Érdekes megfogalmazás részedről erről az oldalról eme horrorkategória, hisz szerintem pont, hogy az általad felsoroltak "hatalomvágy, ármánykodás, szeretet, stb." adnak egy közvetlenséget magához a műélvezőhöz, így pedig sokkal durvábban éli meg a történet szereplőjének kínjait, azaz pont ezért lehetne e dolog inkább "hard" horror. A CoC hard részében egyetértek, de csak úgy, ha Lovecraft műveit nem olvassuk végig, az utolsó 1-2 lapot kihagyjuk, ha azt is elolvassuk, akkor az egész "soft" kategóriába kerül, hisz úgy a történetek lényege nem a borzongás, nem az általad felsoroltak rémisztősége, vagy az, hogy az emberek a tápláléklánc alján vannak, hanem egyszerűen csak egy slasher, ami véleményem szerint nem is igazán horror, el nem tudom képzelni, hogy attól valaki megijed, ha egy darabolást lát. Jó persze, sokan városiak, és nem láttak még disznóvágást, de akkor is a mai felvilágosult világban nehéz elképzelni, hogy ettől valaki megijed, és nem inkább csak telipakolja a vödröt vacsorája elfogyasztott, de még meg nem emésztett százalékával.
Furcsa, hogy a WoD-ot megkülönbözteted a CoC-tól egy témában, hogy az emberek a tápláléklánc alján foglalnak helyet, és így a WoD-ot "soft" míg a CoC-ot "hard" kategóriába teszed, hisz ebben a jellemzőben mind a kettő ugyanazon a ponton áll, sőt a WoD-ban az emberek ezt a hierarchiát sokkal közvetlenebbül tapasztalják, mint a CoC-ban, ahol a többség egész életében még csak közelébe se kerül ilyen lényeknek, maximum tud róluk, és a borzongást ez a tudat okozza, de még álmaiban sem találkozik velük.
A 12 Dühös Ember mindkét verzióját ajánlom az újat és a Henry Fondásat is, mind a kettő ugyanúgy tökéletes film, de ha ilyenek érdekelnek még esetleg, akkor ajánlom az Exam (2009) c. filmet, szintén sci-fi, szintén 1 szobában játszódik.
Szóval szerinted a határok feszegetése egyenlő azzal, hogy megszűnnek a határok? A feszegetés nem jelenti, hogy a határ megszűnik, egy adott tekintetben nem létezik, ez tény, de nem minden oldalról szemlélve, gondolj csak a matematikára, húzol egy lapra egy vonalat, és azt mondod, hogy ettől a pillanattól kezdve ez egy átléphetetlen határ. Valóban, a lap egyik oldaláról a másikra nem tudsz átlépni rajta a 2 dimenziós térben, DE te a 3 dimenziós teret is képes vagy érzékelni, és ami a 2 dimenzióra igaz, az nem lesz teljességgel igaz a 3 dimenzióra.
Ha szeretsz gondolkodni, akkor hogy utálhatod a filozófiát? Ez a tökéletes paradoxon véleményem szerint, hisz a filozófia pontosan azt jelenti, hogy a gondolkodás szeretete (philo ~ philio = szeretni, sophia = bölcsesség, elmélkedés, gondolkodás).
Értem a kockadobásról írtakat, bár nem értek vele egyet, hisz részemről ez a játéknak maximum a 10%-át adja ki, azaz elhagyható, viszont nem kívánok a témában vitázni, mert csak elemezgetnék, és az az általad annyira nem kedvelt és mégis nagyon kedvelt filozófia kategóriájába esne.
A személyiséged tényleg elég ellentmondásos, de talán ezért is vagy annyira szimpatikus nekem, sőt azért is, mert hajlandó vagy erről beszélni, sőt egyfajta önreflexiót közöltél most le a válaszoddal, aminek kiváltképp örülök.
Együtt érzek veled a technológia terén egy részről, én speciel a kibernetikai iránynak nem örülök, a biológiainak örülnék, de a nagy tudósok szerint, az is el fog jönni hamarosan, szóval nem kell aggódjak, nem az lesz a végső irány, amit most közvetlen szinten láthatunk.
Vezető és gondolkodó alkalmazott dichotómia, hm... ismerős, én speciel mindig csapatjátékos szeretnék lenni, de nem tudok, vagy vezetővé lépek elő, vagy magam oldom meg a feladatot a csoporttól függetlenül, mert a csoport lassít, és halmozza a hibákat, és ilyenkor türelmetlen leszek.
Örülök neki, hogy egy teszt erejéig elfogadod ezt, ígéretemhez híven, én pedig szívesen belevágok egy fantasyba, ahol te hozod az alapötletet.
Nekem speciel csak a klasszikus fantasyval van gondom, amit high fantasynak is neveznek, mert például az egyik kedvenc regénysorozatom is a fantasy kategóriába esik, de dark fantasyról van szó, a címe pedig Black Company, és Glen Cook kezdte el 1984-ben, és fejezte be 2000-ben az utolsó regényével, amikor megjelent belőle a Green Ronin kiadótól egy d20-as setting. Viszont az elfes, orkos meg hasonló fantasyt, ahol csettintésre újjáéleszthető akárki a pap által, ahol nincsenek valódi istenek, mert az emberek tudják, hogy léteznek, és nem hisznek bennük, sőt még a WC-kefe is mágikus, na az ilyeneket nem szeretem, nincs bennük egyedi történet, mind ugyanarra a klisére épül, és unalmas nekem.
Azért hoztam fel az nWoD-ot, mert azt írtad, hogy idézem:
Akárcsak a WoD-os rendszerek.
azaz többesszámot használtál, és tudtommal 2 WoD-os rendszer van csak, a cWoD és az nWoD, és ha már többesszámot használtál, akkor csak ismerheted az újabbat is.
Ígértem kockacsörgést Mage-be, de ez teljességgel tőled fog függni, én nem fogom kikényszeríteni belőled, ha te szükségesnek érzed, akkor tenni fogsz érte. Egyedül a hatáslétrehozásnál fogom kikényszeríteni azért, hogy megtanuld. Amint megtanultad, elhagyható, tudom, hogy te nem hagynád el, csak mondom, hogy ez is úgy működik, mint a klasszikus vicc, hogy 2 pofa a vonaton csak számokat mond egymásnak, és röhögnek, mert mindketten ismerik ezeket a vicceket.
Pillanatnyilag mondjuk bajban vagyok a reagírás terén, mert nem túl sok célt látok a karakteredtől, amit tenni akar, így pedig nehéz elindítani az úton, de majd csak kialakul valami.
