-
In game.
-
Néhány napja érkeztetek meg Oakhurst városába. Mindenkit másért vetett ide a sors. Van, aki mendemondákat hallott, és a kíváncsiság hajtja, van akit komolyabb célok vezérelnek, tán élete első komolyabb feladatát akarja bevégezni, és van, akit a szerencséjét próbálja megcsinálni, esetleg némi arany képében.
A város valóban nem túl nagy. Ezren, ha lakják. Északról hegyek, délről az Ahen síkság határolja. Ami a város szerencséje, hogy mind az Új Út - amelyen élénk kereskedelmi forgalom fut át -, mind az Öregútnak hívott régi út átfut rajta, utóbbit már a gaz kezdi felverni, mert régen használaton kívül van. A várost polgárok és parasztok lakják, egy Vurnor Leng nevű polgármester igazgatja.
"Kalandozó a kalandozóval összekacsint", tartja a népi mondás, és nem véletlen: az egyivású embereket akkor is összefújja a szél, ha máshonnan érkeztek, másfajúak, és akár kissé máshogy is gondolkodnak a világról. Egy biztosan közös bennük: nem hétköznapi emberek, nem elégszenek meg a mindennapi kétkezi munkával, az arctalansággal, hanem annál többre hivatottak. Így van ez a Ti esetetekben is. Néhány nap telt el, és máris megtalálták egymás társaságát a különleges emberek, akik a városba vetődtek. No, ez persze nem is volt nehéz, hiszen mindenki a város egyetlen valamirevaló fogadóját, a "Vén Medvét" választotta szálláshelyéül. Csakhamar kiderült, hogy közös a cél, ami éppen mindenkit foglalkoztat: valami nem stimmel ebben a békésnek tűnő városban, de legalábbis a környékén. Sok mindent hallani. A néhány nap, amit itt töltöttetek elég volt arra, hogy néhány kósza információt összeszedjetek, amelyek talán összefüggenek, talán nem. A vörösszakállú törpe, a hölgylovag, a bájos cserencsevadász lány, és a varázsfüvekkel üzletelő gnóm csakhamar azon találták magukat, hogy az esetéket a Medvében azzal töltik, hogy megvitatják, ki, mit tudott meg a nap során. A napok alatt az alábbi információkat sikerült megtudnotok:
- A város mellett futó, rég nem használt Öregút mellett egy romváros található, amelyet néha Fénytelen Citadellaként emlegetnek. Senki sem tudja, hogy mi volt ez az építmény, de pletykák szerint egy ősi sárkánykultusz központja volt. Egy másik legenda szerint a már kietlen Ashen síkságot valaha egy őssárkány lakta, akit Ashardalon néven emlegettek.
- Nemrég a romok közelében megtelepedett egy goblinbanda, ami sok gondot okoz a városnak. Az utak utazóit fosztogatják, a jószágot dézsmálják. Elűzni azonban nem akarózik őket, mivel egy alkalommal egy küldöttük megjelent a városban, és roppant magas összegért egy csodás piros almát kínált eladásra, amely minden betegség gyógyszere. És valóban, a gyümölcs csodaszer, mindent meggyógyít, a goblinok minden nyárközép után eladnak egyet a városnak, immár 12 éve. A városlakók az almák magjait megpróbálták elültetni, amiből évről évre furcsa, bokorszerű cserjék sarjadnak, azok azonban egy idő után nyomtalanul eltűnnek. (A lakosok szerint a goblinok viszik el ezeket, nehogy a város maga is hasonló csodaalmát tudjon termelni.)
- A környék pásztorai már nem mernek az Öregúton, a romok közelében legeltetni. Titokzatos rémek tizedelik ugyanis arrafelé a nyájakat. Nyomot nem hagynak, de az elhullott állatokon úgy látszik, mintha tucatnyi karom döfte volna át őket.
- Nemrég négy kalandozó: egy harcos, egy mágusnő, egy paplovag és egy kósza próbált szerencsét, és indult el feltérképezni a romokat. Azonban nyomtalanul eltűntek, nem tértek vissza. A harcos és a mágusnő testvérek voltak, egy helyi család sarjai. A család feje, nagyanyjuk, azzal harsogja tele a várost, hogy nagy jutalmat ad annak, aki megtalálja az eltűnteket.
- A fogadós emlékszik egy alakra, aki több mint 10 éve jelent meg itt, és a romok felől kérdezősködött. A mogorva, zöld ruhás figurát egy macska méretű béka kísérte. Őt sem látták azóta. Talán valami Beloshnak, vagy Belaknak hívták.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Újabb este, amikor új keletű társaival összeülnek a Vén Medvében. Napok óta a kis települést és környékét járják, és valami információt próbálnak kiszedni a helyiekből, hiszen mindannyian érzik, hogy valami furcsa ebben a helyben. A harmadik vacsora, ami mellett megbeszélik, hogy ki, mit talált, ami furcsa lehet. Több érdekes dologra is fény derült… Mindegyik külön-külön is megérhet egy misét, több rejtély rejtőzik a vidéken, mint más országok egészében. Mindegyik rejtély megoldása vagy felkutatása kecsegtet kincsekkel és gazdagsággal vagy akár veszélyekkel. A többieket nem ismeri eléggé, így a kincs nem tudja, mennyire csábítja őket. De a goblinok vagy a romok még mindig felkelthetik az érdeklődésüket. Abban biztos, hogy a törp mindkettőre vevő lehet, a két nagynövésű leánynak egyelőre nem tudja, milyen motivációi lehetnek.
- Amondó vagyok barátaim - mondja társainak miután kibeszélték az új híreket és fogyasztják vacsorájukat - ezeknek a rejtélyeknek megérné utána nézni. Törpuram, biztosra veszem hogy a romok számodra biztos érdekesek lehetnek... és velem együtt a goblinokat sem szívleled. Az hogy lényegében uralják a város környékét nem maradhat így. Mellesleg a csodás alma sem ilyen gonosz lények karmai közzé való,amivel zsarolhatják a város lakosságát... én több mindent tudnék kezdeni vele...
- Nektek mi a véleményetek nővérkéim, Törpuram?Nem tudom Nektek hova visz tovább az utatok,de túl sok kaland rejtezik itt hogy csak úgy tovább álljak...
Off:-Na ne már!Arról nem volt szó hogy cipekedni is kell... (beszéd)
...na,azt várhatja szerencsétlen,majd rájön hogy hiba volt... (ki nem mondott gondolatok)
-
Kara
-Sehová, meló is van a világon!-Egy pékségben gürizek éjjel és utálom mert hiába sikálom magam utána mindig marad valahol liszt rajtam vagy a ruhámon vagy akárhol...nem pont ezért jöttem ide mivel elfogyott a pénzem vagy alig van muszáj dolgozni. Fogalmam sincs mikor aludtam ki normálisan magam. Most a törzshelyen vagyok a legújabb cimboráimmal. Inkább eszek, az ivást ráhagyom a többiekre. Ma éjjel még dolgoznom kell.
-Ha választanom kellene pékség, egész éjjel dagasztok meg csapkodom és nyújtom a tésztám, vagy goblinokat hajkurászok, és kardélre hányok, és egy csodaalmát keresek mindenképp az utóbbi!-Vigyorgok mint a tejbetök.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Quator-K-pei/dwarf-cleric2_w460_h580.jpg)
Thorrik Balderk
*A Vén Medvében jól főznek és igencsak törpnek való, erős a sörük. Így a kiadós vacsorán gyorsan átrágta magát Thorrik és az előtte lévő korsó is félig üres már... bár nem mondható borúlátónak a törp, azért a söröskorsók nem szoktak félig tele lenni. Ezen mélázva, szórakozottan kapargatja pipája belsejét. ... Mondjuk nagy pipásnak sem mondható, inkább csak kaparászik, meg tömköd, mintsem valóban szívná is.
A társai az elmúlt napokban megszerzett információkat szedik sorba és latolgatják mit tegyenek, amikor megüti a pap fülét a kardélre hányás és hasonló csúfságok.*
- Nono! Kara Kisasszony, ne legyünk elhamarkodottak! Bár a goblin fajzatok igen aljas népek, mégse lenne helyén való, ha nem adnánk nekik alkalmat, hogy szedjék a sátorfájukat.
*Dörmögi rekedtes hangján Thorrik. Majd a frissen tömött pipáját egy parázsló pálcikával meggyújtva nagyot pöfékel.*
- Egyébként igazad van Daergel Úrfi. Engem a Citadella és a benne lakozó rejtély foglalkoztat leginkább. Mindenképpen elmegyek és megnézem magamnak. A goblinok - mint mondtuk - megkeserítik a környék életét, így őket is távozásra kellene bírni. Fussanak vissza az odúikba, ahonnan jöttek. ... Azonban ne feledjük! Nem csak személyes kíváncsiságunk, vagy épp bírvágyunk szólít minket! A városból mások is elindultak szerencsét próbálni a romvárossal és nem tértek vissza. Egy aggódó nagyszülőnek is segíthetünk - ha sikerrel járunk -, aki visszavárja unokáit.
*Ereget néhány füstkarikát, míg kis szünetet tart a beszédben. Láthatóan még egyszer átgondolja, amit eddig tudnak, majd végül bólint, csak úgy magának.*
- Azt mondom, holnap menjünk el a romokhoz és nézzünk körül. Nem hiszem, hogy máris be kellene hatolnunk, de naprakész információkat csak saját kezűleg tudunk szerezni a környékről és a helyzet súlyosságáról.
-
(http://i.imgur.com/sdKSFWH.png)
Ezüstholdi Elora, a Félvér Lovag
Nem olyan rég csatlakoztam egy kisebb – háromfős – társasághoz. Igen színes kis csapatnak tűnt, talán ezért hagytam fel magányos kóborlásommal és tartottam velük, hogy közösen érjük el az Oakhurst nevet viselő városkát. Nem tudom kit mi vonzott ide pontosan, de a Fénytelen Citadella rejtélye valóban izgalmas kihívásnak ígérkezik, ha úgy döntünk, hogy utánajárunk a vele kapcsolatos legendáknak. Ezen tűnődöm, miközben a Vén Medve nevű fogadó vendégszeretetét és ízeit élvezzük. Sokfelé jártam már, így a város fekvése bár figyelmem elé került, nem időztem túl sokat rajta a stratégiailag fontosabb pontjain túl… és eddig jutok, mikor a kis Gnóm kér szót, én pedig teljes mértékben odafigyelek!
Éppen válaszolnék, de az Embernek sietősebb, érthető is, hiszen rövid életűek, ahogyan az Apám is már ösvényének nagy részét bejárta. Hallgatok hát, mert nem illő a másik szavába vágni, így végül még a Törpe is előbb kerül sorra mint én, de ezt egyáltalán nem bánom. Így egyszerre tudok minden felvetésre, kérdésre vagy kérésre válaszolni. Addig is meg biztosra veszem, hogy szóvá tehetem a gondolataimat, megigazítok egy eltévedt hajtincset és szelíd mosollyal arcomon pillantok körbe ezen a kis csapaton. Egyesével, mindenkin, balról-jobbra, míg végül próbálom őket egyként megszólítani:
/Közös/ Mélyen-tisztelt Társaim! – szólítom meg őket, majd folytatom, mikor érzem a figyelmük az enyém – Nem zárkózom el, hogy felfedjük az Igazságot, a történetek mögött. – szólok elfekre jellemző szépséges hangon, mely kevés örökségeim egyike – Útközben pedig lehetőségünk lesz arra is, hogy talán kicsit jobban megismerjük egymást! – említem meg, majd biccentek a Törpe felé – Az Információszerzés egy kiváló lépés, elsőnek pedig egyenesen tökéletes! – így számtalan veszélyt kerülhetünk el.
-
A vacsora, és némi ital elfogyasztása után, a törpe pipájának fel-felszálló füstjében a társaság kényelmesen elmélázik, és tanakodik a megszerzett információkról. Sok érdekességről hallottatok, amelyek talán összefüggenek, talán nem. Mindenesetre néhány dolog homályos, és kevésbé megfogható, de sok információ a romokhoz vezet, így végül mindenki azt tartja a legcélravezetőbbnek, ha magatok is megtekintitek az említett építményt. Ezt meg is beszélitek, mindenki helyesel. Majd nem lévén több megbeszélnivaló, és mivel mindenki elálmosodik kissé a fogyasztás után, úgy határoztok, hogy elteszitek magatokat másnapra, és aludni tér mindenki a szobájába. Holnap, új nap lesz, és új lehetőségekkel kecsegtet.
Az éjszaka mindenkinek nyugalmasan telik, és reggel mindenki kipihenten kel. Lent találkoztok ismét a fogadó kantinjában, ahol a fogadós kiadós reggelivel örvendezteti meg a társaságot, majd rövid útbaigazítást ad:
- Hm. Magam még nem jártam ennél a citadellánál, de mindenki azt beszéli, hogy a romok kint vannak valahol az Öregút mentén, amit ma már senki nem használ. Ha kimentek a város határáig, ott már látni fogjátok a dudvával benőtt utat. Szerintem ha pár mérföldet mentek az úton délnek, ott lesznek valahol a romok.
Mondja Garon.
Reggeli után összeszeditek a szükséges holmitokat, és elindultok. A város határában csakhamar ráleltek arra az egykor széles, de mára gazos és elhagyatott útra, amelyet Öregút néven emlegetnek. A dudvával benőtt út sziklás dombok között kanyarog, mellette öreg tölgyfák állnak, és 3 elhagyatott tanyaház mellett is elmentek. Az úton utazóval nem találkoztok. Már vagy 3 órája mentek, amikor déltájban egy hosszan elnyúló szakadék kezdi kísérni az utat, vagy úgy is mondhatjuk, hogy az út egy messzi távolba elnyúló szakadék mellett megy el. A szakadék valójában egy 10-12 méter széles "repedés" az föld mentén, igen mélybe nyúlóan, hogy az alját nem is látni. A szakadék másik oldalán hasonló dimbes-dombos terület látható. Ahogy haladtok a szakadék mellett, egyszer csak arra lesztek figyelmesek, hogy a szakadék valamelyest kiszélesedik, és régi törött díszes oszlopok állnak ki a földből a szakadék mindkét oldalán.
/Kérek mindenkitől dobni egy Észlelés próbát - képzetleneknek is - , de lehet alkalmazni más szakértelmet is, aki akar./
-
Valamennyien észrevesztek néhány furcsaságot: a szakadék egy széles pontján láttok egy kötelet, amely egy közeli oszlophoz van csomózva, és lefelé vezet a szakadékba, majd eltűnik a feneketlennek tűnő sötétben. Azt is látjátok, hogy egyes oszlopokon oda nem illő piros betűkkel szavak vannak felfestve.
A törpe és a gnóm azt is észleli, hogy az oszlopok között több tábortűz nyoma is fellelhető, amelyet mesterségesen széttúrtak. Glim azt is el tudja olvasni, hogy mi van az oszlopokon, mert goblin nyelven van: figyelmeztető, babonás feliratok, amelyek az illetéktelen behatolókat célozzák távoltartani. Ti ketten azt is is látjátok, hogy a kötél mellett falba vésett kapaszkodók is vezetnek lefele.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
A következő nap reggelén mindenki összekészíti a holmiját és a fogadós készséges útbaigazítása után nekiindulnak a város határának. Igen hamar megtalálják a gazzal benőtt öreg utat,melyen elindulva valóban egy teremtett lélekkel sem találkoznak haladás közben. Az elhagyatott tanyaházakat sajnálkozva nézi bandukolás közben,az új út építése,ami fejlődésnek tekinthető nem mindenkinek hozott jó sorsfordulatot... A séta kezd hosszúra nyúlni és egyben unalmassá is mivel semmilyen esemény nem történik,így a gnóm saját maga...na és természetesen útitársai szórakoztatására is,kezdi sorolni az útjukba eső növények és virágok neveit... hozzáfűzve esetleges jótékony,vagy éppen kártékony hatásukat...már ha van nekik olyan. Olykor olyan dolgokat is megemlít amik esetleg a két leányzót is érdekelheti,hogy ne csak száraz növényhatározást halljanak... mint például...
"és ez a kék virágot hozó,vastag szárú növénynek a szárát a falusi leányok össze szokták zúzni mozsárba,majd néhány napig alkoholba áztatják...aztán máris egyfajta,nagyon kellemes természetes illatszerként lehet használni.Próbáld csak ki húgocskám, ha az újaid közt összemorzsolod érezheted is az illatát..." vagy "... ímhol látjátok azt a tövises cserjét?Ha a leveleit ősszel begyűjtik nagyon jó festék készíthető belőle,amivel a haj színét lehet a barna árnyalataitól a feketéig beszínezni, attól függően, milyen erős koncentrátumot főznek belőle..."
és hasonlók.
A nap már magasan jár,közelíti a zenitet is amikor először csak egy sötét vonalra lesznek figyelmesek a tájban,aztán közelebb érve ahhoz láthatóvá válik egy hosszan elnyúló,kanyargó mély hasadék az út mellett. Glim először próbál találgatni hogy vajon mi hozhatta létre ezt a nagyon hosszú szakadékot,de a negyedik-ötödik teória után ráun. Magában a gigantikus földrengést teszi meg a nyertesnek és ezzel le is zárja a saját gondolatmenetét. Akkor már kicsit izgatottabb lesz amikor néhány oszlopot vesznek észre a hasadék szélén,amihez egy közél van erősítve.A sziklába kapart kapaszkodók arra utalnak hogy nem csak a kötél tulajdonosa próbálkozott a lejutással a hasadék aljára. Miközben szemügyre veszik a környéket néhány tábortűz nyomát is felfedezik és nézelődés közben látja meg a gnóm az oszlopokra festett kusza ákombákomokat.Ennek láttán hangosan felhorkant:
-Ehhh,jó eséllyel megtaláltuk a korcs goblinok táborhelyét és talán alant a hasadékban a kotorékaikat is...az ákombákomokkal próbálják a babonás népeket távol tartani...és bár csodálkozom hogy egyáltalán akadt köztük olyan aki ismeri a betűvetést,arra már nem futotta a csökevényes eszükből hogy közös nyelven írják...ki fia-borja értené a goblin nyelvet az egyszerű utazók közül? De mit is várhatnánk tőlük??? Az a kérdés hogy akarunk e velük foglalkozni,vagy keressük tovább a romokat? Az viszont nem biztos hogy bölcs dolog lenne,ha hagynánk hogy a hátunkba küldjenek pár nyilat amint észrevették hogy erre jártunk...
Hagy időt mindenkinek a nézelődésre,ő maga közben fokozottan figyeli a környéket az esetlegesen közelben ólálkodó goblin felderítők miatt.
-
Kara:
Nehezen sikerült korán felkelni, korán nem szokásom. Még csak nem is sikerült félig aludni kicsit, mert szekerünk nincs. Marad a gyaloglás, nagyon sokáig. Tettem el némi élelmet leginkább nehezen romlandó gyümölcsöt, sajtot, szárított, húst, kenyeret vizet. Enni is kell és ki tudja mikor találkozunk legközelebb értelmes lényekkel a goblinok tanyázta földön. Nagyon sokáig semmi nem történik csak ballagunk és ballagunk, a gazosban. Meglátom én is a hasadékot, de a nálam sokkal okosabb Glimre bízom a találgatást, inkább a kötelet veszem szemügyre milyen régi, foszlott, meg lehet hogy már rég ki is másztak. Ki tudja? A fejem csóválom a goblin kotorék és babonás feliratok, amiket én el se tudok olvasni, ez jó vagy nem még nem döntöttem el szerintem mindegy. Nem gond ha össze kell koszolni magam, természetesen a munkámmal is jár. Leülök a hasadék szélére. Átnyújtok, kevés kenyeret almát szárított húst Glimnek.
-Éhesen nem lehet gondolkodni!Nem vagyok a tudományok doktora, de azt még én is tudom, hogy ha valamikor régebben lett volna nagyobb árvíz földrengés, ami ezt okozta volna.-Most a hasadék felé mutatok.
-Arról még évekig beszéltek volna a faluban, de az is lehet, hogy mi nem kérdeztünk rá? Igaz útba esik ez, a fogadós bizonyára említette volna. Ha nem találnák meg még ma, három négy óránként váltanánk egymást őrségben. De ne itt, ijesztő ez a hely!
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Quator-K-pei/dwarf-cleric2_w460_h580.jpg)
Thorrik Balderk
*Az este csendesen telik és reggel a korai kelés sem okoz gondot a törpének. Amúgy is koránkelő típus. Ébredés és mosdás után imát mond és kéri Moradint, hogy mutasson utat és védje a társaságukat a veszélyesnek ígérkező kalandok során.
Némi útravalót maga is kér a fogadóstól, de nem ül neki reggelizni, majd az út közben úgyis megállnak itt-ott és akkor elfogyasztja az elemózsiát.
Maga az út csendes és elhagyatott. Kis szomorúságot sugároznak a mellette elszórt, mára elhagyatott tanyák. Mégis jókedvűen talpal a csapatta Thorrik. A beszélgetésbe, pontosabban Daergel monológjaiba nem szól bele, csak bajsza alatt el-elmosolyodik a gnómok legendás beszélőkéjét hallgatva.
A hasadékot elérve viszont hamar megkomolyodik és szúrós szemmel vizslatja a környéket, valamint az alant lévő részeket egyaránt. Az biztos, hogy ha a hasadék maga természetes is lenne valahogy, az oszlopok és a lenti rész épített örökség. A lelógó magányos kötélből és a mellette sorjázó, sziklába vájt kapaszkodókból ő messzebb menő következtetéseket is levon, amit dörmögve társaival is megoszt.*
- Amondó vagyok, hogy a kötelet nem a goblinok használják. Ők inkább a falba vájt kapaszkodókért lehetnek felelősek. Van egy érzésem, hogy a kötelet az eltűnt kalandozócsapat kötözte a sziklához és azon ereszkedtek le. ... Mivel még mindig itt van, lehet nem itt jöttek fel, vagy még mindig lent vannak... valahol.
*Daergel szavaira elgondolkodva beletúr szakállába.*
- Daergel Úrfi, ha jól értem te érted a goblinok nyelvét. Beszélni is tudsz velük? ... Megmondom mire gondoltam. Ha már információért jöttünk ide ki, akkor találnunk kellene egy kóbor goblint, akit kikérdezhetünk. Így többet tudnánk meg a történtekről, a goblinok jelenlegi hollétéről és talán a rejtélyes Citadelláról is.
*Ismét körbenéz a környéken, majd egy hosszú pillanatig a hasadék mélyét fürkészi.*
- Az mondjuk elég furcsa, hogy a goblin egy igen szapora és izgága népség és mégse látunk mozgást sem odalent, sem a környéken. Vajon hova lettek? Vagy ha itt vannak, vajon miért nem támadtak még meg minket? Hiszen csak négy bámészkodó vagyunk.
-
(http://i.imgur.com/sdKSFWH.png)
Ezüstholdi Elora, a Félvér Lovag
A gondolataim leginkább apám körül forognak, hogy merre jár, hol lehet, de mikor elszakadok a szívemet mardosó hiányától a színes kis társaságot fürkészem, hogy talán apróságokból jobban megismerjem őket. Látom, hogy mindegyiküket az itteni rejtély foglalkoztatja, jobban elmerültek benne, mint jómagam és talán ennek is így kell lennie. Lovagként úgy érzem a feladatom ebben a csapatban az, ami nap nap után erőd ad felkelni: megvédjem a gyengéket! Olykor a pajzsommal, máskor szavakkal, mikor épp melyik a helyénvaló.
Lenézek az üres tányéromra, majd megiszom az utolsó korty italomat is, hogy aztán elbúcsúzzam, lepihenjek. Álomszerű merengés ez, örökség mindkét vértől, ahogy apám mondta, szépségem akkor mutatkozik meg igazán, mikor békésen alszom. Azt hiszem, hogy ez játékos civódás volt a részéről, de elértettem és jót nevettünk. Kellemes emlék ez, olyan, amire szívesen emlékszem vissza. Talán az új társaimmal is átélhetek néhány hasonlót, amire később ily örömmel fogok emlékezni.
Mielőtt lefeküdnék, még kisétálok Ezüstsörényhez és ellenőrzöm barátomnak mindene megvan, amire csak szüksége lehet. Gyengéden érintem meg, megölelem és felmegyek, hogy magam is lepihenek. Nem emlékszem, hogy álmodtam e, vagy csak azt álmodtam, hogy álmodom, de reggelre minden oly homályos, hogy elengedtem és inkább a finom reggelire koncentráltam azután, hogy köszöntöttem a többieket. Az étkezést követően még Garontól némi útbaigazítást is kaptunk, melyet köszönettel fogadtunk, akárcsak a finom étkeket.
Reggeli után mindenki maga módján készült fel az útra, jómagam mindössze az utazózsákomat vettem magamhoz, amit rövidesen fel is csatoltam a nyereg mellé, hogy aztán kivezetve a lovat az istállóból, odakint várakozzam a többiekre. Végül együtt indultunk neki az Öregútnak, mely alatt elég csendesek voltunk egészen addig, míg el nem értünk a szakadékhoz. Díszes oszlopok azok, amik felkeltik az érdeklődésünket, el is indul a találgatás, de én még nem nyilatkozom, nem tudom sem megcáfolni, sem megerősíteni. Leszállok a lóról, majd:
Nézem a kötelet, az állapotát, a csomót magát, hogy mennyire tűnik profi munkának. Ez utóbbit puszta kíváncsiságból, láttam már párat, de magam annyira nem vagyok mestere ezeknek. Aztán a feliratra fordul a figyelmem, mert elég sok nyelvet megtanultam, de ez végül ismeretlennek tetszik, így kíváncsian várom, hogy ki az, aki felismeri, és esetleg megosztja, mit rejt az írás. Rövid időn belül kiderül, hogy ez bizony goblin nyelv és a felirat is elég egyszerű, melyet mosolyogva fogadok, ahogy a magyarázatul szolgáló szavakat is.
Ezután azt veszem észre, hogy kissé megfeszül, így a pajzsomat felemelve biztosítok némi védelmet a csapat azon tagjaival akik láthatóan több részletet vettek észre mint jómagam. Ez picit bosszantó, de semmi olyan, amit ne engednék el szívdobbanásnyi idő után. A többiekre bízom a döntést, kövessük e őket vagy másfelé, a romok irányába indulunk. Azt, hogy itt lepihenjünk, furcsának találom alig három óra séta után, de ha a többség így dönt, akkor ezt is támogatom! Ám mielőtt erről döntenének, még itt van a törp pap elmélete a kötélről, és ismeretei a goblinokról, amire azért odafigyelek az őrködés mellett.
Úgy vélem, hogy jobb az elővigyázatosság, így minden érzékemmel a környezetünket figyelem, hogy az esetleges veszélyre időben reagálhassak!
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Megvárja a többiek észrevételeit,válaszát...addig ő maga is a hasadék szélére óvakodik és elővigyázatosa letekint.
-Hát,kishölgy...egy gyors ebéd senkinek nem lehet ellenére,a korgó gyomrot messziről meg lehet hallani.Óóóó...korszakokkal korábbra értettem a történéseket,kötve hiszem hogy bármely rövid életű emlékezne ilyesmire a környékről.-ha nincs ellenvetés ő is gyorsan elmajszol egy kis száraz élelmet.
-Törp uram,olvasom is és beszélem is...már amennyire beszédnek lehet nevezni a goblinok karattyolását...ha kerít egyet beszélhetek vele.Bár fene mód utálom a fajtájukat.Nem tudom hogy hol bukkanhatunk egy elkódorgott "báránykára" de a goblinok egy ritka lusta csürhe, a nappalokat általában henyéléssel töltik és inkább este aktívak... Ha úgy véli jónak akár odalent is szétnézhetünk hátha bele botlunk egy kis zöld átokfajzatba...és lehet még az eltűntekről is megtudunk valamit...
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Quator-K-pei/dwarf-cleric2_w460_h580.jpg)
Thorrik Balderk
*Pár pillanatig még méregeti a lenti mélységet és a kötelet a pap. Nem szereti a hirtelen ötleteket, de az sokat nyom a latban számára, hogy esélyük lehet megtalálni az eltűnt testvérpárt.*
-Ha a kötél elbír minket, akkor amondó vagyok, hogy menjünk le. Nézzünk szét odalent, hátha találunk valamit, ami segít dönteni a további keresésről. Akár az eltűnt csapatra utaló jeleket, nyomokat, akár nappalra behúzódott goblinokat. ... Ha az utóbbiakba botlunk ne feledjük, kihallgatható foglyok kellenek és nem egy rakás halott goblin!
*Amennyiben a többiek is egyet értenek és megpróbálkozik a társaság a lejutással, akkor a törpe előre engedi a ruganyosabb és könnyebb csapattársakat, hogy ne előttük szakadjon le a kötéllel jómaga. Ha mindenki lejutott és elment a kötél alól, csak akkor ereszkedik le Thorrik is.*
-
(http://i.imgur.com/sdKSFWH.png)
Ezüstholdi Elora, a Félvér Lovag
Jómagam türelmesen megvárom, amíg mindenki étkezik vagy akár enged a természet hívó szavának, s csak utána veszek magamhoz pár falatot és néhány korty vizet, hogy aztán megint éberen óvhassam e különös társaság tagjait. Nem tudom gondolnak e arra, hogy ez a félvér, hogy lett pont lovag és akadnak e előítéleteik, de az együtt töltött rövid idő alatt sosem éreztették azt, hogy kevesebb lennék a származásom okán. Talán ezért is maradtam részben mellettük, mert üdítő változatosságot jelentett ebben a megvetéssel teli világban.
Sokat megtudtam az utazótársaimról és ha kérdeztek őszintén válaszoltam kíváncsiságukra, de általában csendes és szűkszavú vagyok, inkább jó hallgatóságként ismerhettek meg. Most is ez történik, hogy ők beszélgetnek én pedig szótlanul figyelek. Egyrészt azért sem emelek szót, mert egyetértek az észrevételekkel, másrészt meg nem ismerem még annyira a goblinok szokásait, hogy érdemben hozzá tudjak tenni az eddigi tényekhez. Egyetlen pillanat amikor némi fészkelődést tapasztalhatnak felőlem, az amikor elhangzik a használjuk a kötelet.
Elpillantottam Ezüstsörény felé, akit nem szeretnék itt hagyni, de a társaimat sem engedném el, le egyedül, hiszen ki tudja mi vár rájuk odalent. S tanácstalanságom okán fészkelődtem, de mivel a döntés nem végleges még, így hagyom, hogy a dolog teljesen kiforrjon. Amennyiben végül mégis a leereszkedés mellett döntenének, akkor hangot adok kételyemnek és aggodalmamnak, miszerint:
/Közös/ Nem szívesen hagynám magára bizonytalan ideig Ezüstsörényt. Illetve bár a kötél egy ideje itt lehet, tartok attól, ha elvágják, hogyan jutunk vissza. – említem meg ezeket szelíden – Ellenben ha mindenképp le szeretnénk menni, akár egy kis időre is, úgy előtte ellenőrizzük, hogy a kötél elbír e minket. – megrángatni, illetve aki elsőnek esetleg használja, az lefelé haladva vizsgálja meg, hogy valóban elbírja egy törpe és egy lovag súlyát.
-
-Sajnálom, de nem a félelem irányít hanem az, bár a kötelünk erős ez tény de ha senki nem marad fenn hogy vigyázzon a lent levőkre inkább le sem megyek. Egyet értek Elorával nem tudjuk mi vár ránk odalent, sőt nem tűnik túl biztonságosnak ez a mély árok. Például ránk is omolhat és akkor hoppá! -Mind eközben morzsolgatom a földet a szakadás, és a fejem csóválom.
-Nagyon laza, ha elkezdünk mászni lefelé azt ajánlom hogy a izééé...a fürgébbek? Igen! Szóval igen aki jól tud mászni le fel, és elég gyors, illetve, először csak keveset mászni aztán kicsivel többet. Na jó én magamra gondoltam! Ez van! Lovagolni nem tudok, szép jószágok meg minden csak nem értek hozzájuk de a mászás, úszás, ugrás a megy! -Nem fogom itt kerülgetni a forró kását, mert első jó modor meg a mittudomén...rongyrázás!
-Ja és a másik, mindenképpen kell ide fel valaki ha tetszik ha nem. Ebben is egyet értünk, mert mi van ha idetéved egy kósza goblin és elvágja azt a kötelet, vagy legalább megpróbálja. Ahhoz meg hogy mindenkit ki lehessen rántani, lentről, már ne is haragudjanak de minimum három igásló kellene! Ha nem négy! -Most lehet, hogy ki leszek nyírva vagy örök haragot esküdnek. De később majd belátják igazam van.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Quator-K-pei/dwarf-cleric2_w460_h580.jpg)
Thorrik Balderk
*Türelmesen hallgatja a hölgyek ellenvéleményét. Végül bólint, de ő maga eltökélte, hogy ha mód van rá tesz egy próbát a lenti kutatással is. A lehetőség, hogy talán megmentheti az előttük itt járt csapat tagjait, túl kecsegtető ahhoz, hogy kihagyja és utólag bánkódjon, hogy meg se próbálta.*
- Rendben hölgyeim. Kérem maradjanak itt fent, én megpróbálok leereszkedni a kötélen és szétnézek, hátha találok lent valami értékelhető nyomot vagy hasonlót.
*Ezzel pajzsát hátára veti, eligazgatja a felszereléseit és megmarkolja a kötelet. Néhányat ránt rajta és kicsit kétkedve néz a mélybe. No nem a döntése helyességében kételkedik, hanem a saját ügyességében. A törpék nem a mutatványaikról híresek. ... Bárcsak minden földszintes lenne a világban...*
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Glim is meghallgatja az ellenérveket és részben egyet is ért vele.A törp mondandója után ő maga is a hasadék széléhez lép:
- Van igazság abban amit mondtok húgocskáim, az óriási paripát semmiképpen nem tudnánk levinni és egyedül fent hagyni sem kockázatmentes... a goblinok lényegében mindenevők. Én törpurammal tartok, hamarosan visszatérünk.
Ha két átlagos kisasszonyka lenne most itt, azokat nem hagyná kettecskén idefent... azonban ezek ketten jócskán nem átlagos asszonyszemélyek. Kalandozók között nem találni olyat. Így a törp után ő maga is a kötelet megragadva leereszkedik a mélységbe.
-
Kara:
Odaülök a hasadék szélére, és továbbra is a fejem csóválom. Csak a saját kötelemben bízom hiába tűnik erősnek ez a lelógós. A véleményem csak azután fejtem ki miután már a két hullajelölt lement.
-Marhák!-Tipikus magamutogató férfiak, lényegtelen milyen származásúak. Inkább vigyázok nehogy egy jöjjön egy goblin és el akarná vágni a kötelet. Elorához fordulok igyekszem a a legszebb hangom elővenni de igen nehézkes. Előtte kénytelen vagyok kissé megköszörülni a torkom, nehogy kiabáljak.
-Hölgyem, esetleg ha hozna a faluból néhány igáslovat könnyíthetnénk a lova terhén nem gondolja? Gyorsabban is megjárná mint gyalog lassan. Én addig itt maradok nem megyek le egyáltalán nincs szándékomban.
-
Thorrik és Glim:
Végül úgy határoztok, hogy lemásztok a kötélen, kipuhatolni, hogy mi van lent, esetleg nyomra akadva. Ezalatt a két hölgy inkább fent várakozik. Nekiveselkedtek hát. Előbb a törpe, majd a gnóm indul le a kötélen. A kötél amúgy erős, kézre esik, sőt észreveszitek, hogy szakaszonként nagyobb csomók is segítik a mászást, sőt könnyítik a dolgot a falba vájt kapaszkodók is. Így hát minden különösebb képzettség nélkül könnyűszerrel le tudtok mászni. Jó tíz métert mentek lefelé. Ami fentről vaksötétnek tűnt, az lent csak szürkés homály, a szemetek hamar szokja a sötétet, és némi fény is jön még fentről. A kötél egy kb. öt méterszer öt méteres placc felett végződik, azon landoltok. Úgy tűnik ez valami nagyobb lépcsőféleség teteje, pihenője lehet, mert nagy fokokban folytatódik lefele. Ez az egész úgy tűnik, mint valami hatalmas barlang lenne. A placcról látszik valamennyire szemközt a barlang fala, míg lefele - ahova a lépcső tart - tornyokat, falakat láttok kikandikálni a fekete semmiből, mintha egy hatalmas épület süllyedt volna itt el. Ami még feltűnik: egy állat, talán őz félig lerágott csontváza hever Tőletek pár méterre. De vajon mi ehetett belőle? És ekkor kaparó zaj üti meg a fületek, majd két vöröslőszempár villan fel valahonnan a sarokból....
-
(http://i.imgur.com/sdKSFWH.png)
Ezüstholdi Elora, a Félvér Lovag
Nem megyek túl közel a hasadék széléhez, kevesebbért is vesztek már oda bátor kalandozók. Úgy két méterre tőle megállok és a fiatal hölgyre pillantok, aki hangot ad nem tetszésének.
/Közös/ Igen érdekes meglátás. Esetleg megosztaná velem, hogy miképp jutott erre a következtetésre? – érdeklődőm őszinte kíváncsisággal
Addig is kezemet a kardom közelében tartom, elvégre éppen most csökkent felére a csapatunk létszáma és amennyi tapasztalatom van úgy az ellen nem magányosan érkezik, ha úgy döntenek ezen pillanatot választják a rajtaütésre.
/Közös/ Nem kívánom magára hagyni sem Önt, sem a kötelet, melyen két társunk visszajutása múlik. Amikor visszatértek akkor felvetheti nekik és amennyiben valóban szükségesnek ítéli a kis társaságunk, úgy megbeszéljük a részleteit is.
Azonban egyelőre türelmesen várom, hogy a társaink visszatérjenek, vagy adott esetben mégis utánuk ereszkedjek.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Quator-K-pei/dwarf-cleric2_w460_h580.jpg)
Thorrik Balderk
*Bár nem mondja hangosan, de Thorrik örül, hogy Daergel is vele tart. Csupán egy bólintással mond köszönetet a gnómnak.
Odalent először körbe fordul, majd leveszi hátáról a pajzsát és baljába fogja. Bár talán vakmerőség volt lemászni, de nem kísérti a szerencséjüket a kelleténél jobban. Kalapácsát is készenlétbe helyezi, de egyelőre nem kapja kézbe, hogy az esetleges lent lévők ne véljék támadó szándéknak.
Pár perc nézelődés és körbejárás után kirajzolódik a mélybe süllyedt, vagy éppen mélybe épített épületegyüttes alattuk. A törpe igyekszik megbecsülni az épületek korát, illetve egykori rendeltetését.
Kisvártatva mindketten arra lesznek figyelmesek, hogy valakik (vagy valamik) motoszkálnak a félhomályban körülöttük. Nemsokára két vöröslő szempár is felvillan.
Thorrik kezét kissé eltartja a kalapácsától, de pajzsát nem ereszti le. Szemmel tartva a két szempárat, odaszól a gnómnak, közös nyelven.*
- Daergel Úrfi, próbáljunk meg beszélni a két szempár tulajdonosaival. Először próbálkozom a közössel, ha azt nem, akkor talán a goblint értik.
*Ezután - továbbra is tartva a távolságot - int a két alaknak és nyugodt hangon megszólítja őket.*
- Üdvözletem! Kutatók vagyunk. Mondják, önökben kit tisztelhetünk?
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
A kötélen ereszkedés elég izgalmasnak tűnik,bár Glim természetadta ügyessége elegendőnek bizonyult mindezidáig az egyszerűbb kötelek megmászásához.Ennek fényében szokásához híven leérkezésig ismét fecserészéssel múlatja az időt.
Lefele haladva erősen kezd sötétedni,mire el is gondolkozik hogy leérve majd valami fényt kell kreáljon...azonban a padlózatot elérve
annyira nem tűnik vészesnek a helyzet.Minimális fény leér odafentről is a gnóm tökéletesen lát mindent odalent....egyenlőre.
Mivel a törpök is látnak a sötétben egyenlőre nem szükséges a fény.
Elereszti a kötelet amint talpa talajt ér,körbenézve látja hogy társa mindenre felkészülve a pajzsát készenlétben tartva vizslatja a területet.Ő is merő óvatosságból leakasztja övéről a buzogányát,de egyenlőre köpenye takarásában tartja.Rögtön nyugtázza is hogy nem árt az óvatosság,amint észreveszi a félig elfogyasztott állat tetemet...vagy valamilyen vadállat lakozik idelent,vagy a goblinok
voltak lusták felfalni az egész dögöt.
-Nos,ez a tetem nem sok jót sejtet...remélem nem egy óriás barlangi medvét találunk.Hm,...bár azok nem hiszem hogy szeretnek kötélen ősi romokba lemászni.Talán valóban megtaláltuk a goblinok fészkét...tőlük kitelik hogy napokig rájárnak egy-egy ételforrásra...még ha az már gyomorforgatóan bűzlik is....-és bár szagot még nem érez,azért fintorog egy kicsit hozzá.
A motoszkálás az ő fülét is megüti,miután Thorrik szól neki,fedezi fel szintén a vörös szempárokat.Mivel nagyon a látótávolság szélén vannak csak erősen meresztgeti a szemét irányukba,várva hogy előrébb lépjenek és láthatóvá váljanak...vajon kik-mik lehetnek?
Minden esetre a törp kérésére hagyja hogy Ő beszéljen,de felkészül hogy ha kell akkor goblin nyelven is elismételje...
-
Magam is eltávolodom lejárattól igaz így semmit se lehet hallani de mégsem szakad be.
-Melyikre gondol? A marhákra? Mondhattam volna mást is. Idiótákat például. Azért hívtam őket annak mert, ahogy azt előbb is hallhatta kifejtettem a véleményem. Lehet, nem voltam teljesen világos. Hiszen egy törp nem kövér de igen súlyos elérheti még egy felnőtt ember méretét is. Ja és a kötél! Nem bízom, egy idegen kötélben, csak a sajátomban. Ez vastag és erős, és ki tudja lehet ami épp lelóg csak fenn tűnik biztonságosnak, lent meg már agyon van szakadva. Javasolnám tehát, hogy ha később mi is lemásznánk használjuk az enyémet. Tökéletesen biztonságos.
-
(http://i.imgur.com/sdKSFWH.png)
Ezüstholdi Elora, a Félvér Lovag
/Közös/ Valóban, mondhatott volna. – értek egyet, majd csak szelíd mosollyal tagadólag ingatom a fejem – Egy törpe sokkal nehezebb, mint egy átlagos ember, de igazából ez lényegtelen, mert a kötél elég erős. Ellenőriztük és úgy tűnik, hogy épségben le is értek. Nem hallottunk sikolyokat vagy ordibálásokat melyek az ellenkezőjét bizonyították volna. Ugyanakkor az óvatosság tökéletesen érthető és adott esetben még egy új kötél használata sem tűnik elvetendő ötletnek.
Egyelőre azonban az egyetlen társunk mindössze a türelmes várakozás…
-
Thorrik és Glim:
Ahogy meghalljátok a neszezést, meglátjátok a vöröslő szemeket, nyomban odafordultok, és testetek természetes harckészültségbe feszül. Bár a törpe megpróbálkozik a kapcsolatfelvétellel, azonban kérdésére válasz nem érkezik. Ehelyett a sötétből előlép két megtermett, kutyanagyságú patkány, szimatolva, majd sziszegve és vicsorogva. Kis kivárás után rátok is rontanak.
Elora és Kara:
Beszélgettek és várakoztok, míg társaitok már lent vannak a mélységben. Egy ideig semmi nem történik, csak tippelitek, hogy leérhettek épségben, majd egy pár perc múlva Thorrik hangját, majd hirtelen kaparó, sziszegő hangot hallotok meg lentről.
-
Várni, várni, hogy végre történjen már végre valami. Nem tartozik jellemeim táborába. Inkább csak haloványan erősíti azt. Kínomban nem tudom mit tudnék csinálni, szétvet az unalom. Először kitaláltam ha mégis jönnének nappal a goblinfattyak, azt fogom nekik elvetemült arccal és karddal hadonászva kiabálva hogyha nem tűnnek el, a testem lévő sárkány életre kel elkapja őket. Kinyírja őket mind egy szálig, tüzet okádva. De ez a gondolat kb 5 percig tartott, mert rájöttem nem értem a nyelvüket, legfeljebb a létszámukat csökkenteném, de addig is telne az idő. Keveset tudtam meg Elora kisasszonyról hallgatag, féle? Viszont, törp uram már két kupa sör után is "bő beszédessé" válik. Mellette megszólalni, kizárt. Az ember fia, lánya nem is akar, jókedve mindig van.
Már nyitnám a szám, ki ő? Mármint Elora kisasszony, Ha akarna beszélne magáról, Vagy ha nem, ez van.
Ekkor furcsa zajok jönnek lentről. Tehát a beszélgetést egyenlőre elnapolom, pedig tényleg érdekel ki ez a nő. Csak se a hely se az idő nem alkalmas erre.
-Hallotta? Persze, hogy hallotta! Buta kérdés volt. Nem megyek le csak óvatosan kérdezősködöm kicsit.
A hátizsákomból előveszem a jó kis kötelem, keresek egy eléggé masszívnak tűnő fát.
A biztonság kedvéért néhányszor belerúgok. Ezek után kötöm hozzá a kötelem, a másik végét a derekamhoz.Majd négykézlábra ereszkedem még lejjebb, mint egy macska aki éppen egy egeret akar elkapni. Centiről centire óvakodok előre nem kellene, hogy beomoljon alattam ez a hasadék.
-Haaahóóó urak! Nem jönnének kicsit fel, elmondni mi van odalent? Elég durva hangokat hangokat hallottunk. Friss levegő napfény? Mit gondolnak?
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Meresztgetik a szemüket hogy vajon ki vagy mi neszezik,hiszen a törp kérdésére válasz ugyan nem érkezik de aktívabbak lesznek a
zörejek.Pár szívdobbanás után nyilvánvalóvá válik miért nem válaszolnak.Két kutya nagyságú patkány merészkedik elő a szűrt fénybe.
Glim egy hirtelen ötlet hatására leküzdi ösztönös késztetését hogy a köpenye takarásából előrántsa a buzogányát,mert eszébe jutott hogy klánjának tagjai,főleg a régi időkben...amikor még ők is a hegyek gyomrában éltek,gyakran fordultak segítségért vagy információért a mélyben lakó állatokhoz.
Ezért halkan a törp társához szól:
[Szabad cselekvés] -Thorrik uram,támadt egy ötletem...
Majd felidézi hogy annak idején,kölyök korában mit is tanult a nagynénjétől,az állatok beszédéről.Kicsit összehúzza a szemöldökét
a koncentrálás miatt,...ilyenkor mindig biztosra veszi hogy még kancsít is valamelyest ahogy elmélyed a veleszületett képesség előhívásában...bár a nagynénje váltig állította hogy semmi ilyesmi nem történt.
[Egy cselekedet,-Állatok nyelve varázslatszerű képesség] Ahogy a képesség feléled megannyi földalatti állat képe jelenik meg és kavarog az elméjében,még távolról néhány állathang is felhangzik a képzeletében.Az előttük közeledő patkányokra koncentrál,
majd egy pár pillanat múlva már biztosra is veszi hogy meg tudja értetni magát ezekkel az állatokkal.
Távolról és kicsit tompán hallja a csettegést,füttyögést és hasonló hangokat amik elhagyják az ajkait,de elméjében hallja a saját hangját is amint megfogalmazza a mondandóját:
(Nyilván nem lesz ennyire letisztult,a karakter tisztába lesz a helyes nyelvezet használatával)
[Szabad cselekvés]-Várjatok!Nem vagyunk az ellenségeitek!Nem akarjuk elvenni az ennivalótokat,se bántani titeket.Csak szeretnénk a lenti világba tovább menni és beszélgeti veletek!
Mindeközben egyenes háttal néz a patkányokra és semmilyen fenyegető mozdulatot nem tesz feléjük,közben erősen reménykedik
hogy beválik ez a terve.Így nem csak a harcot kerülnék el,de esélyes hogy megtudhatnak valamit a goblinok...és nem utolsó sorban
az eltűnt kalandozók hollétéről.
Ekkor valahonnan fentről, a távolból felhangzik a leányzó hangja...unatkozik vagy aggódik? Sajnos most nincs ideje vissza kiabálni neki,így az állatokra figyel továbbra is.
-
Uatu:
Már egy jóideje baktatsz az Öregúton, fejedben pörögnek a gondolatok. Vajon miféle titokzatos hely lehet ez a Fénytelen Citadella, és ki lehet az az emlegetett druida, akinek a nevét összefüggésbe hozzák a rommal, és az akörüli furcsaságokkal? Ahogy így gondolkozol, egyszer csak embereket látsz meg a távolban. Két nőt látsz, és amellett a furcsa repedés mellett vannak, amely már egy ideje kíséri az utat. Néhány ló is van velük. Az egyik nőp áncélban van, és karba font kézzel tekint lefelé. A másik derekára kötél kötve, amely egy erős fához van rögzítve, épp négykézláb araszol a mélyedés felé, és közben kiabál lefelé valamit.
Kara (és Elora):
Elkurjantod magad, hátha a lentiek megmondanák végre, hogy mi a helyzet. De egyelőre nincs válasz. A szemed sarkából azonban mozgást látsz. Egy szakállas, bozontos hajú, barna ruhás férfi tart felétek a város irányából.
Glim és Thorrik:
Először a törpe próbálkozott szót érteni, az akkor még ismeretlen, sötétből érkezőkkel, de választ nem kapott. Ezután kiderült, hogy a szemek tulajdonosai hatalmas patkányos. Testetek megfeszül, ha esetleg harcra kerül sor, ám Glimnek beugrik egy emlék, és fajának különleges képességét használva, egy mára már alig ismert módszerrel megpróbál szót érteni az állatokkal. A varázslatszerű trükk működik annyiban, hogy a patkányok egy pillanatra megtorpannak. Ám a válasz, nem túl biztató: "Kétlábú mindig bánt, megesz kétlábú, halál, halál!" Körülbelül így tudod magadban lefordítani a nyers állati reakciót, amelyet zabolázatlan gyűlölet, félelem, és éhségérzet érzelmi lökéshullámai kísérnek. Azzal folytatják a támadó mozgást felétek.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Azon elmélkedem, hogy mi köze lehet egy druidának egy ilyen helyhez. Lehet, hogy csak az almákhoz van köze? Esetleg máshoz is? Annak ellenére, hogy saját koromhoz merten viszonylag elég ideje vagyok a mesterem tanítványa. Elvégre életem közel egyharmadát vele töltöttem, annak ellenére sokat nem tudok a druidák titkos életéről. Hallottam olyat, hogy vannak eltévelyedett druidák is, bár elvileg ez nagyon ritka és ők már nem is igazán a természet kegyeltjei, remélem itt nem erről van szó. Ilyen és ehhez hasonló gondoltok járnak a fejemben amikor észre veszem a fához kikötözött lovakat két hölgy társaságában. Megfordul a fejemben, hogy hasra vetem magam, de ha esetleg észre vettek eléggé viccesen mutatna és ráadásul még támadó szándékot is feltételezhetnének, ezert csak megtorpanok, mivel úgy tűnik mintha az egyikük leakarna éppen mászni, azt megvárom. Közben meg végig futtatom az elmémet, hogy ha ez egy csapda milyen varázslatokhoz is nyúlhatok.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
A beszélgetés nem tűnik túl hatásosnak a patkányokkal.Nyilván a goblinok előszeretettel vadásszák és eszik őket,hiszen ezek még nem jelentenek olyan
nagy kihívást a kis zöld korcsoknak.
Buzogányát még mindig nem rántja elő a köpenye alól,de felkészül hogy ha kell,egy gyors mozdulattal indítson támadást a ruhadarab takarásából.Eközben
alkarvédőjét a védekezésre készíti fel.
Mielőtt a mérges jószágok odaérnek még egy próbát kíván tenni,hátha sikeres lesz most:
Szabad cselekvés [beszéd állatokkal] -Várjatok!Mi nem olyan kétlábúak vagyunk,mi nem eszünk benneteket.Mi megöljük azokat a kétlábúakat akik itt lent
élnek és bántanak benneteket,csak segítsetek kicsit.
Csak reméli hogy nem hiába való a beszéd,de rögvest kiderül,ha mégis tovább támadnak a patkányok a alkarvédőjével igyekszik a rárontó állatot félrelökni.
-
Hiába ez így nem fog menni, nem hallanak. Én viszont igen őket, küzdenek valakivel vagy valamivel. Óvatosan visszakúszok oda ahová kikötöttem a kötelem és csak utána látom meg a torzonborz kinézetű barna ruhás fickó. Szép, vagy napszúrást kaptam vagy tényleg ott van. Mindjárt kiderül.
-Héé, ember vigyázzon hová lép, nézzen a lába elé, az a hasadék nagyon széles! A közelében se érdemes mászkálni mert beomlik!-Most kiderül, hogy mint egy dinka kiabáltam a semmibe? Vagy mi a fenéért, de tényleg itt kószál ez az alak.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Amint egyértelművé válik számomra, hogy látnak, megindulok feléjük. Ahogy haladok és sikerül közelebbről is megnézem a két idegent, áldani kezdem az eszem, hogy nem vetődtem el a földön. Ahogy közelebb érek, láthatóvá válik, ha éppenséggel véletlenül is tévedtem erre, akkor is valamennyire felkészülten. Egy még nem túl viseltes irhavértben van, hátán egy félig megrakott utazótáska, amire egy kis fapajzs van felcsatolva és az oldalán egy handzsár lóg. Közelebbről is szemügyre véve már nem is annyira vad. Hosszú hajam és szakállam jó összhangban van, kicsit lehet kócos, de így is barátságos és viszonylag jó megjelenést kölcsönöz.
-Szép napot önöknek. - próbálom barátságos hangnemben köszönteni őket és igyekszem palástolni, hogy nem bízom bennük. -Nehéz nem észre venni, hogy nem egyszerű falusiak. - Végig futtatom a tekintetem a páncélon, majd a másik tetoválását nézem meg és tálalgatok magamban, hogy merre kígyózhat tovább. Leguggolok az egyik tűzrakáshoz és megvizsgálom, hogy meleg e még illetve, hogy látok e más nyomokat a tűz körül, közben megkérdezem. - Ezeket maguk rakták? –Mutatok a tűzrakásra.
-
Előveszem a "Legszebbik modorom". A férfi nem bízik bennünk, tökéletesen értető. Hiába próbálja próbálja palástolni, de sajnos vagy mégsem? Ki tudja? Azonnal felismerem a "jelet"!Vannak a viccesek, "ugye nem harap" és hasonlók, nevetünk és mindenki megy a dolgára, vannak a bunkók, majdnem ugyanez, csak részegen, jó sok trágárságot belevegyítve, és nem találva el az én meg az anyám foglalkozását. A harmadik, ez! Ledöbbenés! Most mondhatnék valami ökörséget, például??? Fogadtam egy barátommal tudok három napig fél lábon állni, és nyertem. Ő fizette az egészet, megtudhatnám mennyire hiszékeny. Naná nem így volt!
-Kara vagyok! Üdvözlöm!-Kéznyújtásra nyújtom a karom, vagy elfogadja vagy nem.
Nem, vagyok helybéli, én csak itt dolgozom, de csak a saját nevemben beszélhetek. Oda megyek ahová a szél fúj. -Itt kissé elmosolyodom.
-Legyen már mit mesélni az unokáknak!-A törpe meg egy gnóm van a hasadékban, erről később.
-A goblinok csinálták, nem a mi művünk, és mindenhová írkáltak fenyegető üzeneteket, hogy ez az ő földjük és menjünk innen. Most még csodaszépen fogalmaztam! Ezt nem tudom elolvasni ez benne aki, vagyis akik el tudták azok most lent vannak a hasadékban. Egy törpe ás egy gnóm.
-
Uatu Fürtösmormakk
Egy kis időre abba hagyom a nyomok tanulmányozását, de közben megfordul a fejemben, hogy lehet illet volna elsőként bemutatkoznom és csak utána átnéznem a helyet, de aztán kissé megvonom a vállam és felnézek az idegenre, majd felegyenesedem. Furcsállom, hogy a kezet nyújt egy nálam látszólag jóval fiatalabb hölgy, de aztán viszonozom. -Ne haragudjanak, Uatu Fürtösmormakk vagyok.- Ahogy kezet fogunk finoman szemügyre veszem a sárkányt a karján. Majd ismételten felveszem vele a szemkontaktust. -Önök lennének az elveszett kalandozó csapat, vagy egy újabb kíváncsiskodó társaság? - Próbálok némi mosolyt is megejteni, hogy nehogy félre értse a kérdést. Goblinokra külön nem térek ki inkább. Annak ellenére, hogy nem kedvelem őket, megvan a véleményem a fajtájukról, csak nekem a legtöbb emberrel és intelligensebbnek tartott humanoiddal szemben, miérteken is elgondolkodom néha és elvégre most mi vagyunk az Ő területükön. Majd elengedem a kezét és nézek a páncélos felé.
-
Fentiek:
Uatu és Kara beszélgetésbe elegyednek, és Kara pár szavából Uatu kezdi kapiskálni a helyzetet. A bemutatkozást követően a druida a hölgylovag felé fordul, aki eddig meredten lefelé bámult, és mintha észre sem vette volna az új jövevényt. Amint azonban a barnaruhás férfi feléfordul, a lovag is ránéz. - Elnézésed kérem, jóuram. A nevem Elora. Mi nem az elveszett csapat vagyunk, hanem azok, akik azok megmentésére jöttünk. De társaink úgy tűnik bajban vannak, mintha csetepaté zaját hallanám lentről.
Uatu mindeközben tapasztalatait bevetve gyors szemmozdulatokkal átfürkészi a környéket. Ebből annyi derül ki számára, hogy Kara igazat mondhatott, valóban goblin tábor nyomai vannak a helyen. Más egyéb nem derül ki.
Lentiek:
Glim mégegyszer megpróbálkozik a patkányokkal szótérteni, de úgy tűnik mindhiába. A patkányok a gnómra és a törpére rontanak. A gnóm úgy tűnik gyorsabb volt, mert hiába a patkány támad, meg tudja azt előzni, és könnyű buzogánya nagyot csattan az állat koponyáján, amelytől az azon nyomban el is terül. A törpe már kevésbé szerencsés, mert az állat megelőzi, és fogával felé kap, ám a lény pofája nagyot koppan a törpe pajzsán.
-
Na végre! Remélem nem látszik rajtam a feszültség, amit próbálok félrenézéssel és a kötél visszarángatással palástolni. Mégse mondhattam Elora kisasszony képes állva nyitott szemmel aludni, vagy éppen az isteneivel beszélget, vagy a lentiekre koncentrál? Más dolgok is átfutottak a fejemben de megszólalt. Nem vette bő lére de mégis sokat mondott. Jó lenne kipuhatolni miért kóricál erre ez fura nevű hogyishívják, Uatu Fürtüsmakkos vagy valami ilyesmi?
-Na és ön? Ön is afféle kíváncsiskodó?-Direkt használva az ő szavát, erre mit lép. Akár szóban akár másban.
-Nem tudjuk meddig terjed a goblinok tábora idáig jutottunk, ráadásul még nappal van, még!-Jó erősen nyomatékosítva a végén a méget.
-Viszont lesz itt éjszaka is. Egyikünk se sikítósós kislány aki még egy gilisztától is megijed és rohan sírva az anya szoknyájához. De egy goblin tábor közepén éjnek évadján egyedül vagy ott ahol többen vagyunk és megvédjük egymást ha baj van, én inkább az utóbbit választanám. Amúgy meg ki tudja mi vár még ránk. -Leülök minek álljak? Hagyom, elgondolkodni ezen, majd úgy döntök témát váltok, miért üljek itt némán?
-Honnan származik honnan jött?
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Bizonyára nem lehetnek a legjobb barátok, hogy inkább velem beszélgetnek, mintsem hogy a társaiknak segítsenek. Kissé meglep és elgondolkodtató, hogy mennyire lényeges kérdés az, hogy egyedül van az ember. Vajon este is hasonlóan védik egymást? Kicsit el is mosolyodom ezen. Ha egyáltalán vannak társaik.
-Igen, mondhatni olyan kíváncsi természet vagyok. Eredetileg csak felmérni akartam a terepet és reménykedtem, hogy meglelem az elveszett kalandozók nyomait. Érdekesnek találtam az alma történetét, gondolom hallottak róla. Továbbá érdekel a Fénytelen Citadella története is. Félre értéseket elkerülve, nem magának az épületnek, hanem inkább a hozzá fűződő legendák és mendemondák. Ha ebből most valami történelem kutatónak tartanak, tévednek. - ismételten kicsit elmosolyodom. - A világunk történelme a múlté, ezért sem foglalkoztat igazán. Ugyan sokak, tanulhatnának őseik hibáiból. Engem a jelen eseményei és azok következményei sokkal inkább érdekelnek. És bár most ezzel olyan mintha ellent mondtam volna magamnak, de valójában mégsem. Mert ugyan nem tudom mit rejthetnek ezek a romok, de amilyen legendák terjengenek erről a helyről, nem megfelelő kezekben akár kihathat a jövőnkre is. - és persze egy rendtársamat is érdekelte, akit igaz nem ismertem, de ezt egyenlőre nem kötöm az orrukra. Figyelem ahogy nyugodtan helyet foglal ahelyett, hogy segítene az állítólagos társain, ami ismételten gyanúsnak tartok. Megfordul a fejemben, hogy rákérdezzek, de elvetem az ötletet. Éppen indulnék el a szakadék felé amikor a fiatalabb ismételten megszólít, amire készséggel válaszolok is.
-Zöldalcaból származom, de megértem ha nem mond sokat. Kicsiny kis falucska, kevés lakossal. Greyhawk városától délnyugatra egy erdőségben található. Jó ideje magam mögött hagytam. Legutóbb a közeli városban voltam, hogy is hívják Oakhurst, fura egy név, megkel hagyni. Önök honnan jöttek? És akik lent vannak?
-
Lentiek:
Glim tehát leterítette a maga ellenfelét, míg a másik patkány Hilenn felé kapott, ám az elf hárította a támadást. Ezután a vándor előbb hosszú, majd rövid kardjával vág az állat felé. Míg az első csapás mellémegy, addig a második felhasítja az állat hasfalát. Még él, de vánszorogva, vonyítva, szó szerint lógó belekkel iszkol vissza a sötétbe.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
A patkányok nem hallgatnak a "jó szóra" és makacsul folytatják a támadást.Glim félrelöki az állatot az alkarvédőjével majd egy jól irányzott csapással leteríti azt.
Eközben társa a másikat aprítja,az vinnyogva próbálja magát elvonszolni a sötétbe...ám mielőtt egérutat nyerne az elf előkapja íját és utána küld egy nyílvesszőt.
Glim úgy gondolta ezek a hosszúéletűek nem ennyire vérengzőek a harcban,de lehetnek kivételek a látottak alapján.Megvonja a vállát...lehet élvezi a harcot.
-Buta jószágok! Annyi eszük van mint egy töknek...most nézzék meg magukat,...és még csalódniuk is kell,mert én ugyan meg nem eszem őket.Nem vagyok én goblin!-az utolsó
szót szinte köpi a mondat végén.
Majd szól Hilennek:
-Remélem a többit már megették a goblinok,mert nem érünk rá velük szöszmötölni ha haladni akarunk.Folytassuk a keresést.Óóóó...a fentiek meg lehet halálra izgulják magukat...-jut eszébe hogy az előbb még lefele kiabáltak valamit,ezért felnéz a távolinak tűnő fénykör felé és elkiáltja magát.
-Hahóóó!Kishölgyek!! Ne aggódjanak,rendben vagyunk...csak néhány csúnya patkány abajgatott bennünket.Odafent minden rendben van?
-
Miután a bestiák nem hallgatnak Glimre, aki saját nyelvükön szólt hozzájuk, sajnos támadásba lendülnek, így nincs más hátra, mint küzdeni. Túl közel vannak már a patkányok ahhoz, hogy íjjal lövöldözzön rájuk, ezért Hillen a kardjaiért nyúl és lesújt, de a jobb kezével elügyetlenkedi, így a hosszúkardja csak az állat bajszát kurtítja meg. Bal kezében tartott rövidkardjával azonban sikerül felmetszeni a támadója hasát, ami ezután visítva menekülőre fogja.
Az elfben feltámad a szánalom, hiszen látta a sebet és tudtj, hogy a jószágra napokig tartó szenvedés utáni halál vár, ezért kardjait elejtve íjáért nyúl, gondolatban egy imát intéz Ehlonnához, hogy vezesse a kezét, és gyorsan egy vesszőt küld az állat után, ami a háta közepén éri a célpontot, így rögtön kimúlik.
Ezután sebesen odafordul bajtársához, de annak már sikerül egy jól irányzott ütést elhelyeznie a rágcsáló fején, így az meglehetősen szomorú képet vágva, holtan fekszik a porban.
Miközben felveszi fegyvereit, a vándor látja, hogy a gnóm csodálkozva végigméri őt. Már készült megfogalmazni, miért is nem hagyta futni prédáját, mire a pap megvonja a vállát, és megszólal:
- Buta jószágok! Annyi eszük van mint egy töknek... most nézzék meg magukat... és még csalódniuk is kell, mert én ugyan meg nem eszem őket. Nem vagyok én goblin! - A goblint úgy ejtve, mint egy ízes káromkodást. Hillen jót mosolyog a pap szellemességén, de mire megszólalna, társa folytatja: - Remélem a többit már megették a goblinok, mert nem érünk rá velük szöszmötölni ha haladni akarunk. Folytassuk a keresést. Óóóó...a fentiek meg lehet halálra izgulják magukat...
Az elf inkább abban reménykedik, hogy a többi barlangi állat tisztes távolságot tart a goblinoktól és nem lett a vacsorájuk, de mire ezt közölné a gnómmal, annak felkiált:
- Hahóóó! Kishölgyek!! Ne aggódjanak, rendben vagyunk... csak néhány csúnya patkány abajgatott bennünket. Odafent minden rendben van?
Amíg Glim hallgatózik, Hillen megvizsgálja a lecsapott dögöt, majd kezében az íjával előrébb megy, hogy ellenőrizze nincs-e valami árulkodó nyom a másikon, amiből kitalálhatja, mire számíthatnak, és hogy megnézze, használható maradt-e a kilőtt nyílvesszeje, majd hátraszól:
- Ha jobban megnézed őket, szerintem nem is olyan csúnyák. Persze a bezúzott fejet és a kiontott beleket leszámítva. Megszelídítve jó házőrzők lehetnének. - azzal megragadja a nyilat, és kirántja a tetemből.
-
-Szavát ne felejtse!-Szólok oda Uatunk. Véghez viszem újra a lapos kúszásban való úszást, kötélen a derekamon a fához rögzítve.
-Halihó! Na végre! Élnek! Vagyis, mi történt? Ááá pár döglött patkánytól nem félünk, Jöjjenek fel és meséljenek. Utána mi is! Szerintem lesz mit!
-
Lentiek:
Egyelőre elül a neszezés, ahogy leterítettéket a két támadó állatot. Glim konstatálja az állatok ostobaságát, majd felkiabál a hölgyeknek, nem is sejtve, hogy a fenti kompánia létszáma immár háromra duzzadt. Hillen eközben a tetemek vizslatja. Jól megtermett óriáspatkányok. Ostobák és agresszívak. Lehet belőlük még több is idelent, de egyelőre nincs jel újabb példányokra. Eközben a nyílvesszőjét kiszedi az állatból. Közben hang hallatszik fentről, az egyik hölgyé, aki azt igényelné, hogy menjetek fel elmesélni a történteket.
-
Miután Hillen kiderítette, hogy semmit nem tud kideríteni a tetemekből, íjára illeszti a visszaszerzett nyilat. Eközben fentről Kara hangját hallja, aki arra kéri őket, menjenek fel és meséljenek.
- Nem tartom túl jó ötletnek, hogy egy goblin tábor mellett álljunk le sztorizgatni, pláne ahol ekkora patkányok tanyáznak. - Szól oda a gnómnak a válla felett, mert ő maga messze áll a hasadéktól és nem szívesen ordítana. - Amondó vagyok jöjjenek le ők.
Mondandóját befejezve szemét a sötétségbe fúrja és hátrálva közelít a kötélhez, mert bár nincs jele újabb veszélynek, úgy gondolja, jobb résen lenni.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Karomat a mellkasom előtt összefonva nézem Karát ahogy derekára kötött kötéllel látszólag félénken megindul háttal kúszva a szakadék felé, miközben fel invitálta a többieket. "Vajon mennyit ihattak előző este és még mennyire lehet a hatása alatt..." gondolatok kavarognak a fejemben, amikor az államhoz emelem a kezem és végig simítom a szakállam, majd megszólítom a fiatal hölgyet. - Ne haragudjon kedves Kara, hogy bele szólok. De így ez a kötél önt nem fogja megvédeni a zuhanástól. Ha meg csúszik, le is pottyan. Az egyik vége magán van, a másik meg a fához kötve. Esetleg ha meg engedi, hogy fogjam a kötelet és valamennyire feszesen tartsam.
Ha nincs ellenvetés, akkor oda ülök a fához, betámasztom a lábam, hátam mögött átdobom a kötelet és onnan adagolom a kötelet, ahogy halad, ezzel biztosítva.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Glim megvakarja a kobakját...most másszanak vissza,amikor az előbb jöttek le?
-Én se tartom jó ötletnek-válaszol az elfnek-azonban az úrhölgy lovának nem lenne túl egészséges egyedül odafent hagyni,de lehozni sem tudjuk.
Valamint minden apróság után sem lenne érdemes felmászni,mert rá megy a napunk...kiabálva sem jó megbeszélni a történteket,hiszen lehetséges
hogy már így is jobban felhívtuk magunkra a figyelmet mint kellett volna.Nem kéne ketté válnunk,de ez így elég faramuci helyzet.A legjobb talán
ha mégis visszamegyünk és dűlőre jutunk a hölgyekkel.Ha minden igaz fent is történt valami...
Neki sem tetszik hogy oda-vissza mászkálnak,de valamit ki kell találni rá.
-
- Legyen hát! - Mordul fel az elf, miután a gnóm is a fenti trécselés mellett teszi le a voksát. Felmászunk, meghallgatjuk a hölgyek mondandóját, te elnyeríted Ezüst Sörénynek, hogy vágtasson vissza a Vén Medvéhez. Ott biztonságban lesz. - Mondandóját befejezve elkapja a kötelet, és már épp elkezdene mászni, mikor felnézve azt látja, hogy azon már valaki lóg. - Szép hölgy, - kiált fel kissé élesebb hangon, mint szeretné - ha azt akarod, hogy felmenjünk, előtte szállj le a kötélről, mert nem szívesen tesztelném le, hogy elbír-e kettőnket.
-
Gondolkodás nélkül vágom rá, -Igaza van és elméletileg mi a tünde kisasszonnyal már eleve elleneztük nagyjából mindketten ugyanazok az érveket hoztuk fel. Ki tudja mi, ki van lent a föld alatt? A minősége, omlásveszély stb...viszont ez a két Marha(szó szerint idézve) mégis lement.
Ez a rövidített verzió, de a lényeg benne van, a hosszabbra most nincs idő. Nem ártott volna kicsit hamarabb, ha elkezdeném bizonygatni nem vagyok másnapos és nem azért kúszok mászok így hanem mert nem másképp nem merek odamenni. Végül is jobb később mint soha, mégis rosszul esik, azt hiszi leeshetek.
-Nézze a munkám megköveteli, hogy mindig színjózan legyek egy cukrász és pék nem hibázhat mert megégetheti magát szó szerint láttam már példát, döbbentő volt a látvány! Kicsit sem vágyom efféle italokra, vagy mikre!?-Egy kicsit sem vagyok dühös, inkább mosolyra húzódik a szám. Kezdem megkedvelni a Uatut, majd bólintok részemről mehet így, kis változtatással. -Jó, akkor ha füttyentek akkor húzzon és én is azt teszem. Nem mászok le, csak segítek annak aki fel akar jutni. Amiatt nem kell félni, hogy nem bírom erővel esetleg erre következtetne életem két harmadát keltészta gyúrással csapkodással, gyúró deszka gyúrófa, tíz meg húsz kilós lisztes zsákok cipelésével töltöttem, jobb iskola ez mint bármilyen kiképzés. -Kicsit lejjebb van a két delikvens mint ahogy én azt hittem, na igen hinni az istenekben szokás, kinek melyikben nem nekem most. Még mindig azt a megbízhatatlan kötetlen szorongatják. Leküldöm az enyémet,
-Menjenek át az én kötelemre az sokkal biztonságosabb, utána kevesebb beszéd több mászás! -Úgy kúszok fel gyorsan mint egy macska, csak hogy lássák mennyire nem nehéz nekem ez a mozdulatsor. Lenézek átmásztak e kötelemre ha nem akkor hadd kínlódjanak, az ő bajuk. Ha igen akkor füttyentek Uatunak hogy lehet rántani, de kicsit erősebben.
-
Hillen, a kötéllel nagyot fújva körülnéz és próbál lehiggadni. Jobbra-balra tekintgetve várja, hogy a fenti társa lemásszon a kötélről, mikor meglátja, hogy egy másik mászóalkalmatosság is lóg odafentről. Jobban megnézve a kezében tartott kötél új. Biztosan valamelyik leányzó dobta le. Figyelmetlenségén mérgelődve nézi, amint Kara sziluettje visszamászik a sziklára, majd ő is felkapaszkodik a napfényre.
Odafent meglepve tapasztalja, hogy immár kettő helyett három szempár (és Ezüstsörény) nézi a mutatványát. Egy fura, druidaszerű alak is volt odafent, de a nők nem adták jelét, hogy ellenség lenne, így az elf könnyedén kiugrott a sziklára, leporolta magát, majd végigmérte a bozontos figurát, akiről tekintete kérdően a lányok felé fordult.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Átvetem a vállamon a kötelet és kényelmesen elhelyezkedem a fa tövénél, onnan biztosítva a fiatal hölgyet. Kissé mulatságosnak találom, ahogy látszólag félve megindul a szakadék széle felé, igyekszem nem megbántani, ezért ennek semmi jelét nem adom. Nem szégyen az, ha valaki tart valamitől, akár a magasságtól akár bármitől. Biztos van olyan dolog ami rám is rám tudja hozni a frászt. Gondolataiból és persze a biztosítás mély koncentrációmból kizökkent egy talán a kisasszony kezdeményezésével indult párbeszéd a lentiekkel. Látom ahogy óvatosan visszább kúszik a szakadék szélétől, amint látom, hogy nem szándékozik vissza menni oda, felállok és várom a fejleményeket. Ekkor ér fel egy számomra ismeretlen hegyes fülű alak. Ugyan nem találkoztam még sok elfel, de azon kevés alkalmak tapasztalata alapján egyértelmű számomra, hogy ő is közéjük tartozik. Látszólag bizalmatlanul végig mér, ami kissé szórakoztat, persze ez az érzés nyilvánvalóan addig mókás amíg a számos fegyvere közül valamelyikkel nem próbál meg bennem kárt tenni. Reménykedve, hogy nem nekem kell kezdeményezni a beszélgetést, várok. Ám amint látom, hogy szó nélkül a két hölgy felé néz, megszólítom.
-Üdvözlöm elf uraság. - végig gondolva elég lett volna az üdvözlöm is. -Megértem, hogy bizalmatlan, ám láthatja, hogy a hölgyekben sem próbáltam kárt tenni. Uatu Fürtösmormakk vagyok és hasonló okokból vagyok itt, mint önök. Eltűnt társaság nyomaira próbáltam rá akadni, akik maguk előtt jártak itt.
-
Úgy tűnik, a bozontos idegen mutatja jelét támadó hajlamnak. Sőt az, ahogy szemei végigfutnak az elf fegyverein, inkább azt tanúsítja, hogy kissé tart tőle. A hölgyek sem mutatják, hogy ellenséges szándékú lenne, így miután közli ittlétének okát, és kissé szokatlan nevét, Hillen nem látja okát annak, hogy udvariatlan legyen.
- Hillen Sill. - Hajol meg a druida szerű fickó felé. - Gondolom, Ön az a váratlan esemény, aki miatt feljöttünk. - Néz ismét két fent maradt útitársára Hillen kérdően.
-
Én is meghajlok enyhén, találkoztam már néhány elffel ez náluk a "jónapotkívánokhogyvanmindig" rövidített formája. Az embereknél kár, hogy nincs bevezetve, utálom a csacsogó vevőket. Elmondhatnám, Uatunak a teljes nevem Sárkányparti Kara de nem vagyok vak, tudom ha nem nézek oda azokat nézi. Most nem is tudom mi lenne a jobb a formás idomaimat bámulja vagy ezeket? Nem értem én a pasikat.
-Váratlan esemény? Az úgy látom akadt itt bőven. Uatuban meg lehet bízni ha mégsem, idővel úgyis kiderül. De végignézve magukon, áll előttem egy gnóm és egy elf, várunk még néhány élö óriáspatkányt, vagy meghaltak ha már úgyis fent vannak elmondhatnák mi van odalent esetleg magam is lemászok bár ez még kérdéses.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Megvárja még felér az elf,majd ő maga is felcsimpaszkodik a kötélre és mászni kezd.
A felső szegélyhez közeledve beszélgetést hall,valaki beszél...majd az elf annak a valakinek bemutatkozik...a "váratlan eseménynek"...tehát idő közben
valaki csatlakozott a fenti társasághoz,ami kicsit furcsa...tekintve hogy órák óta tartó gyaloglás után sem találkoztak erre utazókkal.
Felkapaszkodik a peremen és felhúzza magát.Ekkor már ő maga is látja a jövevényt aki...nos,vagy valami vándor,vagy netán
valami természetimádó nép tagja lehet.
Hogy is mondta? Utau Füstösmakk...nem nem,Fürtösmornakk...és valóban,elég bozontos a hajszerkezete,bár korántsem biztos
hogy erről kapta a nevét. Leporolja magát ahogy feltápászkodik a hasadék széléről és ő maga is csatlakozik a társalgáshoz:
-Az Istenek hozták erre kedves Fürtösmormakk! Jómagam... Félbocskoros Daergel Flintentrencher és társaim is az elveszett
kalandozókat keressük.-majd az ifjú nő felé fordulva folytatja- Kishölgy,az a két óriáspatkány akikkel találkoztunk már biztos nem
jön fel,de lesz még belőlük biztosan,hacsak mindet fel nem falták a mohó kis goblinkák...az egyik jószág elmondta hogy bizony
vannak akik odalent vadásznak rájuk.
-Azt hiszem mindketten azon a véleményen vagyunk-pillant az elf felé-hogy a kalandozók is lefele indultak...és,nos úgy vélem egyúttal felfedeztük az elveszett romokat is.Így ha meg akarjuk találni őket,vagy magyarázatot akarunk az eltűnésükre mindenképpen alá kell szállnunk a mélybe...-bök állával a hasadék felé.
-A kedves kisasszony gondolom nem szívesen hagyja idefent magára a paripáját,de valami megoldást kell találnunk-ezt már a lovaghölgyhöz intézi-Ó...és majd elfelejtettem-fordul ismét az idegenhez-szívesen vennénk ha csatlakozna hozzánk a kutatáshoz,
nagyobb társaságban csak biztonságosabb...no és szórakoztatóbb is.
-
- Mindig jól jön még egy társ. - Jelenti ki az elf, a gnóm, Uatu-hoz irányzott kérését nyugtázva. - Szerintem is minél hamarabb térjünk vissza odalentre, mert az biztos, hogy itt nem fogjuk megtalálni, akiket keresünk.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Magamban örömmel fogadom, hogy az elf merevsége is mintha lankadna, de a gnóm lazasága, és hogy egy ilyen helyzetben is a szórakozás jut az eszébe még inkább megnyugtatóbb. Persze a hölgyek jelenléte sem elhanyagolható. Ráadásul nem valószínű, hogy egyedül sokra mennék itt egyedül.
-Örömmel csatlakozom eme társasághoz és csak remélni tudom, hogy önök sem csalódnak majd bennem. - mondom ezt mosolyogva és kissé bólintok közben.
-
Kicsit messzebb megyek és nekikezdek jó pár nyújtógyakorlatba. Mintha táncosnő lennék csak ez sokkal keményebb. Ezt mindig meg szoktam tenni, se a gnómnak se az elfnek nem újdonság.
-Csak egy lány vagyok, nem tudok elmormolni egy varázsigét aztán hoppá, megy minden több munka van ebben.-Részemről ez le is tudva. Mikor már úgy vélem eleget nyúztam magam, de nem vagyok még fáradt, visszaballagok az úriemberekhez. A kiselőadást is csak Uatunak tartottam, nem a többieknek.
-Akkor döntsük el mit viszünk ha visszamegyünk.-Ezzel el döntődött, hogy ezt nem hagyom ki.
-Fegyver, mert ahol két hatalmas patkány van akad ott több is. Lámpás, és az ahhoz tartozó tűz csiholó szerszám mert nem hagyatkozhatunk folyton gónm úr tudományára, ajánlom használjuk az én kötelem sokkal erősebb. Elora kisasszony nem fogja elhagyni a jelenlegi helyét, sem a lovát. Kérésemre, hogy lovát küldjük vissza igáslóért elvetette, számíthatunk rá vigyázni fog a kötélre is. Mi kell még, Mi kell még? -Várom a javaslatokat, de csak pillanatig. Mert eközben a szinte már homokos poros földet nézem és kicsit bele is túrok. Ciccegek párat.
-Felteszem elég poros lehet ott lent, tehát jó pár flaska víz, valami ruhanemű a szánk elé de olyan amitől még tisztán halljuk egymást.-Itt megrántom a vállam.
-Bor, egy két flaska. Mit tudom én, ha ránk omlik ez az egész kóceráj boldogan akarok meghalni.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Kialakulni látszik hogy mit akar a társaság,a lovaghölgy kivételével mindannyian alászállnak a hasadékba.
Elmosolyodik hogy végre eldőlt és nem kell tétlenkednie,azt nem igazán kedveli.A kalandorleányka látványos nyújtógyakorlatokba
fog készülődés gyanánt...szemei rafináltan csillognak,talán csak az új jövevénynek kelleti magát.Mi tagadás,kellemes látvány amint
macskaszerűen nyújtózkodik és hajlong,bár gnóm viszonylatban túlontúl lakli és a gnóm leányok sokkal kecsesebbek...azért Glim is
megpihenteti a jeleneten a szemeit egy félmosoly kíséretében,mint minden alkalommal amikor ilyenfajta módon készülődik valamilyen
atletikus tevékenységre...
majd mókásan elkezdi felsorolni mit is fog levinni magával a hasadékba,miképpen úrikisasszonyok válogatnak a ruhák és kiegészítők
között a bál előtt.A felsorolás végén Glim csak megvonja a vállát,sosem értette az efféle készülődést...megpaskolja fegyverét az oldalán,
majd megrázza a hátizsákját,jelezvén hogy ez mind megtalálható nála,hiszen ő ilyenmódon járja a világot a mindennapokban.
-A többlet víz igen jó ötlet kisasszonyka,azonban mosakodás helyett lehet több hasznát vesszük ivásra,ki tudja meddig bolyongunk odalent.
A borocska is hasznos,azonban óvatosan vele,lehet az egyensúlyérzékünkre is szükség lehet még.Bár a vidámsággal semmi bajom,hiszen
az élet amúgy is szép :)
Valamint a patkáynoknál problémásabb lehet az,hogy a goblinok is lent tanyázhatnak...habár napközben általában lustálkodnak mint disznó
a pocsolyában.Nosza,induljunk hát! Hátha nyomára bukkanunk az elveszett kompániának...
Majd ha mindenki elkészült újfent leereszkednek a sötétségbe...
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Türelmesen hallgatom az elhangzottakat és közben igyekszem rájönni, hogy van e itt esetleg egy együttesen elfogadott vezető, vagy mindenki megy a feje után. Látszólag az elf kezd türelmetlenné válni, ám a gnóm viszonylagos nyugodásaga és közvetlensége ellensúlyozza és talán pont ezért nincs itt feszült hangulat. No meg persze a hölgyek jelenléte is javítja a helyzetet. Amint a kissé hóbortos Kara kisasszony elkezd egyfajta tánc szerű, talán valami felé átmozgató gyakorlatokat végezni, szinte lehetetlen nem rajta tartani a tekinteteket, ami egy ilyen veszélyes helyen bizony nem biztos, hogy éppen előnyünkre válna egy esetleges rajtaütésen. Csak abban lehet reménykedni, hogy azokat is megbabonázta a kisasszony és megvárják a műsor végét. Ennek ellenére igyekszem diszkréten végig nézni a bemutatót. Kissé sajnálkozom, hogy nem pár nappal előbb találkoztam eme elsőre szórakoztató társasággal.
Amint végzett a gyakorlattal, csak ennyit mondok miközben a hátizsák pántjait jelzés szerűen meghúzva, mosoly kíséretében. -Azt hiszem én össze is pakoltam mindent az útra. - Nézek végig a társaságon. Ha látszólag eldőlt a sorrend, beállok harmadik alászállónak.
-
Hillen kissé türelmetlenül nézi végig a vörös hajú lány tornáját és közben a fejét csóválja Ember, az csak egy pár méteres kötélmászás, nem egy hegy... - gondolja magában, de nem akar feszültséget kelteni ezért tartja a száját. A szükséges kellékek felsorolásakor akaratlanul is grimaszol egyet, hiszen neki minden holmija, ami kellhet, a hátizsákjában van.
Miután nem hangzik el több szó a többiek között, ő is beáll a kötélhez vezető sorba, hogy ismét a tettek mezejére lépjenek.
-
Valamennyien leereszkedtek hát a hasadékba, és rövid kötélmászás után földetértek. Lent látszólag sötétség van, amely - ahogy a szemek megszokják - félhomállyá szelidül egy idő után. Az is kivehetővé válik lassan, hogy egy lépcsősor tetején álltok. A látótér szélén egy erőd csúcsos tornya bontakozik ki a sötétségből. Minden csendes, bár lentről hűvös szellő fújja felfelé por és talán rothadás szagát.
A lépcsők egy irányba vezetnek: lefele. Mivel már rászántátok magatokat az alászállásra, így elindultok lefele. A lépcső egy udvarszerűség, terasznak látszó valamihez vezet, de egy idő után ráeszméltek, hogy valójában egy egykori bástya tetején álltok. A jó 10 méter átmérőjű terület túlsó végén egy ajtó látszik, ám a felületet vastag törmelékréteg borítja. Ez onnan is kiderül, hogy az ajtó alját nem is látjátok. Az ajtó egy kis torony belsejébe vezet be.
-
Tanakodtok egy darabig, hogy mi legyen, aztán egyértelmű, hogy az egyetlen épkézláb lehetőség a torony falán lévő ajtót megcélozni. El is indultok, és az a sorrend alakul ki, hogy óvatos sorban, élén az elffel átvágtok a törmeléken. Hilenn próbálja fürkészni a környezetet, de az egyik lépésnél kattanó hang hallatszik, majd a vándor úgy érzi, mintha megindulna lefelé alatta a talaj. A többiek nyomban megtorpannak.
-
Ahogy Hilenn óvatosan halad előre, egyszercsak halk kattanás hallatszik. Az elf az utolsó percben ugrik félre, amikor a talaj megsüllyedni látszik, és egy 1X1 méteres csapóajto nyílik le. A csapda egy vermet fed, amiben karók vannak és két csontváz fekszik.
-
Miután majdnem a halálba zuhant, az elf hevesen dobogó szívvel bámult le a verem aljába, ahol két szerencsétlen fekúdt felnyársalva, akiknek rosszabbak voltak a reflexeik az övénél. Ránézésre semmi nincs náluk, tehát valószínűleg kifosztották őket, mielőtt újra aktiválták a csapdát. Miután szemügyre vette a dolgokat, torkában dobogó szívével viaskodva igyekezett a lehető legnyugodtabb hangon hátraszólni: - Vigyázzatok, gödör!, és megpróbálkozott egy mosolyfélevel is.
Ezután a csapdát gondosan kikerülve, az előzőnél óvatosabban továbbindult.
-
Na végre! Többszöri nekilendülés után végre ég a lámpás. Ezzel vacakoltam pár percig, hátul soroztam be. Aztán jött a katt és a csapóajtó. Nekem biztos, hogy kihagyott a szívverésem bele is sétáltam volna. A látvány se kecsegtető. Mennyünk vissza, most azonnal míg lehet, ez az első gondolatom, de végül meggyőzöm magam mégse mondjam ki. Győz a csordaszellem eddig legalábbis úgy vélem. Levilágítok a gödörbe, mikor már rendbe jött a szívműködésem, mielőtt még újra lecsukódna.
-Emberek voltak, talán? Nem tudom hány éve lehetnek itt, csonttá aszalódva de nagyon sok lehet? Nem értek az ilyesmihez. Inkább az a kérdés, érthet e egy goblin efféle trükkös csapdát kitalálni és megcsinálni. Szerintem nem, ellent lehet mondani nekem. És a másik ha emberkéz műve, szerény véleményem szerint ennél már csak rosszabb lesz. -Hillen tempóját veszem fel, kivéve hogy én mindent körbevilágítok, vagy talán lassabb is vagyok nála. Azért ki tudja lehet megint ugrani kell.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
A kialakult sorrend szerint óvatosan közelítik a torony tövében árválkodó ajtót,amikor a menet élén haladó
vándor hirtelen oldalvást ugrik szinte abban a pillanatban amikor egy kattanás hallható.
Az egész menet mozdulatlanná dermed,amíg tudatosul bennük hogy nem történt szerencsére baj.
Odagyűlnek a feltárult veremcsapda köré,szemügyre veszik az alant lévő két szerencsétlen vesztőhelyét.
Glim próbálja megtippelni a csontozatok alapján mifélék lehettek a szerencsétlenek,hátha tud választ adni a kishölgy kérdésére...
Valamint arra is próbál rájönni milyen régi lehet maga a csapda...hogy vajon a goblinok barkácsolták mostanság,vagy akár évszázadok óta meglévő szerkezet...
-Ha több időnk lenne,mindent meg tudnánk alaposan vizsgálni,de szerintem inkább haladjunk tovább az eddigi óvatossággal.
Óóó...kishölgy,nem is gondolná a goblinok milyen agyafúrtak tudnak lenni és bizony előfordulhat köztük egy két úgymond
"zseni" aki képes lehet ilyesmit megalkotni...bár én arra tippelnék hogy ez valami régi védelmi rendszer része lehetett...
Ha kinézelődték magukat,követi az élen haladókat tovább.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Kicsit elmélázva a kis hölgy babrálásával, egy halk kattanásra felkapom a fejem és látom, hogy az elfnek sikerült egy verem csapdát aktiválnia, amire a fürgeségének köszönhetően nem esik bele. Látván, hogy a gödör szélén elkezdenek tanakodni, kicsit megnyugszom, hogy talán kicsit körültekintőbbek lesznek a többiek is, ám ez a nyugodtság hamar tovább repül amikor látom, hogy hasonló képen megy mindenki a feje után, amit már nem tudok szó nélkül hagyni.
-Urak és kedves Kara. Ez egyszer szerencsésnek nevezheti magát Hillen uraság, de ez hamar át fordulhat balszerencsébe is ha ezt a módszert követjük. Én ugyan keveset értek a csapdákhoz és efféle szerkezetekhez, mondhatni inkább egyáltalán nem értek hozzá. Egy zárt ajtó, zárva marad előttem kulcs, vagy a puszta testi erő nélkül. De nincs eme színes társaságban valaki, aki esetleg ért az ehhez hasonló szerkezetekhez? Vagy hagyatkozunk az elf szerencséjére és utána majd a sorban következőére?
-
Miközben a druida eszmefuttatását hallgatja, Hillen megtorpan és az állát dörzsölve hátra fordul.
- Ami azt illeti, Fürtösmormakk Uram, én konyítok egy keveset a csapdák hatástalanításához, de ha nem vesszük észre - mutat a csapóajtó felé -, hatástalanítani is nehéz őket.
- Mondandóját befejezve ismét az ajtó és a köztük lévő távolságra koncentrál, hátha bizonyíthatja is, mennyire ért az imént említett képességhez, és nem kell ismét egy, az előbbihez hasonló mutatványt előadnia.
-
A legnagyobb figyelemmel keresgélve, illetve a lehetö leghalkabban próbáltok továbbhaladni. Újabb csapdát, rejtett szerkezetet már nem találtok. Csakhamar odaér tehát a társaság az ajtóhoz, ami meglepő vagy épp nem meglepő módon nyitva van.
-
Óvatosan beléptek a helyiségbe. A kör alapú helyiség valaha toronyszerűség volt. A megrepedezett gránitpadlón 3 goblin teteme fekszik szanaszét. Egy negyedik pedig a nyugati falhoz van szögezve egy lándzsával. Azzal együtt, amin bejöttetek 3 fa ajtó vezet ki a teremből.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Az első ijedtség után elérik a torony ajtaját majd óvatosan belépnek rajta.
Az egykori torony kor alakú padlóján három goblin tetem hever,még a falhoz lándzsával van egy szegezve.
Glim nem tudja legyűrni ősi gyűlöletét,köp egy hegyeset a tetemek felé:
-[gnóm] Megérdemeltétek zöld kis tetvek!-vigyorodik el-[közös] hogy rohadjon a korcs lelketek az idők végezetéig
a pokol legmélyebb bugyrába!
-Úgy látom az elveszett kompánia erre felé ment előttünk.A goblinok rossz prédára vetődtek rá! :)
Majd figyeli ahogy társa szemügyre veszi a tetemeket és a lándzsát,ő maga nem nyúl semmihez a helyen csak alaposan
körbejárja a helységet,hátha van valami nem szembeötlő nyom is,többek között esetleg látható e melyik ajtón távoztak
az előttük járók? Eltolt por,vagy bármi hasonló...
Majd minden ajtó előtt megáll,fülét az ajtóra tapasztja és hallgatózni kezd,hall e bármit mögöttük...
-
A vándor, miután belépett a romos őrtoronynak tűnő, kerek helyiségbe, két dolgot konstatált. Az első, hogy két további kijárat van, a második, hogy goblintetemek vannak szétszórva a szobában. Az egyiket szó szerint felszögelték a falra egy dárdával. Ettől felhúzta az egyik szemöldökét, vajon miért nem vitte magával a fegyverét, bárki is tette ezt? gondolta, de mire hangot adott volna a kérdésének, szitkozódásnak tűnő gnóm beszéd csapta meg a fülét, amit közös nyelvű szitokáradat követett. A gnóm komolyan utálhatja a zöldbőrűeket.
Látván, hogy Glim az ajtók felé veszi az irányt és ott vizsgálódik, ő a tetemeket veszi szemügyre, hátha ki tudja silabizálni, milyen rég óta hevernek itt, vagy esetleg talál náluk valami érdekeset. A festményt játszó hullát hagyja utoljára, és mikor végez, kirántja a falból a dárdát, hogy azt is szemügyre vegye.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Amint az elf közli, hogy ő bizony ért ezekhez a szerkezetekhez, a nyugtalanságom kissé sem apad. Igaz én csak a harmadik vagyok a sorban, gondolatokkal próbálom nyugtatni magam. Ezzel meg is indulunk az ajtó felé.
Ajtón belépve, ami a helységet illetően is nem éppen a lenne a legkedvesebb a számomra, még ráadásként három goblin tetem is csak ront a helyzeten. Két társam, a csapdák mestere és a vicces kis gnóm, ám éppen mintha valami nekem sem tetszene, mennek előre, látszólag nem sokat törődve az estleges árulkodó jelekkel, amiket lehet, éppen most taposnak össze. Igyekszem kicsit összeszedni magam és beljebb lépek én is, hátha kiszúrok valami apróbb jelet, ami az előttünk lévő társaság hagyhatott.
(Megvizsgálok egy tetemet, mikori lehet, nyomokat keresek merre távozhattak az előttünk itt járok és adott esetben mik is voltak, ha én is felfigyelek a kaparászásra és látom, hogy valaki elindulna arra, akkor megkérem, hogy várjon még vele.)
-
-Ez csak rosszabb lett!-Szóltam előre és íme így áll fekszik a "helyzet". Gnóm barátunk kimondottan rühellheti a goblinokat ha ennyi káromkodást bevetett, nem árulta el miért én meg úgy hiszem a múlt az múlt, mindenkinek van. Aki akar beszél róla, aki meg nem, az nem! Nemes egyszerűséggel kikerülöm Uatut. Végig a fal mellett haladok, ha kedve van nézegesse csak a hullákat de én inkább kihagyom. Az ajtón hallgatózó felé veszem az irányt. Az elsőt senki nem figyeli, nem tűnik érdekesnek amellett elmentem. Pár pillantást vetettem azért rá, van e rajta valami lakat a kilincset ha elforgatnám, bár nem teszem nyílvesszők suhannak ki a szerkezetből.
-Ulau ha már úgyis ott vagy kérlek nézd már meg van e rajuk kis egyenes nyílvessző, még az enyémnél is kisebb. Majd később elmondom!-Ott is hagyom de azért kérdésekkel vagyok tele.
Ekkora már a felnyársalt goblin is lekerült a földre, felkavarva a koszréteget amit szívből utálok tudtam, hogy az a kendő még kelleni fog. Még egyenlőre bírom nélküle, a másik ajtón való hallgatókhoz lépek. Enyhén bekopogok, döngetni nem akarok félvén összedől a ki tudja hány éves ajtó.
-Hahóóó! Ha van ott értelmes lény kérem válaszoljon!-Ezt elismétlem az általam ismert összes nyelven.
-Próbálkozzatok egyéb nyelveken, ha nem jön válasz csak további kaparászás akkor valószínűleg csak patkányok. -Jó borult a sorrend egy kis időre, de én így láttam jónak. A dárdázott goblin háta mögött láthatóvá válik valami felirat, egyenlőre nem próbálkozom elolvasni. a mozgatható követ se babrálom. Körülnézek, ebben a rettentően koszos helyen hol tudnék leülni. Visszamegyek a lépcsőkhöz amin lejöttünk és némi fújással és törölgetéssel tiszta helyet tudok varázsolni. Előveszek négy piros gyertyát a hátizsákomból négyszögbe állítom és meggyújtom. Aztán egy ezüst pénzérmét helyezek középre, egyik oldalán egy ezüst pegazus az istennőm alap szimbóluma a másik oldalán pedig az ezüst hajú istennő maga Tymora. Rám férne némi jószerencse, az biztos.
Aztán szintén ezüst dobókocka 20 alakú. Megpörgetem aztán még egyszer az istennő nevében, ha több akkor ha többet dobtam nála, (KM) akkor segít elolvasni a feliratot ha nem egy ideig tartozom neki egy pegazussal. Míg vissza nem nyerem. Addig odaadom Uatunak mivel nincs itt az istennő papja. De remélem nem sértődik meg egyikük sem.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Mindenki nekiáll a maga módján a kutatásnak.Újdonsült társuk és az elf vándor a hullákat veszik szemügyre majd a helységben bóklásznak.
Glim saját vizsgálata eredményt hoz,a goblinok feltételezett halálhozói az egyik ajtón távozhattak,avagy lehet hogy a goblinok onnan jöttek be...
vagy mindkettő igaz, a nyomok eléggé el vannak mázgálódva a koszban.A másik ajtóhoz lépve annak túloldaláról kaparászás hallható.
Hm,talán patkányok...vagy óriás patkányok motoszkálhatnak. Épp itt tart a gondolataival amikor az ifjú hölgy odalép mellé és egy hirtelen ötlettől
vezérelve bekopog rajta,majd jó hangosan érdeklődni kezd ki van ott?!
A gnóm tágra nyílt szemekkel,csodálkozó tekintettel tekint fel a lány arcocskájára,amiről csak úgy sugárzik a naivság...miközben az arcocska gazdája
további nyelveken kezdi ismételgetni a kérdéseit. Megcsóválja a fejét,sose értette egy ilyen nagyon-nagyon városi leányzót mi vitt rá a kalandozó életre
valamint hogy maradhatott életbe eddig.
-[közös] Kicsi hölgy! Ez a naiv gondolat hogy fészkelte be magát a csinos kis fejecskéjébe? Lehet ugyan hogy csak valami állatkák kaparásznak a túloldalt,
de az fel sem merült kegyedben hogy valaki az ajtón túl áll állig felfegyverezve? Aztán meg jön a sírás,rívás meg jajveszékelés amikor az ajtón keresztül
a pici pocijába döfnek egy lándzsát....
Eközben ő maga oldalvást is lép egyet az ajtó elől,ha valóban úgy történne ahogy vázolja a leányzónak a rosszabbik változatot ne álljon előtte.Ugyan ebben a
pillanatban egy tompa puffanás hallik a ténykedő vándor felől,Glim a lány dereka mellett odapillant.Az odaszegezett goblin már a földön hever,a helyén pedig
felirat vált láthatóvá (*ha ismerős a gnómnak a nyelv,elolvassa közben).
A leányzó odébb áll és isteni szimbólumokat mintázó csecsebecséket vesz elő,egyfajta szertartásnak néz ki amit művel, a végén egy dobókockával dob az
előkészített rögtönzött oltár (?) előtt. Glim érdeklődve szemléli a jelenetet,sose árthat más vallások rítusait ismeri.Elvileg a lányról korábban nem derült ki hogy papnő lenne....de hát sose tudni...
-
Miközben Hillen a felfedezett mozgatható követ vizsgálja a falban, kezében a dárdát tartva, fél szemmel a társai mozgását is figyeli. Uatu szintén a tetemeket veszi szemügyre, Glim a két ajtó körül keresgél, eközben Kara, miután a gnóm otthagyta a nyílászárót, ami mögül a neszek szivárognak, egyenesen odasétál és több nyelven bejelenti a csapat ottlétét a kaparászó hangoknak.
Az elf elszörnyedve néz oda, miközben Glim a maga módján leteremti a meggondolatlan leányt, és ellép az ajtó vonalából. Hillen ezzel egy időben a földre ejti a dárdát, és íja után kap, amivel, miután vesszőt helyezett a húrra, célba veszi az említett ajtót, remélve, hogy a gnómnak nem lesz igaza és nem ront be egy csapatnyi gnóm, akik a zsanérokon fenték a kardjukat.
- Hmmpff! Emberek! - Dörmögi a bajsza alatt, miközben feszülten figyel, egy-egy pillantást lövellve a másik ajtó felé is, hátha valami meghívásnak tekintette a fiatal teremtés elhamarkodottságát.
Ekkor vette csak észre, hogy az ifjú hölgy időközben a földre telepedett és gyertyákat gyújtogat, miközben Ó, egek... egy dobókockát vet közéjük.
Ami még rosszabb, hogy a Gnóm szeme is a mozdulatsorra tapadt, így, ha netán most érkezne támadás, szinte teljesen védtelenek lennének.
Elnézést kisasszony, - szólt oda Karának, ismét az ajtókra koncentrálva, - de miután így bejelentette, hogy itt vagyunk, nem gondolja, hogy nem alkalmas az idő a játszadozásra, vagy bármi is az amit művel?
-
Az ajtótól távolabb megyek.-Ne nevezzen naivnak! Kikérem magamnak! Még ha vannak is ott az ajtón túl ellenségek mióta lehetnek ott? Egy vagy két hónapja esetleg több? Nem hinném, hogy első dolguk a lándzsa utáni kapkodás lenne. Étel, víz tiszta ruha, és a szabadság. Ha volt is tartalékuk már felélték. Leginkább a szabadság. -Érvelek. Szerintem patkányok, vagy alig élők.
A földre zuhanó zajt csapó goblin felé vetem a tekintetem.
-Így vagy úgy, de mindenképp zajt csaptunk volna.-Szükségem van az imára. Hillent legszívesebben elküldeném valami nagyon távoli helyre, nem lehet. Csak zordul nézek rá. De nem bírom ki szó nélkül. Glimen láttam az érdeklődést, a számomra egyszerű vallásomon -Én sem szoktam megakasztani magát miközben éppen imádkozik, ha szokott ilyet csinálni. Kérem ne szakítson félbe!
Öt perc alatt sikerült összedobni a szentélyt, ha nem számítom mennyi időt kínlódtam takarítással. 18 nem is rossz. Majd még egyet Tymora, nevében meglátjuk mi lesz. Gyorsan elpakolom a holmit, Glimmhez lépek.
-Ha kérdése van kérdezzen!
-
Az emberlány láthatóan megsértődött, amiért az elf és a gnóm rámutatott meggondolatlanságára, ezért agresszív védekezésbe kezdett. Miután a vándor végighallgatta a tirádát, így válaszolt:
- Tiszta ruha? De kisasszony, goblinokról beszélünk. A tiszta ruha csupán attól összemocskolódik, hogy ránéznek. És miből gondolja, hogy nincs ételük és vizük? Amennyire tudjuk, akár mérföldekre is elnyúló katakombarendszerben is lehetünk. Az meg, hogy Ön szerint mi van az ajtó túloldalán, nem biztosítja, hogy valóban így van. Lehet, hogy félholt patkányok, de az is, hogy egy horda vérszomjas goblin, úgyhogy legyen kedves legközelebb gondolja meg, mielőtt ilyesmit művel!
- Majd, miután kissé lehiggad így folytatja, szemét és íját még mindig az ajtókra szegezve:
Azért viszont elnézést kérek, hogy megzavartam az imáját, de be kell látnia, hogy elég rossz időpontot választott a rituálé elvégzéséhez.
-
A csapat meglehetősen vegyesen tölti a vizsgálódást. Sokan nyomokat kutatnak, illetve a korábbi harc maradványait vizsgálgatjátok, de van, aki a többiek furcsállását állva egy rítusba kezd. Ebből, és a fiatal nő zajkeltéséből kisebb szócsata is keveredett, bár ez végül (legalábbis egyelőre) semmilyen élőlényt nem vonzott ide.
A falraszegezett goblin mögött egy felirat is előtünik, amelyet azonban csak egyvalaki, Uatu tud elolvasni. Sárkanynyelven van a felirat, ami az alábbi: Ashardalon.
Az elf pedig a mozgó követ vizsgálja, amely kis érintésre reagál is: egy eddig nem látott rés tárul ki a falban.
-
Midőn úgy tűnik, hogy az ajtókon nem jön be semmi, Hillen visszatér az imént meglelt kőhöz, amit véletlenül meg is mozdít, aminek következtében egy nyílás jelenik meg a falon. Ez nem javít az eddigi idegállapotán, ezért ismét az íjához kap, és a nyílás elé ugrik, hogy lássa, mi van odabent.
-
-Jó!-Részemről ezzel le is zártam ezt a végtelennek tűnő beszélgetést. A feliratot nem tudom elolvasni, de legalább az ezüstöm megmaradt. A francba! Az a kő! Egy ideig hanyagolva van az ajtó, előbb utóbb inkább utóbb visszatérünk oda. Megjelenik egy rés a falon, nem tudtam már mi hiányzott. Ez! Ennek a pornak egy előnye van, elveszek benne a léptek a fal mentén. Összejártuk egy részét de itt még nem. Osonni se kell. Illetve győzködöm magam már úgyis tudjuk a kifelé vezető utat, a rejtett csapdával ha hirtelen távozni kellene. A lámpásomat kicsit távolabb letettem a földre, csak a gyér fénye világít úgy ahogy. Megállok a rés mellett. Szép csendben, na majdnem csendben. Ha megszólalnék hangosan Hillen biztos engem nyilazna le először. Bepillantok homály, perszehogy...! Nem látok a sötétben!
-Mi az lát valamit?-Suttogom.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Úgy érzem, kellően és megérdemelten leteremtették Kara kisasszonyt, így nekem már fölösleges akármit is hozzáfűzni a történtekhez, annak ellenére, hogy ezzel engem is jócskán meglepett. Lehet jobb lett volna, ha inkább fent marad és egy kis meleg vacsorával fogad fent minket, amíg mi itt végzünk. Ezt inkább magamban tartom és nem adok neki hangot. Továbbá ha várnak minket és csak a hangunk alapján azonosítanak be minket, velem nem számolnak. Miután látszólag lenyugsznak a kedélyek, folytatom, amit eddig csináltam. Amint feltűnik a szöveg nyelvezete, egyből elkezdek agyalni, hogy mit is jelenthet. Valószínűleg egy név lehet.
-
Hillen félig akart tevékenysége nyomán kinyílik egy eddig észre nem vett ajtó. Miközben az ajtó nyílik, az elf reflexei azt súgják, hogy mozduljon félre, de nem tud elég gyorsan, majd valami a vállába csapódik és apró fájdalmat érez. A kis fülkébe viszont, ahogy benéz, a földön egy csontváz fekszik a porban. A koponya szemgödrében hírtelen vörös fény gyúl, majd a csontváz megmozdul, feláll és egy rozsdás karddal a kezében Hillenre ront.
-
A vándor bízik benne, hogy a vállába csapódó valami, és a nyílásból hirtelen kirontó förmedvény elég válasz Karának, ezért válasz nélkül hagyja a kérdést. Inkább a kezében tartott íjra és nyílra koncentrál, hogy az utóbbit kölcsönhatásba hozhassa a csontváz koponyájával.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Az események nem várt fordulatot vesznek,legalább is nem a várt irányból...mert nem a két ajtón keresztül érkezik a veszély,hanem egy harmadik...eddig felfedezetlen ajtó mögül.
Az annyira nem volt meglepetés hogy egy lövedék csapódik az elf vállába...hiszen egy ismeretlen szerkezetet piszkálgatott.
A csontváz kicsit érdekesebb fejlemény,aki "álmából" ébredve gonosz parázslással szemgödreiben az elf felé veti magát.
Habár Glim nem sűrűn kényszerül ilyen praktikák használatára...mondhatni éles helyzetben ez az első,mégis mindenféle gondolkozás
nélkül engedi el a buzogány nyelét...ami ennek ellenére nem koppan a kőpadlón,hiszen a bőr pánton lóg a csuklóján...majd rántja ki
ruhája alól a nyakában lapuló medált.
Előre tartva mutatja fel a Nevető kalandor kettős arcot ábrázoló maszk-medálját és kiáltja a régebben unos-untalan gyakorolt szavakat:
[gnóm] -Olidammara nevében takarodj,gonosz lény!-eközben fényleni kezd a szimbólum.
Nem tudja sikeres lesz e az élőholt elűzése,eddig csak néhány papnövendék társa társaságában gyakorolta.
-
Goblinok mi? Fászt! Mik ezek a halott villógó szemű harcosok? A sikítófrász még ráér előbb fegyver kell, Hillen nyilazott nem tudom mert nem mondta és nem is láttam eltalált e bármit én is ezzel próbálkozom. Viszont előtte Glim valami számomra ismeretlen praktikával próbálkozik, ez a vagy sikerül vagy nem kategória. Viszont valamit lecsaptam de nem a fejét talán valami porcot amire nincs is szüksége, mert halott? Újra kellene próbálkozni.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Néven és a vésés korának megállapításán töprengem, ám sokra nem jutok vele. Kissé aggasztó a hely és a helyzet. A társaim viselkedése, szegény kedves Kara kisasszony tisztaságmániája. Még szerencse, hogy nem kezd el takarítani. Vagy Hilen túlzott magabiztossága és Glim fékezetlen gyűlölete a goblinok iránt, mind veszélyes lehet. Bár legalább ő egy súlycsoportból választott magának. Kissé elmosolyodom saját poénomon, de hamar lehervad az arcomról. Elf barátunk ismételten belenyúlt valamibe, amibe nem kellett volna és látszólag meg is sebesítette. Ám nagyobb gondot jelent az, ami pluszba ránk szabadult. Egy szentségtelen teremtmény, egy mozgó csontváz. Látni még soha nem láttam, de hallottam már ehhez hasonló teremtényekről. Szinte ösztönösen előrevetődöm és handzsárral a kezemben rá rontok.
-
Ennyit a kardról, nem is vagyok harcos, én tudom a legjobban. Glim valami varázslatot küldött rá amitől ott meg is állt. Handzsár Uatunál? Elég durva fegyver déli kalózoknál láttam ilyet, halottaknák persze. Ha ezt túléljük megkérdezem majd tőle honnan szerezte. Nem mint ha kellene fel e bírnám emelni dög nehéz. Íjra váltok, nyilaznék. Állva nem jó, térdelve mindeni előttem van. Fekve? Talán? Nem jó, sehogy se jó!!! Muszáj megvárni míg sorra kerülök. Egy, kettő, és én jövök valamire rálőttem fene se tudja mire, talált e azt se tudom, ebben a sötétben. Később kiderül. Újra töltöm a fegyvert, várok a soromra.
-
A gnóm papi "trükkje" megdermeszti a támadni készülő csontvázat. Ez jelentős elönyt jelent a kalandozóknak, akik meglepődtek a nemvárt fordulaton. Hillen gyors támadása még elkerüli az ellenfelet, de ekkor a többiek is bekapcsolódnak, és Uatu a fülkéhez ugorva "bevág" egyet, majd Kara merészen belő a nyílásba. A csontváz bordáit és a koponyáját gyors egymásutánban erő kardcsapás és nyílvessző épp elég ahhoz, hogy a csontváz darabokra esve (ismét) kimúljon.
-
Miután sikeresen és többnyire sértetlenül megúszták a balszerencsés mellényúlást, az elf restelkedve kér elnézést társaitól. Az iméntiektől az adrenalinszintje az egekben van így nem is csodálkozik, hogy elvétette az első kapáslövését. Egy-két nagy levegővel próbálja magát lenyugtatni, miközben a vállán lévő sebesülést vizsgálja, aggódván, hogy valami mérgező dolog találta el.
-
-Hillen emiatt ne aggódjon, az első kardcsapásomat én se tenném zsebre, nem is megy nekem azzal igazán! Ezért váltottam, nyilazásra. Élt bennem a remény, hogy bejön. Jól van? Minden rendben magával?-A gyógyítás nem tartozik a legjobb képességeim közé. Most viszont valami más érdekel . Ennek annyi, nem mondom el a nyilvánvaló tényt. Kicsit közelebb megyek hozzá, de csak kardot nála.
-Szerintem a veszély még nem hárult el, nincs íj nála ezt maguk is látják. Mert nem ez a izé lőtt Hillenre? Na de akkor ki? - A biztonság kedvéért párszor megrugdosom a koponyát, ha újra elkezdené villogtatni a szemét fel legyünk készülve.
-
Mindenki fellélegzik, mikor a csontváz újra darabokban hever a földön, szerencsére gyorsan sikerült végezni vele. Ezután Hillen felé fordul a figyelem. (A sajátja is.) Úgy tűnik, hogy egy apró meglehetősen régi tű állt bele a vállába. A fájdalom már elmúlt, egyelőre mást nem érez.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
A csontvázból elszáll a gonosz mágia amint földet ér utolsó vén csontdarab.
A vándor a vállát kezdi homlok ráncolva vizslatni,amiből az ujjnyi tű áll ki.
[közös] -Na....ezért nem kell mindent összevissza piszkálgatni-dorgálja meg az elfet-had nézzem! Elég ósdinak és
retkesnek néz ki,még a végén elfertőződik és leesik a karod. Na,ne mocorogj!-parancsol rá a gnóm,majd a tanult módon
kihúzza a tűt a sebből-Elfogadod e Olidammara áldását? Be is kötözhetném,de egy ilyen helyen ha elfertőződik nem tudom mit
kezdhetnénk Veled,jobb ha begyógyítom még ha csak karcolás is.
Ha nem tiltakozik Hillen akkor újra kézbe veszi a maszk medált és mormol néhány szót anyanyelvén.Az apró seb pillanatok
alatt beforr és nyom nélkül eltűnik.
-Jól van,próbáljunk óvatosabbak lenni...-közben forgatja kicsit a tűt,amit eleve egy gyolcs darabbal fogott meg,kíváncsi látszik e rajta
méreg nyoma...reméli hogy nem,mert azt valószínőűeg a mágia nem semlegesítette-ha esetleg furcsán érzed magad rögtön szólj,nem lenne
meglepő ha mérgezett lett volna ez a kis vacak.
Utolsó mondata nem tudja mennyire volt megnyugtató az elf számára,de jobb felkészülni bárnire.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Hipoforaccus-K-pei/69bb3ba35ca59b732f8bbca0cd10103d-character-concept-character-design_w431_h580.jpg)
Hilenn Sill
A gnómtól kapott, dorgálás elsősegély és tanács után, miszerint ha úgy érzi rosszul van, szóljon, mert mérgezett volt a tű, amit kihúzott a vállából, az elf kissé idegesen mond köszönetet a papnak.
Ezek után úgy dönt bekémlel a frissen felfedezett nyíláson, hátha lapul valami érdekes, vagy további csapda a sötétségben.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Látván, hogy az elf nincs a helyzet magaslatán, gondolok itt a csapdák felfedezésére tett kísérleteire és arra, hogy remélhetőleg csak a zavarodott, egyre feszengő viselkedése miatt lőtt mellé ilyen közelről és valójában tudja is használni azokat a fegyvereket amiket magával hozott, arra a következtetésre jutok, hogy leakasztom a hátizsákomról a fa pajzsom és kézbe veszem. Amint ezzel végeztem, körbe nézek, amint észre veszem, hogy az elf újra akcióba lendül és kész akár még belépni is a rejtett helységbe, magam elé emelem kissé a pajzsom és halkanegszolítom a társaság egyetlen lent tartózkodó hölgy tagját. - Kara kisasszony, ha megtenné kérem néha nézzen a hátunk mögé is nehogy onnan is jöjjön valami kellemetlen meglepetés.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Hipoforaccus-K-pei/69bb3ba35ca59b732f8bbca0cd10103d-character-concept-character-design_w431_h580.jpg)
Hilenn Sill
- Üres. - Közli társaival a nyilvánvaló tényt az elf, majd (ha tudja) visszaszerzi az ellőtt vesszőt, és a többiek felé fordul. - Nos, merre tovább?
-
Mielőtt beléptünk volna a helyiségbe elmentem a lámpásomért, még világított. Eszem ágában sincs sötétben bóklászni. Nézek előre, hátra, körbe.
- Semmi figyelemre méltó. Mármint emberi szemmel.-Még egyszer körbeforgatom a lápást. Nem tudja, merre? Nahát...
-Ez már a húszezer arany kategóriás kérdés, nem tudom a választ, így most állnék meg míg Tymora velem van!
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Miután rendbe rakta az elf vállát a többiek az újonnan feltárult üreget veszik szemügyre de semmit nem találnak.
Egy darabig nézi a gnóm hogy keresgélnek majd megszólal:
-Nos barátaim azt hiszem az út az ajtókon át visz tovább,vagy lehet vissza is fordulni...viszont ne felejtsük el hogy
eltűnt embereket is keresünk.Amondó vagyok,nézzük meg sorba mindkét ajtót...bár az egyik mögött még mindig lehet
valami/valaki... a kaparászásból kiindulva,ezért legyünk óvatosak...fegyvert a kezekbe...ne érjen minket több meglepetés.
Jó példával járva elől felcsatolja pajzsát,majd megmarkolja a buzogány nyelét.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Hipoforaccus-K-pei/69bb3ba35ca59b732f8bbca0cd10103d-character-concept-character-design_w431_h580.jpg)
Hilenn Sill
Látva, hogy a többieknek sincs ötletük, az elf a következő javaslatot teszi:
- Amondó vagyok, nyissuk ki a kaparászós ajtót. Onnan legalább sejtjük, mire számíthatunk. Ha szabadna javasolnom, Kara kisasszony nyissa ki az ajtót, úgy, hogy takarásban legyen, így hátba tudja támadni, aki, vagy ami kijön az ajtón. Gilm uram, maga fogadja az esetleges támadásokat a pajzsával! Mi pedig Fürtösmormakk úrral fedezzük önt.
A terve felvázolását befejezve felvont szemöldökkel néz végig a többieken, van-e esetleg ellenvetés, vagy jobb ötlet szikrája a szemeikben.
-
Uatu Fürtösmormakk
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Rig-f-tty-K-pei/images.jpg)
Kissé meglep, hogy az elf kezdi belátni amit csinál az akár még az életébe is kerülhet és taktikát vált. Perszemiként tehetné ezt másképpen, minthogy mást küld előre maga helyett. - Hilenn uraság, taktikát váltunk? - mosolyodom el kissé.
Leakasztom én is a fapajzsom a hátizsákomról és a kezembe veszem.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Nagy hirtelenjébe terv kovácsolódik,az elf rögvest eléjük is tárja.
Hm...hölgyek és kisebbek előre,egész jó terv...vonja meg a vállát Glim...
-Ám legyen elf uraság,de remélem ami az ajtó mögött van sokkal lassabban mozog mint egy csontváz,
így hátha eltalálja azt-mondja félmosollyal az ajkán,jól érezhetően szurkálódva miközben az ajtó felé indul.
-Kishölgy,ha felkészült szóljon mielőtt nyitná az ajtót-szól Karához,miközben megveti lábait úgy két méterre az ajtótól.
Pajzsát maga elé tartja,míg buzogányát lendítéshez emeli...hátha szükség lesz rá.Reméli nem őt lövi hátba az íjász...
-
A kardhasználatról már lemondtam, elfoglaltam a helyem negyedik helyen. Leültem a koszba utálom, de ez van. Ha támadni kezdünk inkább az ellenség vagy oldalról nyilaznám. ha valamelyik társam hátába állna bele a nyílvesszőm kissé megorrolna rám. Láttam féltérdre ereszkedett vad amazonokat ahogy feszítik az íjat, a tetoválónál volt teleaggatva a fal ilyenekkel, meg a sárkánnyal is ami most rajtam van. Arra a nőre egy dekányit se hasonlítok így belegondolva, ülök aztán arra várok, hogy majd lesz valami?
Mióta lehet kívül a világ? Vajon észrevették? Ááá nem, csak akkor kezdek el jobban fülelni a nevem kerül szóba. Úgy tűnik nem a bevágom rúgom műsor megy, hanem a Kara kisasszony nyisson ajtót takarásban két méterről indulva. Jó csináltam már ilyet, egy adószedőnek dolgoztam pár hónapig míg nem találtam állást a pékségben. Azért kellettek a tolvajszerszámok, de azok csak nem akartak fizetni, és nagyon is éltek.
Előveszem a tolvaj felszerelést a hátizsákból.
-Kész vagyok mehetünk!
-
Kara tehát felvállalja az ajtónyitó szerepét. Odamegy az ajtóhoz, és előszedi készletét, míg a többiek fedezik. Ám mielőtt bonyolultabb mechanikai mahinációkba kellene kezdeni, rájön, hogy az ajtó egyszerűen nyitható. A kinyitott ajtó egy egy keskenyebb folyosóra vezet, amelyből további három ajtó nyílik: egy a szemben lévő falon, kettő pedig két odalt, jobbra és balra. A folyosón nem látni semmilyen élőlényt. A folyosó egyébként romos, poros, de a földön azért számos lábnyom látszik.
-
(https://rpgenerations.hu/Zen/cache/Hipoforaccus-K-pei/69bb3ba35ca59b732f8bbca0cd10103d-character-concept-character-design_w431_h580.jpg)
Hilenn Sill
Amikor a csapat egyetlen nő tagja kinyitja az ajtót, a többiek egy üres folyosót látnak három ajtóval. Az elfnek eszébe ötlik egy gondolat, amit meg is oszt a többiekkel:
- Véleményem szerint meg kellene nézni a másik ajtót is, - mutat a hátuk mögött lévő nyílászáróra - Mielőtt ezeket kinyitogatnánk.
Amíg a többiek válaszára vár, leguggolva szemügyre veszi a lábnyomokat, hátha ki tudja ókumlálni, miféle szerzetek hagyták őket.
-
Nem fogom közölni ami eleve kiderült "Az ajtó nyitva volt!" Csak benézek, körbejártatom a lámpást. Három ajtó és sehol semmilyen kaparászó kicsi nagy valami.
-Nincs ellenvetésem, a hideg futkos a hátamon ettől a szobától! Ha az egyik ajtó mögött még három ajtó lesz a hátam fogják látni ahogy felfelé rohan. -Megvonom a vállam.
-Nem vagyok gyáva, lankadozik bennem a bátorság.-Felsóhajtok és odaballagok a legelső ajtóhoz.
-
Kara tehát előremegy és benéz az újabb helyiségbe. Itt három ajtó látszik. Levegőt vesz, majd odaballag a legközelebbihez, ami a jobb oldali falon van. Ez ismét nyitva, és egy kis méretű, ám üres helyiségbe vezet.
Hilenn addig a nyomokat fürkészi a padlón. Nem kell nagy szakértelem ahhoz, hogy megállapítsa: emberek, goblinok és patkányok, pár napos, mindkét irányba haladó lábnyomai azok. Eközben az elf felveti, hogy a kör alapú korábbi terem másik ajtaját is meg lehetne nézni.
-
Kétpintes, Dorrmort Glim / Félbocskoros Daergel Flintentrencher
Az ajtó mögött semmi és senki,csupán még több ajtó.Körbepillantanak majd az elf javaslatára átmennek
a másik ajtóhoz, a gnóm nem ellenkezik,követi Karát hogy esetleg védeni tudja ha mégis előbukkanna valaki...