Kalandozások a birodalomban:

[Haldirien]

Leanthil

- A Császár elhitte a pletykát amit terjesztettek. Honnan tudtam volna ki az akit üldözök? Meg akartam torolni az unokahúgomat ért sértést, nem tudtam ki volt az aki felnevetett. Úgy tűnik mindenki szeme figyelmen kívül hagyta hogy a kardomat előhúzva futottam a nevető után.
Közben az ujjaimmal játszok húgom haját, felcsavarom az arany fürtöket ràjuk.
- Igen is , meg nem is. A falakon kívül maradt. Gyere kövess, - mondom neki, kezét kezembe veszem, majd kinyitom az ajtót.
A kapu felé indulunk, szótlanul, ha kérdeznek az őrök válaszolok nekik.
Ne aggódjon, tudok vigyázni a Hercegnőre.
Leaniát elvezetem az istállóba ahol Atolla van ha minden igaz.
Amikor megtaláljuk Atollát megszólalok.
- Atolla kedves, a húgom jött hozzád. - közben utat engedek a húgomnak

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Atolla+Leania:

Leania a szokásos kedves mosolyával közelít Atollához aki őt először nem is veszi észre. Vidallal van elfoglalva éppen egy almával eteti. Valószínűleg friss szalmát is kapott mert néhány szalmaszál a hajában maradt. Egy pillanatra kínos csend támad mikor bejelented, hogy Leania jött Atollához. Leania elneveti magát nem gúnyosan, érződik rajta a teljes felszabadultság. Valószínűleg napok vagy hetek óta nem nevetett már ilyen jót.
Atolla egyenlőre nem tudja mire vélni a jelenetet. Pukedlizni nincs hely, Inkább megpróbál meghajolni és kezet csókolni Leanianak. de az nem engedi. Inkább elkezdi kiszedni Atolla hajából a szalmaszálakat. Most már csak mosolyogva.
-Örülök hogy újra látom Valentina. Ez az öltözet jobban illik magához mint amiben utoljára láttam. Bárcsak néha én is hordhatnék ilyesmit.-Ennyi idő elég volt Atollának, hogy kicsit észhez térjen.
-Szó ami szó sokkal lényelmeseb mint a szűk női ruhák. És lovagolni is könnyebb bennük. Talán ha egyszer ideje engedi látogasson el hozzánk, van a szekrényemben még pár ilyen darab, de addig is ajándékot hoztam.-Ezzel előveszi a másik bőrzacskót amit még otthon tett el. A hercegnő mint valami gyerek olyan arccal néz bele a zacskóba és egyenként veszi ki belőle ami benne van. Zöld kristályból készült ékszerek egész szettek fülönfüggők karkötővel nyaklánccal, arany foglalatban. Egyik kristály delfin mintájúra van csiszolva, több virág mintás.
Leania a nap felé fordítja és úgy nézi őket szótlanul egy kicsit, ahogy megtörik rajtuk a napfény.
-Gyönyörűek szóhoz sem jutok! Kaskelloni zöld kristály igaz?-Kérdi Atollát.
-Igen hercegnő!
Úgy tűnik teljesen kihagynak a társalgásból. Egészen eddig a pillanatig.
-A kedves bátyám jól viseli magát?
-Ő igazi úriember!-Atolla rád pillant egy hamiskás mosollyal mintha azt mondaná "kivéve mikor a szekrényben bujkálsz"!
-Attól tartok mennünk kell, bármennyire is szeretnék még maradni.-Atolla a lovához megy, kivezeti az istállóból és hagyja, hogy nyugodtan elbúcsúzhass a testvéredtől. Leania komolyan néz utána majd hozzád fordul. 
-Apánk miatt ne aggódj idővel majd megbékül ahogy a szolgáktól hallottam ezt a szót megpuhítjuk, édesanyánk meg én. Victoria nem lett volna jó választás a második unokatestvéred képzeld csak el milyen gyerekeitek lettek volna. Vagy betegek vagy halva születtek. Ezen ne rágódj.  Azóta Victoriának kérője is akadt nem is egy a vagyon nagy úr. Nem mellékesen a kaskelloni zöld kristály grammja rengeteget ér toroni aranyba átszámítva nem tudom pontosan mennyit, de Atolla sem szegény vidéki kisnemes. Gondolom ezt nem közölte veled.-Ezzel utoljára átölel, és távozik a palota irányába.
-Mehetünk? Elbúcsúztatok?-Hallatszik Atolla hangja a hátad mögött egy perc múlva.

[Haldirien]

Leanthil

Atolla és Leania úgy tűnik megörülnek egymásnak.
Párbeszédbe elegyednek, majd Valentina átnyújt egy zacskót a húgomnak.
A párbeszédük közben kettejük közt helyezkedek el hátrébb lépve.
Figyelem ahogy Leania kibontja a zacskót és felemelo a Holdkorong felé.
-Gyönyörűek szóhoz sem jutok! Kaskelloni zöld kristály igaz?-Kérdi Atollát.
-Igen hercegnő!
Átkozom magam, kissé hátrább lépek.
 "Én is hozhattan volna valamit Alidaxból... Valami ékszert."
- Nem szokásom rossznak lenni. - jegyzem meg mikor ráterelődik a  téma.
Aztán Leania felém libben, majd a fülembe súg.
-Apánk miatt ne aggódj idővel majd megbékül ahogy a szolgáktól hallottam ezt a szót megpuhítjuk, édesanyánk meg én. Victoria nem lett volna jó választás a második unokatestvéred képzeld csak el milyen gyerekeitek lettek volna. Vagy betegek vagy halva születtek. Ezen ne rágódj.  Azóta Victoriának kérője is akadt nem is egy a vagyon nagy úr. Nem mellékesen a kaskelloni zöld kristály grammja rengeteget ér toroni aranyba átszámítva nem tudom pontosan mennyit, de Atolla sem szegény vidéki kisnemes. Gondolom ezt nem közölte veled
Megölelem a drága húgomat, kit Toron Smaragdjának is neveznek páran a fényes szeme és a csodás szépsége miatt.
- Nem,, Abaszisznak pedig ott van az érce, Kaskellonnak is meg kellett élnie valamiből. Csodálkozom hogy még n foglalták el. Ahhoz képest hogy kristályokat rejt, elég hevenyészett a védelme.  Jobban kéne ügyelniük erre.
Majd eltávolodnal egymástól a testünk.
- Légy jó. És őrizdd meg a szépséged. - mondom széles mosollyal.
Azután eloldozom Árnydalt.
- Ideje mennünk.
Mikor kilépek a lovammal, elgondolkozom. Majd előveszek egy bőrdarabot és rávésem egy kis pengével.
Árnyékpenge, feladatom van számodra.
Remélem nem felejtetted el, kinek fogadtál hűséget cserébe azért.
A feladatod nem teljesen könnyű, a célpontod Leania hercegnő, a Császár leánya.Kövesd minden lépését, őrizd, ha bárki gyanúsat látsz akkor ne hagyd hogy bántódása essék.
 Leanthil tábornok.
Összegöngyölöm, majd elindulok Valentinához.
 - Egy pillanatnyi kitérőt megengedsz? Ezt le akarom adni az Ikrek fejvadászházába. Egy kis ügyintézés. - mondom neki, közben átölelem a csípőjét, és megcsókolom, ha hagyja.
Majd miután végeztünk, a visszauton igyekszem több ismeretre szert tenni. Kérdéseim összefoglalva ennyik csupán:
- Milyen magasan található a ház, milyen vadak vannak, lehet e fürődni a tó vizében,  hányan jönnek?
Aztán miután vissza érkezünk Kaskellonba a szobám felé veszem az irányt, amennyiben Valentina nem győz meg az ellenkezőjéről, és várom a reggelt.

Miután felkelek , gyorsan felöltöm a fekete arany Császári címeres ruhámat, majd fegyverem felkötöm, a tábornoki palástot a vállamra terítem, s egy csattal rögzítem, a sisakomat a vért mellé teszem, a másik négy rend ruhával együtt.
Miután megreggelizek, meglátogatom Valentinát, hogy együtt készüljünk fel az útra

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Anili abbahagyja a pakolást de csak néhány percre. Elővesz egy fésűt és elkezdi hátul fésülni a hajad.
-Hogy lehet ebben ennyi toll!-Azután hátra néz az egyik párna kissé ki van hasadva.
-Ja vagy úúúgy! Te emlékszel mikor szakadt az ki? Mert én nem nagyon.-Megrántja a vállát.
-Tehát tudod mi az a hajtó, akkor ezzel is előrébb vagyunk, A lovakkal egy éjjel alatt ha jól gondolom még mindig nem barátkoztál meg tehát gyalogolunk.-Ezzel a kezedbe nyomja a fésűt, kínlódj te a tollakkal. És lerohan a kért dolgokért.
-Még mindenki alszik, kivéve apámat ő kinn van a kertben és folyamatosan káromkodik a kupleráj miatt. A házban már rendet raktak a Kaskellonból jött cselédek. Most elmentek tőluk tudtam meg, hogy hová ment Valentina kisasszony és a Herceg. Később visszajönnek rendbe rakni a kertet. Itt van amit kértél.-Eléd teszi a felsorolt tárgyakat. Melléd ül egy kis hokedlire és a tükrön keresztül nézi végig, ahogy elváltoztatod magad.
-Elég ronda lettél, fel sem ismernélek. De éppen ez a cél!-Szögezi le elismerően. Azután meglátja, hogy a tegnap előtti süteményt akarod enni. Vérszemet kap, legalábbis a hangjából ez derül ki.
-Mit csinálsz? Maradt tegnapról egy csomó sütemény, ne ezt edd már!-Ismét elrohan és egy jó nagy adag valamilyen barna színű háromszög alakú töltött illatos valamivel tér vissza. Ilyen volt nála először is csokilo csokoli vagy mi a neve. De legalább tudod hogy a rengeteg rohangálástól és ki tudja még mitől  nem hízik el amiket akkor csinál amikor nincs veled.
-Csokoládé torta sok energiát ad, éééés nagyon finom. Ez után csak szárított élelmed lesz, sajt, kolbász, kenyér, meg amit megfogsz vagy halászol magadnak. Van fönn egy tó, abban. A halászat nagyon megy neked ha jól tudom. Na egyél!Utána indulunk!

 

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Atolla:

Atolla végigvárja az "ügyintézést" hagyja hogy megcsókold semmilyen kommentárt nem fűz ahhoz mit keres az Ikreknél. Ez tőle szokatlan, de valószínűleg inkább a hazafelé való sietség az oka annak, hogy nem tart igényt a magyarázatra.
Miután elkezded a kérdezősködést, megpróbál mindenre pontos választ adni.
- Milyen magasan van a vadászház? Soha nem számoltuk ki, de a kastélyban az iratok között megvan a pontosan.Ha saccolnom kellene nagyjából tizenöt vagy kicsit több legfeljebb húsz km. Ami sík vidéken megvan lóháton vágtatva fél óra alatt. Vagy még annyi sem. De számolni kell azzal, hogy hegynek felfelé megyünk majd néhol elkeskenyedik az út vékony csapássá a vége felé az erdőség miatt.És részint a meredek hegy miatt részint a vékony út miatt gyalogolni kell. Ezért válik a fél órából akár négy öt óra is. A tóban nem hogy fürödni lehet de akár inni is olyan tiszta, de nem érdemes mert jéghideg. A vadászházban van nyitott tűzhely amiben lehet vizet melegíteni. A vadászokat meg holnap megismered, hárman vannak. Meg néhány hajtó. több nem is kell. A tavaszi párzásnak éppen vége az állatok most nyugodtak. A szarvastól  a vadkanon a vadnyúlig  egészen a vadkacsáig van minden. de el tudom képzelni alapból mire mész rá a rókákat viszont kerüld el, sok köztük a veszett. -A felsorolás és a helyszín átlagos leírása lovaglás közben sikerült eljutni a kapuig, odaadni a kapuőrnek a pénzt, átjutni Kaskellonba és visszatérni a palotába. Atolla kér hogy menj a szobájába. Korai és könnyű vacsorát kér mindkettőtöknek Anetól, egyben arra is megkéri ne vigye el később még lehet hogy éhes lesz.
-Remélem minden kérdésedre választ kaptál és ha már itt vagy nem akarsz itt aludni? Szigorúan alvás, semmi más!

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissit nem izgatják a tollak – csak egy pillantást vet a párnára, hogy megfejtse a rejtélyt. Ő még emlékszik rá, hogy Anili markolhatott bele a minap -talán akkor engedhetett a huzat. A ló-kérdésre egyetértően bólint - a gyaloglást sokkal célszerűbbnek tartja, mint lovaglást, mivel általában kevesebb gonddal jár, és ló nélkül elrejtőzni is könnyebb. Amint Anili leszalad a kért dolgokért, Hrissi a fésüvel komótosan nekilát kiszedni a tollakat a hajából. Ahol nem boldogul, ott nem teketóriázik. Ha kell, a hajából is vág a siker érdekében.

Anili meghozza a felszerelést, Hrissi nekilát elkészíteni az álcáját. Közben megtudja, hogy Mathias az egyetlen, aki fent van.
-Még alszanak? - csodálkozik Hrissi – Lehet, hogy túl hangos voltál, s nem tudtak aludni tőled  – jeleli vigyorogva, a tükörképét szemlélve.
Hrissi elégedetten szemléli a végeredményt, amit Anili is megerősít. Sejti, hogy később még átkozni fogja a dolgot, mikor a gyantával rögzített álcáját kell majd leszednie – de legalább hetekig nem kell borotválkoznia azon a részen... Anili a tegnapelötti süteményt leszólja. Hrissi kritikusan nézegeti a süteményt, de semmi kivetnivalót nem talál benne – így amíg Anili vissza nem tér, gyorsan meg is eszi. A csokoládé torta viszont új dimenziókat nyit – jól teleeszi vele magát – pláne, amikor hallja, hogy pár napig jó eséllyel ismét hideg élelem lesz a jussa.
-Nem tudok halászni – jeleli Hrissi – csak horgászni – javítja ki Anilit. Megreggelizik a tortából, aztán a szekrényből kiveszi hátizsákját a pokrócával, a számszeríjat, a tegezt, meg a tőrét – de a kardot bent hagyja.
-Felőlem indulhatunk – jeleli Hrissi útra készen Anilinek.

[Haldirien]

Leanthil

Amint visszatérek, rögtön elindulunk amerről jöttünk, a Kaskelloni kapu felé.
Árnydal patája ütemesen, ritmikusan csattan a kövezeten újra meg újra
- Tudod, csak azért kellett mert a húgom testőrkapitánya képes volt magára hagyni őt, így muszály volt valakivel helyettesítenem. Egy megbízható emberrel. Nos....
Ezután hangoznal el a vadászházzal kapcsolatos kérdésözön, és arra a még terjedelmesebb válaszáradat.
Közben csodálom és hátamat borzolom egyszerre, ahogy a városra tekintek. Minden szép érménel van egy hátsó oldala. Ami csak az igazi érmék esetében fényes.
Végighallgatom udvariasan, próbálva minde  kérdést megjegyezni.
- Alig várom hogy saját szememmel nézhessek utána.
Majd mikor elérkezünk Kaskellonba,  Atolla meghíva a szobájába.
Mellette belépek a hófehér falú szobába, mely megannyi fegyver és apróság tárhelye.
Atolla szigorúan fordul felém
-Remélem minden kérdésedre választ kaptál és ha már itt vagy nem akarsz itt aludni? Szigorúan alvás, semmi más!
Széles mosollyal díjazom a kijelentést.
- Természetesen n rajtam áll vagy bukik a dolog... - mondom miközben csípőjére helyezem a kezeimet majd megcsókolom.
- Szeretlek... Nélküled a Hajnal Alkonnyá válna, az Alkony pedig Hajnallá. Olyan lenne nélküled a világ mint a családom a Császár.nélkül, ahogy egy kedves családi este Tenkra, az öcsém nélkül, vagy egy zászló szövet nélkül,  egy mennyegző az a két hitves nélkül, ahogy egy szív segítségkiáltása válasz nélkül.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Atolla:

Atolla igyekszik meggyőzni, itt most alvás lesz semmi más. Te pedig az ellenkezőjével próbálkozol. A csók már bevált azt hagyja, azután a füledbe súg valamit. A bókok özönét hirtelen nem tudja hová tenni.
-Én is szeretlek...csak így egyszerűen.-Azután odamegy a ruhás szekrényhez. Megáll előtte széles mosollyal.
-Inkább megmutatom. Van ebben valami különleges alkalomra tartogattam. Én magam varrtam.-Elővesz a szekrényből egy világoskék hálóinget és maga elé tartja, nem túl hosszú talán ha a térdéig érhet, a háta kivágott, ujja nincs, és a kivágásoknál hímzett virágok díszítik. A dupla hold felkelőben és a szobában csak két gyertya ég. A ruha már így is szép látvány, milyen lenne rajta? És  teljesen eltér azoktól amikben Atolla általában járkál.
-Aludhatnék ebben, a kék megy a szemedhez. Na felvegyem?

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

Amíg te a csokoládé torta mennyei örömeivel ismerkedtél addig Anili is összeszedte a dolgait. Felöltözött a változatosság kedvéért férfi ruhába. De legalább a tőrét nem kell a combjához erősítenie. Az ujjával int hogy maradj csendben, ami nem lesz nehéz.
-Úgy kell lelépnünk, hogy apám ne vegyen észre, semmi kedvem magyarázkodni ki vagy és hol a férjem. Ahogy hallom még mindig a hátsókertben van. A konyhában van elcsomagolt étel. Ez pedig a tiéd.-Átnyújt egy pergamenbe csomagolt valamit. Az illatán is érződik, csokoládé.
-Csak akkor edd meg ha már minden másod elfogyott! Neked kell mindent vinni sajnálom ez később is így lesz.-Szól hozzád intően, de ki tudja tényleg így lesz e. Leveszi a cipőjét és hangtalanul oson lefelé. Ki a házból és csak jó néhány házzal odébb mer hangosan megszólalni.
-Arra megyünk!-Mutat a kastély irányába.

[Dierol]

Hrissi Al Shard

Hrissi arra, hogy Mathiast el kell kerülnie, bólint – ő sem kívánja Anili apját feleslegesen idegesíteni – márpedig jól el tudja képzelni, hogy mit szólna hozzá, ha összefutnának. A csomagot átveszi, megszagolja, aztán halvány mosollyal az arcán hátizsákjába teszi. Magához veszi a nyílpuskát, fejére húzza csuklyáját, és Anili nyomában leóvakodik az emeletről. A konyhában az ételt is a hóna alá csapja, s kioson a házból. Amikor Anili közli, hogy a kastély fele mennek, megáll - és a hóna alatti csomagot is a hátizsákjába teszi. A csomagolás végeztével vidáman indul meg a kastély fele, hiszen nincs ellenére egy kirándulás a hegyek közé.

[Haldirien]

Leanthil

A csók hosszú volt és édes, majd utána egy díszes szózatot intézek Valentina felé
A bókokat utólag már lehet visszavonnám, mikor Atolla "egyszerűen"" válaszol rá. De kimondott szó megmarad
"Nah tessék, lehet sikerül eljátszanom a dolgokat a nyelvemmel." - gondolatomban igazán reményvesztetten. De Atolla úgy tűnik máshogy vélekedik, az egyik szekrényhez áll.
-Inkább megmutatom. Van ebben valami különleges alkalomra tartogattam. Én magam varrtam.,- hangja csendül a csendben a büszkeség minden árnyalatával.
Amint kiemeli a ruhaneműt, bevallom sosem számítottam volna arra hogy így fog kinézni. A kis ruhanemű kêk szövete már ránézésre finom tapintású, elegánsan elkészítve van mintha csak egy bálba indulón lenne. A kis virág-motivumok díszítik a ruhát, amelyek egyszerűen varázslatossá teszik a kis hálóinget. Keresem rá a szavakat de nem találom meg a választ időben. "Gyerünk mondd hogy mennyire csodálatos, és hogy a kék színek háza színét idézik, és Atolla mellett Észak összes dámája és úrhölgye elpirulhatna."
Aztán jön Valentina kérdése, amin egy kicsit érződik hogy mennyire szeretné kipróbálni
 -Aludhatnék ebben, a kék megy a szemedhez. Na felvegyem?
- Uhm... Ez a ruha.. - "mondd hogy meseszép" - varázslatos, a te kezed munkája.
 - odalépek Valentina elé, kezemmel megérintem a ruhát, majd Valentina orcáját.
- Ez a kis ruha már így is csodás, de kíváncsi lennék, ha így csodás, akkor ha rajtad lesz már mágikus lesz? - kérdezem tőle.
Amikor már felvette, n tudom levenni a szememet róla egy pár pillanatra.
-"Mondd hogy mintha csak az északi Ellana jelent volna meg elöttem."
- Tündöklésed aa csillagokét halványítja, minth egy földre szállt Istennő állna előttem.- "Szavaim lehet Toronban akár istentagadás lett volna, itt semmi sem"
Megölelem, magamhoz szorítom de ügyelve arra, hogy Valentinanak ne fájjon a vért érintése.
Amennyiben a korábbi fehéres arca már a múlt ködébe veszett, elgondolkozom.
"Kár, biztos volnék abban hogyha még olyan lenne, amilyem a múltkor volt mikor benyitottam hozzá, akkor mégfenségesebben nézne ki."

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil+Atolla:

Atolla arca paprika vörösre változik néhány pillanatig meg sem tud szólalni, csak a torkát  köszörüli. Valami mosoly félét igyekszik ráerőltetni magára De csak kevés kevés sikerrel.
-Attól tartok túlzol nem szeretném ha álmomban vagy szellemként megjelenne itt az éjjel valamelyik Isten. Képtelen lennék azután elaludni. Amúgy sem érhetek fel szépségben hozzájuk.-A páncéloddal kezd el babrálni és amilyen halkan csak lehet elkezdi levenni.
-Segíthetnél azokon a bizonyos helyeken. Mert ha ez rajtad van alszol szépen a földön.-Kétségtelen, hogy igyekszik elterelni önmagáról a témát, hátha sikerül. Ki tudja mi jár a fejében. A maradék páncélt hagyja, hogy te vedd le. Odamegy a kis fésülködőasztalhoz és az alsó szekrényéből kivesz egy vastag gyertyát ami nem a helyi citrom hanem narancssárga. Meggyújtja egy már égő fehér gyertyával, ettől olyan érdekes illat kezd terjengeni a szobában.
-Apám hozta délről azt monda olyan az illata mint azok a gyümölcsök amik ott teremnek. Egy híres gyertyakészítőnél vette.-Atolla felsóhajt.
-Nézd köszönöm a bókokat tényleg, de zavarban vagyok nem vagyok az ilyesmihez hozzászokva. Nem tudom mit válaszoljak. Mit kell ilyenkor válaszolni? Mi az amit az illem még megenged és mi az amit már nem. Azt sem tudom szabad e ezt megkérdezni engedi ezt az illem.-Atolla végigterül az ágyon amíg ezt a hosszú vallomást elmondja. Alidaxban anno figyelmeztetett abban a tákolmány fogadóban képes öt perc alatt elaludni de amint lehunyta a szemét elszámoltál tízig már egyenletesen szuszogott aludva. Most csak a haját csavargatja de pillanatokon belül elaludhat!

[Az Ezüst Utazó]

Hrissi Al Shard:

A kastély felé vettétek az irányt a házak cégtábláiról kiderült hogy itt a hajóács szakma a legelterjedtebb ami nem meglepő egy olyan országban ahol hajóépítésből élnek.  Majdnem minden házon ez a cégér függ. De úgy öt házankét megjelenik a kovács cégér is de Anilinek bezárták a beszélőkéjét és csak némán vonul elöl. Nem tart előadást arról miért van itt ennyi kovács. Igaz Mathias említette még a minap ért a fémekhez. Lehet hogy nem csak szimpla kovács hanem ékszerkészítő is? És ez a sok cégér csak a látszat? Kaskellonról már tapasztaltad hogy nagyobb, mint gondoltad ez most is így van. Az a kastély itt van egy karnyújtásnyira de csak mentek és mentek és mentek viszont esze ágában sincs közeledni. Ráadásul egyre dombosabb a terep. Anili hirtelen szólal meg.
-Itt jobbra!-Mutat egy kis ösvény és egy széles fémből készült  híd felé.
-Megkerültük a kastélyt, és a nagy öblöt. A bányászok is erre járnak dolgozni. Reggel a herceg és a kisasszony nem erre jött, így már nyertünk nagyjából fél órát. Ellenben innen egyre meredekebb lesz amerre mi megyünk arra biztos. Nagy levegő és indulunk! -Anili nagy levegőt vesz és egy már jól kitaposott széles út helyett ami valószínűleg a bányászoké egy alig látható vékonyka ösvényen megy felfelé. Meredek de járható kivétel néha az ember arcába csapódó dús örökzöldek ágai, vagy valami szúrós bokor alulról. Tetézve a mohával amitől még csúszik is az ember lába, mindenki ilyen nászútról álmodik.

[Haldirien]

Leanthil

"Nah mindegy, ennyit erről. Ennyit a bókolásról."
Azután magához ragadja a szót.
Közben elindul a karvérteknél én addig leoldom a mellvértem majd levetem utána a vállvértet, utána már elérem a lábvérteket, és a csataszoknyát utána leoldom magamról a fegyverövemmel együtt, aztán a alsó lábvért következik, legvégül a fekete vértes csizma kerül sorra.
- Nem tudom hiszen nem voltam úrhölgy sohasem, de általában megköszönik egy kedves mosoly kíséretében, esetleg megszólalnak de az ritka,  mindenki máshogy reagál. A legtöbbjük elpirul, néhány elfehéredik.
Közben Atolla lefekszik az ágyra, nem sokkal később, mikor befejeztem a mondandóm én leülök Atolla mellé majd lefekszem mellé.hosszú csókot nomok a szájára közben a hajamat hátrasimitom a bal kezemmel, hogy ne menjen bele a szemembe, míg a jobb kezemmel Atolla bal karja alatt átnyúlva a lapockájához teszem a kezem és finoman nyomom magam felé.
Majd miután már összeért a mellkasunk gyorsan a hátára fordítom a lányt.

[Az Ezüst Utazó]

Leanthil +Atolla:

Hogy ezután az este és az éjszaka folyamán mi következett csak a herceg és Atolla tudja. Ők meg nem mondják el senkinek.