Nadír Könnyei

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap, ebéd
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

Ebéd után Kael lehetőséget hagy Lannak, ha beszélni akarna vele, majd Sterrard úr mellé sodródik:
- Vacsora után ismét a szentélyben leszek.

Az ebéd után pár órát alvással majd tisztálkodással tölti, aztán rendszerezi a szentségtartója tartalmát.
Végül a társaság keresésére indul, talán még elcsíp valakit a gyakorlótéren.

[Haldirien]

((kicsit módosítottam a képet, a hosszú vándorlás utáni megborotválkozás miatt - csak jobb))

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor
Úgy tűnik, csupán Osa mutatkozik a hajón nem elutasítónak, melyet valamilyen szinten megnyugtatónak érzek, bár ennek okát semmiképp sem tudnám megmondani. Talán az, hogy legalább ő azt tenné, amit szeretnék tőle, hogy megtegyen.
Korábban ugyanis, mind a Kufár, mind a kapitány, hogy is mondjam, csalódást okozott számomra. Xao kapitánytól elbúcsúzandó fejemmel úriasan biccentettem felé, egy akkora főhajtással, amelyet még éppen észre tud venni az emberi szem.
- Értem a szavait, ezenfelül valamennyire igazat is kell, hogy adjam magának. A hideget illetően. Bár a rum nem fagyna meg.
"Bár attól tartok a második része amely a gorkokról szólt és a tésztaleveles rumról. Bár nem ez lenne a legfurcsább története a Kufárnak, és a különleges utassal a fedélzeten akár még valóra is válhattak ezek"
Ezután érkezek el Osához, aki mutat hajlandóságot a közreműködésre, majd tisztelettudóan írja az oly sokszor látott jelet a levegőbe.
-Köszönöm, Osa, menj vissza nyugodtan a dolgodra. - kedves mosollyal díszítem a válaszomat, majd elfordulok, és elhagyom a Kufárt, miközben a matrózokra pillantok, akikkel jót szórakoztunk valamelyik napon.

Ezután az öreg intézővel, Tam mesterrel találkozom, azügyben, hogy elintéztessem a gyakorlásomat a pengével. Azonban egy apró hibát vétek, és Lan mesterként nevezem meg, majd erre később, zavarként, mint a rosszullét egyik tüneteként hivatkozok, és erre egy kedves mosollyal válaszol a meglett férfi.
-Semmi gond, ha óhajtja, ezentúl én is hallgatok a Lan mester névre, de úgy vélem, ez okozna némi kavarodást, ha mindketten ott vagyunk
- Remélem nem lesz rá szükség. - válaszolom neki egy ugyanolyan kedves mosollyal. Majd egy kérdés felvetül bennem, de inkább, a bölcsen, vagy bolondmódra, elhallgatom és még várok annak feltevésével. Ráér majd azután, hogy végeztem.

Már jómagam is megtanultam tisztelni az öreget valamiféle módon. Nem tudom pontosan miért, talán a türelme és a kedvessége erejéből fakadóan, mellyel úgy vélem, a legkonokabb  miracleai harcost is le tudna beszélni a becsületpárbajról. Végül elkezdődik a gyakorlás Wei-jel, majd miután, porosan és sötétebbnél sötétebb foltokkal borítva más gyakorlatot kérek. Olyat, amelyben nem szerepel a csontjaim további morzsolása és az izmaim sorvasztása, természetesen a tüdőmből való levegő kiszipolyozásával együtt.
-A harc gyakorlásához nem kell ellenfél. Ha az ember tökéletesen hajtja végre a mozdulatokat, akkor már mindegy, hogy van-e vagy sem ellenfelünk – apró szünet után folytatja. -Talán az Alvó zsoldost tudnám javasolni – ezzel kell kezdeni, s hamis biztonságérzetet kelt az ellenfélben, aki emiatt hibázni fog.
Kifulladtam, a korábbi szavaim is jócskán megerőltettek, ezért válasz helyett inkább jelzek a fejemmel és a kezemmel a katonának, hogy megértettem és figyelek.
Miután elsajátítottam a lényegét, összeszedem magam, és még egy valamit kérdezek Wei-től.
- Wei, nálad gyakoroltam tegnap is, ha jól emlékszem, akkor megkért valamire téged Tam mester... a rajtaütésekre, vagy ilyesmikre. A tegnapi napon, este a vacsora után volt az első? - kérdezem meg tőle komoly arckifejezéssel. - Ha igen, esetleg át tudnánk gyorsan futni rajta?
"Ideje megtudni, hogy akkor mi is volt ez az egész. Szívem mélyén egyszerre remélem hogy ő volt az, és egyszerre, hogy nem ő. Igazán furcsa, de nem tudom melyikkel nyugodnék meg jobban."

Amennyiben válaszolt, apró sétára megyek, mely során egy aprócska gond vésődik a fejembe. "A méreg továbbra is ott van... valamelyik nap arra kelek fel, hogy már nem létezem e formámban?"
A méregre gondolva gyorsan elő is halászom a mellkasomhoz rejtett kis könyvet, és belelapozok, hátha történt valamiféle fejlemény azóta. Majd elhatározom, hogy majd vacsora előtt még megírok valamit annak a nemesúrnak. De előtte, elindulok újra az öreg megkeresésére, kiváncsian várom az ő beszámolóját az esti akcióról, és annak a boncolgatását.
Amint megtalálom, nem igazán fecsérlem az időt az udvariasságra.
- Tam mester, - biccentek aprót felé. - Tegnapi orvtámadásról szeretnék beszélni, azt mondták a szentélyben, hogy  gyakorlat volt, ez esetben megbeszélhetnénk az ezzel kapcsolatos dolgokat? Miket tanulhatok belőlük?

Később, az ebéd  során találkozom Mortar papjával, szót is vált velem, úgymond egy időpontot adva számomra a szentély meglátogatására, és a bajaim orvoslására. Válaszomra nem kell várnia, egy megkönnyebbült levegőkifújás után érkezik is.
- Vacsora után én is a szentélyben leszek. Kivéve ha nem támadnak meg újra. - helyesbítek utána.

Ezután leteszem a titkos könyvet a szobámba, az ágy közé dugva, majd a mandolinomat magamhoz ragadva a kertbe megyek, majd a mágikus oszlopok előtt leülve lassú, szomorkás dallamokat játszok, közben halkan, de érzelmes hangon adom hozzá a szöveget.

- Hol van a kar, erőt adó
Fekete penge, csendes altató

A Napcsászár udvarán, csillagos hajnalon
Szélcsendben császárára tekint a hajadon

- Hol van a kéz, mely seb írje lész
S halott sírját kegyesen elfedé

A Napcsászár udvarán, harmatos reggelen
Halk szellő simítja kezét a rőthajú gyermeken

- Hol van a nyelv, mézes dallamú
Melyre ellankad minden gyanú

A Napcsászár udvarán, meleg délelőttön
Fuvallatban várja a leány hogy felnőjön

- Hol van az ész, mindent tudó
Az ősi legendákban megbúvó

A Napcsászár udvarán, forró nap alatt
Aranyhajú menyecske a széllel versenyt szalad

- Hol van a talp, nesztelen haladó
Evilági fül részére nem hallható

A Napcsászár udvarán, napnyugta melegén
Feldúlja a vihar az asszony vörös koronájának rendjét

- Nem volt torok, bársony csengése
Nem volt izom, mi lenyelhetné a lélegzetet
Nem volt mormolás, mi a tudást bevésse
Nem volt hang, melyet a nyelv formába önthetett
Nem volt kántálás, mi kegyet kérhetett a súlyos sebek fölött
Nem volt lélegzet, mi frissíthetné az izmokat az ütések között.

A Napcsászár udvarán, beköszöntött az éj
Síros csendben az ősz özvegy siratódala kéli

Azután még röviden játszom a dallamot, közben töröm a fejemet, hogy valahogy megmentsem magamat Mortar markából.
Ezért meg is látogatom az isten szentéjét, némán állok még a szobor előtt, lehajtott fővel. Halkan talán mormolok.

Vacsora után szintén meglátogatni a szentélyt, akkor már a pap is ott van.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Vanina

Vanina kérdésére Tam mester tömören válaszol
-Egy nemes, aki teljesítette a próbát. Sajnálom, de többet nem árulhatok el - hajtja meg kissé a fejét Tam mester.

A gyakorlás indulásnak kihívásokkal teli - mert bár Tam mester benne jár a korban, azért mégiscsak harcedzett szerzetes, olyan fizikummal, amit egy gorg is megirigyelne. Napcserezett bőrén a tetovált sárkány és teknős mozgás közben szinte külön táncot jár, ahogy a két fakard csattanva csókolódzik össze. Vanina hamar rájön - Tam mester a fizikumát próbálja meg eleinte kihasználni - Pusztító harcmodort erőltet, amivel hosszú távon nem lehet felvenni a versenyt - Tam mesternél van legalább negyven mérőnyi előny plusz izom formájában. Így marad a tisztes távolság, és a kardvívás, melyben azért jóval kiegyenlítettebbek az esélyek. Vaninának azért így is meg kell küzdenie a sikerért - mivel ellenfele tarsolyából több eddig nem látott vívócsel is előkerül, melyet ismeretlenségük folytán csak tapasztalata miatt tudott hárítani. Végül a győzelmet Tam mester egyik hárítása hozta meg - túlságosan is hátradőlt a felsőtestével, és elkerülte a mellkasa felett elsuhanó kardot, de felegyenesedni már nem tudott, hanem nemes egyszerűséggel fenékre ült. Innentől kezdve már  nem is volt képes visszaszerezni a harc irányítását, ahogy Vanina egyre jobban felőrölte a mester védelmét.
Végül Tam mester jelzi, hogy feladja, majd öblösen felnevet
-Hiába no, egy öregember ne próbálja meg elkápráztatni a fehérnépet olyan cselekkel, amihez a fiatalabbak ruganyossága szükséges! Gratulálok, a suhancok a megmondhatói, hogy milyen gyakran látnak a földre csüccsenve! - teszi még hozzá
-Hát, olyan tíznaponként egyszer-kétszer fordul elő - válaszolja meg a kérdést az egyik katona, mire a többiek bólogatnak.

A gyakorlás végén Tam mester Vanina megjegyzésére meghajol
-Megtisztel! Akkor ez a példa lebegjen a szeme előtt, amikor saját iskolát nyit!

Kiina és Hajnal a vacsorát a lakrészükben költik el, Vanina is ott akad a nyomukra. Egy asztalka mellett ülnek a földön, és vidáman beszélgetnek, nevetgélnek az asztalon terpeszkedő festett fatábla felett. Elsőre térképnek tűnik, bár a bábuk, és a dobókockák jelenléte inkább valamiféle játékra utalnak. Hajnal int is a belépő Vaninának
-Gyere, egyél, és játsszál velünk! - invitálja vidáman
-Csak vigyázz vele, mert szemérmetlenül próbálja átszabni a szabályokat - teszi hozzá nevetve Kiina, miközben egy tál apróra vágott, és fűszeres bundában sütött húst nyújt Vanina fele. Aztán odaadja a még a mártásos és a rizses tálkát is.
-Az egyik fiókban találtuk! - Mutat Hajnal a festett táblára, melyen madártávlatból örökített meg a művész egy szigetet - s utána méhsejt alakú vékony vonalakat festett, több száz részre osztva ezzel a táblát. A szigeten megannyi erdő, bérc, tavacska, tisztás, út és barlang van a falvak és városok körül.
-A játék célja, hogy sereget és támogatókat gyűjtsünk, felfedezzük a szigetet, és a végén megtörjük a szigetet rettegésben tartó hadurat. S az eseményeket pedig ilyen előre megírt pergameneken tudhatjuk meg - mutat Kiina egy halom számozott pergamenre.
-Azért elkélne a segítség, mert eddig kétszer futottunk neki, és elsőre ránk gyújtották a kis kikötőt,  másodjára pedig nem tudtuk etetni a sereget, és felprédálták a vidéket. Te talán jobban értesz a hadviseléshez, mint mi - pislog kérlelőn Hajnal
Csatlakozás esetén lesöprik a táblát, és újra nekifutnak a feladatnak, felállítva a hősöket jelképező bábukat. A feladat nem egyszerű, de hála a rengeteg pergamennek, melyet Hajnal minden egyes lépés után kikeres, majd felolvas, egy magával ragadó történet bontakozik ki - természetesen némi intrikával és pálfordulással fűszerezve, ahogy az a való életben is tapasztalható. S mivel minden esemény után van lehetőség reagálni a történtekre, és választani a lehetőségek közül, így egy-egy nehézséget többféle képen is meg lehet oldani, s ezen döntések meghozatal az, amely rengeteg feltételezésre, elmélkedésre és némi vitára adhat okot - bár Kiina és Hajnal mellett inkább rengeteg vidám pillanatra, melyet a selymes almabor még kellemesebbé tesz. Egy további kudarcba fulladt kísérlet után végre siker koronázza a küldetést - és késő éjszakára sikerül megnyerni a játékot, mely szokatlan perspektívából, de ad egy kis ízelítőt abból, hogy egy vezetőnek is milyen sok mindenre kell figyelnie, ha sikerre kíván vinni egy ügyet. A győzelmet hangos ujjongással köszöntik, de aztán hamar észbe kapnak, és egymást pisszegi le Kiina és Hajnal, kissé becsiccsantva a döntéshozást könnyítő almabortól.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor

Xao arra a véleményre, hogy a rum nem fagyna meg, elmosolyodik
-Erre azért ne fogadjon - szól még Elassor után
Osa az elbocsátásra meghajtja a fejét, s vidáman megindul visszafele a hajó gyomrába. A tengerészek közül az a néhány, akinek véletlenül elkapod a tekintetét, a tisztelet jelével köszönt Elassort, aztán folytatják a rakodást.

Az elköltött ebéd, és találkozó megbeszélése után a sétakertben megejtett zenélésre Wei bukkan fel, aki udvariasan végigvárja az "előadást", aztán felmutatja Elassornak a kezében tartott gyakorló kardokat - hogy ha az úr ráér, felőle lehet folytatni, aztán a tisztás fele veszi az útját. Elassor a bal befejezése után előbb még meglátogatja Mortar szentélyét, ahol csak a lassan parázsló füstölők utalnak arra - más is volt itt nem olyan rég. A lebbenő selyemfüggönyök közt komoran álló szobor némán fogadja az imát, s emlékezteti Elassort - ha hamarosan nem történik semmi, igencsak hamar látogatást nyerhet birodalmába...

A gyakorlás végén Wei bólint, amikor Elassor a rajtaütésekről kérdez
-Igen, tegnap volt az első rajtaütés. S nem egy személy lett erre felkérve, hanem minden katona. Vagyis aki  alkalmas pillanatot vél felfedezni, az kihasználja a lehetőséget. Ha jól tudom, az fúvócsöves támadás volt - teszi hozzá -Ha bátorkodhatok tanácsot adni, javaslom, hogy minél kevesebbet tartózkodjon egyedül - hajt enyhén fejet.
 
A séta folyamán a könyvecske fellapozása során semmiféle új bejegyzésre nem sikerül bukkanni - a lemenő nap fényében sárgás-vöröses színben játszó lapok ismerős ürességgel fogadják Elassor kutató tekintetét.

Tam mester a gyakorlócsarnok ajtajában üldögél, és pipáját szívva a hátát az ajtófélnek támasztja. Elassor kérdésére felpislant, kiveszi szájából a pipát, és a szárával megvakargatja a orrnyergét, aztán válaszol.
-Valóban gyakorlat volt. S ha végiggondolja az úr, biztos egyetért velem, hogy amit biztos, hogy megtanulhatott az éjszakai esetből, az, hogy
-nem szabad az orvgyilkosok jelentette veszélyt félválról venni
-egy nemesúrnak, ha egyedül van, illik megterveznie az útvonalát, és számba vennie az esetleges veszélyes helyeket, ahol a legkönnyebben lecsaphatnak rá.
-ajánlot ezeket a helyeket elkerülni, vagy felkészülni az áthaladásra. Ugyanis az orvgyilkos legnagyobb előnye a meglepetés, és az észrevétlenség. Ha a támadás előtt sikerül kibökni a potenciális támadót, és szemmel tartani, azzal a legnagyobb előnyüktől fosztják meg az orvgyilkost.
-s a gyakorlás célja az, hogy időben meglássa - hol és ki az, aki az életére törhet.
Vagy Önnek volnának további észrevételei? - kérdezi kíváncsisan, a pipa szárát ezúttal Elassor fele fordítva.

A vacsora szűk körben zajlik - ahogy a reggeli is - terített asztal várja az arra tévedőket, így időben széthúzva az étkezést. Bár talán két tálca is hiányzik, azért van miből válogatni - hideg sült húsok, különféle fűszerezéssel, sült zöldségek, sűrű, halból készült leves, és néhány frissen sütött húsos lepény várakozik türelmesen, hogy gazdára leljen. Elassor étkezését csak Rashu mester zavarja meg, aki udvarias meghajlással lép a kövezett teraszra, majd némi töprengés után egy nagyobb tál hallevessel és friss lepénnyel felszerelkezve távozik az épületbe.
Vacsora után a szentélybe lépve Elassor megpillantja Mortar szobra előtt a füstölőket igazgató Kaelt.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Kael

Kael megjegyzését Sterrard úr nem hagyja válasz nélkül
- Vacsora után én is a szentélyben leszek. Kivéve ha nem támadnak meg újra - teszi még hozzá, utalva a tegnapi „sajnálatos” esetre, bár előző szentély látogatása ennek ellenére szorosan kötődött a tegnapi rajtaütéshez.

A szentségtartó rendszerezése ismerős, és pihentető feladat, noha igencsak fontos – nem véletlenül van mindennek megszabott helye, hiszen vannak tárgyak, melyek veszítenének ideájukból, ha Mortar ne adja, egymás mellé keverednének! A szentségtartó kialakítását mostanra hagyomány segíti, és több 'iskola' van rá. Noha nem akkora feladat, mint egy-egy szoba helyes berendezése, azért kihívás újabb és újabb harmonikus elrendezést kialakítani.
Ma a társaság kissé hamarabb fejezte be a gyakorlást, mivel a gyakorlóteremben mindössze Lan az egyetlen, aki levezető formagyakorlatot végez – de az egyik őr megemlíti, hogy Sterrard úr még a sétakert egyik aprócska tisztásán gyakorol.
Ha Kaelnak netalán vacsorázni volna kedve, terített asztal várja a teraszon az arra tévedőket, ezzel időben széthúzva az étkezést. Bár talán két tálca is hiányzik, azért van miből válogatni - hideg sült húsok, különféle fűszerezéssel, sült zöldségek, sűrű, halból készült leves, és néhány frissen sütött húsos lepény várakozik türelmesen, hogy gazdára leljen.

Ahogy aztán egyre jobban nyúlnak az árnyékok, és közeleg az alkonyat, Sterrard úr szavát tartván, felbukkan az emeleti szentély ajtajában...

[Tiwanlil]

Kifejezetten élvezetes Tam mesterrel az edzést.  Ha ifjabb lenne, biztos, hogy legyőzne. Meglepetten felvonom a szemöldököm, amikor dicséretemre azt feleli, jegyezzem ezt meg, ha saját iskolát nyitok. Én, mint kiképző, a saját iskolámban? Derék, hogy kinézi belőlem az alkalmasságot, mert én még nem.


Kiinát és Hajnalt játék közben lelem. Valami stratégiai, lekuporodom, és eleinte csak figyelem, hogy megértsem a lényegét, meg a szabályait.
- Hajnal érti, a háborúzás a csalásról szól - sóhajtom, és módszeresen pusztítom a nekem odanyújtott falatoznivalót.
A szemem forgatom, szerintük én ehhez jobban értek, csakhogy a parancs másik végén álltam eddig.
Jó játék, de nem egyszerű. Egyszerű parancsvégrehajtóként aligha volt alkalmam még egy szimulált játék erejéig is belenézni, mely döntés miből és miért születik.
Egészen éjszakáig ezen molyolunk, párszor elkáromkodom magam, az biztos, hogy cseszné meg a sereg, a tisztek, meg a hadvezér, az ellen, meg a fránya időjárás, a romló étel.
A lányok isznak végig, én csak a végén:
- Inni ünnepléskor szokás, győzelemkor. Részeg sereg semmire nem jó. Azaz mégis: hadifogolynak, vagy hullának - és ha még hagytak italt, akkor én is iszom almabort. Nézem őket, ahogy próbálják egymást csendesíteni, és vigyorgok. - Ilyenkor fogan ám sok gyerek! Na, Hajnal, nem keresel egy szolgálaton kívüli katonát?
Aztán ezt továbbgondolom: elképzelem őket Miracleában, és a vigyorom még jobban kiszélesedik. Hajnal talpraesett, helyre rakná a bunkókat, Kiina lenne az aktuális egzotikum, mint mindenhol e földön, ami nem a népe otthona. Vajon hogyan éreznék magukat?

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Lan

A Hae Min Ji-vel való beszélgetés után Lan elindul felfedezni a tenyérnyi szigetet – a legtöbb látnivaló hol máshol, mint a sétakertben akad – a kert újabb és újabb arcát mutatja meg, titkát tárja fel – tervezője számtalan rejtett zugot, s legalább annyi összhangot zsúfolt bele. Ha a kisebb és nagyobb istenek szobrait figyelmen kívül hagyja az ember, rajtuk kívül csak egyetlen, határozottan emberkézre utaló installáció van a kertben – az öt kőoszlop. Mind egyformán derékig ér, s szabályos távolságra helyezkednek el egymástól – egy képzeletbeli ötszög sarkain. Az egyik oszlop hófehérre van festve, és aprólékos, szabályos geometriai minták borítják. Balra tőle valaki napsárgára festette, és kusza virágmintákkal ékesítette szomszédját. Továbbra is balra haladva a napsárga oszlop bal oldali szomszédja immár kékesen áttetsző kőből készült, melynek mélyén a különféle repedések és sávok füstszerű hatást adnak, s felszínét itt-ott szinte véletlenszerűen elszórt apró rajzolatok díszítik. Tőle a balra következő oszlop narancsba hajó alapszínére valaki apró gyöngyház lemezkéket ragasztott mozaikszerűen. Az ötödik, és utolsó oszlop pedig fekete bazaltból készült, melynek töve durva függőleges bevágásokkal indul el felfele, hogy az oszlop közepére érve   elfogyjon, és fekete, hidegen csillanó, csiszolt oszlopként folytatódjon a tetejéig. Lan is hamar megtalálja köztük a kedvencét - a második, napsárga oszlop nyeri el leginkább a tetszését.
A kertet ebéd után nem csak ő, hanem Kiina is járja – a nador lány gyakorlatilag növénytől-növényig halad – azokat is egyesével nézi meg magának. Lan Vaninára is rábukkan, aki az egyik aprócska tisztáson pár katonával együtt Tam mester felügyelete alatt gyakorol. Nem különben Sterrard úr, aki egy kicsivel távolabb, a sétakert egy másik rejtett zugában gyakorolja az egy az egy elleni küzdelmet az egyik őr segítségével.
A nap lassan, nyugodtan telik. A kertet elhagyva, az udvarház jelenti a másik helyet, ahol el lehet ütni az időt. A belső szentély lebbenő selymei közt megbúvó istenek füstölőtartói és áldozati tálkái arról mesélnek, hogy gondos kezek ma is ellátták őket az illendő áldozattal. A szabad bejárást mindössze két zárt ajtó akadályozza – a pincébe vezető, faragott, kétszárnyú tömör fa ajtón sárkány tekereg, s karmos lábával a Napcsászár Abryss térképét tartja. A másik pedig egy tolóajtó – a művész egy távoli hegy tájképét festette a keretet kitöltő papírra – s a zár is csak jelképes – egy egyszerű akasztó jelzi mindössze, hogy zárva van a sziget úrnőjének saját szintje.
Ebéd után folytatva a felfedezést, semmi érdemleges nem történik - egy álmos udvarház mindennapjaiba sikerül bepillantást nyerni - mindenki ráérősen végzi az aznapi rutinját - s a legnagyobb újság a szolgáknak jelenleg a vendégek, s hogy melyikük mivel is üti agyon az idejét. Holmi próbáról, vagy magáról a gigászi teknősről szó sem esik - hisz ezek nekik feltehetőleg az unalomig ismert hétköznapokhoz tartoznak.

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: Elassor
Xao válaszára a szám egy udvarias vigyorra húzódik-
¬ Attól tartok, hogy azt nem kívánom látni, nem lenne valami kényelmes, bár kétségen kívül igencsak érdekes és tapasztalatokban bő út lenne, Xao kapitány. – ezután a férfi főt hajt, mit én egy fejbiccentéssel reagálok le, közben pedig a kapitány elindul a hajó belsejébe, így Osával kettesben tudunk pár szót váltani, azután visszaindulok a szigetre.

A nap delelőjén, mikor meghívott minket asztalukhoz vendéglátónk, Kael, Mortarnak a papja, tett egy utalást arra, hogy az éjjel a szentélyben lesz, ha szükségem van rá. Ezek után az időmet a sétakertben töltöm, zenéléssel, mikor Wei bukkan fel, hogy ideje volna folytatnunk a gyakorlást. Még mielőtt elérkeznénk a gyakorlásra használt tisztásra, teszek egy röpke látogatást a szentélybe, amelyikbe még a nap folyamán majd visszatérek. Belépve émelyítően üt meg a füstölők bódító szaga. Miután már megszoktam a környezetet és annak csendjét, egy halk imát mondok el a mozdulatlannak és érzelemmentesnek tűnő szobor felé, remélve hogy Mortar nem lesz esetemben tétlen, és felruházza a papot a kellő tudással, hogy felépüljek.
„Nem kívánok élni a férfi által megemlített alkuval, de attól tartok, ha már a sötétség árnyékában leszek, akkor lehet változni fog az álláspontom. De remélem erre nem lesz szükség.” – gondolom, miközben kilépek a szentélyből.

Miután gyakoroljuk továbbra is a különböző harci praktikákat, Wei az orvtámadásról felvilágosít, mi szerint nem csak egy embert kell szemmel tartanom, hanem úgy tűnik mindenkit, és szívesen veszem a tanácsait, útmutatásait.
¬ Megfogadom a tanácsodat, Wei. Azt mondtad ugye, fúvócsöves támadás volt – egy rövid szünetet tartok – A fúvócsöveket mérgezett lövedékekkel szokták használni, - „Altató, illetve vannak egészen halálosak is.” – Nem tudod, ki volt tegnap soron? Szeretnék beszélni vele, mert a támadása óta egy méreg került belém, amely megkeserítheti az utunkat. Lassú lefolyású, mégpedig, ami nem a gyakorlások kedvelt eszköze.
„Nem kívánom ráruházni a gyakorlómesterre azt a terhet, hogy halálos, annyira azért még nem bízok benne, így finomítok a tényeken”
 
Reméltem, de úgy tűnik, csalfa volt, hogy a nemes úr áll a mérgezés mögött, és majd azután, hogy leírtam neki az első konkrét jelentést, akkor valamilyen varázslattal elmúlik a méreg, de nem igazán éreztem ezt. Így csalódottan helyezem vissza rejtekébe az apró kis könyvecskét.
„Mibe kerültem már megint”

A gyakorlótérnél találkozom Tam mesterrel, aki éppen kellemes illatú füstöt pöfög a pipájából, abban a reményben beszélek vele, hátha ellentétbe kerül Wei-vel, de nem történt ilyen, miközben a mester udvariasan elmondta észrevételeit az orvtámadással kapcsolatban, és azt is, hogyan tudnám kivédeni a jövőbeli támadásokat.
¬ Értem szavaid, és igyekszem majd így eljárni, majd a holnapi nap remélem fel tudom deríteni a szigetnek azon pontjait, ahonnan veszély fenyegethet. – biccentek felé. – Köszönöm a tanácsaidat, Tam mester. Csupán egy észrevételem lenne, szeretnék a fúvócső lövedékére kent méregről. Úgy gondolom, ilyen gyakorlótámadásoknál általában gyors lefolyású mérgeket szoktak használni, azonban a támadás után Mortar papja szerint egy lassú méreg került a szervezetembe, mely igencsak megkeserítheti az utamat, illetve kísérőimét.
„Hiszen, ha meghalok, akkor nem hinném hogy tovább élvezhetnék a sziget által nyújtott luxust.”

A vacsoránál nem is jelenik meg mindenki egy időben, én magam csupán Rashu mesterrel találkoztam, aki meghajol előttem, melyet egy kedves mosollyal és főbillentéssel köszönök meg neki.
¬ Remélem jó napja volt. – mondom a férfinak, miközben indul az ajtók felé. Miután elhagyja a szobát, folytatom az ételem elköltését, azután pedig a szentély felé veszem az utamat, itt azonban már figyelek azokra a dolgokra, amelyikeket mondtak nekem, szemeimmel árgusan fürkészem a környezetet, mindenhová egy-egy fekete-csuhás orvtámadót képzelve, de szerencsésen elérem a szentélyt.
„Jó lenne, ha tudnék valahonnan egy testőrt szerezni… Rashu mester alkalmas volna? Talán inkább ha eltudnám intézni Tam mesterrel, hogy valamelyik testőrt, mondjuk Wei-t, mint testőr tudjuk alkalmazni, bár ez ügyben inkább az Úrnővel szeretnék beszélni.”
Meg is tervezem magamban a mai estémet és a holnap délelőttöt, mikor hova megyek, és kivel szeretnék beszélni. Szeretnék utastársaimmal, ha nem is minddel, de párral bizonyosan, Tam mesterrel és Min Ji úrnővel, talán Wei-vel előtte, hogy neki van e ellenvetése.
„Talán nem ártana a miracleait megkérni rá, mutatósabb lenne, elvégre „kíséretem tagja”, és fegyveres miracleai, szóval szinte már égbekiáltóan feltűnő, hogy miért nincs mellettem. De valamiért nem tudom, hogy meg akarom e kérdezni. Lehet ezt akkor kéne, amikor a többi is ott van, így hátha jobban lehet józanészre bírni őket. Mert ha végül kiderül, hogy kíséretem tagjai, de nem csinálnak semmit, amit a kíséretként kéne, csak élik kis életüket… Akkor nem is tudom, hogy mi lesz. Akkor elvesztem szavaim erősségét, hiszen mért mondtam, hogy kiséretnek számítanak… és ha azt elveszem, mennyi kell ahhoz, hogy abban is kételkedjenek, hogy Zegherovból jöttem… Innen pedig nem lehet egyszerűen elszaladni… De nem ám.”
Eddigre már meg is érkeztem a Szentélybe, bent még inkább megcsapja orromat a már megismert szag, de szerencsére a papot is itt lelem, amivel kissé megnyugszom.
¬ Kael uram. – biccentek felé. – Abban a reményben jöttem el hozzád. – lépek elébe. – hogy esetleg nagyobb fény derülhet erre a méregre, amely bennem csörgedezik. – hajtom meg kissé a fejemet előtte, tiszteletet mutatva, nem ugrottam ki a nemes bőréből.
Miután végeztünk, még egyszer Kael felé fordulok.
¬ Én is mondom majd azoknak, akikkel találkozom, de megkérlek rá, szólj te is a többieknek, hogy holnap reggel, a reggeli után szeretnék beszélni velük. Fontos dolgokról. – biccentek a pap felé, majd elindulok óvatosan, a környezetet fürkészve a lakószobám felé.

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

A gyakorlóterem ajtajában Kael akár fertályóriág is nézi Lan gyakorlatait, hagyva neki lehetőséget a szólásra, de inkább csak
a mozgását "szokni", ami harcban jön majd jól. A fertályóra letelte után - ha nem szólna hozzá - megkeresi a pillantását, meghajol és
távozik.

A vacsoránál némi zöldséget és rövid töprengés után szerényen egy kis tálka hallevet vesz magához.
Üres gesztus ez, hiszen a húsokat már megsütötték, pedig véges lehet a készletük - nem úgy halból,
ugyebár. Másfelől nézve meg a következő étkezésnél talán kevesebbet sütnek... Harmadik oldalról vizsgálva,
az udvarház közrendűi alighanem így jutnak húsfélékhez.
Lám, mennyi mindent bele lehet magyarázni egyet fogás kiválasztásába, ami már el is fogyott - mosolyodik el
magában a gondolatmenet és a vacsora végére a szerzetes.

A szentélybe érve éppen csak végez szertartásokat nyitó imákkal, mikor megérkezik Sterrard úr:

¬ Kael uram. Abban a reményben jöttem el hozzád,  hogy esetleg nagyobb fény derülhet erre a méregre, amely bennem csörgedezik.

Kael felnéz - "nem, még nem áll készen", gondolja. "De hát ráérünk... Mortar és én mindenképp.".

Arca és szavai azonban nem ilyen elutasítóak:
- Gyere hát be fivérem Mortarban. Az Ő segedelmével megtudhatjuk, hogy mennyi időd van a megkerülhetetlen
választásig.

Itt hagy időt a válaszra, majd folytatja:

Hosszú lesz az éjszaka - először rituálisan megtisztulunk és megnyílunk, aztán felkészítelek téged és a szentélyt magára
a vizsgálatra, amelyre hajnalhasadáskor van meg a megfelelő együttállás.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Elassor

Wei gyors bólintással jelzi, hogy Elassor tényleg jól értette – valóban fúvócsöves támadás érte a minapi vacsora után. A kérdésre, hogy ki bocsátotta útjára az apró, szúrós lövedéket, ismételten bólint.
-Chao volt, aki leterítette – válaszolja. Aztán némi tűnődés után hozzá teszi
-Ám állítása szerint a méreg gyorsan hatott – az úr, már elnézést a hasonlatért, állítólag úgy dőlt el, mint a trágyával megrakott zsák – s bólogat közben, mint aki nagy szakértője a trágyával megpakolt zsákok dőlésének.

Tam mester nagyot szippant a pipájából, s bodor füstkarikát ereszt a feje fölé. Pár másodpercig elégedetten nézi, aztán Elassor fele fordítja a figyelmét
-A sziget bármely pontján megtámadhatják – kivétel a lakosztálya. Ami pedig a mérget illeti, a borúsparti Álom csapott le önre. Ez néhány szívdobbanásnyi idő alatt hat, és egy teafövésnyi időre ájulást okoz, utána pedig alvást. Ez egy igen barátságos szer a testvéreihez képest. Azt pedig, hogy a támadás után hogy került a szervezetébe másfajta méreg is, talán kérdezze meg a papját – ugyanis a támadás után az ő felügyeletére bíztuk az urat...

A szentélybe lépve már Kael is ott vár Elassorra. A két hallgatag isten szobrához hasonlatosan Kael sem mozdul, amíg Elassor meg nem szólítja – aztán ráemelve tekintetét beljebb invitálja a szentélybe, hogy aztán kis szünetet tartva utaljon rá – Elassor hosszú éjszaka elé néz...

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap estéje
Résztvevők: Vanina

Tam mester öblösen felkacag, amikor látja Vanina megemelkedő szemöldökét.
-A tudás és a szerénység járhat kéz a kézben is – az ilyen embereket szokták idős korukra Bölcsnek hívni.

Hajnal megrázza a fejét
–Csak a csalás nem segít – ha nincs kard, vagy nincs arany, esetleg kenyér, akkor a csalás is hiába való – árulja el, hogy ő hogy látja.
A játék akár a való élet – újabb és újabb nehézségeket támaszt – melyekkel meg kell küzdeni – s néha már az az érzése az embernek – ellenség ide nem is kell... de aztán csak sikerül belekóstolni a kitartás érlelte édes gyümölcsbe – a sikerbe.
Kiina Vanina okítására elmosolyodik, s úgy válaszol
-Tévedsz ám!  A sereg nem részeg volt, hanem kapatos! S mégis győztünk! - öleli át vidáman, majd tölt neki bőven az almaborból.
-Egy kevés almabor csak növeli a morált! - teszi még hozzá vigyorogva
Hajnal a kérdésre megrázza a fejét, miközben feláll az asztalka mellől.
-Nem kell azt keresni... tudom, hogy hol van! - válaszolja kacsintva egyet, s megindul az ajtó fele.
Út közben még összeszedi a saruját, és csendben kioson a folyosóra. Kiina utána néz, aztán amikor Hajnal eltűnt megszólal
-Őt sem kellett soká győzködni
-Még szerencse, hogy a teknősnek nincs párja... képzeld el, hogy valamelyik sarokba gurulva arra ébrednénk, hogy az udvarház csúszik bele a vízbe, mert éppen hátulról cserkészi be a másikat. Node mesélj, egy miracleai fehérnépet mivel szokás lenyűgözni? - Kérdezi kíváncsian

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Elassor
Wei igencsak szókimondó jelzővel illeti a méregtől való elterülésemet. Ha nem Sterrard volnék, bizonyosan felnevetnék rá, de még így sem sikerül leküzdenem a nevetést, mely kaparja a torkomat.
- Hahaha - kacagok fel. - Kedves hasonlat. Még nem sokan hasonlítottak engem a trágyához... legalábbis nem jelenlétemben. - paskolom meg a vállát, közben eszembe tartva a nevet, Chao.
"A méreg gyorsan hatott, de az egyik komponense továbbra is a testemben van, feltehetőleg... lehet... lehet, hogy valaki meg akar ölni, akkor igen jó ötlet az, hogyha a gyakorló mérgekbe valamilyen módon halálos fajtát kever... Az hogy azt utána mennyire lehetne megtalálni benne, nem tudom, nem vagyok se fegyvermester, se orgyilkos, se alkimista. Csak annyit nem hiszek el, hogy miért kellett nekem minden nap csöbörből vödörbe kerülnöm, azt hiszem akkor kezdődhetett, amikor beléptem abba a városba, és ha nem vagyok óvatos, akkor fog végződni, amikor a testemet beledobják a sós vízbe a halaknak."
Ettől a gondolattól kirázott a hideg.
"Nem is szabad erre gondolni..."
De másra pedig nem tudok gondolni.

Később, Tam mester felvázolja a rajtaütésekkel kapcsolatos információkat, majd Wei-t szinte megismételve hitetlenkedve fogadja a gyanúsítgatást, hogy aztán a Kael nevű Mortar papot is a gyanú árnyékába sodorja. "Neki mi indoka lenne rá? Mondjuk... lenne rá indoka, azt hiszem... mintha ő is ott lett volna, amikor... nos, megpróbáltam felfogadni azokat, akik most már "szolgálóimmá" váltak. Amikor megsértettem őket, és lehet, hogy a Mortar pap nem úgy igyekszik elégtételt venni, ahogy a miracleai asszony, hanem... agyafúrtabban, és halálosabban... Akkor... Az is lehet, hogy végzetes volna elmennem hozzá... Végül is, ha nem is azt akarná, hogy meghaljak, ott van az, amit ígért... hogy beállhatok az istene szolgálatába név nélkül valahol messze... És istene ezért lehet nagyobb kegyben részesítené..."
Nem vagyok bizonyos abban, hogy ez-e a valós, vagy nem, de az bizonyos, hogy senki sem akar itt szivesen látni, talán Min Ji úrnőt és a kíséretemből Rashu mestert leszámítva.
- Tam mester, te mennyire értesz a mérgek és a gyógymódok birodalmához? - amennyiben a válaszában kapok egy kevés reményt arra, hogy ő is meg tudna vizsgálni, akkor folytatom.
- Esetleg holnapi nap folyamán valamikor tudna segíteni nekem, mert elmondása alapján nem feltétlen kellene biznom a Mortar papban. - vonom fel a szemöldökömet, amennyiben nem kecsegtet semmivel, udvariasan elköszönök tőle.

Ezek után a szentélybe lépve alaposan körbepillantok, bármi gyanúsat keresve, üvegcsét, akármit, amely azt a végzetes kórságot belém juttathatta.
"Elkerülhetetlen választás... úgy tűnik, nem bizakodik meggyógyulásomban. Mire is lenne szükség holnap, a találkozó a többiekkel, beszéd Min-Ji úrnővel, és közben a sziget felderítése, ezen felül gyakorlás Wei-vel. Kiváncsi vagyok, az úrnő hogy kezelné vendégének az életére törőket."
- Értelek, a megkerülhetetlen választásig... - "nyílván azért megkerülhetetlen, mert nem KERÜLHETEM meg, ezzel utalni akart arra, hogy hiába próbálnék gyógymódot keresni, nem fogok találni. Talán arra a méregre, melyet ő maga adott belém." fejemet kissé meghajtom - Értem szavaidat, és követni foglak. - "nem csak tetteidben, de a szememmel is."

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

Kael elrendezi kis szentségtartója tartalmát, meditációba merül, mikor Sterrard úr megérkezik és kér, de nem bízik.

- Értelek, a megkerülhetetlen választásig... - itt szünetet tart - Értem szavaidat, és követni foglak.

Kael magában elmosolyodik, de a szája szegletét nem hagyja felfelé görbülni:
Én pedg értem, hogy tudod, mikortájt végez veled a méreg, amely nem tudod hogyan jutott a szervezetedbe.

Más szúrást azonban nem tervez a szerzetes hajnalig - a már ismert módon leveteti Sterrard úr felsőruháját, ám most ecsettel pár
vonalat is pingál rá, majd füstölőket gyújt és meditációs gyakorlatokat végeznek hajnalig.

[Tiwanlil]

Kedvetlenül hallgatom az ital dicséretét:
- A pia lealjasít. Bármely jó katonát elindíthatja a lejtőn, és akkor hiába a múlt dicsősége. Szánni fogják és megvetni. Teher az mindenkinek. Remélem, sosem kell részegesekkel együtt szolgálnom.
Csak egy nyeletet iszom, nem célom hogy a fejembe szálljon. Főleg azok után nem, amit mondtam. Nemzőimet szarba vitte a szesz, és intő jelként van előttem, lelkükben valami gyengeség lakozott, amit lehet, utódaikra, azaz rám is átadtak. Vajon ha megbicsaklom, én is borba akarom majd fojtani a becsületem, vagy ás mérget kerítek? Túl sötét gondoltok ezek egy jó játék után.
- Jó szórakozást! - szólok Hajnal után.
Kiina megjegyzését tesz a teknősre.
- Szerinted van a szigetállatnak lelke? Felfogja saját léte magányos súlyát és szolgálata milyenségét?
Hallom, milyen filozofikus magasságokban járok, elmorzsolok egy hazai szitkot.
- Hát olyan elmeroggyantó kérdésekkel, mint amilyeneket az előbb feltettem, aligha. Ész dolgában ott sincsenek kevesebbel ellátva az emberek, csak más az érdeklődés iránya. És olyat kérdeztél, amire csak saját válaszom van. Én kedvelem a humort, az értelmet, a becsületet, ha valaki nem csak a harc-büszkeség-erő háromszögben tud élni, és vonzalmát másképp is ki tudja fejezni seggreütésen kívül. Mert, a népednél mi áll szokásban? Milyen közeledést kedvelnek a nők, és milyet a férfiak? Hm, milyenek a nador férfiak?
Lehet, rossz embert kérdezek. Kiinát egy szerzetes nevelte, egyedül.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este
Résztvevők: Elassor

Tam mester a kérdés után nagyot szív a pipájából, és újabb bodros karikát fúj ki, mely szétzilálja az előzőt.
-Láttam már ezt-azt – válaszolja nem túl bőbeszédűen. Ám amikor Sterrard arról beszél neki, hogy nem biztos, hogy bízik Mortar papjában, látszik, hogy Tam mester kissé meglepődik
-Akkor miért van a kíséretben? - teszi fel a kérdést, aztán választ sem várva még hozzá teszi
-Mortar papjai megbízhatóan segítik a lelkeket az új leszületés fele.
Tam mester ezen válasza is inkább közhelynek számít, semmint valódi válasznak – úgy tűnik, hogy amíg Sterrard nem áll elő konkrétumokkal, addig Tam mester sem fog értékelhető választ adni