-
Helyszín: Amber Star Felhőkarcoló, 49. emelet
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:04
A luxuslakosztályod kényelmét élvezve - egy pazar bőrfotelben ücsörögve - azon gondolkodtál, hogy mihez is kezdj a mai éjszakájával. Már több, mint egy órája ébren voltál és ebből legalább tizenöt percet azzal töltöttél, hogy a felhőkarcoló ablakából a várost nézted. Teremtésedet követően egy ideig rettegtél elhúzni a függönyöket, mert attól féltél, hogy egy tévedés következtében korábban ébredtél fel és a nap pusztulást hoz rád, de az évek elteltével ezt a csacsiságot maga mögött hagytad. Ma már csak mosolyogtál az ilyesmin, persze csak azt követően, hogy kellően körültekintően meggyőződtél az ellenkezőjéről.
Hirtelen ötlettől vezérelve felálltál a fotelből és átmentél a fürdőszobába, ahol kipróbáltad a korábban vásárolt fésűt. Átverés, nem is adja vissza a haj természetes színét. Csalódottan hagytad hát ott a hasznavehetetlen holmit és tértél vissza a nappaliba.
Kopogtattak. Vajon ki lehet az? Nem sokan ismerik ezt a címet. Abban biztos vagy, hogy nem vársz sem vendéget, sem pedig csomagot. Kisvártatva újabb kopogás.
- Elnézést hölgyem, egy levele érkezett. Kívánja, hogy becsúsztassam az ajtó alatt? - hallod meg a felhőkarcoló egyik alkalmazottjának a hangját. Korábban többször találkoztál ezzel a fiúval.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
A múlt kérlelhetetlenül magunk mögött maradt. Ami történt megtörtént, már sokan nem foglalkoznak vele. Mások túlságosan elmélyülnek benne és vannak akik csak a számukra fontos dolgokat jegyzik meg. A magam részéről úgy vélem, hogy a múlt nagyon sok kérdésre adhat választ, olyasmikre, amit máshol nem találhatunk meg. Elzárt, elveszett vagy épp elfelejtett tudás vagy annak holléte és még annyi dolog… Segít legyőzni… dolgokat. Érzéseket és más, számunkra szinte lehetetlennel felérő kihívásokat. Legyen az a félelem felett aratott vagy épp egy értelmetlen tárgyon – ami a fürdőszobában volt találtható – való nyugodt továbblépés. Nincs értelme a haragnak, ellenben a forrást le kell majd ellenőrizni és a kereskedőt meg kell győzni arról, hogy visszatérítse a termék árát.
Később, újra a nappaliban – kedvenc bőrfotelemben ülve – ölemben egy könyv, egy ritka, bőrkötéses apróság. Óvatosan pihentetve rajta a kezem azon tűnődöm, hogy korai még az éj és az eddig megszokottól eltérően, talán nem kéne belemerülnöm egy rég letűnt nyelven írt alkotásba. Teljesen mozdulatlanul ülök, nem lélegzem, ahogy más apróságokra sem figyelek oda. egyetlen apró pislantás sem… semmi. A társam, a halandó barátom, kinek életét a vitae-m óvja az idő vasfogától – és ruházza fel emberfeletti tulajdonságokkal – lép hozzám egy serleggel, melyben még forró rubint élet örvénylik. Minden éjjel úgy hagyom el az Otthonomat, hogy bár várom a jót, de a legrosszabbra készülök.
Felkelek ültemből és elfogadom a felém kínált serleget. Nem kicsi, két kézzel tartom, hogy aztán ajkaimhoz emeljem. Ilyenkor mindig végigsimít az aromája egy ideje holt tüdődön és ingerlően hívogat, hogy engedjek a vágynak és ne kortyolgatva fogyasszam el e különleges folyadékot, aminek hatalmunkat és örök életünket köszönhetjük. Ezért kell megbecsülni azokat, akik lehetővé teszik azt, hogy minden éjjel ébredés után egy ilyen fűszeres finomság fogadjon minket. A különleges fűszerek adta pikáns íz elméletileg segít embernek maradni…
A hatalmas lakásban szinte semmilyen vagy igen kevés fény ég, éppen annyi, ami feltétlenül szükséges. Ez és sok más apróság szavatolja a biztonságunkat. Most épp hű társam, aki miután letette a tálcát egy asztalra, fegyverrel a kézben siet az ajtó felé rendkívül óvatosan, kellő odafigyeléssel. Taktikai érzékéhez kétség sem férhet és már magam is megtanultam, hogy soha nem állunk az ajtóval szemben. Ezúttal sem teszem, de türelmesen várakozom, hogy ki zavarta meg elmélkedésemet és milyen (ind)okkal. Rövid időn belül kiderül, de mivel nem számítottam effélére, gyanú árnyéka vetül a borítékra, amit az ajtó alatt próbálnak betuszkolni.
A megerősített ajtó alatt azonban nem biztos sikerül, így némi tűnődés után a közeli falrészhez lépek és bekapcsolom az apró monitort, mely az ajtó fölé szerelt kamera képét mutatja meg. Ha minden rendben lévőnek tűnik, akkor magam nyitok ajtót – míg a Testőröm szükség esetén azonnal be tud avatkozni – rámosolygok a fiatal alkalmazottra. Egy kecses mozdulattal veszem el tőle a borítékot, majd némi borravalót ejtve a helyére búcsúzom, hogy nem túl közel állva az ablakhoz, de azért tökéletesen rálátva a városra álldogáljak a küldeménnyel, amit végül – perc után talán – fel is bontok.
Lássuk, mit tartalmaz.
-
Helyszín: Amber Star Felhőkarcoló, 49. emelet
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:07
A monitoron a várt kép fogad: a fiatal alkalmazott, akit csak afféle mindenesnek mondanál. A felhőkarcolóban számos különböző helyiség megtalálható: vannak szállodai szobák, magán lakások, kisebb-nagyobb üzlethelyiségek vagy vállalkozások irodái. Egy ilyen helyen pedig elkél a segítő kéz.
Még épp elkapod a monitoron, ahogy a haját igazgatja, mielőtt kinyitod az ajtót. A fiú - mert biztosan nem lehet több húsznál - kihúzza magát és bárgyú mosoly jelenik meg az arcán. Szemeit alig tudja koordinálni az arcod és a melleid között. Nem kell hozzá nagy tehetség, hogy megállapítsd: őt anélkül varázsoltad el, hogy akár egyetlen ujjadat is megmozdítottad volna.
Arcán még szélesebb mosoly jelenik meg, amikor átadja neked a borítékot és biztos lehetsz benne, hogy ez a mosoly nem a borravalónak szólt. Szegény flótás, fogalma sincs róla, hogy egyetlen méteren belül két halálos veszély is fenyegeti. Elmédben elraktározod az információt, hogy ha szükséged lenne valamire, ez a szerencsétlen kezét-lábát törné, hogy segíthessen neked. Még azt sem tartod kizártnak, hogy önként vállalta, hogy felhozza neked a levelet a recepcióról. Talán kissé csalódott, hogy nem kezdeményeztél vele beszélgetést és a becsukódó ajtó egyértelművé tette: ma nem tudhat meg rólad semmi izgalmasat.
Az ablakhoz sétálva kezedben a borítékkal kitekintesz a városra. Az utcát benépesítő autók fényszórói úgy néznek ki, mint a királynőjük körül szorgoskodó hangyák. A te hangyáid.
De most valami sokkal érdekesebbel - a levéllel - szeretnél foglalkozni. A súlyát tekintve biztos vagy benne, hogy mindössze egy papírlapot tartalmazhat a boríték, semmilyen tárgyat vagy egyéb dolgot nem rejt. Ez persze nem szegi kedvedet. Óvatosan kibontod, majd a levelet kettéhajtva olvasni kezdesz.
Kedves Miss Encantador,
Legutóbbi találkozásunk alkalmával a lelkemre kötötte, hogy értesítsem, amint valami érdekes tárgyra bukkanok. Nos bizonyos körökben, néhány napja semmi másról sem hallani, csak egy rejtélyes férfiról, akinek birtokába jutott Nadir Csillaga és egyes híresztelések szerint még a hét folyamán szeretne megválni tőle. Amennyiben Önt is érdekelné ez a kivételes gyémánt, kérem értesítsen az 555-432-es számon, hogy megtehessem a szükséges lépéseket az ügyben. Amennyiben péntekig nem lép velem kapcsolatba, úgy azzal a feltételezéssel fogok élni, hogy nem érdekli az említett tárgy.
Üdvözlettel: Donald Lebenizt
A Nadir Csillaga. Egy legenda úgy tartja, hogy valaha a Ventrue klán jogarát díszítette ez a mágikus tulajdonságokkal bíró kő, hogy uralkodásukhoz bölcsességet adjon. Számos feljegyzés készült róla - s a krónikások Mithrász Köveként is emlegetik - egészen a 17. századig a mítikus Mithrász tulajdonában volt, akitől egy Nadír nevezetű Ravnos lopta el. Véletlen egybeesés lenne az egész? Vagy csak egy csaló akarja kihasználni a tudatlanokat?
-
Carmelita Atrayente del Encantador
A fiatal férfi, talán még nem is teljesen az, minden bizonnyal maga jelentkezett, hogy felsiet és átadja a küldeményt. Valószínűleg a puszta lehetőségtől, hogy találkozhat, megpillanthat hevesebben dobogott a szíve, sietős pulzusa csak még édesebbé tette azt rubint életet, melyet egyenesen, nos akárhonnan magamhoz vehetnék, ha beinvitálnám. Minden bizonnyal ő maga ajánlaná fel, ha tudná…
Nem teszem szóvá el-eltévedő tekintetét, hagyom, hogy kalandozzon, kedvére bambuljon. Ez csak neki okoz nehézséget, számomra pedig érdektelen, hogy ilyet tesz. Legalábbis addig, amíg magunk között vagyunk. Ugyebár ez társaságban kellően illetlen viselkedés lenne, de mivel ezúttal szó sincs ilyesmiről…
Ugyanakkor attól tartok, hogy bármilyen hasonló látvány képes lenne ájulás környéki állapotba juttatni eme fiatalurat, így a megbízhatósága erőteljesen kérdőjeles. Mindössze ezért nem vezettem még be az igazság szövevényes útvesztőjébe. Az ilyen korú hímek általánosságban kérkednek és nagyot mondanak, eltérnek a valóságtól, ami bizonyos fokig még aranyos, aztán inkább csak bosszantó.
Mindezek ellenére úgy vélem nem baj, ha a varázsom nem csak fizikai, de más módon, a pénz nyelvén is egy metaforikus láncot képez köztünk, ha úgy döntenék, hogy bővítem a szemek/fülek számát környezetemben. Ártatlan még, naiv. Ez legalább annyira áldás mint amekkora átok, de egyenlőre még hagyom az illúzióban lubickolni.
Legközelebb… kap egy percet, hogy ne tudjon megszólalni vagy össze-vissza dadogjon, de ma, sajnos ez a nap csak ennyivel ajándékozta meg. Remélem azért számomra ennél többet tartogat, így álldogálva – immáron zárt ajtó mögött – a borítékkal bíbelődöm. Hű társam mellém léphet, vagy kedvére leülhet, nem teszem és soha nem tettem szóvá. Ha kell, az életét áldozza értem, így én ezt megbecsülöm: bizonyos szintig.
/Spanyol/ Úgy tűnik, hogy jó hír. Nem kívánom elkiabálni, de ha minden megfelelően alakul, akkor megerősítheti a pozíciónkat a városban.
Említem meg, miután átfutottam a papírra vetett szavakat. Időközben már a történelmi tanulmányaimból idézem fel, hogy egy változat szerint Endostan nevű halandót vádolták eme ékszer elrablásával, mely azóta sem került elő. Mindez, ha az emlékezetem nem csal, pontosan 573 éve történt egy palotában.
Mint tudjuk a történelem nem igazán a pontosságáról híres, így most ez is inkább kérdéseket vet fel, semmint válaszokat adna. A Káinita történelem kevesebb idő elteltét jelöli – úgy 300 évet – és Szemfényvesztők klánját vádolja, ami akár még helytálló is lehet. Több már csak akkor fog kiderülni, ha továbblépünk a tervezési fázison és teszünk is valamit.
A boríték szerencsére nem rejtett semmilyen kellemetlen meglepetést: nem lehetett érezni semmit, nem látszott rajta vagy volt tapintható valamiféle igen rosszindulatú anyag, így biztonságosnak ítélve lett kibontva. A tartalma, pedig ahogy korábban említettem, meglehetősen csábító, ha van benne bármi igazság. Ennek kiderítésére első lépésben pedig telefonálni kell, ami most meg is történik!
-
Helyszín: Amber Star Felhőkarcoló, 49. emelet
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:10
Ismét leülsz a fotelbe és annak kényelmében feltárcsázod a megadott telefonszámot. A negyedik csengésre veszik fel és a vonal tulsó oldaláról felismered Donald hangját. Korábban volt már párszor dolgod vele, így szinte biztos vagy benne, hogy most is a füstös irodahelyiségben ül és a lába az asztalon van. A nikotinfüggőségétől csak a kávéfüggősége volt rosszabb. Állítólag napi tíz-tizenöt kávét iszik, ráadásul valami szívnyavaját is megállapítottak nála az orvosok. Ezt, és hogy - túlsúlyának köszönhetően - egyre nehezebben mozdul ki, mindenkinek elmondja.
Donald a tipikus pitiáner alvilági alak, aki pályafutását óralopásokkal kezdte és kitartó munkával küzdötte magát feljebb. A kezdeti sikerek elbizakodottá tették és amióta megengedheti magának, hogy alkalmazottakat "foglalkoztasson" elkezdett hízni. Csak idő kérdése, hogy a koporsófedelet rácsukják és ha szerencséje van, ez azt követően történik csak meg, hogy már nem él. Addig persze kiváló szolgálatot tehet neked, mert minden rossz tulajdonsága mellett el kellett ismerni, hogy rendkívüli érzéke van a ritkaságokhoz.
- Hallo, itt Donald Lebenitz beszél.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
A városra pillantva – mint minden ragadozónak – nekem is megfordul a fejemben, hogy talán uralkodnom kéne a gyengéken, utat mutatva nekik, hogy felismerjék az igazságot és megértsék, hogy… de ilyen hívságokra nincs időm. A hatalom, az efféle ki a kakas a szemétdombon butaság temérdek időt és még több energiát emészt fel, amit szeretnék másra fordítani. A kötelezettségek, bizonyos korlátok, amiket e pozíció állít fel köréd… mind-mind egy kötél, ami csak visszahúz ahelyett, hogy bármiben segítene.
A lapot hagyom, hogy maga módján – finom érintésre – mint egy virágszirom összezáródjon, majd lágyan visszacsúsztatom a borítékba, hogy aztán a fotel melletti kisasztalkán pihenjen meg. Ezután helyet foglalok a fekete bőrfotelben és egy pillanatra hátradőlve lehunyom a pilláim, hogy kizárjam a külvilágot, hogy a reám váró feladatokra összpontosíthassak. Kiszűröm mindazokat, amikre később kívánok háttér-információt szerezni, amihez még szükséges valamilyen anyagi komponens és a verbálisan végrehajthatóakat veszem előbbre.
/Spanyol/ Lehetséges, hogy ki kéne derítenünk ki a legalkalmasabb senor Lebenitz helyére, ha esetleg idő előtt távozna köreinkből. Nem szeretném, ha egy ilyen remek forrás elapadna. Adott esetben segíthetünk ennek az illetően, hogy elő tudja készíteni a zökkenőmentes átállást.
Gondolok itt mindenféle megoldásra, némelyikben még erőszak, sőt vérvörös szín is szerepel. Természetesen megtehetném, hogy felfedem a kilétem és közlöm vele, hogy igazából két választása van, miszerint: továbbiakban nekem dolgozik vagy a halálnál is rosszabb vár rá, de kár lenne kapkodni és emiatt hibákat véteni: kockáztatni. Az egészsége igencsak megrendült, a tekintélye még kétesélyes, de hosszútávon semmiképpen nem fog ez így tovább működni. Részemről pedig ilyen irányú terveim vannak.
/Angol/ Üdvözlöm Donald! Szép jó estét! Carmelita vagyok. Örömmel tölt el, hogy hallom a hangját, hogy van mindig?
Cameron láthatja az arcomat, melyen pont annyi érzelem tükröződik, mint amennyit egy márványszobor kifejezni képes. Hangom mégis úgy hullámzik, mint a tenger hullámai egy gyönyörű lágy szellős naplementében. Simogatóan ölelnek körül, lágyan cirógatnak és kedvességük mellett, mintha a tisztelet árnyalatával hódolnának előtted. Tökéletes keveréke mindazon dolgoknak, amikre az emberek igen nagy része azonnal felsőbbrendűnek érzi magát és mint ilyen sokkal közlékenyebb a „feletted állok” érzéstől motiválva.
/Angol/ Rég hallottam a hangját, de mintha nemesebben lenne érces. Remélem megkapta az apró figyelmességet amit Önnek szántam, szűzlányok combján sodorták, igazi Kubai (Cohibe Behike). Ön a legjobbat érdemli!
A tiszteletköröket is hihetetlenül felesleges időpocsékolásnak tartom, de azt is megtanultam, hogy segítségükkel mérhetetlenül megkönnyebbül mindenféle ügyintézés. Egy kedves szó itt, egy apró ajándék ott és a gépezet olyan olajozottan működik, hogy szinte mást nem is kell tenni, mint hátradőlni és újabb kortyokkal elfogyasztani a serleg tartalmát. Minden alkonyatkor megfizetem a vámot és azt bizony pótolnom kell. Az egyik Kehely épp a hálószobában pihen, kimerült boldogságban lassan egy órája, de nem zavarom, nem ébresztem fel.
Egy utolsó gondolat – amíg az a darab koleszterin paca felfogja a bókot, majd megered a nyelve – miszerint minden esetben megadom a számomra fontos dolgoknak a kellő tiszteletet. Ilyenek azok a halandók, akik önként hajtanak előttem fejet és vérvörös életükkel táplálnak minden éjjel. Tudják, hogy bármikor szükségem lehet rájuk, de ok nélkül nem zaklatom őket. Azt, hogy ha gondjuk van meghallgatom őket – ha igazi gondjuk van – és ha módomban áll talán még segítek is.
Ilyen apróságok elő-előfordulnak és cserébe olyasmit kapok, ami a mai piacon felbecsülhetetlen értékű. Bizalmat és tiszteletet. Soha nem veszek el többet, mint amennyi még egészséges és nem küldöm őket halálos veszélybe. Nem egy nap alatt épült ki ez a kapcsolat, de minden percét megérte. Kicsinyes vágyaikat kielégíteni pedig szinte szórakoztató a sok más és sokkal komolyabb feladatok között. Egy apróság itt, egy divatos ruhadarab, vagy egy apróság ott, egy fejlett számítógép ott, legyen az „Beszélj kérlek a barátnőmmel”.
A férfi pedig, Cameron… ha még lenne bennem élet… nehéz volt lenevelni a Csók-függőségről, de nem volt lehetetlen vállalkozás. Egy ideig ugyan kétséges volt, hogy megéri e, hogy miért is tettem mindezt, de talán Atyám óvó szemei segíthettek át a bizonytalanság óráin-napjain. Végül a férfi nem csak testileg és lelkileg erősebben került ki belőle, de még a hűsége is megkérdőjelezhetetlenné vált. A vitae pedig amit tőlem kap, olyan képességekkel ruházza fel, ami akár még egy kölykön is felülkerekedik.
-
Helyszín: Amber Star Felhőkarcoló, 49. emelet
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:12
- Az úr unokaöccs talán méltó utód lehet, ha megszabadul a nagybácsi árnyéktól. Fiatal, lelkes és könnyen meglehet, hogy kisujj mozdítás nélkül is előjönne a lehetőség. - mondja Cameron nem teljesen tökéletes spanyol nyelvtannal. Való igaz, az ifjú Joachim előtt még nagy lehetőségek állnak. Megörökölte apai ágon Donald fiatalkori lendületét és figyelemmel követi az üzletet. Ráadásul otthonosan mozog a csirkefogók és csempészek világában, ahol hírnévre is szert tett. Cameron jól látja, talán idővel anélkül veszi át nagybátyja helyét, hogy nektek ebbe bele kellene avatkoznotok.
- Csókolom a kezét drága miss Encantador. Én is örülök, hogy hallom a hangját. Én remekül vagyok, az üzlet pörög, ahogy a fiatalok mondani szokták. Hogy az ajándék? Hát szó szerint ráharaptam erre a kiváló minőségű dohányra, ellenállhatatlan. Feltétlenül meg kell adnia a beszerzője elérhetőségeit. - recsegi Lebenitz a telefonból.
- Nem is akarok hálátlannak tűnni. A levelemhez néhány szál rózsát is szerettem volna küldeni - hazudja - de az a fránya futárszolgálat pont most nem elérhető. De legközelebb mindenképp. Vehetem akkor úgy, hogy a levelemben említett drágaság felkeltette az érdeklődését? Vagy valami egészen más ügy miatt tisztelt meg a telefonhívásával?
-
Carmelita Atrayente del Encantador
/Spanyol/ Valóban. Köszönöm Cameron. Kísérjük figyelemmel a fiatal feltörekvő tehetséget és csak akkor segítsünk neki az árnyak közül, ha valami bosszantó apróság miatt nem tudná megtenni amit elvárunk tőle.
Egy apró kérdés, nem sok. Éppen csak annyi, ami még nem kerül túl sok felesleges figyelembe, de kellő időt takar ahhoz, hogy adott esetben akár számunkra kedvező mód be tudjunk avatkozni. Egyelőre a türelem – mint a legtöbb alkalommal – most is a legkifizetődőbb választás. Elvégre előttünk az Örökkévalóság… nos, majdnem. Az idő egy igen fura dolog, főleg, ha olyan helyen vagy ahol nem is igazán érzékelhető…
/Spanyol/ A helyes szóhasználat…
Apró javítások, melyeket Cameron nem büntetésként, hanem egy lépésként értelmez, hogy elsajátítson valamilyen tudást anélkül, hogy a jövőben megismételné ezen hibát. Nagyon kellemes tulajdonsága, hogy képes megérteni ezt és nem kezd el duzzogni, mint az emberek nagy többsége vagy érzi úgy, hogy ez ’lehetetlen’. Sok ostobasággal találkoztam már és ezek között akadt professzor is. Nem igazán szeretik, ha az ember megcáfolja az elméleteiket, esetleg olyan tényeket tár fel, ami jobb esetben is legalább megkérdőjelez dolgokat.
/Angol/ Ugyan Donald kérem, nem ön tehet róla, hogy ilyenkor már nem szállít egyetlen futárszolgálat sem.
A hang, amin mindez elhangzott továbbra is szinte búgja a hangokat, de a mondanivalóra, ha valaki tényleg odafigyel, észreveheti benne némi cinizmust és persze azt, hogy a női hang tulajdonosa tudja, hogy hazudnak neki. Természetesen ezt még Cameron is észrevehette, hiszen érti a szavakat, a válaszból pedig egyértelmű lehet, hogy ki mit is mondott, ha ilyen ’felmentést’ kapott. Az, hogy a beszerző neve vagy elérhetősége nem hangzik el, olyan apróság lehet, ami arra utal, hogy ne lépjünk át bizonyos határokat…
/Angol/ Igen, Donald. Pontosan emiatt hívom. Érdeklődnék a levélben említett tárgy után. Igazán lekötelezne, ha értesítené ezt a férfit, hogy van egy komoly érdeklődő, aki még a héten üzletet kötne vele. Adott esetben... – kis szünet, mint aki épp egy naptárt lapozgat – akár ma éjjel is fel tudok szabadítani erre némi időt.
A lehetőség, hogy ez a dagadt patkány esetleg kellő közvetítői díjra tehessen szert, elég motiváló lehet számára, hogy minél előbb leszervezzen egy ilyen találkát és ha valóban arról a bizonyos Ravnos által eltulajdonított drágakőről van szó, akkor egy nagyobb lépést tehessünk a hűség és megbecsülés ösvényén. A klánnak ez igen fontos, mi több szimbolikusan talán az elmúlt évszázadok legnagyobb… de ne szaladjunk ennyire előre. Az elemzés ráér akkor, ha már ujjak fonódnak arra a gyönyörű ékkődarabra.
-
Helyszín: Amber Star Felhőkarcoló, 49. emelet
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:14
- Akár már ma este is? - kérdez vissza Donald és szinte látod, hogy száját széles mosolyra húzza.
- Egy pillanat Miss - takarja el kezével a telefonja mikrofonját, de ennek ellenére kihallani vélsz valami olyasmit, hogy "kikötő" meg "raktár", meg hogy "idejön".
- Itt is vagyok. Egy ilyen kiemelt ügyfél számára természetesen azonnal rendelkezésre állunk. Sajnos a ma este nem megfelelő, de tekintettel az ügy fontosságára - lapozgatja közben a naptárát - meg tudnék szervezni egy találkozót mondjuk holnap délutánra. Az eladó elég zárkózottnak tűnik, ami ugye érthető is, ha ilyen ritkaság van a birtokában. - fecseg feleslegesen.
- Nézzük csak... mondjuk holnap délután olyan kettő körül megfelelne Önnek?
-
Carmelita Atrayente del Encantador
Emberi bolondság, rákérdezni a nyilvánvalóra. Oly bosszantó tulajdonság, hogy kezdetben Carmelita bár szóval illette, később be kellett látnia, hogy értelmetlenség a tehetetlen tömeg szemben hadakozni. Ellenben a megerősítésük ebben az ostobaságban oly előnyökkel jár, amiről butaság lenne lemondani
/Angol/ Úgy értesített, hogy az ügy rövid határidővel bír.
A kért pillanat magában hordoz egy megvetőnek tetsző ajakbiggyesztést, de végül csak a magabiztosság aurája lengi körül, mikor Cameronra pillant. Volt idő, amikor még gyenge lehetett a férfi előtt, de ez a korszak már a múlté. Ahogyan az elmúlt pillanat amikor lehet, hogy túl érdeklődőnek mutatkozott. Mindenesetre így is megérte talán, hiszen azok az elkapott szavak…
/Angol/ Értem, ez nagyon sajnálatos. Mennyire biztos, hogy ez így van… hogy ennek így kell lennie? Úgy vélem, hogy bizonyos körülmények esetleg elősegíthetik, hogy még ma éjjel…
Vetik fel árnyaltan a lehetőségét egy a szokásosnál is előnyösebb üzletnek. Természetesen az ajánlat csak egyszeri alkalommal él és amennyiben nem jöhet létre, úgy a délutáni időpontra tett javaslatot egy módon kezelhetik csak:
/Angol/ Sajnálom, de a holnap délutáni programomat már nem tudom lemondani, később, az este vagy éjszaka folyamán adódnak megfelelő pillanatok.
A felesleges fecsegés az egyik legkedvesebb tulajdonság az efféle senkiháziakban, melyet mindig örömmel üdvözöl. Ugyanakkor aki másról pletykál, az rólad is fog alapon, a Ventrue lány, sosem ad okot arra, hogy ezeknek bármilyen alapja legyen. Kivéve, ha abból valamilyen előnye származik…
-
Helyszín: Amber Star Felhőkarcoló, 49. emelet
Időpont: 1996. március 5. kedd, 20:15
Kezével eltakarva a telefont valami olyasmit motyog, hogy "egyszer akarok kedvezni és akkor se sikerül", meg hogy "én meg azt gondoltam, hogy a délig alvó típus vagy"...
- Nos van lehetőség gyorsított eljárásra, ha kegyed erre tart igényt. Nem akartam egy ilyen finom hölgyet azzal terhelni, hogy késő éjszakai találkozót szervezek meg, de ha kívánja, akár ma éjjel is sort keríthetünk rá.
A háttérből matatást hallani, s mint ha egy papírlap gyűrődne össze.
- Ez felettébb érdekes. Most értesítettek, hogy Önön kívül van még egy komoly érdeklődő. Ebben az esetben viszont cégünk - pff még hogy cégünk, csak egy közönséges csirkefogó banda - szabályai szerint árverést kell tartanunk. A másik érdeklődő is éjszakai időpontot kért. Esetleg ma éjjel két óra megfelelő lenne az Ön számára? Ennyi idő alatt meg tudnám tenni a szükséges előkészületeket.
Vajon tényleg most értesült a másik potenciális vevőről? Vagy kezdettől fogva tudta, hogy mást is érdekel a gyémánt? Nem, ennyi furfangot nem nézel ki Donaldból. Sokkal valószínűbb, hogy tényleg most léphetett vele valaki kapcsolatba.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
A korábbi gondolatok csak megerősítést nyernek, ahogy behallatszanak bizonyos szavak. Az efféle férgeket az ember féli, hamis hatalom mögé bújva osztják kicsinyes akaratukat, mely csak egyetlen dologra összpontosul: az anyagiak köré. Azt hiszik a pénzen mindent megvehetnek, holott nagyobbat nem is tévedhetnének. Ezt olykor fel is ismerik, de általában a pillanat már későn érkezik. Egy bizonyos, hogy nem fogja senki megsiratni ezt az emberi hulladékot ha végre szemétre kerül.
/Angol/ Köszönöm Donald, ez nagyon figyelmes öntől! Ellenben, ha van rá mód, úgy ragaszkodnék akár a ma vagy holnap estéhez, amelyik az Ügyfelének kellemesebb, jobban megfelel.
A zörgésnél türelmes várakozás a válasz, kemény leckék árán sikerült elsajátítani és csak idővel általánossá tenni eme erényt, mert a kapkodás soha, nos ritkán vezetett megfelelő eredményre. Természetesen bizonyos helyzetekben a hirtelenség előny vagy épp egy nagy kaland, de az leginkább a halandókra jellemző ostobaság és ezt bizony érdemes a fent említett tulajdonsággal helyettesíteni.
/Angol/ Értem. Az Ön által megjelölt időpont tökéletesen megfelel. Köszönöm Donald! További kellemes estét!
A búcsú lehetett volna hosszadalmasabb, de teljesen felesleges szócséplést már Carmelita is nehezen viseli. Olykor szükséges, de értelmetlenségében ritkán alkalmazandó megoldás. A telefon a helyére kerül, a pillantás pedig Cameronra. A férfire akinek sötét bőre, mindig is vonzó volt és most sincs ez másképp.
/Spanyol/ Éjjel két óra. Akadt hirtelen egy másik érdeklődő. Árverést tartanak. A legrosszabbra készülj. Kell, ez az ékkő!
A serleg kiürül, majd egy térkép kerül elő. A kikötőt tanulmányozzák egy ideig, lehetőségeket mérlegelnek távozási pontokat és mindenféle stratégiailag fontos részletet, ami adott esetben a biztos menekülést jelentheti. Emellett természetesen olyan apró trükkökkel is fel kell készülni: mint fémhajtűk, selyemsál és persze oly ékszer, ami vallási elkötelezettséget sugall.
Egy pillanatra olyan gondolat is felmerül, hogy talán értesítenie kéne Anderson nyomozót...
-
Helyszín: Amber Star Felhőkarcoló, 49. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 00:54
Mielőtt letettétek volna a telefont Donald közölte, hogy az ügy kényességére való tekintettel csak éjjel 1 körül tudatja veled a találka pontos helyszínét. A tőle szokásos behízelgő - már-már irritáló - hangon búcsúzott el tőled. Az este hátralévő részét azzal töltöttétek, hogy átnézzétek a kikötő környékét és Cameron igyekezett minél több információt memorizálni a lehetséges helyszínekről.
Egész este azon töprengtél, hogy vajon ki ellen kell majd licitálnod, de egyetlen név vagy arc sem ugrott be, ami miatt kissé feszült lettél. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha az a dagadt Donald elmondta volna a másik vevőnek a nevét, akkor most készülhetnél rá. Így viszont csak a nagy semmivel kell beérned.
Éjjel egy előtt nem sokkal ismét megcsörrent a telefon és Donald szűkszavúan elmondta a részleteket. Ennek értelmében a 6-os mólónál vár rátok az egyik embere, aki matróz sapkát fog viselni és cigi lesz a kezében. Ő majd elkísér benneteket az árverés helyszínére. Jó. Talán mégis maradt benne valami fiatalkorából.
A kikötő innen alig fél órányira van, még bőven van időtök felkészülni a találkozóra, szükség esetén egy kisebb kitérő is belefér.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
A kitétel nem tölt el örömmel, de nem is tehetek ellene semmit. Így tényként fogadom el és nem pazarolok rá felesleges energiát azzal, hogy bosszankodom, ne adj isten mérgelődnék vagy valami még nagyobb butaságot tennék. Antik bútoraim vannak, nem örülnék, ha a bennem rejtőző esetleg azon töltené ki mérgét. Nem mintha bármikor könnyű dolga lenne, hiszen rendszeresen etetem és állandóan törődöm mindazzal amire szüksége van, hogy ha adott pillanatban ne forduljon ellenem.
Az időpont tehát csak egy informatív jellegű értesítést hordoz magában, miszerint adott időpontban tájékoztatnak majd a részletekről. Ez és a kiváló érzékeim azért sejtetnek néhány dolgot, így a kikötő és a raktárak szemrevételezése legalább térképen pontosan olyan feladat amit Cameron és én közösen végzünk el. Eközben bár felrémlik a férfi behízelgő, a „torkodat kitépem ha még egyszer megszólalsz” hangja, képes vagyok a feladatra koncentrálni.
Mindketten annyi információt jegyeztünk meg amennyit csak lehetséges beleértve a veszélyesnek tetsző és menekülő pontokat. Normális esetben egy tartalék biztonságos autó is a környéken lenne, de most nem nagyon volt idő ilyesmire és nem is akartam erre időt és energiát fordítani. Miután minden általunk lehetségesnek vélt problémával megküzdöttünk azon tűnődöm, hogy ki lehet a rejtélyes másik érdeklődő, ki az, akivel esetleg már korábban is volt érdekellentétem.
Nem sok információ, alapvetően a semmivel egyenlő. Így nehéz bármire is felkészülni, tehát ahogy korábban mondtam: a legrosszabbra készülünk. Nem töltök el tovább egy másodpercet sem azzal a felesleges és hiábavaló dologgal amit idegességnek vagy efféle érzelmi zsákutcának hívnak, hanem kiegészítem a viseletemet egy olyan fémdarabbal, ami nemes acélból készült és melynek forgatásához véletlenséggel egész jól értek. Ez a darab ugyan nem sétapálca, de egy számomra kedves esernyő része, mely anyagában is különbözik a megszokottól. Nehezebb lett, de ellenállóbb…
A telefont nem veszem fel azonnal. Sohasem teszem. Egyszer talán kellemetlen lesz emiatt, de nem kapkodom. Még valaki félreérti a dolgot és azt hiszi, hogy valóban fontos. A harmadik csöngésre azonban általában Cameron vagy én mindenképp felvesszük és ez nincs másképp ezúttal sem. Az a dagadt kis féreg az. Tájékozat, hogy mikor és hol, ki és miképp illetve, hogy onnan merre tovább. Szerintem egy közeli raktárba, de most először felmerül bennem a lehetőség, hogy talán egy másik raktár az ipar negyedben. Mégis, kétlem, hogy ekkorát utaznánk…
Nincs értelme tovább itt várni, ideje a megfelelő járművel a megadott helyre indulni. Cameron tudja a dolgát, nem szólok bele. Ezúttal is röviden vázolja a megtett biztonsági intézkedéseket, majd ahogy mindannyiszor elmondja, ha beüt a baj, mit kéne tennem. Nem szólok közbe, ez a rituálé fontos számára. Mindketten tudjuk, hogy már visszafelé is el tudnám mondani, mégis… most pedig útközben a város fényeit figyelem. Talán egy Bál-t kéne rendeznem, ahova mindenki hivatalos. Ideje lenne jobban megismerni azokat akik adott esetben kellemetlenséget okozhatnak.
A lányt, a Kelyhemet otthon hagytam egyedül. Eléggé boldog mosollyal aludta az igazak álmát miután engedtem kérésének és lágyan megcsókoltam. Aprót éppen csak, de elég volt ahhoz, remegve kapaszkodjon belém és szinte fent akadjon a tekintete. Úgy vélem, hogy könnyedén függővé válhatna, ha nem ügyelnék oda, hogy csak különleges alkalmakkor engedjek unszolásának. Ébredésére talán vissza is érek, de ha nem, akkor sem aggódom, hiszen tudja mit kell tennie…
Közeledünk.
Óvatosabbá válunk.
Távolabb állunk meg és körüljárunk.
Végül, ha minden rendben lévőnek tűnik,
Odasétálunk.
Időben.
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 01:49
A kikötő többek között egy olyan hely, amit eddig - akarva vagy akaratlanul - elkerültél. Már az autóban megcsapta orrodat a kikötő szagkavalkádja, a gyomorfacsaró halszag, a rothadt gyümölcs és az emberi ürülék átható keveréke. S bár az utcák nem annyira szemetesek, mint a város rosszabb negyedeiben, a szag emberi mértékkel mérve is nehezen elviselhető. Mint ha a környező épületek évszázadokon át szívták volna magukba ezeket a szagokat, hogy aztán hatványozottan onthassák ki. Undorító.
Cameron a mólótól egy saroknyira parkol le az autóval - pontosan ott, ahol korábban te kérted a térképet nézegetve - így az utolsó néhány métert gyalogosan teszitek meg. A móló bejárata fölött lógó táblán kissé megkopott már a festék, de azért még kivehető a 6-os szám. A bejárat mellett egy magányos alak ücsörög, aki hanyag mozdulatokkal szív bele a kezében lévő cigarettába. A lábánál már legalább két elnyomott csikket szúrsz ki, ami arról árulkodhat, hogy a férfi itt állhat már egy ideje. A zsebéből fehér sapka lóg ki félig - egy matróz sapka lenne? - és a földet bámulja, de amint közelebb értek, felegyenesedik és eldobja a cigit. Először Cameront nézi meg magának, majd téged. Láthatóan felismer - valószínűleg kapott rólad egy futó leírást meg ugyan mit keresne egy ilyen nő a kikötőben ezen az órán? - ezért kezével a bejárat felé int.
- Erre tessék. - mondja szűkszavúan, s az életekre áll.
A móló számos raktárépületnek ad otthont. Jól feltételezted, hogy az egyik ilyen épületben kerül majd sor a találkozóra. A bejárattól alig néhány tömbnyire a 617-es számú raktár előtt áll meg kísérőtök, s kezével kettőt kopog az ajtaján. Kisvártatva kitárul az ajtó, s a raktár belsejéből már hallani Donald hangját, amint épp kioktató hangnemben beszél az egyik beosztottjával.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
A kikötő régi emlékek idéz. Egy másik idő, másik… Carmelita. Napjainkban nem kerestem – igaz, nem is kerültem – e helyet, egyszerűen már nem úgy tekintek rá mint egykor. A szagok – mert illatnak nem nevezhető – kelletlen-kellemetlen számomra, kifinomult érzékeimet hosszasan bántja s keveset tehetünk ellene. Emlékeztetnek, a friss gyümölcsére, a sült haléra és persze a tenger sós illatára. Sok apróság ötlik fel, de mindezek most nem számítanak, hagyom, hogy e gondolatok lassan kifakuljanak és csak a jelenre koncentrálok.
Megérkeztünk.
Érzékeink már a környezetünket, az éjszakát fürkészik veszély és más probléma után, melyet nem lelve sem engedünk azon illúziónak, hogy minden rendben lenne. Sok veszély leselkedik a Sötétben, egyesek talán nem is sejtik milyenek. Igazából a legtöbben nem tudják, de akik megismerik, azok is minden alkalommal kockáztatnak. Nem túl lassan haladunk hát, de azért kellő óvatossággal, hogy a apróságokat is észrevegyük, amik meg akarnak bújni a szemét, a kukák és más árnyékos vagy árnyékot vető dolgok között, alatt… bárhol.
A hatos móló.
A számok és jelentőségük legalább annyira fontos, mint a nevek vagy a valaki, valami mélyreható ismerete. A hatos egy érdekes szám, de a nyolcas még érdekesebb. A puffadt féreg nyolcas. Ami negatív rezgéseket közvetítő szám. Megpróbáltatásra, nehéz helyzetekre utal, szenvedést, betegséget tartogat. Nyolcasoknak keményen meg kell küzdenie mindenért, és bár sok csapás éri, nem adja fel. Kitartásában rejlik a sikere. Találó…
Magányos alakokat nem kedvelem. Sunyik, a barátaik mindig a közelben ólálkodnak vagy azért vannak egyedül mert nincs semmi értékes náluk vagy bennük. Akadnak kivételek, de számuk elenyésző. Biztos vagyok benne, hogy ezt a kis patkányt is legalább néhány haverja figyeli, ha bármi gond van közbeléphessenek. Nem tervezünk ilyesmit, de ha így gondolkodtunk volna, akkor ez a fickó már énekelne és a haverjai hullái ott lennének ahol őrködtek…
Nem szeretem a dohánytermékeket. Árulkodó a bűz és természetesen vetekszik a kikötő mocskának szagával. Ez sokkal inkább undorító nem beszélve arról, hogy mennyire önző dolog. Egy pszichikai függőség, mely egy teljesen értelmetlen mozdulatsorra épül, hogy placebo hatásként esetlegesen pillanatnyi nyugalmat adjon. Ugyanakkor amíg van az emberekben annyi, hogy nem zavarnak ilyen bolondságokkal, addig én is másfelé fordítom az időmet és energiámat.
/Angol/ Jó estét! Köszönjük!
A tisztelet mindenkinek kijár. A legtöbb embert semmibe veszik és amikor olyat teszel amire vágyik, de nem kaphatja meg, már megtettél egy lépést ahhoz, hogy magadhoz láncold. Apró dolog, egy szó, egy gesztus és ezt újra és újra, olykor picit hozzátéve. Nagyon könnyű technika melynek egyetlen nehézsége a türelem és persze ha valakinek épp nincs: az idő.
Nem siettem, hogy bőbeszédű legyek, nem ezt akarják és nem is erre vágynak. Némi készpénz talán megoldaná a nyelvét, de attól tartok ennyire már nem akarok elmélyíteni semmit közte és köztünk. Nem pillantok Cameronra vagy mosolyodik el, egyszerűen aki figyel, azt ritkán éri igazi meglepetés. A 617-es… végig éberek vagyunk és ez akkor sem változik amikor kitárul az ajtó. Sohasem állok szemben egyetlen ajtóval sem, ha ismeretlen területen járok. Véletlenszerűen helyezkedem el, ahogy épp az ösztöneim súgják.
A kövér féreg hangja pontosan az, amire a legkevésbé vágytam, de amire jelenleg szükségem van. Leginkább arra, hogy eldörmögje ki a másik vevő és mennyit ajánlott. Késztetést érzek, hogy a kevésbé finom módon érdeklődjek, de még korai lenne efféle taktikához folyamodni. Érdekel az, hogy ki nyitott ajtót, hogy aki minket kísér mit fog tenni, hogy Cameron-t beengedik e (kénytelen lesznek) és az is érdekel, hogy miért oktat ez az oktalan illetve kit.
Lépjünk hát be.
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 01:51
A raktárépület bejárati ajtaja szűk folyosóra nyílik, melyet mindössze egyetlen, küszködő lámpa próbál bevilágítani, kevés sikerrel. A folyosó négy lépést követően élesen balra kanyarodik, hogy teljesen kiszélesedjen és átadja helyét a raktárteremnek. A raktár fő hajója egy nagyobb és egy apró részre oszlik. A nagyobb rész tölti be a hely fő funkcióját: számos láda foglal helyet a falak mentén felszerelt állványokon és polcokon, középen pedig raklapra felhalmozott zárt konténerek keltenek labirintusszerű hatást. Az itt felhalmozott dolgokat átnézni legalább egy hétbe telne, s ki tudja, hogy miféle dolgok kerülnének elő. A világítással mint ha itt is spórolni próbálnának vagy csak nem akarnak túl nagy feltűnést kelteni.
A központi teremből egy kisebb, ablakos rész le lett kerítve, ez minden bizonnyal irodaként szolgál. Innen hallatszott ki Donald hangja, aki épp az egyik alkalmazottjával - egy kamasz éveinek végefelé járó sráccal - beszél.
- Hát csak nem gondolod, hogy Mr Attwood ott fogja hagyni azt a méregdrága autót? Azonnal menj oda és tartsd rajta a szemed. - rivall rá, aki úgy kapkodja a lábát kifelé az irodából, mint ha az életéért futna.
- Elnézést uram, új fiú még, nem tudja, hogy mennek itt a dolgok. - rebegi.
A kis irodahelyiség jól meg van világítva - három lámpa is ontja a fényt - s ablakos falain keresztül azonnal kiszúrod Donaldot, aki épp egy apró íróasztal mögött terpeszkedik. Előtte két párnázott szék van, melynek egyikén a Ventrue Charlie Attwood foglal helyet. Mögötte egy sofőr egyenruhát viselő alak áll, aki vélhetően a ghoulja lehet.
Attwood. Eszedbe nem jutott volna, hogy ő a másik lehetséges vásárló. Eddig mindössze egyszer találkoztál vele futólag egy elíziumi kultúrális program keretében. Legnagyobb bánatodra nem sokat tudsz róla. Huszas évei végén ölelték valamikor a század második felében és eddig nem kapta meg az ancilla státuszt. Úgy hallottad, hogy a kereskedelemből próbál hasznot húzni, de a nagyvállalati politikából teljesen kiszorították az idősebb klántársai.
(http://publicvoiddroid.com/vamp/detr/torven.jpg)
Charlie Attwood
-
Carmelita Atrayente del Encantador
A sötétség számomra nem a félelem megtestesítője. Nem szűköl bennem a fenevad rémülten és nem is kapar-kutatva a menekülés útja-módja után. Ellenkezőleg, inkább tiszteletet parancsoló ősi dolog, amely a fény előtt volt. A világosság előtt, mely halovány vibrálás, csak bosszantó pislákolás csupán, éppen olyan, mint amikor az emberi roncsok makacsul kapaszkodnak a nem létező életük romjaiból fakadó fakó izzás által vetett árnyékok tánca által sugallta sötét reményhez. Ostobaság, de mégis megteszik, ahelyett, hogy cselekednének vagy megismernék azt, amitől annyira félnek. A kíváncsiság az egyik legjobb tulajdonság, mely bár sodorhat veszélybe, mégis oly ösvényeken vezet, amik kétség nélkül a fel- és megismeréshez vezetnek.
A mostani ösvény élesen kanyarodik el, hogy aztán egy tágasabb helyre vezessen: a raktárterembe. Tekintetemmel próbálom egyszerre befogadni mindazt amit látok, minden apróságot, minden részletet, ami csak potenciális veszélyforrás lehet, miközben Cameron ha kell finoman megérinti a hátam jelezve, hogy ennél több már feltűnést keltene. A ládákon túl – melyeknek tartalma igen érdekes lehet – még számos más dolgot fedeztem fel. Mind titkok őrzője, feltételezem, hogy kisebb-nagyobbaké, melyek a kellő – anyagi – motivációra felfednék magukat. Kaotikusnak tetsző elhelyezkedésük taktikai érzékre utal, adott esetben igen nagy helyzeti előnyt adhat, ahogyan a tartalmuk ismerete, ha annak nincs írott/nyomtatott útmutatója.
Lassan beljebb érünk, egy irodahelyiséget pillanthatunk meg ahonnan a kis pufók hangját hallottuk nem sokkal korábban. Még az is kiderül, hogy egy fiatal kölyökképű srácot teremtett le kissé agresszív hanghordozással. Korábbi szavait újabbak követik, a hangjának pillanatnyi hiányát csak a kevés levegővel lehet magyarázni, melyre az embereknek oly nagy szükségük van. Egy ostoba eszközről beszélgetnek aminek elvesztése valóban kellemetlen esemény, de korántsem oly égető probléma, mint ahogy azt az elhangzottak sugallják. Mindenesetre a parancs elhangzik, a fiú pedig úgy siet, mint aki az életéért szalad. Valószínűleg így is van. A következő szavakat már a férfihez, az ügyünkben jelentett riválishoz intéz, melyben szabadkozás és némi félelem fedezhető fel.
Ezt a pillanatot választom, hogy csatlakozzam hozzájuk Cameron-al, aki minden bizonnyal képes megóvni engem és önmagát a rá leselkedő veszélyek, adott esetben Attwood és embere ellen, ha a szükség valamiért úgy hozná. A helyiség nem nyerte el a tetszésemet, de azért nem is bosszankodom túl sokat vagy hosszan a dolgon. A kis féreg egy igen kényelmesnek tetsző fotelben ücsörög, olyan, mint egy veszett kis csivava ami oly hangon ugat, mintha pitbull lenne. A legegyszerűbb az lenne, ha közelebb lépnék és egyszerűen helyet foglalnék, de mi tagadás, az nem lenne túl udvarias, így természetesen nem is tehetek másképpen, mint illően köszöntöm a jelenlévőket és csak a ’Kérem, foglaljon helyet’ elhangzása után ülök le a szabad párnázott székre.
/Angol/ Uraim! Jó estét!
Akárhogyan is alakul az elkövetkezendő óra, egy bizonyos, hogy nem számítottam Attwood jelenlétére, bár abban közel biztos voltam, hogy a dolog valamiképp a klán fülébe jut. Ugyanakkor utólag belegondolva nem meglepő a sármos és kifogástalanul öltöző férfi jelenléte, hiszen a lehetőségei eléggé korlátozottak a klánon belül. Az Öregek mondjuk senkinek nem adnak túl sok lehetőséget. Hosszú az út, mire bizonyít a fiatalabb generáció és elfoglalhat egy kissé kevésbé megalázó helyet a nagy egészben. De elkanyarodtam és tekintetem legalább annyit pihen a pufók parazitán, mint amennyit Charlie Attwoodnak szentel. Korábbi találkozásunk – mely egyetlen is egyben – nem árult el róla sokat, de amit tudok azt megpróbálom felhasználni. Talán érdekelné egy nagyobb vállalat irányításában való részvétel, ha úgy alakulna, hogy túl tud licitálni…
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 01:53
Amikor belépsz az irodába, Donald kapkodva feltápászkodik a székéből, hogy eléd siethessen, de mire karnyújtásnyi távolságra jut, te a szék előtt állsz. Így elkerülhető volt, hogy a kelleténél többször érjen hozzád.
- Miss Encantador kérem foglaljon helyet. - rebegi nyájasan, s ha szükséged van rá, illedelmesen lesegíti a kabátodat is.
Attwood csendben szemléli a jelenetet és csak akkor köszön oda, amikor helyet foglalsz.
- Önnek is jó estét. - köszönt egy fejbiccentéssel. Az apró késedelmet betudhatod illetlenségnek is, de lehet, hogy csak mérlegelte, hogy felfedje e Donald előtt, hogy ti korábban már találkoztatok. Egyelőre úgy néz ki, nem akarta kijátszani ezt a kártyát.
Miután helyet foglaltál, Donald visszasiet az asztala mögé és leül, kísérőd pedig a széked mögött állva követi a Ventrue ghouljának példáját.
- Van még néhány percünk a megadott időpontig, de miután minden érintett fél jelen van, azt javaslom, vágjunk bele. Persze csak akkor, ha Önök is egyetértenek vele.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
Donald… kacsa…
Annyira tisztán beszél.
Éppoly kecses a mozgása.
/Spanyol/ Gracias!
Egyetlen szó, miután a jelenlévőknek végig kellett nézniük pufók féreg vonaglását és mielőtt bármit is tehetne, Cameron már úriemberként gondoskodott a nem létező kabátomról. Nem vettem fel ilyesmit, egy egyszerű fekete garbót viselek, mely egyszerre elegáns és kelt olyan látszatot, hogy szükségem is lenne rá.
Attwood-ra vetett semleges pillantásom után az íróasztal felé pillantok, teljesen uralva a vonásaimat. Nem helytelenítettem és/vagy jeleztem másképp klántársam felé, ehelyett egyszerűen egy rövid pillantás után helyet foglaltam. Nem mutattam jelét annak, hogy magam gondolnék e arra, hogy eláruljam ismerjük már egymást, de a kérdés most az, hogy mi legyen a Csillag sorsa.
Elsőre arra gondoltam, hogy addig licitálok, amíg a vetélytársam már nem tudja tartani a lépést, de a másik gondolatom az, hogy átengedem neki a lehetőséget és ezáltal szívességet téve kötelezném le magam felé. Azonban ha nyíltan kimondanám ezt, akkor talán még a kis pondró is megértené mi zajlik a felszín alatt, így türelmesen kivárok, hogy Attwood mit tervez.
Donald végre leült és olyasmit mond, amivel mindannyian tisztában vagyunk. Ettől vagy a pillanatban rejtező nem létező feszültséges akarta oldani vagy szimplán szereti a hangját. De az is lehet, hogy ettől fontosnak érzi magát, mintha lenne valaki. Szegény naiv Donald nem is sejti mennyire egyszerű lenne lecserélni…
/Angol/ Egyetértek.
Apró biccentés megerősítésképp, majd türelmes pillantás a jelenlévőkre kivéve Cameronra. Vele teljesen elégedett vagyok és nem is vagyok kíváncsi semmire, míg a Ventrue ghoulja, maga a Domitor és persze a kis féreg arcvonásai, testbeszéde azonban érdeklődést vált ki belőlem. Mindenképp szeretnék a felszín alá látni hiszen az így szerzett tudás nagy segítségemre lehet.
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 01:54
A Ventrue csendben bólint Donald felvetésére.
- Pompás! - mondja a házigazda, majd kezével az asztal fiókja felé nyúl, hogy egy papírlapot vegyen elő, melyen egy üres táblázat két oszlopát pillanthatjátok meg. A fiókból mindemellett egy toll is előkerül, amivel lejegyzi a két licitáló nevét a táblázat legfelső sorába. Helyes, legalább a kimondott liciteket dokumentálja, mely dokumentum hasznos lehet, ha az egyik fél fizetésképtelenné válna. Miután elkészült vele, rátok pillant.
- Nos akkor a mai árverést hivatalosan is megnyitom. Előzetesen - pillant először a papírjára, majd rád - Miss Carmelita Atrayente del Encantador kisasszony, illetve Mr. Charlie Attwood úr - pillant a Ventruera, anélkül, hogy a lapról kellene puskáznia a nevét - jelezte licitáló szándékát, más érdeklődő nem regisztrált. Mindössze egyetlen tétel kerül ma elárverezésre, melynek tulajdonosa nem kíván személyesen részt venni.
Donald egyetlen lélegzetvételnyi szünetet tart, mialatt tekintete először rátok, majd az irodahelyiség ablakára, végül pedig a fiókjára vetül. A gesztus alig észrevehető volt, benned viszont valamit megmozdít: hirtelen olyan érzésed támad, mint ha az ablak túloldalán állna valaki és benneteket figyelne. Ghoulodat is valószínűleg hasonló érzet kerítette hatalmába, mert ösztönösen áthelyezte testsúlyát egyik lábáról a másikra, melynek köszönhetően egy ablak felől érkező támadásra gyorsabban reagálhat.
- A tétel nevezetesen egy tizenhárom karátos gyémánt. Tekintettel a nagy értékre, jelenleg egy fotót tudok a licitálók rendelkezésére bocsátani. A licit győztesével egy későbbi időpontban történik majd az adás-vétel. Természetesen a kő bevizsgálásra került, így garantálhatom a minőséget. - mondja, s közben a fiókból egy-egy fényképet nyújt át nektek a gyémántról.
(http://www.shzell.com/Portals/21632/images/Picture_Diamond7.png)
A fotón egy közeli képet lehet látni a vörösen ragyogó gyémántról.
- A kikiáltási ár tízezer amerikai dollár. A minimális licitlépcső kettőezer amerikai dollár. Ki kívánja megadni a kikiáltási árat? - néz rátok széles, émelyítő mosollyal.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
Szótlan üldögélek, ahogy egy úrhölgyhöz illik még akkor is, ha mindezt csak a Klántárs értékelné – ami valljuk be éppoly lényegtelen, mintha még ő sem vagy mindenki felismerné az illem ilyetén megnyilvánulását. Természetesen a felszínen ez fontos, de ha az em… ha egy magamfajta megismer bizonyos titkokat, akkor az efféle apróságok sokkal kevesebb értékkel bírnak a számára. Bizonyos körülmények között azonban igazán hasznos, sőt! Ha kellően odafigyelsz… máskor pedig, ritka alkalmakkor teljességgel értéktelen. Élt egy kiváló ember, a maga nemében páratlan elme, mely azt mondta:
All the World’s a stage and all the men and women merely players
Így a látszat fontos. Meg kell adni neki amire csak vágyik, hogy mindenki azt lássa, amit ezen illúzió ragyog körül. Akadnak még a korábbi neves létformáktól származó idézetek, rögtön egy a látszatról, de azt hiszem egy estére egy klisé éppen elég. Eközben – mert képes vagy többfelé figyelni – látom, hogy Donald megbirkózik néhány vonallal ami tessék-lássék még egyenes is. Sőt, a gerincéhez képest ezek szög egyenesen állnak. Nem tudom mi ez a hirtelen támadt ellenérzés, de itt az ideje elengedni. Úgy is mindannyian… azt mondtam nincs több ostoba szójáték, így ezt most nem fejezem be, még gondolatban sem.
Eltűnődőm azon, hogy mennyire kell kiemelni kik a résztvevők, miért nem az „Itt megjelent hölgy és úr…” módján intézzük, de ami azt illető most az egyszer nem bánom. Elvégre senor Attwood a része a ’la familia’-nak, így ezúttal eltekintek attól, hogy szóvá tegyem a megkérdezésem nélkül történő nevesítést. Sokkal inkább érdekel, hogy a kő birtokosa miért nincs jelen és kíván távol maradni az árveréstől. Az efféle viselkedés minden esetben kíváncsivá tesz, de mindig a józan ész és bölcsesség határain belül. Vannak határok amiket nem feszegetsz, ha nem készültél fel rá kellően, hogy amit mögötte találsz, az nem hozzá rád a pusztulás valamely arcát…
Arc… Donaldé. Eléggé árulkodik. Nem követem a pillantását, épp csak aprót mozdulok, hogy a periferikus látás segítségével tájékozódjam. A fiók is érdekes lehet, de nem annyira mint a érzés, hogy Cameron most is tisztában van a potenciális veszéllyel és kész reagálni rá. Ha létezné még számomra szerelem, minden bizonnyal esélye lenne arra, hogy elnyerje azt. Így azonban a türelem ami kettőnké, nem sietettem a leleplezést, de mostantól folyamatosan figyelek arra, hogy mit tesz az, aki épp csak belépett az érzékeim peremére.
Az ár hallatán értetlen tekintetemet próbálom elleplezni, mivel az efféle kő ára minimum negyven ezer körül mozog és akkor még nem beszéltünk arról, hogy ki a készítője és ez mennyivel teszi azt értékesebbé. Nem vigasztal meg az, hogy állítólag bevizsgálták, természetesen ezt magamnak is ellenőriznem kell, ha esetleg én lennék az, aki elnyeri eme színes kavicsot. Azért a látszatnak adva tessék-lássék szemrevételezem a fotót, de számomra egy kép nem sokat jelent. Túl sok módja van annak, hogy elferdítse az igazságot és azt sugallja amit láttatni akarnak…
/Angol/ Megadom a kért árat.
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 01:55
- Megadom az árat. - mondja a Ventrue hidegen, s még mielőtt Donaldnak ideje lenne megszólalni, hozzáteszi: - Megadok tizenötezer dollárt a tételért.
Attwood úgy látszik, nem aprózza el, s a minimális licitlépcső több, mint duplájával emelte az árat. Mindezt szemrebbenés nélkül vagy anélkül, hogy bárkire is ránézett volna. Úgy ül ott a székén, mint aki meg van győződve arról, hogy a mai estének kizárólag ő lehet a győztese. A magabiztossága - legyen megalapozott vagy pusztán a látszat - kifejezetten irritáló.
Alig észrevehetően fordítod a fejed oldalra. Na persze nem a Ventrue felé, hanem pontosan az ellenkező irányba, az ablak felé. Megvezettek volna az érzékeid? Vagy tényleg éreztél - ha nem is láttál - ott valamit? A Cameronban növekvő feszültséget érzed, elvégre már egyszer hozzáért a székedhez. Tudod jól, ha rövid időn belül mégegyszer megteszi, akkor az a korábban megbeszéltek szerint veszélyt jelent. Ugyanakkor remekül használja ki a pillanatnyi lehetőségeket - amikor például a Ventrue-ra vagy épp Donaldra szegeződik minden tekintet - hogy oldalra pillantva felmérje a környezeteteket. Furcsa, hogy ugyan mögötted van, ezt anélkül is érzed már, hogy látnod kellene.
A pillanatnyi csendet Donald töri meg érdes hangjával, miután az előtte lévő táblázatba felvezette az összeget.
- Köszönöm Mr. Attwood. Tizenötezer dollár először.... - jelenti ki, s negédes mosollyal néz rád, hogy kívánod e emelni az árat.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
Lehetőségeimhez mérten meglepően kelletlen a választás érzete. Ezért választottam egy olyan területet ahol kevesebb és általánosságban értelmesebb vértestvérekkel kell érintkeznem. Azon tűnődőm, hogy mennyire vegyek részt egy olyan játékban, ami szükségszerű, de meglehetősen kellemetlen.
Választásaim között szerepel az, hogy rögtön valami kimagasló összeget nevezek meg. Megtehetném azt is, hogy lassan emelem egyre nagyobb felé, míg a másik vissza nem vonul, de ez magában hordozza Mr. Attwood szándékosságát is. Megtehetem, hogy rövid időn belül – tehát most – visszavonom az ajánlatomat és hagyom, mint egy gesztus a velem szemben ülő felé, amolyan szívesség, hogy olcsón nagy presztízsre tegyen szert.
Egy pillanatra ugyan gyanús ez az egész, mert ez a kő sokkal többet ér ennél, legalább még egy nulla kéne, hogy szerepeljen a kezdeti értékében. Ellenőriztem a karát egységárát… ráadásul valami mindenképp meg akar zavarni, az érzékeimet hivatott összekuszálni.
Azon tűnődőm, hogy Donald eltévedt pillantása valóban jelent valamit, vagy csak egyszerűen elbambult. Ennek elemzésére felidézem a korábbi találkozásainkat, hogy akkor tett e ilyet és ha igen mennyi alkalommal volt ott valami vagy valaki. Azt tudom, hogy nem árnyékra vetődtem, ahogyan az érzékeim és akaratom is kiemelkedő, így a megtévesztés vagy kizárt vagy olyan erők munkálkodnak, ami kíváncsivá és persze nagyon óvatossá tesz.
Eközben Mr Attwood úgy dönt, hogy azt a választást tartja megfelelő stratégiának, hogy egy látszólag nagyobb összeggel rettentsen el a vásárlás szándékától. Mosolyogtató lenne, ha törődnék ilyesmivel. Alapvetően értelmetlennek találom ezt az egész színjátékot, de úgy tűnik neki fontos. A legtöbben itt már csak dacból is követnék a példát, de én nem sietek a dolgok elébe. Donald ugyan eljutott az ’egyig’ mégis van még időm, hogy alaposan megfontoljam a következő lépést.
Az egész lényéből árad a kihívás, hogy ha megtehetem porig alázzam. De nincs szükségem ellenfelekre, így méltóságát megőrizve kell legyőznöm, ha úgy döntök le akarom. A magabiztossága legyen valós vagy illúzió előnyére válik ezt elismerem. Magam is azt tapasztaltam, hogy ezzel igen nagy hatást lehet elérni bármiről is legyen szó.
Mivel Cameron kifogástalanul látta el eddigi feladatait, ezúttal sem tartok attól, hogy téved. Természetesen ennek az ő esetében nagyobb esélye van, de a kiváló vitae oly érzékekkel ruházza fel, melyről már nem egy esetben bizonyosodott be az értéke. Ami azt illeti időt és energiát fektettem abba, hogy Cameron mindent megtanulhasson, amit emberileg lehetséges. Edzettük az akaratunkat és együtt gyakoroltuk az érzelmeket, ösztönöket manipuláló képességeinket…
Kivárunk, hogy megismétlődik e a korábbi érzékeinkre ható pillanat vagy tévedésünket csak fokozott óvatosság szülte. Addig azonban úgy tűnik úgy kell tenne, mint… Mr Attwood.
/Angol/ Húszezer.
Közlöm úgy, mintha épp azt mondtam volna… valami triviálist. Ami azt illeti kissé zavar ennyi fény, de mint tudjuk, a legélesebb fény veti a legsötétebb árnyékot. Egy úrhölgy finomságával ülök, tekintetem Donaldon pihen látszólag, de valójában bármilyen apróság történjen ott, ahol korábban valamit érzékelni véltem, ezúttal biztos, hogy észre fogom venni (ha tényleg van ott valami). Hamis jelet biztosítva azoknak, akik engem fürkésznének, mindkét kezem az esernyőmre helyezem: előbb a balt, aztán a fegyverforgatót.
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 01:59
A levegő megfagyni látszik az összeg kimondását követően. Attwood halántékánál megrándul egy ideg, vélhetően nem számított arra, hogy túl fogják licitálni. Az összeg hallatán Donald láthatóan meglepődik - elvégre már a kikiáltási ár duplájánál jártok -, majd lelkesen elkezdi felvésni az összeget a papírjára, de még mielőtt befejezhetné, a Attwood megköszörüli a torkát, ezzel hívva fel magára a figyelmet.
Székében kissé előre dőlve szavait a licitvezetőhöz intézi.
- Mr Lebenitz? Tudom, hogy ez kissé szokatlan kérés, de tarthatnánk egy pár perc szünetet? Szeretnék néhány szót váltani a kisasszonnyal, mielőtt folytatnánk.
A kérés valóban szokatlan, de legalább te kihasználhattad a pillanatot, hogy oldalra nézz és megállapítsd: az ég világon semmi nincs az ablakban. Úgy látszik a fény vagy a megfeszített állapot játszott érzékeiddel. A többiek persze ebből valószínűleg semmit nem vettek észre, Attwood pillantása Donaldra szegeződik, a licitvezető pedig viszonozza ezt. Becsületére legyen mondva, hogy a váratlan helyzet ellenére sem esik ki jelentéktelen szerepéből és alig néhány másodperccel a kérés elhangzása után már rád mosolyogva folytatja.
- Hát persze, Mr. Attwood. Ha a kisasszonynak sincs ellenére, akkor én... - hagyja a levegőben a mondat befejezését. Valószínűleg még ő maga sem tudja, hogy mit csinál akkor, ha a kisasszonynak a kérés ellenére lesz.
-
A figyelmemet nem kerüli el Attwood úr viselkedésében beállt változás, ahogyan az sem, miképp reagált arra, hogy a saját fegyverével vívom presztízs-harcunkat. Az, hogy Donald érzései az arcára vannak írva várható volt, igazából teljesen biztos voltam benne, hogy képtelen eltitkolni meglepettségét. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a jelenlévők közül egyedül én vagyok teljességgel tudatában annak, hogy mire is licitálunk pontosan. Az pedig, hogy éhes disznóként veti magát a kimagasló jutalék, egyértelműen mutatja mennyire gyenge akarat és jellem. Úgy tűnik, hogy Attwood úr is a Kékvérűek büszkeségével érkezett, de most kénytelen elfogadni, hogy talán a stratégiai terve némi módosításra szorul. Nem tekintek rá – nem jobban, mint eddig – de azért kíváncsian várom, hogy mit szeretne mondani.
Teret engedek a kíváncsiságnak, mely talán ezen szavakra ébred a klán-társamban, nem beszélve Donaldról, aki most biztos értetlenül, de annál nagyobb lelkesedéssel bólogat. Úgy vélem a várható összeg – ami nem sokára az undorító dagadt mancsába vándorol – minden mást felülír a borsónyi agyában. Mindezek mellett engem – valljuk be – jobban érdekel, hogy mi volt képes ennyire megvezetni Cameron-t és engem is, hogy tévedtünk. Nem szokásunk effélét tenni, így ezt a rejtélyt intő jelnek veszem és sokkal óvatosabb leszek. Nem zárom ki, hogy a nemes Nosferatu klán egy tagja árulta el magát egy pillanatra.
A szokatlanságról igazából nem vagyok meggyőződve, hiszen minden alkalom egyedi, mindig vannak részletek, amik eltérnek, hiszen ahogy már körülbelül kétezer-négyszáz évvel ezelőtt is megmondták: Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba.
/Angol/ Nincs ellenemre, magam is hasonló kérést fontolgattam.
Érdekes lett volna végignézni a pillanatot, amikor a kis Donald megpróbál valamit sietve kitalálni, hogy mentse a helyzetet, de most nem szeretnék a kelleténél több időt eltölteni a társaságában. Ha mindenképp választanom kéne és nem Cameron-t, egy halandó-t – vérszolgát – hanem egy vértestvért kéne, akkor Charlie sokkal inkább kedvemre valónak tűnik. Nem kizárt, hogy későbbiekben törődöm ezzel a fiatal Ventrue-val, hiszen mindig hasznos egy feltörekvő szövetséges.
Könnyen manipulálható és költséghatékony, emellett más előnye is lehet egy efféle kapcsolatnak. Ki tudja, lehet, hogy kellemes csalódás és egy intelligens, lovagias :i-can't-see-it: hozott össze a Sors. Kissé előre szaladtam, de a tervezés már szerves része a gondolkodásmódomnak, mindig, minden körülmény között meglátni a lehetőséget, a legrosszabb lehetőségben is…
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:01
Donald összeszedegeti az asztalán lévő jegyzeteket, majd halk nyögés kíséretében feláll az asztaltól. Látványosan elnézést kér, s miközben az irodahelyiség kijárata felé veszi az irányt, még egyszer az ablakra pillant. Már megint az a fránya ablak. Mögötte becsukódik az ajtó, így csak ti négyen maradtok.
Attwood bólint ghouljának - s a bensődben lévő fenevad azonnal harcot kiált, de hiába - aki komótos léptekkel az ajtóhoz áll, mintegy ezzel biztosítva, hogy amíg beszélgettek, senki se zavarjon benneteket. Cameron is reagál az új helyzetre, s egyetlen lépésnyire eltávolodik tőled, hogy teret adjon a bizalmas beszélgetésnek.
Miután Attwood meggyőződött róla, hogy nyíltan beszélhet, az éjszaka során először nyíltan feléd fordul és rád néz.
- Olyan kellemetlen ez, de Önt minden bizonnyal nem értesítették. - kezd bele. Hangjában nincs semmi vádló, inkább a lányukat megdorgáló apuka érzeted támad a hallatán.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
Szótlanul követem figyelemmel, ahogyan Donald kacsa megpróbál kikecmeregni a kényelmes székéből, mely minden bizonnyal már felvette az embernek csúfolt hatalmas csiga alakját. A tervezők biztos nem számoltak ekkora terheléssel ilyen hosszú távon. Mindenesetre enyhén megemelem a szemöldököm, amikor nagy küzdelmek árán végül egyedül sikerül kikászálódnia ültéből. A mozdulataiban pontosan annyi a kecsesség, mint egy féreg vonaglásában, de végül valahogy csak eljut az ajtóig és ki is lép rajta, távozik köreinkből (sajnos csak) egy rövid időre.
A klántársam vérszolgájának mozgására úgy pillantok, mint aki bármelyik pillanatban képes azonnal akaratával összetörni annak elméjét, ha bármivel próbálkozik. Kifelé mindebből semmi sem látható, de a Fenevad egy olyan belső démon, egy olyan ösztönös erő, aminek jelzéseire mindig odafigyelek. Ugyanúgy, ahogyan Camerom észrevételeire, aki most úgy véli nekem az a ki nem mondott kérésem távolodjon el kissé. Örültem volna, ha az ablak felé lép, de egyenlőre így is megfelel. Így, hogy mindenki megtalálta az új helyét, Mr Attwood is úgy dönt, hogy figyelmét felém fordítja.
Látható csapdáján mosolyognom kellene, de kifejezéstelen arcomról maximum a teljes fegyelmet olvashatja le. Fiatal még, arrogáns és persze ebben nincs semmi meglepő. Pontosan olyan, amilyennek egy Ventrue-nak lennie kell. Elengedve az érzetet melyet szavai váltottak ki, nyugodt, szinte már barátságos hangnemben válaszolok, mint akit egyáltalán nem érint kelletlenül az, ami a férfi szájából nem is oly rég abban a bizonyos szóhasználatban elhangzott. Hiszen a szavak fontosak. Erejük van. Az árnyalatok pedig éppúgy ezen erő részei
/Angol/ Amennyiben valóban így történt, akkor ez könnyedén orvosolható - nyúlok a kis táskám felé és egy maroktelefont veszek elő – kinek kellett volna értesítenie?
Kérdőn pillantok rá, de a gondolat, hogy ez valami ostoba taktikai húzás arra nézve, hogy Mr Attwood így szerezze meg az ékkövet ahhoz az elmélethez vezet, miszerint ez esetben adódhatnak problémák, buktatók a stratégiájában. Egyelőre azonban információra van szükségem, nem pedig ítéletre így őszinte érdeklődéssel várom a válaszát, no meg azt, hogy tovább jussunk az ügyben, mert nem szeretem az időben fecsérelni ostobaságokra. S ami azt illeti a klántársam testbeszéde inkább utal az ő tévedésére, mint az enyémre.
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:02
A Ventrue játékosan emeli mutatóujját az alsó ajkaihoz, mint aki azon tűnődik épp, hogyan oktasson ki valakit. Aztán mint ha hirtelen új ötlete támadna, mely mosolyra készteti. Kényelmesen hátradől a székében és lábait keresztbe teszi. Úgy néz ki pontosan, mint az a tárgyalófél, aki meg van győződve róla, hogy csak nyertesként kerülhet ki a beszélgetésből.
- Mr. Salazar érdeklődését fejezte ki a gyémánt iránt... - mondja, s kezével finoman gesztikulál - ... és engem kért meg, hogy vásároljam meg számára. Olyan kellemetlen ez, nem gondoltam volna, hogy akad olyan közöttünk, akit erről nem értesítettek. - játszik gúnyosan a szavakkal.
Salazar. A herceg után a második legbefolyásosabb Ventrue a városban. Számos területen szerzett befolyást és úgy hírlik, komoly szövetségesei vannak. Nem az a kaliberű vámpír, akinek a rosszallását bárki ki akarná vívni magának. Lehet, hogy Attwood a talpnyalója lenne? Vagy az öreg ilyen formában akarta tőle behajtani egy korábbi tartozását? Ami még ennél is érdekesebb lehet, hogy vajon Salazar tisztában van e a kő eredetével és azért akarja megszerezni magának vagy pusztán egy újabb drágakő az amúgy is tetemes vagyonához?
A történetben felbukkanó öreg neve mindenesetre óvatosságra int, már csak azért is, mert nem érezted, hogy Attwood hazudott volna. Körültekintően kell eljárnod és mérlegelned kell mielőtt ez a szál tovább bonyolódik.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
A férfi színjátéka nevetségesen hat, valószínűleg az öleléssel szinte minden kreativitás és képzelőerő kihalt belőle. Ezt bizonyítják a kevéssé hatékony üzleti manőverei is. No persze keveset tudok róla, így nem tényként, csak érdekes részletként kezelem ezt a sok felesleges teátrális mozdulatot és kifejezést. Megtehetném, hogy letükrözöm a mozdulatait, esetleg megfűszerezhetném némi erotikával vagy csak szimplán iróniával, de nem teszek semmi ilyesmit. Hagyom, hogy illúziókba ringassa magát, de kissé tartok attól, hogy ezzel teret engedek valaminek, aminek talán nincs létjogosultsága, de mégis…
/Angol/ Mielőtt megosztanám önnel a döntésemet, engedje meg, hogy rákérdezzek: tudja, hogy egy egyszerű ékkövet kíván ily meggyőzően?
Kíváncsian pillantok rá, de a válaszától függetlenül el kell tennem a maroktelefonomat, hiszen sem a Ventrue Öreg, sem a személyzetének elérhetőségével nem rendelkezem. Annyit tudok, hogy senor Salazar teljesen vagy részben latin származású, hogy már jó ideje rója az Éjszakákat és ez idő alatt elvégezte a maga kutatásait. Ennek következtében egyértelmű, hogy megfontolt és előrelátó Káinitával állok szemben, akinél jó pont lehet, ha magam adom át neki ezt az ékkövet, esetleg barátként hívom fel a figyelmét arra, mit is szeretne oly nagyon. Feltéve, ha ez a kő valóban az a szén-módosulat, amit a Klán egykor birtokolt.
Vajon erről Mr. Attwood mennyit tud?
Természetesen át is engedhetném, de mint azt néhányan tudják rólam, kíváncsi természet vagyok, így egy sármos férfi vonzó mosolyánál nekem picit több kell. Időt, energiát fektettem a ma estébe amiket nem kívánok veszni hagyni. Egyre inkább úgy vélem, hogy nincs helyes válasz a felmerült kérdésekre, ellenben a legjobb választás egy Öreg barátsága és egy Ifjú haragjának tűnik. Ezt az allotróp apróságot nem engedem el csak úgy, de talán meggyőzhető vagyok. Mindenkinek szüksége van valamire, még ha nem is tudjuk, hogy ez így van. Az idő és a körülmények fontos tényezők. No meg a pénz. Úgy vélem, hogy biztosíthatnék némi anyagi hozzáférést kárpótlásul, de az olyasmit jelentene, amit félreérthetnek.
/Angol/ Mindenki számára az lenne legmegfelelőbb választás, ha elhalasztanánk az árverést, melyet egy később időpontban megismételhetnénk. Ez idő alatt minden vélt vagy valós tévedést korrigálni lehetne.
Nem hiszem egy másodpercig sem, hogy elfogadja, így picit oldalra billentem a fejemet, a bal oldal felé, ami rosszat jelent, ami azt üzeni Cameron-nak, hogy készüljön fel a legkellemetlenebb eshetőségre is. Elvégre semmi olyasmi nem hangzott el, amiért le kéne mondanom a vásárlási szándékomról. Továbbra is úgy vélem, hogy egy olyan alapvető cselnek, mint egy Öreg nevének megemlítése még távolról is kevés, hogy azonnal mindent feladjak. Nem úgy, ha bebizonyosodik, hogy az említett események valóban megfelelnek az Igazságnak. Egyenlőre kétkednék, hiszen a vámpírok kedvelt stratégiája a megtévesztés…
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:02
A Ventrue arcáról különösebb érzelmet nem tudsz leolvasni. Ő valószínűleg tényleg úgy készült, hogy idejön, megvásárolja a gyémántot és elmegy.
- Nézze kisasszony, nekem nem tisztem Mr Salazar indítékait megkérdőjelezni. - kezd bele felhangon, noha támadó szándéknak nem látod a jeleit. A bújtatott utalásod is célt tévesztett, ami csak egy dologra enged következtetni: Attwood szemében a kő tényleg csak egy egyszerű ékkő.
- Engem mindössze a jó szándék vezérelt, amikor megkértem Donaldot a licitálás félbeszakítására, mert nem akartam, hogy Ön kellemetlen helyzetbe kerüljön azzal, hogy Mr Salazar ellenében licitál. Megtehettem volna, hogy nem szólok erről Önnek, mi több hagyom, hogy megnyerje és szembesüljön később tettei következményével.
A licitálás elhalasztására is a korábban tőle megszokott stílusban reagál.
- Miután Mr Salazar úgy kívánta, hogy még ma juttassam el hozzá az ékkövet, a licitálás elhalasztását nem tartom jó ötletnek. Én két lehetőséget látok. -mondja, s jobb kezének ujjain számolni kezd.
- Az egyik, hogy tovább folytatja a licitálást, ebben az esetben én visszalépek és értesítem Mr Salazart, hogy kinek köszönhetően hiúsúlt meg a kérése. - tart egy levegővételnyi szünetet, ami az egész mondanivalóját csak még baljóslatúbbá teszi.
- A második, hogy Ön lép vissza a további licitálástól és én ebben az esetben gondoskodom arról, hogy a kő mellett az információ is eljusson Mr Salazarhoz, hogy az Ön jóindulatának köszönheti az ékkövet.
Attwood ismét kényelembe helyezi magát a székén, hátát óvatosan nekitámasztva a szék támlájának. Továbbra is rád nézve várja, hogyan fogadod az elhangzottakat.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
Nem becsülöm le a képességeimet, de azért a határaimmal is tisztában vagyok. Ahogyan azzal is, hogy azért egyszerű farmerfiúból nem lesz Kékvér. Minden bizonnyal, ha Shakespeare nem is ihlette meg, de az akarata edzett lehet. Kíváncsian tesztelném, hogy mennyire, de attól tartok senki nem venné jó néven a tudomány érdekében tett kísérletemet. Akárhogyan is nézem a képzelőereje még mindig nevetségesen hat ahogyan megpróbálja idealizálni a körülményeket, s persze az Öreg árnyékából esetleges kudarcát takargatni, de úgy döntök, hogy mielőtt elfogadnám a szavát, úgy később felvetek még egy opciót.
/Angol/ A tetteim következményeire már nem derülhet fény tettének okán, de megtisztel, hogy ilyen körültekintően viselkedik Mr. Attwood.
Üres szavak, mindketten tudjuk, hogy kényes a helyzet és megoldás után kívánkozik. Ahogyan azt is, hogy kulturáltak vagyunk és mint ilyenek nem engedhetjük meg, hogy eme egyszerű licitálás valami sokkal komolyabb és nem kívánt figyelmet követelő mód változzék meg. Azt hiszem, bár teljesen nem vagyok meggyőzve, hogy a fiatal Ventrue-nak fogalma sincs miért jött, így azt is kétlem, hogy Salazar valami komoly tartozást kért volna így számon. Igazából arra jutok, hogy nagyon fárasztó számomra ez a manipulatív játék…
/Angol/ Engedje meg, de van egy harmadik eshetőség is. Eltekintve, hogy nem halasztjuk el a licitálást, az első változat mellett döntve a továbbiakban úgy fogalmaznék, hogy az én birtokomból kerül az ékkő senor Salazar tulajdonába.
Itt némi csendet hagyok, és pont, mielőtt javaslatot tenne, folytatom
/Angol/ De nem kívánok élni ezzel a lehetőséggel . Sőt, mivel ilyen figyelmes volt, és valóban jóindulat fontos számomra illetve adok az Ön szavára, tájékoztatom, mert láthatóan nincs birtokában a tudásnak – ha nem így lenne megkövetem magam – ez az ékkő nagyon becses a Klánnak.
Újabb apró szünet, drámainak is mondható
/Angol/ Ez a Nadir Csillaga.
Mit tehetnék, talán a kis protege-m az, aki ilyen hatással van rám, de az is lehet, hogy a latin tűz nem hunyt ki teljesen. Esetleg mégis pici tükörjáték ez Mr. Attwood felé, akárhogyan is, az újabb lélegzetvételnyi szünet után:
/Angol/ A krónikások Mithrász Köveként is emlegetik.
A történelemből fakadó tudást most nem osztom meg, úgy vélem egy ilyen fontos dologgal a velem szemben ülő fiatal káinita is tisztában van. Ugyanakkor a magam védelmében még annyit hozzá kell tennem:
/Angol/ A forrásaim szerint igen magas a valószínűsége ennek. Nem teljesen bizonyos, de most, hogy nincs lehetőségem megvizsgálni, úgy vélem helyes, ha ezt az információt megosztom. Engedelmével…
Mivel minden elhangzott és elfogadtam a második választási lehetőséget, nincs itt több keresni valónk. Cameron és én elindulunk, hagyjuk, hogy a szavak súlya lassan teljes mértékében más vállára nehezedjen. Nekünk az est további terve az Elysium felkeresése lenne. Abban az esetben, ha valamiért kitérőt kéne tennünk, akkor csak a La Familia, a Védenceim érdekében történhet, szinte minden más körülmény várhat.
-
Helyszín: 6-os móló, Detroiti Kikötő
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:03
Charlie minden bizonnyal fel volt készülve arra, hogy visszautasítod az ajánlatát, netalán hogy tőrbe csalod vagy egyéb módon készülsz ártani neki. Arra viszont biztosan nem volt felkészülve, hogy nem csak hogy elállsz a további licitálástól, de még értékes információt is átadsz számára. A Ventrue arcára kiülő meglepettség melegséggel tölt el, neked már megérte ez az egész.
Az ifjú Ventrue nem reménytelen, láthatóan hallott már Mithrász Kövéről és valószínűleg kétségbeesetten próbál megragadni minden információmorzsát, amit elméje felidéz a tárggyal kapcsolatban.
Összességében kiváló üzletet kötöttél ma éjjel. Elérted, hogy egy öreg és egy ifjú is a lekötelezetted legyen, mindezt úgy, hogy semmi számodra értékeset nem kellett feláldoznod. Azt azért egy kicsit sajnálod, hogy a követ nem foghattad meg a saját kezedbe. Vajon mit mesélne neked?
Cameron eléd lép, hogy kinyissa neked az ajtót. Az ajtó mögött Donald bugyuta arckifejezésével találkozol, amikor hájas fejében összeáll a kép, hogy az ajtó nem azért nyílt ki, hogy ő bemehessen, hanem azért, mert te távozol. Hebegve próbál meglepettségében megszólítani, kezében a korábbi licitálás jegyzetei.
- Ööö kisasszony? Már is távozik? De hisz' Öné az utolsó érvényes licit.- mondja kétségbeesetten. Nem kétséges, hogy csak a saját osztaléka miatt aggódik.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
Nem azt mondom, hogy minden esetben igazam van, de ha kiismered a Bestiát, akkor tudod mit kell tenned, ha veszély leselkedik rád, ha akaratod ellenére akar uralkodni rajtad vagy éppen szűkölve bújna el a Testbe Zárt Lelked legmélyebb Árnyai közé… ugyanígy kiismerhetőek a Klánok, ha ismered a jellegzetességeiket és ezen belül már csak egy lépés az egyén.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ismerem Mr. Attwoodot. Vagy az, hogy egykor élete teljében lévő férfiként kiszámítható, de mint minden (leginkább fiatal) káinitát őt is egy dolog motiválja. Lefelé taposni, oldalra könyökölni és felfelé n… nos, úgy véltem ez a tényállás most is fennáll. Ami azt illeti, így mindenkinek szívességet tettem és eközben még szórakoztató pillanatokban is részem lehetett.
Kifelé menet azon tűnődőm, hogy miként változott volna meg a viselkedése, ha tudja a titkomat vagy más hatása lett e volna annak, amit most tettem. Ellenben úgy tűnik azért nem ragadta el a sodrás, néha csapott a karjaival és megtanult néhány alapvetően igen fontos apróságot a Hat Hagyományon túl. Ez kifejezetten örömmel tölt el.
Sajnos az ékkőhöz már nem lesz szerencsém, kivéve ha senor Salazar meg nem invitál és engedélyezi, hogy vessek rá pillantást, melynek eshetőségét azért még nem zárnám ki. Ugyanakkor nem is fűzők hozzá vérmes reményeket, mint ahogy ahhoz sem, hogy a fiatal Ventrue esetleg felülemelkedne büszkeségén és megkérdezné mit tudok a kőről. Pedig örömmel osztanám meg vele a tudást, amivel talán jópontot szerezhetne…
Cameron elindult, magam is követem és egy pillanatra annyira elönt egy régen érzett, már-már ismeretlennek tetsző érzés, hogy elmosolyodom és biccentek a puffadt kis féregnek, majd minden magyarázkodás nélkül csak némi illemet követve búcsúzom. Ez a néhány szó zárja most le a kikötői kalandot,
/Angol/ Jó éjt Donald! Kérem bánjon úgy Mr Attwood-al, mintha a családom tagja lenne!
hogy aztán Elysiumi terveimmel együtt autóba üljek és azon tűnődjek, hogy vajon a Herceg mikor fogadna engem. Mivel a kis pondró most térden állva fog vonaglani Mr. Attwood előtt, mosolyogva kérem Cam-et, hogy válasszon kedvére zenét, melyet halkan indít tudva, hogy a túl hangos zene nem kevés veszélyt hordoz magában. Szeretek utazni, nézni a város remegő fényeit, melyek egyszer úgy is kialszanak…
-
Helyszín: Belváros, az elízium felé menet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:40
Magad mögött hagyjátok a 6-os mólót és a kikötőt. Cameron csendben kísér egészen az autóig, majd kinyitja neked az ajtót és megvárja, míg beülsz. Aztán ő is beül az autóba és az Elízium felé veszitek az irányt. A város alszik, nincs nagy forgalom, így ghoulodnak mindössze néhányszor kell lasítania a jelzőlámpák miatt. Keze hol lágyan, hol pedig a szokásosnál erősebben szorítja a kormányt és neked ennyi információ bőven elég hogy rájöjj, valami bántja.
Amikor ráfordultok a belvárosba vezető négy sávos útra, akkor szólal meg először.
- Valami nem volt rendben azzal a raktárral. Volt ott rajtunk kívül még valaki. Vagy valami. Súlyos tekintetet éreztem magunkon és csak tehetetlenül álltam és vártam, hogy az a valami lecsapjon ránk.
Beleborzong a tudatba, hogy veled történik valami és ő nem akadályozhatja azt meg. Helyezkedik valamelyest az ülésben, de keze így is a szokásosnál merevebb.
Ghoulod bizonytalansága a kettőtök között húzódó szoros érzelmi szálnak köszönhetően valamennyire rád is hatással van és egy sor kérdés torlódik fel elmédben. Ki lehetett még ott az árverésen? Vajon milyen céljai vannak és miért nem fedte fel magát? Lehet, hogy ez az egész nem is veletek, hanem a kővel kapcsolatos? Érdemes lenne minél többet megtudni erről a kőről. Ha nem lett volna ott a Ventrue, talán rá tudtad volna venni Donaldot, hogy osszon meg több információt.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
Nem csak a 6-os móló, sok megválaszolatlan kérdés is maradt mögöttünk. Megannyi kirakós-darab, ami csak azt várta, hogy megvizsgáljam - részleteiben és egészében – aprólékosan és megkapjam mindazon választ, ami annyira érdekel. Kielégítsek egy vágyat – a megértését – s mindazon titkot felfedjem, amit a múlt homálya övez, történetek, hovatovább napjainkra már szinte legendákká vált történetek mesélnek el.
Az éberségem másodpercre sem lankad, de nem történt baj az autóig. Természetesen Cam egy tükör segítségével megvizsgálta az alvázat és bekukkantott a motortérbe, ülés alá… minden helyet amit ilyenkor érdemes átnézni. Nem csak pusztításra, de nyomkövetésre alkalmas eszközt/eszközöket is keres ilyen alkalmakkor: amikor nem tudunk biztonságosan leparkolni. Az ember nem lehet elég óvatos. Nem beszélve az Éj Népéről.
Nincs ellenemre, hogy nyugodt utunk van. Így van időm alaposan átgondolni, hogy mi is történt abban a bizonyos kikötői raktárházban. Előidézni a pillanatokat és elemeire bontva megvizsgálni őket. Út közben egy dolog zavar csak meg, a pillanat, amikor a tekintetem szeretett Cam kezeire téved. Elemzésemet félreteszem, hogy a visszapillantóból lássa, minden figyelmem az övé, tegye szóvá nyugodtan ami bántja
/Spanyol/ Nem volt. Egyelőre nem tudom, hogy a Kő volt e a közelben és az okozta mindezt vagy valaki, talán egy Öreg esetleg valaki kellő képességekkel megáldott személy idézte elő ezeket a kellemetlen körülményeket.
Nem teszem szóvá, hogy nem hagytam volna baja essen, félő, hogy az a bizonyos férfi-ego vagy az irántam érzett érzéseinek bántódása essen. Ez utóbbiakkal óvatos vagyok, sosem kötöm magamhoz túlzott mód egyetlen Kelyhemet sem. Elvi kérdés, hogy ne agyatlan szolgák vegyenek körül, hanem olyan emberek, akik a képességeik legjavát képesek nyújtani a nap minden percében…
/Spanyol/ Ne aggódj Cam. Nem történt baj, de tanultunk az esetből. Ha más nem azt, hogy később esetleg érdemes visszamenni oda, hogy ellenőrizzük annak a valaminek a jelenlétét. Ha nincs ott, az sok dolgot kizár (és felvet pár más kérdést). No meg úgy érzem, hogy Donald is könnyebben beszélne, ha csak mi lennénk jelen és úgy vélné, hogy ez az ő érdeke is.
A többi gondolat még hadakozik, de alapvetően kellő információ nélkül hasztalan minden további ezen a téren tett mentális erőfeszítés. Az érzések… egykor lángolóak voltak, elemésztőek szinte. Oly hevesek, hogy talán nincs is oly Klán, ami igazán illett volna hozzá. Aztán sietve kellett megtanulnia, hogy az őszinteség, az a kifogyhatatlan energia mennyire kártékony tud lenni, ha nem tartozik hozzá olykor józan ész, megfontoltság és a tudás, hogy ki láthatja őt ilyennek.
/Spanyol/ Talán senor Salazar engedélyezi, hogy megtekintsük az ékkövet.
Végül azonban nincs más a káinita részéről, mint azon gondolatai, hogyan tegyen szert némi státuszra és hírnévre, amely felemeli őt a választott városában. Eleddig úgy vélte ez nem szükséges, de rádöbbent, hogy a titka túl sokat vesz el, hogy ne akarjon más módon tennie ellene. Így a közelgő Elíziumi Bál ötlete legalább annyira fontos, mint amennyire az, hogy elfogadása esetén a kivitelezés is hibátlan legyen…
-
Helyszín: Belváros, az elízium felé menet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:41
Az út hátralevő részében Cameron csendben vezet, aggodalma azonban láthatóan nem szállt el. Szavaid biztosan célba értek, mert tartása sokat enyhült, de még koránt sem mondható nyugodtnak.
[Történeted a Crowne Plaza Hotel fórumrészben folytatódik]
-
Helyszín: Detroit, belváros
Időpont: 1996. március 6. szerda, 04:21
Cameron lekísér az autóhoz, illedelmesen kinyitja számodra az ajtót, majd miután beülsz ő még körbesétálja a kocsit, esetleges veszélyforrások után kutatva. Semmi figyelemreméltót nem talál, így ő maga is beszáll és elindítja a motort. Lassan gurultok ki a hotel földalatti parkolójából, ő pedig amint elhagyjátok az épületet, bekapcsolja a rádiót. Egy spanyol nyelvű adóra esik a választása, úgy látszik megfogadta a tanácsodat és igyekszik minél többféle forrásból meríteni, ha a nyelvtanulásról van szó. Tény, hogy az ilyen gazdag ingerkörnyezetben sokkal jobban fejlődik a nyelvtudás.
Néhány perc elteltével úgy ítéli meg, hogy biztonságos, hogy kifejtse számodra a véleményét. Ezúttal is spanyol nyelven kommunikál veled.
Az a két férfi a hotelben. - tart egy kis szünetet, mert épp egy forgalmas útkereszteződéshez értek, ahol a forgalomirányító lámpák nem működnek, de amikor áthaladtok, folytatja.
Volt valami roppant zavaró a párosban, amit csak nagyon nehezen tudnék megfogalmazni. Olyan közeli, mégis idegen. Mint ha Cooper úgy rángathatná a piercingest, ahogy csak akarja... mint valami marionett babát.
Cameron a tükörbe pillantva néz rád, arcáról aggodalommal vegyes kíváncsiság tükröződik.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Tudom, hogy Cam mindent megtesz ami a biztonságomat, a mi biztonságunkat illeti. Még itt is, ahol a Hercegre nézve lenne szégyen, ha esetleg bármi történne, kivéve, ha Ő maga is így akarta. Ezen ösvényen nem indulok el, elhagyom és inkább türelmesen várom, hogy társam az éjben végezzen kötelező feladatával. Úgy tűnik ezúttal sem történt semmi figyelemreméltó és elindulhatunk haza. Egy szó melynek egyetlen igazi jelentése van és amit oly kevesen fedeznek fel mögötte, miközben napi szinten koptatják…
Örülök Cam választásának mind a rádiót, a nyelvet és kérdés tekintetében. Mert nyitott, mert kíváncsi és mert leginkább tiszteletteljes. Nem tetettem soha szóvá, ha az anyanyelvemen beszélgettünk, hiszen én még egy két szón túl nem sokat tudok az ő örökségéből, eltekintve talán attól, amit már az ő ősei sem sűrűn használtak. Számtalan titok lett lejegyezve és mindegyik más és más formában, így elengedhetetlen, hogy megtanuljuk a módját annak, miképp fejtsük meg őket kivétel nélkül.
/Spanyol/ Azért Cam, mert pontosan így volt. Mr. Cooper tökéletesen uralkodik Mr. Jordan felett. Ilyen rövid beszélgetésből nem tudtam megállapítani, hogy a vitae által vagy csak egyszerű mentális és/vagy fizikai dominanciáról van szó, de a természetfeletti képesség használatát azért kizárnám. Sokkal többet fogunk tudni, amikor Mr. Jordan meglátogat minket. S mindenképp szükségünk lesz egy levélre Mr. McDermott számára, de előbb lássuk mi történik akkor, ha az éretlenebbnek látszó gyermeke elfogadta a meghívást.
Egy megnyugtató mosolyt küldök Cam felé, tekintetem izgatott csillogása, hogy valami kihívás elé nézek, olyasmi ami egyszerre tanár és tanítvány szerepét osztja rám. Szeretek tanulni és átadni a tudást, amit felhalmoztam. Úgy vélem igen érdekes este lesz amelyikben a kérdéseinkre válaszokat kapunk és még izgalmasabb maga a tény, ha sikerül úgy tanítanunk, hogy a gyermek ösztönösen cselekszik majd az általunk manipulált módon. Nincs is kellemesebb érzés, mint amikor egy kiváló terv célt ér…
/Spanyol/ Mesélj kérlek, mit gondolsz Lydiáról! – első benyomásokra vagyok csak kíváncsi
-
Helyszín: Detroit, belváros
Időpont: 1996. március 6. szerda, 04:23
Cameron egy bólintással nyugtázza a Jordannal kapcsolatos meglátásaidat, viszont a Lydiával kapcsolatos kérdésedre megrezzen, alig észrevehetően ugyan, de neked nem kerüli el a figyelmedet. Vélhetően számított erre a kérdésre és csak az lephette meg, hogy ilyen hamar érkezett. Néhány pillanatig tűnődik a válaszon - szerencséjére épp egy útkereszteződéshez értek, így figyelmét a környezetetekre kell koncentrálnia -, de ezt követően belepillant a tükörbe és úgy beszél hozzád.
Igazán kedves teremtés, úgy vélem a neki szánt pozícióra kifejezetten alkalmas. Minden bizonnyal képes a kihívásokkal is megküzdeni - és érzed Cameron hangjában hogy itt elsősorban a két brujahra és a hozzájuk hasonlóakra utal -, a mosolyában pedig van valami érdekesen izgalmas. Ugyanakkor ha csak az utcán találkoztam volna vele, nem biztos, hogy felfigyelnék rá.
Ugyan ghoulod első sorban az útra figyel, feltűnik neked, hogy kíváncsian pillant többször a tükörbe, arra várva, hogy vajon hogyan reagálsz a válaszára.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Szótlanul figyelem a férfit, aki bár számított a kérdésre, úgy tűnik nem ilyen rövid időn belül. Igazából, magam sem tudom, hogy mi lelt, miért érdekel ez ennyire, hogy nem vártam meg míg hazaérkezünk, de talán a kíváncsiság lehet a háttérben. Esetleg valami olyasmi, amit én már elvesztettem, amikor megfosztottak az élettől. E gondolat most valamiért zavaró, kipillantok a városra, mintha az tudná a választ, az éjszakára, mintha meg tudná súgni, de aztán a rövid gyengeség elmúlik és már megint Cameron tekintete az, amire csillogó pillantás esik.
/Spanyol/ Lydia olyan nőnek tűnik, akinek szüksége van valamire, amiről még ő sem tudja, hogy hiányzik neki – teszem hozzá – Minden igaz amit mondtál, de az egyik legnagyobb emberi gyengeség talán, amikor elégedettek leszünk azzal ami körülvesz minket, amik vagyunk anélkül, hogy tudnánk vagy elég bátrak lennénk tudni, mennyi minden vár még ránk.
Ez természetesen vonatkozik Cameron-ra is, de egyáltalán nem félek attól, hogy megrekedne, míg Lydiát bár nem ismerem, de elképzelhetőnek tartom, hogy bizonyos lemondásokkal jár az, hogy milyen feladatot lát el. Úgy vélem, hogy ez izgalmas napokat ígér, az, hogy Cameron kettesben eltölt vele némi időt és bár félek, hogy mindketten túl óvatosak lesznek, de talán ha megteszek néhány lépést, akkor oldódhat a hangulat, hogy igazán kellemes perceket töltsenek el és remélhetőleg vágyjanak a folytatásra-ismétlésre.
Ezidáig nem kérdeztem és nem tettem semmit, ami Cameron magánéletét illeti, de úgy véltem, hogy sokat tanulhatnánk egymástól akkor is, ha kapcsolatuk nem mélyül el. Nem fogom erőltetni, de talán… talán azért teszem mindezt, hogy közelebb érezzem elveszett emberségemet? Elzavarom ezt a gondolatot és egy szelíd, barátságos mosollyal nyugtatom meg a sofőrömet, hogy az út további részében önvizsgálatot tartsak, melyből lehet magának Cameronnak kell finoman kivonnia…
-
Helyszín: Detroit, belváros
Időpont: 1996. március 6. szerda, 04:55
Cameron szótlanul vezet az út hátralévő részében, de biztos vagy benne, hogy a gondolatai Lydia körül forog és a belsejében születő ellentétet próbálja feldolgozni. Kivételesen erős érzelmeket táplál irántad - s tudod, hogy ez a vérnek is köszönhető - így bármire megkérheted. Most mégis úgy tűnik, hogy őrlődik a feladattal. Persze nem teszi szóvá, inkább csak apró jelekből veszed észre. Ahogy a tülörbe néz vagy ahogy a sebességet váltja az autóban, mind mind apró jelek a számodra.
A tervezett idő alatt értek haza. A belsődben uralkodó fenevad az út során már fel-felmordult a közeledő napkelte miatt, de képes voltál hamar felülkerekedni ezen. Még majdnem egy óra van addig, míg a nap első sugarai megérintik Detroit utcáit. A lépcsőn felfelé sétálva tör rád az érzés, hogy mennyire hasnolóak - és ugyanakkor mennyire különbözőek! - vagytok ti ketten. Te a benned lévő fenevaddal küzdesz nap mint nap, Cameron pedig most az érzéseivel kell hogy megbírkózzon.
A menedéked ajtaját előre kinyitja számodra, majd amikor beléptek a házba becsukja mögöttetek az ajtót. Apró mosoly jelenik meg az arcán, ahogy a holnap éjszakai menetrendetekről kérdez:
Van esetleg egyéb teendőm a holnap esti bál előtt?
Tekintete összetalálkozik a tiéddel és alig egyetlen másodpercre megáll az idő. A menedéked biztonságában nincs okod többé a napfénytől tartani és ezt a bestia is tudja. Most akár engedhetnél is a csábításnak és a hálószoba felé vehetnétek az irányt. Cameron biztosan nem ellenkezne.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Egyetlen további szó nélkül utazunk tovább és érkezünk meg végül, hogy egészen addig, míg nem záródik mögöttünk a lakás ajtaja, ez ne is változzon meg. Aztán Cameron töri meg a csendet, amit nem bánok, annak ellenére sem, hogy én szerettem volna szólni. Türelmes, picit már bágyadtabb tekintettel nézek rá, mert jól tudom, hogy megengedhetem magamnak azt, hogy gyengének mutatkozzam előtte!
/Spanyol/ Igen, akad. Egyél valami igazán finomat! Amit ritkán van alkalmad, de igazán szeretsz. Aztán keress fel egy szabót és készítess magadnak egy személyre szabott öltönyt. Tudom, nem szereted, de sajnos a látszat…
Csak intek, tudja ő, hogy az mennyire fontos. Semmi mást nem említek neki, a napi rutinja mellett tegyen csak nyugodtan kedvére bármi is jut eszébe. Aztán a tekintetünk találkozik és érzem, hogy újra feltámad bennem a kétség, a mai nap eredményeként, hogy mennyit vehetek el tőle és lehetek őznő, illetve miért ne lehetnék az? Engedhetnék az érzelmeknek és csak egy pillantással tudathatnám mire vágyakozom, de vajon helyes e a módja annak, hogy elvegyem amire… vágyom?
Cameronnak egy igazi kapcsolatra van szüksége, nem akarom, hogy idő előtt kiégjen – nem engedem a tekintetét, de nem is bíztatom – ezért talán egy olyan nő mellett megtalálja az egyensúlyt, aki maga is olyan világban él, mint ő. A kulcsszó pedig az él. Nagyon vigyázok azzal, hogy a vitae ne befolyásolja őt, de ez valamennyire elkerülhetetlen. Ugyanakkor félek, hogy amit irántam érez, az hogyan befolyásolja őt. Ránézek és látom, hogy szeret.
Szerethet e egy halottat, akivel nem képes intimitásra? Egy férfiasságában erőteljes férfi, akin látom a vágyat, aki tudja, hogy nem sajnálnám a vitaet, hogy emberibbnek érezzen és mégis, elég e az amit adni tudnék vagy érezzem csak az átok súlyát, a nem létét, az élet lüktetésének hiányát? Nem tudom, de most nem is akarok neki ellenállni. Hagyom, hogy miután megfogtam a kezét, ujjaink egymásba fonódtak, magához húzzon és bevigyen a hálószobába…
Elbuktam.
Önzetlenül.
Míg akaratom képes ellenállni a napkelte hozta fáradtságnak…
-
Helyszín: Detroit, belváros
Időpont: 1996. március 6. szerda, 20:15
Amikor kinyitod a szemed, ismerős kép fogad. A hálószobádban vagy. A tegnapi éjszaka emlékei apró mosolyt csalnak az arcodra. Lassan az oldaladra fordulsz, hogy megnézd, fekszik e melletted valaki, de csalódnod kell. Néhány pillanatot szánsz arra, hogy körülnézz: az ágy másik oldalán - ahol Cameron aludt - a párnák szépen el vannak rendezve és a vékony takaró is meg van igazítva. Még erre is gondolt, mielőtt felkelt és itt hagyott téged. Az ágy mellett lévő éjjeli asztalon egy papírcetlin spanyol nyelvű üzenet vár:
Elmentem a szabóhoz az öltönyért. Igyekszem vissza.
Visszafordulsz a hátadra és a mennyezetet bámulva a tegnapi estére terelődnek a gondolataid. Mennyi minden történt. Donald, a licit, az a furcsa érzés a raktárban, Attwood és az ékkő. Aztán az elízium, a Brujah-kok. Az elízium. Ma este elragadónak kell kinézned, elvégre a rendezvényen biztosan számos helyi vértestvér is megjelenik. Ha minden jól megy, ma begyűjtheted Salazartól az elismerést. Az egyik legbefolyásosabb vértestvér a városban tartozik neked. A kedvességed és a segítőkészséged híre már biztosan eljutott az elízium őrzőjének a fülébe is. Az apró magok, amiket tegnap elültettél ma akár gyümölcsöt is hozhatnak. A gondolat újabb mosolyt csal az arcodra. Ez a mai este nagyon jó lesz!
Néhány percet töltesz még az ágyban feküdve és az este eseményeit tervezgeted, mielőtt felkelsz és hozzálátsz a készülődésnek.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Ébredés után az ismerős képnek várnia kell. A lelkiismeret az, ami utat talál, hogy mit tettem és miért, hogy milyen magyarázatot kerestem és találtam tettemre és az mennyire volt helyes vagy helytelen. Felnyögök, sóhajtok és szusszanok, miközben bűnös lélekként idézem fel az estét, ahol a férfi kedvére tettem. Az én testem halott, képtelen befogadni és átélni a testi örömöket, de adni annál többet tudok.
Hallottam egy pletykát, miszerint létezik egy rituálé, ami képes komoly áldozatokat követelve emberré tenni ideig-óráig, de bizonyítékát nem találtam. Így az egyetlen dolog amit igazán képes vagyok átadni, azok az érintések, amik segítettek Cameronnak ellazulni, egy hosszú és megfeszített nap után. Elvégre átkozott vagyok és amikor elfogadtam, hogy az leszek, lemondtam az élet örömeiről.
A mosoly azonban utat talál, mert láttam, hogy mindezek ellenére valamennyi örömet tudtam szerezni és ez pici elégedettséggel töltött el, de korántsem annyival, mintha még az a fiatal szenvedélyes lány lennék, akinek Atyám egykor megismert. Oldalra fordulok, tudva, hogy korai-kései időpont van, s egyáltalán nem okoz meglepetést, hogy Cam nincs mellettem. Hiányzik egy kicsit, be kell valljam, de azért egy picit meg fogom fedni, hogy ne tegyen úgy, mintha ott sem lett volna! Kicsit kiábrándító, hogy katonás rendet tett körülöttem…
Elolvasom az üzenetet, de mire a végére érek, már hirtelen mérgem elveszett a sötétségben, hogy bár azért ne feledjem a kérést, de hozzám illő – udvarias – módon tegyem majd meg. Miután mindezen gondolat lassan fakul, úgy bukkan fel a tegnap este minden mozzanata, hogy végül újra a látszat fontosságára terelődjön: ma nagyon csinosnak kell lennem! S mint ilyen a legszebb, de picit merész ruhát kell majd felvennem.
Úgy vélem, hogy mint ilyen a hajzuhatagomat is ennek megfelelően kell rendszabályoznom vagy éppen szabadon hagynom, attól függően végül melyik ruha mellett döntök, de közben az is fontos részlet, hogy a Hercegre se hozzak szégyent. Nem véletlenül van ilyen tökéletes férfi az életemben, így Cam majd segít a legmegfelelőbb ruha kiválasztásában és persze a hozzá illő kiegészítőket sem felejtjük el.
De mielőtt zuhanyozni indulnék, ránézek a telefonomra, majd kikelve az ágyból – úgy ahogy van hátrahagyva azt – belépek, hogy álljak jó pár percet a forró sugarak alatt. Lopott érzés ez, olyan, mint amikor megérintem valamelyik kelyhemet aki lúdbőrözik vagy érezhetően remeg az ujjbegyeim alatt. Mint amikor rádöbbenek a finomillatú tusfürdővel végigcirógatva magamon, hogy ez a test halott.
Még emlékszem milyen volt amikor élt, amikor én sóhajtottam és remegtem, de hosszú évek óta nem gondoltam erre annyit, mint tegnap este óta. Ha lennének igazi érzéseim, azt mondanám Szerelmes vagyok, de ez teljeséggel kizárt, hiszen számomra ez az érzés egy olyan taktikai hátrány lenne, amit nem engedhetek meg magamnak. Még percekig figyelem ahogy a kezeim mindenhol bejárják a bőröm ahol csak elérhetik, majd egy lemondó sóhajjal lépek ki a zuhany alól.
Törülközőt csak annyi ideig veszek magamhoz, amíg finoman felitatom a vízcseppeket, majd kisétálok a csillagok, illetve inkább a város fényorgiájába, hogy sorra vegyem a lehetséges viseleteket. Egy dolgot tudok, még pedig azt, hogy a legdrágább selyem lesz amire valaha rá tudtam tenni a kezem, mert az érintése olyan, mintha… de ezt most nem is gondolnám végig. Helyette azon tűnődöm, hogy fehérnemű illendő lenne, de vajon ez a pici lázadás… felveszek valamit.
S lassan érkeznie kell valamelyik kelyhemnek, mégpedig… hogy a Bestia is megkaphassa a maga jussát.
-
Helyszín: Detroit, belváros
Időpont: 1996. március 6. szerda, 21:01
A telefonod kijelzőjén egy olvasatlan üzenetet és két nem fogadott hívás bejegyzést pillantasz meg. Az üzenet - melyet valamikor délután 2 körül küldhettek - attól a Brandon Mason-tól jött, akivel ma kellene találkoznod. Brandon egy ügyvédi irodánál dolgozik és régóta a kelyheid közé tartozik.
- Elnézést a késői üzenetért Miss Encantador, de egy elhúzódó megbeszélés miatt nem tudok ma visszarepülni Detroitba, így sajnos le kell mondanom a mai találkozónkat. Próbáltam Önt hívni ezzel kapcsolatban, de nem sikerült elérnem.
Brandon kétszer próbált hívni a nap folyamán, egyszer délben, egyszer pedig nem sokkal az sms elküldése előtt. Úgy látszik, ha táplálkozni szeretnél, valamilyen más módot kell rá találnod ma éjszaka. Túlságosan éhesnek nem érzed magad, két éjszakával ezelőtt táplálkoztál utoljára.
Úgy döntesz, hogy veszel egy zuhanyt, a meleg víz és a kellemes illatú tusfürdők mindig is segítettek, hogy átgondolhasd a dolgaidat. Különösen akkor, ha Cameronról van szó.
A zuhanyból kilépve és megtörölközve visszamész a hálószobába, hogy gyorsan átnézd a ma estére szóba jöhető ruhákat, de tekintetedet megragadja a telefonodon alig észrevehető apró led villogása. Úgy látszik, valaki írt neked, amíg a fürdőszobában voltál. Visszasétálsz az ágyhoz és felveszed a telefont, hogy megnyisd az üzenetet.
- Talán jobb lenne, ha ma este elkerülné Mr. Salazart és a nagyterem helyett más szórakozást keresne. Elszabadulhatnak az indulatok... Jan.
A küldő telefonszáma ugyan nem rejtett, de teljesen ismeretlen számodra. Azt viszont tudod, hogy él egy Jan nevű Nosferatu Ditroitban. Lehet hogy ő vette fel veled a kapcsolatot ily módon? És ha igen, mi a szándéka?
A bejárati ajtó zárjában ekkor fordul el a kulcs és meghallod az érkező Cameront, amint két nagyobb bevásárlótáskát és kulcsokat tesz le a nappali asztalára.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Ébredést követő rituálék között szerepel a mobil készülékem ellenőrzése is, ami most több módon is azt jelzi, hogy napközben bizony kerestek. Ez különösen fontos lehet, ha Brandon annak ellenére hívott, hogy tudja, ilyenkor nem vagyok elérhető. Így mindent félretéve azonnal ellenőrzőm a hívások időpontját, illetve elolvasom az üzenetet, melyre – itt a menedékemben, egy megengedett – picit kelletlen grimasszal reagálok, hogy aztán végiggondoljam, ki az, aki már régen vendégeskedett nálam és most nyugodtan elhívhatnám.
Úgy döntök, hogy zuhanyozás közben is gondolkozhatok ezen, így a forró víz és az illatos vegyszerekkel, illetve mivel megengedhetem magamnak, ezért természetes anyagokkal varázsolom magamra az élet illúzióját. Mint mindenben, itt is meg kellett találnom az egyensúlyt a szinte nem is érezhető és az orrfacsaró illatfelhő között. Ennek következményeképp egy halványan, de érezhető, finoman manipulatív ferromon kerül rám, mely emberekre mindenképp, de talán még a fiatal káinitákra is hatással lehet.
Úgy döntöttem, hogy a hajamat kibontva – alaposan kifésülve – fogom ma viselni, de még egy egyszerű üveglencsés szemüvegen is gondolkodtam, melyet végül elvetettem, de elől hagytam, ha esetleg Cameronnak megtetszene. A ruhaválasztás előtt vonja magára a figyelmemet a sötétben éles fénypászmaként villogó kékes árnyalatú fénypötty, hogy egy kérdő-kíváncsi gondolat közepette vessek pillantást, az üzenetre. Nem egészen erre számítottam, de válasz nélkül sem hagyhatom.
SMS: Jó estét, Jan uram! Köszönöm, figyelmeztető szavait, kérem, ha bármit tehetek Önért, ne habozzon kérni! Tisztelettel: Carmelita.
A készülék egyetlen telefonszámot sem tartalmaz, mindent addig ismételek, míg tökéletesen be nem memorizálom, hogy aztán kitöröljem még a híváslistából is. S ez most sincs másképp. Eddig jutok, mikor hallom, hogy valaki megpróbál bejutni, méghozzá kulccsal. Úgy döntök, hogy itthon szinte bármit megengedhetek magamnak, így nyugodtan állok, mikor az illető – mint kiderült Cam – belép. Szelíd mosollyal üdvözlöm, mikor felém emeli tekintetét.
A tegnap már oly régen volt, és úgy közben arra jutottam, hogy most nem teszem szóvá a katonás rendet, mint korább terveztem, hanem amikor közelebb jön, akkor hagyom, hogy úgy üdvözöljön, ahogy elég bátor, majd ha elpillantana mellettem, akkor megmutatom a választott ruhát, cipőt és kiegészítőket, melyek latin örökségemet helyezik előtérbe. Ez kiváló alkalom arra, hogy ellenőrizzem az illatválasztás hatékonyságát és persze azt, hogy Cam mennyire tud az ilyesminek ellenállni!
(http://www.furmantransformation.com/wp-content/uploads/2018/06/red-and-black-dress-red-and-black-dress-naf-dresses-red-prom-dress.jpg)
A szemüveg is a közelben van, érdekel ha megpillantja mit gondol, mint ahogy azt sem bánom, hogy ő tegye fel a nyakláncot, miközben én több karkötőt is felteszek a bal csuklómra. Egy vörös rózsával szemezgetek, hogy a hajfonat része legyen e, miközben a legyező felé nyúlok, hogy összezárt állapotban helyezzem a pici válltáskámba, a mobil eszköz mellé. Enyhe rúzs, nem sok, épp csak kiemelve az ajkaim vonalát, valamint szépségpötty teszi teljessé a választott viseletet.
/Angol/ Cam, kérlek, ha napközben legközelebb valamelyik Cáliz keresne, kérlek, fogadd a hívást és vedd át az üzenetet. Köszönöm! – említem meg kérésként s egyben meg is köszönöm, aztán – Ki lehet most az, aki elérhető közülük? – tűnődöm félhangosan, hogy aztán minden figyelmem e férfi legyen
-
Helyszín: Detroit, belváros
Időpont: 1996. március 6. szerda, 21:04
Cam egy táskával a kezében lép be a szobába egy óvatos kopogást követően, de hallottad, hogy egy másik táskát a nappaliban tett le. Láthatóan elvarázsolod a férfit és a reakciói alapján úgy ítéled meg, hogy a ruha keltette hatással tökéletesen párosul az illat, amit kiválasztottál.
Le sem fogják tudni venni rólad a szemüket. - mondja, amint a kezében lévő táskából egy kisebb dobozt vesz ki. A doboz mérete árulkodó számodra, valószínűleg egy ékszert vett neked a szabótól visszafelé jövet. Sokáig nem várat az ajándékkal, a dobozról hamar lekerül a teteje és megpillantasz egy ezüst nyakláncot, melynek medálját számos rózsavéset díszíti. Mondhatni tökéletes, ha az a célod, hogy örökségedet hangsúlyozod ki. Cam arcán apró mosoly jelenik meg és láthatóan ég a kíváncsiságtól, hogy megtudja, mennyire tetszik neked az ajándéka.
Ha úgy döntesz, hogy viselni fogod a nyakláncot ma este, ő örömmel segít feltenni és megragadja a lehetőséget, hogy egy kicsit közelebb simuljon hozzád.
A táskában egyébként egy másik dobozt is megpillantasz, a mérete alapján arra tippelnél, hogy egy férfi karórát rejthet. Vélhetően ugyanabban az üzletben vásárolt és kínosan ügyelt arra, hogy a két ékszer között felfedezhető legyen valamilyen kapcsolat. Egy hasonló motívum, esetleg a forma.
A kérdésed meglepetésként éri.
- Úgy tudtam, hogy ma Mr. Masonnal találkozol csak. Ha szükség van egy másik kehelyre... - gyorsan végiggondolja az opciókat - Dr. Garcia úgy tudom, ma éjszaka ügyeletben van, vele esetleg találkozhatunk a kórházban a hotel felé menet.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
/Spanyol/ Gracias, mi vida! – értékelem a bókot és tudom, hogy ha még élnék, talán pirulnék is
Örökös kíváncsisággal viseltetek akkor, mikor látom, hogy rövid ideig keresgél a táskában és amikor előveszi a kis dobozt, már tudom, hogy figyelmessége ezúttal is határtalan. Sőt, örülök annak, hogy magára is gondolt, mert egy picit mindenkinek önzőnek kell lennie, hogy megtalálja az igazi boldogságot. Engedem, hogy feltegye, hogy eligazítsa és nem zavar az sem, hogy mit emel ki vagy mit nem, akik képesek tovább látni a felszínnél úgysem ez alapján fognak megítélni, a többiek meg lehetnek irigyek vagy csodálók. Igaz, az előbbiekkel óvatosnak kell lennem.
Mikor közelebb simul, akkor engedek neki és bár tudatosan borzonghatnék, a testemnek már nincs reakciója, mímelni meg nem kívánom. Elég, ha egy halk sóhajból érti, nincs ellenemre amit tett, igaz nem is akarom most ennél jobban bátorítani. Az igazság az, hogy talán picit így is túl sokat engedtem, ha a tegnapiakra gondolok, de egy pillanatra felidézte milyen volt élni, hogy milyen amikor… el kell engednem ezt, csak kínzó ürességet hagyna maga után, ha tovább gondolkoznék ezen, így inkább én vagyok az, aki felcsatolja rá az órát, majd:
/Angol/ Igen, ez így volt, de az élet a folyamatos alkalmazkodásról szól! – mosolygok rá szelíden, majd – Akkor kérlek tegyünk így, és látogassunk el a kórházba. Úgy vélem, hogy jobb, ha mindenre felkészülten érkezem és nem engedek meg magamnak semmit, ami akadályozhatna az esetleges előrelépéseket. – végül azzal zárom az indulás előtti perceket. – Nagyon jól festesz! – dicsérem meg őszintén
-
Helyszín: Detroit, Központi Kórház
Időpont: 1996. március 6. szerda, 21:44
Miután elkészültetek Cameron lekísér a kocsihoz. Többször pillant az órájára, vélhetően azt latolgatva, hogy mennyi időtök van, mielőtt az elíziumi program kezdődik. A vezetés tempójából arra lehet következtetni, hogy igyekszik minél hamarabb a kórházhoz érni. Nem hajt a megengedettnél gyorsabban - esze ágában sincs veszélyeztetni benneteket -, de a dinamikus sávváltásokból, sárga lámpán való átcsúszásokból egyértelmű, hogy nem akarja az időtöket feleslegesen vesztegetni.
A kórházba érve az ügyeleti bejárathoz lehető legközelebbi parkolóhelyet keresi meg és szerencséjére talál is. Közvetlenül a mozgáskorlátozott parkoló mellett, a bejárattól mindössze néhány méterre áll meg az ajtótól. Miután leállítja a motort, kedvesen rád mosolyog, majd kipattan az autóból, hogy neked is kinyithassa az ajtót. Apró figyelmességek ezek, amik neki is és neked is fontosak. Az autóból kiszállva hűvös szél csapja meg az arcodat. A hírekben korábban hallottad, hogy az elkövetkezendő napokra hűvösebb, viharosabb időjárást jósolnak, ami az ország déli felén lévő hurrikán utóhatása, szerencsére benneteket már csak a lecsillapodott ereje ér el.
Cameron lezárja az autót és együtt sétáltok be az ügyeletre. Mindössze néhány ember ül a váróteremben, többségük már minden bizonnyal bejelentkezett a recepciónál és most arra várnak, hogy sorra kerüljenek.
Megpillantasz egy fiatal párt közvetlenül az ügyeleti ajtó mellett. A nő láthatóan babát vár és nagyon aggódik, a mellette ülő férfi a kezét fogva bátorítja és valamit súg neki. Néhány székkel arrébb egy vélhetően hajléktalan férfi kissé illuminált állapotban ül és azért érkezett, hogy a karján lévő kötést - ami sártól és zsírtól szennyes - cseréljék le. Nem messze tőle egy idősebb férfi a botjára támaszkodva ül és minden figyelmét egy anyukájával érkezett kislány köti le. A kislány láthatóan lázas és a kelleténál fehérebbnek tűnik.
A recepcióhoz odalépve megpillantasz egy középkorú fekete nőt, aki éppen azzal bajlódik, hogy hosszú, szivárvány színűre kifestett körmökkel egy beteg adatait próbálja felvinni a rendszerbe. Többször próbál kattintani az egérrel és felháborodva rázza meg egy kicsit, amikor nem sikerül arra az ikonra kattintania, amelyikre szeretett volna. Ahogy odaléptek a recepció ablakához, rátok emeli a tekintetét.
- Mi a panasz? - kérdezi kissé unott hangon, nyitott szájjal rágózva.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
/Spanyol/ Ne aggódj Cam! – szólok neki halkan-szelíden – Minden rendben lesz. – mosolygok rá
Végül útközben is olykor őt nézem, és ha kell biztató tekintetem enyhítené a feszültségét. Amint úgy látom, hogy minden rendben, de legalábbis érzi, hogy nincs miért aggódnia, kinézek a városra és hagyom, hogy elragadjon magával a látványa. Úgy vélem, hogy pár perc, amit azzal nyerünk, hogy Cameron miképp vezet, nem fog érdemben semmin sem változtatni, de nagyra értékelem, hogy megtesz mindent, amit tud, hogy ne okozzunk csalódást az Udvarban.
A kórháznál visszazökkenek és mosollyal jutalmazom azt, amiért ilyen jól végzi a feladatát és mert a mosolya engem is mindig arra késztet, hogy vidáman szemléljem a dolgokat. Elfogadom a segítséget, amikor ajtót nyit és esetleg karját nyújtja. Megérezve a hűvös időt elmerengek azon, hogy egykor ez még mennyire fontos volt, de most akár sokkal kevesebbet viselve sem fáznék. Ugyanakkor a látszat fontos, így nem csak, hogy mint minden reggel most is emberinek tűnök, de még mintha picit fáznék is!
Körülpillantva mindig azon tűnődöm, hogy ki is az igazán átkozott. Az emberek teste erőtlen, ahogyan olykor az elméjük is és megannyi gyengeség mellett is, mily nagy szükség van rájuk. Első leckém volt, hogy ne vegyek el többet, mint amit adni tudnak vagy örökre nyomot hagy rajtam. Ezért is érkeztem ide, mert sokszor kevesebb az egészségesebb. Egészséges… mily fura szó lehet ez egy vérszívó szájából, aki lássuk be nem véletlenül kapta a pióca gúnynevet.
Kis mosolyra késztet a gondolat és inkább a szimbiózis felé hajlanék, ha belegondolok milyen kéjes érzés az, ha gyengéden harapok! Egy ideje nem tettem, inkább csak megfelelő pohárból vettem magamhoz. A hangulatomnak talán egyetlen dolog tud apró zökkenőt okozni, a várandós nő. Soha nem lehet gyerekem és nem aggódhatnék együtt egy férfivel – pillantok ösztönösen Cam felé – hogy vajon egészséges e. Azt hiszem ez az a dolog, ami a testiséggel együtt veszett el, amiért tényleg átok ez a lét.
Lehet le is lassítottam kicsit ezt nem tudom, de az illumináltság fanyar mosolyt szül. Emlékszem az első alkalomra, amikor újra éreztem a vitaen keresztül milyen volt fiatalnak lenni. S végül az öregség, ami engem már sosem ér utol, ami lehet áldás és átok is, látva, hogy minden kifakul körülötted amit nem érintett meg az átok… pontosan ezért nem tehetem meg amit szeretnék amikor a kislányra pillantok. Legszívesebben adnék neki valami „erős” gyümölcslevet, amitől meggyógyulhatna, de akkor a kis antitestjei nem adnak neki elég védelmet…
Nem ítélkezem sem bőrszín, sem divat vagy más alapján, türelmesen várom, hogy észrevegyenek, ami lehet picit zavarja Cam-et, tudva, hogy picit szorít minket az idő. Ugyanakkor a tisztelet olyan dolog, amit sosem vehetnek el tőled és mindig meglepi az embereket ezekben a Sötét Időkben. Kezelhetőbbé válnak amikor rájönnek, hogy tényleg embernek nézed őket és őszintének tetsző figyelmem szinte mindig kifizetődő. Ezúttal is úgy vélem, nem kell majd csalódnom. Azonban mielőtt odalépnénk, egy kávét kérek Cam-től.
/Angol/ Jó estét… - olvasom le a nevét a névtáblájáról – hogy van ma este kedves? – kérdezem tőle őszinte komolysággal, majd – Nehéz lehet az éjszakai ügyelet! – érzem át a helyzetét – Remélem, hogy elfogad egy kis forró italt tőlem, hogy segítsen a fárasztó időszakban! – biccentek alig láthatóan, hogy Cam nyújtsa át az italt, s amint elvették azt és esetleg belekortyoltak – Ha lenne olyan kedves és szólna a doktor úrnak, igazán lekötelezne! Kérem mondja meg neki, hogy Carmelita keresi.
-
Helyszín: Detroit, Központi Kórház
Időpont: 1996. március 6. szerda, 21:47
A neki nyújtott kávét kissé bizalmatlanul veszi át és egy kicsit meg is szagolja, majd kiköpi a rágót a kukába és belekortyol. A kedvességed és a nyugodt hangnemed látszik rajta, hogy teljességgel kizökkenti. Részegekkel, agresszív emberekkel, pánikoló sérültekkel tudja, hogyan kell bánni, de kedves és türelmes betegekkel nem. Kényelmetlenül fészkelődik egy kicsit a székében, az egérrel kattintva és monitorját bámulva szólít meg ismét.
- Melyik doktor úrhoz jöttek?
- A kisasszony Dr. Garciával szeretne beszélni. - pontosít Cameron, majd egyet hátrébb lépve hagyja, hogy a recepciós figyelme ismét rád szegeződjön.
A recepciós belekortyol a kávéba és kissé élénkültebben kezd el pötyögni a billentyűzeten. A monitoron megjelenik néhány név belső telefonszám mellékekkel. Kényelmes mozdulattal veszi fel a telefont és egy négy jegyű számot tárcsáz.
- Halló? Igen itt Beatrice a recepcióról. Egy bizonyos miss Carmelita keresi önt doktor úr... Hogy hanyasba? Most rögtön? Értem igen... hogyne.
Beatrice leteszi a telefont és feltápászkodik a székéből.
- Dr. Garcia fogadja önöket az ötös vizsgálóban. Ennek a folyosónak a végén balra és ott látni fogják a számozást. - mondja, miközben kissé kihajolva a fülkéjéből mutogat a mögötte lévő folyosóra.
Cameron fejbólintással köszöni meg a recepciósnak a segítséget majd karját felajánlva indul el a megadott irányba. A folyosó végét elérve megpillantjátok a vizsgálók számozását, azt követve pedig megtaláljátok az ötöst. Cameron bekopog az ajtón és néhány pillanattal később egy ismerős, de annál meglepődöttebb arc nyitja ki az ajtót.
- Miss Encantador, kérem fáradjon beljebb! - tessékel be benneteket az orvos.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Időt adok a recepciósnak, úgy vélem, hogy kellően tud alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez, itt sem lesz másképp, mindössze picivel több időre van szüksége. Nem fintorgok amikor kiköpi a rágót, igazából azon túl, hogy láttam nagyon nem foglalkoztatott, de aztán amikor látom, hogy kortyol, egy bátorító biccentés, majd mikor válaszolnék… csak mosolygok, mert Cameron kiigazít, pontosít.
Ezt követően türelmesen várom, hogy intézkedjen, nincs értelme toporogni. Nincs kétségem a hívás kimenetelét illetően, így elpillantok előbb Cameronra, majd ismét az itt tartózkodó emberekre. Végül visszatérek a recepciós hölgyhöz és szelíd mosollyal hallgatom a beszélgetést, hogy végül bólintsak az útbaigazítás okán és annyit tegyek hozzá:
/Spanyol/ Gracias, Beatrix! További kellemes estét!
Úrhölgyhöz illően sétálok végig testőrömmel az ötös vizsgálóig, ahol hezitálás nélkül lépnék be, de Cam úgy véli, hogy kopogás illő. Nem teszem szóvá, hogy szükségtelennek éreztem, inkább a meglepődött férfire pillantok, aki betessékel minket. Nem bánom, ha mindketten bemegyünk, de ha Cam úgy döntene, hogy kint vár, az is teljesen elfogadható.
/Angol/ Üdvözlöm Doktor úr! Hogy van mindig? Remélem megbocsátja, hogy előzetes egyeztetés nélkül alkalmatlankodom, de különleges kezelésre van szükségem és jelenleg Ön az egyetlen aki segíteni tud rajtam.
-
Helyszín: Detroit, Központi Kórház
Időpont: 1996. március 6. szerda, 21:50
Cameron úgy dönt, hogy kívül várja meg, amíg a doktorral találkozol. Minden bizonnyal óvatosságból döntött így és nem akarja, hogy bárki megzavarjon benneteket, amíg nem végeztek. Az ajtót mögötted becsukva, hátát a falnak támasztva várakozik.
Az ötös vizsgáló egy szegényesen felszerelt szoba, melyre már ráférne egy festés. A falakon gyógyszergyártó cégek reklámozzák hasznos és kevésbé hasznos termékeiket, a többségük azonban biztosan nem elérhető az átlagember számára. A szoba sarkában egy asztalt helyeztek két székkel, ezek egyikén ült az orvos, amikor kinyílt az ajtó. Ezen kívül egy ágy és egy zárt gyógyszeres szekrény, kézmosó, kukák, falra felcsavarozott irattartók és két lámpa található itt. Az asztalon lévő számítógépen egy korábbi beteg adatlapja van megnyitva, a gép mellett vérnyomásmérő, sztetoszkóp, némi írószer és papír található. Az asztal sarkában egy telefon, mely jelenleg "ne zavarjanak" módban van.
Dr Garcia eléd megy és hellyel kínál, majd amikor leülsz ő is visszaül a székére. Valószínűleg sejti, hogy miért kerested fel, mert amint becsukódott az ajtó, kigombolta a bal kezén az inget és óvatosan felhajtotta, mint ha arra készülne, hogy a saját vérnyomását méri meg.
- A különleges kezelés természetesen elérhető az Ön számára, Miss Ecantador. Amennyiben lehetősége van rá, arra szeretném kérni, hogy ezúttal a kezelést több időpontra osszuk fel. Nem rég kezdtem a műszakomat és attól tartok, senki nem tudna helyettesíteni, ha sokat veszítenék az erőmből. - adja tudtodra apró mosoly kíséretében.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Drága Cameron! Mindig ügyel mindenre, állandóan óvja testem és lelkem épségét! Talán pont ezért engedek olykor azoknak az emberi érzéseknek, amiket nem is tudom, tényleg képes vagyok újra érezni? Tudom, hogy egykor így volt, de most… elég bizonytalan vagyok abban, hogy maradt e bennem bármi igazán emberi és nem csak céljaimhoz használt eszköz e az emberség. Egy szelíd mosoly fénye vetül rá, majd belépve a vizsgálóba ösztönösen is felmérem a helyet, azt, hogy mennyi árnyék hívogat, majd mikor mindezzel végeztem, magát a doktort vettem szemügyre.
Sok apróság van, amit bár érzékeltem, de most érdektelennek ítéltem, így leginkább azon tűnődöm, hogy ilyen körülmények között, hogyan lehet jó munkát végezni? Eltűnődöm azon, hogy írok egy formális levelet az igazgatónak és néhány bútorral élhetőbbé teszem a kelyhem mindennapjait. De egyenlőre ennél fontosabb az, hogy Dr. Garcia mielőbb kisegítsen szorult helyzetemen.
/Angol/ Nem lesz szükség rá, most beérem kevesebbel is, mint általában. – nyugtatom meg, s örülök, hogy ilyen elhivatott férfit találtam – Esetleg hozassak valami elemózsiát a hosszú éjszakára? Ha szüksége lenne valamire, kérem, ne habozzon szólni! – a bizalom fontos, ha érzi, hogy törődöm vele, sokkal többet tesz viszonzásképp, ilyen egyszerű ez – Úgy vélem, – lépek mellé és nyújtom a kezem, szeretném, ha felkelne – hogy megérdemli azt, hogy emlékezetesen induljon az este!
Mikor engedelmeskedik, a tekintetét keresem, foglyul ejteném azt, majd megérintve az állát, finoman végigsimítok rajta, majd egy határozott, de mégis szelíd mozdulattal enyhén oldalra fordítom és előbb forró lehelettel cirógatom, majd ajkaimmal a nyakát, hogy aztán finoman megharapjam, megtartsam, ha elgyengülne, hogy aztán tényleg csak apró kortyokkal annyit vegyek, amennyit a reggel elrabolt tőlem. Ezután lassan nyelvemmel lezárom a sebet és még picit ölelve tartom, hogy beszívhassa az illatom, érezze a közelségemet, a nőiességet, mely bár halott, tudom, hogy mégis képes férfiakat megmozgatni.
/Angol/ *w* Talán egyszer, kivehetne egy szabad estét, hogy megnézzünk egy darabot a Színházban! – vetem fel suttogva, majd így is folytatom – Vigyázzon magára doktor úr! Örülök, hogy láttam! Most picit pihenjen, aztán segítsen az embereken olyan örömmel ahogy rajtam is tette! – egy puszi az arcra, majd távoznék, hogy folytassuk utunkat az Elysium felé
-
Helyszín: Detroit, belváros
Időpont: 1996. március 6. szerda, 22:19
Amint végeztél a táplálkozással magatok mögött hagyjátok a kórházat. Cameron kényelmes tempóban vezet a Hotel felé. Tudja, hogy van még némi időtök.
Téged túlságosan lefoglalnak a gondolataid. Az elmúlt 24 órában számos dolog történt veletek, amelyek koránt sem nevezhetőek hétköznapinak. Először is ott volt az aukció. Licitáltál egy drágakőre, mely feltételezhetően a Nadír Csillaga. A kő tulajdonosa komoly presztizsre tehet szert. Gyors helyzetfelismerésednek köszönhetően úgy döntöttél, hogy átengeded a megvásárlás jogát Mr Attwoodnak, egy fiatal ventrue-nak, aki elmondása szerint Mr Salazar - Detroit egyik legbefolyásosabb káinitája - érdekeit érvényesíti. Aztán ott volt az a furcsa érzés, mint ha valaki láthatatlanul figyelne benneteket a licitálás során. Az elíziumban megismerkedtél Lydiával, az elízium őrének segítőjével és a két fiatal Brujah-kal. Ma pedig ébredés után Jan üzenete kavarta fel az állóvizet, hiszen arra buzdított, kerüld el Mr Salazart. Azt a Mr Salazart, akiről azt reméled, hogy hálásan meg fogja köszönni neked a felé tett gesztusodat.
Elképzelhető, hogy néhány pillanatra elvesztetted a kontrollt az arcvonásaid felett, mert arra eszmélsz, hogy Cameron néz rád a visszapillantó tükörből.
- Minden rendben?
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Immáron újra az autóban üldögélve az előttem álló estére kezdek koncentrálni. Most, hogy a Bestia is megkapta ami jár neki, illetve felkészültem a legváratlanabb helyzetre, úgy érzem, hogy kellően nyugodt lehetek a látogatást illetően. Az fennmaradó időt az érkezésig az étkezés nyomainak teljes eltüntetésével, illetve Cameron megnyugtatásával töltöm, ami:
/Angol/ Igen, Cameron, minden rendben. – mosolygok rá biztatóan – Kérlek olyan útvonalat válassz, ami a pontos érkezést teszi lehetővé!
Érkezést követően – míg a Testőröm teszi, amit tennie kell – csendesen várakozom, hogy valóban időben érkezzek. Majd első utunk a parkolóból fel, egészen Lydia-ig visz.
-
Történeted itt folytatódik: Crowne Plaza Hotel (https://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?topic=327.msg17918#msg17918)