Yggdrasil, a Világok Fája > Nadír könnyei
Nadír Könnyei
Tiwanlil:
Kiina bámulatosan ért ahhoz, lenyugtassa az embert, és magára vonja a figyelmet. Hatására felülvizsgálom és elvetem a Hattyú elpusztítást.
- Ne, itt nehogy megmutasd - ébredek rá, hol is vagyunk valójában. - Elhiszem neked, hogy fontos. Ez esetben inkább az uram háza szolgál téged, nem ti minket. Viszont abban kételkedem, hogy rajtad, és most rajtam kívül más is érti a szimbólumot. Érdekek harca bontakozott ki, és különleges fénylő drágakőnek látják, amivel vakítani lehet a népet, nem annak, aminek te.
Alaposan elgondolkozom azon, amit később mond eskükről, következményeikről.
- Tudom, hogy teneked nem lehet úgy esküt tenni, és másképp vennéd értékét. Meglehet, valóban afelé haladok, szabad lélek legyek, de ha teljesen azzá válok, az az életembe fog kerülni. Nekem nincs meggyfavirág színű hajam, hogy elnézzék furcsaságom, vagy azt, hosszúra hagyjam a hajam. Te járhatsz passzus nélkül, engem uramhoz, vagy Miracleába toloncolnának, hacsak nem bitón, gályán, vagy a császár csatlósai tudják, hogyan büntetnének érte. Egy nador önmaga ura, de nézz rám: ismered házam signumát. Az jelzi, kinek állok a tulajdonában. Sőt, ha nincs a hazám jele, még fegyvert se viselhetnék. A signum egyszerre ad jogot, és ver bilincsbe. Hogy élhetnék nélküle? Menjek hozzá egy nador férfihoz, költözzek a hegyekbe...?
Arra bólintok, hogy segítek neki, az angyalsereg kapcsán viszont a homlokom ráncolom:
- Mit forgatsz a fejedben?...
Filio Mortale:
Lan Ro-Ryen (Lan A Lassú)
__________________________________________________
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: "irgumburgum"
Résztvevők: Kael
__________________________________________________
A szerzetes versikéjének dudolását követően válaszolok csak Kaelnek.
- Az úton a társaim jelenleg, bár ők sokszor máshogy érzik Kiina a „Talány”, Hajnal a „Határjáró” és Nisha ki a nevéhez méltóan Penge és Akarat, vagy más fordításban Szív és Akarat, de őt már megismerhetted a többieket meg majd megismered.
A versek megnyugtatnak ezért újabb versike dudorászásába kezdek….
„Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
levert kertemben minden ép levélt.
Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
egy fám kitört, - alig két évet élt.
Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
hadd álljak bosszút most egy életért!”
-Sosei-
KLM:
Kael Lacrymatis
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: "irgumburgum", behajózás előtti este
Résztvevők: Lan és Kael
__________________________________________________
Lan:
- Az úton a társaim jelenleg, bár ők sokszor máshogy érzik Kiina a „Talány”, Hajnal a „Határjáró” és Nisha ki a nevéhez méltóan Penge és Akarat, vagy más fordításban Szív és Akarat, de őt már megismerhetted a többieket meg majd megismered.
Aztán Lan mintegy magába fordulva szavalni kezd:
„Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
levert kertemben minden ép levélt.
Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
egy fám kitört, - alig két évet élt.
Mondjátok meg, hogy merre szállt a szél:
hadd álljak bosszút most egy életért!”
Kael biccentésnél több, meghajlásnál talán csekélyebb bólintása után egy pár szavas költeménnyel búcsúzik:
Könnyű nyári szél
Hacosok nagy álmai
Így végzik csupán
Dierol:
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: beszélgetés
Résztvevők: Vanina
Kiina visszakérdez Vaninának
-Javíts ki, ha rosszul tudom, de néked két signumod van, nem? Egyik a Háztól, egy pedig régebbről... Vedd le az egyiket, és tedd fel a másikat! - mondja, pedig neki jó érzéke van a szimbólumokhoz, és egy ilyen cselekedetnek igen erős üzenete van.
A tervei firtatására nem túl megnyugtató választ ad
-Sshh! Titok! :)- aztán komolyabb hangsúllyal folytatja
-Bocsáss meg, majd később folytatjuk, de olyan érzésem van, hogy az a szerzetes többször néz rám, mint illő. Lehet, hogy megkívánta a társaságom? - lép el a korláttól, és egyenesen Kael elé áll
Dierol:
Mesélő: Dierol
Helyszín: Portella mólóinál, a Kufár fedélzetén
Időpont: Nyárelő
Esemény: Kiina
Résztvevők: Kael
Kiina karon ragadja Kaelt, és a túloldali korláthoz húzza maga után.
-Úgy érzem, akarsz tőlem valamit! - kezd bele abrín nyelven – Ám tudod mit? Kérdezhetsz, ha én is kérdezhetek! Mikor haltál meg? Hol, és miért? Bár ez két kérdés volt ;D – szúrja be – Felétek hogy temetik a holtakat? Merre utaztál? Mit láttál? Azt hiszem jobb, ha inkább hagyom, hogy tudj válaszolni, mert nemrég azt mondták, hogy nem hagyom az embereket szóhoz jutni! Tényleg így lenne? - néz Kaelre várva a választ.
A beszélgetés után Kael visszavonul a kabinjába, hogy az éjszaka folyamán megújítsa áldásait, mely elé a hajó nem gurít akadályt, nem úgy a kapcsolatfelvételnél. AZ erők síkján a hajó kissé hűvös érzetű, füstszerűen lassan kavargó, lilás fénnyel derengő aurájában az érintési pont körül koncentrikusan jelennek meg és tűnnek el a lilás fénygyűrűk, s a várakozás érzete mellett mindig ugyanaz a két szó furakszik Kael elméjébe
-Mi a kucsszó?
A hatodik próbálkozásra már nem is teszi fel a kérdést a hajó.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése