-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Manhattan étterem
Időpont: Nyár, Vasárnap dél
Esemény: A baleset
A déli hőségben szinte remegni látszik az utcán a levegő. Mindenki nyáriasan öltözködik, s mintha azon menne a verseny, hogy ki tud kevesebb textilt magára véve még társadalmilag elfogadható maradni. Az az oldal, ahova a toronyházak árnyéka vetül, valamivel népszerűbb a gyalogosok között, akik a kinti időjárással dacolva próbálnak meg céljukhoz érni. Talán negyed órája tértél be ide, hogy jól megérdemelt ebédedet elköltsed – akkor a hőmérő 36 fokot mutatott – árnyékban.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/WOD/Vampire/pic8.jpg)
Itt, a Manhattan-ben a klímának hála semmit nem érzel a kint tomboló hőségből.
A boltíves ablak melletti asztalnál ülve a nap lágyan melegít, de semmi több. A kiszolgálás udvarias, az étel jó – már csak a desszertre vársz. Minap sikerült a helyi szenátor telekügyletére fényt derítened – a rendezési terv birtokában pontosan tudta, hogy milyen ingatlanok értéke fog hamarosan megugrani – mivel az állam megvásárolja azokat. A belső információval történő visszaélés tipikus esete. Az ingatlanokat persze nem ő, hanem az egyik unokaöccsének cége vette meg – ráadásul az ominózus unokaöcs csak huszonkettő, s a szenátor adta a vállalkozásához a kezdőtőkét. A cikk holnap kerül címlapra – mivel a szenátor nem hallgatott a szép szóra...
Kintről egyszer csak két egybemosódó dörrenés rázza meg enyhén az ablakot, és szakítja meg a visszaemlékezésedet. Aztán az ablakon át megpillantod a csikorgó kerekekkel jobbra-balra kacsázó, de határozottan az ablakod felé robogó több tonnás monstrumot... A széket hátra rúgva ugrasz fel, és vetődsz a sarokgarnitúra fele, lesöpörve a tányérokat, evőeszközöket. A kamion mint a papírmasét, szaggatja szét az ablakot, és nyomakszik befele, szétzúzva az asztalodat, és ösvényt vágva az asztalok és a lassabb vendégek között. Végül a bárpultnál áll meg, a rommá tört orrából még néhány hördülés hallatszik, aztán végleg elhallgat a motor. Por szitál mindenhol, jelentősen csökkentve a látótávolságot, de így is jól halható több helyről a rémült sikítozás, valaki pedig mintha fájdalmában ordítana, de eztán szerencsére elhallgat. Ahogy oszlik a por, és a kinti meleg is befurakszik, látod, hogy legalább hárman nem tudtak időben félreugrani. Egyikük hosszú véres nyomot húzott maga után, ahogy a kerék alá szorulva szinte szétkenődött – csak a magassarkúba bújt véres lábszárát tudod kivenni. A másik - talán a férje a kamion orra és a pult közé szorult – ő ordíthatott – amíg el nem ájult. A harmadik szerencsétlent – egy harmincas éveiben járó férfit csak odébb lökte – természetellenesen álló nyakkal, bezúzott fejjel, szinte szemrehányóan üveges tekintettel mered rád, hogy te megúsztad. Úgy érzed, sokáig nem történik semmi – aztán futva érkezik a segítség – az étterem dolgozói, és az utcáról érkezők is ott tolonganak, hogy segítsenek, vagy csak lássák mi történt.
-
Danny úgy ült ott, mint valami kiskirály. Ezúttal taxit hívott, nem látta értelmét, hogy ő maga vezessen idefelé jövet. Persze a Jaguárral sokak figyelmét felkelthette volna, de ma, ebben a nyári hőségben nem vágyott társaságra. A taxiból kifelé kandikálva azért jó néhány embert megnézett magának, de unalmasabbnál unalmasabb alakokat látott csak.
Az étterembe érve magához szólította a pincért és bár tudta, hogy nincs asztal foglalva számára, biztos volt benne, hogy nem marad éhen. Nem kellett csalódnia most sem.
Az elmúlt néhány éjszaka kimerítő volt számára, de Dannyt megelégedéssel töltötte el az eredmény. Hosszasan játszott a felszolgált étellel - a mártásban elmerülő hús látványa akarva akaratlanul is a szenátorra emlékeztette -, mielőtt hozzálátott. Tudta jól, hogy bomba sztori van a zsebében, amely feledtette vele, mennyire kiscsavart életet él. Az idejét sem tudta, mikor reggelizett utoljára. Szervezete megszokta, hogy későn, sok esetben csak délután ébred fel és egész éjjel talpon van. A sztori nem írja meg magát, emlékezett vissza egykori tanárának szavaira. S ha már pártfogóknál tartunk, vajon mit kaphatott a szenátor unokaöccse a kis segitségéért cserébe?
Furcsának tartotta, hogy nem keresték fel napokkal korábban, könyörögve vagy fenyegetőzve, hogy ne közölje le a cikket. Általában nem érdekelte, hogy a bevétele a cikk megjelentetéséből vagy épp az eltussolásából származik és már épp kételkedni kezdett magában, illetve az információi hitelességében, amikor hangzavar támadt.
A két dörrenésre felkapta a fejét és olyan ügyetlenül fordult, hogy a tányérja mellett lévő üveg pohár megállíthatatlanul zuhanni kezdett lefelé. S bár a földön csattanó pohár zaját elnyomta az épületbe éppen betörő jármű, értékes másodperceket vont el a figyelméből. Ösztönösen hátrafelé rugaszkodott a székéről. Nem volt ez a mozdulat sem hősies, sem pedig egy akcióhős látványos félreugrása, sokkal inkább hasonlított egy nyomorultra, aki értéktelen életét próbálja menteni.
Csak néhány pillanatig érezte magát veszélyben - és el kellett ismernie, hogy utálta az érzést -, mire az első bámészkodók megjelentek, már talpon volt, kezében pedig a mobiltelefonja. Ó nem, eszébe sem jutott, hogy a mentőket vagy a rendőröket hívja. Eszébe sem jutott, hogy az autó utasainak segítségére siessen. Ő a kamerát kapcsolta be telefonján és lázasan filmezni kezdte a helyszínt. Fókusz az autóra, a holttestekre, a rémült tömegre. Minden apró részlet fontos lehet...
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Manhattan étterem
Időpont: Nyár, Vasárnap dél
Esemény: Helyszínelés
A telefont előhalászva kamera módra kapcsolsz – mindössze egy kínzó kérdés maradt – vajon a színes, vagy a fekete-fehér az, amelyik tovább fokozná a felvétel drámai hatását? Végül a színes felvételt választod – egyrészt mert nincs időd játszani a mobillal, másrészt később még tudsz fekete-fehéret varázsolni a színesből. Akkurátusan veszed fel a helyszínt – szinte már hallod is a kommentárt közben, ahogy profi mozdulatokkal, nem kapkodva mutatod be a baleset részleteit. Először a kamion oldalán virító logót – a Diamond fedőnevű cég ásványvizes kamionjainak egyike. A kép átvándorol a szétszakad jobb első abroncsra, az elé vagy alá szorult nő hatalmas vértócsában ázó maradékára – nem volt egy mai darab, de azért elég dekoratív volt – ha jól emlékszel. Mostanra kezdenek megcsapni a szagok: a szétmázolt belsőségek, a por és az égett gumi gyomorforgató egyvelege. A halottak után felveszed a könnyebben sérült vendégeket, és mindazt a pusztítást, amit a kamion okozott. Azt a pillanatot, amikor a fülkéhez szaladnak, és a halott vagy ájul sofőrt kihúzzák, s a szájtáti, vagy éppen hozzád hasonlóan kamerázó embereket. A távolból egyre erősödő sivítással mentő vagy rendőr érkezik. Neked pedig megcsörren a telefonod – megszakítva ezzel a felvételt – a kijelzőn Lisa fotója jelenik meg – van egy sejtésed, hogy mit akar mondani.
Pár perc múlva már finom remegés kezd rajtad eluralkodni – az adrenalin, mely eddig tette a dolgát, fogyóban. Az egyik mentős végül hozzád is elér. Nem kérdez semmit, csak leültet az egyik poros székre, a szemedbe világít, aztán bead egy injekciót – a sokkot csökkentendő.
-Majd taxival menjen haza – csak ennyit mond, aztán a következő vendéghez lép, s megismétli az eljárást. A nézelődőket kordonnal zárják ki, hogy a mentősök és helyszínelők nyugodtan tudjanak dolgozni. A rend őrei is nekilátnak – három autónyi nyomozó érkezik, hogy mindenféle kérdésekkel zaklassák a zavarodott túlélőket.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/WOD/Vampire/Police-detective.jpg)
Téged egy fiatal pasas kezd el kérdezgetni
– bizonyos Atkinson nyomozó, hogy mit láttál vagy hallottál, szerinted mi történt - de ténykedése jórészt kimerül abban, hogy felveszi az adataidat. A neved hallatán jobban megnéz magának
-Maga az a bemondó, vagy mi? -kérdezi, de a válasz után már nem is igazán foglalkozik veled. A helyszínelők is megjelennek, s most kivételesen nem zavarnak el – a szemtanúknak vannak bizonyos előjogaik – így hallod, hogy elsőre durrdefektre gyanakodnak. Végül elengednek – pontosabban kitessékelnek a helyszínről mielőtt nekiállnának a komolyabb munkának. Talán az injekciónak hála a remegés is megszűnt – az étterem pedig minden vendégének ingyen töményet osztogat, s taxikat hív. Te is beülsz az egyikbe – s szinte azonnal meg is kérdi a sofőr
-Hova lesz a fuvar, uram?
-
A kezdeti lelkesedése lankadni látszik, amikor meghallja, hogy valószínűleg csak egy defekt okozhatta az egészet. Ilyen esetek tucatjával fordulnak elő San Diego utcáin. Milyen jó is volt eljátszani a gondolattal, hogy egy véres bandaháború vagy leszámolás kellős közepébe került és első kézből veheti fel a dolgokat. Na az lenne ám az igazi sztori.
Mobilját zsebre rakja, s csak ekkor veszi észre, hogy az egyik mentős őt nézegeti és megszúrja.
- Mi a ... - káromkodja el magát majdnem, de nyelve megakad. Csak a munkáját végzi, ha pedig úgy ítélte meg, hogy erre szükség volt, akkor biztosan úgy van.
Gondolatai a baleset körül forognak ismét, a részleteket elemzi magában és próbál összefüggéseket találni, hátha kiszúr valamit. Elvégre az ösztönös megérzései már számos alkalommal hozzásegítették a sikerhez.
A fiatal nyomozó zökkenti ki ezúttal. Mindig örül, ha felismerik, elvégre a hírnév számos ajtót kinyithat. Meg a csajok is nagyon bírják az ilyet, na nem mintha most épp lenne itt olyan, aki megérné a fáradozást.
Az étterem által osztogatott töményekből nem kér, elvégre ki az a hülye, aki ebben a hőségben töményt akar inni? Ehelyett inkább a bejárat felé megy, hogy ő is beüljön az egyik taxiba. Kigombol még egy gombot az ingén, s csak ekkor veszi észre, hogy mennyire leizzadt. A foltok úgy terpeszkednek rajta, mint valami amőba, ami elhatározta, hogy az egész felsőtestét beborítja. Rémülten körülnéz, már csak az hiányzik, hogy valaki lefotózza ilyen állapotban. Az a celebeknél is nagyon ciki szokott lenni.
Az első adandó alkalommal beül egy taxiba - maga mögé szorítva egy kétgyermekes családot és egy idős házaspárt is -, majd a taxis kérdésére csak gesztusokkal reagál, hogy induljon.
Megengedi magának a luxust, hogy néhány pillanatra elkalandozzon a figyelme és a azon kapja magát, hogy ismét a baleseten gondolkodik. A kérdések a fejében a legvadabb amerikai viharokhoz hasonlóan tombolnak. Mi van, ha mégsem defekt okozta a bajokat? Mi van, ha az az átkozott szenátor keze van a dologban és ellenem irányult? Mi van, ha a mentős nem is nyugtatót adott be, hanem valami késleltetett hatású kábítószert? Mi van, ha egyszerűen csak ki akarták ütni, hogy egy beépített taxival elvigyék a helyszínről? Danny, Danny gondolkodj! Túl sok akcióban volt részed mostanában és ott is rémet látsz, ahol nincs semmi.
Az aggasztó kérdések hatására megemelkedik a pulzusa - vele együtt pedig a verejtékezés hatásfoka is -, s úgy kapkod levegő után, mint aki épp meg akart fulladni. Haza kell mennie és rendeznie kell a gondolatait. Egy jó hideg zuhany, néhány óra pihenés meg fogja tenni a hatását. Az otthoni címével szomszédos utcát adja meg a taxisnak úticélként, majd elmerül a város nyújtotta látványban.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Otthon
Időpont: Nyár, Vasárnap dél után nem sokkal
Esemény: A kérdés
Az étteremből távozva behuppansz egy taxiba, a méltatlankodó és felháborodott embereket magad mögött hagyva. A gondolatok, mint tetvek rajzanak a fejedben, s egyre rémisztőbb lehetőségekké fejlődnek. A kocsi mint szűk koporsó vesz körbe, s azt hirdeti – innen nincs menekvés. Szinte egy örökkévalóságig tart, amíg végül megérkeztek a lakásoddal szomszédos utcába. Kifizeted a taxit, és kiszállsz a tűző napra. Egy pálma árnyékban megvárod, hogy a kocsi eltűnjön a sarkon, és utána nekiindulsz te is. Pár percnyi gyaloglás árán hazaérsz. Az ing foltossága miatt már nem kell aggódnod – nincs egy száraz foltja, annyira leizzadtál ezen a pár száz méteren. A szomszédokkal nem találkozol – a bal kéz felőli ingatlant ugyan fél éve eladták, de azóta is üresen áll – várja a felújítást a kissé elhanyagolt kékre festett családi ház. Jobb oldali szomszédod pedig lehúzott árnyékolókkal és hangosan zúgó klíma egységgel vette fel a harcot a kinti pokollal. Szembe szomszédod ezzel szemben - ha jól hallod a ház mögötti kerti medencénél hűsöl – legalábbis a gyerekzsivaj és a vízcsobbanások erre utalnak.
A lakásba lépve szinte arcon csap a benti hűvös levegő. A szinte teljesen üres szobák félhomályba burkolóznak – mivel a sötétítőket félig behúzva hagytad. A hideg zuhany jót tesz, vérnyomásod normalizálódik, és a komfortérzeted is sokat javul – a zuhan lefolyója éhesen nyeli el az étteremben rád rakódott finom port és a lemosott izzadságot.
A dolgozószobában újra átgondolva az esetet, úgy néz ki, hogy nincs különösebb okod a pánikra – hétköznapi baleset volt – bár az ösztönöd mást sugall. Türelmesen próbálod meg becserkészni az érzés forrásául szolgáló gondolatot, de mindig, amikor már majdnem megvan eliszkol. Jobb híján a videót nézed ismét végig – de semmi oda nem illőt nem látsz rajtuk. Aztán amikor leteszed a telefont, egy kérdés tolakszik az előtérbe – ha egy durrdefekt volt, akkor miért két egybemosódó durranást hallottál?
-
A telefonját összekapcsolja az otthoni laptoppal, s míg a telefonról felmásolja a videót, elmegy zuhanyozni. Persze a gépnek koránt sincs szüksége ennyi időre, de neki van. Gondolatai a zuhany alatt sem tisztulnak le. Fejében továbbra is a szenátor és a baleset körülményei a fő téma. Fokozatosan zárja el a meleg vizet, míg már csak a hideg víz zúdul testére. Elméjét nem hagyja nyugodni a dolog és - hogy a hideg víz hatására vagy a félelemtől, azt nem tudni - többször megborzong. Zombiként száll ki a zuhany alól, hanyagul megtörölközik és egyetlen shortban megy vissza a laptophoz. Mobilon már végignézte az eseményt, talán ha nagyobb képernyőn is megnézi, észrevehet valamit.
- Gyerunk Danny, te ettől sokkal profibb vagy! - hagyja el száját a mondat, melyet inkább ösztönzésként, mint kétségbeesésében mond.
Ölében a laptoppal hanyatt dől az ágyon és kockáról kockára végignézi a videót ismét. Majd aztán még egyszer, de ezúttal nem a rögzített képre, hanem a hangokra figyel. Amikor felidézi a balesetet megelőző néhány pillanatot, akkor ugrik be neki a két egybemosódó durranás.
- Egy pisztolylövés hangja lenne az első durranás?
Szíve hevesebben kezd verni a gondolattól, szervezetében pedig érezhetően szétárad az adrenalin. Még ha az is lenne, a rendőrök biztosan meg fogják találni a golyót, ami egészen más mederbe terelheti a nyomozást. Bár csak tudna valamit a nyomozás állásáról. Ekkor ugrik be neki a nyomozó neve, aki a kérdéseket tette fel. Elég fiatalnak tűnt, hátha megoszt pár infót a nyomozásról lelkesedésében. Szívverése enyhül valamelyest, mikor a telefon után nyúl. Az lesz a legjobb, ha amint beszélt ezzel a fiatal zsaruval, felhívja Barnes-t is. Mert ha hirtelen fel kell szívódnia, akkor ő a legjobb segítség.
- Mi is volt a neve a srácnak? Anderson? Andrews? A.....tkinson!
A laptopot kiveszi az öléből, majd kezében a mobiljával átsétál a dolgozószobájába. Jegyzettömböt és ceruzát készít elő, felírja Atkinson nevét, majd tárcsázza a 911-et.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Otthon
Időpont: Nyár, Vasárnap dél után nem sokkal
Esemény: Telefonálások
Felhívod a központi számot, és Atkinson nyomozót kéred. A diszpécser hölgy kis türelmet kér, majd kapcsolja ki tudja hova a hívásodat. Talán a hatodik-hetedik csörgésre veszik fel
-Itt Atkinson nyomozó – szól bele a már ismert hangján a nyomozó. A háttérben ütemes tülkölés hallatszik valami nagyobb munkagép motorjának morgásával elegyedve, és a deformálódó fém csikorgása. Bemutatkozásodra hallhatólag megélénkül, s valami aprót csippan a vonalban.
-Áh! Mr. Stokes! Csak nem jutott valami az eszébe? - Kérdezi telefonálásod okát firtatva. A háttérzajokba nagyobb robaj vegyül, s Atkinson köhécselésbe kezd. A kérdésedre, hogy mégis mit állapítottak meg, tömören válaszol
-Kh..., kh..., elnézést, csak a por. Jelenleg úgy tűnik, hogy durrdefekt volt. Gondolom mint szemtanú, ezt meg tudná erősíteni, nem? ::) - kérdezz vissza. Nem igazán tudja eldönteni, hogy most anyagot gyűjtesz, vagy mondani is akarsz neki valamit.
...
Barnes szinte azonnal felveszi
-Helló aranyom! -kezdi. Már ismered egy ideje – mindenkit így szólít, ha jó hangulatban van, vagy akar valamit. Ha rossz napja van, akkor üvöltözve elküldi a munkatársait melegebb éghajlatra, és lealázza őket a sárga földig, hogy milyen egy utolsó tehetségtelen, ingyenélő kretének.
-Csak nincs valamid a számomra? - kérdezi – Te meg húzzál vissza dolgozni, nem azért fizetlek, hogy itt ácsorogj, és vakargasd a segged! - oszt ki valakit a környezetében.
-Rohadt lusta banda! - szusszan - Na, most már tudok figyelni – mondja neked, miközben valahol egy ajtó csukódását hallod a vonal másik oldalán.
-
Felismeri a nyomozó hangját. Ez alkalommal kifejezetten örül neki, hogy egy fiatal nyomozó kapta az ügyet. A fiatalok a legtöbb esetben még lelkesek, ég bennük a tettvágy, nem olyanok, mint a vén rókák, akik belefáradtak az egyforma hétköznapokba és inkább a szőnyeg alá sepernek dolgokat, csak hogy ne kelljen aztán a papírmunkával tölteni az időt.
Hangjában nyoma sincs annak a lelkét elemésztő kételynek, ami az elmúlt néhány percben lett úrrá rajta.
- Atkinson nyomozó? Itt Danny Stokes. Ne haragudjon, hogy máris zavarom, de azt hiszem, ki kell egészítenem valamivel a vallomásomat... hogy durrdefekt? Igen, én is láttam a kereket. A durrdefekt okára gondoltak esetleg? Mert azt hiszem, két durranást hallottam, de tudtommal csak az egyik kerék lyukadt ki.... nem akarom az ördögöt a falra festeni és még véletlenül sem akarok hatásvadásznak tűnni, de elképzelhetőnek tartom, hogy valaki rálőtt arra a kocsira...
...
- Andrew! Fogadjunk, hogy megint a jeges kávédat szopogatva osztod le azt a szerencsétlent. Mondtam már, hogy ne nyomjál annyi koffeint a szervezetedbe, mert nem lesz jó vége. Egyszer majd azt mondja a szíved, hogy elég aztán annyi... na de nem is mondtam még, hogy miért kereslek... franc.
Ujjai - talán a hőség, talán a felfokozott állapotának köszönhetően - megizzadtak, így kénytelen átvenni a telefont a másik kezébe, míg izzadt tenyerét a nadrágjában törli meg.
- Itt vagyok, csak ez a hőség kikészít. Szóval... lement már az anyag a szenátorról? Tudod, hogy néha vannak parás szituk és elképzelhető, hogy ez most olyan lesz. Nem tartom kizártnak, hogy a csóka rám küldte az embereit. Vagy valami annál is rosszabbat. A lényeg, hogy ma az étteremben ebéd közben meglátogatott egy kocsi, ami a falon át jött be... ha úgy adódna, hogy fel kell szívódnom, akkor számíthatok rád ugye?
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Otthon
Időpont: Nyár, Vasárnap dél után nem sokkal
Esemény: Szabadságolás
Atkinson a vonal túloldalán füttyent egyet
-Ennek utána fogunk nézni, Mr. Stokes. Van még valami, amit meg akar osztani velünk? ::) -Kérdezi érdeklődve. Nemleges válaszodra még megköszöni a hívásodat, aztán leteszi. Még hallod az elkezdett mondatot -Hé, srácok! Nézzé...
Barnes miközben megtörlöd a tenyered, közbe is szúrja
-Hát biztos nem azért, hogy közöld: Nyertél Las Vegasban, és rám gondoltál...
A kérdésedre, hogy lement-e az anyag, egyértelmű választ ad
–már a nyomdában szedik. Este hét órakor a kezemben lesz a holnap reggeli újság. Tiéd a címoldal alsó fele, és a politikai rovat első cikke.– közli tényszerűen, és olyan hangsúllyal, ami azt jelzi – elégedett a dolgok ilyentét állásával.
Arra, hogy a falon át majdnem elütöttek, megváltozik a hangja. Úgy tűnik, sztorit szimatol.
- Persze, hogy segítek eltűnni, ha attól jobban éred magad! De amíg nyaralsz, nem akarsz cikket írni a romló műszaki állapotú járművek veszélyeiről, vagy az összeesküvés-elméletek és a kizsákmányolt munkaerő közti kapcsolatról? ::) -firtatja, félig komolyan, félig pedig inkább csak apró szurkálódásként.
-Mindegy, ugorj majd be a kulcsokért! - javasolja
Megfogadod a tanácsát, és néhány holmit összeszedve autóba ülsz, és meglátogatod Barnest az irodájában. Megnyugtat, hogy szarul nézel ki, aztán a kezedbe nyomja a nyaralója kulcsát. Pontosabban valamelyik nyaralója kulcsát – de azt tudod, hogy nem az ő nevén vannak az ingatlanok. A város dögmelegét magad mögött hagyva száguldasz az autópályán még délebbre, hogy másfél óra múlva megérkezz egy „üdülőfaluba” Itt minden és mindenki a pihenéssel foglalkozik. Hatalmas strand, rengeteg motel, hotel, étterem és bár várja a kikapcsolódni vágyókat. A part fele sokan tartanak fürdőruhában törülközővel, szörfdeszkával, matraccal, vagy ezek kombinációval. Te kissé tovább autózol, ahol már véget ér a strand, és part menti házak sorakoznak.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/WOD/Vampire/bungalow.jpg)
Végül a megadott címen egy stég végében pillantod meg a víz fölé épített házat.
Kipakolva hamar berendezkedsz a két szoba + fürdő méretű házban. Az elkövetkező napokban senki nem zavar - a ház és a végtelen óceán megnyugtatólag hat az idegeidre. A hírekben ugyan felbukkan a szenátor, de amikor arról faggatják, hogy lemond-e, csak annyit mond, hogy nem látja okát... S utána mosolyogva beül a kocsijába, és otthagyja a riportereket.
Aztán az egyik este friss híren akad meg a szemed: a diegói városi autópályán baleset történt – feltehetőleg elaludt a sofőr. A helyszínt egy helikopterről mutatják – az oldalára dőlt kamionról a Diamond ásványvizes cég logója köszön vissza...
-
A nyomozó kérdésére nemmel válaszol, elvégre mindent elmondott neki, amit fontosnak ítélt. Remélte, hogy a nyomozó is rátalált esetleg valamire, amit majd megoszt vele, ezzel is csökkentve a rá nehezedő nyomást, de sajnos csalódnia kellett. Legalábbis egyelőre...
Barnes a szokott formáját hozza. Danny sokat gondolkodott már azon, mi a titka a barátjának, amivel sikeres maradhat. Biztos volt benne, hogy ha úgy alakulna, hogy a szar hullámként akarná elborítani, Barnes előhúzna egy szörfdeszkát, hogy meglovagolja.
- Tudod jól, hogy bármiről képes vagyok írni. Ha akarod, a robbanómotorok párzási táncáról is írok neked, de ennek az ügynek le kellene előbb csengeni. - veszi fel a kesztyűt Barnes-szal, hisz nincs abban semmi rossz, ha humorral próbál védekezni. Most sem hagyta cserben barátja, a felajánlást pedig örömmel fogadta el. Talán nem is baj, hogy így alakult, egy kis pihenésre neki is szüksége lehet.
Nem először fordul elő, hogy el kell tűnnie a hétköznapi emberek szeme elől, szinte már gyakorlata van az ilyesmiben. Az út során kizárólag készpénzt használ, ha valamit fizetnie kellene és gondosan elkerüli a megszokott ellenőrzési pontokat. Nem mint ha aggódnia kellene az ilyesmi miatt, pusztán igyekszik elkerülni a felesleges kockázatokat. A telefonját otthon hagyja és még út közben vesz egy feltölthető mobilt. A legfontosabb számokat már rég megtanulta fejből, amire pedig nem emlékszik, majd a tudakozó kisegíti. Erről küld egy "téves" sms-t Barnesnak, melyben egy garázsvásárra hívja fel a figyelmet és sörözésre invitálja a címzettet. Néhány perc múlva meg is érkezik a "Bocs haver, de szerintem másnak akartad elküldeni ezt az üzenetet" sms, mellyel Barnes visszaigazolja, hogy tudomásul vette a titkos számot.
Első napját remeteként tölti behúzott sötételők és zárt ajtók mögött. Kizárólag a TV és az internet használja, ha valamire szüksége van a boltból, a csúcsidőket elkerülve, esetleg rögtön nyitást követően megy megvásárolni.
Éjszakánként nem alszik jól, melyet előbb az új helyre, majd pedig a melegre fog. Tisztában van vele, hogy hazudik magának: a stressz okoz neki álmatlan éjszakákat. Gyakran lát szellemet ott, ahol semmi nincs és mindenki gyanús számára.
Most még a hírműsorok sem villanyozzák fel túlságosan, pedig korábban szívesen múlatta az idejét azzal, hogy a hír mögötti háttértörténetet próbálta kitalálni. Ott van például az az autópályás baleset, ahol elaludt a sofőr. Szerencsétlen pára biztos túldolgozta magát és most majd jól felfújja a szakszervezet az esetet. Már éppen elkapcsolna, hogy valami érdekesebbet nézzen, amikor meglátja a kocsi oldalán a cégjelzést.
- Diamond ásványvíz...
Danny fejében egymást érik a gondolatok. De hiszen az étteremben is egy ilyen autó okozta a felfordulást. Ha a városi autópályán történt a baleset, talán engem követtek. Az is lehet, hogy rábukkantak a nyomomra. Ha ez a kocsi balesetet szenvedett, talán másikat küldenek majd helyette.
Félelem húzza össze a gyomrát. Odasiet az ablakokhoz és a sötételő barázdái között kikémlel. Semmi. Odasiet a bejárati ajtóhoz és ellenőrzi, hogy be van e zárva. Érzi, hogy valamit tennie kell, de fogalma sincs, hogy mit és ez egyre jobban felemészti...
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: San Diego, Otthon
Időpont: Nyár, hétközben
Esemény: Szabadságolás
Útban a nyaraló fele mindössze egy benzinkútnál álltál meg tankolni, és az új mobilt megvenni – a vékony afroamerikai kutas szinte nem is foglalkozott veled – arra is várnod kellett, hogy odaadhasd neki a pénzt – annyira elmerült az ölében, falatnyi bikiniben ülő félvér barátnője „dekoltázsának” bűvöletében. Sejted – ha tíz perccel később érsz ide – jóval többet kellett volna várnod – amíg a mosdóból visszatérnek.
A tenger zúgása, a remeteélet, és a semmitmondó hírek napja az első. A boltok ahogy megfigyeled – hajnalban szinte üresen konganak – a nyaralók itt nem akarnak korán kelni, és az esti-éjszakai bulizók is még valahol máshol józanodnak vagy alszanak. A közeli, cirka 500 négyzetméteres, parkolós „közértben” egy hétre elegendő enni, innivalót, és egyéb fogyasztási cikket tudtál vásárolni – ami garantálja, hogy semmiért nem kell kimozdulnod.
Bár senki nem foglalkozik veled, úgy érzed, mint akinek vaj van a fején. Délelőtt egy sötétzöld szedán araszol lassan a parton, és láthatólag nézelődnek – keresnek valamit, s addig figyeled amíg el nem tűnik. Délutánra már szemet szúr az az idős hölgy is, aki a kutyáját három óránként egyszer maga után húzva sétáltatja a parti járdán. Aztán a yard kocsija is feltűnik – az is komótosan gurul végig az utcán, s kamerázza a parkoló autókat. Ám nem történik semmi.
Másnap és harmadnap is eseménytelenül telik – egyedül a hajnali kocogó páros – egy férfi és egy nő az, akikkel bővül a lista. Mindkét nap reggel hatkor kocognak el a járdán. Rendszeres visszatérő a kutyás nő, és a rendőrautó is.
Aztán harmadnap ott a felkavaró hírműsor az ásványvizes kamionnal. Utána nézel a közösségi hálón, és úgy tűnik - tulajdonosi körhöz nincs köze nyíltan a szenátornak két ismerősi mélységig. A cégről szóló beszámolók szerint szépen növekedik a piaca – természetesen a konkurencia rovására. Saját bevallásuk szerint az ásványvizet az egyik különösen tiszta arktiszi glecser mélyéről bányásszák, amely 15.000 éve nem érintkezett levegővel, és más szennyező anyagokkal. Pár videó is fent van a kitermelésről – gondosan egy polikarbonát dómot húztak fel a gleccserre, és azon belül dolgoznak a szemmel láthatólag új, és tiszta fúrókkal, és szivattyúkkal. A kitermelt vizet UV fénnyel kezelik, és utána jókora rozsdamentes hűtőtartályokban repülőre rakva viszik San Diegóba, ahol újabb ellenőrzés után palackozzák. Több díjat is nyert, s igen népszerű a hírességek körében, s ennek hatására a fogyasztók is hajlandóak megfizetni a prémium kategóriás vizet.
Egyszóval jó üzlet, s az a különös, hogy akkor hogyhogy nem telik megfelelő műszaki állapotú járművekre és kipihent dolgozókra? A fogyasztási adatokat nézve feltehetőleg sok embert érdekelne, hogy minden rendben van-e a cég körül. Úgy érzed - ebből jó kis cikket lehetne írni...
A következő nap kissé elromlik az idő – kissé felhőssé válik az ég, és a szél is feltámad. Egy-egy erősebb hullám alulról nyaldossa a házat, de be nem jut víz. Ennek köszönhetően a fürdés az óceánban nem lehetséges, még ha akarnál is. A rossz idő viszont sem a futókat, sem pedig az öreglányt nem akadályozza a napi rutinjában. Alig múlt dél, amikor a két szoba közti napozó teraszra egy csíkos frottírköpenyes
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/Cyberpunk%202020/1180566_large.jpg)
öreg férfi mászik ki a vízből. Felvergődi magát a vízből, és egyre nagyobb víztócsa közepén a hátára gördül, s köhögve próbálja összeszedni magát.[/i]
-
Danny fejében számos koncepció kavarog a Diamond ásványvizes céggel kapcsolatban. Egy feltáró cikk gondolata is felbukkan ötletként, de be kell ismernie, hogy ez a láthatatlan nyomás a kreativitása kárára megy. A szenátoros cikk napvilágot látott és neki a haja szála sem görbült meg. Gond nélkül eljutott a nyaralóig és - bár számos gyanús tevékenységet figyelt meg az elmúlt napokban - úgy néz ki, senki sem tört az életére. A kellemes idő és környezet kárpótolja a korábban elszenvedett viszontagságokért, mennyivel jobb itt lenni a parton, mint egy túlzsfolt szerkesztői irodában a gép előtt izzadva.
A változó időjárás és a hullámok viszont ismét felkeltik a félelmeit. Hiába próbálja magát nyugtatni, hogy az egész csak számos véletlen egybeesése és hogy valójában nincs itt semmi összeesküvés. Hazudhat az ügyfeleinek, a riportalanyoknak, megtévesztheti a kollégáit és a célközönségét, de magát nem csaphatja be. Minden okkal történik.
Az elmúlt néhány nap eseményeiről gondosan jegyzeteket készít, rögzít minden fontosnak tűnő információt, így a felbukkanó autók rendszámát, a járókelők sebtiben megírt leírását mind-mind tartalmazza kis füzete.
A vihar közeledtére felkészült - kivételesen végre pontos adatokkal szolgáltak a meteorológusok -, gondosab bezárt mindent és lehúzta a sötételőket. Azt tervezte, hogy gondosan átlapozza a jegyzeteit, hátha feltűnik neki valami, amit eddig nem vett észre. Egy külön oldalra pedig az interneten talált, a Diamond ásványvízről szóló cikkek webcímeit írja fel. Épp a víz szállításával kapcsolatos részleteket rögzíti, amikor meghallja a puffanást.
- A fenébe is Danny! Elfelejtkeztél megfigyelni a környezetedet. Simán megközelíthetett volna valaki fegyverrel a kezében és lelőhetett volna, mint egy kutyát.
Közelebb megy az ajtóhoz, hogy jobban kilásson a teraszra. Nem tudja, hogy az idős férfi meglátta e, így igyekszik rejtve maradni előle. Eszébe nem jut, hogy segít a bajbajutottnak, addig legalábbis semmiképp nem, míg nem fürkészte ki szándékait.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hétközben
Esemény: Szabadságolás
A laptop előtt ülve rendezed, kategorizálod az információkat. Az érkező, távozó emberek leírásai, és az események időpontja egy csinosnak nem mondható, de egyre terjedelmesebb és hasznos táblázatba kerülnek. Bármely portaszolgálatos megirigyelhetné...
A rossz idő érkezésekor már inkább főleg a Diamond cég utáni kutászkodással foglalkozol, csak a táblázatod frissítése vonja el időről-időre a figyelmedet. Aztán beállít a váratlan vendég, s időt, figyelmet követel magának a felbukkanása. Úgy tűnik, hogy még nem vett észre. Köhögve először négykézlábra, aztán csak teljesen feláll. Idült vigyorral körülnéz, hogy utána meginduljon a vizes, csíkos, és ízléstelen frottírköntösében a part fele, miközben szinte folyik a köntösből a víz, csillogó nyomot hagyva maga mögött, mint valami groteszk csiga. Közben az eső is rákezd, és egyre nagyobb cseppekben kezd el esni. Az öreg két-három lépés után ismét köhécselésbe kezd, aztán hirtelen elhallgat, elvágódik a partra vezető stégeden, és nem mozdul. Úgy tűnik, hogy van pofája megdögleni a nyaraló ajtajában...
-
Folyamatosan szemmel követte az öreg minden mozdulatát, aztán amikor összeesik a ház előtt, majdnem elkáromkodja magát.
- Na már csak ez hiányzott...
Óvatosan körülnéz, mielőtt elfordítja az ajtó zárjában a kulcsot, majd kezében a mobiltelefonjával elindul az öreg felé.
- Halló, izé... uram! Minden rendben? - teszi fel az alapvetően hülye kérdést, hiszen viszonylag ritkán esnek össze emberek azért, mert minden rendben van. Tartja az öregtől az egy lépés távolságot, elvégre nem igazán érdekli, hogy mi lesz vele. Ő inkább maga miatt aggódik, meg az esetleges ház körüli felhajtás miatt, ha az öreg pont itt halna meg. Még a végén tényleg hozzá kell majd érnie.
Lehajol az öreghez és mégegyszer megszólítja. Ha nem kap semmilyen értékelhető reakciót, kénytelen lesz hívni a 911-et...
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hétközben
Esemény: Meglepetés
Az öreg nem mozdul, és ahogy kilépsz az esőre, hogy a közelébe óvakodj, akkor sem tesz semmit, ám zihálva lélegzik. Aztán zavart tekintettel felnéz rád, és megkérdi
-Fiam, ugye megetetted a malacokat, ahogy mondtam? - kérdezi, aztán visszaejti a fejét, miközben torz vigyorral az arcán az eget szemléli.
-Formás kis malackák! - ül fel meglepően gyorsan, és a vigyor vicsorgásba fordul
-Mit csináltál a malackákkal? - néz körbe döbbenten, majd kap feléd begörbült ujjakkal, és kissé eszelős tekintettel.
-Nem... Nem engedheted el őket! Elloptad őket! :'( De ők az enyémek! - jajdul fel, és megpróbál talpra állni.
-Add vissza őket hallod?! >:( - ripakodik rád, miközben feltápászkodik, és dülöngélve megindul feléd. Láthatólag nem százas, de szerencsédre nincs túl jó állapotban.
-Kinyomom a szemed, mert szemet vetettél rájuk >:(– vigyorog, miközben egy kis nyálpatak indul meg a jobb szájzugából lefele, és a tekintete is furcsán csillog. Őrülete mint valamiféle aura veszi körül elméjét, és nem hagyja, hogy a valóság megzavarja, kizökkentse torz világából
-A hulládon fogom megdugni a malackákat! ;D- röhög fel, és csíkos frottírköpenye zsebébe nyúl, melyet valami szemmel láthatólag lefelé húz...
-
Danny úgy két lépésre állt meg először az öregtől, de amikor először megemlítette a malackákat, önkéntelenül is egy lépéssel közelebb lépett, hogy meggyőződjön róla, hogy jól értette e, amit az öreg mondott.
- Malackák? - ismétli meg félhangosan. Hangjába egy csepp gúny is vegyül, arcára pedig kiülnek a megvetés apró vonalai. Amikor az öreg feltápászkodik és erőszakosabb hangot üt meg, már megbánja, hogy időt pocsékolt ilyesmire.
- Remek, egy flúgos. - köpi ki megvetően és tesz egy lépést hátra. Sokszor találkozott már hasonlóval. Ismeri a fajtájukat, határozottan és felsőbbrendűen kell elküldeni őket a fenébe. Ó ha kaphatna egy dollárt minden ilyen szerencsétlen után, akikkel dolga akadt, már régen egy menő szigeten tengetné napjait csöcsös macák társaságában. De nem, neki ilyen szerencsétlenek között kell lennie. Már épp megszólalna, hogy befejezze ezt a színjátékot, amikor az öreg agya elborul és kezével a zsebéhez nyúl.
Danny agyán átvillan, hogy talán az öregnél valamilyen fegyver van. Lőfegyvert hiába is fogna rá, az biztosan nem működne, hisz az öreg alig egy perce mászott ki a vízből. Ha szúró fegyver van nála, akkor pedig egyszerűen csak gyorsabbnak kell lennie a flúgosnál.
A másodperc tört része alatt dönt. Az lesz a legjobb, ha megelőzi a fegyverrántást, ezért súlyát első lábára áthelyezve, hátsó lábát meglendítve egyenesen az öreg felé rúg ki.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hétközben
Esemény: Az öreg
Sikerült combon rúgnod az öreget, aki ennek következtében nyekkenő hangot kiadva fél térdre zuhan az eső áztatta deszkákon. Szemeiben a düh szikrái lobbannak fel, és valami más is, valami sokkal veszélyesebb – a hideg, gyilkos indulaté. Fogát csikorgatva próbálja meg újra lábra küzdeni magát, és kezét is előhúzza a zsebéből. Egy töltött fecskendő van a kezében, melynek a tűjét védő halványkék kupak pattogva gurul tova, ahogy azt is kirántja a zsebéből. A távolban vakító fénnyel egy villám csap le, hogy dörgésében alig lehessen hallani:
-A szérum! - hörgi összepréselt ajkakkal, és tekintete gúnyosan villan, ahogy picit megnyomja a baljós fecskendő végét, amire némi átlátszó folyadék buggyan elő a tű végéből, majd csorog végig acélos fényű oldalán. Nincs kétséged afelől, hogy használni is akarja majd...
-
Danny remélte, hogy a fizikális sérülés kijózanítja az öreget, de tévednie kellett. Ráadásul azzal, hogy eltalálta a másikat, a lendülete is elveszett.
- Nabakker... - csúszik ki a száján amikor meglátja az injekciós tűt. Ki tudja, milyen anyagot szívott fel bele az öreg. Korábban számos cikket írt Danny különféle szórakozóhelyekről, ahol ártatlan lányok estek áldozatul rosszindulatú férfiaknak, akiknek a személyes vonzerejük nem volt elegendő a másik nem elcsábítására. Ezek az alakok gyengébb altatókat és partydrogokat csempésztek a lányok italába, de olyan is előfordult, hogy erőszakkal, egy fecskendő segítségével kábították el az áhított szexpartnert. Danny persze jól megszellőztette a sztorit, ami miatt később két szórakozóhelynek is le kellett húzni a rolót.
Hirtelen Danny ráébredt, hogy nem akar kísérleti nyúl lenni, sem pedig egy a "megerőszakoltak" közül. Két lehetőséget látott: vagy ismét támadásba lendül, de ezúttal az öreg fejét veszi célba vagy pedig hátat fordít és visszarohan a lakásba.
Furcsa módon valamiért tartott az öregtől. A határozott fellépés nem vált be ellene és úgy látszik, egy erősebb rúgás sem térítette észhez. Danny úgy érezte, kezd kifogyni a lehetőségekből. Úgy döntött hát, hogy nem kockáztatja meg a dulakodást az öreggel, hisz még a végén megszúrja azzal a vacakkal.
Meghátrál és visszasiet a házba. Az öreg úgy sem tud bejönni az ajtón, s addig ő simán ráhívhatja a zsarukat. Igen, ez lesz a legjobb.
Saját tengelye körül megfordulva próbál lendületet venni, hogy hátat fordítson a bolondnak és eltávolodjon tőle.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hétközben
Esemény: Az üveg túloldalán...
Az injekciós tű látványa valahogy elbizonytalanított, de aztán megtaláltad a megoldást – a házba menekülve kizárni az öreget. Beszaladsz a szakadó esőből a házba, és becsapod magad mögött a terasz üveg tolóajtaját. A zár megnyugtatóan kattan, de az erősen kérdéses hogy vajon az üveg mennyit bír? Vajon fóliázott? Vagy biztonsági? Esetleg valami gagyi, amin még az öreg is átsétál mint valami defektes terminátor? A telefonra kapva tárcsázod a rendőrség számát. A 911-es számot azonnal felveszik, és egy kedves női hang unottan megkérdezi, hogy mi a probléma.
Amikor mondod, hogy egy őrült egy injekciós tűvel rád támadt odakint a ház előtt, a nő megkérdi, hogy most hol vagy, és ő hol van.
Kinézve látod egy villám fényben, hogy a kezében feltartott orvosi eszközön gonoszul megcsillan a fény, és imbolyogva megindul az ajtó fele. Aztán közben a tűvel lecsap, és a saját lábába állítja. A következő lépésnél kitépi a lábából az injekciós tűt, eldobja, és megrázkódik.
A diszpécser kérdezi, hogy megsérültél-e? Azt tanácsolja, hogy maradj a házban, és ne engedd be, és ne ingered.
Az öreg talán öt-hat másodpercig csak áll egy helyben, aztán a következő mennydörgésre ismét megindul – sokkal energikusabban és fürgébben az ajtó fele.
A diszpécser további információkra kíváncsi – Hogy mi a címed, ahova küldhet egy járőrkocsit.
Az öreg megáll az ajtó előtt, és az üvegen át mered rád, majd elkezdi kopogni, aztán már tenyérrel üti, és időnkét hátra-hátra pislant. Mintha egyre rémültebb lenne. Már ököllel üti az üveget, amely tompán döndül minden egy ütésnél. Mögötte a villám fényénél látod, hogy az öreg mögött egy sötét tömeg küzdi fel magát a vízből a ház előtti teraszra. Nem látod pontosan hogy mi az, de az öreg igencsak befosott tőle. Akármi is legyen, te itt állsz bezárva, kivilágítva - tiszta célpontot nyújtva, és csak egy üvegajtó választ el a kintiektől...
A diszpécser hölgy megnyugtat, hogy három perc, és odaér a kocsi. Érzed – az a három perc rohadt soknak hangzik. Lehet, hogy három perc múlva már nem erősítésre lesz szükséged...
-
Ha mással történne, biztosan csak nevetne az amúgy groteszk eseményen. Ő, aki egyébként magasról tesz másokra, odamegy egy bajbajutott idős emberhez, hogy segítsen. Aztán az idős emberről kiderül, hogy nem is annyira elesett, sőt, ő maga a veszélyforrás.
Danny becsapja maga mögött az ajtót, bezárja és tárcsázza a 911-et. Amíg felveszik, arról képzeleg, hogy mi történt volna, ha az öreg megtáltosodott volna az adrenalin hatására és utólérve őt hátba szúrja azzal a vacakkal. De nem ez történt, legalábbis egyelőre megúszta.
A diszpécserrel igyekszik a lehető leghatékonyabban kommunikálni és legyőzi a késztetést, hogy minden apró részletről beszámoljon neki. Homlokáról letörli az izzadtságot, de ettől még nem szabadult meg az öreg okozta stressztől, melyen az sem segít, hogy mindössze egyetlen üvegajtó választja el tőle. Tenyerét az ajtónak nyomja, mint ha ezzel megnövelhetné az üveg vastagságát és igyekszik elkerülni a szemkontaktust az öreggel. A hangos kopogás viszont felkelti a figyelmét és akarva akaratlanul is meglátja támadója szemében a félelmet.
- Biztos csak álmodom. - hagyja el szájából a kétségbeesett mondat, amikor meglátja a vízből előbukkanó tömeget.
- Nincs egyedül? - mondja félhangosan, de azt már nem tudná eldönteni, hogy magához vagy a telefon tulsó végén ülő diszpécserhez beszél.
Elhátrál az ajtótól, s kezében a mobilt szorongatva kétségbeesetten körülnéz. Odatolhatná a berendezést az ajtó elé, hogy ezzel nehezítse a bejutást. A lámpákat már felesleges lenne lekapcsolni, mert meglátták. Talán ki is használhatná, hogy a tömeg belát a házba. Hát persze! A fegyver! Odarohan a táskájához és előveszi a benne lévő pisztolyt. Azt nem tudná megmondani, hogy mennyi időt telt el míg megtöltötte, de ez nem is lényeges. Fegyver van nála és ha valaki belép a házba, arra rá fog lőni.
Az egyik fotel mögé áll, s karjait előre tartva az ajtóra céloz. Titkon bízik benne, hogy a fegyver látványa elijeszti a tömeget és senki nem kísérli meg, hogy betörjön. De ha úgy alakul, ő meg fogja húzni a ravaszt...
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hétközben
Esemény: Az üveg túloldalán...
Amíg a táskához rohansz, és előkapod belőle a pisztolyodat, addig a teraszra kapaszkodó alak sziluettje is kibontakozik, s a szobai világítás fénye is rá vetül
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/WOD/images.jpg)
Mellette a terasz fájáról valamilyen hosszúkás eszközt emel fel – puskának tűnik így elsőre.
Az öreg sürgetően sóz oda az ajtóra, amely mély döndüléssel tiltakozik az eljárás ellen, és az ütés helyéről apró pókhálók indulnak meg, de még kitart az üveg. A fotel mögé bújva célra tartasz – mivel még pár ilyen ütés, és vége az üvegnek. Az öreg megfordul, hogy a mögötte érkező férfival tudjon foglalkozni. Ám az nem lép közelebb, hanem az öregre fogja a fegyvert, és feltehetőleg elsüti. Fegyver hangot nem hallasz, de az üvegajtóra fröccsenő vér, és az azzal egy időben az üvegbe döndülve becsapódó valami egyértelművé teszi – az újonnan jött férfi kezében fegyver van, és használni is meri. Úgy tűnik, hogy biztonsági üveg lehet az ajtóban, mivel megfogta az öregen átszaladó lövedéket. Az öreg véres csíkot húzva az üvegen nyikorogva csúszik lefele, miközben a hátából kiálló fémhegy ótvar hangon végigkarcolja azt. Támadója ezek után a csőnél fogva két kézre fogja a szigonypuskát, és mintha valami túldizájnolt dorong lenne, úgy szorongatja, ahogy közelebb óvakodik a hörögve levegőt és vérhabot bugyborékoló öreghez. Valamiért úgy tűnik, hogy még így, félholtan is tart tőle. Az óvatossága úgy tűnik, hogy nem ártott – az öreg a sérülése ellenére úgy pattan fel, mintha nem lenne semmi baja, a frászt hozva rád - de így a támadója pont időben lendíti meg a fegyvert ahhoz, hogy egy tompa reccsenéssel bezúzza az öreg arcát - aki így végleg elcsendesedett. Ám nem elégszik meg ennyivel – oldaláról fűrészfogas kést húz elő, és letérdelve az álla alatt belevágja majdnem tövig az öreg fejébe. Ezek után felnéz rád, és miközben feláll, mutató és hüvelyk ujját összeérintgeti, majd a nyaka előtt elhúzza a kezét. Mintegy ezzel jelezve, hogy ha beszélsz, te leszel a következő. S valamiért úgy gondolod, hogy nem csak fenyegetőzik...
A mutogatás után a szigonypuskát felvéve fejest ugrik a vízbe, és magadra hagy. Az idő lassan telik, de egy idő múlva megpillantod a parton a szokás szerint későn érkező, villogó rendőrautó fényeit. Nem szirénáznak, de egy páros száll ki a kocsiból, és indul meg a stégen álló ház fele.
-
Danny nem hisz a szemének. Gyakorlatilag az orra előtt mészároltak le egy embert vízből előbukkanó szigonypuskások. Még kimondani is nevetséges. Mi a fenét mondjon a rendőröknek?
Először arra gondol, hogy kimegy és megnézi magának az öreget, de aztán meggondolja magát. Még a végén a rendőrök őt keverik bele valamibe. Nem, így ő teljesen tiszta marad. Ő hívta a rendőrséget, végig zárva volt az ajtaja, a zsaruk láthatják, hogy semmi köze nem volt ehhez az egészhez. A ruhája is tiszta maradt - ezt a biztonság kedvéért azért mégegyszer le is ellenőrzi - se folt se semmi. Biztos kokótól megbolondult bandák csatározására fogják majd vagy valami ifjonc beavatási szertartásának tekintik. Normális körülmények között Danny még örült is volna, hogy ilyen sztori hullott az ölébe, de miután erősen érintettnek érezte magát a dologban, a háta közepére kívánta. Miért pont ő nyúl bele az ilyen lecsóba?
A fegyvert még mindig a kezében tartva megy csak közelebb az ajtóhoz, hogy megvizsgálja az üvegen esett sérüléseket. Alaposan körülnéz, nehogy valaki meglepje és a frászt hozza rá. Elég volt a meglepetésekből mára.
Valamiért késztetést érez, hogy mintát vegyen az injekciós fecskendő tartalmából, hogy saját nyomozásba kezdjen, de aztán meggyőzi magát, hogy ez nem jó ötlet. Dolgozzon rajta csak egy rendőrségi labor és majd néhány szívességet felhasználva megtudja tőlük, mi is lehetett a fecskendő tartalma. Visszamegy a fotel mögé, a táskájába elteszi a pisztolyt és csak akkor nyit ajtót, ha a rendőrök már a bejáratnál lesznek.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hétközben
Esemény: Helyszínelés
Biztosra veszed – a rendőrök majd ki fognak faggatni, hogy mit láttál. Itt fognak hemzsegni, fotózni, helyszínelni, s ha kiteszed a lábad az ajtón – te leszel az első számú gyanúsított. Jobb is, ha bent maradsz – döntöd el. A ruhádat megszemlélve egy dolog szúr szemet – hogy vizes. Így biztos nem tudod letagadni, hogy voltál kint. A fegyvert szorongatva az üvegajtóhoz óvakodsz. A kinti látványból a vérmaszatos üveg még így is túl sok részletet enged megpillantani. A víztócsában terjedő sötétvörös vért, az öreg mellkasára szigonnyal felszegezett csíkos-véres frottírköntöst, a fáraók szakállára emlékeztető, álla alatti fekete kés markolatát, a görcsösen a fa deszkák réseibe kapaszkodó ujjakat. Legalább az arcát nem látod, helyette a hátából kiálló fémhegy csillan meg hidegen a maszatos üveg túloldalán. Ahol az öreg ütötte az üveget, ott látszik is a tenyere nyoma, és az onnan meginduló apró pókhálószerű repedések. Igen jó erőben lehetett, ha meg tudta repeszteni. Az üveg egyetlen nagyobb sérülése egy hosszú, sekély karc, melyet az öreg hátából kiálló szigony hegye húzott bele lecsúszás közben, illetve egy ujjbegynyi pókhálósodás, amely a szigony becsapódási helyét örökítette meg.
Elpakolod a fegyvert, és szerencsésnek érzed megad, hogy nem lőttél vele – legalább eggyel kevesebb dolog miatt fájhat a fejed. Az eső miatt a rendőrpáros szapora léptekkel halad a ház fele, ám megtorpannak, amikor megpillantják az ajtóban heverő hullát. Idegességüket jelzi, hogy egyikük azonnal fegyvert ránt, kollégája pedig vad rádiózásba kezd a vállára erősített rádióval. Az eső már nem is érdekli őket annyira – lassan, előhúzott fegyverrel közelít a rend két őre. Két, fiatal férfi az – egyikük sem az az eltunyult fajta – közelítenek az egy kilencvenes magassághoz, és szemmel láthatólag szívesen látogatják a konditermet. Az alacsonyabb, rövid hajú férfi latinos beütésű, társa pedig fekete ősökkel büszkélkedhet.
A néger rendőr az üvegen keresztül is int neked – tarts jó magasra mindkét kezedet, amíg oda nem érnek. Biztos vagy benne – elég lenne egy gyors mozdulat, hogy tüzet nyissanak rád. A latin pasas csak egy pillantást vet az áldozatra – nem kellett orvosira járnia, hogy megállapítsa: halott. Így inkább veled foglalkoznak, és mikor kinyitod nekik az ajtót, utána már egy fokkal normálisabban viselkednek. Megkérdik, hogy te telefonáltál-e?, Aztán a néger férfi lejelenti rádión, hogy küldjenek pár helyszínelőt, és siessenek, mert esik az eső. Amíg erre vártok, a vallomásodat diktafonra rögzítik, és persze megérdeklődik, hogy ismerted-e az elhunytat, voltál-e kint, és hogy szerinted mi történhetett.
A helyszínelők is befutnak – két szürke overallos nő érkezik – egyikük a negyvenes éveiben járó, kissé szétesett alakú molett nő, társnője viszont még egész jól tartja magát, bár ő sem mai csibe. A munkájuk közben éppen azt beszélik meg, hogy Matt – a molett nő férje már megint kitömött egy rohadt mosómedvét – idén már a negyediket, és kirakja a lakásban... Ez éppen baseball ütőt fog, és fel van öltöztetve. De ha még egyet ki mer tenni, akkor ő fogja kipreparálni Matt-et, mint ő azokat a mosómedvéket!
A helyszínelés majdhogynem érdektelen volt. Megállapították, hogy az öreg feltehetőleg a megszigonyozásba és a késdöfésbe hallhatott bele, levették az ujj és tenyérlenyomatokat, valamint kiürítették az öreg köntösének zsebeit. Nem találtak benne túl sok mindent, csak egy szimpla lakáskulcsot, és egy Diamondos vizes palack kupakját. A teraszon ezen kívül még megtaláltak egy injekciós tű kupakját, de a fecskendőt nem. Azt, hogy ki volt az áldozat, nem derült ki. Bő három és fél órát szöszölnek, be is sötétedik, mire az öreget elszállítják, s neked pedig adnak egy lapot, melyen takarító cégek elérhetősége szerepel – már ha nem akarsz magad felmosni.
-
Danny számos halálesetet látott már és jó néhány esetben érkezett a rendőrökkel együtt a helyszínre. Ez a mostani azonban valahogy mégis más volt. Átérezte a szemtanúk zavarodottságát, pedig korábban nem értette, miért nem képesek normálisan beszélni a rendőrökkel. Megküzdött minden szóval, ami elhagyta a száját és hiába nem merte bevallani magának, de félt. Félt attól, hogy az idegenek kioltják az életét, hogy a rendőrök őt gyanúsítják majd a gyilkossággal, félt az egész helyzettől.
Legjobb tudása szerint beszélt a rendőrökkel, elmondta nekik, hogy először az öreget látta meg a teraszon, kiment segíteni, majd az öreg rátámadt és neki menekülnie kellett. Aztán megjelent egy csürhe és megölték az öreget. Ugye milyen hihetetlen történet?
Mennyivel nyugodtabb volt az élete két héttel ezelőtt. Az egész világra teljesen másképp tekintett akkor. A lehetőségek korlátlannak tűntek számára, s minden eseményre úgy tekintett, mint potenciális hírforrásra. Azóta valami megváltozott. Most ő van az események középpontjában és körülötte történnek a dolgok. Korábban ennek örült volna, most viszont azt kívánta, bár csak egy kicsit az árnyak közé húzódhatna és onnan szemlélhetné a világot.
A rendőröktől kapott takarító cég számát a zsebébe nyomta és megköszönte, hogy "ilyen hamar kijöttek". Elkérte a nyomozó névjegykártyáját, hogy neki is legyen valamilyen kontaktja. Ki tudja, még jól jöhet később.
Amikor a rendőrök elmentek, Danny ismét magára zárta az ajtót és töltött magának egy italt. Igyekezett a lehető legerősebbet megkeresni mert tudta, hogy szüksége lesz rá, ha aludni akar. Reggel majd felhívja a takarító céget és megrendeli tőlük a takarítást. Nem hiszi, hogy most éjjel bárki is foglalkozna a telefonok felvételével. Húzóra megitta a pohár tartalmát, majd visszavonult a hálószobába. Gondolatai ismét az öreg körül kezdtek forogni eszébe jutott az az átkozott Diamond Ásványvíz.
Már megint ez a cég. Mint ha a sors vagy az égiek - Danny egyikben sem hitt - úton útfélen egy jelet küldene számára. Először a kocsi az étteremben, majd a hírek és most ez az átkozott öreg a kupakkal. Néhány hete még azt se tudta, hogy létezik ez a cég, most meg mint ha minden ezzel lenne kapcsolatban. Jó ötlet lenne elmenni esetleg az egyik telephelyükre és körbeszimatolni egy kicsit?
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hétközben
Esemény: Látogató
A két rendőr együtt érzően bólogatott, miközben diktafonra rögzítették minden szavadat. A néger - Brown őrmester – azért még hozzáteszi, hogy ezen a környéken ritkaságszámba megy az ilyen véres erőszak – inkább a zsebesek és besurranók okoznak gondot. Ám ez nem jelenti azt,hogy ma éjjel nem marad egy járőrkocsi a ház előtt. Szóval nem kell tartanod attól, hogy éjjel újra meglátogatnak. A helyszínelők után érkezett meg
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/WOD/Abrams.jpg)
Abrams nyomozó.
Makulátlanul tiszta cipője, vakítóan fehér inge erős kontrasztot alkot a teraszt uraló véres káosszal. Udvariasan köszön, aztán az egyik szabad fotelba ülve először visszahallgatta a felvett vallomásodat. Ezzel végezvén tetőtől talpig végigmér, és végül megszólít
-Van valami, amivel ki akarja egészíteni? - kérdezi unott hangon, de éber tekintettel. Úgy érzed, hogy ezt beugratós kérdésnek szánta. Elég egy szerencsétlen megfogalmazás, s szemtanúból vádlottá léphetsz elő. Még feltesz néhány kérdést, mintha nem most hallgatta volna vissza a válaszaidat, aztán udvariasan elköszön, és távozik – csak egy névjegyet hagyva itt számodra – melyen ez elérhetőségei vannak – arra az eshetőségre, ha valamiért mégis szeretnél beszélni vele.
Miután mindenki levonult, egy jókora adag whiskyvel búcsúztatod ez a napot. Bár egy ideig azzal foglalkozol, hogy holnap mit is csinálj, a szesz és a fáradság megteszi a magáét, és hamar elalszol.
Reggel arra ébredsz, hogy valahonnan a terasz felől kopogtatnak az üvegen át. Kellemetlen emlékeket idéz a hang. A partra néző ablak függönyének résein át kipillantasz – a rendőrautó még mindig ott parkol, és a yard a motorháztetőn ülve cigizik. A kopogtatás a teraszon nem marad abba. Az órára pislantva látod, hogy alig múlt pár perccel reggel nyolc. Gyorsan magadra kapsz néhány ruhadarabot, aztán kisandítasz a nappaliba, és szemre vételezed az üvegajtón kopogtató látogatót. Még nem vette észre, hogy felkeltél, a vérmocskos üveg tiszta részén továbbra is kitartóan kopog.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/WOD/1184396_large.jpg)
-
A whiskey hamar a fejébe száll. Talán a fáradtság az oka, talán más. Gondolatai a cég körül forognak és agyát egy-egy újabb korty itallal próbálja nagyobb fokozatra kapcsolni, hátha egy rejtett mozaikdarabot felfed előtte. Mert lennie kell még darabkáknak, amiket nem vett észre. Az üres pohárral a kezében alszik el.
Álmában a gyerekkori emléke elevenedik meg, amint apja egy cirkuszba viszi. A gyermek Danny nyitott szájjal csodálja a levegőben szinte pihe könnyedtséggel szárnyaló akrobatákat és hangosan felnevet az akrobaták alatt olcsó poénokkal szórakoztató bohócok mókás jelenetein. Álmában minden ismét nyugodt és békés. Ott van például az a karcsú nő, akit éppen az egyik akrobata dobott át a másiknak és a levegőt hasítva arra készül, hogy megfogja a másik kezét. Danny felidézi a nő vonásait és látni véli, amint a levegőben rá kacsint. Finom kezeit a másik akrobata felé nyújtja ám a köztük lévő távolság áthidalhatatlannak tűnik és a nő úgy zuhan alá a magasságból, mint egy tehetetlen tégla, amit kidobtak az ablakon. Bumm!!! Tompa puffanás és az a szörnyű recsegő hang, amit a csontok produkálnak. Az előadás félbe szakad, az akrobaták sérült társuk felé rohannak, a bohócok közül pedig már csak egyetlen egy nevet. Az, aki éppen most vett elégtételt...
Danny a bohóc kacajával a fülében ébred és hamar rájön, hogy az álmában hallott tompa puffanás valójában az ajtaján kopogás volt. Keservesen feltornázza magát a fotelből és körül néz. Mellette egy félig üres whiskeys üveg hever a földön, kezével pedig görcsösen tartotta az üveg poharat. Saját szájszagától ő maga is rosszul van, ezért míg feltápászkodik és az ajtó felé vánszorog, nagy levegőket véve próbál megszabadulni tőle.
- Pillanat! - kiabál ki az ajtó mogött állónak, majd mielőtt ajtót nyitna, egy rövidnadrágot és egy pólót kap magára.
Meggyőződik arról, hogy elfogadható állapotban van, majd a tőle telhető legszimpatikusabb mosollyal az arcán ajtót nyit.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hét közben
Esemény: Látogató
A nyomasztó álom a fotelban ér véget, esélyt adva arra, hogy ma is új rémálmokkal gazdagodjál. Az éjszakai fotelban alvás a derekadnak sem tett jót – határozottan érzed, hogy még megvan, és az ujjaid is elzsibbadtak kissé a pohár markolászásától. Ám ez nem hatja meg a kopogtatót – kitartóan kongatja a maszatos üveget. Kissé szalonképesebbé teszed magad - pontosabban megpróbálkozol vele - és ajtót nyitsz. Az ajtóban álló nő abbahagyja a kopogást és végignéz rajtad. A látvány pozitív lehet, mivel melegen rád mosolyog, miközben megszólal
-Helló! A nevem Amanda Hays, örülök a találkozásnak! - nyújtja kézfogásra gondosan manikűrözött kezét, és a kézfogás után ellép melletted, be a nappaliba. Szűk farmert és feszülős toppot hord, melyhez tenyérnyi fülbevalót és sminket választott. Az összhatás laza, de rendezett.
-Nem találkoztunk már? Olyan ismerős valahonnan! ::) - kérdezi érdeklődve
-Jó ízlése van, mr... - dicsér meg, ahogy körbenéz. Pár lépést tesz befele, aztán megfordulva hagy egy kis szünetet, hogy tudjál válaszolni, aztán folytatja
-Elnézést, hogy így magára törtem – de minél előbb szerettem volna magával találkozni! Reggelizett már? Ha még miattam nem tudott, jöjjön és meghívom! A Kalifornia Newst képviselem, és érdekelne a története! - pillog rád, pedig egyértelmű, hogy mit akar – feltehetőleg a tegnapi gyilkosság részleteire lenne kíváncsi. Te itt egy gyilkosság szemtanúja vagy, majdnem áldozata, és neki meg az a legnagyobb gondja, hogy szedje ki belőled az őt érdeklő részleteket. A Kalifornia News szemében nem vagy más, mint egy esély, hogy növeljék az olvasottságukat. Milyen más is a toll túloldalára kerülni, amikor nem te írod, hanem rólad írnak cikket!
-
Dannynek tervei voltak a nővel egészen a bemutatkozásig. Az alatt a röpke néhány másodperc alatt levetkőztette a szemével és gondolatban magáévá tette. Nincs is jobb egy kis feszültség levezető mámoros együttlétnél. Aztán a nő bemutatkozott és elmondta, hogy kicsoda. A mosoly, mely a férfi arcán volt az ajtónyitáskor fokozatosan tűnik el. Pióca. Danny ismerte a fajtáját és esze ágában sem volt ágyba kerülni egy hasonló alakkal.
- Már elnézést miss Amanda Akárkicsoda - szól a nőhöz, amikor az elmegy mellette - de ki a tököm hívta magát ide? Komolyan azt képzeli, hogy riportot adok egy noname újságnak, csak mert egy kikent cafka belibben az ajtón és eljátssza, hogy puszipajtások vagyunk? Ennyire naív? Vagy ennyire kezdő?
Danny feje sajog a kialvatlanságtól, a dereka olyan, mint ha lefagyasztották volna, gyomrában pedig olyan indulatok születnek, amelyeket korábban még nem nagyon tapasztalt. Hozzászokott, hogy ő irányítja a dolgokat, az ő kezében futnak a szálak és úgy általában mindent úgy alakít, ahogy neki tetszik. Erre megjelenik ez a nő és még csak arra sem kér engedélyt, hogy bejöhessen.
- Egyáltalán ki mondta, hogy jöjjön be? Gondolom azzal tisztában van, hogy van olyan állam, ahol pusztán ezért a kis szereplésért úgy lelőhetném, mint egy kutyát. Magánlak. Vágjuk? - gesztikulál hevesen és mutogat az ajtóra.
Dühe valamelyest csillapodni látszik, végre kiadhatta magából az elmúlt napok okozta stresszt. Eljátszik a gondolattal, hogy mégis interjút ad a nőnek és közben leudvarolja róla a bugyiját is. Biztos benne, hogy könnyen menne, látszik a nőn, hogy bármit megtenne a sztorijáért.
Szemével még egyszer végigméri a nőt tetőtől talpig, arcán pedig megjelenik egy apró fintor.
- Most pedig fogja szépen a holmiját és húzzon innen a fenébe. - fejezi be már sokkal nyugodtabb hangnemben. Kezével az ajtó felé mutat, ezzel is jelezve, hogy nem áll szándékában foglalkozni a nővel.
Megmondta amit akart. Dominált. Férfi volt.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Nyaralóban
Időpont: Nyár, hét közben
Esemény: délelött
-Kedves uram! - válaszolja Amanda – Újságíró vagyok, és én betartom azt az íratlan szabályt, hogy nem verem ki az interjúalanyokból a riportot. Így marad az, hogy civilizáltan kiudvarolom azt amit akarok. Már ha hagyják...
Amikor a magánterület szentségét megemlíted, Amanda futólag elmosolyodik
-Ez csak duma. Az előbb invitált be, amikor majdnem megdugott az ajtóban. Tudja – ráutaló magatartás. S ha nem akarta volna, hogy bejöjjek, akkor biztosra veszem, hogy simán megakadályozta volna. Ami pedig a lelövést illeti – az meg nem a maga műfaja – legyint.
A határozott kiutasításodra kedves hangsúllyal, már-már dorombolva válaszol
-Ahogy gondolja – fordul meg és kifele menet még megszólal
-Fogadja meg a tanácsomat, és egyen egy doboz tic-tac-ot! ;) - kacsint rád.
Ezt követően úgy távozik, ahogy feltehetőleg érkezett – az óceán feletti stég deszkáján sétál vissza a partra, ahol int a rend cigiző őrének, és nem sokkal odébb beszáll egy meggypiros Chrysler Cabrióba, majd kényelmes tempóban távozik.
Bár a hűtőben lenne még reggelinek való, elgondolkozol, hogy tényleg a vérmocskos üveget és teraszt nézve akarsz-e reggelizni? Akárhogy is döntesz – hogy itthon eszel, vagy beugrasz valahova reggelizni, illetve felhívod-e a takarító céget – a délelőttöd nyugodtan a terveid szerint telik, egyedül a ház előtt posztoló rendőr távozik délben a kocsijával együtt, és nem is jön vissza.
Miután a yard távozott, te is összeszeded a cuccaidat, s autóba szállsz, hogy meg se állj Diegóig. A kocsival délután háromkor már a bevezető autópályán ülsz a dugóban, s a légkondi védelmében araszolsz előre a majd negyven fokos kánikulában. A rádió szerint javasolt elkerülni az autópályát, mert egy söröket szállító teherautó felborult a 16-os mérföldkőnél. A baj az, hogy te a 18-as táblához értél, mire megláttad a sort, és a kihajtó két mérfölddel mögötted van. A kényszerű két órás várakozás alatt van időd átgondolni a terveidet. Délután ötre érsz a lakásodhoz – ahol nem változott semmi. A szembe szomszédban ugyanúgy a hátsókertben pancsolnak, az oldalsó szomszédod viszont most találta időszerűnek,hogy a pálmafája "árnyékában" a kissé poros zöld szedánját lemossa. Kék mintás rövidnadrágban, strandpapucsban, rikító színű neonzöld pólóban locsolja slaggal a kocsiját. A póló egyébként az El-Dollardo játéktermet népszerűsíti. A szomszéd csak int feléd, komolyabb kontaktusra nem törekszik veled - immár pár éve. Amikor ide költöztél, akkor futólag bemutatkozott, de mint kiderült, őt a baseball meccsek, kaszinók és a horgászat köti le. Minden más témában viszont elég sötét beszélgetőpartnernek bizonyult.
A dolgozószobád árnyékos hűvösében újra rákeresel a Diamond ásványvízre, de most inkább a diegói érdekeltségeiket veszed sorra. Úgy tűnik, hogy egy ipari parkon belül, a 9336 Dowdy Dr (https://www.google.hu/maps/@32.891399,-117.146906,3a,75y,122.59h,90t/data=!3m6!1e1!3m4!1sevE7-r3vxydLSTp9qcwAhA!2e0!7i13312!8i6656) alatt van a diegói központi raktáruk, ahonnan kisebb teherkocsikkal szállítják ki a boltokba a kamionokon érkező árut. Sajnos azt neten keresztül már nem találod meg, hogy melyik céggel szerződtek le a kamionok szervizelésére, karbantartására – azt már csak terepmunkával fogod megtudni.
-
Danny egész délelőtt azzal volt elfoglalva, hogy kiverje a riporternőt a fejéből. Számtalan "mi lett volna ha" eshetőséggel számol, mely szituációk többsége azzal végződik, hogy ágyba bújik a nővel. Tudja persze, hogy helyesen döntött, de hát ugye a vágyak azok vágyak.
A városba menet felhívta a takarítócéget és megbeszélte velük, hogy mi a feladatuk. Miután megállapodott velük különös nyugalom árasztotta el, mint ha minden gondjától megszabadult volna. Napok óta először végre kiadósan megreggelizett és hálája jeléül nagyobb borravalót hagyott ott a pincéreknek. Távoztakor bekapott pár Tic-tacot is. Elérkezettnek látta az időt, hogy visszamenjen San Diegoba és tegyen végre valami hasznosat. Elég volt abból, hogy sodródik az eseményekkel, ehelyett inkább ő lesz az, aki a hullámokat kelti.
A dugóban ülve a hőség sem vette el a frissen kapott lendületet, sőt a két óra várakozás produktívan telt. Összegezte az eddig történteket és szilárdan elhatározta, hogy körbeszimatol egy kicsit a Diamond cég körül. Alig várta, hogy hazaérjen és belevesse magát a munkába.
A városhatárt elérve a kamu mobilról küldött egy üzenetet Barnes-nak, s ebben tudatta vele, hogy visszatért a városba és holnaptól folytatja a korábbi életvitelét.
A szomszédra egy köszönésen túl nem pocsékol több időt. Ki nem állhatja az unalmas embereket és az ő szemében mind a baseball, mind pedig a horgászat halál unalmas. A kaszinók már határeset, de ettől még unalmas marad a csóka.
A lakásba beérve becsukja maga mögött az ajtót és ráfordítja a kulcsot. Táskáját csak hagyagul ledobja a folyosó közepén, majd mobiljával a kezében a dolgozószobába siet. Bekapcsolja a laptopját és megnyitja az email fiókját. Amíg a böngésző betölti a kért adatokat rákeres a cégre és jegyzetfüzetébe gondosan felírja a kiderített infókat.
A dolgozószoba irattartóját kinyitva előveszi a másik füzetét, amibe azok a nevek és elérhetőségek kerültek, akikkel Danny korábban dolgozott már vagy elvégeztek neki valamilyen piszkos munkát. Ez a füzet már sokszor kincsesbányának bizonyult. A gép elé visszaülve hanyagul belelapozik és olyan nevet keres, akit felhívhatna, hogy álljon rá erre a cégre egy kicsit. Persze nem fogja meghagyni ezt az örömöt egy embernek, ő is körbe fog szimatolni az egyik telephelyen.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Otthon
Időpont: Nyár, hét közben, erősen délután
Esemény: telefonálás
A reggel kihagyott lehetőség egész délelőtt nem hagy nyugodni. A találkozást újra és újra végiggondolva majd minden esetben ugyanarra az – elméleti – végkifejletre jutsz. Azzal győzködöd magad, hogy helyesen döntöttél – és ki tudja – a felvillantott lehetőség, melytől beindult a fantáziád – egyáltalán valós volt-e? Talán csak meglebegtette a megszerezhető trófea lehetőségét, hogy aztán ha már megszerezte a sztorit, jól pofára ejtsen? Akárhogy is, ezen már kár rágódni – hoztál egy döntést, ragaszkodtál az elveidhez – a többi pedig nem számít.
A kocsiban ülve felhívod a takarító céget. Egy megnyugtató, lágyan együtt érző női alt veszi fel a telefont. Túl sokat nem kell beszélned, megteszi helyetted. Elöljáróban biztosít arról, hogy gyorsan és diszkréten dolgoznak – hat óra alatt vállalják, hogy a lakást olyan állapotba hozzák, mintha semmi nem történt volna egy tavaszi nagytakarításon kívül. Ha kell, újra is festenek, retusálnak – ám törött csempe esetén szükségük lesz a féltetett tartalék csempékre.
Ezek után megérdeklődi a címet, hogy várja-e őket valaki, illetve, hogy ha nem, ki tudod-e távolról kapcsolni a riasztót? Amikor megtudja, hogy a teraszt és a teraszajtót kell letakarítani, a válasz annyi, hogy akkor így sokkal egyszerűbb a dolog, és ne aggódjál, még a mai nap kimennek, és mindent elintéznek. Ezek után még tájékoztat, hogy a szolgáltatás után két hétig lehet kifogást emelni az elvégzett munka minőségét illetőleg – azaz ha két hétig nem találsz kivetni valót a takarítás színvonalában, elfogadottnak veszik a munkát, és csak utána számláznak az általad megadott címre/névre.
A telefon után az egyik autópálya melletti pihenőbe állsz be, hogy elköltsed a kissé kései reggelidet. A választék nem üti meg egy komolyabb étterem színvonalát, de a kávéjuk erős, a kenyér friss, és a ham and eggsükre nem lehet panaszod – emberes adagot kaptál a pénzedért. A pincérnő hálás mosollyal köszönte meg a borravalót, és jó utat kívánt neked.
Barnes az üzenetedre csak annyit válaszolt
-Megkaptam
Otthon a füzetedet lapozgatva egy néven akad meg a szemed: Dunszton. Azt tudod, hogy nem ez a rendes neve, hanem Beinvenido Trigueros vagy mi a franc. A srác harminc lehet, és egész jó érzékkel bukkan pletykákra, amik jól jövedelmeznek, de a lesifotó készítésben nem jeleskedik. A becenevét arról kapta, hogy a hóna alatt mindig hord egy ötliteres befőttes üveget, amiben a konyhapénzét tartja tízesekben és húszasokban. Nem tűnik teljesen százasnak, de ez inkább hosszabb beszélgetések közben zavaró. Talán ez lehet az erőssége – előtte sokkal szabadabban folytatják a dumálást, mert nem veszik komolyan. Némi tipródás után felhívod, és „szerencsédre” fel is veszi.
-Szia! Várj egy picit, lehalkítom a tévét! - szól bele indulásnak
-Ma miről akarsz többet tudni? - kérdezi, hiszen egyéb okból nem szoktad hívogatni. Amint kifejted, hogy a Diamond ásványvízről, tömör választ kapsz
-Nagyon finom behűtve! :D A mama is azt issza!
Gyorsan korrigálsz, és a céget említed meg. Szinte látod magad előtt, ahogy bólogat.
-Ők gyártják az ásványvizet. Nem tudtad? ::) - csodálkozik rád
Aztán csak leesik neki
-Vagy menjek oda, és beszélgessek az emberekkel? Azt nagyon tudok! Van valami, amit tudni akarsz, vagy minden érdekel? - kérdezi. Meghallgatja a választ, és utána ég mondana valamit, de a háttérből ajtócsengő hangja szűrődik be.
-Le kell tennem, megjött Jill, a kurva néni! - teszi le a telefont. Az biztos, hogy kissé idegőrlő a pasas, de már pár ezret hozott neked a konyhára. A telefonálás után már sejted - Dunszt még egy ideig nem megy sehova, legfeljebb holnap. Már csak az a kérdés, hogy te is csak holnap látogatod meg a Diamond cég egyik telephelyét, vagy sötétben is megnézed az éjszakára bezárt raktárakat?
-
Danny kényelembe helyezi magát, mielőtt felhívja Dunsztont, mert nála sose tudni, hogy épp milyen hangulatát kapja el. Ha pedig sokáig tart majd a beszélgetés vagy túlságosan lefárasztaná a fickó, akkor nem árt előre felkészülni.
- Figyu oda kellene menni és szét kellene nézni. Az se baj, ha csinálsz pár képet az érdekesebb részekről. A pókösztönöm azt súgja, hogy van ott pár szaftos sztori, csak meg kell találni. Próbálj meg ráállni az ásványvizeket szállító kocsikra, meg a elosztást irányító arcokra. - magyarázza Danny a feladatot.
- Én is kimegyek a terepre egyébként. Tudod, egyesített hatalmatokból én leszek a Bolygó Kapitánya. - utal egy másik szuperhősre, mert jól tudja, hogy Dunszton imádja az ilyesmit.
- Figyu cimbi, nem leszek hálátlan a fáradozásaidért. Minden fontosabb részletért egy extra ötvenes üti a markodat. Aztán elviheted a mamát valami luxus hidromasszázsos hétvégére, úgy is megérdemli. - zárja le a beszélgetést.
Danny bontja a vonalat, de a fülében ott marad a flúgos utolsó mondata. Jill, a kurva néni. Esze ágában sincs komolyabban belegondolni, hogy ki lehet az a nő és miért kapta ezt a nevet, de a szó hallatán Danny fantáziája ismét beindul és gondolatai Lisára terelődnek. Imádja a csajt és a spontán viselkedését. El is határozza, hogy ír neki egy sms-t.
- Helló csajszi, most jöttem a városba vissza, jó lenne valamikor megenni egy fánkot. D.
Danny sokszor cukkolta már azzal, hogy a fánktól el fog hízni, mint a többi rendőr és nyugdíjas éveire "hájbáj" lesz. Az egész persze csak heccelődés - és a kedélyek felborzolása -, hiszen Lisa modelleket megszégyenítő alkattal volt megáldva. Milyen jó is lesz majd összebújni kicsit és belefeledkezni a világ dolgaiba. De most még dolga van.
Átnézni a felszerelését és a készenléti táska tartalmát. Fényképezőgép, éjszakai kamera, hangrögzítő, két zseblámpa, tartalék elemek és egy jegyzetfüzet tollakkal és a sajtó igazolvány. Mindössze ennyi eszközre van szüksége egy bomba sztori feltárásához. Módszeresen összekészít mindent, majd a kanapéra feküdve kényelembe helyezi magát. Megpróbál pár órát aludni, mert hosszú éjszaka elé néz. Be fog törni az egyik ásványvizes telephelyre.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Otthon
Időpont: Nyár, hét közben, éjjel
Esemény: Diamond raktár
Amikor megkéred Dunsztot, hogy álljon rá az ásványvizeket szállító kocsikra, lelkesen helyesel
-Hát az nagyon cool lesz! Mindig is szerettem volna kamionon utazni! Főleg sárgán! Remélem lesz sárga! ::) Az viszont, hogy a vezető arcára lépjek, szerintem rossz ötlet. Én sem szeretem, ha koszos cipővel lépnek rám. Jill is csak tiszta magassarkúban csinálja – fejti ki bővebben a véleményét a témáról.
-Mér, hatan leszünk? - kérdez vissza fellelkesülve Dunszt, amikor megemlíted a Bolygó Kapitányát.
A pénzügyekre elsőnek hümment, aztán csak megszólal
-Hát, én a 820415A1534-es sorozatszámú ötvenessel is beérném. Az a szerencsepénzem, de még nem sikerült megszereznem – súgja a telefonba -Tudod, az a szám tartalmazza a legfontosabb adatomat! De ez titok! - zárja ő is a témát.
A Lisának küldött SMS-re elsőnek nem érkezik válasz, így nekilátsz leellenőrizni a táska tartalmát.
Puskamikrofon rendben, diktafon rendben, fényképezőgép szintúgy, egyedül az elemeket kellett pótolni – a legutóbbi munkában bőven volt mit fotózni. A fiókból kiveszel egy új csomagot, és a táskába teszed azt is. Mellé pakolod még a többi kötelező tárgyat, és elégedetten számba veszed, hogy minden megvan-e? Úgy tűnik, hogy igen. Ezzel a tudattal végigheversz a kanapén, és kényelmesen elhelyezkedsz. Már majdnem elaludtál, amikor a telefonod felpittyeg – a hangjából hallod, hogy üzeneted érkezett. Lisa válaszolt
-Nem hiszem el, hogy megint csak egy fánkra akarsz meghívni. Hogy lehetsz ilyen sóher? :) - írja, pedig eddig mindössze egyszer ugrottatok be egy kávézóba fánkot enni – és akkor is ő hívott meg rá téged. Minden más esetben ha nem is fényévekkel, de jobb helyekre mentetek. Ám ezt ő is tudja - az emotikon legalábbis erről árulkodik.
Viszonylag jól aludtál – álmodban Jill, a kurva néni meglátogatott, aki feltűnő hasonlóságot mutatott Amandával. Egy falatnyi szexi fehérneműben, rámenősen tolakodott be az ajtón melletted, hogy aztán szó nélkül elkezdje lerángatni rólad a ruhát. Arra a felesleges kérdésedre, hogy mégis miért jött, csak annyit válaszolt – dugj meg,te csődör! Már éppen a kanapé mellett térdelve kényezteti férfiasságodat, mikor a ki tudja, hogy oda került Dunszt köszörüli meg a torkát
-Izé, Danny, mit csinálsz? ??? Nem így kell! - igazítja meg a hóna alatti, ötvenesekkel teli befőttesüveget -Elfelejtetted Jill cipőit ;D – emel fel a földről mutatóujjal egy pár ormótlan bakancsot, melyen egy visszaszámlálás indul, és egyre hangosabban kezd pittyegni. Dunszt hülyén vigyorog, miközben lassan minden más hangot elnyom a pittyegés.
A telefonod pittyegése ébreszt. A majd teljes sötétben szinte szembántóan világít a kijelző. 0:30, tudatja veled. Ideje indulnod.
Rövid készülődés után beszállsz a furgonba, és a korábban elmentett cím fele veszed az irányt. A városban jól lehet haladni – bár azt már megtanultad, hogy sosem alszik. Van forgalom, csak gyérebb. Éjjel töltik fel a belvárosi boltokat, és persze vannak olyan negyedek, amik ilyenkor a legaktívabbak. A kollégiumi bulinegyed, a nyomdák környéke, vagy például a pékségek is most nyitnak. Ahogy közeledsz a célodhoz, azért a forgalom egyre inkább elmarad mögötted – ez a raktártelep inkább nappal üzemel. Végül csak leparkolsz nem túl messze a Diamond raktárától. A rálátás egész jó. Az épületet kívülről húsz méterenként egy-egy lámpa világítja meg. Nincs fényár, de azért látod, hogy hova lépsz - ha gyalogolsz. Őrt egy darabot sem látsz, csak pár kamerát. Nem is kell sokat várnod – elővetted a felszerelésed, és már nézelődsz, mikor a cég két őre egy harmadik embert visznek közrefogva a vállukon. A középső alak kissé ernyedt, és a sötétebb foltok az arcán, ruháján feltehetőleg vérfoltok. Szemmel látható, hogy a nehéz sorsú férfi nem visel egyenruhát, civil. A hármas sietősen tart a raktár egyik személybejárati ajtajához. Az egyik lehúzza a kártyáját, és belépnek a kivilágított helyiségbe, és a látótereden kívülre távoznak. Az ajtó még résnyire nyitva van – feltehetőleg nem csukódik automatikusan...
-
Meg sem lepődik azon, hogy Dunszt egy adott sorozatszámú bankjegyet keres. Helyesel rá valamit, majd amint lehetőség adódik, befejezi a beszélgetést, elvégre mindent elmondott, amit akart. Felsejlik benne a gondolat, hogy nincs is normális ismerőse, a maga módján, mindenkinek megvan a saját "flúgja".
Összekészíti szépen a felszerelést, a tudat, hogy minden rendben van, megnyugtatja. A Lisától kapott smsre elmosolyodik és ez a mosoly ott marad az arcán végig, míg a választ pötyögi.
- Én csak vigyázni akarok az alakodra baby. Tőlem aztán mehetünk "Franco Falodájába" is, úgyse a kaja a lényeg. Ma este terepen vagyok, de mit szólnál a holnaphoz?
Lisa azon kevesek egyike, akinek néha hagyja, hogy az orránál fogva vezesse és még élvezi is. Egy másik életben, egy másik világban ők ketten talán más körülmények között találkoztak volna és most ki tudja, talán az esküvőjüket terveznék. De ebben az életben biztosan nem.
A kanapé nyújtotta kényelem miatt hamar álomba merül és amikor a telefon pittyegésére felébred, hálát ad magának, hogy állított ébresztőt. Bőven elég volt ebből az álomból ennyi is.
Táskával a kezében hagyja el a házat, s az úton a közlekedési híreket hallgatja a rádióban. Valami azt súgja neki, hogy biztonságosan kell játszania, ezért a furgon kesztyűtartójába teszi pisztolyát.
A raktárhoz már csak az akciótáskát viszi a kezében. Igyekszik a kamerák figyelmét elkerülni, pulóverén lévő kapucniját a fejére hajtva állítja be a fényképezőgépet és a kamerát, hogy az itteni fényviszonyokhoz képest a lehető legjobb minőségű felvételeket készítsék. Már éppen azon van, hogy csinál pár képet a környékről, amikor meglátja az őröket, amint egy alakot visznek. A fényképezőgépet maga elé teszi és a kamerát bekapcsolva filmezni kezd. Gondosan ügyel arra, hogy még véletlenül se szólaljon meg, a kommentár elkészítéséhez nyugodt környezetre van szükség. Pláne, ha valami nagy sztori akadt a horgára. Amint a hármas belép az ajtón, sietősen felkapja a fényképezőgépet és a táskába csúsztatja. A táskát feldobja a vállára és kamerával a kezében az ajtó felé kezd el futni.
Amint eléri az ajtót, kezével megfogja, hogy biztosan ne tudjon becsukódni. A falnak lapulva hallgatózik és ha biztonságosnak ítéli, bemegy az ajtón, hogy az épületben is körbeszimatoljon.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Otthon
Időpont: Nyár, hét közben, éjjel
Esemény: Diamond raktár
Lisa válasza most nem sokat várat magára
-Holnap este megfelel, de én választom meg, hogy hova megyünk ;)
Az odaút unalmasan telik – és a hírek is álmosan csorognak. Nincsenek nagy dugók, vagy olyan útlezárások, amik bekerülhetnének a hírekbe. A bemondó a napközbeni eseményeket mantrázza – mintha a nappal együtt az új hírek is nyugovóra tértek volna. A furgon kesztyűtartójába helyezett pisztoly némi plusz biztonságérzetet sugall – veled aztán nem lehet baszakodni! A célhoz érve picit elmolyolsz a képrögzítő berendezéseid kalibrálásával, de egyrészt ráérsz, másrészt tudod jól – ez később meghálálja magát. Nincs is szánalmasabb egy olyan képanyagnál, ahol még azt sem lehet eldöntetni, hogy a filmen egy nagymama vagy egy yeti látható. Márpedig a kollégák is el szokták követni ezt a hibát – hogy nem készülnek fel, és amikor meg már akció van – akkor már nincs idő a beállításokkal szarakodni. S egy ilyen apróságon múlhat egy Pulitzer-díj, a hírnév.
A pakolászás közben már tálcán érkezik a téma. Bekapcsolod a felvételt, és figyeled, ahogy az őrség kissé más feladatot lát el, mint amit elsőre az ember a munkakörükről gondolna. Amint eltűnnek az ajtó mögött, felkapva a cuccaidat utánuk sietsz. Az ajtó résén át fény szűrődik ki, éles fénypászmával hasítva bele az éjszaka sötétjébe. Bentről izgatott párbeszédet hallasz, és dulakodás hangjait - de elég tompán – feltehetőleg távolabb van a forrása.
-... le, ha mondom! - türelmetlenkedik valaki
-Ne szakértsél már! - liheg a másik – nem olyan könny... Anyád! - csattan fel – ki akar herélni! - morcul be a hangja – Siess!
-Ez elintézi! - jön a magabiztos válasz
Bepislantva az ajtón, az egy szélesebb, világos folyosóra nyílik. Veled szemben, a folyosó túloldalán nyílik egy kétszárnyas ajtó, mely a raktárba vezet tovább. Balra a mellékhelyiség piktogramjai virítanak az egyik ajtón, mellette pedig egy személyzet feliratú ajtót pillantsz meg. Ezzel a folyosó balra négy méter után véget is ér. Jobbra pillantod meg a biztonsági őröket, kb. tíz méterre a nyitott szobában, melynek ajtaján a security center nagyképű felirat olvasható. Valójában jó, ha egy tucat monitor van a szobában. S láthatólag csak két őr van itt bent. Az egyiknek csak a feje búbját látod, és igencsak elfoglalt lehet – talán az imént behurcolt alakkal viaskodik - legalábbis az ajtónyílásba belógó rugdalódzó láb alapján. Társa éppen neked háttal lehajol, és kezében egy mostanában már jól ismert eszközt pillantsz meg – egy fecskendőt, melynek tűjén szinte végigsiklik a neoncsövek fénye, miközben szúrásra emeli. Láthatólag nem az ajtóra vagy a kamerákra figyelnek – melyek fele a kamionos rakodó kapukat mutatja, hanem a padlón folyó dulakodás köti le őket. Vajon ez a jelenet az érdekesebb, vagy amit egy ásványvizes raktár rejthet?
-
- OK ;)
Danny röviden válaszolt Lisa üzenetére, mielőtt az események felgyorsultak volna. Aztán megjelentek az őrök ő pedig azon kapta magát, hogy a raktár belsejében van akciótáskájával és kamerával a kezében. Fejében jobbnál jobb címlapsztori fejezetcímek pörögtek, de biztos volt benne, hogy az este folyamán bőven fog még olyan anyagot gyűjteni, ami további ötleteket ad majd.
"A Diamond ásványvíz frissít és őrei szedálnak", "Betépős buli a Diamond raktárban", "Diamond szeku, akit ki akartak herélni", "Feláldoztak Diamondéknál"
Kamerájával egyenesen az őröket veszi és meggyőződik arról, hogy a felvételhez az aktuális dátum és idő is hozzáadódik. Micsoda sztori lesz ebből.
Danny az éhes farkasok tekintetével figyeli az eseményeket, esze ágában sincs tovább menni addig, míg mindent fel nem vett. Magában valahol szurkol is az őröknek, hogy a szerencsétlent be tudják injekciózni, ezzel is növelve a sztori drámaindexét. Nem foglalkozik a személyiségi jogokkal és az efféle marhaságokkal, örömmel fókuszál a biztonsági őrökre és az áldozatra is.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Otthon
Időpont: Nyár, hét közben, éjjel
Esemény: Diamond raktár
A film forog, s a kijelző hűen követi az eseményeket, miközben a sarkában pereg az idő. Az őr a felemelt injekciós tűvel határozottan súlyt le, s bár a fal jótékonyan kitakarja a részleteket, azért az ajtóba lógó láb alapján jól el lehet képzelni, hogy mi is történt. Ugyanis a vergődés csillapodik, majd mozdulatlanságba dermednek a lábak. Hatásos felvétel.
-Ezzel is megvagyunk! - szusszan az előbb még fecskendővel hadonászó férfi, miközben kiegyenesedik
-Hé, nem hagyhatjuk itt csak így a szoba közepén! ???- szólal meg a másik is
-Akkor vidd odébb, amíg én telefonálok erről – morog válaszul - A főnökség remélem ugyanúgy honorálja, mint a múltkor... - reménykedik ::)
-Hozok rá valamit az öltözőből! - dönti el a másik, hogy mit is akar csinálni, de a válasz csak egy mobil prüntyögése, ahogy a társa nyomogatja a telefonját. A hallottak alapján nemsokára ki fog jönni a security centerből a folyosóra – ideje kissé tovább lépni.
-
Hú micsoda felhajtás lesz a Diamond körül, ha ez a videó napvilágot lát. Persze ehhez az is kell, hogy ép bőrrel megússzam és le tudjam adni az anyagot Barnesnak. Ő majd jól megszellőzteti a sztorit.
Danny semmit sem akar kockáztatni, kivételesen hazárdírozás helyett csak olyan lépéseket fog megtenni, amiről meg van győződve, hogy nem veszélyes.
Körülnéz és megpróbálja meghatározni, merre lehet az öltöző, nehogy az őr út közben kiszúrja és a szerencsétlen sorsára kerüljön ő is. Meglapul - ha kell, még a kamerát is kikapcsolja arra az időre - és megvárja, míg az őr biztonságos távolságon kívülre kerül. Igazából megvan, amiért jött: egy közvéleményt is felháborító mocsoksztori. Ha valami érdekes történik még, az már csak hab a tortán, de ha nem történik semmi más, akkor sincs elkeseredve. Már alig várja, hogy átadja az anyagot a főszerkesztőnek. Ha szerencséje van, a holnap reggeli hírekben már benne is lesz, ő pedig koktélt kortyolgatva és Lisát ölelgetve élvezi majd az életet.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Szerkesztőség
Időpont: Nyár, hét közben, reggel
Esemény: a cikk
Felméred a helyzetet – az őr pont előtted - melletted fog elsétálni az öltöző fele. A szemközti nagy raktárajtóról nem tudod, hogy zárva van-e, így inkább nem kockáztatsz, és amerről jöttél, ugyanarra gyorsan el is hagyod a helyszínt. Sikerül még időben észrevétlenül kiosonnod – vagy legalábbis senki nem szaladt ki utánad. Beszállsz a furgonba, és jókora kerülővel hazamész – figyelve, hogy nem követnek-e? Otthon előveszed a kamerát, és letöltve az anyagot nekiállsz, hogy ütős tudósítássá alakítsd. Pár óráig elszöszölsz vele – hogy legyen-e kommentár, vagy sem – de a végén úgy döntesz – bőven elég az ütős cím – a képanyag „magáért beszél”. Barnes biztos örülni fog neki.
Kora hajnalban indulsz a kiadó fele, hogy letedd a főszerkesztő asztalára az anyagot. Barnest nem találod jó hangulatban – a reggeli üvöltözős eligazítás vége fele érsz oda. Megpillant, és megszólal
-Emlegetett szamár! - rándul meg egy izom az arcán. Majd a többiekhez fordul
-Ne lopjátok a pénzem, húzzatok dolgozni!
Rád néz, és dühösen az asztalára dob egy újságot
-Remélem ezt meg tudod magyarázni! - mutat a Kalifornia News címlapjára, melyen a következő cím szerepel:
Danny Stokes a koronatanú?
Belelapozva az a fotó van rólad, amit általában a cikkeid mellé szoktál mellékelni
„Dannys Strokes a diegói Post munkatársa brutális gyilkosság szemtanúja volt. Bár lapunknak nem akart nyilatkozni, a rendőrség szerint Mr. Strokes igen együttműködő volt...”
- kezded el olvasni a cikket, melynek alján Amanda Hays neve szerepel. Úgy tűnik, hogy előbb lehozta a sztorit mint te, s ráadásul bár nem mondja ki, mivel minden kijelentése után kérdőjelet tesz – mintha elmélkedne – azt az érzést ülteti el az olvasóban, hogy feltehetőleg segíteni fogod a rendőrség munkáját, sőt – ha kell tanúskodni is fogsz az elkövetők ellen – ahogy azt egy mintapolgártól elvárhatják. Egyszóval feldicsért téged, s mivel közszereplő vagy, nyugodtan kiadhatta a neved, munkahelyed – amivel csak az bibi, hogy a gyilkos téged is megfenyegetett...
Ráadásul Barnes is az újságból tudta meg, hogy mi történt a nyaralójánál. Feltehetőleg ez utóbbi és az, hogy nem ő hozhatta le a cikket zavarja igazán.
-Nos? - kérdezi, miközben egy e-cigit húz elő zakója belső zsebéből, dühösen ráharap, és várja, hogy mivel rukkolsz elő.
-
Danny úgy vonul be a szerkesztőségbe, mint valami kiskirály. Tudja, hogy top anyag van nála és biztos benne, hogy "nagyot fog szólni", különösen, ha más lapok is ráharapnak és tőlük akarják megvenni a rögzítetteket. Hanyagul húzza le a belépőkártyáját az ajtó mellett lévő érzékelőn és menet közben rákacsint néhány csinosabb gyakornokra. Az a terve, hogy leadja Barnesnak az anyagot, sütkérezik egy kicsit a dicsfényben, majd megtervezi a mára megbeszélt randit Lisával.
Barnes rossz hangulatának első szele nem zökkenti ki - más lúzerek lúzerkedését sosem szokta magára venni -, de aztán kiderül, hogy rá is neheztel. Az újságcikket elolvasva meg-meg rándul egy izom arcán, emelkedő vérnyomásának köszönhetően pedig légzésritmusa is megváltozik.
- Nyomorult cafka. - fakad ki Barnesnak, majd mérgében az újságot nekivágja a falnak. A tökéletes belépőjét sikeresen tönkretették, de a nála lévő anyag még mindig megmentheti.
- Figyu Andrew, az elmúlt időszakban eléggé rám járt a rúd - mutat a földön heverő újságra -, de ismersz, sosem jövök üres kézzel.
Megfordul a fejében, hogy mindent elmond a főszerkesztőnek a nyaralónál történtekről, de az csak tovább szítaná a haragját, így úgy dönt, hogy csak annyit fog elmondani neki, ami feltétlenül szükséges. Inkább a sztorijára próbálja a fókuszt állítani, a picsa meg fulladjon meg a cikkjével együtt.
- Az van, hogy történtek érdekes dolgok a nyaralónál, de ilyen dolog megtörténhetett volna akárhol. Az egész egy középszerű, ha nem egyenesen unalmas sztori volt, ettől én sokkal magasabbra rakom a lécet. - ezzel lezártnak tekinti a nyaralós témát.
- Szóval azt mondom, mielőtt felhúzod magad azon, hogy Amanda Hayes - a nevét merő gúnnyal és énekelve mondja ki - ellopott egy darabka csontot előlünk, nézd meg, hogy mit hoztam én neked. - azzal válláról leakasztja a táskát és Barnes asztalára teszi. Önelégült mosoly ül ki az arcára, ha Barneson a megenyhülés legapróbb jele is látszik.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Szerkesztőség
Időpont: Nyár, hét közben, reggel
Esemény: a cikk
Barnes arra a megjegyzésre, hogy nem jössz üres kézzel, epésen közbeszúrja
-Ja, hoztad a kulcsot :devil:...
Az, hogy unalmas sztori volt a nyaralónál történt, erre Barnesnak felkúszik a szemöldöke – láthatólag nem ért veled egyet, de most csendben marad. Pedig le mernéd fogadni, hogy tudna még bicskanyitogató stílusával egyet s mást hozzáfűzni a dologhoz.
Az asztalára lerakott táskára néz, aztán miközben kinyitja megjegyzi
-Nagyon ajánlom, hogy ne a parti fövényen gyűjtött kavicsaidat akard most megmutatni! - jegyzi meg, s amikor meglátja az adathordozót, fogja, és megeteti a számítógépével. Ingerülten és kíváncsian ül le a monitor elé, s úgy nézi végig az anyagot.
-Nocsak, Aranyom! - néz fel a végén – a megszólításból egyből tudod, hogy szent a béke – de az arca még komor marad.
-Jónak tűnik. Kóser az anyag? - kérdezi – ezzel azt firtatva, hogy ez még csak munkaanyag – amiből bármi lehet, - vagy már körbejártad a témát, és ez így önállóan is megállja a helyét a piacon. Az anyaggal úgy tűnik, hogy elégedett.
-Ezért most ezerötöt fizetek, de ne hagyd itt abba – ennél többet is ki lehet belőle húzni – úgy érzem, van még mit kideríteni – ez csak egy nagyobb balhé előszele lehet – mondja, s egy fehér borítékot húz elő a fiókjából.
-Talán tízezerben is mérhető lesz az ügy további súlya – Biztat téged.
-
- Hogy kóser e? A legkóserebb. Nálam van a vágatlan nyers verzió is, ha valamire esetleg azt is felhasználnád.
Danny nem tudja megállni, hogy híres mosolyát ki ne villantsa. Végre nem a picsogás megy, hanem elismerik a tehetségét. Szó - és megszámolás - nélkül teszi el a borítékot.
- Egyetértek veled a balhét illetően. Úgy terveztem, hogy bekukkantok Diamondéknál a szőnyeg alá is, tuti van pár mocskos dolog, amit oda sepertek. Ja és kérlek mindenképp tájékoztass, hogy milyen hullámokat keltett az ügy. Sokat segíthet a további kutakodásban. - kacsint.
A főszerkesztő asztalán hagyja a riportot, majd a táskáját a vállán átvetve elindul kifelé. A bejáratnál megáll és visszafordul.
- Ó ezt majdnem el is felejtettem. - zsebében kotorászva előveszi a nyaraló kulcsát, majd meglendíti és úgy dobja el, hogy Barnes elkaphassa.
- Imádtam a tengeri levegőt, de a környéken lakók között több a csőcselék, mint a normális tag. A helyedben valami nyugisabb helyen akarnám tölteni a nyugdíjas éveimet. - gúnyolódik, mert tudja, hogy Barnes nem fogja mellre szívni a szavait.
Ha a főszerkesztő mást nem akar, akkor távozik. Megkeresi az irodához legközelebb eső kávéházat és beül. Először Lisának küld egy sms-t.
Ma hol és hánykor is lesz a "randink" baby? Öltöny vagy alsógatya? Netalán egyéb szerkó? - Lisánál sosem tudni, hogy épp mit szeretne. Benne van a pakliban, hogy előkelő helyre akar menni, de ugyanannyi az esélye egy sarki szendvicsezőnek is. Még az is lehet, hogy csak pizzát rendelnek, amit a hálószobában fogyasztanak el.
Hanyagul rányom a küldés gombra, majd leteszi a telefonját az asztalra és megvárja a kávéját. Lassan ideje lesz felhívni a nyomozást vezető rendőrt, hátha megtudtak azóta valamit.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Szerkesztőség
Időpont: Nyár, hét közben, napközben
Esemény: napközben
Barnes elégedetten bólint, amint közlöd vele – akár már a déli hírekbe is bekerülhet a riport. A kérésedre, hogy tájékoztasson majd a hatásról - tömören válaszol.
-Hogyne aranyom – szól nyájasan. Igen csöpögős tud lenni, ha valakivel elégedett. S most úgy tűnik, hogy az. A nyaraló kulcsát még így is majdnem elvéti, de azért sikerül elkapnia – nem az a kimondott kosaras típus.
-Azt a nyaralót csak a cég kifutófiúinak szoktuk kiadni – ők pedig eddig nem panaszkodtak ;) – válaszolja zsigerből, miközben csukod az ajtót.
A kávéház nincs messze – egy fél utcányival odébb található az egyik irodaház aljában. A reggeli roham már lefutott – most szinte üresnek mondható – így hamar ott terem az asztalod mellett egy fekete nadrágos, fehér inges pincér, s felveszi a rendelést, majd sarkon fordul a férfi, és távozik, hogy az áhított kávét megszerezze számodra. A várakozást üzenetírással töltöd – alig küldted el, a kávé is érkezik. A pincér udvariasan letszi eléd a hozzá járó pohár ásványvízzel együtt, majd távozik.
Felhívod telefonon Atkinson nyomozót – talán az ötödik csengetésre veszi fel.
-Üdvözlöm Mr. Stokes! - szól bele – Csak nem akarja újabb részlettel kiegészíteni a vallomását? ::) - kérdezi indulásnak. Amikor elárulod, hogy igazából arra lennél kíváncsi, hogy a multori tippednek utána néztek-e, Atkinson csak annyit válaszol
-Sajnálom Mr. Stokes, de folyamatban lévő nyomozásról nem nyilatkozhatok. De annyit azért mondhatok, hogy tévedett – teszi le a telefont. Fizetsz, és távozol, miután elfogyasztottad a kávédat.
A döglesztő hőség már egy légkondicionált étteremben ér – bár a legutóbbi ilyen ebéded során történt események végett feltehetőleg inkább az ablaktól távol kérsz asztalt. A sarokban duruzsoló tévé pont a desszertnél kezd bele a hírekbe – s a felénél jársz, mikor a riportod is feltűnik a képernyőn. Úgy tűnik,hogy Barnes nem sokat várt amíg eladta a hírcsatornáknak az anyagot.
Egy órával később csörög a telefonod, és Dunszt az
-Hé, haver! Történik valami, akció van! - hadarja izgatottan -Tök jól elbeszélgettem itt pár taggal, miközben szarattam a kutyámat, aztán jött egy idegrángásos pasi, tudod, olyan, akivel a pszichiátrián szoktál találkozni. Na, az eztán elküldött a búsba, hogy ne dumáljak a sofőrrel, ne tartsam fel. Hülye a tag, mert meg sem tudnám emelni azt a mangalicát, nem hogy feltartani a fejem fölé! Szóval szellemileg lemaradottakkal nem vitatkozok, és eljöttem, de azt hallottam, hogy „balhé” van! Talán holnap megtudom, hogy mi történt, mert a kutya ma már nem nyom ki több kekszet, Morris meg nem adja kölcsön a kutyáját mióta lepisáltam. Néha nem értem az embereket... Jól van, leteszem, mert a mama dühös lesz, ha sok lesz a számla, majd kereslek!
Darálja le az egészet, s a végén azonnal bontja a vonalat, esélyt sem adva, hogy közbeszóljál. Közben érkezett válsz is Lisától
„Öltöny – elviszlek a Tower-be. Találkozunk ott, este fél nyolckor. Foglaltam asztalt Mr. Stokes névre” Ez elég meglepő üzenet, mivel azt az éttermet már te is jegyzed (Lisa nem ilyen válogatós) – jó konyha, exluzív környezet, a 32. emeleten a belvárosban...
-
A kávéházban egykedvűen kortyolgatja a kávéját, közben az embereket bámulja. Számtalan reakciót képes leolvasni róluk, de többségükről csak egy unalmas, falusi lapnak eladható sokadkategóriás írás születhetne. Ezzel a Diamonddal viszont megfogta a szerencséjét. "Elég, ha megkapargatod az alma felszínét. Ha rohad, azonnal észre fogod venni." mondta egykori tanára, akit legalább tanított neki néhány hasznos trükköt.
A nyomozóval történt beszélgetés teljesen kiábrándította. Megfordult a fejében, hogy megoszt egy fánkzabálós hasonlatot a nyomozóval, de végül elvetette az ötletet. Teljesen felesleges lenne maga ellen fordítani, hiszen a jövőben még szükség lehet rá.
Dunszt az elvártakon felül teljesített a kutyaszaratós sztorijával, de ez a hibbant még sosem hagyta cserben.
- Te lepisilted a szomszédodat? Vagy a kutyáját? Tudod mit? Inkább nem is akarom tudni. Az a lényeg, hogy minden infómorzsára kíváncsi vagyok és ennek a sztorinak a részleteiért a szokásos díjon felül további tíz százalék jár.
Szóval sikerült balhét kirobbantani. A balhé az jó. Az emberek pánikolnak és sietve akarják megoldani az ügyet. Ilyenkor a legnagyobb az esély arra, hogy hibázzanak. Danny pedig ott lesz, amikor ez megtörténik.
A nap eddig remekül alakult. Sikerült egy kis extra lóvéra szert tenni, Barnes boldog, a flúgos véreb módjára szimatolja ki a dolgokat és még előtte áll az este is. Ki tudja, hogy ez a kis bestia milyen izgalmas meglepetésre készül abban az elit étteremben.
Úgy tervezi, hogy a délutánt lazsálással tölti, illetve előkészíti az öltönyt az estére. Finom vasalás, hófehér ing, előkelő mandzsetta. A legjobbnak a legjobbat.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Tower étterem
Időpont: Nyár, hét közben, este
Esemény: első figyelmeztetés
Dunszt arra, hogy a díjazását megemelted, jól hallhatóan örül, mivel a válasza egy elnyújtott
-Okééééé! - volt, mielőtt bontotta volna a vonalat.
Hazamész, és némi időtöltő tévézés után feltehetőleg az egyik reklámblokk alatt végül rászánod magad, hogy elkezded előkészíteni az egyik öltönyödet. A gyanúd helyes volt – nem árt átvasalni a hozzá tartozó inget, s a nadrágot. És ha már úgyis belejöttél, lehet, hogy egy borotválkozás sem árthat? Kényelmes tempóban készülődsz, hiszen bőven időben kezdted el – még ami később jut eszedbe, arra is van időd.
Időben elindulsz a Tower fele, és nem sokkal fél nyolc előtt érkezel meg a toronyház elé, mely egyben négy csillagos hotel is. Az ajtót udvariasan nyitják előtted – no nem mintha nem futná mozgásérzékelőre ezen az árszinten - de vannak dolgok, amikből nem engedhetnek a nívós helyek. Az aulában puha szőnyeg, márvány, kristálycsillár fogad – s némi érdektelenség. A recepció mögött a frissen érkezett vagy éppen távozó vendégekkel vannak elfoglalva, az aulában pedig kisebb-nagyobb csoportokban ácsorogva vagy a süppedős fotelokban várakozó vendégek verődtek össze, akik a csomagjaikra, lemaradt társaikra, vagy ki tudja kire várakoznak. Átvágva az aulán a lifteknél megpillantod a táblát, mely tudatja, hogy melyik két liftet dedikálták az étteremnek – máshol nem is áll meg, csak itt a földszinten és a 32. emeleten. Talán ha fél percet kell várnod a liftre, amiből egy középkorú pár lép ki – a férfi éppen azon zsörtölődik, hogy már megint neki kell mindent megoldania, és hogy nem igaz, hogy senki nem tud elintézni egy rohadt telefont...
A liften felfele nem kell senkivel sem osztoznod, így még utoljára leellenőrizted megjelenésedet a falat takaró jókora tükörben – ha akarod.
Kilépve egy aprócska pult van bal oldaladon, mögötte egy ajtó, melyet ruhatár-nak kereszteltek el a felirat szerint. A pult mellett egy csinos, kosztümös nő ácsorog, s amint meglát, rád villantja tökéletes fogsorát.
-Üdvözlöm Uram a Towerben! - mosolyodik el – ugye maga foglalt asztalt Mr. Strokes névre? Úgy tudtam! - csillan a felismerés a szemében – Jöjjön, megmutatom az asztalát! A partnere még nem érkezett meg – de ha végül magányosan érezné magát, szóljon – teszi hozzá lágyan, majd megindul előtted, és mutatja az utat. Egy ablak melletti asztalhoz vezet, amin két főre van terítve. Jó a kilátás az öbölre, és a kivilágított reptérre – a város egyik legnyüzsgőbb, leglátványosabb részére látsz rá.
Miközben Lisára vársz, hamarabb akad társaságod, mint gondoltad volna. Egy öltönyös, negyvenes éveiben járó, savanyú tekintetű férfi áll meg az asztalodnál. Seszín haja, szürke szeme sem segít neki kilógni a tömegből.
-Üdvözlöm, Mr. Strokes! - szólít meg, és a nadrágja zsebéből egy apró fémdobozkát vesz elő.
-Hadd gratuláljak a Diamondsos riporthoz, igen hatásos volt. Kiújult tőle a gyomorfekélyem, és esett a cég árfolyama hat százalékot -szól nyűgös hangon, és egy szem tablettát vesz ki a dobozból, és lenyeli.
-Ezt kérem vegye nem hivatalos látogatásnak. A Diamonds egyik megbízottja vagyok. A cég nagylelkű, így ad önnek huszonnégy órát, hogy kiadjon egy újabb riportot, pontosabban helyreigazítást, amiért alaptalanul, de jóhiszeműen vádolta meg a céget – különben a vállalat kénytelen lesz intézkedni ez ügyben. Azaz bíróság elé vinni az ügyet, s ön meg a kiadója kártérítési per elé néz nagy vagyoni hátrány okozása miatt - Teszi el a dobozkát -Döntsön helyesen! A viszont látásra! - szól, és megindul a lift fele, ahonnan
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/WOD/Lisa.jpg)
Lisa érkezik kisestélyiben, mely kiemeli igencsak előnyös alakját.
Az éterem recepciósa kíséri az asztalotokhoz. Lisa futó puszival köszönt, majd leül veled szemben.
-Rendeltél már? - kérdezi érdeklődve.
-
Minden adott a ma estéhez, hogy jól sikerüljön. Tökéletesen kivasalt ing, az alakjához kiválóan passzoló öltöny és az a dezodor, amit legutóbb Lisa "bugyileráncigálónak" nevezett.
A Towerhez taxival érkezik és mivel jó kedve van, ad egy extra ötöst a taxisofőrnek borravalóképp.
Az ajtót kinyitó alakra rávillantja mosolyát, majd belép az aulába, de ettől több időt nem veszteget valakire, aki odáig jutott csak, hogy ajtókat nyitogasson meg hajbókoljon.
A liftből kilépő férfira szánakozóan tekint. Mennyi ilyen libát látott már, aki semmire sem jó. Talán ezért is szerette meg Lisát, mert azon túl, hogy kiváló információkkal látta el, forró szeretőnek és szórakoztató személyiségnek bizonyult. Ráadásul kreatív is volt, ami gyakran jól jön, ha egy bomba sztorit kell kiszimatolni vagy tálalni.
A lift tükrében mégegyszer ellenőrzi a ruházatát és simít egyet a frizuráján is. Minden tökéletes. Pofátlanul megbámulja a kosztümös nőt és azzal a "bizakodj csak szivi, ha elég jól tepersz, megkaphatsz egy éjszakára" kacsintásával reagál a szívélyes köszöntésre, majd hagyja, hogy az asztalhoz vezessék. Hiába, ilyen ez, ha híres vagy.
Az öböl nyújtotta kilátást - imádja, ahogyan a mesterséges világítás fénye megtörik és visszaverődik a hullámokon - az öltönyös férfi zavarja meg monológjával. Pimasz mosollyal az arcán hallgatja végig, majd amikor azt ecseteli, hogy mekkora kárt okozott a cégnek, közbeszúr egy megjegyzést:
- Mindig örömmel tölt el, ha a riportjaim hatásosnak bizonyulnak és az is, ha a nevemen szólítanak. - villantja ki önelégülten a fogsorát.
- Ezek a nem hivatalos látogatások pedig a kedvenceim. Köszönöm a cég nagylelkűségét és tudja mit Mr. Gyomorfekélyes? Megfogadom a tanácsát és 24 órán belül újabb cikk jelenik meg helyreigazító tartalommal. Kérem támogassa a kiadót azzal, hogy legalább két példányban megveszik majd. Kellemes estét, a viszont látásra! - búcsúzik a megbízottól, majd lábait kinyújtóztatva kényelembe helyezi magát.
"Adok én nektek olyan helyreigazítást, hogy attól kódultok. Ha eddig hat százalékot esett a béna vállalkozásotok, most majd fog tízet! Még van pofád idejönni és személyesen megfenyegetni..." - törnek felszínre Danny gondolatai, de amint az egó csillapodni kezd, a józan ész is utat talál.
"Mindenesetre jobb lesz, ha a vacsora után beszélek Barnessal. Várjunk csak? Egyáltalán honnan tudta a tag, hogy itt leszek megtalálható ma este?"
Lisa látványa egyetlen szempillantás alatt elűzi a homlokára telepedett ráncokat. Vigyorogva fogadja a puszikat, majd kihúzza a nőnek a széket és miután leült, ő is helyet foglal.
- Hú basszus, ebben a ruhában is elragadó vagy. - engedi útjára az este első bókját.
- Úgy gondoltam, hogy választhatnánk valamit közösen ezúttal, szóval még nem rendeltem. Mihez lenne kedved? - veszi kezébe előbb az itallapot, majd az étlapot.
Még nem döntötte el, hogy beszél e a nőnek a korábbi fenyegetésekről vagy csak hagyja, hogy az este kellemesen teljen.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: Tower étterem
Időpont: Nyár, hét közben, este
Esemény: Lisa
A vizslatásod nem marad észrevétlen, mivel a nő mintha jobban kihúzná magát, ezzel még jobban kihangsúlyozva domborulatait, mielőtt ringó csípővel megindulna előtted.
A férfi a közbeszúrásodra biccent.
-A találkozásunkat csak magának köszönheti. S ne aggódjon, a kiadóját sem felejtjük el támogatni -Ígéri, aztán mivel jelenleg mindent megbeszéltetek - nem tart fel - hanem távozik is.
Lisa egy mosollyal jutalmazza az udvariasságodat – bár ahogy ismered, azon sem esne kétségbe ha egyedül kellene leülnie. A bókra illedelmesen elpirul, aztán fellapozza az itallapot
-Akkor lássuk! - fut át a kínálaton. Rövid töprengés után egy üveg új zélandi Sauvignon Blanc fehérbort javasol, melyet grapefruittal és trópusi gyümölcsökkel bolondítottak meg, mellé roston sült tőkehalfilét fenyőmagos jázmin rizzsel, zsenge zöldséggel és sáfrány mártással, végül desszertnek csokoládé pitetortát karamellizált alma kosárral. Közben magyarázza, hogy mit is kerestek itt
-Megkaptam az öt éves szolgálati viszony utáni prémiumomat, és úgy gondoltam, hogy így lenne a legjobb elszórni a talált pénzt – mosolyodik el.
-Node ha jól láttam, neked mozgalmasabb heted volt. Gyilkossági ügy vidéken, és egy riport a Diamonds őreinek túlkapásáról. Én meg azt hittem, hogy pihenni és csajozni tűntél el egy hétre... néz rád - hátha kiegészíted valamivel, aztán könnyedebb témára vált.
A vacsorát már nem zavarja meg újabb felbukkanó alak – így Lisával kellemesen telik az idő. Újabb pletykát nem tudsz meg tőle – állítása szerint jelenleg nincs érdekesebb ügy, amiről mesélhetne, hacsak nem gerjedsz a közönséges betörésekre. Ráadásul a vacsora folyamán egyre többször ér „véletlenül” a lábadhoz, kezedhez – jelezve, hogy a desszert után másba is belekóstolna.
A kellemesen eltöltött vacsora végeztével Lisa beléd karolva hagyja el az éttermet – amit a liftajtónál álló szépség a tekintetével követ végig.
A hazafele tartó taxiúton Lisa hozzád simulva hol a nyakadat csókolgatja, hol pedig libidójától hajtva a füledbe suttogja úrinőhöz méltatlan szavait, hogy még mi vár rátok ma éjjel – melyet a házba érve szenvedélyesen neki is áll megvalósítani.
Az ébredés a franciaágyban nem ér egyedül – Lisa hozzád bújva alszik, jobb kezével átkarolva. A szobában szétdobált ruhadarabok elmékeztetnek a tegnap estére. Mocorgásodra Lisa is felébred – álmos mosollyal csókot lehel az ajkaidra
- Reggelt, kedves uram! - Szól, aztán felülve beletúr zilált frizurájába, miközben a takaró lecsúszik az ölébe, felfedve formás melleit. Futó nézelődés után elhatározásra jut, mert kicsusszan az ágyból, és figyelő tekinteteddel nem törődve a fürdőszobába megy, ahonnan hamarosan vízcsobogás hagjai szűrődnek ki. Negyed óra múlva bukkan újra elő az egyik bolyhos köntösödben illatosan, „megfésülködve”.
-A reggeli nem készíti el magát, igaz? - kérdi, s a konyhádba lépve feltúrja a hűtődet.
-Hát ez nem sok... - vesz ki négy tojást és egy ki tudja mikori csomagolt, szeletelt sonkát. -Beújíthatnál valami műfogsoros mamókát, aki telepakolja a hűtődet kajával :giggle: – jegyzi meg, miközben a serpenyő alatt bekapcsolja a lapot, majd tíz perc múlva már tálalja is a sonkás tojást.
Reggeli után összevadássza a széthagyott ruhadarabjait, majd felöltözve kiadja az utasítást:
-Danny, vigyél be a Golden Plázához! - adja meg az egyik belvárosi bevásárlóközpont nevét.
-Anyuékat szülinapra befizetem egy wellness hétvégére Los Angelesbe – már egy ideje gondolkoznak azon, hogy elmenjenek-e oda...
Hogy aztán taxit hívsz-e neki, vagy beviszed a városba, az rajtad áll. Lisa búcsúcsókja után ismét belevetheted magad az események sűrűjébe.
-
Amikor Lisával van, mindig minden olyan normális, ugyanakkor őrült. Az intrikák és hátbaszúrások világában mint ha ő lenne az egyetlen fényesen ragyogó pont Danny életében, holott ezt nem merné bevallani magának. Önfeledten tölti az estét a lánnyal - minden játékába belemegy - és nem rontja a hangulatot azzal, hogy az elmúlt napok tapasztalatait részletesebben is megossza vele, pedig erős késztetést érez rá. Először a vacsora alatt akart beszélni erről, aztán a taxiban hazafelé, végül pedig otthon, ám valahogy sosem sikerült alkalmat találni rá. Bár csak a nagymenő milliomosok életét élhetné és akkor minden napjuk így telne Lisával. Vacsorák menő éttermekben, forró éjszakák és közös ébredés...
Amíg a lány a konyhában készíti elő a reggelit, ő kihasználja az alkalmat és ír egy sms-t Barnesnak a feltöltőkártyás telefonjáról.
- Tegnap meglátogatott a Diamonds egyik öltönyöse. Azt akarják, hogy még ma adjunk ki egy korrigáló cikket. Írhatok esetleg valamit, hogy még rosszabb színben tűnjenek fel...
A küldés gomb megnyomása után elteszi a telefont és magára kap valamit, majd kimegy a konyhába és magához öleli a lányt.
- Még csak negyed órája keltél fel és máris átvetted az irányítást a házban. - szúrja oda csípősen, na nem mintha ellenére lenne a dolog.
A reggelit jó hangulatban, hasonló apró csipkelődésekkel töltik. Lisa kérdésére kivillantja ötszáz dolláros vigyorát.
- Nahát micsoda véletlen! Pont a Golden Plázáról írtam egy hónapja cikket. Biztos emlékszel rá. Teljesen átvette a Kanyon szerepét. Öt éve mindenki a Kanyonba járt vásárolni, most meg olyan a hely, mint egy kísértetváros. Szívesen elviszlek, majd megiszok egy kávét amíg intézed a dolgodat, de aztán be kellene mennem a szerkesztőségbe.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: városban
Időpont: Nyár, hét közben, reggel
Esemény: délelőtt
Az elküldött SMS-re nem sokkal később érkezik a válasz:
-A Diamonds minket még nem keresett meg. Talán csak rád akartak ijeszteni – de neked kell tudni, hogy csak blöffölnek vagy tényleg van-e valami a kezükben – ad szabad kezet Barnes.
Lisa elmosolyodik, amikor az irányításról esik szó
-Ez családi vonás. Anyám még sárkányosabb, neki két perc sem kellene ehhez a mutatványhoz – válaszolja jókedvűen – Addig jó neked, amíg ide nem költözök! ;D
Lisa magához veszi retikülét
-Helyes! Akkor induljunk! Minél többet tökölünk itt, annál melegebb lesz kint! - teszi még hozzá, és egy napszemüveget felvéve kisiet az ajtón. Kint valóban kezd melegedni az idő – az autórádió szerint 35-38 fok várható a mai napon – és most van huszonhárom fok.
Lisával elmentek a Golden Plázába, és amíg ő egy utazási irodában intézi a dolgokat, addig kényelmesen megkávézol. Lisa ilyen helyeken ha elsőnek megy ki, akkor is utolsóként távozik – hihetetlen érzéke van hozzá, hogy elnyújtsa a vásárlásokat. Most sincs ez másképp – ha tipplened kell, legalább még fél órán át fog érdeklődni, mire döntés születik, és eljutnak a fizetésig. Javára legyen mondva, ismeri ezt a hibáját – és most sem véletlenül mondta, hogy ha sietsz, nyugodtan hagyd itt.
A légkondicionált szerkesztőségben most viszonylagos nyugalom honol – páran ebédszünetelnek, és még legalább fél nap van a következő hajrá kezdetéig – hogy este tízig be tudják fejezni a holnap reggeli újság anyagát. Barnes éppen sajtót figyel pár kollégával együtt – mindenki a helyén ülve a konkurens lapokat olvassa – hogy lássák – nem maradtak le semmiről. Barnes ez érkezésedre int neked, hogy menj csak be hozzá az irodájába.
-Mi a helyzet Aranyom? - kérdi barátságosan – A Diamonds még nem jelentkezett – jegyzi meg, és a hangsúlyából érezhető, hogy azért nem is hiányzik neki.
-
Türelmesen megvárja, míg Lisa befejezi a vásárlást. A kávéját kortyolgatva addig is a Diamonds-on gondolkodik, illetve azon, hogy mit is kellene csinálnia. Milyen érdekes, hogy hetekkel korábban nem is tudott erről a cégről, most meg mint ha ez lenne az élete középpontjában. Mint ha mindenhol ott lennének.
Amikor a lány végez, még beszalad a büfébe, ahonnan vesz két üveg ásványvizet - ezúttal tudatosan elkerüli a márkát - és az egyiket odaadja neki.
- Azt mondják, forró napunk lesz, nem árt, ha van nálad víz. - kacsint rá pajkosan.
A másik üveget becsúsztatja a táskájába, majd a szerkesztőség felé veszi az irányt, de persze csak azután, hogy Lisát kitette a városban.
- Imádtam az estét, feltétlenül szólj, ha holnap is kapsz bónuszt. - mondja neki pajkos hangnemben, majd a búcsúcsókot követően csatlakozik a város forgalmához és meg sem áll a szerkesztőség parkolójáig.
Barnes irodájába belépve becsukja maga mögött az ajtót.
- Az van, hogy nem tudom, hogy mi legyen. Általában azt mondanám, hogy fulladjanak meg, ahol vannak és hozzákanyarítok még valamit a cikkhez, ami még több olvasót hoz nekünk a konyhára. A lapnak se jó, ha előhozakodunk egy korrigáló cikkel. Más lapok mennyire szellőztették meg a sztorit?
Danny csak ezt követően lép el az ajtótól, hogy az iroda egyik foteljében leüljön. Táskáját maga mellé teszi és kíváncsian várja Barnes válaszát.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: városban
Időpont: Nyár, hét közben, dél körül
Esemény: a döntés
Lisa nem hazudott – most is jó ideig eltartott, míg végül végez a wellness utazás kiválasztásával és kifizetésével. A kávézást bár elnyújtottad, azért így is volt némi holt idő, amit tétlen várakozással tölthettél. Most, hogy van időd átgondolni a dolgokat, egy dologra mérget vennél – a Diamonds körül valami nem stimmel, de hogy mi... azt talán neked kell kideríteni!
Az ásványvizet kedves mosollyal veszi át, mely tovább szélesedik, ahogy rákacsintasz. Nem messze a szerkesztőségtől teszed ki Lisát
-Miből gondolod, hogy ma nem érdemlem meg? - kérdezi vidáman, majd búcsút intve ellép a kocsidtól, és elindul a kerültei kapitányság épülete fele.
A szerkesztőségben Barnes hátradől a székében, és kaján vigyorral az arcán végigmér
-Csak nem bizonytalan a nagy Danny? - kérdezi, aztán kicsit komolyabb arccal folytatja
-Jól látod, a helyreigazítás nem tesz jót sem a lap sem a te renomédnak – pláne, ha nincs rá ok. A többi újság még csak most kezdi el ostrom alá venni a Diamonds sajtóosztályát – amely tudomásom szerint még nem kívánja sem cáfolni, sem megerősíteni az értesüléseinket. A cég azt mondja, hogy a ma délutáni igazgatótanács megtartása után fognak kiadni egy nyilatkozatot. Ez ugye ezt jelenti, hogy húzzák az időt, és megvizsgálják, hogy mit mondjanak, amivel csökkenteni tudják a veszteségeket, és megnyugtatják a befektetőiket. Meg hátha te is lefosod a bokádat egy figyelmeztetéstől, és magadtól korrigálsz az általuk jónak vélt irányba – véli Barnes.
-Szóval három lehetőség van előtted, már amennyire én látom – kezdi el sorolni az ujjain
-Egy. Kiadsz egy korrigáló cikket, hogy tegnap tévedtél, vagy meghamisítottad a felvételt, esetleg elhallgattál valamit. Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban a Diamonds üggyel kapcsolatos anyagaidat nem vesszük át – vázolja az első opciót, és érzed, Barnes nem viccel.
-Kettő – bök a következő ujjára – Nem írsz semmit, csak ülsz a babérjaidon, és várod, hogy mi történik, miközben a többi lapnál beérnek a kollégák, és elvész a kezdeti előnyöd.
-Három – bízol magadban, és tovább halászol a zavarosban – ezzel megőrizve vezető pozicíódat a piacon – hiszen fogadni mernél rá, hogy nincs a Diamonds kezében semmi, amivel sarokba állíthatna. Szóval a döntés a tiéd! - fejezi be Barnes, és kíváncsian várja a válaszodat.
-
A fotel kényelmét élvezve hallgatja végig Barnes összefoglalóját. Amikor a főszerkesztő az első opciónál jár, gúnyos mosoly jelenik meg az arcán, s fejét enyhén megcsóválja, ezzel jelezve, hogy nem fog korrigáló cikket írni. Soha nem tett ilyet és ezután sem fog. A Diamonds nyelje le amit főzött. Kissé sértőnek is érzi, hogy a cég a megfélemlítés kártyájával próbálkozott a lefizetés helyett.
A második opció hallatán a mosoly eltűnik az arcáról, hiszen a javaslat semmit nem mozgatott meg benne. Nem is olyan régen megpróbálkozott már a lapítással és annak is mi lett az eredménye. Nem, a második opció sem jöhet szóba. Így marad az utolsó lehetőség. Addig üsd a vasat, ameddig forró. Neki kell a szálakat a kezében tartani és nem szabad hagynia, hogy ő függjön mások szálain, mint valami nyomorék marionettbábu.
- Tudod mit Barnes? Bekaphatják. Nem fogok olyan korrigáló cikket írni, amiben bocsánatot kérek az ő hülyeségeikért. Szóval az első opció felejtős. Ami a másodikat illeti - vigyorodik el - amikor legutóbb meglapultam, takarítókat kellett hívnom a nyaralódhoz. Azt most inkább kihagynám, bár tudom, hogy imádnád, ha én fizetném a nagytakarításos számláidat.
A fotelben kissé előre dőlve folytatja.
- Én azt mondom, hogy emeljük a tétet és szorongassuk még őket. Ha limonádét akarsz, kénytelen vagy addig facsarni a citromot, míg van benne szufla nem? Tudom, hogy te is ezt várod tőlem, azért hagytad ezt a lehetőséget utoljára.
Már csak azt kellene kitalálnia, hogy mivel lehetne mégjobban megszorongatni őket. Hú mit nem adna, ha láthatatlanul beülhetne egy diktafonnal arra a bizonyos tanácsülésre. Az mekkora lendületet adna a sztorinak. A huszonegyedik században számos eszközt be lehet vetni egy kis információszerzésre.
- Te Barnes. Nem tudod véletlenül, hogy mi lesz a helyszíne ennek a tanácsülésnek?
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: városban
Időpont: Nyár, hét közben, nem sokkal dél után
Esemény: az irodaház
Barnes arra, hogy te fizeted a nagytakarításos számláit, csak bólint.
-Jó is lenne, ha úgy emlegetnének téged a médiában, mint a Halál Írnoka. Minden héten legalább egy esetről tudósíthatnál, aminél éppen ott voltál. Később akár a vádemeléseknél is adhatnál magadnak exkluzív interjúkat. Aztán, ha elítélnek, akkor még a halálsoron írt szösszeneteidet is megvennénk. A népek csak úgy kajálnák... - fűzi tovább a lehetőségeket – s félig meddig komolyan is gondolja.
-Akkor előre a limonádé fele! - summázza Barnes az irányt. Ám a következő kérdésedre meglepetten felvonja a szemöldökét.
-Szerinted? - kérdez vissza – Feltehetőleg a cég központjában, ami a Kettner Boulevardon található. A földszinten a cégtől függetlenül van egy magazin terjesztő, és egy galéria, ahol a kortárs művészek állítják ki a cuccaikat. Az épület egyébként irodaház, és a 32. emeletet felét bérli a Diamond. A többi cégről pedig semmit nem tudok. De ne feledd, hogy ez nem az én nyaralóm – nincs hozzá kulcsom... - teszi még hozzá.
Miután leléptél Barnestól, utánanézel az épületnek – jelenleg 100-15000nm-ig vannak kiadó irodáik. Ez azt jelenti, hogy összesen kb. két szintnyi terület állhat üresen, és a bérlők száma meghaladja a 60 céget. Minden cég eleve kap kettő darab parkolóhelyet a teremgarázsban, és dolgozónként egy mágneses beléptetőkártyát, amely a porta és a bérelt irodába történő bejutásra alkalmas. Úgy döntesz, ha abból még nem lehet túl nagy baj, ha arrafelé autózva kívülről is megnézed magadnak a helyet. Röpke Fél órányi autózás után érsz el a Colorado Bridge kerületbe, ahol elgurulsz az épület előtt. Az irodaház (https://www.google.hu/maps/place/San+Diego,+Kalifornia,+Egyes%C3%BClt+%C3%81llamok/@32.7153949,-117.1691999,3a,60y,228.07h,135.28t/data=!3m6!1e1!3m4!1sJMUg3Ps9krI78a20XSjWpQ!2e0!7i13312!8i6656!4m2!3m1!1s0x80d9530fad921e4b:0xd3a21fdfd15df79!6m1!1e1)
Most már rajtad áll, hogyan is akarod megvalósítani a terveidet...
-
- A Halál Írnoka mi? - kérdez vissza Danny egy szemöldökfelvonást követően.
- Meg exkluzív interjú a halálsorról? Meg gondolom üljek is bele a villamosszékbe és teszteljem az ellenállását nem? Barnes néha komolyan aggódok miattad. Voltál már orvosnál ezzel? Tudod mit, inkább ne is mondd el. Mi lenne, ha ma estére fognál magadnak egy csajt és kikapcsolódnál? Kezd megvízkövesedni az agyad. - vágja hozzá vigyorogva.
- Nyugi, kézben tartom a dolgokat, már tudom is, hogy mit fogok csinálni. Ma délután van az igazgatótanács, ami azt jelenti, hogy neked estére lesz egy cikked tőlem. Most pedig ha nem haragszol, rohanok, be kell juttatnom egy poloskát vizesékhez. - azzal felkapja a táskáját és elindul az ajtó felé, de ott visszafordul.
- Oh jut eszembe! Meg van még az a rossz szokásod, hogy megrendeled a konkurrens magazinokat terepszemle címen? Mert abból felmarkolnék egy párat az akcióhoz.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: városban
Időpont: Nyár, hét közben, nem sokkal dél után
Esemény: a Nagyi
-Pedig jó ötlet! Sajtótörténelmet írhatnál! Ám azt nem hiszem, hogy a villamosszék tesztelése után nagyon tudnál írni – de azt Bob megtenné – utal az egyik beosztottjára
- Én a helyedben inkább mély interjút készítenék a kezelőszemélyzettel – töpreng el egy pillanatra, hogy aztán megrázza a fejét.
-De mivel tudom, hogy túl beszari vagy egy ilyen áldozatokat kívánó munkához, kénytelen leszek valami középszerűbbel is beérni – válaszolja félig vigyorogva.
A kérdésedre, hogy van-e a többi magazinból, bólint.
-Van. Hét napra visszamenőleg a harminc legkelendőbb magazin ott áll kint hegyekben – int a kinti iroda egyik asztala felé, ahol pedáns kupacokban gyűlnek a lapok
A régebbieket pedig oldalanként digitalizált, és kereshető formában tároljuk, mert különben belefulladnánk ebbe a sok szarba. Szóval vihetsz belőle, csak írd össze, hogy mit vittél el, hogy tudjuk pótolni – teszi még hozzá, hogy aztán a falra szerelt TV fele forduljon, és hangot adjon az időjárás jelentésre – amely döglesztő hőséget ígér holnapra is.
Az asztalnál összeszeded a magazinokat, és Steve, az iroda titkára melletted állva feljegyzi, hogy mire is tartasz igényt. Átlagos külsejű, fura fazon, de Barnes azért alkalmazza, mert ő nem kap sírógörcsöt, amikor üvöltöznek vele – mint az előtte foglalkoztatott titkárnőcskék. Valójában még senki nem tudott a lelkébe gázolni – talán mert nincs is neki, mint ahogy gyanúd szerint személyisége sem. Szóval fapofával jegyzetel, majd miután felpakoltál, csak ennyit kérdez:
-Más nem lesz? - kérdezi, majd amikor nemet intesz, sarkon fordul, és köszönés nélkül távozik. Kiválóan illik Barnes stílusához.
Lefele a sok napilappal azon gondolkozol, hogy legalább egy szatyrot adhatott volna, mert a csúszós borítók miatt nem egyszerű összefogni a paksamétát. A kocsidhoz érve bepakolsz, majd felhívod Nagyit. Nagyi egy nyugdíjas hölgy, aki éltes kora ellenére igencsak vonzódik a modern technikához, és mindenféle kütyüt tart otthon. Az öreglány megveszi őket, játszik velük, majd ha megunta, eladja, hogy valami újat vegyen helyette. Fő érdeklődési területe a mini, vezeték nélküli eszközök. Legyen az kamera, telefon, projektor, mozgásérzékelő, lehallgató készülék, konyhai robotgép, vagy akár számítógép. Egy műszaki boltban találkoztatok – te ott tipródtál az eladóval, hogy hogyan is kell pontosan összekötni a laptopot a kameráddal, és hogy milyen kábel kell hozzá. A Nagyi pedig ekkor érkezett oda. Egy ideig várt, hogy hátha előrébb juttok a kérdésben, de aztán amikor belátta, hogy egy hamar nem oldódik meg a probléma, s te lefoglalod az egy szem eladót – vagyis nem tud fizetni, amíg sorra nem kerül, csak közbeszólt:
-Fiatalember, ha ki kell várnom, mire történik valami, én azt már nem érem meg. Szóval javaslom, vegye meg a USB+AV kábelt, ha két évnél nem régebbi a kamerája, vagy az audió-videó RCA adatkábelt, és töltse le a gyártó honlapjáról a hozzá tartozó drivert. De ha JVC gyártmány, akkor inkább javaslom a Yamada által kiadott általános drivert, mert a JVC programja hibás, és rendszeresen dobálja a kapcsolatot, miközben menti a felvételeit. S ne hallgasson az eladóra, mert az S-videó kimenetre csak egy szakbarbár kötne rá egy kamerát. Pláne, hogy az nem fogja a hangot is továbbítani. Csak azt nem értem, hogy ha valaki nem ért hozzá, az miért ezzel foglalkozik – oltotta az eladót. Ennek már két éve, és azóta már többé-kevésbé összebarátkoztál az igencsak kocka hölggyel, akinek a keresztneve Helena, és beosztása, mint megtudtad rádiós volt – először a parton, később a USS. Midway repülőgép-hordozón, hogy aztán a hajóval együtt nyugdíjba vonuljon. Megismerted azt a szokását, hogy nála majdnem mindig található pár tartalék eszköz. Az ötödik csengésre veszi fel.
-Helló szívecském! - szól bele -Eszedbe jutottam? Mi történt? Megint tönkre vágtad a laptopodat? - kérdezi érdeklődve. A háttérzajok alapján valami boltban lehet. Amikor elárulod neki, hogy mire is volna szükséged, a remélt választ hallod
-Sajnos csak két régi modellem van a vevőegységgel együtt – a drágáim már kilenc hónapja a piacon vannak – s még pár hónap múlva jön ki az új széria. Nem tudom, hogy mi tart ennyi ideig – még egy gyereket is gyorsabban világra lehet hozni, nem egy nyamvadt poloskát! Ha kell, megveheted őket – és olcsóbban is adom kissé, mert használtak. A készlet két Grx-48-as poloskából, és egy vevőegységből áll. Hatótáv 100m, épületben 20m. Egyik fele öntapadós, és világos színű, a másik pedig mágneses, és sötét. S a legfontosabb, hogy nem zavarja be a mobilokat, és lapos kialakítású. Azt az darabot kérném, és darálja le! -szúrja közbe – feltehetőleg valaki másnak.
-Szóval ha érdekel, gyere át, egy fél óra múlva. Addigra én is hazaérek! Csáó! - teszi le a telefont.
Bő fél óra alatt érsz el hozzá – Az Atascadero Drive-on lakik, a Point Loma Heights-en. A környék egész jó – a sikeres középosztálybeliek környéke – a nagy villákat nem itt találod, ahogy a lepukkadt házakat sem. A Nagyi háza sem rí ki a többi közül – egy földszintes, három szobás tágas házban lakik. Leparkolsz a ház előtt a (természetesen) tűzvörös cabriója mellett, és besétálsz a házig, ahol szinte azonnal nyílik is az ajtó, mielőtt még megnyomnád a csengőt.
(https://dl.dropboxusercontent.com/u/19747772/WOD/gm.jpg)
A Nagyi mosolyt villant rád, és beinvitál a légkondicionált házba. Belépve az otthonos és világos házba, ahogy majdnem mindig, sülő sütemény illata fogad. A krémszín bőr ülőgarnitúra körbeöleli az üveg dohányzó asztalt, amire most is több kütyü van kipakolva – pár mobil és néhány videó mátrix switch, de elkülönítve a többitől, megpillantod a két apró poloskát és a vevőegységet.
-Mi újság, Danny? - kérdezi vidáman, miközben a garnitúra fele terel. Ahogy leültél, a közeli mini hűtőhöz lép
-Mit iszol? - ásványvizet, vagy herélt sört, esetleg valami lónyálat? - kérdezi, s a válasznak megfelelő dobozzal tér vissza, s odaadja. A maga részéről egy üveg Diamonds ásványvízzel tér vissza, és leül ő is veled szemben az asztal túloldalán.
-A jó hír az, hogy elég egyszerűen kezelhető eszközökről van szó, még neked is fog menni ;) – szúr oda egyet finoman, de tudod, hogy nem kell megsértődnöd – ő sem szokott fordított esetben, amikor esetleg a korára teszel utalást, vagy henyélő nyugdíjasnak nevezed. Röviden bemutatja, hogy kell bekapcsolni, használni, és kikapcsolni az eszközöket, és hogy lehet a vevőt összekötni egy laptoppal, hogy az elhangzott beszélgetéseket lementsd róla. A felénél viszont a konyhából pittyegés szűrődik ki, mire elnézést kérve odasiet, és kiveszi a tepsi sajtos pogácsát.
-Kérsz, Danny? - kérdezi, és egy tányérra szed pár szemet, és odaadja.
-Ne aggódj, nem kevertem bele semmit. Azt a töltött cukorkába szoktam :)
Aztán folytatja tovább a bemutatót, s miután befejezte, megkér rá, hogy most te próbáld meg – hogy lássa, megjegyezted-e? Közben futólag érdeklődik, hogy mi a helyzet barátnő és család alapítási fronton, ő pedig arról mesél, hogy egy új kamerarendszert akar összepakolni úgy, hogy a 16-os multiplex szintén laptopra fut ki, ahol kijelölve a megfelelő zónákat az egyes kameráknál automatikus felvételt indítson el – ha a mzogó tárgy tömege meghaladja a tíz kilót, és... egy-két percig élénken beszél róla, aztán inkább rátér arra, hogy milyen terepen akarod használni a poloskákat. Az érkezésed után fél óra múlva már megegyeztél vele, hogy négyszáz dollárért elviheted a boltban most hatszáz dollárért kapható készletet. Mikor távozol, még kapsz egy-két szem „útravaló” pogácsát, és egy üveg ásványvizet – ami mivel kint lassan negyven fok körüli hőmérséklet van, igencsak jól fog jönni.
-
Danny kedélyesen elbeszélget nagyival és nem felejtkezik meg arról sem, hogy célirányos bókokkal puhítson egy kicsit a nőn.
Helena a titkodat még sosem árultad el nekem, szóval igazán megmondhatnád, hogy a fenébe tudsz ilyen bomba lenni. Fiatal pasik vére mi? - viccelődik kedélyesen.
A barátnő kérdésre csak legyint és valami olyasmit vág oda, hogy nem nagyon van idő rá, de azért akad valaki, akit épp lehet barátnőnek nevezni. Első számú szabály: ha valakit le akarsz venni a lábáról, ne tudasd vele, hogy van nála jobb is.
A nagyival való beszélgetést egyébként rettentően élvezi, igazán elemében érzi magát, amikor efféle játékokat játszhat. És mint látható volt, teljesen megérte, hiszen a kereskedelmi ár kétharmadáért jutott hozzá valamihez, amiről biztosan tudhatja, hogy nem hagyja majd cserben.
- Te vagy a legjobb. Most nincs nálam ennyi dodó, de ha ráér holnapig, beszaladok vele. Akkor legalább újra láthatom azt az elbűvölő mosolyodat. - bókol ismét. Valahol sajnálja, hogy nem avathatja be a nőt, pedig kíváncsi lenne rá, mit szólna. De nem, mindenkinek jobb az, ha Barnes-on kívül más nem nagyon tud arról, hogy mire készül.
- Persze ha nem bízol bennem vagy azt tervezed, hogy az éjjel Mexikóba szöksz valami modell pasival, akkor elszaladok egy automatához és leveszem a megbeszélt összeget. - kacsint pajkosan.
Távozás előtt még egy sütit nyom a szájába, amit ásványvízzel öblít le. Ha a nő még ma szeretné megkapni a pénzét, akkor elszalad egy automatához és kifizeti, de ha ráér a fizetség holnap is, akkor egyenesen a bevetés helyszínéhez tart.
-
Mesélő: Dierol
Helyszín: városban
Időpont: Nyár, hét közben, dél után
Esemény: a lapterjesztőnél
A Nagyi rád hunyorít, amikor a fiatalosságáról kérdezed.
-Majdnem eltaláltad – mosolyodik el – de nincs benne semmi titok – követem az korodbéli pasik jelmondatát – tíz évvel legyen fiatalabb! - tölt a poharába egy kevés ásványvizet.
-Ennek a jelmondatnak az okára te is rá fogsz jönni, ha olyan idős leszel, mint én – mert a te barátnődnek sem lesz annyi elég, ha csak szépen lóg... - emeli meg feléd a poharát, és beleiszik.
Viszont az elkent barátnő kérdésre megrázza a fejét.
-Nagy baj, ha nincs rá elég időd – a végén azt veszed majd észre, hogy valaki másnak volt... de ez a te dolgod – zárja le a témát.
-A pénz miatt ne aggódj, Danny – válaszolja mosolyogva – én sem teszem, mert megbízom benned. Ha fiatalabb lennék, akkor viszont biztos, hogy egy szavadat sem volna szabad elhinnem -teszi hozzá csipkelődve.
Kilépve a házból, durván arcon csap a meleg, s amíg eljutsz a kocsihoz, a házban szerzett komfortérzeted igencsak leromlik. A csomagtartót kinyitva kiveszed a viseletes baseball sapkádat – melyet feltehetőelg a ritka esős alkalmakra tartogatsz, és az ugyan csak kiszolgált tartalék „munkásingedet”. Felöltöd a fenti két ruhadarabot, és a felforrósodott kocsiba ülve elindulsz a magazinterjesztő felé. A kocsi pár perc alatt normalizálja a hőmérséletet, hála a bivaly klímának, így a fél órás utazás fizikailag nem megterhelő. A kocsival leparkolsz az épülettől nem messze, s megeteted a pofátlanul magas díjazású parkolóórát, mely mindössze két órára ad ki jegyet. Ezután a magazinokkal felszerelkezve megindulsz a magazinterjesztő fele - az üvegajtón átlépve ismét egy másik, jóval hűvösebb univerzumba érsz. Az épülethez képest ez egy viszonylag aprócska iroda – talán 70-80 négyzetméter lehet. Balra a márványmintás padlón egy asztal körül két kanapé és két fotel várja a pihenni vágyókat – egy hidegvízes automatával karöltve. Jobbra pedig állványokon a legfrissebb heti és havilapok várják, hogy valaki magával vigyen párat. A falakon pedig a különféle újságok poszter méretű reklámai virítanak bekeretezve, üveg mögött – ezzel is megerősítve azt az érzést – itt kérem minden a vevőkről szól. Az ajtóval szemben két íróasztal áll, melyek mögött egy-egy csinos ügyintéző nő ül. Egyikük éppen telefonál – ha jól hallod, éppen a hadikikötő melletti újságosstandok feltöltéséről tárgyal valakivel – hogy még ma vigyék ki az új Playboyt, mert holnap két romboló is állítólag visszaérkezik két hetes távollét után.
A másik hölgy – az asztalon álló névtálba szerint Ann - rád mosolyog, és az íróasztala előtt pihenő fotelra mutat, hogy foglalj helyet.
-Üdvözlöm! - néz végig rajtad – Miben segíthetünk? - kérdezi, s a kezedben pihenő lapokra pillant.
Ahogy előadod, hogy mi is a gondod, bólint, s odasétál az újságos állványokhoz
-Kérem, mondja, hogy mely kiadványokban vett észre hibát! - szól, s ahogy sorolod, úgy veszi el egy-egy példányt, majd a stóccal felszerelkezve visszasétál az asztalhoz.
-Kérem az első darabot! - szól, s nyújtja manikűrözött kezét, hogy elvegye tőled a kifogásolt újságot. Fellapozza, és kijegyzeteli belőle a nyomdai azonosítót, majd megkér rá, hogy keresd meg benne a hibás részt, hogy össze tudja hasonlítani az itteniekkel. Közben felajánlja, hogy amennyiben az itteniek már mentesek a hibától – akkor természetesen kicseréli őket. De magára a hibára tényleg kíváncsi – hogy tudja – az újság lektora vagy a nyomda hibázott – és fel tudja hívni az illetékeseket az ügyben. Miközben az újságokat bújjátok, újabb ügyfél érkezik – udvariasan köszön, és magassarkúján bekopog a melletted lévő asztalig. Mivel a hangszíne ismerős volt, egy gyors pillantás elég hozzá, hogy lásd – nem tévedtél – ez tényleg Amanda Hays... Látszólag nem először lehet itt, mert a telefonálást nemrég befejező ügyintéző elmosolyodik
-Szia Amanda! - köszönti a tőled négy méterrel odébb éppen fotelba ülő Hayst, aki csak most néz körbe. Ha nem fordítasz neki hátat, felismerés csillan a szemében. Mosolyogva feléd biccent, aztán visszafordul az ügyintézője fele
-Szia! Hallom voltál nyaralni!
-Ó, igen, Ted elvitt a Yellowstone parkba! Béreltünk egy rönkházat, de nem olyat, mint amit elsőre egy erdő közepén elképzelsz! Tudod, volt az a cikk a Travellben – ott láttam meg. Saját hőforrásból jött a meleg víz a jakuzziba, és a ház is hatalmas – kétszáz négyzetméter luxus az erdő közepén! - lelkendezik Amandával szemben, aki mosolyogva és bólogatva hallgatja.