M.A.G.U.S. > Új Törvénykönyv

M.A.G.U.S. - Az ÚTK csevegő

(1/8) > >>

Thyriel:
Az Új Törvénykönyv témájába tartozó csevegő

SentinelWex:
Seth megosztom veled a gondolataimat az Emlékfosztottak kalandötlettel kapcsolatban, de kérlek semmiképp se vedd ezt bántónak vagy ilyesmi, mert nem ez a szándékom. Fontos még, hogy ez az én véleményem, nem tudom, h a többiek mit gondolnak.

Alapvetően azt hiszem, hogy rettentően gyakorlottnak - továbbá a rendszert tökéletesen ismerőnek - kell lennie annak a játékosnak, aki belemegy úgy egy kalandba, hogy "majd kap egy karaktert". Én magamról tudom, hogy nagyon sokféle karakterrel szeretek játszani, de minden karakternek megvan a maga ideje. Nem tudok annál rosszabbat elképzelni, hogy bele legyek kényszerítve valamibe, amelynek az alkotásában nem vettem részt, mert az nem ÉN vagyok. Vannak a "harcos" típusú játékosok, akik meg vannak lőve, ha gondolkodós karakterrel kényszerülnek játszani és igaz ez fordítva is.
A másik pedig a hangulat. Ha teszem azt hetek óta lovagos/paplovagos filmeket nézek vagy ezzel kapcsolatos könyvet olvasok és égek a vágytól, hogy magam is megszemélyesítsek egyet, akkor képtelen lennék jól szórakozni teszem azt egy tolvajjal.

Lehet, hogy a leendő játékosaidnak egy picit több lehetőséget kellene adnod a karakterük legalább vázlatos megalkotására, mielőtt emlékfosztottá teszed őket, mert ha megnézed, a kaland iránt a lelkesedés akkor hagyott alább, amikor kiderült, hogy "ők majd kapnak valamit". ;)

Szurkolok, hogy összejöjjön a kaland, mert bár személy szerint fórumon sosem játszanék mágust (azt kizárólag asztali rpg formájában játszok), örömmel olvasgatom a történeteket. ;)

seth:
Üdv, mostantól rászokok hogy a csevegős postokat is olvassam :D (rossz szokás volt ennek elhagyása).

Na ez most jól jött, bevallom nem is gondoltam erre :) bár hozzátenném, hogy a lelkesedés amúgy sem volt nagy, Szeráfot nyúzta a kíváncsisága, Haldirien pedig tartalékba jelentkezett (mindkettő az amnéziás játékmenetes postom előtt).

az eredeti célom az lett volna, hogy egy amnéziás helyzetbe sodorjam a játékosokat, és erre ráadás lett volna az hogy ők sem ismerik a karaktereiket, mivel így teljesen át lehetett volna élni a kellemetlenséget. Tudsz esetleg (vagy ha már itt tartunk, bárki más) segíteni, hogy hogy lehetne megcsinálni ezt úgy, hogy a fent említett problémákat kiküszöböljük?

SentinelWex:
Átnéztem az összes nadrágomat, de nem találtam meg egyiknek a zsebében sem a bölcsek kövét. :D

Az amnéziás alapfelállás szerintem teljesen jó, csak nem árt, ha a játékosok megalkothatják a karaktereiket a saját szájízük szerint (persze a mesélő szabta kereteken belül).

Én eddig egyszer próbálkoztam ilyen mesével, akkor az volt az alap felállás, hogy az öt játékos megcsinálta a karakterét, aztán egy ereklye ellopta a személyiségüket és más-más test kapta meg őket. Így a játékosok tisztában voltak ugyan a saját képességeikkel, de miután egy másik játékos karakterének testében voltak, sokat nevettünk, mire sikerült mindent helyretenni. :D

A te esetedben szerintem csak szimplán bíznod kell a játékosaidban, hogy ki tudják majd játszani az emlékvesztett karaktert és felfedezhetik saját magukat. :)

Haldirien:
Szerintem. Mi lenne ha az alapkoncepciót a játékos találja ki, magát a karaktert ia megcsinálhatja akár... Meg a jellemét (ezek attól függnek milyen hosszú gyeplőt használsz)
De a karakter háttere homály, családja? Hazája? Senki se tudja, csak kinézetéből találgathat.
Erre a legmegfelelőbb egy teljesen semleges hely lenne hol a karakterek felébrednek. Egy ötletetet máris küldök sethnek

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

Teljes verzió megtekintése