RPGenerations
Archívum => Új Törvénykönyv => Félbeszakadt mesék => Uwel Lovagjai => A témát indította: Haldirien - 2015. Április 30. 07:13:31
-
Marcus kalandja
-
Elengedem a bitang grabancát, majd odaszólok Magnusnak.
-Rád bízom a kihallgatás maradékát, te nem ígértél semmit. Én addig átkutatom a helyet.
Majd szavamnak eleget téve ott hagyom a szerencsétlent a törpével, és valóban módszeresen és alaposan átkutatom a sátrakat és embereket. Utóbbi csoportból aki ellenkezne azt előbb fejbe vágom.
-
Magnus vigyorogva indul el a bitang felé.
Megfordulsz így nem látod a gaz arckifejezését.
A többi már rég elmenekült.
Pár hangfoszlányt hallasz, míg a sátrakat kutatod.
Sokféle mindent találsz, térképet, naplót, könyveket, az egyik könyvben egy jegyzetet találsz. Eközben a foglyod hisztérikusan kiáltozik:
-Nemtudok többet! Mindent elmondtan a lovagúrnak mindent!! Ő ígéretett tett!!
Összeszedtél a táborban mindent, ami mozgatható. Majd csak kisül ezekből valami alapon. Természetesen a nyilván hasznavehetetlen tárgyak maradtak. Így is jó rakás dolgot gyűjtöttél össze.
- ulUram makacskodik ez a fickó akarja hogy megszorongassam? - vigyorog feléd, mikor kilépsz az utolsó sátorból. Igazából a többi sátorban csak egy két apróságot találtál. Nyílván ezek a "katonák" sátorjai voltak.
- Uram... Kérem ígéretet tett! A szüleim mindig mondogatták, a lovagok szava szent és sérthetetlen!
-
Gyorsan magamhoz veszem a használhatónak vélt dolgokat, majd kilépek a sátorból, a kis foglyunk siránkozására.
-Igen, és én el is eresztettelek... De ő nem fogadta meg ezt igaz? - mutatok Magnusra. - Bár nem mintha ez őt érdekelné, hiszen nem lovag.
Várok pár másodpercet, hogy felfogja amit mondtam, és hátha "eszébe jut" valami még. Aztán ha mégse, vagy kinyögte amit akart, intek a törpének hogy eressze el. Mégis csak lovag volnék, és hiába gyűlölöm ezeket itt, betartom a szavam.
-Gyere, nézzük át ezeket. - szólok a tolvajnak, elérakom a begyűjtött tárgyakat, és a térképekkel kezdem.
-
Amint elengeded futva rohan át árkon bokron.
- Banditák olyanok mint a zsoldosok. Ölnek az aranyért ha kell, de sose halnának meg érte. Ez a fickó nem hallgatott el semmit, úgy vêlem. - mondja Magnus, miközben leül, és megnézi a gyűjteményed. Te a térképpel kezded, míg ő a könyvekkel.
- Egyébként, Marcus úr. Itt lenne egy arany. - dobja feléd. - Az őrnek ezzel fizetett a kecske. Azt hiszrm mégse oly ravasz, mint hitte. Az érme elárulja. Ez nem shafoni, de nem is gorviki valuta. Ez nem délen kovácsolódott. Ha keresünk egy tudort aki ismerheti ezt.
Azt hiszem megvan! Van egy ismerősöm, aki biztos tud segíteni! Fermos biztos fog. Ő otthon van az ilyenekben.
Átadja az érmét.
Utána vetődik a térképre a tekinteted, a térkép egész Ynevet rajzolja le, ám össze van firkálva. Kettős nyilakat (←→) vélsz felfedezni, nagy (X) ikszeket. Nyílván jelent valamit. Shadon és Gorvik között ←→ ilyen nyilat vélsz felfedezni. Ellentét, háború. Ugyanezt látod Toron és az Északi Államok, illetve tucatnyi más országok közt. Gorvikban X et vélsz felfedezni, és egy írást. Próbálod kivenni mi az, de nem sikerül.
Ugyanolyat látsz sok más helyen: Taba el Ibarában Pyarronban, Erionban, Toronban, valami északnyugaton. Egy kiszögellő félszigeten, Erigowban.
-
-Rendben, akkor meglátogatjuk. - dörmögöm miközben a térképet lesem. A kecske, ahogy Magnus megnevezte, valami nemzetközi dolgon törheti a fejét, ha ennyi minden be van jelölve nála. Azt még értem, hogy az ellenséges országok be vannak jelölve, de az x-ek megzavarnak. Lehet, hogy nem csak nálam jártak, de Ynevszerte mindenhol? Ennek utána kell nézni, de előbb a törpe barátjához nézünk be.
-Na menjünk. - morgom, majd feltápászkodok, bepakolom az elvihető holmikat a nyeregtáskámba (a térképet mindenképp), és várom, hogy Magnus merre vezet.
-
Magnus megfordul, és savanyú arccal mondja.
- Shadlekbe kell vágtatnunk.
Az út egész hamar megvan, délőtt, erős tempóval, kevés szóval és fáradt lovakkal érkeztek Shadlek alá.
Még gondolkozni is alig tudtál, annyira erős tempót diktáltatok. A szél kikezdte az arcodat, és a süvítés zavarta a füledet.
Magnussal annyi a különbség, hogy haja-szakálla ezer irányba áll.
Elvezett az utcákon, addig van lehetőséged gondolkozni, majd megáll egy díszes háznál, kapuiban csavart oszlopok találhatók, és az összhatása az ablakoknál lévő díszekkel olyan, mintha egy kúriába lépnél be. Azonban ez az épület legfeljebb három szobás lehet, még a ti házatok is nagyobb volt ennél.
Belépve egy fiatalemberrel találjátok szembe magatokat.
- Fermos! - üdvözli a törpe. - Nagy szükségem lenne a tudásodra. Be kéne azonosítanod a lovagúrnál, Ser Marcus úrnál lévő érmét. Fontos lenne, a részletezést az úrra hagyom.
- Magnus! Örvendek! - meghajol, ahogy az udvarban illik. - Ser Marcus. Kérem mondják miben segíthetek.
Amikor Marcus átadja az érmét, a férfi megnézi, megforgatja, majd visszateszi az asztalra.
- Erigowi. Efelől semmi kétség. Tudok még valamiben segíteni?
-
A shadleki út kikezdi kicsit a türelmemet, ha akarnék se tudnék gondolkodni. Shadlekben már több alkalmam lenne, de itt se nagyon kap el az ihlet, úgyhogy csak csöndben barangolok Magnus mellett. Az ismerőse háza már meglepetésként ér, őszintén szólva egy kis tolvaj-kunyhóra számítottam. Bár lehet hogy ez is az, csak egy fokkal nagyobb kiadásban. Lényegében egészen eltérő hatást kelt a díszítés a ház méretével.
-Üdvözlöm. Ennek az érmének a származási helyét keressük. - többet nem mondok, a törpe nem említette, hogy mennyire megbízható az ember.
Az illető válaszol is, erigowinak beállítva az érmét.
-Köszönöm. A többit a barátomra bízom ha nem baj. - közlöm kicsit mogorvábban a kelleténél, de jelen pillanatban ez sem érdekel. Egy biccentés után el is hagyom a házat, majd lovamhoz lépek, előveszem a térképet, és áttanulmányozom alaposabban Erigow-t (főleg az x-et. Ha ez megvan, átnézem a többi tárgyat is, hátha ír valamelyik az országról.
-
A férfi biccent:
- ahogy óhajtja. Esetleg parancsolnak valamit? Van jó shadoni borom... Csak ha óhajtanak. Szomorú és felkavaró idők járnak...
Minél gyorsabban lehet elhagyod a házat.
A térképet kutatva észreveszed hogy Erigowban található egy X, és egy szó, vagyis kettő. Az elsőt végül sikerül megállapítanod. Lord. Szóval a név birtokosa valami úr. A másik rész valami Er...rel valami furcsa név.
Végigpásztázod a könyveket.
A fele mágikus baromság, a másik fele egyházinak tűnik, mégis elvétve látod Donwikot. Eretnekkönyv biztos. Azonban az egyháziban egy kis cetlire találsz, amire ez lett írva:
Sethaklar megparancsolta egy bandának hogy kövessen téged, és öljétek meg a nagymesterét az Isten Kardjának. Vénember, nem lesz kihívás.
Eljön halhatatlanságunk,
Lord Erefhrel
Ő az! Ő van Erigowhoz írva!
-
Az x mellé írt név nem árul el sokat, de szerencsére az egyik könyvben rálelek a teljes névre. Tovább nem jutok, az eretnekséget tartalmazó könyveket inkább égetném el mint olvasnám, a mágiához meg nem értek. Így jobb híján odakint várok Magnusra, és töprengek.
~A célpontjuk a Nagymester volt, de akkor mért vitték el Elianát? Egyáltalán mit érdekli egy erigowi szektát egy shadoni rend kisebb rendházának vezetője? AZ ördögbe is, hol a pokolban lehetnek most?~ ezek, és hasonló kérdések járnak a fejemben, de persze egyikre sem tudom a választ. Végül jobb híján az eretnekkönyvekbe is belepillantok, persze miután elmormoltam pár imát Domviknak.
-
Domvik bizonyára megengedi, hogy nyomok után kutass, hisz rendjének egyik vezetőjét mészárolták le.
Az eretnekkönyvekben csak zagyvaságokat találsz, mindenféle istenről, istenségről, kik az istenek, mit csinálnak, hasonlók. Eretnekség.
Úgy tűnik nincs benne semmi, ami érdekes.
Azonban megpillantod a már megtalált nevet a könyv végében.
Ha nem tudnád hogy a férfi nem lehet "isten", nem is gondoltál volna arra, hogy ez később lett odaírva. A név után hasonló kaliberű biztos bolondságok jönnek.
Lord Erefrhel, Az Urak és Nemesek Királya
Fenarlim, a Mágia Ura
Eaden, a Kivégző, az Eretnekek Ostora
Ennek semmi értelme nincs. Az Eretnekek Ostora Domvik arca, nem holmi névhez tartozó cím.
-
A könyv nem nyújt túl sok értelmes dolgot, de a végén a neven megakad a szemem, sőt az alatta lévő kettőn is. A lord biztosan nem isten, tehát valószínűleg a másik kettő sem az. Ezért piszkál kétszeresen az, hogy egy ynevi halandó neve mellé írták az Eretnekek Ostora címet. Ámbár ez hivatalosan Domvik egyik arca, elég elterjedt lehet, akár pyarronita inkvizítorokra is rá lehetne akasztani, de ez csak példa. Ettől még utánanézek jobban Eadennek, hátha találok róla valamit, és ha már lapozgatom a könyveket, a lord nevét is keresem.
-
A könyvek a neveket nem rejtik többet, nem találsz ahhoz hasonló jegyzetféléket, mint az előbbinél olvastál.
Alig tűnt fel, hogy elmentél egy újabb jegyzet mellett.
"Erigowi palota az Urak Királyának az Otthona."
"Éljen az Úr s dolgozzon mind ki szolga"
"Urakká válhat az ember ha hisz"
"Vagy a halott élő lelket visz"
Minél többet olvasol, annál roszabb és értelmetlenebb. Már csak a nyomot kell követni.
De Erigowba, vagy Gorvikba kéne menni először?
Újra megnézed a cetlit, és rájössz valamire. Egyezteted a cetlit a térképpel.
Újabb nevet kaptál, a gorvikit. Sethaklar
-
~Hol van már ez a törpe? Megint szükségem lesz a segítségére.~ nézek türelmetlenül a ház irányába. Nem könnyű dönteni, hogy merre induljak. A kecskeszakállas gorviki pénzzel fizetett, viszont shadon lovagjaként elég nehézkes lenne nekem a túlélés.
Mire Magnus kijön, eldől, hogy kockáztatunk, és Gorvikba megyünk.
-
Rövid egyeztetés múlva elindultok a közelebbi ember felé, a Sethaklar nevű ember felé, aki minden jel szerint összeköttetésben áll a hölgyed elrablójával.
Vágtatva indultok útnak, Magnus útközben folyamatosan győzködni próbált.
- Utazzunk hajóval, és lehetőleg az út során tedd el a páncélod, mert nem szeretik arra Domwik kardjait. - tanácsolja. - Nekem már volt... szerencsém?...- kérdezi - hogy járhattam ott, a maguk módján kedves és szép emberek lakják... Bár nem egy természete borzalmas. - összerántja a vállát- A Kos hit teszi.
Jegyzi meg, mint valami utolsó bölcsességet.
-
-Rendben, vendégem vagy egy hajóútra. Viszont előbb lecseréljük a fegyverzetem egy részét. - közlöm. Ehhez híven elmegyek egy kovács ismerősömhöz, és átalakíttatom a mellvértemet és a pajzsomat (egyedül ezeken van rajta Domvik jele), hogy ne fedezzenek fel. Habár kétlem, hogy indulnának egyáltalán hajók Shadonból Gorvikba, azért vannak hitetlenebb kereskedők, akik az aranyban hisznek a Hétarcú helyett, ezért a következő megálló a legközelebbi kikötő.
Ha találunk ilyen hajóst, szavamhoz híven meghívom Magnust is. Út közben javaslom hogy találjunk ki valamilyen álcát, arra az esetre ha bárki ottani kérdezősködne.
-
Indultok azonnal, először haza mentek, hogy a kovács lássa a vértedet és átformázza a Domvik szimbólumokat, abbahagyván addigi munkáját. Tiszteletnek örvendesz, bár inkább a feleséged kiléte és az apja miatt mint saját magad érdeméből. Mégis soha semki nem gyanúsított azzal hogy ezért házasodtál meg. Megkedveltek és kézségesen segítettek. Bár igazából mégiscsak a családod, és a feleséged miatt segítenek neked, mintsem mert az Isten Kardja rendmesterének leányát vetted el.
Nem telik el egy óra, és megtekintheted új páncélod
Az út a kikötőkbe veszélytelen, semmi sem akadályozta hogy gyönyörködjetek a látványban.
Zöldellőbrétek, rendíthetetlen hegyek... Csodásak Shadon természeti ékszerei.
Hajnalbam értek a kikötőbe, háromnapi lovaglás után. A felkelő nap tiaraként ékesíti a láthatárt.
kikötő olyan amilyennek mesélték, nagy, és méltóságteljes hajók vannak egymás hátán.
Magnus megszólall az utatok végén.
- A tavernákban kezdenék, azután a hajókon végig, ha nincs senki aki elvállal ott. Te nézdd azt ott- mutat keleti irányba
Egy lepukkant kocsmára mutat, cégér szerint a Taverna a Féktelen Sirály-ra
-
-Inkább te nézd a kocsmákat, én a hajókat. - mondom ellentmondást nem tűrő hangon. Én a páncélommal inkább nem mennék be az ilyen kocsmáknak nevezett kalyibákba, viszont a kapitányoknál hasznos lehet a megjelenésem.
Így én a hajókat nézem sorra, hátha van köztük amelyik Gorvikba megy és szállít utasokat is.
-
Magnus biccent, majd a kocsma felé kacsázik amerte mutatott pár pillanattal ezelőtt.
- Ahogy akarja, 'uram'.
Közben te a dokkoknál sétálgatsz, és keresel olyan hajót amely felvenne titeket.
Az Öböljáróval kezded, egy szép kifaragású shadoni bárkával amely kapitánya, egy magas, megtermett alak bozontos fekete hajjal és szürke szakállal. A kérdésedre együttérzőn rázza meg a fejét.
- Sajnálom, Gorvikba nem hajózom, a Keleti partokon bármerre..
Egy másik hajó, a Hullámtörő Dél felé indul.
Már egy szűk órája kutatsz, átjárva a Vízköpőt, a Szerencsét, a Kincsvadászt , a Tengerek Hercegét, és még több hajót, de vagy nem voltak hajlandók elvinni, vagy megfizethetetlenül magas árat kértek a kapitányaik.
Így jutottál el a Lady Tyrmande fedélzetére, ahol beszéltél az ügyről a kapitánnyal, egy középkorú erős úriemberrel, aki boldogan elfogadta, és " hat aranyért a lehető leggyorsabban odaszállítja a nemesurat"
Magnus hollétéről mit sem tudsz, de lehet megtaláltad a hajót, amit kerestetek. A Lady Tyrmande karcsú, gyenge felépítésűnek tűnik, de valamiért mégis úgy érzed hogy ez a hajó nem egy könnyű zsákmány. Bizonyára sebes nagyon, ami fontos a jelenlegi feladatodhoz.
-
-Két fővel számoljon. - zárom le a beszélgetést a kapitánnyal, majd elkezdem Magnust keresni. Jobb híján végigjárom én is a kocsmákat.
Ha megtaláltam, szólok neki, és elvezetem a hajóhoz, majd ha az indulásra kész, akkor fel is szállok.
-
Az útitársad keresgélése volt a nehezebb feladat.
A kocsmákban özönlöttek feléd a szellemes viccek és gúnyos suttogások melyek közül nem mindet hallod hisz a jelenlévők nem neked hanem asztaltársaiknak szövegelnek, olyanok mint:
"Eltévedt a bogár"
"Ejj de nemes taverna lett egy hirtelenjében ez a hely!"
"Nem találja a tornát."
"Már láttam ilyent... Bár az gyorsabb volt és vissza tudta dugni a fejit és farkát a páncéljába..."
Nem látod pontosab ezeknek a kijelentéseknek a birtoklóit, szerencséjükre.
Úgy fél órába tellett mire megtaláltad Magnust, aki épp egy kocsmában italozott ugyanazzal a kapitánnyal, aki helyett adott a Lady Tyrmande-on.
- Huh, maga aztán nagyon szellemes! - jegyzi meg a törp, majd belekortyol az italába.
Majd észrevesz téged.
- Uh, Marcus, találtam egy kapitányt aki elvállal minket hét aranyért!
-
Hát igen, aki Gorvikba akar menni, ne keressen becsületes kapitányt.
-Érdekes, nekem az előbb még hatot mondott. - válaszolom, miközben halálos higgadtsággal (szó szerint, hogy az illető kapitány érezze, mennyire nem ajánlatos most engem átverni) nézem a kapitányt. Ezután nem mondok semmit, hadd fogja fel a törpe, és válaszoljon rá ő maga.
-
- Oh.. - gondolkozik el a törp. Arcára csalódottság ül ki.
- Ah, lovag uram, nem reméltem, hogy már most viszontlátom! Jöjjön igyon velem egyet! - biztatásként belekortyol, a sajátjába. - Az ár, az ár az tényleg ingadozó, tudja uram úgy vélekedek hogy ha jön két úr már megbeszélt árral, akkor már terhünkre esik egy újabb párt befogadni. - mondja mosollyal a száján.
-
Nincs türelmem az ilyen játékokhoz.
-Azért remélem, hogy a társam is az elsőként megállapodott ár mellett lehet vendége a hajójának. - azért mégis egy illedelmes formában tárom elé a mondandómat. A másik megoldásom a kardom lett volna, de ott még nem tartok.
-
Magnus elhűlve nézi a beszélgetést.
- Oh, persze persze, jöjjön üljön hozzám. Maga is - int a törpének.
- Hamarosan indulunk, egy órán belül. Javaslom hogy addig kerüljenek a Lady Tyrmande fedélzetére.
Magnus rádnéz. - Gorvikon belül merre menjünk? Nem mutatja a térkép?
A térképen nincs semmi más, csak az X.
- Mit néznek az urak? Ah, úgy látom Ynev- áll mögétek a kapitány. - Hátha tudok segíteni.
-
~Mekkora zseni, egy térképen felfedezi Ynevet...~
-Ha tud, az jó lenne. Mit jelölhet az X?
-
A férfikiveszi a kezedből a térképet.
- Ahamm.. Két szemszögből nézhetjük a dolgot... Ha az egész ikszet akkor ez feltehetőleg Felkras, Tarusse, Hernath, Verishe illetve Woras városai lehetnek... persze a körülöttük lévő tanyavilággal. Azonban...
Ha úgy nézzük, hogy az iksz közepe mutat a területre, akkor Verishe vagy Felkras lehet.
-
-Remek, akkor oda megyünk. Hol köt majd ki? - még a végén a hasznunkra lesz ez a kapitány.
-
A kapitány szája nagy és széles mosolyra húzódik.
- Bárhol ami nem város. Legjobban akkor jarnak ha itt rakjuk ki magukat, egy csónakkal kivisszük magukat. Ha gondolja, extra jutalomért vissza is hozzuk magukat.
-
~Csempészek.~ Ezt az egy szót írta le a kapitány azzal, hogy városban nem áll meg. Mindenesetre bármilyen bűn is a csempészet, most jól fog jönni.
-Attól függ mennyi idejük van, Még nem tudom mi fog ott történni.
-
- Hát... ahogy kívánja... három napjukba telhet odaérkezni. Esetleg öt. Visszafele is három, és feltehetőleg egy-két-három napot maradnak ott. Ha gondolja, felajánlom hogy nyolc, és tizenkét nappal később kikötünk ugyanott, a hajón tudok adni magának egy részletesebb Gorvik térképet. Azután tizenötödik naptól fogva ott kötünk ki három napig.- mondja, majd kiissza az utolsó csepp nedűt is, majd hívja az egyik pincérnőt, amikor az megérkezik, kifeszíti a nő ujjait, és a tenyerébe helyez három ezüstöt.
-A borért és a fiatal Helios számára. - mondja, majd feláll és az ajtó felé indul. - Kérem uraim kövessen engem.
Majd kilép az ajtón, és dölyfösen lépked a kikötő utcáin a Lady Tyrmande felé.
Amint fellépett a hajóra, megfordult.
- Nos uraim, ott van - mutat egy ajtó felé pár méterre tőle. - Ott van az önök szobája. Ha kell valami, ott egy csengő és megpróbálja beszerezni az az úriember. Teqera! Gyere, ezek az urak a vendégeink. Biztosísd hogy ne legyen okuk panaszra.
-
-Megegyeztünk. Az úton majd megbeszéljük az árat, de most minél hamarabb indulhatunk annál jobb.
Elmegyünk a hajóra, majd a kapitány utasítja az egyik emberét, hogy segítsen ki minket. Ezért rögtön hozzá fordulok.
-Kellene egy részletes Gorvik térkép, valamint információ Gorvikról. Tudsz segíteni?
Rég megtanultam, hogy van különbség a pletykák és a tiszta információ között. Gorvikkal kapcsolatban sajnos csak az előbbi jutott eddig a fülembe, és azt nem kell magyaráznom, hogy mennyire torzulhat egy pletyka az ellenséges országról. Így most minél tisztább forráshoz kel jutnom, hogy úgy-ahogy felkészülhessek.
-
A férfi mélyen meghajtja fejét
- Ahogy kívánja. - majd futva rohan az útjára, hamarosan egy térképpel és egy fekete hajú, sasorrú, szép vonású férgit kísér.
- a térkép - jelentette ki, majd átadta a lovagnak. - ő pedig , ő pedig Grecys, gorviki. Szinte mindent tud.
- állok a rendelkezésükre -
-
Ez megteszi.
-Mondja el amit tud ha kérhetem. - kirakom a hozott térkép mellé a miénket is, és várakozón nézek rá.
-
- Nos... A minden az igencsak időigényes dolog. Ajánlom hogy konkrétabb dolgokat vegyünk szemügyre. Például a viselkedést. A gorvikiak teljesen máshogy gondolkoznak. Szerintük a Halál a mindennapi élet része, kisarkitottam, elnézést. Nem igen lepődnek meg, ha a szomszédjukat kivégzi egy nemes, ha tudják hogy rossz vér van köztük.
Úgy érzik, aki nem tudja bizonyítani hogy hasznos... Nos ő jelentéktelen, nem fontos nekik... Tehát feláldozható. Bár inkább ne is próbálják álcázni magukat, legyenek zsoldosok.. Így a törpe lét se hátrány. - mondta. - Esetleg a kiejtést gyakorolhatjuk az uton, illetve feladatomnak érzem, hogy elmagyarázzam merre kell menniük.
-
-Akkor pontosítsunk. A feleségemet elrabolták, és feltehetően Gorvikban vannak, az X-szel jelölt részen. Minél kevesebb időt töltünk ott, annál jobb- már elnézést - és annál kisebb az esélye hogy lebukunk. Ennél fogva igen, jó lenne a kiejtést gyakorni, valamint hogy minél többet megtudjunk az ott élőkről. - bökök az X felé.
-
- Óhm sajnálom, higgye el.... a feleségét... mindent megteszek... értem, kérem... - elővesz egy hasonló méretű térképet. - Próbálja rátenni erre a térképre... Elkérhetem? - majd elveszi tőled, aláteszi a másiknak, majd elővesz egy tűt, és apró lyukat üt oda, ahol az iksz szárai kereszteződnek. Majd megvizsgálja... elgondolkodik... megnézi a térképét, míg visszanyújtja feléd a tiedet. - Bizony... ez Verishe.... vagy a környező faluk. Glenmoe és Rewara... esetleg Shezan... - mutatja a térképen. Bár a falvak nincsenek mutatva. - Szerintem Verishe lesz az. De... az is lehet, hogy a közeli Marico con Rabora rend háza... a Fürgezápor... Bár oda nem fognak tudni bejutni, attól tartok. Elrablóról van valami információjuk? Esetleg a vértje különleges volt? Könnyűvért és éles, pengeéles pajzs?
-
-A banditákat egy zöld tunikás, láncinges alak fogadta fel ovális fémpajzzsal. Beugrik valami erről?
-
- Igen.... Ez a Marico con Rabora rendre utal. - bólint a férfi. - Azt hiszem akkor nem lesz oly könnyű dolguk. Igaz alig védi őket vért, de majdnem olyan fürgêk mjnt mi tengerészek. Persze csak majdnem. - mondja széles mosollyal. - Nos majd megoldják. Kezdjük a dolgokat.
A hajóút a Gályák Tengerén négy napos volt, a nap nagy részét a kabinba töltötted, olyan sokat kellett tanulnotok Magnussal. Persze megérte, mire véget ért a hajóút, már megtanultátok a gorviki dialektust és hanglejtést, a speciális gorviki szavakat, kulcsszavakat és mindennapi szavakat, az akcentust, néhány dolgot Gorvik jogrendszeréről, csak pár mondatot. Ritkán tudtál a hajó fedélzetére kerülni, a híreket, a látványosságokat csak a matrózok elbeszéléséből ismerte meg. Az ételek az első napokon sózott marhahúst, később azonban csupán tengeri ételeket tudtatok enni. Egyik nap amint a fedélzeten voltál két hajót láttál közeledni. Félreérthetetlenül a hajójuk felé tartott. A kapitány nyílván megláthatott valamit, Marcus mellé lépett, és ugyanúgy a hajók felé, a távolba meredt, szeme csillogott, ahogy az apa nézi a gyermekeit.
- Ő, nyugodjon meg, lovag uram, ők nem ellenséges szándékkal jönnek. A Kérész és a Tavirózsa, a Lady Tyrmande udvarhölgyei. Nemsokára ideérnek.
Később még aznap láttál egy nagy halat, amiről a matrózok azt állították, valamiféle óriásragadozó szörny, amely egész hajókat fal fel. Szerencsére később egyszer sem bukkant fel újra.
Grecyssel tovább tanultatok a kabinban, hogy a szárazföldön merre hogy menjetek, milyen településeket keressetek, és hogy jussatok el onnan a Marico con Rabora rend házához. Terv szerint egy csempészkikötőben tesznek ki titeket, a parton. negyven mérföldre nyugatra Raquwarra városától. A harmadik nap reggelén a kapitány módosította a tervet, miszerint egy olyan helyen teszik ki a két utast, hogy északra tartva egyenesen a kívánt területre kerüljenek.
Ezen a napon történt, hogy amikor dél környékén végre Grecys kiengedett titeket a fedélzetre, egy negyedik hajót pillantottál meg a Lady Tyrmande mellett, egy hajót, amiről éppen átrakodták a matrózok a hajó szállítmányát.
- Voltak olyan kedvesek ezek a dzsadok, hogy árucserét bonyolítottak le velünk. - mondja a kapitány.
Negyedik nap értétek el a partokat, a hajó négyszáz láb távolságban állt meg, majd csónakokban közelítették meg a partokat, Grecys és a kapitány is elkísérte őket.
- Majd, tizenöt nap múlva találkozzunk ugyanitt. - mondja, miközben végre kezében foghatja a pénzét. - biccent egyet. - Öröm volt önnel...
Majd visszaindulnak a hajó felé, Grecys még egyszer hátrafordul.
- Fogadják meg a tanácsaimat!
Hamarosan elkezdődhet a hajsza.
Elindultatok az erdőben, északra és északra. Három napba telt elérni Vanishe város határait, csak ahogy a csempészek mondták. Az út során sokszor nélkülöznetek kellett, mert az ösvényetek nem keresztezett utat, csak fákat és erdőségekben, így ritkán találtatok tavernát vagy gyümölcsöskertet. Olyankor pénzen vásároltatok élelmet és italt. A második nap megtudtatok szállni a Fogadó a Veres Rigóhoz címzett tavernában, melyet egy Treye nevű faluban találtatok. Sok hasznát vettétek a tanultaknak, egész jól beillesztkedtetek a toroni társadalomba. Csak egy két részeg alak volt, aki gyanút fogott, de senki se hitt neki, senkit sem érdekelt. "Minden részeg csak verekedni akar."
Egyszer hallottátok egy pap szavát, amelyik Ranagol dicsőségét és erejét hirdette.
- Figyeljetek reám! Ranagol el fog jönni, romlásba fogja taszítani ellenfeleit! Nézzetek vissza a múltba! Ranagol, a Kos el fog jönni, és mindenkit elpusztít, ki megtagadja őt. Mi hát készítsük a szíveinket! Nézzétek a múltat! Ellen tudott e állni a Kosnak a Démonok Serege. Eltiporta őket. Úgy fognak égni a tagadók városai, mint a büszke elfek erdejei. Lefognak omlani falaik, össze fognak esni csarnokaik, mint ahogy Pyarron csarnokai. Krán mikor megemeli pörölyét, nincs mi ellenállna neki. Legyőzte az istentelen szellemeket, a Kalahorákat és a Pyarronitákat! Hamarosan utoléri a végzetét a Hétarcú is! Álljatok készen, barátim, midőn csapásra emelkedik a Pöröly, akkor legyen kész a szívetek. Ahogy Krán Ranagol Pörölye, úgy Gorvik Krán Ramierája! A Pöröly szétzúzza ellenfeleit, míg a Ramiera pedig ellenek szívébe mar! Álljatok készen!
Találkoztatok ebben a faluban siedonokkal és katonákkal.
Harmadik nap keresztezte ellenség az utatok. Három farkas rontott rátok, könyebb sebeket kaptatok bár, de sikerült végeznetek a bestiákkal. Az egyik rádugrott, a másik a lábadra harapott, míg egy Magnust marcangolta. Oldalról támadtak rátok az erdők mélyéről, nem tudtatok helyesen reagálni, végtére csak sikerült a farkast visszatartanod, amíg másik kezeddel a torkába csaptál, majd mégegyszer. A farkas állkapcsa nagy csattanással tört széjjel. aztán a kezedet kihúzva le tudtad döfni a másik farkast is. Magnus addigra már feltápászkodott, sikerült kirántania a tőrét és elvágta a torkát.
Végtére megérkeztetek Vanishe városába. Átléptetek a cölöpkapuján, és szép faházakkal körbeölelt teret láttatok meg. A tér közepén szép parkra lelt. Tölgyfák gyűrűztek egy nagy bükkfát.
A kapuban álló őr, zöld mellényben, rajta ezüst farkas, szólalt meg.
- Miben segíthetek maguknak, utazók? Fogadót? Jó kovácsot? A legjobb acélt itt Grenko készíti, páncélok tekintetében mégis Feerawa az első. A legjobb mézsert és bort a Kéjsóvár Udvaronc méri. ha erősebbet szereted a Boszorkányúr Laborját ajánlom.
-
-Egyenlőre szállást keresünk. Hol vannak a legpuhább ágyak?
-
- A legpuhább ágyak, eh? Azt hiszem az az Éjfutár Fogadó lesz... Elmennek arra. - mutat egy utcára jobb kéz felől, majd a második útnál balra. Ott fogjátok látni majd a cégérét.
Mondja, majd elvonta a tekintetét rólatok.
-
Követem az útmutatást, és a megadott helyen kérek két egyszemélyes szobát. Majd ha becuccoltunk, lehívom Magnust, hogy megbeszéljük a teendőket. Mindenképp félreeső asztalt keresek.
-Bármi ötlet hogy hogyan tovább? - kérdezem halkan.
-
Az utca felpezsdült járókelőkkel van tele. Sokan nevetgélnek, sutyorognak. A beszédekből arra a következtetésre jutsz, hogy holnap és azután valamiféle vásár lesz.
Az utcákon a járókelők többségên közönséges ruhákat látsz, persze vannak bőrvértes szerencsevadászok, ramierás siedonok, papok és nemesurak illetve lovagok mint te magad.
Hamar megtalálod a fogadót, el sem lehetett téveszteni. Mikor kinyitod az ajtót zene üti meg füledet. Amint belépsz, látod hogy a fogadó meg van töltve az emberekkel. A zenészekre pillantva észreveszed, hogy a zenét lant, furulya és líra biztosítja. A zenészek sokszínű gúnyában muzsikálnak, szinte vonzzák a szemet.
A fogadó majd' mindegyik asztalánál ülnek emberek, barátok és szerelmesek. A fogadós egy vézna bajszos férfi hosszú varkocsba font öszes hajjal, épp az egyik lánynak mondott valamit, mielőtt odaadta neki a tálcát a borokkal.
- Uraim! Mit kívánnak? Csak gyorsan mert sokan várnak rám.
- Két egyszemélyes szobát. - szólal meg Magnus.
A fogadó felvonja a szemöldökét.
- Tessék, parancsoljanak, attól tartok várnak egy fél órát és nem lett volna kiadó szobám. Bizony ez a nagy tömeg... Igazi vásárhangulat! - odaad nektek két kulcsot. - Fjola kedves! - szólítja meg a visszatérő leányt. A lány ruházata egyszerű, kicsit kivágott nyakú ing és vörös vászonnadrág, de ezt csak futó pillantásként vetted észre, a lány arca és ébenszínű haja vonzotta a szemet. Szép, de az asszonyod százszorta szebb. - Mutasd meg nekik a déli hármas és az északi egyes szobát. - utasítja majd visszafordul a kupákhoz, mert az egyik vendég már igen szomjas.
- Kövessenek kérem. - mutat a lépcsô felé majd elindul. Egy lépcsőfordulót elhagyva a lány megáll a következő emeleten, és az egyik ajtóhoz lép.bal felől. - Ez az egyik szobájuk. A másik...- tovább lép a folyosón és megáll a közepénél. - itt van. - mutat jobbra. - Ha bármi szükségük van szóljanak Edmundnak, a fogadósnak. - ahogy az udvarban szokás, egyik lábát a másik mögé helyezi és meghajol. Majd felegyenesedik és a lépcsőhöz sétál.
Később lementek újra a fogadó termébe, ahol még mindig sokan vannak, a zenét ugyanaz a csoport szolgáltatja... És meg kell mondani, zenéjükkel mindenkit táncra csábítgatnak. Vannak akik már fel is álltak asztalaiktól és táncolni kezdtek.
Így elég üres asztal volt hogy elég félreeső helyre ülhessetek
-Bármi ötlet hogy hogyan tovább? - kérdezed.
- Szerintem érdeklődjünk a név után... Mi is volt az..? - kérdezi tőled.
Közben a Fjola nevű lány lép az asztalotokhoz.
- Hogyhogy maguk nem táncolnak? - kérdi, majd úgy tűnik nem vár választ. - Kérnek valamit? Mézzel kent marhahúst vagy vadhúst? Valamit inni?
-
-A kíváncsiskodás nem az én műfajom, inkább rád bízom. Vagy a Sethaklar vagy a Lord Erefhrel név kell, bár szerintem inkább az előbbi. Én addig körbekérdezek a kevésbé gyanús témákról.
Majd odajön a pincérlány, és kérdezősködik kicsit. Először mégis Magnusnak válaszolok.
-Előbb azonban együnk. - és a lányhoz fordulok. - A mézes hús jó lesz köszönjük.
-
- Értem, akkor... - szólal meg Magnus, majd elhalkul a szava, mert megjött a leányzó.
- Hamarosam hozom.- csinálja újra az udvari meghajlást, majd visszalépked a fogadóshoz, kinek neve, úgy tűnik Edmund.
Szót váltanak, majd a férfi kinyit egy ajtót a pult mögül és bekiabál, de a zene eltompítja.
- Szóval én érdeklődjek a nevek után... Rendben. - helyesel Magnus.
Közben egyre többen táncra és dalra pendülnek.
Magnus felpattan és kér bort a fogadóstól, majd megtölti poharad, az övét lehúzza, majd újratölti a sajátját, most kicsit hoszabb ideig tartott neki. Nem részeg, csak épp jól érzi magát, látod rajta.
Elkezd dobolni a lábával
Majd a zene ritmusa felgyorsul, és Magnus felszólal.
- Nem bírok tovább várni, Marcus majd jövök ha itt a hús...
Felpattan és a táncolók közé rohan. Néha néha meglátod, ott van a kör közepén és eszeveszetten ropja.
Egyszer csak kivágódik az ajtó, és egy férfi lép be rajta. E férfi sötétkék ingben állt, melynek kézujja aranyszínben pompázott, a nadrágja fekete volt, a csizmájával és hajával együtt. Sassorra, lebiggyesztett ajla és hűvös szeme a szép férfit baljóssá tették. Jobban szemügyrevéve a hajában elrejtve éles fület pillantottál meg, de nem ez vonzotta a szemet.
Ami vonzotta, az az volt mi az övén lógott. Fekete ébenfából faragott, arany-fadíszítésű hamgszer, a fenekénél egy szem-méretű rubinkővel díszített, a nyakánál fehér kisméretű szarvakra rácsavarodó húrokkal rendelkezű mandolin.
A teremben két szívdobbanásni ideig néma csend állt, majd a zenészek újra játszani kezdtek, mire a mandolinos a pulthoz sétált
Közben kinyílt a pult mögötti ajtó és kilépett rajta a lány tálcával, amin a mézes marhahusotok volt, megvizsgálta az új vendéget majd elkapta tekintetét. Egyenest az asztalotokhoz vitte a tányért.
- Itt lesz a mézes marhahús, hozzá burgonya. - mondta, majd mosolyogva hozzátette.
- Az alacsony úrnak tán csak nem táncolni támadt kedve?
Épp ebben a pillanatban huppan le eléd Magnus széles mosollyal.
- Az a fickó aztán fagyos! - mondta még szélesebb mosollyal
-
-Tudsz róla valamit hölgyem? - biccentek a hegyes fülü felé.
-
A lány arca homályba borul, és egy kicsit el is pirul
- Ő... Ritkán jár ide, évente egyszer kétszer... De akkor olyan csodálatos előadást ad hogy az egész város róla beszél hónapokon át. Mégis... Olyan hideg.. Nem érzik?
-
Valami nem stimmel ezzel a hellyel. Magnus meghülyül és a dolga végzése helyett elmegy táncikálni, aztán beugrik egy elf (vagy félelf, tudja a rosseb) és mindenki a hidegre kezd panaszkodni. Majdnem visszavágok valami nyerset, de szerencsére megfékezem a nyelvem. Az nem segít ha tökkelütött bolondokkal ordibálok. Bár lehet Magnust helyretenné.
-Én nem érzek semmit az éhségemen kívül. Addig is ha gondolja mesélhetne nekünk vándoroknak erről a helyről. Úgy hallottam vásár lesz, de milyen?
-
Magnus megpillantja arcodon azt a pillanatnyi haragot.
- Marcus, sajnálom... Ez a zene... Meg a bor.. - mentegetőzik. Majd eltűnik arcodról a harag.
Majd a nőhöz fordulsz
-Én nem érzek semmit az éhségemen kívül. Addig is ha gondolja mesélhetne nekünk vándoroknak erről a helyről. Úgy hallottam vásár lesz, de milyen?
- Nos, ez az Aranyló Hold Ünnepe alkalmából szervezett vásár. Alkonyatkor ebből a városból nézve a Hold aranyszínben pompázik, míg mindenhol má a shol ezüst. Egész Gorvikból, de még külhonból is jönnek hogy megcsodálják. Nemesek lovagi tornát is hívtak össze, ezért van itt a sok délceg lovag. A külhoni lovagok mellett a Rabora rendháza összes lovagját kiküldi. Meg a siedonok, kik megint másmiféle harcos dolog miatt vannak itt. Lesznek dalnokok és bolondok, mutatványosok talavrából. Bizony. Még északról is jönnek. Egyébként. - nevet halkan - Senki se mondta hogy hűvös van. Ő, a Dalnok a hűvös... Közönyös.
Elmarad a zene, majd a lantos a pult felé vág utat, és odaérve fennhangon megszólal
- Ki lenne kedves meghívni egy shadoni vörösre? - kiabálja. Az őt körülálló öt ember tolong hogy fizethesse az italát. Az egyiket meg is ütik, de hamar csend lesz mikor az egyik ember aki eddig visszahúzódkodott ramierát kivonva áll fel.
- Elég legyen a rendbontásból! - kiált rájuk.
A fellépés elérte a kellő eredményt, és a verekedők szétválnak. - Edmund uram, szomjasak még ők?
- Ha nem tesznek ostobaságot maradhatnak.
- fizettem az ágyért! - tiltakozik az egyik, egy vörösruhás kopaszodó hajlott orrú férfi.
- Ha nem fejezed be a föld alatt pihenhetsz majd. - mondja kihívón az őr, mire a férfi behúzza a nyakát.
A lány, Fjola nem néz oda, csak unottan pillantgat a tető felé, várva hogy vége legyen.
-
Mindennapos rendbontás. És ez a normálisabb fajta, ilyennel szerte Yneven lehet találkozni. Nem csoda hogy a lány meg se fordult.
-És mondja kérem, hol lehet csatlakozni a tornához? Beengednek oda kóbor lovagokat is? - elég nagy marhaság lenne shadoni címemmel bevonulni. Bár az arcukért amikor meghallják megérné.
-
A lány nem lepődött meg.
- Hogy pontosan hol azt nem tudom, de azt hiszem... Azt hiszem a Vörös Csődör fogadóban lehet Eqard úrnál, vagy a főkapunál az ott álló heraldnál... Sok helyen. Alig várom hogy lássam magukat torna közben.
Majd újra elmegy az asztaltól hogy teljesítsen egy rendelést.
-
-Legalább megtudtál valamit táncolás és borozás közben? - kérdezem miután újra egyedül leszünk Magnussal, és elkezdem enni az ételünket.
-
- Sokkal jobb, tervem van. A lovagi tornán minden Marico con Rabora lovag ott lesz a rendházból. Megtudhatjuk hogy néz ki... Majd... A vásári forgatagban követhetjük és egy félreeső helyen elkaphatjuk... A félre eső helyre való csalás nehéz lesz... Kivéve....
.- gondolkozik el
-
-Na ne mond. De előbb mentél el táncolni mint hogy hallottál a tornáról. Ezek szerint meg se próbáltál kideríteni valamit? - kérdezem kicsit szúrósan. Igaz, hogy szívességet tesz nekem azzal hogy segít, és nélküle vagy hulla lennék vagy valahol nagyon messze, de ha már segít, akkor azt lehetne normálisan...
-
- Nem, nem... Hallottam ahogy a sarokban sutyorog egy lovag a szajhájának... Mármint azt hitte sutyorog... A zene miatt mindenki hallhatta a közelükben.
Azt mondta a tornát meg fogja nyerni. Meg minden szájhőskösött. Meg mondta hogy minden torna után egy sátorba kerülnek a vívófelek, ahol együtt fogyasztanak bort. Meg minden hülyeség
-
-Na akkor próbálj meg belőle kiszedni valamit ha kérhetlek. Addig én elintézem a jelentkezést. Ugyanitt találkozunk.
Majd otthagyom, és keresek egy heraldot. Elsőnek a kapunál lévőt nézem meg, ha a pincérlány igazat mondott.
Ha találok egyet, jelentkezem közelharcra és kopjatörésre is, ha már mindkettőhöz értek.
-
A törpe bólint, majd feláll. - Előtte nem inná meg a számára kitöltött bort, uram? - majd vigyorogva a pulthoz megy, azt nem tudod meg mit csinál mert te is felállsz és elindulsz a kapuhoz.
Nehézkesebben jutsz előrébb, de végül csak meglátod a nehéz tölgyfakaput. Egy harsanó hangot hallassz, mely elnyomja a tömeg társalgását és sutyorgását.
- Jó lovagok! Nemes kardforgatók! Bátor férfiak! Elég bátrak és erősek vagytok?! Magabiztosak? Képesek lennétek megküzdeni egymással? A nyereményért, ami száz arany! És egy aranydiadém!
Miután hozzálépsz, és elmondod, mire jelentkezel, elővesz egy pergamentet és rávési a nevedet.
-
~Érdekel is engem a jutalom...~gondolom magamban.
-Mit lehet tudni a tornáról? - kérdezem a heraldot.
-
A herald vigyorogva néz le rád összetákolt kis emelvényéről. Majd kiabálni kezd.
- Egy újabb lovag csatlakozik a tornához! Van itt valaki aki meg mer küzdeni a lovag urral? - kiáltja, nem mintha téged olyan sokan látnának, csupán a melletted elhaladó tömeg széle lát. - Jelentkezzetek! Holnap mikor a nap tíz órát üt elindul a torna! A kihívókat kilencig várjuk felszerelésben, a heraldokkal! Ne felejtsék el, nem csupán kopjatörésben mérethetik meg magukat! Jobban kedveli a hosszú lándzsáknál a buzogányokat ésés kardokat, jelentkezzen párharcra! Havan valaki haragosa, hívja ki párharcra és verje véresre a farát! Ha a háborúk izgalmára vágyik, jelentkezzen a húszfős harcra!
Majd lehajol hozzád.
- Tudni akar valamit még? - majd újra felkiált.
-Párharc egyórával a torna után kezdődik, míg a harc kétórával azután! Élvezze a párbajhősök sátrait a harcok után! Négy sátor vár nyolc hős lovagra!
-
Már majdnem válaszolnék amikor újra elordítja magát, én meg majdnem képen törlöm ahogy majdnem megsüketülök tőle.
-Lesz ott méltó ellenfél, vagy csak helyi ismeretlenek? - kérdezem némi tettetett gőggel. Ha helyi, talán sikerül beugratni hogy elmondja a rendházbeli lovagok nevét is.
-
A herald kajánul elvigyorodott.
- Emberek! Az itt álló lovag lebecsüli városunk hős férfiuit! Mondá büszkén, hogy mindet leverné egyetlen bökéssel. Ne hagyjátok magatok! Íradkozzatok fel a tornára, és taszítsátok le a büszke lovagokat a mélybe! Bátor vendég lovagurak, álljatok ki társatok mellett!
És esetleg megküzdhettek a nagybecsü Marico con Rabora rend lovagjaival! Srr Garlon, Mraudec, Hrakkok, Jerallo, Sethaklar és Silas lovag urak keresik méltó ellenfeleiket!
-
Te mindenből reklámot csinálsz? - kérdezem immár cinikus hangnemben. - Az biztos hogy jó munkát végzel. - ezzel otthagyom, visszamegyek a kocsmába, és Magnust keresem.
-
A férfi megvonja a vállát, miután felírta a neved, egy ujabb ember felé hajolt.
- Értem jöjjön és álljon ki....
Negyed órába kerül hogy elérd a tavernát, ahogy belépsz, mindenki asztalnál ül, és lassú zene csörgedezik a zenészek felől.
Magnus eközben a sarokban az általa bemutatott lovaggal beszélt, míg a lány még mindig az ölében ül átkarolva a lovagot
Magnus éppen csodálkozott a férfi tettein, hogy mikkel bizonyíthatná azt, hogy neki kell nyernie. És akkor mégegyszer meg tudná mondani, mit tervez csinálni a párbajsátorban, miután legyőzi Ser Garlont, a lovagrend leghíresebb lovagját?
- Ó! Hát majd megosztjuk a bort, aztán elütjük az időt... Úgy is marad tizenkét perc mig át kell adnunk a helyet. Téged, - borzolja fel kissé a lány haját, - Szívesen látnálak majd a sátorban. - Hosszú csókot nyom a kezére, majd az arcára.
Magnus végül kérdezett még a díj és az ellenfelei felől.
Aztán az asztalhoz leül.
- Hallottad, csak meked kérdeztem meg másodjára.
-
-Remek. A lovag akit keresünk Sethaklar, a Marico rend tagja, és holnap kihívom, majd a sátorban kikérdezem.
-
- Értem, ne felejtsd el, holnap nem lesz sok időd. Lehet inkább egy semleges helyre kéne vinni a fickót. - szólal meg alvilági mosollyal. - Akkor induljunk a szobáinkba?
-
-Remélem arra is lesz sor, de 9-kor kezdődik a móka, utána meg sátrakba megyünk édes kettesben. Ha van bármi ötleted hallgatlak.
-
A sátrak, feltehetőleg nem a torna közepén lesz. Mikor a sátorba mentek, én hátulról -amerre a jó lovag szerint najd a lovagoknak el kell hagyniuk a sátort, belépek, és kupán vágom.
Mikor hozzuk kifelé, ha megkérdezzük mi van mondjuk hogy kiütötte magát. A borral és visszük abba a fogadóba, melyet említett nekünk, de mi egy másikba megyünk, és majd onnan akar elvihetjük az első fogadóba.
-
-Szóval cipeljünk egy eszméletlen helyi lovagot le-föl a városban? - kérdezem tőle kétkedve.
-
- Értem, én csak tippet adtam. De úgy tűnik az erős lovag mégse oly erős... Akkor kérdezd ki a sátorba'.
-
Majdnem pofon vágom őt is. Ehelyett csak dühösen nézek rá, hogy lássa, nem vagyok fogékony a csipkelődésre. Az erőmmel semmi baj, bírnám én a cipelést, de nagyon hamar lebuknánk.
Inkább visszanyelem a nyers visszavágást, és elmegyek a szobámba felkészülni.
-
Magnus meglátja a pillantásod, majd megszólal.
- Marcus, ne vedd magadra, csak egyszerűen gondolkodás nêlkül dobtad félre. - mondta utánad.
A szobádba vezető folyosó besötétedett, így volt egy pillanat amikor elbizonytalanodtál a szobad hollétét illetöen, végül csak bemegy a zárba a kulcs, majd elfordul az és az ajtó kinyílik.
A szoba puritán, azonban ahogy leülsz az ágyra, és bebizonyosódik mennyire puha.
Harsannak a kürtök, peregnek a dobok, kurjongatnak a közemberek és a kíváncsískodók.
Az összes ember, úr, közember és csepűrágó a város falán kívülre igyekszik, ahol az éjszaka folyamán felállították az emelvényeket és sorompókat.
Az emberek kiözönlöttek és megálltak a számukra kijelölt helyeken. Sátrak sokasága övezte a torna helyét. Köztük a bajvívók sátrai.
Az emelvényre nemes vendégek, a város nemesei illetve mindenki, aki be tudta bizonyítani hogy nemes székeket kaptak. Nem igen kényelmesek, de sokkal jobb mint azoknak kiknek állni kell.
Majd bevonulnak a lovagok. Negyvenegy lovag díszes, parádés vértben, vagy a Rabora rendre jellemző könnyűvértben, párukon a rend tunikánában, mások dísztelen vértekben vonultak fel, mindannyian egytől egyig elszántan, büszkén lovagoltak be, mellettük segédeik, egyfőtől három négy főig.
Majd felsorakoztak a nemesi emelvény elött, hátukban a "csatatérrel"
Egyik lovag te magad voltál. Magnus fél órábban korábban fizette be a jelentkezést, ami tíz aranyba került.
Szenvtelen arccal néztél oldalaidra, keresve Sethaklar arcát, vártad hogy elkezdődjön a lovagok bemutatása.
- Damien a Lándzsaúr! Werasso, a Kóbor Kopja! Kquano, kóbor lovag! Ser Garlan, a Marico con Rabora rend bajnoka, a Szökkenő Őz! Silas Durgon, a híres Durgon családból. Kinek apai ágán nem egy parancsnok volt a shadoniakkal vívott háborúkban! ... Mraudec a Rabora rend fegyvermestere!
Ser Marcus, kóborló penge! ... Sethaklar! A rend lovagja!
Oldalra pillantva alaposan megfigyeled a karját felnyújtó férfit.gosszú fekete haj, megtört orr, apró borosta. A lova barna fehér folttal a nyakán.
Itt az ideje a lovagok kiválasztásának. Egymás után mennek a sínbe a lovagok, a Lándzsaúr győzelmet aratott egy Pörölyhozó nevű lovag felett, majd később Sethaklar került sorra , ki egy bivalyerős lovagot hívott ki és letaszította lováról Hedmundot, aki szintén kóborlovag volt.
Legkésőbb kerültél sorra , negyvenegyedikként
- Lovaguram! - szólt a herald. - Mint utolsó, maga egy különleges kegyben részesül. Minden épségben lévő lovagot kihívhatja..
-
-Ser Sethaklar, hajlandó kiállni velem? - lépek a lovag elé. Figyelem, hátha észreveszek rajta valamilyen árulkodó jelet, hogy felismerne.
-
A lovag rádpillant, talán ha nagyon észre akartál venni valamit akkor láthattad hogy árnyék suhant át az arcán.
De utána rádöbbensz hogy szinte bizonyosan csak odaképzelted.
A lovag biccentett feléd, és lovával előrébb léptetett. Második pillantásra úgy tűnt arcát csak a megtört orr csúfítja, de így se sokkal marad el mögötted.
Mikor szembe ér veled, újra biccent, majd a herald szólal meg.
- A követjező bajvívók: Ser Marcus! Ser Sethaklar! Álljanak a helyükre, kérem!
Egymással szembe álltok, nyolcvan láb választhat el titeket.
A város zászlaját tartó herald lesúlyt a zászlóval és elindultok egymás felé, először csak léptettek, majd pár másodperccel később őrült sebességgel robogtok egymás felé.
(http://allaboutwindowsphone.com/images/flow/knights/knights2.jpg)
-
Egymásnak rohantok, és a lándzsáitok megtörik egymás testén. Erős lökést érzel a mellkasodban, de a nyeregben maradsz, míg ellenfeled a nyakába vágódik a te kopjád, lelökve őt a lováról. Az egyik csizmája beakadt a kengyelbe, így a ló még hat méteren keresztül.
- Sethaklar a földön! Kár azután a győzelem után!
Szolgák teremnek mellette, és leszedik a lóról, majd elviszik a fuldokló férfit.
-
Lekászálódok a nyeregből, majd jó (meg bosszúálló) lovagként ellenfelem után eredek, aggódó arcot vágva. Aki lát, azt hiheti, hogy az életéért aggódok. Aki ismer (azaz Magnus), az tudja, hogy csak az információért amit kiszedhetnék belőle. Először csak követem, megnézve hogy hova viszik.
-
Az emberek ujjongásból elfojtott mormogás tört fel. Mindenki kíváncsian leste a lezuhant lovagot.
Aztán megfogták, elkezdték húzni az egyik sátor felé.
Magnus aggódó szemmel nézett rád, ahogy lepattansz a nyeregről és ellenfeled felé sietsz.
A lovagot beviszik végre a sátorba, amelyik elkülönül a bajvívók sátraitól.
Mielőtt beléphetnél a sátor bejáratánál az őr elállja utad a lándzsájával.
- Mi járatban akar a Megszenvedtek Sátrába lépni?
-
-Csupán ellefelemet szeretném látni. Erősebben ütöttem mint akartam és most megnézném, nem esett-e baja.
-
A férfi kelletlenül utat enged neked.
A sátor belsejében három lovag fekszik, ketten vért nélkül, a harmadikról most veszik le a láncinget. Egy öreg füvesember, vagy gyógyító áll felette, ahogyan a másik két emberrel is foglalkozik egy egy mester. Az egyik szolga felnéz.
- Uram, úgy látom egy faforgács áll ki a nyakából. Másképp nem tudjuk lefejteni a láncinget!
- Vágják le a végét, ha nem képesek rá, adják ide nekem! - kiáltotta neki a férfi, majd a lovaghoz hajolt, és elővett egy flaskát. - Igya meg. Ez segíteni fog pihenni,.
A férfi fuldoklott, majd fojtott hangon szólalt meg.
- Ki... akarsz? - ennyi fért ki a torkán.
- Fogják le, meg kell itatnom ezzel a máktejjel.
-
-Megnézni, hogy hogy van. - közlöm a sebesülttel, miközben megjegyzem az arcát. Az elaltatás nem jó hír, de alapvetően az én hibám, nem kellett volna ennyire kiütni. Megvárom, amíg elalszik, aztán megkérdezem az orvost:
-Mennyire súlyos?
-
A férfi mikor közelebb húzódsz, vesz téged észre.
Újabb köhögés, majd megszólal miközben egész testével ellenáll a szolgáknak.
- Üdv... Már... Vá..- újra köhög, majd az orvosra pillant. - Marad...a.. Fa...ott! - sziszegi ellentmondást nem tűrően.
- Akkor is igya meg ezt. - utasítja az füvesember.
- Nem... A fájdal..om..el kell... Bírnom...
A gyógyító legyint.
- én csak segíteni akartam.
A férfi rádnéz, apró mosoly jelenik meg az arcán. Az egyik karját, nagy erőlködés közben felemeli, jelezve hogy kezet kíván fogni.
- Remek... Döfés..uram... De......- nagyon csúnyán felköhög. - Ő... Nincs... Itt...jutal...jutalmad...titok.. - borzalmasan köhög, egy kevés vér fröccsen ki a szájából. - Vinisila... -suttogja, így már oda kell hajolnod felé, hogy halld, majd vér kezd el szivárogni a szájából, biccent egyet, majd a feje az asztalra zuhan.
-
Ezek szerint felismert. Viszont a szavaiból csak annyit értek meg, hogy elismeri az öklelés szépségét. Az biztos, hogy nem mindennapi ütés volt. De ennél többet nem értek. Mond valami nevet vagy mit, de nem tudok mit kezdeni vele, ezért az orvoshoz fordulok tanácsért.
-Maga értette a végét?
-
Miután beteljesedett a végzete, elengeded a kezét.
Nem igen értetted az utolsó szavát, így hát megkérdezed a gyógyítótól, nem tudja-e hogy mi az amit mondott.
A gyógyító lepillant a lábaira a halál beálltakor, majd felnéz rád.
- Vinisila? Bizonyára az elméje is károsodhatott. Semmi ilyesmiről nem hallottam még soha.
-
-Köszönöm. - majd távozok, és megkeresem Magnust.
-Hallottál már arról a szóról, hogy Vinisila?
-
Magnus a sátor előtt toporgott és óvatosan vizslatta a környéket amikor kilépsz.
Mikor megszólítod megpördül, és látszik rajta hogy kő gördült le szívéről. Majd elbizonytalanodik.
- Vinisila? Ez micsoda? Fogalmam sincsen barátom.
- Vinisila? - szólal egy hang mögötted. Ahogy visszafordulsz a sátorba a tegnap esti dalnokot fedezed fel, ahogy előlép a sátor sarkából. Arra, hogy hogy került oda, egyetlen reális tipped sincsen. - Mi lehet a Vinisila? - kérdezi úgy, aki élvezi hogy tud valamit amit mások nem. - Torokdöfő lovag... Azt hiszem, megérdemled hogy ingyen megkapd, amire oly hőn vágysz. - mondja sejtelmesen. - Már vőven megfizettél nekem. Szóval, a Vinisila... - lép át melletted ki a fényre. - Egy vidék, egy puszta. Északon. Ediomadtól vagy Torontól a Nap Nyugta felé vágtatva éred el. Ezt már minden hajós ismeri, ha ezeket említed nekik.
Mondja, majd elsétál a játéktér felé.
-
Meghökkenve nézek a bárd után. Hallgatózik, aztán lelép... Elég fura alakok élnek itt.
-Csináljuk végig a mérkőzéseket, aztán menjünk innen. - mondom Magnusnak majd visszatérek én is a térre, és figyelek hogy elhangzik-e a nevem még.
-
Magnus hitetlenkedve nézte a közjátékot.
- Mi az aquir szajh volt ez?? - jegyzi meg a bajsza alatt, nem is hallod ki csak azt hogy "ki... aquir.."
- Menjünk gyorsan! Siessünk vissza.
Tovább ment közben a verseny, majd mikor megszólalt a herald, hogy meghalt Ser Sethaklar, minden szem rád zúdult.
A Kóbor Kopja került sorra, aki hangosan felkiáltott.
- Kihívom a Ser Marcust! Összemeri-e mérni erejét a Kóbor Kopjával!
-
Amikor mindenki engem bámul, tudom hogy most a hét pokol valamelyikére kívánnak. Innentől a mérkőzés vérre fog menni - az enyémre. Nemsokára a Kóbor kerül sorra és ki is hív. Hiába mondanám neki, hogy ellenfelem halálát én kívántam a legkevésbé, nem hinné, csak ha elmagyarázom az okát is. Akkor pedig azon nyomban megölnek. Így komoran bólintok és felkészülök a következő menetre.
-
Újra a sorompó bal végébe állsz lovaddal, Magnus felnyújt neked egy kopját. Majd a zászló sújt le, és a a másik lovag megindul. Te sem vársz azonnal ügetésre sarkallod a lovadat majd lándzsád a férfi irányába tartod.
Egyre csak közelebb kerül a lovag majd egy pillanatig elveszted az óriási faszilánkesöben. Azonban nem érzel semmit... Nem talál el. De akkor a faszilánk eső csak a te kopjád lett volna?
Visszanézel és látod, hogy a Kopja félig kirepült a nyergéből, kicsavarodva feléd néz. De a lovob maradt, valahogy fenn tud maradni mire a heraldja megállítja a lovat, a bal kezére tekintve világossá válik a szilánkeső mennyisége, szétroppantottad a pajzsát, aminek egy harmadnyi kis csonkja lóg a karon, miután a pó megállt, te elérkeztél a sorompó végére és megfordultál, láthatod, ahogy a lovag ott van kicsavarodva egy ideig, ahogy az erejét gyűjti össze, majd a jobb karja esetlenül mozgásba lendül, és a lófarához tapadva tolja fel magát, mahd a herald segítségével visszaül lovaglóüllésbe. A herald mellényén a város címerét látos, így két dolog jut eszedbe. Vagy a városban nagy úr, vagy egy zászlótalan, heraldtalan kóbor lovag. Nagy nehezen a sorompó túloldalához léptet, de már sokkal inkább megtörten, mint büszkén.
Megint elindultok, s a végén már vágtattok egymás felé. És akkor bekövetkezik a becsapódás. Valami megböki a pajzsodat és akaratlanul s hátrébbcsapódsz ültödben.
A lovag meginog a nyergében, de nem esik le, hanem elmegy a sorompó végéig, majd pár szót szól a heraldnak
- A Kopja nem tudja tovább folytatni a küzdelmet!
Végezetül bementek mindketten a Lovagok Sátrába.
Szépen kialakított, puha üllöhelyek vannak, egy szolga finom borral
Tölt a két szék közti asztalon lévö poharakba egy kevés bort.
- Nos meg kell mondanom, elrontotta a napomat ezzel. - mutatja fel a sérült karját
- Honnan jöttél, lovag, magam sempyerinek születtem.... -kérdi érdeklödve
. - Most, a legjobbal bekerültek a fegyveres összecsapásba. Köztük te is. Lóháton fegyverrel.. Persze előtte még lesz a gyalogos harc...
-
Nem tudom megbízhatok-e a Kopjában, de hát lovag, mellesleg akcentusából ítélve pyarroni, tehát csak nem árul el.
-Elnézését kérem a karja miatt, nem állt szándékomban eltörni. Egyébként shadoni volnék de kérem ne áruljon el az ittenieknek.
-
A Kopja a kijelentésedre elismerően bólint.
- Ugyan, megesik az olyan, bár én is sajnálom. -mondja vigyorogvavigyorogva, kajd az arca elsötétül - Bátor tett, bátor tett, de ki tudja hogy mennyire okos? - kérdezi tőled, majd megvonja a vállát.
- Dicső tetteket hajts végre a kisháborúban! - mondja azután kezét feléd nyújtva.
-
-Van, akinek már nem számít mennyire bolond egy tett ha az az egyetlen esélye. -komorodok én is el, majd kezet fogunk.
-Sok sikert neked is.
Majd távozok, és várom a következő csatát, legyen az kopjatörés vagy kézitusa.
-
Miután befejezed, megjegyzi, felemelve a karját.
- Az én szerencsém már megtalált.
Majd miután elhagyod a sátrat, körülnézhetsz messziről dalnokok zenéi hallatszanak feléd, decsemmit sem értesz ki.
Melletted megáll egy pompás ruhás herald, és felrikkant magas hangján.
- Kézitusa délben kezdődik a Kopjatörés színterén! A kézitusa délben kezdődik!
A város felé pillantva egy napórát látsz meg az egyik épületen, húsz perc van hátra addig a kézitusáig.
- Addig cseréljem le a mellvértedre a felszerelésedet? - kérdezi melléd lépve Magnus. - Csodálatosan vívtál, Marcus. - mondja elismerően
-
-Nem kell, a kézitusánál is teljes vértben maradok. - felelem. - Készül fel, amin kiesek vagy megnyerem a versenyt, indulunk.
-
Malgus bólint hallgatagon
Körülötted közemberek mennek a dolgukra és nemes lovagok indulnak visszafelé. Munkásemberek felépítenek egy összebarkácsolt kerítést, mi olyan húsz láb hosszú. Hamarosan már egy hatalmas tömeg ővezte azt.
Végül megszólalnak a harsonák.
- A herald kikiáltja az első küzdők nevét, azokat nézed. Ser Garlan a kopjával sikeresen szembeszállt Mancheso Pavarival szemben, akiről süt hogy valamiféle kóborlovag. Csattog a kard és a fejsze a pajzson, Ser Garlan stílusa vonja magára tekinteted, keresztvágás, vissza, balra, jobbra, széles balra, pajzsütés, fellökés, de ellenfele pajzsa komoran ellenállt, majd néha válaszcsapásokat követelt magának. Ser Garlan győzelme vitathatatlan vplt, de itt kétkezes küzdelembe néhány piszkos cselt követően Ser Garlan a földre került, miután egy sikeres védés után beakasztotta a fejszét a térdhajlatába és pajzsával nekiugrott. Ser Garlan egyensúlyozni próbált de hanyatt esett, és nemsokára az arca előtt állt a fejsze.
Hamarosan te jutsz sorra.
- Ser Marcus! Ellenfele Alfredo de Varra!
Egy sárkányfej alakú sisakos férfi lép be az összetákolt körbe. Hátán hatalmas pallos, amelynek a végén egy páncélos nőalakot ismersz fel, a kard keresztvasánál pedig egy furcsa véset van a kardban.
A férfi után hamar te is a körbe lépsz. A férfi a hátáról előhúzza a pallosát, és maga elé tartja.
- Üdvözlet lovag. - köszönt. Bár hangjából inkább hideget szűrsz ki.
-
-Üdvözletem. Sok szerencsét. Szükséged lesz rá. - köszönök visza teljesen közömbös hangnemben, ahog előhúzom kardomat és pajzsomat.
Kétkezes pallos. Nyílván szereti a lehengerlő támadásokat és a komoly sebzést. Ennélfogva kétlem hogy sokáig bírná az általa kedvelt harcmodort. Ellenben velem.
Egyenlőre a pajzsom mögé húzodok, védekezve körözök. Próbálom megfigyelni, hogy hogy harcol. Közben azt is megnézem hogy milyen a talaj, és hogy merre süt a nap. A közönség morálja most nem számít, egy bolond is rájönne hogy utálnak. Más tényező pedig már nem számít itt.
-
Amikor válaszolsz, a férfi csak hátraazegi a fejét, majd rádtekint. Hatalmasnak tűnik, ahogy kőzelebb kerültök egymáshoz. Természetesen már megtapasztaltad, az méret nem számít ha földre kerül. De az ereje még okozhat gondot. Kissé lomhának tűnik, azonban nem lép lassabban mint egy átlagember. Azonban azt semmiképp sem lehet esetlennek nevezni, könnyedén helyezi a tedtsúlyát egyik lábáról a másikra.
Közben ő is végigmér téged.
Amikor a kardja közelebb ér hozzád a körözés közben, valami új, eddig ismeretlen érzés fog a markába. Mintha lenne ott valami. Vagy valaki
Azutánegy két lélegzetvételnyi idő múlva egymásnak estek.
Pontosabban megindul feléd az ellenfél, és oldalasan jobbról lesújt, a pajzsoddal könnyedén blokkolod, majd balról oldalasan, és végül egy széles vízszintes kaszálás, de ezek már elsilányodtak, és megerőltetés nélkül véded a pajzzsal.
Ütései és mozgása kiegyensúlyozott és stabil, a rád mért ütések azonban igencsak gyengékre sikeredtek.
Azonban egy pillanatnyi szünet után újra feléd indul oldalasan balról majd jobbról, majd egy függőleges lecsapás. Az első két vágás elől könnyedén kitérsz, azonban a lecsapás során még feléd is fut, így nem tudsz kitérni azelől, de könnyedén, nagy csattanás kíséretében üti vissza a kard pengéjét.
Úgy néz ki mozdulatsorokat idéz, és igencsak könnyelmű csapásokat üt. De közben egyáltalán nem látszik szemén se tagjain a fáradtság, a szemébe nézve akaratot veszek észre.
-
Kicsit felületes, de a pallos miatt nem szabad félvállról venni. Viszont kitartó, úgyhogy tennem kell valamit, nem jó kifáradni rögtön az első küzdelemben. Először is úgy körözök, hogy a nap velem szemben legyen, majd a fényt visszaverem a pajzsommal a szemébe, és végül én is támadok.
Off. 1. Kör: Védekező harc úgy hogy nappal szemben legyek.
2. Kör: pajzsal vakítok (1 támadás?) majd sima támadás. Miket dobjak?
-
A lovag a sikertelen csapássorozat közben morog egy keveset, de nem szólal megy nem fárasztja magát a beszéddel. Miközben felkészül az újabb csapásra, te oldalasan tettél meg négy lépést, mire te kerültél a napfénnyel szembe, ezt kihasználva a férfi felé csap de a kardja megakad erős pajzsodban, és csattogás közben visszapattan az éles penge. Közben úgy mozgatod a pajzsot, hogy a nap sugarait az ellenfeled szemébe csapjad. Sikerül neked, és a lovag meghátrál, megadva a lehetőséget a gyors győzelemre.
előreszökkensz és kardoddal lesújtasz az ellenfeledre.
Azonban a kard lesiklik a férfi vértjéről, aztán, a lovag gyorsan más irányba helyezkedik, ügyelve a napfényre. Majd újra támad egy széles kaszáló vágással.
-
Feladod eddigi taktikád és két csapást mérsz ellenfeled kezeire, meghátrál a férfi, de semmi komolyabb nem sebet nem szerzett, majd a széles kaszáló pengéje az oldaladba csapódik, megsértve a vérted, talán kissé bele is mart a húsodba, nem érzed az agyadba tóduló adrenalin hatására.
A két kardcsapás meggátolt hogy a pajzsod a másik oldaladra tartsd, és blokkold a csapást. Válaszként egy kicsit hátrább lépsz, majd nekitámadsz, két keresztvágással a kardot tartó kezekre. Az ellenfeled üvöltését hallod, és a második csapásodra elengedi a fegyvert ami még a lendületétől a válladnak csapódott, majd a porba zuhant csörrenés kíséretében .A lovag rádnéz, majd kelletlenül féltérdre rogy.
- Felülmúltál. - jelenti ki.
Majd felveszi a porból a fegyverét, gyengéden végigsimogatja a nőalakot.
Majd felemelkedik és kilép a körgyűrűből.Miután te is kimész Marcus áll meg melletted.
- Már azt hittem hogy nem fogsz támadni. Ez gyors harc volt! - gratulál neked. - Az a csel! Huh kikacagtam magam mit ne mondjak.
-
-Nem sokon múlt. - válaszolom ellenfelemnek ahogy elválunk, majd én is kisétálok. Ott pedig Magnus vár.
-Nem akartam nagyon kifárasztani magam és megmutatni az összes trükkömet. - morgom válaszul ahogy megtapogatom az oldalamat ahol a lovag eltalált. Ha van bármi komolyabb seb, hozatok egy kis bort, és várom a következő mérkőzésemet, addig pedig pihenek és szemlélem a küzdőket.
-
Mikor rápillantassz a sebre észreveszed hogy bár nem érezted de belédmart a kétkezes kard. Nem mélyen, de azért vékony bordó, vörös csík szinezi a vérted. Hamar borhoz is jutsz, és egy mérközés ideje alatt kifertőtlenítetted Magnus segítségével.
Utána figyeled a párbajokat.
Egy láncinges fejszés férfi legyőzött egy félvértes lovagot, brutális és gonosz cselekkel és csapásokkal törteeg ellenfele védelmét, egy könnyűvértes férfi villámgyorsan mozogva kapta el a párbajtársát.
-
Hamarosan, alig kell várnod négy kört, a herals újra téged szólít ki.
- Ser Marcus! Aki ellene fog megküzdeni, Hares Yaken! - Amiután belépsz a ringbe hamarosan egy bőrvértes rövidre nyírt fekete hajú férfi is belép, kezében egy hosszúkarddal.
Szélesen mosolyog, miközben meghajol.
- Őlordságát felkérhetem egy táncra?
A tömegnek valamiért e neveletlen viselkedés tetszett nagyon, bekiabálásokkal és buzdítással fejezték ki magukat.
A férfi felemeli a csupasz kardját, ránézésre látod hogy ő nem fog sokáig egy helyben állni. Jó erőnlétben van, gyorsnak tűnik mozgása, és nem nevezhető semmiképp esetlennek, darabosnak
-
Pihenésemet újra megtöröm ahogy a küzdőtérre lépek. Ellenfelem most egy bőrvértes, hosszú kardos férfi. Feltehetőleg a gyorsaságára épít, feláldozva ezzel a páncélját. Az is valószínű, hogy sokáig bírja - ha nem kap ütést. Vele szemben én teljes vértet viselek, pajzsom van, és hosszabb kardom. Ha sikerül eltalálnom, nem fog annyira ugrálni.
-Őlordságát felkérhetem egy táncra? - kérdi ellenfelem meghajolva.
-Állok rendelkezésére a kisasszonynak. - válaszolom ugyanolyan hangerővel, szintén meghajolva. Majd védekező állásba helyezkedek.
(off: Védekező harc, egyenlőre 3 körig)
-
A tömegnek igencsak megtetszett a visszavágásod és hangos buzdításban törtek ki.
A férfi némán állt, mosolygott közben. Az egyik lovag belépett a körbe és egy pajzsot nyomott a férfi kezébe
- Köszönöm, -bólintott a férfi, és felhúzta a pajzsot, a pajzson nem volt címer, csak egyszerű fa volt,
Az emberek lélegzetet visszafojtva nézték a küzdőket.
-Most mi történik? - kérdezte valaki a tömegből hangosan
És akkor elkezdődött a harc.
A Herasként megnevezett lovag egy szökkenéssel előtted termett és a kardja le is sújtott rád baloldalról ferdén, amit könnyűszerrel kivédtél a pajzsoddal, majd visszavágásból csapott le rád , amit a kardoddal tudtál csak megakasztani. A férfi jobbra szökkent a kardtartó kezed felé , és újra lesújtott rád ugyanúgy a jobb oldaladat célba véve. Jobblábaddal hátrébbléptél és a pajzsodat vágtad a kard oldalába, amitôl az majdnem kirepült használója kezéből.
- Ügyesen táncol. - mondta neked a férfi. A szemén láttad hogy nem becsül le, de nem is fél tőled.
-
~Most harc történik.~ válaszolom magamban a nézőnek. Majd ellenfelem támad, többször egymás után, egyiket alig tudom kivédeni. Gyorsnak nagyon gyors, és a pajzzsal együtt már komoly kihívás.
-Ügyesen táncol. - közli, mire válaszul ellépek kissé, és meghajolok. A humorizálás mindig is a velejárója volt az emberi életnek. A bohócokat, akik megnevettetnek másokat, mindig kedvelik az emberek, sokszor messze többre mennek ezzel a stílussal, mint bármi mással.
Ezután én támadok, először kardommal vágok jobbról, majd ha nem sikerült messzebb mennie, pajzsommal rontok neki. A vágás elvileg a helyén tartja, mivel hosszú kardom van, ezért az elől nehezebb elmenni hátra, ha balra megy, akkor pedig továbbra is a pajzs előtt marad.
-
Egy széles csapást indítasz meg jobb felől keresztül a levegőn, amely nagy sikollyal csapódik ellenfeled pajzsának, aki aközben féltérdre csuklott, és ferdén feje nellé emelte a pajzsát, amin a pengéd fehér fényáradatot hányva magából csúszik végig felfelé. Atután a harcos ugrik fel de mikor feláll már neki is ugrottál pajzsod előretartva, érzed a hatalmas erőt a csapás pillanatában, lábad kissé fel is kaparja a földet, ahogy megállsz a helyeden.
Az eredmény az elvárt, a férfi hátraesik a földre a tömeg nagy ujjongása és felhördülése kiséretében.
A férfi szeme mégsem tükröződik félelmet.
-
Kardom hegyét szertartásosan a nyaka elé teszem.
-Feladja?
Közben felkészülök arra a lehetőségre, hogy piszkos trükköket vet be ahhoz hogy felkelhessen.
-
Egy szökkenéssel a nyakához szegezed a fegyvert de a férfi éppen abban a pillanatban gurul oldalra, majd pedig talpra ugrik, a pengéd felkarcolta az állát, de semmi más gondja nem akadt.
- Ez aztán az ügyesség! Kapd el!
Az emberek már azt sem tudják kit éltesse ek, inkább ordibálják mindkettötök neveit.
- Éljen Ser Marcus! Döngőld földbe! Pusztíts!
- Ezt ne csináld mégegyszer. - sziszegi a férfi, majd rendnek módja szerint megindul feléd egy csapás jobbról aztán balról majd megáll.
-
Hárítom a támadásait, miközben válaszolok.
-Talán nem tetszik a tánc?
Ezután én kezdek el támadni, először úgy teszek mintha megtámadnám a pajzsos oldalát, hogy kivigye oldalra a pajzsot, majd ahelyett gyorsan szúrok egyet oda ahol ahol a pajzsa volt.
(Védekező harc amikor támad, majd a fent leírt csel)
-
A csapásait könnyedén hárítod, a második csapást a kardoddal fogod fel, egy pillanatig összeforrtok.
-Talán nem tetszik a tánc?
- Tetszik, de nem árt ha van talaj alattam
- válaszolja, aztán te csapsz felé, ahogy számítottál rá oldalra ki is viszi a pajzsát majd gyorsan döfsz a pajzs felé, azonban a férfi teste követte a pajzsot, és elugrott a szúrásod elől és kardjával eltolja a kardodat.
- Igen is tetszik. - szólal meg mosolyogva.
-
A következő támadását kardommal védem, majd a pajzs peremével a feje felé csapok a kardos oldalán hogy elkábuljon.
-Talaj nélkül jó igazán a tánc.
-
A férfi balirányű vágását a kardoddal igyekszel megállítani. A pengék összeforrnak egy pillanatra majd már el is távolodnak egymástól. Közben a pajzsoddal a feje felé csapsz de a férfi könnyedén elkerüli a nehéz fém pajzsot.
Megszólalsz a harc hevétől fűtve, az arcod kipirosodott, érzed ahogy a kezed is, bár lassan, nagyon lassan de nehezedik elfelé a karod és a fegyvered. Még legalább húsz percig birni fogod, becsülőd fel.
Talaj nélkül jó igazán a tánc.
- Valóban. A férfi megindul feléd, mintha jobboldalról akarna csapni, majd a továbbra is magad előtt álló pajzsra dobja az egyik lábát, majd hátraugrik onnan a talajba hüppenéssel érkezik meg, téged pedig az erő amivel a pajzsnak ugrott egy ujjnyit hátratolt.
Ez azonban a nézőknek elég volt hogy őrült kiáltásokba tőrjenek ki.
Felé suhintasz de nem találtad el az ellenfeledet.
A férfi vívóállásba áll majd kivár, miközben te is védekező pózban állsz továbbra is.
Mint egy kígyó indul meg egy gyors szúrással azután vág és aztán egy baloldalról jövô csapást indít a vállad felé.
Elsö csapását a kardoddal félrevered, de igy a kardoddal már nincs alkalmad a védekezésre, de a penge az orrod elôtt száguldott végig.
Hosszú harc volt, végül csak sikerült a földre dőntened a férfit. Azután tovább küzdöttetek. Elnyerted a díjat a bajvívásban, lovagi tornában már csek heten maradtak, mikor kiestél a nyeregből, miután, tizenkét kopját mértél őssze egy fekete vértes kóborlovaggal, aki késöbb meg is nyerte a tornát.
A földeken való vándorlás ugyanolyan volt mint odafelé menet, néha szereznetek kellett elemózsiát hogy ne szenvedjetek ki éhségben.
A hajó ugyanabban az öbölbe érkezett a harmadik nappal hajnalán. Hét napot tölthettél Gorvik véráztatta földjén.
-
Végül a párharcot megnyerem, de a tornát nem sikerül, így végül rossz döntésnek bizonyult ott maradni. Legalább megvan a következő úti cél. Sose hallottam még semmilyen Vinisila nevű helyről, de lehet a kalózaink már igen. Visszafele ugyanolyan az út mind odafele, csak ételt kell szereznünk.
A hajón a kapitányhoz fordulok.
-Hallott már egy Vinisila nevű pusztáról? Állítólag Torontól nyugatra fekszik.
-
A bajvívásért kapott trófeával a birtokodban indulsz visszafelé.
A trófea egy rövid pengéjű kard. Vékony pengéje nem hasonlít a rövid kardra, inkább egy kicsi hosszúkardra.
De úgy tűnik használható, nem csupán dísz.
Magnus úton útfélen megemlíti hogy milyen jól küzdöttél, és te voltál a gyalogos harcban már majd' a Megtestesült Eretnekel ostora ahogy győzted le sorra ellenfeleidet. Még egy kissé silány hőskölteményt is költött.
A hajóra érve hamar felkeresitek a kapitányt
Ő érdeklődve néz rád, majd a válladra teszi a kezét.
- Ugyan feladta volna a hajszát az elrablók után? - mondja vígan. - Vinisila. A mondákban él, egy pusztaság... Ahol női harcosok élnek, harcias amazonok. A rabszolgakereskedők paradicsoma. Ahol egy lovag akár .... - abbahagyta. - Igen tudom merre felé kell menni. A Gályák Tengerén kell végighajóznunk. De hogy minek akar odamenni? Remélem nem ott van a kedves felesége
-
-Most hogy mondja, én is remélem hogy nincs ott. De ez az egyetlen nyom maradt és nem fogom feladni amíg van remény. Mennyiért visz el oda?
-
- Huhum, - elgondolkozik, rágja a nyelvét, majd az állához emeli kezét.
- Nos nem tudom biztosan, majd meglátjuk útközben. Lehet hogy olcsón megússza.
(Megint megkapjátok a kabint szálláshelyként a Lady Tyrmande hajón. Az út nagyon hosszú, a napok ugyanúgy telnek így sokszor unalmas is, persze a matrózok próbálják megemelni a hangulatot, de javarészt ugyanaz van minden nap, kabinba a berendezések, kenény ágy, láda, trófeák, egy lant, a fedélzeten hordók emberek, és víz mindenütt.
Nem szoktál hozzá, hogy ilyen hosszú időt vizen tölts elvégre a víz a lovag esküdt ellensége.
Azonban ez a víz visz el téged a hitvesedhez. És néha igen szépnek látod. A naplementék, el kell ismerned hogy szépek, azok a gigászi halak a távolban.... Ahogy pillanatokra feltörnek a víz felszínére.
Tize egy nap volt, hogy átszeljétek a tengereket, míg végül egy tengerparti hercegség kikótőjébe értek, lehorgonyoztok.
A városban eltöltöttök pár órát, majd a hajóskapitánnyal megbeszélitek, hogy tíz nappal később kikötnek ugyanitt.
Magnus, még indulás elött feléd fordul.
- Nem kéne valamilyen vezetöt keresnünk? Jobb lenne, akkor biztosabban megtalálhatjuk. Ha gondolod benézek egy tavernába hátha tudja valaki az utat.
-
A hajóút ezúttal sem lett érdekesebb, majdnem két hétnyi utazással. Ugyan a tengernek megvan a maga szépsége, közelebb mégsem szeretnék menni. A páncél és a víz nem jó párosítás.
A városban megállapodunk a kapitánnyal, hogy tíz nap múlva visszajön értünk, Magnus pedig javasolja, hogy körbenéz a tavernákban vezetőt keresve.
-Rendben, én addig keresek egy páncélkovácsot. Ne keveredj bajba.
Ezután, ahogy mondtam, keresek egy páncélkovácsot, és kijavíttatom a páncélom hibáit. Javítás közben körbenézek, hátha akad valamilyen jobb holmi. Elvégre Abaszisz közelében vagyunk, előfordulhat egy-két abbittal kevert acél.
-
- Nem kéne valamilyen vezetöt keresnünk? Jobb lenne, akkor biztosabban megtalálhatjuk. Ha gondolod benézek egy tavernába hátha tudja valaki az utat. - mondja Magnus felnézve rád.
-Rendben, én addig keresek egy páncélkovácsot. Ne keveredj bajba.- válaszolod egyszerűen.
- Sok sikert a kovácsokkal. - kíván szerencsét a segéded, majd megpaskolja a vállad. - Meglesz Eliana, épen és egészségesen.
Azután eltávolodik és megfordul.
Te elindulsz, és nyolc percnyi keresés után megtalálod a céhek utcáját, ahol hamarosan már látsz is egy páncélkovácsot.
- Jónapot! Jóminőségű ing! Dzsad szövetbôl!
- Finom selyemmellény hölgyeknek!
Továbbhaladva már mást áruló kereskedőket látsz.
- Aranymedálok. Törpe-mestermunkák! Gyűrűk nyakláncok és diadémok! Lepje meg szíve hölgyét!
- Jó minőségi vasból készitett ekék! Segítse meg munkáját!
- Fegyverek! Kardok és tőrök! Fejszék és bárdok! Legjobb.védekezés a támadás!
Hallod miközben végighaladsz az utcán. Végül a vértkovácsot.
- - Jó minôségű acélvért! Toroni vasból!
Majd meglát hogy érdeklődve megállsz a páncéllknál.
- Segíthetek uram? Ráférne kis kalapálás...
A vértek többsége gyengébb kategóriáju, látsz lángingeket, félvértet de abbyst seholsem
-
Némán megyek a páncélkovács felé, de megjegyzem, hogy hol volt a fegyverkereskedő.
Megkérdezem, mennyi lesz, és kifizetem, majd amíg csinálja, körülnézek itt is és a fegyverkereskedőnél is, hátha akad valami hasznos dolog, ami jól jöhet az úton.
-
- Kikalapálás? Nos... Azt hiszem úgy egy ezüst lesz. - mondja a férfi, megforgatja, megnézi az oldalait. - Annyi, legyen egy ezüst.
Miután kifizetted látod ahogy hátra sétál vele.
A kínálat nem volt kielégítô, azonban a túloldalt egy erélyesebb felszereléssel rendelkező műhelyet látsz. Talán ott van abbys tartalmú-vért.
A fegyverkovácsnál különböző méretű kardokat lelsz, közte olyanokat amelyek nagyon jó állapotúnal tűnnek, kiemelkedve a többi penge közül. Ezekből kevesebb van, egy halványszürke acél másfélkezes kard, egy kétkezes illetve egy hosszúkard van ebből a típusból.
Közben miközben rátekintesz a Kardokra ujjaid hozzáérnek az öveden lógóhoz, és elontanak a karddal szerzett emlékeid. Amikor megkaptad, ahogy lovaggá ütnek, amikor a faladon lógott a házasság első heteiben.
-
Ha vennék is egy új kardot, az biztos hogy ezt nem adnám el. Ahogy mondják, eszmei értéke van, mellesleg eddig ezzel éltem túl, és nem hagyott cserben. Így csak nézelődök, majd átmegyek a másik műhelybe, hátha lesz valami érdekes. Ha ott sincs, akkor csak megvárom amíg elkészül a páncélom, majd megkeresem a törpét.
-
Végül úgy döntesz a kardodat megtartod, hiszen ez a penge már annyi bajban segített meg téged. Bár még nem utasítottad el azt, hogy vegyél egy élesebb, erősebb pengét magadnak, megnézed a fegyvereket, majd a szembe lévő oldalt megnézed a másik páncélkereskedőt.
Elsősorban három egyszerű vaspámcélsz látsz meg, azok mögött már komplikáltabb acélvérteket, mellkas részeket illetve részvértezeteket alkar láb vérteket, azutáni sorban már díszített mintákkal kivert lovagi páncélokat látsz amelyeken aranyszinnel van körbefuttatva disz.
Végül pedig a leghátsó sorban szürkeszínű vérteket pillantassz meg. Úgy tűnik mintha valami ötvözet lenne.
Természetesen felismered az abbit és az acél jellegzetes színárnyalatú ötvözetét. A páncélok minőségieknek tűnnek, az arányeloszlás sem tűnik ránézésre hibásnak. Maga a vért dísztelen, sötétszürke színű mellvért, meg egy másik kialakítású mellvért, amely színe kissé halványabb. Bizonyára az arányok és az árak közt lehet különbség, de mást, láb és kar vérteket nem találsz.
-
-Mennyibe kerülnek ezek? - kérdezem a boltostól az abbit mellvértekre nézve. Ugyan a kardomat megtartom, a páncélommal már más a helyzet. Már elég régóta használom, sokadszorra lesz kikalapálva, gyengül az acél. Ugyan csak mellvért van itt, de az is megteszi egyenlőre. Eddig még nem volt rajtam ilyen, de mások ódákat zengenek erről, és láttam már harc közben.
-
A középkorú, izmos, erős felépítésű, hosszú, loboncos fekete hajú és borostás arcú férfi rádnéz, aki az eladónak tűnik, és rábök a halványabb árnyalatú mellvértre.
- Ez, ez egy egy a nyolchoz arányú abbitacél mellvért, kiváló védelmet nyújt kardok, és buzogányok ellen, az illesztések kivételével a nyílvesszők ellen is hatásos, akár az elf vesszők ellen is megóvja hordozóját. Ez százötven aranyba kerül. Ez itt. - mutat a feketébbre - pedig egyharmad arányú, szintén abbitfémből készült vért. Ez... Nos, talán hogyha egy éles kopja-lándzsával döf le roham közben egy lovas, akkor sem esik magán egy karcolás sem, talán az ütődésből fakadóan ha a földre esik. Ez pedig ötszáz aranyba kerül. - hajtja meg a fejét.
-
Az árak hallatán azonnal leteszek az abbitról.
-Az nem rossz. És van bárki aki meg tudja venni? - kérdem igen csak meglepett hangnemben. Nem vagyok egy szegény földműves, de még az olcsóbbikhoz is háromszor annyi pénz kéne mint amennyi most van.
-
- Nem tudom maga miért háborodik fel... Abaszisz drágán adja, így én is drágán adom, és meg tudják venni kevesen. Azért megéri a pénzét, ha egyszer egy kahrei nyílvető sem tud áthatolni rajta, de még egy nehézkopja, és egy nehéz számszeríj sem. - mondja - bár a halványabban ez utóbbi talán át tud hatolni.
Megszámolod az aranyad, és egy jó időre le kell mondanod arról, hogy bármit is csinálj azzal a vérttel.
-
-Nem tudom maga honnan vette hogy felháborodtam. - közlöm higgadtan az igazságot. Csak meglepődtem, de hogy ebből ő hogy vette le azt hogy felháborodtam, az magas nekem. - Nem tudtam, hogy ilyen drága az ötvözet, ennyi.
Ezután elköszönök, és visszamegyek a saját páncélomért.
-
- Hát ahogy meresztette rám a fejét... Nos segíthetek még valamiben? - kérdezte feszülten kissé. - hát nem tehetek róla, igen drága manapság az abbit. - mondta, és megvakarta a fejét. - Magának is jó napot!
Amikor visszamész a másik kovácshoz, az éppenséggel egy páncélt kalapál.
- Jó uram! Még azt hiszem körülbelül hét perc és készen leszek ezzel a vérttel. - mondja és biccent felé. - Akar valaminemű díszítést, vagy mintát, azt most kéne megoldania, amig tudom formálni...
-
A csendre válaszként a férfi megvonja a vállát,
- Akkor pár perc és már készen is lészen a vértje, nagyuram! - mondja egy gyors fejbiccentés következtében.
Körbenézel a piaci forgatagot látod, mindenféle árustól kezdve pékig, parasztig, akik kiabálva árulták a termékeiket és terményeiket, kenyeret, cipót, gyümölcsöket és zöldségeket.
- Friss szilva! Ízes körte, a legkiválóbb fajtából! Nem lehet nemet mondani rá!
- Kemencében sült ropogós cipó!
- Édes sütemények! Lepje meg vele a kedvesét! - harsognak továbbra is a füledbe az eladók magas és éles hangja
Illetve egy két örömlánynak tűnő asszonyt is látsz... akik az igazat megvallva már jócskán kivirágzottak, talán már túlérettek is, ahogy azt egy régi ismerős mondta valamikor, vagy valamilyen ellenfél, nem igazán jut az eszedbe. Talán ha jobban belemerülsz megtalálod, ki használta ezt a szót.
A háztetőkön keresztülnézve egy talán templom tornyát pillantod meg, ahogy a nap hátulról megvilágítva a sziluettjét mutatja neked.
Majd hirtelen megrántja valaki a karodat, mire megperdülve Magnust látod magad előtt.
- Találtam egy férfit, aki egy kisebb karavánnal igyekszik arra... merre is Amazonföldre, ahogy mondta, azt mondta szivesen elvezet díj nélkül, hiszen úgyis oda tart. A neve D'warra, egy félelf férfi, és azt mondta találkozzunk a városkapuknál egy fél óra múlva, és akár indulhatunk is.
-
Ráncolom a szemöldökömet.
-Mióta adnak a karavánosok ingyen bármit is, Magnus? - teszem fel több értelmű kérdésemet a tolvaj törpének. Az biztos, hogy furcsa útitársakkal találkoztunk eddig is, de egy ilyen "nagylelkű" kereskedő inkább a lehetetlen kategóriába esik. Meg sem várva a válaszát folytatom.
-Mindjárt kész a páncélom. Mondom mit tegyünk, én odamegyek, és ellenőrzöm, hogy minden rendben van-e, te pedig addig fedezel lopakodva hátulról rejtekekből. Ha minden jó, indulunk. Bármi kiegészítés?
-
Magnus egyetértően bólintott.
- Hát, uram, én se ma kezdtem a szakmámat, tudtam is hogy valahol csel van, de úgy tűnik mégsincs. Legalábbis még nem volt akkor látható. Természetesen nyitva tartom a szememet.
Ekkor harsan egy kiáltás mögületek.
- Jóuram! Elkészült a vértje! - amint közelebb érsz a kovácshoz, és megállsz elötte, halkan, mint valamilyen ápoló szól meg - páncélja ímmáron újra a kardok rettegett ellenfele lesz. - nyújtja át egyesével a darabokat - Utólagos engedelmével, fordítja feléd az jobb alkarvêrtet, amelyen egy apró jelet veszel észre.
- Egyesek azt mondják a kinézetéből megismerik honnan jött valaki. A figyelmes kovácsok a vértekből és fegyverekből képesek ugyanarra. Messziröl jött maga, és kitudja mikor fog visszatérni otthonába, ez jó hasznára válhat magának.
- Segítek felölteni- mondta mögötted Magnus miközben kivette a kezedből a darabok nagy részét.
Mihelyt felöltötted a páncélodat, Magnus javaslatára indultok is.
N nehéz megtalálnod a karavánt a kapuknál, egy magas, vékony félelf férfi áll várakozóan, hátul a szekereknél hajtók és tagbaszakadt őrök, zsoldosok beszélgetnek.
- Nem árt az óvatosság.- Hallod valahonnan mögüled Magnus hangját.
Közelebb érve divatosra vágatott, felete hajú elf elindul feléd
- A lovag úrhoz van szerencsém? Kérem kövessen. A karavánok, a hajtók, Majd a zsoldosokra mutat.
- ők ott a legjobbak, de egyikőjük sem olyan kedves, mint amilyennek tűnnek. Kemény fickók, az biztos. Nem lesz gondunk semmivel sem. Nos, én, mint megígértem, ha velem tartanak, egy aranyat, de még egy ezüstöt sem kérek maguktól. Mit szólnak?
-
Őszintén szólva ötletem sincs hogy mi lehet az a kis karcolás a páncélomon, de nincs idő megkérdezni. Ha segít hát segít. Megkeresem a karavánt, a a félelf már messziről kiszúr.
-Azt szólom, hogy eddigi életem során nem találkoztam még semmivel, ami ingyen lett volna. Szóval nyugodtan bökje ki, hogy miben van a csapda.
-
A férfi, mikor tanácstalanul nézed a vértet, biccent a fejével.
- Sok sikert az útján!
Gyorsan a kapukhoz siettek és meg is találjátok könnyedén a férfit.
- Uram, uram? Miért lát minden hova csapdát, ami nem ingyen van? Jómagam részéről annyiból lenne egyszerűbb, hogy kétszer is meggondolnák, hogy ránk támadjanak e vagy sem, ha társaságunkban akad egy lovag is! - mondja, miközben a fejét kissé meghajtja. - Remélem csatlakozik hozzánk.
-
-Pontosan azért látok ebben csapdát mert ingyen ajánlja. Rendben, csatlakozunk, de tudatom, hogy figyelni fogok.
Ezzel szólok Magnusnak, és indulásig már a karavánnal maradunk.
-
- Igen, igen, az emberek megszokták már, hogy a kalmárok szívében csak pénz utáni sóvárgás van. - mondja egy széles mosollyal. - Remélem, most, hogy tisztáztuk az ügyet, hogy miért ajánlom fel vezetésem, csatlakozik hozzánk, bizalommal.
Ezután megjelenik Magnus is, és érdeklődve, kissé hunyorogva néz körbe az embereken, nem tűnik nyugtalannak.
- Reméljük nem fognak minket átverni. - mondja a törp, miközben rádnéz. - rajtuk tartom a szememet. - közben az egyik ujját óvatosan a szeme alá illeszti, jelezve hogy nyitva lesz az.
Hamarosan már indultok is, újabb emberek csatlakoznak hozzátok, akik a szekereket és a lovakat kezelik, tizenegy fő az öt szekérre, illetve ezen túl még három harcos csatlakozik hozzátok, egy törpe harcos, akinek az egész testét páncél fedi, és a kezében egy lándzsát tartott, de az övében egy rövid kard is megbújt, melyet mint kistermetű harcos, hosszúkard gyanánt használhatott, egy egyszerű, barna szövet gúnyában álló, arcába csuklyát húzó ember íjász, illetve egy száraz bőrvértes férfit, akinek egy csupasz hosszúkard volt a kezében, és azon a csuklóján valamiféle tetoválás volt, hogy micsoda, azt nem tudtad megfejteni.
A zsoldosok odalépnek hozzátok.
- A nevem Hraggvar, - hajtja meg fejét tisztelettudóan a törpe. - Úgy látom útjain keresztezni fogják egymást.
- Ha már a neveknél vagyunk, - szólal meg az íjász dölyfösen. - Az én nevem Firlun, de "Sólyom" nak ismernek mindenütt.
A harmadik alak figyelmesen néz rád, majd a törpre. Aztán odaveti a nevét.
- Vazerro.
- Nah úgy látom már össze is ismerkedtetek a társainkkal. Illeszti a karját a Vazerroként bemutatkozott vállára, aki a kalmár felé fordítja a fejét, és amaz pedig gyorsan el is veszi a kezét a másikról.
-
Magnus úgy néz ki mint aki pyarroni titkos ügynököt akar játszani.
-Magnus, elmehetnél komédiának. Ha valakit megfigyelsz azt ne egy tömeg közepén jelentsd be látványos mutogatással.
Most komolyan, nekem kell tanítanom arra, hogy hogyan ne legyen feltűnő?
Közben a "társaink" is bemutatkoznak.
-Marcus.
Hogy törpe társam hogy mutatkozik be, azt már rá hagyom. Addig felmérem a másik hármat. A legérdekesebb az utolsó, aki hozzám hasonlóan csak a nevét mondta, majd eltünteti a félelf kezét a válláról. A másik kettő nem érdekel annyira, egy tisztelettudó törpe harcos - hogy Magnust vagy a páncélomat tiszteli ennyire az kérdéses -, és egy felfuvalkodott elf íjász. A tetoválttal vigyázni kell. Ha pechem - vagy szerencsém - van, valamilyen mágiahasználó. A páncélom megvéd a legtöbb fizikai fegyvertől, ám a varázslatok ellen nem.
Az újra felbukkanó félelfre csak nézek egy ideig.
-Mikor indulunk?
-
Magnus elkerekedett szemmel néz rád vissza.
- Pont ez volt a cél. Így majd átgondolják mielőtt csapdába csalnak, vonja meg a vállát, ne aggódj fiam, teszi a válladra a kezét, ami kissé komikus, de Magnus teljesen komolyan tette.
Majd megérkezik a három kalandor, és bemutatkoznak. Azonnal ráébredsz a harmadik alakban rejlő erő létére, nem tudod micsoda, de valami van azzal a férfival.
Miután mindenki bemutatkozott, Magnus is követi példájukat.
- Magnus. - mondja egyszerűen, közben a szemét le nem véve a harmadik alakról.
Azután egy kisebb jelenet játszódik le a fél elf és a tetoválással ékesített férfi között. Amelyet sokatmondónak véltek mindketten, ahogy rálátsz Magnus arcára.
A fél elf fél a Vazerro nevű alaktól. Aki elleni esélyeidet latolgattad éppen amikor megérkezik a kalmár.
-Rendben van, induljunk, azt mondom! Minek várjunk? Minden késés nagyobb veszteséget jelent. - fordul felétek magyarázón. Azután felül az egyik karaván szekerére, majd megvárja, amig ti is felszálltok a lovaitokra. A törpe és az ijász az egyik szekéren utazik, a harmadikon, míg a kalmár az elsön, mellette egy éjfekete lovon lovagol a Vazerro nevezetű férfi.
A többi zsoldos, egy ikreknek tűnő páros, mindkettejük kezében egy kard és egy pajzs, illetve egy tagbaszakadt, banditának kinéző férfi, aki kezében egy csatabárd van, ruhája felett egy mellvértet hordozott, egy rákozott mellvértet viselő katona áll mellette, lándzsával és karddal felszerelkezve, emellett egy suhanc van tőrrel a kezében, aki bámulja a lovagokat, hol rád, hol a tetovált férfira tekint.
illetőleg egy méreg zöldes színű köpenyű lovag, rajta egy ezüst sasmadárral, és kezében egy éles sarkú pajzs volt. Bárhol felismernéd a Marico Con Ez rend lovagját.
Hosszú fekete hajába belekap a szél ahogy, elindul a szekér, szakálla ápoltnak néz ki. Igazából nem néz feléd, így nem tudhatod, mi dolga akadt itt, de nem biztos, hogy utánad jött.
A többiek egyszerű embereknek, hajtók csupán, nem valószínű hogy harcolni tudnának.
-
-Ez még az ő szemükben is egy rossz vicc. Ennél egyszerűbb, és hatékonyabb módszerek is vannak arra, hogy figyelmeztessük őket. Mellesleg aki csapdát akar állítani egy lovagnak meg egy törpe tolvajnak, az nem fog megrettenni egy ilyen jelzéstől.
Elindulunk, és közben lélekben leesik az állam a másik páncélostól. A rosseb gondolta volna, hogy pont itt fogok rábukkanni egyre.
Ha értem jött, akkor állok elébe. Ha nem... akkor is fogunk még találkozni. Teszek róla. Még szerencse, hogy leszedettem Domvik jelét a sajátomról. Egyenlőre azonban nem teszek semmit, megyek a 'tömeggel".
-
Magnus rádpillant, miközben szidod, azután megvonja a vállát.
- Ne felejtsd el. Mesterségem a csapdászat. Megérzem ha csapdába akarnak majd csalni. - mondja olyan óvatosan, mintha csupán az elmétekben jelent volna meg a hangja. - De azért legyünk óvatosak, nekem sem tetszenek az új emberek. Főleg nem az a Vazziro... Verrazo... a harmadik.
Egyszerűen lefagysz akkor, amikor meglátod a Marico Con Rabora rend egyik lovagját az egyik ilyen teherhordó szekeren.
Fogalmad sincsen, hogy mit kereshet itt. De egyre inkább tűnik ez az egész egy hatalmas csapdának. Alig pár napja öltél meg egy Marico con Raborát, úgy tűnik, hogy a férfiú nem a Sors csalfa játéka miatt került ugyanoda , amerre te is mész.
Az út hosszú volt, legalább három napos, mire a kalmár szerint elértétek az amazonok földjének a határát.
- Mai nap egy törzset látogatunk meg. Aztán önön múlik, hogy visszatér e velem, vagy marad. Bár én inkább azt javaslom hogy ne maradjon itt a törzsek közt, mert ezek a népek biztosan hallotta, nem igazán arról híresek, hogy jól bánnak a férfinemű társaikkal. Ezért nem ajánlom. Nos, ma a Fehér Hold törzset látogatjuk meg, számukra van itt élelem, só, fegyverek, minden ami kell.
Azután egy gyors kitérőt teszünk a Kék Tulipánok földjén és indulunk vissza. Ez magának megfelel?
-
-Pont ezért nem értem, hogy hogy csinálhatsz ekkora baromságot. - és én itt a részemről annyiban is hagyom. Olyan érvekre, hogy "én tudom jobban mert én értek hozzá" már nem válaszolok szívesen.
Nem szándékszom három napig várni, amíg elérünk ahova akarunk. Az első éjszakán, amikor van lehetőségem, Magnus segítségével belopakodok (sajnos így a páncélról le kell mondanom) a gorviki sátrába - ha egyedül van és alszik.
-
Abbahagyod a vitatkozást Magnussal, ugyanis ráébredtél hogy nem vezet semerre sem, akármennyi ideig is tartson ez a téma.
Közben elhatározod, hogy az első éjszaka megnézed, mit is keres itt egy gorviki. Méghozzá igen gyanús módon ugyanazon lovangrendből, amelyiknek az egyik tagjával, egy bizonyos Sethaklarral végeztél napokkal korábban.
Az út az Amazonok földjére gyorsnak tűnt, hamar magatok mögött hagytátok a tenger ezüstös és kristályos csillogását, és hamarosan a zöld füvek, barna fatörzsek és a szürke sziklák, és a távolban fekvő csendes hegyvonulatok vették át az örvénylő kékség szerepét, amitől Marcus furcsamód nyugottabb volt. Hiszen a tenger nem lovagnak való vidék.
Az éjszakát a füves pusztában töltöttétek, jobb híján, hogy ne kelljen majd bajlódni a sátrakkal, és gyorsabban haladjon a menet, aki tehette a szekereken aludt, és mint kísérő zsoldosok, ti is szállást kaptatok egy szekéren, míg a szolgálók megkönnyebbülve a talajon pihentek. Ami számukra talán megváltás volt, hiszen majd nem egész nap a szekereken ültek
Titeket a kalmár egy szekérrel a gorviki mögé szállásolt el. Így a sötét éjszaka csöndjében óvatosan lopakodtál végig a másik kordéig, páncélzatod híján egy egyszerű szövetruhában. Óvatosan átmászol a korláton, és a hold fényében körbenézel.
A gorvikinál egy kisebb nyeregtáskára, illetve egy erszényre, és egy tarisznyát találsz. Illetve a lovagot veszed észre, aki aludt a bőrpáncélban. Mellette egy éles oldalú, hivatalos Marico Con Rabora féle pajzs, illetve egy hosszú kardot, melyen apró ékeket vett észre
-
Magnusnak elmutogatom, hogy neki kéne átnézni a gorvikinál lévő holmikat (erszényeket, nyeregtáskát) míg én megvizsgálom a felszerelését, hátha észreveszek valamit. Külön megnézem az ékeket a kardon, hogy vajon mi a fenére jók.
-
Magnus odalép a gorviki felé, és óvatosan az ujjaival matatni kezd, de te nem nézed a társad tetteit, hanem a lovag felszerelését vizsgálod meg. A karddal kezded, amelyik, amennyire a jellegzetességekből meg tudod állapítani, egy predochból származó egyeneskard, a predochi lovasság jellegzetes fegyvere, a markolatra egy fém kosár borul rá, megvédve az ellenség csapásaitól a fegyvert fogó kezet és ujjakat, a markolatgombon egy állat feje, talán egy medve van faragva, de ez is lényegtelen a pengén lévő rovásokhoz képest. Nagy vonalakban a te vérteden lévőre hasonlítanak, majdnem az egész fegyvert bejárják, nem tudod pontosan, mi lehet az, de olyan mintha különleges lenne az a vágószerszám, a kardlap vékonyabb egy normális hosszú kardénál, de a hosszúságuk megegyezik.
A pajzs egy egyszerű, úgynevezett vasalótalp alakú fémpajzs volt, méregzöldre festve, rajta ezüst sas két fekete haránt pólyával, a széle élesebbnek tűnt mint egy szokványos pajzsé.
Mellette pedig egy hosszú farúd volt a földre helyezve, ami egy lándzsának tűnt, de eltűnt a lovag alatt teste mögött.
A férfi méregzöld szövettunikája alatt, amin egy ezüst sasmadarat pillantassz meg, a kar résznél kilátszik a bőrvértje, amely szárított bőrnek tűnik, és ezen is hasonló féle rovások vannak.
Magnus böki meg a válladat hátulról, majd mikor megfordulsz a kezedbe nyom egy papírt, amin egy szó látszik, ami a shadoni nyelven Megbízatást jelent, és mivel gorvik nyelve majdnem a shadonival egyenlő, így nem esik nehezedre megfejteni a címét. A levél fel van bontva, elég csak kihajtanod, hogy megpróbáld elolvasni a hold fényénél.
-
Kutakodás közben hirtelen belém hasít a felismerés. Hiszen ez nem a lovagok módja! Ilyen gyorsan feladtam volna elveimet? Egykor Eliana mutatta meg, hogy az ember csak addig ember, amíg tartja magát az elveihez. Ilyen gyorsan lealacsonyodtam volna idáig?
-Magnus. Hagyjuk. - mindössze ennyit mondok, ahogy olvasatlanul visszarakom a helyére a levelet. Ezután elmegyek aludni.
Reggel korán kelek és Magnus segítségével és felveszem a teljes vértemet, majd megkeresem kis csoportunkban ellenfelemet.
-Marico con Rabora! Domvik nevében, kihívlak! Ha vesztesz, elárulod mit keresel itt!
~Azt hiszem ez megteszi mint párbajra hívás~ gondolom magamban higgadtan.
-
Éppenséggel a pajzs megvizsgálását fejezed be amikor megpillantod Magnust ahogy kiemel egy levelet a férfi nyeregtáskájából.
Ahogy az ujjaid hozzáérnek a levélhez mestered arca jelenik meg előtted, ahogy csalódottan néz reád. Illetve Elianának az arca felhősen tekint rád és a keze rákulcsolódik a kézfejedre, melyikben a levelet tartod.
Úgy érzed meghazudtolod ezzel a cselekedettel magadat, hitedet és mindent, amiért harcoltál és felesküdtél.
Az arcodon megláthatott valamit Magnus, mert szinte nem is mondod ki a szavakat, kifejti a gyengülő szorításodból a levelet, majd megfordulva óvatosan visszateszi a levelet, majd visszatértek békülő lelkiismerettel a szekeretekhez.
Reggel, indulás előtt Magnus segítségével felcsatolod a teljes páncélzatodat, az acél súlyos áldását. Az útitársaid első pillantásásukkor csodálkozást veszel észre arcukon, de hamar eltűnik, elvégre hamarosan indultok tovább az ismeretlen földek felé.
Odalépsz hat lábnyira a gorvikitól, aki éppen pakolt a nyeregtáskájában.
- Marico con Rabora! - A hosszú ébenfekete haja az arcába lógott, ahogy felemelte a fejét, hogy rád nézhessen. - Domvik nevében, kihívlak! - a kihívott fél felegyenesedett. - Ha vesztesz, elárulod mit keresel itt!
A férfi arcán meghökkenés vonul át, majd hamarosan érzelemnek csak halvány nyoma marad az arcán. Hátrafordul, és felveszi a pengéjét és a pajzsát
- És ha nem vesztek? - kérdezte reszelős hangon.
Pajzsát átdugja az alkarján, majd leugrik a szekérről.
-
-Akkor eggyel kevesebb shadonival lesz bajod. - morranok, utalva arra, hogy előbb halok meg minthogy feladjam. Megvárom amíg elhelyezkedik, majd védekező pózba ereszkedek, hogy kifigyeljem a stílusát.
(Védekező harc két-három körig)
-
A kemêny shadoni acélpajzsodat felemelve várod az ellenfél kezdemênyezêsét, hogy kiismerd a mozgását, és taktikáját. A férfi várt, miközben oldalazott, majd hirtelen előrelépett és baloldalról vágott a pajzsodra, mely erejétől elvesztetted a stabilitásodat, majd ahogy visszapattant az acél az acélról egy fentről indított csapásba emésztette bele a kard lendületêt, de ellenálltál neki, mert időben meg tudtad szilárditani az állásodat.
A harnadik csapás ledig újonnan baloldalr étkezett, és könnyedén blokkoltad azt
A gorviki férfi meghökkenve tekint rád, majd a szája kritikus mosolyra húzódik, mely arcának egyszerre vad és baráti vonást kölcsönöz
- Akkor kezdődjön a...
"A tánc" lehet hogy már be is fejezed magadban a mondatot, hiszen Gorvikban is említette ezt az egyik harcos.
- ... Az ütközet. - fejezi be amondanivalóját, majd újra csataállásba áll. De most már felemelte a pajzsát is, és azt maga elé emelve várt
-
~Ez okosabb.~ gondolom higgadtan. Sajnos most nem egy arénában vagyunk ahol a tömeg kedvére kell tenni, így most játszhat kivárásra.
~Akkor nézzük a védelmét.~ majd megeresztek egy ál támadást a kardja felé oldalról (a kardos oldaláról), hogy félre kelljen rántania a kardját, és így rés támadjon elöl. Ezután tényleg támadok, beszúrva a remélhető résen.
(két támadás)
-
Miután felméred ellenfeledet, alkotsz róla egy képet, ami jobb, mint amit Gorvikban alkottál az akkori harcosokról. Nem játszogat. Ez kiváltképp elismerendő.
Elhatározod hogy próbára teszed a pajzsának keménységét és a védelmét. Amint pengédet megindítod, az ellenfeledé megmoccan, és akár egy kígyó lecsap a fegyvered lapjára, oldalra ütve azt, de te már fordítod át a másik oldalra, mire a lovag a pajzsát kissé elfordítja, és mikor elérkezik a csapás ideje oldalra kifordítva levezeti az ütést, így penge a földbe csapódik. És ahogy látod, egy apró mozdulattal vizszintes irányba került, s ezután az acélpajzs elindul az arcod felé, de megakad a vállvértezetedben, és csupán egy nagyot lök rajtad, majd a kardjával sújt le a pajzsodra. Aztán hátrál két lépést, majd a fejével aprót biccent.
-
~Na ez már döfi.~ gondolom magamban higgadtan. Fárasztóbb csata lesz ez, mint az előző, az biztos. Most, hogy felmértük egymást, kezdődhet az igazi küzdelem. Először egyszerűbb mozdulatokkal támadok, a védelemre fókuszálva, hogy ne trükközhessen mint az előbb. Közben felmérem hogy merről süt a nap és milyen körülöttünk a harctér.
(egyszerűbb vágások, szúrások két körig)
-
A nap oldalról kelt fel, talán kissé közelebb hozzád mint ellefeledhez, de már nem is tudsz figyelni tovább, mert a férfi megindul, ő sújt le először, te azonban még csak meg se tudtál mozdulni, valami miatt nem reagáltál rá semmit, majd egy későn megindult vágással igyekszel elűzni a kőzeledből a gorvikit aki azonban hamarabb lesújtott, és pengéje belemart a balcombodba, és ezzel és meleg vér nedvesítette meg a seb környékét, a támadás elől az ellenfeled sikeresen hátraugrott, makd egy gyors szökkenéssel újra feléd vágott, most a karodon ejtett apróbb sebesülést, melyet megint a részedről egy sikertelen ellentámadás követett, aztán megint egymásnak estek, most már érezhetöen felkészültél, és sikeresen fékezed meg a lovag fentről érkező támadását, ahogy ő is a tiédet, a pajzsával fogja fel, majd újra lecsap rád harántirányban, de a pajzsoddal sikerül háritanod azt, majd egy gyorsan ütemezett előreugrással a mellkasa felé döfsz, amelyet a gorviki nagy szerencsével, képes félreütni a pengéje segítségével. Ezután szétváltok egy pillanatra, hogy újabb összecsapások kezdődjenek. Mostanra azonban már nem vagy olyan magabiztos a győzelemben. Ígysem hátrálnál meg, nem adnád meg magadat, de már korántsem vagy megbizonyosodva afelől, hogy a mérkőzést a gorviki veresége fogja zárni.
Úgy tűnik igazad volt.Nem a marico con rabora lovag vesztett.
Mielőtt újra egymás kardjához csaptátok volna sajátotokat, egy nyílvesszö csapódik közétek a földbe, majd egy újabb vágódik bele.
Közben megérkeztek a zsoldosok, és a törpe illetve Vazerro nevű férfi os beáll a körötökbe.
Megjelenik a kereskedő,.és a zsoldosok mellé áll, és mennydörgő hangon kiált fel.
- Uraim csendesedjenek el! Hogyan is képzelik azt, hogy egymásnak a vérét ontják, amikor mind a ketten kardjukat a karaván védelmére szentelték! Hagyjanak fel azonnal ezzel az őrültséggel, arra az időre amíg velünk utaznak. Makd amikor visszatérünk épségben, kedvükre lemészárolhatják magukat. De nem előbb! Ser, - fordul feléd az árus. - Megtisztelne engem a jelenlétével?
El akarja kettőtöket különíteni, hogy ne következhessen be újra az előbbi összecsapás.
Úgy tűnik a Marico con Rabora teljes mértékben egyetért a döntéssel, és a hüvelyébe dugja a rúnákkal díszitett kardját.
Vazerro szúrós pillantásokat vet kettőtökre, majd pillanatok alatt elveszti az érdeklődését irántatok, a törpe derült arca azt jelzi hogy élvezte a küzdelmet
-
-Ha azt hiszi, hogy pórázra kötött kutyaként lesem minden szavát csak mert fizet a karaván megvédéséért, nagyot téved, és még egy ilyen tévedése sokba kerülhet. - most komolyan, ez a bolond azt hiszi, hogy ez valami szent küldetés nekünk? Arról nem is beszélve, hogy a gorviki könnyedén vezethet minket csapdába - nem az első és nem is az utolsó eset lenne - így a megölésével még segíteném is a karaván helyzetét. Felmerül bennem a gondolat, hogy már csak azért sem megyek sehova, és hagyom hogy itt helyben magyarázzon valamit "hőn szeretett" vezetőnk, azzal az indokkal hogy nincs titkolnivalóm, de elvetem az ötletet. Ugyan titkolnivalóm nincs, van olyan téma amit nem osztanék meg a hallgatósággal, pláne a gorvikival. Így simán csak ránézek miközben otthagyom.
-Legközelebb. - tekintve hogy -átvitt értelemben- köpök arra hogy ki győz, biztos lehet benne, hogy nem itt ért véget ismeretségünk. Ezután követem - ezzel csöppet ellensúlyozva előbbi kiszólásomat - a félelfet oda ahol beszélgetni óhajt.
-
Ha azt hiszi, hogy pórázra kötött kutyaként lesem minden szavát csak mert fizet a karaván megvédéséért, nagyot téved, és még egy ilyen tévedése sokba kerülhet. Legközelebb. - tekintve hogy köpök arra hogy ki győz, biztos lehet benne, hogy nem itt ért véget ismeretségünk
A férfi biccent feléd, és közben elindul.
- Nem. Nem hiszem hogy maga egy kutya lenne. Sosem mernék egy páncélozott lovagot kutyaként kezelni... Nem éri meg. Úgy hiszem jobban járunk, több életévet élhetünk. - vonja meg a vállát. - De meg kell értenie. Maga valamiért el akarja érni azokat a földeket. Azonban ehhez mindegyikük segítségére szükségünk. Még arra a gorvikira is. Máskülönben nem éri el egyikünk sem azt a földet. Legalábbis java részünk odaveszne a különböző támadásokban.
Közben tovább lovagol, majd újra rád pillant, miután látja hogy követed.
- Attól tartok sok problémát okozhat az ellentétük. Holnap estére már bizonyosan megérkezünk, csak addig ne végezzetek egymással, arra kérlek téged. Mivel a másiknak fizetek, mint zsoldos, úgy hiszem ő nem fog kezdeményezni. Remélem maga sem kíván semmi meggondolatlanságot tenni. Különben sajnos zsoldosokat kell kettőjük közé állítanom.