I. Fejezet - Epilógus és Bejutás a masgari belsővárosba

[kyrfattyú]

Leeonson con Laar, az "Oroszlán"

Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa, Öreghegy-fogadó
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
________________________________________
...
Az Oroszlánt továbbra is zavarta, hogy semmit nem tudtak meg az ereklyéről. Még az egyik társai szavai is bizodalmat keltettek benne, azonban vargabetű lett. Továbbra is csak a homály volt, amely körüllengte a célt.
Geor koppanva tette le a kupát az asztalra, miután a várható nehézségekről is elejtett néhány szót a lovag kérdéseire válaszolva.
Leeonson csak bólintott erre.
- Nem tudom, hogy vannak vele, de akár indulhatnánk is Briana-hoz. Rég láttam már, és leveléből úgy éreztem, fontos számára az ügy, amiben segítségem kérte...
Igen...hátha tőle több információhoz jutunk.
- Rendben Urak! - húzta ki magát a khál.
- Ha ily veszedelmek leshetnek ránk, véleményem szerint ajánlatos lenne felkészülten érkeznünk Barátnénkhoz!
- Fizetek még egy kört Önöknek, amíg felöltöm vértem fő darabját!
...
A lovag szobájába sietett és a felsőtestét védő lemezeket felerősítette magára, oldalára felkötötte hű kardját, címeres köpenyt terített vállára. Értékeit szintén magához vette, majd bezárta lakhelyének ajtaját és ismét az ivóban csatlakozott társaihoz.   

[kalidar]

Talwin Medredis


A lovag szavaira bólogat:

-Rendben látogassuk hát meg a hölgyet,azt hiszem tiszteletünket tehetjük a vacsora előtt.

Elfogadom a következő kör italt majd falhajtom:

-Akkor találkozzunk itt pár perc múlva-ezzel Én is a szobámba sietek és oldalamra csatolom a kardomat.Aztán vissza az ivóba és csatlakozom a várakozó újdonsült társaimhoz.

[Quator]

Helyszín: Eren hercegség, Masgar városa
Időpon: P.sz. 3693., Alborne terce, az Álmok hava
Résztvevő: Talwin Medredis, Leeonson con Laar, Geor cwa Kryss

*A rendelt italok felhajtása és némi készülődés után az Öreghegy Fogadó előtt találkozik a kompánia, hogy együtt induljanak el Masgar belsővárosába. A meghívás este nyolcra szól, így nagyjából fél órával előtte indultok neki a felfelé vezető útnak. A sötétség leszálltával az utcák elnéptelenedtek. Csak az észrevehetően sűrűn elhaladó járőrcsapatokkal találkoztok. A szakaszok öt fősek, mindegyikük a Hercegi Hadiakadémián kiképzettek jellegzetes kék köpenyét viseli pikkelyvértje felett. Kardot, tőrt és kettejük könnyű számszeríjat visel, hord fegyverzet gyanánt. Minden alkalommal megállítanak titeket, de egy "Hová mennek ilyen későn?" kérdéssel utatokra engednek, amikor megmondjátok, hogy a belsővárosba vagytok hivatalosak.

Nem úgy a kapunál. Mivel Briana Wynne háza Masgar úri, jól védett negyedében fekszik, a rendkívüli állapotokra való tekintettel valóságos regiment fogad benneteket a belsőváros falainál. Egy teljes század kékköpenyes, több szakasz íjász és három ballista néz az utcafrontra. Mint akik valóban arra készülnek, hogy rohamcsapatot akasszanak meg.
A város saját lovagjai, a Masgarita Lovagrend nehézlovassága is részt vállal a védelemben. 50 nehézpáncélos, felfegyverzett lovag posztol a kapuknál kialakított ideiglenes istállók mellett.
A katonák láthatóan feszültek és idegesek. Alig értek látóterükbe, máris éberen figyelnek titeket. A kékköpenyesek felfejlődnek, félköríves védelmi vonalat alkotva a zárt kapuszárnyak előtt, kezükben kivont kardjukkal. Az élesebb fülűek hallják a pártázaton megfeszülő íjak neszeit. A lovagok szintén felállnak tábori asztalaik mellől, az éppen soros tíz nehézvértes nyeregbe is lendül, társaik már készítik elő a kopjákat, hogy kezükbe adhassák egy esetlegesen szükségessé váló lovasrohamhoz.

Az őrparancsnok, egy arannyal futtatott pikkelyvértet és kapitányi válldíszt viselő kékköpenyes, előrébb sétál 8-10 lépést és feltartott kézzel megálljt int nektek, amikor olyan közelségbe értek, hogy már ne kelljen kiabálnia.*

- Állj! Leszállni a lóról! Fegyvereket a földre!

*Láthatóan nem fogja többször elmondani az utasításait. A feszültséget szinte tapintani lehet a levegőben. A térségre telepedett csendben csupán a harci mének mélyről jövő szusszanásai, fújtatásai hallatszanak és a vasalt paták koppanásai a kapu előtti tér kövezetén.*

[kalidar]

Talwin Medredis


Lassacskán mind elkészülünk és a fogadó előtt összegyűlünk.Én magamra öltöttem a szebbik ruhámat
és a kardomat az oldalamra csatoltam,hangszeremet a nyeregtáskába tettem...hátha felkérnek bárminemű szórakoztatásra a vacsora alatt...

Lassan léptetünk végig a város utcáin ahol láthatóan elég sok városőr járőrözik,minden találkozásnál
meg is kérdezik hova tartunk de amint megmutattuk a meghívókat utunkra engedtek.
Az úri negyed kapujához érve viszont erős túlzásnak tűnik ami a szemünk elé tárul.Rengeteg katona,
lovagok nehéz páncélban...mint ha arra számítanának hogy valami támadó sereg belopózhat a városba észrevétlenül.

Az egyik katona,láthatóan az őrparancsnok felénk indul majd pár méterről felénk szól:

"- Állj! Leszállni a lóról! Fegyvereket a földre!"

Na szép,vajon főnemeseket is így fogadnak errefelé?Az felettébb szórakoztató lenne....és esetleg az úri kisasszonyokat?Kiszállíttatják őket a hintóból és megmotozzák?Elhessentem a bizarr képet magam elől majd lassan leszállok a lóról...fegyverövemet leakasztom a vállamról és a kardom markolatára tekerem hogy ne legyen koszos vagy karcos miközben finoman magam elé fektetem az utca kövére.Aztán felegyenedvén magam elé tartom a kezeimet,jelezvén nincs más fegyverem.

[Cyrgaan KheaLorn]

Geor cwa Kryss

A lovam kantárát fogva várom meg a többieket, mivel elég hamar összepakoltam azt a pár holmit, amit széjjelhagytam a szobában. Hiába - kipeckelt ajtó, gyors készülődés, ruhában alvás... csavargó-rutin. Egy öreg harcos számos apró trükkre tanított meg annak idején, világlátott figura volt az öreg.
Amint megérkezik a lovag és a másik fickó - igricnek néznem, a hangszer alapján, amit a nyeregtáskába tett -, nyeregbe szállok és lassú léptetéssel indulunk a Belsőváros felé. Mire a sötétség is leszáll, az utcák is kiürülnek, a lovaink patájának koppanásai a kövezett utakon ordításnak tetszenek a csendben. Akárcsak az időről időre felbukkanó őrjáratok lépteinek zaja. Spaletták zárva, az emberek a házakban naplemente után - bár a háború messze jár innen, ezek az emberek félnek. Végtére is, a toroniak az ő szemükben démonok, emberbőrbe bújt ördögök, hisz a legtöbbje csak hallomásból ismeri őket. Pedig ugyanúgy véreznek és halnak, akár a Szövetség katonái...
Merengésemből többször is kizökkent az őrök hangja, de mindannyiszor továbbengednek.

A kapu felé közeledve enyhe elképedéssel veszem szemügyre a kisebb hadsereget, ami a kapukat vigyázza. Jöttünkre teljessé válik a készenlét, lovagok szállnak hátasaik nyergébe, és felhúzott íjak merednek ránk. A kapitány szavai után beállt csendben szinte a szú percegését is hallani a közeli házak gerendájában. Körbekémlelek a gyilokjárón, majd - mert egy rossz mozdulat, és lelőnek, mert pattanásig feszült idegeiken egy szokatlan helyzet muzsikál - felemelem a kezeimet, és bal lábamat átlendítve a ló fölött leugrom a hátasomról. Remélem az ostoba macska nem fog akadékoskodni megint, miszerint őt "megsértették". Mivel nem állnék neki az összes fegyveremet előszedegetni, inkább a kezem eltartva szólalok meg, megelőzvén a bajt, amit a forrófejű lovag okozhat.

- Jó estét, uraim. - néha úgy örülnék, ha érdekelne annyira a szóforgatás, hogy fejlesszem magam benne. - Az én nevem Geor cwa Kryss, az yllinori hadsereg felderítője és hadnagya vagyok. Útitársaimmal Briana Wrynne úrnőhöz igyekszünk, az ő meghívására. Ha megengedi, elővenném a meghívómat. - pillantok körbe az íjászokon. <Elég egyenlőtlen a helyzet, de ha egymás mellett kellene vetélkednünk, megtanítanálak benneteket kesztyűbe dudálni...>

Ha nem ellenkezik különösebben a kapitány, akkor a táskámból előhúzom a pecsétes papírt, és egy lépést közeledve odadobom neki. Remélem, hamar megérti, hogy egy légynek sem akarunk ártani odabent, mert egy kissé kezd már idegesíteni, hogy úgy kezelnek mint valami toroni kémet, és még a nyavalyás etikettjükre is figyelnem kell mert kilyuggatnak, ha hangosabbat fingok, mint szerettem volna.