(https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/e3/9d/32/e39d32d5f45ceef7397356bb178a4e15.jpg)
PSZ: 3689 Adron kvartja. A Lángok havának utolsó hete.
Madab el Sobira falai alatt.
A kelő nap sugarai kíméletlenül számolták fel az éjszakai hűvös fölényét és a sobirai fal alatt járkáló népek tudták, hogy hamarosan csak valamelyik szeráj mélyén lelhetnek menedéket. A hamarosan nyíló kapu rengeteg fáradt utazót tölt el reménnyel, akár csak Faziz al Hasziv őméltóságát. Alig várta már hogy a csőcselék közül végre a palotájába jusson.
„Minden annak az idegennek a hibája! Meg kellett volna korbácsoltatni és kinthagyni a mélysivatag szélén, ahol megtalálták…”
A késésért persze levont a zsoldból, de a katonák ennek ellenére sem látták el a baját az úton. Az egyik veterán olyasmit beszélt, hogy szent ember. Na persze! Mit is érthet egy zsoldos az ilyesmihez. Bár a szakadt és véres ruhája alatt igaz, hogy egy aranykör medált viselt, de az ilyenek biztos lophatták valakiről. A szörnyű sebeit sikerült ellátni és az, hogy életben maradt, tényleg csak az égieknek köszönhető. Talán mégis vigyáz valami patrónus odafenn a szerencsétlenre.
A lárma odakinn bántotta a fülét és persze megzavarta álmát. Mogorván rúgta le drága selyemtakaróját és kábán ruhái után nyúlt. A hangzavar lassan értelmet kezdett nyerni és félig felvett theubban lépett elő sátrából.
- Mi történik? Doldzsah vágjon tarkón titeket, remélem jó okotok volt felkelteni álmomból, mert ha nem…-
A nap első sugarai bántották szemeit, de ahogy a félhomály után a erőlködve szétnézett, katonái egy fekvőt álltak körbe. Közelebb lépve egy fiatal katonáját látta, ahogy fennakadt szemekkel mozdulatlanul fekszik, mellkasa pedig lassan mozog fel és le.
- Jóuram! Gázilt így találtuk az idegen sátrában. Ő pedig eltűnt. – Lepillant a pórul járt társára, majd folytatja. – Nem tudjuk felébreszteni. Próbáltuk mindennel, de egyszerűen nem ébred fel. Mit parancsol, mit tegyünk? -
A pufók kereskedő szemei elkerekedtek. Kipróbált emberekkel utazott, ilyet pedig még sosem látott. Ahogy felnézett, belátott az idegen sátrába, ami üresen állt. Egy pillanatig nem tudta mire vélni ezt az egészet. Megvakarta a párnákkal elnyomott hajú fejét, majd megemberelte magát és parancsba adta a pakolást és indulást. Miközben felkászálódott tevéjére, megfogadta, legközelebb varázstudó nélkül nem indul útnak!