Nadír Könnyei

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

A válasz után Kael leveti Sterrard felső ruháit, s finom lószőr ecsetjét a tintába mártva a kegy és megvilágosodás szimbólumait festi fel az abyrnossi iskola végletekig letisztult és könnyed vonalaival a szabaddá vált bőr felületre, némi gyorsan múló libabőrt okozva a csiklandozó szálaknak hála. Ezután újabb füstölőket gyújt a már parázsló, és illatosan kanyargó füstöt eregető társaik mellé a szentély különféle pontjain elhelyezett tartókban. Az előkészületek után a szerzetes tömör útmutatása után kezdetét veszik a meditációs gyakorlatok – először a forma tökélyét próbálják meg felidézni. Lassú, de pontos és kifejező mozdulatokkal keresik a mozgás harmóniáját, hogy utána immár ráhangolódva elmélkedés útján, könnyebben ráleljenek a letisztult elvek harmóniájára.
Sterrard bár egyre fáradtabb a mai nap után, azért az elmélkedés ideje alatt sem tud elaludni – hisz ki tudja, hogy mit tenne a szerzetes? Kael pedig mivel a mai nap sokáig pihent, nem okoz neki gondot ilyen sokáig fenn maradnia.
Kaelnek az egész éjjen át tartó felkészülése, meditációja immár nem volt hiábavaló – a nap első aranyló sugarai, melyek a szerzetes arcán simítanak végig, megadják a gyógyulást Sterrardnak, s a választ, melyre kíváncsi volt – a mérgezés forrása Sterrard csizmájának talpbélésében lehet, mely most is a szentély küszöbénél várakozik gazdájára. Elég csak egy gyors vizsgálat, hogy egyértelmű legyen – a csizma belsejében a talpra beszabott filcréteget gondos kezek régebben beáztatták valamibe... amennyiben Kael eltávolítja a rontást hozó talpbélést, úgy szinte bizonyos, hogy ezzel elejét veszi az újbóli mérgezésnek.

[Filio Mortale]

Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap
Résztvevők: akár mindenki
__________________________________________________

Lépésről lépésre fedezem fel az udvarházat, amelynek éke és legelragadóbb pontja a kiterjedt kert. A kertet bejárva szinte az összes útitársat megpillantom valamely zugban vagy benyílóban régen volt részem ennyi nyugalomban és úgy döntök, hogy kiélvezem mind a nyugalmat, mind a magányt most lehetőségem van eltávolodni a mindennapok intrikáitól és megmártózni egyfajta nyugalmas magányban aszkétizmus nélkül. Miután bejártam az udvarház számunkra látogatható részeit visszatérek a kertbe és egy a „vízeséshez” közeli „tisztást” keresek, ahol csontjaimig érzem a víz esszenciáját, amikor megleltem félmeztelenre vetkőzöm a levett ruhadarabokat gondosan összehajtogatom és az ott található kis kőpadra rakom, majd belekezdek a legegyszerűbb formagyakorlatokba az alapoktól haladok a bonyolultabb táncokig teljesen elmerülök a kert biztosította harmóniában. Vacsorához megfürödve és megborotválkozva jelenek meg a legegyszerűbb felavatási szövetruházatomban, amelyen a Shin Császári Rendjének Hatodik kapujának szimbóluma az Itala ékeskedik.
A vacsora során szótlan vagyok hallgatagon élvezem az étel ízeit terveim szerint nem kívánok se a társalgáshoz se pró se kontra hozzászólni a eljövendőt nem szabad siettetni hiszen úgy is megtalál.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap estéje
Résztvevők: Vanina

Hajnal Vanina jókívánságára int egyet a kezében tartott saruval
-Meglesz! - kuncogja, ahogy távozik

Kiina félrebillenti kissé a fejét, és kisöpör egy hófehér tincset az arcából
-Biztos, hogy tudni vágyod a választ? - teszi fel a költői kérdést, s már válaszol is.
-Úgy hallottam, hogy éntudata az van, de hogy lelke van-e, arról nem tudtak megegyezni. De az biztos, hogy a Birodalom egyik leghatalmasabb és leg rosszindulatúbb, gyilkos hajlamú entitásának hátán utazunk. Hogy a feneketlen gyűlölet a fogságnak köszönhető, vagy ezért fogták el az idők kezdetén – nem tisztázott. De ha elszabadulna, az maga lenne a kimondhatatlan borzalom – úgyhogy adjunk hálát a sziget úrnőjének, hogy porkolábi feladatait hiba nélkül végzi – zárja le a témát. Vanina válaszát, melyben kifejti, hogy ő mit keres a férfiakban, érdeklődve hallgatja végig, s csak hümment egyet. Ellenben amikor Vanina már arról faggatja, hogy a nadoroknál mi a szokás, felnevet
-Ez az a kérdés, amire nem ismerem a választ. Állítólag ugyanolyan közvetlenek a nők és a férfiak is, mint miracleában. De tudod mit? Majd kiderítjük a Hegyi Királyságban, hogy milyen férfiak teremnek ott! Ki tudja, lehet, hogy elejtesz egy magányos hegyi vadászt! Nem is lesz nehéz, elvégre te számítasz majd ott az egzotikumnak!  - vigyorog.
-Node addig még kell néhányat aludni – nyom el egy ásítást. Utána meggyújt egy aprócska illatos méhviasz gyertyát.
-Követed Hajnal példáját, vagy inkább lepihensz, nehogy holnap alulmaradj Tam mester ellenében?
-kérdezi kíváncsian Kiina, miközben feláll a gyertya mellől, s ráérősen elkezdi összepakolni a táblás  játék szanaszét heverő darabjait.

[Tiwanlil]

Magamban elmerengek a börtönök természetéről és azok jobbításáról, aztán megosztom azt Kiinával:
- A börtön miattunk van, börtönön kívüliekért. Akit elzárnak, annak sorsa mindegy. Csak ne legyen szem előtt és ne okozzon gondot. És a börtön csak mélyíti a bűnös bűnösségét. Érdekes, hogy egy földön, ahol egymást érik a szellemnézők, még senki sem vette észre, hogy akit bezárnak, arról lemondanak, és ezt a bezárt is tudja. Bármit tehet, ő már nem számít, és a császári börtönök is céltalanok. Aki oda egyszer bemegy, felesleges kiengedni, mert csak rosszabb lesz, mint volt. Jót nem tanul... Itt a sok bölcs elme, és még egyik sem sütötte ki, mi volna megfelelőbb büntetési forma. Vagy hogy jó-e, ha a jókat jutalmazzuk, a rosszakat pedig büntetjük.
Lenézek a tenyeremre és halkan káromkodom:
- Most nézd meg, Kiina! Forgatom az eszem, akár egy nyomorult szerzetes. Idegenné lettem a világba...

Kiina megemlíti, a nadoroknál én leszek az egzotikum és felnevetek.
- És Hajnal, meg mindenki más is rajtad kívül. Jaj, Hajnal ott aludni sem fog, minden ujjára jut majd 5 férfi!
Az alvást választom, de azért mielőtt lefekszem, megkérdezem Kiinától:
- Szerinted meddig vendégeskedünk? Nem vagyunk az úrnő terhére?

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

A felkelő nap sugaraiban megcsillannak azok a fekete szalagok, amelyek behálózzák Sterrard úr csakráit és elvezetnek egészen a szentély bejáratáig - a levetett csizmákig. Ha megszűnnek, akkor a beteg meggyógyul, bár élete fonala rövidebb lesz, akár egy fél emberöltővel is.
A szerzetes hosszan gondolkodik azon, mit is tegyen - nyilvánvaló, hogy útitársuk életének megmentéséhez nem kell Mortar közvetlen hatalma, "csupán" az öregkorához. Végül aztán megszólal:

- Mortar kegyelméből meg tudlak óvni a méreg általi haláltól testvérem, de most kell válaszolnod, mire vagy ezért hajlandó.

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második este a szentélyben
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
Az első perctől fogva úgy éreztem, hogy ilyen komoly szertartás csakis sikerrel zárulhat, így fogaimat összeszorítva sikerült ellenállnom a csiklandozó ecsetnek, nehogy megmozdulva megbontsam a finom betűket, és a füstölők számomra kissé bódító szaga ellenére sem tudok elaludni. Nem merek. És látszólag a papnak sem szükségeltetik semminemű alvás, így próbálok magam is éberen maradni.
Az éjszaka hosszú volt, de eredményes a férfi szavait hallgatva. Hatalmas kő hullik le a vállamról, mikor a férfi megemlíti, hogy képes a meggyógyításomra, de az azutáni szavai már aggodalommal tellítenek el. "Most megfenyeget?" - suhan át az agyamon - "Csak akkor gyógyít meg, ha belépek Mortar papjai közé? - körbenézek, majd észreveszem, hogy feltűnően sokszor vagy egyszer huzamosabb ideig tekintett a kapuban lévő csizmámra. "Mi lehet velük?"
Most rajtam van a sor, hogy hosszabb elmélkedésbe boruljak, majd az ajkamba harapok, és megszólalok halkan.
- Mit kívánsz tőlem, szerzetes? Mit szeretnél a gyógyulásomért cserébe? Most kívánod megköttetni azt az alkut amit említettél?- húzom fel a bal szemöldökömet.

Amennyiben a válasza igen, akkor... akkor egy hosszú és mély levegővel próbálok nyugalomra lelni.

"Miért nem számítottam rá, hogy ki fogja használni ezt a lehetőséget..."
Amennyiben azonban nemmel válaszol, akkor bólintok, és megkérdezem.
- És akkor mire kellene hajlandónak lennem? - kérdezem tisztelettel, egy igen kevés élccel. "És már várom, mikor fogja a legabszurdabb árat kérni érte. Nem feltétlen arquban, hanem bármi másban. Feltétlen bizalmat, titkokat, akármit"

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, első nap estéje
Résztvevők: Vanina

Kiina börtönnel kapcsolatos kérdésre beletúr a hajába és pár tincset kisöpör az arcából.
-A börtön azért épült, hogy nekünk jobb legyen? - kérdezi csodálkozva -Hajnal valami olyat mondott erre, hogy azért van, hogy az urak a számukra kellemetlenkedőket oda zárják – függetlenül attól, hogy ez igazságos-e, s ezzel is megfenyegetve a népet, hogy ha kilógsz a sorból, tudd, hogy hova kerülsz.
Az a helyzet, hogy a börtön szerintem nem a legjobb módszer, mert megmérgezi a lelket. Ha pedig valakit több dekádra is bezárnak, akkor helyette humánusabb volna ha inkább végeznek vele. Ha megölik, akkor az új leszületésben újra kezdhet mindent tiszta lappal. Aztán kissé elfintorodik
-Azért ez sem tökéletes válasz, ha belegondolsz - hisz a szélsőséges formája az, amit távoli földeken néhány harcos nép követ - nem ejtenek foglyokat, és nem vetnek senkit börtönbe hanem helyette mindenkit megölnek – mert azt mondják, hogy a lélek szabadságot érdemel, nem rabláncot. De ez súlyos téma, nem nekünk kéne cipelni – javasolja kedves mosollyal.

-Kíváncsi vagyok, hogy milyen érzés, ha nem engem bámulnak folyton. Végre én leszek normális – vigyorog Kiina Vanina válaszára.
-Szerintem neked is lesz kérőd – már ha beadod a derekadat – nevet fel. A kérdésre, hogy még meddig tart az utazás a teknős hátán, megvonja a vállát
-Amíg fel nem támad a szél. Talán még három-négy nap. Hogy az úrnő mit gondol, azt nem tudom, de biztos érdekesebbek vagyunk, mint a megszokott napok vendégek nélkül. Úgyhogy én emiatt nem aggódnék – válaszolja vidáman.

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

- Mortar kegyelméből meg tudlak óvni a méreg általi haláltól testvérem, de most kell válaszolnod, mire vagy ezért hajlandó. - teszi fel a kérdést Kael, amire a válasz egy hit nélküli ember válasza:


- Mit kívánsz tőlem, szerzetes? Mit szeretnél a gyógyulásomért cserébe? Most kívánod megköttetni azt az alkut amit említettél? - emeli fel szemöldökét Sterrard úr.

A szerzetes elmosolyodik, de ettől nem oldódik a feszültség:
Nem az a kérdés, én mit akarok:  te mit akarsz testvérem és azért mire vagy hajlandó? Csak meggyógyulni, megúszni és elfelejteni? Nem gondolni a halálra még pár napig, talán évig?

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala, az alku
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
Kael kérdésére nem kapom meg a várt választ, csupán egy újabb kérdést, melyet már igazán megszokhattam volna.
Nem az a kérdés, én mit akarok:  te mit akarsz testvérem és azért mire vagy hajlandó? Csak meggyógyulni, megúszni és elfelejteni? Nem gondolni a halálra még pár napig, talán évig?

- Igazat megvallva örülnék, ha az általad felsoroltak közül mindegyik megvalósulna, bár elfelejtenem, azt lehet nem kellene, de meggyógyulni és végleg kilábalni ebből, azt akarom, ezentúl, bár a halálra gondolni az ember nap mint nap gondolhat, de a saját halálom napját még a messzejövőbe helyezném, legalább tíz évvel későbbre.

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

Kael:
Nem az a kérdés, én mit akarok:  te mit akarsz testvérem és azért mire vagy hajlandó? Csak meggyógyulni, megúszni és elfelejteni? Nem gondolni a halálra még pár napig, talán évig?

Sterrard úr:
- Igazat megvallva örülnék, ha az általad felsoroltak közül mindegyik megvalósulna, bár elfelejtenem, azt lehet nem kellene, de meggyógyulni és végleg kilábalni ebből, azt akarom, ezentúl, bár a halálra gondolni az ember nap mint nap gondolhat, de a saját halálom napját még a messzejövőbe helyezném, legalább tíz évvel későbbre.

A szerzetes figyelmesen végighallgatja és elmosolyodik:
Akkor kérlek vidd el mezítláb a csizmádat valahová a kertbe és égesd el testvérem. Fontos, hogy saját kezeddel végezd ezt el, majd hozz egy kanálnyit - itt kezével mutatja mekkorával gondolt - az átszitált hamujából

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael
Kael szerzetes szavaira meghökkenek, bár magam sem tudom, hogy miért, a férfi pillantásaiból sejtettem hogy a csizmával van valami, sőt meg se kellett volna lepnie, de a tény, hogy valahogy becsempészte a csizmámba, mikor nem voltam magamnál, és hogy abban van a méreg. Ezt nehéz volt az eszembe vésni.
- Értem szavadat, hálámat nem is tudom, hogy fejezhetem ki feléd, Kael. Adósod vagyok. - billentem meg felé a fejemet, és a tisztelet jelét vésem a levegőbe.
"El sem hiszem, hogy meggyógyultam. Azért a biztonság kedvéért el fogom égetni a többi ruhámat is, ezért még előtte, holnap kérnem kell majd valamilyen varrónőt vagy varrót, hogy készitsen egy új rend ruhát. Rám is férne, már igen rongyos az amelyik rajtam van most. Aztán, ahogy utasított a szerzetes kiviszem a pár lábbelit, így érzem a fű hűvös simogatását és a kövek hideg durvaságát a talpammal, aztán a abba a helységbe megyek ahol lattam korábban szitát,aztán egy kevés gombából és száraz ágból egy apró lángot raktam, melyre ráillesztettem a fekete csizmát, majd miután elégett, egy fakéreg darabra fellapátolok egy kevés hamut, melyet lesztitálok, majd visszaviszem aa Szentélybe.
" megmenekültem? Talán a nemes elől is? Lehet számára meghaltam, és ha nem irok, majd, akkor végleg elfelejt. Nem ártana. Sosem jó az ember életében, ha egy befolyásosabb az életét akarja elvenni. Nem egészséges."
- Megtettem, mit kértél, itt van a kanálnyi hamu, Kael uram. - Uram alatt megtisztelem, nem pedig meghunyászkodom előtte.

[Dierol]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, utazás
Résztvevők: mindenki

A szigeten a következő négy nap is ugyanolyan eseménytelenül telik, mint eddig. A hatalmas teknős, Sciosihoro rendületlen kitartással szeli a habokat, maga után vontatva kötélből font köldökzsinórján a Kufárt. A nappalok tikkasztóan melegek, de a sétakert és az udvarház sokkal elviselhetővé teszik, mint a Kufár kopár fedélzete. Az éjszakák ellenben kellemesen balzsamosak, s a kert néhány éjjel nyíló virága illatfelhőbe burkolja a környéket.

A terasz napnyugtakor (tengeri kígyó és hajó nélkül  )

Elassor amikor már tűzet gyújtana a sétakertben, hirtelen Kiina jelenik meg, és puszta kézzel, tenyérrel oltja el az éppen hogy éledező tüzet. A lány ujjai közül még füst száll fel, de nem zavarja.
-Itt nem gyújtunk tűzet. Megtöri a harmóniát - néz rá kivételesen mosoly nélkül.
-A kovácsműhelyben, vagy a konyhában esetleg a teraszon szabad, de itt nem. Ja, és a lakosztályban sem szabad, mert a függöny könnyen meggyullad. khm... állítólag - vigyorodik el, aztán sarkon fordul és a tenyerét dörzsölgetve magára hagyja Elassort.
Sajnos kiderül, hogy a szigeten komoly szabó - az nincs. A kisebb javításokat mindenki maga intézi a ruházatán - az új ruhákat pedig vásárolják. Ráadásul mivel a szigetnek úrnője van, így nemesi ruhákból nincs férfira illő. Persze át tudják alakítani egy katona ruháját ha nagyon muszáj, de az ugyebár nem illik egy nemes úrhoz...
Elassor számára a fegyverforgatás gyakorlása mellett a váratlan támadásokra is felkészülni igazi kihívás. Napjában akár két-három támadást is intéznek hozzá, de volt olyan napja, amikor hatszor „törtek az életére”. Hol méreggel, hogy szolgának öltözve, hol sötét sarokból, hol pengevetővel, hol pedig a tetőről támadtak rá. Utána pedig mindannyiszor elmagyarázták, hogy mi kerülte el a figyelmét. A végén már a támadás előtt, a zsigereiben érezte, hogy valami megváltozott – de még mindig későn.

Sterrard úr úgy néz ki, hogy az első feladatot sikeresen elvégezte - mert egy kupac hamuval tér vissza a szentélybe.
Kael számára az elkövetkező napokban főként Sterrard úr  játssza a központi szerepet - már amikor nem Mortar szentélyében vagy épp máshol tartózkodik. Úgy néz ki, hogy őt sem zargatják a többiek - hagyják, hogy azt és úgy csinálja, amihez kedve van. Ez az elmúlt évekhez képest szokatlan változás - eddig mindig voltak szabott feladatok, kötelességek, ha mást nem a mindennapi teendők - de helyette ezeket is elvégzik most a szolgák.

Vanina számára is a „megszokott” módon telik az idő a szigeten – reggeli után ha akar, csatlakozhat Tam mesterhez és a katonákhoz, akikkel együtt hallgathatja meg és próbálhatja ki a háritókesztyű, láncos buzogány, és a casquor, avagy lándzsakard történetét, és használatának fortélyait. A katonák eleinte ugyan némi lekezeléssel bántak a vendég kisasszonnyal, de a második nap végére már elfogadták teljes értékű harcosnak. Amit nem csak szóban, hanem tettben is utol lehet érni, mivel már nem udvariaskodtak vagy finomkodtak vele sem, mikor gyakorlás közben ellenfélnek választották. Ez alatt a pár nap alatt kiderült, amit sejteni is lehetett – Tam mester sokat látott, tapasztalt harcos szerzetes. Pontosabban csak ősz korára vált szerzetessé, és olyan általános tudás birtokában van - már ami a harcot illeti, amely bármely Nemes ház fegyvermestere megirigyelhet. Arról viszont keveset beszél, hogy hol is járt pontosan, de a tetoválásai közül egy bizony csak a Légió elit veteránjait illeti csak meg, mely legalább tizenöt évnyi szolgálatot jelent a hegyi barbárokkal és Ghodi lovasokkal hadakozva.

Hajnal pedig az egyik katonával, Pei-el tölti az ideje nagy részét – a fiatal, vidám férfi legnagyobb örömére. Amikor pedig éppen nem vele van, akkor Kiinának vagy éppen Vaninának áradozik Pei-ről. Kiina pedig bekéredzkedett a konyhába, hogy segítsen – de az első délután végén a szakácsnő tisztelettel megkérte Hae Min Ji tolmácsolásában Sterrard urat, hogy Kiina lehetőleg ne segítsen a főzésnél. Szó se róla, a vacsora igencsak szegényes volt az eddigiekhez képest. Talán az is közre játszhatott, hogy Kiina lelkesedése bár töretlen volt, amihez csak hozzáért a konyhában, az leégett, elsózták, véletlenül más fűszer került bele, vagy csak véletlenül kiborították... egyszóval csapást csapásra halmozva csak balszerencsét hozott. Így Kiina kissé szomorúan vette tudomásul a dolgot, hogy aztán másnap reggel vidáman visszatérjen a konyhába, mert azt nem tiltották meg neki, hogy csak figyeljen, és kérdezzen... Míg Hajnalt Pei társaságában lehetett fellelni, addig Kiina székhelyévé a konyha vált.

Lan pedig pár napnyi „szabadságot” kapott – senki nem lóg a nyakán, miközben rendben halad a társaság az úticéljuk fele. Az eddigi több hetes együttlét után furcsa érzés is kissé, hogy látó és hallótávolságon kívül vannak a többiek a nap jókora részében. Jótékony hatása, hogy van idejük kipihenni ez eddigi út alatt felgyülemlett nehézségeket és vélt vagy valós sérelmeket - tagadhatatlan.

Rashu mester és Haren pedig jórészt a lakosztály teraszán beszélget. Pontosabban főként Rashu mester beszél – nehéz elhinni, hogy két férfinak hogy lehet ennyi mondanivalója a másiknak. Ha belehallgat az ember, majdnem mindig hőfokokról, ütésszámok és típusokról, színekről és formákról esik szó. Amikor pedig nem a teraszon, akkor a sziget kicsiny kovácsműhelyében vannak, s ilyenkor a csengő kalapálás hangját mindenhol hallani.

Végül az ötödik nap délelőttjén meleg szellő simít végig az arcokon – szó szerint a változás szele érint meg  mindenkit. Az ebédet a nagy teraszon szolgálják fel, mint mindig, s Hae Min Ji a végén szól pár szót hozzátok
-Kedves vendégeim! Kiértünk az Árnyak Tengeréről – Jó széllel merussai partra még három napi hajóút van. A Kufár egy gyertyaégésnyi idő múlva kiköt a mólónál – s akkor átszállhatnak, mivel közös utunk itt véget ért. Örömmel láttuk vendégül önöket, mert társaságuk üde színt vitt a mindennapjainkba – ám remélem nem találkozunk többet – mert ide csak az vetődik, aki nagy bajban van.
Aztán futólag Hajnalra néz, aki illedelmesen lesüti a szemét, és szinte alig láthatóan megrázza a fejét.
-Kérem, kezdjenek el készülődni és esetleg búcsúzkodni, mert nemsokára megkezdi a kikötést a Kufár – zárja mondandóját.
Rashu mester és Haren már felkészült erre – ők ki sem csomagoltak a zsákjukból. Kiina viszont felpattan, és felszalad a lakosztályba, hogy a szerteszét hagyott holmijait összeszedje. Hajnal pedig inkább a kert fele veszi az irányt, és Peivel diszkréten búcsúzkodnak.

Végül Tam mester kíséretében lesétáltok a mólóig. Sterrard urat a katonák a tisztelet jelével búcsúztatják, Vaninának viszont közvetlenebb, szóbeli jókívánságok is járnak – Wei pedig tovább is megy
-Itt hagysz minket, miután mindenkit levettél a lábáról? - utal arra vigyorogva, hogy pusztakezes harc gyakorlása közben nem egyszer a földre vitte őket. A kérdésre fojtott nevetés tör fel a többiek felől is.
A mólón lépdelve Kiina végül Hajnal mellé sorol, és belekarol. Hajnal nem tűnik túl boldognak – vagy a búcsúzkodás vagy pedig a közelgő kabinfogság vette el a kedvét.
A Kufár fedélzetére lépve Xao és Osa köszönt titeket. A kapitány mosolyogva biztosít mindenkit arról, hogy pár napon belül Merussa kikötőjébe érkeztek, s az úrnőnek hála mind vízből mind ételből bőséges készlettel indulhattok neki az útnak. A matrózok eloldozzák a kötelet, és a Kufár lassan elsodródik a szigettől. A mólón állók még integetnek egy ideig, aztán megindulnak vissza a teknős hátára. A vitorlákat kibontják, és a Kufár komótosan megindul, miközben a roppant teknős és hátán az udvarház egyre kisebb ponttá zsugorodik a horizonton. Hajnalt közben Kiina lekíséri a kabinjába.

[KLM]

Kael Lacrymatis




Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, második nap hajnala
Résztvevők: Sterrard úr és Kael

Kael meditálással tölti némi időt, mikor Sterrard úr visszatér egy maréknyi hamuval, meglehetősen megkönnyebbülten.
- Megtettem, mit kértél, itt van a kanálnyi hamu, Kael uram.

A válasz alighanem le fogja hűteni a lelkesedését:
- Testvérem Mortarban, a megszólításom Kael testvér. Most már nem jut ebből a forrásból több méreg a testedbe, ám ami benne van, még tovább dolgozik. Így is van előtted tíz, talán húsz esztendő, aztán meghalsz. Ha akarsz, most elmehetsz.

Fiatal ember szájából ilyesmi általában komolytalanul hangzik, de Mortar szentélyében egy kisgyerektől is ijesztő. Ráadásul a szerzetes - arca eleven mása Mortar bálványának - még folytatja is:

Ha maradsz, akkor leborotváljuk a fejedet és bejelentjük Ha Ji Min úrnő nővérünknek, hogy Sterrard úr eltávozott az élők sorából. Ekkor egy év és negyven nap után új emberként léphetsz ki valamely kolostor kapuján, ha akarsz. Akkor már lesz esélyed gyermeket nemzeni és fel is nevelni.

[Tiwanlil]

Furcsa lesz évek múlva visszaemlékezni ara, hogy utaztam egy szigeten, ami úszik, mert egy teknős vontatja. Sose fogják elhinni nekem. Messziről jött ember azt mond, amit akar. Az viszont jó, hogy henyélés helyet edzem magam és még tanulok is. Örömkatona férfiak társaságában lenni,

Tam mester van olyan jó, mint Mada, még ha olyan kevéssé is sikerült megismernem. Hiányozni fog, és egy élet áll a rendelkezésemre, hogy el nem mesélt történetein töprengjek.
A maga módján ki-ki eltölti az idejét, csendes nyugalomban telnek a napok.

Aztán egyszer csak úgy dönt a tenger, hogy kiereszt minket a markából. Szél kél, ha szél kél, akkor kihajózunk. Ebédkor bejelentik, az estét már a hajónkon töltjük. Az úrnő elbúcsúzik tőlünk, szórakozottan eljátszom a gondolattal, mit szólna, ha hazai módon meglapogatnám. Elvetem, nemes, megölné az akcióm a jóindulatát. Sose heverné ki.
A kikötőben már oldottabb hangulatú búcsú kerekedik. Célozgatnak erre-arra, megvan rá a felelet:
- Itt már akit lehetett, meghódítottam, most megyek, hogy más földekkel is ezt tegyem.

Hajnal lógatja az orrát, aztán eszembe jut a hajó barom regulája. Négy nap. ha minden jól megy, de így, hogy Hajnal visszanyerte önmagát, nehezebb lesz elviselnie. Tervem az, minden nap betelepszem hozzá pár óra, biztos lesz miről beszélgetnünk.

[Haldirien]

Mesélő Dierol
Helyszín: A sziget
Időpont: nyárelő
Esemény: Árnyak Tengerén, a Shoarral Ház tengeri udvarházában, utazás
Résztvevők: Elassor
Úgy tűnik, végre elmúlt az engemet sújtó átok, mely majdnem az életemet vette, így az elmúlt időkön már nem töprengve, jókedvűen töltöm napjaimat, gyakorlatozva Wei-jel, óvatosan figyelve az utamat, tartva az orvgyilkossá vedlett őröktől, egyre jobbá válva ebben, azonban a feladatok is egyre nehezebbekké válnak. Az utam végére már nem csak a gyanús helyeket és mozdulatokat kell néznem, de szintúgy a gyanús tekinteteket, melyek az álnok tettek előhírnökeként szolgálnak. Néha csatlakozom Rashu mester és az utólag megismert Haren mellé, akivel ha jól emlékszem, még korábban nem váltottam szót. Kiinával is igyekszem beszélni, vele főképp a szellemvilágról, a "Teknősdémonról", ahogy magamnak elneveztem a csodálatos tengeri lényt, Sciosihorot. Már el is képzelem, ahogy a következő utasoknak már erről a kalandról is mesélni fog Xao kapitány, miközben elköltik a közös ebédjüket. Illetőleg amennyiben érdekli őt, akkor bevezetném a Zegherovi kultúrába és a vallási különbözőségekbe, melytől eltér a hercegség a dicsőséges Napcsászár és Birodalma hitétől.
Továbbá töltök ugyancsak egy kevés időt Tam mesterrel, akivel főképp az orvtámadásokról, de emellett minden más tudományról, melybe szívesen beleavat.
Azonban rangomhoz illően igyekszem sokkal több időt tölteni Min Ji úrnővel, vele szívélyesen társalogva mindennapi témákról vagy hírekről, de az úrnő engedelmével a szigetről és azon való életről is. Közben, amennyiben megengedi, hogy az általa felajánlott daloskönyvet megnézzem, akkor szívélyesen átlapozom, és próbálom azokat a fejembe vésni, és tőlem telhetően a szebbeket még elő is adom az úrnő számára, miközben, megvallom, igyekszem el is csábítani őt, ennek fejében minden nap a legtökéletesebb formámat öltöm fel.

Természetesen a boldogság közepette nem feledem el, mégha mellőzöm is azon az éjszakán történt dolgokat:
Amikor elmentem, hogy meggyújtsam azokat a démoni csizmákat, melyekbe kenték rá a mérget.
Az árnyékok közül akár egy csillag az égboltról lép elő Kiina, és felszólít arra, hogy terveimen módosítva máshol égessem el azt a lábbelit, amelyen keresztül arconcsókolt a Halál.
A lány szavait kedves szavakkal nyugtázom.
Köszönöm hogy szóltál. Ha még érdekel valami mitéged a népem kultúráját illetően, tudod hol találsz. - szólok utána még, majd elviszem a javasolt helyre elvégezni a rámbízott feladatot.
Visszatérve a szentélybe még további beszélnivalóm maradt a szerzetessel, aki szerint, ha nem választom a kolostorba térés útját, akkor egy évtized adatik számomra.
Gondolataim villámként cikáznak a fejemben, egyik túlmenydörögve a többit, vêgül megalakul egy pár másodpernyi gondolkodás után a válasz.
- Kael testvér, mennyi idő van megszabva ahhoz, hogy a templomba jussak, e zarándoklat útján? Attól tartok vannak olyan fontos teendőim melyek nem tűrnek el halasztást, sem pedig mulasztást. Ezért még évekig attól tartok nem fog lehetségessé válni a kolostorba való eljutásom.