M.A.G.U.S. > A háború folyománya
A Hősök csarnoka - karakterek leírása
Kirvano Kien:
Innon a remete
Kaszt: Barbár
Faj: Ember
Jellem: Káosz-Élet
Vallás: Leutaril, Ramkir, Tomatis, A korg természetistenekTulajdonságok KAP
Erő: 16 Karakteralkotó Pontok: 50
Gyorsaság: 14 Iskola (Barbár): 6
Ügyesség: 14 Mágiatagadás: 5 (Ingyenes)
Állóképesség: 15 Elosztható: 44
Egészség: 17
Szépség: 12
Intelligencia: 9
Akaraterő: 14
Asztrál: 9
Érzékelés: 15
Összes: 135
1.TSZ
FP: 9
KP: 13 (Int. 9)
HM: 11 (22 pont)
Kegy pont: -
Manapont: -
Pszi pont: -
ÉP: 17 FP: 39
MME: 19 AME: 14Képzettségek
Fegyverhasználat (Nehézkardok – Másfélkezes Kard) 3.fok
Fegyverhasználat (Tőrök) 2.fok
Fegyverhasználat (Hajítófegyverek) 2.fok
Fegyverismeret 2.fok
Fájdalomtűrés 3.fok
Harctéri Gyakorlat 3.fok
Harci láz 2.fok
Pusztakezes harc 2.fok
Kultúra (Korg) 3.fok
Helyismeret () 3.fok
Nyelvtudás (Korg) 3.fok
Futás 2.fok
Úszás 2.fok
Vadonjárás (Sztyeppék) 2.fok
Állatismeret (Sztyeppék) 2.fok
Herbalizmus 2.fok
Szakma (Vadász) 2.fok
Nyomolvasás 1.fok
1.TSZ
Pusztakezes harc 2.fokról 3.fokra -3KP (Ökölharc)
Vadonjárás (Erdők) 2.fok -3KP
Nyomolvasás 1.fokról 2.fokra -2KP
Nyelvtudás (közös) 1.fok -1KP
Nyelvtudás (toroni) 1.fok -1KP
Lovaglás 2.fok -3KP
Csapdaállítás 2.fok -3KP
Csomózás 2.fok -3KP
Herbalizmus 2.fokról 3.fokra -3KP
Int: 9 KP:13
Fegyverek/Harcérték
Alap KÉ:29+2 TÉ:44+6 VÉ:88+4 CÉ:29+0
Puszta kéz: Idő: 3 KÉ: 31+2 TÉ: 50+5 VÉ: 92+5 CÉ: - Sebzés: 1k6+1
Másfélkezes kard: 5 Idő: KÉ: 31+6 TÉ: 50+20 VÉ: 92+16 CÉ: - Sebzés: 3k6+1
Vadásztőr: Idő: 3 KÉ: 31+6 TÉ: +10 VÉ: +4 CÉ: - Sebzés: 1k10+1
Hajítóbárd: Idő: 3 KÉ: 31+9 TÉ: - VÉ: 92+4 CÉ: 29+6 Sebzés: 1k6+2
Hajítódárda: Idő: 5 KÉ: 31+8 TÉ: - VÉ: 92+5 CÉ: 29+13 Sebzés: 2k6+1
Felszerelés:
Ló és lószerszámok a barlang előtt.
A barlangban kovakő, fa tál, kanál és villa, több napra elég tűzifa, kevés vadhús (nyúl), kötél 1x20 m, bőr zsák, fáklya, 2x2l-es kulacs vízzel, szekerce, prém takaró
Zsákjában gyógyfüvek és sebkötöző szerek, kovakő, fáklya 3db, zsinór 20m feltekerve, 1x20 m kötél a zsák aljához kötve, nyúzókés,
Kinézet:
Vagy egy arasszal nagyobb két méternél. Nem duzzad az izmoktól, bár az istenek osztottak neki azt is rendesen, hanem inkább szikár és szívós. Haja és szakálla barnás színű csapzott kóchalom. Szemei kékek. Ruhái koszosak, kivéve medveprém köpenyét. Ruhája többnyire prémekből és irhabőrből áll. Prémköpenyt és egyszerű ágyékkötőt hord jó időben. Eső elől kopott vászonköpeny váltja a kedvencét, lábát csizmába bújtatja. Kopott bőr zsákja hátán átvetve szorosan, hogy a mozgásban ne akadályozza.
Személyiség:
Népe egy tipikus jelleme. Büszke, bátor, merész, heves, őszinte,lobbanékony, makacs és leleményes. Az idegen területen megtanulta az óvatosságot és igyekszik lobbanékonyságát uralni.
Előtörténet:
Talán a 14. telem után fekete fémet viselő katonák jöttek. A vezér azt mondta velük kell mennünk. Nagy hajókra szálltunk mind. Apám, törzsei harcosaival, vitt engem és testvéreimet. Miután partra szálltunk, fura szörnyekkel találkoztunk. A fekete páncélosok azt mondták barátok, pedig nekünk szörnyeknek tűntek. Erősek voltak ők is, a szaglásuk pedig majdnem, mint egy farkasé.
Két télen át követtük a páncélosokat. Meneteltünk, tábort vertünk, de én még nem harcolhattam. Apám megtiltotta. Helyette a felderítőknek és a vadászoknak segítettem. A szörnyeket orkoknak hívták a páncélosok a saját nyelvükön. Összemértük az erőnket a mi és az ő szokásaik szerint. Inkább az ő barátjuk lennék, mint a fekete páncélosoké. A vasruhások között sokszor volt puhány férfi és nő, akik olykor villámot, tüzet és más bűbájt is tudtak idézni, mint otthon a sámánok.
A második tél után egymagam indultam az idegen hegyekbe. A hold kétszer is megtelt, mire visszatértem. Sebekkel borítva, de diadalmasan. Trófeám nyúzott bundája a bizonyíték. Jó köpeny lesz belőle…
A következő évben már a többiekkel harcoltam. Az ellenfél méltó volt a pengénkre. Egyre kevesebb ismerős tért vissza. A szörnyek gyorsabban tűntek el mellőlünk, de többen is voltak. A páncélosok azt mondták, harcoljunk tovább. Nem értem miért kell rájuk hallgatni.
Mire ősz lett, Apám is elesett. Én csak véletlen éltem túl. A sereg ott hagyott, azt hitték halott vagyok. Az ellenség foglya lettem, nem értem miért nem vették a fejem ott ahol rám találtak…
Szégyent hoztam a népünkre…
A sebeim lassan begyógyultak, kezeimre béklyó került. Elmúlt ez a tél is. Azt mondják a nyelvükön, hadifogoly vagyok. Lassan megértek pár szót a nyelvükből, valamiért dolgoznom kell. Lerombolt falvak épültek lassan újjá. Katonák mellett parasztok és sok más ember is építkezni kezdett. Mikor egy asszonyra egy gerenda esett, én segítettem. Utána sokat ordítoztak velem a katonák, de napi étel több és finomabb lett. A katonák vezére, egy idős, páncélos veterán, egyszer csak kihívott párbajra. Fegyvert nem kaptam, így egy jó verekedés lett belőle. Bár vesztettem, nem ölt meg. Azt mondta, mivel ő az erősebb, ő a főnök. Biccentettem.
Mire ismét beköszöntött a tél, a hegyi vadászokra bízott a vezér, és a prémköpenyem is visszaadták. A vadászok közül csak egy volt méltó a vadász névre. Mikor egy medve rontott ránk egy portya során, én rávetettem magam és a vadász egy nyíllal lőtte meg, mire a bestia, velem együtt, egy szakadék alján levő folyóba zuhant. Elájultam, de az istenek még itt tartottak. Idegen területen tértem magamhoz, jobb is így. Sebeimre gyógyfüveket tettem, majd korgó hasamat indultam megtölteni. Mire egyszer megtelt és elfogyott a hold, megismertem a környező erdőt. Egy falu van innen majd egy napi járóföldre, kicsit messzebb több is. A hegyi erdőben egy alkalmas barlangot találtam magamnak, egyenlőre megteszi.
Nehéz volt. Sokszor éheztem és fáztam. Ahogy közeledett a tél, egyre többször merészkedtem a falu közelébe. Amikor a faluszéli kertekből kevés gyümölcsöt szedtem magamnak, az a pár szerencsétlen, aki meglátott, hanyatt homlok futásnak eredt. A következő alkalommal páran a nyomomba szegődtek, de estére feladták. Harmadjára én is készültem. Csak kis, gyenge csapdákat tudok készíteni most még, de sikerült elijeszteni őket ismét. Átkutattam az elejtett hátizsákokat, az egyik vadásztőrt is eltettem, majd egy lovat megpakolva indulnék haza.
Készülődéskor, balsejtelem fog el. A szél vérszagot hoz. Az egyik vadász ájultan nem messze innen egy hasadékban fekszik, törött combjából pedig folyik a vére. Kötélen ereszkedek le hozzá, nagy nehezen felcipelem a hátamon, majd az egyik otthagyott lovon a falu felé iramodok vele. Amint kiérek az erőből, csodálkozva nézem a felbolydult falut. Valami ünnepség lehet?
Megugratom a lovat és a bevágtatok az úton. A meleg késő délutánon az emberek minta a szúnyogok. Rengetegen vannak. Le kell lassítanom. Néhány torokhangú kiáltás után félreugranak és végre haladni tudok. Az árusok és a mihaszna emberkék megrettenve néznek, de végre a térre érve leugrom a lóról és a sérültet a vállamra kapva, a legnépesebb ház felé indulok.
Cyrgaan KheaLorn:
Név Temmo Nogara
Faj Ember TulajdonságokÉrtékeRassz Tiad Erő: 16Nem Férfi Gyorsaság: 14Kor 20 év Ügyesség: 14Származás Kelet-Tiadlan, egy mára nem létező falucska Állóképesség: 14Kaszt Harcművész Egészség: 13Iskola Magányos Mester Karizma: 11Jellem Élet Intelligencia: 14Vallás A Kalászszoknyás Asszony (Ville / Arel) Akaraterő: 14Tapasztalati szint 1 Asztrál: 13TP 0 Érzékelés: 13ÉP:13/13 FP:28/28 ψ Pont:15/15 Kegy Pont:0/0 MP:0/0Mágiaellenállás Tudatalatti Háttér Hit Statikus Dinamikus Mágikus Összes Asztrál13--5--18Mentál 14--5--19HáttérKöltségeAlkaszt – harcművész (Ősz Majom iskola) 7Pszi érzékenység – iskola biztosítja 0Holtak Szeme 1Adottság (Erő) 1
Hátterekre összesen elköltve: 9Szintenként elosztható pontok száma: 41
Képzettségekre elosztható pontok 1. szinten: 14 (intelligencia)+25(KAP-ból)=39*- 4. fokú oktatás bónusz
Képzettség megnevezése Kezdő szintje Jelenlegi szintje KöltségeAkrobatika*25%39%0Élettan*237Esés*15%29%0Fájdalomtűrés*023Harcművészet* (Pusztakéz baitar-torto)330Harcművészet* (kétrészes bot)330Harctéri gyakorlat*038Helyismeret* (Tiadlan)330Herbalizmus*233Írás / olvasás*110Időjóslás025Kultúra* (tiadlani)030Kultúra* (pyarroni)011Legendaismeret011Művészet* (Irodalom)011Művészet* (Teaszertartás)011Nyelvtudás* (tiadlani)*330Nyelvtudás* (közös)022Pajzshasználat (alkarvédő)011Pszi* (slan, 3. fok, 1. Szint)*330Orvoslás*220Szakma (földműves)025Vadonjárás011
Pajzs:alkarvédő Súly:0 fontMGT:- Érték:0KÉ:- Sebzés:0TÉ:- Időigény:-VÉ:15 Pajzshasználat:1. fok
Elosztott HM 1. szinten KÉ+2, TÉ+3, VÉ+2, CÉ+0
Fegyver Fok Idő KÉ TÉ VÉ CÉ Sebzés Spec. Alap harcértékek--29479027-- Baitar-torto (pusztakezes technika)334067103 (118)-1k10+1lefegyv, átütés (XXV)Kétrészes bot (harcművészet)353669105(130)-1k10+1*lefegyv, fegyvt, átüt* csak sárkányharcban
VagyonRéz: 40 (55) Ezüst: 11 (12) Arany: 0 Mithrill: - Egyéb: -
Felszerelés
Ruházat
Kinézetben leírt ruházat
Tartalék ruhadarabok, 2 rend (hátizsákban)
Fegyverzet
Kétrészes bot (övre tűzve)
Háncskötél alkarvédő (táska oldalán feltekerve)
Egyéb (hátizsákban)
Teafű (3 bőrtasak, főleg szárított gyógynövényekből)
Rézedény (vízforraláshoz) és agyag csupor (teához)
Kötél x20m
Kulacs (2l) x2 (víz)
Tűzszerszám x1
Fém tükör x1
Tisztálkodó készlet x1
Orvosságos ládikó x1 (benne gyógyfüvek, porok, üvegcsék, mérőedények, stb.)
Övtáska (orvosi szerszámok – tű, cérna, szike, stb.)
Kinézet:
Egy láb 90 hüvelyk feletti magasságú ifjú óriás, súlya egy mázsa körül van. Széles vállai, hordónyi mellkasa, dudorodó izmú karjai hatalmas testi erőről árulkodnak. Mozgása hatalmas termete ellenére könnyed, az összbenyomás, hogy nem valami esetlen óriás, hanem mozgékony harcos. Egész lényéből sugárzik valami egyszerűségre törekvő tökéletesség – vagy tökéletességre törekvő egyszerűség? Tiad örökségről, őszinteségről árulkodó arcán a tanult emberek nyugalma és a nagytermetűek türelme tükröződik, meg némi ifjonti korából adódó kíváncsi vidámság. Szeme mogyoróbarna, enyhén mandulavágású, bőre kissé sárgás árnyalatú. Haja fekete színű lenne, de tarra borotválja koponyáját, szakállat, bajuszt sem hord.
Ruházata egyszerű, és egyértelműen mutatja származását és választott mesterségét. Lábán egyszerű, könnyű cipő, vagy háncspapucs, felette a tiadlani Slanek jellegzetes, bő, a mozgást nem akadályozó, könnyű szövetből készült nadrágja, efelett bő, ujjatlan hatunt hord – bár munkához ritkán veszi fel –, ami a combjáig ér, a derekánál pedig széles szövetövvel fogja össze. Hidegebb idő ellen csuhát visel, vagy köpönyeggel egészíti ki viseletét. Ruházatának színe barna, bár kedveli a pasztellkék és zöld színeket is. Fejére kerek bambuszkalapot tesz, övében vasalt végű, lánccal összefogott botok. Olykor kenderkötelet teker a csuklójára-tenyerére, nem csak küzdelemben, de a munka során is gyakran jól jön.
Személyes holmiját egy bőr hátizsákban hordja.
Jellemrajz:
Alapvetően nyugodt, türelmes – magával és másokkal szemben is –, de azért csak most töltötte be a huszadik életévét, így olykor elragadja az ifjonti hév. Mindig igyekszik megfontolt, „felnőtt férfias” lenni, de azért sokszor csak utólag korholja magát egy-egy túl gyors reagálásért. Kíváncsi természetű, életvidám, bár e vidámság sokak számára nem egyértelmű elsőre – Temmoban van valami „csendes szemlélődő” kisugárzás, ami mosolya ellenére kicsit idegenné teszi. Ennek ellenére mégsem tűnik olyan zárkózottnak, mint amilyennek a Slanek gyakran tűnnek, főleg az egyszerű emberekkel könnyen talál hangot és szívesen beszélget. A szószátyárság azonban messze áll tőle.
Őszinte, becsületes, a hazugságot nem szívleli, és elég rosszul érinti, ha valaki megpróbálja átverni. Minden iránt érdeklődő, és mindig kész tanulni valami újat. Segítőkész, főleg, ha valakinek gyógyító tudományára van szüksége. A munkában kitartó, és szívesen, számára szinte egyfajta meditáció – nagy értéket lát a kétkezi munkában.
Az egyszerű élet egyszerű örömeit kedveli, és őszintén jól érzi magát ebben az életformában, ez nem egy afféle felvett viselkedés. A társadalmi rang, a hivalkodás, a pompa hajszolása teljességgel hidegen hagyják. Saját magával szemben azonban igényes. A mértékletességre és kiegyensúlyozottságra, az „arany középútra” törekszik. A földi örömöket nem hajszolja, bár nem is utasítja el vakon – de számára pl. egy alkoholos ital a zamata miatt lehet értékes, nem pedig azért, mert be lehet tőle rúgni. Főleg a finom ételek, szép tájak jelentik számára az „egyszerű örömöket”, illetve szívesen tanul verseket, legendákat. Bár nem szerepelni akar velük, inkább magának gyűjti az efféle tudást. Tisztelettudó, bár olykor nem a megszokott társadalmi konvenciók szerint – előítéletektől mentes, és döntéseit mindig az egyénre hozza – e tiszteletet pedig általában magával szemben is elvárja.
Harc közben is hasonló felfogás jellemzi. Nem gyűlöli ellenfelét, és akármilyen aljas teremtményt győz le, meglátja benne az értéket, az okot az elismerésre, tiszteletre. Harcban is tisztességes – hiszen képességei mindezidáig nem hagyták cserben –, és kész a fejlődésre, tanulásra. A fejlődés mércéje, ha saját magadat tudod legyőzni, és épp ezért a legyőzött ellenféllel kegyelmes, ha az okot ad rá – még akár meggyógyítani is hajlandó.
Van benne egy nagy csipet kalandvágy, kedveli a kihívásokat, bár nem mások legyőzése feltétlenül a célja, sokkal inkább önmaga felülmúlása. Olykor makacs, túlságosan is.
Azonban elsősorban nem érzelmei befolyásolják a döntéshozatalban.
Előtörténet:
Kelet-Tiadlan lakóinak élete sosem volt egyszerű, még ha a nagy háborúk pusztítása általában el is kerülte a Hármas Királyság hatalmas síkságait. A kemény munka – elsősorban mezőgazdasági, hisz ki más táplálhatná az országot, mint az Elya folyó termékeny vízgyűjtőjének települései? –, a tisztességes és küzdelmes élet az osztályrésze ezeknek a nyugodt, békés embereknek. Azonban nem csak Ville haragja, a tenger felől érkező súlyos viharfellegek és pusztító széllökések azok, amik fenyegetik az itt élők mindennapjait. Keletre, a Gro hegység hófödte, baljós ormai mögött Orwella teremtményeinek szörny-birodalma, az orkok és goblinok uralta ország terül el, ami állandó fenyegetést jelent az itt élők számára. A Kitaszított hívei által vezetett ork hordák, esetleg kisebb rablócsapatok áttörése az őrzött hágókon is rendszeres, de időről időre újabb és újabb helyeket találnak, ahol lecsaphatnak a békés embernépekre, amíg a Dorcha harcosai meg nem állítják fosztogatásaikat.
Szinte minden hónapban újabb és újabb rémtörténetek indulnak meg a pusztítások nyomán, amelyet még sokáig emlegetnek az errefelé élők, de a mindennapjaikon mégsem változtathat, mert akármennyire szörnyű is, ha egy-egy falu elpusztul, az élet megy tovább.
P. sz. 3691-ben a Vérivók törzse, amelyiknek szállásterülete elég közel helyezkedik el a Gro hegység lábaihoz, százötven harcosból álló csapatot indított útnak a behavazott hágók felé. A toroni Fekete Hadúr utasítására tették ezt, aki gazdag zsákmány ígért a törzsfőnöknek a háborúból, amelynek előkészítésének részei voltak ezek az apróbb rajtaütések. A nehéz prémekbe bújt harcosok tudták, hogy a tél beálltával az emberek figyelme lankad, mert behúzódnak a hideg elől a kunyhóikba. Egy tapasztalt felderítő segítségével, aki újabb átkelésre alkalmas hágót talált, átkeltek a hegyeken, és a szemük elé tárult az embernépek településeivel tarkított hatalmas, gazdag síkság. A legközelebbi falu alig húsz mérföldnyire volt tőlük, és a határt vigyázó harcosok, akiknek öklében a sziklák keménysége lakik, s akiket még az orkok is tiszteltek, nem vették észre a csapatot.
A kis falucska lakóit felkészületlenül érte a havas tájból előtörő, bőrökbe bújt orkok támadása. Félreverték a harangokat, de és meggyújtották a jelzőtüzet, de mire a városból érkező katonák megérkeztek, már hűlt helye volt a támadóknak. A tiadlaniak szeme elé csak a pusztulás tárult: elüszkösödött épületmaradványok, amik közül még némelyik parázslott, szétmarcangolt halottak, a vértől vöröslő hó maradt csak a kis falu helyén.
A kis Tenno Nogarát sem az orkok, sem a katonák nem vették észre. A kisfiú, aki még nem volt nyolcesztendős, a támadás idején a közeli erdőbe ment, hogy megnézze apjának az erdőben elhelyezett vadcsapdáit, amíg az a városban jár. Konokul haladt előre a számára térdig érő hóban, kis arca kipirosodott a csípős hidegben, és az sem törte lelkesedését, hogy mindössze egyetlen nyulat sikerült fogni. Azonban amikor hazafelé indult, az otthonául szolgáló kis faluból fekete füstcsík tört az ég felé, és a zsúpfedeles házakat a lángok rőt lobogása habzsolta. Mire odaért, már elcsendesedett minden, csak a temetetlen halottak hevertek szerteszét a hóban, a házak még lángoltak, fojtogató füst szállt a levegőben.
A kisfiú szeméből patakzottak a könnyek, amikor apró gyerekszíve felfogta, ami történt. Nem volt, ami a környéken tartsa – kutatott ugyan egy darabig a romok között, de nem talált semmit, ami a családjáé lett volna. Szomorúan fordult meg, és elindult, céltalanul, valamerre, amerre a várost sejtette, hogy megkeresse apját, akiről nem tudta, hogy épp időben ért haza ahhoz, hogy az orkokkal találkozzon – miközben a hegyek lábain a végtelen fenyvesek között szomorúan sírt a téli szél.
Néhány mérföld múlva esett össze, a hidegtől és a testi-lelki fáradtságtól, még mindig szorongatva azt az egy árva nyulat, a családi zsákmányt, amiből már tudta, hogy sosem lesz vacsora. Nem értette, miért történtek a dolgok, és elfogadni sem tudta őket, és ez volt az utolsó gondolata, mielőtt elvesztette az eszméletét.
Később kandallótűz mellett, ágyban ébredt. Rázta a hideg, lázas volt, de életben maradt. A szobában egy szikár, a nyári nap barnította, idősebb férfiú ült, keresztbe tett lábakkal, lehunyt szemmel. A kisfiú mozdulatára kinyitotta a szemeit, és elmosolyodva nézett a gyerekre, majd forró levest erőltetett belé meg egy furcsa löttyöt, amit növényi porokból főzött teából készített. Aztán Temmo újra elaludt.
E nevezetes nap óta tizenkét hosszú esztendő telt el. Az ismeretlen férfit Theito-nak hívták, Theito Nogara-nak. Apai ágon volt rokona Temmonak, és mint kiderült, az úttól pár száz méterre találta a fiút, már félig átfagyva, amikor Hailar városába igyekezett. Akkor még nem értette, mi vezette arra az útra, de amint meglátta a gyereket feküdni a hóban, világossá vált számára, hogy a Kalászszoknyás Asszony tanítványt küldött neki.
Temmo gyógyulása hosszú ideig tartott, mert bár teste hamar kiheverte az átfagyást, a lélek betegségei még egy gyermeknél sem gyógyulnak mindig egykönnyen. Mindennapjai innentől kezdve az idős mesterrel teltek, aki lassan elkezdte okítani arra a tudásra, amelyet még a niarei szerzetesek hoztak magukkal évezredekkel ezelőtt a Sárga Császárságból, és amit ma úgy ismernek az emberek, mint a Slan harcművészet. Theito még évtizedekkel ezelőtt hagyta el a szülőfaluját egy mester nyomában, aki az Ősz Majom iskola, és a baitar-torto harcművészeti stílus művelője volt. Évek óta keresett hasonszőrű tanítványt maga mellé, és most távoli unokaöccsében megtalálta.
Eleinte nem ment túl könnyen a tanulás – a legtöbb technikához nem volt elég erős, de kitartása és szellemének ereje már ekkor is kiemelkedő volt. Végül lassan, évről évre megedződött, ráadásul megnőtt, hatalmas termetű ifjúvá cseperedett. Meglepően hamar elsajátította az elme művészetét, amely a harcművészet elengedhetetlen kelléke, de érdeklődéssel fordult az embernépek kultúrája felé csakúgy, mint a fegyverforgatás tudománya felé, legjobban mégis az emberi test, a gyógyítás és a gyógyfüvek érdekelték. Mesterével bejárta a környező vidéket, hegyeket és völgyeket és a Howa-medence végtelen síkságait, és nagy örömmel sajátította el az orvoslás tudományát.
Szerette ezt az egyszerű életet. Apró lépésekben sajátította el a harcművészet és egy életfelfogás alapjait, miközben Theito-val az iskola hagyományainak megfelelően vándoroltak és segítettek az egyszerű embereknek, ahol tudtak. Főleg tavasszal és nyáron, amikor a legtöbb a munka. Aztán Theito megbetegedett, és az elmúlt télen megtért őseihez, így Temmo egyedül folytatta a megkezdett vándorutat.
Az elmúlt néhány hetet egy kis faluban töltötte, Elinuinban, és a nehéz munkák végeztével a falubeliek nagyobb ünnepséget szerveznek. Az ifjú harcművész emlékeiben és élénken élt a háború időszaka, amelyet alig fél évtizede hagyott maga mögött Észak, ezért meg tudta érteni a falusiak lelkesedését – valamikor mestere állítása szerint minden faluban volt efféle mulatság, megünneplendő a Kalászszoknyás Asszony gazdag áldását a termésen, de Temmo sosem látott még igazi ünnepséget. A faluban már csak néhány rom emlékeztetett a pusztításra, a termés bőséges, az aratás sikeres volt, így az ifjú elhatározta, hogy új tapasztalatokat szerez.
Ráadásul azt hallotta, hogy valamiféle vetélkedőt is szerveznek, ezért egyik este, ahelyett, hogy szokása szerint az egyik gazda csűrjében – elég sok gabonája termett, és nagyon hálás volt Temmo segítségéért – hajtsa álomra a fejét, este Borisz kocsmájába, a Névtelen Katonához címzett fogadóba tért be.
Ősz Majom Iskola és a baitar-torto stílus:
Az iskola alapításának ideje a múlt homályába vész, elsősorban azért, mert mindig is vándoriskola volt, a mesterek aratómunkásként vándoroltak Tiadlan-szerte, de valószínű, hogy az idősebb stílusok egyike. Mindannyian a Kalászszoknyás Asszony, Ville egy szelídebb megjelenési formájának hívei. Az iskolának jelképe nincs, de követői ritkán hagyják el a megszokott életüket, és legtöbbször a mezőgazdasági munkák sűrűjében lehet velük találkozni, ahol gyorsan egyértelművé válik kilétük.
A mesterek mind egyszerű fegyvereket használnak, a leggyakoribbak a két- illetve háromrészes botok. Általában egy fegyvert választanak főfegyvernek, és utána nem foglalkoznak már mással.
A pusztakezes technikák inkább kézorientáltak, a lábmozgás a védekezésben kap több szerepet, de olykor alkalmaznak rúgásokat alsóbb testtájakra vagy lábsöpréseket. A stílus félreismerhetetlen jelei a különösen erősre és ellenállóra edzett ujjak, kézfej és csukló. Az ütés legtöbbször kézháttal vagy csuklóval történik, az ujjal történő ütés létfontosságú pontok elleni támadásnál kap szerepet. A védekezés blokkolások, fogások és hárítások egész tárházát alkalmazza rendkívül erős ujjaikkal könnyedén és elképesztő erővel ragadják meg az ellenfél fegyverfogató csuklóját vagy akár a pajzsát - és támadásaikat gyakran egy-egy védekező mozdulatból indítják.
Bár a Tűz iskolájának követőire jellemző akrobatikusság hiányzik belőle, a stílus komoly ügyességet igényel, nem csak puszta erőt.
A stílus harcértékei:
KÉ: 9, TÉ: 15, VÉ: 8, sebzés: 1k10, időigény: 3
Navigáció
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése