-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego,
Időpont: Nyár, Szombat délután
Esemény: Doc
Szombat délután öt óra – lassan ideje szedelőzködnöd. A mai nap kegyes volt – csak huszonnyolc fok volt árnyékban, ami mivel nyár közepe van, még az elviselhetőség határain belül van, és mostanra vissza is hűlt huszonhat fokra.
A Rainbowban - amely érdekes átmenet egy kocsma és egy koncertterem között, mivel szép méretes színpaddal, és előtte dühöngővel is rendelkezik - lesz este tíztől egy fellépésetek Johnnak hála. A hangszereket magatoknak kell odáig eljuttatnotok, amihez szerencsére kaptok segítséget, igaz csak James és Doc személyében - de ami fontosabb, hogy Docnak van egy ütött-kopott fosbarna furgonja. Doc egyébként James spanja, együtt szoktak lógni és az idegeidre menni. A srác eddig csak James miatt segített, de most Alicia a fő motivációs tényező.
Rápillantasz a csörgő telefonodra – Doc az. Ma már harmadjára telefonál, hogy ismét leegyeztesse a ma esti bulit – úgy tűnik, hogy már nagyon mehetnéke van – pláne, mióta tegnap elárultad neki, hogy Alicia is ott lesz. Alicia aranyos csaj, de nem az eseted, viszont Doc totál rá van kattanva. Rövid egyeztetés után lerakod – a megbeszéltek szerint Jamesszel együtt felvesz téged a sarkon. Bezárod a lakást, és elindultok Jamesszel az utca fele. A bérház, ahol laktok, nem egy nagy durranás
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Vampire/3750-28th-Courtyard-1.jpg)
(North Park 28. utca 3750)
A porosan kókadozó pálmafákkal szegélyezett utca végében tényleg ott parkol Doc furgonja, ő maga pedig nem messze tőle az út túloldalán várakozik, hogy a lámpa zöldre váltson, és átmehessen a kocsijához. Közben egy hot-dogot burkol befele, amit az út túloldalán vásárolhatott a The Mission gyorskajáldában.
Amíg ácsorog, egy ezüstszürke, sötétített üvegű furgon húz el mellettetek, és áll meg mellette. Az oldalsó tolóajtaját kinyitják bentről, de ti csak annyit láttok, hogy rövid eszmecsere után Doc igencsak meghökkent testbeszéddel száll be a kocsiba. Az ajtó becsapódik mögötte, és elhúznak.
James meglepetten megkérdi
-Te, ez most tényleg itt hagyott minket? :o - húzza elő dédelgetett telefonját, hogy felhívja Doc-ot
-
Timothy James "TJ"
*Timothy ismét rápillant a szájából eregetett füst mögül a vekkere digitális kijelzőjére: 16:12. Elszállt majdnem egy nap úgy, hogy semmit sem csinált, csak a szobájában a tévé előtt püffedt. Valami hoki, régi filmek váltották egymást, a címükre már nem is emlékszik, igazából nem kötötték le a figyelmét. Két okból maradt az ágyban ilyen szép idő mellett. Egyrészt a tegnapi ivászat kivette minden erejét, másrészt örült, hogy sikerült egy kevés időt az öccsével eltölteni, még ha James is úgy nézett ki mint a mosott szar. Ritkán töltenek együtt el egy napot, hiszen nyári szünet van, James pedig rengeteget flangál a városban a spanokkal, buliznak, kocsmáznak. Miután közös egyetértéssel szisszentettek egy sört - kutyaharapás szőrivel alapon - , dumáltak a csajokról, nyári tervekről. Timothy kihangsúlyozta a figyelem fontosságát amiből tud majd építkezni az öccse a jövőben. Különösen a környezetére figyeljen és tapasztaljon. Nem traktálja olyan marhaságokkal, hogy tanuljon ócska tankönyvekből, az élet többre tanít szerinte. Azonban nem erősködött és nem nyomta sokáig az igét, hagyta, hogy megemésztődjön a fiúban. Kedveli a féltesóját, sokat lát benne. Végül lehúzzák az utolsó kortyot is és neki állnak készülődni. Pár perc késéssel vonulnak le a Doc-kal - harmadjára - megbeszélt találkahelyre, nem sietve el az érkezést. Ahogy kilépnek a friss levegőre Timothyt megcsapja a nyári hőség. Igaz, ma kellemesebb idő van, de egy egész napi hűvösben tespedés után nagy a kontraszt. A punk a nagy ijedségre rá is gyújt, majd kéz használata nélkül pöfékel végig a bérház udvarán. Mikor megpillantja a sofőrjüket nagyot sóhajt és látványosan megforgatja a szemét, hogy szemet szúrjon Jamesnek.*
- Tuti találunk a furgonban kloroformot... - mondja cinikusan, majd folytatja az útját a fosbarna jármű felé.
*Doc jó srác, nincs is vele különösebb baj, leszámítva, hogy az idegeire megy néha. Na de most is szívességet tesz nekik, úgyhogy valójában hálás neki. Azért beszélhetne kevesebbet... Ezen töri a fejét, mikor is Doc hirtelen beszáll egy másik furgonba és elszáguld. A meglepetés szinte tökön rúgja, az arcára kiül az őszinte tudatlanság és értetlenség.*
- Mi a pöcsöm?! :o - csúszik ki a szájából önkéntelenül, bamba ábrázatát pedig Jamesre villantja megvilágosodást várva.
*Telekézzel kisétál az úttest széléhez és a jármű után néz. Talán arra számít, hogy Doc mindjárt vigyorogva kiugrik a lassító furgonból és visít, hogy jól benyalták ők ketten, a két balfasz.*
- Felvette már?
*Kérdezi még mindig a meghökkentségtől megdermedve pillanatokkal a telefonhívást követően, habár tudja a választ, hiszen az öccse némán áll mellette. Nem igazán tudja hova rakni a történéseket.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego,
Időpont: Nyár, Szombat délután
Esemény: Doc
James pont akkor kalandozik el szemmel láthatólag, amikor a figyelem fontosságát ecseteled. Udvarias, és kissé üres tekintete arról mesél, hogy bekapcsolta a „semmi-dobozát”,melyet általában hosszabb utazásoknál és feltehetőleg tanórákon szokott elővenni.
A bérházzal szemben egy magas kerítéssel elkerített kosár és teniszpálya várja majdhogynem gőzölgő aszfalttal a játékosokat – de hiába – még pár óra kell, hogy az első érdeklődő labdát pattogtatva megjelenjen, hogy az este kellemesen langyos flaszteron késő estig játszanak a halogén reflektorok fényében.
James a kloroformra csak legyint
– ugyan, múlt héten találtunk egy két éves szülinapját ünneplő pizzát a padló alatti szerszámkészlet alatt. Feltehetőleg az volt olyan büdös valamelyik nyáron, hogy csak leeresztett ablak mellett lehetett használni a gépet egy hétig. ;D
James is meglepetten néz a kocsi után. Amint kisétálsz az útra mutogatni, a követező metálkék kupé kikerül, és közben a latino sofőr kiszól hozzád
-Húzzál vissza a járdára, hülyegyerek! - ezzel kövér gázzal tovasuhan.
James feltárcsázza Doc számát, és a füléhez tartja a telefont, aztán jól megnézi a kijelzőt tenyerével árnyékolva.
-Hát, kicsörgött, majd kinyomta – hívja újra, majd közli az eredményt
-ki van kapcsolva. Szerinted direkt szívat? Még a furgon kulcsát sem hagyta itt, ott volt a kezében. Most mit csináljunk? A koncertre oda kellene cuccolni, ő meg a franc tudja, hogy mit művel. Ilyet még nem láttam tőle! :o -mondja neked döbbenten.
-
Timothy James "TJ"
*Jimmy pizzás megjegyzésére csak egy félmosoly és egy gúnyos "Szép munka" lesz a válasz. Visszagondolva az ő baráti társaságával is esett meg rosszabb. Csak az nem a kocsiban, hanem az ágyneműtartóban "csücsült" Kula bá két napig egy átmulatott éjszaka után, míg nem megtalálták a szag forrását. C'est la vie...*
*Nem is vette észre az őt még időben kikerülő kocsit, annyira elvonta a figyelmét Doc kis közjátéka. Csak a latino beszólása rázza fel.*
- Anyád szeret? - kiált a sofőr után és be is mutatna, de éppen tele a keze a hangszerekkel és a felszerelésekkel.
*Visszabattyog a járdára az öccse mellé és nyugtázza a fejleményeket szemöldökráncolás közepette. Úgy érzi kezd egy kicsit felmenni benne a pumpa.*
<...Akkor bazd meg, Doc...>
*James kérdésére elgondolkodik, hogy milyen opcióik vannak még az átcuccoláshoz. Még felhívhatja a legjobb barátját, hogy szerezzen egy furgont az autószerelő műhelyéből, aztán jöjjön értük. Igaz, hogy ő most dolgozik, de úgy tűnik helyzet van. Az öccse utolsó mondatára érdeklődve pillant fel TJ.*
- Azt mondod nem szokott ilyet csinálni? Véletlenül nem ismerted fel a furgont, nem a haveri társaságotokhoz tartozik, nincs valakinek ilyen verdája?
*Aztán vár pár másodpercet mielőtt a következő kérdését feltenné.*
- Mennyire balhés csávó, Doc? Elképzelhető, hogy valami szarba tenyerelt?
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego,
Időpont: Nyár, Szombat délután
Esemény: Doc
James a furgonnal kapcsolatos kérdésre megvonja a vállát
– Nem ismerős. Az a gép egy középszürke metálfényezésű 2010-es dízel ford furgon 8) A haverok közül senkinek nem telik rá – nem hiába használjuk Doc kétszer öregebb, bedöglött klímás gépét – osztja meg veled véleményét
-Nem mintha olyan baromi drága lenne a ford, de ahhoz rendszeres fizetés kell.
Kezdi el nyomogatni a telefonját
-Ráadásul Doc nem az a balhés gyerek. Átlagos egyetemista. Jó, mondjuk kétszer volt egy-egy éjszakát rács mögött, de azt részeg randalírozás miatt. Ja meg egyszer megbüntették, mert a tragacs indexei nem voltak színre megfelelőek – azaz pirosak, mert valami európai import volt. Azóta kicserélte – néz a furgonra
– Nem hiszem, hogy valakinek útban lenne – emeli a telefont a füléhez
-Szia, Tom! Tudnál segíteni? ::) Itt szobrozunk a Mission előtt pár hangszerrel, és időre a Rainbowba kéne jutnunk a cuccal. El tudnád kérni öreged pickupját?
...
-Hangszerekkel...
…
-De igen, csak nem számítottunk rá, hogy Doc meglép
…
-Nagyon jó. De azért siess, amennyire tudsz.
…
-Csá – teszi le a telefont, majd rád néz.
-Tom azt mondja jön, de legalább fél óra, amíg ide ér – néz végig a hangszereken :-\
-Ezt a sok szart nem kéne visszavinni – üljünk be a Missionba egy eperfagyira, amíg Doc vagy Tom meg nem jön – javasolja.
A Mission előtt egy műanyag asztal mellett ülve a napernyő árnyékában várjátok a fejleményeket. James fagyizás közben közben megjegyzi
-Azért fura, hogy Doc így itt hagyott minket – mikor totál rá van izgulva Aliciára. Lehet, hogy ő volt a furgonban? :P - kérdezi vigyorogva
Végül Tom érkezik meg apja világoskék pickupjával. Ügyetlenül leparkol a parkolóban két helyet is lefoglalva, majd a dudára tenyerelve odakiált nektek
-Hé, sügérek! Megjöttem! - vigyorog ki a napszemüvege mögül.
-
Timothy James "TJ"
*Amilyen hirtelen felszínre tört a bensőjéből a gyanakvás, ugyanolyan hirtelen eltűnik nyomtalanul. A punknak egy pillanatra elkerekednek a szemei az öccse okfejtését hallva és színpadiasan hátra is hőköl.*
- Na ne bassz... Mi a here vagy te, egy autókatalógus?! Ha ennyire kened-vágod a témát elmehetnél a nyáron dolgozni Julianhez. Biztos tudna akasztani valami melót. Ráadásul akkor nem kéne pénzért kuncsorognod nyálcsorgatva. Lenne tőkéd kurvákra! ;D
*Rákacsint Jimmyre és egy mosoly kíséretében vállon veregeti. Doc jellemzésére immár csak meghúzza a vállát, láthatólag nem nagyon érdekli tovább a dolog. Még kiprésel a szájából egy "Ha te mondod"-ot, majd ismét rágyújt egy blázra. Miközben az öccse beszél körbekémlel a terepen mi a helyzet. Nem figyel meg senkit és semmit, csak bambul időtöltés gyanánt. Mikor James leszakad a telefonjáról - rohadt mobilok - végignéz a felszerelésen. Egyetért a gondolatmenettel, így nekilódulnak az útnak a Mission felé. A gyorskajáldában a pultostól megkérdezi, hogy árulnak-e sört eperfagyi helyett. Ha nemleges választ kap, akkor nem fogyaszt semmit, de elhúzza a száját a rossz hír hallatán. Kiperkálja a lét a pultosnak, majd helyet foglal az öccse mellett. Közben sűrűn eregeti a füstöt a szájából, azért arra figyel, hogy ne fújja Jimmy arcába.*
- Nem tudom Doc hová a halál faszába ment, de bekaphatja. Ha Aliciának van egy kis esze, akkor sokkolóval jön a koncertre.
*Aztán megjön Tom. Bár ne tette volna. A parkolását látván elönti a félelem. Meg fognak halni, ez biztos. És ha így lesz, utána kiveri belőle a szart is, akár az Ördög szeme láttára. Kérdőn James felé fordul.*
- Ez most komoly? - majd megrázza a fejét, választ nem várva. - Na essünk túl rajta.
*Összeszedi a felszereléseket és lemondóan a pickup felé veszi az irányt. Felcuccolnak a járműre és a hangszereket rögzíti ha tudja. Amennyiben ez kivitelezhetetlen, akkor ő is a cuccok közé ül, próbálja meggátolni, hogy lepotyogjanak az út során.*
- Nem kell száguldozni, öcsém, csak érjünk oda épségben.
*Ha vallásos lenne, most imádkozna.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Rainbow
Időpont: Nyár, Szombat este
Esemény: Fellépés
James arra az ötletre, hogy Julianhoz menjen gályázni enyhe tiltakozással válaszol
-De Julian autószerelő! Mond ez neked valamit? Ott minden csupa gusztustalan olaj vagy retek! - méltatlankodik
-Olyan büdös leszek tőle, mint – néz körbe – az a kuka ott! - mutat egy szemetesre.
-Ez kell a nőknek, mi? Csak úgy szaladnának utánam, mintha lopnám a retikült... :P
A Mission sörkínálata elégséges – hatféle márka, és azon belül - fekete, barna, világos, búza vagy ízesített - de mindegyik be van hűtve.
-Ajánlom, hogy Doc meg tudja majd magyarázni – jegyzi meg James az eperfagylalt kanalazása közben
Arra a kérdésre, hogy tényleg Tommal kell-e menni, James elhúzza a száját
-Ne válogass vazze, mert akkor várhatunk Docra.
Ezután kidobja a jégkrémes papírpoharat, majd segít felpakolni a pickupra, aztán beültök hátra a kocsiba. A jó hír az, hogy van klíma – a rossz az, hogy Tom egyből benyögi, hogy a kocsiban tilos a dohányzás – még úgy is, hogy kihajolsz közben az ablakon. A következő megálló a garázsnál van, ahol Julian dobfelszerelését is felpakoljátok a platóra, meg Sam és Trixi gitárját - aki egyébként Sam barátnője.
Tom az út során kétszer lefulladt az automata váltós kocsival, de ettől eltekintve gond nélkül megérkeztek a Rainbowhoz. Az intézmény fél óra múlva nyit, így még akadnak segítők a kidobók közül, akik bepakolnak nektek, miután kiderült, hogy John küldött titeket.
Egy óra múlva Sam is megjelenik – segít a felszerelés beállításában – már amit nem tudtatok még megcsinálni Jamessel.
Julian és Trixie együtt érkezik meg, Julian büszkeségén – egy régi, de karban tartott Dodge Demon benzintemetőben. A rendelkezésetekre bocsátották az öltözőt – ez egy ötször hat méteres szoba, ahol három tükrös sminkasztal, két kanapé, egy fotel, egy dohányzó asztal, és egy tévé a berendezés, meg persze egy hűtős bárszekrény. A hűtőből valaki száműzte a gyümölcsleveket, és két karton sört passzírozott bele. Trixie egyből bont egy doboz sört, majd a gitárját kezdi el ellenőrizni, hogy minden rendben van-e vele. Miközben hangolja, Sam azért odaveti, hogy már beállította, de ez Trixit nem hatja meg, és csak bemutat neki, hogy éreztesse, hogy sikerült.
Julian érdeklődve kérdezi:
-Nem úgy volt, hogy Doccal hozzátok a cuccost?
Öcséd csak legyint
-Áh, Doc meghülyült, és szó nélkül ott hagyott minket :-\
Julian rád néz
-Csak nem beszóltál neki? ;D - röhög fel -De ugye nem itt akartok a fellépésig penészedni? Menjünk már ki az egyik asztalhoz – a fogyasztás úgyis ingyen van! Aztán ha kezdünk, majd előtte még visszajövünk ide a cuccokért – javasolja.
Kellemesen telik az idő a haverokkal beszélgetés – sörözés és cigizés közben. Futólag egy két ismerős is „odaköszön” - a „Jöttem, mert állítólag felléptek” és az „ide is beengedtek már? :P ” szöveggel. Aztán felbukkan Alicia is szakadt farmerban, és szűk topban – kissé zavart mosolyt ereszt meg felétek, majd Jamestől megkérdezi:
-Doc itt van? Öt óta nem veszi fel a telefont, és az üzikre sem válaszol. Pedig addig! - mosolyodik el sejtelmesen. Amint James megrázza a fejét kissé elkomorul
-Ne szívassatok már! Veletek találkozott - nem együtt találtátok ki, hogy kapcsolja ki a telefonját? -kérdezi. James megint megrázza a fejét.
-Nem. Doc ott hagyott minket az út szélén a felszerkóval, és a tragacsával, és beszállt egy furgonba. De talán TJ. is fel tudna vidítani.
Alicia tömören válaszol
-Inkább maradnék Docnál.
A következő egy órában lassan megtelik a Rainbow – jó néhány ismerős arcot is látsz – akik feltehetőleg most miattatok vannak itt. Aztán Julian int, hogy itt az ideje visszavonulni, és felkészülni a fellépésre. Készülődés közben nyílik az ajtó, és egy öreg rocker lép be rajta. Jó hatvan éves lehet, ráncos nyakbőrén és karján tetoválások sora kígyózik elő a „Szóljon hangosan!” feliratú póló alól.
-Csá, fiatalság! -Ted vagyok – enyém ez a lebuj. A fellépési pénzeteket hoztam. -Húz elő egy köteg zöldhasút a farzsebéből, majd leperkál az asztalra négyszáz dollárt.
-Nem kell fosni, John része is itt van ;) – tesz le külön egy százast.
-Ja - és ha jól sikerül a dolog, akkor még ötven százalék prémiumot kaptok. Ha meg beégettek, akkor többet ide nem jöttök. Nem is zavarok tovább – kéz és lábtörést! - fordul meg, és kisétál az ajtón.
Ezek után tiétek a színpad, ahol az előkészítésének hála minden a helyén van – nem most kell bénázni a „nagyközönség” előtt. Rövid bolhászkodás után belevágtok, hogy egy ütős fellépéssel tegyétek emlékezetessé a ma estét. A fellépés kifejezetten jól alakul - majdhogynem simán megy minden, és a közönség is hálás - örömmel fogadják az új dalt is, melyet most mutattok be először a garázson kívül. A hangulat is felpörög annyira, hogy ráadást is követelnek, így nem is tudjátok a "tervezett" időben abbahagyni.
A koncert után már csak „konzervzene” szól a hangfalakból, és lassan lepörög a hangulat is, valamint kissé megcsappan a vendégek létszáma is. Ted ezt az időszakot választja arra, hogy ismét felbukkanjon, s rövid, kétszavas értékelést adjon a buliról, és a beígért bónuszt is odaadja - fejenként még ötven dolcsit. Távozása után még egy ideig eldiskuráltok, majd nem sokkal éjfél után asztalt bontva Tom segítségével visszaszállítjátok a felszerelést a garázshoz. Ott mindenki elbúcsúzik, és hazafelé veszi az irányt.
-
Timothy James "TJ"
<...Csak a méltatlankodás...>
*Gondolja az öccse kifogásait hallva. Büdös és retkes? A kistestvér rossz ajtón kopogtat, a személyes higiénia és a punk nem szeretők. Ha nem látja, TJ-t ez nem fogja meghatni, inkább örüljön, hogy a punk nem húz ki a farpofái közül egy döglött pontyot, ami ikra kora óta ott nevelkedik. :)*
- Nem a szaggal meg a kosszal van a baj. Nézd meg a Marlboro Mant. Olajos, retkes és mégis döglenek érte a nők. A fellépésen van a hangsúly. Az igazi baj az, hogy szarból nem lehet várat építeni... 8) Jól jegyezd meg, aranyszabály: aki ronda mint a bűn, legalább pénze legyen. ;D
***
*A Mission italválasztéka kielégítő, de kreativitás nélkül marad a hagyományos, világos, jól behűtött sörnél. Mondjuk maradjon a Budweisernél. "Eredeti amerikai". Kevesen tudják, hogy teljes mértékben megegyezik a cseh Budweiserrel, mindössze a serfőző testvérpár összeveszett és az egyik kihozta a terméket Amerikába. Azóta is megy a hadakozás. Bár a férfit ez nem érinti, inkább csak elfogyasztja a mennyei manát. A "Doc-témához" már nem szól semmit, nincs mit hozzászólnia. Majd előkerül. Úgy tűnik az öccsének kellemetlenebb, hogy egy böffenés nélkül lelépett.*
***
- Rendben, okostojás, inkább markold meg a cuccost.
*Miután felpakolták a felszerelést a pickupra, szájhúzva fogadja az utászt, hogy nem lehet az autóban dohányozni. Azért bepróbálkozik a lehúzott ablak trükk-kel a kíma kárára, de Tom nem adja magát könnyen. Azért egy szálat a füle mögé helyez és az út során párszor odanyúl. Mire a garázshoz érnek, már dobszólót jár a lába és kihasználva a pillanatnyi szünetet azonnal rágyújt. Mikor feltűnik a Rainbow, lelki szemei előtt is felível egy szivárvány az égig. Hálát ad a tarajos gőték istenének és örül, hogy Tom nem csavarta bele magukat az aszfaltba, mint egy csikket. Biccent a kidobóknak és akaratlanul is felkészül a balhéra, ha netán valamelyik szekrény szélsőséges, neonáci életszemléletet képviselne. Ha sikerül gond nélkül bepakolniuk, akkor megkeresi Tomot.*
- Kösz a fuvart, Tom, nélküled eléggé benyeltük volna a brét. Mondanám, hogy meghívlak egy sörre, de mivel vezetsz csak kólát kapsz. Majd legközelebb elintézzük szeszben, ok? Ja, jut eszembe, tudnál segíteni a visszaútban? Az faszántos lenne.
*Az érkező Sammel lepacsizik és "bemutatja" Tomot ha még nem ismerné. Igazából Tomra bök, aztán Samre, jól hallhatóan az éterbe mondja a nevüket. A többit majd ők elintézik ha a kedvük úgy tartja. Az öltözőterem nem nagyon foglalkoztatja - nem mintha lenne fellépő ruhája - , érdeklődését a hűtőszekrényre szűkíti. Mire a banda többi tagja megérkezik, már egy sör és két szál cigi hátrányban vannak TJ-hez képest. Üdvözli a népeket, de a Doc hollétére irányuló kérdést James válaszolja meg. Julian másik, cinikus kérdésére értetlen fejet vág.*
- Nem tudom miről beszélsz. Egy jólelkű, visszafogott, toleráns pali vagyok, a légynek sem ártanék... - mondja a végére fapofával, aztán pár másodperc múlva megadja magát a hitetlenkedő tekinteteket látva. - Jól van, lebuktam, faszom. Nem volt lehetőségem beszólni. Bár halkan megjegyezném, hogy ISMÉT adott okot... Hiénák...
*Julian ötletére vevő, lelkesen fogadja a sörözésre való hajlamot. Szinte kipattant az egyik fotelból és már ujjaival a cigisdoboz után kutat. Lassan vennie kell egy új dobozzal, emlékezteti magát. Jól elhülyülnek, röhögcsélnek, az ismerős arcoknak int és ha kell, akkor lekezel velük. Nem mindig fogadja jól a "népszerűséget", de most kimondottan élvezi a rivaldafényt. Úgy érzi, jó estének néznek elébe... Alicián végighordozza tekintetét, elég tüzetesen megnézi, főleg a didkója és a hátsója tájékán. Nem zavarja, ha a lány észreveszi, úgysem akar tőle semmit. Így az öccse erőtlen próbálkozása is viccesnek hat.*
- Naná. Szerezd meg a lepattanót és harapj a seggembe! - mondja százwattos vigyorral és meghúzza a sörét. Azért ha a lány most rámászna rohadtul meglepné és zavarba hozná...
*Hamarosan megjelenik Ted is, a csehó tulaja. Egy pillanatot elidőzik a punk szeme a tetoválások során, próbálja kitalálni melyik banda ízlésvilágát vallja magáénak az öreg. Nem bajlódik a bemutatkozással, John biztos megtette helyettük. Azért üdvözli a rockert egy kurta "Üdv"-vel, és cigizés közben hallgatja a mondanivalóját. Az utolsó mondatra elvigyorodik és mondhatni tapsra felhajtja a maradék sörét, majd lendületesen feláll a helyéről.*
- Színpadra, lányok.
*A közönség elé már tele energiával vonul, reméli, hogy átragad a lelkesedése a többiekre, ha még nem rázták volna fel magukat. Üdvözli a közönséget és leköti a figyelmüket, amíg a többiek egy gyors próbát tartanak. Eladja magát a maga, nyers stílusában. Nem műmájerkedik és páváskodik, mindössze azt csinálja amihez ért. Aztán belevágnak a lecsóba. Sam és Trixie a húrok közé csap, a dob is felpörög. TJ pedig kiadja a lelkét. Teljesen átadja magát az őrületnek, hagyja, hogy a zene magával ragadja. A kormányt ostorozó részek kemények, a cinikus szövegek élesek és a szabadságról, anarchiáról szóló riffek önfeledtek. A zárószámra már-már önkívületi állapotban van, a záróakkordra a földhöz vágja a mikrofont és lendületből szétrúgja az egyik lábdobot. Nem figyeli, hogy a többiek követik-e a példáját és a gitárok hamarosan szilánkokra robbannak-e, de nem is nagyon érdekli. Visszafordul a közönséghez, és immár mikrofon nélkül üvölti az embereknek, két kézzel mutatva be nekik.*
- Kösz, hogy itt voltatok, faszfejek!
*Aki ismeri, tudja, hogy ez egy bók volt a részéről, így fejezi ki az örömét. Még pár percig fürdik a sikerben és reméli, hogy a többiek is hasonló extázisban vannak. Végül levonul a színpadról és első teendője az öltözőben, hogy bont egy üveg sört és behuppan egy kanapéba. Egy húzásra benyakalja az üveg felét, majd rágyújt egy cigire. Ha a többiek is hasonló örömmel és energiával viseltetnek a koncert iránt, akkor ölelkezve és koccintva ünneplik meg a fellépést. Ha már lecsillapodik a vér dübögése a fülükben és megnyugodtak, félmosolyossal az arcán megcélozza a barátját.*
- Azt hiszem, szükségünk lesz egy új lábdobra... Majd segítek beszerezni.
*Ted értékelését meghallgatja, habár a véleménye úgysem változtat a felfogásán. Ha tetszett neki a buli akkor tetszett, ha nem, hát nem. Azért dícséretes, hogy legközelebb is jöhetnek. De ez már John dolga. Azért rákérdez az öregnél, hogy a fogyasztás rendben volt-e, és reménykedik, hogy a spanok kiitták a készletéből. Az üres sörös hordó mindig jó ómen. Még pakolás előtt megemlíti a srácoknak Tomot, hogy legközelebb gondoskodhatnának valami szeszről a segítsége gyanánt, aztán büszkén elhagyják a Rainbowt. A garázsnál kicuccolnak és elköszönnek, a punk pedig javasol egy holnap időpontot, hogy találkozzanak. Mondjuk meló után, átbeszélni a koncertet, beszerezni az új felszerelést. ;D Ha mindenki lelépett és már csak kettesben vannak az öccsével, akkor ezt az időpontot választja, hogy szót váltson vele.*
- Ez a tied. - nyújt oda neki 50 dolcsit teljesen komoly ábrázattal. - Megérdemled. Kellett a segítséged, hogy a fellépésre időben érkezzünk. Jól csinálod ezt a szervezést dolgot. Lassan már annyit lógsz a telefonodon, mint azok a burzsuj seggsejek a csúcsszuper járgányaikban. Nem gondoltál még arra, hogy ezzel foglalkozz a suli mellett? Tudod beszélhetnék az érdekedben Johnnal. Persze nem a dílerkedés vonalon, le is tépném a fejed... De lehetnél a menedzserünk a fiatalság körében...
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, otthon/rendőrségen
Időpont: Nyár, Vasárnap délelőtt
Esemény: Doc
-Ezért nem akarok melózni – én millomos leszek :P – válaszolja öcséd arra, hogy legalább pénze legyen.
Tom elégedetten vigyorog, amikor megköszönöd neki a segítséget
– nem gond, szívesen segítek és az öregnek csak reggel fog kelleni a kocsi. A sört meg tartsd meg – konyak alá nem adom :)
Alicia félvér, és „jó géneket” kapott. Most fiatal, csinos, helyén van mindene – de az jó kérdés, hogy tíz év múlva vajon hogy fog kinézni – elvégre az anyja is főleg fenékben és mellben erősödött meg – túlságosan is – az örök nassolásnak hála.
Ted, ha hinni lehet a tetkóinak akkor a klasszikussá ért AC/DC, Motörhead és Black Sabbath vonulatot kedvelheti.
A közönség hála szesznek, jó hangulatnak, és persze nektek, hamar veletek együtt ordítja tele torokból a refréneket, hogy egy fergeteges koncert tökéletes közönsége legyen. Trixie és Sam viszont vigyáz a gitárjaikra – bár nagy a csábítás, de ha hatszáz dolláros gitárokat vernek szét, akkor egyhamar nem lesz nem hogy fellépés, de próba sem.
Az öltözőben a jutalomsörök fogyasztása közben Trixie hangosan ecseteli, hogy milyen jó is volt ez a fellépés, és hogy miket látott az őrjöngő közönség soraiban. Julian viszont, amikor a lábdobról van szó, legyint
– használtan kettőszázért tudok egyet. Lehet, hogy le lehet alkudni :)
Ted a fogyasztással kapcsolatban megvonja a vállát
– nincs gond, nem ittatok túl sokat. Azt hittem, hogy sokkal több fog fogyni. Egyébként is, a közönség fizeti a ti fogyasztásotokat :D
A kipakolás a garázsnál már kissé lassabban megy – ahogy leeresztenek a többiek is, láthatólag elfáradtak. Megbeszélitek a délután négy órás időpontot Juliannal – aki addigra talán még fel tud hajtani másik eladó lábdobot is.
James vigyorogva elteszi a pénzt
-Ugyan, nem kellett volna. S ha menedzsernek akarsz, akkor azt jól gondold meg! Kihajtanám belőletek a szart is a nagyobb profit érdekében! - röhög fel az öcséd.
Másnap „reggel” kiszárad szájjal arra ébredsz, hogy udvariasan kopogtatnak az ajtón. Az óra szerint 9.45 van, s a sötétítő függöny mellett beszökő fénypászmák már a fotelban járják táncukat. A kültéri klíma kissé hörögve -ahogy szokta- de teszi a dolgát – idebent kellemes huszonkét fokot tartva.
A kopogás megismétlődik
– nyissák ki, itt a San Diegoi rendőrség!
A dologban az a megnyugtató, hogy nem fenyegetőznek, csak simán kopognak. Öcséd odasétál egy szál Mikiegeres boxerban az ajtóhoz, és kinyitja. Az ajtóban egy rendőr páros ácsorog – egy férfi és egy nő, élre vasalt egyenruhában napszemüvegben. Egy csíptetős adattábla van a nő kezében, és arra pillant, majd Jamesre.
-Elnézést - Samuel James Brighton? - néz végig az öcséden
-Egeen? - kérdezz vissza a megnevezett, miközben a tökeit vakargatja.
-Van egy idézésünk a központi rendőrőrsre önnek és a bátyjának. Doktor Eijah Gromez ügyében.
James csodálkozva kérdi
-Az meg ki?
-Maga talán Doc néven ismeri... - válaszolja a nő
-Ahm... mi van vele? ::)
-Sajnálom uram, de... azonosítaniuk kéne a mai napon. Ha gondolják, megvárhatjuk önöket, és bevisszük magukat. De ha maguk akarnak bejönni, az is megfelel. Nos? - néz rátok a nő
A rendőrségen most kissé másképp fogadnak titeket. Egy jókora terem, tele íróasztalokkal, és az asztalok előtt vádlók, feljelentők, letartóztatottak, gyanúsítottak ücsörögnek, vitatkoznak a rendőrökkel. A zsongó terem egyik asztalához kísérnek, ahol egy férfi töltögeti a papírokat. Felnéz, majd az íróasztal előtti két székre mutat.
-Kávét? - kérdezi unottan, majd végignéz rajtatok – láthatólag nem tetszik neki az összhatás, de a véleményét megtartja.
-Szóval az a helyzet, hogy Doktor Eijah Gromez, alias Doc, ma éjjel elhunyt, drogtúladagolás közben.
Ez kissé meglepő információ volt, mert tudod, Doc még egy füves cigit sem szívott el soha...
-A North Parkban találták meg. Rokonai Seattle-ben laknak, barátnője pedig kikapcsolta a telefont de a híváslista alapján maguk beszéltek vele utoljára. Úgy gondoltuk, hogy maguk is tudják azonosítani a testet. Kérem, kövessenek.
A rendőr vezetésével az alagsor felé veszitek az irányt – a liftből kilépve a fenti „barátságos” padlószőnyeges, klímázott, rendezett iroda után a pince rideg vasbeton falai, a vakítóan hideg neonvilágítás, és a mennyezeten szabadon futó csövek látványa fogad, meg valami fertőtlenítő szaga.
-Csak utánam! -szól a zsernyák, és megindul a folyosó végén található kétszárnyas ajtó fele amin a diszkrét „hűtőkamra” felirat kendőzi el valódi funkcióját. Bent hideg kongó üresség fürdik a fertőtlenítő szagú neon szembántó fényében. Kétoldalt krómozott ajtók borítják a falat, s jó néhányon sárga adatlapok tudatják a kíváncsi kevesekkel tartalmukat. Kellemetlen érzés kerít hatalmába a hely miatt. Egy fehér köpenyes férfi éppen az egyik ajtóra tesz fel újabb adatlapot. Felétek fordul, és megkérdi:
-Huszonhármas? - kísérőtök biccentésére odasétál az egyik ajtóhoz, és kinyitja, majd kihúzza a tepsit, a letakart testtel. A világítás ezt a pillanatot választotta arra, hogy zizegve megremegjen pár másodpercre, miközben remegés fut végig a termen, a te hátadon pedig a hideg.
-A metró - közli a nyomozó.
-Felkészültek? -Kérdezi, majd biccentésetekre fellebbenti a lepedőt a testről. Doc az, arcán a halál kifejezéstelen tekintetével. Szürkés tónust nyert bőre ellenére egyértelmű, hogy ő az. Tegnap még Alicia volt a legfőbb gondja, és miközben ti sikeres koncertet adtatok, ő valahol a North Parkban végleg eltávozott az élők sorából. James kissé lesápad.
-Ő az – közli rekedten, mire a fehér köpenyes visszahajtja a lepedőt.
-Jöjjenek, kint kellemesebb! - szólít meg a nyomozó.
-Kérnek egy kávét vagy süteményt? ::) - kérdezi a lift fele tartva.
-
Timothy James "TJ"
*Hatalmas vigyorral fogadja Julian legyintését, remélte, hogy a barátja nem fog restellni a lábdob miatt. Elismerően megemeli a sörösüveget és nyugtázza a szavakat. Enyhe hiúsággal hallgatja Trixie beszámolóját és ő is elmondja a véleményét, habár ez nem mentes az elfogultságtól, hiszen még mindig a koncert adrenalinsokkja alatt áll. Az öreg rocker szavaira nem reagál, nem említi Tednek, hogy nem a saját fogyasztásuk felől érdeklődött, hanem a vendégek szomjúsága felől.*
***
*Megérti a srácok fáradságát, hiszen ők egész nap melóztak, utána meg letoltak egy váratlanul elnyújtott koncertet. Ő kevésbé fáradt, elvégre egész nap lazult és tunyult. A kipakolásnál magára vállalja a "munka" oroszlánrészét, próbálja megkönnyíteni a cimborái dolgát. Elköszönés előtt még egyeztetik a dolgot, legalább két cigaretta kíséretében. Utána elindulnak haza az öccsével és javasolja, hogy sétáljanak. Útközben beugranak egy éjjel-nappaliba sörért és cigiért, ha már fogytában van. James "lelkesedésére" egy őszinte mosolyt ereszt meg.*
- Azt majd meglátjuk, öcsi!
*Az út további részében kikéri az öccse véleményét, milyen volt a koncert, hogy érezte magát. További terveket nem sző az este hátralévő részében, ha nem történik semmi, akkor átöltözés nélkül bevágódik az ágyba. Nem először történik ilyen, nem csinál belőle lelkiismeret-furdalás kérdést.*
***
*Másnap a kopogtatás rángatja ki az álom nélküli sötétségből. Próbálja elterelni a figyelmét a zajról, a fejéra ráhúz egy takarót vagy párnát vagy használt ruhát - bármit amit talál maga mellett. Amikor végre a fakabátok megemlítik, hogy kinek a képviseletében jönnek, egy kicsit megemeli a fejét és üveges tekintetét az ajtó irányába szegezi. Végül gondolatban vállat von, dolgozzanak meg a pénzükért, korrupt bagázs. De James hullaszerű állapotban kinyitja az ajtót. Valamit makognak Docról, de nem teljesen érti. Mikor bezáródik az ajtó, megkérdezi az öccsét mi a rákról van szó. Az azonosítás szó hallatán elkomorodik és kivánszorog az ágyból egy "Picsába" kíséretében. A zsaruknak még szól, hogy várják meg őket, lassan összeszedik magukat.*
*Eléggé kimerült és kótyagos, de próbálja rendezni a gondolatait. Nem szól az öccséhez, nem tudja mit mondhatna, mellesleg még az sem biztos, hogy Docot találták meg. Ettől függetlenül néha lopva végigméri Jamest, hogy reagál a történtekre. A rendőrségen már sokszor volt, nem ismeretlen a helyszín. Felvillannak az emlékek, mikor legutoljára az örs vendégszeretetét élvezhette. Nem változott azóta semmi, ugyanolyan pöcegödör mint ami volt. Állja a lenéző tekinteteket, amiket az ott dolgozók lövellnek feléjük, felölti magára a "fosok a világra" maszkot. Nem kerül komolyabb erőfeszítésébe, elvégre ugyanígy érez belülről.*
- Ja, hozhatna két kávét. Sok cukorral. Meg egy pár fánkot, ha még van...
*Mondja mindenféle tiszteletet és illemet mellőzve. Nem tartja sokra a rend éber őreit, csak a kormány bábjai, tele előítélettel és rasszista nézetekkel. De úgy hiszi, ezzel nem mond újat az itt jelen lévőknek. Miközben hallgatja a rendőrt, a zsebéből elővarázsol egy szál cigit és rágyújt. A halál okára felhorkan.*
- Drogtúladagolás? Ezt a baromságot. Doc már attól gyomorfekélyt kapott, ha a sarkon meglátott egy rasztafárit.
***
*Követi a nyomozónak csúfolt agyhalott fószert, miközben azon gondolkozik, hogy vajon ő fedezte-e fel a holttestet és ő vezeti-e a nyomozást? A komor falak már végre nem nyújtanak kontrasztot az érzéseivel: tényleg rühell itt lenni. Az orrát bántja a fertőtlenítő szaga és gondolatban megkérdőjelezi a felhasznált mennyiséget. De elvégre a hullaházba mennek, ki tudja mennyi Domestos kell, hogy ne terjedjen itt semmi kórság. Nem ért a lovakhoz. A fehér köpenyes emberről egy hentes jut eszébe, de megtartja magának a véleményét. Ezt a kellemetlen érzést a hátán végigfutó hideg nem igazán csillapítja... Aztán felemelik a leplet a testről és Doc üres tekintete bámul a szemébe. Gondterhelten a halántékához nyúl, majd Jamesre pillant. Az jut eszébe, hogy féltestvére talán először lát holttestet. Ráadásul a barátjáét. Szar helyzet. Óvatosan ráhelyezi a kezét a vállára és finoman elforgatja a hullától. Nyugtatólag szól hozzá:*
- Gyere, menjük ki.
*Engedi, hogy James válaszoljon a rendőrnek, kér-e valamit. Ő személy szerint nem vevő a felsorolt dolgokra. Ha a lifttel felérnek az emeletre, mondja az öccsének, hogy üljön le valahová, addig ő beszél a zsarukkal. Ha egyedül marad a fazonnal, csak akkor teszi fel a kérdéseit. A pár perccel előbbi tiszteletlenségnek nyoma sincs, hangja inkább kemény és enyhén vádló.*
- Ugye nem hiszik, hogy nincs köze másnak ehhez?
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, rendőrségen
Időpont: Nyár, Vasárnap délelőtt
Esemény: Doc
James szemmel láthatólag idegesen készülődik - ő sem szívesen megy a rendőrségre, hát még hullanézőbe.
***
A rendőrségen amikor leadod a rendelést az íróasztal túloldalán ücsörgő pasasnak, az félig hátra fordul forgószékével, és a mögötte álló iratszekrény tetején pihenő kapszulás kávégépen megnyom egy gombot, mire az felberreg, és elkezdi elkészíteni a kávét. A férfi visszafordul, s az íróasztala fiókjából egy fánkos dobozt vesz elő, és elétek rakja.
-Tessék!
Aztán ismét a kávéfőző felé fordul, és két kis műanyag pohárban elétek teszi a méregerős feketét. Nem az amerikai több decis kávé van előttetek, hanem az, amit az olaszok isznak – nagyon erős, nagyon fekete, és nagyon kevés.
-Szóval hol is tartottam? - kérdezi aztán folytatja ott, ahol megakadt a társalgásotok.
A cigire nem rezzen – csak az íróasztal sarkán pihenő hamutálra mutat. Amikor megjegyzed, hogy Doc nem élt drogokkal, ugyanolyan flegmán megvonja a vállát, ahogy te viselkedsz.
-Lehet, hogy rosszul ismerte a barátját.
***
James a hullaházban hagyja, hogy kivezesd, s látszik rajta – az imént elfogyasztott kávé és az idegesség is bántja a gyomrát. A folyosón azért kissé jobban lesz, de nem sokkal. Kísérőtök szánakozó pillantást vet rá, de nem szól semmit. James a folyosón ül le, és ott vár rád, miközben a kiaggatott hirdetményeket nézi.
A nyomozó is visszaül az íróasztala mögé, s érdeklődve hallgatja a hirtelen stílusváltást
-Nos, a boncolás eredménye az, amit már megosztottam önökkel – a barátja drogtúladagolásban hunyt el. Egyéb külsérelmi nyom, vagy bármi, ami gyilkosságra utalna - nem található rajta - Közli a terem állandó zsongása közepette
-Az első vélemény az volt, hogy túllőtte magát – de ez maga szerint nem opció, bár megjegyzem hogy a statisztikák alapján punkoknál ez divatos halálnem – mondja komolyan, miközben hátra dől a székében.
-A másik variáció az öngyilkosság – nem vallotta be, de összeveszett a barátnőjével, vagy esetleg valamitől bekattant, ki tudja? Vagy esetleg maga tud valamit, amit mi nem? Feljelentést tenne? - kérdezi, kissé előrébb hajolva.
-
Timothy James "TJ"
<...Mintha a halál divat kérdése lenne... Ezt a faszfejet!...>
*Bántja a fülét a "divatos halálnem" kifejezés és akaratlanul is elfintorodik. Egyrészt mert teljesen életidegen, másrészt kiérzi a rendőr hangjából a burkolt megvetést. Mintha Ő egy felsőbbrendű lény lenne, a gyógyír, a punkok meg a kelés a rendszer testén. Érzi, ahogy kezd elszabadulni a haragja, hangosabbá is válik.*
- Ja, rögtön a rendőri túlkapások után... - vág a nyomozó szavába, reagálva a statisztikai kimutatásokra.
*Egyértelműen jelzi, hogy nem viseltetik a rendőrség iránt túlzott odaadással. És ez a bohóc sem tetszik neki.*
- Ahogy a statisztika azt is kimutatja, hogy az egy főre eső mellbimbók száma kettő, mégsem oldja meg az ügyet.
*Azt már meg sem említi, hogy Doc minden volt, csak nem punk. Nem adja meg ennek a majomnak azt az örömöt, hogy magyarázkodást véljen kiszűrni a mondataiból. Baszódjon meg. A férfi utolsó előtti kérdésére hevesen válaszol.*
- Már hogy a picsába ne! Úgy tűnik sokkal többet tudok, mint a maguk tetves bagázsa együttvéve!
*Vár pár másodpercet, hogy a dühe végigsöpörjön a helységen. Majd a következő szavakat nem javaslatként ejti ki a száján, hanem inkább utasításként. De van egy sejtése, mit fog kezdeni ez a puhapöcs az infóval...*
- Nézzen utána egy ezüstszürke, sötétített üvegű furgonnak ami tegnap délután 5 körül a North Parknál volt! Biztos van a környéken valami térfigyelő kamera ami felvette. Étterem, bank, tököm tudja, bármi aminek van kamerája... Úgy volt, hogy Doc visz minket az esti koncertre, de indulás előtt beszállt a furgonba egy szó nélkül. A mobilját kikapcsolta, nem értük el. Nem kell hozzá sok ész, hogy kitalálja mikor láttuk legközelebb...
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, rendőrségen
Időpont: Nyár, Vasárnap délelőtt
Esemény: Cynthia
A nyomozó a rendőri túlkapás emlegetésére nem reagál, de az látszik rajta, hogy magában felírt egy nagy fekete pontot a részedre.
A statisztikára szóló megjegyzésedre csak legyint, azon könnyedén átsiklik. Amikor viszont a feljelentésről esik szó, az egyik irattartóból kivesz egy előre kitöltött nyomtatványt. Közben csak nem állja meg, s megkérdi
-Most akkor beismerő vallomást vagy feljelentést kíván tenni? - néz rád, aztán elkezdi felírni az adatokat. Amint a szürke furgonról van szó – már látod is a következő kérdést, amit feltenne: s mi a rendszáma?
Ám mielőtt szóra nyithatná a száját, mögötted egy igen fura fiatal csajt kísérnek kifele a teremből. Hirtelen a füledhez hajol, s megcsap az édes kölni illata.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Vampire/2014-zombie-halloween-nightmare-before-christmas-face-paint-white-makeup-f43290.jpg)
-Ne strapád magad! Úgysem fog csinálni semmit! Igaz, Bob? ::) - néz rá a vállad felett a nyomozóra.
-Húzzál már el, Cynthia! - mordul rá Bob, mire a csaj felegyenesedik, és tovább sétál.
-Megőrjít ez a nő! - masszírozza meg Bob a halántékát, aztán ismét rád, és a papírra figyel.
Felveszi az adatokat, és biztosít, hogy utánanéznek a dolognak, majd utadra enged. Személyleírásról, egyedi azonosítójelekről és rendszámról érdeklődik.
Ahogy elhagyjátok a rendőrség épületét, a kezdődő meleg mellbe vág titeket Jamesszel. Lesétáltok a lépcsőkön, s a korlátnak támaszkodva pörkölődik feketébe öltözve a napon Cynthia, aki mintha rátok várt volna, mert hozzátok szól
-Hé, Színeske! - int neked -Beszélnünk kéne! ::) -Löki el magát a korláttól, és ringó csípővel odasétál hozzátok. Mozgását a szűk, tapadós fekete bőrnadrág is kihangsúlyozza.
-Hallottam, hogy miről dumáltál Bobbal – áll meg előtted, hüvelyk ujját pedig nadrágja övpántjába akasztja, majd Jamest is végigméri melletted, majd közelebb hajol, s a füled mellett súgja:
-A barátod biztos, hogy nem öngyilkos lett, s ezt mindenki tudja! Te, én, és még Bob is... 8)
-De ez titok! -emeli ujját az ajkai elé -S nem is itt kéne megbeszélnünk... - néz körbe, aztán rád - várva, hogy megmond, akarsz-e vele beszélgetni, és hogy hol.
-
Timothy James "TJ"
*A nyomozó kérdésére őszintén megkérdőjelezi a rendőri kompetenciáját. Bob intelligenciája vagy a sár és a kő között mozog, vagy csak fel akarja bosszantani. Igazából mindkét eshetőség ugyanazt a végeredményt vonzza maga után. A rendőrségre nem számíthat. Mint általában...*
- Őőőő... Nem is tudom, így néz ki egy beismerő vallomás? Maga tényleg ilyen hülye, vagy meg kell erőltetnie magát?
*Nem zavarja, ha beletapos a nyomozó finom lelkébe. Legalább hamarabb itt hagyhatják ezt a tetűfészket. És ha így van, akkor tudja kihez kell fordulnia segítségért. Látja a sügér szemében a feltörni készülő kérdést, de az végül nem hangzik el, mert valami gót tyúk a nyakába liheg. Nem vette észre, hogy végigjött a termen, csak a kölni illata csapja meg az orrát. Ösztönösen elhúzódik a nőtől, nem szereti ezt a közvetlenség baromságot. Főleg egy vadidegentől. Viszont igaza van.*
*A csaj hamar lelép, magára hagyva a punkot a Bunkók agytrösztjével. A további adatgyűjtésre kínjában már csak fejet rázva és szemforgatva válaszol. Persze a dühe nem tűnt el.*
- A furgonban lévők pont úgy néztek ki, mint azok akik egy sötétített üveg mögött ülnek, a rendszám pedig számokból és betűkből állt. Járjon utána, maga biztos ügyes fiú. Na pá...
*Azzal a lendülettel szándékában áll faképnél hagyni a nyomozónak csúfolt Bobot. A nyomtatványokra magasról tesz, nem tölti ki őket, lelécel amint lehet. Szól Jamesnek, hogy kövesse, ideje friss levegőt szívniuk. Mikor végre kiérnek, meglepetésként hat rá Cynthia jelenléte. Végignézi a farrázó mozgást, habár nem esete a csaj. A mondandója még kevésbé vonzó, mondhatni erős kényszer szorítja belülről, hogy húzzon innen a véreresbe. Nem akarja magának sem bevallani, de a zavar apró nyoma megmutatkozik rajta. Látszólag nem százas a csaj és főleg nem tudja, hogy mit akar és miért. De pont a punk ítélkezne a külső alapján? Hosszúra nyúlt másodpercekig néz Jamesra, majd Cynthiára és végül megint Jamesre.*
- Menj haza, rád fér a pihenés. Majd megyek én is.
*Amennyiben az öccse ellenkezne, közli vele nem éppen finoman, lágyan és nőiesen, hogy nem kérdezte a véleményét. Úgy lesz, ahogy mondta. Bármi is ez, nem akarja belerángatni. Ha az öccse lelép, figyelmét a nőre fordítja.*
- Nem tudom, hogy mi a szart akarsz, de jobb ha nem szórakozol.
*Kivár, hogy milyen reakcióra futja a nőtől, próbálja benne felfedezni a szórakozottság jeleit. Vagy a komolyságét. Ha meggyőződött arról, hogy a lány komolyan gondolja - vagy nem tűnik elmeháborodottnak - akkor megszólal ismét, megtörve a csendet.*
- Menjünk a parkba. Kurvára nincs kedvem beülni valami lepukkant krimóba.
*Rágyújt egy blázra és elnéz a park irányába. Megvárja, hogy mit válaszol rá a temetőbogár, vagy van-e valami ellenvetése. Bár igazából szarik rá, ha nem jön oda, akkor nem jön. Nélküle is megvan. Ha sikerül egyeztetni a helyszínt lecammognak oda. Az út során nem szólal meg, de azért rá-rá pillant Cynthiára. Csak akkor teszi fel a kérdést, ha megérkeztek: Mi a rák van, ki a here a csaj, honnan tud Docról és mit a lópöcst tud?*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, parkban
Időpont: Nyár, Vasárnap délelőtt
Esemény: Cynthia
-Ha tudná, hány seggfej tesz így beismerő vallomást, nem kérdezne ilyet... - válaszolja Bob a fejét csóválva.
...
Bob látván, hogy távozni készülsz, még egy szignót kér tőled, aztán a lapot az asztal bal szélén tornyosuló kupac tetejére teszi. Ránézésre legalább két-háromszáz oldalas lehet már az iratcsomó. Ez alapján Doc gyilkosainak az unokája is már apuka korú lesz, mire megint előkerül az ügy...
James feláll a folyosói székből, visszalöki a „hogyan viselkedjünk bankrablás esetén?” prospektust a kopottas asztalra, majd utánad indul.
...
James miután hazaküldted, egy aham-al válaszol, jól megnézi magának Cynthiát, és fejcsóválva megindul az utcán.
Cynthia a szórakozás említésére lágy, alt hangon válaszol
-Halálosan komoly az ügy. A haverod már belehalt... ::)
A park említésére Cynthia csak bólint, rápislant a karórájára, majd a verőfényes égboltra. Megindultok a park fele. Cynthia út közben elővesz egy kis papírlapot, felfirkál rá néhány számot, majd elrakja. A parkba érve Cynthia a karórájára néz, majd az egyik nagyobb fa lombja alá invitál.
-Még van húsz percünk a műholdig – jegyzi meg, miközben egy kis méretű tabletet vesz elő.
-Cynthia vagyok, s szerintem én is hasonlóan jártam a barátommal, mint te
-Vagyis ha nem csalódom, a barátodat elrabolták egy furgonnal – kezdi el nyomkodni a kijelzőt majd egy kissé ferde, kissé rossz fókuszú fotót mutat a tableten. Bár nem a legjobban sikerült kép, azért egyértelmű, hogy a tegnap látott furgon pontos mása, vagy pedig ugyanaz.
-Ez volt az? - teszi fel a kérdést. Igenlő válaszodra bólint
-Az szívás. Üdvözöllek a szürke furgon rejtélyében! - mondja elhúzva a szája szélét, ami a sminkje miatt felettébb groteszk látvány.
-Nézd meg ezeket a képeket! - lapozza az ujjával a fotókat, amin egyre másra tűnnek fel egyre régebbi szürke Ford furgonok, majd a képek fekete-fehérre, aztán kézzel rajzoltakra váltanak, ahogy egyre öregebb járművek jelennek meg a képernyőn. Kellemetlen érzésed támad – mintha hangyák mászkálnának a tarkódon.
-Tessék, vegyél pár tic-tacot. Iszonyatosan hamutartó szagú a leheleted – nyom a kezedbe egy dobozt – aztán folytatja, mintha mi sem történt volna
-A dologban az a különös,hogy 1949 óta halnak meg, tűnnek el olyan emberek Diegóban, akiket legutoljára egy ismeretlen szürke furgonba láttak beszállni. Több, mint kétszáz esetet sikerült eddig felkutatnom – s ezek csak azok, aminek az ügyében volt jegyzőkönyv a rendőrségen. S most kapaszkodj meg, Színeske! Az összes esetben kizárták az idegenkezűséget. Mindenki szívinfarktusban, tüdőembóliában, drogtúladagolásban, öngyilkosságban vagy más egyéb természetes haláleset vagy baleset áldozata lett -Felpislant a fa koronájára
-Olyan érzésem van, mintha figyelnének minket... nyalják ki! - ezzel folytatja tovább:
-A kocsi minden esetben Ford márkájú. Mindig szürke, és mindig öt évesnél nem öregebb model. A rendőrség pedig soha nem talál semmit. Véleményem szerint nem véletlenül – szerintem a kormány áll a dolog mögött – a rendőrségi nyomozás mindig eredménytlen, vagy leállítják, s az is gyanús egybeesés, hogy az összes rendőrautó is Ford – ahogy még jó néhány állami gépjármű – szerinted véletlen? ::)
Néz rád nyugtalanító kontaktlencséjű szemeivel
-Az áldozatokról készítettem egy listát – nem, kor, vallás, faj, külső, végzettség, születési hely, foglalkozás, lakhely szerint – de teljességgel vegyes a kép. Vannak kisebb egybeesések, de egy ekkora mintában az lenne a meglepő, ha nem lenne. Viszont közös pontjuk csak egy van – kocogtatja meg gyöngyház-fehérre festett körmével a kijelzőt - Diegóban tűntek el. Például Seattle-ben ilyet nem is találtam – gondolom diegói sajátosság lehet. Talán a tengerészeti hadikikötőben kísérleteznek valamivel titokban az elraboltakon már évtizedek óta. De ez még csak találgatás. -Vonja meg a vállát.
-Itt a számom, hátha eszedbe jut valami -nyomja a kezedbe a cetlit, amire idefele írt
-De most le kell lépnem! - néz a metrómegálló fele, majd az órájára, és sietve megindul az állomás fele.
-
Timothy James "TJ"
*Böfög egy "Aham"-ot Bob frappáns válaszára hitetlenkedés gyanánt, majd ledarálja a személyleírásos-adatgyűjtéses-rendszámos monológját. Távozásakor nem áll szándékában aláírni a papírt, nem fognak ezek a majmok visszaélni a szignójával. Ha a nyomozó mégis erőszakoskodik a szignót illetően, egyszerűen közli, hogy törölje ki vele. Bár ránézésre, ha egy kupac szarba mártanák akkor sem lógna ki a többi közül, a maradék adathalom szintén annyit ér a Bunkók kezében. Egy gyors pillantást még vet a papírkötegekre és egy ciccegés kíséretében kisétál a folyosóra.*
***
*Talán James megérezte, hogy belül forrong a dühtől, talán tényleg megértette, hogy pihennie kéne. Feldolgozni egy kicsit a történteket. Végül is mindegy, a lényeg, hogy elhúzzott a temetőbogár közeléből. Jobb így mindenkinek.*
***
*Először értetlenkedve nézi végig Cynthia égboltkémlelős mutatványát, arra tippel próbálja összehangolni az időt a nap állásával. Aminek persze nem látja értelmét. Végül a lombkorona takarásában világossá válik számára, hogy a műholdakat "kereste" a tekintetével! Műholdakat érted?!*
<...Hát ez fletnis, bazd meg!...>
*Komolyan elgondolkozik a saját épeszűségén, hogy képes volt időt szánni erre a hibbant nőszemélyre, majd másodpercek töredéke alatt úgy dönt ideje lelépni. Lehet fel sem tűnne a csajnak: ki tudja hány személyiség osztozik az agyán?! Már kilépne a fa árnyékából, mikor megszakítja a mozdulatsort a lány szava. Nem hisz a fülének. Megrázza egy kissé a fejét, próbálja elhesegetni az elétáruló képet. Biztos beszívott valahol, vagy még mindig alszik... De Cynthia még mindig ott áll előtte ebben a gyászos ruhában és egy tabletet dörgöl az orra alá. Szeretne igent mondani a kérdésre, de végül a hangszálai nem engedelmeskednek az agyának, így végül más csúzik ki a szájából.*
- Na ne basszál fel...
*A meglepetés kiül az arcára, szinte kikapja a csaj kezéből a kis technikai vívmányt. Próbál lapozni, de mivel nem ért hozzá - szitkozódik is emiatt - , így Cynthiára hárul a feladat. Egyik kezével ösztönösen a cigije után nyúl és rágyújt. Az elé nyújtott tic-tacra egy pillanatig mered, majd az "Ezt te sem gondoltad komolyan" nézést lövelli a csajra. A kis dobozkát elteszi miközben még mindig meredten bámul a másik szemébe, végül ahogy ujjaival ráfog a cigarettára, a füstöt ráfújja a nőre. Utána visszatér a képekhez és a beszámolóhoz a kis cserkésztől. Érdekes és tényszerűnek tűnő dolgokat mond - azt leszámítva, hogy erős paranoia és összeesküvés-elmélet fűzi a kormányhoz láthatólag-, mégis felvet pár kérdést. Ő sem szívleli a rendszert, tudja, hogy a "nagyok ott fenn" bármire hajlandóak, hogy mentsék a saját tetves életüket, de ez egy picit túlzás. A telefonszámot elrakja rápillantás nélkül, egyelőre jobban érdekli, hogy megállítsa a nőt a távozásban.*
- Ácsi, ácsi, Fakóka... Először is: hogy sikerült ezeket megszerezned? - utal a rendőrségen iktatott jegyzőkönyvekre. - Másodszor a barátod mikor... szóval érted. Azt mondod, ezek az eltűnések már évek óra tartanak. Milyen gyakorisággal történnek és hol?
*Bármennyire is hiányzik a csajnak legalább 3 kereke, biztos megviselte a barátja halála. Ezeket a sebeket nem akarja felszakítani.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, parkban
Időpont: Nyár, Vasárnap délelőtt
Esemény: Cynthia
Ahogy a füstöt ráfújod a csajra, az leengedi a tabletet egy picit
-Mér nem mész el a picsába? - kérdezi „csevegő” hangnemben aztán újra felemeli a gépet, és folytatja
***
Cynthia fél fordulatot tesz, amikor azt kérded, hogy honnan szerezte a jegyzőkönyveket.
-Ha hiszed,ha nem, félig publikusak. Kriminalisztikát hallgatóknak van engedélyük rá hogy belenézzenek a már lezárt ügyekbe. Ed bő egy éve tűnt el, amikor jobban utána akart nézni az ügynek. Régebben a város teljes területén voltak esetek, de az utóbbi tízen évben a csóróbb környékek dominálnak – nem véletlenül.
Indul meg
-Egyébként havi egy-két esetről van szó – szól vissza a válla felett.
-
Timothy James "TJ"
*Cynthia megjegyzését aprón megmosolyogja, de nem szól semmit. Bárki is a csaj, legyen bármilyen jött-ment, háborodott, megszállott vagy különc, belevaló csajnak tűnik. Aztán gyorsan le is zárja ezt a gondolatmenetet, nem akar elhamarkodott következtetéseket levonni. Meg ha már itt járunk, egyáltalán nem akar semmi unikornisok által körülvett közös teadélutánt és pizsamapartit csapni... Csak óvatosan a hirtelen felbukkanó gót luvnyákkal...*
***
*A csaj válasza meglepi, nem nézi ki belőle, hogy egyetemre vagy főiskolára járna. Hiába szarik magasról a sztereotípiákra, az első benyomást nem lehet elnyomni bármennyire is toleráns vagy empatikus legyen az ember. Akárhogy is, az biztos, hogy nem veti meg Cynthiát a kinézete és a viselkedése miatt. Az arcára valószínűleg kiül a meglepetés, bár nem is szeretné elnyomni az érzéseit. Sosem tette. Végül egy pillanat múlva csap belé a felismerés, hogy sokkal valószínűbb, hogy a barátja volt kriminálakármicsoda szakos hallgató. Elvégre azért halt meg, mert nyomozott az ügy után. Kicsit emészti a hallottakat, ő sem tudja mi tévő legyen ezzel az információval és hova akart kilyukadni velük. Már távolabb jár a lány, mikor utánasiet.*
- Héé! Mutasd azt a listát...
*Ha megkapja a papírt gyorsan átfutja. Ha Cynthiának nincs ellene kifogása elrakja. Közben magyarázatképpen még kinyög egy "Gondolom neked úgyis megvan..."-t. A cetlit elveszi a lánytól, de azt egyelőre nem teszi el. Végigkíséri a csajt a tekintetével ahogy eltűnik a metró lejáratában. Csak ekkor nézi meg a számot. Megrázza a fejét szemforgatva és a zsebébe mélyeszti.*
*Nem tudja mi a fene van vele, de nem tudja kiverni a fejéből az ügyet. Ez az átkozott csaj bogarat ültetett a fejébe... Kormány, összeesküvés, gyilkosság, titkos kísérletek. Csak a szokásos. Akkor mégis miért? Talán csak Jamesen akar segíteni, tartozik neki annyival, hogy kiderítse mi történt Doccal. A jó barátja volt, közel az öccséhez, ráadásul ő is kedvelte, bármekkora pöcs volt. Vagy a saját egoja sérült, hogy Doc előtte szállt be abba a furgonba és nem tett semmit, pedig tehetett volna. Felelősséggel tartozik a bandáért, az "övéiért".*
*Miközben gondolkodik észre sem veszi melyik irányba tart és hogy mennyit megy. Mikor kiszakad a gondolatmenetéből, hirtelen nem tudja merre van. Megpróbálja azonosítani a helyet, feliratokat, utcatáblát, buszmegállót, jellegzetes épületet keresve. Végül hirtelen ötlettől vezérelve a mobilja után nyúl. Kikeresi a tárcsázni kívánt számot, de csak harmadik mozdulatra jut el odáig, hogy tényleg a füléhez emelje a kagylót. Talán ez az egész egy őrültség, egyáltalán nem biztos magában... Talán a magánnyomozó fel sem veszi a telefont, talán egyből rá is csapja. Valami lesz...*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap dél körül
Esemény: fejlemények
Cynthia megtorpanás nélkül siet tovább a metrólejárat fele, s csak mikor utoléred, kezd el menet közben a zsebében turkálni, majd egy fél tenyérnyire összehajtogatott halvány rózsaszín papírlapot húz elő egy apró titokzsebből. Két ujjal nyújtja oda
-Tessék, ez az első oldal. Hat oldalas a teljes lista.
Belekukkantva egymás alatt sorakoznak feketén egymás alatt a nevek. A nevek után évszámok és kerületnevek sorakoznak, majd életkorok. Igencsak változatosnak tűnik a lista – egyedül az évszámok vannak emelkedő sorrendbe rendezve. Cynthia a megjegyzésedre bólint
– több példányban és helyen – és siet is tovább. Ugyan szépen mozog, de smink nélkül feltehetőleg nem igazán tűnne ki a tömegből az alakjával – átlagos, vékony csaj.
A cetlire egy telefonszám van nyomtatva, egy fekete C betű közepébe.
Ahogy körülnézel, a távolban emelkedő fák és toronyházak alapján van némi fogalmad, hogy merre is lehetsz a belvárostól, de nem túl gyakran jártál még erre. Végül némi tipródás után felhívod Lambertet. A negyedik-ötödik csengésre veszi fel. A háttérben zsongás, és evőeszköz-csörgés.
-Mi történt, kölyök? - kérdezi, s a hangok alapján iszik valamit. Amint megemlíted hogy szeretnél vele személyesen is találkozni, hümmög egyet, aztán válaszol.
-Figyelj, most Oceansideban vagyok, de egy órán belül visszaérek. Ugorj be! A címem nem változott. Ja, és most ne nyomd el csikket a házinéni előtt a virágcserépben, mert legutóbb is hosszan hallgathattam.
Ezzel bontja a vonalat. Lambert az El Cajon Boulevardon tart irodát. Az utcai fiatal fák alig adnak árnyékot, de a homokkő színű épület belsejében kellemes hűvös fogad hála a légkondinak. A második emeleti folyosón - ahol az iroda van - néhány virágláda próbálja meg színesebbé tenni a helyet. Sajnos a bejáratra kiragasztották a Dohányozni Tilos! Feliratú matricát, és Lambert még nem érkezett meg. A házinéni éppen egy felmosóval maszatolja az amúgy is tiszta követ. Talán tíz percnyi várakozás után fut be Lambert – kissé viseletes öltönyét a karjára vetve hozza, fehér ingén jókora izzadságfolt terebélyesedik
-Rohadt meleg. Esküszöm, átteszem a céget Alaszkába. Na, gyere, kölyök! -Nyitja ki dohogva az ajtót. Feltehetőleg megint bekrepált a kocsijában a légkondi. Bent ahogy mindig, most is a viszonylag egyszerűen berendezett iroda fogad – ikeás stílusban. Az ablak a mellékutca túloldalán álló házra néz. Lambert a zakóját az íróasztala mögött szék háttámlájára teríti, és az átizzadt inget kezdi el levenni, majd az egyik szekrényből egy tisztát vesz elő, és felveszi. Közben érdeklődve hallgatja a mondandódat. Doc esetét felderíti- úgy véli, hogy a rendőrök nem szoktak minden ügyet kellő alapossággal kivizsgálni. Ugyan nem hallott még eltűnésekről de megígéri, hogy mindenképp utánanéz -hátha van mögötte valami. Ha megmutatod neki a listát, megemlíti, hogy szerinte ez azért szemet szúrt volna másoknak – de ha ez megnyugtat be fogja bizonyítani, hogy ez a része az ügynek csak összeesküvés-elmélet.
Hazafele tartasz, amikor megcsörren a telefonod – furcsa sms-ed érkezett
„Ha többet akarsz tudni, legyél a Beach street és 9th ave sarkán ma 23.30-kor. Egyedül gyere, és ne szólj senkinek! M”
A számot kijelzi a telefon, de nem ismered. Cynthia cetlijén sem ez a szám van, s nem is adtad meg neki a számod... A cím egyébként a belvárosban van.
-
Timothy James "TJ"
*Cynthiát nem az alakja miatt kíséri végig a metróig, mindössze a jelenségén próbál kiigazodni. Természetesen sikertelenül. Ismét...*
***
*Kissé megkönnyebbül, hogy Lambertet jó kedvében és holt időben találta meg, így a kezdeti idegességet és tanácstalanságot csak két szál cigivel fojtja el, nem hárommal. Lassan ideje újabb dobozzal venni, emlékezteti magát. Ha van rá lehetősége betér egy butikba két csomagért - ez a nap ezt tartogatja a számára - útban a magánnyomozó felé. Agytekervényei háromezres fordulatszámon pörögnek, de a kirakós több darabja hiányzik, ami meg van, az lehet, hogy egy másik puzzle-hoz tartozik... Több sikerrel járna, ha egy majmot beküldene a tőzsdére vagyonszerzés céljából. Rohadt melege van, és nem javít a helyzeten, hogy a tegnapi szétizzadt, szutykos ruhája van rajta. Meg persze, hogy nem tusolt. Ma sem... Fel-alá járkál Lambert irodája előtt, nem bír egy helyben állni. Ösztönösen rágyújt, csak később kapcsolva mit is mondott neki az öreg. Ne nem mintha kordában tudná tartani a punkot. Azt a punkot, akinek senki ne szabja meg mit és hol csinálhat... De Lambertnek nem okoz csalódást. Farkasszemet néz a házinénivel, és mikor sikerül magára vonnia az öreg hölgy teljes figyelmét, akkor kinyújtja a nyelvét és elnyújtott mozdulatokkal elnyomja rajta a csikket. Nem okoz fájdalmat a csikk ilyesfajta eloltása, mindössze kellemetlen ízt biztosít. A tekintetét viszont rezzenéstelenül a "takarítóbrigádon" tartja, mindaddig, míg be nem vonul a lakásába vagy el nem fordul. A csikket pedig zsebre teszi és elégedett vigyorog, hogy megnyert egy diadalt az agymosott, média- és kormánybutított fogyasztók néppukkasztás kérdésben vívott harcban. Mikor megjön Lambert önkéntelenül is vigyorog, mint egy rossz gyerek, már várja mikor fogja visszahallani a házinénitől ezt az infernális cselekedetet. Mindig bajban van, hogyan köszöntse a nyomozót. Magázza, tegezze, vagy rázzon kezet. Végül mindig ugyanoda lyukad ki. Marad az "Öregnél". A mosolya percek alatt eltűnik, mikor Docról és az ügyről kezd el beszélni. A listán és a "tényeken" túl megosztja az aggályait az egésszel, hogy túl kézenfekvő balek volt. Nem kellett az információ után kutatnia, minden az ölébe pottyant. És ez rohadtul nem tetszik neki. Miközben beszél, újabb blázra gyújt rá, megkínálva az Öreget is. Ettől függetlenül Lambert szavai nyugtatólag hatnak rá kissé, tudja jó kezekben lesz az ügy. Ha meg mégis a kormány keze van benne, az Öreg gond nélkül kettérúgja az elnök szaros seggét, úgy, hogy a torkán akad a sípcsontja.*
*Azért be kell vallania: nincs kisimulva. Egész nap csak rossz hírek érkeztek, és ki tudja még hol a vége...? Ezen a Lamberttel történő találkozás sem segített túlzottan. Remélhetőleg az újabb találkozás már végleg lezárja az egészet a picsába. És még mindig ott motoszkál az a parányi kis gondolat az agynyúlványa legmélyén, hogy mi a faszért jár utána... Hiába hesegeti el, időről időre felbukkan a kis rohadék. Végül csörren a telefonja, sms-e érkezett. Hát a töke ki van egésztől! Még ki sem kelt az ágyból, de már ismeretlen mulatós együttesek zaklatják! M, C, és a végén még jön a haver és a teknős is... MI A VÉRERESBE KEVEREDETT DOC?!?!? Normális esetben hiheti azt az ember, hogy egy ismerős adta meg ennek az M, mint misztikusnak - vagy ami találóbb - M, mint Mocskos Szemétládának a számát, de a fejlemények ismeretében eléggé esélytelen. Baszadékok! Hirtelen ötlettől vezérelve keres egy standot, boltot, kávézót, bármit, ahol lehet tollat kapni, és a Cynthiától kapott cetlire felírja az öccse, Lambert, Julian, John számát és a randi címét. Majd egy visszaküld egy jól megfontolt, átfogalmazott és cikornyás üzenetet az ismeretlen seggfejnek: "Kapd be!"*
*Ezzel a lendülettel hozzávágja a mobilját a földhöz, és Julianhoz veszi az irányt. A mai napi tanulság: A techinkával mindig csak a baj van.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap dél után nem sokkal
Esemény: Julian fele
Útban Lamberthez megveszed a doboz cigidet – az unott arcú eladó nem mondhatni, hogy el van ájulva a megjelenésedtől, sőt. Feltehetőleg ennek köszönhető, hogy amíg a kis boltban ténferegsz, a kamera monitorját nézi fél szemmel, s a bal kezét nem is húzza elő a pult alól. Vagy beszorult, vagy ami valószínűbb, hogy holmi lőfegyvert markolászik a deszka alatt. Ideges alkat lehet, vagy már kirabolták.
A házinéni felháborodott arccal nézi a műsorodat, aztán még erőteljesebben csapkod és suvickolja ugyanazt a négyzetmétert több percen keresztül. Feltehetőleg Lambertnak majd jól beszámol az újabb botrányos viselkedésről. Lambert érkezésére határozott arccal előre lép, de Lambert megelőzi
– Ne most! - jelenti ki ingerülten, mire a házinéni felkapva a vödröt indulatosan elcsattog a papucsában.
Lambert hümmögve hallgatja a történetet, s megkérdi
-Szóval az a gyanúd, hogy az új "barátnőd" vagy annak ismerősei rendezték meg az eseményeket, hogy a kapitányság előtt leszólíthasson? De miért pont téged? Vagyis miért pont egy szakadt punkot? ::) - néz végig rajtad elgondolkozva, vajon mi lehet olyan különleges benned?
Az SMS érkezése után egy újságos bódénál az eladó minden fennakadás nélkül ad tollat – a sportfogadás szelvényeit szokták helyben töltögetni vele. Felírod a számokat, aztán a velős üzenet elküldése után földhöz vágod a mobilt. Pont az élére érkezett, így a műanyag fedlap lepattan az egyik irányba, a telefon többi része – aksi, és egyéb műanyag, plexi darabok repülnek szanaszét, mint valami modern gránát darabjai. Ezen sem fognak már senkit hívni.
(http://s3-media1.fl.yelpassets.com/bphoto/cRPqKwNjSic4KJPawVoB-Q/o.jpg)
Julian garázsához érve a szerviz tárt kapukkal fogad.
Bent egy autó van többé-kevésbé szétkapva, s egy rádió néha sercegve üvölti kifele a Toten Hosen egyik számát. Julian a műhely előtt, a napon ücsörög egy fehér műanyag kerti széken, a hozzá tartozó kör lakú asztal mellett. Az asztalon üres kínai kajás dobozok állnak, jelezve – Julian már túl van az ebéden. Aki egyébként a székben döglik félmeztelenül, arcán egy napszemüveggel, kezében pedig egy doboz sörrel. Érkezésedre csak felpillant
-Csá! Kaja bent a hűtőben, a sör mellett. Emésztek még egy kicsit, aztán mehetünk lábdobot venni – közli a szerinte legfontosabb napirendi pontokat. Úgy tűnik, hogy Julian ebben a kavarodásban a nyugalom és a normális mindennapok szigete - sem Docról, sem az egész átkozott históriáról nem tud semmit.
-
Timothy James "TJ"
*Gondolatban felsóhajt miután szemrevételezte a boltost. Már megint egy sztereotíp gennyládával sodorta össze az élet. De hát ez ilyen. Kissé rájátszik az előítéletre, így időnként fel-fel pillant a kamerákra és akkor zavartan másik helyre vonul a helyiségben. A boltos számára még úgy is tűnhet, mintha keresné a vakfoltot a rendszerben, ahol nem pásztázzák a lencsék. Végül csak kikéri a 2 doboz cigarettáját. Jelentőségteljesen végignéz az eladó pult alá rejtett kezén, majd a kezével is imitálja a mondandóját.*
- Aztán ki ne verd a videómra, te beteg fasz!
*A boltos válasza nem érdekli, immár teljes flegmasággal kivonul.*
***
*Lambert rálátása jogos, nincs benne semmi felháborító. Miért éppen egy szakadt, csöves punk? Ez a 10000 dolláros kérdés. Ha van kérdés egyáltalán...*
- Honnan a szarból tudjam? Nem vagyok nyomozó, baszod. Talán Johnson szenátor tetves Porschéja miatt. Talán még egy kicsit orrol ránk, amiért elkötöttük a járgányát. Vagy csak villogott a fejem fölött "Balfasz" tábla. Fingom sincs, öreg, lehet csak az agyam szüli ezt a sok faszságot és nincs is semmi összeesküvés. De valami baszottul nem stimmel, szerinted, öreg, normális ütemben haladnak a dolgok? Így kéne ennek kinéznie?
***
*Felemás érzések keringenek a punkban: egyrészt jó látni, hogy Julianhez még nem ért el az a förgeteg szar ami egész nap csak a nyakába hullik, másrészt hamarosan kiszakítja a barátját a nyugalom szigetéből, ami már előre bűntudattal ruházza fel. Egy halvány mosoly végigszalad az arcán, ahogy lepacsizik Juliannel, majd lépteit a hűtő felé veszi. Be kell vallania, hogy már farkaséhes, egész nap nem evett semmit. Ilyenkor még ez a fos kínai és mennyei manaként hat. Betolja a kaját a szervezetébe, amit egy szál cigivel fojt le. Nem próbálja meg eltitkolni, hogy gondterhelt, felesleges megjátszani magát. Amúgy sem azért jött, hogy elmélyedjen Julian két szép szemében. Valószínűleg a srác egyből kiszúrja a merev viselkedését, mintha testvérek lennének, olyan közel állnak egymáshoz. Megtörli a homlokát az izzadságtól, majd a barátja szemébe néz.*
- Asszem történt egy kis változás, spanom. Doc tegnap meghalt. Túladagolás. Legalább is ezt állítja a tröszt. Ma voltunk az örsön az öcsémmel, kikérdeztek mit tudunk róla, mikor láttuk utoljára, satöbbi. De már le is zárták az ügyet kb., öngyilkosságnak titulálták és ennyi. Vége. Picsafüst.
*Nagyon szív a bagóból, és vár pár másodpercet, hogy a barátja megeméssze a mondandóját. Nem akar nagyon előre rohanni, sok lenne az egész egyszerre. Még ő sem látja át a helyzetet, mit várna akkor mástól?*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap dél után nem sokkal
Esemény: Juliannál
Lambert a kifakadásodra nyugodt stílusban válaszol
-Nézd, kölyök – tudod, hogy pár évet lehúztam az egyenruhások közt – így bátran mondhatom – az, hogy lezárják az ügyet arrafelé nem megy csodaszámba. Kevés ember, sok munka, s még a statisztikákat is rontja. A gyilkosság eddigi tapasztalatom szerint hétköznapi jelenség – eddig is volt, mint látod most is létezik, és ezután is lesz. Csak az emberek azt gondolják majd pont ők és az ismerőseik lesznek a kivételek, akikkel soha semmi nem történhet. Ráadásul a leggázabb az a dologban, hogy a gyilkosságok jó részét az ismerősök követik el. Ha nem ismersz valaki, általában kevés okod van rá, hogy ki is nyírd – von vállat Lambert -A többi részlete az ügynek viszont elég szokatlan. Ezért is érdekel – avat be.
Julian látja, hogy gondban vagy
-Na, mi van, mégsem érsz rá lábdobot venni? - kérdezi a székben tespedve. A válaszra viszont feltolja a homlokára a napszemüveget
-Ne má! :o Miután otthagyott titeket az út szélén, kihagyta a bulit és Aliciát, hogy aztán túladagolja magát? Mi ütött bele? Dobta volna a csaj? De nem is az a drogos fajta volt, nem? Vagy az első próba volt az utolsó? ::) Na, basszus, te aztán tudod, hogy mivel kell elkúrni az ember hangulatát! :-\
Áll fel, és a hűtőhöz sétál, hogy két doboz sörrel térjen vissza.
-Doc emlékére! -Dobja oda neked az egyiket, a másikat pedig felnyitja, és egy húzásra betermeli.
-Hát, ez igen gáz! -Ül vissza a székbe - Írhatnánk neki valami in memoriam számot...
-A napirendünkre visszatérve - ez az egész hogy is érinti? ??? - kérdezi Julian
Aztán végighallgatja a történet azon verzióját, amit elmondasz neki. Amikor felveted, hogy kísérjen el az SMS-ben kapott helyre, bólint
-Még jó, hogy! Ám ott lesz, ha látja, hogy nem egyedül vagy? - kérdezi Julian.
-De ettől függetlenül elkísérlek – legfeljebb linkre megyünk oda – erősíti meg az ígéretét
-De most akkor merre is ::)? - kérdi
-
Timothy James "TJ"
*Lambert eszmefuttatását logikusnak találja, de azért a végén csak tesz egy megjegyzést. Már csak azért, nehogy mindenben egyet értsen.*
- Kivéve, ha egy pszichopata baltás gyilkos vagy és gyerekek vérét iszod reggelire a rántottád mellé...
*Egy idő után, azért csak lenyugszik, vagy inkább elfárad. Ha sokat agyal a dolgon, még a végén tumora nő. A zsebéből előtúr egy meggyűrt 20 és 10 dollárost és mielőtt átadja a nyomozónak, előtte megpróbálja kisimítani és mentesíteni a gyűrődésektől.*
- Egyelőre ennyit tudok adni... És kösz, öreg. - fűzi hozzá magyarázatként, és talán egy kicsit mentegetőzésként is.
***
*Szomorkásan fogadja a felé dobott sört, sajnálja ami Doccal történt. Nem ezt érdemelte, hiába volt néha nagy pöcs. A sört Julianhoz hasonlóan egy húzásra felhajtja. A barátja jó kérdést tett fel, amire nem tudja a választ, de számított rá.*
- Ha valamit el akar mondani, ott lesz. És pont azért nem akarok egyedül menni, mert ez az akárki biszem-baszom kikötötte, hogy egyedül érkezzek. Nekem egy idegen nem mondja meg mit csináljak, engem senki ne rángasson zsinóron! >:(
*Emeli fel a hangját a végére, az egész napos frusztrációja haragba torkollik és ellenállásba. Még egy pár másodpercig eltökélten néz a barátja szemébe, majd elfordul és rágyújt. Pár slukk után ismét szembekerül Juliannal és úgy tűnik egy picit lecsillapodott. A doboz tartalmát Julian felé nyújtja, plusz az öngyújtóját.*
- Először biztonságba kell helyezzem az öcsémet és a haverokat. Ráállítom az öreget az öcsire. Benne megbízom, lerendezi, ha szarrágók baszogatják őket. Trixie-vel és Sam-mel beszélhetnél te, vigyázzanak a seggükre. De egy szót sem nekik Docról meg a többi faszságról, oké? Wennam meg tud magára vigyázni. Addig meg meghúzzuk magunkat a kéróban, nem hiányzik, hogy hívatlan kém-seggfejek basszák szét a bútorokat, amíg távol vagyok.
*A mondandóját nyitva hagyja, ha Julian szeretne hozzáfűzni valamit, akkor megteheti, sőt kíváncsi is a véleményére. Lehet nem látja jól át a dolgokat, túl sok minden kavarog az elméjében. Ha letárgyalták a "részleteket", akkor egy nyilvános fülke után kérdez, ahonnan felhívhatja a Lambertet. Tiszta hülyének érzi magát, hogy megint a nyomozó után kér, főleg, hogy alig egy órája találkozott vele utoljára.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjszakáig
Esemény: A találkozó
Lambert visszatolja a pénzt.
-Vegyél belőle inkább valami rendes ruhát. Vagy ezt mosd ki... Nem ezért vállalom az ügyet – jegyzi meg, és ezzel lezártnak veszi a témát. Szó se róla, ennyi pénzből legfeljebb ebédelni tudna valahol, de láthatólag azért értékelte a gesztust.
Julian felnevet az okfejtésedet hallgatva, és elvesz egy szálat, és ő is rágyújt.
-Hát, nem tudom, hogy emlékszel-e, de három hónapja járt itt egy csaj valami statisztikai papírokkal, aki a tipikus itt lakókra volt kíváncsi. Tudod, pink top, méretes kannák, és legalább egy nyolcvan magas hosszú combú félvér... Sandy. Sandynek hívták – ugrik be neki, és szív bele a cigarettába -Szóval úgy gondoltam, hogy te lehetnél az egyik itt lakó. S azért mondtam neked, hogy pont egy hozzád hasonlóan szakadt punkot szeretne látni, úgyhogy ne nyald ki magad – mert tudtam, hogy csak azért, hogy ne legyen igazam, tiszta ruhában fogsz befutni. S igazam is volt. De mi van akkor, ha a telefonálód is ismer ennyire? ::)
Kérdezi kissé komolyabban – S akkor pont azt teszed amit akar – hamuzik bele az üres sörös dobozába.
-Hát, szólhatok Trixiéknek, hogy menjenek nyaralni, de nagyon nincs miből ::) -Vázolja, hogyan lehetne a többieket megóvni -A tegnapi pénz jó ha négy-öt napra elég, ha bérelni kell valami lukat – Fújja a fejed fölé a füstöt - Ám már időszerű, mert Sam egy pár hete azon tipródik, hogy el akar menni Vegasba.
A telefonfülke egyszemélyes pokol – a szanaszét taggelt üveg mögött még melegebb van – olyan, mint egy sütő. Beütöd Lambert számát a rozsdamentes gombokkal, és a szám az egysoros kijelzőn jelenik meg. Lambert a negyedik-ötödik csengésre veszi fel a telefont.
-Igen? - kérdezi nem túl barátságosan, mindenféle köszönés nélkül. Amint meghallja a hangodat, érezhetően barátságosabbá hangnemre vált.
-Mi a hézag? ::)- kérdezi kíváncsian. Amikor megemlíted neki hogy az öcsédet vegye pártfogásába pár napra, hallhatóan szusszan egy nagyot.
-Azt ugye tudod, hogy nem vagyok szárazdajka?... - kérdezi, aztán rövid szünet után folytatja
-Szólj neki, hogy egy óra múlva ott vagyok érte. De ha nem azt csinálja, mint mondok, akkor kidobom. S ha látom, hogy direkt betart valahol, akkor be is verem a képét – osztja meg veled a feltételeit aztán bontja a vonalat.
Ezek után Jamest is felhívod, és közlöd vele, hogy készülődjön, mert Lambert nemsokára érte megy. Ugyan van némi tiltakozás – pontosabban paranoiásnak seggnek nevez, de aztán hallhatóan duzzogva beletörődik a „hülye ötletedbe”.
A délután gyorsan eltelik Julian műhelyénél. Julian két autót még megbügyköl – egy chevy leszakadt kipufogóját, és egy másik klímáját. Te mindezt a műanyag székből asszisztálhatod végig – tudod, hogy Julian attól lenne igazán ideges ha folyamatosan a kezébe akarnál dugdosni mindenféle szerszámot. Estefele lehúzza a rólót, megmosakszik, és utána javasolja, hogy még pár órával a találkozó előtt nézzétek meg a helyszínt és a környéket. Julian Dodge-ába ülve tesztek pár kört a találkozónál, és a környező utcákba. A Beach street rövid, de átlagos, tíz emeletes apartmanokkal teletűzdelt utca, néhány pálmafával. A 9th ave erre merőleges, szűkebb utca, és itt már sokkal romosabb, magas bérházak sorakoznak egymás után. Julian miközben vezet, meg is jegyzi
– Ez az környék elég szakadt, a Beach Street kivételével. Az még kinéz valahogy, de a mellékutcákban nem merném ott hagyni a kocsit egy napra. Messze nem ez a legrosszabb része a városnak, de ha nem ismered, jobb, ha nem szólsz be senkinek. Itt már nem azok az ijedős nyárspolgárok laknak, ha érted, mire gondolok :D – nevet fel.
23.25-kor a kihalt utcasarkon leparkolja Julian a kocsit, és kiszáll cigizni. A Beach Street sárgás fényben úszik, a 9th ave ellenben jóval szegényesebb már a közvilágítást szempontjából is. Egy lelket sem láttok, az apartmanok emeleti ablakaiból itt-ott még fény szűrődik ki, és valahonnan a tévé hangjai szűrődnek le. A sarkon egy bezárt elektronikai bolt kirakata ad némi látnivalót – vagy nyolc plazmatévén megy ugyanaz a reklám, és felettük egy kijelzőn szalad egy fényreklám, mely az aktuális akciókra hívja fel a figyelmet.
Samsung UN22F5000 22-Inch $189.99, Samsung UN40H5203 40-Inch $274.95, Samsung UN50H5203 50-Inch $390.22, VIZIO E43-C2 43-Inch $424.72, Sony KDL48W600B 48-Inch $483.48, TCL 55FS4610R 55-Inch $575.00, Sony KDL50W800B 50-Inch $699.00, Seiki SE55UY04 55-Inch $939.99, VIZIO E70-C3 70-Inch $1,399.99, Samsung UN65JS8500 65-Inch $2,997.99
Ezek a tételek egymás után bukkannak fel, és szaladnak végig a kijelzőn hogy aztán újra kezdjék a sort. Julian végigszívja a cigit, aztán komótosan a közeli villanyoszlophoz sétál, és oldalba pisálja. Miközben te is nézelődsz, ekkor tűnik fel neked valami – a fényújság kijelzőjén hirtelen a következő szöveget olvasod
Csalódtam benned, TJ! M
Majd ez a felirat gyorsan nem oldalirányba úszik ki, hanem felfele hagyja el a kijelzőt, és utána újra a
Sony KDL50W800B 50-Inch $699.00 felirat vigyorog rád gúnyosan, s ott folytatódik a reklám. Ha még vársz is egy kicsit - nem bukkan fel újra a felirat. Úgy tűnik, hogy amíg Julian melletted van nem fog semmi sem történni. Julian pedig mivel azzal volt elfoglalva, hogy ne a cipőjét hugyozza le, észre sem vette hogy mi történt. Befejezi a műveletet, és ellépve a terjengő tócsától, az órájára néz.
-Lassan ideje lenne! - szól neked.
-
Timothy James "TJ"
- Egy: Rohadtul nem emlékszem, hogy lett volna ilyen, biztos jól be voltam kúrva. Kettő: Kapd be, amiért manipuláltál. Három: Ha a telefonáló "ismer" - nyomja meg gúnyosan és ujjaival macskakörmöket rajzol a levegőben. - és pont azt akarja, hogy ne egyedül menjek, akkor az két kérdést vet fel. Miért szar az nekünk, hogy ketten menjünk, mi hátrányunk származik belőle? Valamint elgondolkozhatsz, vajon mit akar a te seggeddel csinálni?
*Néz kérdőn Julianre, miközben mohón szívja a füstöt és beszéde végén egy felhőt ereget a feje fölé.*
***
*Rázza a fejét és tiltakozólag felemeli a kezét a barátja ötletén Trixiékkel kapcsolatban.*
- Nem kell elhúzniuk valami mexikói lepratelepre, csak vigyázzanak a seggükre. Mondd azt, hogy rám szálltak a kékek és emiatt jó lenne, ha meghúznák magukat, hogy ne baszogassák őket óránként. Vagy Vegas sem rossz ötlet, ha Sam amúgy is menne.
***
*A Lamberttel való beszélgetést nem így tervezte. Másra szeretett volna kilyukadni, arra, hogy az öreg csak néha - ha éppen nem milliárdokat sikkasztó alkalmazottakat kutat fel - rápillantson Jamesre. De végül nem tiltakozik, most már nem táncol vissza ha ez lett a végkifejlet. Végtére jobb megoldásnak tűnik. Más kérdés mennyivel tartozik már az öregnek... Öccse panaszait nem veszi fel. Végtére is megérti, ő is hasonlóan érez a mostani gondolkodása iránt. Talán tényleg túlzásba viszi. Az a kibaszott gót picsa bogarat ültetett a fülébe. Na mindegy, nyugtázza James mondandóját, majd lélekben vállat von és nagy ívben leszarja. Majd megbékél.*
***
*Az egész napos semmittevés nem tesz jót az idegeinek. Ezres fordulatszámon pörögnek a gondolatok, de végül nem jut többre. Úgy tűnik kell az idegen, hogy jobban átlássa a dolgokat. Vagy szarik az egészbe, lesz ami lesz, nem az ő dolga. Lehet Doc összefutott valami kemény arccal, az pedig kinyiffantotta. Nem az anyja, nem tartozik neki semmivel. És az öccsének sem. Ehhez hasonló gondolatok keringenek a fejében, mikor pedig már a tökéről is szakad a víz, a koszos, büdös ingje pedig eláztatta a testét, nem bír tovább egy helyben maradni. Még elszív egy blázt, mielőtt bevetné magát a tusolóba. Nem számít, hogy nincs törölköző, amilyen nedvesen van, úgy veszi vissza szakadt ruháit. Legalább már egy fokkal elviselhetőbb ez a nyolcvan fok, amitől még a bantuk is elolvadnának. Végre Julian is végez a szereléssel és nem tud jó okot mondani, miért ne tegyék meg a találkozó pont felderítését. A környéktől nincs elájulva és őszintén szólva nem érti, miért pont ide lett kijelölve a randi. Csak helyeselni tud Julian meglátására, miközben cigivel a szájában mustrálja a házakat.*
- De még szerencse, hogy Julian Lewanidsky van mellettem, akinek a nézéstől még a szar is megfagy a skiheadekben és amitől instant nedvesednek a pinák. ;)
*Ahogy közeledik este a "megbeszélt" időpont, úgy szállingózik tova az idegessége. Vannak olyanok, akikben a stressz akkor éri el a csúcspontját, mikor helyzet van, és vannak olyanok, akik egy pillanat alatt úrrá tudnak lenni az idegességen. Inkább az idegőrlő várakozás készíti ki ezeket az embereket. TJ is a második típushoz tartozik. Egész napos viselkedéséhez viszonyítva erős változást lehet megfigyelni. A tartsa lazább és az elméje sincs tele ezzel a sok szennyel, amivel ez a mai nap járt. Félszemmel észleli, hogy Julian oldalba brunyál egy oszlopot, de figyelmét a kirakat köti le. Már éppen nézne el egy másik tetszőleges irányba, mikor a felirat - az üzenet - megjelenik a kijelzőn. Először meglepetés ül ki az arcára, de pár másodperc múlva összehúzza a szemöldökét és átveszi a meglepetés helyét a harag és az elszántság.*
<...Nagyon helyes, te fasz. Baszottul nem akarok neked örömet szerezni...>
*Gondolja magában, miközben az üzlet előtt felállított kamerába mutat a középső ujjával. Eszébe sem jut, hogy valami természetellenes dolog történhetett, abszolút abban a hitben van, hogy valami számítógépes pöcs szórakozik vele a bolton belül. Vagy valaki, aki ért a technikához. Manapság már annyi mindent lehet hallani, ha már kecskéket klónoznak, akkor ez ehhez képest annyi, mint a Norton Commander a NASA űrprogramjához képest. Miután gyorsan körbenéz, hátha lát valakit, leesik, hogy amíg Julian itt van, addig nem fog történni semmi.*
- Figyu, Jul, körbenézek. Ha ez a pöcsöm M tényleg csak engem akar, akkor megkaphat. Most már kurva nagy baromság lenne itt hagyni, ha már elcsesztük a napunkat. Ha valami gáz lesz, akkor majd feldugsz magadnak egy rakétát és ott teremsz mellettem, oké? De addig elintézem.
*Magában elkáromkodja magát, majd tekintetével tűzlépcső után kutat. Elvégre felfelé úszott a felirat, talán ez jelent valamit...*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjszaka
Esemény: 9th Ave
Julian csípőből válaszol arra a kérdésre, hogy miért is jó a telefonálónak, ha ketten mentek.
-Mi van, ha neki valamihez két hulla kell? - kérdezi Julian -Vagy csak arra kíváncsi, hogy kit tartasz elég megbízhatónak az ismerőseid közül – akikre oda kell figyelnie – s máris ugrott a későbbi meglepetés esélye a részemről – szív bele mélyen a cigijébe.
-Trixiékkel kapcsolatban a rendőrök jó ötlet lehet – de csak akkor, ha nem buli közben veti fel nekik az ember. Mert akkor megígérnek bármit - véli Julian
A nagy meleg, a tehetetlenség és bizonytalanság mintha nem is fogna Julianon – ő bezzeg szinte nyugodtan melózza végig a napot. Állítsa szerint ha nem ér rá gondolkozni a dolgokon, akkor nem is lesz idegroncs. A tusolás jót tesz, de azért az igazi enyhet a naplemente hozza, amikor már csak a beton sugározza vissza a napközben eltárolt meleget – jóval kellemesebb, 25 fok körüli hőmérsékletet biztosítva este tízkor. Julian nem az az izgulós fajta – vagy még csak egy rossz viccnek tartja az egész dolgot. Minden esetre jó hangulatban száll vissza az autóba, s csak futólag tűnik fel neki a hangulatváltozásod.
-Most aztán megmutattad nekik ;D – röhög fel, amikor bemutatsz a kamerának
-Kibaszottul nem hatja meg őket... -teszi még hozzá
Julian arra, hogy egyedül mész tovább, megvonja a vállát.
-Felőlem. Úgysem találsz semmit. De azért vigyázz a seggedre, ha mégis találkozol valkivel! - kacsint rád.
Elindulsz a mellékutca fele. Julian mögötted ül a kocsiban, és cigivel a szájában figyeli,hogy merre is mész. Valahogy olyan érzésed van, hogy nem csak Julian figyel most téged, hanem más is. Szinte égeti a tarkódat. Az utcán sétálva, ahogy haladsz előre, feletted egyszerre csak elkezd búgni az oszlopos utcai lámpa, egyre erősebben világít, majd halk pukkanással kialszik a sárgás fény. A következő fénytócsa szélén bal oldalt két utcai telefon van felszerelve. A bal oldali kezd el csörögni. Körbenézel, de senkit nem látsz, egyedül Julian ül a kocsijában bő negyven méterrel hátrébb.
A telefonhoz sétálva látod, hogy a kijelzőjén most nem a hívó telefonszáma jelent meg, hanem egy üzenet fut a zöld kijelzőn:
9th ave 28, kapukód: 34562, lakás:504, kulcs: folyosó végi cserép alatt
Ezután a fejed feletti következő lámpa is búgni kezd, és azt látod, hogy a lámpák sorban egyre világosabban kezdenek el égni az utcában, majd egymás után kiégnek, sötétségbe borítva az utcát - kivéve egy helyet, cirka száz méterrel odébb. Csak a házakból kiszűrődő fény az, ami miatt nem buksz orra. Ha tippelned kéne, azt mondanád, hogy a 28-as szám lehet ott, ahol még ég a villany...
Valahogy olyan érzésed van, mintha egy gagyi horrorfilmbe csöppentél volna, de miután kiégtek a lámpák, sem ugrott el semmi a sötétből. De azt határozottan érzed – figyelnek...
-
Timothy James "TJ"
*Van ráció Julian mondatában, egyáltalán nem beszél hülyeséget. Azért csak kinyög valami mentség-félét, csak hogy mondjon valamit, bár érzi ezt a kört elveszítette a barátjával szemben. De nem bánja, legalább Julian esze a helyén van, ha ő még el is veszíti azt.*
- Vagy csak keresem magam helyett a feláldozható balekot... - mosolyog rá a barátjára.
Julian beszólására csak megvonja a vállát, miszerint nem lesz nagy hatással az ismeretlenre a kis közjátéka. Ismét igaza van, de ő sem számított fehér zászlóra.
- De jól esett.
*Aztán a barátja - továbbra is lazán-faszán, egyáltalán nem szívbajosan - közli vele az álláspontját, és egy rövid "Persze"-vel nyugtázza az óvva intését. Elindul a 9th Avenuen, melyet felrobbanó lámpaburák és kihalt telefonfülkék vészjósló csörgése szegélyeznek. Nem örül a fejleményeknek, kezd egyre haragosabb is lenni. Mint egy kibaszott C kategóriás horrorfilm. Belép a fülkébe, hol meglepetten tapasztalja az üzenetet. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy ez a trükk már kicsit komolyabb háttérrel rendelkezik, mint a kirakati, ami nem sok jót sejtet. Vagy csak rá akarnak ijeszteni. Mindenesetre sötétség borul az utcafrontra, csak egy kapualjból szűrődik ki fény. Az egyetlen szó ami ennek látványára eszébe jut: csali. Julian bő 100 méterrel hátrébb van és biztos benne, hogy nem lát el idáig. Igazából ha inkognitóban akar maradni M, akkor ez is tökéletes helyszín a számára. Így lábát az egyik ház falának szegi és rágyújt egy cigire. Testtartásából kiderül, hogy nem szándékozik tovább menni, de nem zárkózik el a találkozástól. De nem lép be a fényárba, jó húsz méterrel megáll előtte.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjszaka
Esemény: 9th Ave
Julian a balek említésére tömören válaszol
-Nyald meg... ;D
A háznak dőlve gyújtasz cigire, és várod, hogy történjen valami. Talán a felét szívhattad el a szálnak, amikor Julian kocsija mellett bekanyarodik egy másik a sötét mellékutcába. Maga a kocsi elég viseltes, régi szedán. Már messziről hallod a kocsiból „kiszűrődő” hangos spanyol rappet, és az emelt hangú ordibálásnak is beillő beszélgetést, ahogy a zenét túlüvöltve röhögnek valamin. Sejted hogy a bent ülők együttes IQ-ja sem üti meg egy plázacica szintjét. Az egyikük egy üres üveget vág az egyik feketén ásító kapualjba, ami hangos csörrenéssel törik szilánkokra. A kocsi lassan halad előre, aztán hallod, hogy kiszúrnak téged, amint a reflektor fénysugara rád vetül.
-Odass! Egy fehér strici!
-Nem ... ez egy köcsög?!
-Utálom a ...ögöket! Üssük el!
-...le, és tanítsuk meg … !
Szűrődik hozzád a spanyol nyelvű beszélgetés, ami nem sok jóval kecsegtet téged. Bár nem minden részletet hallasz tisztán a dübörgő basszus miatt, azért jól el tudod képzelni az eszmecsere többi részét is. Úgy látszik, hogy a kocsiban ülő arcok azt keresik, hogy kibe kössenek bele, és te ideális jelöltnek tűnsz. Ráadásul közted és Julian kocsija közt vannak – így azért sokkal nehezebb ellógni előlük. A kivénhedt verda motorját a sofőr elkezdi túráztatni, majd az erőszak ígéretét hordozva, lassan tovább csorognak feléd a sötét utcában.
-
Timothy James "TJ"
*Miközben szívja a cigijét, időnként körbepásztázza a környezetét és minden slukk után kezd letenni arról, hogy a "M" megjelenik. Bassza meg, gondolja magában, de még tovább sem tudja vezetni szókratészi gondolatmenetét, mert meghallja a tragacsból kiszűrődő förtelmes, rapnek csúfolt zakatolást. Hát nem teazsúrra akarják invitálni, így az eszmefuttatása csak annyival bővül, hogy egy többesszámot illeszt a mondatához. Más logikusan elfutna előlük, vagy elbújna - mondjuk a fényárban úszó kapualjban, a megadott címben jelölt ajtó mögé -, de az első gondolat ami előtör az elméjéből, az a csapda szó. Sejtése úgy látszik beigazolódott, aminek nem örül túlzottan. Barátját nem hívhatja, akkor lőttek a meglepetésnek, amiért annyira odavolt Julien. Mert szarrá veri a rohadékokat, és kiszedi belőlük, hogy ki a fasz az az "M". Fejét kissé elfordítja a spanyol arcoktól, jobbját pedig zsebre mélyeszti, ahol szépen az ujjaira illeszti a boxert. Egyetlen esélye, ha villám módjára reagál és annyit üt ki minél gyorsabban, amennyit lehet. Ha elhúzódik a bunyó: neki lőttek. Baljával továbbra is szívja a blázt, és úgy gyűjti a tüdejébe a füstöt, mint az indulatokat a tagjaiba.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjszaka
Esemény: 9th Ave
A lassan közeledő autó végül már számodra is elérhető távolságba kerül – még egy utolsó szippantás a cigiből, és ellököd magad a faltól. A csikk még nem ért talajt, de te már az anyósülésről kikászálódó seggdugasz latinora próbálod meg rárúgni az ajtót. Jókora döndüléssel csapódik be a viseltes bakancsod az ajtó oldalába, csúnya horpadást hagyva maga mögött. Ám a pasas úgy tűnik,hogy készülhetett, mert vasmarokkal tartotta az ajtót kiszállás közben - mivel az alig moccant valamit a rúgásod erejétől. A cigifüstöt az arcába fújod, és még mielőtt teljesen kiszállhatna, egy parasztlengővel fültövön vágnád – ha nem csúszott volna meg a kezed – így viszont inkább egy gyengébb pofonnak tudnád eladni. Ha mást nem, legalább felbosszantottad – ami kérdés, hogy mennyire volt jó ötlet, mivel a kocsi utastér világítása árnyalja számodra a képet. Hárman vannak az autóban. Az alacsony, mokány férfi, akit eddig inzultáltál, nonfiguratív sötét tónusú kendőt hord a fején, lábára sportcipőt és mackónadrágot húzott, felső testén pedig egy fehér, ujjatlan trikó feszül. Sötétebb árnyalatú bőrén pedig számtalan börtöntetoválás díszeleg, a La Eme* „színeiben”, mely a drogkereskedelem jó részét tartja a kezében. A majd kétméteres, meztelen felsőtestű bivaly sofőr is hasonló tetoválásokkal rendelkezik, ám a hátsó ülésről előkászálódó fiatalabb, lóarcú srácon nem látsz ilyesmit. A rossz hír az, hogy a két bandatag szemmel láthatólag nem most kezdte az erőszak utcáját járni és ki tudja, hogy mi van a kocsiban? A jó hír az, hogy még nem látsz náluk fegyvert, és Juliannak mintha feltűnt volna szorult helyzeted, mivel még innen is hallod, ahogy beindítja a dodge motorját – ám eltart egy darabig amíg ideér...
* Mexican Mafia (https://en.wikipedia.org/wiki/Mexican_Mafia)
-
Timothy James "TJ"
*Egy utolsó slukk és meglódul a kocsi irányába. Habár nem úgy sikerül belépése, mint amire számított, nem áll le. Az utcai bunyó egyetlen szabálya, hogy soha ne hagyd abba. Ha egy pillanatra is megállsz, elegendő területet nyújtasz a férgeknek és akkor véged. A tetoválásokat futólag észreveszi a kis seggdugaszon, de agyáig már nem jut azok jelentése. Ha belegondolna, most hálás a bandának, hogy az agytekervényei más dolgon pörögnek és kiszakítják az egész napi agyalásból, de nem tud gondolkozni. Üss, rúgj, fejelj, harapj. Kissé lekorlátozódik a látóköre. Arcára nem ül ki a meglepetés és nem keres magyarázatot miért nem talált be rendesen. A következő mozdulat ösztönösen jön, térdét a dagadt latino lágyéka felé emeli őrült lendülettel.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjszaka
Esemény: 9th Ave
Felrántod a térded, és az az ellenfeled koronaékszerei közé vágódik. Az érzéstől könnybe lábad a szeme, és hangos
-Ugh! -al tudatja, hogy azért megérezte, annak ellenére hogy nem görnyedt össze. Azért nem hagyja annyiban, és vicsorogva, jobb kezét felemelve visszakézből indít egy kézhátas pofont. Az egyik ujján jókora pecsétgyűrűn csillan meg tompán a távoli lámpa fénye – ha talál, csúnya nyomot hagyhat maga után. Szerencsére a rúgásod kissé megzavarta, így az ütése bár eltalált, de csak durva simogatásnak tűnik az arcodon. Ám látható, hogy nem fogja ő sem feladni, nem az a típus. A spanja közben sikeresen kiszállt a hátsó ülésről, de még nem támad, mert matat még valami után a kocsiban. A nagydarab sofőr is elindult, hogy a kocsit megkerülve kitapossa a beled, de még van egy kis időd, hogy elérjen hozzád. Közben valahonnan az utca vége felől egy autó felbőgő motorját hallod.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjszaka
Esemény: 9th Ave
Az előző ütést egy gyors második követi. Alig tudsz időben félrehúzódni a gyomorszájra küldött ütés elől – egy tompa puffanással vágódik a bordáid alá az ökle – és csak a szerencséden múlt, hogy nem ért el rendesen. Így csak enyhe, gyorsan múló sajgás tudatja veled a találatot. Talán ez lehetett az oka, hogy válaszul az állcsúcsára elhelyezett ütésedet nem merted kellő közelségből leadni, és bár a latino fogai összekoccantak, nem igazán hatotta meg a produkció, sőt! Az arcán gyilkos indulat terül szét – ahogy fűti a vágy, hogy beledöngöljön a betonba. A hátsó ülésről is előkerül a suhanc – ugyan nincs kivarrva, mint a két nagyobb és idősebb férfi, de a kezére húzott boxer nem hagy kétséget afelől, hogy ő is be akar szállni a verekedésbe, noha látszik rajta az idegesség. Nem úgy a sofőr oldalon kiszállt nagydarab barmon, akit a motorháztető túloldalán egy közeledő autó reflektora világítja meg. Vidáman rötyög a verekedésen, és a háta mögül ráérősen húzza elő a pisztolyát. Ám nem ő, hanem a suhanc az, aki oldalról rád támad. Egy fémes villanás – még időben hárítod alkarral a fejed felé száguldó öklét, de a suhanc öklén pihenő boxer igen fájdalmas nyomott hagyott rajta – pár napig biztos, hogy látszódni fog a nyoma. Ez kellőképpen felspannolt ahhoz, hogy a latinohoz közelebb ugorva tenyérrel orron csapd. Gusztustalan roppanás keretei közt enged a porc, és igen fájdalmas szögbe rendezed át a szaglószervét, melyből fekete patakként kezd ömleni a vér.
-Megöllek! - hörgi spanyolul, teljesen elborult arccal, mely egyre közeledik a tiédhez. Végül a homlokával lefejeli az arcodat – a kín szikrái ugrálnak a szemed előtt, ahogy a jobb szemed alatti arccsontot éri az elemi erejű becsapódás. Kissé megszédülsz, és érzed – még egy ilyen találat, és a járdáról fognak összekaparni. A suhancot kezdi elkapni a harci láz – már alig várja, hogy egyenként kiverje a fogaidat. A latino veled szemben szintén kutyául néz ki – már csak a lendület hajtja – de eléggé leamortizáltad ahhoz, hogy egyedül ne jelentsen komoly veszélyt. Ám a sofőr továbbra is vigyorogva áll az autó túloldalán, és célra tartja a pisztolyt. Most még csak azért nem lőtt, mert a kavarodásban nem akarja lelőni a cimboráit – ám tudja – az idő neki dolgozik. Julian is rohamtempóban közeledik – nemsokára befut a kocsival – és akkor már talán kissé kiegyenlítettebbé válik a küzdelem...
-
Timothy James "TJ"
*Felpörögnek az események és egymásnak veti magát a társadalom söpredéke. A punk tisztában van azzal, hogy gyorsan kell végeznie a mangalicával, különben a túlerő gyorsan maga alá temeti és nem fogja jól végezni. Mondhatni rojtosra rúgják a seggét, ha éppen csak visszafogják magukat, ha pedig nincs szerencsére, valami latino lepratelepen ébred kivágott vesével. Vagy rosszabb. Kitisztul az agya a terhelő gondolatoktól, most csak a verekedésen jár az esze. Sajnos nem olyan hatékony, mint ahogy azt lepörgette lelki szemei előtt, ez a hájas állat jól állja a sarat. Habár már lóg a bele, a vézna pöcs beavatkozásával ő sem büszkélkedhet jó megjelenéssel. A harmadik anyabaszót csak a szeme sarkából látja homályosan, de annyi eljut a tudatáig, hogy pisztoly van nála és maradjon takarásban. Ahogy egy pillanat szünet keletkezik, kihasználja azt a pár másodpercet a pillangókése után nyúlva szabad kezével. Reméli ez elijeszti a fiatalabbikat.*
- A kurva anyád. - válaszolja spanyolul, majd kiköpi felé a vérrel vegyes nyálát.
*Amint ösztöne veszélyt jelez a dagadt mozdulatsorában a kést látva, nem habozik, hanem támad, megpróbálja megmártani a pengét a hasában.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjszaka
Esemény: 9th Ave
A helyzet kezd elszaródni – előkapod a késed, és egy gyors csuklómozdulattal kicsattintod a pengét. A nagydarab latino csak azért nem lép sokkal hátrébb, mert ott a kocsi, de a mozdulatain látszik, hogy nem te vagy az első, aki késsel fenyegeti. Azért legalább sikerült kivárásra kényszerítened – várja a támadásodat – most legalább nem próbál meg a közeledbe kerülni, hogy ész nélkül felszúrja magát a pengédre.
A suhanc is megpillantja a kést, de ez nem lassítja le – egy gyors ütéssel csápol feléd, de pont azt a lépésnyi távolságot nem tette meg, ami ahhoz kell, hogy el is találjon téged, vagy hogy te válaszul belevághasd a kést. Így az ütése csak az arcod előtt suhan el, anélkül, hogy téged nagyon megzavarna a nagydarab dagadék szemmel tartásában. Végül csak megpillantod a védelmében azt a hibát, amire eddig vártál. Előre ugrasz, hogy felhasítsd, mint egy disznót, de a szemeiben nem a meglepetést pillantod meg, hanem csupán a rosszindulatot. Mintha csak számított volna erre. Az eddig nyitott anyósülés ajtajához kap, és maga elé rántja – kettőtök közé. Nagyon már nincs időd korrigálni, és a kés fülbántó csikordulással csúszik meg az ajtó oldalán, nagyobb darabon lekapva az amúgy is pattogzó rozsdás festéket. A szúrás erős volt, de nem fogtad elég keményen a kést - nem arra készültél, hogy egy karosszériát kell átszúrnod. Így a festék és rozsdapernyével együtt a késed a földre hull, miután elejtetted. Az a szerencséd, hogy a dagadék most nem fog visszatámadni – éppen erőt gyűjt, hogy majd most ő rúgja rád az ajtót...
A motorháztető túloldalán álló férfi még mindig a célzással bajlódik – nem akarja nyomós ok nélkül véletlenül lelőni a spanjait. A közeledő autó motorhangja egyre erősebb, s végül az amúgy sem egyszerű helyzet tovább bonyolódik. Egy ijedt üvöltést hallat a pisztolyos, majd egy fémes csattanás keretein belül szorul be a nagy sebességgel érkező dodge és a saját kocsijuk motorháza közé. Az ütközés ereje odébb löki a latinók kocsiját, a dagadt mangalicát keményen hátba csapva feléd tolja a kocsi és az ajtó közé szorulva. A suhanc az egyetlen, aki még időben félre tud ugrani.
-
Timothy James "TJ"
*Pont az ellenkezője történik, mint amire számított. Az eddig bizonytalansággal küszködő vézna hirtelen megtáltosodik, a dagadék pedig átgondoltan távolabb kerül a penge hegyétől. TJ csak végszükségben szeretett volna támadni, érzi, hogy már lóg a bele és alig-alig áll a saját lábán. A cingár pöcs rárontása viszont összezavarta egy pillanatra, de ez a töredéknyi kihagyás elég volt arra, hogy megelőzze a mangalica cselekedét és elejét vegye ismét a fölénynek, amit a túlerő tartogat számára. Legalább is elvben. Így ösztönösen szúr, hogy mint egy jó disznótoron, a böllér szerepében tetszelegjen. Azonban a karosszéria elejét veszi a penge bejutását a húsba, majd fülbántó csikordulással fordul ki a punk kezéből. Az első gondolat ami átfut az agyán, az az, hogy most nagy szarban van. Irtózatosan nagy szarban. A gondolat viszont nem fejlődik tovább az elméjében - nem mintha tovább tudna fokozódni ez a "bonyolult" gondolat -, mert Julian Dodge-ja vadállat módjára harap bele a másik kocsi pofájába, alaposan felbolygatva a kialakult helyzetet. Timothy lassúnak bizonyul, túl lassúnak, hogy elkerülje a pördülő roncshalmaz puffanását a testének. A kocsi elsodorja, de legalább nem okoz újabb sérülést, szerencsére nem kapta olyan ponton az ütést, ami kivonná a forgalomból. Habár a két latino első látásra úgy tűnik egyest dobtak és kiestek a játékból, a harmadik még továbbra is áll, és ami fontosabb, a boxer még mindig ott virít a kezén...*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjszaka
Esemény: 9th Ave
Látva azt, ahogy a kocsi motorháztetők összecsókolódznak, s a közéjük szorult sofőr rémült-fájdalmasan felordít, belső őrangyalod kongatni kezdi a vészharangot, és szinte üvöltözi a füledbe:
-Hé! Ugorj, TJ! UGORJ!
Ám ő is elbambulhatott, vagy te vagy a kelleténél lassabb, mivel majdhogynem későn mozdulsz. Bár elsodor a kaszni, és majdnem lever a lábadról, de szerencsére csak odébb lökött téged – igaz a késedet valahova maga alá rejtette. A vékony, boxeres suhanc is félreugrik, aztán ijedten és értetlenül néz körbe, majd megpördül, s elszalad a sötét utcán. A dodge jobb oldala csúnyán összetört, a pisztolyos, nagydarab fickó lábai nem különben – aki nyöszörögve mered a beszorult lábaira, miközben a dodge motorházára támaszkodik. A pisztoly valahol a földön heverhet, mert már nincs a kezében. A kocsi bal oldali fényszórója világítja csak meg a jelenetet, éles, groteszk árnyékokat vetve a sötét bérház falára. A dagadt latino jobban járt, de mivel ő is eléggé viseletes volt már - a hátára mért csapás kiütötte – most eszméletlenül az ajtóra támaszkodva-rogyva pihen. A „baleset” viszont lassan életre kelti a bérházak ablakait – több helyen is fény gyúl, ahogy az érdeklődő lakók elindultak megnézni, hogy mégis mi történt az utcán. Szinte gyűlnek a vérszagra... Hiába, egy baleset sokkal érdekesebb, mint az akciófilm a tévében – pláne, ha még meg is halt valaki...
Julian kihajol az ablakon
-Hé, megvagy? Gyere, tűnjünk el! - javasolja neked ideges hangon, s közben azért lekapcsolja a kocsi maradék világítását is – hogy megnehezítse a kíváncsiskodók dolgát...
-
Timothy James "TJ"
*Ha Timothy őrangyala fel is akarta rázni tétlenségéből a punkot, úgy nem tette, talán mert őt is lezúzta egy orvbunyós genya az ördög személyében. Az ütközés nem volt kellemes - konstatálja, hogy rosszabbul is járhatott volna ha például a térdkalácsán kapja az impaktot -, de legalább megáll a saját lábán. Be kell vallania, Julian elég rendesen elintézte a Dodge-ot, akárcsak a banda izomagyú tagjait. Kár a kocsiért. A seggfejekért már aligha. Mindenesetre sokkal tartozik a barátjának, gyűlik már rendesen a számla. A girnyó eliszkol és mintha a távolodó alakja ihletet kölcsönözne TJ számára is, szinte berobban az anyósülésre. Egy villanásra elmúlik az összes fájdalma és a tagjai alábbhagynak a sajgással, csak hogy pillanatokkal később elemi erővel térjenek vissza. Fejét hátravetni a fejtámasznak, majd jobbjával ráfog az orrnyergére. Szerencsére a szaglószervét nem roncsolták, ám kapott jó pár ütést a környezetébe, hogy azért érzékeny legyen. Egyelőre nem szól semmit, magában csak azért imádkozik, hogy minél hamarabb elhúzzák a belüket végre.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjszaka
Esemény: távozás
Bepattansz Julian mellé a kocsiba, aki tempós tolatásba kezd. A motorháztetők közé szorult latino leomlik az úttestre. Julian vált, és immár csikorgó gumikkal és felbőgő motorral, zörögve indultok meg előre a sötét utcában, hogy magatok mögött hagyjátok a helyszínt. Először csak sajog, aztán egyre jobban fáj az arcod, ahogy múlik az adrenalin hatása, és a fájdalom végre eljut az agyadig. Négy háztömbnyivel autóztok odébb, s végül Julian leparkol az egyik sötét bérház tövében. Kissé reszkető kézzel húzza elő a cigis dobozt, és rágyújt. Pár slukk után kissé rekedt hangon megkérdezi:
-Ez mi a faszom volt? ??? - fordul feléd a kocsiban – úgy tűnik, hogy őt sem hagyta teljesen hidegen a helyzet.
-Most pedig menjünk haza taxival, mert a törött karosszéria miatt a rendőrök kikaphatnak a forgalomból. Majd visszajövök érte a trélerrel – javasolja Julian, és kiszáll a viseletes kocsiból.
-
Timothy James "TJ"
*Julian a cigiért nyúl, ami eszébe juttatja milyen átkozottul szüksége van neki is egyre. Véres kézzel benyúl a zsebébe, hogy aztán egy összemaszatolt szálat a szájába tegyen és rágyújtson. Legalább nem kell végignyalnia, hogy lassabban égjen... Megérti a barátja adrenalin sokkját, pillanatokkal előtte is ő hasonlón ment át. Tudja mit akar mondani, mégis nehezen kezdi el. Nem tudja igazából hol is kezdje. Végül csak kinyög valamit.*
- Hallottál már a La Eme-ről? Tudod, a mexikói drogbanda. Na azt hiszem, Docot ők nyírták ki. És "M", aki az üzenetet küldte az ő főnökük.
*Vár pár másodpercet, hogy eljusson Julian tudatáig amit mondott. Meg persze a sajátjához is. Kurva hihetetlen a számára is. Egyik napról a másikra belecsöppenni egy drogbanda szerves életébe és beleszarni a müzlijükbe... Felbecsülhetetlen. A bagója lassan a végére ér, TJ pedig a barátjára néz. A tekintetében őszinteség és megbánás keveredik.*
- Nagy szarban vagyunk. Bocs, hogy belerángattalak.
*Az ötletre, hogy hagyják itt a kocsit, csak bólint, még az tenne teljessé az estét, ha a zsaruknak is magyarázkodhatnának. Elég lesz majd a felügyelőtisztjének is bemesélnie valami maszlagot, miért úgy néz ki az arcra, mintha azt használták volna gördeszkának.*
- Szólni kell a többieknek is. Ha "M" engem is megtalált, őket is megfogja. Le kell lépniük a városból. Meg mindenkinek aki közel áll hozzánk.
*Őszintén sajnálja a történteket, a zavara érezhető. Nem csoda, ha barátja most neki ugrana és jól agyonverné. Egy dolgot tud tenni, úgymond feladni magát a többiek védelméért. Csak előtte Julian is kerüljön biztonságba.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego
Időpont: Nyár, Vasárnap éjfél körül
Esemény: tervek
Julian csendben emészti a konklúziódat, és nagyokat szippant a cigijéből.
-Akkor sem teljesen értem... a mexikóiak nem szoktak szarozni. Ha nem tesztel nekik, páran meglátogatnak, lelőnek, majd rád gyújtják a házat. Nem azok a telefonon egyeztetős fajták... - dobja ki a csikket az ablakon, majd újabb szálat vesz a szájába
Arra, hogy bocsánatot kértél tőle, legyint
-Ugyan hagyd – kár picsogni – az most nem segít. Hmm... esetleg arra gondolsz, hogy Doc belerángatott valahogy? :wtf: Például azt mondta, hogy nálad van az elveszett áru? - csihol tüzet az öngyújtójával, és rágyújt az újabb szálra.
-Doc nem tűnt annak a dílerkedős fajtának. De ha ez igaz, akkor te legalább élve kellesz nekik. Ha nem is épen és egészségesen, de élve :mind-breaker:
Arra az ötletre, hogy utazzatok el a városból, Julian széttárja a karját
-Mégis hova? ??? A nagyvárosokban máshol is ott vannak ezek a tagok – s lehet, hogy a csinos pofikáddal kel minden valamire való sorozatgyilkos anyaszomorító a nyugati parton. Vidéken pedig elbújni... ott egyből feltűnik, ha valami köcsög érkezett a nagyvárúsból. Hetekig rólunk beszélnének. Egy hetet voltam a tavasszal ilyen helyen – és mindenki úgy bámult, mintha két fejem nőtt volna – és az volt a téma, hogy mit és hogyan csinálok. Tudod. Cukorral issza-e a kávét, beszélgetett-e Cindyvel, s adott-e jattot. S mindenki tudta, hogy hol szálltam meg. No nem, vidéki kisvárosba én nem megyek! A nagyvárosban könnyebb eltűnni, mint a 250 fős kisvárosban. De ezt nem itt kéne megvitatni – menjünk!
Javasolja, és elindul az utcán. Julian műhelyéig két és fél órát kutyagoltok a langymeleg éjszakában, s bár az utcán alig van forgalom az általatok választott útvonalon, mindketten úgy érzitek, hogy folyamatosan figyelnek titeket – pedig szó szerint le sem szarnak titeket. Út közben Julian egy pár sms-t küld el a telefonjáról a zenekarnak, hogy azonnal szívódjanak fel. Az időpont miatt nem sok válasz érkezik – szám szerint egy sem. A műhelynél Julian felnyitja a garázskaput, majd a trélerrel kiparkol, és újra bezár.
-Ok, most visszamegyek a kocsiért, te meg szintén keres valami helyet magadnak! - és ezzel eldübörög a géppel, magadra hagyva az utcán. Ezek után elindulsz te is...
-
Timothy James "TJ"
*Julian feltevésére, miszerint ezek a mexikói bűnbandák olyan egyszerűek, mint az ékek, csak vállat von. Azért leszámolás meg sarcolás között nagy különbség van. Mármint ha egyáltalán TJ adósuk valamivel tudtán kívül.*
- Fasz tudja. És mi van ha valami agyonzselézett köcsög irányítja őket fentről? Tudod: korrupció, fehér galléros bűnözés, anyám kínja. Nem ez lenne az első eset. Talán nem kell nekik az olyan feltűnősködés, mint a házgyújtogatás. Azért óriási a különbség, hogy kirugdalnak egy furgonhoz az éjszaka közepén egy szál faszban zsákkal a fejeden, meg "véletlenül" beléjük szaladsz az utcán.
*Hangsúlyozza ki a szónak a jelentését, ujjaival a macskakörmöt idézve. Azt hogy Doc mibe keveredett, passz. Ismét ott vannak, ahol a part szakad. Semmit sem tudnak, csak találgatnak. Hatalmas kérdőjel fedi ezt az egész ügyet. Talán M többet tudott volna mondani, de bizony neki a kurva anyját. A barátja szavaira beletörődően bólogat, nem volt ez egy kiforrott terv a részéről, de az biztos, hogy le kell jönniük a térképről. Közben elővesz egy szálat megint a zsebéből mire sétálás közben rágyújt.*
- Akkor csak a környékre. Talán valami motelbe az országút mentén. Arra a pár napra még lecsillapodnak a kedélyek. Persze, ha számolhatunk azzal, hogy tényleg az én fejem van a célkeresztben. Remélem az öreg többet tud majd mondani. De kétlem, hogy se perc alatt a végére járna az ügynek.
Utal az öreg nyomozóra, aki ma kért meg, hogy nézzen utána a dolgoknak. Úgy néz ki egyedül ő a fény az éjszakában. A kutyagolás nem esik túl jól a lelkének, de még mindig jobb mint a hullaházban gubbasztani. Ki tudja. Lehet közös szobát kaptak volna Doccal. Erről jut eszébe, kétli, hogy túlságosan élve akarták volna elkapni: bevillan a stuki képe, ahogy a szeme közé fordul a csövével... Nem tud kiigazodni a miérteken. Viszont annyit tud, hogy az őrült polákot nem engedi vissza egyedül a kocsiért.
- Aha, meg egy lófaszt. Lehet éppen ott zabálják a nachost és csak várják, hogy a golyóidat felcuppantsák a segged lyukába. Álmodozz csak, királylány.
*Ezzel lendületből beszáll a trélerbe és ahogy kényelembe helyezte magát rágyújt egy blázra. Ha a barátja nem röffenti be azonnal a motort, még egy kis noszogatja is.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego melletti 54-es motel
Időpont: Nyár, hétfő hajnal
Esemény: váratlan vendég
Julian megvonja a vállát arra az ötletre, hogy felülről rángatja dróton valaki a La Emet
-Lehet, hogy igazad van, de ezt most úgysem tudjuk leellenőrizni. Amúgy is van nagyobb gondunk is
Arra a felvetésre pedig, hogy valami útszéli motelban kellene meghúznotok magatokat, csak hümmög.
-Hát, nem is tudom. Legfeljebb pár napra – különben bezárhatom a műhelyt – válaszolja kissé morcosan. Hiába, neki az üzletmenetére is gondolnia kell.
Amikor beülsz mellé a kocsiba, rád vigyorog, miközben megcsóválja a fejét, aztán gázt ad.
Út közben csendben van, helyette a rádió éjszakai műsora szól halkan. Húsz perc alatt megteszitek azt a távot, ami gyalog bő két óráig tartott. A dodge ott van, ahol hagytátok – két lámpa fénytócsája között az út szélén. Julian elé parkol, majd rutinos mozdulatokkal a tréler platójára vontatja dédelgetett és jelenleg eléggé leamortizált kocsiját. Mindössze öt percébe került a teljes művelet. Közben a kesztyűtartóból kivett dobozos energiaitalt felbontja, és fintorogva elfogyasztja. A dobozt összegyűrve elrúgja az utcán, majd int neked, és visszaül a tréler kormánya mögé. Megvárja, hogy te is visszacuccolj, aztán visszatértek a műhelyhez. Julian komótosan kinyitja a műhelyt, és betolat a trélerrel a dodge-al együtt. Bezárja a műhelyt, kiteszi a szabadság miatt zárva táblát, s rád néz
-Gyere, menjünk! - Szól, és egy slusszkulcsot dob oda neked
-Te vezetsz! :) - vigyorodik el, és megindul az utcán. Fél sarokkal odébb rámutat egy régi, krómozott rózsaszín Cadillac Deville-re. Az évek során a króm és a fényezés megfakult rajta, de a motor még mindig szépen duruzsol, amint beindítod.
-Az egyik csaj hagyta nálam, hogy amíg ő Kanadában nyaral, addig szedjem rendbe egy picit. Még három hétig nem jön haza – magyarázza Julian
-Ja, és ebben ne gyújts rá! :that-is-a-no: – teszi még hozzá, amikor látja felbukkanni a cigis dobozt.
Egy óra múlva már kelet fele távoztok a városból az autópályán, hogy egy szimpatikus motelt keressetek. A Motel 54-re esik a választásotok – nem túl nagy, nem is a legkisebb, és puccosnak sem mondhatnátok. Ellenben napközben üzemel egy kifőzde is mellette. Leparkoltok, s a főépület kivilágított recepciójához mentek. Belépve a festésért kiáltó recepcióra, Julian a csengőt ütögetve felébreszti a tévé előtt szunyókáló nagydarab afroamerikai nőszemélyt. Fekete hajában sárga csavarókat visel, arcán pedig álmos tekintetet. Unottan és álmosan néz végig rajtatok.
-Gondolom szobát akarnak – ásítja az arcotokba.
-Honnan tudta? ??? - kérdezi Julian – két napra kénék szobát, és van olyan szórólapja, amin Diegó látnivalói vannak? - kérdezi érdeklődve.
-Ötven dolcsi lesz - tesz le egy kulcsot és egy gyűrött szórólapot – Ha lelakják a helyet, akkor az feláras lesz, akárcsak a pornócsatorna – közli faarccal. Julian gyűrött ötösökkel fizet, majd távoztában még megkérdi az újra a tévé felé forduló nőt
-Takarítás hánykor van? - kérdi
-Heti egyszer, vagy miután elmentek - válaszolja flegmán.
Juliannal együtt benyittok a 8-as számú szobába. Padlószőnyeg, egy ágy, egy éjjeli szekrény, egy tévé, klíma a falon, és a függönyök a berendezés. Van még egy apró fürdőszoba és egy hűtő. Julian elégedetten néz körbe.
-Ideális. Hozok valami kaját, addig rendezkedj be! - javasolja, és bekapcsolja a tévét, hogy működik-e, nehogy egyből rátok verjék a javíttatását. A hírcsatornára kapcsol, megfordul, és távozik. Még hallod a Cadillac távolodó hangját. Miközben szöszölsz, és megy a tévé, kellemetlen érzésed támad, de ez a bemondót nem zavarja – monoton hangon tovább darálja a közlekedési információkat, miközben alul a dollár árfolyama szalad a többi valutához képest. Amikor a tévére téved a tekinteted, a yen árfolyama után a következő szöveg jelenik meg
„Nagy fasz vagy TJ Még találkozunk! M. Kop-kop...”
Ahogy feltűnik az utolsó p betű, kopogtatnak az ajtón, s a lámpa fénye megremeg, majd kihuny – csak a tévéműsor vibrálása ad fényt...
-
Timothy James "TJ"
*Julian szótlan marad így ő sem pofázik sokat a Dodge felé vezető úton. Leginkább a cigis doboz és az arca babrálásával van elfoglalva. Végül csak előveszi a telefonját és megkínálja Lambertet egy üzenettel: "Találkoztam a La Eme-s cimborákkal, lehet ők kavarják a szart. Vigyázzatok a seggetekre, oké, öreg?" Nem vár választ már ilyenkor, de jó tudatni vele is a fejleményeket, mint ahogyan azt megejtették a többiek felé is.*
*Julian szöszölésébe a trélerrel inkább nem szól bele, úgy gondolja a srác egyedül gyorsabban megoldja a dolgokat, mint ha ott balfaszkodna a lába alatt, mégis mit és hova akasszon. Lassan kezd kifogyni a napi nikotin adagjából, melyre egy fintor a válasz. De a szükség nagy úr, így csak újra a szájába vesz egyet. De legalább nem áltatja magát azzal az ábránddal, hogy le fog szokni.*
*Öröm az ürömben, hogy gyorsan megjárják az esti körútjukat, és ami fontosabb: nem akarták a másik felét is átrendezni az arcának. Julian beparkol, kiakasztja a zárva táblát és megindul célirányosan a fél sarokkal arrébb lévő épület felé. Hamarosan kiderül miért vannak ott, a barátja pedig a kezébe dobja a slusszkulcsot. Timothy tág szemekkel, hitetlenkedve tekint Julianra. Aztán kínjában felröhög.*
- Ugye ez most egy vicc? - persze nem vár választ, jól látható, hogy nem egy rajzfilmbe csöppent. - Van ízlése a spinének, azt már egyszer meg kell hagyni. De legalább megy a szemem színéhez...
*Nincs kifejezetten most oda a vezetésért, de nem ellenkezik. Mondjuk érthető, legutóbb mikor rohadt jól érezte magát egy kocsiban, utána sittre került. Aztán pillanatok alatt lehervad a mosoly az arcáról a dohányzásmentességet szóba hozva.*
- Szóval nincs cigi... Mi lesz a következő? A kenyér?
*Zsörtölődik, de természetesen szót fogad Juliannek. Ha belegondol nagyon kevés ember van a világon, akiért ennyit hajlandó megtenni. Megcsóválja még utoljára a fejét, majd beindítja a motort és keletnek veszi az irányt. A motel nem egy Hilton, de szerencsére nem is lepratelep. Na nem mintha oly sok választani valójuk lenne és kényes kis köcsögök volnának, de emlékezteti magát, hogy utána oltsa be magát csöves harapás ellen. Hagyja a polákot beszélni az asszonysággal, addig ő futólag körbeviszi a pillantását az "előcsarnokon". A barátja szavaira csak egy halk "Persze"-re futja. Mintha két kuffernyi csomaggal jöttek volna. Idióta. De szereti. Levetődik az ágyra, miközben a bemondó monoton hangol darálja az érdektelenebbnél érdektelenebb híreket. Most érzi igazán mennyire kimerült. Szinte elhagyja minden ereje, úgy folyik szét az ágyon. *
*Ragad le a szeme, de még próbálja magát tartani, legalább addig míg Julian vissza nem tér. Aztán szitkozódik egyet, hogy mégis kit akar átverni. Így átfordul valami kényelmesebb pozícióba, meg nem utolsó sorban így Julian is elfér az ágyon és nem kell a földön gubbasztania, mint valami magára hagyott ölebnek. A felülés közben pillantja meg az üzenetet, amit neki címeztek. Mintha tökön rúgták volna, rögtön kijózanodik és felül az ágy szélére. Biztos ami biztos megtörli a szemét nem káprázik-e, de van egy olyan baljós érzése, nem képzelődik. Hogy a faszba talált rá M? Ám ezen késő agyalni, mert kopogtatnak és akárcsak egy rossz Poltergeist filmbe lenne, elkezdenek vibrálni az elektromos tárgyak és ki is égnek, az adás pedig behangyásodik. A hangra felpattan és egy pillanat erejéig ledermed. Csak a fejében kongó vészharang kényszeríti mozgásra, mely azt hangoztatja cselekednie kell. Gyorsan keres valami ékszerűséget, melyet az ajtó elé helyezne gyorsan. Ezzel azt szeretné elérni, ha rárúgják az ajtót, az megakadjon, lehetőleg megszakítva a lendületet. Az ajtó takarásában lévő kezével pedig felkap valamit, ami bunkóként funkcionál. Lámpa, hamutartó, netalántán egy ilyen célra oda készített vipera. Majd vesz egy mély levegőt, hagyja, hogy elöntse a harag és kinyitja az ajtót...*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego melletti 54-es motel
Időpont: Nyár, hétfő hajnal
Esemény: váratlan vendég
A Lambertnek elküldött üzenetre tényleg nem érkezik válasz – ismerve az öreget, a telefonját csak reggel fogja újra elővenni. Majd ha akkor sem érkezik válasz, akkor lehet elkezdeni aggódni.
Amikor „méltatlankodsz” a kocsi színe miatt, Julian csak megvonja a vállát.
-Jobb, mintha nem lenne. S nem a szemed színéhez megy, hanem a körülötte lévő színjátszó körhöz – röhögi el magát. A dohányzási tilalomra adott válaszodra elgondolkozó arcot vág
-Hát, nem is tudom. Talán a sör és a pizza – bővíti a listát, de látni, hogy szerencsére nem gondolta komolyan.
A motel recepciója valóban nem nagy durranás, pláne így a villanyfényben. Nappal talán barátságosabban festhet a hely, de igazából lényegtelen. Az, hogy a motelszobában az ágyon helyet „szorítasz” Juliannek nem biztos, hogy csak jó szándékod jele – legutóbb mikor a kanapéján aludtál el, lefoglalva az egészet - simán legurított róla, és a padlón orral koppanva ébredtél.
A feliratot megpillantva végigfut a hátadon a hideg – s bár kiúszik a felirat a képből, igen baljós érzést hagy maga után – amit a kihunyó fények tovább erősíthetnek. A kopogás után csak a távirányító elejét-sarkát tudod gyorsan más eszköz híján az ajtó alja és a barátságosan bolyhos padlószőnyeg közé szuszakolni. Nem tart sokat, de legalább azt garantálja, hogy sokkal nehezebben, és a mi a fő - lassabban lehet majd kinyitni az ajtót. Szerencséd kitart, mivel nem lövik át az ajtót, sőt, rád törni sem akarja senki a túloldalról – még legalábbis. Bunkónak nem sok minden alkalmas a szobában – az éjjeliszekrényen virító talpas, ernyős lámpa az egyetlen, ami „kézre” esik. Kirántod a konnektorból, és jobb kézbe véve – mivel az ajtó is arra, befele nyílik – az ajtó elé állsz, és megragadod a kilincset. Időben észbe kapsz a nagy levegővétel után, és elrúgod valahova az ágy alá a távirányítót, és kinyitod az ajtót. Az éjjeli recepciós tölti ki az ajtókeretet. Az arcáról némi kelletlenséget olvasol le – mutatva, hogy feltehetőleg máshol is el tudná tölteni az idejét – mondjuk az imádott tévéje előtt horkolva. Bal kezét leengedi, amit újra kopogásra emelt, jobb kezében pedig egy csíptetős irattáblát szorongat. Amint meglát téged, az irattábláról lekap egy vékony, hosszú papírt, és feléd nyújtja.
-A számlát elfelejtettem odaadni – közli, majd picit meglebegteti hogy vedd már el tőle. Amint ez megtörtént, bólint, és visszaindul a recepció fele.
-Éjt! - köszön még el a válla felett. Úgy tűnik, hogy semmi más nem történik – ugyan mire is számítottál?
-
Timothy James "TJ"
*Habár őrültségnek és idiótaságnak tűnik a távirányítós ötlete, mégsem az ha az ember kreatívan oldja meg. Esze ágában sincs teljesen az ajtó alá szorítani, mert akkor lehetetlenné teszi annak kinyitását. Helyette a falhoz szorítja olyan távolságra az ajtó forgástengelyétől, hogy egy ember oldalazva beférjen, de ennél nagyobb mozgást meggátol. Ha pedig valakinek ez nem jelent gondot, akkor ennyi erővel a falon keresztül is jöhet ő meg baszhatja magát és a spontán bunkóját is. Izmai pattanásig feszülnek és szinte kitépi a helyéről az ajtót, olyan lendülettel nyitja ki. A teste pár másodperc múlva elernyed, ahogy felméri a helyzetét. Láthatólag megkönnyebbül és kicsit veszít tartásából is. Természetesen azért egy szitok felszabadul belőle, ahogy az adrenalin kezd elenyészni a testéből. Rosszalló pillantást lövell a nő felé, majd pedig baljával kikapja a számlát.*
- Gondolom ez nem ért rá reggelig...
*Szúrja oda a recepciósnak, majd pedig rögtön rázárja az ajtót. Nem mondaná, hogy sikerül finoman a művelet, de ez kurvára nem érdekli. A számlát ledobja az első helyre, ami szem előtt van, majd pedig mellé rakja a lámpát is. Visszaereszkedik az ágyra, ujjaival pedig megmasszírozza orrnyergét és halántékát. Kezdi azt hinni képzelődik és megőrült... Úgy érzi magát, mintha csak lebegne. Talán így érzi magát egy depressziós, mielőtt leugrana a hídról? Nem tudja felfogni a történteket, talán aludnia kéne. Mindenesetre a távirányítót kézbe veszi és bekapcsolja a Teletext funkciót. Nem ért annyira a technikához, de ha lehetséges betűket gépelni vele, mint például egy régi mobillal, akkor egy mondatot pötyögne be. Ha ezt látná Julian. De hiszen TJ is őrültségnek tartja, de valamit lépnie kell, különben még felvágja az ereit. Kissé remegő kezekkel pötyög, természetesen elengedhetetlen mellé egy jó cigi.*
- "Mi a szart akarsz tőlem és ki a faszom vagy?"
*Kissé költői kérdés és lehet válasz sem érkezik. Elég merész ötlet kétirányú kommunikációra használni egy televíziót...*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego melletti 54-es motel
Időpont: Nyár, hétfő hajnal
Esemény: Teletext
Az ajtó előtt a távirányítóval vacakolva olyan érzésed van, mintha egy lassított felvételbe csöppentél volna. Sietnél, tudod, hogy kevés időd van, s újra és újra meg kell igazítanod az a rohadt távirányítót, mire elégedett vagy a helyzetével. Közben gondolataid már rég előre szaladtak, s minden egyes szívdobbanásnál úgy érzed, hogy most, most fogják az arcodba rúgni az ajtót. Végül sikerrel jársz, és feltéped az ajtót. Legalább egy örökkévaló másodpercig tart, míg tudatosul benned, hogy ki is áll veled szemközt, és mit is magyaráz, amivel visszazökkent a hétköznapok világába. Megjegyzésedre lebiggyeszti a száját
-Nyomtak már fel miatta – nem kockáztatok – fordul sarkon, és megindul a recepció fele. Bevágod mögötte az ajtót, majd kulcsra is zárod. A távirányítónak új szerepet szánva átkapcsolsz vele a teletextre. A főoldalon a leggyakoribb oldalak számával szembesülsz – van itt tévé és moziműsor, időjárás, sporteredmények, sms-es chatszoba, könyvajánló, és egy szövegkereső is. A választék elég széles, így cigire gyújtva megpróbálkozol a keresővel – mivel oda lehet egyedül számokon kívül szöveget is beírni. Elkezded írni a kérdést, de a feléig sem jutsz, amikor feltűnik, hogy az aprócska fürdőszobád felől halk suttogást vélsz hallani. Hogy a szomszéd tévéjének hangja szűrődik-e át vagy más – meg nem mondanád, mivel épphogy csak hallod – olyan halk, sem a szavakat, sem a nyelvet nem tudod beazonosítani – lehet, hogy egyszerűen csak az amúgy is borzolt érzékeid játszanak veled... Az üzenetet azért bepötyögnöd, és elküldöd – a teletext pedig rövid gondolkodás után kiköpi a talán frusztráló, és remélt? választ:
- A keresett szöveg nem található...
-
Timothy James "TJ"
*Fejét a fürdőszoba irányába kapja a suttogás hallatán. Egy másodpercig hallgatózik, hogy kiszűrjön valami érthetőt is a hangokból. Mindhiába. Haragosan fordul vissza a TV felé és inkább bepötyögi a feltenni kívánkozó kérdését. Valamelyest remélte, hogy az eredmény más lesz, de nem érinti meglepetésként a kiírt szöveg. Valaki szórakozik vele és kurva jót röhöghet most a markában. Talán még rá is ránt a gyíkjára. Idegesen megtörli a szemét, majd elnyomja a csikket. Úgy érzi, hogy rohadtul kiszipolyozták most minden agyvelejét és erejét, talán ezért is hallucinál. Talán a holnap válaszokat hoz. Hátradől az ágyban, kezében mindig bunkóként fogva a lámpát, majd megadja magát az álomnak. Ha Julian be akar jönni, majd dörömböl úgy is.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego melletti 54-es motel
Időpont: Nyár, hétfő hajnal
Esemény: éjszaka
A fáradság maga alá temet – és a lámpát markolva gyorsan el is alszol – de nem az a pihentető álom jön el érted, mint amire szükséged lenne. Ugyanis reggel az ajtón kinézve épp két nagy darab latino kopogtat a szomszédos szoba ajtaján – a kivarrt bőrdzsekik hátán jól kivehető M díszeleg. Gyorsan visszahúzódva a szobába, ismét suttogás üti meg a füled a fürdőszoba felől, majd kopogtatás. Odasietve a fürdőszoba jókora ablakán kopogtat Cynthia, és integet, hogy gyere ki
-Hé, színeske, told már ki a segged, mert M emberei téged keresnek! - sürget is a kivakolt csaj.
A következő pillanatban már egy ravatalos kocsiban ültök, és Diego központja fele száguldva Cynthia egy borítékot dob az öledbe
-Miután találkoztunk, utána néztem pár dolognak, és végre rájöttem, hogy ki az az M, aki az egész mögött áll! - mondja, miközben a kocsit vezeti. A borítékot kinyitva ismerős arcot pillantasz meg: Lambertet kapta le valaki egy fekete-fehér fotóra, miközben egy kávézóban ül.
-Ő M! - Tekint rád zavaró kontaktlencsés szemeivel Cynthia.
-Olyan egyértelmű, hogy kiszúrja a szemedet, ahogy ő fogja Jamesét – mert az öcséd nála van, ugye? :mind-breaker: - kérdezi
-Gondold végig! Hogy is hívják? Lambert! És eddig nem jöttünk rá! Nézd ezt a képet! - mutat a következőre, ahol éppen inget cserél az öreg, és a hátára pont ez van tetoválva: La M – úgy tűnik,hogy a kerge csajnak igaza van, és Lambert az az M, aki a latino banda feje, és te pont rá bíztad Jameset!
- Ha későn érünk oda, akkor is van hely a srácnak :u-rock: – nevet fel Cynthia, és félig hátrafordulva ütemesen megpaskolja a hátul komorló koporsó tetejét, hogy csak úgy döndül. Azán újra és újra – nem hagyja abba, és a hangja is mélyül – miközben azt hajtogatja neked, hogy nyisd már ki!
A motel ágyán fekve riadsz arra, hogy feltehetőleg Julian üti az ajtót, és időnként mérsékelt hangon bekiabál
– Hé, cseszd meg, ébredj már fel, és nyisd ki az ajtót!
A kérésnek eleget téve Julian furakodik be kezében egy jókora barna papírzacskóval.
-Hoztam tápot – pontosabban szenyát, két doboz sört, egy karton cigit, egy sziszegős szappant, és két fogkefét, meg egy tubus fogkrémet - Önti ki a szerzeményeit az ágyra. Elkezd elpakolni, és közben ránéz a kezedben tartott lámpára.
- Azzal mi a tökömet akarsz? - kérdezi, miközben a fürdőszoba fele veszi az irányt. Julian visszatértével úgy tűnik, hogy minden visszarázódott a normális kerékvágásba. Julain lezuhanyozik, majd lefekszik aludni, miután megitta a doboz sörét, és hamarosan diszkrét horkolással tudatja – elkezdte pihenését.
Reggel már a nap fent jár az égen, amikor ébredsz – épp Julian dumál vissza a tévének
-mondhatsz bármit, köcsög vagy! - kommentálja a híradónak nyilatkozó képviselő szavait. Aztán feléd fordul, ahogy észreveszi, hogy felébredtél.
-Nesze, itt a szendvicsed! - dob a mellkasodra egy celofánba csomagolt sajtos-sonkás-salátás példányt
- Szar az összes műsor! Mi a tökömet csináljunk ma? - teszi fel neked a kérdést. Úgy tűnik, hogy azért a fáradság nyert – reggel tíz lehet, és egy fokkal kipihentebb vagy, mint amit tegnap este remélni mertél.
-
Timothy James "TJ"
*Alighogy lecsukja a szemét 5 percre máris elrepül több óra. Úgy érzi magát, mint akit egy kutya szájából húztak volna ki, egyáltalán nem egy fitt egyén szerepében tetszeleg. Egy pillanatra fel sem tűnik, hogy Julian nem érkezett még vissza a zsákmányszerző körútjáról, így a kopogtatást az ő művének véli a saját ajtójukon. Nem kicsit lepődik meg a nem várt bőrdzsekis alakok láttán. Reflexből hőköl vissza az ajtóból, mint aki szellemet látott. Az ajtót próbálja minél hangtalanabbul becsukni - valószínűleg kevés sikerrel. Körbetekint a szobában valamiféle támpontot keresve mi a rákot csináljon, de végül a kopogtatás az ablakon és Cynthia hangja megoldást ad a hezitálásra. Nem is kell mondani, hogy a zavarodottság oly mértékben ül ki az arcára, hogy húsz méterről is észrevenni a "Te meg mi a faszt keresel itt?" arckifejezést.*
- Te meg mi a faszt keresel itt? - önti szavakba végül azt ami egyértelművé vált már másodpercekkel ezelőtt, igazolva az előbbi gondolatmenet helyességét.
*Kimászik gyorsan az ablakon és bepattan a halottas kocsiba. Még menet közben visszanéz, hátha Julian is mindjárt követi, de ez elmarad.*
- Hol van, Julian?
*Teszi fel a kérdést, de nem érkezik rá válasz. Meg akarja állítani a kocsit, hogy márpedig a barátja nélkül egy kurva métert nem fognak megtenni, de valahogy mégis sodródik az árral és nem teszi. Talán mert belül tudja, hogy a srác nincs itt. Vagy elkapták vagy már elment vagy még nem jött vissza. A gót csaj aztán egy halom képet dob az ölébe, ami Lambertet ábrázolja. Hitetlenül pörgeti a képeket, közben pedig vadul ingatja a fejét.*
- Nem, nem, ez faszság. Ezek meg vannak hamisítva. Ezek tuti nem eredeti képek. Valaki megszerkesztette őket. Honnan szerezted?
*Kéri számon a temetőbogáron, de ő jól szórakozik a fekete humorán és az előrelátásán. Kezd felfortyanni benne a türelmetlenség, ahogy nem kap választ és csak egyre hangosabban és hangosabban üti azt a rohadt koporsófedelet...*
*Arra riad, hogy Julian veri az ajtót veszettül bejutási szándékának nyomatékot adva. Félrelépve az útjából beengedi a barátját a szobába, tekintetét pedig a szerzeményekre aggasztja. Julian kérdésére ösztönösen a lámpára tekint, majd vállat vont és a tárgyat leteszi a legközelebbi asztalra vagy polcra egy "Hagyjuk" kíséretében. A hozott szenyát gyorsan beburkolja és szisszent egy sört, amivel lekíséri a falatokat. Nem törődve tovább a higiéniával ismét elalszik.*
***
*Szerencsére nem álmodott, így egy fokkal kipihentebb, mint tegnap. De ettől függetlenül kell némi idő, míg eljutnak hozzá Julian szavai. Az lehet, hogy jobban érzi magát, de a szemei még mindig üvegesek és talán egy frissítő zuhany majd beindítja az agyműködést.*
- Mi? - kérdez vissza először, majd felfogja a kérdést. - Még nem tudom. Lambert válaszolt? Meg mindjárt felhívom jutott-e valamire. De kétlem, hogy egy nap alatt megváltotta volna a világot.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego melletti 54-es motel
Időpont: Nyár, hétfő délelőtt
Esemény: reggeli készülődés
Cynthia arra a kérdésre, hogy miért is van pont az ablak alatt olyan választ ad, amivel nehéz vitatkozni
-Azért jöttem, hogy kihúzzalak a szarból, színeske!
A kocsiban arra a kérdésre, hogy Julian hol van, Cynthia csak megvonja a vállát. Láthatólag te is elég vagy neki, és esze ágában sincs Juliant is bevárni, aki ki tudja hol lehet?
Arra a kérdésre, hogy honnan szerezte a képeket, rád néz nyugtalanító szemeivel,
-Túlvilági kapcsolatok, és hamarosan találkozol is vele! - suttogja, aztán még jobban beletapos a gázba – anélkül, hogy az utat nézné. Pár másodperc után megrázza a fejét
-Csak vicceltem – vált vissza normális hangszínre, és néz ismét a jó irányba – Három éve folyik fedett nyomozás La M után, hogy bizonyítékot szerezzenek a mocskos kis ügyeire. Gondolom tudod, hogy Lambert zsaru volt... a kábszereseknél, amíg be nem hívták – az osztályvezetői előléptetése előtt. Egy háborúban nem csak igazi hazafiak hanem valódi gennyládák is harcolnak. Lambert ott ismerkedett meg azokkal a bajtársaival, akiket itt gondolkodás nélkül lecsukott volna. S egy ilyen hely különös barátságokat, ismeretségeket sző. Aztán lábon is lőtték. Itthon meg mi várta? Gondolj bele – elküldték harcolni, megsérült, és kidobták mint egy mekis poharat... Hamar kiderül, hogy a hazaszeretettel meg ilyen szarságokkal nem lehet kifizetni a számlákat. Kitették az aktív állományból, ugrott az osztályvezetői státusz, és valamiből meg kellett élni. A kapcsolatok megvoltak immár mindkét oldalon, csak élni kellett vele. Lambert nem volt hülye – kijátszotta a két felet. A volt bajtársai segítségével beszállt abba a bizniszbe, amihez értett – csak a másik oldalt. Akik pedig útban voltak azokat mint magánzsaru elkapta, és lecsukatta, vagy felnyomta. Mára övé az irányítás, csak bizonyítékot kell rá találni, mert a régebbi tanúk valahogy eltűntek... Ahogy a haverod is, Doc, akit beszerveztem. Mostanra FBI-os ügy lett ebből az egészből. Nekik dolgozom. az azonosító számom a tarkómra van tetoválva. Lambert pedig hidd el,, majd talál valami kifogást, hogy miért nem talál semmit...
Julan visszakérdez
-Lambert? Még nem jelentkezett – válaszolja, miután megnézte a mobilját majd oda is adja. Felhívod az öreget, aki pár csengés fel is veszi. A háttérből menetzaj hallatszik be – úgy tűnik,hogy úton van. Amikor megkérdezed tőle, hogy mire jutott, azzal áll elő amit vártál
-Még semmire. A régi kollégáknál még érdeklődök, de eddig semmi különös. Tudod, még csak mostanában kezdték el digitalizálni a régi anyagokat, hogy normálisan lehessen keresni bennük, és a srác aki csinálja, tegnap utazott el egy hét szabira, szóval nélküle marad a hagyományos módszer. Mivel ez az egybeesés kicsit zavar, Jameset, hogy ne essen baja most viszem pár régi bajtárshoz, hogy vigyázzanak rá – nyugtatgat. Amennyiben akarsz Jamesszel beszélni, át is adja öcsédnek a telefont.
Miután leraktad a telefont, Julain érdeklődve néz rád, aztán megszólal.
-Ma is dögmeleg lesz, és tegnap már kezdtél oszlásnak indulni, szóval ha nem akarod, hogy valami női parfümmel nyomjalak el, húzzál fürödni! :D
A fürdőszobának tenyérnyi ablaka van, melyen kinézni is lehetetlen, nem hogy kimászni. A fürő frissítő hatással van rád, így feltűnik egy idő múlva, hogy a tegnap hallott? beszédfoszlányokat újra hallod, és néha megüti a füledet két értelmesnek tűnő hang: TJ
Mintha rólad esne szó, vagy valamilyen elfuserált műsor szólna valahol...
-
Timothy James "TJ"
*Igazán érdekfeszítő történet kezd kibontakozásba, kár hogy már hallotta egyszer, és még nagyobb kár, hogy Lambert szájából. Pedig a csaj nagyon meggyőző és hiteles, egy balfaszt könnyen palira is vehetne. Főleg ezzel az FBI dumával, a legtöbb állampolgár persze egyből ugrik a "nemes" védelmi szervek segítségére, féltve azt az illúziót amit életnek neveznek. Csak szart sem ér ez a mese TJ-vel szemben, aki még jobban rideggé válik a az igaznak vélt hamis tényekre. Mégis mit hitt a spiné? Majd egy olyan alakot maga mellé állít, aki anarchiát hirdet és nem bízik a rendszerben? Naná, majd pont a rendszer képviselőjének fog hinni... Bármit is higgyen az ember a punkról, nem fogja elárulni a barátait és ismerőseit. Azért van ennyi gerince.*
- Ok, szevasz, ügynökkém. Na húzódj félre, mielőtt ledugom a torkodon az összes megbuherált képet.
*Ha eddig volt valamiféle szimpátia (?) is a temetőbogár felé, most nyomban kihal a férfiben, melynek folyamata ki is ül az arcára. A tekintete azt sugallja: nem vagyok vevő a buziságaidra, húzz a picsába és ne szarozz velem többet.*
***
*Lambert válaszára egy másodpercre elkomorul az arca és eszébe jut, amit Cynthia mondott az álmában. De nyomban elhesegeti ezeket a gondolatokat. Nyugtázza az öreg mondandóját és öccsével is vált pár szót. Semmi különös, csak érdeklődik hogy van meg minden rendben megy-e. Aztán Juliannak válaszol a javaslatára.*
- Most meglepődhetnék, hogy női parfümöt hordozgatsz magaddal, de már régóta sejtettem, hogy langyi vagy. Azért örülök, hogy végre kitárulkozol előttem, még ha kissé félénken és közvetetten adod is a tudtomra...
Nyom el egy mosolyt, miközben ártatlan boci szemekkel pilláz a barátjára. Persze aztán feltápászkodik és megcélozza a zuhanyzót. Kifelé jövet ismét elkezdi hallani megint a nevét. Fülét megtörli, hogy vajon csak bedugult-e, de a tegnapi elmezavar kezd kiújulni. Ez rohadtul nem jó jel.
- Te hallasz valamit? - kérdezi Juliant és zavart vonásai nem kecsegtetnek sok jóval.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego melletti autópálya
Időpont: Nyár, hétfő délelőtt
Esemény: reggeli
James elég unottan válaszolgat – úgy tűnik, hogy neki tele van a hócipője Lamberttal, és meg is mondja neked, hogy attól tart, hogy halálra fogja magát unni valami isten háta mögötti farmon, ahol talán még vezetékes víz sincs, nem hogy tévé. A háttérből hallod Lambert hangját, aki mintha olyasmit mondana, hogy nem fog unatkozni, mert reggel hattól lehet menni ellátni az állatokat...
A telefonálás után Julian visszakéri a mobilját, és zsebre teszi.
Julian felröhög a válaszod hallatán.
-Még hogy én tárulkozok ki? Nem is tudom, hogy éjjel ki pucsított annyira...
A fürdőből kiérve elhalkulnak, és megszűnnek a hangok, de azért megérdeklődöd Juliantól, hogy hall-e valamit. Félrebillentett fejjel hallgatózik, és bólint
-Ja, tényleg! Most, hogy mondod, feltehetőleg az autópályáról jön a sziréna. De ne fossál, szerintem távolodik – válaszolja – Vagy mire gondoltál?
Kérdezi, aztán elkezdi felhúzni viseletes cipőjét.
-Húzzunk reggelizni – a szenya sem rossz, de egy hotdognak jobban örülnék – Javasolja. Megvárja, amíg összeszeded magad, és kilépve a szobából megindul a még mindig rózsaszínlő kocsi fele. A nap már ismét magasabban jár, mint kellene – és bár még nem tűz teljes erővel, azért későbbre már most dögmeleget ígér. Julian mellé beszállva elfurikáztok a bő negyed mérföldre található út menti mekiig. Itt szembesül Julian azzal, hogy kicsit későn értetek ide, és ennek következtében már nem adnak el a reggeli menüből – így marad a hamburgerezés, melyet a jó időre és a dohányzásra való tekintettel az egyik kinti padnál műveltek. Reggelizés közben Julian megkérdezi
-Te, nem azért, de nem kéne valami telefont beújítanod? - kérdezi két falat között.
-Vagy mit csináljunk? - Semmi kedvem a motelban rohadni egész nap.
-
Timothy James "TJ"
*Öccsére való tekintettel elfolytja a belsőjéből feltörekvő jóízű kacajt, ahogy meghallja Lambert hangját átszűrődni a vonalon, ám arca hirtelen felderül és egy száz wattos vigyor ül ki rá. Még jó, hogy James nem látja, mert akkor vörös köd ereszkedne az agyára... *
*TJ megcsóválja a fejét Julian mondatára, utalva ezzel arra, hogy nem a szirénéra vonatkozott a kérdése.*
- Lehet, hogy csak hallucinálok. Vagy mert rohadt fáradtnak érzem magam, vagy már megőrültem csak még nem tudok róla. Mondjuk elég bizarr egy álmom volt. Kissé életszerű...
*Válaszolja zavarodottan és szemében tükröződik is az értetlenség. Tényleg lehet, hogy csak túlpörgette az agyát Doc halála óta. Komótosan felöltözik a frissítő zuhany után, és bevágódik a barátja mellé az anyósülésre. Támogatja az ötletet, hogy burkoljanak valamit, és nem kis megkönnyebbülésre lemaradnak a mekis reggeliről. Semmi kedve valami tojásutánzatos műgyantát enni. Legalább ha szar kaját esznek, hús is legyen benne. Egy pillanatra megfeledkezik a hangokról, hülye álmokról és csak a jó időnek meg a kényelmes helyzetnek szenteli a figyelmét. Két falat között bólogat Julian szavaira, egyetért, hogy szereznie kell egy új telefont.*
- De. Viszont ehhez pénz kell, ami otthon van. Hazadobsz, felmarkolom a lét, aztán elhúzunk Wennamhoz és beújítok tőle egy készüléket. Úgyis át kéne neki adni a részét. Meg ha már itt tartunk, szerinted mennyire ment el az eszem egy tízes skálán?
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, North Park, 28. utca 3750
Időpont: Nyár, hétfő délelőtt
Esemény: otthon
Julian hümment egyet
-Több sört vagy vizet kéne innod ebben a tetves melegben – talán attól elmúlik – tanácsolja.
-Vagy az idegesség kezd kicsinálni? - kérdezi – A lényeg, hogy inkább én vezetek! - dönti el a kérdést.
Julian elgondolkozva nyiszogatja a szívószálat a pohár műanyag tetejében.
-Komolyan mondod, hogy menjünk vissza a kecódhoz? Nem is értem, hogy akkor miért nem ott aludtunk – dől hátra a kissé nap-szívta székben.
-Ez a terved nyolc pontot ér annyira gáz – ha igaz a feltételezésed. De az a baj, hogy gubára csak szükség lesz, akármit is akarunk csinálni. Hacsak nem követjük a példáját – mutat a parkoló szélén álló kukák fele, ahogy egy kutya épp egy szemeteszsákban kutat ehető maradék után.
-A faszér nem színes bőrű rapperek vagyunk, akiknek a családi vagyon fél kilós aranyláncként lóg a nyakukban! - morogja, miközben a pohár tetejét leszedve felhajtja a maradékot, majd visszaejti a tálcára.
-Akkor induljunk, mert este már zsúfoltabb az intenzív! - áll fel, és elindul a kocsi fele.
A kocsiút eseménytelen – de nem annyira kellemes – a Cadillac vászonteteje bár felfogja a perzselő napsugarakat, sajnos klímával nem rendelkezik – így szinte izzadt tócsát eresztesz Julannal együtt a nyikorgó bőr ülésekre – egyedül a forró menetszél az, amely talán az enyhülés illúzióját adja. Julian a bérház hátsó utcáján csorog végig, de oda nem illő autót egyet sem látsz. Embert meg még annyit sem, mivel teljesen kihalt az egyirányú utca – mindenki a nyiszogó klímák és lehúzott redőnyök alatt próbálja átvészelni a meleget. Julian lelassít, és beparkol az épület mellé.
-Akkor vonszold fel a segged, és hozd a pénzt! Ha valami gáz van, dudálok, és próbálj vagy ideérni, vagy Wennamhoz! - javasolja, s cigis dobozt húz elő a zsebéből, majd észbe kapva visszatolja
-Picsába! - jön rá, hogy nem az övé a kocsi.
A kocsiból kiszállva elindulsz a lakás felé. A többi lakásból a szokásos zajok szűrődnek ki – a földszinti kettesből a gyerekek megint autóversenyt nyomatnak a konzolon, miközben az illatok alapján feltehetőleg az ebédet készíti az anyjuk. Az ötösből megismered Tedd, vagy valami hasonló nevű pasas hangját - amint éppen telefonon egyeztet valakivel, hogy hány gramm hűtőközeg is kell neki a klímába. A nyolcasnál pedig úgy hallod megint áll a bál – szokás szerint azon kaptak össze, hogy a pasas a műszakpótléka jó részével megint nem tud elszámolni, mert kurvára megy a pénz...
Az ajtódhoz érve látszólag minden rendben van. Kulccsal kinyitod a zárat, és belépsz a lakásba. Szinte pofonként csap meg a hűvös levegő, hála a meleggel hörögve küzdő klímának. Bent minden úgy van, ahogy hagytad – végül az értékes befőttesüveget magadhoz veszed, és indulnál kifele, amikor kintről éles kocsikürt hangja szakítja szét a mindennapok zaját...
-
Timothy James "TJ"
*Julian hőbörgésére csak vállat von, ami a feka rappereket illeti.*
- Mert akkor már valami teliholdvillantós-gangszta hülye gyerek rég a gyomrunkba eresztett volna egy tárat. De lehet előtte már Tupac szelleme is rongyosra gyalázta volna a púzónkat. Meg amúgy is, még ennél is idiótábban néznél ki afro séróval.
*A barátja utolsó mondatával megadja az energialöketet az induláshoz. Már csak egy hurrá üvöltés kellene, hogy felrázzák a világot a balgaságából, míg ők az alázatosság útján járva szent küldetésre indulnak. Julian, az örök optimista...*
***
*Úgy érzi megolvad a kocsi terében. Mit is mondtak abban a Discovery Channeles tűzvészekről? 200 °C felett már a köröm is cseppfolyóssá válik?Letekint a kezére és elképzeli, ahogy mint valami műanyag flakon eldeformálódik a hő hatására. Nesze neked józanság és ép elme... Lábát felrakja a műszerfalra, kezét hanyagul kilógatja az ablakon és próbálja abszolválni a Sirokkó szélnek ható detroiti levegőt. Amikor végül megérkeznek, elcsigázottan vonszolja ki magát a járgányból, majd rögtön rágyújt egy blázra. Még dünnyög az orra alatt a polák nógatására, de cigivel a kezében elindul a lakás felé. A korai lazaság lépcsőről lépcsőre kezd alább hagyni és helyét átveszi talán az idegesség? Legbelül ő is tudta, hogy ez egy hülye ötlet és Julian is szóvá tette. Mindegy, most már késő, itt van, inkább essen túl rajta hamar. Azért a boxerét felhúzza a balosára, csak azután nyit be. Kellemes meglepetésként éli meg a kiáramló hideg levegőt, bár reméli, hogy ez tényleg a halkan hörgő klímából ered és nem a jéggel telepakolt fürdőkád árasztja, ahol hamarosan kivágják a veséjét... Gyorsan körbepillant és megnyugvással tölti el, hogy a lakás érintetlen. Mondjuk ez eszébe juttatja, hogy meg kell szabadulni a bejárónőjétől, irtó hanyag mostanság... A boxert visszapakolja a zsebébe és céltudatosan a féltve őrzött befőttesüveg után nyúl. Ez egyszerűbb volt mint az egyszer egy...*
*...Gondolta volna, mikor a kocsi éles kürtje darabokra tépi a békés délelőtti nyugalmat. Hirtelen a hang irányába kapja a fejét, de csak egy szívdobbanásnyi idővel később képes reagálni a punk. Kobrákat megszégyenítő gyorsasággal robban az ajtó irányába, észre sem veszi, ahogy a cigi kifordul a szájából és szétszórja a hamut, ahogy a padlóra érkezik. Futás közben még bevágja maga mögött az ajtót, majd legalább hármassával szedi a lépcsősort még mindig magához szorítva az üveget. A fordulókban szinte kitépi a karját, ahogy megpróbálja bevenni az ívet, csoda, ohg ya bokája sem fordul alá. Később biztos elő fog törni belőle a fájdalom, de most csak az számít, hogy időben Julianhez érjen.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, North Park, 28. utca 3750
Időpont: Nyár, hétfő délelőtt
Esemény: otthon
-Gondolod? - kérdezi Julian a frizura divatra – Akkor jobb, ha nem mutatom meg a húsz évvel ezelőtti nyári frizurámat, amit lefotóztak. Nem szeretném, ha a kiröhögnél... ennél jobban :D – vigyorodik el, aztán ténylegesen megindul a kocsi felé.
Ahogy kilógatod a kezed a kocsiból, rájössz, hogy ez igencsak vagány dolog jelenleg – ahogy a karod hozzáér a napsütötte, külső és tűzforróvá vált kasznihoz, érzed, hogy szinte azonnal megkezdődik az a jelenség, amit Julian annyira szeret a sivatagban – a kocsi motorháztetején sütögetni. Csakhogy most a te kezed az, amely fájdalmasan tudatja – rossz döntés volt. Bár időben visszarántod a karod, azért még pár percig érzed, hogy hol is értél hozzá a rózsaszínre fújt acélhoz.
A kocsi mellett rágyújtva figyeled, ahogy Julian az autórádió gombját tekergetve felhangosítja azt
...éjszaka folyamán érkező lehűlés nagy valószínűséggel erős széllel és esővel érkezik meg. A frontra érzékenyek fejfájásra számíthatnak. És most folytassuk műsorunkat itt, a Radio Activban!..
Julian a hír hallatán hátra dől az ülésben, és felsóhajt
-Már ideje volt!
Ahogy egyre közelebb érsz a lakásod ajtajához, egyre idegesebb is leszel tőle – szarabbnál ocsmányabb lehetőségek juthatnak eszedbe, hogy ki vagy mi vár rád az ajtó mögött – a rendőrségtől kezdve, a mexikóiakig, akik éppen most élezik a bozótvágóikat, hogy feldaraboljanak, vagy csak simán egy bomba várja, hogy kinyisd az ajtót...
Végül az ajtón belépve semmi sem történik, úgy néz ki, hogy a képzeleted szülte kellemetlen helyzetek közül most egyik sem fog megvalósulni. A lakás mondhatni rendben van – már amennyire rendet szoktatok tartani... A befőttes üveg oldaláról vidáman tudatja veled a felirat, hogy csütörtökig biztos kihúzhatod vele. Bár, ha ügyesen beosztod, akkor simán lehet belőle akár jövő hét csütörtök is. Az autóduda az, amely úgy megemeli a vérnyomásodat, mint arab sejk a hordónkénti olaj árát. Örült rohanásba kezdesz, hogy minél előbb Julianhoz érjél. Végigszaladsz a gangon, a lépcsőig, hogy aztán azon levágtatva a hátsó kapu fele száguldjál. Aminek majdnem rossz vége lesz, mert a kettes számú lakásból éppen kiszaladna az egyik kölyök. Ezt abból gondolod, mert az ajtó – amely természetesen kifele nyílik, kivágódik nem sokkal elötted, hogy alig bírod elkerülni. A kölyök is hangosan kiabálva követi, és nem sokkal melletted szalad el a másik irányba, kezében egy neon-zöld vízipisztollyal, bátyjával a nyomában, aki futás közben lovagiasan a hátába üríti saját vízipisztolya tárát.
Végül kirobbansz az utcára, ahol Julian a kocsiban pörkölődik, s érdeklődve figyeli a két házzal odébb kialakuló veszekedést. Egy sötétszürke Ford pickup sofőrje „kulturáltan” félig kilóg az ablakon, és emelt hangon társalog az előtte egy kis mini cooperrel szerencsétlenkedő nővel.
-Húzodj már le a picsába, és engedj el, mert mire megfordulsz, a kavics kivirágzik! - üvölti, és újra megnyomja a dudát – de ez nem használ – a negyvenes éveiben járó nő ettől csak még idegesebb lesz, és egyre jobban belebonyolódik a feladatba. Julian mellé beülve, a spanod rád vigyorog
-Nyugi, nincs vész, az a tahó nyomja a dudát... - közli a tényállást
-Azért hamar leértél. Bezzeg máskor van, hogy itt dekkolhatok, mert neked pont induláskor kell elmenned budira – jegyzi meg, aztán a befőttes üvegre néz
-Na, megvan? - Kérdezi, és lassan tolatva indul el, mert ő nem akarja megvárni, hogy mi lesz a forgalmi nehézség megoldása. A kereszteződésben megfordul, és a közeli főútra rákanyarodik
-Akkor most már, hogy kőgazdagok vagyunk, merre? Wennamhoz? ::) - teszi fel a kérdést
-
Timothy James "TJ"
*Na igen, az elgondolás jó, hogy kilógassa a kezét ezáltal is felfrissüljön valamelyest, ám a kivitelezés akadályba ütközik a felforrósodott kaszni miatt. Hirtelen rántja vissza a kezét egy "Picsába" kíséretében, majd baljával jól megdörzsöli a foltot, hátha enyhülést hoz, ám nem sok sikerrel kecsegtet.*
***
*Éppen hogy csak elkerüli a kivágódó ajtót és a kiszaladó gyerekeket, nem sokan múlott, hogy mindkettőt elsöpörje az útból. Egy balerina kecsességével - lófaszt - kerüli ki a vízipisztoly huszárokat, miközben minden figyelmét abba a manőverbe veti, hogy nehogy az arcával törölje fel a lépcsőház porát. Sikerül visszanyernie az egyensúlyát és nagy nehezen elér az ajtóhoz is.*
*Melegséggel töltődik el a szíve barátja higgadtan várakozását látva, ám ez rohadtul nem látszódik rajta kívülről.*
- Ó, hogy szopjatok lovat!
*Átkozódik a két Forma 1-es pilóta láttán, Julian megjegyzésére pedig egy egyetemes jelzéssel felel a középső ujját feltartva. Kezét a térdén nyugtatja meggörnyedve és aktívan próbál levegőhöz jutni. Még szüksége van legalább egy percre mire sikerül elviselhető állapotba hoznia a zihálását, majd nem túl boldogan beszáll a kocsiba. Olyan látványt fest, mint aki most futott le egy Marathont. Izzadt és ki van főve.*
- Ja, Wennamhoz.
*Mondja szűkszavúan, majd hátradől a székben indulásra készen.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Wennam háza
Időpont: Nyár, hétfő dél körül
Esemény: Wennam
Wennamhoz röpke negyed óra alatt értek el – többek közt a távolság is belejátszott, hogy pont ő karolt fel titeket. Nem sokkal jobb környék, mint a te lakásod - de ez kertes házas (már ha a gazos homokot lehet kertnek hívni) övezet, nem társasházas. A kecója hátsó udvarára behajtva majdnem letapos titeket egy ütött-kopott kis furgon, ami éppen most hagyja el a helyet. Wennam a por miatt a szemeit törölgeti, úgy néz a távolodó furgon után, aztán meglát titeket.
(http://rpgenerations.hu/Zen/albums/Dierol-K-pei/Wod/Vampire/Wennam.jpg)
-Szevaszok kurvák! - szól nektek, ahogy kiszálltok a rózsaszín Cadillacból.
-Remélem nem ez az új kocsija a bandának!
Julian megrázza a fejét
-Dehogy. Más miatt jöttünk.
Erre Wennam megdörzsöli az állát, miközben a kocsit nézi
-Ilyen fos színt lopni... Na jól van, kaptok érte kétszázat! - mondja, és elindul befele a házba
-Nem lopott... S a kétszáz nevetségesen alacsony ár volna érte! - feleli Julian Wennam után sétálva
-Nem lopott? Ezért a fostalicskáért te még fizettél is?! - rökönyödik meg Wennam. A házában kellemes hűvös fogad, és itt, a hátsó szobában doboz hátán doboz van felpakolva. Van itt több hifi, több láda szesz, cigaretta, két új mosógép, egy centrifuga, egy sütő, pár doboz mobiltelefon, két baseball ütő, egy rakasz hevederes lőszer feltehetőleg géppuskához – de a fegyvert nem látod – két félkarú rabló félig szétszerelve, és három nagy képernyős tévé. De a legfurcsább tétel talán sarokba támasztott, ütött-kopott lelakatolt tetejű koporsó.
-Jól van, adok érte háromszázat, de ez az utolsó ajánlatom! - mondja Wennam, és a centrifugát kinyitva kimarkol pár darab százast. Julian megrázza a fejét
-Nem eladó. Nem azért jöttünk, hogy eladjuk a kocsit, hanem kellene egy mobil – veszi el a sütő tetejéről az egyik bontatlan dobozt.
-Mi ez itt, valami önkiszolgáló? - kérdezi Wennam Juliantól.
-Nyugi, kifizetjük! - válaszolja Julian
-Akkor meg mi a fenéért nem boltban veszed meg? - érdeklődik
-Mert tudom, hogy te adsz rá kedvezményt. S mert pont ilyen színűt nem lehet kapni a boltban.
-Ez fekete... - int Wennam értetlenkedve a doboz fele
-Na látod! Pont kifogyott! - válaszolja Julian vigyorogva, amire Wennam megvonja a vállát.
-Jól van, nem érdekel, hogy miért kell – lép a bedugott hűtőhöz, és kivesz három doboz sört, melyből kettőt odaad nektek.
-Ok, huszonötért vihetitek – válaszolja vigyorogva
-Hé, a boltban ötven! - nem kapok kedvezményt a feléből? - kérdezi Julian, mire Wennam megrázza a fejét, egy szisszenéssel megnyitja a sörét, beleiszik, aztán közli
-Sajnos ebben a színben épp hiánycikk – de ne parázz, ha gondolod, majd a legközelebbi fellépésnél felszámolom
-Köcsög vagy! - nevet Julian, aztán leszámolja a huszonöt dollárt.
-Te, mi van a koporsóban? - kérdezi Wennamtól
-Titok, de egy százasért megnézheted – vigyorog a kérdezett
-Annyira azért nem érdekel – mond le a lehetőségről Julian
-Felőlem... Jut eszembe, az Octopusban érdekel titeket egy fellépés? Mondjuk holnap este? A leszerződtetett banda énekese tegnap részegen lezuhant a színpadról, és eltörte a lábát.
Az Octopusról már hallottál – egy kör alakú épület, öt kisebb keskeny oldalépülettel, mely a központi kör alakú teremből nyílik. Felülről tényleg hasonlít egy polipra, annak ellenére, hogy nincs nyolc karja. Középen van a színpad, a karokban étterem és billiárdtermek kaptak helyet. Jórészt a kikötői melósok látogatják, valamint a latino punkok kedvence alacsony árfekvése és elhelyezkedése miatt.
-
Timothy James "TJ"
*Elég hülyén érzi magát ezzel a befőttesüveggel a hóna alatt, mint egy 6 éves kislány, aki a kedvenc plüssállatát szorongatná és nélküle még az éjszaka felkapcsolt lámpánál sem érezné magát biztonságban. Wennam kéglijének látványa nem tartogat sok meglepetést a punk számára, előfordult már párszor, hogy beugrott a menedzserükhöz. Persze, azért az a koporsó eddig nem volt szokványos látványelem, kérdőn rá is pillant vendéglátójukra, de aztán megcsóválja a fejét. Örömmel veszi a hűvös levegőt, majd pedig a hűtött sört. Cserébe egy szál cigit üt ki a dobozából, amit John felé tart. Amíg ők ketten alkudoznak, addig TJ is rágyújt egy slukkra, miközben megszabadítja a "perselye" tartalmát az üvegbörtöntől. Leszámolja a pár nappal ezelőtt kapott összeget, ami az idősebb férfit illeti és türelmesen megvárja, amíg befejezik a diszkurzust.*
- Először vágj hozzám valami ketyerét, amin telefonálhatok.
*Nincsenek túl nagy igényei a mobiltelefont illetően, lehessen vele tárcsázni, hívásokat fogadni és maximum sms-t küldeni. Ennél több funkció már csak a luxus témakörbe tartozna. Eljátszik a fellépés gondolatával, de addig kivár a válasszal, amíg kézhez nem kapja a telefont. Kérdőn Julianra néz, vajon neki mi a véleménye a dologról?*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Wennam háza
Időpont: Nyár, hétfő dél körül
Esemény: Wennam
Bár Wennam elsőre kiszúrta a hónod alatt tartott üveget, egy szóval sem tesz rá utalást – feltehetőleg látott már cifrább dolgokat is sétáltatni. A cigit elégedett arccal átveszi, majd az állítólag méregdrága, színarany öngyújtójával rágyújt, miközben hallgatja Julian igényeit. A barátodra legalább annyi figyelmet fordít, mint rád – pontosabban a pénzre, amit számolsz. Végül megalkudnak a telefonra – aminek a dobozát Julian szorongatja. A végén Julian a kezedbe nyomja a dobozt.
-Tessék – ez remélem tovább tart – mondja. A telefon és a mellé csomagolt kártya zsír új benne – úgy néz ki, hogy még senki nem vette ki a csomagolásból.
Wennam elégedett arccal teszi el pénzt – egyszerű ember – őt a pénz, a nyereség és bevétel szavak teszik igazán boldoggá. A fellépéssel kapcsolatos kérdésre Julian futólag rád pillant, aztán Wennam fele fordul
-A fene tudja öreg. Tudod, a srácok tegnap mentek el nyaralni – és hát nem tudjuk, hogy egy fellépésért visszajönnének-e? Sam már biztos félúton van Trixivel LA felé... - Néz rád Julian, hogy neked erről mi lehet a véleményed? Hiszen pont tegnap küldtétek el őket, nehogy baleset érje őket...
-
Timothy James "TJ"
*Mindig megakad a szeme a "színarany" öngyújtón, egyszerűen nem lehet nem észrevenni. Akárhányszor látja nem tudja eldönteni tényleg valódi-e, de ha már fogadni kellene, akkor a kínai piacot tenné meg győztesnek. Johnt a haszon teszi boldoggá és nem egy villában éli az életét, akkor mi a fityfaszért költene egy vagyont egy ilyen kis szarért? Átveszi a mobilt Juliantól, majd kibontja és bele is helyezi az új kártyát. Ha működik, akkor azt a pár számot beüti a készülékbe, amik fontosak lehetnek. James, Julian, Wennam, Lambert és Cynthia. Itt megáll a lelkes pötyögés és erősen elgondolkozik, hogy érdemes-e elmenteni a gót tyúk számát. Semmit nem tud róla, ráadásul még az álmában is "kísértette". Végül "C" jelzéssel kerül a telefonjába a szám, de gyorsan el is tünteti a zsebében a készüléket, mint aki szégyelli mit tett.*
*A felismerés villámcsapásként éri. Rohadtul elfelejtette, hogy Sam és Trixie már államokon túl vannak, miután tegnap beszéltek velük. Természetesen ez a meglepetés és felismerés ki is ül az arcára. Egy pillanatra a gondolataiba merül és mélyen beszívja a cigarettája füstjét. Igaza van a barátjának, már nem hívhatják vissza őket. Túl sok macera, ráadásul már biztos tejeltek az útért, amit nem kéne elvesztegetni. Viszont a pénz kell. Nem csak az új dobra, de már Julian kocsijára is rászorulna egy fényezés...*
- Igazából a banda tettre kész csak egy énekes kell, nem? Melyik bandáról van szó? Egy estére szerintem nekik sem lehet probléma ha mondjuk Sex Pistols tribute együttessé avanzsálódnak, főleg, hogy megkapják érte a pénzük. Talán még egy jó háttér vokálos is befigyelhet, hangja mint Celin Dioné, selymes és bársonyos... - tekint gúnyolódva Julianra. - Megjátszható ötlet?
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Wennam háza
Időpont: Nyár, hétfő dél körül
Esemény: Wennam
A telefon dobozást átvéve némi matatás után végül csak kibontod a készüléket – a fekete telefonról üvölt, hogy új – se egy karc, sem más szépséghiba nem csúfítja el, mint kiszolgált elődjét. A kártyát és az aksit behelyezve bekapcsolod, hogy beírd a telefonszámokat. Az operációs rendszer betöltése közben a beúszó T-Mobile felirat egy pillanatra eltűnik, hogy egy lila M betű vegye át a helyét. Az M betű megpördül a tengelye körül, aztán eltűnve újra a T-Mobile díszeleg a kijelzőn. Talán jó ha két másodpercig láttad egyáltalán? a sokat jelentő logót.
Ezen kis intermezzo alatt Julian a Wennam által feltett, a fellépéssel kapcsolatos kérdést emészti, s a sörét kortyolgatja. Wennam pedig várja, hogy Julian majd mint is válaszol a fellépéssel kapcsolatban, de valami feltűnhetett neki
-Mi a gáz? - érdeklődik tőled.
-A banda neve a Sin-sing. Ez volt az első nagy slágerük címe is – neked valahogy nem rémlik, hogy hallottál volna róla. Wennam bólint, mint aki nem is várt mást.
-Hát igen, ha a legjobb számukat nem ismeritek akkor nem kell magyaráznom, hogy a többi milyen lehet – röhög fel.
-Node ők nem az én patronáltjaim – de ha együtt akartok fellépni velük, akkor hívjátok fel Mannyt, az Octopus „program igazgatóját” ő útba tud igazítani titeket, hogy a srácokat melyik bérház pincéjében éritek majd utol.
Julian közbe szól, amikor mint vokalistát vizionálod
-Ja, de ha emlékszel, csak addig próbáltam énekelni, amíg Trixie rá nem jött, hogy honnan jön a zaj... Utána tanácsoltátok azt, hogy jobb, ha csak zenét írok, de ki ne nyissam a pofám mikrofon közelében. Úgyhogy a vokált elfelejtheted. De ha a dobost is baleset érné...
Wennam erre feltartja a kezét, cigifüstöt húzva maga után az ujjai közt tartott szállal.
-Jól van, ez a fele nem érdekel – a teljes bandát egyben el tudom adni, de darabokban alkudozzatok ti. - Egy gyűrött névjegykártyát húz elő a zsebéből, és a kezedbe nyomja. Egy rózsaszín polip van rá rajzolva, s alatta a név: Manny, s alatta kisebb betűkkel – programigazgató, s egy telefonszám.
-Na de most húzzatok a retekbe, és esetleg hívjátok fel a tagot. Nekem most mennem kell – teszi a kezét a vállatokra, s úgy terelget titeket az ajtó fele
-A srácomat most hozom majd el az anyjától, és indulunk pecázni az öbölbe – magyarázza még, aztán kikísér titeket a döglesztően forró udvarra, bezárja a házat, s a kocsijába ülve szó szerint elporzik.
Julian megkérdi
-Na, van kedved este fellépni néhány köcsöggel? - lép oda a kocsihoz, s kinyitja az ajtót, majd a cigit elpöckölve beül.
-
Timothy James "TJ"
*A telefon kicsomagolása azért nem vetekszik egy gyermek lelkesedésével karácsony napján, cserébe viszont annál unottabban szabadul meg a sok felesleges borítástól. A külcsínnel sem sokat foglalkozik és a készülék tüzetesebb átvizsgálásával sem tököl, rögtön behelyezi a sim kártyát és az új aksit. Aztán feltűnik megint ez a kutyaszopott "M" betű a semmiből. Most már tényleg nem érti, hogyan lehetséges ez, egyfajta lidérces álomnak tűnik, leszámítva, hogy nem arra megy ki a játék, hogy félelembe merüljön, sokkal inkább megzápuljon az agya. Természetesen úgy tekint a mobilra, mintha szellemet látna, de pillanatokon belül eltűnik a délibáb. Összeszorítja fogsorát és tenyerével megdörzsöli a szeme fölött a homlokát. Olyan arcot vág, mint aki agyfaszt kapott volna, mert még mindig nem jött rá a triviális megoldásra. Ezt a terhes kifejezést pillantja meg John, de TJ csak legyint, hogy ne is foglalkozzon vele. Kezd tragikomédiába fordulni ez a nap is. Pompás.*
*Cigarattával és sörrel nyomja el a gondolatait, amivel beszállhatna az eszmecserébe, érdemben úgysem tudna hozzátenni semmit. A névjegykártya után nyúl és futólag rápillant, de már rugdossák is ki a seggét a házból és még csak egy második sört sem vágnak hozzájuk. Modortalan, szívtelen gazember. Követve Julian példáját megszabadul a csikktől, majd megkerülve a rózsaszín Cadillec-et beül az anyósülésre.*
- Kedvem ahhoz van, Töki, hogy addig igyak, amíg a pöcsömet sem találom. És nem úgy általában nem találom, hanem úgy, hogy egy pinát keressek a helyén. :punk: - szúrja közbe, még mielőtt a barátja vidulna fel valami olyan megjegyzésen, ahol a farkát egy manó kisujjához hasonlítaná méretre. - Már pedig ehhez sok szesz kell és ha ez azzal jár, hogy pár számot lenyomunk pár surmóval, akkor legyen. Há?
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: National City, Euclid Ave 486.
Időpont: Nyár, hétfő dél után nem sokkal
Esemény: meglepetések
Wennam a legyintésedre nem is érdeklődik tovább - ő talán holmi másnaposság számlájára írja a mozdulatodat. Most azért feltehetőleg örömmel cserélnél okot, hogy miért is dörzsölted meg a homlokodat - de sajnos senki nem kínálta fel a lehetőséget.
Miután Wennam kiutált titeket a házból, és elhajtott, van lehetőséged Juliannal megbeszélni az elképzelésedet az Octopusban történő fellépéssel kapcsolatban.
Julian elvigyorodik a felvázolt ivászatra
-Jól van. Te iszol, én meg majd kajtatok a csajok után - válaszolja.
Aztán felhívja az Octupus programigazgatóját - a beszélgetés nem tart sokáig - Julian bemutatkozik, és elárulja, hogy Wennam adata meg a számot, és hogy a Sin-sing tagok tartózkodási helye érdekelné, mert esetleg volna egy énekes...
Néhány aha és hümmögés után elvigyorodik - nem tudod, hogy minek örülhet annyira, aztán még egyszer visszakérdez.
-489?
...
-Ok, köszönöm. Ha lesz valami úgyis maga lesz az első, akinek szólunk - teszi le a telefont, s feléd fordul.
-A cím külváros. National City, Euclid Ave 486. S van egy meglepetés, de nem akarom elrontani az örömödet - röhög, miközben gyújtást ad a motorra. Ismered már - most éppen erősen kárörvend.
Bő negyven percnyi autózás után érkeztek meg a címre. Julian is csodálkozva néz ki a szélvédőn át, miközben egyre egyértelműbb, hogy hova is jöttetek. (https://www.google.hu/maps/@32.685483,-117.0834206,3a,75y,100.04h,89.58t/data=!3m6!1e1!3m4!1sSgcF-ADQ6ww83H9bb3Axfw!2e0!7i13312!8i6656)
Végül leparkol nem sokkal a háromszintes épület előtt, kiszáll a kocsiból, és miközben rágyújt, hol rád, hol az épületre néz.
-Hát, Manny ezt elfelejtette mondani... - fújja ki a füstöt a fejét rázva, miközben a kórház tömbjét nézi - még a napszemüvegét is feltolja a feje búbjára.
-Kíváncsi vagyok, hogy még mit nem mondott el... - töpreng félhangosan, aztán elindul a bejárat fele. A cigit a bejárati üvegen oltja el, és a lábtörlő szőnyegbe tapossa, majd belép a légkondicionált előtérbe. Most sokan lézengenek, várakoznak feszülten a tiszta fehér színekben fürdő tágas teremben, amit több kényelmes fotel és törpepálma tesz kicsit barátságosabbá. A jókora ablakokon beömlik a fény, és a hely elég modern, megbízható arcát mutatja. Julian a félköríves recepcióhoz siet, és a pultnál ücsörgő vékony, szemüveges ázsiai férfit megszólítja
-Üdv, a Sin-Sing együttes tagjait keresem.
Közben Julian a pultra könyököl, figyeli az arcodat, és vigyorog. Végül a recepciós nyomra bukkanhatott a számítógépen, amit nyomkorászik, mert végül válaszol
-A lánybanda három tagja a detoxikálóban van, a negyedik pedig lábtöréssel tegnap hazament - közli a tényállást. Egy csajbanda énekese leszel...
-S hol a detoxikáló? - kérdezi Julian, mire a recepciós rámutat az egyik fali táblára. Arra van, a folyosó végén. Julian megindul, és elkezdi szívni a véredet
- Eldöntötted már, hogy fogod énekelni a számaikat? Mondjuk azt, amelyikben arról kell vernyákolnod, hogy mennyire hiányzik egy pasi az életedből? - röhög folyamatosan, de a figyelmedet hirtelen valami más köti le. Egy ismerős temetőbogarat látsz a közeli "fénymásoló" feliratú szobába lépni, jókora paksamétával a kezében - a fekete-fehér gót csaj volt az, Cynthia.
-
Timothy James "TJ"
*Jobb is, hogy Wennam hagyja annyiban a dolgot, semmi kedve idiótát csinálni magából a légből kapott magyarázatokkal és összeesküvés-elméletekkel. Persze azért hiányolja a gyógysörét, mely kikúrálná a látszólagos másnaposságból. Smucig görény... :ahoy:*
*Nagyon gyanús Julian reakciója, össze is ráncolja a szemöldökét nem tetszését kifejezve. Hogy is mondják? Legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység? Faszság, jut eszébe, a legszebb öröm a SÖRÖM. Így végül elvigyorodik, és csak arra gondol, ha a barátja meg is akarja szopatni, legalább halálra issza magát. Lehúzza az ablakot és hagyja, hogy a szél végigcsapjon az arcán. A kórházba érkezvén követi Julian példáját, már ami a bagózást illeti. Miközben rágyújt, költői kérdést intéz a mellette állónak, melyről azt hiszi, hogy felfedi a meglepetést. Nem akarja bevenni ezt a színjátékot a helyszín meghökkentő erejéről.*
- Mi a here? Végül egy kórházban lesz a fellépés? Ez a rohadt nagy terv? Haldoklók közt zúzni a Ramonest?
*Mivel barátja csak szélesebbre tárja a mosolyát, ezért arra a következtetésre jut, hogy nagyon mellétrafált. Gyerekes kis pöcs. Ő azért nem annyira kulturálatlan barbár, hogy az üvegen nyomja el a csikket, inkább csak az utcára pöccinti azt. Belépve rögtön elkapja a szédülés és a hányinger a fehérre meszelt falak együttesétől, nem is érti hogyan lehetnek egy ilyen helyen jobban az emberek, mikor is egy elmegyógyintézetnek hat az egész lebuj. Na nem kell mindjárt kifogásokat keresni a törpepálmákkal, ótvar itt minden. Eszébe jut miért is nem jár ilyen helyekre ha beteg. A krimó egy fokkal barátságosabb, meg az etilalkohol jobbat is tesz a gyomorbajnak. :punk: Arról nem is beszélve, hogy megint csak egy intézmény, ami a mocskos politika irányítása alatt áll.*
*Kissé ironikusnak tartja, hogy pont egy ázsiai férfit kell megkérdezni a Sin-sing hollétéről. Reméli kínaiul most küldte el Julian az anyjába és gondolatban már várja a vállról indítható körmöst stricipofont egy pörgőrúgással karöltve. Csalódottságát nem is tudná jobban kifejezni savanyú arcképével, mikor ez elmarad. Lehet lopni kéne egy kis morphiumot, ha már itt vannak?*
*Aztán a nagy meglepetés kiderül, a barátja kalácsképe meg felderül. Ez aztán a móka, a hülye seggfeje. Egy árnyalatnyit lesápad, ahogy megdöbben, meg bevágja a fapofát. Ha nem magáról lenne szó, most azért ő is hangosan röhögne. De ez elvi kérdés.*
- Beszarsz, de tényleg fog hiányozni egy fazon az életemből... TE, miután agyonvertelek annak a mamónak a járókeretével!
*Mutat a folyosó túlvégén vánszorgó csontvázra és próbál hú de nagyon komolynak hangzani. Természetesen a barátja felismerheti, hogy nincs ellenére a helyzet, még a végén jól is kisülhet. Úgysem az MTV meghallgatására készül, kb. pont annyira komolyra tervezte a mai fellépését, mint amilyen Julian érettségije. Aztán szeme sarkából észreveszi a lidérces álmok hírnökét és útját szemöldökráncolással kíséri. Talán hümment is egyet, mielőtt Juliannak odabök egy "Mindjárt jövök"-öt, és belép Cynthia után a fénymásoló helyiségbe.*
- Gondolom kifogyott otthon a papír.
*Nem tudja hirtelen mit kérdezhetne tőle, vagy egyáltalán akar-e, tud-e, így ennyire futja a szellemesség angyali szobrától.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: National City, Euclid Ave 486, Paradise Kórház
Időpont: Nyár, hétfő dél után nem sokkal
Esemény: Cynthia
Julian a kórház előtti kérdésedre széttárja a kezét
- A tököm sem tudja - Manny azt mondta, hogy itt találjuk meg a banda tagjait. Állítólag ez a második törzshelyük... - adja át az infót amit tud
-Csak azt nem mondta, hogy ez egy kórház - teszi hozzá pontosítva, hogy ő min is lepődött meg
-Jól van, lehet, hogy csak a hullaházban próbálnak, mert ott nem zavarnak senkit - véli, de érezni a hangján, hogy ezt ő sem hiszi.
Odabent szembeötlik mindaz, ami miatt utálhatod ezt a helyet - a recepciós számítógépe, mely adatkupacokká silányítja a betegeket. Az információs kijelző, ami a sorszámaival rákényszeríti a felsőbb irányítást az ide látogatókra egyfajta diktatúrát csempészve a túlságosan is rendezett falak közé. Még hogy ez lenne a Paradicsom? S persze az a tisztaság mánia, ami ellen a legtöbb utcai punk zsigerből lázad. A recepciós pedig ennek a rendszernek kiszolgálója. Mit is várhattál volna tőle? Szerepéhez méltó választ ad Julian kérdésére. Ellenben abban biztos vagy, hogy ha morfiumra szeretnél szert tenni, azt biztos hogy nem itt és nem tőle fogod megszerezni, és nem is a gyógyszertárban - valamelyik szoba már sokkal esélyesebb lehet.
Közben Juliannak feltűnik, hogy mimikára sem futja nálad, nem hogy egy vigyorra. Baromi elégedetten magával a vállon vereget
-Be vagy szarva, mi? - vigyorog mind a harminckét fogával. A fenyegetést fel sem veszi
-Ugyan már, el sem tudnád venni tőle. Az utcánkban is van ilyen nyugger önvédelmi klub - tudod, ha valaki megkívánná a hamvas testüket, tudjanak védekezni. Ott oktatják a botos és járókeretes stílust. Az igazán profiknak meg a műprotkósat. Az de durva! veled szemben áll, miközben seggbe harap!... - dumál, hogy aztán a mindjárt jövökre elhallgasson. Mivel a járókeretes bentlakóval volt elfoglalva, lemaradt a temetőbogár csajról, így kicsit csodálkozva néz rád, miközben az ajtó fele tartasz.
-Csumi, nem az a klozet... szól még utánad, miközben a cigis dobozát veszi elő, és kiütöget belőle egy szálat.
Az irodába lépve a csaj már leborította az egyik asztalra a halom iratot, és éppen válogat köztük. Ahogy belépsz, fenéz rád a zavaró kontaktlencséjű szemeivel
-Üdv, a Paradicsomban Színeske! Dehogy fogyott ki. Csak néhány kartotékot nézek át a húszas évekből. Hátha találok valami közös pontot néhány páciens között. Tudod - közös doktor, vagy betegség, esetleg gyógyszer... de nem is untatlak vele, mert már tegnap sem voltál rá vevő. S te látogatóban? Ez nem a te körzeti kórházad - Támaszkodik kíváncsian az iratokra, melyek borítóin egy nagy M betű ragadja meg a figyelmedet. Aztán kisilabizálod a maradékot - Medical... no igen, mi más is lehetne?
-Ha a reklámok miatt vagy itt, ne dőlj be nekik - a sebészeik nem a legjobbak a műhibaperek számából ítélve, de a diagnosztikai részlegük egész jó. A pszichiátriai osztályuk meg a legjobb a városban. - Hívja fel rá a figyelmedet, noha kettőtök közül nem is biztos, hogy neked lenne rájuk szükséged.
-
Timothy James
*Julian küzdőstílus-analízise már nem nagyon jut el a tudatáig, csak foszlányokban. Jobban leköti Cynthia jelensége és a szokatlan feltűnése a porondon. Viszont a temetőbogár ártalmatlannak tűnő megjegyzése a lakhelyét illetően már nem suhan át a figyelmén. Összeráncolja a szemöldökét, ami a faszságdetekálás összetéveszthetetlen jele. Behajtja maga mögött az ajtót, mint aki szeretné elkerüli a nem kívánt tekinteteket és füleket. Csak ketten maradnak a szobában.*
- Na igen, mert minden hirtelen felbukkanó, fletnisnek tűnő kriptaszökevény szavára egyből fegyvert ragadok és kereszteshadjárat indítok az elnyomás ellen... - darálja hirtelen, megmagyarázva miért is nem ugrik egyből a sokadik összeesküvés-elmélet morzsára. Aztán komolyabb hangnemet üt meg, bal lábát pedig az ajtóra helyezi, miközben hátradől, ezzel lezárva a kijáratot. Egy cigi is előkerül a zsebéből és rágyújt. - Viszont, érdekes módon mióta találkoztunk történt egy-két dolog, amitől nem kicsit lettél gyanús, hanem kurva gyanús. Nem beszélve arról, hogy honnan a faszból gondolod, hogy nem itt lakok? Nos, ki a fasz vagy te valójában?
*Az utolsó kérdést hallatva egyenesen a zavaró szempárba bámul, miközben kifújja a füstöt. Habár nyugodtnak tűnik, felkészült, hogy mozduljon ha kell.*
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: National City, Euclid Ave 486, Paradise Kórház
Időpont: Nyár, hétfő dél után nem sokkal
Esemény: Cynthia
-Hmmm... kommentálja a fletnis részt, de aztán úgy dönt, hogy nem sértődik meg.
-Őrült jó csaj vagyok, mi? 8) - kérdez vissza inkább széles vigyorral az arcán, amely a sminknek köszönhetően olyan, mintha a füléig érne. Ellenben amikor cigire gyújtasz, csak hanyagul rámutat a gyöngyházfehérre lakkoztt körmeivel az ajtón virító, áthúzott cigire.
-Csak nekem tűnt fel Színeske? - kérdezi, de nem nagyon vár választ, mivel amúgy is folytatod. Arra, hogy gyanúsnak tűnik, megvonja a vállát
-Én nem látom az okát. Szóval ezzel az érzéssel szerintem magadnak kell megbirkóznod. De adhatok zsepit, ha emiatt sírógörcseid vannak. S hogy miért nem hiszem, hogy a környéken laksz? Mert - emeli fel a mutató ujját
- Két hónapja bár rendszeresen látogatom ezt a helyet, de még egyszer sem láttam itt a búrádat. Pedig nekem elhiheted, elég feltűnő.
- Másodszor - emeli fel a középső ujját is a mutató ujja mellé
- Legutóbb a központi rendőrségen találkoztunk, és Bobbal dumcsiztál. Bár nem ismered Bobot, de azt tudod kell róla - azon kívül, hogy magasról szarik rád - hogy neki jutnak a North Parkban, South Parkban és Gaslamp Quaterben élő ügyfelek. Azaz azon a lepukkadt környéken lakhatsz. De az nem tartozik ennek a kórháznak a körzetéhez.
- Nos, mi a véleménye, bíró úr? Az esküdtek felmentik Cynthiát? :bow: - kérdezi, miközben leengedi a kezét, és lassan közelebb sétál, majd mélyen a szemedbe néz, miközben édes parfümje elnyomja a cigid füstjét, s ha esetleg az arcba is fújod, az sem zavarja.
- Persze lehet, hogy tévedek, és mégis helyi hülye vagy... - jegyzi meg, és megfordulva visszasétál az irataihoz.
-Ma hívj Cynthiának. Tegnap már elmondtam dióhéjban, hogy ki vagyok. Azóta nem sokat változott a dolog. Ami pedig az emlegetett eseményeket illeti, amik történtek - miből gondolod hogy nekem bármi közöm volna hozzá? - érdeklődik.