Corvus Latsonn
A látvány hosszú időre magával ragadhat, bizonyos, hogy ideálisabb, mint amilyen más lehetőségek villannak fel előtted melyek sokkal kevésbé mosolyogtattak volna meg. Az idegen szépség, az élet impulzív hullámai melyek újra és újra körülölelnek mielőtt tova haladnának…
A kis sugárpisztoly a biztonság érzetét adja. Nem túl erős, de kritikus helyzetekben életmentő lehet. Hatszor. Ennyi ugyanis a kapacitása és aztán… belegondolni is kelletlen-kellemetlen, így lehet inkább nem is teszed. Egy bizonyosság tölt el, hogy van mit tenni: el is kezded a korábbi terveid alapján.
A hirtelen jött félelem, mely későn tudatosul nem tett téged semmi és senki prédájává, sietve visszahúzódhatsz sértetlenül, hogy engedj a természet hívásának. Mondhatnánk úgy is, hogy a Kormányzó kijelölte a területe határát. Elindulsz vissza, hogy további lépéseket tegyél a felépülésedért, de valószínűleg ami túl szép, hogy igaz legyen…
A fémkupac, a roncs… szikrákat szór, sercegő hangot hallasz, majd az ajtó előtted csusszan a helyére. Bosszantó, de talán van még megoldás! Ki tudja mit teszel, de valószínű, hogy a kulturált szavak után morcos ábrázattal indulsz el, hogy körüljárd a roncsot, hol tudnál bejutni. Ugyanis a külső panel ami az elektronikát rejti… a roncs alatt pihen.
Legnagyobb bosszúságodra nincs sehol akkora rés amin beférnél.Megint az ajtónál állva végül fizikai kényszert alkalmazol. A követelésed elég akaratos ahhoz, hogy az ajtó kicsit engedjen, résnyire nyíljon. A gond az, hogy ez még nem elég. Kevés, hogy úgy mondjuk. Nekiveselkedsz e a te döntésed, de csak úgy puszta kézzel nem sokra jutsz.
Körülnézel, hogy ezen változtass. Találsz is kedvedre való roncsdarabokat, amikhez rongy ugyan nincs, de van rajtad ruha. Ha abból áldozol rá, akkor még egész tűrhető markolatot is készíthetsz, de legalábbis nem vágod meg a kezed. Ha ezzel nem éltél, akkor szereztél egy-két nem túl mély, de kellemetlenül csípő sebet a tenyeredre.
A dolog azonban működik, bejutsz és látod, hogy a zárszerkezet eddig bírta. Most már csak manuálisan használható, a korábbi módszert alkalmazva. Odabent körülnézve kábelek és biztonsági öv féleség akad amivel korábbi terved: valami zsák vagy effélét készíthetnél. Egy nagyobb fém rudat használtál feszítéshez, tehát dárdaszerűséged már van!
Odakint némi kutakodás alatt találsz kisebb fémdarabot is találsz, amit – üléshuzat vagy újabb ruhaáldozatot követően – akár késként is forgathatsz. Ezzel és a kábelekkel, effélékkel állsz neki valami zsákszerűt készíteni ami nem kevés munkával jár, de cserébe alaposan megizzaszt. Ez azért nem tréfás, mert megjelennek az első zümmögő apróságok…
Miután ezzel elkészültél, körülnézel, hogy mi mindent találsz még az elkövetkezendő napokra. A nagy kutakodás azon eredményre vezet, hogy az egyik eddig bedöglött zár egy szikrát köpve megadja magát és a további fizikai erőszak hatására megadva magát felfedi mit rejtett eddig.
Egy igazi túlélőcsomagot! Kiveszed és szétnyitod a hátizsákot, melyen belül vízhatlan dobozkákban valódi kincsekre lelsz! Egy heti táprúd adag, napi három darabos kiszerelésben. Találsz még egy gyógy-csomagot alatta és egy tokban – övre csatolható – túlélő kést! ezek mellett.
Látod, hogy a zsák hátához egy hő-takaró van rögzítve. Egy fényrúd a külső oldalon és egy-egy komlink… üres helye. Ilyen akad még: a rendes ételes pakkok és a jelzőrakéta helye is így tátong. Ami még bizonyos, hogy a kettő helyett csak egy légző-rostélyt találtál. Egy dolog azonban nincs. Őrülten pakolászol, vadul keresel míg végül rájössz, hogy rápakoltál!
A vízszűrőre…
Minden készen áll, foglalkozhatsz azzal, hogy kitisztítsd a folyamatok alatt kezeden megjelent sebeket és fertőtlenítés után akár még fájdalomcsillapítót is adhattál magadnak a jó hangulat érdekében. Így indulsz neki, hogy egy magaslatot keress, ahonnan sokkal jobban láthatod hova is kerültél egészen pontosan.
Amit lehetett elhoztál, de valljuk be ez körülbelül a túlélő pakkot jelenti, a saját mini sugárvetődet és a kettő, kézzel készített fegyverszerűséget. Elsőre mindezekkel felszerelkezve úgy vélted, hogy a magaslat elég közel van, de amikor már dél is elmúlt és még nem értél fel rádöbbensz, hogy a távolság milyen csalóka volt.
Alaposan leizzadsz – több döngicsélést is hallani vélsz – de felérsz egy oromszerűségre, ahonnan jól belátni a környéket: azt, amit már eddig is sejtettél/tudtál, most már teljes bizonyosságot kap. Egy hegység ismeretlen ormán állsz, alattad pedig buja vegetáció ad életet nem kevés eleddig sosem hallott neszezéssel közlekedő, kutakodó és vadászó faunának.
A távolban egy hatalmas vízesést fedezel fel és végigkövetve a folyót… valahol az erdőn túl, mintha egy hatalmas vízfelület csillogna a ragyogó napsugarakkal incselkedve. De leginkább a kiterjedt esőerdő ami dominál olyan színekben pompázva amiket lehet még sosem láttál. Ahogy visszapillantasz… a távolban egy hegycsúcs veszik a felhők közé, de még azon is zöld árnyalatait véled látni…