Uatu:
Már egy jóideje baktatsz az Öregúton, fejedben pörögnek a gondolatok. Vajon miféle titokzatos hely lehet ez a Fénytelen Citadella, és ki lehet az az emlegetett druida, akinek a nevét összefüggésbe hozzák a rommal, és az akörüli furcsaságokkal? Ahogy így gondolkozol, egyszer csak embereket látsz meg a távolban. Két nőt látsz, és amellett a furcsa repedés mellett vannak, amely már egy ideje kíséri az utat. Néhány ló is van velük. Az egyik nőp áncélban van, és karba font kézzel tekint lefelé. A másik derekára kötél kötve, amely egy erős fához van rögzítve, épp négykézláb araszol a mélyedés felé, és közben kiabál lefelé valamit.
Kara (és Elora):
Elkurjantod magad, hátha a lentiek megmondanák végre, hogy mi a helyzet. De egyelőre nincs válasz. A szemed sarkából azonban mozgást látsz. Egy szakállas, bozontos hajú, barna ruhás férfi tart felétek a város irányából.
Glim és Thorrik:
Először a törpe próbálkozott szót érteni, az akkor még ismeretlen, sötétből érkezőkkel, de választ nem kapott. Ezután kiderült, hogy a szemek tulajdonosai hatalmas patkányos. Testetek megfeszül, ha esetleg harcra kerül sor, ám Glimnek beugrik egy emlék, és fajának különleges képességét használva, egy mára már alig ismert módszerrel megpróbál szót érteni az állatokkal. A varázslatszerű trükk működik annyiban, hogy a patkányok egy pillanatra megtorpannak. Ám a válasz, nem túl biztató: "Kétlábú mindig bánt, megesz kétlábú, halál, halál!" Körülbelül így tudod magadban lefordítani a nyers állati reakciót, amelyet zabolázatlan gyűlölet, félelem, és éhségérzet érzelmi lökéshullámai kísérnek. Azzal folytatják a támadó mozgást felétek.