Az íjász szenvtelenül néz rátok míg megfenyegeted, majd miután Nimea kilépett az ajtón, látod a férfin hogy minél hamarabb indulna, kissé elsötétül az arca.
Mielött a lovag megszólalhatna magyarázni kezd.
- Két, talán mostmár három okból teszi. Egy, nem tetszik neki aki vagyok. Második, azt hiszem uramon keresztül.
- Az urad, - mondja sötéten a lovag. - a hercegi családot fertőzi alattomos mesterkedésével.
- Azonnal vonja vissza! - hallatszik az íjász felcsattanó hangja.. - Hölgyem kövessen.
Majd kilép az ajtón, az utcának megy, amely egy dombra kapaszkodik fel. Az egyik ház előtt egy dalnok megnyugtató zenét játszott, egy másik helyen egy lanton játszottak. Lassan elhagytátok a házakat mellettetek, és egy hatalmas épület elé értek, számotodra a gigàszi mérete, gyönyörű falfreskói lebilincselőek lehettek . ]Fal vette körbe,, de nem olyan mint amivel ti veszitek körbe a törzseteket, ez kőből volt, akkora mint a város fala, a kapuban pedig három fegyveres állt. Ebből a középső arannyal díszített páncélt viselt. Mindegyik mellkasán egy aranydombon álló ezüstkakas díszeleg.
- Kiket hoztál, parancsnok? - kérdezi a szemöldökét felvonva. A pillantásaik feléd és a lovag felé szállnak.
- A lovagúr kísérő testőr szerepben áll, míg a hölgy kereskedni kíván az Úrral.
Hallod mögötted a férfi tehetetlen dühében született néma szitokszavakat.
Ahogy körbenézel, az utcákon további őröket látsz, hármat és négyet, mindegyik mellkasán az előbbi jel, ahogy a lovag megfordul már a napon rajta is látod az arany tunikán az ezüstkakast. Ahogy visszaemlékszel a portálnál is hasonlóban volt az őr.
- Akkor menjetek. Az úr most tért vissza a hercegtől.
- Hölgyem, kérem kövessen.
Átvezet a kapun, ahol egy nagyméretű parkot látsz. Óriási bokrok, fák, kőszobrok és olyan kutak amelyek csobognak és a víz folytonos mozgásban van. M
Egy kis ösvényen vezet titeket keresztül, mire elérsz a nagy épülethez.
A bejárat felett egy óriási festmény embereket ábrázol, akik harcolnak egymással, a seregek fekete és vörös zászlóval jelöltek. Azok felett egy nőket és férfiakat látsz aranyos viseletben fénylenek, szintúgy a fekete zászló feletti egy, amelyek úgy tűnt szintén küzdenek.
"Emberek és Istenek harca"
Majd kitárul a súlyos faajtó, és egy folyosóra kerültök, mely szélein vázák, fegyverek és apró szobrok sora áll, úgy tűnik mind igen értékes lehet
Az íjász végigvezet titeket a folyosón, majd egy tágasabb térbe kerültök. Aranyminták a szêleken, hatalmas festmények városokat és csatákat szimbolizálnak. Illetve a mennyezeten négy nőalakot látsz. Az egyik vasvértben van, amelyre leomlik barna haja, a következő gyönyörű szintén világosbarma hajú nő aki egyszerű ruhában ül egy kövön, a harmadiknál kard van, a negyedik pedig térdel és a fény felé emeli tekintetét.
Az íjász észreveszi ahogy nézed a képeket, ezért magyarázni kezd.
- Az a tisztaság. - mutat a páncélosra, majd sorra körbe. - Hűség, lelkierő és álhatatosság. A kedvencem mégis inkább az a kép. - mutat a hátatok mögé, ahol egy vöröshajú nő talpig fegyverben áll nag vörös zászlóval kezében, ette egy fekete ruhás férfi számszeríjjal és hangszerrel, másikpn pedig egy magas, tagbaszakadt férfi kopaaz fejjel, mögöttük sokaság, mindenféle fajt látsz, bár többjüket csak hírböl. Igaz hogy középen a nő áll, a festő úgy készítette a képet hogy mindhárom alak központba essen. Jobban figyelve a kép legszélén egy varkocsba font hajú, ködbe tűnő férfit pillantasz meg.
- Rosanna de Lamar és seregének eljövetele. A hölgy Rosanna de Lamar, a Kalandozók Hadura
Az ott - mutat a dalnokra. - Nem tudom a nevét, de ő volt a kulcsszereplője annak hogy Rosanna csapatai egyesülhettek a mieinkkel, így megmenekült nem csak a város, hanem egész Észak. Az ott a ködszerű. Ő pedig ha minden igaz a Halál Hetedik Nagymesterét ábrázolja, akivel a kopasz smaragdmágus elmaradhatatlan segedelmével végzett a Fekete Dalnok.
Majd a nagy ajtó kinyílik és egy férfi dugja ki az orrát.
- Lord Erethel úr várja magukat!