Mikor kiértek a természet lágy ölébe, a fák alatt a másik elf is bemutatkozik.
- A nevem Holdezüst Dúon. Nirmalean* papja vagyok. - hajtja meg a fejét. - Nauda, fogadd részvétem húgod fájdalmában.
A többit már csak 'félfüllel hallod, mert míg az elfek maguk közt beszélnek az amazonok pedig egymást éltetik, felhangzik a Vörös Hold klán, Fehér Nap, Igarean és végül az összes gratulált egymásnak.
- Rosali, győzelemre vezettél minket!
- Törzsed büszkesége leszel!
- Mit fognak mondani erre a bölcsek?!
A Nauda nevű elf arcàn némi változás megy végbe.
- Miért vannak itt? Valami történt?
Az eddig csendben álló elf szólal meg
- Indulnunk kell. Hosszú az út, majd az úton elmeséljük.
Az egyik Vörös Hold klántag egyetértően szólal meg.
- Menjünk. Nincs pazarolható időnk.
Az út hosszú volt, Erigowot hosszú mérföldek választották el. Hosszú napokon mentetek, aki elfáradt lóra ült, így igen.
Nyolcan voltatok, három elf és öt amazon.
Az út a távolsághoz mérve biztonságos volt csak egy martalóctámadás történt, de akkor igen hamar megfutamodtak, miután már úgy hét közülük, a legbátrabbak kik elsőként rohamoztak súlyos sebekkel a porba hullottak. Több támadás nem történt, a tíz felfegyverzett ember a legtöbb törvényenkívüli csoport lehetőségeit felülmúlták.
Útjatok során egy óriasi, gyönyörű hegység mellett haladtatok el, amelynek a tetejét felhők takarták, a hegyek büszkén törtek az ég felé rettenthetetlenül álltak őrségben ott ahova küldték őket. A Dúon nevű elf megmondta nektek, higy hívják a hegyet.
- Ediomad, így nevezik, a legendák szerint sárkányok lakják lovasaikkal. Bár én még egyet sem láttam, hiszek nekik.
- Nem legenda, történelem. - helyesbített Hastanír.
Onnantól kezdve egy folyó, a Lomi egyik ágát követtétek. A másik csodálatos vidék, amit láttatok az egy nagy tó volt, vagy netán tőbb kisebb tó? Nem lehetett pontosan megállapítani, de a víz felszínén víz madarai úsztak, néha egy egy hal bukkant elő. Halakkal ritkán találkoztatok, csak a Terin folyóból.
A víztükör hatalmas, ekkorát nég sohasem láttatok, ismét Holdezüst szólal meg.
- Ez itt az Anublie tóvidék. Nem a legnagyobb tó, de a legnagyobb amit szabad szemmel láttam.
Egy ideig még követték a folyót, de három nappal később elhagytátok a folyót és Napkelet felé vettétek irányotok.
Végül a csapat egy hágón keresztül eléritek az Északi Szövetséget. Bár ezt is csak az elfektôl tudjátok meg.
Egy nagy városba, Quiphannba. Ámultok és bámultok, és néha persze szörnyülködtök is.
Óriás méretű kőből emelt falak és házak, az utcákon fegyveres férfiak és díszes öltözetet viselő nők vannak, természetesen egy két szörnyű állapotban kinéző koldussal. Hatalmas kovácsműhelyek. Akkora kardok amilyeneket el sem tudtatok volna kêpzelni, hisz nagyobbak mint ti magatok.
A férfiak döbbent vagy épp megvető pillabtasokat vetettek feléjük, egyesek gyűlölködőn nézték őket.
- Hosszúfülüek jöttek ide. - kiáltotta az egyik kisgyermek az ablakból, majd az édesanyja visszarántotta.
Egy lovag állt meg a csapat elött.
- Ne maradjatok itt sokáig. Mi itt nem szeretjük a magukfajtákat elf-uram. És vigyék magukkal asszonyaikat is.
- A portált használnánk, Ser. Erigowba kell jutnunk.
Majd elvezetnek titeket valami kapuhoz. Úgy néz ki mint a kapu amin bejöttetek, csak a belsejében nem látsz mást csak színes derengést láttok. És azt akarják, hogy lépjetek bele abba a kékes ürességbe.
- Kérem, semmi bajuk nem esik.
- Ez mágia... - suttogja az egyikőtök.
- A mágia ártalmas és gonosz- szólal meg a Fehér Nap klánjának tagja.
- Nem ártalmas... Pont hogy sokkal hasznosabb mint ha nem tennénk. Napokkal lerövídítené az utat..
Vitatkoznak az amazonok és az elfek.
- Ha ti nem mentek át rajta, attól még mi atmehetünk, a mi ügyünk sürgős, nem tűr halasztást.
- Céljaink ugyanazok. De ha lehet akkor gyalog folytatnánk. - folytatta a fekete hajú Vörös Hold klántag