Timothy James "TJ"
*Julian szótlan marad így ő sem pofázik sokat a Dodge felé vezető úton. Leginkább a cigis doboz és az arca babrálásával van elfoglalva. Végül csak előveszi a telefonját és megkínálja Lambertet egy üzenettel: "Találkoztam a La Eme-s cimborákkal, lehet ők kavarják a szart. Vigyázzatok a seggetekre, oké, öreg?" Nem vár választ már ilyenkor, de jó tudatni vele is a fejleményeket, mint ahogyan azt megejtették a többiek felé is.*
*Julian szöszölésébe a trélerrel inkább nem szól bele, úgy gondolja a srác egyedül gyorsabban megoldja a dolgokat, mint ha ott balfaszkodna a lába alatt, mégis mit és hova akasszon. Lassan kezd kifogyni a napi nikotin adagjából, melyre egy fintor a válasz. De a szükség nagy úr, így csak újra a szájába vesz egyet. De legalább nem áltatja magát azzal az ábránddal, hogy le fog szokni.*
*Öröm az ürömben, hogy gyorsan megjárják az esti körútjukat, és ami fontosabb: nem akarták a másik felét is átrendezni az arcának. Julian beparkol, kiakasztja a zárva táblát és megindul célirányosan a fél sarokkal arrébb lévő épület felé. Hamarosan kiderül miért vannak ott, a barátja pedig a kezébe dobja a slusszkulcsot. Timothy tág szemekkel, hitetlenkedve tekint Julianra. Aztán kínjában felröhög.*
- Ugye ez most egy vicc? - persze nem vár választ, jól látható, hogy nem egy rajzfilmbe csöppent. - Van ízlése a spinének, azt már egyszer meg kell hagyni. De legalább megy a szemem színéhez...
*Nincs kifejezetten most oda a vezetésért, de nem ellenkezik. Mondjuk érthető, legutóbb mikor rohadt jól érezte magát egy kocsiban, utána sittre került. Aztán pillanatok alatt lehervad a mosoly az arcáról a dohányzásmentességet szóba hozva.*
- Szóval nincs cigi... Mi lesz a következő? A kenyér?
*Zsörtölődik, de természetesen szót fogad Juliannek. Ha belegondol nagyon kevés ember van a világon, akiért ennyit hajlandó megtenni. Megcsóválja még utoljára a fejét, majd beindítja a motort és keletnek veszi az irányt. A motel nem egy Hilton, de szerencsére nem is lepratelep. Na nem mintha oly sok választani valójuk lenne és kényes kis köcsögök volnának, de emlékezteti magát, hogy utána oltsa be magát csöves harapás ellen. Hagyja a polákot beszélni az asszonysággal, addig ő futólag körbeviszi a pillantását az "előcsarnokon". A barátja szavaira csak egy halk "Persze"-re futja. Mintha két kuffernyi csomaggal jöttek volna. Idióta. De szereti. Levetődik az ágyra, miközben a bemondó monoton hangol darálja az érdektelenebbnél érdektelenebb híreket. Most érzi igazán mennyire kimerült. Szinte elhagyja minden ereje, úgy folyik szét az ágyon. *
*Ragad le a szeme, de még próbálja magát tartani, legalább addig míg Julian vissza nem tér. Aztán szitkozódik egyet, hogy mégis kit akar átverni. Így átfordul valami kényelmesebb pozícióba, meg nem utolsó sorban így Julian is elfér az ágyon és nem kell a földön gubbasztania, mint valami magára hagyott ölebnek. A felülés közben pillantja meg az üzenetet, amit neki címeztek. Mintha tökön rúgták volna, rögtön kijózanodik és felül az ágy szélére. Biztos ami biztos megtörli a szemét nem káprázik-e, de van egy olyan baljós érzése, nem képzelődik. Hogy a faszba talált rá M? Ám ezen késő agyalni, mert kopogtatnak és akárcsak egy rossz Poltergeist filmbe lenne, elkezdenek vibrálni az elektromos tárgyak és ki is égnek, az adás pedig behangyásodik. A hangra felpattan és egy pillanat erejéig ledermed. Csak a fejében kongó vészharang kényszeríti mozgásra, mely azt hangoztatja cselekednie kell. Gyorsan keres valami ékszerűséget, melyet az ajtó elé helyezne gyorsan. Ezzel azt szeretné elérni, ha rárúgják az ajtót, az megakadjon, lehetőleg megszakítva a lendületet. Az ajtó takarásában lévő kezével pedig felkap valamit, ami bunkóként funkcionál. Lámpa, hamutartó, netalántán egy ilyen célra oda készített vipera. Majd vesz egy mély levegőt, hagyja, hogy elöntse a harag és kinyitja az ajtót...*