Shiro Tochi - Rokonlátogatás
Helyszín: Tiadlan – (Shiro Tochi)
Időpont: P.sz. 3694 Shiro Tochi: Tűz és fény hónapjai (Meleg évszak: Adron kvartja - Áldozat)
Esemény: Első délután - este
Résztvevők: Leedar Maelindor, Kita wi LannoLeedar Maelindor Tiadlan – (Shiro Tochi – 3. pont )Reito homlokráncolás közepette ízlelgeti mormolgatja és ismétli az általad említett nevet.
- Shi no Kage . . . Shi no Kage . . . Shi no Kage hmmm nem azt hiszem nem ismerem, viszont a név eléggé bajjóslatú, niaeri eredetű a bevándorlók ősi nyelvéből maradhatott fent és a jelentése valami olyasmi, hogy a végzet gyermeke vagy inkább az elmúlásnak gyermeke. – látod az összpontosítás jeleit amint fivéred vonásai pengeélessé válnak miközben megpróbálja a legtökéletesebb szókapcsolatot megtalálni a ősrégi név kapcsán-
megvan a legkifejezőbb a Halálnak Gyermeke. – szavai tompán koppannak, miközben elmélyülten forgatja a kezébe vett vesszőt annak tollainál, majd összeszűkülő szemmel mér végig és bár elf nyelven beszéltek roppan halkan suttogja mondandóját -
Shosuro Kisinagu bácsikám is a Halál Gyermekének hívta a délről érkező korcs ám csendes halált osztó harcost, aki bár művész volt a gyilkolás terén mégis többre tartotta az életet mint a halált, bár a bácsika nem a niaeri beszélő nevet használta, hanem egy sokkal sötétebb és félelmetesebb délvidéki nagyhatalom nyelvéből kialakult beszélő nevet a Puer Mortis-t . . . . – jelentőségteljesen és egyben kérdően rád néz mielőtt újabb lövést kivitelezne.
Kita wi Lanno Tiadlan – (Shiro Tochi – 3, 11 pont)Shosuro Reito mosolya továbbra is töretlen egészséges fehér fogai vakítóan villognak ellensúlyozva enyhén kreol bőrét.
- Valóban az arcomra nem emlékezhet a kolostor falai közül, hölgyem mivel Inoru nagyúrhoz fűződő rokoni kapcsolatomnak köszönhetően ismerhettem a nagytiszteletű roppant bölcsességgel rendelkező Hon Inoru mestert, hozzá hasonló a nemzetségből még talán Shosuro Kisinagu bácsikám, bár ő nem vonult kolostorba, hogy a belsőjében lévő harmóniát tovább csiszolhassa, Hon Inoru mester a rokonom volt még ha távoli is, ritka találkozásaink mindig kincset értek, bár ezt még gyermek fejjel nem így láttam, jelenlétének értékére sokkal később döbbentem rá. Leaadar fivérem neve pedig azért nem csenghet ismerősen mert ő anyai ágon a féltestvérem, amúgy pedig egy komoly és komor magiszter. – a komoly és komor magiszternél elmélyíti a hangját és szigorú arcot vág az addigi laza tartása átváltozik egy karót nyelt emberré, majd apró kacajt ereszt meg és újra csupa mosoly miközben önfeledten folytatja -
- Valójában Erionban láttam meg a napvilágot, ám Tiadlan földjén nevelkedtem, és csak azt követően mikor már kellő belátással rendelkeztem az ügyeim és a család ügyeinek viteléhez, a családi kereskedőház ügyes bajos dolgainak intézése közben jártam be a kontinenst. Többek között eljutottam Niare és Hanowell földjére csodálatos teremtmények az unikornisok és a pegazusok, ám a természethez Elfendel áll a legközelebb volt szerencsém ott is megfordulni, a családom állandó lerakatot, vagy ha úgy tetszik raktárat tart fenn Doranban, Erionban, Erigowban és Erenben valamint az Erioni érdekeltség kapcsán próbáljuk megvetni a lábunkat a dzsad emírségek területen bár ez utóbbi igencsak nehézkes mivel a dzsad kereskedőházak is messze földön híresek. – éppen a mondat végén tart amikor a Nastar-nak szentelt szentély (11 pont) mögül keservesen sírva Inoru nagyúr 5 éves kislánya Shosuro Ayano fut elő kezében egyszerű babájával és bár mérete csöppnyi szinte legázol benneteket csak az utolsó pillanatban torpan meg és kisírt könnyes szemekkel néz rátok miközben szabad kezével hátrafelé mutogat, miközben félelemtől elcsukló hangon el-el akadva beszél -
Ott . . . az kertben . . . csúnya félelmetes bácsi a fél szeme hiányzott . . . a húsát és a szeme helyét . . . kukacok . . . férgek rágták . . . gonosz a kacagása . . . Azt mondta . . . eljövök érted . . . eljövök mindenkiért. . . Aztán leereszkedett az ösvényen . . . – Ayano valószínűleg a hosszú oldalsó udvarra gondol (4 pont) és valóban abból a udvarból az őrség szállása mellett (12 pont) valóban nyílik egy keskeny hegyi ösvény a várfalon amit mindig őriznek és erős ajtó zárja el. A hüppögő Ayano mellé Reito térdel le és megpróbálja megnyugtatni, egy ezüst pénzérmével mutat be trükköket a tenyerében eltünteti majd hol Ayano, hol a babájának füle mögül húzza azt elő az érme valami idegen birodalom érméje, amikor már Ayano kicsit lenyugodott csak akkor szólal meg mosolyogva -
Most már nincs semmi baj, csak vegyél mély levegőt és nyugodj meg, nézd itt van Kita wri Lanno a Folyóvíz Bölcsessége kolostorból mellette most már nem eshet bajod ő majd biztosan visszakísér Chrankar Rinc'hyeni senseihez mert, ha jól gondolom a kisasszony kijátszotta és elszökött újdonsült nevelője elől, köszönhetően annak, hogy jobban ismeri a palotát mint a frissen érkezett Chrakar sensei – miközben lágyan beszél két alak bukkan fel mögötte az egyikük a korábban a karavánúton látott vörös ruhákba öltözött tetovált albínó férfi a másik egy hamísítatlan kardmester övében a tőrrel és karddal, mindketten meghajolnak Reito felé aki viszonozza azt mielőtt szavait hozzájuk intézné
– Henso szan, Hóróka szan kérlek kísérjétek el a hölgyeket délutáni sétájukon Ayano kisasszony nagyon zaklatott egy szégyentelen incidens miatt – Ayano toppant egyet lábacskájával miközben bizonytalanul kijelenti, hogy -
Nem is vagyok zaklatott – Reito kimondottan feléd fordul és szinte a vízszintes vonaláig hajol meg -
Amennyiben fivéremmel való találkozóm nem szólítana el magam kísérném el Ayano kisasszonyt, így viszont kérlek Kita wri Lanno chan tedd meg ezt a szívességet helyettem, amivel igazán lekötelezel. A késő délutáni séta a kertekben megnyugtatató, valamint a diplomácia gyakorlásának sem utolsó még ha „kicsiben” is történik. – az utolsó mondatánál a diplomácia emlegetésénél először Ayanora pillant, majd rád hunyorít pajkos cinikussággal -
A gyermeki elme a legtisztább forrás. Sayonara – köszön el mindannyiótoktól.
Reito beszédét követően a niarei egyenes kardot viselő, laza mozgást nem akadályozó vászonruhába öltözött elegáns kikeményített vérvörös színű kabátot - melynek szegélyeibe kígyókat hímeztek gondos kezek- hordó albínó férfi ismét meghajol felétek.
- Hölgyeim igazán megtiszteltetés számunkra, ha elkísérhetjük önöket késő délutáni sétájukon, kérem mutassák az utat, hogy követhessük önöket. – az albínó bár folyékonyan beszéli a nyelvet finoman érződik egy enyhe toroni akcentus.