Első fejezet - Vajdahunyad

[SentinelWex]

Helyszín: Tremere kápolna, Vajdahunyad, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 10. napján, éjjel 10:30
Jelen vannak:  Jakab régens és Alyra

Jakab régens a dolgozószobájában ült és a kapott jelentéseket összegezte. Törtető jelleműnek ismerték, ki hathatósan tudta ösztönözni - vagy épp megbüntetni - növendékeit. Ambíciózus vértestvér lévén már látta magát a Lordok között és nem is hiányzott olyan sok hozzá, hogy érdemei alapján erre a rangra emeljék. Jól tudta, ha feljebb akar lépni a klánon belül, akkor ki kell emelkednie valamivel a régensek közül.

Hosszú hónapokat töltött kutatással és úgy tűnt, hogy néhány éjszakával ezelőtt rábukkant azokra a nyomokra, amelyeket keresett. A kirakós térképe számos darabját sikerült már a helyére illesztenie, de most holtpontra jutott. A további kutatásokhoz kell valaki, aki elvégzi a munka piszkos részét. Valaki, aki hosszabb időre elhagyhatja a kápolnát. Valaki, aki akár az élete kockáztatásával is elhozza számára a hőn áhított diadalt.

Ezek a gondolatok motiválták, amikor úgy döntött, hogy kutatása eredményét megosztja egyik novíciusával. Nem kellett sokat töprengenie azon, hogy ki legyen az.
Ezen az éjjelen ébredését követően nem sokkal üzent Alyrának, hogy látni kívánja. A lány kitartóan végezte kutatásait és szépen lépkedett a ranglétrán fölfelé. Ráadásul pontos volt és...

Kopogtattak.

Jakab összehajtogatta az asztalán lévő jelentéseket - hírek az erdélyi eseményekről, a tanítványok eredményei és néhány személyes levél - és letakarta őket.

- Tessék - szólt az ajtóhoz, s várta, hogy belépjen rajta a tanítvány.

[Eryll]

Alyra épp könyveibe temetkezve végezte kutatásait, amikor megkapta az üzenetet, hogy a régens látni kívánja. Kissé meglepődött ezen, hisz tudomása szerint semmi nem történt mostanában, ami ezt indokolttá tehetné. Mikor útjára indult, Tapasz még dühösen fújt az üzenet hozójára, mert őt ítélte bűnösnek abban, hogy a lány öléből a földre huppant.

Alyra még mindig azon töprengett, mi oka lehet a régensnek magához hivatnia, amikor meghallotta a bentről kiszűrődő engedélyt a belpésre. Kötelességtudóan becsukta maga mögött az ajtót, majd a régenshez fordult.

- Hivatott régens uram?

[SentinelWex]

Helyszín: Tremere kápolna, Vajdahunyad, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 10. napján, éjjel 10:32
Jelen vannak:  Jakab régens és Alyra

A régens tekintetét rád emeli, majd kezével int, hogy csukd be az ajtót.
- Novícia. Jöjjön közelebb és üljön le. - mutat az asztala előtt árválkodó székre.
Alyra engedelmesen leül a székre és feszülten várja, hogy a régens megossza vele, miért hívatta. Szerencsére nem kell sokáig várnia, mert Jakab rögtön a lényegre tér.
- Áttanulmányoztam a kutatásai eredményeit és igazán lenyűgözőek. Ezek alapján érdemesnek tartom arra, hogy további figyelmet kapjon a klántól. Ezért is hívattam ma ide.

Kezével az asztalán lévő letakart papírok közé nyúl és kihúz egyet. Alyra nem tudja kivenni a levélen található feltört pecsétet, így csak találgatni tud, ki lehet a feladó. Jakab belepillant a levélbe, majd ismét a növendékre néz.
- Mint az mindannyiónk számára ismeretes - kezd bele mondandójába, s közben kezével úgy gesztikulál, mint valami tanár -  klánunk hadban áll a Tzimisce urakkal. A szörnyetegek nem titkolt szándéka, hogy eltörölnek bennünket a föld színéről. Vajdahunyad távol esik a csatározásoktól, de ha a Ventrue erősségek elesnek, napokon belül a nyakunkon lesznek ellenségeink. Számos egyéb dologra figyelmet kell fordítanunk, de túl sok forog most kockán ahhoz, hogy ne reagáljunk a figyelmeztető jelekre.

Megáll, összehajtogatja a levelet és pecséttel lefelé visszateszi az asztalra. Tekintetével a tiedet fürkészi és az az érzésed támad, hogy azon gondolkodik, vajon megosszon e veled bizonyos dolgokat.
- A pogány Tzimisce urak erőssége nem a Gangrel és ghoul hordájukban rejlik. Sokkal inkább nomád mágiájuk az, ami aggodalomra ad okot. Ha a hordával tartó sámánjaikat semlegesíteni tudnánk, azzal óriási előnyhöz juttathatnánk a Ventrue szövetségeseinket.

Feláll az asztaltól, s te is egyből felpattansz a székről. Az illem úgy kívánja, hogy ha a régens nem ül, neked sem szabad, hacsak máshogy nem rendelkezik. A régens arcán apró mosoly jelenik meg. Először arra gondolsz, hogy csak egy újabb teszt, melyen meg kell felelned, de paranoiád ezúttal nem igazolódik be. A dolgozószobája jobb sarkában lévő polchoz sétál és levesz egy vaskos, bőrrel áttekert fóliánst, majd visszamegy az asztalhoz.
- Üljön csak le. Mondja novícia. Hallott már valaha a Druidák Esszenciájáról?

[Eryll]

Alyra némán engedelmeskedett, és visszaereszkedett a székébe. Gondolkodni kezdett azon, amiket a régens mondott. Druidák eszenciája..
Némi töprengés után így felelt.

- Igen uram, ha emlékeim nem csalnak, találkoztam már ezzel korábban egy könyvben. A pogány sámánok erejüket a földből merítik, ez hatalmuk forrása. A koldunok a vérük erejét használják fel a mágikus csatornák megnyitására és ebből adódik, hogy a vérüket felhasználva képessé válhatunk védekezni ezen hatások ellen.

Tekintetét a régensre emelte, s várta, hogy az folytassa gondolatmenetét.

[SentinelWex]

Helyszín: Tremere kápolna, Vajdahunyad, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 10. napján, éjjel 10:34
Jelen vannak:  Jakab régens és Alyra


Székén hátradőlve hallgatja végig, amíg a tanítvány válaszol a feltett kérdésre. Meglepődik - bár ennek semmi jelét nem adja -, hogy a novícia milyen felkészült a témát illetően. Ez csak még inkább megerősíti a régenst abban, hogy jól döntött, amikor őt választotta ki a feladatra.
- Úgy van. - nyugtázza a lány szavait.

- Ezzel el is értünk a mai beszélgetésünk lényegi részéhez. El fog utazni a pogányok által megszállt területre és felajánlja szolgálatait a Ventrueknak. A klánt fogja képviselni ebben a konfliktushelyzetben és nyilvánvalóvá teszi, hogy minden segítségért, amit számukra nyújt a klánunknak tartoznak majd. Aztán hozzálát a kutatáshoz, hogy elvégezzen egy rituálét, mely mentesíti majd a harcoló lovagokat a koldunok befolyása alól. Ehhez szüksége lesz Tzimisce vérre.

A régens hagyja, hogy szavai eljussanak a tudatodig s ez alatt a reakcióidat figyeli. Miután semmi olyat nem lát, amit aggasztónak találna, folytatja.

Az ott, - mutat a bejárati ajtó mellett elhelyezett apró utazóládára - mindent tartalmaz, amire az út során szükség lehet. Rendelkezésre bocsájtunk egy keveset a kápolna vértartalékából, hogy ne legyen gondja a táplálkozásra az út alatt és a megérkezést követő néhány éjszakán át. Személyesen nekem tesz jelentést az eseményekről és nekem felel, ha kudarcot vall.

Tekintetével a lányét fürkészi. Még egyszer meg akar győződni arról, hogy semmilyen bizonytalanságot nem érez benned és most sem kell csalatkoznia.

- Holnap napnyugta után indul Medgyesre. A mai este hátralevő részét a belátására bízom. - zárja le a beszélgetést a régens, majd kezével jelzi, hogy a ládával együtt visszavonulhatsz.

[Eryll]

Alyra rápillantott az utazóládára, melyre a régens mutatott. Szíve mélyén még nem tudta eldönteni, örül-e a megbizatásának, vagy sem. Elég sok kutatást folytatott mostanában, melyek izgalommal töltötték el, és kicsit kesergett miatta, hogy mindezt most félre kell tegye. Ugyanakkor ez egy újabb kaland mely kihívást állít elé, amiket mindig örömmel vett. Persze ne felejtsük el azt a tényt sem, hogy a novíciák közül a régens pont őt választotta, vélhetően nem a semmiért. De korán van ezen agyalni. Felállt székéből, majd egy enyhe biccentés kíséretében a régenshez fordult.

- Megtisztelő, hogy rám gondolt. Engedelmével akkor én távoznék is.

Majd az ajtó felé indult, felemelte az utazóládát, s kezét a kilincsen pihentetve fordult vissza.

- Kellemes estét kívánok Önnek!

Azzal sarkon fordult, és kiment a szobából. Visszatérését Tapasz lelkesen nyugtázta, s azzonnal tudtára adta, ő bizony igényt tart korábbi helyére a lány ölében. De Alyra gondolatai most máshol jártak. Letette az utazóládát a székére, s lassan elkezdte összepakolni tanulmányait az asztalról. Gondosan összehajtogatta jegyzeteit, s minden könyvbe jelöléseket helyezett el. Majd mindezt szépen becsúsztatta asztala fiókjába. Így már volt elég hely, hogy bepillantást nyerhessen az utazóláda tartalmába. Felnyitotta a tetejét, s Tapasszal közösen kíváncsian fürkészni kezdték.

[SentinelWex]

Helyszín: Tremere kápolna, Vajdahunyad, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 10. napján, éjjel 10:40
Jelen vannak: Alyra és Tapasz

Alyra maga mögött hagyja a régens dolgozószobáját és gondolataiba merülve egyenesen a saját szobájába ment vissza. Út közben a kápolna szűk folyosóin egyetlen másik novíciussal vagy novíciával sem találkozott.

Tapasz kíváncsian figyeli az asztalodon lévő dobozt és egyelőre úgy dönt, nem megy közelebb hozzá. Alyra elfordítja a doboz zárjában a kulcsot, melynek fedele ennek hatására egy ujjnyira felnyílik. Kezével óvatosan felhajtja, hogy megvizsgálhassa a tartalmát.
A benne lévő tárgyakat egyesével veszi ki, hogy alaposabban szemügyre vegye. Az első dolog, ami a keze ügyébe kerül egy szalaggal átkötött erszény, melybe pontosan 15 apró, vörös korongot helyeztek. A novícia megérzi bennük a megkötött mágikus erőket. Hát erre gondolt a régens, amikor arra utalt, hogy megoldott a táplálkozása. Az ő klánja volt ugyanis az, aki kifejlesztette azt a rituálét, mely segítségével nagyobb mennyiségű vért is lehetett korlátlan ideig apró tárgyakban tárolni. Alyra biztos volt benne, hogy a korongok vért tárolnak és ő is ismerte a módszert, amivel kinyerhető volt.

Másodikként egy koszos zsinórral átkötött tollköteget vesz ki, s azonnal eszébe is jut a rituálé, melyhez használhatja. Leteszi az erszény mellé és a következő tárgyért nyúl. Egy tűhegyes szög akad a kezébe, Alyra pedig nyugtázza, hogy ezzel bármilyen rajzolatot vagy rúnát elkészíthet, felkarcolhat. Közben Tapasz is felbátorodik annyira, hogy közelebb merészkedjen a dobozhoz, éppen akkor, mikor gazdája három sárga gyertyát vesz ki belőle. Alyra még sosem használt ilyen gyertyákat, de jól tudta, hogy működnek. Ez a három gyertya akár évekig is elég lesz, hogy kommunikálni tudjon a kápolnával. Nem volt kérdéses számára, kihez jutnak majd el az üzenetei.

Ezen kívül talált még néhány pergament, tintát és íróeszközt, apró tégelyeket és egyéb kellékeket.
Alyra mindent visszapakolt a dobozba, majd saját szobájában körülnézve azon tanakodott, mire lehet még szüksége. Előtte állt még az egész este és kivételesen ő maga rendelkezett a teljes idejéről.

[Eryll]

A lány azon tanakodott, mire lehet még szüksége. Úgy tűnt, a doboz tartalma minden kelléket biztosít, amire a küldetése során szüksége lehet. Így nem maradt más hátra, mint néhány személyes holmiját összecsomagolnia. Ezen kívül értesítenie kellett Gregort, aki elkíséri majd az útra, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Tapasznak is gondviselőre lesz szüksége.

Az est további részét így csomagolással és néhány általa fontosnak ítélt könyv átböngészésével töltötte.

[SentinelWex]

Helyszín: Tremere kápolna, Vajdahunyad, Erdély
Időpont: Az Úr 1211. évének május havának 11. napján, éjjel 9:53
Jelen vannak: Alyra és Gregor

Alyra módszeresen összepakolta holmiját és még aznap este gondoskodott arról, hogy a kocsi a következő éjjelen a rendelkezésére álljon. Mehetett persze volna lóval, de a kocsi sokkal kényelmesebb, ráadásul használhatja menedékként a nappalok során. Tapaszt az egyik ifjú tanoncra bízta, aki örömmel vállalta, hogy egy ötödik körösnek a segítségére legyen. Alyra biztos volt benne, hogy a tanítvány mindent megtesz majd, hogy a macskának ne legyen gondja semmire.
A következő éjjelen olyan korán ébredt, amennyire csak tudott. Gregor már ott állt a lovaskocsival a kápolna előtt és csak a lány utasításaira várt, hogy induljanak. Felszerelésüket alaposan áttanulmányozta, majd utasította Gregort, hogy pakoljon be mindent a kocsiba, s fertályórával később már úton voltak.
Alyra a kocsi monoton zaját és a lovak prüszkölését hallgatva merült el gondolataiban. Úgy számolta, hogy két hét múlva már Medgyesben lesz, ha csak út közben nem történik valami rendkívüli.

[A történeted az Első fejezet - Medgyes fórumrészben folytatódik]