_______________________________________________________________
JK: Arvus dun Lampryssa
Helyszín: Kelet-Quironeia, Keskellon, Rumilant városa
Időpont: P.sz 2525. Alborne terce, Dal Hónapjai - Ébredés hava
_______________________________________________________________
*Egy holdhónapja vagy úton, azonban ez nem egyenlő a tengeren eltöltött idővel. Nagybáttyádat még ellenségei is, ravasz és félelmetes ellenfélként emlegetik. Nem tartoztok egyetlen rendhez, céhez, de még egy átkozott tolvajklánhoz sem. Rokonok lévén, hatalmának egyedüli örököse vagy, így bizton tudod hogy az idősebb Cravaltól megkapod a segítséget és támogatást a sikerhez. Ezért a terveknek megfelelően a Három Hadnagyon kaptál helyet, mint varázsló és fedélzetmester. A hajó a Sárkányliga híres hadvezérét Durion Madorge -t szolgálja a flotta egy magas rangú tisztjét.
*A déli-parton, öt év múltán sem látszódnak a háború nyomai, viszont a Keskellon térsége már, siralmas állapotban egzisztál. A Rumilanti-tenger az egyik gócpontja a nagy ütközeteknek. A Baraad-i flotta, rövid időn belül messze maga mögött hagyja a békés szigeteket, ahol bőséggel akadt élelem, felszerelés és nő. Azonban három napi járásra Rumilant szívétől, már egy lakatlan és elpusztult szigetvilág tárul a hajózók elé. Felperzselt földek, melyek örök időkre magukon viselik a naftatűz korombűzű nyomát. Élelem és felszerelés hiány, ahol a szigetlakók vagy maguktól hagyták el a partmenti településeket, vagy lakóit elhurcolták rabszolgának.
*A városhoz a hajóhad is csak nehézségek árán jut közel, és csak a zászlóshajókat engedik be. Számtalan elsüllyesztett bárka és bizonytalan hordó állja a dokkokhoz vezető utat, ahol a jó ösvényt csak a kikötőrévészek ismerik. Egy kétárbocos gályát, (Három Hadnagy), és a háromárbocos Chebeket (Théta) arctalan alakok komótosan kalauzolják a késő tavaszi napnyugtában.
Messziről már jól kivehető, hogy a település nemrégiben egy ostromot élt át. Mindenütt füstölgő romok, a holtakat piramisokba halmozták a kocsikra, s a kikötőbe vezető sikátorokat is mindenféle alkalmatossággal zárták el. Ezeknek az útzáraknak az elsődleges alapanyagául a társzekereket használtak. Amikor a két parancsnoki hajó megérkezik a mólókhoz, a matrózok a csónakokat leengedik, ám azokat kizárólag a tisztek hagyhatják el. Fedélzetmesterként pedig nem tartozol ebbe a körbe.
A hajó gyomrából a szürkületbe lépve arcodba csap, a tenger felett lengedező szél... Fedélzetmester: Az ő feladata a hajó fedélzeti szolgálatának megszervezése, koordinálása. Lényegében "főmatróz", aki nem lát el gépüzemi, sem navigációüzemi feladatokat. Egy vontatóhajón pl a fedélzetmester a következőt végzi: élelmiszer-beszerzés, főzés-kontrolling, matrózok feladatainak koordinálása és kiosztása, kevés matróz esetén matrózfeladatok: hajómosás, kikötés, fedélzeten elromlott tárgyak kijavítása, rendrakás. De ha van 2-3 matróz alatta, akkor olyan,
mint egy körletparancsnok. Csak ellenőriz, és ha valami nem stimmel, szankcionál. Horgony-,vontató-, kötélcsörlőt kezel, láncot szabadít, csáklyáz. A hajón a kapitány a "főnöke", beosztottai pedig a matrózok, inasok, szakácsok.
A gálya az ókor és a középkor legnagyobb evezős hadihajója, mely vitorlákkal is fel volt szerelve. Főleg a Földközi-tengeren használták. A gálya 35-50 méter hosszú, keskeny (szélessége 4–7 m), lapos fenekű jármű volt, két, ritkán három árbóccal, melyek azonban csak egy-egy, aránytalan hosszú és pózna-rúdra függesztett háromszögletes vitorlát (latinvitorlát) hordtak. Az aránylag alacsony árbóc ormán alul egy mellvéddel és lőrésekkel ellátott árbóckosár volt, melyben a támadás pillanatában a lövészek álltak. A sarló alakú kormánylapát fölött egy négyszögletes alapú, hátsó részén elkeskenyedő galéria volt építve, melynek közepén a vezénylő kapitány ívboltozatos kabinja állt. Fél méter széles, deszkákból álló padozat vezetett innen a hajó közepén az evező padok között a hajó elejéig, ahol az ágyúüteg -értelemszerűen ágyútok nincs, még a Toroniak is katapultokkal és naftavetőkkel lőnek- felállítására szolgáló fedélzet kezdődött, míg a fedélzet alatt a hajó belsejében különféle kamrák és üregek a felszerelési tárgyak és élelmiszerek elhelyezésére szolgáltak. Az egy méternyire a víz felszíne felett levő fedélzeten voltak oldalanként az evezőpadok, melyeknek mindegyikén egy-hat ember ült, arccal a hajó hátulja felé fordulva és legnagyobb része a padhoz láncolva, rendesen minden ruházat nélkül. A gályáknak oldalanként többnyire 24-26 evezője volt és minden evezőt átlag 4-5 ember hajtott. Egy gályának a legénysége megközelítőleg 450 emberből állt, éspedig 220 fegyencből és 230 szabad emberből, mely utóbbiak közül 30 matróz a vitorlákat kezelte, míg a többi 200 kizárólag fegyveres katona volt.
Legénysége-kapitány;
-argousin, vagyis az a tiszt, aki a hajón az általános rendre felügyelt;
-mousses, akikre az evezősöknek láncra verését és a bilincsek levételét bízták;
-vezetők (Comite), akik az együttes evezést és a hajófordulatokat vezényelték;
Ide valahova helyezném a szereped, amit a boszorkánymester tölt be a fedélzeten-felvigyázók (Sous-comites), akik a járó deszkákon állva, botokkal, korbáccsal és más ütő eszközökkel buzdították az evezősöket és
-evezős-emberek, (Chiourne) matrózok
-katonák