RPGenerations
Archívum => Új Törvénykönyv => Félbeszakadt mesék => Kalandozások a Birodalomban => A témát indította: Az Ezüst Utazó - 2017. Január 01. 11:37:34
-
Még kora reggel sincs a dupla hold vörösen izzik de a nap első sugarai már könyörögnek a felbukkanásért. A mesteremberek éppen most kattintják ki a lakatot és húzzák fel a redőnyt a boltjaikon, akik parasztságra vannak ítélve régen kint vannak a szántón. És az éppen esedékes földmunkát végzik. Akik rosszban sántikáltak az éjjel talán éppen fent vannak, szeles város hegytetején és onnan dobtak le egy szerencsétlen halottat akit majd senki nem ismer ha mégsem sodorj el messzire az áramlat, annyira összezúzzák a hegyes sziklák.
Vannak akik
megtehetik, hogy ne a kakaskukorékolással keljenek a városközepén lakó gazdagok, ők még most fordulnak a másik oldalukra a jó meleg paplan alatt.
És a nappal alvó éjjel dolgozók egymást váltók: pékek cukrászok kocsmárosok és "azok a lányok" katonák kapuőrök...és még sorolhatnánk.
-
Zabar Rukh:
A kiadós alvás csak majdnem jött össze mert Fabyola ki tudja hány órakor ha nem is kirángat de felébreszt. Tudtál volna még aludni. Az ő arcán is látszik szívesen visszafeküdne a puha ágyába. Csak suttog nehogy más is hallja és az időpont is igen korai.
-Hajnali négy óra van itt korábban kel fel a nap. Szereztem neked egy itteni katonai egyenruhát jobb ha nem tudod hogyan. Két mérettel nagyobb nálad Aláfér a sajátod fegyverrel. Jól jegyezd meg az eredeti viselőjét E. Freeto-nak hívták így szabadon besétálhatsz bárhová így a herceghez is. Ha Elmondtad neki ki vagy és segíteni jöttél azonnal szabadulj meg a ruhától. Dobd el égesd el rád bízom!Hatkor lesz az őrségváltás addig be kell jutnod a kastélyba és ki is kell jönnöd a herceggel. Addig nem keresik Freeto-t. Okos vagy és ügyes oldd meg!-Fabyola befejezte a mondandóját.Leteszi az egyenruhát nem sokban különbözik a toroni gyakorlótól.
-Innentől csak passzív segítő lehetek vagyis megfigyelő, csak akkor szólhatok vagy tehetek bármit ha Leanthil nagyon makacskodik.
-
Leanthil herceg+Atolla Valentina:
A virrasztásod nem várt,ha nem tragikus de váratlan fordulatot vetett. Elaludtál. Talán Valentina testének melege, közelsége, a vérveszteség a kántálás vagy egyszerűen csak az egyszerű fáradság győzött. "Valaki" végül lekapta rólad a vérted és berángatott az ágyba. Tipped lenne, Atolla nagyon jó erőben van. Csakis ő lehetett.
-Kérlek próbálj meg felkelni, vagy legalább nyisd ki a szemed!-Valentina hangja kedves és közelről szól mintha gyerek lennél. Próbál kikönyörögni az ágyból, akárha Édesanyád vagy Leania lenne. Ennyi kényeztetés igenis jár. De a Kinti nagy óra négy ütése annál bántóbb. Most már kénytelen leszel felébredni.
-Láttam őrködtél mikor elbóbiskoltál leváltottalak. Neked is kellett már az alvás.-Rápillant az ujjadra de nem teszi szóvá. A te dolgod.
-Jobban járunk ha indulunk attól tartok azzal a pár karddal csak egy kicsit tudtad lenyugtatni az amazonokat. Összeszámoltam őket hol van a maradék öt?
-
Hrissi Al Shard:
Még alig vagy házas de másoktól akik meg nem tudnád mondani mióta vannak együtt sokszor hallod nem szabad haraggal lefeküdni. Ez is helyzet lehet. Anili vagy tényleg nem tud többet Alidaxról, vagy nem mondhat mert ez belső információ, vagy ott se volt ez még igaz is, minek ezen annyit agyalni. Megcsiklandoztad a lábát, mire kitört belőle a vihogás, és nem erősen de visszarúgott. Majd komollyá válik az arca nem néz ki az ablakon.
-Nincs varázserőm de jönni fog az a kapuőr még mielőtt még felkel a holnap a nap. Hívd aminek akarod mi női megérzésnek hívjuk, de itt most elég hogy minden egybevág. Egy csomó amazon a városban, meg a herceg , kíváncsi leszek mi lesz a vége.
-
Leanthil
A virrasztás során egyszer csak hunyorogni kezdem, majd egyszer csak lebicsaklik a fejem. Érzem, hogy matatnak körülöttem, de nem sikerül komolyabb erőt ébresztenem magamban arra, hogy felkeljek. Végül Atolla hangja térít valamelyest magamhoz, melyre lassan felnyílnak a szemeim. A távoli halk harangszó az elmémbe vág. Már négy óra van? Mikor feküdtem le? Szerencsére az ujjamon a seb nem vérezte össze az ágyat ahogyan látom, úgy tűnik bekötözni még bekötöttem.
Atolla kérdésére, már felüllök, és rövid gondolkodás után válaszolok neki.
- Hacoltunk velük, győztünk és kikötöztük őket ahogyan ők is kikötöztek a mieinket. A különbség annyi hogy olyan húsz lábnyira letettem az egyikük tőrét. Jut eszembe. Lehet visszaadhattuk volna a legyőzött amazonok fegyvereit a társaiknak... - mondom. Kissé meglep hogy nincsen rajtam a vértem, de már emlékszem hogy fürge ujjakkal lefejtette rólam Valentina. Gyors mozdulatokkal veszem fel a láncinget, majd rántom fel magamra a páncéllemezeket, majd a szíjakkal erősítem azokat.
- Induljunk szerintem is. Nem valószínű hogy hamar megtalálnak, de azért nem hinném hogy sok időnk volna
-
Zabar Rukh
Miután Fabyola felkeltett, gyorsan magamhoz térek. Megmosom az arcom és az utasítása alapján cselekszem. Gyorsan harapok valamit, ha van némi étel s ital a szobába, majd magamra öltöm a saját felszerelésemet és rá a kapott egyenruhát. Feladatom világos. Két órám van, hogy a herceget kihozzam a herceget épségben a kastélyból. Nem is tétovázok tovább. Elköszönök Fabyolától majd a lovamra felpattanok és elindulok a kastélyhoz. Oda érve a közelben lekötöm a lovamat és nemes egyszerűséggel besétálok a kastélyba és elkezdem felkutatni, merre is leledzik a herceg.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi Anili "megérzésére" bólogat
-Az amazonok lehet, hogy büszkék, de nem ostobák - a herceg addig biztonságban van, amíg a városban van. A városon kívül viszont az amazonok túlerőben vannak, és nincs törvény, amely védené a herceget - jeleli. Ennyi idő alatt rájött már, hogy a herceget nem az eszéért szeretik, azaz nem biztos, hogy ezzel tisztában van. Meg akkora arca van, hogy csoda - kifér a városkapun. Ami pedig azt jelenti, hogy képes, és alábecsüli a nők jelentette veszélyt.
-Ha igazad van, akkor érdemes pihenéssel tölteni az időt - jeleli, majd az ágyból kikelve még egyszer leellenőrzi a felszerelését, hogy ne ébredés után kótyagosan kelljen kapkodnia, pakolásznia. Ezzel végezvén visszabújik az ágyba Anili mellé, és hozzá simulva elalszik.
-
Leanthil +Atolla:
A vért és a páncél szíjazásában Atolla is kiveszi a részét ideges, bár nem szól de a szíjat egy lyukkal beljebb akarja tenni annyira siet, amire a válaszod egy hirtelen felszisszenés. Térjen már észhez.
Vagy valamit látott az ablakban a majdnem felkelő napsugarak fényénél, vagy nem teljesen győzted meg a hamar megtalálnak szöveggel. Ő már teljesen fel van öltözve és a hátizsákja is nála van. Teljesen útra kész.
Kopognak az ajtón.
-Biztos csak egy cseléd, legalább tudunk szólni, hogy távozunk.-Szólalok meg. A kardom azért kihúzom a hüvelyéből. Az ágy háta mögé hátrálok.
-Jöjjön be! Lassan nagyon lassan!-Aki belép egy városvédő katona, E. Freeto. Na szép ennyit a gyors távozásról.
-
Zabar Rukh:
Ez a katona ruha most nagyon jól jött mindenki hajbókol megemeli a kalapját egyéb fejfedőjét a lányok asszonyok kedvesen mosolyognak és köszönnek az arcodon lévő egykori égésnyom sem érdekli őket. Lám mit tesz az egyenruha. Kár hogy meg kell válnod tőle. Szó nélkül bebocsájtást nyersz a palotába ahol a herceg és a kisasszony töltötte az éjszakát, a szobájukig, már csak azon csodálkozol, hogy ébren vannak teljesen felöltözve útra készen. Ki kell tessékelni a szolgát aztán gyorsan elmondhatod amiért jöttél.
-
Hrissi Al Shard:
Elég sokba van már így is ez a város, mondhatni: "Ide se jöttök többet!" Ráadásul elaludtatok, pedig semmi se történt az éjjel...sajnos.
Hatot üt a kinti nagy óra mire sikerül észhez térni, neked legalább is. Anili már a nagy messzire látót kukkolja.
-Legalább tudom miért nem jött a kapuőr. A jó édes....-Majd előadott egy hosszú és kacifántos káromkodást ami még tőle sem megszokott.
Csak a kezével integet, gyere nézd meg te is.
-Az ablakból is látni a tizenkilenc amazont elállják a kapu felé vezető utat. A herceg nem fog átjutni, kivéve ha éjjel el nem szökött. Fenébe! Vajon mióta állhatnak itt? Felvették a harci maszkot, az arcuk egyik fele feketére van festve, elég dühödt arcot vágnak. Ehhez a városvezetésnek is lesz néhány szava!
-
Leanthil
Atolla kissé pontatlanul rakja fel a mellvértet, mellyel a tüdőmből egy kevés levegőt kiprésel. Szerencsére mielőtt kifosztja a tüdőmet, lazít rajta így nem szökik el az összes levegő és nem fulladok meg itt helyben, sóhajtok egyet a megkönnyebbülés jeleként, miután lazított. Már éppen ideje volna indulnunk.
"Nem akarok itt lenni, ha megérkeznek azok az amazonok. Bár biztos élvezetes harcnak néznék elébe, de egyenlőre elegem van az amazonokból. Fionából nem, de rajta kívül minden más törzstársától már rosszul vagyok. Legalábbis most, most megcsömörlöttem amazon tekintetben. Meg a harc tekintetben is."
Aztán kopogás hallatszik és már sikoltva suhan is elő a hüvelyéből a kardom, ahogy látom, Atolláé is hasonlóképpen, aki hátrál is utána, majd mielőtt felszólalhatnék, behívja a kopogót. Akiről kiderül hogy egy városőr. Nagyon rossz megérzésem van ezzel kapcsolatban.
- Tedd el, Atolla, - szólok hátra miközben a hüvelyembe dugom a pengét. - Mi történt? Valami nagy bajnak kellett történnie, hogy ha felkeresett minket ilyenkor. - igyekszem nyugodt és értetlen stílussal felkelti az őrben a gyanút, hogy bármi történt, nekünk nem volt benne semmi részünk.
-
Zabar Rukh
Miután felöltöttem az állgúnyát és bejutást nyertem a kastélyba sietősre fogom a lépteimet. Nem elegyedem szóba senkivel sem. A hercegi szobánál épp látom, amint a szolgálót kitessékelik. Kopogásom meghallgattatott behívnak. Maga a herceg az, aki előttem áll és szóba elegyedik velem. Elképzeltem, hogy mit mondjak, de most az idő szűke miatt elhadarom, ki is vagyok, persze, ha nincs más aki idegen lenne.
- Mélyen tisztelt hercegem. Zabar Rukh vagyok. Otthonról küldtek érted, hogy segítselek. Maguktól az Ikrektől ragadtak, ki hogy kísérjem utadat és legyek a védelmeződ és segítselek! - Mondom meghajolva a Hercegnek.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi az óra hangjára kel. Amúgy nem szereti az eszközt, mert varázsütésre rengeteg embert ver fel az álmából - mintegy riadó fújva, és megnehezítve a dolgát. Álmosan pislog körbe, aztán megakad a szeme Anilin, ahogy a messzelátóval foglalatoskodik az ablaknál. Mosolyogva figyeli, de aztán a mosoly tovaszáll, ahogy Anili szitkozódása megtöri a hangulat varázsát. Anili intésére odasétál, és a válla felett elnéz a kapu felé. A csoportosulás láttán belátja, hogy kissé túlerőben vannak, de ez mást is jelent. Finoman megérinti Anili vállát, hogy figyeljen egy picit.
-Nincs semmi baj - jelei - Egy ekkora város őrségének meg kell tudnia birkóznia ennyi fegyveressel. Mellesleg ha tudnák, hogy hol szált meg a herceg, annál az épületnél várnának rá - vagy már megostromolták volna. Vagyis a herceg biztonságban van - borzol bele kedvesen Anili hajába. Ezek után ráérősen elkezd öltözködni, hogy közben tovább ötleteljen.
-A városőrök biztos, hogy szemmel tartják őket, és feszült lehet a helyzet. Elég egy kis félreértés, hogy a két csoport egymásnak essen - jeleli Hrissi -Ha lenne nálunk nyílpuska, akkor az amazonok közé lőve meg lehetne törni a jelenlegi békét, és amíg a városőrség és az amazonok egymást ölik, a herceg könnyedén távozhat. Ráadásul ha minden jól alakul, az amazonok közül is többeket levágnak - javasolja, de sejti - Anili most kezd el majd tiltakozni.
-
Leanthil+Atolla+Zabar Rukh:
Félő, hogy az a néhány kard amivel ideig óráig sikerült lekenyerezni az amazonokat nagyjából eddig tartott. Jobb lett volna még az éjjel elhagyni a várost pihenni viszont kell ha nem is neked.
Azok a nők akiket a földúton hagytál azóta már rég ideértek, köztük a vágott képűvel aki mindent megtesz, hogy a halálba taszítson.
Gyorsan öltöztetek Atolla a nagy buzgalomban még a levegőt is kiszorította egy pillanatra a tüdődből de így is fél óra telik el. Hiába ilyenkor rohannak a percek ki tudja miért. Útra készen álltok mikor megjelent a toroni bérgyilkos, de még így is kevesen vagytok.
Nem tudsz neki válaszolni mert szorosan mögötte érkezik kopogás nélkül a szobába a szállásadótok. Tényleg nagy baj lehet ha teljesen felöltözve eléggé zilált külsővel és zord ábrázattal a hóna alatt egy pergamennel robog be a szobátokba.Minden főhajtást és egyéb "nagyuramozást" mellőzik.
-Nézzék!-Ezzel kiteríti a pergament a szobában lévő kis asztalra. A városállam kis térképe van rajta. egy háromszög utcák kis kockák utak kisebbek nagyobbak. És egy nagy szépen megrajzolt észak, dél, kelet, nyugat, iránytű a város közepén.
-Ez itt a térkapu.-Mutat rá a kis háromszögre, ami a várostérképen kissé keletre fekszik.
-Mi pedig itt vagyunk.-Mutat rá egy nagyobb északnyugati kockára.
-18 amazon vár magukra a térkapuknál, biztos nem azért hogy jó utat kívánjanak. Öt ellen még lenne esélyük de ennyi ellen kizárt. Kettejüknek?-Atollát nem számítja harcosnak.
-A Sirenariakkal és a Toroni császársággal is kiváló a kapcsolatunk, nem kell a háború mi csak egy kis városállam vagyunk. Nincs is seregünk csak városvédőink. Ezen az úton menjenek egy darabig köves aztán földút. a következő városállamba jutnak, ott találnak térkaput és onnan mehetnek ahová akarnak. Az a város is pont olyan kialakítású, mint ez tegyék el ezt a térképet még jól fog jönni. Másfél óra előnyük van míg valaki el nem árulja az amazonoknak hol vannak. Használják ki! -A térképet otthagyva távozni készül.
-Mire várnak tapsra?
-
Hrissi Al Shard:
-A problémám a következő. Haza kellene mennem jelenteni az úrnőnek az itteni helyzetről, a térkapun át. De ahogy azt te magad is látod most ez lehetetlen. -Válaszol Anili továbbra is a messzirelátóba szegezve a tekintetét. Majd az egyik karosszékbe ülve folytatja a mondanivalóját.
-A városvédők nem fognak az amazonok közé lőni, mert évszázados szövetségeseik. Megpróbálnak inkább tárgyalni velük, ráadásul elég sok ott már a civil ahogy láttam akik ki vagy be akarnak jönni-menni a városból. Lehet, hogy Kyrek alapították a várost mármint elfoglalták de annak gőzöm sincs hány száz éve. Ha én lennék a városatya elfognám a herceget és kiadnám Toron császárának. Mivel velük is kiváló a kapcsolatuk a helyi város vezetésnek. Ez most patthelyzet. Egyenlőre várunk. Hoppá történik valami!-Anili otthagyja a messzirelátót a széket meg mindent.
-Elindulnak! A városközpont felé. Lemegyek kérdezősködni és hallgatózni. Velem tartasz?
-
Leanthil
Felmérem a szolgáló,és valóban illik rá az ikrek fejvadászok általános jellemzői.
"Az itteni népek többsége nem kyr felmenőkkel rendelkezik, és a fiú arca és a szeme is olyan akár az ikrek orgyilkosoké. Nem tudom mennyire beavatott a titkokba, de nem is tudnám máshonnan megállapítani, mint a szeme fehérjéből. Ami teljesen normális, így valószínűleg egy kevésbé tapasztalt fejvadászt kaptunk.
- Örülök egy toroni arcnak, Zhabar. Emelkedj. Boldogsággal tölt el hogy az Ikreket mellettem tudhatom.
Közben beviharzik a herceg, és siettet minket a minél hamarabb felkészülésre. Természetesen vártam rá.
- Uram, köszönöm a vendéglátást és a segítséget. Atolla, kész vagYy? Amennyiben nincs fegyvere a tőrömet adom neki oda. Illetve a herceg felé fordulok
- Egy kardot tudna adni valamelyik őrétôl a hőlgynek, vére folytán harcos, így sokat segítene
-
Hrissi Al Shard
Hrissi legyintve hessenti el Anili bajait
- Ugyan már! Az amazonok a herceget keresik, és nem a sarki péket. Azaz bárki más simán átjuthat a térkapun. Különben a város vezetése sem tudná kiadni Toronnak a herceget, ugye? S ha így is van, akkor vissza is feküdhetünk - pár nap alatt rendeződik a helyzet. A herceg marad a fenekén, mert a város vezetése megvédi. Nehéz lenne megmagyarázni, hogy a szövetséges városban miért hagynák meghalni a herceget. Kedvelem ezt a várost - mosolyodik el Hrissi.
- Ha viszont mégis szorulna a hurok a városban a herceg nyaka körül, nos, arra is megvannak a módszerek - mélázik el egy kicsit, hogy aztán megvonja a vállát Anili kérdésére. Végül is a legnagyobb látnivaló jelenleg úgyis a kinti csődület.
- Megyek, de én nem fogok érdeklődni - jeleli Hrissi, és még sietve hozzá inti - Jó lenne megtudni, hogy hol szálltak meg az amazonok.
S ezzel elkezd öltözködni - és miután befejezte - felkapja a kardját, és Anili után siet.
-
Zabar Rukh
Miután felgyorsulnak az események, megpróbálok a háttérben maradni, sodródni az eseményekkel. A következőt cselekszem míg elkészülnek a többiek. Levetem az álca gúnyámat és ha van kandalló akkor tűzre vetem, ahogy Fabyola tanácsolta. Más említésre méltót nem teszem. Jó ikrekhez méltón tartom a számat és várom a leendő utasításokat, hogy miként cselekedjek. Addig is felkészülök mindenre. Harcra vagy elrejtőzve menekülésre, majd kiderül.
-
Leanthil
A fejvadász felé fordulok.
- Mennyit tudsz a kialakult helyzetről. Tudod, hogy mennyi időnk lehet, hogy néznek ki azok az amazonok, akik gondot okozhatnak? Mindenkit vizsgálj meg akinek az arcán sebhely van, és gyorsaságban illetve ügyességben igyekezz felülmúlni őket, ha harcra kerülne a sor. És nem árt, ha az eszedet is használod, és ravaszsággal is harcolsz ellenük, bár nem hiszem hogy erről egy ikreket kellene oktatnom. - szavaiban nem találhat semmiféle kioktatást, lenézést, egy egyszerű tanácsot hallott. - Nem tudom, mennyire ismered az amazonokat, ezért megosztottam a tapasztalataimat. De az idő sürget. Atolla, készen állsz? Herceg úr, a lovainkat ide tudnák hozni? Nem akarok távozni nélkülük.
-
Leanthil+Atolla+Zabar Rukh:
-Kellene valami fegyver, mert az a kovács jól átvert. Nem tudom ez miféle fém de két kézzel el tudom hajlítani és a combomon fájdalom nélkül el tudom törni. Az ékkövek benne pedig nem mások mint színezett üvegek.-Ezzel a lendülettel el is töröm az ál fegyvert.
-A kutyafáját! Jó erőben van a kisasszonyka!-Kiállt fel a szállás adónk.
-Ez viszont még egy ok, hogy gyűlöljenek az emlerin nők!Mi a herceg úrral elmegyünk a lovainkért és nekem fegyverért te majd választ kapsz a kérdéseidre. A kastély előtt várunk rátok!
-
Hrissi Al Shard:
Anili jókorát rúg beléd. Jól tűröd a fájdalmat de ezt most megérezted. Vagy kiabál vagy verekszik vagy káromkodik.
-Attól tartok elfelejted mi a dolgod. A herceg nem halhat meg. Na végre történik valami! -Sóhajt fel Anili. Mint ahogy a legtöbb helybéli. Végre mehetnek ahová akarnak.
Három égtáj felé indulnak nyugat felé nem. Észak felé hatan, kelet, észak és dél felé öten és öten mennek. A térkapunál ketten maradnak hátha a herceg mégis ott próbál visszasurranni.
-Na hajrá! Lóra fel és indulás!-Vihog Anili.
-Na de tényleg mivel és merre? Minimum négyfelé indulhatnál!
-
Hrissi Al Shard
Hrissi elfintorodik, ahogy Anili belerúg.
-Úgy rúgsz, mint egy kislány - jeleli, és megdörzsöli az oldalát.
-A herceg legnagyobb ellensége saját maga - osztja meg véleményét. Azt továbbra sem tartja valószínűnek, hogy a város megengedhetné a herceg elvesztését. Mondjuk ő sem, de erről nem kell tudnia a városnak...
A szétszéledő amazonokat számolva Hrissi úgy véli, megtalálta az ideális megoldást.A herceg mit is akar? Megszökni. Akkor mire nem számítanak? Hogy megtámadja őket... Anili nógatására magához veszi a fegyverét és a tűzszerszámot, és célirányosan megindul kifele a fogadóból. A kérdésére csak int egyet
-Az amazonok szállásához! - elvégre ha szétszéledtek a városban, ott kevesen maradhattak...
-
Leanthil
Az amazon tette és szavai feldúlnak, ahogyan egyszerűen kettétöri a pengét.
"Át mert verni az az alávaló féreg? Csak kerüljön a két kezem közé... Nem fog több hazugságot beszélni, nem fog másokat átverni kígyó nyelvével!"
- Érdekes. Az amazon választotta a fegyvereket. Lehet önszántából választott rosszakat, hogy feltüzelje társait. - mondom egy nagy lélegzetvétel után.
Amikor Atolla tiszteletlen hangon beszél a vendéglátónkkal, aprót bökök az oldalába.
- Herceg úr, sajnálom hogy bevontuk önt is ebbe a viszályba. Köszönöm, hogy nagylelkűen fogadott minket, de már távoznunk kell. Ikrek, Rukh? Tarts velünk. - jelentem ki a fejvadász felé. Amennyiben az amazonok megjelennek, egy ikrek hasznos lesz a közelben. - Nem azt kérem, hogy mellettünk menj, rád bízom, de lehet jobb ha követsz minket. Akkor nem fogják tudni, hogy ellenük vagy. - pillantok a fejvadász felé.
Amikor már elhagytuk a nemest, Atolla felé fordítom a tekintetem.
-Máskor a herceget, főleg, ha vendégéül fogad minket, az ön vagy a herceg úr kifejezéseket használd a te helyett. - szavaim nem pengeéles kritikák - hidd el, megéri. Illetve ha nem gond, meglátogatnék egy kovácsot, aki egy nagy hibát követett el. - mondom Atollának. - Remélem annyi időnk még van.
-
Leanthil herceg:
Nem tudom Leanthinnak már megint mi baja volt miért bökött felém. Az istállóból előhoztam már a lovainkat suhintok párat a Herceg úr által felajánlott emlerin karddal. Ahogy fogalmazott neki nem áll kezére és van még egy egész fegyverarzenálja. Na végre itt van!
A fejvadász tőlünk kissé lemaradva lovagol észak felé.
-Ahelyett hogy engem kiosztanál inkább lovagolj előre és diktáld a tempót és bármennyire is nem akarsz kritikus lenni mégis az vagy. Amikor a te szót használtam hozzád szóltam, mikor pedig a szállásadónkhoz akkor persze magáztam és Herceg úrnak hívtam. Alkalmi süket vagy?-A városi nagy órára nézek mi éppen most üti el háromnegyed ötöt.
-Mondd a fejvadásznak téged szolgál nem? Ötig várjon itt ha addig nem jövünk vissza jöjjön a kovácshoz. Veled megyek megkíméllek a felesleges beszédtől!
-
Hrissi Al Shard:
-És a nagylány rúgásomat még nem is ismered.
Kijelentésedre ki a herceg legnagyobb ellensége Anili csak a vállát rángatja.
-Valentina mégis elviseli valahogy. Nem is értem hogy. -Anilli a dolgait pakolja a szobátokban. Kinéz az ablakon már teljesen szétszéledt a városi nép.
-Itt hagyom a messzirelátót jól fog jönni. Tehát az amazonok szállása? Szerintem teljesen üres de te tudod!Mielőtt mennék egy kis búcsúszex csak hogy el ne feledd hogy nézek ki!
-
Leanthil
A Hercegnek valami furcsa véletlen következtében akadt egy feleslegben tengődő amazon pengéje, melyet szavai szerint forgatni is próbált, és mivel nem találta kényelmesnek, elajándékozta Atollának.
Szememmel végignéztem a kardot ésmegnézem, hogy az ajándékba kapott fegyver milyen is valójában.
Azután igyekszem egy tanácsot adni Atollának az udvari etikettrol, de a lány hevesen ellenállás szólalt fel.
Sértő szavait elengedem a fülem mellett
De a mondandóját egy kéréssel zárja
Rövid ideig magam elê nézek.
"Nem tetszik aa stílusa, olyan hangot üt meg velem, melyet én szoktam megütni másokkal. Persze kevesebb sértődöttséggel "
Az harang háromszor zendül fel, mely a háromnegyedét jelzi. Sietnem kéne.
- Nem tudhatjuk, hogy kik figyelnek Atolla. Ha esetleg látnak beszélni az ikrekkel akkor elveszítjük a meglepetés erejét. Szerintem egyszerűbb, ha megfog várni minket. Nem egy helyben fog minket várni, nem lesz feltűnő. Nálad van a ketté tört kard? - nem láttam hogy elhajította volna, és ez a bizonyíték perdöntő. Bár a Herceg látta a kard sorsát, így ha nincs meg az sem baj. Ha megvan, akkor elkérem.
Amikor el érkezünk a kovácshoz, kikötöm Árnydalt, majd öles léptekkel megyek be a kovácshoz.
Amint meglátom a férfit, egyenesen elébe megyek.
- Miket adott el?- ha nálunk van a penge felmutatom, majd elhajitom, és előveszem a kardomat - Nem szép dolog átverni embereket, de bizonyos helyzetekben nem is okos tett. - amennyiben valamerre elindul, vagy menekülni, vagy fegyverért, utána szökkenek és a pengém lapját csapom a térdhajlatában, amennyiben azt látom hogy úgyse tudnám eltalálni, messze van, akkor a hátára sújt lé a fegyver tompa oldala
-
Zabar Rukh
Hátul lovagolok fedezve a többieket saját gondolataimba merülve. Pásztázom a környéket, mindenre felkészülve. Épp mikor előre mennék pozíciót váltani és felderítenék látom, hogy készül valami... Fegyveremre teszem a kezem és készen állok, bármi történjék is, de várom egyenlőre a végkifejletet...
-
Hrissi Al Shard
Hrissi választ jelel Anilinek
-Amíg nem nekem kell a herceggel együtt élnem, nem érdekel hogy lehet elviselni - zárja le a kérdést, és magára csatolja a fegyverövét. A messzirelátó valóban jól fog jönni, de nem most. Azt itt hagyja, mert úgy véli, hamarosan sokat fog futni. Anili meglátása, hogy az amazonok szállása teljesen üres, vagy legalábbis majdnem - gonoszkás mosolyt csal a szája szélére. Hrissi is ebben reménykedik, és ha másban is igaza van, akkor nagy felfordulást fog okozni. A búcsúszexre viszont felszalad a szemöldöke
-Az előbb még hallgatózni akartál - jeleli Hrissi, és Anili elé lép, majd átkarolja, és élvezettel szívja be bőrének illatát. Lassan, ráérősen megcsókolja, aztán picit elhúzódik, hogy tudjon jelelni
-Sajnos a herceg ellenlábasai most nem várnak ránk. Majd nemsokára bepótoljuk - de most szólít a kötelesség - jeleli, miközben kibontakozik Anili karjaiból. Vet még egy vágyódó pillantást rá.
-Kívánj szerencsét - jelei, aztán megindul az ajtó fele, majd a fogadóból kiérve az amazonok feltételezett szállása fele.
-
Leanthill herceg:
Ismerős ez az fajta " Atolla stílus". Még a kezdetekről, de már azt gondoltad leszokott róla de néha mégis előkerül ha úgy érzi igaztalanul vádolják vagy egyszerűen csak ideges. Ellenben az ikrek fejvadásza keveset beszél szinte néma. Legalább nem kell mindenért vitázni vele mint anno Lioval. Hogy milyen harcos az majd idővel kiderül.
A kovács néhány pillanatig szabadkozna, "hogy ő? soha az életben még hogy rossz árut? na de ilyet?" Ám mikor előkerül a csorba kard Atollától és a te pengéd. Már csak bólogat
-Nem, nem tényleg nem szép!
Reszkető kézzel adja át a címeres tarsolyt és az összes istenre élőre és holtra esküszik hogy egy fél garast se költött el belőle akár meg is számolhatod.
-Én meg hagytam hogy megpatkolja a lovam, ki tudja meddig bírják!Mennünk kell nincs idő új patkót rakatni rá. remélem kibírja ameddig szeretném.
-
Hrissi Al Shard:
-Ha nem hát nem, de ne mondd hogy nem ajánlottam fel. Sok szerencsét!-Válaszol Anili. Majd útjaitok kettéválnak. Ő elindul a térkapu felé és pillanatok alatt el is tűnik benne Toronba. Te pedig az amazonok szállása felé veszed az irányt. Némi futás után oda is érsz. Minő véletlen tejesen üres, csak néhány teljesen idegen helybéli a reggeliével van elfoglalva. Vagy nagyon korán kezdi az ivászatot. Az egyetlen furcsaság a fogadó részlegben megszámolhatatlan ketté hárommá tört kard, tőr, egyéb fegyver a földön fekve. A fogadós igyekezett összeszedni őket de valaki mindig rájuk lépett és még több darabra törtek.
-Ha valaki még egyszer rájuk lép kitöröm a nyakát az istenekre mondom!-Zsörtölődik.
-Maga meg mit bámul?-Hirtelen rád néz.
-Az a főúr vagy mifene ilyen vacak kardokat adott el az amazonoknak, most meg aztán menekülhet a világ végére mert ha azok bedühödnek lesz haddelhadd!-Legyint egyet.
-Óhajt is valamit vagy csak áll ott mint egy faszent?
-
Leanthil
Atolla viselkedéséről már szinte el is felejtkeztem, alaptalanul szóltam neki, de azért nem árt, ha megjegyzi ezt, úgymond későbbi tanácsként, ha boldogulni szeretne felső körökben is feltűnés nélkül elvegyülni, ismernie kell majd bizonyos dolgokat. Bár kérdés, mennyire akar. Majd megbeszéljük.
A fejvadász engedelmesen lemaradt tőlünk, eltávolodott, aminek személyesen örülök.
A kovács először letagadja a bűnösségét, és csak az egyértelműsítő bizonyítékok felmutatása után hajlandó beismerni a bűnösségét. Ezek után reszketve nyújtja vissza a pénzes erszényt.
- Azt hiszed, megvesztegethetsz? A Toroni Császárság hercegét és a Birodalmi légiók egyik tábornokát igyekeztél átverni. Nem kell a pénz, kifizettük azokat, nem vagyok tolvaj. Feküdj le, MOST. És akkor nem ez lesz az utolsó Hold, amit meglát hazug szemed.
Amennyiben ellenáll, a térdére sújtok a kardom lapjával, hogy fél térdre rogyjon, onnan pedig a földre viszem a lábammal, amennyiben futással próbálkozna, készenlétben állok, hogy a térdhajlatát vagy a hátát lesújtsam ugyancsak a kard lapjával. Vért nem akarok ontani. De leckét tanitani, azt igen.
Amennyiben engedelmes nem is fog szenvedni.
- Borzalmasan sajnálod azt, hogy egy álnok féreg voltál? - olyan hangnembe mondom neki, hogy megértse, helyeselnie kell, sőt opcionális esetben vissza is mondhatja, mikor válaszolt folytatom. - Gyalázatot hoztál a mesterségedre, mely miatt a céhből kizárhatnának? - a válaszát megvárom. - Elő fog még egyszer fordulni ez BÁRMELY vásárlód esetében? - azután folytatom. - Mivel úgy tűnik, megértetted a leckét, elnézek az álnok nyelved kivágásától. - letérdelek mellé, és a tőrrel egy sebet ejtek az arcán, közel egy hüvelyknyi (2,3 cm) hosszúságút - Tharr figyel téged. - mondom neki, majd felállok, bólintok Atollának és kisietek az ajtón.
- Most már indulhatunk.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi megnyugodva látja, hogy Anili gond nélkül eléri a térkaput. Egy-másfél óra alatt olyan erősítéssel térhet vissza Toronból, amilyennel nem szégyell. Addig meg úgy véli, simán kihúzza. Az amazonok szálláshelyére érve maga sem tudja hogy miért, de betér a fogadóba. A földön szétdobált törött fegyverek elég furcsán festenek, de a fogadós felvilágosítja, hogy a herceg hozza a formáját, és alig tud megkülönböztetni egy fakardot a valóditól, és ezt kihasználva egy rakat semmire sem jó pengét sóztak a nyakába. Igaz, ezzel lehet vitatkozni, mert ha sikerül beletörni a sebbe a mérgezett pengét, az igencsak hasznos - de ahhoz a török is megfelelnek. A fogadós kérdése zökkenti ki a gondolatmenetéből, és az udvariatlan kérdésre Hrissi csak megrázza a fejét, majd szó nélkül távozik az ivóból. Inkább kerül egyet az istállóhoz, és belépve körülnéz. Mivel az amazonok jó részét gyalog látta, úgy véli, hogy a lovak itt lehetnek elszállásolva. De neki most nem azokkal a büdös lovakkal, hanem az istállóban tartózkodó személyekkel van dolga.
-
Zabar Rukh:
Csendben és kellő távolságból figyeled a Herceg és Társnője ténykedését, egyenlőre nincs szüksége rád de mint ahogy azt már néhány perce elmondta jó hogy itt vagy, és kedveli a magad némaságát. Ha megszólít úgyis válaszolsz.
Nem sikerült elmondani hányan és hogy néznek ki az amazon nők, mert közben felgyorsultak az események. A kovács műhely előtt várakozol, de egyenlőre nem látni egy amazon nőszemélyt sem. Még időben vagyok.
-
Leanthil herceg+Atolla:
Leanthil herceg:
Azt azért még te is tudod hogy a harcias Atolla szinte csettintésre vagy egy kedves szóra átváltozik a jól nevelt Valentinává. Claudia asszony mindent megtett ennek érdekében, egyre jobban megy neki mióta veled van de pillanatnyilag Atollára van szükség. De most összeolvad a két nő. Olyan nyugalommal szemléli azt amit csinálsz ás mondasz mint egy igazi nemes hölgy. Végül is az, attól függetlenül, hogy egy nagyon kis hercegség birtokosa. Otthagy a kováccsal és a bemutatóterembe megy egy-két percre.
A kovács nem áll ellen, térden állva a lábadat átkarolva könyörög az életéért még lépni se hagy, a szózatodnak a felét se hallva, mert felnőtt férfi létére elkezd bőgni,ami undorító. A Kovács persze ígér fűt fát csak hogy mentse az irháját,szánalmas.
Atolla:
Tipikus Leanthil, a pénzünkért jöttünk nem? Pár pillanatig nézem ahogy a kovács az életéért könyörög majd sóhajtok egyet. Rossz előérzetem van. A másik terembe megyek nem tudom mi történik Leanthil és a kovács között, de eleget láttam hoppá úgy tűnik mégsem. A bemutatóterem, ez van a nagyobb terem felé nagy betűkkel írva, erősen festékszagú. Leemelek egy amazonkardot és hozzáragad a kezem. Jobban megkarcolom fából van?
Ez fából van! Az éjjel készülhetett. Úgy rohanok ki a teremből mint akit nyíllal lőttek ki. Nem nagyon figyelem ki milyen pózban mit csinál, csak viszem a bizonyítékot.
-Leanthil! Ez fakard, valami ezüstszínű festékkel ezért törik olyan könnyen. Mindenkit átvert nem csak minket. Bármit is ígért hazudik, a másik terem teli van velük! Ezek után rád bízom mit teszel vele.-Én levágnám a hüvelyk ujját de csak a balt. Ezt már csak suttogva közli. Elég barbár módszer de mindenképp hatásosabb mint a tiéd, hiszen az a seb beforr de az az ujj nem nő vissza.
Majd távozik.
Leanthil herceg:
Már éppen megbocsájtó kedvedben lettél és távoztál volna és egy seb az arcon egyes nőknél nagyon csábító, sőt vannak olyan némberek akik kimondottan odavannak a sebhelyes férfiakért. Amikor Atolla megjelenik az új bizonyítékkal. A kovács viselkedése pedig olyan hogy mások már ezért ledöfték volna. Megjegyzése mit kellene tenned vele első hallásra vérlázító, de láttál és átéltél már rosszabbat is.
Sietni kell és megleckéztetni, gyorsan kell hát dönteni.
-
Zabar Rukh:
A kovácshoz vezető úton némán de figyelmesen kémlelem a külvilágban mi történik, miközben elmémmel csak a feladatra koncentrálok. Miután a többiek bementek a kovácshoz követem őket és bent nézek körül, de gyanút nem keltvén. Ha ez megvolna, kisurranok és a műhelyt körbe körbe járva gyanút nem felkeltve biztosítom a helyet.
-
Hrissi Al Shard:
Az istálló szinte teljesen üres. Egy vagy két ló lehet benne nyereg nincs rajtuk, inkább az se biztos hogy lovak, elég drabálisan néznek ki az ilyenekkel szállítani szokták az árut, nem pedig ülni rajtuk. Két ember van van ott. Lovászok vagy mi a megnevezésük. Az egyik takarít a másiknak meg nem jött össze az életkedve, éppen alszik az egyik szénásszekéren. Még arra se ébred fel hogy egy kis szürke villám kidugva a fejét a kazalból átrohan a derekán az elöl hagyott száraz kenyérbe majszol aztán eltűnik a túloldalon.
A társa ezt már nem bírja ki szó nélkül. Jól megrángatja de elsőre nem sikerül így üvöltve folytatja a "kedves" ébresztőt.
-Kejjé má főőő te marha! Mi kéne tán rezesbanda? A fiatalúr is hercegnek képzeli magát hee?-A fiatalúr nagy nehezen észhez tér.
-'Csába! Gyámmá!'-Majd lassan előveszi az egyik lapátot, hozzá képest a csiga versenyállat. Aludna rajta dőlve tovább is ha a társa hagyná, de az egyszerűbb lépésként megrángatja a fülét.
-Halaggyá, vagy tündét csinálok belülled!-Erre a másik úgy felébred mint a macska akit vízbe dobtak. Csak legyen már eleresztve az a fül. Tudomást se vesz rólad a kis pár bemennek a karámba és takarítás közben igyekeznek kitárgyalni a tegnapi eseményeket. Minek figyelni őket hiszen ott voltál de nem a végéig. Pár szót azért érdemes lenne elkapni hátha olyat is tudnak amit te nem.
Az a hang hallatszik a hátad mögött amit annyira gyűlölsz. Lódobogás! És két női hang.
-Csak álltunk ott mint Igere két faszentje a térkapunál. Elegem van már annak a Toroninak a hajkurászásából. Ez Simona dilije. Teljesen rá van kattanva. Lehet hogy már az éjjel leléptek a másik városba aztán a térkapun át ki tudja hová? -A másik helyeslően bólogat.
-Na igen Simona nem normális csak megy mint az őrült. Nem hiába kapta azt a vágást az arcára, mégse tanult belőle.-A párbeszéd nem tér ki arra kitől mikor kapta Simona a vágást, de az már biztos, "A vágott képűről" beszélnek. Leszállnak a lovaikról.
-Hé te!-Ez te vagy!
-Itt vannak a lovaink kösd ki őket! És csináld amit ilyenkor szokás! Legalább most ne nekem kelljen már! Éhen halok, remélem feltakarította azt a mocskot az a fogadós, látni se bírom. Simona meg várhat.-Eközben feléd dobják a lovaik kantárját és elvárnák hogy el is kapd. Két amazon ha nem is mind de több mint a semmi.
-
Zabar Rukh:
Eddig nem volt sok dolgod, ez vagy jó vagy rossz. Ezt majd magadban eldöntöd. A levél már át lett adva, ellenben a fontos tarsoly az aranyakkal még mindig nálad van. Pedig Fabyola legalább háromszor elmondta elég szájbarágósan, hogy azt mindenképp oda kell adni a Hercegnek.Egyenlőre nem volt rá alkalom de mihamarabb módot kell keríteni rá!
-
Leanthil
Úgy tűnik, hogy a férfi életben akar maradni, mert mindent megtesz szóról szóra, amit mondok.
Majd megjelenik Atolla, és bizonyítékot hoz magával, mely alapján az összes kard, vagy amazon kard fából készült. Hitetlenkedve nézek rá a "kovácsra".
- Minden kardot fából csináltál? - a szavaim nem félelemkeltőek, inkább értetlenséget sugalmaznak. - Meglátjuk. - körbenézek, és körbenézek, tüzet keresve. Amint meglátom, akkor felállok, és elsétálok a férfitól, ha mégsem akkor a másik terembe megyek át, majd keresek valami gyúlékonyat, ha más nem leszakítok a falról vagy a padlóról szövetanyagot, az egyik fakard köré csavarom, és beletartom a lángokba, majd a másik kezemmel kihúzom a kardomat, ha a kovács követet, felmordulok - Ott maradsz. Ha ki futsz, a hölgy kivégez.
Gyúlékony pontokat keresek és odatartom a rögtönzött fáklyát, majd a pusztító lángok eldöntik, melyik kard igazi.
Amikor négy ponton is kigyulladt, és látszik, hogy a tűz nem áll meg azokban a pontokban és további területet fog meghódítani, kisétálok a bemutatóból, majd az ajtó felé megyek, ha még bent van a kovács, akkor a kezét megragadva kivezetem a házból.
- Indulhatunk. - szólok Atolla felé - siessünk, hamarosan idecsődít mindenkit a tűz.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi az istálló láttán egyből tudja, hogy nem a megfelelő időben érkezett. Ugyanis egy lovat sem lát, amiről feltételezhetné, hogy az amazonoké. Így viszont át kell gondolnia, hogyan is okozhatna fejfájást az amazonoknak. Mert úgy biztos nem, hogy rágyújtja erre a két szerencsétlenre az istállót. Bár az érdekes kérdés lenne, hogy a saját épségük védelmében elkezdenék-e oltani a tűzet, vagy tovább lazsálnának.
Végül aztán erőt vesznek magukon, és Hrissinek is nyúlik a füle, hátha adnak véletlenül valami tippet. Azt nem kap, csak két lovast. Két lovas nőt. Úgy látszik, első kézből kaphat bepillantást az ügybe. Amely innen hallva nem is tűnik ügynek, csak időtöltésnek. Ha a herceg nyugton tudna ülni a hátsóján egy lakosztályban, pár nap alatt elenné a fene innen ezeket a nőket. De Hrissi már ismeri annyira a herceget, hogy tudja - most sem fog jó döntést hozni. Nem szép dolog ellene fogadni, de a herceg nem fogja magát meghazudtolni. Feltehetőleg.
Viszont úgy tűnik, hogy az amazonok észjárása az északiakéra hajaz - ezek is bolondok. Vagy szokásos látvány északon a fegyveres lovászfiú, vagy tényleg ennyire figyelmetlenek lennének? Hrissi meglepetten kapja el kantárokat, és megindul velük az egyik állás fele, mint aki ki akarja őket kötni. Ha ez a kettő itt van, akkor addig sem a herceget hajkurásszák - szóval most nem számítanak. Az ellesett komótossággal kezdi el kikötni a lovakat, és várja, hogy a két nő távozzon az ivó fele. Egy-két percig még vár - hátha visszajön valamelyik valamiért, aztán ha ez nem történik meg, ismét eloldozza a lovakat, és egyszerűen kisétál száron vezetve a dögöket, majd ráérősen távozik velük és lefordul az első sarkon. Több utcányival odébb egy szegényebb helyinek látszó alak kezébe nyomja a szárakat - kezdjen velük amit akar. Ezután indul meg, hogy keressen egy másik csoport amazont, akiket jó messziről akar majd megfigyelni.
-
Leanthil herceg+Atolla:
Kérdésedre a kovács nemleges választ ad. Viszont a "Áááá dehogy!" válasz karlegyintéssel nehezen hihető.
Nem nagyon néztél itt szét tegnap de a minimális felszerelések közül, még egy üllőt se láttál. Hogy meri ez az alak kovácsnak nevezni magát kész szégyen, ideje hogy kiváló leckét kapjon.
Lángolnak a kardok, mind tehát a kovács aki minden csak nem az, hazudott és egy álszent alak Atollának igaza lehet, nem csak az egyik ujját hanem fél kezét kellene levágni. A terem jórészt fából készült. A lakkozott hajópadló púposodik melegszik, Atolla jelenik meg rohan feléd a fejedbe nyomja a sisakod rámutat néhány hordóra amit eddig nem láttál de már azok is égnek folyamatosan azt kiabálja befogott füllel "-Petróleum Petróleum Petróleum!-Majd kifelé kezd rángatni. A kovácsnak már hűlt helye. A műhelyből kifelé rohanva ér egy hatalmas robbanás. A sisak lerepül a fejedről de legalább van minimális hallásod.
Atolla tőled fél méterre lehet félig felülve, bánatosan szemlélve hogy kovácsműhely feletti három emeletes lakóépület megroppan ahogyan a tűz egyre feljebb és feljebb terjed. A bent tartózkodók pedig úgy rohannak lefelé mint a mérgezett egerek.
Távolról hallatszik "Segítség tűz van!" de valahonnan nagyon távolról. Azt is látod hogy jár a szájuk biztos kiabálnak csak halkan.
Nem kellene megvárni míg rájönnek ki volt a bűnös. Az épület rogyadozik gyorsan el kellene tűnni. Atolla már melletted áll, dühösnek tűnik kiabál? Vagy suttog? A fülére mutogat. Fáj a füle?
Az idiótát tökéletesen le tudod olvasni a szájáról. "Nem hallok semmit!"Valószínűleg üvölti de csak halk közlésnek tűnik. A lovaitok elfutottak a felcsapó lángok elől kitépve szíjaikat de nem messze. Látóhatáron belül vannak. Az idecsődülő tüzet oltók és szájtáti nép jobban zavarnak. A fejvadász merre lehet?
A lova alatt fekszik alig él valaki éppen közli veled mi történt vele jó lenne ha hallanád is.
-
Hrissi Al Shard:
Lehet, hogy a beszéd mint tudás nem adatott meg neked, de a a hallásod tökéletes talán annál is jobb.
Be kell fognod a füled mikor a robbanásnak a hangját meghallod, pedig több utcányira van tőled. A moraj gyorsan abbamarad, és felváltja az emberek kiabálása. " Segítség tűűz van, segítség tűűűz van, Segítség tűűűz vaan!"
Valamiért biztos vagy benne hogy ebben a herceg keze van! "A Két munka hőse" nagyon lassan kiballag az istálló elé és figyeli a rohanó embereket.
-Mennyünk?
-Áááá! Nem látod mennyien vannak ott? Csak láb alatt lennék, va itt elég dolog!-Visszapillant az istállóban lévő nulla számú lóra. Megvonja a vállát.
-Maj lössz!
-Aszongyák a népek az a bolond kovács vagy mi csináta. Vót má bekaszlizva gyújtogatásé De azóta nem vót vele baj. Csak fakardokat csinát kölköknek meg kűhóni népségnek. Vigyenek valami hogyishíjjákot? Na! Mindegy! Valamit! De hogy közben micsinát éccaka? Azt nem tom!
-Aztat is mongyák a népek, hogy mindenféle fekete mágiásos dologgal ügyködött, meg robbantássosal! Keverékkel meg ilyenek!Mer nem vették fő a tüzesvarázsos oskolába. Osztán készűt a bosszúba!
Bármennyit is "karattyol" a két jómadár nehéz kivenni a szavaikból miről is beszélnek Eléggé össze vissza, és tökéletesen ahogy mondani szokás keverik a szezont a fazonnal. De mégis még biztos vagy benne a kovácsnak köze sincs a tűzhöz vagy legalábbis csak kevés. A te jelölted teljesen más személy.
Megjelennek a tűzre a kocsmabeliek, néhányan mennek oltani néhányan csak bámulják, az amazonok a lovaikat keresik most az egyszer nem rajtad, hanem a két lovászon.Akik az élő és halott isteneikre esküdöznek még ma nem is látták a hölgyeket. Válaszképp kapnak két jó nagy pofont. Ez már jó rég kijárt volna nekik. Végül a két ló megvan, a fogadó elé kötötték akiknek a kezébe nyomtad.
A két amazon elindul a lángoló épület irányába a pletykafészkek meg az istálló felé arcukat dörzsölgetvén.
-
Leanthil
A kovács nem ad elfogadható választ, ezért belevágom az arcát a padlóba, majd felállok, és elindulok, hogy leégessem ezt az épületet, amikor már felkap a tűz, Atolla rángat ki az épületből, mely nem sokkal később az eleven tűz martalékává válik.
Minden igen gyorsan történt, hatalmas villanás, a páncél majd összezúzott, lassan felkecmeregtem, a szemem oldalra villant, és látom, hogy Atolla éppen felült, majd az épület a kovácsműhelynél megroppan, előrejelezve, hogy romba fog dőlni.
"Nem jó, nagyon nem jó, ha eltudnánk innen most menni, akkor szépen ki tudnánk szökni, ez még az amazonoknak is sok lenne, biztos idecsődülnek majd.... Sietnünk kell. - Atolla szavait nem értem, bármit is akar mondani, majd elmondja. Pár szót értek, de ezek lényegtelenek jelenleg, felállok. Körbenézve a lovakat, egy lassan növekvő tömeget és a sérült fejvadászt látom. Ráteszem a kezem Atolla vállára, majd a lovak felé mutatok, sejtem, hiába beszélnék, ugyse hallaná meg ő sem, aztán a sebesült fejvadász felé futok.
"Nehogy meghalj itt nekem, fejvadász! Az Ikreket keményebb fából faragják!"
Megragadom a ló nyakát, elkezdem lehúzni a fejvadászról. "Sietnem kell, mielőtt még megérkeznek az amazonok."
Remélem, hogy egy két városi segít a ló lehámozásában, így hamar kiszabadulhat a társunk.
-
Hrissi Al Shard
A robbanás hangjára felkapom a fejem - ez nem olyan zaj, amit minden nap hallani. Az istálló elött nézem szájtátva a felfele törő füstoszlopot, és hallgatom a két lökött északi beszélgetését. A kovácsról vagy kiről sokat megtudok, de hogy ez hogy függ össze a herceggel, még nem látom. Hacsak valakinek nem ugyanaz jutott az eszébe elterelésnek. Gondolatban megemelem a kalapomat a kivitelező fele - amíg a helyszín romokban, addig a herceg simán megléphet a másik irányba.
Az viszont kissé bosszant, hogy hiába ajándékozok én bárkinek lovat, ha az van olyan becsületes, és kiköti a fogadó elé. Legközelebb kénytelen leszek elvágni a lábuk inát, ha azt akarom, hogy az amazonok ne használhassák őket.
Szóval ha ott van tűz, a hercegnek az ellenkező irányba kell lennie! - döntöm el. Mivel az amazonokat vonzza a tűz, irány a nyugati kapu - ha annak közelében meggyullad egy nádtető vagy istálló, akkor oda is ellátogatnak - miközben egyre kevesebb amazon foglalkozik a valódi problémával.
-
Leanthil herceg:
Reménykedsz, hogy a fejvadász túléli a lótaposást, Atolla dühkitörésével később is ráérsz foglalkozni. A hangját már nem is hallod lehet a lovát kergeti. Most kicsit jobban megnézed, az egyik lehulló épületdarab vastag nyílvesszőként hatoltak át a a gerincén már csak percei lehetnek hátra, viszont valamit nagyon akar mondani és ha nem bugyborékolna a vér a szájából és hallanád még sikerülne is. A kezében van valami amit nagyon oda akar adni mielőtt meghal még a kezedbe nyomja. Egy bőrtarsoly császári pecsétes.
Atolla tér vissza akárhol is volt, immáron Vidallal egy pergamen szénceruza meg két apró tükör van nála. A pergamenre már felírta újra, TE IDIÓTA! Nem hallok semmit!
A tükröket nem tudod miért hozta de idővel majd úgyis kiderül. Odamegy a fejvadászhoz, valamit mondhat neki aztán lecsukja a szemeit. Megint ír: Meghalt, de nekünk muszáj menni, merre?
Aztán a kezedbe nyomja hogy írj.
-
Leanthil
"Nem! De mégis hogy került ilyen közel az épülethez? Egy Ikrek halálát okoztam." - egy mélyet nyelek, majd próbálom megérteni azt, amit mondani akar. Nem hallok semmit, ekkor egy tarsolyt vesz előre. Vért köhög fel, rákulcsolom a kezemet a kezére, majd kiemelem belőle az erszényt, lehelyezem a földre. A császári pecsétet felismerem rajta.
"Ne, megöltem az egyik fejvadászt, aki a házam szolgálatában állt."
Hirtelen feltűnik Atolla is, már látom, hogy a férfi még pár percig fog szenvedni, ezért a homlokára helyezem a kezemet.
- A kiontott vér halált okoz, a kiontott mag életet. Ürességes semminek mondjuk a levegőt, de ha megfosztanak tőle, elpusztulunk. Fiat nemzeni és megölni könnyű, felnevelni nehéz...
Miközben folytatom az imát, előveszem a fejvadász pengéjét, biztatóan meredek rá, majd megfogom a vállát. Ha még lát, láthatja, hogy nem okozott csalódást nekem, és nem kell mardosnia magát. Az ajkamba harapok, majd a fegyverét a torkának szegezem.
- Tharr, fogadd be magadba hű szolgád kiontott vérét. - ezekkel a szavakkal a férfi torkába mélyesztem a pengét. Felveszem az erszényt, és akkor látom, hogy Atolla miket írt fel a pergamenre. Nem írok semmit a pergamenre. Hanem megfogom a karját, és a fejemmel intek neki hogy a tömegtől és az épülettől távolodjunk el. Még Árnydal nincs meg. Felültetem Vidalra, majd én felüllök mögé, és jelzek neki, hogy induljunk.
-
Hrissi Al Shard:
Beletelt némi időbe mire odaértél, de mint ahogy az lenni szokott több a bámészkodó mint aki oltaná a tüzet. Az épület már romokban azt már kár eloltani, inkább aki csinál is valamit a közeli épületektől igyekszik eltorlaszolni a lángokban álló romhalmazt. Éppen egy lepedővel letakart "valakit" akinek átvérzett a takarása, túl közel lehetett mikor ez az egész történt. Közelebb kellene dúródni a helyiekhez hátha elkapnál egy két mondatfoszlányt mint a két okoskától az istállónál. A herceget nem látni lehet a fehér lepel alatt van? Akkor viszont a lány is ott lenne vele, de neki is hűlt helye.
-Mondták volt itt valami fekete ruhás lovag, meg egy lány. A lány folyton kiabált. Te Idióta nem hallok semmit, Nem hallok semmit! de a lovag nem törődött vele.-A beszélgető partner bőszen helyesel.
-Így vót! A két szememmel láttam!Vakuljak meg ha nem így volt!-A szemére mutogat, de egyenlőre nem tűnik vaknak.
-Aztán odamentek ahhoz a halotthoz valamit magyarázott neki a fekete páncélos elvágta a torkát így vót, vakuljak meg ha nem így vót!-De Újfent nem vakult meg.
A másik veszi át a szót.
-Felültek egy fehér lóra, elmentek valamerre.
-Azt a fekete lovat keresték ami a fekete ruhásé volt, ott legelt a közeli gyepen. Így vót Aztán hogy merre mentek? Nem láttam már én se.
Az nem derült ki a herceg merre ment de azért a két"jómadár" elejtett, elpletykált pár hasznos információt amiből következtetni tudsz mi történt. Se eközben nem vakult meg egyik sem.
-
Leanthil herceg:
A lovad nincs messze, egy közeli kis parkban a díszbokrokat legeli. Ami nem tesz jót a gyomrának, ideje befogni. Atolla megint előkapja a a pergament, szó nélkül. Már rájöhetett arra bármit mond kiabál úgysem hallod vagy csak alig. A tömeg nem törődik veled ez jó nagyon jó! így gond nélkül leléphettek lovagolhattok el a kutyát se izgatja merre mentek.
"Szerinted miért akarta még a végső leheletével is azt a tarsolyt odaadni? Fontos dolog lehet benne."
Atollának még igaza is lehet ki tudja? Ha megvan a ló és megvan átszállhatsz rá. Aztán megnézed.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi futó érdeklődéssel nézi, ahogy próbálják menteni a lángoktól a többi épületet. Mivel a házakhoz és helyiekhez semmi köze, így nem különösebben érdekli, hogy sikerül-e megfékezni a tüzet, vagy leég még pár ház.
A letakart test inkább számíthat a figyelmére - egész addig, amíg eszébe nem ötlik, hogy a baj, pontosabban a herceg nem jár egyedül. S a lökött nőszemélyt sehol nem látja.
Ez azt jelenti, hogy a feladata fikarcnyit sem változott. Az, hogy mennyire volt bölcs dolog nagy nyilvánosság előtt végezni valakivel, meg sem próbálja megtippelni - de az álmoskönyv szerint balszerencsét okozhat. Az említett lány viszont nagyszerűen illik Atollára, vagy hogy hívják azt a rugdalódzósat.
Hrissi megdörzsöli az állát, majd az említett zöld fele pillant - ha itt maradt az a fekete dög, akkor a hercegnek nincs túl nagy előnye - a nő lova nem vasba öltözött debellákhoz van szokva. Vagyis nem nehéz utolérni őket és szemmel tartani. Persze azt a lehetőséget sem tudja teljesen elvetni, hogy a hercegnek derogál kutyagolni, és ragaszkodván a fekete büdös dögéhez, visszajön érte. Ami ismét sokat rontana a nyom nélküli szökési esélyeiken. Mivel neki semmi dolga a zörgő ruhájú nemessel, így úgy dönt - itt az ideje a város másik részén felfordulást okoznia. Ezért megfordul, és a legközelebbi kapu fele indul, hogy annak közelében szerezzen egy fáklyát, és annak segítségével felgyújtson valami jól éghetőt, mint istálló, vagy zsúptető.
-
Leanthil herceg
Gyorsan elhúzom Árnydalt a veszedelmes bokrok közeléből, majd Tharrnak hálát adva azért, hogy nem foglalkoznak velünk, elindulunk a palota felé, vagy arrafelé, amerre azt a titkos alagutat javasolták. Nem így akartam véghez vinni a tervemet, de be kell érni azzal, amink van. Vagy az alagutat kellene használni, vagy a főkaput, az amazonok hátha idecsődülnek, és őrizetlen marad a kapu. Ezt a tervemet Atollának is elmondom, reménykedve, hogy meghall belőle bármit is.
- Mehetünk vissza a herceghez, és megpróbálni azt az alagutat, melynek a végén ki tudja várnak-e ránk, vagy... vagy megnézhetjük ezután a közjáték után, hogy szabaddá nem vált valamelyik kapu!
Közben a nyomására megnézem a tarsoly tartalmát.
-
Hrissi Al Shard:
A herceg elég nagy felfordulást okozott. Azzal viszont senki nem törődik hogy visszatér a lováért felszáll rá és ellovagol. Egyenlőre észak felé aztán ki tudja merre.
Ha már lúd legyen kövér. Ha már ég égjen rendesen, kerítesz valami éghetőt elég egy jó kis fáklya. Nádtető egyenlőre nincs de ott az a jó kis istálló ahonnan eljöttél szénásszekérrel meg a két tevékeny munkamániással, ha hamarabb nem találsz valamit.
Úgyis itt van a fél város velük együtt, senkit nem érdekel éppen mit csinálsz. Az egyik szélesebb utcába benézve "győzelem!" egy közelebbi istálló . Persze sehol senki. Még büdös dögök se, annál több széna és fa épület, ami pillanatok alatt lángra kaphat. A kőalapú épületek, házak paloták amik a gazdag negyedben épültek messze vannak de csak gondos tervezés után tudnád őket felgyújtani, talán a kéményen keresztül vagy...a jó franc tudja? Egyenlőre ez az istálló is megteszi. Tehát fáklyára fel aztán hadd égjen!
-
Leanthil herceg:
Észak felé veszed az irányt ahogy azt az itteni herceg is javasolta. Reménykedsz, hogy nem találkozol út közben harcos nőkkel. Hosszú az út bármi történhet. Az egyetlen előnye ennek a robbanásnak, hogy senki nem figyel rátok így meg tudtok lógni. A térkép és a leírás alapján a városból kiérve lassan véget ér a köves út és felváltja a földút. Továbbra is északi irányba kellene haladni. Sehol senki, egyenlőre. Atollának bármit is mondasz csak pislog rád és a fülére mutogat a vállát vonogatva. Majd lelassít elővéve a pergament. "Írd le nem hallak!"
De legalább az idiótát már nem írta bele.
Muszáj neked is lassítani ha tudni szeretnéd miért akarta a fejvadász minden áron odaadni azt a tarsolyt.
Aminek tartalma 50 arany és az aljában még valami. Ez kapcsolódik ahhoz a levélhez amit a húgod küldött neked, ha még fel tudod idézni.
Két arany karikagyűrű csilingel az aljában.
-
Hrissi Al Shard
A herceg Északi, ez le sem tagadhatná. Olyan bolond mint a többi. Képes visszajönni azért a büdös dögért - kockára téve mindent. Ha ilyen öngyilkos hajlamú az egész család, csoda, hogy még nem haltak ki. Annyi esze van, mint a lovának - hiszen jól megértik egymást - véleményezi magában a dolgot, aztán inkább elindul, hogy elkezdje a figyelem elterelést.
Az imént meglátogatott istálló fele veszi az irányt - ám felfedezi, hogy van praktikusabb célpont is - egy üres istálló tele szénával. Persze az igazi az lenne, ha valami kúriát sikerülne porig égetni - de jobban jár, ha a könnyebb falatot választja. Így beéri ezzel az istállóval. Besétál, és ha van holmi meg nem gyújtott olajmécses vagy lámpás, azt a szénába dobja, majd a szénát több helyen meggyújtja a fáklyával, végül bedobja az egyik megpakolt sarokba, és nyugodtan kisétál, hogy aztán ráérősen az északi kapu fele vegye az irányt.
-
Leanthil
Észak felé veszem útitársammal az irányt, amerre a herceg által javasolt titkos alagutat sejtettük.
Amint akartam, csak sajnos a robbanás mellékhatásokat eredményezett, a figyelem arra az épületegyüttesre terelődött, és számos ember jelent meg ott. Mivel tudja a párbajtársam, hogy ott vettük a fegyvereket, valószínüleg tudni fogja azt is, hogy magam lehetek az események mögött, ezáltal lehet odacsalogatom az amazonokat. Azonban gyorsan el kellett onnan tűnnünk, ami szerencsére könnyedén sikerült, mert az emberek inkább a tűz oltásával és a tovaterjedés megfékezésével, mintsem velünk foglalkoztak. A titkos út érdekes és szerencsére rövid, így hamar a földúton találjuk magunkat. Ott nézem meg az erszény tartalmát, melyet egy halvány mosollyal díjazok az előttem megjelenő húgom felé. Amikor már messzire jutottunk próbára teszem a lány süketségét.
- Javaslom, hogy egy éjszakára, tűz nélkül. Valahol a várostól messzebb, északnyugatra, egy erdőnél pihenjünk meg. Az amazonok bizonyosan el fognak indulni Kaskellon és Toron felé, hogy elkapjanak, mielőtt odaérnénk. Ehelyett. Mi vagy várunk. és utána mögöttük indulunk útnak. Ugyanis jobb magunk előtt tudni a vadászokat, prédaként. Vagy észak felé kerülve szinte lehetetlen, hogy találkozzunk egymással. De. Akár még azt is megpróbálhatjuk, hogy most dél felé indulunk, a városfal tövében megkerüljük ezt a települést, és majd dél felé kerülünk, amire biztosan nem számítanak, mert észak felé megy a titkos átjáró és mi pedig keletre tartunk, azonban ha nem üldöznek, hanem hazafelé veszik az irányt, nagy eséllyel beléjük ütközhetünk.
Amikor már sikerült döntenünk, még haladunk keveset, majd mikor már a sötétség vette át az uralmat az égen, a lányhoz lépek, és átölelem.
- Úgy tűnik, nem volt jó ötlet az a vadászat. Szerencsére itt bőven lesz alkalmunk arra, hogy vadásszunk. Csak ketten. Szerintem jobb lesz így. - igazítom meg a haját, kiseperve az arcába hajló szálakat.
-
Hrissi Al Shard:
Az északiak hülyék,a herceggel az élen. Ezt már többször észlelted. De nem lehet mindenki déli úgy mint te. Vagyis tökéletesen normális.
Az istállótűz nem tűnik olyan nagynak, ahogy azt először gondoltad, de nem számoltál azzal az apró, nem is olyan apró, ténnyel Északon vagy Nagyon Északon! Itt az éjjelek hajnalok is hidegek tudnak lenni még így tavaszvég táján is. Az istálló mellett a házak mellett mindkét oldalon jó magasra felhalmozott összevágott farakások vannak. Az itteni lakóépületek fogadók más ingatlanok leginkább faszerkezetűek, igaz nincsen olyan olyan messze a gazdagok kőépületei de mi dolgod neked ott?
Ez így egyben, az istálló, a farakás a, házzal már alapból tűzveszélyes csoda hogy még áll. Egy "véletlen" meggyulladt istálló már nem oszt nem szoroz, akkora itt a káosz az utcán. A tűz gyorsan terjed lángol jobban jársz ha séta helyet inkább futsz. Úgyis mindenki azt csinálja fel se fogsz tűnni. Később mikor már ráérsz sétálni észak felé valaki megböki a valaki megböki a vállad.
-Erre meg mi szükség volt?-Anili halálosan komoly, nem üvölt nem verekszik csak halkan komolyan kérdez.
-
Leanthil herceg:
Végre a földúton van idő lassítani egy kicsit. A másik várost nem értétek el, át tudod gondolni merre tovább?! Kedves és hasznos ajándékot kaptál a húgodtól, de amit a tarsoly aljába találtál egyenlőre nem mutatod meg Atollának.
Elmondod Atollának is de ő a bágyadt nézésből átvált szomorúba, igyekszik figyelni még a fülihez is odateszi mindkét tenyerét de hátha hallja amit mondasz de aztán leereszti. Felsóhajt vagy legalábbis annak tűnik.
Még mindig nem hall. Az ölelést jó néven veszi szüksége is van rá eléggé el van keseredve.
A földúton tovább haladva egyszerre egy táblához és egy négyes elágazáshoz juttok. Erről az elöljáró nem beszélt erről.
A térképen halványan be van rajzolva a két városállam között félúton de az Elöljáró vagy nem hitte, hogy eljuttok idáig vagy eleve a másik város államot veszitek célba, akkor meg minek szóljon róla.
A táblákra négy szó van írva, Észak, Dél, Kelet, Nyugat: És persze az elágazások:
Dönteni kell merre tovább...
-
Leanthil herceg
Végre távolabb értünk a káoszban lévő várostól. A teveimet előadom Atollának, aki hallgatózni próbál, azonban nem hall még továbbra sem. Az ajándékot nem adtam oda a kaskelloni nőnek, úgy döntöttem, majd valami jobb alkalmat várok ki, főleg, hogy nem is hall semmit. Átvillan az agyamon, hogy lehet ez egy pozitívum volna, mert biztosan jó lenne neki az amit mondok, nem ronthatom el. Végül lemondok róla, egy alkalmasabb pillanatot keresve.
"Remek. Társaságom süket, én nekem meg tervet kellene előállítani." Végül a déli irány felé való haladás mellett döntöttem, azonban egy és fél napi kivárás után, addig nyugat felé kell elindulnunk, a Riegoyi öböl felé és pár órányi út után már letáborozhatunk.
Bár nem hallott semmit abból, amit mondtam neki, látszott rajta, hogy az ölelés jól esett neki. Megcsókolom a nyakát.
Azután a lovam felé indulok, és az öböl felé mutatok, felpattanok a lovamra, majd megvárom, hogy ő is hasonlóképp tegyen, azután lassan elindulok a mutatott irányba, később lehet felgyorsulunk, de most mindenki számára ez a legjobb megoldás, legalábbis én így látom.
-
Hrissi Al Shard:
Ahogy rájön, hogy kissé nagyobb lesz a tűz, mint gondolta, magában elkáromkodja magát, és sietősen, majd kocogva, a végén futva növeli meg azt a távolságot, ami a biztonsághoz kell. Közben azon gondolkozik, hogy nem ártana kitanulnia a méregkeverés/használat művészetét is, hogy altató vagy hasmenést okozó porokat tudjon használni - ha már az tiltva van, hogy egyesével végezzen a herceget fenyegető emberekkel. A vállát böködő felé fordul érdeklődve, s csodálkozva látja, hogy Anili már vissza is ért. A kérdését nem lehet nem érteni
-Minél nagyobb a felfordulás, annál nagyobb az esélye, hogy meg tud szökni a herceg. Amire szüksége is lehetett mert átvágta valami szerencsétlen torkát a nyílt utcán, akár egy malacnak - jeleli Hrissi mindenféle bűntudat nélkül. Neki az a feladata, hogy szándékos gyilkosság nélkül segítse a herceget életben maradni, és a lehetőségei így elég behatároltak - mivel beszéddel nem tud hatni a környezetére.
-
Leanthil herceg:
Az utatok az öböl felé aránylag nyugodt. Nem találkoztok ellenséggel, amazonnal. Csak földművesekkel vándor kereskedőkkel, helybéliekkel. Átutazókkal. Ökrös szekéren utazókkal akik nem viselnek páncélt, ezt az útvonalat választják a térkapuk helyett mert nem férnének át a térkapukon. Előbb nyugat felé a Riegolyi öböl irányába majd dél felé szeretnél menni.
Közben rátok alkonyodik, ideje lesz tábort verni. Holnap pedig kitalálni konkrétan merre tovább pénzed van elég, ebből nem lehet probléma. Csak a térkapuig kellene eljutni, lehetőség szerint amazonok nélkül de ha ott lesznek hát harcoltok úgy sem beszélgetni akartok.
Egyszer csak mintha hallanál valamit, nem tudod most ez igaz vagy nem. Le kellene venni a sisakot, de Atolla is megböki a hátad.
-Hallod ez a szél! Hallod!!
-
Hrissi Al Shard:
-Neked az lenne a dolgod hogy hátráltasd, mint hogy segítsd! Attól tartok túl nagy lett a tűz és valakire rá fogni kire ha nem másra, mint a hercegre?-Beszél Anili futás közben elég jó kondiban van mert még csak nem is liheg. Végre elég távol vagytok az épülettől meg tudtok állni. -A herceg több segítőt nem kap, egyedül kell boldogulnia. Vele van Atolla ez bőven elég. Az úrnő bízik abban a lányban végül is nemes hölgy. Majd ő vigyáz rá, nehogy a herceg valami túl nagy
baromságot csináljon, szerintem övé az érdem, hogy Leanthil még él. Észak felé mentek. Ha nem akarsz gyalogolni kérj meg engem hogy szerezzek egy ökrös vagy lovas szekeret ami arra megy. Gyűrd le az utálatot kíméld a lábaidat. Nekem vissza kell mennem, történt jó pár dolog Toronban és jelenem is kell. Kérdés van?
-
Hrissi Al Shard
Hrissi int egyet, mintegy közbevágva Anili beszédbe
-Az is hátráltatás, ha a rá gyanakodnak a tűz miatt. De ugye nem is halhat bele az ostobaságába - szóval időnként segítenem is kell neki - de most így akkor duplán sikeres a dolog - mosolyodik el Hrissi - eltereltem róla a figyelem egy részét, és még gyanúba is kevertem.
Anili javaslatára csak megrázza a fejét - inkább kutyagol. Megtanulta, hogy ha rosszul választ, a végén még ki akarják rabolni a kukát - hiszen senkinek nem tudja elmondani, hogy ki tette ezt vele. Ellenben azt nem érti, hogy Anili miért akar visszamenni Toronba.
-Gyertyaégésnyi idővel ezelőtt is ott voltál - jeleli kissé csodálkozva. Akkor meg minek még egyszer visszamenni? Vagy minek jött vissza? Bolondok ezek az északiak. S még Anili sem kivétel.
-
Leanthil
Az út megválasztása szerencsés volt, ugyanis nem akadtunk össze ártó lélekkel, csupán az egyszerű néppel találkoztunk, ami nem okozott problémát számomra. Inkább találkozzak ezer paraszttal, mint egy amazonnal, amelyik értesítheti a többit. Bár, a másik oldalon, szívesen harcolnék velük. De egyenlő esélyekkel. Eddig egyik alkalommal sem sikerült egyenlő eséllyel megküzdeni egy amazonnal. Tiszteletre méltó harcosok, azonban nem vehetik fel a versenyt a lovagokkal. Ebben bizonyos vagyok. Amik ellen küzdeni szoktak, zsoldosok, gyalogos katonák, őket ismerik. Őket tekintik a körülöttük fekvő birodalmak seregeinek. A fegyelem és stratégia hiánya miatt csupán a keleti hadi tudomány töredékével találkoztak. Nem is hibáztathatóak, hiszen mégis hogyan találkozhattak volna Toron összehívott zászlóival vagy Ilanor hírhedt lovasságával.
Gondolkodom a jövendőn is, hogy érdemes volna-e egy kaput megkockáztatnunk, avagy jobban tennénk, ha elkerülnénk azokat a helyeket, ahol számíthatnak ránk.
Ekkor suttogás csapja meg a fülemet. Meg is fájdul a fejem a hirtelen zajtól. Azonban kellemes érzéssel vegyül a fájdalom.
"Hallok? Vagy csak képzeltem? - ekkor Atolla hangja akár ostorként csapódik a fejemhez.
"Hallok!" - megfordulok, közben lekapom a sisakomat, és válaszolok.
- Én is hallom! - őszinte felszabadultsággal mosolygok rá, miközben válaszolok, valószínüleg hangosabban a tipikus beszédhangerőnél, ugyanis még meg kell szoknom, hogy helyreállt minden. - Sosem örültem ennyire jobban a szélnek! - ha nem lovon volnánk megölelném.
- A tűz... a tűz jó ötlet volt, ugyanis elvonta a figyelmet rólunk. Ezek után már a városőrség sem fogja tolerálni az amazonok rendbontását. Az ikrek... Nem kellett volna ott lennie. Le kellett volna maradnia, távol az épülettől.
-
Hrissi Al Shard:
Anili bőszen bólogat a furcsa tézisre.
-Minél jobban hátráltatod annál jobban segíted és persze fordítva! Csak rá ne jöjjön. A térkapun át igen gyors a közlekedés. Negyed óra és megjárom. Mehetek vissza Jelenteni az Úrnőnek, hogy meghalt a fejvadász, kitalálok valami mesét hogyan történt. -Eközben folyamatosan igyekeztek elhagyni a tűzfészket.
-Ha inkább mennél gyalog rendben. Észak felé tarts!-Int északi irányba Anili, és mutat egy hosszú sugárútra amire egy nagy tábla van írva: ÉSZAKI ÚT. El sem lehet téveszteni.
-Emlékszel mit beszéltünk a bármiről? Ez az út kivezet a városból! Megvan még az incogno köpeny? ha teljesen magadra veszed eltűnsz mint a kámfor. Használd ha kell!-Anili olyan gyorsan és pörögve mondta el a kellő információkat, hogy nem is biztos mindent meg is jegyeztél, de már ezeknek jó részét átrágtátok a szálláson.
-Vigyázz magadra nagyon távolból majd követlek de csak akkor avatkozom közbe ha súlyos sebet kapsz.-Utoljára átölel megcsókol majd eltűnik dél felé a tömegben.
-
Leanthil herceg:
-IGEN KELLETT VOLNA KELLETT VOLNA DE MÁR SEMMIT SE TUDUNK...csinálni!-Kiabál félig majd már halkabban Atolla. Az ő füle sokkal jobban sérült mint a tiéd.
Majd folyamatosan azt vélitek hogy akik a város felé mentek fordulnak is vissza, mintha többen lennének a kifelé jövők. Menekülnek nem csoda.
Egy jól megrakott szénásszekér családostul megáll melletek.
-Most tán nem kéne bemenni a városba ezzel a szekérrel.-Majd végignéz rajtatok.
-Maguk látták mi történt?-Még mielőtt bármit mondhatnál Atolla veszi magához a szót, te meg csak lesel hogy az a szép pisze orra miért nem kezd el nőni attól a sok hazugságtól amiket összehordott.
-Csak átutazók vagyunk, nem tudjuk mi történt már kijöttünk a városból mikor az első lángok felcsaptak. Ő itt Solomon tizedes na a hol is? Mindig elfelejtem, mindegy valami Erioni izében...! Én meg Amalia vagyok a menyasszonya. -Atolla szépen lefokozott téged tizedessé, magát meg beállította butuska szőkének aki azt se tudja hol szolgál a vőlegénye. De legalább jó messze elpakolt otthonról. És csak reménykedhetsz hogy ezek a szegény parasztok nem tudják milyen a Toroni páncél.
A parasztember megvonja a vállát.
-Vendég a háznál öröm a háznál. Simon kapitány Emília, maradjanak pár órára egyenek igyanak, amúgy is ritka az ilyen flancos vendégünk. Ételünk van elég.-Atollából majdnem kitör a nehezen visszatartott vihogás de még időben vissza sikerül komolyodni. Majd a távolban és közelebb mindenfelé kis tábortüzek lobbannak fel, olyan is lehetne, mint egy romantikus költemény ahogy a nap lebukik az égbolton, ha éppen nem menekülne az ember fia. Atollának már megy a suttogás.
-Kérdezősködni kellene később kit tartanak a tűz okozójának.-Majd felsóhajt.
-Bárcsak esne!-Erre egy csepp, kettő, három, tíz...majd ki tudja mennyi egy hatalmas nyári zápor kerekedik dörgéssel villámlással. A tábortüzek elalszanak de annál több az istenekhez köszönő fohászkodás nevetés. A város bár messze van már de már nem látszik csak a füst. A tüzet kioltotta.
A gazda olyan gyorsan húzott ponyvát az értékes rakományára hogy semmi sem ment belőle kárba.
-Mink már itt várjuk meg amíg végleg kialszik a várostűz, én meg a fiam elalszunk a bakon,
maguk aludhatnak a a szénán ha akarnak vagy mehetnek tovább.-Atolla az előző napokra visszagondolván szinte azon nyomban végigterül szénán.
-
Hrissi Al Shard
Azt mondjuk nem teljesen értem, hogy miért nem lehet elmondani az igazat - mibe is halt bele a fejvadász - de ezt a kérdést szerencsére nem nekem kell megválaszolni. Ahogy azt sem, hogy jelentgetés helyett miért nem lehetett a kapu túloldaláról negyven jó fegyverest áthozni, hogy visszakísérjék a herceget. Lehet, hogy Toronban nincs összesen ennyi harcos, akinek parancsolni lehet? Elvégre ha nőknek szabad fegyverrel a város közepén úton állni, akkor a férfiakat is megilleti ugyanez a jog. Rápillantok a mutatott táblára, és jelezvén hogy értem - bólintok. Már csak azért is, mert az út elég egyenes ahhoz, hogy ki lehessen következtetni - ez bizony a városfalig meg sem áll. Ellenben amikor a köpenyről esik szó, bizony kétkedő arcot vágok - amikor azt állítja, hogy láthatatlan leszek benne. Szerintem inkább csak udvariasan félrenéznek a népek, ha ilyet visel valaki. Aki meg nem teszi, azt még mindig jól kupán lehet vágni.
Anili megint búcsúzkodik - a mai nap már másodjára, és még nincs dél. Azért jól esik, hogy aggódik értem - mintha ő nem keveredhetne bajba. Szorosan átölelem, és egy hosszú, de szenvedélyes csók után engedem csak el. Kis ideig követem a tekintetemmel, hogy merre tart, aztán én is megindulok a dolgom és a herceg után.
-
Leanthil
- Valóban nem tudunk mit csinálni. - nézek magam elé az útra. - Nem engedelmeskedett... megfizette az árát. - harapok az ajkamba, majd körbenézek, az előttünk elheverő úttól először balra, majd jobbra tekintek.
Miközben poroszkálunk az úton, egy szekér zörög el mellettünk, egy paraszt néz felénk kíváncsiskodó tekintettel.
Ahogy hallgatom Atolla szavait, először csak elcsodálkozom a szavain, miután befejezte, utána tudatosul bennem, hogy a hazugság elég gyenge lehetett, mert milyen tizedesnek van feketére mázolt, ékkövekkel kivert páncélzata, melyen vörös minták sárkányokat ábrázolnak... Hátha nem tűnik fel ez az apróság a parasztnak, ezért csatlakozom a "menyasszonyomhoz" a hazugságába, igyekszem kifoltozni a lyukakat, melyeket benne hagyott a történetben Valentina.
- Kiégett pár ház, ezt mondta nekünk az egyik lovas átutazó, akitől megkérdeztük, miért vágtat a lovával, ha nem kergetik. Valamiféle harcos asszonynépekről is hablatyolt, akik a délre eső síkságról jöttek. Azt mondta hatalmas felfordulást okoztak. - Azután lassítok a tempóval, hogy lehagyjon a szekeres. Ideje volna letérni az útról. Remélem észreveszi Attola, mit csinálok, ha nem akkor megköszörülöm a torkom majd megszólalok.
- Drágám. - szólok rá, azonban a férfi kapva kap az alkalmon, hogy bemutatkozzon kapitányi címen. "Na csak ez hiányzott. Ha ez a paraszt azt hiszi, hogy parancsokat adhat neki, akkor igencsak kellemetlen tapasztalatban lesz része."
- Örülök a találkozásnak, Simon kapitány. - mielőtt még elutasíthatnánk, vagy elfogadhatnánk, Attola suttog valamit, amitől az eső villám sebességével csap le ránk. A férfi szorgos kezekkel fedi le a szénáját, majd felajánlja azt pihenési célra, amit Attola elfogad, legalábbis bebújik a ponyva alá. Jómagam már nehezebben győzöm meg magamat, végül mégiscsak kikötöm a lovainkat a szekérhez, és én is csatlakozok a nőhöz a szénában. Végignézek az elterült lányon, majd megnézem, hogy már alszik-e, megbököm a vállát finoman.
-
Hrissi Al Shard:
Anili toporog ami szintén nem jó jel. Egy kissé félrevon a zajos tömegtől inkább beszél mint mutogat.
-Ez mind szép és jó lenne de sajnos most a hercegre megorrolt az apja. Ha több időm lenne,
elmondanám mi történt, de nincs. Még jó ideig várhat arra megenyhüljön, Na és a fejvadász...!-Nagy sóhaj.
-Ott egyszerűen csak valami magasztosabb halált kell kitalálnom mégis csak az Ikrek fejvadásza volt. Nem mondhatom hogy egyszerűen megtaposta egy megbokrosodott ló!
Anili röviden sétál veled az Északi úton, mielőtt teljesen eltűnne a tömegben. Te meg hallgatod mást úgy sem tudsz csinálni.
A szénásszekérre és az incognóra is rázod a fejed, hiába nem a te világod.
-A messzirelátót viszont nem adhatom oda mert futás közben eltörhet benne a lencse.
csak a jó látásodban bízhatsz. Messziről figyellek és csak akkor akkor avatkozom közbe ha nagy bajba kerülsz.-Ezt már mondta, de csak nyomatékosítani akarta.
Kétféle tumultus alakul ki. Az egyik, akik közel laknak a térkapuhoz ott sorakoznak.
A másik az észak felé tartók nem is kell erőltetned a futást mert a tömeg szinte, mint a vízözön lök kifelé a városból rohansz előlük, előttük bennük. Végül mint a folyó a tengerbe a nép is a tarlóra áramlik ki messzebb ki közelebb. Kisebb nagyobb csoportokká vegyülnek de mellőzik a tábortüzet de páran megpróbálkoznak vele. Már csak azt kell kideríteni a herceg eljutott e következő városállamba vagy nem. elég feltűnő jelenség nem nehéz észrevenni.
Jön egy hatalmas fergeteg nyári zivatar. Két órányi kitartó eső megtette a hatását. A város már csak füstöl, a nyomokat viszont legalább elmosta. Senki nem fog rájönni ki volt a tűz okozója.
-
Hrissi Al Shard
Valahogy nem az ragadta meg Hrissi figyelmét, hogy a fejvadászt egy ló taposta meg, hanem hogy a herceg elnyiszálta a torkát.
-Akkor mondd azt, hogy a herceg végezte ki - javasolja Anilinek. Így máris előkelőbb módon marad meg a klántársai emlékezetében.
A messzirelátó ügyével viszont egyet tud érteni - azt a kényes műszert jobb ha nem neki kell babusgatni. Így egyetértőleg int, de amikor Anili újra felhívja a figyelmét arra, hogy messziről szemmel lesz tartva, futólag rácsap a fenekére. Ez jár annak, aki leselkedik utána.
A maga részéről az északi tarlóra áramló tömeggel tart - könnyedén jut ki velük a kapun, és felettébb elégedett a felhajtással. Ezt az embermennyiséget az amazonok sem tarthatnák fel - még ha akarnák sem. Látszólag kissé elveszetten bolyong a kapun kívül, mint a többiek, akik keresik az ismerőseiket - csak Hrissi azt nézi, hogy merre lehetnek az amazonok, és esetleg a herceg - bár kétli, hogy a herceg megkockáztatta volna azt, hogy itt próbáljon meg elvegyülni. Végül aztán elindul az északra vezető úton, de a zivatart Hrissi bizony nem áldja, mint a városi népek, mert a víz a maradék nyomot is eltünteti az útról és az út mellől. Igaz, hogy amúgy is kevés esélye volt felismeri a herceg lovának nyomait, de így végkép felesleges nyomokat keresnie. A zivatar első cseppjei meggyőzik arról, amiről Anilinek nem sikerült - felhúzza az incognót abban a reményben, hogy az nehezebben ázik át, mint a többi ruhája.
-
Leanthil herceg:
-Nem alszom!-Mintha Atolla megérezte volna a felé nyújtott kezed.
-Láttam az árnyékod, meg szerinted lehet így aludni?-Ti benn a szénán apa meg a fia kinn a bakon az eső meg se kottyan nekik, mert versenyt horkolnak, teljes hangerővel.
-Inkább azt nézd!-A kocsi a füstölgő város felé van fordítva így ha felemelitek a ponyvát láthatjátok ki jön-megy a következő városállamba. Egyenlőre a földút teljesen kihalt senki sehová nem megy. A zápor eláll,
a horkolás abba is marad. Ölös léptek zaja hallatszik ez az öreg paraszt lesz. Kérdezés nélkül emeli fel a ponyvát mi van ha olyat csináltok amiben zavarna? Ez fel se merült benne. Hisz csak a "menyasszonyod"!
-Na mink még várunk itt egy órát, akkó jó ára lösz a szénának, meg a város is füstöl még, a büdös szalma nem köll csak kecskének. Flancos lónak nem. De maguk mönnyenek. Amazonokat, nem láttam. Vagy nem tudom . Annyian vannak mint a görcs.-Ezzel se lettetek okosabbak.
-
Leanthil herceg
A lány felcsattanásán elmosolyodok, majd tekintetem a ponyvára szegezem.
- Nem, nem lehet így aludni. Nem lehet jól aludni.
"Régebben még a háborúban előfordult, hogy hangosabb zajban kellett lehajtanom a fejemet. Nem volt nagyon pihentető, de egy vezetőnek a lehető legfrissebbnek kell lennie, a fáradtság hibákhoz vezet, amik pedig a vereséget hozzák magukkal."
Atolla javaslatára nézzük az elterülő várost, amiből továbbra is egy füstcsík mutatja, ahol leégett az a pár ház.
- De egy idő után megszokja valamennyire az ember.
Felé fordítom a tekintetemet, majd bal kezemmel megsimogatom az arcát.
- Hiányoztál, legközelebb inkább ne menjünk el vadászni. - ha nem áll ellen, megcsókolom.
Az öblös léptek hallatán elengedem, és a kezem a fegyverem markolatára fog.
A ponyvát felrántja a paraszt, és megszólal. A széna minősége miatt károg, aztán elszólja magát. Amazonok? Mi semmit sem mondtunk amazonokról, szóval vagy ismeri őket, vagy tud valamit, amit nem mondott el nekünk.
- Amazonok? - vonom fel a szemöldökömet, ránézek Atollára, majd vissza a parasztra. - Azok mik?
-
Hrissi Al Shard:
-Bízd csak rám mit mondok és mit nem!-Sarkon fordul és tömegen átfurakodva távozik, válasz nélkül hagyva téged. A fenékre csapást szó nélkül hagyja csak csak mosolyogva visszanéz. Ez az utolsó kép ami megmaradjon róla.
Esik, végre vagy sajnos. Ha az embertömeg nem ég meg belefullad a füstbe. Nagyon gyorsan ki kell jutni a városból, Az incogno megvéd az esőtől Anilinek pedig mégis igaza lehet abban, hogy láthatatlan leszel benne, visz magával mint a tenger a sok ember de a vége már nem a tűz hanem a füst elől menekül. Kénytelen vagy lökdösődni mint ahogy teszik azt mások is de senki nem fogja rád hogy te voltál hanem a hátad, előtted melletted levőkre mutatnak, mintha ott se lennél átnéznek rajtad. Ha egy bal oldalit meglöksz a melletted levő jobb oldalira mutat ne csinálja mindenki siet!
Úgy surranhatsz át a tömegen ahogy csak akarsz. Végre félúton a két városállam között mikor már gyérül a tömeg meglátod a a herceg lovát tökéletesen felismerhető a páncélozott fekete ló. Mellette a fehér. Mindkettő egy szekérhez van kikötve, ami le van takarva. Közben az eső is elállt. Elöl két paraszt horkolva alszik, hátul széna illata meg beszélgetés, a hercegé és a lányé. Ha nem mocorogsz ki hallgathatod őket.
-
Leanthil herceg:
A paraszt egy pillanatig sem gondolkodik a válaszon.
-Amazonok harcos asszonynépek maga nagy jó uram emlögette őket. Szokták még Emlerinek is híni mikó hogy. Minden helybéli tuggya, hogy itt ének. De név szerint nem ösmerem űket. Ott észak felé ének Maj' minden maguk termenek. azé sűrűn lejárnak ezé-azé ami kő. De oszt van amit maguk is mögtermenek. Jó mögfizetnek arannya. -Mást nem mond jobban érdekli beázott e a ponyvája, igaza van ebből él egyszerű paraszt ember.
Atolla Valentina miután megvárja a parasztember válaszát, persze hagyja hogy megcsókold.
De addig nem is válaszol míg nem ültök a lovaitokon és nem távolodtok el a szekértől. Hallótávolságon kívülre. Egy ideig nem érted miért a nagy csend aztán mikor megszólal már világos minden.
-Szerintem igazat mondott ha nem így lesz később úgyis kiderül a következő városállamban. De ami ennél fontosabb régen voltál már kiképzésen de legfőképp háborúban elszoktál attól hogy bárhol bármikor a legrosszabb körülmények között csak fél órai alvás után újra minden menjen tovább. Ha egyszer reméled mihamarabb visszajutsz Toronba előbb aludd ki magad aztán irány a kiképző tábor.Addig érd be velem, van egy olyan gyanúm hogy több segítőt már nem küld a húgod, nekem se árt a gyakorlás jó vagyok de nem elég jó. Legfőképp nem tökéletes! És nehogy azt merd mondani, hogy azért nem gyakorolsz velem mert nő vagyok! -Ezt sikerül majdnem mind egy levegővétellel előadnia.
-Nem vadászunk hegyet sem mászunk legfeljebb ha nagyon muszáj vagyis ha kergetnek.Na és most merre? Kitaláltad?
-
Hrissi Al Shard
Kifele menet a városból érik Hrissiben a gyanú, hogy nem hétköznapi ruhadarabot adtak rá. Mert különben mivel magyarázná, hogy furakodás közben nem vele ordibálnak? Aztán úgy dönt, hogy próbát tesz - inkább most derüljön ki, hogy tévedett, mint amikor vérre megy a játék. Elsőnek csak obszcén módon beint a mellette lévőnek - ha az nem veszi a lapot, akkor még szinte szemből - hogy kétsége se legyen ki volt - ököllel gyomron is csapja. Kissé elhúzódik, és figyeli, hogy ismét mást kezd-e el gyanúsítani a szerencsétlen, vagy ezek után őt próbálja meg laposra verni - amúgy teljesen jogosan. Akármi is a végre, de hamar otthagyja őket - nem akar tömegverekedésbe kerülni.
Amikor az úton megpillantja a szekeret, elégedetten megindul felé. Az a két büdös dög elég feltűnő, hát még a fekete páncélozott rondaság! Figyelembe véve a széljárást, úgy közelíti meg a szekeret, hogy ne sárba lépjen, hanem lehetőleg fűre, és hogy a lovak felől fújjon a szél. Semmi szüksége arra, hogy a lovak jelzése megzavarja a szekéren pihenőket. Amint meghallja az ismerős hangokat is, elégedetten elmosolyodik. Jó helyen van! Pár percig a közelben marad, aztán óvatosan eltávolodik a szekértől - és jó fél nyíllövésnyi távból követi vagy figyeli. Felmerül ugyan a gondolat,hogy szélnek ereszti a lovakat, vagy megrongálja a szekeret, de aztán belátja, hogy nem lenne sok értelme - no meg a büdös dögökkel szemben a szekérrel könnyebb tartani a lépést.
-
Hrissi Al Shard:
A (be)mutogatásodra senki nem reagált, ezért kapott egy öklöst a megfelelő áldozat. Ő viszont a melletted haladónak adta vissza és próbálta eltalálni a kedves mamája foglalkozását és tisztálkodási szokásait Ez ment oda vissza, neked csak el kellett hajolni. A tömegveréssé fajulást ott is hagyod. Ez csak egy köpeny ki tudja mennyire strapabíró ha valaki letépi véletlenül belekerülsz A viszályba.
Egyre több helyről hallatszik a már nem várt kérdés. Ki okozta a tüzet, senki se tudja. Te nem beszélsz a kovács eltűnt de ha mégis előkerül úgyis a hercegre keni az egészet. Mi van ha valaki meglátott téged nem lehet tudni! Nagyon gyorsan félúton is vagy, elhagyva a városlakókat akik örvendenek az esőnek de jön egy újabb hullám ember akik a füst elől menekülnek. Egy szekér mellett találod meg a két "büdös dögöt". Jó lenne hallgatózni miről folyik benn a szénán a herceg meg a választottja között a csevej ha el nem nyomná a parasztember horkolása. Ez-az kihallatszik de semmi különös.
El kell távolodnod az eső elálltával A lány lova attól hogy nem harci ló tökéletesen be van tanítva Csodálkoztál is hogyan is engedte fel a hátára a herceget és nem dobta le úgy mint téged anno. Lehet ezt a parancsot kapta.
Azonnal jelezné mindkettő hogy egy élő bokor vagy kődarab mászkál a közelben. Nem is tudod, hogy bírod ki komoly ábrázattal mikor a herceg az amazonok nevén "trükközik" hiszen az ő gyászos történetüket vagy történelmüket minden nép betéve tudja. Ez a paraszt meg mégis csak idevalósi.
Atolla vagy hogy is hívják? A herceg mögött áll látszik hogy nem tetszik neki ez a beszéd de csak hallgat.
Na végre lelépnek!
Tartani kell tőlük a távolságot, de úgyis csak arra vagy kíváncsi hová mennek. Amíg egyenes az út és nem megy le a nap addig minden rendben. Kivéve ha letérnek. Mert akkor szedni kell a lábad...megint!
-
Leanthil
A paraszt válaszát figyelemmel hallgatom végig, közben eloldozom a hátasomat, végül, amikor végzett, legyintek.
- Én nem ezeket hallottam róluk, egyébként szerintem délre gondoltál, nem pedig északra - fellépek a nyeregbe. - Induljunk tovább, kedves. - biccentek Attola felé, majd körbenézek a láthatáron, majd miután meggyőződtem arról, hogy egy lovascsoport sem közeledik. előrébb léptetek a lovammal.
A Kaskelloni lány követ, majd elmondja a gondolatait.
- Elképzelhetőnek tartom, hogy nem fog küldeni másokat. Az a fejvadász egyébként csak egy Ikrek volt, fajtája a toroni politikai játszmák gyalogosai. Nem hiszem, hogy Leania szívét megviselné egynek a halála. Halálával legalább nemes célt szolgált, és a vére nem a földet áztatja, hanem Tharrnak áldozik.
A végén felkacagom, amikor a nemi megkülönböztetést említi.
- Ha ezt az elvet vallanám, valószínűleg már halott volnék. Emellett szívesen gyakorolnék veled. - az esőben után könnyű követni két lónak a nyomát és akár lápos helyekre is kerülhetünk, ha elhagyjuk az utat. - húzom el a számat. Szememet pár másodpercre lezárva gondolkozom. - Mégis inkább menjünk le az útról, lassan menjünk majd, biztos terepen. Nyugatnak induljunk el, és egy fél nap után kanyarodjunk délnek. Megkerüljük a várost, ahol voltunk, aztán indulunk visszafelé. Azt előbb utóbb megtudják, hogy merre távoztunk. A legyőzött amazonokat talán... talán hiba volt életben hagyni. - magam elé meredek a messzeségbe. - Nem fogom még egyszer elkövetni ezt a hibát. - a földre szegezem a tekintetem, majd Attolára emelem. - Vissza akarsz menni Kaskellonba, igaz? Meg kéne nyugtatnod a családodat? Vagy inkább...?
-
Hrissi Al Shard
Amíg a szekérnél a jóember horkolását hallgatja Hrissi van ideje értékelni a történteket - ezek szerint az incogno valóban láthatatlanná teszi. Persze ez nem azt jelenti, hogy az óvatlanság megengedett, sőt! Még inkább ügyelnie kell, nehogy meglepetés érje. A szekér mellett guggolva sajnos nem sokat tud meg - és az sem igazán érdekli.Az eső gyengülésével távolabb oson a szekértől, miközben folyamatosan figyeli, hogy az esetleges szélben merre táncolnak az esőcseppek - nehogy megforduljon a szélirány, és a lovak szagot kapjanak.
A herceget hallgatva egyik lábáról a másikra áll, miközben az előadja a messziről érkezett idegent - aki semmiről nem tud semmit. Atolla pedig valamilyen csoda folytán csak hallgat - ami eddig nem volt jellemző rá. Vajon a herceg mivel fogta be a száját? Bármivel is, az eső elálltával tovább indulnak. Hrissi örül neki, mert már unta is magát, és kezdett elgémberedni a nagy várakozásban. Bő nyíllövésnyi előnyt ad nekik - onnan még szemmel lehet őket tartani. Mielőtt indulna, gyorsan körülnéz, és ha lát valamilyen elérhető élelmet, amire éppen nem figyelnek, azt gyorsan magához veszi, és elrejti az incogno ujjában. S ha mégis letérnek az útról - hát egy páncélos és a lova elég feltűnő csapást hagy maga után, mert sok hely kell nekik - reménykedik Hrissi
-
Leanthil herceg:
Valami csoda folytán Atolla mindenre rábólint és egyetért.Valami baja lehet, ki tudja miért? Vagy egyszerűen úgy döntött hallgatni arany. Csendben lovagol melletted míg kifejted a a toroni ikrek halálával kapcsolatos véleményed, illetve szerinted merre kellene mennetek.
Szerencsétek van egy négy felé ágazó földúthoz értek nincs kiírva semmi. Csak az éppen lenyugvó nap alapján tájékozódhattok. A kis mondókát mindketten ismeritek, előttem van észak hátam mögött dél...
Legalább nem kell a gazosban kószálni. Atolla hulla fehér ezt csak most veszed észre, beteg?
Lefordul a lováról pedig az előbb még jól volt, vagy nem volt csak titkolta?
-Jól vagyok, semmi baj arra megyü..-A mondatot már nem sikerül befejezni mert kiad magából mindent amit aznap előtte és talán azelőtt evett.Akárhányszor megszólalna nem sikerül beszélni a lovára sem sikerül felszállni, lassan mászik mellette ami egyáltalán nem jellemző rá.
Egy mondatot mégis sikerül kimondani, de amióta ismered olyan egészséges mint a makk mindent kibír mi a fene baja lehet?
-Haza szeretnék menni!
-
Hrissi Al Shard:
A herceg beszél a legtöbbet és legtöbbször, ez már szinte megszokott dolog. Az egyik fele számodra teljesen érdektelen, de muszáj őket végig hallhatni. Unalmasak de mi van ha ha elkapsz egy olyan kósza mondatot ami még fontos lehet. A toroni Ikrek halála nem hoz lázba.
Tartva a távolságot végre olyan mondatokhoz jutsz ami végre fontos lehet. Merre akar menni a párocska, majd ami utána történik a "hölgyikével"! Legalább addig se jártatta a száját nem kiabál veszekszik. Biztos valami romlottat evett bárkivel előfordul. Egy bokor kezd el böködni és nem akarja abbahagyni. Anili hangon szólal meg. Igen te is valami romlottat ettél már képzelődsz.
-Na mi van mesélj?-A bokor egy része Anili feje lesz de csak egy percre.
-Mondtam, hogy figyellek de jó messziről futottam vissza is kell mennem. Tehát?
-
Hrissi Al Shard
Igazából miközben a herceg beszél, Hrissi csak egyetlen dolog miatt hallgatja - mivel tudja, hogy a türelem az a fegyver, ami a győzelmet és a sikert a kezébe adhatja.
Az, hogy a herceg babája rosszul van - még akár jól is jöhet - háborgó gyomorral nem fog túl gyorsan vágtatni. Elvégre azok a büdös dögök - mármint a lovak még lépésben is hányingert okoznak. S azt Hrissi nehezen tudja elképzelni, hogy ha futnak, akkor a hátukon sokkal simábbá válik az út.
Elsőnek, oda sem figyelve csak odébb löki a rakoncátlan ágat. Aztán mivel nem akar szűnni a böködése, picit odébb húzódik. De ez sem segít - meg mintha Anili hangját hallaná. Hrissi nem hitte volna, hogy ennyire fog neki hiányozni, hogy már fél nap után a hangját hallucinálja. Biztos a füsttől van! Az egyik égő házban biztos volt valami, aminek a füstje ezt okozza - vélekedik. De legalább nincs hányingere. Vagy lehet, hogy a fogadós a reggelibe beletett valamit - meghálálva amiért előző este inzultálta? Hrissi halkan felsóhajt, és azzal vigasztalja magát, hogy kis szerencsével az a fogadó is leégett - és ezzel kiegyenlítette ezt a kellemetlenséget.
Amikor viszont meglátja, hogy Anili feje tűnik fel a bokor helyén, kicsit kételkedve abban amit lát kinyújtja a kezét, és megtapogatja a bokrot - hogy csak képzelődik-e, vagy tényleg Anili van itt. Végül bizalmat szavaz, és mosolyogva finoman megsimogatja az arcát - mutatván, hogy örül neki. Utána néhány kézmozdulattal belekezd
-A nő haza akar menni. Majd dél fele fognak fordulni - summázza az eddig megtudott újdonságokat. Végül felteszi azt a kérdést, amit nem teljesen ért
-A városban nem láttak. Akkor te hogy találtál meg? - jeleli, s azután megjegyzi
-A futással meg óvatosan - még a futóbab sem olyan gyors, mint te - a végén még feltűnik valakinek...
-
Hrissi Al Shard:
Először nem történik semmi érdekes egészen addig míg az események fel nem gyorsulnak vagy éppen le nem lassulnak? Attól függ honnan nézi az az ember fia. A hogyishívják nevű nő aki a herceggel van hirtelen rosszul lett. Nem túl szép látvány volt még messziről se, de hadd kínlódjon vele a herceg.
Aztán mintha a hites asszonykád tűnne fel az egyik bokorból. Milyen bokrok ezek? Vagy milyen helyet gyújtottál fel a városban? Valami varázsló vagy boszorkány kertjét, azóta is az van az orrodban? Azért látod Anilit? De nem megy át rajta a kezed vagyis nem szellem se nem szívtál be semmilyen drogot. Előkerülnek a kezek is, és azonnal egy pofonnak leszel gazdája. Nem olyan nagy amiket osztogatni szokott inkább csak meglegyintett, de legalább nem lépett a lábadra.
Csak utána kérdi a "mi van"-t.
Anili először csak bólogat a válaszaidra. A napot nézi jól sajnos már lebukott, de éppen telihold van egész jól világít ezen a csillagfényes estén. Más esetben még romantikus is lehetne de erre most nincs idő. A kezével int, hogy menjetek ki a bokrosból a nyílt terepre. De azért távolabb az úttól. Meggyőződik róla hogy, senki nem hallani benneteket jól körbe néz, aztán kezd beszélni. Nem túl erősre véve a hangerőt.
-Haza akar menni?! Aham! Nem is csodálkozom. Egyszer eljön ez a pont amikor hiába a nagy kaland de az ember lánya azt mondja ennyi volt, elég!-Anili elvigyorodik. Nem tudod miért.
-A másik Edmund Úr. Kíváncsi leszek hogy küzd meg vele Toron Hercege, na de nem karddal az biztos! Emlékszel rá igaz?-Anili már teljes szívéből nevet.
-Nem voltam gyors csak az egyszerűbb és célszerűbb megoldást választottam. Majdnem fél óráig tartott míg átvágtam a tömegen a térkapuig. Az volt a legnehezebb aztán már könnyű dolgom volt.Toronban voltam ráértem jelenteni az úrnőnek. Csak a torokelvágást hagytam ki. Az incognót már régebben használom mint te jobban tudok rejtőzni benne. a másik városállam térkapuját használtam, és szereztem egy lovat, na jóóóó loptam! De okosnak tűnt majd visszatalál a gazdájához. Ennyit a trükk.
-Van hideg élelelm, lo...vagyis szereztem, ezek meg most olyan lassúak mint két csiga. Sétálva is lehet őket követni. Megtanítottak a séta közbeni alvásra?
-
Leanthil
Valami történt a lánnyal, nem tudom megállapítani, hogy mi lehet, de a némaságba való burkolódzás eddig nem jellemezte személyiségét. Aggódó pillantással mérem fel az állapotát, de nem faggatom, nem érezné jól magát, ha gyengének tűnne.
Egyre rosszabbnak tűnik az állapota. Már elgondolkodom azon, hogy megszólítom, amikor lezuhan a nyeregből.
Atolla! -átvetem bal lábamat a nyereg felett és már a földre is ugrok, és odaszaladok a lányhoz, a kulccsontjánál megemelem a testét, gyorsan végigpásztázom, hogy van-e rajta valami vágott vagy szúrt seb. Semmit sem látok rajta, vérfoltot sem, ami ruha alatti sebesülésre utalna. A lány megszólal, azonban elfojtja a szavait a rosszulléte. Úgy tartom, hogy tiszták maradjanak a ruhái, majd erőtlenül próbál felmászni a lovára. Végül egy rövid mondatot össze tud szedni, és választ ad a korábbi kérdésemre. Haza akar menni.
A fejemben forognak a gondolatok, majd eszembe jut egy régi beszéde az egyik gyógyítónak, amit még évekkel ezelőtt mondott az agyi sérülésekről. Sose gondoltam volna, hogy valaha egyszer az elmém még meg fogja keresni és fel fogja használni ezt a tudást. Agyrázkódásra mutat a legtöbb jel, talán valami súlyosabb, de a pihenés a legfontosabb. Lovagolnia nem kellene.
- Atolla, gyere, keresünk valami helyet, ahol kipihenheted magad, odakötöm Vidal kantárját a nyergemhez, majd a lányt ráemelem a csataménemre, majd felmászok mögé, nehogy lezuhanjon, ezek után lassabb tempóban indulok meg a nyugat felé, bal kezemmel átkarolva a lányt a hasánál.
Ha meglátok a távolban egy fogadót oda vezénylem a ló-párost, majd miután kikötöttem őket, leemelem az elerőtlenedett lányt a nyeregből, és besegítem a fogadóba, leültetem a legközelebbi üres asztalhoz, majd a fogadóshoz sétálok.
- Szép napot, kiveszem az egyik szobáját egy napra. - mondom ellentmondás nem tűrő hangon.
Amennyiben akadékoskodik, vagy hihetetlen árat kér, akkor nem lesz olyan könnyű a dolgunk, egyébként ezután a lányt felkarolom, és a szobában az ágyra fektetem, majd lefejtem a vértet a lábamról és a kezemről, és úgy várok a fogadóban, közben ha van rá lehetőségem, majd egy száraz ronggyal végigtörlöm a levetett páncélzatot, letörölve róluk az út porát, utat engedve a vörös mintázatoknak, ékkő-berakásoknak, hogy újra díszessé változtassák a vértemet. A rongy után egy másik ronggyal súrolom meg, hogy a rá száradt port is letudjam sikálni róla. Ezután a mellkasvértem és a hátvértem jön, ezeket a tisztítás idejére veszem csak le, utána visszacsatolom, végül pedig a kardomat tisztítom meg.
-
Leanthil Herceg:
Atolla haza szeretne menni ez volt az utolsó mondata innentől kezdve vagy alszik vagy félig ájult. Próbáltál rájönni mi lehet a baja, lehet valamilyen romlott ételt evett míg az amazon nőknél volt? De Az az nem okoz ájulást. Még az is felötlik az elmédben, hogy gyermeket vár de kicsit visszaszámolva még nem telt el annyi nap vagy mégis, nem mégsem. De a városállamban akkorát hatalmast esett. Inkább a fejét érte hátulról egy nagy ütés a kövön és még csúszott is. Sérülést nem látsz, egyenlőre. A haja felfogta. talán később kicsit jobban megnézve, némi horzsolás esetleg, az úton azzal volt elfoglalva hogy dühös volt mert nem hallott, Folyamatosan azt írta "IDIÓTA IDIÓTA!" kicsit hiányzik is. Téged megvédett a páncél meg a sisak amit a fejedre nyomott az utolsó percben.
Azt teszi amit mondasz hallja csak beszélni nem akar. Oda kell rá figyelni nehogy kizuhanjon a nyeregből A lassú tempó a két lóval, még nem tudod mennyire jó vagy rossz lesz. De talán megsegítenek az istenek. Nehezen haladtok és a félig alvó lánnyal nehéz lenne megvédeni magad akár amazonok, kóbor lovagok vagy úton állók ellen. Szerencséd van senkivel nem találkoztok. Fogadót is elég könnyen találtok. Valami tanyaközpont szerűség ivója. Valaha a FEKETE MACSKA neve volt, De néhány betű letört, elkopott, és lusták volták újra írni. Most a díszes: EKE MACS nevet viseli, a helybéliek persze férfinép azt mondják: elmegyek az ekemacsba mindenki tudja kocsmázni mennek.
A fogadós végignéz rajtad leginkább a páncélod lesi, ékkövekkel meg a kardod. Leginkább a kardod. "Fizetős vendég de bármikor kinyírhat."
-Nagyuram egy szobánk van az persze a magáé! Hettiii! Hol vagy már!-Előkerül egy valaha szebb napokat is látott testes nő.
-Ő itten Hetti a lányom egy perc és tiszta ágyneműt húz bármi kell csak hívják.-És Hetti már rohan a fogadós nem hazudott Hetti egy percen múlva a régi ágynevűvel a kezében jön vissza.
-Öntöttem meleg vizet a mosdó tálba. A szoba kész mehetnek. Addig te a szoba árát vitatod meg a fogadóssal.
-Egy nap meg éj egy férfinak egy ezüst. Ugyanez nőnek csak egy réz.-Bármilyen csúnyán nézel is rá bármennyire is bizsereg a kezed a kardodon magad is jól tudod neki is meg kell élnie valamiből. És ez még nagyon jó ár. Nem aranyat kér, de még kérhet...addig él!
Atolla végre nyugton aludhat az ágynemű tiszta fehér. Hetti jó és gyors munkát végzett. Most veszed csak észre, hogy Atolla gyors ujjai nélkül sokkal nehezebb levenni a páncélt. A Tisztítás közben van időd elgondolkodni azon mi lesz ha hazaviszed Atollát és kénytelen leszel találkozni Edmund Úrral aki szépen fogalmazva nem zárt a szívébe. Kopogtatás hallatszik és mielőtt még válaszolhatnál Hetti lép be mellette egy vénasszony fogalmad sincs hány éves lehet. Első ránézésre egy ronda boszorkánynak tűnik, de azon kívül, hogy öreg mind a ruhája mind az arca a keze mind a cipője a haja tiszta . A körmei sem gyászkeretesek sőt teljesen rövidre vannak vágva.
-Nagyuram ha nem haragszik szóltam a helyi füvesasszonynak és egyben bábának. Nézze meg a kisasszonyt, ha szabad.
-
Leanthil
Az út hosszabb volt, mint amiben reménykedtem, próbálom a lány sebesülését felmérni, miközben lassan haladunk. Közben időnként körbenézek, a horizonton ellenséget keresve.
"Úgy tűnik, elcsendesedtek a dolgok"
Számos gondolat fordul meg a fejemben, hogy vajon mi történhetett, amitől hirtelen ilyen rosszul lett a lány. Számos túlgondolt és belemagyarázott ötlet is felmerül, azonban a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a tűzrobbanásnál megsérülhetett a feje, és agyrázkódást szenvedhetett. Megvizsgálom a fejét, de így szemre nem sikerül észrevennem rajta a sebhelyet, így hanyagolom ezt, nehogy még rosszabb állapotba kerüljön, meg kell állnunk, hogy erőt meríthessen, mert így sosem fogjuk megtenni a Kaskellon távolságot. De legalább eltűnünk egy időre, akkor az amazonok biztos feladják majd a keresést.
Bizakodom, hogy előbb utóbb sikerül visszatérnünk a civilizált térképre, Keletre, Toronba.
Nem látom nyomát semmilyen üldözőknek, de azért gyakran pillantok hátra, mert ki tudja, mikor bukkanhatnak fel. Az út során igyekeztem kitalálni, hogy mit tegyek, amennyiben megtámadnak minket. Mire egy alkalmazhatónak tűnő taktikát dolgoztam ki, addigra már meg is pillantottam a távolban épületeket, melyek közül egy tekintélyesebb méretű arra utalt, hogy az lehet a fogadó, míg a többi valamiféle tanya lehet.
"Hiányzik Leania, a mosolya és az az érzés, ami akkor fog el, mikor a közelemben van, hiányzik Toron is... " - jut eszembe, körbepillantva a területen. - "Hiányzik, hogy felismernek, és csodálnak." - a szám egy keserű mosolyra húzódott.
- " És most itt vagyok a semmi közepén. Még atyámnak a keze sem ér el mindenhova."
- Már lassan odaérünk, kipihened magad, és visszatérünk aty... Kaskellonba. - elharaptam az atya szót, inkább nem akartam felhozni a témát, mely szerint az apja számos módon csalódást okozott. Ha neki nem is, nekem igen. A tekintélye szertefoszlott a szememben, így már nem is aggódtam amiatt, hogyan viseltethet irántam.
Végre közelebb érünk a nagy épülethez, és el tudom olvasni a címerét, mely látványa nem tölt el sok bizakodással a fogadót illetően. "Jobb lesz figyelni, ha esetleg valami baj lenne.
Kikötöm a lovakat az istállóban, közben a falnak támasztom Atollát, majd utána átkarolom. Amennyiben van a környéken istállósfiú, odabicegek hozzá a lánnyal.
- Lelkedre kötöm a lovakat, úgy vigyázz rájuk, mint a szemed fényére, ha eltűnnek, megkereslek téged, és a családodat, ha meglesznek, mikor elhagyom a fogadót, akkor megfizetem szolgálataidat.
A fogadóban azonban egy meglepetés fogad. A kocsmáros, miután hosszasan bámulta a vértemet illetve a pengémet, nevetséges árat állapított meg a szobáért.
- Egy ezüst, két nap, három éj. Ne akarja elhitetni velem, hogy drágábbak a szobák, mint a nagyvárosban. - szúrom a tekintetemet a férfi szemébe.
Még ez is egy becses ajánlat, tekintve azt, hogy általában egy szoba hét rézbe szokott kerülni egy estére.
A férfi megtermett lánya hamar nekiveselkedik a szobák előkészítésének.
Miután megalkudtunk a fogadóssal, visszasétálok Atollához, felsegítem a székről, és követem a Hetti nevű lányt, hogy elfoglalhassuk a szobámat. Az ágyra friss lepedő került, ráfektetem Atollát, majd egy biccentéssel jelzek a szolgálónak, hogy megelégedtem a szolgálataival és hagyjon magunkra. Amennyiben szoros öltözete van Atollának, megoldom azokat, hogy ne zavarja a pihenésben, leveszem róla felesleges kiegészítőket, a csizmát, amennyiben övtáskája van, vagy ahhoz hasonló, azt is leoldom.
Utána a saját felszerelésemet veszem le, amely már lassabban megy, mint amikor külső segítséget kaptam, de azért nem okoz különösebb gondot. Végül már csak a hátamon és mellkasomon marad páncél, és éppen az alkarvértemet sikálom egy ronggyal, amikor kopogtatást hallok. A kardom felé nyúlok, és éppen húzom már elő amikor a szolgáló becsörtet egy idős banyával.
Gyanús szemekkel nézek az asszonyra, végül lassan bólintok, azonban nem veszem le a tekintetem róla, a közelében maradok és árgus szemekkel figyelek, hogy az árulás legkisebb gyanújára felnyársaljam.
-
Leanthil herceg:
A fogadó körül csak szántóföldek vannak semmi más. Tanyák közelebb és távolabb de a kilátás a legkevésbé sem érdekel. Mikor Atolla még aránylag nem volt ájult és azt mondta "Haza szeretnék menni!" egy pillanatra bevillant a gondolat, hogy te is Toronba vágyódsz. Majdnem el is szóltad magad. Inkább azon gondolkodsz mi baja lehet a lánynak, hiszen erős és jól bír minden megpróbáltatást. A városállamban viszont nagyot esett lehet, semmi nem védte. Nem hord páncélt sisakot. Az lehet a baj.
A hely félig lepukkadt de még tűrhető. Más esetben be se tennéd ide a lábad. Az istállós fiú inkább középkorú férfi, bólogat de szólni nem mer. Győzött ismét a fenyegetés. Elvezeti a két lovakat a karámba, mikor előkerül megkérdi "segíthet e bármiben?" Láthatja rajtad a fenyegető arckifejezést és, hogy addig egy pénzhez nem jut míg nem távoztok.
Atollát félig támogatva félig kézben tartva viszed be a fogadóba "vagy mibe"?!
A tulaj olyan árat mond a szobára amitől már félig kihúzod a kardod. Közben előkerül Hetti a testes leány aki vagy szolgáló vagy a fogadós lánya, egy perc alatt áthúzza az ágyneműt és végre Atolla alhat. Kimész és letárgyalod az igazi szoba árát fogadóssal. Majd visszamész de Atolla ugyanúgy alszik mint azelőtt.
A páncélod tisztogatása közben van időd elmélkedni mennyire hiányzik Toron. Édesanyád A húgod és a kisöcséd persze, de hogy még atyád is? A városi nyüzsgés. Ezt azért nem gondoltad volna.
"Mindig az hiányzik a legjobban ami vagy aki nincs veled" Valentina mondta ezt vagy nem? De igaz ami igaz, tény hogy már hazavágyódsz.
Hetti jelenik meg egy öregasszonnyal aki első ránézésre boszorkány. De Hetti szerint csak füvesasszony és a helyi bába.
Nem kérdi meg megnézhetné e meg Atollát. Egyszerűen csak körbejárja. Rád néz, megingatja a fejét.
-Ugyan, ugyan fiatalember! Arra a kardra semmi szükség! Nem akarom a kisasszony
bántani de ha gondolja tartsa magánál azt a vasat!-Először Atolla homlokához teszi a kezét aztán az arcához, majd hátul széthúzza a haját.
-Láza nincs, ez jó jel. Itt a bűnös, a hajától nem lehetett észrevenni és horzsolás sem volt,
de itt egy kis pulki hátul a fején. Egy eséstől lehet.Inkább rá se kérdezek honnan van elnézve magát. Kell némi jó meleg borogatás Hetti elintézi, hogy mindig legyen meleg víz és tiszta törölköző. Viszont fájni fog a feje, erre van itt valami.-Elővesz egy fiolát.
-Mézes cukros gyümölcsös tea.Ne aggódjon nem méreg! Jót tesz. Hetti kipróbálod? -Hetti rád néz bólint. Attól tarthat méregnek tarod. Viszont erre nincs jobb szó, felpörög. Úgy mosogat mos fel és szolgál ki gyorsan, mintha az élete függne tőle. Az öregasszony megint csak a fejét csóválja.
-Magánál hagyok egy keveset ebből a teából, csak pár cseppet adjon a lánynak. Egy kiskanállal legfeljebb ha már felébredt. Aki mondjuk úgy normális mint Hetti annak nem szabadna innia de szerettem volna hogy lássa nem mérgezem le a kis hölgyet. -Majd távozik.
Egy nap és egy éjjel múlva Atolla kezd észhez térni. A fejét nagyon fájlalja ahogy azt az öregasszony előre megjósolta. Hányingere nincs, ellenben éhes, a járás még gondot okoz neki viszont leginkább az érdekli hol vagytok? Ez téged is izgatna, mert leginkább a semmi közepén...de ezt nem mondhatod neki!
-
Hrissi Al Shard
Anili pofonja egyérelműen eldönti a kérdést. Nem képzelődik. A helyzetjelentés pont olyan amilyennek lennie kell - rövid, és nélkülözi a felesleges beszédet, no meg a kedves szavakat.
Anilivel kissé arrébb vonulnak, hogy válaszolhasson anélkül, hogy felfigyelnének rá - igaz, Hrissit az sem zavarta volna, ha Anili is csak elmutogatja. Hogy Anili mit talált olyan viccesnek azon, hogy a herceg választottja megunta ezt az utazást, rejtély. Az már kevésbé, hogy Edmund urat nehéz esetnek tartja, és ebben a műfajban a herceg is jó eséllyel indulna. Viszont ahogy Anili elkezd nevetni, Hrissi gyorsan betapasztja a tenyerével a száját
-Ssssh! - kéri gyengéden, és el is engedi Anilit, remélve, hogy kissé lecsillapodott.
A magyarázat jó részét érti, és bólogat is. Szóval lovat lopott, és elengedte. De az, hogy ha valaki el tud rejtőzni az incogno segítségével, hogy segít megtalálni valakit, azt fel nem foghatja ésszel. Északiak...
De legalább lesz mit enni - az is valami. Csak azt nem érti, hogy minek lopni, amikor Anilinél annyi pénz van, amiből két falut is meg lehetne venni. A kérdésre megrázza a fejét
-Nem, én nem vagyok holdkóros vagy alvajáró - inti, hogy aztán újfent a Herceg szállása fele fordítsa a figyelmét.
-
Hrissi Al Shard:
Örülsz hogy Anili megjelent. Az általa kiosztott kisebb pofon bizonyítja tényleg itt van nem csak szellem. Miért kellett a másik városállamba mennie térkapuért lovat lopni és így visszajönni nem teljesen világos hiszen tele van arannyal. Ezt mindig arra fogod az északiak bolondok...kész passz!
Anili azon vihog, hogy a hercegnek meg kell küzdenie Edmund úrral. Kénytelen vagy befogni a száját. Mit szívott ez a nő? A füstben volt valami?
Kicsit eltávolodtok a két lovastól, miután Anili jól szemügyre veszi őket. Mutogatni nem tud csak suttogni.
-Nem kardviadalra gondolok hanem szócsatára. Szeretnék ott lenni, hogy végighallgassam,
de még az is lehet a kardok is előkerülnek. -Az eget nézi már amennyire ki tudod venni mit csinál.
-Menjünk vissza oda ahonnan eredetileg voltál, aludj pár órát, és hoztam ételt is mert enned kell! Ahogy láttam a herceg most olyan lassú, hogy beéred akár futás nélkül is.-Anili hangja olyan hogyha ellent mersz mondani egyszerűen megtöm mint egy libát. És rád parancsolna Alszol mert én azt mondtam!
-
A tanyavilág felidézi a régi emlékeket, amikor a Zászlóháborúban kapitányként massíroztunk az első ütközetbe. Utazás közben maga elé képzelte azt a múltképet, és látta, ahogyan felsorakoznak a tanyák túloldalán a Szövetség serege, amelyiket tudott mozgósítani időben. Oldalra pillantva szinte látta maga előtt a császári légiók sorait és a magasba tartott zászlókat. Néhol egy-egy fekete zászló is megjelent, jelezve hogy a Hadurak közül megjelentek többen is az ütközetben. Azután az ütközet után indult el a ranglétrán.
Körbenézve már újra az üres tanyavilágot látta.
"Azok a régi szép emlékek."
Gyakran ellenőrzöm, hogy nem követnek-e, de minden csendesnek tűnik.
"Nem láttam senkit mögöttünk, így megnyugszom végre, az amazonokat ezek szerint sikerült kicselezni, vagy tán feladták a hosszú hajszát és inkább hazatértek."
Amikor a hazára gondoltam, akaratlanul is elismerem, mennyire hiányzik az ikerhúgom. A család többi tagja is hiányzik, bár tudom, hogy vigyáznak ők magukra. A császár Őfelsége remélem megbocsájt majd, amiért csalódást okoztam neki. Még nem tudom, hogy hogyan, de valahogyan kárpótolnom kell majd.
A fogadó istállójában minden rendben zajlott, majd a tulajjal akadnak problémák, amikor aranyzsáknak tekint engem.
Miközben súrolom a páncélomat, becsörtet a fogadós lánya meg valami boszorkány. Jól ismerem ezt a környéket. Torontól és Erentől Nyugatra találhatóak még Orwella követői. A banya külalakja sem sokat segít abban, hogy a lehetséges Orwella-követői képet leromboljam.
Éles tekintettel figyelem minden mozdulatát, és közben hallgatom, amiket mond.
Bár fogalmam sincs, miféle átokszavat mondott, ami elvileg Atolla fején van hátul, de ennyi még nem tűnik semmiféle varázsszónak, így életben hagyom a némbert.
Azután előkerül a fiola. Egy akkora lélegzetvételt veszek, hogy félő, hogy beszívom a torkomba az öreganyót meg a szolgálót. Teszek előre egy lépést, jelezve, hogy most állunk meg, amit látva a banya odaadja a szolgálónak, hogy kóstoljon bele. Amire ő pedig felpörög.
- Nem győztél meg, ahonnan én jövök, olyan mérgeket is készítenek, amelyeknek hetek, hónapok, évek, akár több év is kell, mire látható tünetet és halált hoz.
Elsiklok a felett a tény felett, hogy miért öletné meg a szolgálólányt, hiszen ki ez a szolgálólány, hogy a banya értékelje az életét.
Mindazonáltal elveszem a fiolát.
Miután elment a némber, visszafordulok, hozatok nedves kendőt, amelyet a kandalló oldalához tartva melegítek fel, majd a lány fejére helyezem, aztán tovább tisztítom a páncélomat, majd a kardomat kezdem élezni.
Másodnapon magához tér Atolla, szörnyű fejfájásra panaszkodik. Hozatok neki ételt a fogadóból a szolgálóval, majd megkérdezi, hogy hol vagyunk.
- Az úton Kaskellon felé. Elkerültük az amazonokat, így kicsit hosszabb időbe is telhet, mire majd odaérünk. Ha elég erős leszel, hogy megüld a lovat, indulhatunk.
-
Leanthil Herceg:
Atolla haza szeretne menni. Te is egyre többször gondolsz a családodra a nyüzsgő Toronra viszont, hogyan fogod megoldani azt még te sem tudod. Nem teheted meg Atollával, kirakod a szűrét Kaskellonban aztán búcsút intesz mert irány Toron. Ezt még át kell gondolni meg egyébként is nem csináltál semmi botorságot mióta eljöttél otthonról. Az a robbanás a kováccsal nem a te hibád. A császár talán azóta megbocsájtotta a viselkedésed és nem akarja rád erőltetni az a lányt akit kétszer láttál életedben. Sokkal egyszerűbb visszamerülni a múltba, az mindig sokkal szebb, mint az eljövendő ami elől nincs menekvés.
Atolla végre felébredt, ami jó hír. Viszont a fejét és a lábát fájlalja, rettentően éhes. Szintén jó hír. Az öregasszony adott egy fiolát, attól ami benne van majd jobban lesz a nő. Bizonyításképp ad a Hetti nevű szolgálónak. De nem tudhatod hogy ő mindig ilyen e, mindent gyorsan megcsinál aztán alszik fél délután.
Minután megfenyegeted hogy te a mérgek városából jössz felcsillan a szeme. Megkérdi az hol van? Jobb lesz Atollának nem adni abból a löttyből. Inkább a könyvmoly bátyádnak adod ha addig el nem törik hadd elemezgesse, úgy sincs más dolga legfeljebb a Codex másolás. Dögunalom.
Atolla egyre jobban érzi magát. Megtapogatja hátul a fejét már állva és egy jó hosszú "aúúú"-val jelzi igen észrevette a púpot.
-Ettől fáj! A lábam már nem csak el volt zsibbadva. Néhány lépéstől máris olyan mint újkorában. Ha készen vagy akár indulhatunk is. Szerintem viszont előbb menjünk előbb hozzád, mármint Toronba én bármikor hazamehetek onnan. Biztos hiányzik a testvéred nem?
-
Leanthil
Attola haza akart menni. Bár csak sejtem, hogy Kaskellonra gondolt ezalatt, nem pedig édesanyjának az otthonára. Az megnehezítené a dolgokat. A lány honvágya bennem is felébreszti a hiányérzetet. Bár tudom, hogy nem lehet semmi baja, mert a személyes fejvadászom felel a biztonságáért. Meg nyilván Leaniának vannak saját őrei is, ebben biztos vagyok. De azért sosem árt ha láthatom. Az atyám... remélem a felséges Császár megbocsájtotta vétkemet, hogy kavarodást okoztam, bár az az én védelmemben szólalna fel, hogy abból, hogy a jövendőbelim kinevetője után vetem magamat, miért jelentene bármilyen kapcsolatot köztem és a nevető közt. Nem bizott meg bennem, és erre nem előnyös építkezni.
Talán ezt a magasságos Császár is felismerte, és nem utasítja el magától a fiát, amiért bajt okozott. - az ajkamba harapok. - Nem éppen így kellene büszkévé tennem apámat. A háború folyamán látszódott rajta, hogy igenis büszke arra, hogy van egy fia aki fegyverét fogja a népéért, és örült annak is, hogy nem az elsőszülöttje teszi ki magát ennek a veszélynek. - húzódott a szám vékony mosolyra. Aztán a gondolataim elkavarodtak, és a testvéreim közé keveredtek.
Farsel kiváló diplomáciai érzékkel van megáldva, ismeri a nemesség tagjait, előnyeiket, hátrányaikat, ismeri a Famor-kaszt tagjait, számos támogatónak örvend a körükben, Simien kancellári kötelezettségekben kiemelkedő, Leania pedig kiváló intrikusként van jelen... - büszkeség töltötte el, ahogyan biztosan a Császárt is eltölti a büszkeség a gyermekei iránt. Hogy Tenkra miben lesz jó, azt majd az idő megmondja.
Az öregasszony kérdésére, hogy milyen városról beszélek, karba tett kézzel válaszolok. "Tereli a témát"
- Napkeletre, a Quiron tenger északi partjainál. - válaszolom tömören, befejezettnek nyilvánítva a témát. - De épp elég közel van ahhoz, hogy ha mégis megmérgeznéd, akkor megtaláljalak.
Azt nem tartom hozzáfűzésre érdemesnek, hogy abban az esetben még krán is elég közel lenne.
Végül a természetes gyógyulás mellett döntök, és a bátyjám részére elrakom ezt az üveget. Amikor azonban az ébren lévő Atollán már látszik, hogy magánál van, és tud beszélni, másképp határozok.
- Szerintem pedig jobb lenne először Kaskellonba utazni, hogy megnyugodjon a család. - "hogy a "lányuk" az igéretük ellenére továbbra is az ő kezükben maradhat." - Még csak az kéne hogy a hazaúton megint elraboljanak. Úgy tűnik a Kaskelloni lányokat nagyon szeretik elrabolni. - mondom egy széles mosoly kíséretében. - Van nálam egy üvegcse, amit egy kétes eredetű boszorkány adott ide, hogy itassam meg veled. Lehet méreg, de az is lehet, hogy segít. - vonom meg a vállamat. - Ha nem elviselhetetlen a fájdalom akkor javaslom ne vedd be, de legyen a te döntésed. - mutatom meg neki a fiolát, majd visszarakom oda, ahonnan elővettem.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi nem érti, hogy mi vicces van abban, ha Edmund úr ideges. De végül kiderül, hogy Anili azt szereti, ha mással ordibálnak obszcén módon és nem vele. Ezzel mondjuk valamennyire egyet tud érteni, bár meglátása szerint ha két gazdag ember összevész, van rá esély, hogy valamelyikük felkér egy hurkost, hogy látogassa meg azt, aki annyira felidegesítette. Még szerencse, hogy a tehetősek nem veszik kézbe az ügyeiket, mint a faluvégi kocsmában szokás, hogy műkedvelő amatőr módjára a helyszínen lebökdössék egymást. Különben neki sem lenne munkája. Anili ötletére megrázza a fejét
-Jó lesz itt. A szekér mellett nem szerencsés aludni - véli Hrissi. A többivel nem vitatkozik - enni tényleg szükséges, hogy lépést tudjon a hercegékkel tartani. Így aztán kiválogatja a rizst, répát és egyéb fűszer nélküli zöldségeket, meg a kenyeret, és nekiáll enni. A húst és a fűszeres dolgokat kihagyja - mivel úgy nehezebben kapnak szagot az állatok és az emberek, ha felőle fúj a szél. Miután befejezte az étkezést, körbetekeri magán az incognót, és egy fa tövében még a fejére is húzza, majd lefekszik aludni.
-
Leanhil:
Atolla fejfájását mint ahogy az kiderült egy jó nagy "pukli" okozta de már múlóban van ez a fájdalom is. Eddig ezt azért nem vehette észre mert sem ő sem te, mert nehezebb problémákkal kellett megküzdeni.
A vénasszony kérdésére hol van Toron csak körbeírod a helyet de azért visszatekintve látod lúdtollal leírja egy pergamenre. Bolond boszorkány...Tényleg hiányzik a családod így belegondolva. Elég rég eljöttél már Toronból az pedig nem csak egyszerű szólás mondás " Egy erős férfi mögött mindig áll egy erős nő!" Ha nem is szó szerint. Mikor veletek találkozik egy kedves, bájos elbűvölő hölgynek mutatkozik de mit lehet tudni mi történik " a színfalak" mögött. Ki mondja ki végül "Azért mert én azt mondtam!"
Na de vissza a valóságba. Atolla először a lábait masszírozza, majd átveszi az üveget. Fintorog egyet és visszaadja.
-Ebbe beledöglött néhány bogár légy vagy szúnyog, nem tudtam kitalálni. Ha azok se élték túl akkor én se. Szerintem kihagyom! A lábam meg egyszerűen elzsibbadt a sok fekvéstől. -Vissza adja a löttyöt. Gyorsabban helyrejött mint gondoltad.
-Kaskellonba?-Kérdez vissza mintha nem is tudná hol van Kaskellon.
-Ne vigyorogj így mert csúnya verekedést rendezek ám!-De közben nevet. Majd rugdosni kezd nem komolyan csak éppen, ebből is észrevehető a lába tökéletesen helyrejött. Abba hagyja.
-Muszáj máris menni? Ne is válaszolj menjünk!-Összeszedi azt a kevés holmiját amije van, Leballag az istállóba a lováért majd újra feljön kész vagy e már.
-
Hrissi Al Shard:
Egy hosszú álomtalan éjjel. Éjjel? Tényleg hagyott Anili egész éjjel aludni? Igen...Mert valami durván belevilágít a szemedbe mikor ébredezel... a felkelő nap. Anili most tér vissza valahonnan. Derűs mosolygós kedvében van biztos jó híreket hoz, ami már rád is fér.
-Ha a Hercegnek van némi esze kikerüli mindkét városállamot. De így előbb nyugatnak és csak azután tud délnek fordulni az amazonok miatt. De te az incognoban alapból mehetsz délnek, így rengeteg időt nyersz. Kérdezősködtem is, van egy kis tanyaközpont nem olyan messze Atollát meg muszáj, hogy is mondjam "egyenesbe tenni"? valahogy úgy. Ott biztos ellesznek pár napot. A fogadó neve Fekete Macska. Kérdésed van? Mert ha nincs akkor megyek. Vigyázz magadra!-Anili mint jó feleség be van e kötve a cipőfűződ van e nálad elég étel, nem e koszos a ruhád mert hogy nézel ki! megnyálazza az arcod és ha van rajta egy kis milliméternyi piszok azonnal letakarítja. Ezt persze utálod és bár tűnne el de mégis jó hogy csinálja mert ki? Ha, Ő nem! Ha egyszer hazajutsz tényleg büszke lehetsz rá.
Kivéve mikor verekszik. Mondjuk abban is jó.
-
Leanthil herceg
Úgy tűnik, Atolla sokkal komolyabb sérülést szenvedett, mint ahogyan azt el mertem képzelni korábban. Úgy tűnik, semmi baja sincsen, azonban valami történhetett, mert a beszéde és viselkedésmódja gyökeres változáson ment keresztül az elmúlt pár perc alatt. Talán a sérülés velejárója lehet.
Amikor rugdosódni kezd, tehát a lába állapota is már javult valamelyest.
- Hát ha maradni akarsz itt a semmi közepén, senki sem tart vissza. - vonom fel a vállamat, majd amikor lesiet az istállóba, meglepődött tekintettel, és felvont szemöldökkel folytatom az elemzést.
"Ez aztán remek. Szeszélyesebb lett, mint egy toroni dáma." - amikor a szoba ablakából látom, hogy a nagy igyekezetében eloldozta a lovát, akkor összepakolok, és leballagok én is fogadóhoz, majd elhagyom azt, az istállósfiú, ha a környéken kap, és nem fedezek fel semmi hibát a lovakban, akkor egy ezüstpénzzel gazdagodik, azonban, ha nincs a környéken, akkor szerencsétlenségére nem tudom kifizetni. Ezért a lovak szénájába dobom be azt az egy rezet, majd megtalálja a lovak aljazása közben. "Az adott szó kötelez."
A katonák közt hallottam már olyan esetet, aki hasonló sérülés után megkergült, és a tesztelésként a gyógyítók kivallatták a viselt dolgairól, így én is teszek vele egy próbát.
- Ki vagy? - kérdezem meg tőle, mikor a lovammal együtt kijövök az istállóból, és megállok mellette. - Hogy kerültél ide? Hány esztendeje születtél?
A választól függetlenül, utána közelebb lépek hozzá, átkarolom a kulccsontjánál, és megcsókolom.
- És én ki vagyok?
Ha ezekre a kérdésekre választ kapok tőle, akkor magánál van bizonyára, csak valami átmeneti dolog történhetett vele.
-
Leanthil:
Atolla rád néz miután felszállt a lovára. A kérdéseidre először csak a szemét forgatja, mint akinek esze ágában sincs válaszolni. Végül mégis megszólal.
-Leanthil Toron hercege attól tartok mégis napszúrást kaptál ha már a nevemre se emlékszel.De ha ennyire érdekel néhány hét múlva betöltöm a huszonegyet. Atolla vagyok Kaskelloni Atolla Valentina. Az amazonokkal jöttem vagyis elraboltak. Ide északra.Leráztuk őket rosszul lettem.-Atolla felnéz a fogadó tetejére, megpróbálja elolvasni mi lehet a neve, sikertelenül.
-Viszont azt nem tudom, hogyan kerültem ebbe a eke..ekem.. na tehát ide. -A csókban viszont nincs benne, eltol magától. Leszáll a lováról és nagyon szúrós tekintettel néz rád. Meg is bök.
-Hogy ki vagy te szerintem elég jól elmondtam ha kihagytam valamit csak szólj! Viszont kivagy te nekem? Számomra? Mert az egy dolog, hogy mit füllentettünk annak a parasztembernek de ha Kaskellonba érünk lehet hogy végleg szétválnak az útjaink attól függ mit válaszolsz.-Atolla felugrik a lovára és előre lovagol. Tényleg ideje lenne elgondolkodni ezen.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi arra ébred, hogy hasára süt a nap, ráadásul magától! A nap kellemesen melengeti - úgy érzi, meg tudná szokni. Lustán nyújtózkodik egyet, majd hirtelen felül, ahogy eszébe jut - neki a lökött herceg nyomban kéne lennie! Aki lehet, hogy már olyan messze jár, mint a madár! Sietősen körülnéz, amikor meglátja, hogy Anili közeledik, és nem tűnik sem idegesnek, sem mérgesnek, sőt - látszólag jó hangulatban van! Ettől Hrissi kissé megnyugszik és ellazul, mert azt jelenti, hogy a hercegék nem szeleltek el.
Anili meglátására, hogy a hercegnek van némi sütnivalója, arra csak lemondóan legyint. Az északiak bolondok, és a herceg északi. Ráadásul még nemes is, ami tovább csökkenti az ésszerű viselkedés lehetőségét. Továbbá toroni, ami büszkévé, csökönyössé és különösen beképzeltté teszi - azaz arra, hogy a herceg ésszerűen döntsön, annyi az esély, mint a féllábú borostás Toddnak a hat város hölgyeit lekörözve megnyerni a szépségversenyt. Azaz vajmi kevés...
A javaslatra, hogy ő ne legyen olyan óvatos, és ne kerüljön, hanem vágjon át az amazonok területén meglepetten pislog Anilire. Városi népek esetén ez nem lenne nehéz, de a falun meg a vidéken élők jobban követik a nyomokat, igazodnak el az erdőben és használnak vadászebeket. Ami ha nincs szerencséje, sok bonyodalommal és futással járhat...
Azért arra, hogy a herceg hogy teszi egyenesbe Atollát, Hrissi elvigyorodik. Az uticélja most elég egyértelmű - a Fekete Macska környéke, aztán ha a hercegék elindulnak, ő rövidíthet délnek - majd reménykedhet benne, hogy a hercegék tényleg arrafele veszik az irányt...
Kicsit kelletlenül húzza a száját, amikor Anili pesztrálja, de inkább tűri és nem teszi kézjellé, mert akkor oda Anili jókedve és persze a békesség is. Végül csak elindulhat a Fekete macska fele.
-
Leanthil
Atollát meglephette a kérdésem, mert mindenre hibátlanul válaszolt, amikre tudtam, mit kellene. Megelégszem a válaszaival, nem történt semmi baja, csak valami miatt nagyon bepörgött.
A válaszaira bólintással válaszolok.
- Akkor nem történt semmi komoly baj. - válaszolok a megjegyzéseire, a csók rövid ideig tartott, és el is tol magától, majd visszatér újra a régi meséhez.
És már pattan is fel a lovára. Közben elkezdem a válaszadást, amíg el nem lovagol.
- Majd ha lenyugodtál egy köszönöm szépen, hogy megmentettélt elfogadnék! - majd kesztyűmet hozzávágom a fa oldalfalnak, ami fémes koppanással esik le a földre. Már messze lovagolt, de bennem továbbra is maradt szó, és szemem forgatva mondom magamnak.
- Ki vagy te nekem? Egy örömlányért vagy szeretőért biztos ellovagoltam volna Ynev másik felére, csak hogy egy tucat amazon szajhától visszaszerezzem. És egy hálás köszönet helyett lelép. -kiköpök, majd eloldozom a lovamat. - Ezt nem hiszem el. - Egy ágymelegítő szajha miatt biztosan megsértettem volna a rokonomat, Victoriát, és összekaptam volna a Császárral. Aki emiatt akár ki is tagadhatott volna... Elegem van ebből. - a kantáron kivezetem a lovat. - Oh, köszönöm szépen, hogy megmentettél azok közül a harcosok közül, akik jogosan vittek el! - folytatom cinikus női hangon. - És visszaviszel a becstelen apámhoz, akinek annyi gerince se volt, hogy legalább betartsa az adott szavát. Rosanna de Lamar páncélfödte seggére!- felveszem a kesztyűmet, majd nyeregbe üllök. - De nem, nem, mi az amazont játszuk aki képtelen eldönteni, mikor jött el a hálalkozás ideje.. - majd kilovaglok magam is az istállóból.
Megnézem, merre indult el Atolla. Majd azon jár a fejem, hogy váljanak szét az utaink, és menjünk haza külön, vagy lovagoljak utána. Lassú bizonytalan lépésekkel halad előre a lovam.
"Ha már idáig eljöttem nem fogok külön visszamenni. Ha még elrabolják, az nem vetne túl szép fényt rám nézve."
Elindulok utána, de továbbra is az idegbaj kerülget.
-
Hrissi Al Shard:
Egy napos gyors séta vagy kényelmes gyaloglás után eléred a fogadót. Mivel közel s távol nincs más csak tanyák szántók és néhány erdősáv, csakis ez lehet az. Néhány betű már hiányzik a többi is kopottas de csakis ez lehet a Fekete Macska. Még ha belátni nem is lehet mert az ablakot ki tudja mikor súrolták utoljára az istállóban díszelgő agyonvasalt fekete ló mellette meg a fehér arról árulkodik itt a herceg "meg a babája" . A incognot nem árt még most felvenni. Várni míg nem jön ki valaki, lehet hogy fél napig is ácsoroghattál volna ott de éppen, kijön valaki és egy ajtónyitással beléphetsz. Senki se figyel rád, mindenki "a pénzes vendégről" beszél. Ki lehet?
-Egy tünde! elég nagy a füle! meg hótt fehér a bőre!
-Hülye vagy te, azok ződbe járnak!
-Ellopta!
-Dehogy lopta!
-Valami kóbor lovag?
-Dezertált!
-Úgy is van!
-Ennyi marhát egy rakáson! Ez egy toroni! Valami herceg gróf vagy ilyesmi!
Mindenki a most megszólalóra néz. Egy féllábú öregember, aki a pipáját szívja.
-Harcoltam a zászlósháborúban felismertem a páncélját, akkor hagytam ott a lábam.
Mindenki vállat von majd újra az idegen izgatja őket. Az öreg féllábú "amikor azászlósháborúbanegytamalábam" történetet mindenki kívülről fújja. Legalább kaptak mellé még valamit.
A herceget egyenlőre nem látni a fogadó egyetlen szobájában lehet, most még
-
Leanthil herceg:
"Akkor higgyél nőnek ha ló legel a sírján". Ezt mondogatta mindig az egyik öregebb katonád mikor még míg fiatalabb voltál de azt gondoltad, de mivel folyton piált csak az alkohol beszélt belőle. Csak nemrég tudtad meg hogy négy felesége volt és egyiket se ő tette el láb alól. A pia neki gyógyszer volt asszonyi hisztéria mellett és ellen.
Ez a nő végigcipelt fél északon hegyen völgyön megsüketített folyton Idiótának titulált, most meg még beteg is lett. Te ápoltad alvás nélkül, abban a világvégi fogadóban, és még neki áll feljebb!
Kezded már érteni miről beszélt az öreg katonád. Most első dühödben már ásnád is Atolla sírját. Vagy ássa meg saját maga. Úgyse találná meg soha senki a lovát eladnád.
Na jó nyugalom! Jól kiüvöltözted magad, de szívesebben mennél 5000 katonával egyenesen az élen a következő zászlósháborúba mint, hogy szóba kelljen állni vele.
Ahogy kijössz az istállóból Atolla már elégé eltávolodott de egyenlőre áll a karja véres vele szemben egy rossz kinézetű fiatal suttyó karddal a kezében.
Ez nem igaz, két percig nem figyelsz oda és máris bajban van.
Atolla lassan leszáll a lováról, odaadja a kantárt az idegennek. Itt valami nem stimmel. Vidal nem enged senkit a hátára csoda, hogy téged nem dobott le. A lótolvaj felszáll Atolla furcsán fütyül Vidal ugrat és ezt addig csinálja míg a tolvaj le nem esik.
-Bossszooooorkááááánylóóóóóóóó!-Kiabálja a lótolvaj és sántikálva igyekszik tovább állni. Atolla leginkább a karcolásával van elfoglalva. Nem pedig azzal hogy minek nevezték az ő imádott lovát.
-Jobb ha eltűnünk erről a vidékről túl sok itt a babonás marha, lótolvaj meg mindenütt akad.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi a gyaloglás közben kissé sajnálja, hogy nincs melegebb - de hát északon vagyunk - látja be, így a plusz meleget a köpenyével biztosija magának. Ahogy halad a fogadó fele megpróbálja élvezni a természetet, a tájat és a csendet - és azt, hogy nem beszélnek hozzá. Igaz, Anili kicsit hiányzik neki, de nem aggódik amiatt, hogy túl hosszú ideig hiányolnia kell majd.
A fogadót megpillantva a köpenyt lecseréli az incognóra, majd megközelíti a kopottas intézményt, és elsőnek az istállót nézi meg magának. Túl sok vendég nincsen aki lóval jött, így nem nehéz kiszúrni a két büdös dögöt odabent. Nem is vacakol sokat az istállóban, hanem megfordul, és halkan kióvakodik. A bejárathoz sétál, és türelmesen várakozik, hogy legyen lehetősége besurranni. Felkészült a lehetőségre, hogy lehet, hogy csak egy óra múlva nyílik az ajtó, de kellemes csalódásban van része - és hamar beslisszol a feltáruló ajtón.
A benti eszmecsere alátámasztja az istállóban látottakat - miszerint itt szállt meg a Herceg. Kicsit tépelődik, majd magukra hagyja-e a törzsvendégeket, de még pár percig várakozik, hogy kiderüljön - mit terveznek a pénzes párocskával. Esetleg feladják-e őket? Picit később beljebb oson, hátha a szoba előtt elcsíp néhány mondatot a bent folyó beszélgetésből. Majd a folyosót elhagyva visszalopakodik az ivóba, mert ott több hely van, és könnyebben kerülheti el, hogy beleütközzön az emberekbe.
-
Leanthil herceg
"Úgy tűnik, mégis csak igazat mondott az öreg Clovis." Az ősszakállú katona volt a tábor hivatalos mesemondója, ezernyi történetet mesélt el a kalandozó korából, természetesen ezer meg ezer hazugsággal vegyítve, de az ütközetek előestéjén senkit sem érdekelt az igazság. Mindenkinek az elméje a hőstetteken, győzelmen, ravaszságon, és természetesen a boron és a nőkön járt. Bár az esték moderáltabbak voltak a herceg jelenlétével az első órákban, a torkokon lefolyó nedű mindig megoldotta a társaság nyelvét.
Azt mondta Clovis, a nők olyanok, mint a hittérítők. Ha nem vagy a pártjukon, mindent megtesznek érted, amikor pedig eldöntöd, hogy velük tartasz, már nem is érdekled őket.
"Úgy tűnik, eddig sosem volt ilyen döntésem, mert eddig ellenkező állásponton voltam... Úgy tűnik, mégis csak eszesebb volt az öreg, mint mutatta"
Amint kilovaglok az istállóból azonnal észreveszem a jelenetet.
"Remek. Csodálatos." - Atolla éppen leszáll a nyeregből, hogy elintézze az idegent, amikor az megpillantja a lány mögött közeledő lovast, és úgy döntött ez a kötélrevaló, hogy ideje kereket oldania.
Felpattan a lovára, majd hamarosan le is repül a lóról, amikor az felágaskodik.
Odalovaglom a lányhoz, és szemrevételezem a karcolást, majd ha nem igényel azonnali ellátást elindulok a futó lótolvaj után.
"Futhatsz, fiú de nem elég gyorsan." - nem fogom fekete vérével bemocskolni a kardomat, még megsértődne rám az acél hogy ilyeneket etetek vele, inkább futtatom, és ha lassúnak bizonyul, akkor a csataló átnyargal rajta.
Nem feltétlenül öli meg, de leckét biztos tanul.
Miután végeztem, visszatérek a lányhoz.
- Kibírod az utat, vagy menjünk vissza a fogadóba?
Amennyiben azonban a sérülés komolynak tűnik, hagyom a lótolvajt egy ideig futni, és bekötözöm a lány kezét a szövet-aláöltözetemből tépett ronggyal, és ha erősen vérzik, akkor leoldom az alkarvértemet, és annak a szíjával elszorítom a vérző ereket.
- Megbocsáss. - felüllök a lóra, és ha észreveszem a távolban a lótolvajt, akkor elindulok utána. {/off: részletekért lásd a korábbi részletet a lótolvaj üldözéséről}
-
Hrissi Al Shard:
Megtalálod azt a helyet az ivóban ami két személyes. Mindent hallasz de a jelenléted senkinek nem tűnik fel. Tökéletesen rálátsz a szobára viszont a Hetti nevű ki és be jövetelén kívül semmit nem látni. Ami biztos A herceg meg a lány még ott vannak.
Az egyetlen vén öreget aki biztosan tudta ki az a "fizetős vendég" azonnal lehurrogták. Hülye északiak...!
Viszont mint akit akit maga a szél sodort be megjelent egy magas férfi. Oldalán kard hátára viszont egy egy lant van erősítve bőrtokban. A Hetti nevű mindent abbahagyva elé áll. Játsszon már valamit, ki tudja mióta nem járt erre zenész. A lantos megvonja a vállát ezen ne múljék! Előveszi a hangszert. Leveszi a csukját! Ez Okka! EZ OKKA!
Hol lehet Anili? Okka el kezd játszani egy valamilyen dalt. De úgy teszi, hogy te ne halld, ügyes! Háttal áll még a szájáról se tudsz olvasni. Inkább a következményeket, A Hetti nevű elkezdi hordani a legfinomabb sülteket a legfrissebb kenyeret, kalácsokat, édességet, gyümölcsöket, sajtot, bort, sört, dugig rakva asztalt. A fogadós rá se hederít, a többi vendég se kér belőle.
-Anili jól van, semmi baja csak neki ez nem menne.-Pendít egy két akkordot a lanton.
-Most mindenki törődik a saját dolgával! Nem vagyunk itt! Nem voltunk itt! Éééés Nem is Leszünk itt! -Okka parancsára mágiájára? Mindenki ott folytatja a megkezdett beszélgetést. Tézist? Ahol abbahagyta...Hettinek fél percnyi gondolkodásba meg az apja kiabálásába kerül mire rájön éppen felmosta volna a konyhát. "Kész van már a konyha"???! Álomkóros!
Okka leül veled szemben. Közben nekiáll enni.
-Mi a harci helyzet? Nem látni semmit! Itt maradok veled az incognot leveheted már nem kell. Bárhogy mesélsz mindenhogy megértelek, szájról olvasok és kézzel is mutogathatsz. Előtte ha akarod megtáncoltatom őket!
Okka biztos nem normális, de ki tudja jó lenne látni milyen ha nem neked kell órákig ütni hogy, egy-és, két, és hár és négy, most nem te lép, mert nem vagy kislány! :kacsint:
-
Leanthil Herceg:
Azzal viszont mindenki tökéletesen egyetértett, nő nélkül is nehéz, nővel is nehéz az élet. Hogy miért? Erre még egyikük sem tudott rájönni. Ha azt mondja igen azt jelenit nem ha azt mondja nem akkor az igen de! ha azt mondja igen az tényleg igen ha azt mondja nem az tényleg nem! És hol van még a Nemigazán! A nőnemű "lény" valami, amit még a legokosabb tudósoknak se sikerült évezredek alatt sem megfejteni.
Vajon minden nő ilyen mint ő?
A katonák ugyanazt gondolták, vagy vették észre az évek alatt, akár józanul akár kissé részegen. A legjobb mégis az ha egy csatát, háborút túlélnek hazamennek és várja őket a meleg tűzhely néhány rossz kölök, finom étel ami meg a legfontosabb asszony! És hogy éppen milyen hangulatban van? Házisárkány vagy édes kedves? El is felejtették! Örültek hogy végre az ember otthon van!
Bőszen bólogatott mindenki. Ez még igaz is lehet, mert levéve a kesztyűt majd mindegyiknek ott csillogott az az arany karika gyűrű az ujján.
-Jól vagyok, hagyd, apró karcolás nem is vérzik. Ő rosszabbul járt!Eltört néhány bordája Viszont !-Itt szünetet tart és még megjelenik néhány könnycsepp is. Ha egy nő bőg soha nem jó!
-Félek túl jó a hallásom vagy túl hangosan kiabáltál? Nem is tudom, Ajánlom Játszunk Csend Királyt Én kezdem!-Atolla felszáll a lovára és teljes némaságban lovagol dél felé.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi elégedetten nézelődik az ivóban. Elvégre nem esik, van mit nézni - még ha nem is túl izgalmasak a helyiek - és a hercegék sincsenek túl messze. Amikor valami kobzos érkezik, Hrissi érdeklődve figyel - elvégre ez most sokkal izgalmasabbnak tűnik, mint a helyiek beszélgetése. S nem is kell csalódnia egész addig, amíg meg nem látja, hogy ki van a csuklya alatt. Ekkor kissé elbizonytalanodik. Ha mindenki itt van, miért neki kell itt támasztani a falat? Ezt egy szék is meg tudná csinálni! Okka megint el kezd zenélni, és erre Hrissi azt kezdi el nézni, hogy melyik lábassal vagy vödörrel csapja fejbe, hogy szükség szerint elnémítsa - ha már kenyérbél nincs nála.
De most szerencséje van - láthatólag rá nem hatott a dolog - de... Okka honnan a hét pokolból tudta, hogy merre kell neki hátat fordítani? A kihordott ételre mindössze rácsodálkozik, de hozzá nem nyúlna. Egész addig, amíg Okka nem ad némi magyarázatot. Hrissi hátratolja az incogno csuklyáját, és megvonja a vállát.
-A víz és gyümölcs bőven megfelel - jeleli Okkának, és a fent nevezett dolgokat válogatja ki. A megtáncoltatásra kissé ingatja a fejét - arra biztos, hogy kiszaladna a herceg, és akkor aztán lehetne magyarázkodni...
-
Leanthil herceg
Úgy tűnik, hogy egyre újabb veterán-bölcsességek bizonyosodnak be. A szeszélyes igencsak messze állt a valóságtól, mellyel illette volna a lányt utóbbi időkben. Úgy tűnik, bármit is csinál, egy valamit semmiképp sem fog meghódítani. A megértésük kulcsát.
A katonái meséltek neki erről, meg a háború utáni feledésről, mikor egy családi idillbe térnek haza. Gyermekek, feleség.
Atolla láthatóan nem volt életveszélyes állapotban, a támadó nem tudta megsebezni. Ekkor azonban kitör belőle valami. Hallotta a szavait.
Az arcán megbánással bólintott egyet. Az ütközet veszett volt, felesleg erőltetni, csak rosszabbodna a helyzet.
- Értem. - majd miután ellovagolt, lassan poroszkálva indult utána.
"Leanthil... gyenge elméjű barom. Sejthetted volna, hogy ez a nő ha kilovagol az ajtón, megáll oldalt, és hallgatózik."
Megigazította a pengéjét, közben arra gondolt, bár sose ment volna el vadászni.
"Azóta kezdődött el minden gyötrelem ebben az egész kapcsolatban. Kapcsolat. Igen, egy ideig legalább még az, aztán elválik, hogy a történtek után meggondolja-e magát a vöröshajú lány, ha igen... akkor el kell fogadnia. Hazakísérem, aztán kiderül, hogy mit fog gondolni."
Némán lovagol lemaradva a nőtől, nem akarja zavarni a "csend királyoskodásban", főleg, hogy sosem volt jó ebben, ahogy sosem lenne jó uralkodó.
- Vajon vár-e még fény reánk? - mondta magának halkan. Közben állandóan pásztázta a környéket lovasokat keresve.
-
Hrissi Al Shard:
Okka sokáig nem tud egy helyben maradni. Míg eszik addig talán, azt viszont sokat főleg húst kenyeret meg süteményt sajtot. Kisebb kihagyásokkal mikor az ajtót lesi. Figyelmeztet vízzel és gyümölccsel nem lehet végig gyalogolni négy napot visszafelé ott ahol már tényleg élnek emberek. Legfeljebb akad néhány gémeskút de ki tudja azzal nem próbálkozna, vagy ki vannak száradva vagy mérgezettek. A háború alatt történt.
Végre kijön a herceg a szobából és ezzel az ajtónyitással meg incognóval Okka már be is megy. A Hetti nevű kiszolgáló bemegy és kisvártatva kijön vele Okka.
Még hallja ahogy a herceg vitatkozik a szoba áráról.
-A lánynak nincs komoly baja beütötte a fejét ha jól tudom. Kialussza és jobb lesz mint újkorában!-Veti oda két falat között.
-Mi gyalog vagyunk ők meg lóháton, az egyetlen út vagy észak vagy dél, abban viszont biztos vagyok...-Végre abba hagyta az evést, vagy csak míg beszél.
-Semmi kedve visszamenni északra ahogy a beszámolókból hallottam, és akár te is megerősítheted. Egyél, aztán indulunk előbb utóbb úgyis beérnek.
-
Hrissi Al Shard
Okka úgy gondolja, hogy egy pár napos sétához süteményre is szükség van, de Hrissi ezzel nem igazán ért egyet. Szerinte elegendő a gyümölcsök, kenyér, tej, és a sajt - lehetőleg minél kevesebb fűszerrel - mert ez utóbbi az állatok számára érződik a bőrön is. Így főképp a hátizsákját eteti inkább - hogy az úton legyen mit enni. Az a hír viszont kellemetlenül éri, hogy folyóvízről ne is álmodjon - azaz több vizes tömlőt kell magával vinnie majd, mint amennyit szokott.
Épp pakolgatja el az ételt, mikor a herceg úgy dönt, hogy megtiszteli az ivó népét azzal, hogy megjelenik köztük. Mellesleg épp időben, mert Hrissi már kezdte volna unni magát. De úgy tűnik, hogy Okka is erre várhatott, mert hamarjában eltűnik Hrissi asztala mellől, hogy aztán pár perc múlva frissebb hírekkel térjen vissza. A buggyant nőszemély állapota nem igazán izgatja - ha a herceget nem veszélyezteti, tőle fel is fordulhat. Éppen ezért csak vállat von, és nem is jelel semmit rá. Az viszont már érdekesebbnek tetszik, hogy észak fele akarnak menni, Valahol ugyan van kockázata, hogy előre sietnek - de ha valóban igaz, az amit Okka mondott, valóban logikusabb szert tenni egy kis átmeneti előnyre. Így nem is vitatkozik, hanem még a szájába tömi a tányérjáról a maradékot, aztán már áll is fel az asztaltól. Magához veszi a kitömött hátizsákot, no meg több tömlő vizet a kocsmáros utólagos tudtával - és már indul is az ajtó fele. Kilépve alaposan körbekémlel, majd ráérősen elindul az észak fele vezető úton.
-
Leanthil herceg:
Az a fény egyenlőre nem akar eljönni inkább egyre jobban beborít a sötétség. Atolla továbbra is csendben van. Szinte már hiányzik, de csak szinte az állandó kiabálása egészen addig míg mellé nem lovagolsz. Meglátod hogy az apró vágás helyén egy kis piros csík halad felfelé, az a kard okozhatta ami rozsdás volt ki tudja hol járhatott előtte. Nem fájdalmas de halálos ha nincs kiégetve és fertőtlenítve. Tűz kellene, kés valamilyen égetett szesz, mintha láttál volna Atollánál a hátizsákjában azt a hazai piáját. De elsősorban hozzá kellene szólni, ezzel befejezve a csendkirályost.
-
Leanthil
Szép csendben lovagoltunk, ez jó időt biztosított a gondolkodásra is... Emellett azonban rossz érzéssel is töltött el az egész. Végül is úgy határoztam, befejezem ezt a némasági rivalizálást, így a lábammal megkocogtattam Árnydal oldalát, és beértem az előttem lovagló nőt.
Jobbra pillantva mértem fel Atollát, és szemet szúrt a sebhely körüli vérmérgezés.
Körbenéztem, hogy merre van a legközelebbi épület (ház, vagy a város, amit elhagytunk, lényegtelen, valamelyik), és visszapillantok Atollára.
- Gyere gyorsan. Fedelet kell keresnünk magunk felé. - kezemmel a sebhely fele mutatok. - Nem mehetünk tovább.
-
Hrissi Al Shrad:
Okka viszont nem oda megy ahová gondolod hanem az általad egyik annyira gyűlölt helyre az istállóba. Néhány perc múlva már jön ki se ló se szekér.
-Nem kellett varázslat semmi, az ezüsttől jól megeredt a nyelve. Meg itt a falnak is füle van főleg ha ilyen öregek.A fiú azt mondta északról jöttek, a lány ájult vagy aludt volt, de a férfi nagyon ráripakodott, vigyázzon a lovára! Azonnal patkókat kellett rajtuk cserélni, azt nem mondta miért azt viszont igen, hogy hosszú négy napos út vár rájuk, bírni kel a lovaknak.
Okka észak felé mutat majd dél felé.
-Északra az első város egy nap lóval futva is. Délre négy nap lóval, de fene tudja ahogy ezeket ismerem valami úgyis megállítja őket.
Okka vág, egy hátraarcot elindul dél felé aztán egy napig semmi nem történik. Okka sokat kérdez semmit nem tudott rólad, elmondása szerint. Ki vagy mi vagy honnan jöttél mit csináltál azelőtt. Nem unja meg. De ha mégis a dolgozó parasztokat nézi. Kellemes az este se eső se villámok csak csillagok, Okka rámutat egy félreeső szénakazalra, hogy ott fogtok aludni.
Nem fogsz ellenkezni mert belekezd egy nótába, szép kellemes és mire befejezi te már úgy alszol mint a tej. Szépen beleesel a szénakazalba, rád teríti az icognot, majd alszik ő is.
Másnap se nagyon történik semmi egy darabig, aztán mégis. Lódobogás, Okka csak alig pislant hátra.
-Itt vannak.
Gyorsan magára kapja az incognot.
Nézi őket veled együtt. Csak akkor szólal meg mikor már messze járnak.
-Valami nagyon nagy baj van! Nem tudom mit művelt már megint Leanthil de most annyira kihúzta a gyufát Atollánnál, hogy annyira dühös nem is kiabál vele. Csak hallgat de a szemében az volt nem viccelek, kinyírlak Leanthil! Várjuk ki a végét, gyorsítsunk a tempón.
Az esti újabb fejleményekre viszont ti se számítottatok. Olyan közel surrantok amilyen közel csak lehet. Okkán látszik most legszívesebben orrba vágná a herceget. Erre utal hogy, az öklét a tenyerébe verdesi.
-Minek szállás? Ráér később! Égesd már ki! Meghal! Odamegyek, nem nem mehetek!-Ilyennek még tényleg nem láttad.
-
Hrissi Al Shrad
Okka magyarázatára Hrissi bólogat, nem akarja megszakítani. A déli irány akár jó is lehet, kivéve, ha északra mennek négy napon át meg-meg pihenve a településeken. De a herceg valahol lovag is, és azok nem hazudoznak - mert valami gerincességben vagy miben hisznek.
Ahogy Okka elindul délre, Hrissi megvonja a vállát. Úgy tűnik, hogy a kobzos már eldöntötte, hogy merre kell menni - így nem is akadékoskodik. Hrissi alapvetően szereti a csendet, de Okkának nem csak hogy be nem áll a szája, még holmi beszélgetést - sőt! faggatózást is erőltet. Hrissi rövid kézjelekkel válaszolgat, és igazán rácsodálkozik, amikor Okka arról faggatná, hogy mit is csinált régebben. Bár legtöbbször elég fegyelmezett, most mégis van némi kisértés, hogy azt jelelje válaszul - a templomi kórus szopránjaként dicsőítette Domvikot Gorvikban. De inkább csak vidáman rámosolyog Okkára, s azt jeleli
-Embereket öltem, mert megfizették a klánomnak - árulja el az igazat, s nem is szégyenli vagy zavarja. Számára nem az a fontos, hogy kit hogyan és miért kell megölni - hanem az, hogy akikkel nem kell végezni - azokkal hogy tud együtt élni. A szénakazal Hrissi számára pont megfelelőnek tűnik - nagy és kényelmes. Sokszor volt már része jóval kényelmetlenebb éjszakai szállásban.
Másnap úgy tűnik, hogy a herceg beéri őket. Hrissi is a fejére húzza az incognot, s lehúzódva az útról hagyja elvágtatni őket. Okka okfejtésére Hrissi megvonja a vállát.
-Ha összevesznek, mennek haza - jeleli - Ha pedig nagyon összevesznek, a herceg majd keres egy másik arát - véli. Bármi is legyen majd a végkimenetel, nem igazán hatja meg a cifra uraság nyomora. Elvégre olyan magasan hordja az orrát, hogy beleesik az eső!
Estére sikerül beérni őket - és Okka elég idegesnek tűnik. Hrissi nem teljesen érti a dolgot - nekik a herceg a fontos, nem az a szédült tyúk. Ha meghal egy gonddal kevesebb. S akkor kisebb az esélye, hogy elvegye feleségül. Bár az északiaknál erre nem venne mérget. Az északiak bolondok. Ennél már csak az északi nemesek gyanúsabbak, mert azok lehet, bolondok és perverzek is!
-A feladat a hercegre szól - jeleli Hrissi, megerősítve Okka vélekedését, hogy semmi keresnivalója ott. Ha a kobzos mégis oda akarna menni, akkor Hrissi ártatlanul mosolyogva inkább leüti a túlbuzgó rokont, s kicsit odébb húzza, hogy újra megbeszéljék a feladat részleteit.
-
Hrissi Al Shard:
Okka megveregeti a vállad.
-Szívesen nézném, ahogy vered a kis hercegünket de sajnos az én küldetésem mindkettőjükre szól. Innen nézve nincs a helyzete magaslatán. Foglald le, üsd csak nyugodtan, én meg addig igyekszem életet verni a lányba. De ha most nem indulunk késő lesz!
És már megy is.
-
Leanthil herceg+Hrissi Al Shard:
Sehol semmi, sehol senki, csak hosszú földek szántók. Ha mégis élnek itt emberek azok úgy elrejtőznek az útonállóktól, hogy még egy apró gyertyalángot se látsz felvillanni. Ti a dupla hold a csillagok, és a lovaitok. Atolla viszont kezd vészesen rossz állapotba kerülni, megint...! Előrebukik a lován, hogy most ájult vagy alszik azt nehéz lenne eldönteni. Inkább ájult. magához tér pár percre, lemászik a lováról, de inkább csak csúszik. Aztán a feketeségből megjelenik egy alak, azt állítja gyógyító és éppen erre járt látta nagy bajban vagyok ezért segít. Ez így persze hihetetlen de Okkánál alapmágia. Ha hasznossá akarod tenni maga menjél el még fáért. De gyalog, nincs messze sisak nélkül! Nem tudod miért kellett ezt lattal közölnie de mész hiszen ezt monda.
Eközben Okka már tüzet rakott belekortyolt a Kaskelloni húzóba, "ütős pia" megállapításra jutott. Majd megitatva vele Atollát nem tudván mit okoz nála az enyhébb alkohol, nemhogy a durvább. Aki ezután előadta a szokásos repertoárját. Addig Okka szépen a kését forrósítja, ez a kép és és hangzavar fogad.
-A mágia csak pár percig tart, éppen elég hogy utána menj. Remélem jó szemed van mert a toroni acél rettentő kemény ha rossz helyre ütsz eltöri a kezed. -Majd arrafelé mutat merre kóválygott el a herceg. Ezután továbbra Atolla életmentésén fáradozik. Egy hatalmas sikoly hallatszik. most égethették ki a sebet. Amúgy meg mit törődsz te azzal a zakkant némberrel, de ez biztos fájhatott.
-
Leanthil herceg
Ha hamarabb lovagol előre, még világosban látták volna, merre vannak az épületek, így sokkal könnyedebben találhatott volna szállást, ahol kiégethette volna a sebet, és tudott volna lábadozni a nő, azonban a vaksötétben csupán a körülöttük húzódó szántókat látta. Elmormolt egy átkozódást, majd odaporoszkált Vidal mellé, és a hónalja alatt átnyúlva megfogta a nőt, nehogy leessen a nyeregből. Mivel közel tizenkét éve lovagolta meg először Árnydalt, nem kéne gondot okoznia számára, hogy kantár nélkül vezesse (Lovaglás próbát dobok, ha szükséges)
"Kell lennie valahol valami szállásnak"
Ekkor a sötétből egy hang szól, majd amikor megállítom a lovakat, látom, hogy egy alak körvonalazódik ki.
Gyógyítónak vallja magát, és segíteni szeretne.
Megnyugtatom a lovakat, majd odalovaglok az alakhoz, és előtte egy lábbal szállok le a nyeregből, majd még közelebb lépek hozzá.
- Micsoda véletlen. Pont erre jár egy gyógyító... Micsoda ördöngös szerencse. - fonom össze a karjaimat, majd a kardom markolatára helyezem a kezemet. - Nagyon érdekel, mit keres egy gyógyító itt a mezőn, alig pár lépésre tőlünk, de segíthetsz. Hol van a legközelebbi épület?
-
Leanthil:
A vándor gyógyító vagyis akit te annak vélsz, egy a földre teszi Atollát, ügyelve hogy a feje és a sérült karja hozzá se érjen a parlaghoz. A jó modorral mit sem törődve. Mindent kidobál a hátizsákjából. Talán egy alsónemű vagy ki tudja miből formál gombócot arra teszi rá a fejét, a másikra a karját.
Közben folyton a homlokára teszi tenyerét, cicceg.
-Láza van, sebláz!
Tüzet rakott nem túl nagyot. Elővesz egy tőrt majd a tüzet egy jobban megrakja, és kicsit megküldi némi olajjal ami az egyik lámpásba kell. Atolla hátizsákjában végül megtalálja a védőitalt! Az olajtól úgy ég a tűz mint a veszedelem a kés meg két két apró kő közé van állítva hogy forró legyen. A vándor belekortyol a kulacsba.
-Azta! Mindjárt négyen leszünk!
Folyamatosan itatja Atollát, de azt azért ő se gondolta volna hogy ilyen gyorsan beüt. Kezdi is a szokásos Kaskelloni nemzeti himnusszal a vándor gyógyító magára hagyja énekelni. Eléggé bántja az ember fülét de nem törődik vele. Végre hajlandó veled is szóba állni.
-Nagyuram szívesen beszélgetnék önnel bármiről de előbb a kisasszony életét menteném ha nem probléma. Amúgy nem véletlenül vagyok itt.
Megint megnézi a tőrt persze hozzáéri nem mer.
-Még nem elég forró. Elég barbár módszer de itt a puszta közepén nincs más. Ide északra két napi járásra volt egy boszorkány azt kellett elintéznem. A legtöbb szere hatástalan vizezett gaz. De találtam egy mákföldet amit erdősávokkal próbált eltakarni. A mák veszélyes, főleg ha még friss. Felégettem az egészet.
Elővesz egy lantot fel se tűnt hogy van nála, valami butuska kis dalocskát kezd játszani meg énekelni rajta. Mélyen a szemedbe néz és elkezd beszélni te meg figyelsz mert muszáj!
-Néééz a szemembe csak a szemembe sehová máshová csak a szemembe nééz és lááás néééz és lááás! Most fogod magad megfordulsz éés elmész fáért arra amerre az ujjam mutat. Nem kell a sisakod. Menj!
És te mész, amerre ő mutatta. mert muszáj!
-
Leanthil
Bizalmatlanul felügyelem az idegen cselekedeteit, végül szóvá is teszem a gondolataimat.
- Túl kicsi a valószínűsége, hogy egy gyógyító jön velünk szembe. Talán csak arra vársz, hogy elforduljak, és megölhesd. Ha nem vagy gyógyító, vagy gonosz célok vezérelnek a lánnyal kapcsolatban, akkor még MOST távozhatsz szabadon. Ha kitartasz amellett, hogy gyógyító vagy és a szándékaid nemesek, velünk tartasz. Ha meggyógyul, aranyba borítalak, ha pedig megöleted, akkor azt fogod kívánni, hogy bárcsak vízbe fojtottak volna születésed után. Mit felelsz, "gyógyító"? - kérdeztem a gyanús idegent.
"Szinte biztos vagyok benne, hogy nem egy egyszerű gyógyító, azonban eddig úgy tűnik, érti a dolgát. Bár a legjobb orgyilkosokat is jól felkészítik a támadás előtt."
A válaszára várva a pislákoló lángokba néztem, és észrevettem, hogy a tüzet a közeljövőben majd táplálni kell, hogy a kést tovább lehessen hevíteni.
Körbenéztem a sötétben, valami közeli ágat keresve, majd miután válaszolt, és magát továbbra is orvosnak adja ki, ismét megszólalok.
- Hozok fát, fél szemmel figyellek, gyógyító. - majd felkapok egy kevésbé lángoló fát a tűzből, és elindulok valami közeli fakerítés vagy erdőség felé, de úgy fordulva, hogy ne telljen el úgy húsz szívdobbanásnyi idő, hogy ne nézzek a tűz felé.
Amennyiben elsomfordál, akkor magam veszem kezelésbe a lányt.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi kissé komoran mered Okkára, amikor kiderül, hogy a flúgos nőt meg kell menteni. Pedig már azt találgatta, hogy vajon a lovag mennyi idő alatt ássa meg neki a gödröt. De így... Érdeklődve figyeli, hogy Okka mire megy a morcos herceggel. Ha a herceg meg akarja ölni, akkor meg kell-e védenie Okkát, vagy megvédheti-e? S ha igen, akkor a Herceg mennyire sérülhet meg közben? Persze a herceg puffoghat, de Okkának tényleg most kéne távoznia - elvégre kobzos és nem felcser. Azért a herceg helyzetét valamennyire átérzi Hrissi - mert amikor a boszorkányról hadovált Okka, nem lepődött volna meg, ha a herceg biztos ami biztos lecsapja a fejét. De a herceget már ismeri annyira, hogy tudja - nem az eszéért szeretik, hanem talán a naaaagy hm... egójáért? fegyveréért? - de ezt a holtversenyt most nem sikerült feloldania, hanem inkább a követ megragadva lassan, halkan, ráérősen a talpa elé nézve közelíti meg a herceget. Nem is nagyon néz rá, mert tudja jól, hogy azt megérzik. De amikor a herceg forgolódik, hogy szemmel tartsa Okkát, egy hirtelen mozdulattal tarkón csapja a kővel. Inkább nagyot üt, mint a toronyóra - minthogy esélyt adjon a hercegnek. Ha meg komolyan megsérül, itt van Okka a "gyógyító" - oldja meg ezt is. Ha pedig meghal a Herceg? Attól még akár egy egész légiót is vezethet - mondjuk a sápadtat...
-
Hrissi Al Shard és Leanthil herceg:
Okka: A herceget sikerült aránylag könnyen eltüntetni, mert még itt volt csak kérdezősködött osztotta az észt vagyis feltartott. Atolla nyávogása amiket jobb helyeken éneknek neveznek nem zavar rosszabb alakokkal is volt már dolgom, akiket inkább leszúrni kellett volna inkább. A végén az a "Szeretlek Szőke!" többszöri ismétlése és a levegő ölelgetése még nekem is érdekes, de a durva alkohol mindenkiből mást hoz ki. Legalább elhallgat és alszik. Kerítek egy kemény pici fadarabot, amivel hosszában ki tudom pöckölni a száját inkább arra harapjon mint a fogaira.
A tőr megfelelő forróságú, ez a néhány olyan "nem fűlik hozzá a fogam" munka amit egyszerű dalolászással nem lehet megoldani. És egy kettő három! Már az egy és félnél elkaptam a tőrt, mielőtt még agyonégetném Atollát, piros csík gyorsan megy vissza oda ahonnan jött. Tökéletes munka!
-Mocskos gazember! Ez fáááááááj!-Üvölt egy női hang, És egy hatalmas pofon! Jó gyorsan kijózanodott, még mindig morcos ábrázattal hagyja, hogy ellássam. Közben mindig a hátam mögé néz.
-Ott meg mi a történet? Okka ugye, így hívnak? Volt szerencsétlenségem egyszer a hercegi palotában járni mint cseléd Diana néven és találkoztam a titkos szövetség néhány tagjával is. Rólad csak hallottam de mindegy, ez a mi drága hercegünk eljegyzésén. Látszott rajta majd megeszi a fene, az "Ő" drága Victoriája az övé lehessen!-Rád kacsint, és megereszt egy félmosolyt a kitörni készülő vagy vihogást vagy röhögést a feltörő emlékek...!
Az ott meg mi a történet kérdésre konkrét választ tudok adni, de inkább felteszem mi lenne ha inkább néznénk. Egyetért velem Atolla, amit már Hrissinek is kifejtettem korábban a toroni acél kőkemény jobb ha kitér előle. A szám elé teszem a kezem innentől kezdve minden mondandó csak halkan, vagy jelbeszéddel, már ha Atolla ismeri. Atolla bólogat igennel.
-Kinek szurkolunk? Mert nem tudom ki a herceg ellenfele. Most éppen nem vagyunk jóban de ez átmeneti. -Kérdi tőled jelbeszéddel.
-Mindkettőnek meg egyiknek se? Csak nézzük mi lesz?-Nekem meg nyúlik az arcom ez a nő nem kispályás!
-Ő Hrissi Al Shard, déli bérgyilkos a néma testvérektől! Már nagyon, nagyon, nagyon, szeretné jól elverni a herceg urat!-Háromszor is nyomatékosítottam azt a "nagyont"!
Eközben már nagyban folyt a verekedés. A herceg úrról is leszállt a pár perces mágia. Az elején úgy tűnt mindketten egyformán pocsékul állnak. Talán a herceg kicsit rosszabbul nem igazán érti miféle paraszt bunyóba keveredett, Hrissinek sikerül annyit elérni, hogy lekerüljön a hercegi sisak, jó messzire repül. ott aztán ütni lehet agyba főbe fejbe...de előtte még megérzi a már olyan sokszor emlegetett toroni acél társaságát. Annak a k..va hercegnek nem is kell elővenni a kardját, azzal a kesztyűvel meg védőruhával ami szintén nem fából van akkorákat tud ütni lökni...! Hogy is van a mondás? Legjobb védekezés a támadás! Tehát fordítva! Egy nagy Há-betű a homlokára? Naa, előtte talán nyerni kell!
Leanthil már majdnem nyert de csak majdnem! Pont az lassított le amire a legbüszkébb vagy, a páncélod. Mert hiába az erő ügyesség, ami sajnos elfogyott, van még némi ügyesség de az nem elég...! A valaki "a kivárás" taktikáját alkalmazta, ami amúgy nem is rossz és számodra se ismeretlen. És most úgy úgy veri a fejed egy gonosz vigyor keretében mint a az éjjel fekete démona. Az utolsó ütést már nem sikerül bevinni mert Okka megjelenik. Erősen tartva Hrissi kezét.
-Most van a vége! Na tűnés, később utánad megyek!-El is hessegettem Hrissit a biztonság kedvéért. A herceget visszarángatom alapállapotba, dög nehéz meg kicsit fel is fel is van dagadva itt ott. Még nem tudom magánál van e vagy nem. Szerintem nincs. Atolla a vállát rángatja a kötését cseréli.
-Gyógyító mindent bele!
-
Leanthil
Éppen azon gondolkodtam, amikor lehajoltam egy fadarabért, hogy érdemes volt-e egyáltalán esélyt adni ennek a gyanús figurának, de nem akartam eldobni magamtól az egyetlen lehetőséget arra, ami itt helyben talán megoldhatja Atolla fertőzését. Nem láttam a közelben semmilyen épületet, ahová bekéreszkedve el tudtam volna látni, és egy kicsit a parazsa a reménynek él bennem, hogy mégis tévedek, és nem akar szívem hölgyének rosszat ez a gyanús "gyógyító". Ahogy felé pillantok, hogy megnézzem, mit csinál, hirtelen valami erős ütés ér, amitől megtántorodom. Valami hátulról egy hatalmasat csapott a fejemre.
"Mi a krán folyik itt?" - egy fájdalmas nyögés kíséretében megfordulok, hogy szembenézzek a támadómmal, de nem sok mindent látok, egy kő tűnik elő a sötétből, és ismét lecsapva, meghorpasztva a sisakomat, eldobom az eddig összegyűjtött tüzifát, aztán láttam, hogy a kő ahelyett, hogy a földre zuhant volna, eltűnik ismét a sötétben.
- Mi a pestis ez... - hátrálok, majd amikor ismét látom közelíteni a követ, félre söpröm, és az éjszakába döfök az öklömmel, és érzem, hogy valamit sikerült eltalálnom. Hátrálok továbbra is, azonban az a kő ismét eltalál és a sisakom lerepül a fejemről. Eleget vártam, elkezdtem az ellenfelem vélt helyzete felé ütni egymás után, néhányszor a levegőbe, néhányszor pedig halk dobbanás jelezte, hogy az acélos kesztyű a támadóm testébe fúródott.
Szívesen megmondanám a magamét a támadómnak, de mint harcedzett férfi tudom, hogy az ütközetekben csak a bolond jártatja a száját.
"Éreztem, hogy az a gyógyító gyanús, belefutottam a csapdába. Le kellett volna döfnöm azt a férget, ahelyett, hogy átadom neki Atollát!" Keserves harc vette kezdetét, azonban éreztem, hogy az ellenfelem is megérzi az ütéseimet. Lassan a vér elkezdett összegyűlni a számban, amit aztán kiköpök, mielőtt ismét lesújtana rám a kő.
Lassan éreztem, ahogy elgémberednek az izmaim. Az ütéseim esetlenebbekké váltak, és hamarosan már csak kaptam a csapásokat.
"Tharr! Fogadd magadba a kiömlött vérem, és bosszulj meg!" - ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt a földre zuhantam volna.
-
Hrissi Al Shard
A lökött liba vernyákolását hallgatva Hrissi azon tűnődik, hogy ha egy hagymát gyömöszölnének a nő szájába, jelentősen csökkenne a zavaró zaj hangereje, és arra úgy haraphat rá, ahogy akar. Csakhogy miközben a herceg becserkészésével van elfoglalva, még hangosabbá válik mögötte.
Az incogno védelmében két kézzel fejbe csapja a kővel a herceget, hogy csak úgy csattan a sisak. Ám ez nem állítja meg a nagydarab lovagot, legfeljebb felbosszantotta! Így a támadóját kereső harcost újra fejbe vágja a kővel, de meg sem kottyan neki! Bezzeg ha szabad kezet kapna! Akkor nem ezzel kezdte volna az ismerkedést, hanem hátulról a térdhajlatba döfte volna a tőrét, vagy esetleg szemből áll alatt szúrta volna meg. Sajnos a kő nem biztosít kellő távolságot, így a levegőbe hadonászó herceg kezeinek hatósugarán belül kell tevékenykednie. Aminek meg is lesz az eredménye, mert szinte kiszalad a szusz Hrissiből, amikor az együk ütés eltalálja oldalról a derekát. Kezdi belátni, hogy a herceg jelentette problémát minél előbb meg kell oldania, mert ha beleténfereg az egyik ilyen ütésbe, az akár ki is fektetheti! Így picit próbál a herceg oldalába kerülni, és újfent fejbe somja a kővel. Itt bosszulja meg magát az, hogy a herceg nem rögzítette megfelelően a fején, mert végre lerepül onnan valahova a sötétbe. A válaszcsapások nem is késnek, és néhány igencsak fájdalmas módon el is találja Hrissit - aki most hálás lehet annak, hogy nem tud felkiáltani. Igencsak kellemetlenül elhúzódó adok-kapok alakul ki - ami annak is köszönhető, hogy Hrissi nem mer most is akkorát odasomni a hercegnek, mint amikor sisak volt rajta. Elvégre legyen akármennyire is keményfejű - nem betörni akarja a fejét, hanem csak leütni.
Végül csak sikerül, és Hrissi még azon tűnődik hogy mennyire menjen biztosra - egy-két plusz ütés csak jót tesz - de Okka leállítja. Hrissi kissé sértődve hagyja abba - de a herceg skalpsérüléseit elnézve nem csodálja, hogy Okka aggódni kezdet. Elvégre elég látványos tud lenni, még ha nem is veszélyes. Búcsúzóul még finoman megpaskolja a herceg arcát - afféle "jól van kis csillag" stílusban, aztán odébb lép. Miután Okka elhessegette, kiderül hogy a herceget Okka hurcibálni akarja, de ebben Hrissi nem vesz részt. Az a nagydarab nemes talpig vasban nem az a súlykategória, amit szívesen emelgetne - főleg hogy esetleg még magához is térhet! Így aztán inkább tényleg megfogadja Okka tanácsát, és kényelmes sétával elindul. Bő óra múlva megáll, és megvizsgálja a sérüléseit, aztán ráérősen tovább folytatja az útját.
-
Hrissi Al Shard:
Miután Okka oly méltatlanul félbeszakított pedig már olyan jól belejöttél...! Lelépsz, kicsit azért bosszúsan de benned van a tudat "végül is jól lecsaptam a vaskonervbe bújt lovagocskát" elér az elégedettség!
Negyed órán vagy még hamarabb valaki megütögeti a vállad! Nem sokan ismerik fel az icognot.-Éppen, hogy utolértelek, nem volt szél nem kavarta fel a lábnyomaidat. Na hadd nézzelek! -Okka az, majd minden további magyarázkodás nélkül kivetkőztet egészen ingig azt is felhúzza. Cicceg ez már olyan szokása, hogy nem lehet tudni jót vagy rosszat takar. Még végig is nyomkod derék tájt. Némelynél azért kérdi fáj e 1-és 10.-között határozd meg. Végeredmény részéről.
-Egész jól jártál ha úgy vesszem, vesszük! Törést mármint borda törés nincs, és ez jó,nagyon jó! Van lesz, néhány kék, lila, zöld, barna, a színe idővel változik. De lényeges szervet nem ért, pl máj, vese, férfiasság! Anili is kinyírna az Úrnővel együtt, azért itt van ez!-Átad egy jó nagy tarsolyt, amiben azt hihetnéd pénz van de egy kis üveg van venne tele krémmel.
-Ezt kend magadra, ha már elég távol leszel, fájdalomcsillapító és gyógyítókrém van benne. de trükkös a teteje! Magunk fejlesztettük ki! -Kiveszi a tarsolyból.
-Megfogod az alját és a tetejét enyhén felfelé elforgatod jobbra, csavaros mondhatom úgy
is. -Megcsinálja egyszer kétszer, oda vissza. Tudja, hogy okos vagy inkább a türelem a gyenge oldalad, muszáj lesz használnod ha már nagyon fáj, beleteszi a tarsolyba és egy nagy sóhajjal távozik.
-
Leanthil herceg:
Okka hiába erőlködik se az egy két háromra se másra nem megy neki a herceg se hurcolása se rángatása.
A bérgyilkos meg lelépett, Cicceg! Ránéz a fejére kinyitja a száját.
-Felhasad a szája de úgy látom meg van az összes foga még csak nem is mozognak. Páncélban nem tudom megnézni, Kisasszony fél kézzel legalább egy részét le tudná varázsolni róla?-Okka olyan szépen néz hogy annak lehetetlen ellenállni.
-Ebből itatok belőle, egy keveset ez máklé kicsit úgy érzi majd, hogy repül vagy nem tudom, mindjárt jövök!-Azonnal távozik is. Atolla a karját fájlalva persze de először a vasakat szíjazza le. Majd a többit. Eközben Leanhilt közben vigyorogva boldog...! Atolla nem először csinálja, de még a munka harmadánál se tart sűrű káromkodásokat " te hülye hülye hülye!" beiktatva (rúgásokkal vegyítve) ami neki jobban fáj, még több káromkodást okozva magának.
Okka vidor hangulatban ér vissza, de nem meri megkérdezni azt: hogy haladunk? Csendesen munkához lát és így már perceken belül lenn van a védőruházat.
-Majd fogom a lábát!-Nem kell messze menni Okka így eléggé beleizzad a cipekedésbe. Majd visszamegy a páncél darabjaiért.
-Sajnálom, hogy nem hívhattam valamelyik lovat, de úgy vannak idomítva csak a gazdájukat tűrjék meg a hátukon. Akad kivétel de ritka, Én nem is merek ráülni a herceg lovára nagyon ijesztő, az enyémen egyszer ült Leanthil, igaz én rajta voltam. Félő ha most hívtam volna Vidalt kirohant volna vele ki tudja hová?!-Véli Atolla nagyon komolyan. Toron Szép Hercege már vagy egykori vagy valós szeretőjéről nótázik..."Adjál csókot szép cseléd Diáána!" Valentííína Valentíííína Adjál csókot szép cseléd Diááána!"
Egész jó hangja van.
-Szerintem magáról énekel!-Mire nem képes egy kis máklé!
Atolla olyan vörös mint aki leégett egy forró nyári napon.
-Ööö izééé! Háát lehet?! Nem tudom!-Okka innentől persze más felé tereli a beszélgetést. Elmondja mi a teendő ha a herceg magához tér. Gyötri a erős fejfájás, hányinger, hányás, nem kell aggódni csak némi agyrázkódás de kemény ember! Túléli nem lesz baj! Ja és a máklé? Elmúlik az is.
-
Hrissi Al Shard
Ahogy megütögetik a vállát Hrissi kissé meglepetten pördül meg, felkészülve a védekezésre. Amint látja, hogy Okka az, leengedi a kezét, és letesz arról, hogy orrba nyomja a váratlan látogatót. Igaz, ezt a vetkőztetés közben kissé megbánja, de amikor arra kéri Okka, hogy határozza meg azt, hogy mennyire fáj - Hrissi úgy is tesz. Azaz a nem túl fájdalmas részekre nem reagál. De amikor valóban fáj neki, akkor lefogja Okka kezét, és jeleli, hogy ezt most hagyja abba, vagy be kell majd borogatni azt a csúnya zúzódását... Mármint Okkáét.
A diagnózisra Hrissi bólint - végül is jó hírek, mert nem fog belehalni. A dobozt megszemléli - főleg ahogy Okka kinyitja, aztán ő is megpróbálkozik vele. Amikor sikerül neki letekerni a fedelet, óvatosan beleszagol, aztán a tetőt visszatéve elteszi a tégelyt. Okka távozása után kissé rendbe szedi a ruházatát, aztán folytatja az útját. A tégely tartalmát csak akkor keni magára, ha nincs semmiféle szaga. Nem hiányzik neki, hogy a kutyák, lovak, sőt tompa orrú lovagok is megérezzék a szagát ellenszélből.
-
Hrissi Al Shard:
Megperdültél az enyhe ütögetésre, na mégis ki lehet az éjjel közepén aki itt terem? Ez persze okoz némi fájdalmat, Okka nahát...Ez az ember úgy terem ide oda Ynev egész világában mintha állandóan a földből nőne ki akár a gomba.
Kedvesen jó kedvű, amit most művel azért már szerinted tolakodó, nekiáll ingig vetkőztetni kéri határozd meg vagyis jeled el nagyjából arányosan 1 és 10 között mennyire fáj, ahol fáj.
-Ej, barátom jót akarok! Csak semmi erőszak! A borogatás meg annyit ér mint halottnak a csók!-Dörmögi Okka a lefogásra, abbahagyja. Elmondja ami számodra is jól ismert eredményt. Nem ez az első és biztos, nem is az utolsó beszerezni jó pár ocsmány foltot. Majd nagy gondosan előveszi a tégelyt. Érdekesen nyílik, de könnyen boldogulsz vele.
-Megjött a fuvarom, Toronban találkozunk! Ha meg nem, majd Összefutunk! -Egy lovaskocsi lassít nagyon lassú tempóra sétára. Szénát szállít meg néhány dolgot de nem lehet kivenni a holdak fényénél. Okka felugrik a hátuljára.
-Anili Toronban vár most dolga van! -Kiállt egy utolsót és eltűnik a sötétségben.
-
Leanthil herceg
//Nagyon röstellem a lustaságomat, de egyrészről nem igazán értettem, mi is történt végül, másrészről kicsit megilletődtem.
Azt éreztem, hogy minden porcikám belereng abba, amikor a súlyos páncélban a földnek csapódok. Próbáltam az oldalamra fordulni de mihaszna sem volt, az izmaim a karjaimban lehet felmondták a szolgálatot...
Hangokat hallottam, mire ökölbe szorítottam a kezemet.
"Csak tudnék felkelni! Nem fogok így meghalni, tehetetlenül a világ szélén!"
Ekkor valami folyadékot öntöttek a számba. Rendkívül keserűnek tűnt, így az első pár pillanatban még megpróbáltam kiköpni, de a megállás nélkül érkező folyadékkal szemben nem volt esélyem.
Még a korábbinál is kezdett elhomályosodni a világ körülöttem. Egy pár pillanatig a sötétségben voltam, majd lassan újra minden kivilágosodott. Minden értelmet nyert...
Egy vörös indákkal díszitett mennyezetű szobában feküdtem a kemény dunyhán, felém hajolt egy nő, és a kezei közrefogták az arcomat, eszeveszett erővel préselte össze, miközben egy másik, egy lángoló hajú éppenséggel az egyik combomnál matat.
Mintha angyali kórusok énekelték volna: "Adjál csókot szép cseléd Diáána!" Valentííína Valentíííína Adjál csókot szép cseléd Diááána!"
Felkacagtam, és hirtelen el is tűnt minden, csak a lábaimnál matató tűzhajú és a fejemet szorító nő maradt meg, és a sötétségben hirtelen a nő átalakult egy kosfej kitátotta agyaras pofáját és elnyelte a fejemet. Majd a gyomrában egy vérmassza óvatos, finom mozdulatokkal simított végig az arcomon, majd a masszából kivált három fej, és az ég felé üvöltöttek, majd egy sötét árnyék jött elő és láthatatlan kezek kezdtek el ütlegelni, majd a láthatatlan testből egy vörös hajú harcosnő lett, Rosanna de Lamar, a Vörös hadúr. Aztán eltűnt, majd a hátam mögött atyám suttogó hangját véltem felfedezni, majd a drága ikerhúgomét. Végül a massza ismét megjelent és Atolla alakjába bújva lépett közelebb, ekkor a környező sötétség közelebb ért és szellemalakok tűntek elő, és a lány hangos méltatlankodással ellovagolt, engem a szellemek gyűrűjében hagyva.
Felébredve borzalmasan fájt a fejem. Meztelennek éreztem magam, és hamar rá is jöttem, hogy azért van, mert a páncélomnak lába kélt. Megpróbálok körbehordozni a tekintetem, hátha meglátok valamit vagy valakit a környéken.
"Nagy hibát követtél el, féreg."
-
Hrissi Al Shard
Hrissi nem igazán érti hogy a magatehetetlen herceget miért hagyta magára Okka, de ugyebár nem az a feladata, hogy mindent értsen. A vetkőztetésnél csak annyit jelel, hogy ez Anili feladata volt eddig... majd egykedvűen hagyja, hogy Okka nyomogassa. A tégelyt elteszi, aztán csak int egyet Okkának a sötétben miközben az felszáll a szekérre. Amint messzebb zötykölődik, Hrissi megáll, ráérősen felöltözik, és az incognot a fejébe húzva az út menti füves területen folytatja az útját - ugyanis Okka magyarázata, hogy a lábnyomai látszódnak a porban - nem igazán töltötte el maradéktalan örömmel. Hajnalig mindenképp folytatja a sétát - majd egy röpke reggeli után folytatja a kutyagolást. Úgy véli, hogy ha út van - az csak vezet településhez, vagy út széli fogadóhoz - ahol pár órát lepihenhet...
-
Leanthil herceg:
A hosszú és szellemekkel emlékképekkel, szörnyű képekkel váltogatva egymást sikerül felkelni. Pedig azt hitted itt halsz meg a ki tudja hol, "seholsem"! Jobb lett volna ha tovább alszol mert mintha ezer harang zúgna egyszerre, ahogy megmozdulsz.
Körbenézni? Nehézkes!
-Csak ne olyan hevesen ! Nagyon kemény ütéseket kaphattál a fejedre.-Atolla hangja halk, eléd áll, majd leül. A karján borogatás és a fején is. Viszont a halálos piros csík eltűnt.
-Minden ott van! A páncél a kardod a pajzs a sisak, meg a mi a neve? A lobogó ami úgy néz ki mint egy zászló, meg a lovak is. Levettem mert nem tudtál volna aludni benne. Vigyáztam rá, minden megvan. Ja a sisak...hát ööö izééé?!-Atolla tényleg halkan beszél de afelé mutat ahová még csak Inkább megmutatja majd ha eljutsz odáig, hogy felkelsz és odamész, előszed "hogy honnan van van neki?" egy kis tükröt. Megnézhesd magad. A fejed feldagadva lila barna zöld foltos, innen a fájdalom. Atolla szól megint, sajnos nem emlékszik hiába is faggatnád mert az éjjeli gyógyító első dolga volt leitatni, a szokásos kis repertoárját már fújod kívülről. Várhatólag majd összerakod a képet nélküle, vele...
-
Hrissi Al Shard:
Mióta Okka elment semmi nem történt. A dupla holdat napkelte váltotta, szólt arról is van szinte van egy egész nap előnyöd ha jól osztod be a tartalék élelmed mit még az "Ekemacs" nevű világvégi helyen tettél el vízzel párosítva. Felhők úsznak lassan az égen de csak bárányfelhők, nem esőfelhők legalább napszúrást se kapsz és nem is ázol el. Egyenlőre minden rendben, de azért jobb ha folyamatosan minden hátulról érkező lódobogásra azonnal azonnal felkészül az ember lehet akár a herceg is. Most elég bosszúálló kedvében lehet.
A kence amit Okka adott elég jó fájdalmat alig érzel és a foltok se látszanak, alig...! Valamit tudhat.
-
Leanthil
Rendkívül fáj szinte minden porcikám, csak furcsa képekre emlékszem. Valami orgyilkos támadt rám, és kiütött. De akkor miért vagyok életben, és mégis milyen orgyilkos merne megtámadni? Az északiak Embervadászokat küldtek utána, ő pedig észre sem vette őket?
Hiába minden próbálkozás, nem igen tudom összerakni az összképet. Megpróbálok körbenézni, felülni, bármi, de végül Valentina hangja üti meg a fülemet. A lány hangszínétől egy kicsit megnyugszom, akkor ő is megvan. Akkor mi a fenét akartak?
Ekkor veszem észre, hogy rendkívül könnyűnek tűnik a mellkasom.
A páncélom nincs meg. Kiraboltak talán? De egy láthatatlan alak miért lesz útonálló?
Végül Atolla azt is elmondja, hogy mindenem ott van valahol, így még inkább összezavar az, hogy akkor mi a fészkes pokolért támadtak rám.
Megpróbálok megszólalni, és ha sikerül, akkor a következőket mondom Atollának.
- Már jobban nézel ki. - mondom egy mosoly melett neki. Amikor megmutatja a tükrében az arcomat, elismerően bólintok.
- Pompás. Kemény alak lehetett az a valaki. Nem tudom mit akartak, de nem hiszem, hogy biztonságban vagyunk. Fel tudnál segíteni a lovamra? - először valahogy a lóra rögzíteném a páncéllemezeket, majd felüllök én is a nyeregbe.
- Induljunk haza. - mondom komoran, miközben a fejembe húzom a sisakomat. - Minél messzebb, ezek az amazonok sose fogják feladni. - majd a következőt már csak magának mormogja halkan- Bár tudnám, hogy mi a poklot akarnak... Az az átkos gyógyító hová tűnt?
Egy pár pillanatnyi csend után ismét megszólal, komor hangon.
- Sajnálom, hogy így alakult ez az egész. És megértem, ha nem akarsz a szükségesnél tovább mellettem maradni a történtek után. - megköszörüli a torkát. - A családod már vár.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi kitartóan baktat az úton, és rendszeresen hátra-hátra fordul, hogy már kellő távolságból meglássa, ha valaki közeledne. A körülményekkel most nincs baja - az idő már-már ideális az utazáshoz. Így most kihasználva a helyzetet délidőben kényelmesen megebédel - pedig általában séta közben szokott étkezni. De most jól esik neki lecsüccsenve egy kőre hagyományos módon falatozni. A röpke pihenő alatt még megnézi a zúzódásait, de úgy tűnik, hogy nem akadályozzák kéretlen fájdalommal a mozgásban. Így elégedetten a szemle eredményével összepakol, majd folytatja az útját.
-
Leanthil:
Pakolom a holmim, minden megvan kivéve a Kaskelloni húzó, illetve néhány ruhám ezt eddig is tudtam hiszen ebből csináltam és csinált a gyógyító tépést. A maradékokat a földön találtam meg, ebből ing már nem lesz, de azért elteszem. Összerakom a darabkákat, mint hogy még a napfény is rettentően fáj. A nyíl alakú barnás csíkot a karomon, és hogy most már semmi bajom. Leitatott kénytelen volt, lehet ő is ivott, más estben mosolyognék de most még az is fájdalmas lenne. Csak üldögélek a lovam árnyékában legalább addig nem süt ez az istencsapása! Még hogy jobban nézek ki, tán vak a herceg úrfi? Megnézem magam is a tükörben olyan halovány vagyok, mint az a bátyja aki naphosszat a tekercseket bambulja ő azért mert ki se jön a napfényre. Kiadtam a távolabbi gazosba a tegnapi mindent amit ettem és ittam, és egy fokkal jobban érzem magam, de csak egy fokkal. Már majdnem kibököm: Oldd meg a felszállást nem vagyok a cseléded! Elharapom a mondatot, kíváncsi vagyok mennyire kemény legény, mikor fog leszédülni róla, már ha megtörténik. Nem voltam magamnál nem tudom ki és mennyire verte meg, de állnak még a sorban elegen.
Én csak kantáron vezetem Vidalt elbújva a nap elől. A herceg okfejtésére csak órákkal később? Nem tudom, nem merek a napfényre lépni, válaszolok.
-Mit tudom én hová lett, ha az utóhatásokat érzem berúgtam. Ezt én is kérdezhetném, de inkább nem, mivel a vörös csík elmúlt hagyjuk!-Megpróbálok felszállni a lovamra, na megy ez!
-Keresni kellene egy tanyát láttam párat út közben, a hosszú földeken túl mindkét oldalon, a lovak már szomjasak víz kell nekik! De feladják, már ha egy amazon lány férjhez megy. Mondjuk a drága nevelőanyám ebben nagyon jó, elmehetne kerítőnőnek. Hazamegyek rendben, két nap alatt talál nekem minimum öt lovagot akiket vagy ránézésre vagy kiállásra utálhatok egy életen át. Igen a családom már nagyon nagyon vár.
-
Leanthil
Nehézkesen sikerül csak felállnom a földről, és amikor láttam a kérésem után a szemében megcsillanó indulatot, egy mély lélegzetvétellel igyekszem felkászálódni a lóra.
Mintha Árnydal érzékelné, hogy nehézkesen megy, és kicsit megrogyasztja a térdeit, hogy átvetve a lábamat a nyeregbe ülhessek.
Sajognak a porcikáim, de ezek eltörpülnek azon a seben, ami a becsületemen esett.
Órák telnek el úgy, hogy magam elé meredve üres tekintettel lovagolok, és bár rettegtem tőle, hogy nem sikerül megülni a lovat, úgy tűnik, hogy Árnydallal eltöltött évek visszaköszönnek, ugyanis a fekete mén szinte érezte, hogy merre kell mennie.
Atolla szótlanul lovagol mellettem, úgy tűnik, mintha ő is megfáradt volna. Rápillantok, majd visszanézek magam elé.
Egyrészt a szégyen, másrészt a bűntudat mardosott. Le kellett volna döfnöm azt a mocskot abban a pillanatban, hogy hozzá akart nyúlni a jövendőbelimhez. Mindegy... Már nem tudom megváltoztatni a történteket.
Mintha csak a gondolataimat hallotta volna, hirtelen megválaszolja a nő a pár órányi lovaglással korábban feltett kérdéseimet. - leszegett fejjel hallgatom a szavait, és mikor befejezte, némán válaszolok.
"Legalább azokat nem verték félholtra holmi asszonyok." - morogtam magamnak, majd felé pillantok, és egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon.
- Kíváncsi lennék, ha volna bármilyen jelölt akit nem utálhatnál egy életen át... -
-
Hrissi Al Shard:
Az első nap teljesen eseménytelenül telt el. Lovasok szekerek nem jöttek sem szemben sem a hátad mögött. Az a kence valahogy mégis csak érhetett valamit amit Okka adott mert gyorsabban szívódott fel a folt a mellkasodon mint gondoltad és a fájdalom is szinte alig érződik, ha emeled a karjaid, nem is érzed. Viszont nem biztos hogy a víz tartalék kiteszi Toronig. Csínján kell bánni vele.
-
Leanthil:
A lovadra való felszállás vagy inkább mászás nem sikerült tökéletesre, mehetnél egy darabig mellette úgy mint a hátad mögött bandukoló kisasszony. Méltóság is van a világon ellenben ez nem jár együtt a tegnap benyert fejsérüléssel, amitől örülsz hogy az évek alatt ennyire kőkemény lett a fejed és aránylag ezzel megúsztad. Nem úgy mint Atolla aki kerülte a napfényt, olyan gyorsan adta ki magából a tegnapi vagy bármi kori ételt és italt hogy hallgatni is rossz. De legalább nincs több alkohol ha valaki ugyanezzel próbálkozna. Sokára válaszol csak és nagyon keveset, De legalább már a lován ül. Számodra félig kedvező vagy mégsem. Atolla visszamosolyog majd enyhén megrázza a fejét. Odakap a homlokához, felszisszen. Még mindig fájhat neki.
-Hogy is mondja ezt az a lantos népség? Ez ugye költői kérdés volt? Anyámat könnyű meggyőzni bármelyik pipogya fráterhez hozzáadna ha elég arany lapul a tarsolyában. Apám a nehéz eset, senki se elég méltó az ő kislányához. Találkoztál már vele, és ha megmakacsolja magát...Senkit se fogok se utálni se szeretni se semmi mást csinálni.
-
Leanthil
A lovaglás nem igazán hozott örömet, ugyanis a néma csönd elősegítette az elmémet abban, hogy a sebeim fájdalmával foglalkozzon, és az ajkaimba harapva szorítottam össze a combjaimmal a lovamat, nehogy egy gyenge pillanatban lezuhanjak az egyik oldalon.
Szinte megváltásként ér, amikor beszélni kezd Atolla, elterelve a figyelmet a sajgó porcikákról.
- Úgy tűnik, hogy nem túlságosan repeskedsz az ötletért. - szólalt meg a lován a nemes, majd ismét a lány felé fordult - Ha már ilyen messzire ellovagoltunk, nincs kedved elmenni a Fendor tengerhez? Nem hiszem, hogy még egyszer ilyen messzire el fogok lovagolni. Akkor legalább megnézhetnénk, valóban olyan szép-e a vize, mint ahogy a könyvek mesélik. Vagy akár még Abaszisz is felkutathatnánk, de csak ha érdekel.
-
Leanthil herceg:
Atolla megint nem válaszol inkább a tájat kémleli ami neked egyenlőre kicsit nehézkes, enyhén feldagadt szemmel.
-Ott fogunk aludni!-Akár bele is egyezhetnél mert semmi mást nem látsz mint talán egy tanya, istállókkal de érdekes módon miért is van hófehérre van mázolva? Odaérve úgy is kiderül.
Atolla kifejti a véleményét míg oda nem értek az előbbi kérdésekre. Még a lováról is leszáll, hogy hosszabban tudjon érvelni.
-Nekem a házassággal nincs semmi, problémám és szívesen kipróbálom ha lehet egy életre .Nekem a mód nem tetszik, mármint...-Nagyon dühösen néz rád.
-Leszállsz magadtól a lóról vagy magam rángassalak le? Folyton belecsámpázol a búzatáblába
egyeseknek ez a megélhetésük! Na hol tartom. A mód! Az, hogy a szülők a fejünk felett döntenek ki lesz a jövendőbelink. Nem is kell magamat venni, ott a legidősebb testvéred, vajon mekkora beleszólása lehetett ki lesz a felesége? Vagy itt vagy te! -Rád bök.
-Lehet hogy az ütésektől kicsit kihagy az agyad, de ott voltam az eljegyzéseden, amiről nem is tudtál. Az a döbbent, arc meg az agyalás. Hogyan tudnál onnan gyors ütemben távozni? Szerinted viccből csempészett be oda a húgod? Okos nő, némi testvéri leginkább női, és anyai ráhatással már apád is megenyhült. -Végre odaértek. Egy jól karbantartott rendház, a plafonon egy kissé csúnyára sikerült négyisten "szerű" mázolmányával. Talán egy ifjú szerzetes vagy épp öreg itt akarta kipróbálni megy e neki a festés, de nem...! Hasonlít az eredetihez így nem kenték át fehérrel. Amúgy szinte minden fehér. Kivéve az ágyakat, amik nem vasból hanem fából vannak hat darab, ráadásul tollpárna, kispárna, és a takaró is abból van, a lepedő tiszta, és fene se tudja mivel mossák de illatozik. Mintha rózsa lenne? A matrac magas és szintén fehér nincs benne rugó! Tudnak ám élni! Annyira húz ez az ágy, de még nem lehet.
Előbb, engedélyt kell kérni rá, és ezt az íratlan vagy talán írt? Írt törvényt még Toron hercegének is be kell tartania. Két szerzetest találtok itt egy fiatalt, és egy matuzsálem korút. Az öreg sokat sóhajtozik, és a mondójában több a kérdés és az izééé mint az értelmes összetett mondat. A fiatal gyorsan a segítségre siet.
-Menjen szépen és simogassa meg a csacsit, azt nagyon szereti! -Az öreg üdvözült mosollyal távozik, rohanna de inkább csak csoszog.
-Nézzék el neki, 110 éves és háát itt-ott már kihagy neki nem is kicsit. Persze hogy itt alhatnak, naná, a legtöbben Toronba mentek vetőmagért, tyúkért és más lábasjószágért, malacért, meg levágható állatokért amiket felnevelünk és..szóval értik, teljesen önellátók vagyunk. -Atolla észrevesz valamit a falon.
-Ha meg nem sértem de azt megnézhetem?-Mutat a szerzetes háta mögé, megakasztva őt a felsorolásban.
-Az csak egy pergamen észak térképéről igaz elég részletes de miért?-Erre nem kap választ.
Atolla odamegy, de egyenlőre még nem nem teríti ki.
-Esküvőket vállalnak e? Úgy értem nagyon kis esküvőket. Csak a párral meg a két tanúval, vagy talán még az se kell. Megyek ellátom a lovam. -Hagyja, hogy feldolgozd az előbb mondottakat.
-
Hrissi Al Shard:
Második nap este felé már itt kellene lenniük, a nyakad is kezd fájni mintha ezen kívül nem lenne elég bajod. A tanyák teljesen egyformák semmi különbség sincs köztük viszont észreveszel egy épületet, nincs közel de teljesen eltér a többitől. Nincs közel, azért az kiüti az ember szemét hogy fehérre van festve az egész. Na meg a másik, áll ott egy vagy két? Dög. Az egyiket tökéletesen ki lehet venni mert a fekete színe a csillogó páncélja elüt a nagy hószíntől, ez biztos hogy herci lova. A másik viszont fene se tudja hol van. Ellenben a búzában olyan csapás van, olyan milyen is? Első ránézésre, itt akarta valaki fitogtatni a tánctudományát. Megvan tehát a válasz miért nem kerültek el téged? Viszont másik kérdés: odamenni vagy nem?
-
Hrissi Al Shard
A tanyavilág elég egyhangú, és unalmas. Bár nem rendelkezik annyira komplikált úthálózattal, mint egy város, úgy fest, hogy a hercegnek mégis sikerült eltévednie azon a kevés úton is. Elvégre más magyarázata nem nagyon lehet annak, hogy még mindig nincs sehol. Hacsak nem az, hogy véletlenül sikerült mégis agyonverni - de ahhoz azért túlságosan is keményfejű. Ráadásul Hrissinek is megfájdult a nyaka a rendszeres hátra-hátra lesések miatt.
De aztán felül kell vizsgálnia a megállapításait - mármint ami a herceg eltévedését illeti - mert csak megpillantja egy fehér épület előtt a két ótvar dögöt, amit hátasnak csúfolnak.
A búzatábla segít megfejteni a rejtélyt, hogy kerülhettek ide. Úgy néz ki, hogy a herceg az utat sem képes követni...
Ó, hogy töltenéd az éjszakádat a lovaddal! - sóhajtja magában Hrissi, és magára húzva az incognot az épülethez oson - jó távol a lovaktól. Leginkább hátsó bejáratot keres, vagy olyan ablakot, amit nyitva hagytak szellőzni. Persze ha nem talál, akkor türelmesen megvárja, amíg valaki ki nem jön, vagy megy be - és akkor surran az épületbe hallgatózni, hogy legyen valami fogalma arról, hogy a lökött északiak mit terveznek.
-
Leanhil herceg:
Atolla jobb kedvel tér vissza.
-Oh pardon be se mutatkoztam elnézést a nevem Lion tiszteletes, igen vállalunk esküvőt temetést, egyéb szertartást cselédség nincs mint már említettem, de tanúkat tudunk szerezni ha kell. Most viszont elvonulnék a délutáni ájtatosságra.-Nem bánjátok mert már el is vonult. Eme ájtatosság abból áll, hogy 10 perc múlva olyan hangosan horkol, még a holtak is feltámadnának rá.
Atolla kisasszonytól méltatlanul röhög, és még a könnye is kicsordul. Inkább a falon függő pergament kezdi újra jó közelről tanulmányozni, de még ott is rázkódik. Megbékélt a sorsával, hogy sose megy férjhez hozzád biztos? Vagy Ki tudja? A nők! Ki érti őket, furcsa lények.
-Ezt nézd!-Atolla hátra se néz továbbra is a térképet nézi most már messzebbről és abbamard a viháncolás, teljesen komoly. Hátrább áll, ha akarod te is jobban megnézhesd.
-Ez itt a Fendor tenger, de ami a lényeges az ez!-Majd rábök egy már túl jól ismert országra.
-Alidax! Csak nem szeretnéd újra meglátogatni a vörös kígyót?-A hangjában semmi gúny sincs inkább megint nevetni készül az emlékeken.
-Alvás? Kizárt! A szerzetes barátunk túl hangosan ájtatoskodik. Inkább nézzük mit lehet itt enni.
-Azon nyomban az étkező felé veszi az irányt, és igazi terülj asztalkám fogad benneteket. Sültek csirke, malac, vagy bármi. Tojás, kenyér, vaj, sajt, tojás, friss zöldségek. Természetesen a nők alap kedvence a sütemények!!! Egy pillanatra meg is torpan Atolla a látványtól. Alkohol leginkább borok. Minden le van takarva de az illatok, úúhh viszi az ember orrát! Az étkészlet se semmi ezüst vagy ezüstözött, az abrosz hófehér, mint a tányérok és egyéb tálaló szett. Leves nincs, legalább azt nem kell végigenni.
Most már tényleg nagyon érdekel ki pénzelheti ezt a helyet, önellátók ja, egy idióta se hiszi el! hiába próbálja Lion szerzetes bemesélni.
-
Hrissi Al Shrad:
A büdös dögök lakhelyét jól elkerülve az ajtó a bejárat mellett találsz olyan helyet ahol mindent tökéletesen hallani nem ártana látni de talán később. Most négyen vannak, vagyis három és fél mert az elbutult vén szerzetes az nem számít. A Lion nevű terjedelmes beszámolója előtt veszekedtek, a szokásos műsor. Nagyon unalmas szeretnél aludni rajta egyet ha lehetne, ki tudja lehet elcsípsz belőle egy olyan mondatot ami fontos lehet. Atolla kirohan dühös arccal, kicsit megrugdossa az istálló oldalát, bemegy. Pár perc múlva kijön, sokkal kedvesebb a hangulata de jobban érdekel a benti társalgás. Visszatérve valami térkép pergamenre terelődik a téma. Be kellene osonni és legalább látni, na a vén pap meg jól elkóválygott! Alidax, vörös kígyó? Azt se tudod állat növény fogalom vagy mifene.
-Mi a hallgatózás tárgya?-Érdeklődik kíváncsian szó szerint a levegő, bármerre nézel.
-Nana! Csak semmi fegyver után kapkodás! Nem vagyok ellenség. Alexander vagyok a titkos szövetség tagja. Ön ugyebár Hrissi? Okka már tájékoztatott lehet érkezik lehet nem. Megtenné hogy velem fárad, vagyis máshogy fogalmazok. Jöjjön míg az a dinka fel nem kel, mert akkor tovább kell játszanom a buta szerzetest, s bármily hihetetlennek tűnik nem nagy élmény!-Ezzel a nem is olyan hülye Alexander egy messzebbi platánsor felé mutat. Ám hiába is kapkodnál a fegyverek után a levegő tulaja lenyúlta. Egy pillanatra villantotta csak ki a homlokát és a szempárját, azzal intvén merre lehet a platánsor. A szempár és a homlok már el is tűnt.
-
Hrissi Al Shard
Hrissi unottan hallgatja a helyieket, és közben azon jár az esze, hogy is terelhetné el a figyelmüket, hogy szétszéledve egyesével levadássza őket. De sajnos nem ezért van itt, így tovább hallgatja a mélyre szántó eszmefuttatásokat, miközben csak gondolatban gyilkolja le őket.
Atolla már egy fokkal érdekesebb fejlemény, de erre is csak megvonja a vállát. Nagyon úgy fest, hogy a herceg sem a szavak embere - vagy legalábbis nem a megfelelőké. Bár azt sem lehet kizárni, hogy a kis utazókönyvecskéjéből - a hogyan legyünk hercegek-ből hiányzik már fejezet, amit őt ismerve holmi bokor mögött kuporogva lett felhasználva...
Hopp, de mégsem, mert másodjára már megtalálta a szavakat - talán a nadrágja korcában...
Ha a szóba került térképre tudna legalább egy pillantást vetni - nos, akkor talán egy kicsit előre tudna tervezni. No nem sokat, mert ezek mellett a bolond északiak mellett nem lehet sokat előre tervezni! Hogy Alidax micsoda, nem igazán tudja - de tippre talán valami féldrágakő bánya lehet, vagy egy kocsma ki tudja hol?
Az érdeklődésre meghűl az ereiben a vér, és már hasal is le, hogy odébb guruljon. Közben a kése fele tapogatózik, hogy már most és itt elvágja a további csevej lehetőségét a beszélő torkával együtt. Hamar szembesül a problémával, hogy nem lát senkit sem - így kénytelen a földhöz tapadva tovább fülelni, hogy hova is vágja a pengét.
Amikor meghallja, hogy a nevén szólítják, fogást vált a fegyver markolatán, és kelletlenül elteszi. Azt biztosra veszi, hogy bónuszt nem fizetnének érte, de azon picit eltűnődik, hogy vajon neheztelnének-e a küldönc halála miatt? Mert valahogy nem szenvedheti az ilyen eseteket. De eddig minden ilyen építő jellegű kérdésén fel voltak háborodva. Hogy Okka érkezik-e vagy sem, az nem okoz nagy meglepetést. Elvégre olyannak bizonyult eddig, mint a fing - az első huzat elviszi ki tudja hova?
Végül feltápászkodik a földről, és megindul a mutatott platánsor fele. Legalább kinyújtóztatja a tagjait - ha már másra nem is tűnik alkalmasnak ez a séta.