Mesélő: Dierol
Helyszín: városban
Időpont: Nyár, hét közben, dél után
Esemény: a lapterjesztőnél
A Nagyi rád hunyorít, amikor a fiatalosságáról kérdezed.
-Majdnem eltaláltad – mosolyodik el – de nincs benne semmi titok – követem az korodbéli pasik jelmondatát – tíz évvel legyen fiatalabb! - tölt a poharába egy kevés ásványvizet.
-Ennek a jelmondatnak az okára te is rá fogsz jönni, ha olyan idős leszel, mint én – mert a te barátnődnek sem lesz annyi elég, ha csak szépen lóg... - emeli meg feléd a poharát, és beleiszik.
Viszont az elkent barátnő kérdésre megrázza a fejét.
-Nagy baj, ha nincs rá elég időd – a végén azt veszed majd észre, hogy valaki másnak volt... de ez a te dolgod – zárja le a témát.
-A pénz miatt ne aggódj, Danny – válaszolja mosolyogva – én sem teszem, mert megbízom benned. Ha fiatalabb lennék, akkor viszont biztos, hogy egy szavadat sem volna szabad elhinnem -teszi hozzá csipkelődve.
Kilépve a házból, durván arcon csap a meleg, s amíg eljutsz a kocsihoz, a házban szerzett komfortérzeted igencsak leromlik. A csomagtartót kinyitva kiveszed a viseletes baseball sapkádat – melyet feltehetőelg a ritka esős alkalmakra tartogatsz, és az ugyan csak kiszolgált tartalék „munkásingedet”. Felöltöd a fenti két ruhadarabot, és a felforrósodott kocsiba ülve elindulsz a magazinterjesztő felé. A kocsi pár perc alatt normalizálja a hőmérséletet, hála a bivaly klímának, így a fél órás utazás fizikailag nem megterhelő. A kocsival leparkolsz az épülettől nem messze, s megeteted a pofátlanul magas díjazású parkolóórát, mely mindössze két órára ad ki jegyet. Ezután a magazinokkal felszerelkezve megindulsz a magazinterjesztő fele - az üvegajtón átlépve ismét egy másik, jóval hűvösebb univerzumba érsz. Az épülethez képest ez egy viszonylag aprócska iroda – talán 70-80 négyzetméter lehet. Balra a márványmintás padlón egy asztal körül két kanapé és két fotel várja a pihenni vágyókat – egy hidegvízes automatával karöltve. Jobbra pedig állványokon a legfrissebb heti és havilapok várják, hogy valaki magával vigyen párat. A falakon pedig a különféle újságok poszter méretű reklámai virítanak bekeretezve, üveg mögött – ezzel is megerősítve azt az érzést – itt kérem minden a vevőkről szól. Az ajtóval szemben két íróasztal áll, melyek mögött egy-egy csinos ügyintéző nő ül. Egyikük éppen telefonál – ha jól hallod, éppen a hadikikötő melletti újságosstandok feltöltéséről tárgyal valakivel – hogy még ma vigyék ki az új Playboyt, mert holnap két romboló is állítólag visszaérkezik két hetes távollét után.
A másik hölgy – az asztalon álló névtálba szerint Ann - rád mosolyog, és az íróasztala előtt pihenő fotelra mutat, hogy foglalj helyet.
-Üdvözlöm! - néz végig rajtad – Miben segíthetünk? - kérdezi, s a kezedben pihenő lapokra pillant.
Ahogy előadod, hogy mi is a gondod, bólint, s odasétál az újságos állványokhoz
-Kérem, mondja, hogy mely kiadványokban vett észre hibát! - szól, s ahogy sorolod, úgy veszi el egy-egy példányt, majd a stóccal felszerelkezve visszasétál az asztalhoz.
-Kérem az első darabot! - szól, s nyújtja manikűrözött kezét, hogy elvegye tőled a kifogásolt újságot. Fellapozza, és kijegyzeteli belőle a nyomdai azonosítót, majd megkér rá, hogy keresd meg benne a hibás részt, hogy össze tudja hasonlítani az itteniekkel. Közben felajánlja, hogy amennyiben az itteniek már mentesek a hibától – akkor természetesen kicseréli őket. De magára a hibára tényleg kíváncsi – hogy tudja – az újság lektora vagy a nyomda hibázott – és fel tudja hívni az illetékeseket az ügyben. Miközben az újságokat bújjátok, újabb ügyfél érkezik – udvariasan köszön, és magassarkúján bekopog a melletted lévő asztalig. Mivel a hangszíne ismerős volt, egy gyors pillantás elég hozzá, hogy lásd – nem tévedtél – ez tényleg Amanda Hays... Látszólag nem először lehet itt, mert a telefonálást nemrég befejező ügyintéző elmosolyodik
-Szia Amanda! - köszönti a tőled négy méterrel odébb éppen fotelba ülő Hayst, aki csak most néz körbe. Ha nem fordítasz neki hátat, felismerés csillan a szemében. Mosolyogva feléd biccent, aztán visszafordul az ügyintézője fele
-Szia! Hallom voltál nyaralni!
-Ó, igen, Ted elvitt a Yellowstone parkba! Béreltünk egy rönkházat, de nem olyat, mint amit elsőre egy erdő közepén elképzelsz! Tudod, volt az a cikk a Travellben – ott láttam meg. Saját hőforrásból jött a meleg víz a jakuzziba, és a ház is hatalmas – kétszáz négyzetméter luxus az erdő közepén! - lelkendezik Amandával szemben, aki mosolyogva és bólogatva hallgatja.