kevésbé.

Cím: Re:Cassiopeia Tatopulosz
Írta: Thyriel - 2019. Október 20. 10:32:18

(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterk%C3%A9pek/Demon/06%20Cassiopeia%20Tatopulosz.png)
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Demon/06 valaki.png)

Görögország, Kerkyra
1999. július 22. – 2. nap

Csütörtök – Délelőtt
Hangulatkeltő - Kikötői hangok (https://www.youtube.com/watch?v=UIvd2Vt1p_c&t=1s)




Theias/Eligor /Görög/ Nem, nem csak rajtad. Önmagán is és kétlem, hogy te lennél az egyetlen aki… a „védence” lett. – a hangsúlya elárulja eredetileg nem ezt akarta mondani – Az idő és a változás egyenletét a Neberu-k lennének képesek megoldani. – állítja, majd mélyet sóhajt – Számtalan Ház és Bukott más és más szempont alapján fogja ezt mérlegelni. Mindig lesznek azok, akik azt mondják a vezetnünk kéne titeket, mert útmutatás nélkül eltévedtetek. Lesznek, akik védelmetekre esküdnek és azok, akiket hidegen hagy minden, amíg őket is békén hagyják. Lesznek, akik a kauzalitás nevében cselekszenek, megint mások érzelmekkel manipulálnak majd, eszközként használnak benneteket és igazából bárkit, hogy célt érjenek. S olyanok, akik szerint a Teremtésben Farkas-törvények uralkodnak és az, hogy nem hullnak el a gyengék, az felborítja az amúgy is törékeny egyensúlyt. Míg mások esetleg a pusztulásra és-vagy újrakezdésre gondolnak. S persze ott vannak azok, akik mélységesen bánják az egészet és azt kívánják bár sosem történt volna meg a Lázadás.

Ezután ad pici időt emészd a hallottakat, s egy pillanatra érzed, hogy a válladon nyugvó kezének ujjai finoman megcirógatnak, de ez inkább tűnt önkéntelennek, mint tudatos gyengédségnek, mert amikor felnézel azt látod, hogy a távoli horizontot fürkészi ő is.

Theias/Eligor /Görög/ A Szabad Akarat, amiért a Lázadás megtörtént. S lehetséges ennél sokkal több áll a háttérben. – de bizonytalanságot vélsz megrezdülni a hangjában, mely akkor tűnik el, mikor kérdezel – Igen. Ejtsd ki a nevét és mint a… telefon! Ha van elég térerő, akkor biztos, hogy hallani fog, ha úgy akarja, akkor talán válaszolni is. – aztán kis szünet, de rájössz, hogy nem elbambult, hanem a nevetését próbálja elfojtani – Igazi Lázadó. – de látod, elmereng a szavakat követően, hogy aztán – Nyomozó vagy. Kereshetnél potenciális híveket, olyanokat, akiket megóvhatunk a démoni befolyástól, akiknek a Lelke fényesen ragyog és keresik a kiutat. – ajánlja fel – Talán odaköltözhetnél hozzám, s kiadhatnád a saját lakásodat, amiből lenne némi bevételed. – javasolja

Kis szünet míg ezt megemészted, majd:

Theias/Eligor /Görög/ Igen, feltételezem, hogy ismeri a Test Formálásnak Művészetét vagy ismer valakit, aki emlékszik rá. – mondja a kopoltyú kérdésére – A Földöntúli Szépsége is saját vagy más Háztársának munkája. Esetleg, a rosszabb eset, valami Démoné… – nem veti el ezt a lehetőséget, de ami azt illeti, nem örül, egyáltalán nem, ha így van – Sok kutatnivalód lesz, mintha a Sors pontosan olyasmit vetett volna eléd, amire képes vagy. – mosolyog rád, hogy nézd a dolgok napos oldalát – Ami a bokád illeti, ez volt a kérésed, ezt a kívánságot pedig egy Paktummal könnyű teljesíteni. Akármelyik Bukott képes rá. „Níma”, valószínűleg mestere az érzelmeknek, felszínes gondolatoknak, olvas a testbeszédből és talán még a Nyughatatlan Mélység felett is lehet hatalma. – de ezt nem tudja biztosra mondani