Görögország, Athén
1999. július 30. – 10. nap
Péntek – Kora délelőtt
Továbbra is nehezedre esik elfogadni, hogy ember tett helyre, hogy felülemelkedett rajtad, de leginkább azon, hogy felkínálta magát és aztán makacsul nem adta oda amit igenis megérdemelnél! Ez, és persze a tudat, hogy képes lennél elvenni igen sötét gondolatokat eredményez, de nem hiába mondják azt, hogy az akarat mindent legyőz! Ez történik most is, hiába lázad a tested, az elméd irányít és táplálja a büszkeség is, hogy holmi test nem győzi le a benne bújkáló Elohimot! Valószínűleg ez adja meg a kellő erőt és nyomod el a vágyat annyira, hogy képes legyél valamennyire higgadtan kilépni az ajtón minden hormon és más biológiai folyamat őrjítő suttogása ellenére. Átkozott Rabisuk! ez mind az ő munkájuk és hibájuk. Talán egy kicsit… de tényleg csak egy aprókát a tied is (?).
Nem segít az sem amikre ezután gondolsz, hogy segítségre szorulsz! Arról már nem is beszélve, hogy bár mindent feladtatok értük, úgy tűnik, hogy azért csak fennmaradtak valahogy nélkületek, igaz, nem ti akartátok így. Az sem szól mellettük, hogy mit tettek a világgal, de talán valóban akad néhány egyén, aki érdemes az életre, a megmentésre. A kérdés csupán az, hogy a Bukottakra is vonatkozik e mindez vagy ők felette állnának ilyesminek? Ha el is vennéd ami jár, amit megkaphatsz, a következményekkel ki és hogyan számolna el egy ismeretlen és idegen világban, ahol megannyi történet szól a démonokról és azok legyőzéséről…
De te most csak egy valakit akarsz igazán legyőzni, de őt talán nem is kell. Ez lehet legalább annyira vonzó benne, mint amennyire nem. A kis híved valószínűleg még azt is örömmel venné, ha feláldoznád a nevedben valami sötétebb Démonúrnak. De az biztos, hogy egy kis bilincs ellen nem lesz semmi kifogása.
Később, mikor már távoztál a doktornőtől – aki túl közvetlen volt és valószínűleg ő is tanult ebből – Kirkét is magad mögött hagyva azon tűnődsz Iason társaságában, hogy vajon a lánya miért állt az ajtóban és érezted úgy, mintha az érzelemmentes álarca mögött valójában igazi aggodalmat véltél felfedezni! Legalábbis nem elképzelhetetlen. Nos, Jayr egészen biztos aggódott volna fordított helyzetben, de Kirké…? Iason-al kettesben maradtál, megint picit az az érzés, hogy csak egy bábu vagy valami játszmában, mert amikor végzel, Kirké érkezik a Lifttel. Ennél pontosabban kevesek és kevésbé lehetett volna bárki is.
Végül a fiú és a lány kéz a kézben lépnek be és indulnak el felfelé vezető útjukon, te pedig telefont piszkálsz mielőtt a magad ösvényére lépnél.
Sok minden történt rövid idő alatt és még több minden vár rád ez nem is kérdés. Ehhez a hosszú és rögös úthoz pedig elengedhetetlennek tűnik a társaság. Rögtön itt van Amynta, de ha lenne belőle még néhány akkor nem lennél annyira kétségbeesve – lehet erős a szó, de igaz – hogy újabb és újabb embereket találj magadnak akik ennyire oda vannak (csak is) érted! Egy igazi háremed lehetne mit az arab sejkeknek vagy a japán rajzfilmek hőseinek! Mindenesetre a jelszó: óvatosan!
Közben beléptél az üzletbe, ahol nem is bírod szó nélkül, megjegyzed, hogy szerinted az a dolog – amiről az eladólány biztosan tudja mire való – hogyan is kéne használni. Jutalmad nem is marad el egy olyan mosoly formájában, hogy „Ne mondd! Tényleg?” de csak annyit kérdeznek, hogy „Miben segíthetek?”. Ha elég pofátlan vagy a válasz alkalmával, akkor a lány eltűnődik a hogyan továbbon, de ha óvatos maradtál, akkor a bilincs és védelem mellé egy kifejezetten nőknek való kis rezgőséget ajánl, aminek használatával kapcsolatban vagy tanácsot hozzá kérdezel vagy kérnél e. Amennyiben igen, úgy csak a kérdésektől függ, hogy milyen irányt vesz a vásárlás…
Kifelé menet a tetoválásokon tűnődsz, olyan ismerősek voltak azok a fura nonfiguratív tetoválások, mintha már láttál volna ilyesmit korábban. De most sok más, sokkal fontosabb (?) dolog foglalkoztat, mindjárt rögtön az, hogy találod a legszebb virágot ebben a teremtésben. S közben elkalandozol hogyan fogod otthon beporozni az odaadó szeretőd bibéjét! De visszatérve a jelenhez azt látod, hogy a kiváló egészségnek örvendő Sophia ott tesz-vesz és pakol ahol korábban már a fiatal fiúval és az általad második doktori címmel rendelkező emberrel is találkoztál.
Sophia /Görög/ Fiatalember! Ha csak 30 évvel fiatalabb lennék! – kuncog, de aztán hessent – csak nem egy különleges virágot szeretne egy figyelemreméltó hölgynek? – érdeklődik a témánál maradva valamennyire, de mikor a kérdésed eléri – Pihen! Végre! Túl sokat dolgozik az szentem! – mondja tele szeretettel – De meghagyta, ha egy fess rendőrfiú járna erre, ő megzavarhatja a pihenését – ingatja a fejét, nem biztos egyetért ezzel, de nem is rója fel – Amennyiben megtalálja. – kuncog és int az erdő felé, mely jóízű vidámság még elkísér egy ideig mire bosszúság kezdené felütné a fejét.
Végül eléred a célt…
Fenséges a látvány Jayr számára. Leírhatatlan, amit lát és mégis teljesen valóságos. Hosszú évezredekig láthatatlan szépség, amit elzártak a Teremtés elől, hogy az örök sötétségben kínlódjon… de most itt van és a Nap sugarainak érintését élvezi Való Igazságában. Nem rejti el, pedig megtehette volna, úgy érzed, igazából tudod! hogy ez a bizalom egy újabb foka. Láthatod őt, nem rejti el magát és megcsodálhatod a természet egy kis Esszenciáját.
Zaira /Görög/ Örülök, hogy ideértél. – kis vidámság – Nem csak ezért jöttél? – kérdezi, de immáron ülve, hogy rád nézhessen azzal a rejtélyes apró mosollyal, amit biztos, hogy kevesek láthatnak kivirágozni ajkain – Kérlek, avass be, hogy mi másért lennél itt! – hallgat el és végig téged, hogy a kérdésed végén finoman leereszkedjen arról a hatalmas levélről ami eddig az ágyát jelentette, amin megpillantottad napfürdőzése közben
Közelebb lép, egészen közel… teljesen, ha nem teszel semmit. Megáll tőled egy lépésre, talán közelebb és hosszasan időzik a tekintetedben mielőtt válaszolna.
Zaira /Görög/ Mielőbb meg kell tanulnod az Első Nyelvet. – kezdi halkan, szelíden mondandóját, majd bólint aprót, mint aki döntött valamiről – Segítek neked Enethiel! – erősíti meg reményeidet, majd percekig nem szól, sőt talán tovább is tart némasága, mígnem – Nem tudok olyan hellén mondát vagy legendát felidézni, ami ide illene, így inkább más mitológiát hoznék fel példaként: a Faust… név mond neked valamit? – kérdezi, s úgy érzed valamit tanítani szeretne, rávezetni a válaszra, amit annyira keresel.
Azt, hogy miért segít, mit kér, ha kér egyáltalán bármit cserébe, nem említette… még.