-
A Crowne Plaza Hotel Detroit egyik ékessége és egyben White herceg rezidenciája.
(http://publicvoiddroid.com/vamp/detr/crowne-plaza-entrance.jpg)
Hotel bejárat
(http://publicvoiddroid.com/vamp/detr/crowne-plaza-reception.jpg)
Recepció
(http://publicvoiddroid.com/vamp/detr/crowne-plaza-study.jpg)
A herceg fogadóterme
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel
Időpont: 1996. március 5. kedd, 23:46
Carcass
Hosszú időt (legalább egy órát) töltöttél el a parkolóban egy padon ücsörögve. Szíved szerint tennél a formaságokra, de tudod, hogy ebben a társadalomban vannak olyanok, akik sokat adnak az ilyesmire és akivel találkozni fogsz, biztos egy közülük. A főszolgabíró hivatala nagyon fontos feladatokat lát el, s bármennyire is borsózik a hátad, hogy a sheriffel találkozz, ezt el kell ismerned.
A padon ücsörögve mobiltelefonodat - ezt az ütött-kopott technológiai csodát - szorongatod, mint ha attól várnál útmutatást, de a kívánt hatás elmarad. Nem érkezik hívás sem atyádtól, sem pedig mástól. A rajta lévő kígyós játékkal csak azért nem játszol, mert a szetitákra emlékeztet, akik falánk módon elkapkodják a pöttyöket, hogy egyre nagyobbak legyenek. Fújjj!
23:45-öt mutat a telefonod kijelzője, így úgy döntesz, hogy megtudod, hogy mit akarhatnak tőled. Magad mögött hagyod a parkolóban lévő padot és egyenesen a főbejárat felé indulsz.
* * *
Bruce
A hotel felé tartva kétszer is megviccel a forgalom. Először egy idősebb házaspár vezette ford tarotta fel a forgalmat, aztán pedig a befordulni képtelen teherautós. Már-már késztetést érzel, hogy felkapcsold a kék lámpát, hogy utat engedjenek neked, de ekkor rádöbbensz, hogy ez nem egy járőrkocsi, így nincs más választásod, mint megvárni, míg negyedik próbálkozásra befordul előtted a teherautó. Egyáltalán minek hoznak ekkora járművet a belvárosba?
A tervezettnél valamivel később, pontosan 23:46-kor fordulsz be a hotel parkolójába. Szerencsére hamar találsz parkolóhelyet - sok rangosabb vértestvérnek fixen fenntartott helyük van, de te nem tartozol közéjük - és leállítod a kocsi motorját.
Amikor oldalra pillantasz, nem hiszel a szemednek: a brujah lány épp a parkolóban lévő autókat kerülgetve tart a bejárat felé. Ha sietsz, még elkaphatod, mielőtt elérné a recepciót.
-
Az elhatározásom rendíthetetlenül szilárd volt. Így vagy úgy, de találkoznom kell a brujah lánnyal. Nem kevés izgatottsággal töltött el a dolog. Furcsa borzongás indult el a nyakcsigolyámtól és egy pillanat alatt futott végig a gerincemen. Számos kérdés merült fel bennem, amit felszeretnék neki tenni és nem tudtam hol kezdjem. Persze előtte még megkéne találni és elérni, hogy szóba is álljon velem.
Elképesztő, de mióta a fülembe jutott a híre, hogy ide jött az arkón gyermeke, szinte a megszállotja lettem a témának. Valamiért mindent tudni akartam ittléte okáról. Lehet, hogy ennek köze van fajtám képességéhez? Nagy volt rá a gyanúm. A klánomon belül köztudott, hogy vannak furcsa, megmagyarázhatatlan látnoki képességekkel megajándékozott egyének. Lehet, hogy ez az izgatottság, az a furcsa jelenés a kirakat előtt is e képesség lenne? Így vagy úgy, de az egészet csak akkor tudom meg, ha beszélek a lánnyal.
Gyors ütemben lesiettem a lakásomból az utcára. A telihold fénye megtört a lassan hömpölygő köddtengeren, ami a várost borította. Az a néhány járkáló akik még pár perce láthatóak voltak, már mind eltüntek. Az örökös sziréna és ordibálások zaja is megszűnt. Néma csend telepedett a környékre, minden elhalkult. A lépteimen kívül egy árva hangot sem lehetett hallani, leszámítva a távolból felhangzó vonyítást néha. Kicsit szokatlan volt számomra ez a jelenség. Már megszoktam a folyamatos ricsajt, szinte zavart a csend. Mint ha ez is egy rossz omen lenne. A nagy vihar előtti csend.
A kocsim ajtaja nyikorogva nyílt ki. Ezerkilencszázhatvanhetes impala. Régi, de jó, itőt álló. Fekete, mint a legsötétebb éj, ami magába nyel minden fényt. Megannyi kilométer volt már benne, de még mindig úgy megy mint új korában. Noha benne van néhány óra karbantartás és szerelgetés, de meghálálta mindezt. Bizonyos vonzalmat éreztem a jármű iránt, amit csak az érthetett meg, aki már vezetett ilyet. Aki időt, pénzt és energiát fektetett egy ilyen tüneménybe.
A környezet alapján nem számítottam olyan sok utazási időre, viszonylag gyorsan elérhetem a célomat. A fejemben eközben a találkozásra készültem. Ezalatt a slusszkulcs elfordult, a motor felbőgött, a kipufogó pedig ontotta magából a káros anyagot, ami elhanyagolható, a jármű dallamos muzsikája mellett, amit gazdájának játszik, hálából a törődésért.
A parkolót elhagyva néhány perc után egy auto vesztegelt a zöld lámpánál. Idegesen az órámra néztem, nem akartam egy milliomod másodperccel sem később megérkezni, mint terveztem. Minél hamarabb oda akartam érni, hogy elkezdhessem a kutakodást.
Ha ez a két nyomorult félhulla nem vesztegetné a drága időmet nagyon hálás lennék!
Idegesen csaptam a kormányra, ami beindította a dudát. Válaszul az előttem lévő is dudált egyet, DE végre elindult. Olyasmit éreztem, mint mikor a prosztatásoknak sikerül kifacsarni az utolsó cseppeket. Végre mozgásban voltam! Természetesen az örömöm nem tartott sokáig. A ködből lassan kibontakozott egy teherautó körvonala, ami megint csak az utamban volt. A szerencsétlen sofőr képtelen volt egy egyszerű kanyart végre hajtani. Persze ilyenkor jogosan merül fel az emberben a kérdés, hogy ha már kanyarodni sem tud, miért vezet?! Miért ezt a szakmát választotta? Miből gondolta, hogy majd sikeres lesz benne?!
Menne inkább pucolni a közterületi wc-ket, bár valahogy úgy érzem, hogy abban sem lenne túl sikeres ez a lakosságunk szégyene, ez az emberi selejt, ez a mocskos genetikai hulladék. Ha a helyében lennék inkább egész nap a termőföldön állnék és a napfelé fordulnék és abból energizálnám magam. Sokkal több hasznát vennénk úgy, mint sem a társadalom részeként.
Már addig fajult türelmetlenségem, hogy hevesen kezdtem keresni a sziréna gombját, de rájöttem, hogy ez nem egy járőr kocsi. Persze használhattam volna annak, de nem akartam kockáztatni az épségét. Inkább a hivatalit, abban nyugodtan tehet kárt a környezet és a bűnözők.
Végül aztán a degenerált sikeresen vette a kanyart és szabad út nyílt előttem. Amint elég hely volt, h elférjek a gázba tapostam és a megengedettnél gyorsabban haladva süvítettem el a még óvatoskodó kamion mellett. Hálából az időm rablásáért beintettem neki, ennyit már csak megérdemelt.
Az utazás többi része eseménytelenül telt. Hála a két szerencsétlen sofőrnek késve érkeztem meg az elizium parkolójába, de megérkeztem és csak ez számított. A fejemet forgatva kerestem egy szabad parkolót a sok VIP között, akik saját parkolóval rendelkeztek. Nekem természetesen nem volt, de miért is lett volna? Nem voltam én köztük senki, valószínűleg a létezésemről sem tudtak, csak ha szükség volt rá. Valahol hálás is voltam ezért. Jobban szerettem a csendet és a magányt és így az intrikák is elkerültek engem. Többnyire...
Végül találtam egy szabad parkolót, ahova beállva leállítottam az impala motorját. Egy másodpercre elgondolkoztam és az álló járműveket néztem, amik fölött ott tornyosult a ''vámpír nagykövettség''. Úgy magasodott minden fölé, mint egy királyi ékszer a sok hétköznapi dolog között. Tudván, hogy mi ez az épület még baljósként is hatott. Mint egy ragadozó madár, ami az áldozatokra les. Valahol volt is benne némi igazság...
A szélvédőn keresztül bámulva hirtelen észrevettem a személyt, aki ezt az egész ügyet elindította bennem. A brujah lány a járművek között szlalomozva haladt az épület bejárata felé.
Most meg vagy!
Tudtam, hogy nincs vesztegetni való időm. Most vagy soha. A kocsiból kiszálltam és rohanva eredtem a lány nyomába. Mikor már csak pár méter választott el tőle utána kiáltottam: - Hé, maga! Álljon meg! Kérem... - tettem hozzá pár másodperc szünet után - Beszélni szeretnék önnel.
-
Egy újabb „kígyó-halál” után morogva teszi el a telefonját. 23:45… Ideje bemenni. Carcass felpattan a padról, megigazítja dzsekijét, gyors pillantást vet magára és csak remélni tudja, hogy megfelelő lesz az öltözködése az ügyhogy. Ahogy a főbejárat felé közeledik, egyre nő benne a feszültség, de próbálja magát megnyugtatni. Már épp fordulna be az épületbe, mikor valaki megszólítja. Egy vértestvér közelít felé. „Már csak ez hiányzott…” A lány végigméri a férfit. Edzett, határozott, nyilt mozgású; inkább az utca embere, mint a mögötte tornyosuló felhőkarcolóé. Nem úgy néz ki mint akitől meg tudna szabadulni.
- Jó estét! Ne haragudjon meg, de épp egy megbeszélésre sietek. Ha az este folyamán egy későbbi órában nem felel meg akkor … - ránéz az órájára - … van 5 perce. Elkísér? – és befordul az Elizium előcsarnokába.
A csarnok fényűző, letisztult stílusa arcon vágja a lányt. A fehér márvány kövek szinte világítanak; ezzel érdekes kontrasztot adva az utca sötétségével. Ahogy körülnéz (fél szemmel hátranézve, hogy a vértestvér követte e) gyorsan átfutja a Hallban lévőket (hátha lát valami régi „kedves” ismerőst) és a terepet. Egy-két bútort leszámítva itt semmi sem változott a legutóbbi látogatása óta. Mivel nem akarja megvárakoztatni a főszolgabírót, a pult felé veszi az irányt, hogy bejelentkezzen.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, mélygarázs
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:47
Cameron könnyedén talál parkolóhelyet a mélygarázsban, mert mindössze három autó áll ott jelenleg. Egyiket sem ismered fel, valószínű, hogy a halandó személyzeté. Miután leállította a motort, ghoulod kiszáll az autóból, hogy kinyissa neked az ajtót.
Megfordultál már ezen a helyen korábban. A Crowne Plaza Hotel a város egyik ékessége, a helyi vámpírtársadalom elíziuma és egyben a herceg hivatalos menedéke. Úgy tudod, hogy a halandókat csak az első 12 szinten szállásolják el. A 13. szint kizárólag káiniták és az ő szolgáik által látogatható. Mindössze néhány szobát alakítottak itt ki, hiszen a vámpírok többsége nem alszik ebben az épületben. Három nagy tárgyaló mellett egy kisebb koncert megtartására is alkalmas színházterem van a 13-on. Általában ez a színházterem ad helyet az elíziumi találkozóknak, de igény szerint a lakószobákat vagy a tárgyalókat is kinyitják a kérvényezőknek.
A 15. emeleten van a herceg fogadóterme, ott eddig még csak egyszer jártál, arról pedig fogalmad sincs, hogy mi van a 14-en.
A mélygarázsból két lift vezet fel a földszintre, ahol a hotel recepciója van. Ott teljesít szolgálatot a főszolgabíró egyik embere, aki biztosan fel fog ismerni téged.
-
Carmelita Atrayente del Encantador
Nem szeretném, ha legbecsesebb tulajdonom… szolgám… nevezhetem e barátnak? Túl feszült lenne, mert akkor nem tudja maximális figyelemmel ellátni a feladatát. Ezen pedig életek múlhatnak. Élet és Lét. Ezeket pedig nem sodorhatjuk oktalanul és értelmetlenül veszélybe. Némi elégedettséggel tölt el hát, hogy enyhülni, kifakulni látszanak a feszültség ráncai, de nem tűnik el teljesen. Egy apró fintor is elég, hogy tudjam, ébersége nem hagyott alább szavaimra.
Az utazás és érkezés procedúrája kevésbé a parkoló annál inkább figyelmet felkeltő hely. Nem kell kérnem, pontosan tudom, hogy Cameron már megjegyezte a rendszámokat, a típusokat és minden efféle később még talán fontossá váló információt: mint például, hogy az adott járműben mennyien férnek el, mennyire tér el bármilyen apróság a gyári adatokhoz képest…
Kezét nyújtaná, de most egy pillantással tudatom vele, hogy nem tartok rá igényt, legyen csak szabad a keze, ha a szükség úgy hozza. Körülpillantok – miután elhagytam a járművet – milyen parkolóhelyre illik Cameron által támasztott biztonsági követelmények listája: többek között a lehető legegyszerűbb és gyorsabb távozás szempontja. Most, hogy több hely akadt mint korábban, talán a hű testőröm a megszokottól eltérő helyre állt.
Ez az épület, a Crown Plaza Hotelről birtokomban lévő információk alapján úgy vélem könnyedén és különösebb váratlan események nélkül juthatunk el a felvonóig, illetve a felsőbb szintekre – azok közül is tizenharmadikra. Ez amúgy egy nagyon érdekes dolog, hiszen az Amerikai Egyesült Államokban nincs tizenharmadik emelet. Ellenben az Éjszaka Népének társadalmában ennek a számnak akad némi jelentősége és nem csak üzleti fogás.
Érdekes azonban nem a fajta Babonaság, hanem az, hogy mi lehet a következő emeleten. Igencsak kíváncsivá tesz, hovatovább oda nem illő gondolatok is felbukkanhatnak, de az akaratom erősebb ennél a furdaló érzetnél. A kezdetek amúgy is a földszintre, a recepció felé vezetnek minket, csak aztán indulhatunk el, hogy felfedezzük a magasságokban rejlő mélységeket, az abból/azokból fakadó lehetőséget.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, mélygarázs
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:51
Cameron ezúttal nem a megszokott helyre parkolt. Ez először gyanúra ad okot, de aztán rájössz, hogy te tanítottad neki, mekkora előnyt jelenthet az, ha nem vagy kiszámítható. Vélhetően csak a tanultakat alkalmazta, amikor a lift ajtajától mindössze három parkolónyi távolságra állt meg.
Tökéletes. Nincs másik autó a közelben, így a nyílt terep könnyen belátható számotokra, ugyanakkor egy rajtaütés esetén három lehetőségetek is van a menekülésre - a felvonó, egy szervízbejáró és a kijárat -, ráadásul a mélygarázs tartóoszlopai is a segítségetekre lenne.
Ettől most azonban nem kell tartanotok. A mélygarázs csendes, csak a bejáratot lezáró sorompó által keltett hang visszhangzik.
Cameron tudomásul veszi, hogy nem kéred a segítségét a kiszálláskor, ehelyett megáll az autó mellett és a környezeteteket tartja szemmel. Tényleg ő az egyik legértékesebb tulajdonod, fájó lenne elveszíteni vagy megválni tőle.
Miután Cameron lezárta az autót, a felvonóhoz sétáltok - továbbra is minden csendes - s míg a liftre vártok, egyetlen pillanatra összekapcsolódik a tekintetetek. Mint ha egy romantikus film szereplői lennétek, akik épp arra készülnek, hogy közösen megszöknek a világ elől, s bár ez a gondolat évekkel ezelőtt már felsejlett benned, hamar magad mögé tudtad. Ez a világ nem engedné, hogy boldogan éljetek, így neked kell a kezedben tartanod sorsotok alakulását.
Aztán néhány pillanatra a gondolataidba merülsz, s csak arra eszmélsz fel, hogy a felvonó egy csengéssel jelezte, megérkeztetek az első emeletre, a recepcióhoz.
A recepció mögött egy húszas évei végén járó nő vár mosolyogva benneteket. A haját apró kontyba kötötte fel, s a szoknyakosztüm úgy áll rajta, mint ha ráöntötték volna. Ha első pillantásra nem is, de másodikra biztosan felismert. Lydia a herceg egyik ghoulja.
-
A Rend, a rendszeresség és rutin olyan állandó, melyet nem engedhetek meg. Senki, aki nekem vagy velem dolgozik, mert az ilyesmi könnyedén válhat halálossá. Vannak… dolgok, amiknek állandóságát nem kérdőjelezem meg vagy inkább mondjuk úgy, hogy elfogadom olyannak amilyen, de azok nem is fenyegetnek minden percben azzal, hogy esetleg megfosztanak az örökléttől.
Szótlanul, de egy őszinte halovány mosollyal jutalmazom Cam-et amiért nem felejtett el olyan alapvető taktikát, mint amire mindketten jutottunk efféle beszélgetéseink végén. Nem hiába fontos befektetés, hovatovább talán… megkockáztatom, hogy több annál. A kötődés is olyan, ami a korábbi veszéllyel fenyeget, hiszen ha az érzelmeink elragadnak, könnyen meggondolatlanná válhatunk ami egyenes út a…
Mindketten úgy véljük, hogy nincs veszély odakint. Amennyire érzékeink lehetővé tették – bár mi tagadás már kutatom a potenciális mentor-t arra, hogy megtanítson az Érzékeim kiterjesztésére – úgy ítéljük meg, hogy elhagyhatjuk a jelen helyzetünket/járművünket és elindulhatunk a felvonó felé. Ami azt illeti – az ördög bár sosem alszik – itt elméletben nem lenne szabad veszély fenyegessen minket. Az ellenkezője igen rossz fényt vetne a Hercegre.
A túlzott kényelem is vezethet hibához. Nem támaszkodom állandóan Cameromra – igaz megtehetném – jobb szeretem, ha a munkáját végzi, nem pedig az én kényelmemmel törődik. Egy ajtóval még megbirkózom, törődjön csak azzal hogy épségünket szavatolja. Türelmesen várom, hogy befejezze a gépjárművel való foglalatosságát, majd nem túl szorosan, de azért külső szemlélő számára talán intim közelségben…
A liftnél pillantunk össze úgy… volt idő amikor talán a nyakába ugrottam volna, sőt, ki tudja mit minden mást is – ideértve azt, hogy elszökünk a világ elől – de az egy nem-léttel ezelőtt volt. Természetesen Calista – az igazi kis vad hajtásom – talán meg is tette (Cam nyakába ugrott és…) de nem bánom, ha olykor élik az életüket amíg tisztában vannak a következményekkel vagy az én haragom súlyával.
Ez utóbbi természetesen mértékletes (amiről ők nem tudnak), hiszen voltam magam is, így tudom, hogy milyen embernek lenni…
De elég a merengésből, az ábrándozások még nem tettek meg semmit senki helyett semmit. Vezethettek a megfelelő kezdeti lépések felé, de az itt egyértelműbb, mintsem hogy ilyesmire kellene adnom a fejem. Kilépve a felvonóból elindulunk a recepció felé, miközben a boldogságról szőtt gondolatok lassan kifakulnak, hogy emlékeztessenek olyasmire, ami már nem lehetek.
A hangok fontosak. Mint egy csengőé például. Ahogyan a lélegzésé, a szív dobogásáé. Egyfelől kissé pazarlónak találom, hogy ilyesmire kell áldoznom, ugyanakkor a látható előnyei miatt mégis élek effélékkel. A pozsgás arc, az, hogy nem felejtek pislogni vagy mosolyogni... olyan apróságok, amik könnyen nyithatnak meg előttem olyan addig zárt ajtókat, ahova erővel talán sosem jutnék be.
/Angol/ Jó estét Lydia! Hogy van ezen a kifejezetten szép estén? Igazán elegáns, csinos, mint mindig!
Mosolyom éppoly őszinte, mint a szavaim, mit tehetnék, ha ezzel könnyebben érek célt? Sosem tagadok meg efféle dicséretet senkitől, a tiszteletet vagy éppen némi alázatot ha ez szükséges. Elképzelni is lehetetlen sokak számára, hogy meghajoljanak egy Nosferatu előtt, de mennyivel egyszerűbb a nem-lét, ha mások elhiszik, hogy ők irányítanak vagy épp csak oly alapvető dolgokat kapnak meg, amiben oly ritkán van részük.
/Angol/ Megtenné nekem, hogy elárulja kik érkeztek már meg, vagy várhatóak ma estére?
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:53
A hotel földszintje általában tele van érkező/induló halandókkal, de a mai este kivételes. A recepcióson kívül mindössze egyetlen, a másik lift bejárata előtt álló, nagydarab férfi áll csak. Aztán eszedbe jut a parkolóban tapasztalt csendélet. Nem valószínű, hogy az este folyamán túl sok halandóval futnál össze.
A recepciós pult mögött most álló nő egy kedves mosollyal viszonozza a köszöntésedet.
- Önnek is jó estét Miss Ecantador.
Úgy tudod, hogy Lydia már legalább tíz éve áll az elízium őrzőjének, Miss Diana Mitchell-nek a szolgálatában és a páros számos, a vértestvérek által is nagyra értékelt rendezvényt szervezett meg és bonyolított le az utóbbi időben. Ezzel ellentétben a lift mellett őrködő kidobót még sosem láttad és elképzelhetőnek tartod, hogy kevesebb, mint egy hónapja áll alkalmazásban.
Lydia egyetlen pillantást vet csak Cameronra, aki inkább a háttérbe húzódik addig, amíg ti beszélgettek.
- Hogyne, Miss Ecantador, nos nézzük csak... Úgy másfél órával ezelőtt érkezett meg Mr. Jordan és Mr. Cooper, ők tudomásom szerint még mindig a kisteremben tartózkodnak. Miss Mitchell pedig épp a nagytermet készíti elő a holnap esti rendezvényre. Ő meghagyta, hogy lehetőség szerint ne zavarják, szeretne még egyszer mindent átnézni a holnap estét illetően. Ön is megkapta a meghívót a rendezvényre ugye?
A recepciós által említett vértestvérekkel még nem volt alkalmad beszélgetni ittléted során. Úgy tudod, hogy Mr. Jordan és Mr. Cooper fiatal vámpírok és mind a ketten a Söpredékhez tartoznak.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Nyugodalmas estének-éjnek ígérkezik a mai, de már régen megtanultam, hogy a pillanat milyen tünékeny és az események olykor bizony milyen éles fordulatot képesek venni. Ugyanakkor – nem teljes, de azért jelentős – bizodalmam van a biztonságban és az itt dolgozókban, hogy szavatolják a testi épségemet ezen az estén is, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy egy ettől eltérő esetben milyen következményekkel kéne szembenézniük. Eme gondolatfoszlány hamar elenyészik, hiszen nincs tudomásom arról, hogy valaha is történt volna itt ilyesmi – nem mintha ilyesmit bárki bevallana – így megelőlegezek némi bizodalmat az elmúlt évek tapasztalatai alapján.
/Angol/ Hogy szolgál a kedves egészsége?
Kérdezem őszinte érdeklődéssel, hiszen egy ilyen apróság is számíthat, ha adott esetben ilyesmi esetleg visszajut Diana fülébe. Sok ehhez hasonló aprósággal és persze végtelen türelemmel építgetem a hálót, amelybe idővel végül mindenki beleragad, de addig is kellő kihívással kecsegtetnek a gondos manipulációk és őszinte érzések közötti rafinált manőverezések. Újjászületésem legelső leckéje volt, az első dolog, amire ráébredtem: eleddig milyen felszínes életet éltem és mennyi minden rejtezik a sötétben ami még további titkokat rejt. Így minden mosoly, minden pillantás és elejtett szó olyan, mintha egy rejtvény állna előttem, mely csak arra vár, hogy kirángassam a fényre…
/Angol/ Cameron kérte említsem meg, hogy mint mindig, ma is igazán csinos! – szelíden ejtett szavak – S meg kell mondjam, hogy tökéletesen igaza van!
Miközben a testőröm tart bizonyos távolságot, én csökkenteném azt, de mivel nem kívánok oly kellemetlenségeket, mint az esetleges félreértések, nem kérem tőle, hogy lépjen közelebb, rá bízom eme döntést. Ehelyett inkább olyasmit kell megtudnom, amire magam még nem találtam meg a választ. Megtehetném, de a legkönnyebb és gyorsabb módja az, ha megfelelő szavakkal kérdezünk. S mint ilyen a megfelelő személytől való érdeklődés is egy módja annak, hogy újabb szállal erősítsük meg azt a bizonyos hálót.
/Angol/ Kérem Lydia, árulja el, hogy kit tisztelhetek a fess és biztonságot sugalló úriemberben?
Biccentek aprót a kidobó felé, majd türelmesen és figyelmesen hallgatom, amikor megosztja velem a korábbi kérdésemre vonatkozó információkat, majd a kötelező és udvarias kérésre csak lágy mosollyal bólintok
/Angol/ Köszönöm Lydia, kedves, hogy mindezt elmondta! S ami a meghívást illeti, őszintén remélem, hogy még ma este lesz alkalmam személyesen is megköszönni! Úgy vélem, hogy a kisterembe igyekszem, ideje megismerkednem a fiatalurakkal!
Búcsúzom és elindulok a kisterem felé, hogy valóra váltsam a szavaimat. Mindössze egy pillanatra állnék meg előtte, hogy köszöntsem a férfit, akit még nem láttam korábban…
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:54
Köszönöm, remekül vagyok, izgatottan várom a holnap esti, VIP vendégek számára szervezett programot. - közli kedvesen. Tudod, hogy az elíziumban a VIP jelzőt a vámpírokra értik, s míg a halandó világban ezzel a jelzővel általában befolyásos személyeket, celebeket és híres embereket illetnek, a ti világotokban az utolsó Csatornapatkány is VIP a vér jogán.
A holnapi program. Visszaemlékezel a kapott meghívóra és a részletekre. Az elíziumot 11 órakor nyitják meg (persze valószínűleg az ajtók már sokkal korábban nyitva lesznek, a megnyitó itt általában egy megnyitó beszédre utal) és egy festőművész képeit fogják kiállítani a nagy teremben. Éjjel 1 órától a kisteremben élőzenés műsor lesz, amelyben elsősorban a 19. század végére jellemző dallamok fognak felcsendülni. Az estét a herceg beszéde zárja éjjel 2 órakor. A meghívón szerepel a "Kizárólag VIP vendégeink számára" szöveg, ezzel tudatva, hogy ghoulok és egyéb halandók nem hivatalosak a programra.
Lydia egy mosollyal nyugtázza a kapott bókot, érezhetően nehezen boldogul a kezelésével. Elképzelhető, hogy nem szokta meg az ilyen kitüntetett figyelmet?
Amikor a másik lift mellett álló férfiról kérdezed oldalra pillant, majd vissza rád.
Igen, ő Mr Norton és Mr Wilson alkalmazásában áll. Tekintettel a holnap estére meghívott vendégek számára, Miss Mitchell és Mr Wilson úgy látta jónak, ha földszinten is megerősített biztonsági szolgálat van. Ma este azért van itt, hogy jobban megismerkedjen a szállodával, holnap este pedig a kollégáival a földszintet és az alagsort fogják őrízni.
Amikor közlöd a recepcióssal az úticélodat, ő csak kedvesen bólint, majd a lift mellett álló őrnek is bólint, ezzel jelezvén, hogy minden rendben van.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
/Angol/ Nincs kétségem afelől, hogy minden a legnagyobb rendben lesz – mosolygok Lydiára kedvesen, majd – Minden alkalommal érezhető volt, hogy a szíve is benne van! – nincs több dicséret, de ennyi még – S persze Diane-é. Örülök a találkozásnak Lydia! Jó éjt! – búcsúzok
A meghívóval kapcsolatos kérdés után – sietve átgondolom, hogy mit is tudunk – elindulok még megjegyezve magamban, hogy Lydia kiéhezett bókokra, hogy aztán mielőtt Mr Nortonhoz érnénk, megjegyzem Cam-nek:
/Angol/ Lydia nagyon kedves fiatal nő, mit gondolsz? Esetleg meghívhatnád egyszer vacsorára! – vetem fel, mit gondol, de ez nem parancs, nyugodtan elmondhatja a véleményét, ahogy mindig is – Esetleg Diane-el együtt és egy másik alkalommal a kis hölgy akár egyedül is élvezhetné a társaságodat. Ez utóbbi esetben nem ragaszkodom, hogy jelen legyek és akárhol is szeretnéd, a vendégeim vagytok! – ajánlom fel őszintén, majd hagyom, hogy megrágja a kérdést, hiszen odaérünk a biztonsági őrhöz: Jó estét Mr. Norton. Még nem volt szerencsénk, kérem, szólítson Carmelita-nak! – köszöntöm a férfit
Nem zavar, ha Cam esetleg próbára tenné (tudja, hogy megvédem a testőr gazádjától), de ha semmi sem történik, akkor csak biccentek és belépek, hogy körülpillantás után egyenesen a két fiatal káinita felé irányítsam lépteimet. Nem sok időt hagyok nekik, de könnyed lépteim közben azért kutatom a testtartásukat, a testbeszédet és mindazt amit szavakkal nem lehet kifejezni.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:55
Önöknek is jó éjt, Miss Encantador. - mosolyog rád kedvesen a recepciós. Cameron felzárkózik, amikor elindultok a lift felé, a meghívásra vonatkozó ötletedet pedig úgy tűnik, fontolgatja. Alig észrevehetően pillant vissza Lydiára és a nő környezetére, mint ha onnan remélné, hogy válaszokat kaphat a felvetésedre. Aztán visszafordul és csendben követ téged.
A lift előtt álló őr tekintete végig elkísér titeket a recepciótól egészen a lift ajtajáig, s a kezdetben merev testtartása valamelyest enged, amikor megszólítod.
Jó estét hölgyem és önnek is uram. - válaszol protokollszerűen, majd hozzáteszi - Ian Norton, szolgálatára.
Tekinteted végigszalad az őr ruházatán - és biztos vagy benne, hogy Cameron épp ugyanezt teszi - és legnagyobb meglepetésedre nem látsz fegyvert nála. A szokásos árulkodó jeleknek nyoma sincs, így sem rendellenesen kidudorodó ruha, sem pedig a testtartást megváltoztató szíjazás nem látható a férfin. Ez felkelti a kíváncsiságodat, mert biztos vagy benne, hogy fegyveres férfiról van szó.
Már épp azt fontolgatod, hogyan szerezhetnél meg több információt erről, amikor az őrről elcsalja tekintetedet a mögötte lévő panel, amelyen éppen felvillan a lift használatát jelző gomb: úgy tűnik valaki épp elindult lefelé a lifttel.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
/Angol/ Mr. Norton, szólíthatom Ian-nek? – kérdezek rá szelíden – Örömmel tölt el, hogy egy ilyen fess úriember felügyel a biztonságunkra – jegyzem meg, majd elpillantok mellette, amikor feltűnik, hogy valaki érkezni fog – Remélem sosem lesz szükség arra, hogy elhúzza a fegyverét, de ha mégis, akkor tudom, hogy egy percig sem kell aggódnom. – mosolygok rá, majd úgy helyezkedünk, hogy az érkező ne lásson meg minket azonnal – Mr. Wilson kiváló érzékkel választja ki beosztottjait – teszem még hozzá, majd türelmesen várok, hogy meg tudjuk ki érkezik
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:56
Hogyne hölgyem, nyugodtan szólíthat a keresztnevemen. - válaszolja az őr és már épp reagálna a rejtett fegyverére való utalásra, amikor megszólal a lift csengője, ezzel jelezve, hogy megérkezett a földszintre. Cameron két apróbb lépéssel követ téged, így jelenleg úgy álltok, hogy az őr félig kitakar benneteket.
A lift ajtaja csigalassúsággal nyílik ki és egy beszélgetés foszlányait hallani, amely két férfi között zajlik.
... ezzel csak azt akarom mondani Cooper, hogy inkább mi csapjunk oda először, mint hogy megvárjuk azokat a...
Amikor az ajtó kinyílik, két férfi lép ki a liftből. Az egyikőjük egy rövid fekete hajú, fekete bőrnadrágot és bőrdzsekit viselő, látszólag húszas évei elején járó srác, aki orrában és szájában is egy ezüst karikát visel. Mozgása könnyed és dinamikus. Az ő hangja hallatszott ki a liftből.
A másik férfinek hosszú barna haja és szakálla van, testfelépítését tekintve pedig sokkal izmosabbnak tűnik, mint mellette levő társa. Szakadt farmert és kopott bakancsot visel, a rajta lévő ing pedig biztosan látott szebb éjszakákat is. Kinézete alapján harmincas évei vége felé járónak tippelnéd. Legalábbis ennyi idős lehetett, amikor megkapta a vért. A két férfi egyértelműen nem illik bele a hotel pompájába és nem tudod elképzelni, hogy ilyen kinézetű halandók ezt a helyet választanák akármire is. Egyértelmű hogy a két Brujah vértestvérről van szó.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Minden apró információ érték lehet, ezúttal is úgy vélem, hogy valami olyasmit hallottam amit nem biztos, hogy más körülmények között sikerült volna elcsípni. Így egészen addig nem köszönök rájuk, amíg nem szembesülnek azzal, hogy már nincsenek egyedül. S természetesen az egészet el kell fednem valamivel, így csak annyit teszek amivel nem keltek gyanút:
/Angol/ Köszönöm Ian, igazán kedves öntől! – szelíd kedvességgel
Aztán kilépek, mint aki épp indult volna a lifthez és csak akkor állok meg – hiszen nem rohantam így könnyen megtehetem – amikor megszólítanak-köszöntenek. Ez esetben egy „Jó estét Uraim!” jár nekik, de mivel csak ők lettek volna fent, így kérdéses, hogy van e értelme egy üres terembe felmenni. Ugyanakkor ki tudja, hogy egy tiszteletreméltó Nosferatu nem rejtőzik e éppen valahol. Éppen ezért tervezem, hogy megtanulom az érzékeim élesítését és ha úgy adódik az aurák olvasását is.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:57
Ne itt, Jordan. - veti oda a magasabbik brujah a másiknak. A hangjában van valami tiszteletet parancsoló, könnyen el tudnád képzelni bandák vezéreként vagy épp a herceg elleni lázadás fejeként. Alacsonyabb, ezüst karikákat viselő társa azonnal meghunyászkodik. Amikor kilépnek a liftből, mindketten úgy tesznek, mint ha az előbbi párbeszéd meg sem történt volna. Jordan hangosan felnevet és félhangon odaszól társának.
Szólok a recepción a törött asztalról. Nem hiányzik a balhé. - azzal ő egyenesen a recepció felé veszi az irányt. Valószínűleg látott benneteket, de nem különösebben foglalkozott azzal, hogy az alapvető illemnek megfelelően legalább köszönjön.
Ezzel szemben Cooper odafordul hozzátok és hosszú haját egy gumival összefogva szólít meg.
Mi nem találkoztunk még, de biztosan hallott már rólam. - jelenti ki inkább tényszerűen, mint kérdésként.
David Cooper. - mutatkozik be elég sajátságos módon és kezét kinyújtja feléd.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Könnyedén eltekinthetnék attól ami következik, de attól tartok, hogy ezt nem tehetem. Nem várok el többet, mint amit magam is megadtam, így kénytelen vagyok emlékeztetni őket, hogy vannak bizonyos dolgok, amikre érdemes odafigyelni. Mivel köszöntem, így most már a bemutatkozás illő, illetve a tények megállapítása, aminek nem így kéne történnie…
/Angol/ Örvendek Mr. Cooper. Az én nevem Carmelita Atreyente del Encantador, a Ventrue klánból. Tudja, bizonyára, hogy számomra igen kedves, tiszteleten alapuló barátságot ápolok Mr. George McDermott-al – tartok némi szünetet, hogy picit ülepedjen a dolog, majd – Mit gondol Mr. Cooper, a társa… – hagyom, hogy kisegítsen a másik nevével – és Ön, szeretne csatlakozni ehhez? Mit is mondhatnék Mr. McDermott-nak, mikor két ilyen jóképű, határozott, de… – tűnődve nézem, ennyi ideje van bocsánatot kérni és elsietni, hogy szóljon annak másiknak, mit mulasztott – Tudja, Mr. Cooper, épp terveztem, hogy a napokban meglátogatom kedves barátomat. – nem fenyegetőzőm, nem emelem a hangon, csak halkan, hogy ő és én halljuk, világítok rá, hogy most van még beleszólása a dolgokba, utána már nem lesz – és talán megemlíthetném, hogy… – amit a fiatal káinita szeretne, ha képes előrelátó lenni. S ekkor nyújtom felé a kezem, de nem kézfogásra
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:58
Nahát nem is tudtam, hogy Georgey-nak vannak barátai... - veti oda komolytalanul.
Abban biztos vagy, hogy nem állt sorba többször, amikor az illemet osztották, de annyi azért szorult belé, hogy visszahívja a társát.
Jordan ne legyél már bunkó és mutatkozz be a hölgynek. Ki a fenét érdekel az a rohadt asztal? - mondja kissé hangosabban, mint kellene. Aztán visszafordul hozzád és a kézfogás helyet kezet csókol, bár látszik rajta, hogy nem túl gyakorlott az ilyesmiben.
Hol is tartottunk? Ja, Georgey. Ha legközelebb beszél vele, nyugodtan megmondhatná neki, hogy legyen kedves odatolni a képét a gyűléseinkre. Már ha egyáltalán érdekli még, hogy mi folyik ebben a városban.
Jordan közben odaér hozzátok és megáll Cooper mellett. Megvárja, míg a társa befejezi a mondandóját és csak akkor mutatkozik be.
Helló, én Jordan vagyok. - mondja zsebre dugott kézzel.
Cooperben itt-ott megcsillan az illem szikrája, de piercinges társa ennek teljesen hiányában van.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
/Angol/ A felszín kedves Mr. Cooper pontosan az, amit láttatni akarunk, így biztos vagyok benne, hogy Mr. McDermott sem fedi fel minden titkát még a… gyermekei előtt sem! – vámpírlét „one-o-one” – Mindenesetre a hosszú távú tervezés egyik sarkalatos pontja felmérni, hogy egyáltalán ki lesz ott, azon a bizonyos hosszútávon. – jegyzem meg társalgási stílusban, hiszen feltételezem, hogy úgy sem értik, de ha mégis az is teljesen megfelel. Majd elmosolyodom, amikor visszahívja a társát, sőt kezet csókol – Megtisztelő, hogy megismerhetem és ha van egy perce, igazán kíváncsi lennék, mi történt azzal a szegény asztallal. S a kérését amint módom áll, át fogom adni. – aztán Jordan is bemutatkozik, így magam is így teszek, megismétlem a korábbit és nyújtom a kezem – Örülök a találkozásnak, Mr. Jordan. Érdekes piercingek, egyedi készítésű? – segítek neki, hogy illik bizony még ez-az, mielőtt elrohanunk valaki mellett, aki képes pokollá tenni a másik létezését…
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 02:59
Cooper megfontolja a tőled hallottakat és ez úttal nem tesz semmilyen megjegyzést. Talán van még remény számára. Hallottál már arról, hogy bizonyos városokban a söpredék idős és fiatalabb generációi között nézetkülönbségek vannak és sok esetben a fiatalok azzal vádolják idősebb klántársaikat, hogy kialudt bennük a tűz és a szabadságért folyó küzdelem már nem fontos számukra. Más vélekedések szerint ezek az idősebb vértestvérek egyenesen lepaktáltak más öregekkel, végképp szembe köpve és elárulva mindent, ami a fiatalok számára oly becses.
Azon meglepődtél volna, ha a Brujah-ok egységes véleménnyel lennének valamiről, de erre az ellenséges hangnemre nem számítottál az elsőszülöttjüket illetően. Ösztöneid azt súgják, hogy érdemes egy lépés távolságot tartani ettől a két alaktól. Jordan egyszerű léleknek tűnik, akit nem lehet túl nehéz irányítani, legalábbis azoknak, akik a megfelelő húrt képesek megpendíteni. Cooper nyilvánvalóan megtalálta a módszert, hogy fölébe kerekedhessen. Jordan a neki nyújtott kezet ügyetlenül, de a kelleténél kissé nagyobb erővel rázza meg, ami további két dolgot árul el számodra: egyrészt ő is rendelkezik a klánjára jellemző fizikai erővel és nem rendelkezik a megfelelő etikett ismeretével, ami szintén jellemző a Brujahokra. Már-már valahol mulatságos számodra a jelenet. Legalább annyit sikerült elérni, hogy vegye ki a zsebéből a kezét.
Az asztallal? - kérdez vissza Jordan és kitekint Cooperre mielőtt válaszolna. Mint az anyja előtt játszó kisgyermek, ő is visszaigazolást vár.
Hát az van, hogy nem volt Brujah-biztos.... ugye Cooper? - böki oldalba a mellette álló férfit, majd tekintete ismét rád vetül.
És én még azt hittem, hogy a hotel nagyfőnöke mindenre gondol. - utal az elízium őrére. Remélem a holnapi banzájon nem ilyen silány minőségű asztalok lesznek.
Jordan oda fordul társához és gúnyos hangon folytatja.
Tessék, bemutatkoztam és a bájcsevej is megvolt. Mehetünk végre vagy beszélgessek a recepcióssal is? Egyáltalán mióta...
Cooper jobb kezének mutató ujjával jelez Jordannak, hogy elég volt.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Miközben Mr. Cooper megérteni véli szavaim igazi jelentését, azon tűnődöm, hogy talán még van számára remény. Nem tudom elengedni, hogy ne értessem meg vele a tényt, hogy mikor van ideje a fizikai és mikor a mentális dominanciának. Úgy tűnik, hogy legalább részben képes felidézni azt, amikor a Klánja még nem egyszerű eszköz, hanem… ezt a gondolatot azonban el kell zárnom azon tények fényében, miszerint a fiatalok mindig is más szemszögből szemlélik a dolgokat és bár akadnak ritka kivételek – köztük magam is így voltam – valójában mindnek szüksége van iránymutatásra. Talán távolságot kéne tartanom, ennek ellenére:
/Angol/ Kétlem készítettek valaha olyan asztalt, ami képes lenne ellenállni egy Brujah meggyőző érveinek. – mosolygok vidáman, majd a piercinges ifjú felé fordulva – Mr. Jordan, válthatnék önnel pár szót, négyszemközt? Egy perc, nem több! – érdeklődöm és kézzel jelzem az irányt Lydia felé. Amint elfogadja és elszakad a pórázától elég nagy távolságra – ez alatt értem, hogy odaértünk Lydához – Lydia kedves, Mr. Cooper-el, Mr Jordan-el és egy bizonyos asztallal történt némi baleset. Az esetlegesen felmerülő költségeket magam kívánom fedezni. – mosolygok kedvesen a fiatal nőre, majd Mr. Jordan-re pillantok újra – Remélem Mr. Jordan megbocsátja, hogy nem hivatalos úton keresem meg, de bolond lennék egy ilyen kiváló alkalmat elszalasztani: így még annyit szeretnék mondani, hogy örömmel töltene el, ha elfogadna egy meghívást személyesen tőlem amikor Önnek is megfelel.
Hagyom ülepedni a dolgokat, illetve akármi is a reakció a határozott felajánlásomra, illetve a meghívásra – sőt elengedtem a fiatal szenvedélyesség jegyében érkezett gúnyos hangvételt is – mert kettejük közül legalább az egyiknek volt elég ösztöne, hogy ráébredjen a folytatás veszélyeire. Hagyom mindkét fiatalt távozni és magam még egy szelíd mosollyal búcsúzva tőlük és Lydiától, visszatérek Mr. Nortonhoz, akitől elnézést kérek amiért félbeszakadt társalgásunkat követően ha rövid időre is de otthagytam, majd további kellemes estét kívánva célom ezúttal a Lift és az Elysium, talán még érkeznek később vendégek. Ameddig Cameron kísérhet velem tart, de aztán nem elképzelhetetlen, hogy hosszú, igen hosszú üres perceknek nézünk elébe. Cam inkább, hiszen én kíváncsi vagyok arra a bizonyos asztalra…
S közben már tudom, hogy ha eddig a legapróbb kétségeim is volt, mostanra már teljesen bizonyos, hogy holnap este feltétlenül itt kell lennem!
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 03:00
Na az tuti. - nyugtázza kijelentésedet a Brujah biztos asztalt illetően. Amikor megemlíted neki, hogy szeretnél vele négyszemközt beszélni, ösztönösen ránéz Cooperre, aki megvonja a vállát. Kissé vonakodva ugyan, de úgy dönt, hogy veled tart.
Egy percem éppen még van. - közli veled, míg a recepció felé sétáltok.
Lydia kedves mosollyal fogad ismét benneteket. Jordan zsebre dugott kézzel áll melletted és nem leplezi meglepettségét az ajánlatodat illetően.
Ó hát igazán Miss... - próbál tiltakozni a szavaid ellen.
Ez igazán nagylelkű Öntől Miss Encantador, de erre semmi szükség. - válaszolja Lydia. A Hotel fel van készülve a hasonló esetek kezelésére - és a tekintetéből nem nehéz rájönni, hogy ilyesmi már előfordulhatott korábban is - és biztosíthatom Önöket, hogy holnap estére a kérdéses asztal kicserélésre kerül. De Miss Mitchell-t mindenféleképpen értesíteni fogom a kedves felajánlásáról.
Jordan arcára elégedett mosoly ül ki, úgy néz ki, hogy ez alkalommal - is - megússza a balhét. A korábban tapasztalt lazasága ismét visszatér, a meghívásodra is ebben a hangnemben válaszol.
Hát éppen összefuthatunk valamikor. Már ha ilyen jó fej voltál velem. - válaszolja laza hanyagsággal.
A szemed sarkából észreveszed, hogy Cooper megindul felétek. Amikor elhalad mellettetek egy fejbiccentéssel köszön el tőled és a recepcióstól, Jordan pedig szapora léptekkel követi.
Cameron csatlakozik hozzád és együtt mentek fel az emeletre. A lift ajtaja csendesen kinyílik előttetek és még épp szemtanúi vagytok, amint két takarító egy széttört asztal darabjait viszik ki a kisteremből. Egy másik a mindenfelé szétszóródott szilánkokat sepregeti épp és aggodalmas arcot vág hozzá, nehogy kárt tegyen a drága kárpitban.
A nagyterem ajtaja ez alkalommal be van zárva és egy piros szallagot is kihúztak elé, ezzel jelezve, hogy ma este kizárólag a kisterem használható.
Cameronnal az egyik szabad asztalhoz ültök le a kisteremben, ő pedig spanyolul szól hozzád.
Nem tudtam eldönteni véleményem a két férfiról. - mondja nem teljesen tökéletes szórenddel és nyelvtannal.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
A rövid párbeszéd a fiatal káinitával – és persze ezzel a kedves teremtéssel akit Lydiának hívnak – eredményesen zárult több szempontból is, sőt, lehetőségem volt picit megfigyelni Mr. Jordan-t anélkül, hogy befolyás alatt lett volna. Ugyanakkor egy ördögi terv is körvonalazódik a fejemben e két Brujah-val kapcsolatban, de ezt elengedem, hogy talán később átgondoljam mennyire a Bestia büszkesége és mennyire a saját taníttatás alapjait magába foglaló elképzelésem volt.
/Angol/ Örömmel töltene el Mr. Jordan. Holnap este megbeszélhetnénk a részleteket, vagy ha kívánja formálisan is értesíthetem amennyiben kapok egy elérhetőséget. – közben Mr. Cooper is ideér, talán csak a válasz után, de mikor távoznak – További kellemes estét uraim!
Indulás előtt még rámosolygok Lydiára, történt ami Mr Nortonnál és a Liftben utazva alaposan átgondolom a történteket, hogy végül felérve és kilépve lássam az említett asztalt, illetve annak maradványait. Végül a kisterembe érünk, ahol helyet foglalunk – igaz Cam, előbb lovagiasan segít a székkel – majd maga is helyet foglal, hogy végül megossza velem a gondolatait. Automatikusan javítom, ha kell magyarázattal is szolgálok, míg a válasz:
/Spanyol/ Ezt a témát, majd otthon folytatjuk. – biccentek, hogy nem tudni ki figyel és hogyan – Most abban reménykedem, hogy valaki azért még felbukkan, de ha egy óra alatt nem érkezik senki, akkor távozunk.
S így is fogunk tenni – hazafelé vesszük az irányt – amennyiben magányunk állapota nem változik.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 04:00
Jordan búcsúzásképp még a kezedbe nyom egy, a zsebéből előkerülő, kissé zsíros névjegykártyát a telefonszámával mielőtt elhagyják a hotelt.
Cam szokásához híven pozitívan reagál a korrekcióra és a helyes szórenddel megismétli a mondatot, ez úttal sokkal halkabban. Látod rajta, hogy a háttérből minden bizonnyal éberen figyelte a közted és a Brujahok között zajló beszélgetést és ezzel kapcsolatban mondanivalója is van. Ez most persze várhat addig, amíg vissza nem tértek legalább az autó biztonságába.
Egy óra telik el anélkül, hogy bárki is betenné a lábát a terembe. Ezt az időt persze hasznosan töltitek és a spanyol feltételes módot gyakoroljátok Cammel. Ilyen rövid idő alatt tényleg nagyon sokat fejlődött. A beszélgetés témájaként az időjárást használjátok. Nem tudsz ellenállni a kísértésnek, ezért a lecke részeként arra tereled a témát, hogy mit tenne - feltételes módban - Cam, ha egy esős este sétálnátok együtt. Apró játékok ezek csupán, amik halott szívedet mégis melegséggel töltik el.
Az idő nagyon hamar eltelik kettesben, s mire rápillantasz az órádra, az hajnali négyet mutat. Bő egy óra van még napkeltéig, talán ideje lenne indulnotok...
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Eltéve a névjegykártyát – amire vettem egy pillantást a kettős távozása után – felmegyünk és helyet foglalunk, de a megszabott idő alatt senki más nem teszi tiszteletét itt, így az erre szánt időt némi tanulással egészítjük ki. Hogy érezze mennyire értékelem és milyen fontos nekem, végtelen türelemmel és odafigyeléssel okítom.
Ha emberként lettem volna ilyen, kiváló tanár lehettem volna.
Tudom, hogy szeretne másról is beszélni, de sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre, majd az autóban rádióból szóló zene mellett kifejtheti minden kétségét és észrevételét, de addig maradnak a nyelvleckék. Kissé szórakoztató, és mint ilyen még valahol élvezeti értékkel is bír, ahogy előbb egy romantikus helyzetben magamat, majd Lydiát említem meg, mint társat a kikapcsolódásban.
Ha emberként tehetném, már régen összebújva pihegnénk…
Ellenben most indulni kell. Még körülpillantok, úgy vélem, hogy a technika okán biztos, hogy valaki hallotta a beszélgetésünket, de nem bánom. Akkor sem, ha esetleg később fel akarják ellenem használni. Ugyanis akkor az illetőt elnyeli az Örök Sötétség…
Lemegyünk a lifttel és elbúcsúzom Ian-től, Lydiától és kellő körültekintés után az épülettől is. Úgy döntök, hogy Cam-re bízom az útvonalat, a zenét amit erre az időre választ és mikor felém pillant biccentek, hogy mondjon el mindent ami a szívét nyomja. Úgy döntök mindezek előtt, hogy ha már felmelegített a szívem, akkor napkeltéig, majd otthon, mellém bújhat az egyik kis tanítványom…
-
Carmelita története az alábbi helyen folytatódik: Aranytükör (https://rpgenerations.hu/RPGenerations/index.php?topic=333.msg16376#new)
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 22:50
Cameron az épület alatti garázsban parkolja le az autót és miután meggyőződött a biztonságról, segít neked kiszállni az autóból. A garázs ezúttal sokkal zsúfoltabb, számos autó parkol a lift bejáratától nem túl messze és akad néhány, amelynek vezetője úgy döntött, hogy inkább távolabb áll meg.
Közösen közelítitek meg a liftet, mely előtt két ghoul várakozik, érkezésetekre az egyik megnyomja a lift hívógombját. Felismeritek őket, korábban már láttátok őket egyéb elíziumi rendezvényeken is.
A lift a jól ismert recepcióig visz fel benneteket. A tegnaphoz képest itt nem sok változott, egy-két dekoratív tárgy megjelenését leszámítva. Az emeletre vezető liftek előtt most is Mr Norton teljesít szolgálatot, pont úgy, mint tegnap. A recepció mögött megpillantjátok Lydiat, aki egy kifejezetten csinos ruhát visel ma este. Lydia mellett pedig az elízium őre, Diana Mitchell áll. A két nő épp egy listát egyeztet.
Amint kiléptek a liftből, mindketten rátok emelik a tekintetüket. Lydia kedves hangon köszönt benneteket.
- Ah Miss Encantador, jó estét!
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Ugyanaz az út, de végül egy másik megálló. Nem állunk kétszer ugyanoda. Mert amikor majd megtesszük, senki nem számít rá. Vetek pár pillantást a többi autóra, van e bárki, akit ez alapján be lehet azonosítani, de nem fűzök hozzá sok reményt. Mindenki teszi a dolgát, Cameron, a Ghoulok és persze én is úgy teszek, ahogy elvárják. Ez igen fárasztó, de elengedhetetlen ebben az átkozott létben. Ugyanakkor nem vagyok teljesen biztos benne, hogy emberként többet tehetnék. Talán csak az elmúlt évtizedek alatt tekintenék rá másképp?
Hol van a tűz… kérdezték egyszer.
S a válasz annyi volt: vérbe fojtották.
Azóta nem kérdezték meg újra, de tudom
Mindenki azért van mellettem, mert a tüzemet akarják.
E gondolatok közepette értünk fel, kilépve pedig egyenesen Lydia felé irányítom lépteimet. Tudom, hogy hűséges barátom árnyékként követ, érzem a közelségét, ahogy látom Lydia visszafogott örömét is.
/Angol/ Jó estét! Megtisztelő találkozni önnel Diana! S Lydia, elbűvölő ebben a ruhában! – mondom őszintén, enyhe mosollyal – Hogyan vannak ezen a különleges estén? – pillantok előbb a káinitára, majd az emberre
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 22:52
Diana Mitchell, az Elízium Őre. Úgy tudod, elég régóta stabil a pozíciója és Toreador öröksége ellenére kifejezetten reálisan áll az éjszakai léthez. Biztos vagy benne, hogy remek diplomáciai érzékének köszönhetően van ott, ahol. Számos rendezvényt bonyolítottak le Lydiával közösen és az esetek döntő többségében a legtöbb résztvevő elégedetten távozik. Ki tudja mennyi szívességet sikerült csak azóta bezsebelnie, hogy elfoglalta a pozícióját. Kiváló szövetséges lehetne belőle, s talán a Lydia és Cameron között kibontakozni látszó kapcsolat egy lépéssel közelebb sodor benneteket is egymáshoz.
Diana felpillant a listából és elbűvölően mosolyog vissza rád.
- Jó estét Önnek is Miss... Carmelita. Hívhatom a keresztnevén ugye? - tekintete egy pillanatra Lydiára és a ruhájára vetül, majd ismét rád néz.
- Teljes mértékben egyetértek, Lydia elragadó ma este! Ez a királykék szalag kifejezetten megy a szeméhez. És tökéletesen illik a ma esti dekorációhoz is! De ez így is van rendjén, elvégre ő az első, akit a ma esti vendégek megpillantanak, az első benyomás pedig nagyon fontos nemde?
Lydia lesütött szemmel fogadja a bókokat, arcára enyhe pír ül ki.
Diana leteszi a kezéből a papírt a recepció pultjára és kecses mozdulatokkal közelebb sétál hozzátok.
- Nagyon örülök, hogy ma este Önök is részt vesznek a rendezvényen, információim szerint nagyon izgalmas éjszakának nézünk elébe. - tekintete még egyszer Cameronra vetül míg beszél hozzád, de gondosan ügyel arra, hogy figyelmének nagy részét rád szentelje. Azt nem tudod eldönteni hogy az izgalmas éjszakát milyen kontextusban értette. Lehet, hogy Lydiára és Cameronra utalt? Netalán a rendezvényre? Esetleg valamire, ami veled kapcsolatos?
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Az Elysium Őrének képességei veszélyessé teszik őt. Körültekintően és óvatosan kell kezelni mindent amit tesz, de különösképpen amit mondd. Egy Toreador legerősebb fegyvere a nyelve! Ugyanakkor szeretném azt hinni, hogy amíg nem adunk arra okot, addig Diana-val való kapcsolatom a barátság semmint az ellenségeskedés felé hajlik inkább. Kiváló szövetséges lehetne, amennyiben úgy véli, hogy megéri számára a köztünk fennálló kapcsolatot ebben az irányban elmélyíteni. Ami azt illeti, ha némileg segítem a dolgot, nem látom be miért ne lehetne így.
/Angol/ Éppen kérni szerettem volna. – nyugtatom meg, a szólítás kérdését illetően – S örömmel veszem, megtisztelő! – ha a továbbiakban így szólít
Nem kívánok fényesebben ragyogni, mint Diana, nem keresem a lehetőséget még véletlenül sem, hogy valamiképp többnek tűnjek nála. Nem mutatom gyengébbnek sem, nem hunyászkodom meg, de a felesleges feszültség keltése nem az én asztalom.
/Angol/ Természetesen nincs nálad elragadóbb Diana! – jegyzem meg, hiszen ha még elég emberi, akkor tudja, hogy egy másik nő bókja mennyivel többet ér, mint bármilyen férfié – De ez a szalag valóban kiváló választás volt! – picit magamban azért eltűnődöm, hogy egy dekorációhoz hasonlítja Lydiát, de talán csak én látok ebbe tárgyiasítást – Az első benyomások mindig azok. A szépséget pedig szinte mindenki megcsodálja. – mosolygok kedvesen, közben azon tűnődöm, hogy a figyelemelterelés mennyi minden másra is lehetőséget ad. – Minden suttogás ellenére sem hagytam volna ki! – jegyzem meg tréfásan, majd bólintok – De magam is így hallottam! – izgalmas estének nézünk elébe
A találgatásokat elengedem, azok ritkán vezetnek érdemi eredményre, s míg azon tűnődöm, hogy esetleg elcsábítom Lydiát, hogy Diana Cameron-al válthasson pár szót, végül ehelyett:
/Angol/ Remélem az éj folyamán még lesz alkalmunk beszélgetni! – pillantok Diana-ra, majd biccentéssel búcsúznék, indulnék tovább
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, földszint, recepció
Időpont: 1996. március 6. szerda, 22:53
Diana a bókokat láthatóan örömmel fogadja, amikor pedig elköszönsz tőle, kedvesen mosolyog rád és bólint.
- Abban én is reménykedem! - válaszolja, majd a recepció felé fordul. Már épp indulnál el, amikor tesz egy hirtelen fordulatot és ujját alsó ajkára biggyesztve ismét megszólít.
- Nahát mennyire szórakozott vagyok, majdnem elfelejtettem. - kezd bele ártatlan arckifejezéssel. - Mr Salazar ma esti érkezésekor engem kért meg, hogy említsem meg ha találkozunk, hogy szeretne beszélni Önnel.
A toreador tekintete végig fut az egész testeden, mint ha árulkodó jelek után kutatna. Biztos vagy benne, hogy szándékosan várt az utolsó pillanatig az üzenet átadásával és most ég a vágytól, hogy kiderítse, milyen hatással van rád az említett Ventrue.
- Lehetőség szerint még Mr. White éjféli megnyitó beszéde előtt. - teszi hozzá.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Talán Diana még őriz valamennyit a lángból. De ha nem, akkor is a megfelelő szavak mindig célt érnek, ha tudod, hogyan használd őket. S most, ha nem tudnám Toreador vagy nem kaptam volna elég figyelmeztetést, esetleg nem lennék elég gyanakvó, hogy ily sokáig létezhessek a Sötétség Világában, talán megleptek volna a szavak, de így csak egy kifürkészhetetlen tekintet, egy fagyott aura és egy szelíden kedves mosollyal:
/Angol/ Igen, éppen oda igyekszem. Köszönöm Diana! Több, mint figyelmes, de értékelem, hogy jó házigazdaként szórakoztatni kívánsz! Esetleg valamelyik este, magam is így tennék, ha elfogadod! – egy meghívás, egy kapcsolat kezdete.
Nem félek attól, hogy túl sokan ismerik annak a menedéknek a helyét, hiszen pontosan ez a cél. Egy nyílt titok, mely annyi minden kapuja, oly sok lehetőség kezdete. Mikor Diana tekintete végigfut a testemen, szándékos félreértés okán finoman végigsimítok ott, ahol tekintete megérintett és egy buja tekintettel fordulok el, hogy aztán valóban Mr. Salazar-t keressem.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 22:59
Diana kedvesen bólogat a meghívásodra, de nem nyilvánvaló számodra, hogy ezt illemből teszi vagy tényleg szívesen találkozna veled később. Túl sok időt nem is nagyon akarsz szánni ennek a gondolatnak egyelőre, hiszen nem sokára találkozni fogsz a város egyik leghatalmasabb vértestvérével, Mr Salazarral.
A lift mellett álló ghoulnak bólintasz, aki tisztelettudóan viszonozza a köszöntésedet, majd a lifttel felmentek a 13. emeletre. Ezt a szintet kizárólag vámpírok és a ghouljaik használják, a személyzet tagjai pedig egytől-egyig tisztában vannak a vendégek természetfeletti kilétével, így senkinek sem kell álcáznia valódi önmagát. A liftből kilépve két ghoult pillantasz meg, ők hivatottak arra, hogy kiszűrjék azokat, akik nem ide valók mielőtt még valami olyasmit láthatnának meg, ami nem az ő szemüknek való. Ezekkel a ghoulokkal is találkoztál már többször is, illedelmesen kívánnak jó estét és hagyják, hogy belépj a folyosóra.
Ez a folyosó rövidesen elkanyarodik jobbra és megpillantod Detroit éjszakájának valódi urait, a vértestvéreket. Diana tényleg kitett magáért, az emelet ízlésesen - de nem túl giccsesen - van dekorálva. A folyosó kiszélesedik és egy óriási előtérbe vezet. Itt már van néhány vendég - David Cooper egy általad ismeretlen férfival vált néhány titkos szót, míg némivel arrébb a város ostorozója, a Rosco névre hallgató gangrel áll a falnak dőlve - de több hang szűrődik ki a termekből.
Ma este a kisteremnek nevezett helyiségben egy portré kiállítás kapott helyet. Ahogy bepillantasz a terembe, néhány vértestvért látsz meg. Egy magányos alak áll az egyik portré előtt - a kép egy gyönyörű nőt ábrázol valószínűleg a 19. századból - és úgy tűnik, a kép teljesen rabul ejtette. Az alak - azt nem tudod eldönteni, hogy férfi vagy nő, de a rémisztő külső alapján biztosra veszed, hogy a nosferatu klán egyik tagjáról van szó - a kép minden centijét alaposan áttanulmányozza, de egyértelmű, hogy a festményen szereplő nő arcára koncentrál leginkább.
Néhány képpel arrébb egy párost veszel észre, egy nő és egy férfi. A nőt felismered, ő Maria Anderson, a helyi tremerek vezetője, mellette pedig - minden bizonnyal - egy tremere ifjú. Ők is a képeket tanulmányozzák, de az egész jelenet olyan, mint ha épp egy vizsgát néznél. Maria számos kérdést tesz fel a férfinak, aki láthatóan nehezen válaszol azokra. A nő arcán érzelemnek semmi nyoma, így nem tudni, hogy az ifjú válaszait helyesnek vagy épp rossznak gondolja.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Sentinelwex-K-pei/Sebzett-Vad-helyszinek/kisterem.jpg)
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
/Angol/ Természetesen a meghívás Lydiának is szól, ha nincs ellenedre! – teszem még hozzá
Aztán lift felé haladva visszaidézem Diana arcvonásait, a tekintetét és testtartását, talán meg tudom fejteni, hogy őszintén mit gondolt a meghívásról. Egy illő köszöntés a Ghouloknak – emberszámba veszem őket, hiszen sok más káinitával ellentétében, számomra egyértelmű, hogy milyen nehéz a megfelelő emberre akadni – és már haladunk is tovább, hogy megejtsem az est legfontosabb találkozóját. Odafent sem teszek másképp, mint viszonzom a köszöntést, és egy mosollyal is megfűszerezem, hiszen többször is találkoztunk már.
Botorság lenne részemről azt feltételezni, hogy mi lennénk az éjszaka urai, de azt hiszem igen kevesek vannak tisztában azzal mi is rejtőzik az árnyakban. Amíg azt hiszik, hogy ők a csúcsragadozók, addig nincsenek eléggé felkészülve arra, ami adott esetben várhatja őket. Ez a gondolat megőrzi a korábbi mosolyt és szemügyre veszem kik is vannak jelen, kiket ismerek és kik azok, akikkel később illene néhány szót váltanom. Útközben magamban megdicsérem Diana-t, majd eltűnődőm azon, hogy mennyire szeretnék belefolyni az udvari politikába, hogy akarok e bármilyen státuszt, rangot magamnak annak minden felelősségével együtt.
Úgy tűnik, hogy mindenhol érdemes lenne eltöltenem pár percet, de a legfontosabb az, hogy amikor Mr. Salazar felbukkan, azonnal időt tudjak rá szakítani. Úgy döntök, hogy ha időm és lehetőségeim engedik, akkor a Gangrel társaságát keresném először, mégpedig könnyed ruganyos léptekkel közelednék felé, egy táncos lépteivel, mosollyal ami a vidámság, az örömteli érzéseket suttogja és persze ragyogó tekintettel, hogy találkozhatom a Vadak Klánjának egy ily nagyszerű képviselőjével!
/Angol/ Jó estét Rosco! Remélem megengedi, hogy a keresztnevén szólítsam, Ön pedig cserébe kérem hívjon Carmelitának! Szerettem volna elmondani, hogy mennyire hálás vagyok, amiért ilyen kiválóan végzi a munkáját! Megnyugtató a tudat, hogy ilyen kiváló testvér óv bennünket! – őszintén mondom, sok gondot levesz a vállamról az, hogy nem kell állandóan veszélytől tartanom – Egyszóval: Köszönöm!
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:02
A gangrel rád emeli a tekintetét és eltelik egy hosszú pillanat. Mint ha épp azt mérlegelné, hogyan reagáljon a közeledésedre. A város ostorozójaként komoly hatalom áll a kezében, hiszen a hercegen keresztül neki adatott meg a jog, hogy egy vértestvért elpusztítson. Ez a privilégium gyakran egyéb vámpírok célpontjává teszi, sokan próbálnak a bizalmába férkőzni vagy épp szívességekkel lekötelezni. A közeledésedet kissé flegmán fogadja, némi etikett lecke biztosan ráférne.
- Rosco a nevem, mindenki így hív. - jegyzi meg egy vállrándítással. - Jó estét Carmelita. - köszönt téged és láthatóan nem okoz neki gondot az, hogy a keresztneveden szólítson. Kicsit olyan érzésed van, mint ha egy szűklátókörű munkásemberrel beszélgetnél. A szakterületéhez minden bizonnyal kiválóan ért, de azon túl nem sok egyéb adottsággal rendelkezik.
- A meló az oké. Vannak zűrösebb napok és vannak még zűrösebbek. Valakinek a gané munkát is meg kell csinálni Mr White birtokán. Úgy tűnik ezen a területen a lapát az én kezemben landolt. - válaszolja és nem tudod pontosan hogy ez a reakciója a köszönetnyilvánításodra vagy csak kifejti neked, hogy miért is mondtál köszönetet. Esetleg túl sok időt töltött állat formában állatok között és megkoptak az amúgy is csekély szociális tulajdonságai.
A gangrel elfordítja a tekintetét tőled és a mögöttetek álló David Cooperre és a vele beszélgető idegenre pillant. Súlyos tekintete hosszan elidőzik az idegenen és mint ha súlypontját is előrébb helyezné valamelyest. Ahogy ránézel az az érzésed támad, mint ha csak arra várna, hogy rávethesse magát a férfire és karmaival ízekre szaggassa. A pillanatnyi feszültség amilyen hamar megjelent, olyan gyorsan el is múlik. Rosco visszafordítja tekintetét rád.
- Mondd Carmelita. Hiszel abban hogy az erdő csak úgy maradhat tiszta, ha néha összegyűjtöd a szemetet? És ha már ott vagy, eltörsz néhány kezet, ami szemetelni akart? Tudod, csak úgy megelőzésképp? - a gangrel arcán apró mosoly jelenik meg, ami kísértetiesen hasonlít egy kutya vicsorgására.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Nyugodtan állom a vizsgálódást, türelmesen és pici mosollyal, min aki teljes mértékben tisztában van azzal mi is történik éppen. Természetesen hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy az Ostorozóval nem szeretnék kölcsönösen előnyös szövetséget kötni – a barátság erős szó, falkába pedig kétlem befogadna – de most kivételesen tényleg csak a tiszteletem jöttem leróni. Ezt esetleg elhiszi, vagy megmarad az egészséges paranoia, már neki kell eldönteni, de addig is miért ne beszélgethetnénk egy jót!
/Angol/ Akkor magam is így teszek, Rosco sheriff.
Nem tudom megemlítsem e, hogy Coltrona Sheriff elég tréfás személye volt a Hazard megyei kalandoknak, így inkább a bizonytalanság okán – egyfelől nem tudom, hogy sértésként venné, másrészt lehet egyáltalán nem érdekli a dolog vagy nem is értené az utalást – elengedem a dolgot.
/Angol/ Mindenesetre én értékelem, hogy felvetted ezt a lapátot és fejbe csapod vele azokat akik megérdemlik, adott esetben el is ásod. – biccentek aprót – Attól tartok, hogy nem volt szerencsém Mr. Cooper-el beszélgető úriemberhez, esetleg te ismered őt? – kérdezek rá, majd a kérdésre bólintok – Ez egy sokrétű kérdés, mert minden eset más, de bizonyos esetekben lehetséges, hogy a karletépés után sem tanulnának a dologból. Érthetetlen, hogy képesek egyesek ily mértékben szennyezni az élőhelyüket. A megelőzés… – picit tűnődőm, majd – ez már nehezebb kérdés. Ha bármi utal arra, hogy valóban megtenné, akkor lehetséges, hogy finoman jelezni kéne az illetőnek, hogy az ilyesmi is nem etikus.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:03
Rosco arcáról mindent le lehet olvasni, egyértelmű, hogy az idegent nem szívleli. Kérdésedre kissé túlfűtött hangnemben válaszol.
- Hogy az? - int fejével a férfi felé. - Bajkeverő. Bizonyos időközönként megjelenik a városban, Mr White pedig megengedi, hogy itt tartózkodjon. - egy vállrándítással fejezi ki, hogy nem örül a herceg döntésének.
- Általában nem marad tovább néhány hétnél, de ilyenkor egy kicsit mindig jobban szemmel kell tartanom az utcákat. Stefánnak hívják és van némi német akcentusa is.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Sentinelwex-K-pei/SebzettVad/stefan.jpg)
Stefán
Tekinteted végigszalad Stefánon, ahogy Cooperrel beszélgetnek. A brujah többször is bólint valamire, amit Stefán a fülébe súg, majd egymásra néznek és lendületesen kezetráznak. Eljátszol a gondolattal, hogy odalibbensz és jobban összeismerkedsz ezzel a bajkeverőnek tartott férfival, ám a sors máshogy alakítja a pillanatot.
A lift ajtaja lassan nyílik ki, melyből Mr Salazar lép ki ghoulja kíséretében. A Ventrue üdvözlésre sem méltatja a lift mellett álló őröket, azok pedig értelmesek eléggé, hogy ne álljanak az öreg vámpír útjába. A liftből harmadikként egy nő lép ki, aki magassarkú cipőjében alig bírja tartani a tempót a két férfival. A ventrue egyenesen az egyik teremhez megy és láthatóan nehezére esik néhány másodpercet várnia, amíg a nő beéri őket és egy kulccsal kinyitja nekik az ajtót. Amíg várakoznak, Salazar ghoulja rád pillant, s mint ha így próbálná jelezni számodra, hogy ura számít arra, hogy rövidesen felkeresed.
Amint az ajtó kinyílik, a vámpír és ghoulja besétál és becsukják maguk mögött az ajtót. A magas sarkú cipőt viselő nő illedelmesen pukedlizik, majd szétnéz az előtérben, mint ha keresne valakit. Amikor megpillant, csendben bólint magának és komótos tempóban közelebb jön.
- Elnézést a zavarásért, de úgy tudom, Mr Salazar szeretne önnel beszélni. Az egyik termet kinyitottuk, hogy zavartalanul értekezhessenek. - mondja és egy mosoly kíséretében várja a reakciódat.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
/Angol/ Néhány hét az nagyon hosszú idő, hogy valaki bajt keverhessen! Nem meglepő hát, hogy ennyire szemmel tartod a vendégünket. – jegyzem meg szelíden és bátorítóan, némileg erősítve azt a már létező gyanút – S melyik klán… büszkesége? – érdeklődöm, ilyesmit lehet e tudni – Tehát, Stefán…
Éppen Mr. Cooper-t céloztam volna meg, amikor a Lift érkezése magára vonja a figyelmem és megértem, hogy most már semmire sincs időm. Elteszem későbbre a döntést és figyelem, ahogy az Öreg belép. Sokat vesztettem önmagamból, de itt a példa, hogy mivé válhatok, ha túl sokat engedek el a múltból. Ezt pedig nem tervezem, de azt hiszem, hogy ebben azért van segítségem.
A nőre pillantok, aki elég ügyetlennek tűnik, de valószínűleg a cipő nem teljesen az ő választása volt. Látom a türelmetlenséget Mr. Salazar arcán, de tudom azt is, hogy értékes segítséget nem fog ilyesmiért eldobni. Mikor a Ghoulja rám pillant, teljesen semleges arckifejezéssel pillantok vissza, hiszen a Kékvérűek nem így intézik a dolgaikat. „Tökéletes!” mikor látom, hogy a nő engem keres – biztos vagyok benne – és megpillantásom után hozzám siet.
/Angol/ Jó estét…? – hívom fel a figyelmét az alapvető etikett szabályaira picit hűvös hangon, majd bólintok – Kérlek, vezess hozzá! – adok engedélyt arra, hogy úgy tegyen, ahogy parancsolták neki
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:05
- Egy kígyó. - válaszolja hűvüsen Rosco.
A hozzád tipegő nő zavartan bólint az illemleckédre, látszik rajta, hogy hirtelen azt sem tudja, hogy hogyan reagáljon. Vélhetően az egész szituáció új neki. Elkísér a terem ajtajáig és óvatosan bekopog. A bentről érkező reakció hallatán óvatosan lenyomja a kilincset és kinyitja előtted az ajtót, te pedig belépsz Cameronnal a nyomodban.
Az ideiglenesen kinyitott terem elegánsan be van rendezve, mint ha az elízium őre számított volna arra, hogy szükség lehet ilyesmire. A falak mentén végig könyvespolcok húzódnak, rajtuk pedig számos kötet pihen.Olyan, mint ha egy olvasószobában járnál. A teremben négy kisebb asztal található, ezek egyikéhez ült le a Ventrue, mögötte pedig ghoulja áll szolgálatra készen. Az idős vámpírral szemben egyetlen szék van odakészítve neked, ha volt is több szék, azokat sebtében átrakták egy másik asztalhoz.
Amint közelebb lépsz a Ventrue feláll a székéből és rád emeli súlyos tekintetét. Arcán mint ha apró mosoly jelenne meg.
- Ah Miss Encantador, kérem fáradjon beljebb! Örülök, hogy tudott rám időt szakítani az estéjéből. Kérem nézze el nekem, hogy ilyen szerény körülmények között vagyok kényszerű Önt fogadni. - mondja és egy lesajnáló gesztust tesz a terem berendezéseire. Amíg Cameron becsukja mögöttetek az ajtót, Mr Salazar ghoulja közelebb lép hozzád és kihúzza a neked előkészített széket.
Amint leültetek a ventrue egyetlen pillantást vet Cameronra - ahogy meg tudod ítélni, ez volt az első és egyetlen pillantás - és egy sokat mondó megjegyzés hagyja el ajkait:
- Úgy látom Ön is tart egy feketét. A tapasztalataim alapján igen hasznosak tudnak lenni, az egész csak nevelés kérdése.
A megjegyzés teljesen váratlanul ér, de a ventrue számára olyan természetes lehet ez, mint ha épp az időjárásról beszélne.
| (https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Sentinelwex-K-pei/SebzettVad/benton_salazar.jpg) | (https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Sentinelwex-K-pei/SebzettVad/andrew_meyers.jpg) |
| Benton Salazar, Ventrue öreg | Andrew Meyers, Salazar ghoulja |
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
/Angol/ Setite. – bólintok, így már érhetőbb az ellenszenve, amivel nem tudok és nem is akarok teljesen azonosulni.
A fiatal nő, aki továbbra is elmulasztja nevének megemlítését, láthatóan nincs a helyzet magaslatán. Sőt, eléggé zavartnak tűnik, hogy ha élnék a lehetőséggel, alaposan megleckéztethetném. Ugyanakkor Cameronra pillantva a lehetőség semmivé foszlik, tudom, hogy nem könnyű a helyzete.
/Angol/ Miképp szólíthatlak? – kérdezem meg ismét, kissé finomabban, mint korábban tettem
Nem látom tovább értelmét, hogy leckéztessem, remélem gyorsan tanul és akkor nem végzi ott, ahol a többi alkalmatlannak bizonyuló jelölt. Sajnálatos lenne, de nem meglepő.
/Angol/ Vegyél egy mély levegőt. – határozott utasítás – S most lassan fújd ki! Jó! Most megint! Lassan! – ha látom picit megnyugodott, hagyom vezessen vagy finoman jelzem neki, indulhatunk, mikor odaérünk és ajtót nyit – Köszönöm! – szólítom a nevén, majd belépek a testőrömmel.
Tetszik a helyiség, a könyvek, a felhalmozott tudás illúziója. De most nem ezért jöttem, így odalépek Mr. Salazar-hoz, pont oly ütemben ahogy azt egy ilyen helyzetben elvárható. Cameron is tudja mit kell tennie, így hátra sem pillanatok, inkább megállok illő távolságra és mosolyra mosollyal válaszolok, igaz az enyém bizonyára jobban észrevehető.
/Angol/ Mr. Salazar! Jó estét! Megtisztelő, hogy itt lehetek! – apró főhajtás, majd – Ne szabadkozzon, kedvemre való ez a hely. A Hotel szerény lehetőségeihez mérten. Biztos vagyok benne, ha úgy adódik, megismerem az ízlését az ilyenkor elvárt körülményekkel kapcsolatban! – biztosítom, hogy nincs ellenemre, nem okozott csalódást, elfogadom a bocsánatkérését – Köszönöm. – biccentek-mosolyogva a másik néger úriembernek – Igen, megbízható és kitartó. – veszem fel a stílust, de nem nézek Cameronra, ő tudja mindez mit jelent – Szorosan tartom a pórázát. – mondom teljes komolysággal, de valószínűleg nem ugyanarra gondolunk, Mr. Salazar és én. – Úgy vélem, hogy Diana igen kellemes estét szervezett, kitett magáért. – nem terelek, de ha már apróságokról beszélünk, akkor úgy vélem ez is van olyan jó téma, mint a színes-bőrűeké.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:06
Rémlik valami, hogy a téged bekísérő nő halkan ugyan, de bemutatkozik neked és Eve-nek hívják. Mély levegőt vesz és egy hirtelen mosolyra is futja az irányodban. Figyelmed nagy részét persze eddigre már az öreg ventrue-val való találkozás köti le.
Salazar pontosan olyan, mint amilyet vártál. A beszélgetés alatt próbálod kitalálni, hogy vajon milyen régóta járhatja az éjszakát.
- Póráz eh? - húzódik mosolyra a szája. A megjegyzésedre, hogy Diana kellemes estét szervezett csak hümmög, némi bólogatással egybekötve.
- Kérem, foglaljon helyet. - int kezével az asztal mellé kikészített egyetlen székre.
- Nem nagyon volt még alkalmunk közelebbről megismerkedni, de bízom benne, hogy ma este megtesszük az első lépéseket, hogy ez megváltozzon. - Salazar előre dől valamelyest, ghoulja pedig közelebb lép és egy dossziét ad át a mesterének. A ventrue kezébe veszi a dossziét és leteszi maga elé az asztalra.
- Valamivel több, mint húsz órával ezelőtt kaptam egy nagyon érdekes telefonhívást. Mr. Attwood értesített az Ön nagylelkűségéről. Továbbá azt is megtudtam, hogy ennek köszönhetően megvásárolt egy bizonyos ékszert az én nevemben. - a Ventrue rád emeli tekintetét és kedvesen elmosolyodik.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Olykor az apróságok igen fontosak tudni. Ilyen egy név: Eve vagy a tény, hogy megnyugodott és mosolyogni is képes. Nem könnyű Ghoulnak lenni tudva, hogy egyetlen hiba is komoly következményekkel járhat. Aztán ott van az idős káinitákkal való tárgyalás és annak minden veszélye, miközben igen apró esélye van annak, hogy a fiatalabbak (is) számára kedvezően alakuljon a beszélgetés. Látom, hogy nem érdekli Diana vagy az este – esetleg ügyesen rejti, de szerintem inkább csak felesleges nyűgnek érzi.
Leülök.
/Angol/ Valóban, de a bölcs vértestvérek mindig is jobban tudták, hogy minek mikor jön el az ideje. – nem tudom mennyire bölcs, de a bókban rejlő igazságot senki sem vitathatja el – Megtisztelő, hogy időt szánt rám Mr. Salazar. – nyugodt vagyok, udvarias és tisztelettudó (s ebben benne van az is, hogy nem akarom azonnal tudni, mi van a dossziéban – fenét nem, de próbálok uralkodni magamon) – Igen, ez valóban így történt. Találkozásom Mr. Attwood-al váratlan volt, de úgy vélem, hogy úriemberhez és hölgyhöz méltóan képesek voltunk a saját érdekeinket félretenni, a Klán érdekében. – pillantok itt az idős káinitára kire is gondolok ez alatt – Remélem, hogy örömét leli új szerzeményében! – őszintén kívánom
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:10
Salazar tekintetén furcsa árnyék villan át, amikor a tárggyal kapcsolatos jókívánságodat meghallja. Egy pillanatra úgy érzed, mint ha mondatoddal kizökkentetted volna valamiből... valamiből, amit te sem igazán értesz még. Az öreg ventrue kissé előre dől és a dosszié felé nyúl, miközben hozzád inzézi szavait.
- Higyje el kedves Carmelita, én sem így terveztem ezt a mai estét. Akad némi kellemetlenség az ügyet illetően, az említett tárgy ugyanis nincs a birtokomban. Mr. Attwoodnak még tegnap este el kellett volna az ékszert szállítani egy általam megadott helyre, de ez nem történt meg. Ezért is szerettem volna beszélni Önnel, hiszen Ön látta őt utóljára. - folytatja a Ventrue. Hangjából alig észrevehető már a kedvesség és az az érzésed támad, hogy a szoba légköre is kifejezetten kellemetlen lett.
Kezével megfogja a dossziét és kinyitja a fedőlapot, majd int a ghouljának, aki megfogja azt és közelebb viszi hozzád.
- De mielőtt a tegnap estéről osztaná meg az emlékeit velem, kérem tekintse meg a dosszié tartalmát. Nagyra értékelném, ha a fotókon szereplő férfi személyazonosságát segítene meghatározni. Ön kit lát a képeken?
Óvatosan kezedbe veszed a dossziét és megnézed a fotókat. Négy fotó található a mappában és minden bizonnyal egy biztonsági kamera által rögzített videó néhány képkockáiról van szó. A képeken egyértelműen egy férfi vehető ki, aki épp betör egy villába. Minden képen ott van egy időbélyeg is: 1996. március 6. szerda, 19:47
A belsődben rejtőző bestia már eddig is mocorgott, de ahogy közelebbről megnézed a képeken szereplő férfit, egyenesen úgy érzed, mint ha egy nem létező láncot próbálna épp eltépni benned, hogy a felszínre törjön. A képeken szereplő férfi ugyanis kísértetiesen hasonlít a ghoulodra, Cameronra.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Türelmesen várom, hogy kiderüljön milyen értelmetlen, de az Öregeket szórakoztató jelenet részese lettem. Nyugodt vagyok, picit talán még szórakozott is, hogy milyen teátrális ez az egész. Mintha nem is Ventrue, de Toreador-al ülnék szemközt. Aztán a meglepettség jelei, melyek eluralják az arcát annyira, még nekem is, számomra is nyilvánvaló, óvatosságra int.
/Angol/ Ez valóban kellemetlen. – de még nem látom át, hol akarják a felelősséget és persze a büntetést rám szabni – Engedje meg, Mr. Salazar, de ez így nem pontos. Emberek látták utoljára.
Egészíteném ki az állítást az igazsággal, aminek fényében úgy vélem eltereltem a felém nyúlni kívánó láthatatlan kezeket. S persze ott az a dosszié, amiben valószínűleg koholt vádak állnak, talán néhány manipulált fénykép, hamis tanúvallomások és ki tudja mi még. Sóhajtanék, ha nem uralkodnék az érzéseimen, így csak szoborszerű arckifejezéssel teszek eleget a kérésnek és pillantok az elém helyezett papírokba.
/Angol/ Nem ismerem ezt a férfit. Ha az, egyáltalán. – jelentem ki rövid vizsgálódás után – Azt tudom, hogy kinek akar látszani, de némi hasonlóság mellett sem tudom megnevezni az illetőt. Mindketten tudjuk, hogy a technika és persze nem egy káinita képes arra, hogy ilyesmivel próbáljon meg besározni valakit, valamilyen számomra érthetetlen okból.
Kizárt, hogy Cameron ilyesmit tegyen, sokkal inkább arra a megmagyarázhatatlan érzésre kell gondoljak, amit nem tudtunk megmagyarázni, bár a jelenlétét mindketten éreztük. Őszintén remélem, hogy nem a Nosferatu klánnal kell hadakoznom, mert az hosszú és költséges, kellemetlen esemény lenne. Valami másnak kell a háttérben állnia, amiről nem tudok, de aminek felderítését úgy vélem éppen most fogják elrendelni. Nem megyek elébe, kivárok, ha így van, mondja ki Mr. Salazar….
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:11
- Emberek látták utóljára. - ismétli meg a mondatodat.
- Nos sajnos ezekkel az emberekkel nem tudtam felvenni a kapcsolatot, így nem marad más számomra, csak Ön. - mondja. És tényleg, számára te vagy az utolsó szál.
Amikor közlöd vele, hogy nem ismered fel a férfit, tekintetén ismét átfutni látszik valami. Valami baljós.
- Ez csak egy kellemetlen félreértés lehet, - legyint - többek között ezért is döntöttem úgy, hogy Önnel szeretnék beszélni először és nem értesítettem az illetékeseket. A képeket elnézve kísérteties hasonlóságot lehet felfedezni a behatoló és az Ön ghoulja között. Bőrszín, testalkat, még az arc formája és karakterisztikája is elképesztően hasonló. - ahogy a ghoulodról beszél, tekintete átsiklik Cameronra.
Cameron alig észrevehetően áthelyezi testsúlyát egyik lábáról a másikra. A helyzet minden bizonnyal váratlan számára, de a szokásos hidegvérrel kezeli a váratlan vádakat.
Salazar tekintete néhány pillanatig időzik Cameronon mielőtt visszavándorolna rád.
- Gondolom Ön is szeretné elejét venni ennek és tisztázni ezt a félreértést. Ha esetleg lehetőséget kapnék rá, hogy szétnézzek a fekete emlékei között, az minden kétséget eloszlathatna. Mindössze néhány pillanatot venne igénybe és ígérem, kizárólag a kérdéses időszakra fókuszálnék.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
/Angol/ Igen. – bólintok az ismétlésre – Ezt a részt, ha megengedi, majd diszkréten elintézem és tájékoztatom a fejleményekről. – megyek elébe a dolgoknak, de leginkább azért, mert engem is bosszant, érdekel. – Természetesen mindenben a segítségére leszek Mr. Salazar. – biztosítom és komolyan is gondolom, de a félreértés részről már megosztottam a véleményemet, az pedig nem változott.
Felpillantok Cameronra kifejezéstelen arccal – amiről tudja, csak színjáték – és tekintetem szinte kiáltja, hogy „Nem te voltál, tudom!”. Aztán picit felszalad a szemöldököm amikor az Öreg arra kér, hogy bízzak meg annyira benne, hogy beletúrjon a Ghoul-om fejébe és ki tudja milyen emlékeket szedjen ki belőle. A Bestia most joggal fészkelődik, elég veszélyes dolog ez, de ha Cam rábiccent, én bízom benne. Ha tagadó mozdulatot tesz, már tervem mit mondok…
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:12
Egy hosszú pillanat telik el a szobában, amíg Salazar a válaszodra vár. Te Cameronra pillantasz, hogy megismerd a gondolatait. Ennyi idő után elég egyetlen másodperc is, hogy a felszínes érzelmeket könnyedén leolvasd róla.
Ghoulod korábban már jelét adta annak, hogy meglepetésként éri a vád. Úgy tűnik, mint ha bármelyik pillanatban megrázná a fejét, ezzel jelezve, hogy nem ő volt, ám a várt jelzés elmarad. Ehelyett Cameron a gondolataiba merül, mint ha azt próbálná felidézni, hogy miket is csinált a mai este folyamán. Gesztusai alig észrevehetőek ugyan, de bizonytalanságról árulkodnak. Létezhet, hogy nem képes minden részletet felidézni az estéjéből? Vajon ezt Salazar is le tudja olvasni róla?
Az öreg ventrue tekintete nem sokat időzik Cameronon, hamar visszavándorol rád.
- Természetesen ha Ön úgy érzi, hogy hatásosabb eszközei vannak az igazság kiderítésére, nem ragaszkodom az emlékolvasáshoz.- mondja rideg hangon. Biztos vagy benne, hogy arra számít, ghoulod fájdalmas vallatás áldozata lesz vagy valami egyéb, embertelen módon faggatod ki.
- Úgy általában az eredmények sokkal fontosabbak, mint az oda vezető út vagy az eszköz. - teszi hozzá apró mosollyal az arcán.
- Kérem tartsa meg a dossziét a csatolt dokumentumokkal. A dosszié oldalában talál majd egy kártyát Meyers telefonszámával, kérem ne habozzon a nap bármely szakában tárcsázni, ha fontos információra bukkan.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Az, hogy nem bólint azonnal, hogy kétely merül fel, engem is nyugtalansággal tölt el. Biztos vagyok benne, hogy történt valami, csak azt nem, hogy mi, sőt, a Nosferatu korábbi szavai is csak erősítik a gondolatot, hogy valami történt. Szinte biztosnak érzem, hogy valami történt ott, valami, amihez olyan káinita jelenlétére volt szükség, aki képes megtéveszteni az érzékeket, akár még az emlékeket is.
/Angol/ Mindent el fogok követni, hogy kiderüljön az igazság! – inkább magam, mint az Öreg érdekében – Ha valamilyen hihetetlen ok vagy okok miatt ez nem lenne elég, természetesen tudom, hogy kihez forduljak és fogadjam el a korábbi javaslatát. Tudom, hogy számíthatok a klánomra. – pici mosoly, ami a korábbi szoborszerű arcot most megtöri – Akárki legyen is az, aki ennyi gondot okozott Önnek, mindenképp elnyeri a méltó büntetését! – nyugtatom meg, hogy mindent el fogok követni
Tudom, hogy ez az egész egy csapda, hogy tulajdonképpen most eléggé eltereltek a mindennapoktól, de erről szól a káinita lét. Az Öregek diktálnak, a fiatalok pedig – hacsak nem élvezik egy másik legalább olyan erős Öreg védelmét, akkor engedelmeskednek. Valószínűleg képes lennék meglepetést okozni Mr. Salazarnak, ha oda jutna a dolog, de azt hiszem a mentális képességei erősebbek mint az enyém, így nincs értelme ellenkezni. Az egész dolog egyértelműen kellemetlen, de nincs mit tenni. Hagyom, hogy Cameron elvegye a mappát, miközben bólintok.
/Angol/ Természetesen így lesz! – hajlok meg az akarata előtt szavakkal
Végül kivárok, hogy szeretne e még valamit, majd, ha nincs más, esetleg érzem, hogy ideje a távozásnak, úgy eleget teszek ennek a ki vagy ki nem mondott kérésnek és egyenesen a házigazdához irányítom nyugodt lépteimet. Sajnos az estély számomra véget ért, de erről tudatni szeretném a házigazdát is. Sőt, ha megtalálom, akkor szavakkal fogom biztosítani arról, hogy kiengesztelem valahogy amiért nem élvezhetem tovább a szépséget amiért annyit dolgozott. Ehhez mindössze meg kell találnom.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:16
Az öreg Ventrue csendesen bólint, amikor megígéred neki, hogy mindent meg fogsz tenni annak érdekében, hogy kiderítsd az igazságot. A szobában uralkodó légkör visszatért az eredeti állapotába, nyoma sincs a pillanatokkal ezelőtt észlelhető fenyegetettségnek. Maga az érzés persze nem múlt el, sikeresen befészkelte magát a gondolataid közé.
Salazar illedelmesen feláll és gesztusaival megköszöni, hogy megtisztelted a jelenléteddel, majd ghoulja az ajtóhoz sétál és kinyitja nektek.
- További kellemes estét Önnek, kedves Carmelita. - búcsúzik tőled. Te viszonzod a jókívánságot, majd kezedben a dossziéval az ajtó felé fordulsz. Tekinteted csak egyetlen pillanatra találkozik Cameronéval és látod, alig várja, hogy elhagyjátok a szobát. Ennek ellenére illedelmesen előre enged s amikor kilépsz, becsukja mögöttetek az ajtót.
Sem az időt, sem pedig a helyszínt nem tartod alkalmasnak arra, hogy Cameronnal átbeszéljétek a történteket, ezért egyenesen a lift felé veszed az irányt, hogy beszélj az elízium őrével, mielőtt elhagyod az épületet, azonban úton a lift felé valami váratlan történik. Ahogy elhaladsz a kisterem előtt egy erős kéz nyúl ki feléd, megragadja a karodat és határozott mozdulattal húz be a terembe. A belsődben lévő bestia azonnal felkorbácsolja az érzelmeidet és már épp kivillantanád szemfogaidat, hogy szembe fordulj a vélt veszéllyel, amikor a kéz szorítása enged. Cameron gyorsan reagál és azonnal melletted terem, készen állva arra, hogy puszta kézzel vegye fel a harcot támadóddal.
Érkeztedkor három vértestvért - a két Tremere-t és egy Nosferatut - láttál a kisteremben a képeket nézegetni, de nekik már nyomuk sincs. Ehelyett egy alacsony, remegő kezű férfit pillantasz meg aki úgy néz ki, mint aki épp megbánta, hogy hozzád ért.
Tekintete gyorsan Cameronra szalad majd vissza rád, de egyetlen pillanatnál tovább nem időzik rajtad, a kisterem képei felé fordul.
- Nem értem, nem értem! - szólal meg végül, kissé remegő hangon.
- Hát nem adták át az üzenetemet, hogy ne jöjjön ide ma? - motyogja anélkül, hogy ismét rád nézne. A férfi kockás ingének ujjával megtörli a szemét és a falon lévő festményt kezdi el bámulni.
(https://rpgenerations.hu/Zen/albums/Sentinelwex-K-pei/SebzettVad/benett_thomson.jpg)
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Minél többet gondolkodom azon ami történt, annál erősebb a késztetés, hogy valami csapdára gyanakodjak. Nem tudom mire vélni, ha erről lenne szó és természetesen bizonyítékom sincs amivel alátámaszthatnám ezt a tudatalatti suttogást, de minden amit tudok a társadalmunkról azt sugallja, hogy olyasmi zajlik a háttérben, amire a rálátásom a semmi felé közelít és ráhatásom még annyit sem ér el. Nyugtalanná tesz, de a környezetem felé a magabiztos és mosolygós álarcot mutatom. Maga vagyok a megtestesült illem és tisztelet, így a búcsú és a távozás sem adhat okot bárminemű kifogásolhatóságra.
/Angol/ A körülményektől eltekintve megtisztelő volt, hogy találkoztunk! Ön egy igazi úriember! További kellemes estét Mr. Salazar!
Odakint is ugyanazon álarc mögé rejtem valódi érzéseim és gondolataimat, nem adhatok semmit ezeknek, még azoknak sem, akikben más körülmények között esetleg valamiféle bizalom alakult volna ki. Cápák között vagyok és valaki vágást ejtett, ami hozzám vonzza őket. Érzem, hogy a Bestia igazságot akar, de keményen tartom, hiszen kinek hiányozna az, hogy elszabaduljon? Ezt is majdnem megvétózták, de egy halált ígérő pillantáson túl több nem érkezik a kéz tulajdonosa felé, aki megragad és behúz. Végig mérem, miközben finoman leintem Cam-et, ne tépje szét az illetlent
/Angol/ Jó estét! Semmi baj! – nyugtatom meg, nem zavart az érintése – Az üzenetet megkaptam, de nem tehettem meg, hogy ne jelenjek meg. – picit kivárok, majd – Nincs kedve sétálni? Igazán szép esténk van!
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:18
- Sétálni, sétálni, Benettel sétálni... - ismétli meg a szavakat, melyekhez hozzáilleszt egy nevet. Korábbi elíziumi alkalmakról emlékszel, hogy valaki egyszer említett egy Benett Thomson nevű malkavitát, de eddig személyesen még nem találkoztatok. A malkavita tekintetét továbbra is a festményre szegezi. Cameron egy apró lépést tesz hátra, ezzel jelezve, hogy nem avatkozik be a jelenetbe. Tekinteted akaratlanul is a festményre vándorol és azon veszed észre magad, hogy megpróbálod kitalálni, vajon mit is néz annyira Benett.
A festmény középpontjában egy középkorú férfi áll, aki fehér ruhában kenyeret oszt a körülötte állóknak. Származását tekintve minden bizonnyal magasabb körökhöz tartozhat, legalábbis erre utalhatnak a ruháján megfigyelhető aranyozott minták. A férfit távolabbról hasonló ruhákat viselő alakok figyelik és összesúgnak a háta mögött, többük gesztusaiból kiderül, hogy nem értenek egyet a tevékenységgel. A kép előterében éhezők szakadt ruhában arra várnak, hogy kaphassanak egy szelet kenyeret, kezüket a központi alak felé nyújtva. Benett áthelyezi testsúlyát a jobb lábára ezzel kissé oldalra is dőlve. Az egyik szakadt ruhást bámulja, aki a többiekhez hasonlóan nyújtja kenyérért a kezét, ám másik kezében valamilyen szúró fegyvert rejteget. Benett közelebb hajol a fegyverhez és mutatóujja koszos körmével megkapargatja egy kicsit, majd megrázza a fejét.
Tekinteted a festmény alatti cimkére vetődik: A jóság paradoxona, avagy adj egyszer és felhatalmazod őket, hogy elvegyenek tőled mindent.
- Hiába a séta, ha a zuhanás immár elkerülhetetlen. És ebből a magasságból én már nem élhetem ezt túl. - mondja, majd feléd fordul. Valami megváltozhatott, mert a remegő kéznek nyoma sincs, egy kissé alulöltözött, de jó tartású, ötvenes évei végén járó férfi áll előtted. Legalábbis ami a kinézetet illeti.
- Áh jó estét kívánok! Azt hiszem, mi még személyesen nem találkoztunk, én Benett Thomson vagyok. Ön pedig Ventrue Carmelita ha nem tévedek? Csak nem ön is műkedvelő? - int a festmény felé.
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Sok történet kering a Malkavita klánról, hosszú kutatásokat lehetne végezni az igazság kiderítése érdekében. Ez egy olyan téma amire most több gondolatot nem is engedélyezek magamnak, mert akkor nem tudnék a férfire figyelni.
A kép, nem, nem igazán érdekel vagy az mit láthat benne, sokkal komorabb gondolatok foglalkoztatnak ennél, de azért az illendőség határán belül természetesen vetek rá egy pillantást, hogy aztán sokkal inkább az elhangzó szavakra figyeljek. Úgy vélem, hogy a kép alapkoncepcióját és az esetleges utalást értem, de minden megváltozik amikor Mr. Benett egy másik arca kerül a felszínre.
/Angol/ Minden jótett elnyeri méltó büntetését. – jegyzem meg anélkül, hogy a kép címére néznék, majd – Igazán elszomorít, hogy ha így van. Remélem megosztja velem, hogy miért látszik így, miért ez a bizonyosság. – de aztán a változás után – Jó estét Mr. Benett! Örömmel tölt el, hogy megismerhetem végre személyesen! A kérdést illetően: látom a művészetekben rejtező lehetőségeket! – mosolygok kedvesen – Korábban épp azt kérdeztem, hogy nincs e kedve sétálni, de annyira elragadta a mű csodálata, hogy félek nem jutottak el Önhöz halk szavaim.
-
Helyszín: Crowne Plaza Hotel, 13. emelet
Időpont: 1996. március 6. szerda, 23:20
- Séta... hát persze. Sétáljunk egymás mellett, de úgy, hogy mások ne lássák, hogy egymás mellett vagyunk, mert nem mutatkozhatunk együtt. Az csak tovább rontaná az esélyeinket. Legfőképp pedig az Ő esélyeit! Nahát micsoda költői kép! - mondja, s úgy bólogat, mint ha azt feltételezné, hogy te is pontosan érted, hogy miről van szó.
Benett ghoulodra emeli a tekintetét és néhány másodpercig méregeti, majd apró mosoly jelenik meg a szája szélén és visszafordul hozzád.
- Ma este két opció közül kell majd választania, kedvesem. Sétálhatunk egyet a hotel alagsorában, ahol a parkoló autók csak arra várnak, hogy gazdáik visszajöjjenek hozzájuk, vagy... - tart egy kis szünetet, mint ha keresne valamit. Fejét idegesen jobbra rántja és arrébb csoszog a következő képhez. Egy tájkép, hegyekkel és egy folyóval. Benett jobb kezével végigsimít az állán, elmerengve.
- Vagy sétálhatunk a Roosevelt Parkban - csettint egyet az ujjaival - még egy csodás metafora! Éjfél után fél órával! - tekintetét visszairányítja rád és kezeivel tesz egy kérdő gesztust.
- Melyik legyen? Parkoló most vagy park egy óra múlva?
-
(http://rpgenerations.hu/RPGenerations/Karakterképek/Vampire/Carmelita.jpg)
Carmelita Atrayente del Encantador
Nem tartom magam buta nőnek, de a Malkavita szavainak értelmét attól félek csak szavak szintjén, a kontextusában nem tudom felfogni teljesen. Ez pedig picit frusztrál, mert tudom, hogy fontos és sokakkal ellentétben látom benne a racionalitás gyökereit. Végül feltesz egy egyszerű kérdést, amire nem tudok egyszerűen válaszolni. Azon tűnődöm, hogy melyik lenne a jobb választás, hogy mi történhet valakivel egy óra alatt és mi mindent veszíthetnék azzal, ha esetleg a várakozás elveszi tőlem azt, amit tudni szeretnék.
/Angol/ A parkolót választanám, de… akárcsak a parkban, itt is megláthatnak. – kis szünetet tartok, lélegzetvételnyit – Mi a jelentősége a két helyszínnek? – kérdezem,
Számomra két hely, bármelyik megfelel, mégis úgy érzem a választás nem teljesen mindegy. Nem kerülte el a figyelmem, hogyan tekintett Cam-re és azt, hogy szerintem látja, amit a legtöbbek nem. Rémisztő, de egyben felszabadító is. A következő képhez lépek és hagyom, hogy hasson rám, ha tud. Nézem a tájat, kitalált vagy valahol létezhet e, miközben választ várok, ami ha nem a Park, akkor:
/Angol/ Előre megyek! S odalent várom, hogy beszélhessünk!