Hrissi Al Shard
Hrissi valójában nem próbálja meggyőzni Anilit - egyszerűen közli a véleményét - amit aztán vagy elfogad, vagy nem. Nem erősködik. A herceg nyomában sétálva az nem igazán lepi meg, hogy az egyik palota az úticél. Ez inkább rangjához méltó, mint egy koszos fogadó. Anili értetlenkedésére pedig csak megvonja a vállát - a szállás választás nem tűnik számára vérlázítónak. Mivel viszont nem ismeri a nemesi szokásokat e téren, ez nem jelent semmit.
Bár Anili nem igazán bízik abban, hogy meg tudják vesztegetni a kapuőröket, ennek ellenére Hrissi benyomása szerint sikerült megtalálniuk a leg pénzéhesebbet. Szelíden mosolyogva figyeli a kapuőrt, ahogy több évi zsoldját kérné el egy ilyen egyszerű feladatért, de Anili "lealkudja" pár havi nagyságrendre. Véleménye szerint még így is túl van fizetve - két aranyért az anyját is eladná az ilyen. Ilyenkor bánja egy kicsit, hogy nem kelthet feltűnést - pedig szívesen helyrepofozná a kapuőr értékítéletét.
A fogadóba visszaérve Hrissinek feltűnik a frissen áthúzott ágy és az étel. Úgy tűnik, hogy a fogadós nem értette meg, hogy Anili amikor oda csúsztatta neki az ezüstöt, hogy értette azt, hogy nem kérnek takarítást. Felsóhajt, majd sarkon fordul az ajtóban, és visszasétál a fogadóshoz, hogy nyomatékosan a tudtára hozzá - nincs megelégedve. Megkopogtatja a pultot, hogy felhívja magára a figyelmet, aztán a kártyapaklijából előhúz három lapot, melyek a következőket ábrázolják
-egy tál étel
-egy ágy
-néhány érme
s ártatlan mosollyal az arcán várja, hogy a fogadós megpróbálja kitalálni, mit is jelenthet. Ha a fogadós nem kezd el szélvész módon elnézést kérni, és az ezüstöt visszaadni magától, Hrissi a fejét csóválva fejezi ki nemtetszését, és elpakolja a kártyáit. Végül aztán rámutat egy korsóra, hogy azt szeretné - s ha megkapja, visszakézből üti le vele a fogadóst, majd mint ha mi sem történt volna, ismét felsétál a szobába, és bezárja az ajtót.
Anili felajánlására, hogy vele tarthat majd reggel lóval a kastélyhoz, megrázza a fejét - ha egy mód van rá, kerüli azokat a büdös dögöket. Mármint a lovakat.
A lehetőségre, hogy meghallgathatja a Herceg és Atolla találkozásának történetét vidáman bólint - egy érdekes történetből csak tanulhat az ember. Csizmában, ruhástul az ágyra heveredik, és úgy hallgatja a történetet - keze ügyében a fegyvereivel, mert soha nem lehet tudni, hogy a fogadós mennyire haragudott meg.