Az éjjel különösen borult Dél-Ynev keleti sarkában fekvő Tiega városára. Egykor egy nagy és hatalmas államhoz, Gorvikhoz tartozott, ezzel együtt meghonosodott itt is a Kránból, jelen esetben azonban inkább Shadonból származó hit. Hit a Kosban, kinek ereje mindezidáig sosem csapolódott meg, sosem vesztett nagyobb háborút. Ahogy a jelen esetben sem, de a birtokában álló két államból, Kránból és Gorvikból egyet elvesztett a politeista shadoniakkal vivott harcokban. A shadoniak igencsak különleges hittel rendelkeztek, egy istent mondtak, mégis hetet ismertek, Domvik, kinek hét arca van, mégis mindegyik arcot külön alakokkal szimbolizálták templomaikban.
Tiega városa is a shadoniak kezére került, akik papokat és katonákat küldtek ide, hogy felügyeljék a békét és a rendet, és Domvik tiszteletét. Azonban ezen a területen, mint szinte mindenütt, erős ellenállásba botlottak, melyet önerejükből képtelenek voltak megtörni. Gorviki koldusok és nemesek egyaránt orvtámadásokat szerveztek és követtek el a shadoni katonák és papok ellen, mellyel szinte lehetetlenné tették a békés átmenetet. Ranagol nem alkuszik, mondották bölcsen azok, akik elkövették ezeket a merényleteket.
A város dokkjaiban, ahol az összes alvilági csoportosulás székhelye volt, kalózok, fejvadászok, tolvajok, bordélyok, az este még nagyobb mozgolódás volt, mint napközben. Egy magas, sötét bükkfából épített háromemeletes épület szolgált az egyik itteni tolvajcéh, a Piszkosok rendházaként. Itt történt minden fontos dolog, a fontosabb megbeszélések kivétel minden tárgyalás, a tervezés, a kiképzés. Természetesen nem csupán ekkora területe volt a Piszkosoknak, a csatornahálózatból is kiszakítottak egy kisebb darabot, ahol gond nélkül edzhették képességeiket, és a folyosókat használva a város majdnem bármely pontján előbukkanhattak, szegény negyedben, kereskedők negyedében, az előkelők negyedében, a templom negyedében. Nem voltak nagy létszámúak, de minőségben messze felülmúlták a Rongyosokat, akiknek pedig négyszer vagy ötször annyi taguk volt. Szerencsére nem rivalizált egymással a két rend, inkább okosan felosztották maguk között az érdekszféráikat.
A hold fényesen sütött be a mezsgyeház emeleti ablakán. Mintha csak nappal lenne, mely igencsak nyugtalanító volt. Minden azzal a lovaggal kezdődött. Megjelent egy vörös köpönyeges férfi, aki Ranagol ellen beszélt, ez történt egy hete, de nem változott a helyzet, és talán a vörösköpenyest is utolérte a végzete. És akkor, ma hajnalban bevágtatott egy másik vörös köpenyes alak, nyomában majdnem egy egész légió érkezett, de nem tettek semmit. Egészen estig.
Igen fényes volt a városban, bár a romantikus sétákat jajjveszékelő emberek és halálsikolyok zavarták meg. Máglyák voltak azok, amelyek bevilágítottak a mezsgyeház ablakán.
A Piszkosok rendje teljes létszámmal gyűlt össze, kivéve Shamet, akit az elsők között ítéltek a szörnyű kínhalálra.
A céh feje, a Vércse gondterhelt arccal állt, körülötte főbb tisztjeivel, Félszemű Shu'onnal és Gazellával, aki azért kapta ezt az igencsak légies nevet, mert ő volt a legfürgébb a tetőkön. Mindenkit messze lehagyott mind ugrásban és mind futásban.
Utánuk jöttek a veteránok úgymond, akik már jó ideje szolgáltak, tapasztaltak voltak, mint az öreg Avahan, Róka vagy Medve, akik már legalább évtizedeken át voltak a céhben, és alattuk voltak a közrendűek, mint Hörcsög, Sas vagy Nyúl, ez utóbbi nevét a szaporodása miatt kapta, míg az előbbi a remek szeme és horgas orra miatt. Ide tartozott még a Vidra is, aki egy nagyon szép, mogyoróbarna loboncú leány volt, akinek az ibolayszínű szemei sokakat megigéztek már, és még sokan mások. Mögöttük pedig három újonc, Qo'huoron, Mo'lar és Shali, nekik még nem sikerült nevet szerezniük
- Mitévők legyünk? - kérdezte meg a Gazella aggódva.
- El kell tűnnünk innen. - szögezte le a Vércse. - Mielőbb.
- Igen, de merre mehetnénk? - vonta fel a bal szemöldökét a Félszemű. - Belderro nagyvárosában elbújhatnánk, de bizonyosan számítanának ott ránk.
- Akkor menjünk Abradoba. - szólal meg az öreg Avahan. Az Abradoi fennsíkon eltűnhetünk, de munkát ott találhatunk.
- És hogy jutnánk ki egyáltalán a városból? - szaladt ki Sas száján ez utóbbi.
Csend támadt a teremben, amitől elvörösödik a Sas.
- Igaza van a kölyöknek. - szólal meg az öreg.
- Kitörünk. A vizen át, még mielőtt lezárják az öblöt. - szólal meg a Vércse. - Indulás!