Magnus meglátja a pillantásod, majd megszólal.
- Marcus, ne vedd magadra, csak egyszerűen gondolkodás nêlkül dobtad félre. - mondta utánad.
A szobádba vezető folyosó besötétedett, így volt egy pillanat amikor elbizonytalanodtál a szobad hollétét illetöen, végül csak bemegy a zárba a kulcs, majd elfordul az és az ajtó kinyílik.
A szoba puritán, azonban ahogy leülsz az ágyra, és bebizonyosódik mennyire puha.
Harsannak a kürtök, peregnek a dobok, kurjongatnak a közemberek és a kíváncsískodók.
Az összes ember, úr, közember és csepűrágó a város falán kívülre igyekszik, ahol az éjszaka folyamán felállították az emelvényeket és sorompókat.
Az emberek kiözönlöttek és megálltak a számukra kijelölt helyeken. Sátrak sokasága övezte a torna helyét. Köztük a bajvívók sátrai.
Az emelvényre nemes vendégek, a város nemesei illetve mindenki, aki be tudta bizonyítani hogy nemes székeket kaptak. Nem igen kényelmesek, de sokkal jobb mint azoknak kiknek állni kell.
Majd bevonulnak a lovagok. Negyvenegy lovag díszes, parádés vértben, vagy a Rabora rendre jellemző könnyűvértben, párukon a rend tunikánában, mások dísztelen vértekben vonultak fel, mindannyian egytől egyig elszántan, büszkén lovagoltak be, mellettük segédeik, egyfőtől három négy főig.
Majd felsorakoztak a nemesi emelvény elött, hátukban a "csatatérrel"
Egyik lovag te magad voltál. Magnus fél órábban korábban fizette be a jelentkezést, ami tíz aranyba került.
Szenvtelen arccal néztél oldalaidra, keresve Sethaklar arcát, vártad hogy elkezdődjön a lovagok bemutatása.
- Damien a Lándzsaúr! Werasso, a Kóbor Kopja! Kquano, kóbor lovag! Ser Garlan, a Marico con Rabora rend bajnoka, a Szökkenő Őz! Silas Durgon, a híres Durgon családból. Kinek apai ágán nem egy parancsnok volt a shadoniakkal vívott háborúkban! ... Mraudec a Rabora rend fegyvermestere!
Ser Marcus, kóborló penge! ... Sethaklar! A rend lovagja!
Oldalra pillantva alaposan megfigyeled a karját felnyújtó férfit.gosszú fekete haj, megtört orr, apró borosta. A lova barna fehér folttal a nyakán.
Itt az ideje a lovagok kiválasztásának. Egymás után mennek a sínbe a lovagok, a Lándzsaúr győzelmet aratott egy Pörölyhozó nevű lovag felett, majd később Sethaklar került sorra , ki egy bivalyerős lovagot hívott ki és letaszította lováról Hedmundot, aki szintén kóborlovag volt.
Legkésőbb kerültél sorra , negyvenegyedikként
- Lovaguram! - szólt a herald. - Mint utolsó, maga egy különleges kegyben részesül. Minden épségben lévő lovagot kihívhatja..