Kalandozások a birodalomban:

[Haldirien]

Leanthil

Valamiért, magam által fel nem fogható módon eldobtam a lándzsámat, amivel éppen pár pillanattal ezelőtt épp terveztem hogy mintha csak egy kopja lenne döfném fel az állatot amennyiben az íjászok elvétnék a zsákmányt, de valami miatt úgy éreztem méltányos ha jó magam ejtem el az első vadat, mintegy megnyitva a vadászatot.
"Nem rossz dobás,  azt el kell iernem, ahhoz képest hogy már hét holdtölte telt el vadászat nélkül, vagy még több is."
Szinte mindenki gratulál, kivéve az öregurat, úgy vélem azért nem "mert bizonyára valami rossz helyen találhatta el a lándzsa az állatot, kárt téve valami fontoaban. Végül is ogazat afol neki valamelyest, de a szokás mégiscsak szokás.
Amennyiben a nap már lemenőbe fordult, és már a hegyek csúcsain lépked lefelé, mintha a következő völgyben lenne az otthona, akkor javaslom hogy induljunk visszafelé, a vadászlakok felé, vissza az Ezüst tóhoz. Amennyiben az idő nem sürget, továbbra is fenntartom a vadászat igényét

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Végre feltápászkodhatsz a fűből. Nyáreste van de azért a magas gazos alja elég cidris hosszútávon. De legalább közelről láthattad A toroni herceg vadászatának első napját. Ha már az első ilyen milyen lehet az elkövetkező három nap.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil

A gratulálások után végül a fővadász, Enrike szólal meg.
-Nagyuram lassan felkel a Dupla Hold fejezzük be mára hallgasson rám. A hegytetőn sok a farkas ide vonzza őket a vérszag. Ha megengedi, még most két hajtó elindul egy szamárral meg a kutyával le a völgybe, a zöld lejtőn. A szamár átfér a zöld alagúton de egy lovas nem.  Erős szívós emberek reggelre itt lesznek.  Maga addig tisztítsa meg a lándzsát, ha javasolhatom, ne maradjon utánunk túl sok nyom.-Mielőtt még ellenkezhetnél Enrike a kutyást meg a kockázóst elküldi egy hosszú masszív vastag botért amire a lábánál fogva felkötik a vadat és elviszik idefelé hoztak néhány ásót, a fővadásztól kezdve a hajtókig mindenki elássa az elhullott vért.
Mire a vadászházig értek a szarvasnak a két hajtónak a kutyának meg a két szamárnak semmi nyoma. Minden olyan tiszta mintha itt egy állat se hullott volna el.
Mielőtt még bemehetnél a házba Jodin és Jodino félrevon.
-Láttuk, hogy  van némi kis probléma köztetek, ne aggódj a nők ilyenek vannak ilyen rossz napjaik. De azért kérdezd meg mi baja van. Aztán vagy elmondja vagy nem.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

A kérdésére hamar választ kap – a herceg nem fog lépést tartani a szarvassal – mivel nagy szerencséje van – ugyanis olyan öreg lehet, hogy süket, mint az ágyú. Hrissi csak ezzel tudja magyarázni, hogy a hajtók bokorzörgetésére nem figyelt fel, vagy inalt el – bár az is igaz, hogy a vége fele azért megemberelték magukat, egy pisszenés sem hallatszott – még a madarak is elhallgattak. Ami egy erdőben ugyancsak a közeli veszély jele. A lovag ahelyett, hogy kiállt volna egy szemtől szembeni összecsapásra, talpig vasban „lopakodott” az erdőben, mint egy vaddisznó, és végül lesből, hirtelen dobta bele a lándzsát.
<Ezt főzhetik majd hetekig, és akkor is rágós marad...> Véleményezi Hrissi magában, de azért magában elismeri, hogy a lovag most orvgyilkosokat megszégyenítő teljesítményt mutatott fel
<Bár ha ezt valaki megmondaná neki, lehet, hogy megsértődne?> Azért örömmel áll fel – itt a hegyekben hamar hűlni kezd a levegő, és attól tartott, hogy a herceg miatt sok időt itt fognak tölteni. Eddig kicsit más elképzelései voltak arról, hogy viselkedik egy lovag, de a herceget látva nem maradnak kétségei, hogy a győzelem érdekében ugyanúgy szemrebbenés nélkül hátba szúrnák az ellenfelet, mint bármelyik másik harcos, csak aki ezt ki is mondja, azt a nemesi előjogaikkal visszaélve fellógatják.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Leanthil herceg csörtetése a vasdobozban elégé hangos volt, nem is érted rátok mi szükség van. Hiszen maga felveri a helyi vadállományt.
Még Nem dőlt el vége e ennek az egésznek, de a dupla Hold felkelőben így valószínűleg igen. Az egyik hajtó egy ásót nyom a kezedbe, azzal az utasítással el kell tüntetni a vérnyomokat és csak csináld utána.
A herceg és kompániája távozik, ti meg ott maradtok ásni. Az egyik hajtó vezényletével. Pedig már azt gondoltad a földmunkának az esküvővel vége.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi úgy véli, hogy most már hamarosan indulhatnak vissza a táborba, ám mikor a kezébe nyomják az ásót, igencsak csodálkozva nézi,hogy mit is kéne ezzel most csinálnia. Hiszen a szarvast a többiek már elvitték... Aztán felvilágosítják, hogy a vérnyomokat is el kell tüntetni... Hrissi megcsóválja a fejét, és az útmutatás alapján nekilát a feladatnak
<Bolond északiak! Minek elföldelni a vért? Hogy a vadak ki ne szagolják? Vagy nehogy mások rábukkanjanak? De hiszen ez Kaskellon erdeje, nem? Ezt nem értem, mint a tyúk a gatyamadzagot... Ráadásul képzett nyomolvasónak gyanúsabb lehet az ásónyom, mint a vértócsa. Legalábbis gondolom, mert délen a medvék nem használnak ásót> töpreng el Hrissi az okokon, de nem lett okosabb.

[Haldirien]

Azután, hogy az állat lebukott, az öreg férfiú és fővadász, az Enrike nevezetű úriember szólal meg, és egyetért velem hogy a mai napra legyen elég a vadászatból, és térjünk vissza a vadászlakba.
Nem êrtem az igazat megvallva az elővigyázatosságuk okát, úgy viselkednek mintha másvalaki erdejében vadásznának, amit igen furcsállok mert a Kaskelloniaké az erdö, ha minden igaz, bár az is tény hogy sosem említették hogy az ővék lenne.
Majd mikor már visszatérünk a tóhoz. Az ikerpár félrevon engem, és ellát egy igen hasznos, bár nem igazán ismeretlen javaslattal.
- Köszönöm a tanácsaitokat, meglátom mit tehetek - biccentek feléjük.
Később amikor alkalmas lett rá az idő, és Valentina egyedül van akkor odalépek elé.
- Szia, kijönnél esetleg egy rövid sétára velem? - kérdezem, majd amennyiben igennel válaszol, akkor a tó körül sétálva, ha nemmel, akkor ott folytatom.
- Láttam, hogy valami nyomja lelkedet, és nem hagy nyugodni az hogy téged így lássalak, kérlek, mondd el mi nyomja szívedet.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Atolla:

A vadászlakba visszaérve már a kandallóban hatalmas lángokon lobog a tűz, és egy fonott kosárban mellé van készítve az utánpótlás, jó kérdés ki vágta a fát és ki gyújtott tüzet. Mert ha Atolla akkor igen sokoldalú lány. Az egyik karosszéken találod, a kandalló előtt. A rövid séta javaslatára igennel válaszol. Feláll és veled tart. Azonnal a dolgok közepébe csap a séta alatt.
-Erről esett már szó köztünk Alidaxban is de úgy tűnik valahogy kiment a fejedből. Arra lennék kíváncsi meddig élvezhetem még a társaságodat? Tudom, hogy nem akarsz még megnősülni nekem viszont férjhez kell mennem mivel ezt kívánja tőlem az apám.Az anyám meg már holnap az oltárhoz cipelne. Már megkaptál, nos mi tart még itt?-Atolla kegyetlenül őszinte.

[Haldirien]

Leanthil

Atolla hiba nélkül eljön velem az erdőbe, amit nyereségnek ítélek, majd, aztán mikor megszólal, úgy tűnik kezdek vereséget szenvedni. De nem. Van út, van út a győzelem felé, bár áldozatot kell hozni, és kockázatos. De van esély arra, hogy győzelmet arassak.
- Meddig élvezheted a társaságomat? - kérdezem meglepődve vissza. - Mi tart még itt? - folytatom. - Igen, igazad van, hogy nem kívánok megnősülni, mert megnehezítené a helyzetet, és nem várhatom el tőled, hogy ellenszegülj az atyai parancsnak. Nem várom el tőled, hogy megvárj. De. - mondom, és apró szünetet tartok. - Van egy másik út, ha képes vagy felvenni annak a terheit.
Várom, hogy válaszoljon, majd folytatom.
- Elvennélek, tudod. - közelebb lépek hozzá, és derekára kulcsolom kezemet. - Elvehetlek most is. De ahhoz fel kell venned egy terhet. Bármikor özveggyé válhatsz. És bár még lenne esélyed újraházasodni, nem hinném hogy engednék neked.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Nem látod értelmét annak amit csináltok a Hórihorgas Kék Szem a harmadik meg te. A vadászok is így hívják őket, valószínűleg a kinézetük miatt, A hórihorgas ha felnyúlna elkaphatna ugrás nélkül egy repülő madarat. Kék szem egyik szeme kék a másik barna egyes helyeken ezért már a babonás népek megégették volna. A harmadikon semmi különös sincs vagy még nem derült ki. Szótlanul gyorsan ástok úgy hiányozhat ez nekik is mint púp hátukra. Azután a névtelen harmadik bejelenti készen vagytok, az egészet elnézve csak összetúrtátok kicsit az erdő földjét és nagyjából ennyi.
A kis házakhoz visszatérve "A harmadik" megint vezényel, hogy az ásókat a magasabban lévő ház mögötti kis sufniba kell tenni. Ekkor szólak meg először a hórihorgas ijesztően kislány hangja van lehet azokat eszik reggelire.
-Hozzak vizet a kútrul?
-Minek? Van nálam három üveg Húzós!-Válaszol A harmadik.
Az első üveg után "hangulatba kerülnek". Még jó, hogy előtte már tábortüzet raktak.
-Nézzétek mán mit tanáltam csíígaaa! Verseny, verseny verseny!-Kék Szem megjelenik a kezében négy csigával.
Már a második üvegnél tartanak és folyamatosan feléd nyújtják az üveget de ha nem kell több jut nekik. Húznak egy vonalat egy széndarabból és nagyjából a távolság egy hüvelyk.
-Hoztam egyt neked is az őrcsiga meehogy mostba te fogol őrködőzni!-Bök rád Kék Szem. Bár csak sejted, hogy ezt mondja mert a nyelve olyan lassú mint a versenyző csigák. Három azonnal visszabújt a házába az őrcsiga meg egy mellékúton távozott a bokorba. Hiába kiabáltak biztatták őket.
A harmadik üveg Húzósnál már kezdett érződni a hatás. Kék Szem és Hórihorgas szó nélkül kidőltek. Már csak A Harmadik van ébren, értelmetlen szavakat ad ki magából ő biztos érti. Aztán ő is pillanatok alatt kidől mint akit fejbe vertek.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi csak úgy tessék-lássék ássa az erdei talajt – úgy véli, hogy egy hajtónak zajt kell tudnia csapni, nem pedig nyomot eltüntetni – s nem akar kiríni a többiek közül. Márpedig, ha kiderül, hogy több esze van, mint a herceg lovának, akkor könnyen lebukhat. Így a valódi nyom eltüntetés helyett inkább úgy ássa fel a helyet, mint más a kiskertet a ház végiben. <Ha ez nem tűnik fel senkinek, akkor az vak...> véleményezi magában a végeredményt. Újdonsült társaival ásás közben nem próbál meg cimborálni – láthatólag ők sem repesnek a feladattól. Csendben baktat vissza velük a táborig, és azzal múlatja magában az időt, hogy társait fürkészi – vajon mely mesterséget űzhetik? Hiszen a kéz bőrkeményedései árulkodik a forgatott szerszámról, s a ruha kopása pedig arról – szokott-e térdelni, könyökölni, vagy inkább máshol koptatta-é ki valami? Az ásókat ő is a többi mellé teszi – s meglepetten mered a hórihorgasra, amikor az megszólal. Döbbenete kétszeres – egyrészt a hangja – másrészt az, hogy egy tó mellett ki az az ostoba, aki kutat ás a vízért? Aztán megvonja a vállát – nem az ő dolga – már ami a vizet illeti.
Az iddogálásból kimarad csak beleszagol a Húzósba, és anélkül,hogy beleinna, tovább is adja – pontosan emlékszik még, hogy legutóbb hogy járt – s most nem kockáztathat. A csigaverseny legalább olyan ostobaság, mint a másik tábortűznél a kockázás – nem hitte volna, hogy Kaskellonban ennyi egyszerű lélekkel találkozhat. Igazából arra, hogy őt jelölték ki őrnek, kicsit elhúzza a száját, hogy lássák – nem örül neki. Ám magában igencsak elégedett a dologgal – így legalább lesz némi nyugta, hogy azt tegyen amit csak akar.
Amikor végre kidől mind a három, vár még egy kicsit, aztán úgy dönt – itt az ideje átkutatni őket! Nem vesz el semmit, csak gyanúsabb felszerelés vagy rejtett fegyver után kutat. Bár véleménye szerint egy csizmaszárba dugott késen kívül semmit nem fog találni, azért nem szeretne meglepetést. Miután ezzel végzett, utána úgy dönt, meglátogatja a tavat. Magához veszi a dolgait, és lesétál a partra, hogy nyugodt körülmények között megfürödjön. Úgy véli, hogy a többi őrszem helyette is vigyázz az alvókra – ő pedig innen a tó mellől is tud figyelni...

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Atolla:

Atolla eléggé dühösnek tűnik attól amit mondtál neki, de amíg nem szólal meg nem tudod mit vagy hogyan mondtál rosszul. Kivonja magát a karjaidból és meg akar szólalni de inkább oldalra néz a patak irányába. A szádra teszi a kezét.
-Ne beszélj, van ott valaki!-Meglátja a patakban fürdő alakot.
-Csak az egyik hajtó. Messze, van hogy halljon minket de jobb az óvatosság.-Atolla elindul vissza a vadászlakba a holdfényes sétának már amúgy is lőttek.
-Ez a téma még nincs lezárva!-Beszél nagyon komolyan.
-De most aludjunk elhoztam azt a kis selyemhálóinget a szekrényből!-Megy melletted köszörüli a torkát vigyorog és még rád is kacsint. Átváltott Valentinába.

[Haldirien]

Leanthil

Atolla igencsak hevesen reagál, melyet nem tudok mire vélni, hiszen úgy voltam azzal, amit mondok, megadom 2 amit kell, mindegy, úgy látszik ez működött, Atolla ingerülten viselkedik, azt az egy pillanatot leszámítva, mikor megjelenik egy férfi, de utána továbbra is ingerült volt. Mikor kivonja magát a kezeim közül, akkor elfordulok   bal oldalra, ahol éppenséggel egy férfi léptet az árnyak között.
Atolla is észrevette és ő pár megjegyzést fűz hozzá, miszerint az az egyik hajtó, és nem valószínű hogy gondot okozna.
Megnézem a sötétben az arcát, és ismerősnek tűnik, akit már hamarabb láttam volna, mint hogy eljöttem ide, a " vadászatra", Otthon mindenbizonnyal nem így tettünk volna.  Az első nap akár az éjszakában, egyesek hite szerint Morgena ölelésében töltöttük volna.
Azután Atolla tovább fűzi a hozzám intézett mondanivalóját.
-Ez a téma még nincs lezárva! De most aludjunk elhoztam azt a kis selyemhálóinget a szekrényből!
Érzem, ahogy a szívem hevesebben kezd el verni,s a vérem felforrósodik.
"Igen? Valóban? Nincs lezárva?"
Sosem idegenkedtem a női társaságtól, hiszen egész gyermekkoromba együtt voltam Leaniával,de azt is tudom, hogy sosem éreztem hozzájuk láncolva magamat igazán. Ez így volt mindenkivel, még Atollával is. Ez alól egy mentséget talán Leania jelentett, de talán még ő sem, hiszen még sosem próbáltam tőle elszakadni. Hiszen akkor magamtól szakadtam volna el.
- Akkor nincs is miről beszélni - jegyzem meg kis éllel. - Menj aludni nyugodtan, úgy sem jönne most csendes álom a szememre.. Kívánom aludj jól, és álmaid kedvesek legyenek - amint befejeztem tüntetően elfordulok, és szememet az égbe emelem, majd pillanatokon belül leveszem arról és elindulok tovább az erdőben.

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

A társaid dolgai átnézése nagyjából olyan eredményt hozott mint amit vártál. Mind a háromnál volt kis zsebkés de olyan életlen hogy még egy tyúk nyakát se lehetne elvágni vele. Kovakő, gyertya, törölköző, váltás ruha, némi rézpénz, száraz étel, szappan, és annál is több húzós. Ha ezek minden este így berúgnak akkor mindig neked kell majd őrködni. Ami egyszer rendben van de minden éjjel? Elég rosszak a kilátásaid. De ha ilyen ütemben isznak holnapra már el is fogy a pia csak itatnod kell őket. Anili azt monda ez egy tó de van némi sodrása inkább pataknak mondható. Anili se tudhat mindent. Jó lenne ha nem lenne ilyen hideg az esti fürdés így rövid lett. A fejed amúgy se márthatnád bele mert oda az álca. Atollát és a herceget sikerült már a vízből kimászva meglesni. Beszélgetnek de nem hallod őket bionyára összevesztek valamin mert Atolla durcásan visszamegy a házba a herceg meg be az erdőbe. Nem ez élete legjobb ötlete. Sikeres nap van mögötted semmi dolgod nem volt veszekednek ezek nélküled is.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Atolla:

-Így is jó Toron Hercege!-válaszol Atolla ugyanazzal az éllel mint te.
Atolla sarkon fordul és elindul a vadászház irányába. Nem kíván jó éjszakát sem semmi mást nem fűz hozzá.