BirodaloműrKívülről nézve a kristályszféra héja tökéletesen síknak tűnik, akár egy fal. A felszíne egyenetlen, és hideg tapintású, ellenáll mindenféle támadásnak, legyen az természetes vagy mágikus eredetű. Semmi sincs az ismer univerzumban, ami megrepeszthetné, vagy összeroppanthatná. Ez az elpusztíthatatlanság áldás a kristályszférában élők számára, hiszen ha a héj megrepedne, a flogiszton elpusztítana mindent odabent. A flogiszton világégést okozna, hiszen a betörő gázt egy pillanat alatt hatalmas tűrobbanássá hevítené a szféra napja, és ez elég lenne ahhoz, hogy minden bolygó – és ezzel minden élet - megsemmisüljön odabent.
Birodaloműr szférája körülbelül 6400 millió mérföld átmérőjű. A bölcsek – a mágusok csendes segítői – találtak bizonyos törvényszerűségeket, amelyeket egyaránt igaznak tekinthetők minden kristályszférára. Eszerint a szféra mérete minden esetben meghatározza a külső bolygó helyzetét az adott rendszerben. Birodaloműrben a legkülső bolygó a H’Catha, amely 1600 millió mérföldre található a központi égitesttől, a Naptól. Ez azt jelenti, hogy a kristályszféra sugara 3200 millió mérföld.
Birodaloműr egyik különös jellemzője a héj belső oldalát borító sok százmilliónyi rovátka és vágat. Távolról látható, hogy ezek nyomtatott betűk, amelyek sok száz mérföldön keresztül húzódnak, és teljesen olvashatatlan szövegekké állnak össze. Ha azonban egy 10 vagy magasabb szintű mágiahasználó Mágia olvasása varázslatot alkalmaz, akkor a szöveg értelmet nyer… ezek a szövegek ugyanis varázslatok. Tudósok azt feltételezik, nincs két egyforma varázslat a héjra írva A baj csupán az, hogy a mágiahasználó miközben olvassa, azzal egy időben aktiválja is a varázslatokat, amelyek sokszoros, százszoros erővel jönnek létre. Mentődobás ugyan tehető a hatásuk ellen, azonban még így is szinte nulla a túlélés esélye. Elég csak arra gondolni, mi történik, ha a varázsló egy tűzlabdát vagy egy villámot idéz meg… Százszoros hatással az egész hajót elpusztíthatja. Valamilyen rejtélyes oknál fogva azonban, hiába hoz létre egy varázslatot valaki, arra nincs lehetősége, hogy azt lejegyezze, vagy egyéb módon elsajátítsa. Az írások eredete ismeretlen, de egyesek – nem minden irónia nélkül – azt tartják, hogy az istenek terem-tették azokat, hogy megvédjék a szférát, és távol tartsák a mohó, és eszement látogatókat.
Ahol a szövegben pont, kettőspont, pontosvessző vagy ékezet van, ott ál-csillagok ragyognak soha ki nem alvó fénnyel. Ezek kapuk, amelyek a Ragyogás elemi síkjára nyílnak. Ezek a ragyogó pontok adják a szférában élők számára a csillagok és csillagképek, a csillagos égbolt illúzióját. A kapuk átmérője a néhány méterestől a több mérföld átmérőjűig terjedhet, amelyek a szemlélőben a távolság illúzióját keltik. Legtöbbjük elég nagy ahhoz, hogy akár egy csillagbárka is átkelhessen rajtuk, ez azonban egyenlő az öngyilkossággal. Ha egy csillaghajó belép a Ragyogás síkjára, minden gyúlékony anyag azonnal lángra kap, a fémek pedig két körön belül olvadásnak indulnak. Szerencsére ezek között a portálok között akár ezer mérföld is lehet a távolság, így véletlenül lehetetlen belépni bármelyiken. Bár a portálokból sugárzó ragyogó fény mély árnyékokat vet az héjon átkelő csillagbárkákon, akár még száz mérföldekről is, mégsem bántó a szem számára. Annak sem áll fent a veszélye, hogy ha egy belépő csillaghajó átjárója egy ilyen portálra, portálba nyílik, mivel arra az időre a portál ideiglenesen bezáródik. Ha valaki messziről figyeli, annak úgy tűnik, mintha az egyik csillag néhány percre kialudt volna, hogy aztán újult erővel lángoljon fel.
Egy másik különös jelenség, amely csak Birodaloműrben lelhető fel, humanoidok egy csoportja, amely folyamatosan halad körbe-körbe a kristályszférában. Ez a csoport sokszínű, egyaránt megtalálhatók benne emberek, tündék, félszerzetek, törpék, orkok, és más intelligens, két lábon járó teremtmények, és ezek kevert egyedei, amelyek a szféra égitestein fellelhetők. Ez a csoport, amely több százezer lelket is számlálhat, tökéletesen egyenes vonalba rendeződik, és halad előre a szféra belső oldalán észak déli irányban. Mindannyian Torm, az Őrzők és Őrök istenének (a szféra egyik félistene) bélyegét viselik a tenyerükön.
A Vándorlók – ahogy az űrjárók a csoportot elnevezték – folyamatosan haladnak, sosem szakítva meg útjukat. Szájuk folyamatosan mozog, minta kántálnának valamit, és kezeikkel is varázslatszerű mozdulatokat írnak le a levegőben. Nem kommunikálnak senkivel, és nem lehet őket megállítani végtelen zarándokútjukon. Mivel nincs a környezetükben levegő, úgy tűnik, nem is igénylik azt. A legendák szerint a Vándorlók olyanok lelkei, akik meghaltak, miközben valami rémisztő, gonosz cselekedet hajtottak végre. Azt tartják, hogy ezeknek a Vándorlóknak a kántálása teszi valamilyen módon lehetővé azt, hogy a szféra héján árjárók nyílhassanak. Ha egy sem kántálna közülük, akkor a szféra zárva maradna a ki és belépő csillagbárkák előtt. Ha az átjáró olyan helyre nyílik, ahol a Vándorlók haladnak, akkor azok az egyedek, akik az adott helyen tartózkodnak, kizuhannak a szférából, és magával ragadja őket a flogiszton végtelen kavargása.
Toril (Forgottem Realms)Bolygó neve: Toril
Bolygó típusa: Gömb alakú, föld típusú bolygó
Bolygó mérete: E
Szökési idő: 4 forduló (40 perc)
Holdak száma: 1 hold (Selune), aszteroida mező
Napok hossza: 24 óra
Év hossza: 365 nap
Népesség: Emberek és emberszerű fajok
Toril a leglakottabb bolygó Birodaloműrben, emellett pedig a legerősebb és legismertebb. Ez a bolygó nyújtja a legváltozatosabb formáit az életnek. A bolygó a harmadik égitest a rendszerben. Bár jelentős a felhőtakarója, azért a felszínt gyakran meg lehet pillantani a felhők közötti réseken keresztül, és gyakran tisztán látható a vadűrből. A tengerek, hegyvidékek, erdők, füves puszták, sivatagok, folyók és tengerek jól megfigyelhetők, ha pedig az éjszakai oldal felől közelít az utazó, akkor a nagyobb városok fényei is láthatók. A vadűrből nézve is látható. hogy a bolygó nagyobb részét – körülbelül 60%-át – víz borítja. A szárazföldek három jól kivehető kontinensre különülnek el.
A világról, annak civilizációjáról, történelméről, népeiről bővebb információt a FORGOTTEN REALMS kiadványok nyújtanak.
Kikötők A világ nyitott, és toleráns lakosainak köszönhetően számos olyan kikötő található Torilon, ahol csillagbárkák is dokkolhatnak. A csillaghajók bárhol leszállhatnak, annak a helynek a közelében, ahol dolguk van
azonban csak néhány olyan kikötő, hely van, ahol az ott élők teljes egészében elfogadják, megértik a csillagközi élet aspektusait.
A legnagyobb kontinensen két ismert kikötő van, amelyekben gyakran leszállnak a csillagbárkák. Az egyik, és egyben legnagyobb, a kontinens észak-nyugati partvidékén található Vízmélyvára. Itt mindig szívesen látják a csillaghajókat. Azt azonban egy szűk beavatott körnek köszönhetően kik tudnak az űrjárókról szigorú szabályozás írja elő a kapitányok számára, hogy hajóikkal a parttól több mérföldnyire kell leszállnia a tengerre, és úgy odahajózni a kikötőbe – az esetleges pánik elkerülése miatt. Ez a jogszabály meglehetősen beszabályozza a kikötőt használható csillagbárkák körét. Aki ezt megszegi - nem számít, mennyire fontos személy -, azt letartóztatják, megbírságolják, és akár börtönbe is zárhatják. De a legkevesebb, hogy 12 évre kitiltják a városból. A városban a csillaghajók legénységét mindig szívesen látják, és hallgatják hihetetlen történeteiket. A kontinens lakói közül pedig sokan itt gyűlnek össze, hogy innen induljanak el a csillagok közé.
A kontinens másik nagy kikötője Calimport. Itt is hasonlóan szabályozzák a csillaghajók kikötését, vagyis a várostól egy-két mérföldnyi távolságra kell leszállniuk. A város vezetői azért hozták ezt a döntést, mert sokan a Vadűrből érkezett kereskedők árujáért többet is képesek voltak kifizetni, mint ugyanazért, de a kontinensről származó tárgyért. Ha valaki megszegi ezt a törvényt, gyakran holtan találhatja magát másnap reggelre. Nem a város rendfenntartó erői ilyen hatékonyak, hanem a Kereskedő Céhek végrehajtói. Nem egy külhoni kereskedőt gyilkoltak már meg, vagy raboltak el rejtélyes körülmények között.
Ha egy csillaghajót őrizetlenül találnak, azt szétszedik és darabonként busás összeg fejében elárverezik, és a befolyt összegen a Kereskedő Céhek, és a város osztozik.
Kara-Tur kontinensén, a Wu Pi Te Shao hegység örök jéggel borított bércei között, egy égi hajó nélkül meg közelíthetetlen helyen található a bolygó legkülönösebb és egyben legnagyobb csillaghajók számára épült kikötője, a Dokk. Több mint 300 különálló szárazdokk várja a csillagbárkákat, amelyek akár 300 tonnás járművek befogadására is alkalmasak. A dokkok jégfalába számtalan méretben és nyelven írva invitálják a csillaghajókat, hogy kössenek ki „Toril egyetlen Arkán kereskedelmi állomásán”. A dokkoló csillaghajót számos mechanikus és mágikus eszköz segíti, hogy biztonságban földet érjen. Miután a hajó kikötött, hamarosan feltűnik egy hivatalnok, aki egy rezet szed be a hajó minden tonnája után, mint kikötő használati díj, valamint a hajógerinc minden 10 lába után egy ezüstöt, a bolygó levegőjének használatáért. Ha valaki nem fizeti ki, akkor azonnal távoznia kell. Ha pedig ez többször is előfordul, akkor a következő alkalommal számíthat rá, hogy hajóját tűz alá veszik leszállás közben. Ha kifizették az adókat, akkor a csillaghajók értékesíthetik áruikat a kikötő közepén található hatalmas bazárban, ahol számos világ kereskedői és portékái megtalálhatók. Amikor a legényég elhagyja a hajót, napi egy ezüstöt kell fizetnie mindenkinek, hogy igénybe vehesse a Dokk nyújtotta szolgáltatásokat.
Kereskedelem Minden nagyobb kereskedelmi célú kikötőnek megvan a sajátos profilja. Vízmélyvárában a mágikus tárgyak, eszközök a legnépszerűbbek, mivel sokan szeretnének más világokról származó tárgyat, amelyről remélik, olyan képességekkel ruházza fel őket, amelyhez hasonló nincs a környéken. De nem csak veszik, kereskednek is itt mágikus tárgyakkal, akárcsak a csillagbárkák számára nélkülözhetetlen élelemmel (főleg sózott és szárított hal, hús) és vízzel (bár ez utóbbiakat némileg magasabb áron adják). Mivel a város pezsgő kereskedelmet tart fent a kontinens környező részével, ezért szinte minden beszerezhető itt a fegyverektől a páncélokon keresztül a kézműves portékákig. A kikötőben mindig találni kalandvágyó zsoldosokat, akik szívesen elszegődnek a csillagbárkák fedélzetére a zsold és a kalandok reményében, vagy épp csak forró lett a lábuk alatt a talaj. A kikötő használatáért a város adót szed a csillagbárkák kapitányaitól és nem csak a csillagbárkáktól hanem az egyszerű tengerjáróktól is. Ez 10 réz hetente a hajó minden tízlábnyi gerinchossza után. Hetente szedik be, ha valaki nem fizet, akkor távoznia kell.
Bár Calimport a bolygó legnagyobb városa, fénye mégis elhalványul Vízmélyvára népszerűsége mellett. Sokan csak vonakodva mennek oda, főleg a magas számú népesség miatt. Kétségtelen azonban, hogy a város kereskedelme virágzik. Főleg élelmiszereket vesznek – gabonát, gyümölcsöt és zöldségeket -, húst azonban nem. Calimshan száraz vidékein nagy a keletje az ilyen áruknak. A kenyér drága Calimportban, és legtöbb gyümölcs és zöldség olyan drága, hogy nem érhető el az egyszerű átlagemberek számára. A sör és a bor szintén máshonnan származik, de a helyiek szemében nem veheti fel a népszerűséget az itt készített édes borral, a trikával. A város főleg mágikus tárgyakat, egzotikus fűszereket, alkimista alapanyagokat, sely-met, ékköveket és jó lovakat kínál eladásra.
A Wu Pi Te Shao hegység örök jéggel borított bércei között található Dokkban a kereskedelemért cserébe komoly adókat kell fizetni. A behozatali vám az áru értékének 5%-a. Az eladott árú után származó bevétel 10%-a szintén a kikötőt illeti, és további 5% kiviteli vámot kell fizetni az itt vásárolt termékek után. Itt azonban minden elérhető, amire csak egy csillag-bárkának vagy a legénységének szüksége lehet. Az Arkánok mágikus technológiájának minden terméke megvásárolható itt, a kormányoktól kezdve a kisebb mágikus tárgyakon át a komplett csillagbárkákig. A hatalmas bazárban pedig az Ismert Űr minden vidékének árucikkei megtalálhatók, minden, amit csak el lehet képzelni. Néha még neogik is felbukkannak itt, hogy itt adják el a rabszolgáikat. Ha valaki legénységet, kormányost keres, nem találhat jobb helyet a Dokknál, ahol bőséges a választék. A pénzre vágyó, vérszomjas kalandozók számára elképzelni is nehéz alkalmasabb helyet.
A Dokk biztonságáért az Arkánok által fizetett zsoldosok felügyelnek, akik az Ismert Űr minden sarkából érkeztek. Ők tartják fenn a rendet. Ha valaki bajt kever, könnyen a hegyvidék zord, havas bércei között találhatja magát, magára hagyatva. Túlélőkről még sosem érkeztek hírek.
A világ egyik legkülönösebb csillaghajó kikötője a Nimbral szigeteken található, ahol nagy számban fordulnak meg a Kard Partról származó kereskedők. A várost magát Rauthavennek hívják, és széles körben ismert és kedvelt kikötője a csillagjáróknak. Az űrjárók szívesen látott vendégek itt. Nem kell fizetniük a kikötésért, nem szednek be tőlük adót. Cserébe viszont nem adhatnak el itt semmit, azonban annyit vásárolhatnak, és költhetnek, amennyit csak akarnak. Használhatják a kikötő által nyújtott szolgáltatásokat, a bárokat, éttermeket, fürdőket, masszázsszalonokat. A cél, hogy az ide érkezők minél többet költsenek. Cserébe azonban garantáltan jól érzik majd magukat.
