Asimov elrugaszkodása abban rejlik, hogy mesterséges intelligenciáról ír, aminek fejlettségétől azért annyira nem vagyunk távol, sőt a robotok, amik egyfajta változata már az ő korában is létezett. Herbert ezzel szemben homokkukacokról ír, amik egy pszichoaktív anyagot termelnek, mely meghosszabbítja az életet, és mindezt egy víz hiányában létező sivatagbolygón. Menjünk is tovább Bene Gesserit irányába, ami mögött egy érdekes filozófia található, mely vetekszik a Star Wars Jedi/Sith filozófiájával, ami tetszetős, de sajnos ugye ahogy az SW-ben az Erő, itt van a Hang, itt elmentek fantasy irányba egy kissé, így pedig hard nagyon nem lehetne már. Aztánd nézzük az űrutazás módszerét, amit a Navigátorok végeznek, akik nélkül lehetetlen lenne az egész, ők függők a fűszerre, ami ezek szerint nem csak életet hosszabbít meg, de mindenféle különleges mutációt is fokozni tud, mint például, amivel a Bene Gesserit tagjai is rendelkeznek. A nagyobb léptékű űrutazás a Holtzman-hatás révén jön létre, amiről sok apróságot megtudunk, de soha nem derül ki, hogy ténylegesen hogyan is működik, ami egy hard sci-fi esetében problémás, lévén a hard sci-fiben erősen van jelen a tudomány, és ha kitalálnak benne egy tudományos alapelvet, akkor azt megpróbálják részletesen leírni, vagy a történet alatt derül ki róla egyre több, így például a pszichomatematika Asimovtól, amivel a valóságban is kísérleteznek, de ugyanígy a Holtzman-hatással nem tudnak a valóságban kísérletezni, semmi fogódzkodó nincs hozzá. Csak szépen sorjában, következzék mondjuk a Bene Tleilax és a klónjaik... nos eme alapelv, ahogy itt a klónozás működik nagyon eltér attól, amit a valóságban klónozás alatt értünk, és nem is vagyunk rá képesek eddigi tudásunk alapján, hogy a sci-fiben szereplő változatot megalkossuk, máskülönben pedig az orvosi etika tiltja a kísérletezést is vele. A koreaiak próbálkoztak ennek ellenére, és egy nő kvázi majdnem megszülte a saját klónját, de elvetélt, és a kísérletet szerencsére leállították utána.
Én nem feltétlen várom el senkitől, hogy Asimov univerzumában meséljen, én speciel úgy képzeltem el egy ilyen hard sci-fit, hogy vannak az emberek, akik eljutottak x naprendszerbe, kolonizáltak bolygókat, és most 1-1 kolónia között van valamiféle konfliktus, a kolóniákban kevesebb a kulturális változatosság, mint a Földön, ahol bár az országok már egy nagy galaktikus szövetség tagjai, de azért az egyéni nyelvet nem adták fel és a kultúrák is még megvannak külön, viszont többé-kevésbé együtt működnek. Alapnak ennyi, létrehozni pár vállalatot, és kialakítani egy alapszitut, aztán a játékos alkothat hozzá karaktert, és indulhat a kaland. A mesélőnek sem kell sok időt beleölnie, és a játékosnak sem, mindenki nyer rajta. Végezetül, mielőtt félreértenél, én imádom Dűnét, csak most pillanatnyilag nem ilyen jellegű kalandra vágyom.
Viszont, ha valaki mindenképpen Asimov univerzumába fogna bele, akkor a kezdetek-kezdete nagyon tetszene, nem sokkal azután, hogy megalkotják Daneel Olivawot 5020 körül (az Első Alapítvány korában azt hiszem olyan 19 ezer éves lehet a tag), aztán évekre rá Giskardot. Ebben az időben Aurora még normális, és még nem tört ki a robotok lázadása, sőt az Auroráról származó más kolóniákon lakó emberek sem elvetemült fanatikusok, mint mondjuk az Alapítvány Előtt c. műben található tagok Trantor bolygóján. Az Első és a Második Alapítvány idejében is szívesen játszanék, de akár az Alapítvány és Föld korában is, érdekes lenne felfedezni a Földet újonnan, nem kevés BSG feeling is vegyülne ebbe mondjuk, hisz azon annyira látszik, hogy Asimov művein alapszik.
