Írta: Haldirien - 2016. Szeptember 02. 19:31:22
Hamarosan meg is jelenik a házmestered, Chavarola, aki két udvarias kopogás után, nyit ajtót.
- Uram, a reggelihez megterítettünk, amint kedve támad, jöhet és elfogyaszthatja az ételét.
Az ételek ügyében a konyhában dolgozó Lhanie ás Marvai, a két középkorú nő igazán kitettek a mai nap magukért, és mézes csirkehúst és szarvaskolbászt hoztak, frissensült cipóval.
Éppen ételedet fogyasztod, amikor megérkezik két kopogás után Chavarola.
- Uram, egy lovas jött. Sürgős híreket hozott számára, azt mondta, hogy Zquenna úr küldötte.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2016. Szeptember 03. 11:56:53
Miután felébredtem ezen a szép reggelen és a reggeli teendőimet elintézem, értem ezalatt a mosakodást, öltözködést, neki látok a reggelinek. A reggeli igen ínyemre való, jó ízűen falatozok, a szakácsot dicséret illeti meg. Mindezzel nem is lenne probléma, ha az első étkezésemet nem zavarná meg Chavarola. Nincs miért leteremteni, hiszen fontos ügy miatt zavart meg. Épp azon gondolkodtam, ma mi is lenne a teendőm, merre kell menjek, hogy s miként. Mikor a házmester bejelenti, hogy Zquenna úr küldöttje fontos hírt hozott rögvest válaszolok:
- Vezessék be és adjanak inni neki! Lovát is itassák meg! - Várom hogy bekísérjék, mik lehetnek azok a sürgős hírek, amik nem tűrnek halasztást.
<<... Mit akarhat Zquenna?...>> - teszem fel a kérdést magamban.
Írta: Haldirien - 2016. Szeptember 04. 21:43:07
Ekkor "töri az ajtót" rád Chavarola, azonban a sürgős ügylettel kapcsolatban megérzése nem csalt, ezért hamar el is siet, amint meghallotta a parancsodnak utolsó szófoszlányát.
Eközben te Zquennára gondolsz. A nemes társaival egy új rendszert akart létrehozni, mely szerint Gorvik független marad Krántól, és megszakítja az ördögi szövetségessel a kapcsolatot, legalábbis a dominanciáját. A férfi egy karizmatikus nemes volt, de nehéz utat választott magának, azonban meggyőzőkészsége többek között téged is elbizonytalanított a régi rend helyességét illetően. A férfi a tartományban lakik, egy kastélyban, a városba nem merészkedik le, mert a legutóbbi alkalommal is csak a két lovagja (és a te) közbelépésével sikerült megvédeni egy gorviki csoporttól, akik az életére törtek egy tavernában lezajlott beszéd után. Magad elé képzelted a pillanatot, amikor az utolsó siedon testébe csapódott a pengéd. és Zquenna pedig még a korábban levágott ellenfelétől vérpettyes arccal mosolyodott el, hogy aztán kebléhez szorítson. Zquenna annyiban különbözött a társától, Miendaltól, hogy nem igazán érzett félelmet. Nem igazán lennél meglepődve, ha jövőhéten a város előtt vadászni látnád.
Ekkor lépett be az ajtón két kopogás után Chavarola, majd őt követve a bőrvértbe öltözött lovag, hosszú, ébenfekete haja szélfútta, a égkék tekintetében elszántságot pillantasz meg. Felismered a férfit, már volt itt többször is, a neve L'aravo, és a nemes egyik lovagja.
A férfi eléd lép féltérdre ereszkedik, majd megszólal.
- A nevem L'aravo, és uram ezt a levelet küldi. - majd felegyenesedve feléd nyújt egy bőrtáskát.
Kibontva az alábbi üzenetet találod papíron.
Con Angilo barátomnak,
Remélem egészséged jól szolgál, és nincsen semmi gondod.
Bizonyosan hallottál már a Tiegai eseményekről. Az Inkvizítor az egész várost lángba borította, és most menekült gorvikiak százai bujdokolnak. Két dolgot szeretnék tőled, az első az volna, hogy lovagolj ki, és más lovagokkal és kíséretükkel együtt gyűjtsetek minél több szerencsétlent össze, hogy aztán biztonságban idehozzátok őket, és amennyiben a hír igaz, és öt hatszázan vannak, akkor egy vagy két családot, a lehetőségtől függően, fogadj be ideiglenesen a birtokodra. Így fognak tenni társaink is.
Remélem minél hamarabb bővülni fog a küldetésre menők létszáma egy értékes lovaggal.
Üdvözlettel és baráti szeretettel,
Eric de Zquenna
Írta: Con Angilo Guerdo - 2016. Szeptember 05. 14:55:00
Elmélyülve emlékeim közt gondolok vissza arra az esetre, ami az imént eszembe ötlött. Nem csak az esetre, hanem inkább az Ügyre gondolok. Egy szabad önálló, idegen rabigától mentes, fejlődő hazára, amit egyszer az ősök megteremtettek nekünk. Félperc álmodozás után magamhoz térve végig hallgatom a küldöncöt és elolvasom a levelet.
<<...Zquenna... Zquenna....ám legyen, segítek, még ha osztoznom kell birtokomon is, hiszen ez az Ügyünket előbbre viszi...Mibe fogsz még engem belerántani?....Nem így terveztem ezt a mai napot....>> - fejtem ki magamban.
- L'aravo! Kérem várjon, visszatérésével az urához. Írok választ. - mondom az ismerős futárnak.
Rögvest papiruszért, pennáért, viaszgyertyáért küldetek. Mikor megérkeznek az általam kért tárgyak a következő sorokat írom:
"Zquennának, ki örök hű a hazának!
Kedves Barátom! Megkaptam leveledet. Nyugodt lehet szíved, hisz e nehéz percekben is a szabad Gorvik mellett tudhatod szívemet és hűségemet. Feltétlen segítek az önálló és független hazához hű hazafikon. Nyugtod legyen efelől. Amikor L'aravo a kezedbe adja e sorokat, már tudhatod, úton vagyok embereimmel, ki lovagolok tüstént. Egészségem még a régi, remélem a Tiéd sem romlott meg. Értesítelek, vagy személyesen vagy levélben a fejleményekről. Ranagol fényeskedjen ősi földünkön!
Con Angilo Guerdo"
- L'aravo! Adja át Zquennának! - miután befejeztem, aláírtam és lepecsételtem átnyújtom a gorvikinak. Miután elsietett Chavarolához fordulok.
- Chavarola! Kérem szóljon a cselédeknek, hogy vendégeink lesznek. Hű hazafi gorvikiak, kiknek el kellett hagyniuk hazájukat, és most nincstelenek. közel 10 emberre készüljenek, hogy egy darabig maradnak. Csináljanak nekik szállást és ételt. Lehetnek férfiak, nők, idősek és gyerekek. Így készüljenek. Nyergeld meg a lovamat és szólj a katonáknak is, hogy készüljenek. Tíz embert magammal viszek. - miután kiadtam az utasítást, elkezdek én is készülődni, felöltözni, fegyvert és páncélt magamhoz venni. Ezek után nincs más teendőm, követem a levélben írtakat és kilovagolok.
Írta: Haldirien - 2016. Szeptember 09. 23:19:56
Végighallgatva a küldönc szavait, aki éppen az imént lépett be a terembe, a gondolataid Zquenna, az Ügy és az esetleges kötelezettségek körül járnak, és sosem állnak meg.
De könnyedén sikerült értékelned, és végül amellett állást foglalni, hogy fontos előrehaladás lehetne a szabad Gorvik tekintetében ez a tett, így bár kötelezettségekkel jár, már kéreted is a pennát a mindenestől, hogy választ írhass a nagyérdemű nemesnek. Charavola azonnal eléd helyezi a viaszgyertyát, majd kisietve hamarosan két szolgáló kíséretében tér vissza, akik a szükséges eszközöket, papiruszt és pennát hoznak.
A küldönc némán várakozik, közben az összekulcsolt ujjai táncot járnak. Amint megírtad a választ, és odaadtad neki, a férfi meghajtja a fejét, miután felállt.
- Köszönöm a vendéglátást, minden jót kívánok a házra! - mondott egy rövid hálát, majd gyorsan kisietett a teremből.
Nem várod meg, mire visszaér a hírnök Zquennához, inkább hamar parancsokat adsz a mindenesnek és az asztali szolgálóknak, akik hamarosan, akár a gomba spórái szétszóródnak majd a birtokodon, hogy terjeszthessék a hírt.
Közben a lakótorony őrzését feladatul kapó őrök nagyobb részét kiválogatva felkészítteted a fegyvermester Hakunnal a kilovaglásra.
Tiega messzebb van, de olyan egynapi út után a város közelébe jutsz a lovasaiddal. Még egy túlélőt sem leltetek, csak néha vérfoltokara bukkansz, amely felkelti benned a gyanút és az undort.Ekkor rezegnek meg a bokrok, és egy cingár férfi ugrik elő a bozótosból, kezében tőrből, fárúdhoz való kötözés módján kialakított lándzsát tartott. A férfinek átlagos kinézete volt. Hosszú, hátrafésült olajos haja, ami a kosz miatt már kisebb csimbókokban állt, arca azonban frissen borotvált volt, kék szemében elkeseredett düh égett, a szája azonban kedvetlenül húzódott el.
- Shadoni kutyák! - sziszeg valami ilyesmit, nem igazán hallod ki a szövegét, majd a reakciótokra, mely megdöbbent tekintetekből áll, meghajtja a fejét.
- Gorviki társaim! Segítsetek nekünk, a családommal el kell jutnunk az Abradoi székvárosba. Testvéreim is arra mentek, atyámmal együtt, de elvesztettük egymás nyomát, közben füttyentett két hosszút, mire, meglepetésedre olyan tizenkettő csemete bukkan fel. Sokan hasonlítanak az apjukra. Utánuk pedig egy karcsú lábú, de kerek hasú nő lép elő, karján egy csecsemővel.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2016. Szeptember 11. 19:39:32
Kicsit aggódok, hogy felügyelet nélkül hagyom a birtokot, amiért oly hirtelen kellett dönteni és cselekedni. Ezen tűnődök míg Tiega felé lovaglunk Elfog az undor a vad mészárlás nyoma láttán, minden tiszta vér és egyetlen élő nincs a közelbe rajtunk kívül. Gyötrelem és undor, ami ezen órákat jellemzi.
<<... És még minket Kosfejes úr híveit mondanak vérszomjas és barbár népnek... Akkor a Hét arcot imádók mik??.... Rohadt Inkvizítor. Meg foglak ölni, ezt nem fogod megúszni, azt megígérem!! Halld Ranagol a szavam!...>> - dühöngök magamban, de ennek nyomát nem mutathatom, hiszen egy mérsékelt megfontolt vezetőt kell látniuk az embereimnek akire fel lehet nézni.
Meglepődök az emberen, aki shadoniaknak néz minket. Végig hallgatom a történetét. Ezután válaszolom neki:
- Jó ember, mi is gorvikiak vagyunk! Hallottuk mi történt Tiegában? El tudná mondani, pontosan mi történt? Embereimmel túlélők után kutatunk. Maguk az elsők akikkel találkoztunk. Abrado arra van - mutatok Abrado felé - Nekünk egyenlőre még kutakodni kell hátha vannak még túlélők. Követték magukat? Ha nem akkor pihenjenek le vagy menjenek tovább és beérjük magukat, csak körbe nézünk. Ha valaki kötekedne magukkal földieink közül, mondják nekik, hogy Con Angilo Guerdo védelme alatt állnak.
Írta: Haldirien - 2016. Szeptember 12. 22:17:34
Eközben azonban, kívülről az arcodon csak a tettrekészség és bátorság jelenik meg, erőt öntve kedvetlen embereid számára.
Végül, egy napi járóföld után egy nagy családdal hoz össze a sors, akik vezetője, egy férfi először shadoninak értelmez titeket, amely igencsak szokatlan. Így válaszodban részletesen elutasítod és tanáccsal látod el.
- Mi történt, azt akarja tudni, nagyuram? Egy lovas érkezett. Vörös volt a köpenye és vérlázító hazugságokat beszélt, ezért a tolvajok eltakarították az útból. De aztán egy egész Sereg vörösköpenyes és shadoni páncélos jelent meg, és elfogtak párakat, egyszerű döntés elé állítottàk a foglyokat ha minden igaz. Az egész város fénylett a máglyák tüzétől. Sok ember azonban menekükni. Mi szerencsések votltunk.
Idejében el tudtunk szökni az ellenség élől... Köszönjük hálásan, nagyuram -hajol meg udvariasan és szinpadiasan majd elindulnak a mutatott irányba.
- Con Anglo Gurdo. - izlelte korabban kiejetett nevedet.
Körbenézve két magányosan utazó menekült embert sikerül fellelnetek.
Az egyik már borostás, haja kese, olajos hajú, arca pedig elszántságot tükröz.
- Hála! Végre barátságos helyre éltünk. - mondja a kesehajú nagyot fujtatva.
A másik pedig egy tizenhét éves fiatal, aki felszerelése alapján a városőrséghez tartozott.
Va másik nem igazán volt megbizhato forrás tűzről, köpenyegről éd shadionakról zagyvált valamit.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2016. Szeptember 13. 08:03:03
Még mindig nyugtalankodok, hiszen Zquenna több száz gorviki menekültről beszélt, eddig ezzel a pár szerencsétlennel találkoztam, s más kutató egységnek a hírét se láttam. Érzem tovább kell kutatnom, de a további keresgélés egyben veszélyt is hordoz magával. Nincs kétség afelől, hogy még lesznek túlélők. Az utóbbi kettő felé fordulok és mondom nekik:
- Ti ketten kövessétek azt a családot és menjetek velük, ameddig csak bírtok. Kísérjétek őket. Ők tudják mit kell cselekedni. Ha nem bírjátok álljatok meg pihenni. Nem sokára utolérünk titeket. Ha nem, akkor Chazarrilo pihenőjénél várjatok be, az fél napi lovaglás innen. - mondom nekik és a fiúhoz fordulok. - Te fiú! Most Rád jobban szükség van mint bármikor! Szedd össze magad, tiéd a feladat, hogy megvédd a családot és ezt az embert! Ne bukj el és a Kosfejes úr Rád emeli figyelő tekintetét!
Majd elbúcsúzom tőlük és embereimnek szólok, hogy menjünk tovább. Most már nem sietősen, szép komótosan, hiszen a lovak is kezdenek fáradni. Továbbhaladást szellős csatasorban képzelem el, még bőven látóhatáron és halló határon belül, de így nagyobb területet tudunk átfésülni. Ha látom embereimen, hogy fáradtak, egy két órára lepihenünk, de szigorúan őrség mellett. Tüzet nem gyújtunk, kerüljük a feltűnést. Jó magam is nekivetkőzök, hisz páncélban nem lehet pihenni. Testemet pihentetem, de elmém folyamatosan a történteken jár.
<<... Hány ember jöhet még a Halál városából, a pokol tűzéből?... Mi lesz ennek a vége?...Adj erőt, hogy megtudjam vívni szent háborúdat!...>>
Írta: Haldirien - 2016. Október 01. 21:24:46
Miután meghallgattak téged, meghajtja a kesehajú a fejét előtted, mig az ifjabbik tovább zagyvált valamit össze vissza. Aztán, amikor ráemelted hangodat, akkor elcsendesedett, és némán, egy nagy nyelés után bólintott, az idősebbik szólalt meg.
- Légyen óvatos, lovag uram, a shadoniak legalább száz, háromszáz főt számlálnak, Ranagol áldása kísérje, hogy ne találkozzon velük! Chazarilo... - ismételgette még egy párszor a nevet a férfi, aközben is, hogy távozott köreitekből. A lovak továbbindultak, de mostmár szétszórva haladtak, hogy gazdáikkal együtt átfésüljék az egész terepet. A lovak patái mély nyomokat hagytak a nedves talajban. Közben egész út alatt egymást kergetik a gondolataid, mint kutya a farkát.
Főképpen a múlton és a jövőn tépelődsz. Hányan szabadulhattak vajon ki a shadoniak mérgező fojtásából, lángoló máglyáikról, és milyen következményekkel fog vajon ez a cselekedet járni rátok nézve. Vajon Gorvik népe felkel az elnyomás alól és láncait letépve akár egy megsebzett medve veti rá magát a hódítókra, vagy meghunyászkodik? Ha felkelnek, mennyi az esélyetek arra, hogy titeket fognak követni, nem pedig a Kos fiait vagy a Fesarno úr féle Gorvikban gondolkodókat?
Elmélkedésedből az eléd lovagló Jalen Valinyl szabadít ki, aki reménnyel a tekintetében szólal meg, amely nagy szó, ugyanis már legalább egy kvartályóra, de talán már egy fél óra is eltelt, bármi jel nélkül.
- Uram, - hajtja meg a fejét, amikor rászegezed tekinteted. - Láttunk valamit. Nem tudjuk, mi volt az, de lehet emberek voltak, abból az irányból. - mutat a háta felé, amely neked a bal kezed felé esik. - Megnézném Lavanarral.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2016. Október 07. 14:43:28
Lassan kezdek aggódni, hogy tényleg csak mi vagyunk az egyetlenek, akiket éltet azon nemes ügy, honfitársainknak segítséget nyújtsunk ezekben a nehéz órákban. Már már azon gondolkodom, hogy ha tényleg ennyi az ellenállás és a szabadságszeretet ebben a népben, akkor megérett a pusztulásra és abból a régi világból semmi ne maradjon semmi, amiben most élünk és akkor, de csak akkor és talán egy új hajtás sarjad az új világ reménysége.... Kalandozik el tudatom, akaratlanul. Ranagol a Kosfejes úr lehet épp tréfát űz velem. De kizökkent a két férfiú akikkel találkoztunk és irányba állítottuk őket. Majd mikor újra a csönd és "egyedüllét" van a fejemben, szintén kezdene egy érdekes gondolat menet játszani az agyamban, egy adott forradalom szeléről és emberek tömegéről, a változási lehetőségéről, a valódi szabadságról, vagy épp egy könnyebb "rabigáról", de ekkor ismételten megzavarnak és ez jelenleg Jalen Valinyl. Miután elmondta, mit tapasztalt, pár másodperc gondolkodás után fütyülök egyet és intek a többieknek, hogy jöjjenek körém.
- Uraim! Balkéz felé lehet találtak Jalenék valamit. Inkább együtt nézzük meg, veszélyes vizeken "evezünk" most már. - mondom katonáimnak. Majd megindulunk a megadott irányba mindahányan vagyunk. Ha emberekkel találkozunk, akik velünk vannak és űzött vadként menekülnek a rájuk vadászók elől, felajánlom szerény hajlékomat és segítségemet nekik, de ha a vadászokkal találkozunk kíméletlenül nekik rontunk és Ranagol irgalmazzon nekik.
Írta: Haldirien - 2016. Október 24. 17:00:53
Ezt a gondolatmeneted szakítja meg a menekülők megjelenése. Majd a gondolataid továbbra is őrölnek téged.
A sorsotok megváltoztatásának és a felkelés gondolatàval játszol, mikor lovagod megtöri benső szavaidat, és kirángat az ideák örvényéből, jelezve hogy mozgást láttak a bal szárnyon.
Magadhoz hivatod vitézeidet és gyors szónoklattal felvilágositod őket a helyzetről és a következőkröl. Nem kockáztatod külön a katonáid életét. Igy elhatározod hogy közösen jártok utána, hogy a látott mozgás emberhez tartozik-e.
Igy el is indultok a bal szárny felé, ahol megmutatják, hogy merre látták a fa tetejét jobban kilibbenni.
El is indultok abba az irányba, közben megtervezve lehetőségeidet.
Egyszer csak futó lépteket hallassz jobboldal felôl.
-Uram! - hallattazódott a jobbszárnyon lovagló Hamanyr hangja. - itt van egy asszony!
Odalovagolva egy csodálatos külsejű nőt pillantassz meg, bár öltözködése inkább az alsóbb rétegekbe sorolja be. Hangosan szóváltásba kerül a lovagjaiddal, majd amikor utat engednek neked a lovasok, egy pillanatig még áll, felméri a helyzetet hogy biztos te vagy e a nemesuruk, aztán leborul előtted.
- Nemesuram! Segítened kell! - a háta mögé mutat. - Shadoni ördögök rárontottak a családomra!
Ekőzben végighalad tekinteted a nő arcvonalain. Szeme színe átlagos, de a szempár mégis lebilincselő. Vörösesbarna haja szétzilálódott a rohanástól, egy falevél még bele is akadt igy úgy festett, akár egy őszi lombkorona. Az ajkait a szél kicsapta.
Fáradtan kapkodott közben levegő után.
Kérem, segítsen! A vörös hiénák a lángoknak fogják őket adni! Félórára arrafelé! Kérem!
Írta: Con Angilo Guerdo - 2016. Október 30. 09:47:05
Miután összehívatom a lovas harcosokat, és elindulunk a fenyves irányában, ahol láttak valamit. Szép lassan komótosan, hiszen ki tudja, hogy valami beste vagy ellenség esetleg jó barát. Ezt sikerül megzavarnia egy asszonynak, aki kiderül később, hogy nagy bajban van. Illetve Ő már nem de a családja igen. Igen gyönyörűséges a hölgyemény és ilyen hölgynek dukál a segítség mindenképpen.
- Drága jó asszony! Egyet se féljen. Segítünk, ahol csak tudunk, hisz azért jöttünk. Hányan vannak, merre vannak? Milyen messze vannak?
Majd felöltetem a lovamra magam elé, hogy mutassa az utat. A hajából a lombot kiszedem. Majd megindulunk. Nem hagy nyugodni a baloldali szárnynál feltűnő ismeretlen, de ez egy olyan momentum, ahol rögtön kell cselekedni. Remélem, jól döntöttem, s nem a vesztünkbe rohanunk...
Írta: Haldirien - 2016. December 05. 06:42:14
Azonban amikor megpillantod a nőt, elhatározod, hogy segítséget nyújtasz neki és családjának. Kérdések seregével próbáltál a legtöbb szükséges információt megszerezni a shadoniak hajtóiról.
A fiatal nő szavaidra féltérdre áll és megcsókolja a csizmád szárját.
- Köszönöm uram! Hogy milyen messze voltak legutoljára, azt csak onnan tudhatom, hogy mikor elindultak a nap még arra járt - mutat az égre, - olyan félórája rontottak ránk. Szüleim elkergettek, féltve engem, és reménykedve abban, hogy találkozom magukkal! Bizonyosan Ranagol rendelte így, hogy válaszként az otthonunk elpusztítására most a shadoniak bosszút álljon! Köszönöm! Nem tudok pontos számot mondani a létszámukról, de olyan hét nyolc főt számoltam, még mielőtt elkergetett onnan atyám.
Felemeled az öledbe, és meglepő módon tapasztalod hogy a hölgy könnyebb mint amilyennek tűnt, szinte nem is érzed a lány súlyát.
Nem tudod, helyesen döntöttél e, de ezt sosem tudja senki.
Gyorsan összeparancsolva lovagjaidat indultok el a nő által mutatott irányba.
A nő közben alig fészkelődik a nyeregben, úgy tűnik, hogy nem kényelmetlen számára, vagy már megszokta a kényelmetlenséget. Arcán azonban egyre inkább a félelem vesz eröt.
- Uram, nem tudok más egyébre gondolni, mint arra hogy mi lesz ha tévedtem és sokkal többen vannak? Akkor én okozom... - nem tudta befejezni, mert könnyek törtek elő szeméből.
Alig egy húszpercnyi lovaglás után egy tisztásra érve egy hevenyészett tábort láthatók. Olyan öt hat sátor, nem állandó fekhelynek tűntek. A tábor közepén pedig a shadoni lobogó csapkodott a szélben.
- Bizonyosan ők azok, innen nem messze támadtak még minket.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2016. December 20. 05:16:24
Kissé elgondolkodva a csapba lehetőségén is, de bízva Ranagolba valami azt sugallja, hogy segítenem kell ennek a gyönyörű hölgynek, lehet a szépsége ösztökél arra, hogy segítő kezet nyújtsak Neki. Az információ elegendőnek bizonyul, ahhoz, hogy nagy esély van arra, hogy pikk-pakk felül kerekedjünk a kutya shadonitákon. Magam elé veszem a hölgyet s figyelmeztetem, hogy kapaszkodjon. Intek a többieknek, hogy utánam és megindulok.
- Hölgyem! Kérem nyugodjon meg! Már jövünk, nincs semmi gond. Ha ne adj elkéstünk, Ranagol így akarta és ez ellen Te magad sem tehetsz semmit. - majd letörlöm a könnyeket a szeméből.
Picivel több mint negyedóra gyaloglás után látóhatárba feltűnik az ellen tábora, akkor megálljt parancsolok. Átgondolva a helyzetet a következő a döntésem. A lányt megkérem, hogy szálljon le a lóról és egyik emberemet mellé hagyom testőrnek. A többieknek elmondom a haditervemet. Három irányból támadunk. Én szemből egy-egy egység pedig két irányból átkarolva a tábort körbe vesszük a domvikitákat és rohamozunk. Egy lehetőség lesz de az mindent elsöprő. Kiadom a parancsot a támadásra.
Írta: Haldirien - 2017. Január 02. 11:20:41
- Hölgyem! Kérem nyugodjon meg! Már jövünk, nincs semmi gond. Ha ne adj elkéstünk, Ranagol így akarta és ez ellen Te magad sem tehetsz semmit. - igyekszel megnyugtatni a lányt, akinek az arcán apró könnycseppekre lettél figyelmes. A lány szavai halkak, de mindegyiket megérted.
- De... de ha maguknak bármi baja esik, azt nem tudnám... - lehajtotta a fejét, majd folytatta. - Köszönöm a segítségét. Remélem időben odaérkezünk, mielőtt még továbblovagolnak, hogy Ranagol kitartó híveire vadásszanak.
Lehet nem gondoltad volna, de kényelmesebbnek tűnik a lovaglás úgy, hogy a jövevény előtted ül az öledben, mint általában.
Azután egy apró fényt pillantottok meg a távolban, amely egy shadoni zászlókkal díszitett tábor tüze, amint később, közelebb érve kiderült.
Kidolgozod a rögtönzött a haditervet, ami az ellenfél bekerítéséről szól. Egy nagy ökölcsapással igyekszel legyőzni a Hétarcú hitvány vérebeit. Mielőtt elindultok a nő megfogja a kezedet, és a szemedbe tekint. Egy pillanatra csak a két szemet látod és a hangját hallod.
- Ranagol áldása kísérjen a harcban, uram.
A többi egységet Jalen Valinyr és az őrparancsnokod, Arvec K'ahalla vezeti, két két lovassal, te magad pedig három lovassal együtt alkotod a derékhadat.
A kürttel jelez a parancsod után a melletted lovagló Melvanar a többi egységnek, hogy támadjanak. A lány közben egy fa menedékébe húzódott, és igyekszik elkerülni, hogy észrevegyék. De nem sokáig látod, ugyanis a kürtre mindannyian elindultok, és vágtattok lovatok hátán a harcba. A táborban az emberek látszólag rend nélkül rohannak, majd észreveszed hogy fegyvereiket ragadják magukhoz. Eljött a bosszú ideje.
Amint a tábor területére érsz azonnal feltűnik számodra a baloldalt földbe vert cölöpök, amikhez foglyok vannak kikötözve. De csak egy röpke pillanatig nézhettél oda, mert máris eléd került két felfegyverzett shadoni. Nincsen rajtuk erős vértezet, az egyiken, egy magas bajszos férfin sodronying, míg a társán keményített bőrpáncél van. Mindkettő kezében mezítelen acél van, és a távolban még további őrök jönnek lándzsával és karddal felfegyverkezve, illetve íjászok is megjelennek.
Közben látod ahogy a másik két szárny is berobog a táborba, és Jalen Valinyr legázol egy gyalogost, miközben társai meglendítve a kardjukat csapnak bele az ellenbe. Most rajtad a sor.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2017. Január 14. 05:21:58
Jól esik a gyönyörű fehér nép aggódását hallani lelkemnek, de gyorsan túl is esek rajta, hiszen a harc perceken belül elkezdődik és nekem arra kell koncentrálnom.
<<... Ó nemes Ranagol vagy ragadd el lelkemet magad mellé és tudom, hogy egy nemes harcban esek el tudván, hogy egy felsőbb jó ért estem el, vagy adj nekem győzelmet, hogy földi jelenlétemmel tudjalak szolgálni még sokat és hűen hirdessem hitedet gorvik földjén és máshol is... Add a bosszú édes ízét számba, a hitetlen kutyák vére had öntözze e nemes hazának földjét, ami virágozzon és újra nagy legyen!...>> - mormolok el egy imát, mielőtt megindulna a csata. A kürt szó hallatán megindul a támadás és vágtázva lendülök a harcba. Oldalamon pajzs a kezembe pedig a kopja. Próbálok minél több embert letaglózni, letaposni.
Írta: Haldirien - 2017. Január 24. 20:34:17
A támadás pillanatában nem tudsz semmi másra gondolni, mint a közelgő küzdelem.
Lovaddal végigszáguldasz a fák közt és a tisztásra érve berobogsz a sátortáborba, és a kopjáddal a sodronyingeset a földre taszítod, míg a lovadat a bőrvértes irányába hajtod aki az utolsó pillanatban félreugrik, de a ló egyik lába még eléri, így a földre zuhan ő is. A melletted bezúduló lovagok átgázolnak a sodronyinges férfin, még három katona szalad felétek, a többi egy körbe sűrűsödik a tábor közepén. Ellened egy huszas éveit taposó sebhelyes arcú borostás alak áll ki, kezében fémpajzzsal, másikban pedig egy lándzsával. Amennyit kilátsz a többi ellenség mozdulataiból, az az hogy egy formációt vesznek föl, közöttük egy vörösköpenyes alakra leszel figyelmes, aki kiáltásokkal buzdítja az embereit, körről, fegyelemről és sietségről beszél. Olyan harmincan lehetnek.
Végigsuhan az elméden, hogy lehet ő az Inkvizítor, aztán végül elengeded, hiszen akkor biztosan többen lennének.
Aztán látod hogy a jobb szárny sikeresen legyőzte az ellene küldött seregeket és a tömeg felé halad akik a halál árnyékában villámgyorsan felveszik a formációt, melynek a céljára azonnal rájössz.
Lándzsával és pikával felszerelt harcosok kört alkotva tartanák távol a lovagokat, míg a kör belsejében lévő íjászok nyilaikkal lőnének a megtorpanó lovasságra.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2017. Február 07. 04:47:07
Ahogy elindul a roham és tudatosul bennem, hogy mi mennyien vagyunk és ők mennyien vannak, hirtelen átfut az agyamon, hogy nem biztos, hogy a legjobb megoldást választottam, főleg az ellenfél által felvett formáció, ami aggaszt, hiszen a lándzsások ellen a lovasság nem épp a legjobb, mert távol tartva minket az íjászok hamar megtizedelhetnek minket. Döntenem kell gyorsan, amit meg is teszek:
- Uraim! Vissza!! - adom ki a parancsot. Ha vannak az ellenségnek lovai akkor parancsot adok a visszavonulás előtt azok legyilkolására, nehogy beérjenek minket esetlegesen. Szégyen a futás, de hasznos, főleg, ha még akarok a Hazát szolgálni. Több emberre lesz szükségem. Fölöslegesen nem szeretném az embereim életét kioltatni. Így marad a visszavonulás, talán így is elég nagy káoszt okoztunk nekik.
Írta: Haldirien - 2017. Február 28. 21:22:50
Bárhogy döntesz, sietned kell, mert az íjászok is hamarosan készen fognak állni a csapásra, és ha az megtörténik, társaid vérét Ranagol fogja áldozatként fogadni.
Miközben visszavonulsz, a gondolataidat biztosan elkalandoznak. De merre?
Írta: Con Angilo Guerdo - 2017. Március 16. 09:54:10
Végig mérve a lehetőségeket, arra a meglátásra jutottam, hogy most ideje nekem cselekednem. Társaimat a következőre buzdítom. Menjenek és várjanak be távolabb, a hölgynél, míg én a lovaknak neki megyek és vagy lekaszabolom őket, vagy a köteleket oldozom el egy-egy jól irányzott csapással. Ha ez megtörténik utána én is menekülőre fogom beérvén a többieket, felkapom a hölgyet és a pihenő felé veszem az utamat. Ranagol vagy megsegít, vagy elátkoz, de egy biztos, ha meghalok hősként halok meg.
Írta: Haldirien - 2017. Március 26. 20:17:01
//Ha te mész:
A lovasok végül elindulnak és kivágtatnak a sátortáborból, azonban neked még nem ért véget itt a dolgod, hogy biztosítsd a többiek épségét a shadoniak paripáihoz ügettél a lovaddal. Amikor megérkezel, egy erős ütést érzel a hátadnál, és kis híján lefejelted a hátasodat. A füled cseng, és kicsit elködösül a világ, majd hamarosan kiélesedik, mint amilyennek kell lennie Melegség önti el a hátadat. Tudod, hogy egy nyílvessző talált el, és azt is tudod, hogy ahol egy nyílvessző repül, ott hamarosan több is fog szárnyalni. Végtelenül kevés időd van. Közben eltorzult kiáltásokat hallasz. A füled csengése erősen torzította a hangokat, de ahhoz nem kell értened a szavakat, hogy tudd, mi történt, a katonák felbontották a csatasorukat, hogy lerohanjanak téged, megvédve a hátasukat. Rásújtasz a kötélcsomóra, és pár el is szakad, közben suhogásokat hallasz, és nyílvesszők szállnak el melletted. Bár tudnál jelezni a társaidnak, hogy most rohanják le a tábort.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2017. Március 31. 11:37:49
Melvanarra felajánlása elég elgondolkodtató, de nem húzhatom az időt és cselekednem kell, így én megyek és a többieket biztonságba küldöm.
Miután megtörtént, ami megtörtént nyílvesszővel a hátamban vágtázok a mieink fele reménykedve, hogy még kitartok és elérek odáig és nem szednek le a lóról, vagy több nyílvessző nem talál el. Többieknek jelezni nem tudok és nem is akarok embert veszteni ezen a szűkös időkben, hiszen minden emberre szükségem van a Szent Háborúnak nagy csatájára.
Írta: Haldirien - 2017. Április 30. 00:12:01
A válaszodra Melvanar lehajtja a fejét, és egy "Sok szerencsét kívánok, uram" - kíséretében megfordítja hátasát és a társai után indul, egyedül hagyva téged a feladatoddal.
Vágtatva rontasz be ismét a táborba, és nem habozol, tudva, minden másodperc után egyre közelebb nyúl feléd csontujjaival az elkerülhetetlen sötétség, és kemény vágásokkal szeled át a köteleket, de feladatod végrehajtása közben az egyik nyílvessző átszeli a vértedet, ösztönösen ráhajolsz a paripádra, és minden erődet összeszedve ösztönzött szavakkal és a kengyellel a lovadat, hogy mihamarabb elvigyen ebből a táborból. Újabb suhogásokat hallasz. Már látod magad előtt, ahogyan felborultok, de szerencsére a hátasod egy ügyes manőverrel az utolsó pillanatban ugrott el az íjászok zápora elől. Azután már az erdőségbe értek, és a fák védelmezően állnak az ellenség és ti közétek. Végre sikerül kihúznod magadat, a távolban még egy két vágtató lovat pillantasz meg, majd hirtelen felfordul a gyomrod, és a szádba a vér izét érzed. Immáron visszatérsz a társaidhoz, akik már korán felismerték a bajt, így mire odaérsz, már le is emelnek a lóról, és elkezdik lefejteni a vértedet. Természetesen a hátvért kíséretével. A fiatalasszony is ott van, pár lépésre tőled. Valinyr arcát látod magad előtt majd a világ fordul egyet és mindenhol csak zöldet látsz. A hangok kezdenek eltorzulni, már nem ismered fel őket, de akkor egyszer csak mintha kitépnék a gerincedet, kiröpül az átkozott nyílhegy a testedből. Embertelen üvöltést hallasz, csak onnan tudod, hogy nem valami sárkány halálhörgése, mert te magad adtad ki. Finom kezek érintését érzed a hátadon. Aztán a világ újra megfordul, és Valinyr meg a Melvanar arcát pillantod meg. Melvanar szája mosolyra fakad, majd férfias érintéseket érzel a hónaljadnál, majd egy ló hátára ültetnek. Nem a tied, ezt már egyből észreveszed, Egy erős kar ölel át bal karjával, míg a jobbjában a kantárat fogja.
- Indulás! - hallod a parancsnokod rozsdás kiáltását.
Beszívtál egy újabb adag levegőt, majd elsötétül a világ.
Mikor újra kinyitod, egy dunnyán ébredsz. Falak vesznek körül, és egy egyszerűen berendezett szobában leled magadat.
Egy félszemű ember hajol feléd, összevonva a szemöldökét magyaráz valakinek, majd a szemed sarkában észreveszed Valinyr arcát. Ezek szerint nem fogtak el.
Lassan érzed, hogy kezd visszatérni az erőd, ekkor az ismeretlen férfi ellép tőled, teret adva neked.
-Örülök, hogy jól van, uram - térdel le Valinyr, amikor felülsz. Mellette a fiatalkisasszonyt illetve egy termetes embert látsz, aki mogorván néz maga alá. A félszemű férfi odalép hozzájuk, és csendesen beszélnek valamiről.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2017. Május 14. 06:05:11
Hirtelen elsötétülő világ egyet jelenthet, hogy elvesztettem az eszméletemet, ami nem csoda, hiszen elég jó helyen találhatott el az a fránya nyílvessző s kész csoda lehetett, hogy túléltem, ami jelentősen köszönhető katonáimnak illetve lélekjelenlétemnek. Miután kivilágosul minden körülöttem és nem ismerem fel a helyet, ahol vagyok egy pillanatra megtorpan a tekintetem, elfogtak-e? Miután látok ismerős arcokat, megnyugtatom magamat, hogy nem lehet annyira vészes a helyzet.
<<Hol lehetek? Mennyi idő telt el és mi történt?>> - Ehhez hasonló kérdések fogannak meg fejemben, amit nem is restellek megkérdezni:
- Hol vagyok és mi történt? Mennyi ideje vagyok magatehetetlen Valinyr? Segíts felülni! Maga kicsoda? - Intézem szavaimat az emberem felé majd az idegenhez fordulva mondom utolsó szavaimat. Majd a hölgyhöz fordulok és kérdem. - Szép hölgy, Maga hogy van? Nem sérült meg?
Írta: Haldirien - 2017. Május 23. 00:38:17
Egy sötét erdőben álltál, előtted megszámlálhatatlan sok fenyőfa állt, vértezetedet felöltötted, akár amikor az ütközetbe indultál, családi zászlód büszkén lobogott a szélcsendben, és sötét fák között egy alak jelent meg a távolban. Ránézésre Zquenna úr volt az, a Krántól független, önálló státuszú Gorvikért mellszélességben kiálló nemes, majd mellette olyan ötven lábbal egy torz alakot pillantasz meg, kinek fejét szarvak díszítik. Másik oldalán a nemesnek pedig ugyanazt a lobogót tartó, rád nagyon hasonlító férfit pillantasz meg. Hirtelen az erdőt lángok borítják, és három egyenes útra lelsz, ami a három alakhoz vezet. Mikor elindulnál, hirtelen magadhoz térsz.
Először azt hiszed, hogy elfogtak, ezért megfeszülnek az izmaid, majd amikor meglátod a társaidat, akik nincsenek vasba verve, nyugalom szellője oszlatja szét a zavar fellegeit. Oly sok kérdés van, amire választ akarsz kapni. De előtte még egy kicsit fekszel, összeszedve az erődet, nehogy esetleg visszaess beszéd közben az ágyba, ezzel gyengeséget mutatva. Amikor immáron elég erőt érzel magadban, felkönyökölsz egyik kezeddel és felszólalsz.
Valinyr már melletted is terem, és érdes, acéltól edzett kemény kezéhez képest szinte gyengéden segít felülni az ágyon. Bár lehet azért érzel semmit ebből, mert még mindig csíp a hátadon tátongó seb.
- Chazarillo pihenőjében van, nagyuram. - szólal meg Valinyr. - Pár órával ezelőtt érkezett meg, súlyos állapotban. Az az úriember azt állította kiváló gyógyító.
- Sha'von, uram. - bólintott, majd megszólalt. Örülök uram, hogy segített nekünk. Maga nélkül nem lett volna lehetőségem megszabadulni a shadoniak fogságából, és elkötni az egyik lovat. Közben rápillant a lányra, aki elvezetett oda. - És amit sosem fogok tudni visszafizetni önnek, hogy a lányomat épségben megóvta!
- Azért rajta tartottuk a szemünket, de amint látja, nem tört az ön életére.
A lány a kérdésedre az apjára pillant, majd a termetes alakra mellette, majd válaszol.
- Nagyuram, a mellém rendelt lovagnak, és az ön kedves segítségének hála egy apró sebesülést sem szenvedtem, és újra találkozhattam atyámmal és bátyámmal. Köszönöm. - mondta, miközben az orcáján apró pír jelent meg. - Bocsánatáért esedezem, hogy majd a vesztébe küldtem
Írta: Con Angilo Guerdo - 2017. Június 10. 04:57:23
Percekig a furcsa álom hatása alatt vagyok míg erőt nem gyűjtök, ahhoz, hogy beszélni tudjak. Nem sűrűn álmodom és főleg nem ilyeneket, ami egyben kissé zavar is, mert nem tudom hova tenni. Arra tudok gondolni, hogy lehetséges, hogy élet és halál között lebegtem, de Ranagol volt olyan kegyes és megengedte, hogy szent küldetésemet folytassam Gorvik szabadságharcában. Miután beszédben elegyedtem az embereimmel és az alapvető információkat megkaptam megpróbálok kikászálódni az ágyamból és felöltözni. Nem lehet annyira sok időnk és nem is szeretnék annyira sok időt itt vesztegelni, mert ki tudja mikor jön az ellen.
- Köszönöm Sha'von, amit értem tett. Gorvik és én nem feledi azokat, akik a haza szolgálatában vannak. Tartsanak velünk az otthonom legyen a maguk otthona is míg nem rendeződik a helyzet, ha már nincs hova menniük. Gondolom Valinyr elmondta, ki is vagyok. - mondom a gyógyítónak, majd a hölgyhöz fordulok. - Hölgyem. Nem tesz semmit, hiszen azért jöttünk, hogy megvédjük a haza polgárait a ránk törő istentelen, eretnek bandától.
Ha sikerült végre felállnom és magamra vetni a ruháimat, szólok az embereimnek, hogy készülődjenek, majd pár emberemmel a pihenőbe megyek némi takarmányért, ételért. Szólok a gyógyítónak és családjának, hogy tartsanak velem.
Írta: Haldirien - 2017. Július 10. 09:26:21
Mégis, először az elméd inkább az álom értelmezését próbálja meg, mint hogy kommunikáljon a környezetével. Igyekszel megfejteni azt a különleges álmot, amit láttál magad előtt. Találsz rá pár megoldási lehetőséget, talán az élet-halál harcodat jelenthette, ahol Ranagol kegyéből tértél magadhoz... Talán érdemes volna egy álomfejtőt is megkérdezni, de talán rá is jöhettél az álom értelmére. Bár kicsit erőltetettnek tűnik a megfejtésed számodra.
Felszólalsz, sok sok kérdést feltéve, és a testőrparancsnokod már melletted teremve avat bele a részletekbe. Chazarillo pihenőjében vagy, biztonságban, és az a félszemű öreg hátul orvosolta sebeidet.
Megköszönöd az öreg segítségét, majd meghívod asztalodhoz és udvarodhoz őket.
Shu'von arcán elbizonytalanodás látszik most először, és hátranéz a családjára. A hölgy bólint, míg a mellette álló tagbaszakadt ember hevesen megrázza a fejét, előlép és megszólal.
- Kegyes uram, köszönöm családom nevében a meghívást, de a rokonaink itt élnek Abradóban, hozzájuk mennénk, mindazonáltal köszönjük a meghívást. - majd hátralép. Meglepő, hogy ilyen udvariasan szólt meg a barbári kinézetű alak, de senkit sem lehet elítélni a külseje alapján, vagy igen?
- Nagyuram, nem szeretnénk hálátlan lenni, azonban nem is szeretnék visszaélni a vendégszeretetével. Azonban, ha önnek nem okoz gondot, ha esetleg egy két napig pihenhetnénk önnél, azt nagyra értékelném. Fiam, - néz a termetes emberre. Kérlek, menj előre Abradóba, és beszélj a rokonainkkal, hogy várjanak minket! Ha önnek ez így jó, nagyuram, akkor ez lehet az arany középút.
- Értem... apám. - válaszolja egy biccentéssel a termetes alak, majd elindul az ajtó felé, és elhagyja a szobát.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2017. Július 19. 18:47:46
Kissé kába vagyok még az átéltektől és az azt követő stressz okozta álomtól.. Ha egyáltalán a stressz okozta és nem valami boszorkányság játszik az agyamban és egy-egy lépést teszek az őrület felé... Gyorsan elhessegetem a jelen helyzetben káros gondolatokat a fejemből és megpróbálok Su'von szavaira koncentrálni, miközben elegánsan utasítja el vendég szeretetemet, de megértem hiszen a családját akarja védeni.. Végül félsikernek könyvelhetem el, hogy belemegy, hogy pár napig nálam tartózkodjék....
- Rendben van Shu'von... - Mondom neki - Jó lenne minél előbb a saját ágyamban pihenhetnék... Készülődjünk és ha útra készen vagyunk induljunk meg, hiszen nincs sok időnk.
- Szolga! Küldess levelet a történtekkel Eric de Zquennanak és, hogy készüljön fel az esetleges harcra. Nem hagyhatjuk, hogy mi is Tiega sorsára jussunk. Valinyr hívj össze mindenkit hozzám, minden erős kézre szükség van! Ezek utánunk fognak jönni... - Majd ahogy energiám engedi neki állok én is a készülődésnek és ha megvagyunk vele, akkor irány az otthon.
Írta: Haldirien - 2017. Július 31. 11:51:34
Szavaidra az egyik lovasod szólal fel.
- Uram, biztos abban, hogy... - Valinyr hátrapillantása megnémítja egy pillanatra, majd lesüti a szemét. - ... Óvatosan lovagoljon uram, csúnya seb van a hátán.
- Ha nem feszíti szét a sebet. - nézett hátra a félszemű férfi. - Akkor nem kellene semmi bajnak történnie. Ha javasolhatom, egy kicsit görnyedve, hogy a bőrt ne feszítse meg, lovagoljon, mert akkor nem szabadna a sebnek felszakadnia.
- A férfi termetes fia, végül elhagyja a szobát, és jelez a húgának, a hölgynek akire rátaláltatok az erdőben, hogy kövesse. A lány egy apró bólintás kíséretében elindul a férfi után, az ajtónál még visszanéz a szobában lévőkre, ha továbbra is figyeled a tekintetetek találkozik, ez esetben a lány arcán zavar jelenik meg, és gyorsan elhagyja a termet.
A szolgáló az utasításodra a tollat sebesen forgatja, mivel nem hoztál írnokot, az egyik írástudó lovasod ajánlja fel a szolgálatait.
Közben Valinyr egy bólintással válaszol, hogy megértette szavaidat, és kilép a szobából, majd a recsegésből arra következtetsz, hogy lemegy a földszintre. Onnan egy halk örömrivalgás tör fel, majd az embereid szépen lassan felszivárognak. Valinyr is feljön, majd megszólal.
- Engedelmeddel uram, előremegyek, összehívom uram házanépét, illetve értesítem a szomszédjait. - válaszodtól függően elmegy, majd olyan két perccel rá visszatér a két testvérpár is a szobába. A lány az ajkába harapva sétál be, hogy helyet foglaljon bátyja és atyja mellett.
Az utazásra olyan tíz perccel a felkelésed után kerül sor. Ha óvatosan szállsz nyeregbe és betartod az öreg intelmeit az utat gond nélkül megúszod, másképp hasogató hátfájással küzdesz, de legalább kiegyenesedve lovagolhatsz, ahogyan illik. Amennyiben előreküldted Valinyrt, a szolgálók már várnak rád, fürdővel, gyógyfüvekkel és már a gyógyfüves asszony is megjelent, emellett a konyhából friss kenyér illata és valamiféle fűszeres szarvasszag szűrődik ki. Az emberek aggódó tekintettel figyelnek, és mindent megtesznek, amit kérsz tőlük.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2017. Augusztus 25. 05:45:05
Megpróbálok folyamatosan racionálisan gondolkodni, persze amennyire engedi meggyötört testem. Kissé aggodalommal tölt el, hogy mi lesz a sorsunk és hogy tovább, mert ha az ellen nagy sereggel jön nem fogjuk sokáig tartani magunkat... Valinyrt előre küldöm, hogy intézkedjék a nevemben, ezzel is csak időt nyerünk.
A hazautat nem törődve a fájdalommal, mint egy igazi vezető kiegyenesedve teszem meg. Házam népét üdvözölve, igyekszek egy gyors fürdőt venni illetve a gyógyfüves asszonnyal sebemet átkenetni. De mindezek előtt eleget teszek az óvintézkedéseknek és megkettőzöm az őrséget, illetve összehívom az embereket és elmondom nekik, mi is történt valójában és mire is számítsanak. Az újdonsült vendégeket elszállásoltatom és megetetem. Majd a fürdő végeztével én is magamhoz veszek némi étket és várok Eric de Zquenna válaszára.
Írta: Haldirien - 2018. Január 24. 09:54:41
A parancsnokod előrelovagolt, egy emberrel, hogy a háztartásodat előkészítsék, illetve, hogy informálják Zquenna urat a shadoni erőviszonyokról.
A hazaút során igyekszel tudomást nem venni a fájdalomról, azonban az égető érzés folyamatosan jelen van, így sosem hagy megfelejtkezni róla. De legalább nem kell nyöszörögnöd és úgy ülsz a nyeregben, ahogyan azt neked tanították. A lovagjaiddal és vendégeiddel már lassabban haladtok, mert az utóbbiak gyalogszerrel utaznak mellettetek.
Az út során a félszemű és a gyermekei sokat beszélgetnek, számos dologról, amiket ki tudsz venni a szavaikból, a családtagjaikat féltik, nem tudják, hogy ki tudott elmenekülni a lángoló városból. Lopva egy két állatnevet is hallasz tőlük, "Nem találkoztak már vércsével már napok óta..." - ilyen jellegű mondatokra is felfigyeltél. Emellett persze az Abradói lehetőségekről is beszélnek.
Otthon sokan aggódó tekintettel figyelik az érkező lovasokat. Keresve tekintetükkel a kedvesüket, férjüket, apjukat. Szerencsére mindenki hazatért, de, ha erre fognak jönni a shadoniták, akkor még Ranagol elé járulhatnak az elkárhozott lelkek.
Amint leszállsz a nyeregből, elküldteted az egyik inasodat a füvesasszonyért, hogy lássa el a sebedet. Nem is kell sokáig várnod, mert Alayne, az idős asszony már össze is készítette a gyógyfüveit, hogy elláthassa a visszatérő katonákat.
Valinyr segítségével leveszed a vértjeidet, majd, mivel a vér kissé átáztatta az ingedet, ezért azzal együtt veszel egy fürdőt, hogy leáztasd magadról. A fürdő alatt halk kopogást hallasz. Majd a füvesasszony szólal fel.
- Bemehetek, nagyuram? – az öregasszony a válaszod követően kinyitja a súlyos tölgyfaajtót, és belép a szobába, majd odalép hozzád, és megvizsgálja a hátadon lévő sebet.
- Nagyon csúnya, de nem fertőződött el. - mondja halkan, végigsimítva a seb felületén az ujját. -Érzi, nagyuram?
Utána leül egy kis székre, elővesz egy mozsarat, beleszól különféle növényeket, majd elkezdi azokat összepréselni.
Körülbelül egy öt perccel később megszólal.
- Uram, mutassa csak meg a sebét! - odalép hozzád, majd valami jéghideg kenőcsfélét tesz rá, majd elegyenlegeti, aztán pedig füveket rak rá, és végül egy hosszú szövettel betekeri szinte az egész mellkasodat.
- Készen is volnánk, remélem hamarosan gyógyulni fog a sebe. - hajtotta meg a fejét, majd elindult a kijárat felé.
Ezután biztonsági intézkedéseket teszel, az őrséget megkettőzöd, így az őreid minden második nap őrségben fognak állni.
- Uram, - lépett melléd Valynir. - Szerintem uram, nem kell ennyire tartanunk a shadoniaktó, messze vannak, miért vonulnának Abrado felé?
Már a kiküldetés után jól megérdemelt vacsorát fogyasztod, amikor egy futár lép be a terembe, gyors szóváltásra kerül sor közte és Valynir között arról, hogy mégis ki küldte őt.
A válaszra bólintott a kapitányod, majd utat engedett a férfink, aki közelebb lépett. - Con Angilo Guerdo úr. Fontos üzenetet hozok az ön számára.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2018. Január 25. 05:16:24
Hazafelé tartó úton a fájdalom nem hagy pihenni, de tartanom kell magam hiszen mégis csak én vagyok itt a hallja kend és nem mutathatok gyengeséget az embereimnek. Mikor elérkezik a várva várt pillanat a hazatérés momentuma megkönnyebbülök... Az úton, amiket hallok mondatfoszlányokat egyenlőre nem tulajdonítok nagy jelentőséget, nem tudom miről van szó inkább a magam dolgával törődöm...
Tehát mikor haza értem és leszállok a lóról és a füvesasszonyért küldetek neki látok a fürdéshez való készülődésnek. Megköszönöm a segítséget embereimnek és Valinyrnak. Miután a páncél lekerült rólam elküldetem javíttatni, kikalapálni. Fürdés közben ellazulok, jól esik a fürdés. Mikor az öregasszony bekopog, beengedem hadd kezelje le a sebeimet. Felöltözésem után a biztonsági intézkedéseket megteszem, még ha Valynir szerint nem kell tartani a shadonita söpredéktől, nem árt az óvatosság.
Vacsora közben, mikor megérkezik a küldönc fogadom és kifaggatom, ki Ő, ki küldte, honnan jött és mit akar. Némi ételt és italt hozatok neki. Miután végighallgatom válaszom az üzenettől függ. Utána terveim szerint lefekvés előtt végig sétálok az emberim között a birtokon és a menekültjeimet is meglátogatom, majd nyugovóra térek. De előbb lássuk, mit is szeretne a hírnök.
Írta: Haldirien - 2018. Június 07. 21:53:54
- Zquenna úr küldött engem, válaszul az Ön üzenetére. - hajtotta meg a fejét. - Con Angilo úr, Zquenna úr felettébb örült, hogy maga is tudott csatlakozni azok közé, akik kilovagoltak, megvédve az ínségbe kerülteket. A cselekedeteink híre már elterjedt Abradoban, és sokan csatlakoztak ügyünkhöz. Főleg a városon kívüli nemesség, de vannak számosan a városon belül is... Az úr második üzenete már kevésbé jó hír. Úgy hírlik, a Kos Fiai a városon belül egyre több támogatókat szerez, és azt suttogják, hogy hamarosan fegyvert ragadnak. Az eretnek főpap - a férfi arcán látod, hogy legszívesebben kiköpne, de gyorsan lemond róla, elvégre a csarnokodban van. - rejtélyes halála után sokat vesztettek a befolyásukból az elnyomók, és erre válaszul úgy hírlik, egy inkvizítort küldenek ide is. Csak úgy, mint Tiega esetében...
Írta: Con Angilo Guerdo - 2018. Június 16. 22:42:44
Izgatottan hallgatom végig a hírnök mondandóját, elvégre ettől függ a hogyan tovább... Mire a mondandója végéhez ér már pörög az agyam, hogy mit tegyek. Fél perc csönd után a hírnökhöz fordulok.
- Zquenna úrnak válaszul: Köszönöm a hozzám intet szép szavakat. Bocsájtsd meg, hogy az etikettet félre dobom, de most nincs időnk feles szócséplésre. Kérlek szervezz holnapra egy találkozót Ügyünk helyi vezetőinek, hogy megvitassuk, hogy tovább. Legjobb esetben is csak napjaink lehetnek, míg ide nem érnek. Nem szeretnék több ártatlan gorviki vért a földemen, ezért míg a találkozót szervezed én a birtokom és embereim védelmét szervezem meg, hogy a menekülteket megvédhessük... Kérlek válaszoddal siess! Éljen a Szabad Gorvik!
Majd az egyik derék katonámhoz fordulok és szólók:
- Kérlek vágtass a városba és számold össze hány harcos lenne, ki ügyünk mellé állna és hány hadra fogható zsoldos van. Készítsd fel a mellettünk állókat és gyere vissza.
- Valinyr kérlek szervezd meg a birtok védelmét! Majd az őrségen kívül mindenki pihenjen pár órát, szükség lesz az erőnkre!
Ezek után, ahogy terveztem végig sétálok az embereim közt és a menekültek közt megnyugtatásul és átnézem, hogy minden rendben van-e, majd nyugovóra térek, szükségem van az erőmre nekem is...
Írta: Haldirien - 2019. Október 21. 19:55:11
Írta: Con Angilo Guerdo - 2019. Október 23. 09:09:14
Írta: Haldirien - 2019. Október 25. 18:33:47
Írta: Con Angilo Guerdo - 2019. Október 26. 08:17:25
Írta: Haldirien - 2019. Október 27. 16:45:00
- Nagyuram, Zquenna úr még azt is rám bízta, hogy kérdezzem meg Öntől, van-e kedve csatlakozni hozzá holnap korán reggel, amikor az Abradoi kapu közeli erdőben találkozik a fejvadászokkal, akik Kránból érkeztek. - mondta a hírnök a padlót nézve.
Amikor kiadod a parancsokat, Valinyr egy tisztelgés kíséretében válaszol.
- Igenis, nagyuram. - majd a tekintete visszatér a futárra. - Robard, eredj az istállóba, hozdd elő a lovat a küldöncnek.
Az ajtónál álló egyik őr, Robard egy bólintás kíséretében indult.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2019. Október 29. 13:57:37
Figyelmessen végig hallgatom a küldöncöt, viszont némi gondolkodási időt kérek magamtól, magamban mire válaszolok neki. Végül tudomásul veszem a mondottakat és az egészségi állapotomtól függővé teszem, hogy ott tudok-e lenni vagy sem. Miután a futár elment befejezem a vacsorát és megpróbálok pihenni reggelig. Egy darabig agyalok, hogy miért is talélkozik krániakkal Zquenna nagyúr. "Csak nem áll át a Kos Fiai-akhoz. Nem gondolnám, hiszen nem abból a családból származik, aki köpönyegforgató lenne. Hűséges és kitartó az elveiért, úgy mint én."
Ehhez és hasonló gondolatok járnak a fejemben mely váltakozik a sötét jövőképpel s a Tiegai eseményerkkel. De ha reggelig nem történik semmi, akkor legalább kipihenem a mai napot és a sebem is tud gyógyulni valamennyit ebben a nyugalmi állapotban.
Írta: Haldirien - 2019. November 05. 14:20:17
Még korábban latolgattad, hogy a város környéki nemeseknek mekkora esélyük lenne a vöröspalástos inkvizítor csapatai ellen, és a becsült számok nem Zquenna nagyúr felé billentek.
Az állapotod óráról órára javul valamelyest, mostmár úgy érzed, magabiztosan meg tudnád ülni a lovat, talán egy kis sajgó fájdalom kíséretében, de az kell az embernek, hogy ne gyengüljön el. Abban nem vagy biztos, hogy harc során nem szakadna-e fel a sebed, illetve abban sem vagy biztos, hogy amennyiben felszakad, akkor annak milyen következményei lehetnek.
Amikor a nap első sugarai betévednek az ablakodon, úgy érzed, mintha a füvek csodát míveltek volna. A folyamatos szúró fájdalom eltűnt, csak a hirtelen mozdulatok során jelenik meg.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2019. November 08. 10:06:35
Nem sok jót sejtet az álmom, melyet eddig csak a sebtől való lázálomnak gondoltam... De most már lehet valósággá válik. Elég elgondolkodtató, hogy mi tévő legyek. Melyik utat válasszam. Éles pengén táncolni bizony nem jó, de lehet Zquenna nagyúr épp ezt teszi és talán ezért akart találkozni a krániakkal, mert ellenségem ellensége az én ellenségem is. Viszont így ha segítséget kér, akkor tartozunk feléjük... Viszont nincs más variáció, mert kevés nemes állna még így is mellénk és a shadoni horda elsöpörne minket... Viszont ha Zquenna komolyan gondolja nem árt vigyázni vele. De ezt nem gondolnám, mert mióta ismerem azóta úgy gondolkodik, mint én...
Végül nekilátok az öltözködésnek a reggeli cihelődésnek. Sietek amennyire csak tudok, de óvatos vagyok inkább a sebemet tekintve. Miután mindennel végeztem öt emberemet kiválasztom, akik kísérni fognak utamon és elindulok a találkozó pontig. Valynirt bízom meg a birtok felügyelettel L'avaroval egyetemben addig.
Írta: Haldirien - 2019. November 08. 11:22:18
Ezekhez hasonló gondolatok járnak a fejedben, amikor kiadod a parancsokat. Valinyr egy bólintás kíséretében indul el megtenni a szükséges intézkedéseket, és hamarosan az a négy lovas jelenik meg, akik az előző napon melletted lovagoltak be a shadoni táborba, és melléjük csapódott még Arvech K'ahalla is.
Lovon indultok el a város határa felé, a rögös földút az álmosság maradékát is kirázza a testedből. Hamarosan meg is pillantjátok Abrado falait és a falak mögött két katedrális emelkedik ki. A régi, Ranagol dicsőségét hirdető, a másik pedig a Kilencarcú tiszteletére épült.
A kis csapat élén tovább lovagolva a fák közötti ösvényen hamarosan szemet szúr neked egy kisebb csapat, amely Eric de Zquenna zászlaja alá gyűltek. Közelebb érve megpillantod a nemesurat, akinek a hollófekete haját már ezüsthímzéssel diszítette az elmúlt évek nehézségei és gondjai.
Közel egy féltucatnyi ember kísérte el őt is, mindegyik izgatottan pillant a szemközt álló négy alak felé.
Felmérve őket jobban is ki tudod venni őket, ránézésre négy ember, két férfi, amelyikből az egyik egy kisebb óriás méretével rendelkezik és két nő, alakjuk finom vonalai kissé eltérnek attól, ahogyan elképzelhetted a Kráni fejvadászokat. Az egyik férfi kivételével mindegyik fejvadász maszkot visel, és a fegyvereiken pihentetik a kezeiket.
Spoiler: megjelenítés
Ahogyan közelebb érsz, egy két szófoszlány üti meg a füledet. Abrado, segítség, hála, a maszk nélküli csuklyás pedig valamit Miért-tel kezdve kérdezett a nemesúrtól, mikor megérkezel.
Eric de Zquenna rádpillant.
- Nagyszerű! Ne aggódjanak uraim, magam kértem, hogy jöjjön ide Con Angilo Guerdo úr is és csatlakozzon hozzánk, megbízom az ítélőképességében és az elméjében.
- Rendben, de akkor szálljanak le a lovakról és a kísérői tegyenek meg tizenöt lépést hátra. És a maga kísérő is. - fordul Zquenna nagyúr felé, aki egy biccentés kíséretében jelez az őreinek.
- Remélem nem kell mondanom, hogy ha megtámadnak, nem hagyják el élve az erdőt.
A szavaira a termetes, maszkos férfi csak horkant egyet, míg a magasabb nő feléd pillant. Ekkor látod, hogy az egyik írisze jégkék, a másik pedig szénfekete. Egy pillanat erejére úgy érzed, mintha a lelkedbe látna. Ahogy a tekinteteket találkozik, majd elfordítja a fejét.
- Szóval, mi a válaszuk? Azt szeretném, hogy ha az inkvizítorok csapatai megérkeznek. Akkor ne egymás között civakodó Abrado-t, hanem egy egységes várost
találjanak, amelyik megvédi a falait. Mit szólnak?
- A tervei ambíciózusak. - biccentett a maszk nélküli kráni. - Még alaposabban fel kell mérnünk a lehetőségeinket, mielőtt ilyen lépést tennénk. Sok halált akar maga. Ahhoz pedig sok idő kell, és annak a bizonyossága, hogy ügyünket így segítjük a legjobban.
Írta: Con Angilo Guerdo - 2019. November 20. 09:29:18
Ahogy belovagolunk az erdőbe, egyre furább érzésem van, mely nem hagy nyugodni... Nem félelem inkább valamiféle izgatottság, feszengés motoszkál bennem, s igyekszek túl lenni rajta, de csak nem hagy alább. Ezekkel az érzésekkel vetem magam a fák közé, mely egyre sűrűbb és egyre nagyobb sötétséget teremt maga körül.
Megpillantva a fejvadászokat, valóban nem így születtek meg gondolataim között, ezek sima halandók, sima egyszerű embereknek tűnnek, de nem szabad lebecsülni őket sem...
A protokoll viszont szokásos, de nem akarok most harcot semmiképp sem, hiszen nem is biztos, hogy bírnám... Természetesen hátrébb küldöm embereimet, majd leszállok én is a lóról. Tekintetem ekkor ütközik a nővel, mely szeme misztikummal tele, sejtelmesség ködébe burkolódzik. Ezek a szemek egy kissé igézőek s elgondolkodom egy pillanatra, hogy látnom kellett volna-e....
Ezt a momentumot félbe szakítja a tárgyalás. Két mondat hagyta el a szájakat, de a vízió képe megint az agyamba vág...
- Ha jól értem, Önök segítenének megvédeni Abradot. - Köszörülöm meg a torkom és kezdem a mondandómat - Ha ez a segítség nyújtás valósággá válik, milyen viszonzást kérnek cserébe? Mi az, amit a szegény s meggyötört Gorvik adhat egy ilyen erőss államnak, mint Krán?
A válaszváltás/ok után félre hívom Zquenna-t s kérdőre vonom, hogy tulajdonképpen mi folyik itt, nem mintha nem tudnám, illetve milyen ötlettel áll elő..