M.A.G.U.S. > A háború folyománya
Első Felvonás - Az Ünnepség
Haldirien:
Elinuin falva a Vinverio-hegység talpától egy félnapi járóföldre fekvő falu, amelynek a lakói a közeli Tuil városa mellett a környék bányafalvai számára adnak el a megtermelt javakból. A zászlóháború során a toroni légiók az elsők között foglalták el ezt a kis települést. A falu szerencséjére a környező falvakon uralkodó Niiro Lakhon úr még hetekkel a sereg megérkezése előtt figyelmeztette a helyieket, így a lakosság jelentős többsége a Vinverio hegységben lévő Hét Szél Kolostorban menedéket találtak. A toroni sereg a bérceken való átkelés után nem találtak se értéket, sem ételt a faluban, így hamar a lángok martalékává váltak a falvak, közöttük Elinuin is.
Most, 6 évvel később, a falu nagy napot ünnepel. A település végre visszanyerte a korábbi orcáját és most, az első aratásünnepség sokakat vonzott az egyszerű kis faluba. Úgy beszélik, hogy Niiro Lakhon egyik becses ékszerét felajánlotta az aratás-torna bajnokának. A legutóbbi tornát tizenegy évvel ezelőtt, a zászlóháború kiterjedése előtt tartották meg utoljára. A torna során a jelentkezőknek több próbatételen és feladaton kell átverekedniük magukat, megmérettetve többek között mind erőben, ügyességben és rafináltságban, hogy aztán a legjobb elnyerhesse az öt korona értékű nyereményt, amit idén az úr egy különleges felajánlással, egy díszes nyaklánccal tett még csábítóbbá.
Elinuin főterén, a Névtelen Katonához címzett fogadó melletti piactér teljesen megváltozott. Több tucat kereskedő érkezett a szomszédos városokból, kelméktől kezdve az egzotikus élelmeken keresztül a kovácsoltvas szerszámokig szinte mindent megtalál az ember a kufároknál. A Hét Szél Kolostor növendékei az esti bemutatóra készülnek, a falutól távol, egy kis erdei tisztáson gyakorolják a mozdulatsorokat és legalább félszáz, ha nem több ember jelentkezett a versenyre. A nevek alapján nem csupán a környező falvak és városok, hanem a határokon túl élő embereknek a fantáziáját is megmozgatta az aratástorna, ugyanis többek között egy-két toroni, valamint közel három dwoon név is feljegyzésre került a résztvevők között.
A kis falu főtere egy erigowi utcára emlékezteti a messzeföldeket bejárt utazókat, amilyen sűrűn vannak az emberek az aprónak tűnő házak között.
A Névtelen Katonához címzett fogadó az, ahol Bogaras Borisz jó szívvel és hideg árpasörrel várja a betérőket. Az asztalok zsúfolásig vannak, sokan kártyáznak, fogadásokat kötnek a torna nyertesére, vagy éppen csak büszkélkednek a háborús tetteikkel vagy a különféle kalandjaikkal. Mivel Bogaras úr is kellőképpen rafinált, így a falu több pontján a piacon fellelhető egy-egy kisebb paraván, ahol a fogadós egy-egy rokona várja a piacon ténfergőket egy-két hordó hideg sörrel. Az egyre inkább melegedő délelőttön meglehetősen megnyerő lett a tömeg számára az erigowból érkező kufár és az egyik sörfelszolgáló stand, ahol valami furcsa módon kellemes, hűvös idő van, mintha egy láthatatlan fal árnyékolná le a napot, hogy a stand körül állóknak kellemes tavaszias érzetük legyen.
Spoiler: megjelenítés[Ha szeretnétek, írjátok meg, a karaktereitek vajon mit kereshetnek Elinuin falujában. Szívesen segítek és megírom akár én is, de meg szeretném adni a lehetőséget a kibontakozásra :) ]
Dierol:
Saito
Érdeklődve sétál be a faluba, mely legutóbbi látogatása óta bizony sokat szépült. Akkor még nem volt szokatlan látvány a magába roskad házakból az ég felé meredő üszkös gerendázat. Ha picit megerőlteti magát, még mindig könnyedén felidézi a csípős füstszagot, ami belengte a hasonló sorsú falvakat. Kicsit grimaszol egyet, amikor arra gondol, hogy már most úgy viselkedik, mint valami szentimentális öreg. Jókedvűen néz végig a tömött falun, és még az sem veszi el a kedvét, hogy felsejlik benne - lehet, hogy már csak egy csűrben fog tudni szállást szerezni magának. Hátizsákján igazít egy picit, aztán határozott léptekkel elindul a falu központja felé. Úgy tervezi, hogy először próbál szállást szerezni, majd aztán a kellemetlenül nehéz málha nélkül elvegyülhessen a forgatagban, és végigjárja-tapogassa a kereskedők áruit, hogy végül egy asztal mellett próbára tegye a szerencséjét is, némi ital társaságában. A kellemesen meleg időben ez meglehetősen tetszetős és vonzó tervnek tűnik, melyet szándékában is áll megvalósítani. A falu feltehetőleg egyetlen fogadójánál próbál elsőre szerencsét - de lélekben már annak is örülni fog, ha egyáltalán ételt, és útbaigazítást kap, hogy hol találhat pár napra szállást magának. Főleg miután megpillantja a zsúfolt asztalokat. Tűnődve néz körbe, és tekintetével a fogadóst keresi. Vajmi keveset ért az üzlethez, de a helyében félretenne pár derékaljat a későn érkező módosabbaknak, akikről jó pénzt lehet legombolni. Így aztán feléledő reménnyel lép oda ahhoz, akiben a fogadóst sejti. Türelmesen kivárja ha épp más vendéggel foglalkozik - majd rövid, udvarias meghajlással köszönti.
Rigor Mortis:
Ut Saeva
Egy jó darab idő eltelt már,amióta Tiadlan földjére tette a lábát.Már lassan kezdi megszokni az erv nyelvet,ami eléggé eltér
anyanyelvétől az aszisztól. Érezhetően akcentussal beszéli a nyelvet,de a háború óta elég sokan járják az országot,kóbor
katonák...akik nem tudnak mit kezdeni magukkal csatározás nélkül,így senki nem lepődik meg már rajta.
Azt is lassan ugyan,de megszokja hogy saját maga dönt arról mit fog tenni a következő napon,vagy éppen merre veszi az irányt.
Néha még vannak rémálmai,ilyenkor amikor felriad egykori mesterének gonosz ábrázatát látja maga felett,amint fürkésző tekintettel
hajol felé...vajon milyen fájdalmas hatásai vannak az új méregnek...De ezeket gyorsan elhessegeti,szerencsére már a húsa is lemállott
a vén bolondnak a csontjairól a Quiron-tenger fenekén.
Megtanult táborozni is,lassan-komótosan járja Tiadlan tájait...ha talál estére valami szállást ott megpihen,ha nem akkor a szabadban
éjszakázik.Régen ilyesmiben sem volt része,legtöbbször a sötét és bűzös kazamatát sem hagyhatta el.
Az első időszakba voltak kellemetlenségek főleg furcsa szeme és hófehér haja miatt,gyakran nézték valamilyen toroni szerzetnek.
Nem egyszer vasvellával "kérték" fel hogy ne tisztelje meg a településüket jelenlétével.A legutolsó ilyen alakommal kicsit megelégelte,
azóta is gonosz mosoly tűnik fel a szája sarkában amikor visszagondol a falusiak módfelett nyüzsgő napjára...amikor kevés volt mindannyiukra
az árnyékszék és a környéken fellelhető lapulevél....Később még azt is hallotta hogy jó egy hétre lezárták a faluba vezető utakat,mert a környező
települések rettegtek hogy valami fertőző nyavalya ütötte fel a fejtét. Hm,lehet nem kellett volna egy egész ibrik utifűmag kivonatot a kútjukba
önteni,elég lett volna egy gyűszűnyivel...de így már utólag mindegy,remélhetőleg ebből megtanulták hogy hogy bánjanak az utazókkal.
Mióta festi a haját és az iszákos Larnaktól megvett ruhában utazik már nem érik hasonló atrocitások. Elég sokat itatta a vén flótást hogy ne
száradjon ki a torka,miközben a háborúról és az erigowi szabadcsapatokról meséljen. Ezeket a történeteket jól megjegyezte hogy saját tapasztalatként
adhassa tovább a kitalált történetében ha nagyon muszáj. Néha hozzásegítette ingyen szálláshoz és étekhez.
Utazás közben herbáliákat is gyűjtöget hogy készleteit feltöltse,de pénzre lenne szüksége hogy komolyabb hatóanyagokhoz is hozzájusson,valamint
komolyabb eszközökre. Gyerekkorában is járta az erdőt a faluja mellett,de akkor fogalma sem volt róla mennyi gyógyító és mérgező növény létezik.
A minap az erdei úton egy félnótás,magányos útonálló szemelte ki magának.Szerencsére elég szószátyár volt és túl nagyra tartotta magát...talán a
környék királyának...miközben arról áradozott hogy az erdő útjain járók és a környező falvak lakói rettegik erejét, Ut rontást mondott rá...minek
következtében rángógörcsöt kapott és eldőlt mint egy zsák búza. A bolondnak nem ez volt a szerencsenapja,saját tőrével metszette el a torkát,
mielőtt még magához térhetett volna.Rablóból préda lett,Ut elvette a fegyvereit és a kevéske pénzét,majd begurította a bokrok közzé.A holmik közt
egy gyűrött hirdetményt is talált ami felhívta a figyelmet,hogy valami verseny lesz az egyik közeli faluban és értékes díj is lesz a jutalom.
Úgy döntött megnézi magának ezt a falut,biztos lesz vígadalom és bár nem sok esélyt lát arra hogy részt vegyen a vetélkedésbe...hiszen az ilyen
helyeken rönkdobás,hordógurítás és más badarságok szoktak lenni. Odafele menet egy kereszteződésnél találkozott egy vándorkereskedővel aki szintén arra tartott,sikeresen el is adta neki a haramia holmiját és a társaságában érkezett meg a faluba is.
Itt valóban nagy nyüzsgés fogadja,már helyi viszonylatban...Ifin az igazán nyüzsgő hely....a népek vidámak,bőbeszédűek...így azt is megtudja hogy
a falunak a teljes megújulását ünneplik és erre szervezték a versenyt is.Néhány rézpénzért vett pár perecet és miközben elrágcsálja az árusokat,majd aztán
a falut veszi szemügyre.Hallotta hogy valami fogadó féleség is van itt,ezért azt is felkeresi,hátha akad szállás.
A fogadó természetesen szintén zsúfolt,ahogy várható is volt...igyekszik megkeresni a fogadóst és megérdeklődni tőle,vajon van e szállás...de mindeközben
igyekszik távol maradni a nagyobb csoportosulásoktól.Csuklyáját is mélyen az arcába húzza hogy minél kevesebben lássak a szemeit,nem szereti ha
megbámulják.
Várakozás közben vándorbotjára támaszkodik,eléggé kifárasztotta a napi út...bár egészsége nagyon jó,így attól felesleges félnie hogy ha elkapja a zápor
megfázik,ám a teste gyenge...ezért jócskán megviseli a gyaloglás.De így jár aki nem tud lovagolni és kocsira,kordéra nem telik neki...
Vállát kezdi húzni az erigowi számszeríj súlya,nem éppen neki való fegyver...de más eszközhöz nem ért,csak az íjjakhoz-számszeríjjakhoz...egy kisebb
alkalmatosság pedig szintén sok pénzbe kerül...
Megpillantja végre a fogadóst,aki előtt egy katona féleség hajol meg épp udvariaskodóan.Kicsit elhúzza a szája szélét,...ez biztos hosszú társalgás lesz...
Az Ezüst Utazó:
Felicia:
Hiába na! Boris bácsi azon nyomban a mosogató mellé állított, rokon nem rokon dolgozni kell a szállásért. A helyi nyelv elsajátítása könnyűnek bizonyult, de hűvösebb éghajlat elviselése. Erről nem beszélt apám, szinte mindig kabátban vagyok . Ünnepség lesz, van. Erről is beszélt apám, módszeresen felvilágosított de nem pontosan így. Egyszer volt nagyon régen lesz e még? Nem tudta ő se. Tömegesen jöttek a népek az Arató ünnepségre! Igen csábító vagy erőfitogtató lehet az a felajánlott nyaklánc. Tele a kocsma, és isznak is rendesen Boris bácsi előre küldött felvenni a rendelést és kivinni a seritalt, most az egyszer nem bánom, hogy apám gyűlöletes nővére, megtanított ilyen alapdolgokra, mint tálca vivés tömött helyen. Most köszönöm meg neki, gondolatban pedig anno nyafogtam miafészkesfenéért kell? Zordul kiabált velem mint mindig. Nem tudhatod mikor lesz rá szükség, és ne káromkodj!
Nem jelentkezem a tornára viszont el fogom lopni ez már biztos, már csak pár kérdés marad hogyan? hol? Kivel? A kivel na igen az még hát na..
Meglátok egy katona forma férfit, aki igencsak elveszettnek tűnik.
Kicsit meglököm a vállát aztán elé állok, hogy rám figyeljen.
-Igazán nagyon sajnálom de Boris úrnak nincs mindenkire kiterjedt figyelme! Felicia vagyok, kerítek magának egy asztalt és felveszem a rendelését. Vagy fordítva.Jó lesz így? -Körbenézek a kocsmában, egy "kedves vendég" pont az asztal alá itta magát tökéletesen. Folyton a fenekemre csapkodott. Kirángattam nagyjából.
-Hely van. Mit inna a kedves vendég?-Állok elővéve a legkedvesebb mosolyom.
Filio Mortale:
Kabata Norobu
Nyugodtan léptet be a faluba könnyű harci paripámon miközben magam mögött vezetőszáron vezetem a felmálházott utazó lovamat Niiro Larkhon úr kúriájától kicsit megkönnyebbülve távoztam, hogy letudta a családi kötelességét és átadta atyja által küldött ajándékokat a környező földek urának. Atyja által küldött ajándékok igazán káprázatosak voltak a maguk egyszerű hasznosságában egy utazóládányi hamísítatlan tisztított tengeri só négy vászonzsákban, valamint két kis hordónyi déli óbor állítólag Predoc tartományból, valamint fűszerek a dzsadok által uralt sivatagos vidékről és a legfenségesebb teafalevelek az elzárkózott Niare-ból ezekkel az ajándékokkal Larkhon nagyúr sokáig emelheti udvartartásának fényét a nála vendégeskedők szemében. Az ajándékokon túl még átadta az uraságnak atyja által reá bízott csont tekercstartót miben személyes üzenete lapul az uraság számár, bár a számára ismeretlen üzenet kicsit aggasztja, hiszen a család nem nézi jó szemmel egy másodszülött félvér elsőszülötté való emelkedését *** sóhaj *** bár ne haltál volna meg testvérbáttyám még ha csak a féltestvérem is voltál akkor a niarei „tiszta” vér mellett „kardoskodó” öreg családtagok nem tekintenének rám ferde szemmel, ám így minden alkalmat megragadnak a tekintetben, hogy testvéröcsém, ki szintén a féltestvérem ám a testvérem, kerüljön előtérbe és őt illessék meg az elsőszülötti jogok. *** sóhaj Kyel a tanúm szívesen lemondanék jelenlegi elsőszülötti státuszomról öcsém javár ***. Jelenlegi helyzetben marad a diplomácia selyemébe csavart ármánykodás a család berkein belül, hogy ne egy félvér vigye tovább a családi vérvonalat az elsőszülöttség címén. *** fújtatás, de legalább egyenlőre bérgyilkost nem küldtek a nyakamra, vagy csak nem tudok róla ***
Nagy megnyugvással, hagytam magam mögött Niiro Larkhon úr kúriáját miután átadtam atyám üzenetét és ajándékait valamint tájékoztattam az úraságot, hogy az ünnepség alatt még a településen fogok tartózkodni és amennyiben bármiben a szolgálataira lehetek úgy örömmel állok rendelkezésére és megtiszteltetésnek veszem a szolgálatát, már ha igényt tart a szolgálataimra. A településen betérek a Névtelen Katonához címzett fogadóhoz. A fogadó udvarán, magamhoz intem az egyik istállófiúnak kinéző sihedert.
- Konnicshiwa ifjú! Mond az ünnepségre tekintettel található-e még szabad szállás a Névtelen katonában?
Amennyiben az ifjú igenlő választ ad a szabad szállás tekintetében, úgy a kezébe nyomom a kantárszárat és egy ezüstöt a fáradozásaiért. (Ha nincs szabad szállás tovább állok és keresek más szálláshelyet a településen)
- Lásd el a lovakat és nyergeld le őket, majd a rajtuk lévő málhát hozd el a szállásomra a fogadóban bent leszek.
A beszélgetést követően belépek a fogadóba és megkeresem a fogadóst szállásom ügyében egyben felmérem a fogadóban tartózkodó vendégsereget is. (Jelenlegi viseletem: tradicionális kimonó, rajta daimon keményített sötétkék felső a Norobu ház jelével meghajlott nádszállal és fekete hakama széles kardtartó szövetövvel valamint sötét tabi)
*** A karakter önmagának félhangosan motyogja az orra alá lovaglás közben.
Navigáció
[#] Következő oldal
Teljes verzió megtekintése