Corvus Latsonn/Basic/
A szavadon foglak – suttogja úgy, hogy neked egészen más fogás idéződhet fel
A kisfiús dac láthatóan nem zavarja, sőt, mintha még szórakoztatónak is találná, azonban kérdés az, hogy azért mert a kölyke is ilyen vagy mert most épp olyan kedve van. Amint láttad igen könnyedén és gyorsan képes változtatni a viselkedésén és hangulatán, pontosan úgy, mint egy…
Gurrcat. Igen, talán ehhez a háziasított bestiához tudnád hasonlítani. Azt hallottad, hogy azok a kis dögök igen vadak, de ha be tudják idomítani őket, akkor egészen használhatóakká válnak vadászatra.
/Basic/
Ez igaz. Nem is tudom, hogyan élvezhetitek ti emberek a párzást, mikor egy cirógató karom is elég, hogy felhasítson titeketHangos sóhaj, mint aki teljesen értetlen az ügyben, de érezhetően kissé túldramatizálva, hovatovább – őt ismerve – tréfálva a helyzetet zárja le mondandóját, kitartva makacsul a huncutság vidám hangulata mellett. Míg a tied az „indával” hullt a mélybe, úgy tűnik a bundás barátosné kitartóan ragaszkodik a sajátjához és még arra is hajlandó, hogy veled is megossza azt.
Akár akarod, akár nem.
Mivel elég megviselt az eddigi utazás kezdve attól a pillanattól, hogy kilőttek a kabinnal egészen addig a percig, hogy beestél ebbe a poros helyiségbe, kész csoda, hogy nem lett valami komolyabb bajod. Elég mondjuk a bokádra gondolni, ami még kitart, hiába is tiltakozik egyre merevebben, legalább nem tört el! Ahogyan a nyakad vagy bármi másod… és nem csak az utazás kihívásai miatt, de pontosan olyan élmények okán, amire Őkarmossága korábban célzott.
/Basic/
Kis falat – dorombolja, úgy véled szeretettel vagy valami effélével
A szavaid, hogy természetesen aggódsz, úgy látszik efféle választ csaltak ki belőle, nem mellesleg amellett, hogy talán a „kis falat” épp ennek a húsevő ragadozónak egészen mást jelent mint neked. Lássuk be a gyengét felfalják, ez minden alvilág egyik legelső és/vagy alapabb törvénye. Ellenben az sem kizárt, már amennyire sikerült a Lady-t megismerni, hogy kedveskedni akart, vagy náluk így hívják a kölyköket szeretetből… vagy miből.
/Basic/
Ha lenne még két kezed mi? – kuncog a simogatásod közben
Eközben te úgy véled megtaláltad az egyik gyenge pontját, amit a későbbiekben akár ki is tudnál használni. Nevezetesen az, hogy mint minden uralkodó, ő is szereti, ha hízelegnek neki és akkor is vele foglalkoznak, ha éppen nála fontosabb dolgok igényelnének teljes figyelmet. Ilyen volt a korábbi kapaszkodó ellenőrzése például, de szerencsére a kötél megvédett és most már folytathatod az utad lefelé – főleg, ha már nem simogatsz tovább.
/Basic/
Minden kiskölyök ezzel védekezik – nevetgél halkan –
de tény, hogy olykor megvan a maga haszna – rosszalkodik megint azon a búgó hangján, ami nem kizárt tényleg kemény eredményt ér el.
Így vagy úgy, de tovább tudtatok haladni és már odabent a „Tüsszögős! Prüszkölős. Köhögős” események után – és persze megállapítva, hogy egy lift mennyivel kellemesebb lenne – jól esik kicsit fekve pihegni. Nem csak a bokád, de most már a tüdőd is fájhat kissé a megerőltetéstől, nem beszélve, hogy megannyi morgó és efféle hangot hallhatsz Mirru felé, aki láthatóan igencsak nincs elragadtatva attól, hogy ez a sok piszok a bundájába jutott.
Nem elképzelhetetlen, hogy jót nevetnél, de ami azt illeti a viszketés, ami nem akar múlni, megelőzheti ezt. Az öröm korai lett volna, mert már most tudod, hogy mi vár rád később és azt csak egy jó kis fürdő tudná lehozni. Lehet, hogy mégsem volt olyan rossz az a folyócska ami odalent csordogált? Az biztos, hogy most már a te bőröd is más színt fog ölteni, esetleg az lehet problémás ha megsérülsz és ez a sok kosz és miegymás nem a legörömtelibb érzéseket fogja kiváltani.
Egyetlen előnye a dolognak – amint azt gondolni véled – hogy jó régen nem járhatott erre senki és pontosan emiatt nincs mitől félnetek, hisz akkor annak biz nyoma lenne. Ebben a temérdek miazmában már csak lenne nyoma… egy apró visító hang azonban mintha megcáfolná ezt, amolyan hátborzongató féle, ami után általában valami suhogó hang szokott jönni. Ezek a lények szinte mindenhol előfordulnak ahol kellően sötét van és aránylag zavartalanul időzhetnek.
Aztán csend.
Negyed óra néma csend.
Majd egy villanó, halvány fény.
Számtalan izzás válaszol rá vörös színben.
Vijjogás és suhogással. Érzed, amint valami hozzáér az arcodhoz. Valami puha és bőrszerű. Talán bőrszerű. S megint és újra, de mindig máshol, mígnem a vijjogó hang hihetetlenül erős nem lesz és a suhogás már ordító erejű, hogy az utána beálló hirtelen csend szinte fizikai fájdalomként jelentkezhet. Mindenképp idő – de rajtad áll mennyi – míg kihevered(?) a történteket és a környezeteddel kezdesz el foglalkozni. Azzal, hogy épp az arcod előtt bukkan fel valami – nem kizárt – ijesztő lény!
Egy kuncogás kíséretében.