A fürdőzéstől felfrissülve, de a majd' egész napos lófrálástól fáradtan Robert, Alberttől elválva, egyedül indul el Sir Alfred tanácskozására. Fáradtságában nem igazán figyeli, merre viszi a lova és mikor feltűnik neki, hogy a lemenő nap a szemébe tűz, kis híján elkáromkodja magát, mert rossz irányba jött. Éppen az ellenkező irányba fordítaná lovát, mikor furcsa fütyülő bogarakat pillant meg az égen, melyek felé tartanak. Amikor felfogja, hogy valójában mi is közelít felé, tényleg káromkodik. Frissen kikalapált pajzsa után nyúl, de mire lekapja hátáról, a nyílzápor már becsapódott körülötte, Istennek hála, elkerülve őt. Magában gyors hálaimát mormolva néz körül, pajzsát készenlétben tartva, ha netán újabb tűzeső érkezne, és miközben elindul a legközelebbi lángoló sátor felé, az egyre nagyobb füstöt látva megszólal - Na ennyit a fürdőről. Ezután bele veti magát a jajkiáltások tengerébe és próbál ott segíteni, ahol tud.