"Aztaa! Úgy fut mint a patkány a tűz elől!" Vigyorogva nézek Rina után. Némi elégedettséget érzek, nem is keveset, naná persze, hogy! Itt a büntetés amiért nem hittél nekem csak szórakoztál, illetve sorolhatnám még, a sok verést csesztetést, nyakra a pengét, és a mostani csókot amit aktív légypiszok bambulással és folyamatos Blackre gondolással magamban, valahogy túl estem. Mindeközben gyorsan a legfontosabb ruhadarabokat bóló, bugyi, farmer, visszarángatom magamra. A többit melegebbek, pulóver, kabát, sál, kesztyű, csizma viszem kézben. Ez persze lelassít nem tudok futni csak valamennyire gyorsan gyalogolni. A futás úgy is feltűnne a rendőröknek. Még bejutok a kabinomba ahol azonnal pólót váltok ebbe totál beleizzadtam, és meg is mosdok. Hadd várjanak, igyekszem összekapni magam, másik farmer alsónemű zokni és a szokásos dorcó. most kezdődik az igazi nehéz menet, eddig minden habkönnyű lányregény volt. Rinát aki nem fogom beárulni megérdemelné, de nem vagyok Roger nyuszi. Valamiért az az érzésem hogy olyan helyen bujkál ahonnan mindent jól lehet hallani. Ha pofázok bevisznek, kijövök mondjuk úgy talán, elvágja a torkom. Kell ez nekem? Nem! Megvan nekem a saját bajom. Amúgy meg gyorsan megtalálják, rajta van a nyomkövető, meg mobilja is van. Ha van annyi esze hogy eldobja nehezebben találják meg. Ha Kis pacsirta Roger azt is elpofázta azt is, hogy Rinának fegyvere van fokozottan veszélyes. Nekem már semmi dolgom. Zsebre vágom az arany színű tollam, nem hinném, hogy tényleg aranyból van csak szép. De ki tudja? Soha nem nézettem meg egy hozzá értővel. Nem vagyok babonás se, de mióta Black visszavette a csíkos pulóvert azóta csak rossz dolgok történnek velünk. Vagy kezdek bekattanni vagy babonássá válni ami azelőtt nem volt jellemző rám. Egy két kis dili még belefér. Hol is tartottam? Ja!
Várom a kopogást, mert előbb vagy utóbb megtörténik a kis ágymelegítőnek, szóltam de a füle botját se mozgatta, innentől Rina problémája.