World of Darkness (Sötétség Világa) [18+] > Alkonyi Hajnal
Nerine 'Inina' Katsouranis
Kyra:
Ahogy lassan mérem végig az előttem állót és időzöm el a hasán, mellkasán, egészen távolinak kezd tűnni az előbbi rémálom. Lassan az vállán, majd nyakán felfelé vándorló tekintetem az ajkaiig jut. Amik lassan mozogni kezdenek.
* Istenem ez a test… azok az ajkak, és szemek...*
Lányos zavaromban kapom el a tekintete és kezdem felfogni, hogy hozzám beszél. Az anyanyelvemen, ahogy mindig is szokta.
Ahogy tekintetem megakad a tálcán, finoman megkordul a pocakom jelezvén sokat kivett az éjszakai hánykolódás.
* Milyen kedves és figyelmes, mint mindig. De milyen baleset? Mi van velem? Ennyire zavart nem szoktam lenni.*
Lassan kinyitom jobban az ajtót, hogy bejöhessen, miközben félreállok az útból.
/Görög/ - Baleset… ? – Talán egy halovány kérdőhangsúly is volt benne, vagy csak a zavarodottság még mindig - Rémálmok… Igen rosszat álmodtam… - Zavart összevissza beszéd ez még, mintha nem lennék itt teljesen. – Köszönöm a reggelit… Fürdő… Igen igazad lehet – nézek lassan a fürdőkabinom felé.
* Forró zuhany. Igen. Az talán elmossa ennek a borzasztó álomnak az emlékeit. *
Ezzel a gondolattal indulok meg a zuhany felé. Belépek és az ajtót csak behúzva, nem becsukva hagyom magam után.
Thyriel:
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – kora reggel
Könnyű belefeledkezni a szépségbe, legyen az egy ragyogó végtelen vízfelület aranyló híddal a hajnal fényeiben fürödve, a felszín alatt táncoló medúzaraj amit a könnyed áramlatok sodornak vagy egy tomboló vihar tépte tenger, hatalmas hullámokkal melyek erejét egy módon lehet mérni: tisztelettel...
és persze egy férfi mellkasa is adhat hasonló érzést, ahogyan tette már korábban, ott volt, hogy oly párnaként működjön melyből monoton dörömbölés szólt altatódalként, amit talán áztatott már könnyek árja vagy egyszerűen csak a közelsége adott megnyugvást, társaságot miközben unottan peregtek az idő homokszemei.
Nem tudod felidézni mióta oltalmaz téged, de az biztos, hogy a kapocs köztetek még nem fejlődött annyit, mint tehetné nem feltétlenül intimitással fűszerezetten. A kezdet kifejezetten bíztató és kitartó munkával nincs lehetetlen, de mint oly sok minden, ez is afféle korlátok közé szorulhat, mint az emberek esetében oly sok minden.
Kalózherceg /Görög/ Μια επίμονη καιρός – vált témát, hogy ezzel is száműzze a rossz álmokat – δεδομένου ότι... – egy pillanatra elhallgat, majd – σχεδόν αμετάβλητη για σχεδόν μια εβδομάδα.
Egy pillanatra úgy érzed, hogy szeretett volna még valamit mondani, de végül csak mosolyogva figyeli, ahogy elpillantasz, merengsz majd indulsz a zubogó felfrissülés felé. Ugyan hallod, ahogy belép utánad, de most még két félisteni férfipéldány sem tudna visszatartani attól, hogy megszabadulj az éj nyomaitól, mely talán nem csak testiekben, de lelkileg is elhozza a kívánt megtisztulást.
Belépsz, majd tetszés szerint, kellő kaotikussággal elveszítve a ’pizsamádat’ hosszú, már-már véget nem érő sóhajjal adod át magad a tusolás élményének. Az aláhulló zápor átmelengeti nem csak a tested, de valóban, az folyamatosan zubogó melegség elűzi rémálmok hátrahagyta nyűgösséget is… vagy csak a tudat, hogy ki tesz-vesz most a kabinodban?
Az idő elveszti jelentését ahogyan a folytonos vízpermet előbb lassan, majd teljes bizonyossággal az igazi otthon érzetével tölt el, a tudattal, hogy a te elemed kétségtelenül az élet forrásának eleme: Poseidon, a tengerek urának birodalma. E kalandozó gondolat egy pillanatra valamilyen mélyre temetett apró csermelyek csobogására emlékeztető hangon suttogott szavakat idéz, de azok hamar elcsendesülnek.
Idővel, tisztán és illatosan lépsz ki a gőzfürdőből miközben nem egy fátyolos csáp nyúlik még utánad, de ezek a korábbi fojtogató érzéstől eltérően inkább egy régen számtalanszor eltáncolt, huncut játékosságot sugallnak. A kabinban most érezhetően, az áruló test bizonygatta hűvösség fogad, de a levegő ’édes’en tiszta és erőt adó.
A reggeli a bevetett ágyon talált helyet magának, míg a ’pincér’ úgy tűnik távozott, megadva neked a kellő intim szférát, ami elengedhetetlenül szükséges a tisztálkodás után.
Kyra:
A szinte forró zuhany teljesen kikapcsol. Pár pillanattal később a gondolataim is elcsitulnak és nem létezik más csak a kinti vihar tiszteletet parancsoló hangjai, a zuhany csobogása és a meleg víz érintése. Egy sóhajjal lépek ki a zuhany alól, hiszen véget ér ez az érzése, vissza a valóságba. Törülközőbe csavarom magam és úgy lépek ki a fürdő kabinból és halvány csalódottsággal nyugtázom, hogy Dimitrios már nincs a szobában. Viszont bevetette az ágyat és oda készítette a reggelit. Úgy ahogy vagyok, vizesen óvatosan a tálca mellé ülök falatozni kezdek.
* Milyen baleset? Miért említette? Nem emlékszem ilyenre, csak erre a rémálomra most. Nincs semmi bajom, sem sérülés, sem semmi. De fura volt kicsit Dimitrios. Fel se tűnt eddig, hogy egy hete vihar van. Csak van és kész. De nagyon kitartó és dühös vihar ez. És milyen finom reggelit kaptam.*
De akármilyen hívogató is a reggeli nem bírok sokat enni. A rémálom gondolatára megint görcsbe rándul a gyomrom. Bár az álom emlékeit szinte teljesen elmosta a zuhany, de a rossz nyomasztó érzés még ott motoszkál halványa a tudatom mélyén. Reggeli után felöltözöm. Trikó, sort és a kis papucsom. Nem megyek odakintre addig mindegy. Hajamat megfésülöm egy kicsit, majd hagyom vizesen kiengedve száradni. Lassan a tálcát a megmaradt ételt magammal hozva elindulok a konyha felé. Csendesen bekopogva az ajtaján lépek be, egy kézzel a tálcát egyensúlyozva
Thyriel:
Görögország, Athén
1999. július 21. – 1. nap
Szerda – kora reggel
A puhán-finom textilt kezdetben csak magadhoz szorítod, álldogálsz, merengsz miközben beszívod a finom illatát, hogy aztán végül a szépséged méltatlan módon mint szilárd köd, rejtse a férfi, bárki tekintete elől. A törülköző hűséges barát, aki tetszőlegesen formálható: csomózható és feszíthető, de akár egyetlen mozdulattal elveszíthető, olyasvalaki, aki ott van ha kell és felszárítja a könnyeket.
Együtt ültök le, hozzád hasonlóan ő sem kíván igazán semmit, de azért néhány morzsa így is jut neki. Kitart melletted egészen addig, míg végül elveszíted, hagyod, hogy a barátaival lógjon. Ilyen egy igazi kapcsolat! Nem irigykedik, mert lecserélted egy másik ’pizsamá’ra, hanem türelmesen várja, míg újra együtt lehettek!
A reggeli durcásan tekint rád, nem foglalkoztál vele eleget és még azt a keveset is csak muszájból, így fogta magát és kihűlt teljesen. A gyümölcslé barátságosabb, ő ugyanolyan friss (még) mint amikor először megpillantott téged, egészséges és ízletes, ahogy az tőle elvárható. Ellenben mindkettő útra kel veled:
a Hosszú, kecses lány vezette ösvényen, aki megannyi útra vitt már el téged, most fakó, hangulatos világítással kedveskedik neked egészen a konyháig, de tudod és láttad is, van ahol inkább a mélységek sötétjével lépett titokzatos szövetségre, hogy odacsalogassa a kíváncsi tekinteteket! nem téged, mert te ellenállsz a kísértésnek és:
bekopogsz a konyhába. Ezt tálcáról üveges szemmel és porcelánmaszk arccal nézik, hiszen az Amaryllis és rajta, benne: szóval úgy teljes egészében a tied. Ugyanakkor abban is biztos lehetsz, hogy nem árulják el tettedet senkinek, még akkor sem, ha csak ott hagyod őket a mosogatógép tetején vagy az egyik asztalon: egyszóval akárhol.
Kyra:
Lassan benyitok és belépek a konyhába a tálcával egyensúlyozva. Csendben körbenézek és elindulok a mosogatógép felé. Gyakorlott mozdulatokkal teszem a tetejére a tálcát és teszem be a hűtőbe a megmaradt ételt letakarva, vagy dobozba. Ahogy azt kell. Szomorúan konstatálom, hogy nem ettem túl sokat, de mikor arra gondolok enni kéne még, akkor a pocakom mordul fel ellenkezve. Az edényeket a tálcával a mosogató gépen magukra hagyom őket és visszamegyek a folyosóra.
*Hol lehetnek a többiek? Mennyi lehet az idő? Ebben a kinti szürkeségben nehéz megmondani. Talán a társalgóban, vagy a hídon, ahol lehet időjárási adatokat kérnek le. Meddig tombol még a vihar?*
Ahogy haladok a társalgó felé újra és újra megcsodálom ennek a hűséges hajónak a szépségét.
* Mennyire a szívemhez nőtt. De hisz ez nem meglepő, itt élek benne hosszú évek óta, és megannyi úton jártunk már együtt*
Ahogy lassan haladok előre, jobb kezem óvatosan húzom végig a falon, ajtón, bármin, ami mellett elhaladok, hogy érezze ez a csodálatos hajó a szeretetem és hűségem.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése